#segítőkészség

[idonttalkwithpplhere]

Ha tudnád, hogy mennyire befolyásolja az ember kedvét az, hogy hogyan bánsz vele.

#emberek #random #ismerkedés #hétköznapok #bánásmód #kedvesség #kedves #segítőkész #segítőkészség #meglepő #érdekes #kedv #hangulat #érzések #pozitív #személyiség #vicces #előítélet #pozitív csalódás #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját

[csacskamacskamocska]

Szerelemtérkép – privát

Sokszor gondoltam azt, hogy a férfi, aki fontos nekem, semmit sem tud rólam, én meg nagyon sokat tudok róla. Beszéltem, beszéltem, hogy kapaszkodókat adjak a kapcsolódáshoz, de nem igazán láttam, hogy ment volna neki. Én ezt úgy fordítottam le magamnak, hogy nem érdekli. A mai napig fingom nincs, hogy érdekelte-e. Mindenesetre kurva szarul esett.

Nade nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy amikor arra gondoltam, hogy bezzeg meg brühühű, hogy semmit sem tud rólam, pedig egy baráttól elvárható lenne, hogy ez meg az, akkor többnyire bekúszik a tudatomba, hogy jajj a többi barátomról mit is tudok, mi is az ami elvárható, igaz-e a saját elvárásom rám, ha másokról van szó? Nos, szórványosan. Miért nem fontos ez a többieknél? Az összes többi barátom piszok könnyen száll le egy beszélgetés során az intim kapcsolat mélységbe. Szinte mindegy, hogy tudjuk-e egymás testvérének a nevét vagy jártunk-e a másik lakásában, mert mintha lifttel mennénk, zsupsz, már megy is a nem kritikus, nem kioktató, nem elutasító, nem dacos, nem felszínes vagyis támogató, segítő, együttműködő, empatikus, biztonságos és nyitott kommunikáció. Szeretnénk, ha a másik érezné, hogy figyelünk rá, szeretjük, fontos nekünk és nagyra értékeljük. Kielégülést hoz a beszélgetés.

Zavaros érzelmekkel persze zavarosabb a kommunikáció is, de én néha már túlzásba viszem az igyekezetet, hogy felszámoljam a torzítást amit a vonzalom ad a kapcsolatba. Ha bármiről azt gondolom, hogy az nem baráti, hanem párkapcsolati elvárás, akkor nyisssz, megszüntetem. De ez nem helyes. Mert a tisztelet, az odafigyelés, a segítőkészség, a nyitott kommunikáció, elismerés, őszinteség, ezek alap dolgok. Ezek nélkül minek beszélgetni? A féltékenység nem alap, inkább valami takony mellékterméke a zavaros kommunikációnak. Nem tudod ki vagy a másik életében, csak ahhoz tudod mérni magad, hogy másokkal hogy viselkedik. Kinél vagyok több és kinél kevesebb. Te vagy az egyetlen barátom – mondta. És ez egy pár hónapig adott némi stabilitást. Oké, ha így van, akkor ezzel járnak kötelezettségek. Például az, hogy figyelek rád és törődöm veled akkor is, amikor ki vagyok nyúlva a fáradtságtól és amikor nekem is törődésre meg figyelemre lenne szükségem.

Nade ez is mindegy már. Már tudom, hogy nem igaz, át vagyok baszva, de már azon is túl vagyok.

Szerelemtérkép... játszottunk hasonlót a pszichológussal is. Szép kis kövekkel raktuk ki, hogy ki hol van az univerzumomban. Ez segít megkapaszkodni is meg azt is, hogy kívülről rátekintsünk és új dolgokat lássunk meg. A szerelemtérkép pedig párkapcsolatban segít, hogy átnézzük, mit is tudunk a másikról, hogy neki milyen prioritásai vannak, és mi magunk hol vagyunk az ő világában – szerintünk. Az mondjuk kibaszott jó kapcsolat lehet, ahol ezt ketten leülnek megrajzolni és nem ijednek meg tőle, hogy összevessék, és kibeszéljék. Én nem tudom, hogy tényleg léteznek-e olyan kapcsolatok, mint amiről a pszichológusok beszélnek, hogy a kapcsolatot magát úgy kezelik, mint egy lényt amihez kötődnek. Hogy szeretlek téged, de szeretem azt is, ahogy MI együtt vagyunk. Nekem jó veled lenni. De a szerelemtérképen rajta kell lennie minden infónak, mit szeret a másik mit utál, milyen érzelmei vannak, min aggódik, mik a tervei és mi mit szeretünk benne és mit nem annyira.

Szóval, rajzoltam egy ilyet, mert ki akartam próbálni. Bár ez csak egy prioritástérkép. Mármint, hogy szerintem neki mik a prioritásai. És csak ez az egy ember van, akiről ilyet tudok. Más férfiakkal még a gondolata is ijesztő, hát azok a BARÁTAIM! :D

Amitől persze a barátnőim felsóhajtanának. Szánalmas, visszaeső!

És csináltam magamról is. :)

#szerelemtérkép #prioritások #kapcsolat #kommunikáció #játék

[angelofghetto]

Egymásra utalva

Már legalább húsz éve érzem, mondom, hogy ennek a rablókapitalizmusnak recsegnek-ropognak az eresztékei. Aggódva nézem, ahogyan a folyamat egyre gyorsul, ahogy ránk szűkül a világ. Csupán egy igazi kérdés van: magunktól állunk át egy másfajta életformára, vagy ránk kényszeríti a szükség.

Érdekes mintázat ez. Már többször volt ilyen az életemben: ha nem voltam hajlandó megtenni a lépést, és kilépni a komfortzónámból, a komfortzóna fogyott ki alólam, pl. megszűnt a cég, ahonnan nem akartam kilépni annak ellenére, hogy egyre méltatlanul bántak velem.

Valamikor kamasz koromban láttam a Derszu Uzala mozit, a kis nanáj sztyeppei emberről, aki pontosan érti a természet rezdüléseit, és a "civilizált" ember számára értelmezhetetlen és életveszélyes közeget.

Az egyetlen életben maradási esélyünk az együttműködés, az önzetlenség, az összekapaszkodás. Nem kell ezen túl sokat agyalni, az evolúció már réges-régen kitalálta ezt helyettünk.

Hasonló érzést kelt bennem a címben szereplő 2003-as film, amit most láttam, és mély tisztelet ébred bennem a természetközeli népek naiv tisztasága, segítőkészsége, leleményessége, és messze alulbecsült tudása iránt. Az tetszik a filmben, ahogyan az öntelt fehér ember értékrendje fokozatosan átalakul, és ahogy a rideg felsőbbrendűséget és a birtoklási vágyat felváltja az empátia, és az a fajta ősbizalom, amit egészen kicsi gyerekként veszítünk el egy önző és versengő társadalomba illeszkedve.

Imádtam nézni nagyapámat, ahogy drótdarabok, rafiamadzag vagy főzött enyv segítségével lassú, profi mozdulatokkal reparálta meg a dolgokat. Ahogyan rózsát oltott, ahogy játékot faragott a kisbicskával, miközben elmagyarázta, hogyan nyúlunk a puha és a kemény fához. Megmutatta, hogyan készítünk bodzaágból sípot, és hogy milyen szép sétabotot lehet mogyoróvesszőből faragni, mert egyenesek az ágai, és a sötét háncs alatt világos belsőrész lapul. A sárgabarack magokat álló nyáron gyűjtöttük a kosárba, hogy szeptember elején megtörjük őket, és mandulaszerű magjairól áztatással lehántsuk a belső héjat, majd sóban megpirítsuk és megegyük. Faterral fent a helyen megtanultam tüzet rakni, és azt, hogy csurdításhoz parázsra kell leégetni a tüzet, mert az adja azt a csendes hőt, amitől nem megég a beirdalt szalonna, hanem szépen kiadja a zsírját, amit kenyérre csurgathatunk. Ott együtt éltünk az őzekkel, sünökkel, pelékkel, és éjszaka tisztán láthattuk a csillagképeket. Van is egy babona: a Nagy Göncöl rúdjának középső csillaga mellett, szinte rajta van egy egészen kicsi is, aki azt szabad szemmel látja, az még sokáig él. Talán az lehet az alapja, hogy idősödve az ember látása gyengül, de nem is ez az érdekes, hanem a szájhagyomány. A történetek, amelyeket felnőttként is nagyszüleink, szüleink hangján hallunk odabent, mikor elmeséljük a gyerekeinknek.

#Youtube

[jovagyokmagamhoz]

Feladatunk van!

Te, ki igyekszel mindig kedvesen, önzetlenül, együttérzően fordulni az emberekhez, neked teszem fel a kérdést: ugye mennyire nem könnyű empatának lenni ebben az egocentrikus világban?

De mi valamiért újra és újra próbáljuk megmutatni a környezetünknek, miként érdemes egymással bánni, akárhányszor is tapasztalunk valamilyen gonoszságot. 

Ha valaki empatikus, az annyira sok mindent magába foglal: egy empata törekszik az együttérzésre, kedvességre, önzetlenségre, segítőkészségre, megértésre... és még sorolhatnám. Röviden, minden olyan érzést táplál és továbbad, amitől a világ jobb, békésebb, szeretettel telibb hely lehet.

Valahonnan, valahogy a szeretet ősi ereje ott van bennünk, ott van mindenkiben, nekünk pedig az a feladatunk, (ha ráébredtél-e erre vagy még nem) hogy megmutassuk, a szeretet mennyivel éltetőbb hatalom, mint a gyűlölet. A szavaink magukban rejtik a titkot: szer-ETET, gyűl-ÖLET. 

Mindenkinek van olyan kollégája, ismerőse, rokona, akit nem könnyű szeretni. Velük tekintetben nehezebb dolgunk van, de őket sem véletlenül kaptuk az életünkbe, meg kell értenünk ennek a miértjét. A lelkibékénkre vigyázva, de nekik is meg kell próbálnunk utat mutatni vagy éppen tanulnunk kell tőlük valamit.

Sajnos a hozzánk hasonló embereket sokszor kihasználják, természetesnek veszik a kedvessüget, ezért nagyon fontos a tudatosság, annak állandó gyakorlása. A tudatosságon belül egyrészt elengedhetetlen a minőségi feltöltődés, ugyanis kell tudnunk miből adni, másrészt a határainkat is meg kell tanulnunk felismerni, méltó módon meghúzni másokkal szemben. 

Feladatunk, hogy szórjuk fényt, mutassunk példát, beszéljünk erről minél több emberrel, próbáljuk velük megértetni, valójában a kedvesség, a segítőkészség a valódi önzőség, de jó értelemben. Hiszen, ha másokkal teszünk jót, az százszorosan visszaáramlik hozzánk. Ha másoknak segítünk, önmagunknak segítünk. Mindenki fel tudja magában idézni az érzést, amit azután érzett, miután segített valakinek. Ez egy máshoz nem hasonlítható, felemelő, gyógyító, tisztító, egységet termető érzés... 

Tudom, hogy sokszor nagyon nehéz, de azt tanácsolom, csak azért is légy empatikus, másokkal együtt-érző lény! Ez egy olyan pozitív - evilági szóval - fegyver, ami mindennél hatásosabb. Ha felveszed mellé a remény pajzsát, nem tud leteríteni semmilyen igazsátalanság, lekicsinyítés, átverés, rosszindulat. Csak azért is gyújts fényt a sötétségben, mert ha így teszel, észreveszed, hogy egyre több és több a fény. Csak azért is szeress, mivel, ha jó mélyen a lelkedbe tekintesz, rájössz, nincs is ennél fontosabb.

Légy jó magadhoz, Albi

#önismeret #kedvesség #tudatosság #szeretet #empatikus #empata

[nlvpzc]

ennyi közös élmény, hatalmas szerelem, odaadás segítőkészség, megbízás után ezt tenni

talán ezt nem tudja befogadni a gyomrom

hogy tudta ezt megtenni?

[onsieluenkeli]

„Az Anyaság szívás”

 Tudjátok mi az igazán nagy probléma?

Hahaha a társadalom érdemben, és ezer szálon kiállna az Anyák mellett -> az előbb-utóbb eljuthatna a politikai vezetőkhöz is, és -> pozitív változások is történhetnek, hiszen népszerűvé és menővé válnának ettől a politikusaink is. (Ez igaz az összes kisebbséget érintő problémára!) A szolidaritás & összefogás egy hatékony és működőképes mechanikai elem egy jól működő társadalom számára (normális országokban)

De az a baj, hogy nálunk már rég lerobbant az a társadalmi elem, és egyre rosszabb az egész.

Hogy értsétek, hiába vannak olyanok, akik törekszenek rá, hogy helyesen és jól álljanak az Anyákhoz, hiába jobbak emberileg sokaknál, és a vak politikusoknál, és az alkoholista Pistabácsinál... Ma az online közösségekben azonnal megjelennek a Toxikus, kudarcokkal, csalódásokkal teli, és agyon b@sztatott, agyon kritizált sz.a.r..k.a.sz.t.i.k.u.s. szadista megmondó nagyik, negatív seggfejek, és azt a kevés jót is kiölik másokban, ami egy kicsit is jobbá tenné az Anyák helyzetét. = Nem véletlenül hagyta ott sok huszonéves, és harmincas a Facebookot!

Hiába akadnak jó példaképek, azért mert egy olyan személynek is azonnal ki akarják rúgni a lábát, mert nanehogymár egy pillanatra is valaki jó legyen az Anyákhoz.

Vagy az összes megoldandó sz@rt az ö nyakába dobják röhögve. - Értitek?  Nem csak szétnyomasztott szülőnek nehéz, de (legalábbis a neten), még kiállni mellettük is!

Saját tapasztalatból írom. Vannak olyan nők akik például rendszeresen elfelejtik hogy mozgássérült vagyok, és egyre több a hasonló tapintatlan seggfej. Az olyan önző, és figyelmetlen emberektől szinte minimális az esélye az igazi empátiának, a valódi megértésnek, és végül az összefogásnak...

Nem a politika miatt elcseszett a társadalom, hanem sajnos a sz@r társadalom ad teret, és lehetőséget, az elcseszett politikának. - Nem?

+

Nézzétek meg! Milyen reakciókat, véleményeket kap magyaroknál egy Anyasággal kapcsolatos videó, és nézzétek meg ugyanazt, de a nyugatiak hozzászólásaival! Ég és Föld a különbség!

+

És még valami

Egy magára valamit is adó gyermektelen ember is gyűrötten ébred reggel, és ugyanolyan kócos, és nyűgös. És ő is reggelit készít, meg kávét, és beágyaz, és elpakol. Ugyanúgy muszáj mosnia, teregetnie, takarítania, vasalnia, és mosogatnia. És ugyanúgy logisztikázik, ügyeket intéz, szét van terhelve nap mint nap... Anyum barátja 60-hoz közel tanult meg minden házimunkát, és minden fontosat amit addig a felesége tett meg helyette. És az ilyen emberekben sokkalta, de sokkalta nagyobb a tapasztalat miatt az empátia, a segítőkészség a túlterhelt társaik felé, mint az olyanoknak, akiknek abszolút nincsenek hasonló élet-tapasztalataik, illetve lusták és herék. És mégis az a sok negatív és toxikus nő inkább az igyekvő és szolidáris típusra köpködik, sérült egoval, írigyen... Soha egy dicséret nincsen tőlük.

Én ♿ mozgiként is sokszor többet teszek, a babakocsiért is én nyúltam mindig elsőként a buszon, mert tudom milyen nehéz az akadály, a lépcső! És mégis én kapom az alázást, a fikát, a gúnyokat a neten. Olyan defektes idősektől, akik azt se érzékelik hogy 30 éve vége van a 80-as éveknek... ¯\_(ツ)_/¯

.

[csakazolvassa]

fejezetek a blogger csodálatos, ijesztő, lélekemelő történeteiből 9.

Mi történik veled tíz év alatt, ha van íráskészséged, gondolataid, kitartásod, segítőkészséged, empátiád, elveid, és egy olvasott, aktív blogot hoztál létre? Ha nem hal el, akkor tönkreteszik. Végül nem tették tönkre. Pedig nagyon rajta voltak. Élvezi az ember a blogját, amíg lehet. Hogy jönnek, szeretik, annyira rezonálnak, közös élmény sejlik fel. Kapcsolódnak, kedvesek, viccesek. Aztán…

View On WordPress

#éhség #éthatár #blog #bogtörténet #dinamika #evés #fejezetek #hatalmi játszmák #idegesít #lélek #miért? #reakció #sorozat #zsarolás

[hicapacity]

Évekkel ezelőtt egy diák megkérdezte Margaret Mead antropológust,  hogy mit tart a civilizáció első jelének egy kultúrában. A diák arra számított Meadtől, hogy kampókról, sárcserepekről vagy köszörülésekről beszél. De nem.

Mead azt mondta, hogy az ősi kultúrában a civilizáció első jele egy combcsont volt, amely eltörött, majd meggyógyult.

Mead elmagyarázta, hogy az állatvilágban, ha eltöröd a lábad, meghalsz. Nem menekülhetsz el a veszély elől, menj a folyóhoz egy italra, vagy enni. Te vagy a vadállat húsa, aki kószál. Egyetlen állat sem éli túl a törött lábat elég sokáig ahhoz, hogy a csont meggyógyuljon.Egy megtört combcsont, ami meggyógyult, bizonyíték arra, hogy valaki időt szakított arra, hogy azzal maradjon, aki elesett, bekötötte a sebet, biztonságos helyre vezette, és segített neki felépülni.  Mead azt mondta, hogy a nehéz helyzetben lévő más segítése az a pont,

ahol a civilizáció kezdődik.

Wrath Byock

#Wrath Byock #Margaret Mead #civilizáció #civil #segíteni #valaki segítsen #segítség #támogatás #támogat #gyógyítás #segítőkészség

[tukreavilagnak]

Franciska nem csak tudott, de imádott is úszni. Gyerekkorában évekig tanult úszni, aztán egy bőrfertőzés után abba kellett hagynia, s végül nyolc év kézilabda után elhagyta a sport világát. Ennek ellenére felnőttkorában még mindig mélyen ragaszkodott az úszáshoz és a korcsolyázáshoz.

Most pedig itt állt a Balti-tengerben bokáig, és bár egész kamaszkorában arra vágyott, hogy elmerülhessen a csodálatos kékségben, ami ennyire, de ennyire közel állt a szívéhez, kezdett elbizonytalanodni. A víz ugyanis - hiába volt a levegő huszonöt fokos és hiába égetett a nap kérlelhetetlenül - jéghideg volt. Nem egészen így képzelte ezt az úszást, de azért semmiképp sem akart letenni róla. Eldöntötte, hogy úszni akar, úgyhogy fog is.

A sziklákat hínár fedte a talpa alatt, így sokkal csúszósabbak voltak, mint anélkül lettek volna. Lassan próbált egyre mélyebbre araszolni a vízben, miközben azon morfondírozott, hogy a cseppecske svéd gyerekek milyen zavartalanul játszanak a hideg vízben, mintha az ő csontjaikig nem hatolna be a sok kicsi jégtű, ami Franciska bokája körül a bőre alá mászott. Kicsit ugyan aggasztotta, hogy megcsúszik, és elrepeszti a farokcsontját - volt már ilyen néhány éve -, de azért csak ment előre, és már majdnem a térdéig ért a víz. Még egy lépés. Még egy, csak lassan, óvatosan.

Aztán megcsúszott. Nyakig merült a vízben. Szinte hallotta, hogy a szíve iszonyatos kalapálásba kezd, és tudta, hogy meg kéne őriznie a nyugalmát, de képtelen volt nem kapkodni. Legalább visszafordult a szikla felé, és megkapaszkodott a szélében - a talpa nem érte el a tengerfeneket, akárhogy próbálta kinyújtani a lábait. Próbált megnyugodni, belső monológba kezdett, hogy megnyugtassa magát - sikertelenül. A teste pánikreakciója túl heves volt. Reszketett és képtelen volt kimászni a szikla szélére, ahonnan beesett. Próbálkozott kétszer-háromszor, de minden alkalommal újra elmerült a vízben, ez pedig nem segített a pánikon. Túl hideg a víz, túl mély, ő nem ehhez volt szokva. Már csak azt remélte, hogy ha elmúlik az adrenalin-löket és elfárad a rettegésben, valahogy kitornássza magát a partra, a melegbe, a sziklák közé.

Maga sem tudta, hogyan történt, de néhány perc múlva elkezdett meleg lenni körülötte. Ahogy körbenézett, néhány szőke idegen nyüzsgött körülötte. Lassan fogta fel, hogy a parton van. Kezdte elérteni a svéd szavakat is. Egy lány, kicsit messzebb, mintha azt kérdezte volna, hogy van.

⁃ Nem beszélek svédül - kapkodott levegő után Franciska angolul.

⁃ Semmi baj - egy szőke fiú guggolt le mellé. Még mondott valamit svédül, aztán megint Franciskához fordult. - Johann vagyok. Én húztalak ki. Jól érzed magad?

⁃ Köszi. Fázom.

⁃ Nem csodálom. Igyál vizet - Johann egy flakont tartott felé. - Azt hiszem, az órád tönkrement…

Franciska most vette észre, hogy hiányzik a csuklójáról az említett ékszer. Elvette a vizet, ivott, aztán átvette az órát is Johanntól.

⁃ Nem számít - vonta meg a vállát.

⁃ Nagyon megijedtél? - érdeklődött a fiú.

⁃ Hát, eléggé. Amúgy egész jó úszó vagyok.

⁃ Meg nagy harcos is. Sofia vagyok - ült le a másik oldalára a lány. - Hogy hívnak?

⁃ Franciska. Tényleg köszönöm.

⁃ Hagytunk volna meghalni szerinted? - kuncogott Johann. - Szép kis trauma lesz…

Mindhárman nevettek. Franciska eddigre már megnyugodott. Sofia és Johann kedvessége és segítőkészsége meglepte, és szerette volna hinni, hogy amellett, hogy lesz egy jó sztorija, amit majd elmesélhet a barátainak, talált két új barátot is.

#annaságok #Anna alkot #Franciska novellák

[masodperc]

Gratulálok

Prof. Dr. Palkovics László, az innovációért és technológiáért felelős miniszter 2020. október 23-ai nemzeti ünnep alkalmából (...)

Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott (...)

sokéves pályafutása alatt nyújtott kitartó, szorgalmas, precizitás, segítőkészség, udvariasság jellemezte munkájáért Udvardy Bélánénak, a GYSEV Zrt. nemzetközi személypénztárosának (...)

(Hivatalos Értesítő - a Magyar Közlöny melléklete - 2020. évi 62. szám)

[boldogsaghormon-segit]

Mai világ: ha nincs száz ezres cipőd nem vagy ember, ha nincs drága telefonod akkor inkább ásd el magad, ha vékony vagy or dagi akkor legyél öngyilkos.

Kérdem én az emberség, becsület, kedvesség, segítőkészség hol marad?

Ne külső alapján ítélj ennyit kérek:)

Reblog ha igazat adtok:)

[idonttalkwithpplhere]

Becsüld meg azt, ha valaki ok nélkül kedves vagy segítőkész veled, mert manapság ez ritka.

#jóság #kedvesség #segítőkészség #emberek #hiányérzet #hiány #becsülendő #mosoly #köszönet #érzések #ritka #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #generációs különbségek #saját

[az-elveszett-erzelmek]

Felmegyek Facebookra: "Átlagosan minden huszonötödik amerikai tinédzsernek volt már öngyilkossági kísérlete." A poszt elolvasása után elgondolkozom azon, hogy hány embernek lenne szüksége segítségre/lelki támaszra. Kíváncsiságból elolvastam a hozzászólásokat is:

"Ha egyre több öngyilkos van akkor egyre kevesebb öngyilkos van?"

"Mi a különbség a depressziós és a transzfesztita között?

Öngyilkos: Depi vagyok öngyi leszek.

Transzfesztita: Peti vagyok, Gyöngyi leszek😀"

"Akkor nem gondolták komolyan. Aki meg akar halni az meg tud. A többi csak hiszti."

"Mert gyenge szarok"

"Ok viszlát.aki ilyen hülye az megérdemli.nem fognak hiányozni."

"valaki tanítsa már meg őket, hogy kell...ha ennyire akarják csinálni, csinálják normálisan 😅😅🧐🧐"

És még rengeteg ilyen hozzászólást tudnék idézni, de nem akarok. Most ez komoly? Ilyen a mai világ? Ha valaki bajban van akkor kinevetjük ahelyett, hogy inkább megpróbálnánk neki segíteni? Igen, tudom, hogy nevetni könnyebb, mint cselekedni, de akkor is. Hol van az emberség, az együttérzés és a segítőkészség a mai világból? (Tisztelet a kivételnek)

#idióta emberek #emberek #undorító #hányinger #nyonorékok

[angelofghetto]

Azt gondolom, hét éves koráig otthon kéne a gyereknek lenni a nagycsalád körében, egy rakás unokatesó és szomszéd gyerek között szabadon, szeretetben, odafigyelésben, a maga természetes ritmusában belelátni, beleszokni a felnőttes feladatok világába, és ez bőven eldöntené, hogy mi érdekli a világból, aminek utána tud menni. A családok szétverése, és amit kötelező ingyenes közoktatásként velünk műveltek és művelnek, az szerintem emberiség elleni bűn.

Egy gyerek alapvetően kíváncsi a világra, és néha olyan részleteket, összefüggéseket lát meg a megismerése során, amire nekünk már nincs szemünk. Mégis arról szól az oktatás, hogy fiam, hülye vagy, ülj le, azt nem úgy KELL. Vajon hol tarthatna már a világ, ha az ember mérőszáma nem a vagyon, hatalom, pozíció lenne, hanem a kreativitás és segítőkészség?

Ide illik két számomra nagyon kedves bölcsesség: "Egy tanítvány úgy tudja legjobban meghálálni a mestere törődését, hogy túlszárnyalja." "A tehetséged Isten ajándéka. Amihez kezdesz vele, az a te ajándékod Istennek."

#ingyenes kötelező közoktatás vs gondolatszabadság #Youtube

[jovagyokmagamhoz]

A tábor, ahol kiderül: minden gyermeknek van szuperereje

Idén második alkalommal rendeztük meg a Szupererő Önismereti Gyerektáborunkat, mely a visszajelzések alapján rengeteget adott lekileg a résztvevőknek és nekünk szervezőknek is. De mi is ez a tábor, miért olyan különleges? Ebben a bejegyzésben erről olvashatsz.

Belegondoltál már abba, mi lett volna, ha már gyerekkorban tanulsz az önismeretről, a stresszkezelésről? Vajon mennyivel könnyebben élted volna meg a felnőttéválás nehézségeit, vagy mennyivel hamarabb sajátíthattál volna el olyan eszközöket, melyekkel az életed egyensúlyban tudod tartani? A tábor létrejöttének pont ez az egyik kiindulópontja. Egy önismeretet aktívan gyakorló, emberi életeken segítő facilitátor, Németi Roland (énegyetem) és egy a tanóráiba is önismeretet, meditációt csempésző tanár, Berki Albert, azaz mi megálmodtunk és meg is valósítottunk egy tábort, melynek a legfőbb célja, hogy gyerekek játékos módon tanuljanak az önismeretről, ezáltal bátrabbak, tudatosabbak, magabiztosabbak, önazonosabbak legyenek, és könnyebben vegyék az iskolai, kamaszkorral járó, néha megterheló feladatokat.

Rengeteg klassz dologgal készültünk és azon voltunk, hogy emlékezetes, hasznos, tanulságos, de mégis könnyed élményekben legyen részük a gyerekeknek. Minden napból felidézek néhány különleges pillanatot:

#stresszmentesítek hétfő: Elkezdődött az a hét, amikor 22 kiskamasz a reggeleit jógával és rövid meditációval indította. A nap zárásaként pedig elkészítették az Első ÉntérKÉPemből ismert nyugipörgettyűt, melyre a beszélgetések, feladatok, játékok során kipróbált, egyénenként működő stresszmentesítő technikákat írtak, rajzoltak. Ha stresszesnek érzik magukat a gyerekek, a nyugipörgettyű segítségével kipörgethetik, melyik módszerrel próbáljanak megnyugodni.

#sziatestem kedd: A pozitív énkép és a külső tulajdonságaink mellett a belső értékeinkről is beszélgettünk, fantasztikus élmény volt, ahogy a gyerekek ráébredtek arra, egyik kevésbé jó tulajdonság sem feltétlenül rossz, csak meg kell találniuk az egyensúlyt és a megfelelő helyzetet az adott tulajdonság hatékony felhasználására.

#élemaküldetésem szerda: Egy rendkívül különleges drámapedagógiai és színházi nevelési alapokon nyugvó foglalkozást tartott nekünk Rézi (AztaBanda). A téma a "Küldetés" volt, egy fiktív szereplő, a 13 éves Mara segítségével foglalkoztunk azzal, milyen érzes az, ha az ember nehezen tudja megfogalmazni, mi a küldetése az életben.

#kapcsolatbanvagyok csütörtök: Varázslatos volt látni, ahogy a kapcsolati kör megalkotásával a gyerekek tiszta képet kaptak arról, a családtagok mellett kik tartoznak a legjobb barát, haver, ismerős kategóriába, közülük is kik azok, akikkel kapcsolatban azt érzik, mindig számíthatnak rájuk. Ezt a napot egy lélekemelő témával és beszélgetéssel zártuk: bármilyen közösségben is legyél, különleges vagy...

#adöldazotthonom péntek: A Földmentő csoportmunkás projekt mellett az eltelt hét alatt megélt tapasztalatoknak, felismeréseknek köszönhetően minden táborozó képes volt megfogalmazni, mi az ő szuperereje. Olyan nagyszerű szupererőket fedeztek fel magukban a gyerekek, mint segítőkészség, kedvesség, humorérzék és szeretet.

Örömmel és hálával teli szívvel gondolok vissza a villámgyorsan elrepülő öt napra, ahol nagyon értékes, intelligens fiatalokat ismerhettünk meg, akiket terelgethettünk, motiválhattunk kicsit az önismeret rögös útján. Bízom benne, hogy a táborban kipróbált technikák közül magukkal viszik azokat, melyek nekik a leginkább működnek, és a kellő pillanatban hasznukra is válik majd.

A legszuperebb hírt a végére hagytam: idén lesz egy második turnus is!!! Budapesten a KMO Művelődési Központ épületében augusztus 7-11. között lesz a II. Szupererő Önismereti Gyerektáborunk második felvonása, úgyhogy ha ismersz 10-13 éves kiskamaszt, mesélj neki (és a szüleinek) a táborról, mert van még néhány hely, szeretettel várjuk a jelentkezéseket!

Az alábbi linken megtalálsz minden további információt a jelentkezéshez: https://www.kmo.hu/programok/1993/szuperero----i-ii----onismereti-tabor-kamaszoknak

Ha felmerült bármilyen további kérdés a táborral kapcsolatban, bátran írj nekem ([email protected]) vagy Németi Rolandnak ([email protected]) a megadott elérhetőségeken!

Légy jó magadhoz,

Albi

#szupererő tábor #gyerektábor #önismeret #tudatosság #stresszkezelés #nyár #énegyetem #jó vagyok magamhoz

[zeroz2ro]

Ok, a nap cikke. Békés Marci szerint a migránsokat a baszni vágyó nők hozzák be Európába +  “bevándorlásbarát szervezetekben feltűnő többségre szert tévő nők a nemükre jellemző érzelmeket (anyai ösztön, empátia, gondoskodási késztetés, kommunikativitás, segítőkészség, tolerancia) nem saját családjuk, nemzetük és kultúrkörük, hanem a más kontinensekről érkezők javára gyakorolják. “ “Minden rosszindulat nélkül is nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy az emberjogi, migránsbarát és a multikulturalitás iránti érzékenyítő tevékenységet végző szervezetekben, a bevándorlást propagáló médiában, valamint az ezeket finanszírozó alapítványoknál dolgozók közötti női többség kialakulásában szorosan összefügg egymással a politikai beállítódás és a nemi hovatartozás. Nincs szomorúbb látvány egy negyvenkörüli liberális szinglinél – ők a reménytelen magány élő emlékművei. “ Majd listázza a magyar civil szervezetekben hány nő van:  “ Nevében hordja céljait a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, amelynek 41 munkatársa közül 29-en nők, ami 70 százalékos többséget jelent. “