#ravasz

[egyedembegyedem]

#balog zoltán #fideszbűnöző #ravasz #taxidermy faulties #fideszbűnözés #pedofil hálózat üzemeltető

[harasztigyula]

Gombaszög - Mennyi a magyar? Ki a magyar?

Gombaszög – Mennyi a magyar? Ki a magyar?

A Gombaszögi Nyári Tábor DH mólóján Mennyi a magyar? Ki a magyar? címmel beszélgetés zajlott a 2021-es népszámlálás nemzetiségi adatairól Fiala-Butora János emberi jogi szakértővel, Ravasz Ábel korábbi romaügyi kormánybiztossal és Kovács Balázzsal, aki a hazai magyar szervezetek népszámlálási felvilágosító kampányát vezette. A műsorvezető Czímer Gábor, az Új Szó belpolitikai rovatának a…

View On WordPress

#2022 #Fiala-Butora János #Gombaszög #Kovács Balázs #Ravasz Ábel #Új Szó

[paciember]

A hatalom megragadása

Ez a vita sorsfordító pillanatot rögzít, és ma már több okból sem lenne lehetséges. Nincs már Baló, nincs már szabad sajtó, de nincsen Orbán sem, aki leül egy nyílt vitára, amelyben képes profi módon kommunikálni és érvelni. Hogy mindebben mennyi a hazugság, az főleg most látszik, 18 év után, amikor már mindenki számára - ideértve a híveit is - nyilvánvaló, hogy tudatosan és rendszerszerűen elkövette mindazt, amivel itt a politikai ellenfelét vádolja. Az örömében fickándozó bonviván tenorja után az elhízott, nehézfejű és gonosz despota fejezte be a politika erkölcsi kiüresítését. "Persze, hogy hazudik, mert egy ravasz róka; de hát nem erről szól a politika?" Senki nem hisz már semmiben, követői a pénz után mennek, hitelessége a szemükben is legfeljebb annyi, mint a javíthatatlan bűnözőé, aki unalomig ismert, kiszámítható trükkjeit süti el újra meg újra. És ha mindaz meglenne, ami nincs, akkor látszana, hogy mennyire hiányzik az az újságíró, vagy egye fene, politikus, aki képes lenne szembesíteni mindezekkel a pofonegyszerű, nyilvánvaló és letagadhatatlan, megsemmisítő igazságokkal. Üres a színpad.

#5 éve halt meg Baló #Youtube

[kalapacskapitany]

Könyvértékelő 2023

44 könyvet olvastam idén tavaly. Nagyon finnyás voltam, 7 lett csak ötcsillagos.

Ebből három Seanan McGuire (tumblistárs, hehe!) volt, ő volt az idei év nagy felfedezése nálam. A Middlegame-re nincsenek szavak, alkimistás, found-familys, (spoiler)-es, hát egy csoda. A másik kettő tőle a Velveteen vs. sorozat két kötete (a háromból, a harmadik kicsit szétesik), aranyos-vicces epizódok egy korán kiégett szuperhős életéből. A könyveket nem lehet kapni, de fenn van az összes epizód a blogján ingyér, itt az első: Velveteen vs. The Isley Crayfish Festival.

A többi:

Hundred Thousand Kingdoms, N.K. Jemisin (tumblizik ő is!). Nehéz úgy leírni, hogy ne klisésen hngozzon, de egészen friss, ő az egyik "új" író aki szerintem megérdemelten nyeri a díjakat szerteszét. fantasy hatalmi játszmák, naív főhős beledobva a ravasz oroszlánok közé, legyőzött-rabszolga istenek (démonok), intrika, káosz. Enyhén emó főhős, de üdítően okos.

Dark Lord of Derkholm, Diana Wynne Jones (nem tumblizik, mert meg van halva). Szegény Derk a világ legjámborabb varázslója, nemesítgetné a beszélő lovait meg repülő disznóit, de őt jelölik ki az ezévi sötét nagyúrnak. Csak a szívás van vele, és vagy 40 turistacsoportot kell végigvezetni a világmegmentő túrán, sötétnagyúrlegyőzéssel.

Második magyar köztársaság, Kondor Vilmos. Alternatív történelem, 1956-ban megjött a nyugati segítség, 69-ben Magyarország semleges, mint Ausztria, virágzik a kelet-nyugat közötti csempészetből. A pesti Beatles-koncert alatt megölik az egyik roadot. A krimi átlagos, az alternatív Budapest szívfájdítóan szép.

Hench, N.Z. Welschots. A főhős éhbérért tengődő henchman for hire (bérsegédgonosz?). Felháborítóan kicsesz vele egy hős, bosszút esküszik, ahogy ezt szokás. Excelben kiszámolja, hogy a szuperhősök károsak, innen nincs megállás, excel lesz a szuperképessége

Ami jó volt még:

Scott Pilgrim képregény

Revenge of the Sluts

Legends and Lattes (de azért nem annyira jó, mint amennyire hájpolják)

Starter Villain Scalzitól

Paradox Hotel, jó kis időanomáliás agyzsibbasztó mystery

[lookinsideme-imdemon]

Bort megszégyenítő mòdon szédìtesz,

Álmot szősz, ami csak úgy örvénylik,

Minden légvételeddel ki elégìtesz,

Elvirágzott pitypangkét lebegsz felém,

Uralmad örök, felperzseled egész elmém.

Zöld fenyő illata dereng a sötétben,

Minden mozdulatod villámként hasìt a levegőben.

Megáll az idő, elfelejt kivirágozni a tavasz,

Mosolyod, csendesen kattanò ravasz,

Derekamon, parázsként izzik kezed helye,

Mi van akkor ha a mi végeztünk valami eleje?

Nézlek, S csak nézlek, nem tudok be telni veled,

Ahogy állsz ott, ahogy játszik velem a mosolygòs szemed,

Ahogy a nap simogatja a bőröd, mintha mindig is egybe forrt volna veled,

Ahogy elgondolkodsz, és én csak szeretnék minden lenni neked.

Szavaid lágy lüktetése, a méh zümmögő zavarod,

Bámullak és te nem is tagadod,

Hogy élvezed, ahogy szìvemmel játszol,

Hogy még itt vagy, de már is hiányzol.

S én is élvezem, hogy ámulok és folyton azt kérdezem,

Mit tettem amivel én ezt érdemlem?

Hogy a hold ezüst bája járjon körbe,

Hogy sétáljujk bármilyen sűrű ködben,

Arcod fénye otthonként vezessen.

Félek, ha téged valaki legdrágább kincseként keressen,

Én nem tudnálak el rejteni,

Hiszen ragyogásod megolvaszt fàt és követ,

S a szívemben a szatén szalagok elkezdenének fesleni,

Hiába varrtad össze édes öleléseddel a sebet,

Mert ha te szabadulni akarnál, én más nem tehetek,

Elengednélek, és csak òvatosan néznék utánnad,

Mert tàvolodva a csillagtérképet tükrözöd,

És az én vacogò kis szakadt szìvem, mindent ki ad,

Csak, hogy majd legyen hová vissza költöznöd.

#love #szerelem #life #szeretlek #monologokbyme #magyar #fájdalom #szeretem #élet #akarom #életem #vágy #vágyòdás #szerelmek #imák #sòhajok #tested #lelkem #lelked #testem #szerelmesek #bor #hòdìtás #érzelmek #érzelmes #boldog #Robinciklus

[csacskamacskamocska]

Bántalmazás-e

Jó kérdés, hogy vajon verbális bántalmazás történt vagy csak mi érezzük magunkat megbántva, hogy egyáltalán szét lehet-e ezt választani. Narcisztikus-e vagy simán seggfej, akinek rossz a modora vagy alacsony az EQ-ja. Fogós, ravasz kérdés.

Mondhatnánk, hogy ha megbántva érzed magad, akkor bántalmazás, zéró tolerancia van, mint a szexuális zaklatásnál, de mivel a verbális bántalmazásnál (én kizárólag arról beszélek mert az a nehezebben megfogható, bár a fizikai bántalmazásnak is vannak szemét, nehezen megfogható csapdái, a fenyegetés, a veszélyeztetés, lökdösés, taszigálás, akadályozás, uh, belegondolni is szörnyű mi minden lehet, miközben egy pofon se csattan el. És bántalmazás a fizikai vagy érzelmi elhanyagolás is), szóval a verbális bántalmazásnál a te saját pszichés ingerküszöböd is egyre alacsonyabbra kerül, nagy valószínűséggel lesznek dolgok amiket nem szántak bántásnak mégis annak érzed. De ezen nem érdemes agyalni, mert csak oda vezet, hogy felmentést kap az, aki valóban bánt. Bármelyik kategóriába valójában csak jól átgondolva kerülhetnek be esetek, szóval, amiket majd leírok, azok csak ilyen mankók ahhoz, hogy az ember átgondolja, mi is történt, hogyan érezte magát, ki hogyan viselkedett az adott helyzetben. Nagyon fontos, hogy nem mindenki narcisztikus/pszichopata, aki bántalmazó, bár nyilván nagyobbrészt ők azok. Van, akinek dühkezelési problémája van, vagy egyszerűen az üss vagy fuss megoldásból mindig az üss megoldást választja mert azt látta példának otthon. Vagy alapvetően a bántalmazás passzív agresszív módját látta otthon, neki ez a normális. Ők tudnának változtatni. A narcisztikus/pszichopata nem gondolja, hogy kéne változtatnia, még a felvetést sem érti. Se te, se én nem tudjuk diagnosztizálni, hogy hova tartozik. És mindegy is. A saját életed, a pszichés egészséged megóvása/gyógyítása az egyetlen, ami fontos. És még a lista előtt azt is elmondom, hogy a bántalmazottak gyakran maguk is bántalmazók lehetnek. :( :( :( A frusztráció agressziót szül, és gyakran menekülni se lehet máshogy csak hasonló vagy ugyanazokkal az eszközökkel. :( Egy ilyen lista vagy válasz kevés ahhoz, hogy rendet tegyen. Ahoz nem árt egy segítő csoport vagy inkább egy szakember.

Akkor a lista: Számonkér olyan dolgokat, amire neked nincs ráhatásod. (Pl. miért ezt a szart eszi a gyerek az óvodában, mérgezik a gyereket. Vagy, hogy gondolhattál volna valami váratlan esemény megtörténtére és a szerint kellett volna tervezned Pl amikor a vízszerelő covidos lett. Vagy: tehetséged van hozzá, hogy esős napra tervezz kirándulást! – bűntudatkeltés. A lényeg, hogy nála butábbnak, kevesebbnek látszódj) Személyeskedő kritika (a kritikát senki sem szereti, de azért tudunk épülni belőle. A személyeskedő kritika támadás a személyed ellen. Te az a fajta vagy… és jön valami leértékelő dolog. Te olyan vagy, aki… és mond valami olyat, amiről tudod, hogy nem szereti/megveti/lenézi. Azért gondolkodsz így mert… ez is személyeskedés. Az mondani, hogy jobban tudom, hogy mit gondolsz, vagy mit miért csinálsz, mint te magad, az szintén bántalmazás. – azt jelzi, hogy több vagyok, okosabb vagyok, nagyobb a rálátásom a pszichédre, ki vagy szolgáltatva nekem) Leértékelés (szeretünk jónak tűnni mások és magunk előtt. Ez egy normális embernél valójában annyit jelent, hogy szeretjük azt gondolni, hogy megfelelünk az átlag normáknak. A leértékelés alkalmával azt kell éreznünk, hogy nem ütjük meg ezt az átlagot. A leértékelésnek van olyan trükkös formája, is, hogy azt mondják, olyan vagy, mint az exem, mint anyám, mint valamelyik kollégám. Lehetséges, hogy tényleg úgy viselkedsz, de ez attól válik bántalmazássá, hogy tudod, hogy a másik nem szereti az adott embert vagy azt a viselkedését. A leértékelés nyilván hasonlít a kritikához, de bújtatott) fenyegetés, megfélemlítés (ha ezt csinálod, ez meg az a rád negatív hatású dolog fog következni, ami neked hátrányt vagy kárt okoz és ez a dolog az ő kezében van. Pl. Kérdezz meg másokat, hogy szerintük normális-e amit csinálsz! Vagy: Tudnék olyat mondani, amitől úgy megsértődnél, hogy hazamennél. Vagy: érezd jól magad, mert lehet, hogy ez az utolsó ilyen… hogy együtt vagyunk, hogy fizettem a vacsorádat). érzelmi zsarolás (Olyan, mint a fenyegetés, de elhangzik a feltétel is, amit elvárnak tőled. Kb: ha most ezt teszed, az nekem rossz lesz, vállalj inkább nagyobb terhet, hogy nekem jobb legyen. Ebben az az érdekes, hogy egy kapcsolatban az alkalmazkodás teher, amit vállalunk a kapcsolat fennmaradása miatt, és mert szeretnénk, ha a másik jól érezné magát velünk meg a saját bőrében. Az alkalmazkodásnak valahogy kölcsönösnek kell lennie. Az érzelmi zsarolás extrém vállalást követel, hogy a bántalmazó extrém jól érezhesse magát a saját bőrében miközben a másik szélsőségesen vagy szükségtelenül rosszul. Én ilyen vagyok, fogadd el! Ha szeretsz megteszed értem. Érzelmi zsarolás az azzal való kecsegtetés, hogy ha megteszed, valami jó fog történni köztünk, valami jutalom jár, ellenben, ha nem, akkor valami büntetés.) Korlátozás (bármit nem engedélyeznek, amihez alapvetően jogod van. Kapcsolódhat hozzá fenyegetés) Döntéseidnek, a képességeidnek a megkérdőjelezése (alapvetően azt akarja elhitetni veled, hogy rossz vagy, valami rossz szándék, elfogadhatatlan motiváció vezérel téged. Olyan tulajdonságokat mond a sajátodnak, amik negatívak és nem jellemzőek rád egyáltalán. Mintha mindenáron azt akarná bizonygatni, hogy nála rosszabb, kevesebb, alkalmatlanabb vagy az életre.) Titkolás (Ezt nem szokták a pszichológusok belevenni a listába, de én beleteszem. Amikor a feltételeket utólag tudjuk meg. A másik nem mondja el, hogy valami neki nem tetszik, utólag mondja azt, hogy valamit eltűrt tőlünk. Amikor folyamatosan a bizonytalanság feszültségben élünk, hogy esetleg tudnunk kéne valamit, hogy jobb döntéseket hozzunk. Engem nem érdekel, nekem mindegy mondja a másik, majd később az derül ki, hogy nagyon is nem mindegy. Ha igazán szeretnél/figyelnél rám, akkor tudnád/tudtad volna. Ez persze bűntudatkeltés és leértékelés. Nem csak az hazugság, amikor valaki mást mond, az is, ha tudja, hogy a másik másféle döntést hozna, ha tudná az adott dolgot. Persze, akit szeretünk, arra tényleg figyelünk, de nem dolgunk kitalálni a gondolatait vagy lavírozni a hazugságai között)

Szörnyű az egész. Szörnyű a kétség, amikor nem érzi jól magát az ember, de megfoghatatlan, hogy mi történik. Szörnyű a mardosó bűntudat, hogy önmagunkért vagy a másikért kéne inkább tennünk valamit. Szörnyű a felismerés, hogy semmit sem tudunk tenni. Szörnyű az, hogy nincs választásunk, mert rá kell egyszer ébredni, hogy nincs, el kell menni és ezzel beteljesíteni a bántalmazó egyik legnagyobb félelmét, ami a pszichológusok szerint a bántalmazás hátterét adja (ha nem pszichopata az illető, mert akkor pusztán időtöltés), az elhagyástól való félelem. Nagyon rossz az is, hogy a sok agyalás közben látnunk kell a saját rossz működéseinket is (tudva, hogy ő viszont ezt sosem fogja felmérni) és azzal is el kell számolnunk. Az ideákkal, és ideálokkal való leszámolás is rossz, és amúgy is ott egye meg a fene az egészet, kurva nehéz azt hazudni, hogy legalább tanulság, tapasztalat, mert nyilván az ember semmilyen kapcsolat végén nem erre a gondolatra vágyik, mint egy elbaltázott vízszerelésnél.

#bántalmazás #kérdés #verbális abúzus #02-21

[kepzeldel]

Fehérek, szárnyak, cégérek

„A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadott kívánság életnek fája.”  Példabeszédek 13:12

A küszöbön állok, és nézem az ajtófélfát. Ez még rendes fa, abból az időből, amikor a tárgyaknak volt jövőjük. A mester saját magától várta el, hogy csak olyan kerüljön ki a kezei közül, ami évek múlva is az ő cégére lesz. De nem csak a mester, a legtöbb ember pont így felelősséget vállalt, sőt érzett is. Például az, aki ezt a keretet fehérre mázolta (talán az anyád?), vagy az akkoriban a festékgyártónál dolgozó vegyészmérnökök. Na meg az ecsetkészítő. Szerintem az most is a fészerben van a többi tartósnak szánt szerszámmal együtt.

De tényleg! A fehér csak gazdagabb lett az időtől, és én elveszek az alatta átütő erezetben, akárcsak anno a nagyanyám borostyánláncaiban. Beléjük képzeltem a sok ezer éves rovarokat. Megkövülve, mint én az ajtókeretben. A naiv kisfiú észre se veszi a magára aggatott masszív ékszerek súlyát, bezzeg a férfi, ő hiába edzett, kérlelhetetlenül rántja le a föld, amikor szárnya veszett.

Egy küszöbnek nem kéne ilyen bonyolultnak lennie: vagy mész, vagy maradsz. De én már csak a szárnyaimra gondolok. Ha rovar, ha vörösbegy, ha Ikarosz, csak azzal van értelme, mindegy, hogy kint vagy bent. De nekem hol lesznek meg újra?

Egy küszöb tényleg nem bonyolult. Olyannyira nem, hogy sosem edzünk rá külön. Csoda, ha pofán vág? Egyszerű, ám ravasz. Ha nem figyelsz, előbb-utóbb a túloldalára vágysz. Mert a küszöb egy délibáb. Talán ezért végződik mindkettő b-re.

Cserébe rajta állva nem torzít sem kifelé, sem befelé. Innen látom azt is, hogy nem vagyok kész. Innen a távolodó csillagokat. Innen a helyükre ült szürkét. A nihilbe torkolló hétfőt… keddet… szerdát… A feléjük csurgó gyantát. A heges hátam. Viszket, hanyatt dobom magam, toporzékolok. De csak csütörtök lesz.

A tollakért széttépném a párnát, amibe tegnap még egyszerre hörögtünk, viasszal a hátamra ragasztanám – vigyázz fiam, ne túl alacsonyan, ne túl magasan, se a hullámokhoz, se a Naphoz ne közel! –, de a küszöbről már nem érem el az ágyat.

Marad a félfa és az időtlen fehérség (akár egy új lap, akár az eskü). Ha elfog a révedés az amikor még időkbe, a küszöbtől tudhatom, hogy a cégértelen ember akkor is ugyanígy révedett. Ideje továbbfaragnom az enyémet. Ha kint, ha bent, szárnynak lennie kell rajta.

#kepzeldel #képzeldel

[nyuszimotor]

[hobbygilda]

Pintér Béla beszéde 2023. január 31-én a Tanítanék Mozgalom Gálaestjén

Ma, 2043. január 31-én eszembe jutott egy napra pontosan húsz éve történt gálaest Budapesten, még az emigráció előtti évekből. Ötvenkét éves voltam, és akkoriban havonta nyolcezer ember járt a darabjaimra minden hónapban. Az Orbán-rendszer túl volt a negyedik kétharmadán, úgyhogy a legnaivabbak sem tápláltak már reményeket arról, hogy a rezsim valaha is leváltható lesz. De akkor még járhattak szabad színházakba a budapestiek, hogy ott a propagandamentes művészet megríkassa, megnevettesse őket, hogy sírhassanak a helyzet kilátástalanságán, vagy éppen kiröhöghessék a hatalom arrogáns zsarnokait. Ebben a látszólagos, és már akkor is korlátozott szabadságban zajlottak az utolsó tanártüntetések is. Orbán - a jogban jártas ravasz gazda - ahelyett, hogy érdemben reagált volna a pedagógusok problémáira, nyakukba ültette a belügy rendőrminiszterét, aki azonnal el is kezdte könyörtelenül kirugdosni azokat a tanárokat, akik szerinte nem tartották be a ravasz gazda által hozott törvényeket. Megfélemlítő intézkedések, rendeletek és törvények születtek, továbbá tizenkét év kormányzás után azt szajkózta minden kormány potentát, hogy „Lesz fizetésemelés, ha megkapjuk az EU-s pénzeket.” Ebben a légkörben tüntettek egymás kezét fogva pedagógusok, diákok és szülők, hol dühösen, hol zokogva. Azon a bizonyos január 31-én mondtam én is egy beszédet a Trafóban, mivel mélységesen elszomorított, hogy a hatalom propagandistái a tüntetőket hol a baloldal szekértolóinak, hol egyszerűen koszos csürhének nevezték.

A szolidaritás napján tartott gálaest címe ez volt: „A holnap ma kezdődik.” Istenem! Milyen torokszorító ez a cím húsz év távlatából. Mert bizony ezek a sztrájkok és tüntetések sok embert megmozgattak, részt vett bennük több mint ezer tanár, de akkor Magyarországon százezer pedagógus tanított, és bizony kilencven-valahányezren otthon maradtak és hallgattak. De vajon miért hallgattak? Azért, mert egyetértettek ugyan a sztrájkok és tüntetések céljaival, de a ravasz gazda iránt érzett szeretetük felülírta lelkükben a hivatásuk szeretetét? Vagy egyszerűen csak azért, mert féltek? Ma sem tudjuk a pontos választ, mindenesetre hallgattak és sajnos nem változott semmi sem.

A rendőrminiszter rendet vágott az elégedetlenkedők között. A ravasz gazdának továbbra is szállította a kétharmadokat az ellenzék túlmozgásos pojácája.

Így aztán, aki tudott, elmenekült az országból, akik pedig maradtak, fejet hajtottak a hatalom előtt. Előbb vagy utóbb. Így vagy úgy. Többé vagy kevésbé.

És hogy van-e oktatás ma, 2043-ban Magyarországon? Ó, hogyne volna. Csak abban különbözik a húsz évvel ezelőttitől, hogy a diákok már nem tüntetnek a tanáraikért, hanem feljelentik őket. A múlt héten olvastam ugyanis, hogy budapesti gimnazisták feljelentették a történelemtanárukat, mert az az órán úgy fogalmazott, hogy vitatható a tankönyv állítása, mely szerint 2022-ben Ukrajna támadta meg Oroszországot. A tanárt bíróság elé állították, a srácokat pedig a nemzet ifjú hőseiként ünneplik a médiában. Úgy látszik, ezek a gyerekek megfogadták a néhai bugris parvenü bíztatását: „Legyetek bátorak!” Óvó tekintettel figyeli, ápolgatja az ifjúságot továbbá az idős, oktatásért felelős államtitkár, a kétszeres Kossuth-díjas Vitéz Rákay Philip, akit ma már senki sem merne kiröhögni, és senki sem merné tökkelütött fércműnek nevezni filmkölteményeit.

Rajongva tisztelik őt a diákok, akikből kemény, öntudatos magyar férfiak, asszonyok lesznek, és derekasan helytállnak majd az ország összeszerelő üzemeiben, de a főszolgabírói, alispáni, főispáni székekben is, ahol arról ábrándoznak, hogy egyszer talán kezet foghatnak a Budai Várban országló főméltóságú úrral, aki már nem a jogban jártas ravasz gazda, hanem az ő egykorvolt izgága külügyi kakaduja.

Istenem! De jó lenne most újra ott lenni húsz év előtt a Trafóban és elmondani azoknak a nagyszerű embereknek:

„Ti bátor magyar pedagógusok! Ti tüzes szívkohók! És ti! Ti nemes, küzdő, szabadlelkű diákok! Ti voltatok az utolsók ebben az országban, akik ki mertek állni a jogaikért, az igazságukért és a szellem szabadságáért, és ezért az Isten áldjon meg benneteket!”

Jó lenne újra ott lenni, és persze jó lenne, ha húsz évvel fiatalabb lehetnék, de nem panaszkodom! Hálát adok a sorsnak, hogy megértem a hetvenkettedik születésnapomat is, és olyan jó erőben vagyok még, hogy ki tudom hordani az újságot havonta nyolcezer embernek, itt, Karlsruhe-ban, ahol tizenöt éve élek.

Szóval nincs bennem harag. Jó éjszakát Karlsruhe! Jó éjszakát Magyarország! És jó éjszakát kívánok a néhai Márai Sándornak is, aki előtt e rövid naplóbejegyzésben meghajtottam ősz fejem.

[bukovskikaroly]

Bőregérember

Az első magyar betmen filmet Kápolnásnyéken forgatták volna, de inkább az egész községet felépítették az etyeki Korda stúdióban, mert az eredeti helyszín környékén nem élnek tengeri tehenek. Bár Etyeken sem.

Cselekmény: Bőregérember ( Szente Vajk) nekitolat a Bőregérautóval egy másik autónak egy mélygarázsban. De hagy betétlapot a szélvédőn. ( Ravasz módon a saját autójának a szélvédőjére rakja.)

A következő jelentben egy Hegylakó (Dörner György) jön harcolni a mélygarázsba, de rájön, hogy nem hozott magával kardot. Így inkább elmegy.

Ezt követően Bőregérembert látjuk, ahogy visszatér a bevásárlásból kurva sok zacskóval. De láthatóan dühös, mert nem kapott karalábét.

Az utolsó jelenetben Darszvédert látjuk (Rákay Kálmán) ahogy egy klinikán vár egy apasági teszt eredményére. 

[calm-of-a-guy]

ravasz

[anyadisszeretne]

21 éve élek Annával, szereti az esőt és a havat általában ha leesik az első hó egyből kiszalad játszani. Szereti a szar zenéket és azokra táncolni. Szereti a családját, ők az ő kincsei. A kutyája mindennél fontosabb neki. Anna sose volt igazán szeretve, pont ezért kiszámíthatatlan. Amint egy szót úgy ejtesz ki, hogy az bassza a fülét többé nem áll úgy hozzád mint előtte. Nincsenek barátai, csak a hajnal és a felkelő nap. Veszélyes és ravasz mert ha csak egy picit nem figyelsz oda már is az ujjai köré csavar és mindent megtesz azért, hogy maradni akarj. Ha egyszer Anna beléd szeret, jól becsüld meg mert ő 21 év alatt senkit sem tudott szeretni,még magát sem. Tragikusan szép, ahogy nap mint nap felkel és táncol egy szar Taylor Swift számra és mosolyog... Csak mert belül irtózatosan törött.

#idézetek #magyar #gondolatok #saját #szerelem #magyar idézetek #magyar tumblisok #tumblr

[stickalittle]

milyen bátran megmondta biktorúr:

" - Azt írják, ne beszéljünk nem létező romániai közigazgatási területi egységekről. Elgondolkoztam, hogy mire gondolhatnak, azt hiszem Erdélyre és Székelyföldre. De mi sohasem állítottuk, hogy ezek román területi egységek lennének."

Taps.

Csakhogy ez nem azt jelenti, amit a hívei gondolnak. Biktor úr nem azt mondta, hogy Erdély nem román területi egység. Biktor úr azt mondta, hogy ő sohasem állította Erdélyről, hogy az egy román területi egység megnevezése lenne. Kicsit máshol van a hangsúly, ami más értelmet ad a szövegnek. A hívek azt hiszik, hogy biktorúr bátran felvállalta, hogy Erdély nem román terület. Pedig az alamuszi biktorúr nem vállalt fel semmit. Aki értelmezni tudja a szöveget, az látja, hogy a kis ravasz csak azt állította, hogy ő nem egy román területi egységekről beszél, hanem Erdélyről, amiről ő is tudja, hogy az nem egy hivatalos román területi egység megnevezése. Kissé más a leányzó fekvése, nem?

[mikropenisz]

Felmentem kicsit kacagni az Orosz Hírek fb-csoportjába, hát nem most keríti be a feldühödött orosz medve az ukránok támadó ékét, amit ravasz módon becsalogattak?

Ugyanitt, büszkén hirdetik, hogy Putyin a NATO ellen harcol, de az ukránok könnyen vitézkednek a NATO fegyvereivel...

[angelofghetto]

amíg a szívem dobog

Azt gondoltam,dobom a témát, már annyiszor nyilatkoztam meg ebben, de nem lehet, mert kúszik fel bennem a harag. Életekről van szó, képmutatásról, diszkriminációról, és arról, hol a határ, hogy van-e határ.

Érdekes dolgot mondott minap a fogorvosom: Egy fogait vesztett ember szájában a nyelv addig nő, ameddig tud, amekkora helye van. Többek között azért van, hogy a komolyabb pótlást, vagy teljes fogsort kapó páciensek “fuldoklanak” az új helyzetben. Ilyen a fityisz is, meg a köpcös. Araszolgatva, ravasz kitartással, vagy izomból Bicskéig, de addig nyomulnak, amíg meg nem állítja őket valami, legyen az a nemzetközi helyzet fokozódása, vagy a népharag.

Itt a legújabb szadista rendelet a szívhanghoz kötött művi abortuszról. Mintha a nők egyedül dönthetnének, és mintha ez valami olyan súlyú döntés lenne, mint az,  ha esik, inkább nem kirándulok.

Nem bántani akarom az apuka jelölteket, de elég sok esetben a férfi számára túl sok, vagy túl korai az apaság vállalása, és talán nem tévedek, hogy nagy arányban mérgez meg párkapcsolatokat (és kényszerít B-tervre nőket az a lehetőség, hogy egyedül kell majd felnevelniük egy dafke vállalt gyereket). Ebből kiindulva talán nekik lenne fontosabb egy szívhang által megtapasztalniuk azt az érzést, hogy íme itt egy kis lény a húsomból és véremből, akit ezentúl meg kell védenem, aki tovább viszi a nevemet és a génjeimet a halhatatlanságba, aki majd az ölembe kuckózik, átfogja a nyakamat, és azt mondja, “szeretlek apuci”. Talán inkább ilyen filmeket kellene többet játszani, mert papamacinak lenni csodás, és igazán férfias dolog. Egy buddhista mondás szerint nem vagy még kész ember, amíg nincs saját gyereked. Ezt is sokszor leírtam már: a gyerekeink fejezik be a nevelésünket, mert a szülők ellen lázadunk, a kortársaink csiszolnak rajtunk, de a gyerekeink belülről alakítanak át.

Egyetlen nő sem nótás kedvében megy abortuszra. Akár az életét is kockáztathatja, és nem csak a régi angyalcsinálók miatt (újszülötteknek: azok a zugorvosok és önjelölt felcserek, akik az abortusz tilalmak idején illegálisan, nagy titokban, konyhaasztalokon, nem túl steril körülmények között, kétes eszközökkel kaparták ki az anyából a gyereket, szó szerint), hanem a hivatalos eljárás során is sérülhet a méh, az anyuka helyben elvérezhet, vagy egy életre alkalmatlan lehet újabb magzat kihordására.

És akkor nem beszéltünk a lelki traumáról. Édesanyámnak is volt abortusza, még az ötvenes években, amikor a fogamzásgátlás szinte alig létezett, és akkoriban az albérlet úgy nézett ki, hogy a főbérlő lakásában volt egy szoba, közös konyha és fürdőszoba használattal, és a főbérlő is bent lakott. Ide nyilvánvalóan nem lehetett szülni, mert utcára rakták az embert egy síró csecsemővel. Szóval sokszor mesélt nekem arról a traumáról, a műtét fizikai részéről, a megalázásról, ahogyan bántak vele, és a lelki fájdalmáról, amit a benne megfogant élet kioltása miatt szenvedett el. Még ötvenéves kora után is voltak visszatérő rémálmai ezzel kapcsolatban, és soha nem tudott megszabadulni a gondolattól, mi lett volna, ha módja lett volna elkerülni ezt a döntést. Beszéltem olyan diákommal, akinek szintén van már egy angyalkája odafönt. Ha tisztelturak a tiszteltházban látták volna a könnyeit, hallották volna a hangját, és érezték volna a könnyektől átnedvesedő ruhát a vállukon, miközben vigasztalták, talán megtalálnák magukban valahol nagyon belül az emberség maradványait.

Szóval nekem senki ne mondja, hogy ez annyi mint egy legyintés: ... mit is csináljak ma délután... jáááj, hát elmegyek egy abortuszra, mert most nincs kedven ezzel a gyerek izével foglalkozni.

Csak nagyon halkan kérdezem meg, ha egy nő mégis úgy dönt, hogy megszüli mondjuk egyedül azt a gyereket, milyen segítséget kap? Pontosan tudom, hogy megy ez, mert átéltem: semmifélét, viszont rengeteg negatív diszkriminációt ő is és a gyerek is, a büdös nagy nélkülözésről nem is beszélve. És még kevesebb jut a gyerekeknek szülőből, mert egyre jut mindkettő terhe és felelőssége. És én még nem panaszkodom, mert az enyémek eredetileg családba születtek, csak később változott a helyzet. És ne jöjjünk most itt azzal, hogy azt a gyereket örökbe is lehet adni, mert aki ezzel érvel, az még nem látott frissen született gyereket kitépni az anyja kezéből. A hormonok nem véletlenül támogatják az evolúciót. Az oxitocin nagy úr, és bevési a szeretetet egy szülő lelkébe, amíg csak a szíve dobog. Nem a magzat szíve, hanem a sajátja.

Szóval annak, aki a szívhanggal gyötri azt az anyát, aki épp egy borzasztó nehéz döntésre szánta el magát, annak azt javaslom, ha mondjuk belerohantak az autójába, és péppé zúzták a lábszárát vagy a térdét, az orvos pedig életmentő amputációt javasol, akkor nézessenek meg vele pár filmet boldogan szaladgáló, ugráló, kiránduló, focizó emberekről, hogy na, biztos a döntésében?

[pajjorimre]

A grazi Danielről felettébb szép emlékeim vannak, mert a zuhanyzó egy ravasz megvilágítással szerelt szobai üvegkabin, aminek a kapcsolóit az ágy fejéhez szerelték. Adta magát a zuhanyzás közbeni és utáni móka.

Grazban laufhaus is van, pl a Casa Trieste, oda is jártál?