#rossz vicc

[telaviv-delhi]

Újra a lehetséges világok legjobbikában, Orbánisztánban, jaj. Ezek a lepukkant, sunyi és ellenséges tekintetű, depi bennszülöttek...

Arcod, mikor a LAX reptéri ellenőrei kiugratnak a papucsodból, majd ugyanazon lendülettel az összes accessoriestől is megszabadítanak. Szabálykövető állampolgárként kiürítem a zsebeimet, karóra, öv, telefon, aksi, kábelek, adapterek, kulcsok, útlevél, sapi, de még a két eJegyünket meg a creditcardot is bepakolom a tálcába. 20 perccel később a duty freeben erősen ráncos homlokkal keresem a kártyám, úrjézúúús, a security checking trayben felejtettem. Ügyvédem beveti a lemondó nézést, ohjaj, ezt a félkegyelmű orkot dobta nekem a kozmikus casino rulettje, ez van, ezt kell szeretni. Majd fizet.

Én visszarohanok a szekusokhoz, láttak már ilyent és bevetik a lerázós szöveget: melyik csekkpojton jött át?... Ár jú kidding mi?!!! Mindegyik csekkpojnt kurvára ugyaúgy néz ki!!! Jó, körbekérdezzük, körbekérdeztük, nincs meg, emilben érdeklődhet, tiltsale, letiltom.

Sikeresen beszállunk a repülőbe két hátizsákkal, két gurulós börönddel meg két dagadozó "útipárnával", amikben az Ügyvédem mesterterve szerint tollak helyett rucikat szállítunk. És igen, a mesterterv működik, a sokat látott sztyúvik arcrándulás nélkül begyömöszölik az "útipárnáinkat" valahova... Az Ügyvédem 12 melltartója természetesen már csak az én böröndömbe fért be, a bécsi reptéren néhány hete drogra is átvizsgáltak, mikor megtalálták az Ügyvédem virágos hajpántgyűjteményét... Nos, végre a gépen, Ügyvédem kikapcsolja a pánik-üzemmódot, mert már reményekedik, hogy talán mégsem késsük le a járatunkat és sóhajtva előveszi a Redondo Beach egyik étterméből tegnap megmentett rágcsát. Én is ellazítom a gyűrűsizmom, sőt leveszem a sapim, mire kihullik belőle két ejegy meg a creditcard. Ügyvédem hosszas, hihetetlenkedő nézése... hagyjuk.

Wien, ez már majdnem édesotthon, hazámhazám, plspls, késsük le a hazafelé vivő vonatunk, örökre.

#los angeles #lax #los angeles airport #welcome to Hungary #újra Magyarország #magyarország #bécs #wien #vienna #hazatérés faszországba #hazatérés #o1g #orbán viktor #szimulált valóság #rossz vicc

[magusmester]

Miért Áll a Vonat (MÁV)? 2.

*december este, nagyvárosi állomás, átszállásra várva, fagyos szél, hó, hideg*

-Felhívjuk kedves utasaink és a vonatra várók figyelmét, hogy a személyvonat műszaki okok miatt a mai napon nem közlekedik tovább. Szíves türelmüket és megértHOGY AZ A JÓSÁGOS MEGMEREVEDETT VÉRVÖRÖS KUTYAURISTENIT

#élet #életem #történet #történetem #napi poszt #magyar #vonaton #vonat #velem történt #rossz vicc #vicc az egész #máv #magusmester

[keresztyandras]

Úgy látszik, hülye vicc volt

Úgy látszik, hülye vicc volt

Raskó György >Egyre komolyabb lelki zavarokkal küzdhetnek a magyarok, de legalábbis elment a kedvük a humortól, iróniától.. Erre utalnak az egyik tegnapi bejegyzésemre reagálók. Arról írtam, hogy a kormány jót tesz azokkal a tanárokkal, akiket kirúg, mert azonnal elmehetnek jobban fizetős állásokba. Nem kis iróniával írtam, hogy mehetnek bolti eladónak, pénztárosnak, kőműveshez segédmunkásnak,…

View On WordPress

#komolyan az oktatásról #Raskó György #Rossz vicc

[dorka]

Bovult a csapat!

Eddigi tagok:

Krystal

Christelle

Krystle

Uj tag:

Crystal

#ugye ez valami rossz vicc #miert kristalyok #ez valami generacios ize? #ezekbol egyik Lyn a masik pedig...wait for it...Lin!

[everybodyforsaken]

"It's funny how people leave you when you need them the most"

#rossz #fájdalom #funny #someone #people #vicces #hazugság #egyedüllét #egyedül

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/12: Punci

Gergő gazda elégedetten álldogál reggel a kis házikó előtt, ahol tegnap Kírával dugtak a horgászás helyett.

A fiú elmondja, hogy ez volt élete legszebb éjszakája. Kijön hozzá Kíra és a gazda közli vele, hogy vége a versenynek: őt választja. Minden győztes pár álomrandira mehet. Ők Szardíniára mennek.

De mielőtt elutaznának ki kell tenni Szandit. Reggeli közben zavarják meg a lányt. Gergő közli vele a rossz hírt.

A lány csalódott, mert szerinte hosszabb távon jobban járt volna vele a gazda. Kicsit slut shame-eli Kírát a kamerának. Azt hazudja, hogy ő nem dugott volna Gergővel a helyében.

Szandi elbúcsúzik és elindul gyalog haza. Útközben elcsípi Anikó a lányt.

Szandi elmeséli neki, hogy kirakta a gazda, Kírával meg már dugtak is. Neki is azt hazudja, hogy ő nem feküdt volna le Gergővel. Mivel már nincs játékban, ezért Anikó leszarja a lányt és hagyja hadd sétáljon a semmi közepén.

A műsorvezető meglátogatja a fiatalokat is. Gergő azt mondja azért küldte el a lányt, mert Kírával tudott dugni nagyon összemelegedtek Szandival meg nem tudott dugni sikerült. Anikó sok sikert kíván a fiataloknak. Anna gazdánál végre van egy kis cicakontent.

Gyuri éppen egy szakácskönyvet olvas, ami szerinte nagyon érdekes.

A gazda megkérdezi, hogy nem zavarja, hogy csak receptek vannak benne? Nem. Aztán a nő arról kérdezi, hogy hogy értékeli az eddigieket. A férfi úgy érzi, hogy ennyi idő nem volt elég arra, hogy normálisan megismerjék egymást.

Ezért arra jutott, hogy felhívja az egyiptomi barátját. Elmenne egy hétre oda delfinek között úszkálni a gazdával. Anna nem érti miről beszél, mert ő azért jött, hogy hazaküldje. A férfi azt mondja a kamerának, hogy most egy ideig nem fog ismerkedni senkivel. Abban bízik, hogy a nő rájön, hogy elbaszta és visszajön hozzá.

Ezzel elbúcsúzik Gyuri és viszi magával az egyetlen működő autót. Nincs idő a szomorkodásra. Attila lecsap a gazdára és randira hívja.

Szegény faszikám nem veszi észre, hogy Anna már rá van gerjedve Danira.

Attila a randin megkérdezi a nőt hová mennek nyaralni. Anna nevet a magabiztosságán.

Belemegy a játékba, azt mondja mivel meleg van valami vízpartra menne. A nőnek tetszik, hogy magabiztos, vicces és mindenre felkészült a férfi.

Aztán megbeszélik, hogy mindketten jól érezték magukat az elmúlt napokban. Anna megkérdezi mi van, ha nem őt választja a végén. Attila elfogadná és megköszönné az élményt. Kevin gazda összecsődíti a lányokat. Érzi, hogy tré ha másokkal randizgat miközben Zsuzsiba szerelmes. Megkérdezi a csajokat, hogy érzik magukat, aztán lezsuzsázza Lucát. Kevin fiam, figyelj már oda.

Elmeséli a lányoknak, hogy nem csak nagyon jól érezte magát Zsuzsival, de smároltak is, szóval pakolhatnak. Kriszti csalódott, mert azt hitte jól haladtak a dolgok.

Luca azt mondja neki semleges, mert nem ismerte meg annyira a gazdát, hogy érezzen valamit. Viszlát, lányok! Valenciába megy az ifjú pár. Zsuzsi megint elmondja a kamerának, hogy megtalálta az ikerlángját.

Mielőtt elmennének nyaralni. Kevin még elviszi a lányt ugrani egyet.

Zsuzsi odáig van a programért. Menne még egy kört, de drága.

Timi meditációval indítja a napot. Át kell gondolnia a tegnap történteket.

A gondolkodást megzavarja József gazda. Ma dönti el kit visz az álomrandira. Idehozta ezért a világhírű fodrászát Borikát, hogy csinossá tegye a hölgyeket neki.

Rá is ereszti a nőt Krisztinára és addig kicsit beszélget Timivel a tegnapiakról.

Timi elmondja mi nyomta a lelkét tegnap. Azt szereti, ha a faszik hajtanak rá és úgy érzi ebben a szituban Józsi biztosra veszi már, hogy az övé. A férfi arra számított, hogy most lezárják a kapcsolatukat és örül, hogy mégsem erről van szó.

Ezután a gazda már Krisztinának mutogatja a szerszámait. A férfi nem teljesen biztos benne, hogy a nőt tényleg a műszaki dolgok érdeklik vagy ő. Felajánlja neki, hogy meghallgathatja az esztergagép hangját. Sőt, forgácsolhat is. A férfi úgy gyűjti a szerszámokat, mint Gergő gazda a nemibetegségeket. Azt mondja megszerezte már mindet és teljesült az álma. Krisztina megkérdezi, hogy most mi az álma?

Józsi nem fogja vissza magát: megtalálni a puncit, akit nagyon szerethetek. Krisztina köpni-nyelni nem tud erre a válaszra. A gazda folytatja azzal, hogy testet is akar, olyat aki az övé és dédelgethet, szerethet. A nő megkérdezi, hogy szerelmet vagy puncit keres? Mindet, egyben. Krisztina szerint bántó így megnevezni egy nőt. A gazda rákontráz, hogy neked az. Haragosan elvonul, de aztán meggondolja magát és visszamegy a férfihez, hogy lebassza.

Azt mondja neki, ha csak dugni akar, akkor menjen fizetőshöz és csalódott, mert eddig másnak látta a férfit. Józsi csak azt mondogatja erre, hogy ez a te dolgod.

Ez a te bajod. Ezzel nekem nem kell foglalkoznom. Krisztina feladja és faképnél hagyja a férfit. A kamerának elmondja, hogy ennyi volt, megy haza.

Hazafele azért még elmeséli Timinek is mi történt. Teljes a döbbenet. A nő is csalódott a gazdában és ő is úgy dönt ideje továbbállni. Józsi szalad Timihez, hogy közölje vele a jó hírt, hogy vele megy az álomrandira, de megdöbbenve látja, hogy a nő is elmegy.

A gazda próbál hetyetyézni, de Krisztina nem hagyja kamuzni. Timi elmondja neki, hogy nem pálya a nők tárgyiasítása. Józsi tovább hetyetyézik és még vállon veregeti magát, amiért ő őszintén kimondta mi kell neki. Timi megpróbál a gazda szintjén kommunikálni és azt mondja neki, hogy ő sem csak a farkát akarja. Józsi továbbra is csak a faszságait hajtogatja. Feladják.

Elmenekülnek a lányok. Rábasztál, Józsikám. Megjelenik a tanyán Anikó. A gazda egyből elkezdi csapni neki a szelet, aztán látványosan végigméri a nőt.

A műsorvezetőt viszont max, akkor érdekelné a férfi, ha a Való Világban helikopterezett volna a farkával, szóval arról kérdezi, mi a fasz történt itt. Józsi azzal nyit, hogy Böbe sírt, amikor elküldte. Úgy emlékszem ez fordítva történt. Anikó arról kérdezi, hogy dönt a két megmaradt nő között. A gazda bevallja, hogy elmenekültek a csajok.

Józsi elmeséli mekkora fasz volt és arra kéri a műsorvezetőt, hogy visszahívhassa Böbét. Anikó szerint ez nem jó ötlet, mert valamiért csak elküldte. Józsinak viszont mindegy, csak punci legyen.

#tv #rtl #házasodna a gazda #hogyvolt

[spraystory]

A lehúzás

A graffitisek etikai kódexe az az íratlan szabályrendszer, amit idővel mindannyian megkapunk amikor ennek a közösségnek tagjaivá válunk, mindannyian megtanuljuk vagy hozzászokunk és általánosságban véve mind be is tartjuk ezeket. Én még csak nem is gondoltam rá soha, hogy nem úgy vannak a dolgok, mint ahogy tapasztaltam-tanultam, sosem jutott eszembe hogy egy-egy klasszik firkász szituációt megkérdőjelezzek, például hogy miért tiszteljük az oldschool arcokat, miért nem fedjük le ennek vagy annak a rajzát vagy hogy miért kell valakinek adnia kannákat egy-egy összetűzés elsimítására. Meg kell jegyeznem hogy szerencsére én soha nem adtam kannát senkinek, de nem azért mert akkora king lettem volna, hanem pusztán mert igyekeztem az olyan szituációt elkerülni aminek következménye ez lehetett volna. De ami még fontosabb, hogy nekem soha eszembe sem jutott volna így megtorolni bármiféle tettet. A kanna "váltságdíjnak" kétségtelenül meg lehet a maga létjogosultsága, de szerintem ez a féle vita elintézősdi nagyon könnyen átcsaphat nettó lehúzásba ami viszont szerintem aljas és teljességgel etikátlan módja egy-egy vita rendezésének. Noha velem soha nem történt ilyesmi, több ilyen esetnek is szemtanúja voltam. Azt gondolom hogy ezek az árnyoldalak is éppúgy hozzátartoznak a teljes képhez mint a vicces sztorik. Fontos, hogy egyáltalán nem célom senki lejáratása, sem a tettesé, az áldozaté pedig végképp nem, még ha a tettes az egyetemes emberi értékrendjeink szerint morálisan meg is érdemelné. Annyira azonban állást foglalhatok, hogy bátran kijelentem : a lehúzás aljas és gyáva tett.

Útonállók

A kétezres évek elején, olyan 2002 körül, egy meleg nyári napon bejött a Burnerbe egy kissrác, aki - amint bemutatkozott - break táncos ismerőseink kis haverja volt. Vett kannát, markert, miegymást. Pár szót csevegtünk is, hogy az izéék meg az izéék üdvözölnek minket és ilyesmik. Másnap, ugyanez a fiú ismét megjelent a boltban és kb ugyanezeket még egyszer megvette, ezúttal azonban már elég szomorú hangulatban. Kérdeztük, hogy hát mi lett a tegnapi cuccokkal? A srác nagyon elszomorodott és elmesélte hogy nem sokkal miután eljött a Burnerből, az egyik sarkon fiatal srácok ( nála idősebbek) eléálltak és követelték hogy minden vásárolt cuccát adja csak oda, különben ellátják a baját. Szegény fiú úgy megijedt hogy mindenét odaadta. Megszégyenítve hazakullogott tehát, majd másnap inkább megtartva magának a történetét, megint megvette a kis cuccait nálunk. Mi persze megdöbbenve hallgattuk ezt a sztorit, különösen a magunk helyzetéből kiindulva, hogy ki merészel ilyen gaztettet elkövetni a mi vásárlóinkkal? Mondtuk hogy vigyázzon magára és ha ismét megtörténne ilyesmi, mihamarabb értesítsen minket. Igen ám, de amint elment a boltból, nem sokkal később ismét visszajött, ezúttal már könnyes szemekkel és teljesen rémülten újságolta hogy megint elvették tőle mindenét, ugyanazok, ugyanott. Síri csend lett a boltban. System, aki jó szokása szerint épp a shopban lógott, elkomolyodott arccal felemelkedett a helyéről, Zai és a többiek, csodálkozva kérdezték : - Mi? Most komolyan? Ez most volt? Hol vannak? Mutasd meg! Több sem kellett, valóságos hajtóvadászat indult a lehúzós útonállók ellen. Kisült, hogy a két srác alig pár sarokra a Burnertől ólálkodott, áldozataira várva. Pillanatok alatt meglettek. A többiek visszaterelték őket a Burnerbe, aminek ajtajai bezáródtak, ablakai elsötétültek. Szegény ördögök, alapos számonkérésben részesültek. Persze ott helyben nem tudták visszaadni a korábban lenyúlt cuccokat, vagy az árukat rendezni így azt hiszem egy kulccsomót és - mivel épp nyár közepe volt - a pólóikat kellett otthagyniuk zálogban. Végül csupasz felsőtesttel kellett hazamenniük a belvárosból, a pólóikért soha többé nem jöttek vissza de egyébként sem láttuk őket többször.

A Jó és a Rossz találkozása

Ez egy nagyon kellemetlen történet, mert hazai graffiti világában mindkét érintett igen ismert és engem akkor eléggé megdöbbentett hogy ez megtörténhetett. Itt már éreztette a hatását az idő, ami miatt a fiatalos, harcias küzdésvágy már alábbhagyott bennünk és átvette a helyét a megfontolt gondolkodás, a mérlegelés. Hogy a sztorit diszkréten kezeljem és a szereplők névtelenségben maradjanak,  ezért a feleket Sergio Leone kultikus westernje után csak "Jó" és "Rossz" néven említem. Ennek a történetnek azonban nem volt semmi különös happy endje. Csak a szomorú tények maradtak és az örök szabály, miszerint az okos enged. A Wesselényi utcai Shopp ideje alatt, talán olyan 2008-2011 között történt valamikor ez a szomorú eset. "Jó" aki egy igen csendes és tisztességes stylemaster, egy ízben az akkoriban divatos romkocsmák egyikében töltött egy estét a baráti társaságával. Röviddel ezután ( talán néhány nap elteltével, de lehet hogy már másnap - erre pontosan nem emlékszem ) egy másik writer, "Rossz", aki szintén igen ismert szereplője volt a hazai graffitis életnek, megjelent a Shoppban ( vagy beküldött valakit maga helyett ) , azzal a szöveggel hogy hát az a helyzet hogy "Jó" abban a romkocsmában, ahol mulatott, bizony elhagyta a fényképező gépének a memória kártyáját, amit történetesen “Rossz” egyik haverja talált meg véletlenül.” Nekem az lenne a természetes, hogy rögtön megkeresném a gazdáját és visszaadnám neki, és ha van mindannyiunkban egy egyetemes graffitis etikai szabályrendszer, azt érzem az is ugyanezt diktálná. De nem ez történt. "Rossz" elmondta hogy a memória kártyán "Jó" graffitijei vannak és ha jól emlékszem az volt a nyomós indok hogy állítólag “Jó” arca több fotón is látszik. Na most ez az állítólagos haverja kijelentette hogy viszi a kártyát a rendőrségre! De “Rossz” volt olyan szuperjó arc hogy “rá tudta beszélni” a haverját hogy ne tegye, de sajnos a haver azt üzente hogy ok de akkor kér X mennyiségű kannát cserébe hogy a memóriakártya visszakerüljön a gazdájához. Tulajdonképpen ez egy nettó zsarolás volt. Természetesen megdöbbenten hallgattuk a történetet és egy másodpercig sem hittük el. Azonban "Jó" volt annyira józan és balhéktól mentes, hogy rögtön kijelentette: ő bizony inkább minden kérésnek eleget tesz, mintsem hogy egy ilyen ostobaság miatt mélyebb konfliktusba kerüljön, arról nem is beszélve ha tényleg a rendőrség kezei közé kerül az ügy. Szerintem bölcsen döntött. Mindazonáltal megjegyezném, hogy nagy eséllyel "Rossz" csak blöffölt a rendőrséggel, de "Jó" értelemszerűen nem mert kockáztatni. Végül is ha valaki elég arcátlan ahhoz hogy egy ilyen követeléssel előálljon, ahhoz is elég elszánt lehet hogy valóban a zsaruknak adja a bizonyítékot. Végül, a megbeszélt időpontban "Rossz" megjelent a Shoppban, ahol "Jó" és persze közülünk többen vártuk őt. Halotti csend volt. Senki sem szólt egy szót sem. "Rossz" bement a pult mögé, leválogatott - ha jól emlékszem - kb 25db kannát, ránk nézett és közölte hogy megvagyunk. Ott és akkor, valóban visszaadta az elhagyott memória kártyát. Összecsomagolt és megsemmisítő pillantásainkkal kísérve, kisétált a boltból. Nem volt kakaskodás, sem vita, sem hadakozás. Csendben történt egy aljas lehúzás, aminek a károsultja egy valóban derék ember volt. Az egész rettentő szánalmas és szomorú ügy volt. Semelyikünk sem szólt bele és nem azért mert gyávák lettünk volna. “Rossz” azt az utat választotta hogy szembegy az erkölccsel és mindazzal az ellenszenvvel amiről tudta, hogy kiváltja majd belőlünk, mégis ragaszkodott a zsaroláshoz. Neki fontosabb volt 25 kanna mint a becsület. “Jó” azt a döntést hozta hogy lerendezi a dolgot úgy ahogy azt kérik tőle, ezzel remélhetőleg egy életre megszabadul ettől a problémától. Itt ránk nem volt szükség. Tudtommal soha többé nem volt semmilyen kapcsolat a két fél között.

#graffiti #2000's #storytelling #Budapest

[csacskamacskamocska]

Leírom az álmom meg a tanulságait

mert ez egy kibaszottul őszinte blog, ami nagyon igyekszik képmutatás mentes lenni, amibe beletartozik, hogy én sem tudom, én sem csinálok mindent jól, és én is csak mászkálok ebben a labirintusban, még akkor is, ha minderről egész jól tudok írni. Logannel álmodtam, már a második éjszakán, és ez felkavar, kicsit meg is visel, csapódok ide-oda a nem akarom és a megadás között, hogy basszameg, ha ez jutott, ilyen és ennyi, az sem véletlen. Több járna? Ki tudja milyen üzletet kötöttem valamikor, hiszen amúgy mindent megkaptam az életben valójában.

Az exemmel álmodtam. Soha azóta, amióta véget ért a kapcsolat. Uncsi leírni az álmot, nála voltam a lakásában, kicsit lenéző volt, kicsit kioktató, nem nagyon csak olyan bosszantóan, de amúgy adott enni valami fura ételt, mint a kétszersült, egy fagyis dobozból ettem. És a fura érzés, hogy lenéz engem (nemtom mire fel) addig tartott, amíg elindultam mosdót keresni és megláttam a lakása többi részét ami romos volt és végtelenül mocskos, mint az elhagyott házak. És csak néztem, hogy mi? MI? MI EZ ITT? És akkor ő mire fel játssza itt nekem a... nem is tudom mit, ... a beérkezett negyvenest... Logannel meg valami óvóhelyen voltunk. Valamit cinikuskodott, hogy piszok van a kezemen, ő érzi, valami ragacs. Mondtam neki, hogy jól van, érezd csak, leszarom, én látom, hogy tiszta. Azután a kezem csupa csillámló lila festék lett, mert valamin dolgoztam éppen és amikor valamit hülyéskedtünk, meglöktem a vállát, és láttam, hogy ott maradt az ujjam nyoma, kis csillámos lila foltok. Megijedtem és azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán nem veszi észre. Talán úgy veszi le a pulóverét, hogy nem veszi észre és egyből berakja mosásba. De minek mosná ki a pulóverét egy hordás után? Ha meg észreveszi, nem is haragos lesz, csak dohog magában, de lehet, hogy szól is, irtó kínos meg rossz érzés, hogy magában dühöng rám. Szóval álmomban olyan intenzíven szorongtam, mint a picsa.

És ennek a kapcsolatnak a legnagyobb tragédiája, hogy olyan szintű szorongást épített bennem, ami folyamatosan felülírt mindent. Egyszer panaszkodtam erre, hogy ez így nem jó. A válasz az volt, hogy akkor ne csináljuk. Szóval két lehetőségem volt, vagy szorongva megtartom a kapcsolatot (az amúgy okos, vicces és vonzó faszival) vagy semmilyen kapcsolatban nem leszünk. Az, hogy ő bármit tegyen azért, hogy változtasson, az akkor meg sem fordult a fejében. Ha próbáltam változtatni, az elvárásként lett definiálva. Ha próbáltam elmondani, hogy bár én értem, hogy az ő rendszere szerint ezeknek a dolgoknak más értelme/jelentése van, de a nemzetközileg elfogadott értelmezése annak, ha mindig hazakísérsz valakit, vagy ha minden reblogodba beleírsz egy szmájlit egy nőnek, vagy nyíltan megvéded másoktól, vagy nem válaszolsz napokig vagy folyton hárítod a közös munkát/programot vagy szinte vigyázol, hogy ne érj hozzá valakihez – ezeknek egyértelmű jelentése van és nem én vagyok a hülye, ha először ezekre gondolok, és elég zavaros, ha valaki azt mondja, hogy ez nem az, ami, hanem neki más. Mekkora kibaszott nagy bizalom (vagy ostobaság) kell ahhoz, hogy elfogadja az ember, hogy neki mást jelent és nem arra gondolni, hogy hazudik? Néha arra gondolok, hogy ezt az egyetlen hazugságot azzal a csajjal kapcsolatban, ezt kéne egyszer kisimítani, és akkor eltűnnék, mint a Gyűrűk urában a szellemhadsereg... Teljesítettétek eskütöket, távozzatok... és a szellemsereg elködlik. Elködlenék én is a megnyugvásba.

És néha arra is gondolok, hogy ha ezt is elveszítem, mi marad akkor? Olyan kevés kötődésem van, olyan igényes is vagyok, meg gyáva is, konfliktuskerülő meg álmodozó, hol kemény, hol lágy, és közben folyton csinálok valamit, folyton építek, és olyan kevés ember illik ebbe bele. De közben, ahogy egyszer mondta is, bennünk nincs semmi közös. Ugyan az életünk összeszövődött valahogy, és már sosem tagadhatjuk le, végleg sosem felejthetjük el egymást, de nincs bennünk semmi közös... Akkor keresse csak azt, akivel van.

#álom #kapcsolatok #03-26

[nyeznajka]

Vicces (avagy szomorú?) történet, ahol ismét kibukott a rég tudott dolog, miszerint nyeznajka vagyok.

Van a Tilos rádión egy nem túl rég kezdődött műsor, az Amiről nem lehet beszélni, ez a címe, filozófusok beszélgetnek. Elkezdtem szépen az első adástól hallgatni. Gondolom az a céljuk, hogy közérthető módon beszéljenek filozófiai alaptémákról. Namost ez vagy nem sikerül, vagy még inkább én vagyok túl buta ahhoz, hogy megértsem a témát. A sokadik adásban történt a vicces (vagy szomorú?) eset. A téma a relativizmus, amit nem sikerült persze teljesen megértenem, hogy micsoda is pontosan, de azt levettem (vagy félreértettem?), hogy a műsorvezetők az ellenkező állásponton vannak, nagyon nem értenek egyet a relativizmussal. Aztán az adás vége felé volt egy még számomra is érthető pár mondat, ahol egy ügy kapcsán leírtak egy relativista álláspontot, aminek annyire megörültem, mert érteni véltem amit mondtak, de persze pont hogy az jött le nekem, hogy ez a bizonyos relativista álláspont bizony az, amit én is gondolok. Vagyis hogy hát sajnos a rossz gondolkodásmódot követem, amit ők éppen kipellengérezni szándékoztak. Aztán persze nem sikerült rájönnöm, hogy ez miért is hibás álláspont.

Sziasztok, nyeznajka vagyok :)

Ez volt a konkrét adás amúgy:

[ruddentropptabornok]

Már csak 3 hónap kell

ahhoz, hogy tudatosodjon benned: - a 4000 forintos trappista (illetve annak hazudott ipari hulladék) nem csak egy egyszeri rossz vicc, hanem a hétköznapi alap - hogy a tízmilliótól induló autóárak azt jelentik, hogy belátható időn belül esélyed sem lesz új verdát venni, - hogy a kajakiadásod már nem a családi büdzséd 20, hanem 40%-át viszik el, - hogy a kibaszott fűtésszámlád kifizetése komoly kihívás lesz,  - hogy az állami támogatásokkal hülyére pumpált ingatlanpiaci lufi azt jelenti, hogy sem te, sem a gyereked nem juthat saját ingatlanhoz, - hogy a NER által megbaszott Balaton azt jelenti, hogy a siófoki nyaralás elérhetetlen luxus lesz életed végéig. Szóltam már tavaly, szóltam idén augusztusban, de te nem hitted el. A nyugati világ leghosszabb konjunktúrája véget ért és neked, magyar “középosztálybeliként”  ebből annyi jutott, hogy most, fél év alatt a 2010-es életszínvonaladra csúszol vissza, a teljes reménytelenségbe.  Annyit fizetsz a kajáért, az ingatlanért, az autóért mint a holland melós, csak hogy ő nem 600-700 eurót keres közben, hanem 2800-at. Ha 2010-ben, az átlagot kerested, azaz 144e forintot, az pontosan annyit ér euróban, mint most a 300e forintos nettód. Ha volt a bankban 10millió összekuporgatott forintod, az két hét múlva már csak 7.5 milliót fog érni. Ezt egy életre beszoptad... Szeretném látni a molotov-koktélt a kezedben a fidesz-székház előtt, de te még ehhez is pöcsköszörű vagy. Itt fogsz megrohadni, ezen a balkáni nyomortelepen.

[sztivan]

44 km lett a mai bringázás - igazából valahol mindig vicces az első olyan tél végi edzés, amit ilyenkor még komolyabb távnak érzek, májusra meg a bemelegítés lesz. szóval egy kényelmes, de azért haladós ritmust vettem fel, annyi céllal, hogy azt végig tudjam tartani, és most így egyik elsőnek nem is volt rossz.

[diogenesz2020portugal]

Gábor György:

Szerintem ideje volna annak, hogy a magyar ellenzéki pártok egyes képviselői végre elkezdjenek gondolkodni. Ez az Erasmus-történet a maga összetettségében nagyon is alkalmas volna az elmemunka beindítására.

Az Európai Bizottság döntése nem csak a hallgatókat sújtja a csereprogramok leállításával (Erasmus), hanem az egyetemeket is (Horizont), amelyeket ezáltal sok tízmilliós pályázati lehetőségektől fosztottak meg.

Mindez rossz? Nagyon rossz, egyenesen katasztrofális.

Csakhogy!

Az EU továbbra sem fog tankokkal bevonulni az országba, nem fogja „testvéri segítségnyújtás” címén szétlőni a fővárost, s nem fog a Corvin közben vagy a Széna téren heves és elkeseredett harcokat előidézni.

Az ellenzék a lehető legnagyobb hibát követi el akkor, amikor akarva-akaratlan (de inkább akarva) átveszi a velejéig hazug fideszes narratívát, s most magyarság-versenyben próbál beelőzni: igen, nagyon rossz azoknak az alapítványi egyetemekre beiratkozott diákoknak, akik mostantól nem vehetnek részt az Erasmus csereprogramjában, de talán nem kellett volna hagyni és elfogadni azt, hogy a kizárólagos politikai érdekektől vezérelve átlátszó, korrupt és a tisztességtelenség minden létező formájával kibélelt alapítványi formába izmozzhassa át a kiszemelt egyetemeket a mi bölcs pártunk és kormányunk. Csak halkan mondom: volt példa az ellenállásra, úgy hívták, hogy Freeszfe: oktatók és hallgatók közös, a személyes, a privát egzisztenciális félelmeken a köz érdekében példamutató bátorsággal és elszántsággal túllépő tiltakozás-sorozat, csak éppen a többiek, a gyáván hallgató Rektori Konferenciától az összes többi érintett egyetemig mindannyian eltartott kisujjal, s elegáns távolságtartással, kényelmes fotelből szemlélték az eseményeket, a szolidaritás jeleként pazar elméleti megbeszélést folytatva egy-egy baráti társaság familiáris félhomályában.

Lehet tehát felháborodottan az EB döntését bírálni, a nagy magyar-nemzeti oldal rozzant vádjaira válaszként, mintegy bizonyítandó, hogy az ellenzék is magyar, s a magyar diákok érdekeiért kiáll, nehogy megint és újfent és naponta hatszázszor, hanem érjük el, hogy mostantól naponta csak ötszázkilencvenhétszer üvöltsék ránk leépült, szellem- és intellektus nélküli, ám remekül kifundált repetitív aljasságaikat, hogy ezek nem magyarok, hogy háttérhatalom, hogy dollárbaloldal, hogy idegen szív, idegen érdekek, s lehet önkéntesen, saját erőből vinni a kötelet a kivégzésre, az akasztás úgyis megtörténik, csak éppen vicces lesz, hogy ezek még a kivégző eszközökről is maguk gondoskodtak.

És persze most panaszkodnak az érintett egyetemek, de hiszen van is okuk a panaszra: várhatóan nehezebb idők következnek. És most jönnek a jogvédők, a diákok jogaira kényesek, meg a saját egyetemeik anyagi helyzetéért aggódók, a bátrak, a hősök, akik mernek ellenállni az EB döntésének. Hülye EB!

Csakhogy!

Amikor jól érzékelhetően nehezebb idők következtek, akkor feszes vigyázzállásban várták a nehezebb időket: a totálisan átlátszó, ócska és persze időzített bombaként robbanásveszélyes alapítványosdi végső aláírási ceremóniáihoz maguk készítették oda a székeket, az asztalt, terítővel, virágos vázával és Bíró László József nagyszerű találmányát, a golyóstollakat. Meg sem hallották a legnagyobbak beszédeit, a célt, hogy a tudományt és az oktatást mostantól a „nemzeti” eszme hassa át (hogy micsoda???) az „internacionalista-globalista” eszmeiséggel szemben (hogy micsoda ???), s nem zavart senkit sem közülük az intézményes garanciák hiánya, az átláthatatlanság, a velejéig korrupt rendszer újabb szárba szökkenése, hogy totálisan inkompetens emberek kerülnek az egyetemi alapítványokba, teljhatalommal, közvetlenül bekötve a kormányhoz, az államigazgatáshoz, a fideszes önkormányzatokhoz, a fideszes rokoni, baráti és csókos körökhöz, hogy az egyetemeknek ebbe beleszólásuk sem lehetett, nekik a kuss jutott, cserébe a Karmelitából kinevezettek élethosszig tartó funkcióhoz jutottak, igazi, hamisítatlan politikai komisszárokként, 1-1,5 milliós fizetéskiegészítéssel.

Ámen!

Ez senkit nem zavart. Közben mindenki arról beszélt, hogy ez a rohadt Európai Unió elfordítja a fejét, semmit sem tesz, tizenkét éve lélegeztetőgépen tartja az Orbán-rezsimet, pénzeli a maffiaállamot, meg német autóipar, meg olcsó munkaerő, meg rabszolgapiac, meg így, meg úgy. És Merkel! És ez mind igaz volt, sajnos teljes mértékben. Most meg történni látszik végre valami, igen, fáj, ahogy fáj a köröm alá behatoló tüske, de fáj annak eltávolítása is. Most mindenki a maga bibijét emeli az égnek, s jajkiáltások közepette obégatja: nem, ezt nem lehet, mert ez fáj, de nagyon! És a Fidesszel vállvetve azonnal fegyverbe a közös ellenség, az Európai Bizottság ellenében, ahol ezt a csúnyaságot voltak képesek megtenni. Velünk. Pedig nekünk lenne sok jó ötletünk: igaz, eddig ezekből egy sem jött be, s a tehenek vígan döglenek továbbra is.

S ahogy emlékeim szerint simán és ellenállás nélkül átmehetett az alapítványi forma messziről bűzlő pokoli bugyra, ugyanúgy nem emlékszem arra, hogy például a közoktatásban részt vevő tanárok és diákok tüntetésein, megmozdulásain oly nagyon képviseltették volna magukat az egyetemek, az oktatók és a hallgatók, s az erasmusos jogvédő harcosok. Pedig ott is a diákokról volt szó: oké, nem az Erasmus csereprogramjával külföldre utazókról, hanem „csak” azokról, akiknek jövője épp az általános iskolákban és a gimnáziumokban csesződik el véglegesen, akiket már az általános iskola első osztályában megfosztanak minden lehetőségtől a felzárkózásra, hogy ezzel egy életre esély és sors nélkülivé váljanak, akiket nem a nagy nemzetközi munkaerőpiacokon zajló versenyekre készítenek elő, tudásból, értelemből, korszerű felkészültségből, önálló, autonóm gondolkodásból, vitakészségből, hanem hittanból, erkölcstanból, testnevelésből és lojalitásból, leginkább a hazai cselédpiacot szem előtt tartva.

És akadnak, akik most azzal állnak elő, hogy minden jó lesz, minden szép lesz és példaértékű, mert megvan a megoldás: az alapítványi kuratóriumokból vonják vissza a minisztereket, államtitkárokat, kormánybiztosokat, polgármestereket, s ezzel minden hófehérré és átlátszóvá bír majd magasztosulni.

Hát egy nagy lófaszt!

Semmi sem magasztosul sehová, inkább még koszosabb, még büdösebb, még alpáribb lesz minden: hiszen ott maradnak azok, akik ezer szállal kötődnek a Fideszhez, nem miniszterek ők, de Lévai Anikó barátnői, a Tiborcz-tulajdonolta bank vezérigazgatói és így tovább, és így tovább, akik nagyon, de piszkosul, de marhára bizonyítani kívánnak, hisz bizonyítaniuk kell, ez a dolguk, ez a kötelességük, ezért kapják az obsitot, az egész még koszhadtabb lesz, de kényelmesen hátradőlhetünk, mert megoldottunk mindent, s nem csak az EU-t, de még magunkat is sikeresen átvertük!

Vivát!

És mi változott? Semmi. A mocsok megmaradt, a rendszer ugyanúgy átláthatatlan, változatlanul nincsenek összeférhetetlenségi szabályok, nincs egyetemi vétójog, nincsenek intézményes garanciák, az alapítványokban továbbra is élethossziglan üldögélhetnek a rendszer- párt- és kormányhű fidesznyikek, sub specie aeternitatis, a politikai idea változatlan, éljen és virágozzék a nemzeti eszméjű oktatás és tudomány, szemben az internacionalista-globalista eszmeiséggel, senkinek nem fáj semmi, ne is fájjon, arra érzékenyek vagyunk, mindenkinek a maga körömalja, egyre nagyobb a gyűlés, a furunkulus, sebaj, sose halunk meg, mit nekem te zordon, és az EB végre szokja meg és tanulja meg, milyen az a hamisítatlan, utánozhatatlan, sokszáz éves Magyar-vándor.

[retisonic]

24. The Mountain Goats- Jenny From Thebes

Azon gondolkoztam ma, hogy állandóan puffogok azon, hogy Sajó Dávid bármiről ír kritikát, sosem bírja ki, hogy ne írjon benne magáról, aztán közben meg én is ezt csinálom. Mentségemre szóljon, hogy én ezt nem az ország egyik legnagyobb hírportálján csinálom, hanem egy sokkal menőbb helyen, a retisonic tumblren! Na akkor jöjjön egy kis klasszikus sajózás!

A Mountain Goatsot 2004-ben ismertette meg velem @mengisztu a Soulseek Igényes Zene Magyaroknak chat szobájában. Ezt a szobát én alapítottam egy sráccal, aki sajnos már nincs velünk, és elvileg egy nyílt, bárki számára elérhető szoba volt, de az esetek 99%-ban mindig ugyanaz 8-10 IRL haver volt ott. Nagy ritkán betévedt valaki, akit megtévesztett a szoba neve, aztán általában 10 perc múlva ki is lépett az elképesztő bullyingtól, amit kapott. Ami vicces, hogy volt egy-két ember, aki megragadt ott a zaklatások ellenére is, ezeket sosem értettem. Fun fact 1: a szoba a mai napig létezik, egy-két évente felnézek, de senki nincs ott.:( Na szóval itt ajánlotta mengisztu ezt a zenekart, méghozzá ezt a számot, ami azért mókás, mert ez egyáltalán nem mountain goats-os, viszont elérte, amit akart, felkeltette az érdeklődésem! Akkor már jópár éve működött a Goats, ami John Darnielle egyszemélyes lo-fi projektje volt. És amikor azt mondom, hogy lo-fi, akkor azt értsétek úgy, hogy LO-FI! A korai lemezekhez/kazettákhoz képest a magyar hálószoba-pop szcéna dolgai nagyzenekari mesterművek audiofil technikával felvéve! Ha mengisztu a korai dolgokkal próbálkozott volna, talán sosem szeretem meg a Mountain Goatsot, de szerencsére van egy csavar a sztoriban, mégpedig, hogy 2003-ra John Darnielle leszerződött egy viszonylag nagy kiadóhoz, kapott lóvét stúdióra, és még lettek zenésztársai is. Ez lett a Tallahassee c. lemez, ezen volt a szám, ami felkeltette az érdeklődésemet, és ez azóta is a kedvenc lemezem a Mountain Goatstól. Egy válásról szóló gyönyörű konceptalbum remekül idézhető szövegekkel, ami amúgy is Darnielle erőssége. Még egy kisebb sláger is lett róla, a No Children. Fun fact 2: egy-két éve ilyen trending dal lett a Tik-Tokon, még ilyen koreográfiát is csináltak hozzá a fiatalok! Na, és ezután a lemez után így nagyon megindult a szekér, Darnielle ilyen intézmény lett, kiadott három iszonyat jó lemezt három év alatt, de nem lassított, csak jött a többi lemez, én meg feladtam, nem bírtam a tempót. Mindig meghallgattam azért az aktuális lemezt egy ideig, és nem is tűntek rossznak, de mindig az volt bennem, hogy hé, még az előzőt sem dolgoztam fel, időt kérek! De nem volt idő, én meg elengedtem, és az utolsó egy-két lemezt már meg sem hallgattam.

Így jutunk el 2023 őszéhez, amikor egyik délelőtt a gyűlöletes levélszedéshez választottam volna valami zenét, és a Spotify feldobta ezt a lemezt, mint újdonság. Miért ne? Rossz biztos nem lesz, mert rossz Mountain Goats lemezt még nem hallottam. Meg olvastam, hogy gitározik meg vokálozik rajta Alicia Bognanno, akiről (SPOILER!!) még lesz szó a listában! És hát nem az, hogy nem volt rossz, hanem, hogy tök jó volt!! Bár a kezdetek óta sokat finomodott, gazdagodott a zenekar hangzása, de amennyi vonós meg fúvós ezen a lemezen van, engem is totál meglepett. Persze rengeteg vonós és fúvós sok zenében van van, szóval ez még nem lett volna le a lábamról, de itt tök ízlésesen elhelyezve a tök jó dalokban, amik pont addig tartanak, ameddig kell, szóval lehetőleg ne egy November Raint képzeljen el senki, hanem mint pl. a nyitószám. Azt hiszem, életem legjobb levélszedése volt, bár nem volt túl magasan a léc, de na. Szerintem már így elsőre tudtam dúdolgatni a dalokat, és tök jó kedvem lett a lemeztől, pedig a szövegek sokszor a szokásos nyomasztó témákról szólnak. Eleve a lemez címében szereplő Jenny egy ilyen visszatérő karakter a lemezeken, egy lecsúszott drogfüggő csaj Nyugat-Texasból. Most is tök sok kevésbé vidám dolgot csinál, még embert is öl. A legjobb, vagyis inkább a legváratlanabb pillanat az volt, amikor az utolsó számban megszólal a szoprán-szaxofon (legalábbis azt hiszem, hogy ez a szoprán-szaxofon), mintha valami régebbi Sting szám lenne, ami egyáltalán nem rossz dolog szvsz imho. Azóta sokszor meghallgattam ezt az albumot, és talán lehetne előrébb is a listán, de igazából nem tudom kit előzhetne be. Ez is jelzi, hogy innen már nem kispályás lemezek lesznek, hanem csupa igazi nagyágyú!!!

Kedvenc számok: Clean Slate, Only One Way, Murder at the 18th St. Garage, Great Pirates

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 6: Egy hithű keresztény

Csabi Leti névnapi buliján folytatjuk. A kutyaszar még mindig a szökőkútban ázik.

Hatalmas vita kerekedik ebből (is). Olivér szerint Metta szándékosan tette a piszkot a kútba.

Felkérdezi Filipet és a nőt, hogy tán nem tanultak kultúrát az iskolában?

Hozzáteszi, hogy ő nem tanult és érettségije sincs, mégis tud viselkedni vendégségben.

Szandi szerint a társaság teljesen prolin viselkedik és legszívesebben hazamenne, de a névnaposra való tekintettel marad.

Leti névnapi buliján vagyunk.

Amikor kicsit lecsillapodnak a kedélyek Csabi elmeséli, hogy Lacika barátja egyik videóklip forgatásán ismerte meg a menyasszonyát.

El is hívta Lacikát, hogy muzsikáljon nekik a nagy eseményen, de nem csak ezzel kedveskedett Letinek: kapott egy autót is.

A lánynak nincs jogsija, de annyi baj legyen. Indulhat a bulika.

Szandi kölcsönkéri Papaszítát Oglitól, mert a fiú egy hétig Egyiptomban lesz, ő meg kipróbálná a nagyra nőtt férfit. Olivér kegyes gazda, kölcsönadja neki a testőrét.

Leti megjegyzi a kamerának, hogy a névnapi partija is a faszija körül forgott, de nem baj, mert ameddig van pénze elnézi neki.

Másnap Csabi csalódását fejezi ki a bulikával kapcsolatban a többiek viselkedése miatt. Letiben is maradt egy tüske, mert nem kapott elég figyelmet a névnapján.

Szandi shoppingolni viszi Papaszítát, de rögtön tisztázza, hogy fizetni nem fog neki. Legyen elég fizetség a társasága.

A lány szerint a testőrön is jól mutatna valami nyaklánc, de Papaszíta szerint nem menne a hajszínéhez.

Szandi megtalálta a legundorítóbb gyűrűt a boltban.

Végül nem veszi meg az ékszert, mert Pesten lelopnák a kezéről, Gyálon meg meg is ölnék érte. Nehéz gazdagnak lenni Magyarországon.

Szandi nagyon elégedett Papaszítával, mert mindig azt mondja, amit hallani akar. Elmondja nekünk, hogy nem hálátlan, bőkezűen adakozik azokhoz, akik jók hozzá, ezért vesz a testőrnek egy órát.

A férfi nagyon hálás, cserébe egy hónapig felajánlja a szolgálatait a lánynak ingyen.

PSG Ogli minden hónapban egy hetet luxusnyaralással tölt. Most Egyiptomba utazott Vikivel, mert ott pacek a tenger.

A "beduinok főhadiszállásán" kezdik a nyaralást, ahol a fővezér fogadta, őket a palotájában.

A tevékről érdeklődik Olivér, mert szeretné felpörgetni a magyar turizmust és mivel nagyon sok lovarda van itthon, ezért ő csinálna egy teverdét.

Arábiai Olivér

Szeretne hazavinni egy tevét, de a beduin főnök tájékoztatja, hogy nem fog kapni jegyet a gépre az állat.

Ogli szeretné elvinni Vikit valami víziparkba, de sajnos zárva van.

Szerencsére sikerül lefizetnie meggyőznie az alkalmazottakat, hogy beengedjék őket. Beugranak a delfinekhez.

Olivér már sok mindent kipróbált, sok állattal volt már kalandja, de delfinnel még sosem.

Hatalmas élmény volt neki.

Kata megszervezi a sokadik békülős bulit. Metta értékeli a gesztust és megjegyzi, hogy milyen vicces, hogy mind fehérben jöttek.

Kata kis meglepikkel is készült. Mindenkinek egy-egy egyedi medált hozott, amik a kis papíron felsorolt problémákon segítenek.

Érkezik Aurél, de rossz hírt hoz: Csabiék nem jönnek.

Katának nagyon rosszul esik, hogy még csak nem is szóltak, hogy nem jönnek. Megpróbálják elérni telefonon a párt. Mettának fel se veszik, Filipet legalább visszahívják. Herceg azt mondja, hogy még mindig meg van sértődve, amiért a bulikán fosul viselkedtek Wishes Ungár Petiék, szóval ezért nem jön. Meg amúgy is találtak jobb programot: sült fagyit esznek.

Utolsónak Szandi esik be, de természetesen nem késett, hanem a többiek érkeztek korán. A lány szerint Csabiék tisztességesnek próbálnak tűnni, de nem úgy viselkednek. Bort isznak, vizet prédikálnak.

Szandi is kap egy medált, de nem valami lelkes. Nem hisz ezekben.

Most, hogy mindenki itt van Kata felfedi a meglepetés vendéget: Klaudia mesterjóst.

Az átlag olvasó valószínűleg nem találkozott még ezzel a névvel, de én, aki rendszeresen a szemétben turkálok, már régóta követem a munkásságát a jósnőnek.

Szerepelt már a Tényekben is, ahol a seggimplantumáról beszélt.

Szandi nem kér a jóslásból, mert ő hithű keresztény és az az ördögtől való.

A többiek viszont lelkesek. Metta megy elsőnek. Nagyon jó híreket kap, pénz is lesz, faszi is lesz. Örül is a híreknek, de azért reméli, hogy az udvarlója gazdag lesz.

Kata a következő. Minden fasza lesz nála is. Ingatlanváltozást jósol és mit ad Isten a nő pont költözni készül... Vannak viszont negatív energiák körülötte, amiket el kell hessegetni. Olyan jól sikerül a művelet, hogy kialszanak a gyertyák.

A jósnő szerint ez pozitív jel az égiektől, hogy minden fasza lesz.

Filip már évek óta nem jósoltatott és Klaudia eléggé elbizonytalanította, mert nem úgy néz ki, mint egy átlagos jósnő.

Neki is minden fasza lesz a jövőben. Az LMP megint be fog jutni a parlamentbe. A férfi kételkedett, de megnyugtatta, hogy csak az igazságot jósolta neki.

Az utolsó áldozat Aurél, aki kicsit fél a jövőtől. Azzal nyugtatja magát, hogy ha nem hisz benne nem fog megtörténni bármit is mond a nő.

Wishes Ungár Peti mellett van már egy Tescos Timothée Chalamet is.

Miután mindenki végzett Kata örömmel meséli el, hogy hessegették el a jósnővel a gonosz szellemeket. Szandi szerint cuki, hogy ennyire segghülye. Szerinte csak akkor szűnhetnek meg a konfliktusok a csapaton belül, ha a Metta-Ungár koalíció megváltozik.

Isznak a békére.

#tv #tv2 #kőgazdag fiatalok #hogyvolt