Tumgik
#vicc az egész
magusmester · 1 year
Text
Miért Áll a Vonat (MÁV)? 2.
*december este, nagyvárosi állomás, átszállásra várva, fagyos szél, hó, hideg*
-Felhívjuk kedves utasaink és a vonatra várók figyelmét, hogy a személyvonat műszaki okok miatt a mai napon nem közlekedik tovább. Szíves türelmüket és megértHOGY AZ A JÓSÁGOS MEGMEREVEDETT VÉRVÖRÖS KUTYAURISTENIT
10 notes · View notes
gyogyulofelben · 1 year
Text
Nem kérek elnézést senkitől, mert jól érzem magam.
5 notes · View notes
kinlodok · 2 years
Text
Gyertek csak Tünde barátai, és mondjátok meg nekem anonba, hogy mennyire rosszul viselkedek! Majd szólok, ha érdekel egy random anon véleménye.
1 note · View note
kibaszott-karma · 2 years
Text
Nem értem minek kell a kamu profil.
Tán szégyelsz a rendessel követni, vagy szimplán kémkedsz utánam?
Egy szégyen folt lettem a szemedben vagy csak megint megtiltották neked, hogy kövess és beszélgess velem?
Kész röhej az egész, amit 3 hónapja csinálsz. Tisztára gyerekesen viselkedsz.
0 notes
banatostenger · 2 months
Text
“És csodálkozik mindenki, hogy miért nem vagyok boldog…„
25 notes · View notes
Text
Vicces nézni, ahogy az emberek egymást, valamint saját magukat elpusztítják. Nem kellenek ehez eget rengető fegyverek, elég csak a folyamatos nyomás, kihasználás, kiközösítés és megalázás...
23 notes · View notes
pajjorimre · 4 months
Text
Van még mit reszelni ezen a villanyautózáson, úgy tűnik. Kis magyar abszurd azokkal a számokkal, a beletörléssel, a mindennel. Vicc az egész.
101 notes · View notes
csacskamacskamocska · 2 months
Text
nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et
és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat. Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba? Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember. Jellemeznek-e minket a szórakozásaink? A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasító, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki. Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :) A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol. Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg. Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által. És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja. Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság. Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :( Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve. Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.
Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.
Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel. Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok? Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart. Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét? Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin. Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam. Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :( Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D
Tumblr media
66 notes · View notes
kafferbivaly · 3 months
Text
az élet úgy hozta, hogy a tavalyi sem lett az olvasás éve, sajnálom, idén hátha jobb lesz, mindenesetre talán valakinek érdekes ez a 22 könyvből álló vegyesfelvágott, ami tavaly a kezembe került:
andrés barba: fényes köztársaság - érdekes latin kifordított legyek ura, néhány ütős képpel, de összességében annyira nem emlékezetes
carlo rovelli: helgoland - jó kis tudománytörténet lehetett volna, de a szerző inkább leszopta közben a saját faszát
mariana enriquez: ágyban dohányozni veszélyes - közepes argentin novelláskötet, a horror és a latin világ kiemeli valamelyest az átlagból, de a novellákból nagyon kiöregedtem
krasznahorkai: herscht 07769 - na ez kibaszott jó volt, felfoghatatlan, hogy miért tartottam a műveitől, hát ennél kafferbivaly-kompatibilisebb dolog nincs is, nem is szeretnék semmit elspoilerezni belőle, élvezzétek ki ti is ezt a nagyszerű, kegyetlen, okos, vicces, letaglózó négyszáz oldalas mondatot
ésik sándor: sanyikám, én nem politizálok - hogy egy kicsit politizáljak, nyilván semmi újdonság nincs benne egy átlagosan művelt ember számára, de múzsa sanyi azért szépen összeszedte
christopher clark: the sleepwalkers - elképesztően részletes és alapos könyv arról, hogy milyen folyamatok vezettek az első világháború kitöréséhez, aprólékosan rekonstruálva minden egyes főszereplő minden lépését, részletesen bemutatva a hátterüket is, így nem is történelemkönyv, inkább egy ezer szálon futó krimi benyomását kelti, ez is 5/5
tom sweterlitsch: letűnt világok - egész jó hard scifi volt, de a vége nekem elrontotta, kár érte, ettől függetlenül azért jól szórakoztam
john gribbin: a tudomány hét oszlopa - na ebből semmire sem emlékszem, jobb tudományos könyveket kellene vennem, vagy jobban figyelni
mohamed mbougarr sarr: az emberek legtitkosabb emlékezete - az elején nagyon idegesítően tudálékos, okoskodó és túlírt volt az író stílusa, aztán vagy ő jött bele az írásba, vagy én fogadtam el, mindenesetre igazán izgalmas irodalmi nyomozás és elmélkedés irodalomról, ezt is ajánlom mindenkinek
aradi péter: a csend, amire vágytál - a magyar trainspotting, haha, nem, de nem annyira rossz, mint amilyennek az erőltetett szlengekkel teli szöveg alapján először gondolná az ember
kim stanley robinson: a jövő minisztériuma - jó ötlet hard scifit írni a klímaváltozásról, de ebből bőven kellett volna vágni, az utolsó száz oldal nagyjából felesleges :DD túl lett írva, de közben iszonyú érdekes is volt, igazából az egyes témákat külön-külön kellene értékelni, a tudományos része legalábbis kiváló, az irodalmi már kevésbé
szél dávid: apapara - gondolom, ezt nem kell bemutatni
dan simmons: a terror - a harmadik 5 csillagos könyvem tavaly, imádtam a hajótöröttek lassú, mégis feszes és izgalmas, valós eseményekből kiinduló történetét, ez kivételesen jó könyv volt, azonnal meg is vettem a hyperiont (persze elolvasni nem sikerült)
puskás panni: a rezervátum visszafoglalása - írtam fent, hogy nem szeretem a novellákat, a kortárs magyar novellákat különösen nem szeretem, úgyhogy még nagyobb meglepetés volt, hogy ez a könyv viszont mennyire tetszett, végre nem arról szólt egy kötet, hogy "nézd olvasó, ilyen bravúrosan írok", ezt is ajánlom
visky andrás: kitelepítés - a következő ötcsillagos könyv, annyira gyönyörűen volt megírva a munkatáborba zárt család története, hogy néha csak 1-2 oldalt olvastam egy nap, hogy ízlelgessem a mondatokat, az egyik legjobb magyar nyelvű szöveg, amivel mostanában találkoztam
kondor vilmos: második magyar köztársaság - a rejtély nem túl érdekes, de szórakoztató volt a fikció a második világháború után a kommunizmust megúszó magyarországról
cormac mccarthy: a gyümölcskertész - mccarthy első regénye volt, az eszközök itt már látszanak, de nem igazán állnak össze egy jó regénnyé
ferrante: a felnőttek hazug élete - az első ferrante könyv, ami nem nyűgözött le, szokásosan jól meg van írva, de most nem kaptam meg azt a zsigeri érzést, amit megszoktam tőle
colson whitehead: alvilági becsület - whitehead tervezett harlemi trilógiájának második kötete egy nagy ugrás felfelé a kellemes első részhez képest, a krimiszálak természetesen megint csak alibik ahhoz, hogy harlemről meséljen, de ezúttal tényleg sikerül be is rántania
ali smith: nyár - ez sajnos a leggyengébb a sorozatból, valahogy nem áll jól neki, hogy össze akarja kötni a szálakat, jól meg van írva, csak sajnos nem adott semmit
paul auster: baumgartner - auster mindig szórakoztatóan ír, és még a kevésbé jó történeteit is nagyon élvezetes olvasni, ez a kis egy délutános eszmefuttatás az öregedésről és a gyászról szintén kiváló és letehetetlen olvasmány
vágyi petra: sémáink fogságában - kellett egy kis önismeret és szembenézés, de értékelni nem szeretném, mert nem értek a pszichológiához
37 notes · View notes
kosztalma · 6 months
Text
41 napja nincs telefonom - olvasd el a valósággá vált rémálmom
Szeretek vigyázni Apple eszközeimre, de tudom, hogy az ördög sosem alszik, ezért mindig kötök rájuk AppleCare+ biztosítást, hogy ha mégis bekövetkezne egy baleset, akkor nyugodt lehessek.
Tumblr media
Augusztus 28-án leejtettem az iPhone 12 minimet és akkor még azt hittem, hogy az a tragédia, hogy összetört, de sajnos a valódi tragédia az az, hogy azóta sincs telefonom. Hogy történhetett ez?
Annak ellenére, hogy a kijelző és a hátlap is sérült, MacBook Pro-mra dugva tudtam még készíteni róla egy biztonsági mentést, majd bevittem egy hivatalos szervizpartnerhez, hogy leadjam javításra. A szervizben megnyugtattak, hogy ha minden jól megy, akkor augusztus 30-án szerdán már mehetek is érte.
Az Apple szabályai tiszták: ha a telefon elő és hátlapja is törött, akkor általában az AppleCare+ biztosítás keretein belül készülékcserét állapítanak meg. Ezt a cég csehországi központi szervizében állapítják meg, ezért a szerviz kiküldte oda a készüléket.
Az esetemben azonban az Apple úgy döntött, hogy még megmenthető a készülék, ezért az elő- és hátlapot, készülékházat, kamerát és akkumulátort cserélték, majd feladták postára szeptember 1-én számomra.
Az Apple támogatási oldalán továbbra is ez a telefonom státusza:
Tumblr media
Szeptember 5-én hívott a szerviz, hogy sajnálatos módon a visszaküldött és javított telefonom elveszett a UPS vecsési logisztikai központjában és most megpróbálják felvenni a kapcsolatot az Apple-lel, hogy intézzék el a UPS-szel a problémát.
Szeptember 6-án újra hívott a szerviz és tudatták, hogy a UPS elismerte az elveszett telefont és az Apple ezért küldött egy új telefont, az enyémmel megegyező modellt, ami napokon belül meg fog érkezni. Itt már több mint egy hete nem volt telefonom, de legalább örültem, hogy hamarosan vége lesz ennek az egész helyzetnek és nem sokkal később csak egy vicces történet lesz, amit majd esti sörözések során mesélek a haveroknak.
Ezután csak teltek és múltak a napok, a szerviz próbálta felvenni a kapcsolatot az Apple központi szervizével, de semmi értelmezhető választ nem kaptak tőlük.
Szeptember 12-én az Apple központi szervize adott egy követési számot a feladott új telefonhoz, de a UPS ellenőrzőoldala szerint az egy nem létező csomagazonosító. Ennek ellenére a szerviztől megnyugtatást kaptam, hogy azon a héten már minden bizonnyal rendeződni fog az ügy.
Szeptember 28-án elfogyott a türelmem és felhívtam az Apple támogatási telefonszámát, hogy érdeklődjek a telefonom helyzetéről. Az ügyintéző hölgy megnyugtatott, hogy mindent meg fog tenni az elveszett telefon felkutatásában és hamarosan kapni fogok tőle egy emailt, ahova el kell küldenem a szervizbe adást igazoló papírom és kérte még a telefon vásárlását igazoló számlát is. Utóbbit kicsit furcsának éreztem, de elfogadtam.
Ezt követően nem kaptam semmilyen emailt az Apple támogatástól egészen október 2-ig, amikor is azt kaptam tőlük, hogy többszöri alkalommal is próbáltak keresni telefonon, de nem sikerült elérniük.
Ma több alkalommal keresetem Önt telefonon, sajnos sikertelenül. Felvettem a kapcsolatot az [szerviz neve] szervizével, erről szerettem volna tájékoztatni. Kérem jelezze, ha továbbra is segítségre van szüksége.
Természetesen nem volt nem fogadott hívásom sem a privát számomon, ami az iPhone 12 minimhez volt rendelve, sem pedig a céges számomon, amiről az Apple támogatást hívtam korábban. A legjobban persze az utolsó mondat fájt, hiszen az Apple támogatás rendszerében is látszik a telefonom utolsó státusza, vagyis hogy szeptember 1-én postára lett adva és nem érkezett meg. Ezt figyelembe véve természetesen szükségem van továbbra is segítségre.
Az Apple támogatástól kapott emailre válaszoltam és megírtam benne mindkét élő telefonszámomat és másnap fel is hívott az Apple támogatás egy ír telefonszámról.
Itt már október 3 volt, vagyis 37 napja voltam telefon nélkül. Az ügyintéző hölgy elmondta, hogy semmiben sem tud segíteni, ugyanis nem az Apple támogatáson keresztül adtam le a készülékemet, hanem egy szervizen keresztül és így nem tudja felvenni a kapcsolatot az Apple központi szervizével.
Megkérdeztem, hogy ebben az esetben mit tudok tenni és azt tanácsolta, hogy adjak fel egy panaszt, ami majd be fog kerülni az Apple virtuális panaszkönyvébe. Ezt meg is tettem és panaszt tettem az Apple központi szervize ellen. Ezután azt az információt kaptam, hogy el fogja küldeni emailben a panasz szövegét. Ez sem történt meg, egy sablon üzenetet kaptam csak, amiben ez szerepelt:
Köszönjük, hogy felkeresett minket. Válaszolhat erre az e-mailre. A következő munkanapomon válaszolok Önnek.
Most október 7 van és szombat, vagyis már 41 napja nincs meg az iPhone 12 minim és nem érzem úgy, hogy az ügy közelebb lenne a megoldáshoz, mint bármikor az elmúlt közel másfél hónapban.
Hiába kötöttem meg az Apple legjobb biztosítását, az AppleCare+-t a telefonomra 2021-ben és azóta is fizetem folyamatosan, hiába adtam le egy hivatalos Apple szervizben a telefonom javításra, hiába vettem fel a kapcsolatot az Apple támogatással… senki sem tud vagy akar nekem segíteni.
A szerviz az első csúszásoknál említette szeptember elején, hogy ez nagyon ritka, de előfordult már a múltban is, hogy a vecsési UPS központban elveszett egy készülék, de pánikra semmi ok, az Apple mindig pótolja a készüléket.
Később azonban már a szerviz is elismerte, hogy az esetem teljesen egyedi és még sosem történt ilyesmi. Gondolom mondani se kell, hogy ez a legkevésbé sem vigasz számomra. Jobban örülnék, ha a munkámban, párkapcsolatomban vagy az életem bármely területén lennék egyedi és nem abban, hogy az én telefonomat veszítette el a legjobban az Apple.
Hogy mi a tanulság? Az sajnos nem igazán van, de azt tudom tanácsolni, hogy nagyon vigyázz eszközeidre és imádkozz, hogy semmi probléma ne legyen velük, ugyanis ha mégis így lesz, akkor elképzelhető, hogy soha többet nem látod majd.
Ha pedig szeretnéd, hogy az Apple támogatás egy kicsit is segítőkész legyen, akkor rajtuk keresztül add le a készüléked javításra, más esetben nem támaszkodhatsz rájuk.
Az Apple nincs jelen Magyarországon saját üzlettel vagy saját szervizzel, csak hivatalosnak hívott viszonteladók és szervizek vannak, de el kell fogadnunk, hogy ebben a balkáni országban nem olyan támogatást nyújt a cupertino-i cég, mint amit a külföldi oldalakon olvasott beszámolók alapján várnánk.
És hogy mi lesz velem? Nyeljem le, hogy az Apple megkárosított egy közel 200 ezres telefonnal és sétáljak be a legközelebbi Apple Premium Resellerbe és vegyek egy újat? Aztán majd arra is kössek AppleCare+ biztosítást?
Vagy esetleg vegyek egy androidos telefont és engedjem el azt az eszközök közötti integrációt, ami miatt az Apple-be szerettem egykoron?
Őszintén tanácstalan vagyok.
Te mit tennél a helyemben?
48 notes · View notes
kockalany · 7 months
Text
Ha valaki azt mondja ma reggel nekem, hogy az exem Rextonjában fogok ülni, egy másik Rextont meg vezetni fogok egyedül egy hegyről lefele, szó nélkül röhögöm arcon, ugyanis ez lehetetlen.
Ha valaki azt mondja nekem egy héttel ezelőtt, hogy egy teljesen random tumbász siklóernyőzni hív és én gondolkodás nélkül mondok igent, majd az egész program megvalósul, arra csak azt mondom, valószínűtlen, ám nem lehetetlen.
DE
Minden megtörténhet és minden meg is történik!
Így esett, hogy @sogorok elvitt magával egy siklóernyős ismerőséhez tandemezni, aki kb 2 hete vette meg az exem autóját alkatrésznek. Kicsit a szívbaj kerülgetett, mondom ismerős ez az autó, a rendszám is, a karcolások is gyanúsan ugyanazok, what the actual fuck, ez nem lesz jó, az exem csaja nem hinném h meg akar engem ismerni, de az egy másik sztori... Szóval repülés. Imádom az ilyet, talán 4 éve vitt el valaki , az akkor motoros siklóernyő volt, ez most sima. Csendes, nyugodt repülés. Sokkal jobban bejött, mint a motoros, sokkal inkább biztonságban éreztem magamat. Egyszer majd ez is hobbim lesz, de még nincsen itt az ideje... Várom. Fent szép. Fent jó. Meg lent is, csak a földön ne legyek, poén lenne 24 órán belül barlangba is menni, egyszer fent, egyszer lent, ugye :D
Csudajó nap volt ez, most egyéb véletleneknek (alias defekt) köszönhetően egy buszon ülök hazafele, egy porcikám sem kívánja a mai munkanapom éjjeli behozását, de WORTH IT, minden pillanata megérte. Jó emberekkel, szép helyen, összesen kb 1 órát repülve, rádásul a Rexitől is elköszöntem, kedveltem azt a vicces pofájú dögöt, holnap bontják.
Ja, és VEZETTEM autót. Évek óta nem vezetek. Ez volt a napnak az egyetlen pontja ami mélyen kibillentett a komfortzónámból, szétstresszeltem magamat, főleg azon a ponton amikor L kiszállt mellőlem, és röhögve mondta hogy ugye nem gondoltam, hogy a másik autót fent hagyjuk... Szóval lementem egyedül, ő jött utánam az exem exautójával. Így utólag faszé nem cseréltünk, hát lőhettem volna egy fotót, hogy hello ex, végül csak vezettem az autódat egyszer 😅😅😅
Szóval rettenetesen nagyon köszönöm, @sogorok, kiváló móka volt!!!
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
80 notes · View notes
keszegeteszeget · 5 months
Text
Tumblr media
Kemény mezőny volt, sokáig a 80-éves Henk töke vezetett 10,7 kilóval, míg valaki be nem toppant egy 12 kilós példánnyal. Az én jelöltem 4,75 kilóval esélytelen volt a legnagyobb tök díjára, de azért én büszke vagyok rá. Összesen 2 növényről szüreteltem 14 kilónyi 4 csudaszép és irtó finom tököt, míg egy csomó embernek elrohadt vagy nem hozott termést.
Nagyon vicces volt amúgy a tököket zsűrizni, iszonyat feldobódtam tőle, meg az egész reggeli kerti munkától, irtó régen nem volt ennyire jó kedvem, mint most.
Tumblr media
32 notes · View notes
megtudommagyarazni · 10 months
Text
Megyünk tovább
A lepopós Merci volt annak a korszaknak a Rolls Royce-a, kamionban. Mozaikszó, légrugós ponyvás pótost takart. A légrugó új invenció volt, ma már nincs is más. Azonban valami nem volt rendben vele, sok borult. A HC akkori vezetése meg volt győződve arról, hogy túl kényelmes, a sofőr elalszik benne, és kész a baj. Lófaszt. A Mercedes és a Kassbohrer közös, hamvába holt próbálkozása volt, kicsi, majdnem személyautó méretű kerekekkel, ma jumbónak mondják. Valamit elbasztak, szerintem a pót forgózsámolyánál, 70-90 közt elkezdett szitálni, táncolni, és mire a sofőr észrevette, már oldalán csúszott. Az biztos, hogy nem a keleti utakra tervezték, de a német autobahnon is láttam feküdni párat. Abba is hagyták.
Istanbulban mindig megálltunk vásárolni. Sajnos imádom a ropogtatni való magokat, földimogyoró, törökmogyoró, kesu, mandula, pekán, pisztácia stb. 1 kg-os törökmogyóróval indultam Ankara felé. Eszegettem. Valahol Aksaray környékén volt a TIR-parkoló, akkor máshol nem szabadott megállni, na ott már görcsölt a hasam pöttyet. Másnap átgurultam a Toroson (Taurus), Adana felé. Az átgurulás kissé eufemisztikus kifejezés, mert kb 2,5-3ezer méteres magasságról van szó, a tengerpart előtti gyapottermelő síkságon, vagyis 0 méteren fekvő Adanáig. Ott 3-4-szer meg kell állni, hogy a tüzesen világító fékek kicsit hűljenek. Lepisálni tilos! Azonnal szétpattannak. Adana után már göcseim voltak. Ma már tudom, hogy a mogyoró eltömíti a bélbolyhokat, akkor még nem tudtam. Osmaniye, Gaziantep, már ömlött a víz rólam, meg rázott a hideg is. Urfa előtt
ami ma már Şanlıurfa
azt éreztem, hogy végem. Még egy kibaszott darázs is bebaszódott az ablakon, és megcsípett a nyakamon. Meg kellett állnom. Az egyik kanyar után megláttam egy ismerős színű kamiont, zöld traktor, sárga ponyva. Végre!! Közelebb érve vettem észre, hogy jobb oldalán fekszik, egy lepopós Merci volt.
Korabeli, szar, de jellemző kamionos vicc:
Főnők, eltört a jobb tükröm. Cseréld ki! nem egyszerű, az egész szerelvény rajta fekszik... A srácnak szerencsére semmi baja nem volt. Cigit hozott (Marlboro), ezért két géppisztolyos török katona járkált körülötte. Gyorsan leterítettek egy pokrócot a lepopós mögé, és lefektettek. Akkor már talán kicsit szarul néztem ki. Kibaszott görcseim voltak. Az egyik török a katonai rádión beszólt valahova, aztán eltáncolták, hogy az urfai hegyi orvos kinn van terepen, estefelé jön le a hegyekből, akkor felvesz. Kemény, durva hegyek voltak, villogó fogú és szemű kurdok, még kardokkal és puskákkal járkáltak. Már sötétedett, mikor a Landrover hangját meghallottam. Az ember megnézett, aztán betoltak a Landrover hátsó ülésére, és egy óra múlva Urfában voltunk. Két napig voltam benn. A szobában volt még rajtam kívül egy olajmunkás, aki valami olajkút-robbanásnál szarrá égett, szegény szörnyen bűzlött, egy nagy gézzel volt leterítve a rácsos ágya, és csak nyögött néha, és bűzölgött. Egy emlékem maradt, mikor kicsit magamhoz tértem, ránéztem az ablakra, és gondoltam, milyen morbid, hogy fekete a függöny, egy kórházban, aztán meglibbentette a szél, és felszállt a száznyolcvanötezer légy, és kiderült, hogy fehér a függöny. Másnap délutánig minden váltás fel akart vágni, volt, aki már gumikesztyűben, szikével a kezében jött. Közben persze itattak mindennel, olajjal, gyógynövényfőzetekkel, teákkal.
Este valahára megmordult a gyomrom, berohantam a függöny mögé a taposós vécére, és szörnyű kínok közepette megszültem egy pár centis cuccot, onnan minden oké volt. Másnap visszavitt a doki a Landroverrel a lepopós mellé, beültem a Mercibe, és indultam, kicsit gyengén, kicsit fehéren, kicsit remegve. Irány Bagdad.
Következő részünk tartalmából:
Mosul, Bagdad.
48 notes · View notes
spraystory · 1 year
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Vidéki horror
Időnként előfordulnak olyan esememények amelyek egy kívülálló számára teljes képtelenségnek, hihetetlennek hangzanak pedig valóban megtörténtek és igazak. A következő sztorit én magam is megdöbbenten hallgatnám és talán el sem hinném ha nem velünk történt volna meg. A sztori hangulata miatt ezúttal egy kicsit “nyersebben” fogalmazok, pont úgy ahogyan az valóban történt. Talán 2000 vagy 2001 nyarán kaptam egy felkérést hogy Baján kellene festenünk egy diszkóban de este és élőben, kb egy live graffiti show-t nyomjunk vagy ilyesmi. Akkoriban még sokat lógtunk együtt Clor Laci ( Később Guide , Techno néven )  és Mar Ricsi barátaimmal, régi OMC-s csoporttársaimmal és ezzel egy időben lett kedves barátom és fújóstársam Raska ( Tish76 - PNC, GRW ) hiszen addigra már a számomra etalon szupercsapat a GRW ( Gremlins of the Railways) tagja voltam . Kocsiba ültünk hát, Clor vezetett, Raska, Mar és talán még valaki ( lehet hogy Stick Laci?) és irány Baja. Akkor még nem volt arra autópálya és Baja akkor sokkal messzebnek tűnt, úgy éreztük a világvégén vagyunk és végül a show is elég bénácska volt. A Diszkó nem volt túl klassz hely, kevesen voltak, maradékokból festettünk valami szarokat, az egésznek volt egy kényelmetlen hangulata úgyhogy dolgunk végeztével gyorsan felvettük a pénzünket és leléptünk. Kitaláltuk hogy hazafelé elmegyünk a siófoki mekibe kajálni (!). Tök ismeretlen kis utakon mentünk éjszaka és közben egy elképesztő vihar kapott el minket. Ömlő esőben, vánszorogva, lakatlan mezőgazdasági területek között haladtunk vagy egy órát mire a vihar  valamivel alábhagyott és csak esett. Ekkor utunk egy klaszikus vidéki úton haladt át, az út két oldalán kukorica meg napraforgóföldek, az utat pedig magas nyárfák hosszú sora szegélyezi. Hülyéskedünk, dumálunk, egyszercsak egy kanyarban a fényszórónk rávilágított két fa között egy kisgyerekre, aki mintha épp akkor a kukoricatáblából lépett volna elő. Mozdulatlanul állt és felénk nézett. Lelassítottunk. Ott állt előttünk a rohadtnagy semmi közepén, két fa között egy kb 8 éves forma gyerek, teljesen egyedül, éjjel, esőben, mozdulatlanul áll és felénk néz, háta mögött sötéten hullámzó kukoricatáblával. Az egész néhány másodperc volt de annyira freak hogy hamar valamelyikünk megszólalt hogy “húzzunk már el innen”. Clor beletaposott a gázba. Meglehet hogy a gyerek nem egyedül volt és csak mi nem láttunk mást, de az egész annyira extrém horror-beszaratós hangulat volt hogy rögtön otthagytuk az egészet. Nem sokkal ezután még mindig éjszaka, intenzív esőben, a megdöbbenés hatásától élénken beszélgetve, hamarosan elértünk egy falut ( nem emlékszem hol voltunk ). Lassan gurultunk és ahogy elértük a városka első házait amik a bal oldalon voltak egy kisebb emelkedőn, nekünk jobb oldalon, rögtön a falu határában, ott állt éjszaka , ömlő esőben egy fiatal csávó, anyaszült meztelenül és verte a faszát! Miközben mi, immáron a második felfoghatatlan döbbenettől lebénulva egyre jobban lelassítottunk és melléértünk kocsival. Mindez néhány másodperc volt, de nekünk megállt az idő, mindannyian kb csak annyit tudtunk mondani hogy uristen mi a fasz ez?  Mire a Mar Ricsi, aki Baja óta szorongatott egy üres 2 literes üdítőspalackot, kapott az alkalmon, hirtelen letekerte az ablakot és “ Á kurrrvaanyádat te geci” felkiáltással úgy fejbedobta a perverzkedőt hogy hangosan koppant a palack a fején, ez meg széttett lábakkal mint valami gyík, belerohant a töksötét éjszakai szántóföldbe és eltünt a szemünk elől. A Clor azonnal megszólalt:  - Na jó takarodjunk innen a picsába -és ahogy gázt akart adni,emlékszem a Ricsi felkiáltott: - Jájjj Clor,  Itt a rém bazmeg, meneküljünk, utólért, belekapaszkodott a csomagtartóba, menjél már menjél már!  -   de persze ez már csak vicc volt, mindenesetre Clor olyan padlógázt nyomott hogy a siófoki mekiig meg sem álltunk. Sokáig tárgyaltuk még a két egymáshoz közeli nagyon fura, kellemetlen élményt. Egyébként egész hazaúton egészen a faluig egyáltalán nem vagy csak alig találkoztunk másik autóval, de épp a faszverő hülyegyerekkel egyidőben, egy másik autó is mellénk ért akik ugyanezt végignézték, fejbedobással együt, csak ők hamarabb nyomtak padlógázt és menekületek el onnan.
Clor napjainkban elsőrangú antik bútor restaurátor lett, Mar pedig kimondottan Toyotákra specializálódott saját szervízét vezeti.
1. kép : Guide (Clor) , Nikon az apor vilmos téri templom mellett kb 2000
2.-3. kép : Guide (Clor), Nikon 1999
4. kép : Nik, Tekno (Clor), Fővám tér 2000
5. kép : Guide, Nikon, Déli line “Dajka” 1999
6. képp : “legálozás” az “ártéren”, 1999 a kép jobb oldalán Biar-MRC fest éppen
7. lép : vsz az utolsó közös cuccunk Clor-al ( Guide rajzban Clor tag ) 2003, Déli line, “Patex” ( ma Dorottya udvar)  mögött
72 notes · View notes
hulla · 4 months
Text
Gyerekként étkezési zavaros voltam, vagyis nem ettem meg szinte semmit. Most mindent megeszek, szóval gyerekként csak az akaratom akartam jelezni.
Lányom a ruhákkal kerget az őrületbe. Mivel a kaja miatt nem csinálok hisztit a saját gyerekkorom miatt, nem érdekel megeszi-e az ebédet/vacsorát(nem eszi meg) és max eszik vajas kenyeret, így az öltözködés lett az akaratának a kifejezése. 3 éves kora óta napi probléma a ruhák felvétele. Eleinte a bugyi és zokni volt a gond, mostanra a nadrág és pulóver lett. Nyáron nem érdekel mit vesz fel csak tiszta bugyi is legyen rajta, de hidegben kezdődik az igazi játszmázás.
Persze a zokni még mindig gond, tiszta zoknit nem akar felvenni, a koszos jó csak, így néha 4-5 napig ugyanazt veszi vissza. Simán jó ez nekem így, legalább ezzel nem kell már vitatkozni, van rajta zokni. (Harisnyát persze egyáltalán nem hord, utálja őket, ami külön vicc ha megnézzük mivel foglalkozom 😀)
Egyelőre nem vesz fel pulóvert és kabátot sem egyszerre. Szóval vagy póló és pulóver, vagy póló és kabát van rajta, mindegy milyen az idő kint (itt egyelőre nem volt még 10 fok alatti hőmérséklet reggel sem, de jövő héten már lesz)
Hosszú ujjú pólót akarok ráadni legalább annyival melegebben legyen öltözve (együtt vettük 6 felét, mindegyiket ő választotta), de nem jó egyik sem.
A nadrágból csak az iskolai nadrágot hordja. Kellemetlen, mert nagyon drága, de akkor veszek még neki, egyelőre kettő van, de annyi az iskolába is kell.
Ha hazajön az iskolából mindent levesz és egy rövid ujjú pólóban és bugyiban van itthon. Ha fázik bebújik a takaró alá. Mármost nálunk télen a lakásban max 19 fok van (tudod, a meleg del-spanyol klíma). Enni, pisilni, mást csinálni bugyi pólóban megy, a 17 fokban is, közben meg reszket. De.nem.vesz.fel.ruhát. Papucsot sem, pedig padlólap van az egész lakásban, ami rohadt hideg télen.
Általában nem érdekel mit vesz fel, csak legyen rajta valami. Ennek eredménye, hogy általában így megyünk várost nézni, kirándulni, programokra:
Tumblr media
Az egy férfi XLes polár pulóver, amit hajlandó volt felvenni, mikor lement a nap és hideg lett.
Mondjátok gyerekesek, mikor múlik el ez?!
14 notes · View notes
eltiron2 · 1 year
Text
Középiskolás osztálytalálkozó
@elizabethbennettdehivjlizzynek már biztos írt erről a témáról karcos posztot. 
Engem most találtak meg, nagyon vicces az egész, mert mindössze másfél évig jártam abba a suliba (geci nagy lázadó voltam tiniként, kivágtak másodikban, mint a szaros macskát). Az égegyadta világon semmilyen apropója nincs, semmi kerek évforduló, szerintem pár régi osztálytársnőm (csak csajok szervezik, persze) midlife crisesban van és fel akarják idézni, hogy milyen kúrnivaló kis tinicsajok voltak 30+ éve. Eszem ágában nincs ebben résztvenni, de a group csetbe beszálltam és halálra röhögöm magam - ugyanaz a 4-5 lány szervezi, akik 10+ éve minden social media platformon megkeresnek. 
“Nézd, van négy fogam, egy családi házam, 3 lányom és két unokám” - VVVÁÁÁÓÓÓ!
“Emlékszel amikor másodikban az osztálybulin kilátszott a bugyim a miniszoknya alól? Tök égő volt, de azért mindenki megbámulta!!!”
etc.
Szerintem a Romy és Michelle után totál értelmetlen ilyesmit szervezni :D
63 notes · View notes