#senki sem segít

[banatostenger]

Igazuk volt azoknak az embereknek akik szerint ez a munka tönkre teszi a kapcsolatokat, és magunkat is…

#szarulvagyok #senki sem segít #magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #elegemvan #magyar #magyar idézet #mindig ez van #nagyon sajnálom #kurvára utálok élni

[csacskamacskamocska]

Kiéhezés

Hogy is mondta...?

Az ilyen képzeletbeli szerelmek kiéheztetik az embert. Ezt a gondolatot forgatom napok óta, hogy tényleg, hogy is van ez. ma mentem felfelé a mozgólépcsőn és a karácsonyon gondolkodtam, a régieken meg az újakon meg azokén, akik elmennek a szüleikhez és unatkoznak meg nem érdekli őket, meg azon, hogy én milyen rettenetesen frusztrált voltam a karácsonyoktól, és azt a frusztrációt nem sírom vissza, de valaki mégis várt engem és már olyan régóta nem, hogy ez sírnivalóan fájt felfelémenet a mozgólépcsőn... Aztán azon gondolkodtam, hogy most eldönthetem, hogy belemerülök a fájásba meg a sírásba, az önsajnálatba vagy úgy döntök, hogy nem. Hogy ez most ezen a ponton, egy döntés kérdése. De vajon, ha úgy döntök, hogy nem fájok és nem sírok, attól másabb lesz a valóság? Mármint az, hogy nem vár senki. Mondjuk, ha sírok, attól se vár senki. Na mindegy is, ezen elgondolkodtam, hogy megélni az érzéseket vagy legyőzni az érzéseket, hogy milyen fura pszichológiai ellentét ez, végül nem sírtam, faszom az egészbe, hát, ha így alakult, már felesleges sírni. Ami jó volt belőle azt megéltem.

Nade ennek a sírásnak van egy előzménye. Pár napja egy mondjuk barátom, úgy megölelgetett, ahogy rég óta nem öleltek. Van egy mozdulat, egy mondat... "na gyere ide"... és egy ölelés... csupa férfierő, csupa szeretet, gyengédség, és nem volt benne semmi szexualitás. Jézusom. Belevesztem az ölelésébe. Mint valami menhelyi kiskutya. (nem, a menhelyi kisjutya nem hiszi, hogy hazaviszik, fingja nincs róla, hogy mi az a "haza" csak mi képzeljük bele, a kiskutya is csak kaját akar, és falkát, és egy domináns ebet, aki majd megvédi addig, amíg felnő és szembefordulhat vele – ezt csak ide beszúrom, mert túl sok a líra) Egy másik pasi meg valami györnyörű könnyed mondatban azt mondta, hogy szép vagyok, ahogy szoktam is mindig... És ő sem párkereső férfi, ettől voltak ezek gyönyörűek, hogy nem volt mellette semmi mellékzönge, csak egy őszinte megnyilvánulás.

A nőiességem éhezik. Szoktam mondani a barátnőimnek, hogy menj, ismerkedj, ne godnolkozz, ne problémázz, randizz, szarni mindenre! Fú, nagyon tudom mondani és többnyire ez segít másokon. Mert valami engedélyre várnak vagy megerősítésre ami átlendítő őket a társkereséses szar időszakokon, hülyéken és faszfejeken. Ha nekem mondják ezt, csak nézek. Hát nem érted? Nem érted, hogy nem érdekelnek? Hogy nem mozdul meg bennem az, hogy nekem jobb lenne vele, mert.... valami... Ülnék a kocsiban (biztos valami szép autó lenne), vigyáznék, hogy a ruhám szépen álljon, és hogy derűsen mosolyogja és örüljek, hogy éppen megyünk a valahova, és közben a lelkem mélyén tudnám, hogy nem itt a helyem. Hát ezért nem akarom.

Nade, hol a helyem?

#karácsony #ölelés #szép #ismerkedés #érzelmi éhezés #képzelt szerelmek #01-18

[drakvuf]

Nagy Ő III/9: Az utolsó csók

Még mindig Edina állampusztai randiján vagyunk. Hihetetlen, de már megint Betti elbaszott Titanic produkciója a téma. Ha valaki lemaradt volna róla: Edina Paraszt Céline Dionnak és Varga Irénnek hívta a nőt az éneklése után.

A Nagy Őnek is elmagyarázza, hogy nem body shamingelte Bettit, hanem szimplán az énektudását fikázta. Hozzáteszi, hogy ő csak azért kiabált, mert Betti is kiabált vele. Zoli szerint mindketten hibásak, amivel a nő is egyetért. A kamerának elmagyarázza Jákob, hogy azért fontos neki ez a téma, mert ahogy egymással bánnak, úgy fognak vele is bánni egy kapcsolatban. Fair. A vége ellenére Edina pozitívan értékeli a randit. Hazamennek.

A kastélyban még mindig a Fekete Levest, a lányok pletykalapját olvassák a versenyzők.

Bosszúálló Boszi álnéven írt egy alázós cikket valaki Vivien 2-ről, aminek a címe Megjelent egy rém a szerelemkastélyban. A cikkíró szerint a nőnek vállalhatatlan stílusa van és riogatja a többieket. Vivien 2-ről minden lepereg. Nati szerint bárki is írta a cikket az egy proletár. A másik Vivien felfedi magát a kamera előtt, mint a szerző.

A következő cikket Emőke olvassa fel. Egy névtelen szerző seggfájását hallhatjuk a szépségversenyen kiválasztott ruhák miatt. Virág felvállalja, hogy ő találta ki a kibaszást és nem fél a karmától.

Vanda felveti a kérdést a klikkjének, hogy hogy van az, hogy Betti állítása szerint azért nem smárolt Zolival, mert az túl gyors lenne és mégis azzal nyitott az első részben, hogy bemutatta neki a kölykét.

Újabb cikket olvasnak fel arról, hogy Betti egy seggarc a vitája miatt Edinával. Betti fel se veszi, mert a cikk szerzője Edina. Szerinte Zoli előtt kellett volna ezt elmondania.

Emőke és Vivien is kap egy-egy dissz cikket, amiért túl kihívóan öltöztek a szépségversenyen. A lányok szerint a szerző csak féltékeny.

Hazaérkezik Edina. Beszámol az állampusztai randiról, de Betti szerint nem annyira lelkes a lány, mint egy jó randi után illene. Edina elmeséli, hogy előadta az ő verzióját is a vitájukról a Nagy Őnek és abban maradtak, hogy mindketten hibáztak.

Betti együtt tud élni ezzel és megölelik egymást, hogy hivatalossá tegyék a békülést. A kamerának azért mindkét lány azt mondja, hogy kurvára nem bíznak a másikban.

Mrs. Crystal tollából újabb dissz cikket olvashatunk Bettiről. A szerző szerint a nő manipulálni akarja a Nagy Őt és ezért hozta be az első részben a lányát is. Ezen kiakad a nő, mert igaza van a gyerekét ne hozza bele ebbe senki.

Vandát gyanúsítja a cikkel, mert a kutyája neve is Crystal. A nő tagadja, és azt mondja, hogy szerinte Mónika lehet a tettes.

Berendelik Mónikát, hogy felkérdezzék, de ő sem vállalja fel a cikket. Betti nem hisz neki. A kamerának elmondja Móni, hogy neki is gyerekei vannak, szóval sosem tenne ilyet. Én hiszek neki. Betti még megkérdezi Natit, hogy nem ő-e a tettes, de Vivien 2 megvédi, mert a lány biztosan róla írt. Nem mintha nem lehetett volna több cikket is írni.

Zsófi meglátogatja a Nagy Őt a ceremónia előtt. A műsorvezető megkérdezi mit hozott neki Párizsból? Lófaszt.

A férfi elkezdi mesélni neki is mennyire zavarta, hogy a lányok kiabálnak egymással, de Zsófi leszarja és inkább előkapja a Fekete Levest. Hatalmas érdeklődéssel szemezgetnek a cikkekből. A Nagy Ő szerint sokat segít ez neki dönteni a mai rózsaceremónián.

A Fekete Leves után Zoli beugrik a lányokhoz. Megdicséri őket, amiért ilyen jóindulatú cikkeket írtak egymásról. Azt mondja a kedvenc újságírója Virág volt, mert a személyisége átjön az írásán. Remélem ti is így éreztek a hogyvoltjaimmal kapcsolatban. A lány megkérdezi tőle is, milyen kulcsot kapott Erikától az előző rózsaceremónián, de most se tudják meg. Erika viszont ma is meglepivel készül a férfinek, ha rózsát kap.

Mónika leülteti maga mellé a férfit és megpróbálja lesmárolni, de Zoli ügyesen kitér a támadás elől. Mindenki ledöbben a merész művelettől. Én egy kicsit be is hánytam, de már jobban vagyok.

A rózsaceremónia előtt pár minirandit szeretne a férfi. Az előző ilyen alkalomból tudjuk, hogy erre azok mennek, akikkel kapcsolatban bizonytalan a Nagy Ő. Vanda, Bernadett és Vivien 2 mehet vele beszélgetni. Lehet félni lányok. Ahogy kivonult a férfi megy is a felkérdezés Mónika felé. Enikő csalódott benne. Csenge szerint hiába rakja ki a csöcseit nincs mögötte tartalom.

Mónika azzal védekezik, hogy megkívánta a férfit. Elárulja nekünk, hogy eddig egy férfi sem utasította vissza. Zoli az első.

A Nagy Ő megjegyzi Vandának, hogy azt szereti, hogy ha mosolyog, de sajnos mindig szomorúnak látja. A nő azt mondja hiányzik neki a kutyája, Crystal. Zolinak nagyon megtetszett a szépségversenyen, mert ott mosolygott és szexi volt a ballonkabátban.

Bernadett megint előadja, hogy ő konzi és a férfinek kéne ráhajtania. Ez viszont nem ez a játék és ebből így lófasz nem lesz.

Vivien privát randija előtt Edina coachhoz fordul. A nő azt mondja neki, hogy választania kell a két faszi között végre.

Vivien hetyetyézve kimondja, hogy a másik faszija már bejön neki. Zoli első kérdése a nőhöz, hogy hogy tetszett neki a kis meglepetése.

Vivien trombózisba esett, annyira felkavarta. Szinte biztos benne, hogy haza fogja küldeni a Nagy Ő.

Elérkezett a rózsaceremónia ideje. Három lánytól elbúcsúzunk.

Az első rózsát és a Hazatérés Kulcsát Virág kapja, mert vicces.

A második rózsát Vanda kapja, mert szép (nem). A harmadik rózsát Erika kapja, mert titokzatos. A nő, ahogy ígérte nem érkezett üres kézzel. Egy kis papírt adott a férfinek, amin annak az opera áriájának a szövege van, amire el akarja vinni. A negyedik rózsát Nati kapja, mert szerinte egy tigris. Az ötödik rózsát Enikő kapja, mert szeretné jobban megismerni. A hatodik rózsát Csenge kapja, mert megmozgat benne valamit. A hetedik rózsát Maria kapja, mert féltékeny is tud lenni. A nyolcadik rózsát Emőke kapja, mert külsőre bejön neki. A kilencedik rózsát Vivien 2 kapja, mert nagyon kedves. A tizedik rózsát Edina kapja, mert a nő rajong érte. A tizenegyedik és egyben utolsó rózsát Betti kapja. Csak.

Vivien, Bernadett és Mónika búcsúzik a versenytől. Bernadett megkönnyebbült. A férfi szerint érződött rajta, hogy elfogyott a lendület.

Mónika szerint túl rámenős volt, ami offolta a férfit. Zoli azt mondja, hogy ő jobban szereti, ha egy lányról a megfelelő pillanatban kerül le a bugyi. Utalva arra, hogy anélkül érkezett a nő a kastélyba az első részben.

Vivien a végéig reménykedett benne, hogy kap egy rózsát, de a férfi szerint a többiekkel sem korrekt, hogy még mindig egy másik fasziról álmodozik. Neki kell az, hogy egy nő csak őt akarja.

Miután elmentek a kiesett lányok, indulhat is a partika. Zoli pezsgőt tölt mindenkinek.

Virág meglepődött azon, hogy Vivien 2 és Vanda rózsát kapott, de nem bánja, mert szerinte kell a töltelék is.

Másnap, mint mindig az előző napi eseményekről beszélgetnek a lányok. Egy galamb már nem bírja tovább és vízbe fojtja magát.

Egyrészt még mindig sokkolva vannak Mónika tegnapi kísérletétől. Másrészt az is jelzésértékű szerintük, hogy Betti utoljára kapott rózsát. Nati szerint az újságcikkekből átjött Zolinak is, hogy Betti egy manipulatív nő.

Betti Vandával beszélget. Neki a legjobban az a cikk fáj, amiben a gyerekét emlegették. Szegény harkály nem bírja tovább hallgatni és inkább a mélybe veti magát.

Nagyon szeretnék megtudni mindketten ki írta a cikket. Vanda szerint Nati gyanúsan csendben volt.

A kamerának Nati bevallja, hogy ő írt Mrs. Crystal néven, de nem fedi fel egyelőre magát, mert szeretné látni, mi fog történni.

A kastélyban egyedül Virágnak nincs semmilyen problémája. Annyira nyeregben érzi magát, hogy elkezdi elpróbálni, hogy fog az esküvőjükön bevonulni.

Erikáé és Emőkéé a megtiszteltetés, hogy a koszorúslányai lehessenek. A többiek szerint álomvilágban él a lány, de nem árt vele senkinek. Ezután felállítja a többi versenyzőt és eldobja a menyasszonyi csokrát. Aki elkapja, jövőre újra indulhat a Nagy Őben.

Betti kapja el a csokrot. Köszöni a lehetőséget, de szerinte ez még idén összejön neki.

Vivien 2 felveti a többi nőnek, hogy Virág bár vicces, de nem vele, hanem rajta nevetnek. A többiek nem értenek egyet. Szerintük csak nem érti a nő a humorát. Egyetértek a többiekkel, Virág kurva vicces és bár az elején nem értettem miért hozták vissza, de most már belátom, hogy kurva jó döntés volt.

Meglátogatja őket Zsófi, hogy megint kicsit kavarja a szart. Bejelenti, hogy a kastélyban van egy úgynevezett Szerelem Labor, ahol jól megvizsgálják a lányokat. De nem ám az éves üzemorvosi vizsgálatról van szó, hanem a szerelmüket fogják megmérni.

Első rész, ahol befértem a képlimitbe. Kezdek ráérezni.

#tv #tv2 #nagy ő #hogy volt

[hicapacity]

Fáj némának lennem, amikor az emberi butaság mindent elpusztít! Pár gondolat és aztán megint elhalkulok (lehet törlöm, így jobb ha mented, vagy kimásolod és úgy osztod meg!). Eleve nem értem, hogy az itt következő sorokat miért én és nem gazdasági szakemberek teszik közzé? Olyan mérvű az üzemanyag hiány, hogy a stratégiai tartalékok 25%-át meg kellett nyitni. - Ez nem nagyon érdekli az embereket, mert nem értik. EZ AZ ORSZÁG UTOLSÓ MENTSVÁRAINAK EGYIKE. A taxik, mezőgazdasági gépek és a magánszemélyek továbbra is olcsón tankolhatnak. A kamionok, furgonok, árúszállítók, postások, futárok, ellátócégek, utánpótlásért és logisztikáért - AZAZ A MAGYAR GAZDASÁG VÉRKERINGÉSÉÉRT FELELŐS - járművek NEM. - Ez se érdekli az embereket, mert ezt se értik - ETTŐL LESZ MINDEN DRÁGÁBB.  A fuvarozók vagy árat emelnek - ÉS EMIATT MINDEN KERESKEDELMI CIKK ÁRA FELMEGY, és/vagy felmondanak több ezer embernek, hogy kigazdálkodják a veszteségeket, hogy túléljék az üzemanyagköltségek 80%-os drágulását. - Persze sokakat ez nem érdekel, hiszen magánemberként még olcsón tankolnak és könnyebb szidni a fuvarozót, vagy a kereskedőt, semmint belegondolni, hogy mindennek mi is az oka?   Az üzemanyag árának hatósági árát sokan üdvözölték, de ha a piaci árat vesszük alapul, akkor a mostani áremelkedés nem szombaton 11.00 és 12.00 óra között, hanem közel egy év alatt történik meg, ami lehetőséget ad az ésszerű cselekvésre. - Bár ez se érdekel sokakat, mert teljesen észszerűnek tekintik, hogy állami szabályozással próbálják Magyarország alapvető gazdasági folyamatait túlszabályozni, nem foglalkozva azzal, hogy a VILÁG PÉNZÜGYI RENDSZEREIT NEM ÉRDEKLI HAZÁNK SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZETE.   Napjainkban egyre többször hallani, hogy energiaválság van, de 12 éve 2010-ben a Fidesz állíttatta le a 2800 méter alatti geotermikus vagyon kitermelésének lehetőségét, ők lehetetlenítették el a szélenergia kihasználását és ők végezték ki a biomassza-biogáz energiaellátás lehetőségeit, állították le a panelprogramot, stb. - MA MAGYARORSZÁG ENERGIAFÜGGŐSÉGE A NEGYEDE SEM LENNE, HA EZALATT A 12 ÉV ALATT EZEKET A LEHETŐSÉGEKET KIAKNÁZZÁK. 

Hazánk energiaellátása erősen centralizált, gigantikus csúcserőművekben állítunk elő áramot. Amennyiben decentralizálták volna ezt a rendszert, azaz sok száz kis erőművet üzemeltetnénk (a gázt olcsó villamos energiával helyettesítve) és nem PAKS2-re várnánk már egy évtizede (és várunk még egy évtizedig), akkor ma nem lenne ekkora az energia ára. - Ezzel ma sokan nem foglalkoznak, mert nem értik, hogy a HÁLÓZATI VESZTESÉG 12-18%, AZAZ ENNYIVEL KERÜL TÖBBE.

Persze most lehet károgni, mutogatni, politikai értékrendeken acsarkodni, de lássuk be, mindezzel - mind a jobb, mind a baloldal - ELKÉSETT. - DE ez sokakat nem érdekel, mert sokkal egyszerűbb politikai vircsaftokban felmorzsolni az erőnket, semmint szembenézni a mocskos ténnyel: - MINDANNYIAN VESZTENI FOGUNK EZEN AZ ÜGYÖN. Kivételt az extra gazdagok és milliós megtakarításokkal rendelkezők képeznek.   Napjainkban kéne megszületnie a nemzeti egyetértésnek és politikai érdekeken túlmutató összefogásnak, ami megoldásokat, lehetőségeket, alternatívákat mutat és nyújt azoknak a teljesen kétségbeesett MILLIÓKNAK - akiknek fogalma sincs arról, hogy miként gazdálkodják ki a megfizethetetlen élelmiszer és energiaárakat.   

Folytathatnám ezt a cikket, GAZDASÁGI TÉNYEKKEL - csak nincs kinek, mert senki sem akarja érteni, hogy hova vezet ez az út! Ezért felesleges.

Én csak egy libsibolsi, komcsiivadék mocsok (konzervatív liberális amúgy) vagyok, aki 12 évig egyfolytában erről ugatott és napjainkban, amikor bekövetkezik az összeomlás már nem tehetek mást, mint - SOK MILLIÓ EMBERREL EGYÜTT ELSZENVEDEM A KÖVETKEZMÉNYEKET.   Itt a politikai értékrend, állásfoglalás, mellébeszélés, hit, eszme, ideál már nem segít senkin. Itt csak a komplex, átfogó és segítőkész összefogás az egyetlen járható út, bár félek ezt a folyamatot már nem lehet megállítani. Mindezt alapozom arra, hogy bejelentették, hogy a vállalkozók az adósságaikat rendezhetik dollárban, vagy euróban is, ami a pénzpiacoknak azt sugallja, hogy SE A KORMÁNY, SE A MAGYAR NEMZETI BANK, SE A HAZAI KÖLTSÉGVETÉS NEM HISZ A FORINTBAN, MINT FIZETŐESZKÖZBEN. EZ PEDIG ANNYIT TESZ, HOGY NEM HISZNEK MAGYARORSZÁGBAN SEM, MERT EGY MUNKA ALAPÚ TÁRSADALOMBAN A DOLGOZÓ, AZAZ A DOLGOZÓ PRODUKTUMÁNAK FORINTBAN KIFEJEZETT ÉRTÉKE ADJA AZ ORSZÁG KÉPESSÉGEINEK ALAPJÁT...

Persze, ha tudás alapú lenne a társadalmunk... Ez másképp nézne ki!

Juhász Zoli Ui: Ismerve a közállapotokat, kevesen fogjátok megosztani... Holnaptól visszatérek a versekhez... 

#juhász zoli #Shepherd

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

A mi generációnk velejéig elbaszott. A családi kapcsolatok, a barátságok széthullanak. A szerelmek kihűlnek. Az emberi értékek semmit sem érnek. A mi generációnkban ha az anyukád/nagymamád arra kér hogy menj el vele a boltba és segíts neki, akkor vonakodsz mert nincs hozzá kedved és nehogy már meglássanak az osztálytársaid/barátaid a családtagjaiddal mert az mennyire ciki már, inkább bent punnyadsz a szobádban és chatelsz velük. Pedig ez maximum 1 órát venne el az életedből. Ha az édesapád arra kér hogy menj ki az udvarra vele fát vágni, a baltát sem tudod megfogni. Ha egy családi ebéd van és anyukád szól hogy gyere enni, te még kérsz 5 percet hogy tovább játszhass a gamer haverjaiddal ahelyett hogy egyből mennél, mert egy ranked fontosabb náluk és annál hogy minőségi időt tölts velük, bele sem gondolva abba hogy az az 5 perc már 40 perce is 5 perc volt. Étkezés közben amikor nyitnak feléd, megkérdezik hogy hogy vagy 2 mondatban letudod hogy mi a helyzet, alig várod hogy visszamehess játszani, telefonozni a szobádba. Ők ezt előtted esetleg letudják azzal "kamaszkor" de azt sosem fogod látni hogy ez nekik mennyire fáj, nem fogják mutatni pedig így van. A telefon/pc fontosabb. És ez így megy folyamatosan, tönkre téve ezzel a kapcsolatot a szüleiddel. Prioritás nulla. De talán a mi generációnknak ez nem is számít már. Ha egy rokonoddal találkozol kint a városban és esetleg elbeszélgetne veled egy kis időre, te imádkozol hogy nehogy meglásson egy ismerős mert az is milyen ultragáz már, pláne ha a rokonod megpuszil vagy megölel mások előtt. A legjobb barátnőddel akit évek óta ismersz egyszer csak megromlik a barátság, azt veszed észre hogy nem keres, és amikor kiderül hogy miért annyi rá a válasz hogy mindegy, de ha mégis elmondja vagy épp mástól tudod meg akkor kiderül, hogy vagy egy pitiáner veszekedésetek miatt, vagy egy fiú miatt van az egész dolog. A legegyszerűbb megoldás helyett pedig hogy megbeszéljétek, ő mást választ és inkább te is megsértődsz hogy milyen szemét és kibékülés helyett szépen csendben eltűntök egymás életéből. Ennyit ér sokaknál egy barátság. Ha a fiúnál és a lánynál megvan a kölcsönös vonzalom várnak, inkább egyikük sem lép mert a büszkeség nagyobb úr, nehogy beégjenek már ahelyett hogy kockáztatnának és mernének lépni. A mi generációnkban a párkapcsolatok zöménél szintén aligha van jelen a kommunikáció. Ahelyett hogy leülnek a párok megbeszélni a dolgokat inkább szőnyeg alá seprik a problémát. A fiú/lány úgy beszél/viselkedik a párjával mint egy kutyával, az alapvető érzelmi kifejezések és tettek, a szeretet, az őszinteség, a kommunikatív hozzáállás, a bizalom már luxusnak számítanak, és utána csodálkozik az illető hogy nincs meg a kémia. A megcsalás úgy megy egymás között mintha teljesen hétköznapi lenne. A buszon ha egy idős ember le akar ülni, akkor nem te adod át a helyed neki mint fiatal, hiszen 7-8 órát suliban ültél és nagyon fáradt vagy nehogy már álljál, inkább feláll a terhes hölgy mert senki más nem tenné meg helyette, és ha egy terhes hölgy akarna leülni, akkor is szintén az idős áll fel inkább. Ha a mi generációnk az egészséges értékrend fogalmával tisztában van, akkor az már nagy dolognak számít. A 3 éves gyerekek jobban kezelik a telefont mint a szüleik, ha anya és apa Iphone 14 Pro-t és Adidast vesz, akkor az nem jó mert a 15-ös Iphone és 80 ezer forintos (vagy több) Jordan kell hiszen Bálintnak/Barbinak már olyan van az osztályban. A mi generációnkban az hogy hány követőd van Instagrammon és mennyit streakelsz a haverjaiddal fontosabb, minthogy az élettel kapcsolatos dolgokat megtanuld. A szomorú az hogy vannak kivételek akiknek jár a tisztelet, de sajnos azoknak a száma egyre inkább elenyésző.

Mi történik ezzel a világgal? Mikor lett a mi generációnk ennyire érzelem, prioritás-és kapcsolatszegény? Mikor vált ennyire rosszá majd természetessé ez az egész?

#saját #generáció #mai generáció #fiatalok #kapcsolat #barátság #szerelem #család #elbaszott #gáz #miért? #szomorú #szomorú hogy ez történik #nyctophobia

[tamasanev]

Mi újság? Hogy vagy? Hogy telnek manapság a napjaid? Egy regi olvasod :) legyen nagyon szép napod!

Kedves régi olvasóm! Mindig meglepődve látom az itt-ott kibúvó üzeneteket, mert nehezen hiszem el, hogy ekkora kihagyás után még mindig vannak olyan emberek, akik tudni szeretnék, hogy jól vagyok-e, hogy dob-e még öröm-hálókat rám az élet, vagy zár-e még be sötét szobákba. Néha újra el-el gondolkodom az íráson, majd nem sokra rá leseprem vállaimról a gondolatot, mert nem tudom, érdemes-e. Jól tudom, a magam javára biztosan, mert könnyebben átlátok a ködön és jobban odafigyelek magamra, hogy mit miért teszek, hogyan, vagy hogy talán lehetne másképpen is. Másrészt viszont vajon megéri ezt megosztani másokkal? Segít-e valakin, elgondolkodtatóak a gondolataim? Talán azonosulni is lehetne? Ha csak egyszerű kíváncsiság van az olvasó részéről, az számomra nem eléggé tápláló, mert akkor írhatnék csak magamnak egy füzetbe. Régebben sokat aggódtam a jövőn, a múlton, a jelenen, az életen általában, s aki 5-6 évvel ezelőtt már olvasott, az biztosan emlékszik. Pokol volt. Persze történt sok jó dolog is velem/velünk, mikor hogy voltam éppen, egyedül vagy más karjaiban, de volt mindig ez a szűnni nem akaró szomorúság, amit vájtam, vájtam volna le magamról, de sajnos nem tudtam. És itt vagyok most évekkel később, sokkal biztosabb lábakon, és ami a legeslegfontosabb, megszilárdultak a jó dolgok bennem, körülöttem. Időnként azért vállon koppint a félsz és felcsendül az örök-nóta, hogy mindez bármikor eltűnhet, pont úgy, mint amikor játékból felemelem a tenger aljáról a homokot és az kifut az ujjaim között. Jelenleg Thaiföldön vagyunk, Bogdan születésnapját ünnepeljük. Szeretjük nagyon, van valami megfoghatatlan varázslat itt, amit az ember hazavisz magával és még sokáig emészt. Régóta visszakívánkoztam, és most olyan nagyon jó, hogy ketten élhetjük át ezt a pár hetet. Aztán április elejétől egy újabb mérföldkő érkezik, mivel hozzá költözöm. Úgy hisszük, beérett a gyümölcs, szeretünk együtt lenni. Nincs amiért fenntartani két helyet, és így több pénz marad a zsebünkben is. A hónap közepén Velencébe utazunk három napra, ezt kaptam tőle ajándékba karácsonyra. Mi a jelenre és az élményekre támaszkodunk. Mindig is szerettem utazni, bármennyire is unalmasan hangzik, mert mindenki ezt mondja, de tényleg ez az egyik legjobb dolog a világon, mert a megszerzett emlékeket senki sem veheti el tőlünk. Ezek formálnak, tanítanak és tesznek jobbá minket. Most jut eszembe, hogy januárban voltam Budapesten, de nagyon rövid utazás volt fogászati jeleggel, mert VÉGRE elkezdtük az átalakulást. Csongival újra beszélünk és magunk mögött hagytuk a rosszat. Nagyon megváltozott, érdekes volt leülni a kávézóban és elbeszélgetni. Ő ragaszkodott, hogy csináljuk meg a fogaimat, mert bár nem mondta, de szerintem úgy érzi, hogy adósom, és tartozik ezzel. Utalt rá, csak nem ennyire nyersen. Én nem bánom, nem gondolom etikátlannak vagy úgy, hogy nem érdemelném meg. Ismerősöknek, blogos embereknek nem szóltam, mert egyrészt csak egy napot töltöttem Budapesten, másrészt pedig nehezen tudtam beszélni, három bölcsességfogat műtöttek ki. Ősszel még visszamegyek, akkor csinálunk egy ínyplasztikát, majd várhatóan jövő év elején már túlesek mindenen, akkor ott töltök két hetet. Amit még érdemes kiemelnem, és nagyon friss hír is, hogy újra nagybácsi leszek. Megható, váratlanul ért nagyon. Én fiút érzek, de mindegy, csak legyen egészséges. Munkaviszonylatban is bizakodó vagyok, úgy feslik, hogy jövő hónapban előreléptetnek, bár az ilyen dolgokkal úgy vagyok, hogy hiszem, ha látom. Nem panaszkodom, tudom, hogy szerencsés vagyok és tényleg nagyon hálás vagyok mindenért, a sok jó dologért, ami velem történik, mert nem volt ez mindig így. Legyen hát ez egy jó erős löket annak, aki ezt olvassa és úgy érzi, hogy nehéz átlendülni egyik napról a másikra. Dióhéjban ennyi jut eszembe válaszként a kérdéseidre. :)

[konyvekkozt]

többször találkoztam ezzel a könyvvel, s úgy gondoltam, elolvasom

a fülszövegek ajánlása nagyon kecsegtető volt. szeretem az útkeresésről szóló könyveket, úgyhogy nagy reményekkel kezdtem el olvasni, viszont csalódottá tett

egy fiatalember a könyv főszereplője, aki a hányattatott gyerekkora után egy birtokon él egy idősödő házaspárral. mivel a férfi erős hátfájdalommal él, az asszony pedig vélhetően időről-időre depresszióval küzd, rengeteget segít nekik, ők pedig fiukként szeretik

de a srácnak nem az az álma, hogy élete végéig a birkákat terelje, s a házaspár mellett éldegéljen. nagyon szeretne profi boxoló lenni, mégpedig mexikói

felkerekedik, a városba megy, dolgozik, edz, meccseken próbált helyt állni

fejezetenként változik az elbeszélő: a srác és az idős ember mesél. az egyikből megismerjük a boxolók világát, az edzőhöz való hűséget, a csendtől és az állatoktól való elszakadást és a múlttal való találkozást. a másikból pedig az aggódást, a kísérést és támogatást, az életkorból adódó fizikai korlátokhoz való alkalmazkodást

két útkeresést követhetünk. de nincs nagy kiugrás, egyik sem megy kifejezetten előlre és felfelé

végig gondolodtam rajta, mire utalhat a cím, ki nem hagyhat cserben kit, s találgattam, hova fut ki a történet

a könyvet befejezve arra jutottam, hogy senki nem hagyott cserben senkit. de ennél nagyobb kérdés, hogy van-e olyan szereplő, aki önmagát cserben hagyta. erre már nem tudok egyértelműen válaszolni

vannak ebben a kategóriában jobb könyvek. de az is lehet, hogy csak nem tudtam azonosulni a boxos világgal és az etnikai identitás keresésével

nem életem könyve, de nem bánom, hogy elolvastam. a történetet megismertem és lehet, hogy váratlan időpontban segít majd, mikor magamat keresem

[angelofghetto]

A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata

A szabadságszerető ember 1. megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz. 2. magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel. 3. a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi. 4. őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett. 5. szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép. 6. gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy2 minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges. 7. semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie. 8. minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja. 9. minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik. 10. bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.

                                                                                        -  Bibó István

(A kézirat lelőhelye: Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára MS 5111/15.16)                                        

[otthonzulles]

kérlek segíts megtalálni a vajazós szredet!! senki sem akar segíteni, te vagy az utolsó reményem! már teljesen megőrjít h állandóan emlegetik én meg nem tudom miről van szó

hú öregem nagyon szar vagyok az ilyenekben de hátha tudja valamelyik követőm

én alámargarinoznék a májkrémnek de kb. 20 éve ettem utoljára májkrémet (coming out: különleges vagdalthúst szoktam néha :D van a hűtőben s.o.s.-nek néhány általában)

[vacuolum]

dráma

Na szóval, azt gondoltam ki, hogy leírom, mik történtek, és akkor az majd jól segít feldolgozni a pszichodrámán eddig történteket... Ha már lett benne ez a nyáriszünet-izé. Bár jó lett volna vezetni valami naplót róla eddig is, minden alkalom után.

Mindenki tök érdekes, meg jó nagy csomagja van. És annak ellenére, hogy biztonságos a közeg és jól meg lehet nyílni kb. mindenkinek, nem érzem úgy, hogy bármelyikükhöz közel tudnék kerülni. Valamiért azt gondolom itt is, hogy kívülálló vagyok, s szorongok hogy ha közeledni kellene, vagy magamtól megszólítani bárkit... És mikor szóba került hogy ha vége lesz a drámának jövőre, akkor majd összejárunk még, és vhogy mindenki egyetértőnek látszott ebben, nekem az jutott eszembe egyből hogy nope, én nem akarok, nekem ez így elég volt... Azt gondolom, hogy ha ezután is még találkoznék velük, akkor teljesen máshogy viselkednénk, kb mint a szünetekben, amikkel nem tudok most sem mit kezdeni. Azt találtam ki, hogy ez azért lehet, mert áltsulis koromban bullyingoltak folyton, senki nem állt ki mellettem, plusz a barátaim is mindig csak én kerestem, úgyhogy szépen elzárkóztam ezután mindenkitől. Így érthető, miért nem fejlődött ki eszköztáram az adhoc ismerkedés és kapcsolatépítés terén...Pedig amúgy én tökre szockó voltam kicsinek... Úgyhogy bassza meg mindenki, aki akkoriban vett körül.

Így persze könnyebb, ha nem engedek magamhoz senkit, akkor csalódni sem fogok. Ennek ellenére vágyom rá hogy legyen még közeli barátom, meg hogy ne érezzem feleslegesnek magam szociális szitukban... De máskor meg azt érzem, már van elég barátom, és egyedül is lenni akarok... főleg mióta összejöttem M-mel, mert a vele járó hozadékok nekem bőven kielégítik a szocalizációs vágyaim...

És amúgy meg milyen király már, hogy végre van egy rendes kapcsolatom, amiben mindketten ugyanazt akarjuk a másiktől!!! Ez tökre elképzelhetetlen volt nekem még pár hónappal ezelőtt... És most velem is történt egy ilyen!!! Már látom, hogy miért voltam annyit egyoldalúan szerelmes. Ők voltak, akiktól rendszeres figyelmet kaptam, ami nekem ismeretlen volt... És már tervezgetjük a jövőt is. Nem nagyon akarok előre szaladni, 1 évet mindenképp meg akarok ezzel várni, de úgy érzem, jó sokáig tudnánk még egymást szeretni... Az 1 év pedig arra is kell, hogy meglássam, az érzést szeretem vagy tényleg őt magát...

Az a helyzet hogy nem tudom, tényleg amiatt kezdtem el megint jobban szorongani, mert lecsökkentettem a gyógyszerem, vagy azért, mert a munkahiány, az értelmiségi légkör és M intelligenciája miatt felerősödött az imposztor szindrómám... De az biztos, hogy előrébb vagyok az életben, mint voltam.

Örülök, hogy nem lesz dráma egy ideig, 2 hetente 4 folyamatos óra érzelmileg eléggé megterhelő, plusz 4 órás intenzív szocializációt ezelőtt max félévente csináltam, lol..

Ezt így most jó volt leírni, pár hónap múlva fog kelleni a visszatekintés miatt.

#words

[csacskamacskamocska]

Depresszió

A közhelyeken kívül nagyon nehéz megfogni ezt, mert egyszerre jelent kilátástalanságot, elveszettséget, tompaságot és bezáródást, a kommunikáció lenullázását, az érdeklődések elvesztését, reménytelenséget, és önutálatot, értéktelenség érzetet és persze magányt. Az egyik féle depressziós sír és láthatóan kétségbeesett, de nem tudunk segíteni, a másik teszi a dolgát és eszünkbe se jut, hogy segítségre szorul. Van aki mosolyog, miközben belül az öngyilkosság foglalkoztatja és van akiből kiárad a parttalan szenvedés a saját belső világától (ami amúgy olyankor valóban olyan, amiben senki nem szeretne élni!), és tudjuk, hogy bajban van, de hiába nyújtjuk a kezünket, nem tud megkapaszkodni, mert elsodorja újra meg újra a deprsszió sugalta csalódottság és reménytelenség. Kétszer voltam nagyon mélyen. Kiszolgáltatva mások jóindulatának és szeretetének – ami nem érkezett meg. Senki sem volt hozzászokva, hogy segítségre szorulhatok. Én, a bástya! Az egyikből kimásztam szépen lassan. „apró lépésekkel a konyha felé” – ez egy szállóige a családunkban, ezt tanácsolja a betegének egy pszichiáter, aki aztán így tényleg eljut a konyháig, csak a lépésekre figyelve, aztán végül mindenhova. Ezt szoktam mondani minden ijesztően nagy projektnél is. Türelem, apró lépésekkel a konyha felé! A másik leküzdhetetlennek tűnő problémát az élet oldotta meg. Hogy a probléma valós volt, az abból derül ki, hogy nem kerestem másikat helyette. Ahogy elrendeződött, utána tempósan újraépítettem az életem és elég jól vagyok benne. (valójában nagyszerűen!) Réges régen volt egy elméletem a depresszióról, amit aztán nagyon sokára valahol olvastam is. Hogy a depresszió védekezés, időnyerés. Egy megoldhatatlan probléma miatti elakadás (Adott esetben nem csak annak látszik, hanem többnyire az is), amikor a psziché időt akar nyerni. Nem kell több input, nem kell semmi inger, mert át kell struktúrálni mindent, de nagyon nehéz, mivel bezárkózva csak a már meglevő információkkal tud dolgozni amikkel viszont eddig sem jutott megoldásra. Ez a zakatolás megy és úgy tűnik, örökké fog tartani. Ebben a helyzetben segítséget kérni nagyon nehéz. Segítséget nyújtani is, mert mit tudunk adni? Figyelmet, kis gondoskodást, türelmet, meg mondogathatjuk, hogy szeretlek vagy kedves vagy nekem, vagy számítasz, számíthatsz rám. Egy pillanatig ezek jóérzést okoznak, de nem tudnak gyökeret verni. A depressziós nincs abban a reményteli állapotban, hogy bárki szeretete vagy elfogadása erőt adjon neki. Ami segít, az a valaki, aki kimondja azt a mondatot, amibe kapaszkodva aztán saját maga lépésről lépésre rendberakja a belső világát. Hiába mondod, hogy szereted, ha ő ezt nem tartja hihetőnek, ha ő éppen nem szereti azt ami belül van, amivel azonosítja önmagát. A kivezető úton nincs csoda, nehéz meg kemény, és ijesztőek az apró visszaesések és aztán ijesztő az, hogy az ember valaha olyan mélyen volt és, hogy oda vissza lehet kerülni. Már ismerjük az oda vezető utat. Azt gondolnánk, hogy ha valaki egy egész életen át hazudik, aztán a hazugság okafogyottá válik, az felszabadulás hoz. De valójában depressziót. Amikor a korábbi életünk meghal, mindegy mi miatt, az depressziót okoz.

A depressziósok értik egymást, de nem tudnak egymásnak segíteni. Aki nem depressziós, az pedig... hát... annak nehéz érteni. Gyakran még fel se ismerjük.

#depresszió #02-19

[megegettpopcorn]

239.

Igazából nagyon bírom, hogy csak azokat az embereket emlegetjük és sajnálgatjuk akik 'nemtudnak az érzéseikről beszélni'.

De tudjátok ti milyen mikor be nem áll a szád és olyan dolgokat mondassz el amiket amugy rohadtul nem kéne? Kéztetést érzel arra, hogy beszélj, mert szeretsz beszélni, szereted ha rajtad van minden szem, ha rád figyelnek, ha téged hallgatnak. És hirtelen csak mondod, mondod és mondod, és olyan dolgok jönnek ki a szádon amiket jobb lett volna inkább nem elmondani...

Az érzéseidről beszélsz, mert úgyérzed senki nem hallgat meg és ha valakinek elmondod hátha ő majd segít, érdekled őt.. de ugyanúgy ő is csak leszarta azt amit mondtál, esetleg figyelt, megjegyezte és most mindenkinek elhíreszteli.

És nem. Nem tudom azt mondani, hogy jó most akkor nem beszélek erről meg amarról. Nem tudok leállni. "elmondom hátha őt érdekli" - nem igaz?..

Sosem tudtam, lehet csak én vagyok ezzel így.. de engem mindig is zavart, hogy minket nem vesztek észre. Pedig elhihetitek nem egyszerű ez sem, pont ugyanannyira mint ha nem tudnék az érzéseimről beszélni. Pedig tudok. Néha túl sokat is..

#beszéd #magyar #magyar tumblr #tumblr #magyar tumblisok #szeretet #fajdalom #gondolatok #biszex #beszélni #beszelgetes #faj #elfogadas #egyedul #keztetes #erzelem #erzesek #szar erzes #eheztetes #adhd #szorongas

[barcsakveledlehetnek]

rengeteg minden tudnék írni. rólad, rólam, rólunk. ez alatt az 1 év alatt voltam már miattad a padlón összetörve és voltam a felhőtleg boldogságban is. ez az év egy tapasztalattal teli érzelmi hullvasút volt. kérdéses, hogy mennyire normális ez, mivel sosem találkoztunk mégis úgy érzem a poklot is megjártam miattad. ennyi idő alatt ennyi fájdalmat még sosem nyeltem le. igazából egészvégig csak tűrtem és tűrtem na meg persze vártam, hogy idővel visszatér az az ember akibe szerelmes lettem, testikapcsolat nélkül az interneten.

jó volt, hogy mindennap volt egy ember akinek mesélhettem, aki nekem mesélt. aki reggel amint fel kel ír és érdeklődik, aki becenevet ad. majd ezek szépen lassan eltűntek, ahogy te is. annyiszor vágytam arra, hogy újból a régi leszel, de aztán szépen lassan rájöttem, hogy te most is önmagad vagy, csak eddig tudtad leplezni a valódi személyiséged. tudod egy embernek nem feltétlen kell szeretnie a másikat ahhoz, hogy törődjön az érzéseivel, elég ha az alapvető emberi ösztön benne van, hogy lehet nem kéne ezt csinálnom mert lehet fájdalmat okozok neki. te telibe szartad ezt a gondolatot és annyiszor gázoltál át rajtam ahányszor csak lehetett, én pedig hónapokon keresztül csak vártam, és néha belefáradtam ezért ignoráltalak ami téged kicsit sem zavart. de engem is el lehet veszíteni, hiába hiszed, hogy nem, igen is el lehet, sőt, már elveszítettél minden bizonnyal örökre. mert nem érdemeltem meg, hogy így bántál velem. sajnálom, hogy annyi csalódás után azt hitted, hogy ha másokon ezt levezeted segít. kitudja hány lánynak okoztál már mérhetetlen mennyiségű fájdalmat a te hülyeséged miatt.

hiányozni fogsz. de persze a rendes, jófej éned aki Életnek becézett, aki simán összehozott volna egy találkozót is, hiába lett volna macerás. akit tényleg érdekelt, hogy mi van velem és nem csak azért írt mert unatkozott. ezt a részed már sosem kapom vissza mert elveszett. pedig nagyon sokáig kapadoztam utánna és próbáltam visszahozni. nem akarom azt mondani, hogy ismerlek, mert ez nem így van, de örülök, hogy kicsit belemutattál a magánéletedbe és volt szerencsém újra szerelmesnek érezni magam.

mostanra rettegek a gondolatától is, hogy ismerkedjek vagy, hogy szerelmes legyek. ennyire elvetted tőle a kedvem, mert te azt a részét is megmutattad ami fáj. sosem fogom neked megbocsájtani az álmatlan éjszakákat amiket azzal töltöttem, hogy folyamat kattogtam miattad.

sajnálom, hogy ennyire terhedre volt, hogy valaki szeretett téged. úgy látszik rohadtul nem érdemled meg, legalább is az én szeretetem biztos nem. tudtam volna várni rád, ó de még mennyit. de így ahogy szépen afelé haladok, hogy végleg kitöröljelek rájöttem, hogy nekünk sosem lett volna egymásra időnk, sose tudtunk volna együtt lenni. lehet a sors akarta így, hogy még véletlen se legyen lehetőségünk együtt lenni.

félsz szeretni, ezt ne másokon töltsd le mert nem fog melletted maradni senki és elüldözöd az embereket, pont ahogy engem is.

nem fogom megbánni, hogy megismertelek és ha tehetném újra csinálnám hiába tudnám, hogy ez a vége. anya látta a szememben a szerelmet amikor elkezdtünk beszélni. ma már azt latja, hogy kezd kialudni a láng teljesen.

talán ez így van jól. jobb, hogy nem jött össze az ölelés amit beszéltünk,mert akkor sokkal jobban fájna az egész. de már nem érzek semmit. ez szimpla közöny. ami kicsit ijesztő. mert nem tudom mi vár rám ezután.

ha véletlen hiányoznék akkor remélem rájössz, hogy kettőnk közül ki hibájaból nem vagyok már az életed része.

köszönöm ezt az 1 évet. tartalmas volt. de itt a vége. semmi keresnivalónk egymás életében.

21.07.17.-22.07.17.

💔

D

#szeretlek #hiányzol #csak barátok #viszonzatlan szerelem #várok rád #szerelem #önbántalmazás #vágás #reménykeltés #heg

[thegirlwhofallinlove]

XX.

Már semmi nincsen renden.

Nem segít senki sem.

[onsieluenkeli]

Éppen a minap szerettem volna megdicsérni az abortusz törvény módosításával kapcsolatos hírek alatt, a kommentező fiatalabbakat... Olyan 20-35 év közöttieket, akiket a legjobban érinthet az a döntés. Nem hülyék. Nem mind az. Sokkalta rosszabbra számítottam. Aki érti, az nagyon. Aki nem, az pedig, nagyon nem. Engemet lenyűgöztek. Sokan tudják mi történt például Lengyelországban, és pláne tudják, és értik mi történik az USA-ban. A mai srácok, fiúk, és lányok veszik a fáradságot, érdekli őket a világ, és tájékozódnak! Annyira jó érzés és büszke vagyok rájuk, hogy mosolyog még a szemem is! 10 éve azért nyávogok, hogy az emberek igenis vegyék a fáradságot, minőségin töltsék el az időt online, tudjanak szűrni/szelektálni/ tanulni! És végre kezdem látni a fényt bennük. Nem egy cikk alatti kommentben olvastam, srácoktól is, hogy mennyire fontos a korrekt kommunikáció az egészről, hisz sok bunkó Tata, meg Mama teljes homályban vannak. Ma már nincsen olyan fiatal, akinek ne lenne legalább egy csapatnyi külföldi ismerőse, ne barátkozna, és ne ismernék más országok helyzetét, politikáját, mentalitását, és kultúráját. Hatnak egymásra, és ez yo. Persze akadnak kivételek, de ez (még) nem olyan vészes.

Erre azt veszem észre, hogy emerre az „írók” tudatlanul és tájékozatlanul, újfent elmerülnek a beteges traumaírásnál. Mintha a Facebook tényleg egy istenverte zártosztály lenne, egy pszichiátria. Túltolt, túl sok, tömény horror sztorik, sírós emojik, és ha nem is mind, de azért akad olyan írás ami tökéletesen oda illik akár az abortusz ellenesekhez is. + Nem egy író kamuzva aktív. Valójában nem olvasnak cikkeket, hanem még ők is csak a címeket. Úgy inspirálódnak KOMOLY, MÁSOKAT ÉRINTŐ PROBLÉMÁKRÓL, hogy valójában nem érdeklődnek egy-egy probléma hátteréről, csak like függők... és lusták. (Onnan tudom mert némelyikbe mindenhol belebotlok, és fizikálisan nem tud annyit olvasni, és olyan sok podcast-ot meghallgatni egy nap, senki sem! Ők nem szakértők, orvosok, tapasztalt aktivisták, hanem csak inspirációkba belezúgott idősödő amatőr írók).

Amúgy én még ilyet nem láttam pedig (jól) ismerek nem egy szenzációs irodalmi portált. AMF avagy Pieris, Görbekör, Poet, NightCaffee stb... Jó pár éven át imádtam őket. Az írók és a költők egyediek voltak, nem pedig kollektív trauma tudat, és klónozott bírka trauma effekt. Nem olyanok, akik együtt mentek kézenfogva még trauma pisilni is!

Amit magyaráz Sebestyén Eszter én is egyetértek! Egy normális országban valódi segítség kell, szakértő orvossal! A Nagynéném 6 éve jár rendszeresen jó drága csoport terápiára, amit két pszichológus fiatal csaj tart. Segít neki, nem szégyelli, imádja! De esze ágában sincsen telenyomni a netet a bajaival, és azokban élni! Még ő maga is azt mondja, hogy a Facebook alkalmatlan rá! Aki foglalkozik magával, mindig jobban akar lenni, és szeretne gyógyulni, keres megoldást. A facebook viszont van hogy többet árt, mint segít! Sokan akik traumákat olvasnak, kurvára reménytelenek, és sokuk semmilyen segítséget sem kap! A Face-n kívűl se! És igen, ott állnak a traumák körül az örökké kíváncsi, szintén sérült katasztrófa turisták, de attól semmi sem lesz jobb. 1 év múlva is ott fognak tartani, és 5 év múlva is!

Ne csak nézd, lásd is! Ugyanaz a csapatnyi idősebb, problémákkal teli személy bolondul a WMN-en a betegségekről, és a halálról szóló cikkekre, mint a trigger sztorikra. Segítség, ölelés, szeretet nélküli magányos idősek. Facebook, és like függők, és nem könyvmojok, akiknél kitudja milyen régóta csak a depresszió, a megkeseredettség, a fájdalom dominál. És a mai, 21.századi fiataloktól, 30 évvel lemaradva! Ma még nálatok megy a sírós emoji 😭, holnap meg egy életvédő cikk alatt.

Láttam mit műveltek a Lengyel abortuszellenesek, olyan mesterfokon megtanultak minden érvet kilőni, mondatokat kiragadni, megfordítani, és az érzelmekkel manipulálni, hogy nem véletlenül mentek át kínjukban a jogvédők káromkodásba. És láttam, tudom mi ment Amerikában, a szíveteket kiköpnétek annyira idegesítőek. Ti tudjátok ezeket? Ti látjátok? Legalább azt, hogy nálunk mi van? Láttátok a TikTokon az agymosott magyar tiniket? Láttátok? A Coub-on is szenzációs gyűjtések vannak. Ismeritek?

Csak úgy tudsz segíteni, ha érted a hátteret, sőt az egészet is, és meg tudod győzni azokat is, akik nem csak katasztrófa turisták...

Rosie O’Donell, és Bettie Middler tőlem tanultak aktivistáskodni. Cher miattam hagyta el a diszlexiás szégyen érzetét, és imád írni! Ha ők meglátnák milyen negativizmussal állnak ki a magyarok egy-egy komoly ügy mellett, mint például az abortusz, a fejüket fogva, visítva körbe röhögnének.

https://twitter.com/cher?t=DzBjvkGfpNZ-zmYxFDq-RA&s=09

((És ha ostobán azt hiszed irigy vgyok, akkor csak súgom, nekem már 2011-ben meg volt a két hét alatt elért 1 milliós nézettség. És akkor sem érdekelt, ahogy most sem.))

.

[nagyoncringe]

kurvára megérte amúgy 3 évet lehúzni az egyetemen. ugyanúgy fogalmam sincs, hogy mi a faszt kellene csinálnom élesben, mintha el sem végeztem volna a képzést.

próbálom kilogikázni, hogy mi a rák történik, meg, hogy mi van, de... nem segít túl sokat az eltén megszerzett tudásom. legalábbis még senki nem kérte, hogy meséljek neki a 18. századi főúri könyvtárak kialakulásáról.

#napló #gondolatnapló #gondolat #nagyoncringe #magyar #depresszió #szorongás #öngyilkosság #saját #szeretet