#szenvedsz

[nepmuveszeticserepedeny]

Eljutottál már valaha arra a szintre, hogy úgy gondoltad milyen jó lenne egyet bungee jumpingolni, csak tudod, a kötél nélkül?

#ugras #magad alatt #szenvedés #szenvedsz #csak a gyász meg a szenvedés #bazdmeg #magyar #magyar gondolat #gondolat #kósza gondolat

[anyadisszeretne]

Olyan vagy mint anyám... Tudnál szeretni csak apám nem engedi.

Imádtam a szövegeket amelyeket betépve az arcomba nyomtál, akkor még fel sem tűnt mennyire szenvedsz.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #szerelem #magyar idézetek #magyar tumblisok #tumblr

[gayinhungary]

18:04

Azt hittem te is szenvedsz miattam,de rákellet jöjjek,hogy nem te boldog vagy mással.

#meleg #magyar #gay love #magyar tumblisok #magyar idézetek #szerelem #hungary #nagyon fáj

[crushed-soul-fake-smile]

"Szerinted nekem ez könnyű?

Néha feladnám az egészet

Azt látom hogy te is szenvedsz

És hogy miattam történt meg

De várj..

Miért pakolod a cuccod?

Mi a f*szom történik most?"

#egyedül #magány #nem vagyok jól #hiányzik #hiányzol #sírás #fájdalom #magyar tumblisok #hianyzik #hianyzol #nélküled #nélküle #nem birom #megöl a hiányod

[elbuktunk]

Ki játszottad magad?

Egy időben csak játszadozunk, arcokról,képekről döntünk, s nem figyelünk az értékekre, amik igazán fontosak. Nem vesszük észre az ott lapuló tisztaságot, őszinteséget, bizalmat, csak is az után megyünk amit nem kaphatunk meg,soha. Miután a miénk lesz, elkezdjük levetkőztetni egymást, látjuk a rosszabbnál rosszabb részeket, a már már elrothadó, vissza nem játszott dolgokat, és a kiejtett,fájdalmas, zúdító mondatokat. Évről évre ezt valljuk,csak olyan után futunk aki szenvedélyes,de nem tisztel. Aki túl szép, de mocskos. Játszunk,magunkkal, az időnkkel,és közben azon kapjuk magunkat, boldogtalanok vagyunk. Aztán eszedbe jut az az egy, aki nem kellett igazán,akit nem tudtál értékelni, mert szerinted "túl jó volt", "túl nyámnyila", "túl szeretetteljes". Csak a bajt kerested benne, pedig maga volt a harmat a fűszálon, a felkelő nap sugara, és te nem értékelted. Bántottad. El üldözted. Kifacsartad. Amikor aztán jött az egyik csapás a másik után,ő pedig gyógyította sebeit,belerondítottál,kihasználtad, kinevetted,most pedig vársz,egy olyan lélekre mint Ő. Aki tiszta, gyámoltalan, veszélytelen,csendes, szeretet teljes.

Idd meg a levét,amit okoztál neki, s főként magadnak, hisz mikor volt,nem kellett, most hogy szenvedsz,kell.

Ördögi csapás,maga a karma, a bizonytalan, meggondolatlan,saját fejük után menő, érzéketlen emberek.

Ezek vagyunk, most pedig szenvedünk.

#játék #szeretet #nemtaláltút #magány #lélek #elveszett #idő #szerelem #gondolatok #tumblr #magyar

[theblackwolf01]

Hogyan szeretlek Téged... ha csak szenvedsz?

Hogyan szeressek Bárkit, ha magam sem megy?!

TheBlackWolf

#szerelem #öngyűlölet #depresszió #mindenkinek #saját vers #saját idézet #saját írás #saját gondolat #magyar tumblisok #idő #igazság #valóság #reménytelenség #fájdalom #fájdalmas #szív #törött lélek #törött szív #sajnálom #lehetetlen #magány #múlt #bánat #változás #csend #kiút #küzdelem #harag #gyűlölet #párkapcsolat

[egy-lany-blogja]

Azt mondják, ne sírj.

Azt mondják neked, hogy ez csak egy kutya, nem egy ember.

Azt mondják, elmúlik a fájdalom.

Azt mondják neked, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk.

Azt mondják neked, hogy a fontos, hogy ne szenvedjen.

Azt mondják, lehet még egy.

Elmondják mi lesz veled.

Azt mondják, vannak elviselhetetlenebb fájdalmak.

De nem tudják, hányszor néztél a kutyád szemébe.

Nem is tudják, hányszor voltál már egyedül a kutyáddal a sötétben.

Nem tudják, hányszor volt egyedül a kutyád, aki melletted állt.

Nem tudják, hogy az egyetlen, aki soha nem ítélkezett feletted, az a kutyád.

Nem tudják, mennyire féltél aznap este, amikor felébresztettek.

Nem tudják, hányszor aludt a kutyád a közeledben.

Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált.

Nem tudják, hányszor ölelted meg, amikor beteg volt.

Nem tudják, hányszor tettetek úgy, mintha nem látnátok, hogy fehérebb lesz a haja.

Nem tudják, hányszor beszéltél a kutyáddal, az egyetlen, aki igazán hallgat.

Nem tudják, milyen gyönyörű voltál a kutyádnak.

Nem tudják, hogy csak a kutyád tudta, hogy szenvedsz.

Nem tudják, milyen érzés látni, amikor az idős kutyád arra törekszik, hogy üdvözöljön.

Nem tudják, hogy amikor rosszul alakultak a dolgok, az egyetlen, aki nem ment el, az a te kutyád.

Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízik benned, még az utolsóban sem.

Nem tudják, hogy mennyire szeretett a kutyád, és milyen kevés volt elég ahhoz, hogy boldog legyen, mert te elég voltál neki.

Nem tudják, hogy egy kutya miatt sírni az egyik legnemesebb, értelmes, igaz, tiszta és őszinte dolog, amit tehetsz.

Nem tudják, mikor mozdítottad meg utoljára... Vigyázz, nehogy bántsd.

Nem tudják, milyen érzés volt életük utolsó pillanataiban simogatni az arcukat... 😢😢😢

[szeretnekerezni]

Fura ez az egész, hiszen olyan váratlanul érkeztél meg. Talán időm sem volt felfogni a dolgokat, talán nagyon hirtelen toppantál be az életembe. Az én unalmas kis megszokott, monoton életembe. Abba az életbe, ahol felkavartad az összes létező állóvizet anélkül, hogy tudatában lettél volna. Mindent felkavartál. A víznek a partján is port csaptàl, és talán az apró kis porszemek azok, amik a látásom is megzavarták. Igen, Te. Talán még mai napig nem fogtam fel, hogy mi is történt. Több mint egy hónap eltelt. Ezalatt rengeteg minden történt, az események csak úgy zajlottak. Barátságból szerelembe csöppentünk. Talán még ezt sem teljesen fogtam fel. Talán a szívem nem tudta a lépést megtartani, és mint mikor lefelé menet a lépcsőn ki hagy egy fokot a lábad, pont így történt ez is. Talán csak féltem magamnak is bevallani azt, amit eddig mindig is kutattam, kerestem. Talán csak a boldogságtól félek. Attól, hogy esek. Zuhanok a rengetegbe. Talán csak félek attól, hogy a végén senki sem kap el. Senki nem lesz ott, hogy karjai között nyalogassam a sebeim. Talán csak a tudat, hogy azt gondolom szerethetetlen a személyiségem. Hordozom a múlt mély sebeit, amik mind azok miatt az emberek miatt keletkeztek, akik nem tudtak értékelni. Ezáltal nem értékelem talán önmagamat. Azt aki vagyok, még magamnak sem merem felfedni. Ezáltal mindent elrontok. Az örökös póz amit fel kell venni, mert különben nem fognak szeretni. Nos, ez mind csak a fejemben létezik. Ugyanis, egy görbe tükör vagy. Szembeállítottál önmagammal. Azzal a pózzal álltam szembe, amit én minden egyes nap felvettem. A félelem. Előled is rejtve tartottam bizonyos oldalaim. Pedig nem kellett volna. Erre nincs magyarázat, hibáztam. Vak voltam, nem adtam meg neked azt, amire vágysz, pedig végig az orrom előtt volt. De elbuktam. Ezáltal minden tettem hazugságnak fog majd tűnni a szemedben ezután. Nem fogod elhinni ha akarlak, ha kívánlak, hiszen erről is azt fogod gondolni, hogy egy póz. A megjátszás póza. Azt gondolod ugyanolyan vagyok mint a többi, hogy nekem természetes az, hogy vagy, ès szeretsz. Tudom, hogy meg kell téged tartani, hiszen te is ember vagy, vannak érzéseid. Ugyanúgy kívánod az érintést, és a vágyat. Gyenge voltam, és elbuktam. Nem tudtam, hogy ezt az oldalam is megmutathatom neked. Úgy gondoltam nem szeretnél utána màr igazán, nem lennék ugyanaz a szemedben. De te érezni akarod a másikat kívűl-belül, ami természetes. Ez a Szerelem. Ezért vagy velem távolságtartó, hiszen csalódtál. Csalódtál, hogy megint egy ilyen embert találtál. Bizonyítani sem tudok már sehogy, hiszen mindig ott lesz benned ez a kis tüske, hogy kényszerből történik minden. Pedig én mindent meg szeretnék adni neked testileg lelkileg. Akarlak. Minden tekintetben. Talán csak félek a tudattól, hogy elveszítelek. Az, hogy jön egy jobb, egy olyan lány, aki nem olyan mint én. Egyből cselekszik, és nem tétovázik. Nos..én tétováztam. Gondolkodtam azon, hogy merjek lépni? Hogy fogsz rà reagálni. De csak szimplán cselekednem kellett volna. Talán ha hamarabb észbe kapok nem lenne benned tüske, tudom, hogy benned van és szúrja, mardossa a szívedet. Szenvedsz, mégsem adsz neki hangot. Azt mondod megszoktad. Sajnálom, hogy én is elbuktam. Nem akarlak téged feladni. Megpróbálom helyrehozni azt, amit elrontottam akármennyire sem akarod elhinni egyik tettem sem. Ki akarom javítani.

Talán..ez a sok talán. Gyűlölöm önmagam azért, hogy nem vagyok képes meglátni azokat a dolgokat, amik előttem voltak. Talán..

[egy-srac-elete]

Szörnyű, hogy a mások okozta traumától mennyire szenvedsz, és az talán a legszörnyűbb, hogy ők gondtalanul élik tovább az életüket, miközben te lassan, mérhetetlen fájdalommal, egyedül fuldoklsz a bánatodban.

#remenytelen #fajdalom #faj #erzes #szerelem #hianyzol #hiany #barcsak #erzel #szeretlek #szeretet #hianyzik

[lilgirlinthebigworld]

Az a baj az élettel, hogy találsz egy embert, aki mindenben megért, boldoggá tesz, meghallgat, felvidít és nem ítél el akkor sem, ha életed legnagyobb baklövését készülöd elkövetni. Hagyja, hogy megszeresd ezt az embert és megvárja, hogy csak nehezen tudj nélküle létezni. Aztán minden figyelmeztetés nélkül elveszi és mondjuk ki. Élvezi, hogy szenvedsz. És nem hagyja, hogy begyógyuljon az űr benned, amit az elvesztése hagyott ott, mert percről-percre beugrik valami, ami miatt eszedbe jut. És egy idő után már sírni sem tudsz, csak nézel magad elé üres tekintettel. Rohadt szar érzés, az élet pedig egy rohadt nagy szemét.

#magyar #hungarian #idezet #fajdalom #life quotes #sajat #szó #magany

[kozbeszedhu]

Ha pozitívan fognánk fel a dolgokat, akkor a szánk környéki kis ráncokat, mosolyráncoknak neveznénk, hiszen azok a sok vidám pillanattól, nevetéstől, kacarászástól keletkeztek, és minél több van belőlük, talán annál jobb.

#szájráncok ellen

[zolikaaaa]

Több milliárd ember él a földön és te pont azért az egyért szenvedsz?

Miért nem írsz inkább rám?

Nem bánnád meg!

#magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #magyar tumblr #saját #saját idézetek #idézet

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

K

Még mindig nem tudom elhinni hogy nem vagy többé. Nem ezt érdemelted és a családod sem.. Tudom hogy annyi terved volt.. annyi mindent megkellett volna még valósítanod. Annyira kedves embernek ismertelek. Annyiszor rád akartam írni, de nem tettem amit nagyon bánok. És most hogy nem vagy, minden annyira más Nélküled... Nem így kellett volna ennek lennie. Annyi ember szeretett... Élned kellett volna még, nagyon sokáig. De mostmár jobb helyen vagy. Már nem szenvedsz, nem fáj semmi.

Köszönöm neked a gyermekkori időt együtt, köszönöm hogy ismerhettelek, hogy megannyi jó emléket adtál amikor gyerekek voltunk, és hogy emlékeztél rám, és én is rád. Nagyon jó gyerekkori barátom voltál. Annyira jó voltál és annyira fiatal...

Aki ismert, annak a szívében egy kedves, mosolygós lány leszel mindig. És egy nagyon jó ember. Nyugodj békében te csoda!😭🕊️🖤

[xszaszax]

...berontottál az ajtón, a szemedből dőlt a félelem, kétségbeesés, gyűlölet, fájdalom.. megfogtad mama kezét, segìtséget kértél a szemeddel. Hírtelen egy naív kislányt láttam benned ki rossz döntést hozott egykor.. tényleg rossz döntés lett volna? Hisz nem lennék most itt.. mire ez végig futott a 8éves agyamon csak annyit vettem észre hogy már erőből üt téged.. azt a pillantásodat anya soha nem felejtem. Tudtam mit kell tennem hogy leálljon.... oda mentem és megöleltem, éreztem hogy lenyugszik, tudtam hogy nemsokára vége, de féltem, rettegtem... pár napon belül beadtad a vállást, 2hétig nem mentem suliba csak veled voltam, költöztünk a szomszéd házba, takarítottunk, ügyeket intéztünk. Fater is addig sikeresen elköltözött onnan. Tény hogy nem messze de nem a szomszédunk volt. Keztünk helyre állni. Újra tudtál nevetni, elkeztél beszélgetni, elkeztél élni. Felvettek az álom munkahelyedre, imádtál bejárni dolgozni. Sokszor mentem veled, én is szerettem ott lenni kedves, megértő, figyelmes emberek voltak ott. Aztán ismét felfordult az életünk. Vállás után 2 évre diagnosztizálták nálad a mell daganatot. Nem tudtam miről volt szó hisz 10éves voltam. Láttam hogy szenvedsz, de nem tudtam ellene mit tenni. Amit tudtam segíteni az az volt hogy elmentem veled minden kemoterápiás illetve sugár vagy bármilyen kezelésedre. Jó hírt közölt velünk az orvos, zsugorodott a rák így ki tudja műteni, de az egész melledet le kellett vennie. Láttam hogy ez megtört téged, de vakmerően bele mentél hisz ott volt melletted a 10éves kislányod. Műtét után 3év telt el. Tünetmentes voltál. Dolgoztál, tanultál velem, barátnőiddel voltál, házi munkát megcsináltad. Erre megint ez a kurva rák..! Közölte az onkológusod hogy a rák tovább terjedt a nyirokcsomódba és a csontjaidba. Ott sem keseredtünk el! Mentünk, hajtottunk, csináltuk. Kemoterápiák tömkelegén mentünk át megint. Itt már 2 hetente be kellett járnunk folyamatosan zoledronsav infuzióra a csont áttét miatt. A kórházban már mindenki ismert minket hisz 2éve minden második héten ott voltunk. Nem mozdultam mellőled, kivétel nélkül minden kezelésen ott voltam és fogtam a kezed. Augusztus 23.án születésnapom után 2 nappal közölték velünk hogy agydaganatod van... ott tudtam hogy fel fogod adni, hisz mama ebben hunyt el. Epilepsziás lettél. 1 percre nem lehetett egyedül hagyni téged. Igen. Ott hagytam az iskolát gondolkozás nélkül. Itthon maradtam veled és vigyáztam rád. Romlott az állapotod. Már munkába nem jártál be, beszélni nem beszéltél a barátaiddal, csak a testvéreddel és a gyerekeiddel beszéltél. Napi 12darab gyógyszert adtam be neked, amiből az egyik kimérős gyógyszer volt (amiben benne volt hogy ha többet vagy kevesebbet adok neked túladagolásban vagy épp a hiányában meghalhatsz) éjjel nappal fent voltam veled. Főztem, mostam, takarítottam, fürdettelek, pelenkáztalak mert már a wc-re nem tudtál kimenni. Egyik reggel panaszkodtál hogy rosszul érzed magadat. Elkezdted mondani hogy meg fogsz halni és hogy nincs sok hátra, “nem fogom megélni a karácsonyt” Amint meghallottam elkeztem veled veszekedni hogy ne mondj már hülyeséget… végére annyira fel idegesítettem magamat hogy kimondtam azt a mondatot… “nincs olyan szerencsém“ egyáltalán nem gondoltam komolyan de mélyen belül tudtam hogy mi fog rám várni de nem akartam elhinni hogy tényleg át megyek rajta. Hívtam a háziorvost, ő hívott neked S.O.S. mentőt. Pár óra múlva ki is értek... bementek hozzád a szobába, próbaltak téged szépen felemelni de a túlzott zoledronsav miatt teljesen el meszesedtek a csonjtaid és eltört a bordád. Toltak be téged a mentőautóba, kérdezte az egyik mentős hogy szeretnék-e tőled elköszönni, én azt mondtam neki hogy nem hiszen úgy is megyek be hozzád másnap kora reggel. Elvittek téged a mentősök én neki álltam az éjszaka még össze szedni a cuccaidat reggelre. Éjfél körül el is aludtam. Reggel 5kor keltem, fél 7kor ment a buszom, de 6órakkor felhívott fater hogy ne menjek sehova mert beszélni szeretne velem. Furcsának tartottam hogy mit akar, hisz évek óta nem igazán beszéltünk/kerestük egymást. 6:12kor megérkezett. Bejött a

[love-is-pain-beauty-fish]

Sose engedd, hogy valaki a mindeneddé váljon, hogy ő legyen a másik feled, ő töltse ki a benned lévő űrt vagy épp ő miatta függjön kedved, hangulatod.

Mert ha már egyszer nem lesz ez a személy kitől egykor boldogságod függöt, a rabja leszel és örökre bezárod magad ebbe az örökös körforgásba még akkor is ha màr ő nincs..

Nem tudod mással elképzelni, nem tudod elképzelni, hogy más hozzá vagy hozzád érjen..

Nem tudsz lépni, nyitni más felé, mert folyton ott lesz, ott lesz benned és nem tudsz szabadulni hiába nincs már veled.

Már megőrülésig leszel…

Mert számodra nem lesz más csak ő.. hiába nincs már veled..

Neked összeszorul a gyomrod ha arra gondolsz hogy nincs többé, mert nélküle semminek érzed magad, nélküle nem lesz élet.

Míg nem ott állsz egyedül és bent vagy ebbe a körforgásba amibe bent ragadtál.

Csak reménykedsz és vársz hátha visszajön, hátha rájön én kellek neki vagy megváltozik miattam.

Nem fog megváltozni…

Ő majd éli a saját kis életét míg te csak szenvedsz és ellöksz magadtól minden jó emberi kapcsolatot..

Hiába lesznek/vannak barátaid, magányosnak fogod érezni magad majd  nem fogsz tudni örülni semminek se igazán.

Ne akard hogy egy szomorú életed legyen.

Megkell tanulnod igenis magadat az első helyre helyezni akàrmennyire is kibaszottul fáj az élet. Meg kell tanulnod élvezni a saját társaságod, az egyedüllétet.

#összetörtem #szeretlek #nélküled #egyedül

[nemasegelykialtas]

Mindennél jobban szeretlek és elmondhatatlanul hiányzol, bármit megtennék érted. Ezeket te is pontosan tudod. De vajon te mit gondolsz rólam? Próbálsz elfelejteni? Próbálsz nem szeretni? Hiányzom egyáltalán? Ha igen, miért nem keresel? Te nem szenvedsz kicsit sem a hiányomtól? Engem megöl a hiányod lassan. Minden nap, minden percében azt várom, hogy írj végre vagy hívj. Ha megrezzen a telefonom, csak azért nézek rá, hogy hátha te voltál, de nem te vagy soha. Vajon meddig nem fogsz keresni? Hiszek neked, azt mondtad fogsz, de mikor? Belebolondulok a várakozásba és minden órával egyre gyengébbnek érzem magam, egyre kevésbé bírom ki, hogy én ne keresselek. Annyira hiányzik, hogy beszéljünk, hogy tudj a napjaimról mindent, hogy én is tudjak a tieidről mindent, hogy elmondjak minden apró kis jelentéktelen dolgot, pont úgy, mint te nekem. Neked vajon hiányoznak ezek? Vajon te is szoktál rám gondolni? Szoktad nézegetni a képeinket? Én fél éjjel azt csináltam. Ha meglátsz bárhol, mi jut eszedbe rólam? Hogy még mindig szeretsz? Vagy már a szereteted átfordult utálatba és undorba? Mindent megteszek, hogy változzak és be szeretném bizonyítani, hogy tudok más ember is lenni, mint aki voltam. Tudok szeretni, bízni, ölelni, de vajon elhiszed-e nekem mindezt? Vajon esténként elalvás előtt szoktál rám gondolni? Vagy csak, ha fekszek az ágyadban, hogy milyen jó lenne, ha ott volnék és összebújnánk? És reggel szoktam még én lenni az első gondolatod? Lehet nem is tudod, de kihúztál egy olyan gödörből, amiből még soha senki és magam sem akartam onnan kimászni, de miattad megérte. Megfogtad a kezem, mellettem voltál mindig. Boldog voltam és az is szeretnék lenni veled, most már te is az lennél velem. Vajon szoktál ilyeneken gondolkodni te is? Vajon mardossa a bú a lelked, amiért nem vagyok veled, mint ahogy nekem széttépi? Vajon akartál már írni, csak mégsem tetted meg? Vagy abszolút nem akartál és eszedbe sem jut, úgy ahogy én sem? De tényleg, ha kicsit is szeretsz és kicsit is hiányzom, akkor miért nem írsz vagy hívsz fel? Fáj egyáltalán ez az egész? Nem hiányzik az együtt töltött idő? Nem hiányzik a társaságom, ahogy beszélek mindenről, meghallgatlak, együtt nevetünk, megbeszéljük a dolgokat? Fordított esetben én már rohannék hozzád és 2 napig ki sem kászálódnék karjaid közül. De ez csak én vagyok, talán te is így fogsz majd idővel tenni, hiszem, hogy rájössz időközben, hogy ikerlángok vagyunk egymásnak, nekem is rá kellett jönnöm, pont mint sok minden másra is, legfőképp magammal kapcsolatban. Miattad megéri minden percet kínban eltölteni, miközben rád várok, mert tudom, hogy te is akarni fogsz engem úgy, mint én téged. Másmilyen lesz a kapcsolatunk, de minden téren csak jobb, ebben teljesen biztos vagyok, mert a dolgok 99%-ért én voltam mindig a hibás, most viszont teszek ellene és tenni is fogok. Szeretlek❣️

Sz.