#reményt adtál

[georgina-2003]

Míg én erőmön felül küzdöttem a kapcsolatunkért vívott csatában, hogy vajon Te leszel e a jövőm.

Addig, Te el voltál azzal foglalva hogy jobb ha nélkülem mész tovább csak ennek jelét nem adtad marasztaltál, míg közben a közelemben se szerettél volna lenni.

Elhitetted velem, hogy semmit se érek, majd nélküled nem is akartam létezni.

Reményt adtál hogy jobb lesz és, hogy újra boldogok leszünk, majd az érzéseimen végigsétáltál.

Mutattad hogy szeretsz mások előtt, majd ketten a négy fal között újra meghűlt köztünk a levegő.

Így lettünk mi egymás mellett idegenek.

#őszinte szeretet #fajdalom #hiányzol #szeretlek #szerelem #szakitas

[talan-depresszios-vagyok]

Minek adtál reményt?

Ha esélyt nem?

#magyar #magyar tumblr #idézet #magyar idézetek #magyaridezet #saját gondolat #saját írás #hiányzol #szerelem #szeretlek

[szeresdmagadlegyonmagad]

~Miért adtál reményt, ha esélyt nem?!~

#szeretlek #egyoldaluszerelem #one sided love #hianyzol #remény #esély

[hianyod-mar-faj]

2022.08.28. Kis harcos.

Az elmúlt másfél év maga volt a pokol. Mikor kiderült, hogy beteg vagy minden megváltozott. Féltettelek, féltettünk. Mindezek ellenére te reményt adtál nekünk, hogy megfogsz gyógyulni és mi hittünk neked. Annyi akarat erő volt benned, hogy kételyek nélkül hittem benned.

Fél éve viszont fenekestül felfordult minden. A rák megmakacsolta magát, és újra kiújult a daganatod. Akkor ott, azt hittem ennél nem lehet rosszabb. A kezeléseket folytatva egyre csak romlott az állapotod, én pedig egyre inkább féltettelek. Viszont te még akkor is azt mondtad nekem, hogy megfogsz gyógyulni.

1 hónappal ezelőtt már tudtam, hogy semmi nem lesz oké. Miután bekerültél a kórházba és napról napra gyengébb lettél, rettegtem. Tudtam, hogy el fog jönni a nap mikor szembe kell néznem a ténnyel, hogy az élet nélküled fog tovább menni.

Tegnap, mikor megtudtam, hogy elmentél valami összetört bennem. Úgy éreztem magam mint aki kapott egy kibaszott nagy pofont. A földre esve zokogtam és nem akartam elhinni, hogy mi történt. Pokolian fájt… egészen addig ameddig nem tudatosult bennem, hogy neked így már sokkal jobb. Megszűnt a fájdalmad.

A sírást abba hagyva elkezdtem gondolkodni… hogy milyen bátor és erős voltál végig. Sosem hisztiztél, vagy sírtál mert fájt valamid. Nem akartad, hogy tudjuk valójában mennyit is szenvedtél. (…) a végén arra jöttem rá, hogy iszonyatosan büszke vagyok rád. Harcoltál, küzdöttél és megmutattad milyen egy igazi hős. Mert a szememben te az voltál, és maradsz is.

Nyugodj békében kis harcos, legyen neked könnyű a föld. (2013-2022)

#magyar tumblisok #magyar lány #magyar tumblr #saját gondolat #magyar gondolat #saját idézet #szomorú #halál #rák #gyász #hianyod mar faj

[innekveled]

Nem voltunk már kapcsolatban, de nem is voltam egyedülálló. Tiéd volt minden gondolatom elalvás előtt és még reggel is, ébredés után. Gyakran gondoltam rád napközben és hagytam, hogy a gondolataim eluralkodjanak rajtam. Sokáig alkottam ötleteket, történeteket és boldog végről álmodoztam. Természetesen te voltál a főszereplő. A herceg akinek meg kellett volna mentenie. Vicces, nem? Hogyan kérhetném, hogy ment sem, amikor még magadat sem tudtad megmenteni. De, bizonyos értelemben segítettél. Annyi mindent megmutattál… Neked köszönhetően megismertem magam. Felfedeztem, hogy egyáltalán nincsenek határaim. Hogy csak a fejemben teremtem őket, nincs semmi, amit ne tudnék kezelni.. Csak akarni kell! Nem voltam egyedülálló, mert bár lehet, hogy nem is tudtad, a puszta létezésed befolyásolta a döntéseimet. Azt, hogy sokáig nem tudtuk teljesen befejezni, hogy folyton reményt adtál valamiben, amiben sosem hittél. Nem tudtam megmozdulni, mert reménykedtem. Ez tönkre tett, de még mindig hittem, hogyha várok minden rendben lesz, te jössz és együtt leszünk. Nem tudtam elmenni és feladni, mert te voltál az egyetlen, amit akartam. Szinte minden álmomat eldobtam. Olyasmit kerestem ami még mindig hiányzik. Meg voltam győződve róla, hogy te vagy az… Ma már tudom, hogy tévedtem. Ez a szabadság volt, amit elvettél tőlem. Hiányzott nekem. Azok a szárnyak, amelyek beszorultak egy ketrecbe és azok az álmok, amelyek valahol belül sikoltoztak velem, hogy elfelejtettem őket. De ma újra egyedülálló vagyok. Mert feladtam.. A reményt a pokolba küldtem és nem akarom visszakapni. Ő egy hamis barát. Itt állok és úgy érzem repülnöm kell. Érzem, hogy akarok és fogok is! Meg akarom ismerni a világot. Határozatlan időre elmegyek, majd visszajövök. Itt akarok hagyni mindent. Nem akarok elfutni vagy felejteni, csak elölről kezdeni. El akarom kezdeni építeni az új énem.. Egy ember, akire egyszer büszke lehetek. Aki minden álmot valóra vált és aki nyitott lesz mindenre, de soha többé nem engedi meg senkinek, hogy az álom útjába álljon. Ma egyedül állok itt. A kezemben van az életem, úgy érzem, hogy mindent megtehetek, mert semmi és senki nem tart vissza. És ez.. egy csodálatos érzés!

[blackrose-bee]

Szenvedtem, kínok között éltem miattad.

Szerettelek, és szeretni foglak sajnos mindig de nem a személyed, többé már nem hanem az emlékeid, az időt amit adtál nekem.

Mindig mondtad és én tudtam hogy mással voltál, de most hogy kapcsolatban élsz, érzem igazán a fájdalmat, a megcsalást. Undorodom tőled, attól aki lettél.

Bíztam a happyendben még sokáig, vártam rád nap mint nap. De most a kép a fejemben összetört minden reményt.

Nem ismerek rád! Remélem helyes útat választottál mikor ráléptél és szeret legalább fele annyira mint én szerettelek valaha.

Ég veled!

#gondolat #magyar #kapcsolat #szakitas #megcsalas #elengedtem

[siriturnmyfeelingsoff]

2024.02.14.

Talán másodjára írok Rólad. Sokat nem is tudnék hiszen még kicsit sem ismerlek. De egy dolgot már adtál nekem: a tudatot, hogy képes vagyok a továbblépésre. Hogy képes vagyok újra érezni. Hogy lesz még olyan, hogy várom valaki üzeneteit. Hogy igen is ki lehet lábalni a legnagyobb "szívtörésből" is. A reményt, hogy lehet valaki újra fontos számomra és hogy tényleg megérte szép lassan gyógyulni, hogy nyitott lehessek valami újra és hogy azt be is tudjam fogadni.

És hogy talán ezúttal a szerelemnek nem kell fájnia.

[mehetnenktovabb]

Ha rád nézek majd sok év után,

tudni fogom Isten meghallgatta az imám.

Neved írom hát szívembe fel,

pirosló vérrel feketén-fehéren…

hogy veled van csak tervem, dolgom,

ölelésben az összes csókom.

Hitet adtál és reményt,

szívvel átitatott szenvedélyt.

Ha rád nézek majd sok év után,

ugyanúgy látlak, mint hajdanán.

Szeretni fogom bőröd illatát,

ráncosodó arcod minden vonalàt.

(Holtomiglan-holtodiglan)

[pitypangosgitar]

Soha semmi nem fájt még annyira mint ez. Mint ez hónapok óta. És mindig mikor épp egy kicsit enyhült a fájdalom, reményt adtál majd szíven szúrtál újra meg újra. Újra ugyan úgy ugyan oda, hónapok óta, miliméter pontosan ugyan oda szúrod a kést, a sebbe mi gyógyult volna. Újra meg újra. S a seb már soha nem gyógyulna. Vérzik és kínzóan fáj, végig, egy életen át. És ha már elviselhetetlen a fájdalom, a lelkem csak átadom. Egy nagyobb Úrnak helyezem sorsom, kinek keze tisztára mosson, s megszűnik a szív mi ordítva fáj, a kapu örökre zárva már.

[depisegoista]

Újra kezd elő jönni bennem az érzet amikor ott tartok hogy el kellene engedni ezt egészet... hiába vagyunk egy helyen hiába beszélünk napi több órát írásba vagy hivasban...kezdem azt érezni hogy elkezdtem bele fáradni az egészbe...de útközben vesz a dolog egy 180 fordulatot az egész és megint reményt adni a dologba....de utána megint mint ha nem is mi lennék csak egy idegen pár ... hiába akarom magammal el hitetni hogy idővel jobb lesz ...de útközben tudod hogy mennyi időt adtál neki és nem halad dolog egyről a kettőre... miközben már minden időt meg adtál neki... és próbálod elfogadni azt érzést hogy ebből már nem lesz semmi....de egyszerűen az agyad nem képes felfogni a szíved meg nem tudja elengedni a világ nem legrosszabb érzése...de remélem nincs igazam és meg éri rá várni és végre az enyém lesz.. ennyire lányt még nem szeretem..

[fajdalom-a-boldogsagban]

Nem vagy őszinte magaddal

Megörtént, aminek meg kellett történnie. Bíztam abban, hogx nem törsz össze, hogy szeretni fogsz, a jeleid alapján ugyan azt szeretnéd, amit Én, de ez nem így történt...

Kételyek között éltem, a barátaim lelki energiáiba támaszkodtam miattad, az alholoba folytottam a bánatomat miattad, nem akartam dolgozni, miattad.

Elmondtam, hogy mi történik velem, sötét időszakomban voltam, erre Te ott hagytál felháborodva. Bocsánatot kértem a saját érzéseimért, megalázkodtam, de neked ez se volt elég. Elhagytál, kapcsolatunk javítására esélyt se adtál.

Nem tartom magamat rosszindulatúnak, de tudom, hogy eszedbe jutok, és fájnak azok az emlékek, mert tisztában vagy azzal, hogy soha, senkiben nem tudtál úgy megbízni, mint bennem. Soha, senkivel nem volt olyan a kapcsolatod, mint velem. Soha, senki nem törődött azzal, hogy számodra mi lenne a legjobb. 

Figyeltem rád, vigyátam rád, nem hagytam, hogy bajod essen...

Emlékezz vissza.... 2022.11.10 21:30 , amikor rád írtam -utólag belegondolva elég paraszt módon-, hogy mi a faszt csinálsz. Utána elkezdtünk beszélgetni, megnyíltál nekem. Elmondtad, hogy a saját barátaid sem szeretnek, kihasználnak, az összes exed ugyan olyan volt, senkivel nem olyan a kapcsolatod, sötét körülötted minden. Én ott voltam neked, kihúztalak onnan, megmutattam, hogy milyen szeretve lenni, a társaságomba vettelek, hogy érezhesd, hogy milyenek az igazi barátok, de amikor elmeséltem neked az érzéseimet, te elhagytál. Sötét időszakom volt, átkozozott volt a február.... Éreztem, hogy vissza fogsz térni. ezt meg is tetted, de másnapra megint eldobtál magadtól...

Félsz a saját érzéseidtől, nem vagy őszinte magaddal.

Nagyon szeretnélek, de bármennyire is fáj, ezek után végleg el kell hogy engedjelek. Miattad olyan szintre süllyedtem le, ahova még sohasem, és ezt Te is nagyon jól tudod, de nem is foglalkoztál vele.

Nem kell megnézned a storymat, likeolnod! Ne akarj bennem reményt éreztetni! Most még tudod, hogy nyeregben vagy velem szemben, de ez nem sokáig fog tartani, mert ahogy túllépek rajtad, onnanstól kezdve szenvedni fogsz magad miatt....

Remélem, hogy azt a 90 napot ugyan olyan érzésekkel fogod átélni a hiányom miatt, ahogy én éltem át miattad.

És nem szép ezt gondolni, de világossá vált, hogy az emberek miért hagytak téged ott, miért minősíted ugyan úgy azokat az embereket, akiket szerettél...itt nem velük, hanem veled van a baj, csak nem akarod belátni, mert nem vagy őszinte magaddal.

Nem kell, hogy igazat adj, mert a Karma ezeket viszonozni fogja számodra, ebben biztos vagyok.

Ezek után nem kellesz az életembe, mert nem voltál más, csak egy pióca, egy plátói szerelem, egy senki....

[milliodarabratortel]

Reményt adtál. Élni, szeretni, mosolyogni. Rájönni, hogy milyen lényegtelen és felesleges sok minden, hogy nem számít mások mit gondolnak rólunk - úgysem valós. Arra, hogy úgy érezzem sosem szabad feladnom, menni, menni és mennem kell tovább, mindent beleadni, nem összeomlani, bármi is történjék, erősnek maradni akkor is, amikor a legnehezebbnek tűnik. Te segítettél rájönni arra, hogy én ki is vagyok, milyen erős is vagyok valójában. És ezzel reményt adtál úgy igazán élni is! Amit köszönök, és amiért nagyon hálás vagyok!

[bcintia]

Még a végén kiderül, hogy a menthetetlen is menthető?

@bcintia

#hungary #magyar #tumblr #tumblr hungary #maybe #just maybe #maybe not #talán #egy nap talán #hope #a new hope #remény #reményt adtál #remélem #bízom benned #i trust him #last chance #utolsó esély #esély

[szeresdmagadlegyonmagad]

~Miért adtál reményt, ha esélyt nem?~

#szeretlek #love #igaz szerelem #forever love #hianyzol

[lonelysoul235]

Reményt adtál a reménytelenségnek..

#reménytelenség #hitegetés #kihasználás #kihasználtál #fájdalom #magyar tumblisok #depresszió #hiányzol #fáj #miert #remény

[bonfirepicture]

Neked.

Mert egyszer úgyis elolvasod ezt.

Reményt adtál nekem a legsötétebb napjaimon és elhitetted velem, hogy én is lehetek boldog. Hogy nem azt érdemlem, ami van jelenleg.

Boldoggá tettek a közös órák, sosem éreztem hogy valaki ennyire megértene, ahogy te teszed. Örültem, hogy az életed részese lehetek, megosztod velem a jót és rosszat. Már rég rájöttem, hogy régen, gyerek fejjel mire mondtam nemet.És itt lehetett volna az alkalom, amire tudom, hogy te is régóta vársz. Azt mondtad szeretsz engem, a világon legeslegjobban. És most mégis mást választasz helyettem. Aki talán nem ismer úgy mint én, nem látta azt, aki voltál, és aki lettél, és nem büszke rád úgy mint én.

Összetörted a szívem. Napok óta aggódom, mi lehet a baj, miért nem beszélhetünk. Készen álltam volna lezárni minden eddigit, érted, értünk. Jelenleg sírva írom ezt neked, hogy egyszer elolvashasd és megérts. Hátha érdekel. Hátha érdekellek.

Remélem, neked így jó lesz, hogy kizársz valakit az életedből, akit nagyjából 10 éve ismersz egy olyanért, akit alig 3. Nem gondoltam, hogy ennyire elszédít.

Remélem egyszer hallgatsz a szívedre és az eszedre is, csak ne legyen késő hozzá és váljon semmivé “az a fekete lelkem”.

Nem tudom, melyik volt hazugság, hogy mennyire fontos vagyok, vagy hogy nem akarsz velem beszélni.

,, a napok mulnak-mulnak

S beteg szivembe fulnak

Vágyaim szent-Te-értted.

Jönnek a téli varjak

Feketén a hómezőn:

Most már bucsuzok Tőled:

Tulságosan akarlak"