#érzelmes

[enmegazakivoltam]

Az ágyban fekve minden könnyebb,

rólad álmodozni szépeket meg főleg.

#gondolatok #magyar #magyar idézet #bánat #szerelem #szomorú #magyar gondolat #magyar tumblr #szerelmes #szomorúság #depresszív #depresszió #saját #érzelmes #ábránd #egyoldalú #szerelmi bánat #fájdalom #idézet #szerelmes idézetek

[therightperson4u]

Szeretném még egyszer látni azt a csillanást a szemedben amikor rám nézel.

#magyar #magány #miért fáj ennyire #miért #move on #szomorú #szerelmes #csalódott #fajdalom #fájdalomcsillapító #érzelem #érzelmes #lélek #szeretlek #hiányzol #miért hiányzol #szorongás

[elveszett-koltono]

‘ I beat it like a dead horse, I beat it like a drum Oh, I stayed with you too long’

#music #emotion music #szakítás #párkapcsolat #dráma #drama #hayley #hayley williams #dead horse #glass animal #kihalt szerelem #szerelem #múló szerelem #zene #szomorú zene #szerelmes zene #érzelmes #érzelmek

[ujrakezdesnelkuled]

Egyet tudok biztosra, te leszel a következő és egyben utolsó személy akinek mindenem oda adom teljes erőbedobással és a legtöbb szeretetemmel, ha ezt hagyod elveszni mindketten veszítettünk valamit. Én az érzelmes oldalamat veszítem el, te pedig egy olyan személyt aki a világot adna neked. Mindketten tudjuk ki veszítene többet!

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyartumblr #magyar gondolat #hianyzol #szeretlek #nagyon faj #kellesz #akarlak

[diogenesz2020portugal]

Az abúzusról

Furcsa dolog az emlékezet.

Mint nemrégiben írtam, egy asszony meghalt a munkahelyemen. Miközben a feje az ölemben pihent, a kollégám a kezét fogva próbálta megnyugtatni őt. A kollégám valóban egy angyal.

A vezetőség úgy döntött, hogy biztosít számunkra egy pszichológust, hogy sikerüljön feldolgoznunk a történteket. Pár alkalom után a pszichológus rákérdezett, miért foglalkozom hajléktalanokkal. Messziről induló történet ez. Arra tisztán emlékszem, hogy már 7 évesen, második osztályos koromban is az osztályunkba járó állami gondozott (mi otthonosoknak hívtuk őket) cigánylányok védelmére keltem, ha valaki bántotta őket. Én, az osztály legcsenevészebb, legalacsonyabb fiúja. Nem, nem voltam hős, csak nem bírtam nézni, ha valaki egy nála vélhetően gyengébbet bánt. Ez azután sem változott, egész életemben így viselkedtem. Akkor sem voltam bátor, legfeljebb érthetetlen módon vakmerő. Vagy hülye. Volt, hogy felső tagozatos koromban is változatos útvonalakon kellett hazamennem a suliból, hogy az erősebb fiúk meg ne verjenek. Azt hiszem, gyáva voltam vállalni a verés következményeit. Egészen katonakoromig féltem a fizikai fájdalomtól.

A pszichológusommal megpróbáltunk a mélyére ásni a szociális túlérzékenységemnek (ahogyan a barátaim szoktak néha jellemezni).

Az első teljesen tiszta emlékem az ötödik születésnapom előttről származik, amikor az óvodába indulás előtt visszaszaladva megszámoltam a falinaptáron, mennyit kell még aludni a jeles napig (3 nap volt hátra). Ezelőttről semmire nem emlékeztem. Eddig.

Lassan oszlik a homály. Néhány nappal a születésnapom előtt apám egyik - vagy talán a legjobb - barátja (nagy reményű atomfizikus volt akkoriban), elvitt engem és az unokatestvéremet nyuszinézőbe az egyik rokonához. Ma is emlékszem, milyen cukik voltak ezek a kis jószágok, ki lehetett venni őket a ketrecből, hogy megsimogassuk, megpuszilgathassuk őket. Ártatlanok és védtelenek voltak, mint én.

Kis idő múltán Ernő bácsi elküldte az unokatestvéremet, Andit a házba. Mi ott maradtunk kettesben a félhomályban, amikor magához ölelt. Nyár lévén nagyon meleg volt, javasolta, hogy vegyük le a ruhánkat. Hogy ezután pontosan mi történt, azt 55 éven keresztül én is a legmélyebbre, senki által meg nem közelíthető, még számomra sem felfedezhető helyre ástam el magamban. 55 éve ott van bennem, és csak most ömlött ki, és még most sem tudok róla részletesebben beszélni.

Apám és Ernő bácsi barátságának hamarosan végeszakadt. Talán meséltem otthon valamit? Nem tudom. Évekkel később hallottam arról, hogy Ernő bácsi börtönben van.

Most ott tombol bennem egy ketrecbe zárt ötéves gyerek, aki a rácsait rázva ordítva sírna, de hatvanéves énem, aki bármilyen érzelmes dolgon elbőgi magát, nem engedi neki.

Még nem engedi.

Így csak csendben, egy koszos, félhomályos pince padlóján ülve csendesen zokog.

Tegnap még arra kértem Andrást, hogy ne beszéljen erről senkinek. Talán szégyent éreztem a történtek miatt. Mára sikerült eljutnom addig, hogy ami történt, nem az én szégyenem. Ahogy Karinthy tanár úr írta:

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.

[rozsablog]

Érzem, hogy gyűlik a szemeben a könny, mégsem vagyok elég érzelmes ahhoz, hogy akarjak vagy tudják sírni. Lebegek.

[csacskamacskamocska]

Valentinnapi vallomások

Első rész: Elmondhatatlanul bőszít, ha valaki azt írja, hogy az érzelmeknek nincs helye vagy létjogosultsága a tumblin. Miközben a tumbli 80-90%a érzelmek. Gyűlölködés, kárörvendés a politikán, frusztrálódás a politika miatt a jövőn. Versengés, magamutogatás – ez mind érzelem. Ahogy az átmeneti önsajnálat is meg a felbaszódás azon, hogy valamit nem kap meg valaki, vagy nem úgy ahogy akarta, vagy konfliktusa van a környezetével. – ebbe mindbe bele lehetne kötni. De csak abba kötnek bele, hogy fiatal emberek, akik még csak tanulják a világot, közhelyes, érzelmes okoskodásokat írnak fájdalmukban vagy tehetetlenségükben. Továbbgörgetés, ignorálás, blokkolás – ezek a csodafegyverek bármelyik blogger rendelkezésére állnak.

Második rész: Tegnap jócskán pofánbaszták az önismeretemet. Még mindig szédülök. Nem lennék én, ha nem mesélném el, hogy miben tévedtem és mit csináltam rosszul. Bár az egom nyilván tombolva magyarázza, hogy miért nem kéne, miért kéne kussolnom. Meg persze, azt kiabálja, hogy "de hát Ő is!!!!" Ja, és nem ember volt, egyszerűen csak hallgattam egy videót. Unalmas lenne minden részét leírni a történésnek amivel kapcsolatban meg lettem érintődve. A lényeg, hogy valóban nem viselkedtem jól, valóban nem gondolkodtam megfelelően az adott problémáról, valóban nem kezeltem felnőtt módra a kialakult helyzetet. Ha van is háttérmagyarázat, ami akár fel is menthet, de magát a történést, ha száraz tényként kezeljük, akkor az adott konfliktusban hisztérikusan viselkedtem.

Harmadik rész: A hála. De valójában ez is önismereti dolog. Logan egy kurvára nehéz ember. A felszínen ez nem látszik, a futó ismerősök kedvelik mert okos és vicces, velük szemben többnyire "tartja magát", nem mondja el a valódi véleményét. Valószínűleg ezért is fárasztják a társas események. Nincs fogalma róla, hogy mekkora terhet rak azokra akik közelebb vannak. Az ellentmondásokkal nekünk kell elboldogulnunk. Rá kellett ébrednem, hogy titokban abban reménykedtem, hogy tudja ezt magáról, és ha semmi más nem is, valamiféle hála néha megfogalmazódik benne. Örülök, hogy vagy, hogy kitartasz, hogy "elviselsz". Mert tudom, hogy velem nehéz. Tudom, hogy nem tudok érzelmesen reagálni, hogy nem tudok meghitt hangulatokban résztvenni, hogy közönyös vagyok, ha fáradt vagyok, és dühös, ha bizonytalannak érzem magam. Hálás vagyok, hogy szeretsz, pláne azért mert tudom, hogy nem így képzelted... Nem elvárásként volt ez bennem, csak reményként. Hogy, ha szerelmes lenni nem is tud, meg szeretni sem igazán, akkor legalább ez megvan a lelke méyén.

Negyedik rész: A társkeresés is csak egy önimereti túra. Biztos van/lenne, aki elvisel, bár azon túl, hogy rengetegen jobbra húznak, igazán nem sok sikeres kölcsönös érdeklődés van. Külsőségek alapján ítélünk, minden fotót úgy nézek meg, hogy akarom-e őt látni támaszkodni a konyhapultomnál (vagy az övénél) vagy tudom-e őt úgy bámulni ahogy Logant mint amire vágyom, hogy bámuljam vagy milyen érzés lenne amikor ott ül a barátaimmal. Jó eséllyel egyedül maradok. Nem tombol bennem a szenvedélyes vágy, hogy basszon meg valaki, bárki, mert rövid az élet, kúrni kell. Ez azt hiszem nagyon nagy hiba, mert ez az intellektuális keresgélés, ez halálra van ítélve. Ez senkinek se kell.

Ötödik rész: Semmilyen érzelmem nincs ezzel a nyominger valentin-nappal kapcsolatban. Akárhogy keresgélek magamban, semmi. Gondolatom meg annyi, hogy sajnálok mindenkit, aki nem igazi mély, odaadó szerelemből/szeretetből ajándékoz meg ma valakit, hanem elvárásból, félelemből vagy manipulációból. Hogy napot kellett adni a szerelemnek? Hogy e helyett egész évben kéne szeretni? Anyák napja is van...

Hatodik és egyben befejezőrész: A vadállat, amelyik a kezedből eszik, hamarosan a lábadból is fog. Erre majd mindenki rájön, nem érdemes senkit külön értesíteni róla.

Legyetek felnőttek, vállaljatok felelősséget az érzelmeitekért, uraljátok az érzelmi reakcióitokat, kommunikáljatok nyíltan és tisztán, hallgassátok meg a másik embert is, adjatok teret a véleményének, a megéléseinek. És kedves férfiak! Teljesen érthető, hogy nem értitek a nőket. Egyszerűen másak vagyunk, mint ti. Az egyetlen megoldás/segítség a figyelmes egymásfeléfordulás. És egy nap teljesen világosan elétek terül a női lélek. Semmit nem akarnak a nők, csak boldogan élni, és ehhez a boldogsághoz csak az kell, hogy szeretve érezzék magukat. Ha ez megvan, minden szar probléma eltűnik. Szerintem.

#Valentin-nap #önismeret #kommunikáció #nők és férfiak #kapcsolatok #02-14

[angelofghetto]

napi klasszikus

Különös módon ezt a művet nem a zenei suliban ismertem meg, még csak nem is Bernstein által, hanem az exem révén. Egy trilógia első darabja, amit Csehszlovákiában valamikor a hetvenes években díszkiadásban, tripla LP-n lehetett kapni, a teljes szövegkönyvvel, ami eredeti latin nyelven íródott.

Talán Ravel Bolerója, vagy Vivaldi évszakai alkalmasak még ennyire, hogy az emberekkel megszerettessék a klasszikus zenét pusztán meghallgatás útján. Érzelmes, dinamikus, felépített, zseniális.

Egyik hatalmas kedvencem evör, soha nem tudom megunni a hallgatását. Középkori tavernák hangulatát idézi, a huncutkodás és életöröm vetélkedését a szigorú vallásossággal. Durva vásznak és posztók, szénakazlak, szűk utcák és széles termőföldek, templomokban égő, karvastag gyertyák ingatag lángját és viaszillatát, szerzetesek kámzsás csuháit, dús idomú szakácsnők kacagását, köveken kopogó paták és zörgő szekerek világát.

Sajnos nagyon sok helyen idézik egy-egy kiragadott zenei részletét, így kicsit elkoptatva annak nagyszerűségét. Egyszer még gyerekkoromban láttam egy filmet Gérard Philipe főszereplésével Modigliani életéről: a nyomorgó festőnek nagy pénzeket ajánlottak, hogy egyik jellegzetes, kék szemű nőalakját eladja parfümcímkének, de ő nem volt hajlandó a művészetét kufárkodássá alacsonyítani. Valahogy így vagyok ezzel a zenével.

Érdemes végighallgatni egyben, elejétől a végéig, a piáno-it és fortissimo-it, a kórusait és szólóit, a hömpölygő vagy visszafogott hangszeres játékot, a latin nyelv veretességét... megszakítás nélkül, egy félárnyékos, csöndes szobában, osztatlan figyelemmel. Garantáltan átjárja az embert. És utána érdemes megvárni a csendet az utolsó taktus után, és élvezni a hiányát egy percig.

[drakvuf]

Nagy Ő III/15: Tragédia

Levél érkezett a kastélyba, amit Nati olvas fel nekünk. Egy exkluzív rendezvényre kaptak meghívást, a Körmös Kereskedők éves konferenciájára.

A helyszínen a hölgyek azonnal rávetik magukat az ingyen pezsgőre. Virág köszöntőt mond. Emeli a poharát a lányokra, de főleg magára.

Megjelenik a Nagy Ő. Nem engedi be a hölgyeket a rendezvényre, de kapnak kaját, piát és egy tv-n nézhetik az eseményeket.

Visszatér Zoli, de nem egyedül. Mivel nincsenek barátai, az üzlettársait hozta, hogy bemutassa a lányokat nekik. Azzal a céllal jöttek, hogy megállapítsák kik valók a férfihez és kik nem.

A lányok érzik, hogy tesztelve vannak ezért válogatott bullshitekkel állnak elő. Erika úgy írja le Zolit, mint népmesei hős. Betti már elvesztette a hitét a szerelemben, de Jákob instáját látva újra megdobbant a szíve. Enikő még mindig a római út miatt siránkozik. Zolihoz is eljutott, hogy Natit bántották a lányok emiatt, de nem bánja, mert szerinte kárpótolta a lányt a vele töltött idő.

Zsófi zavarja meg a kedves csevejt. Arról kérdezi a hölgyeket, hogy milyen volt a konferencia. Erika azt mondja mindenki kicsit szerelmesebb lett a férfibe.

A műsorvezető igazából leszarja mit gondolnak, azért jött, hogy elbassza a kedvüket. Rögtönzött rózsaceremónia lesz. Csenge nem élhetett még a Hazatérés Kulcsával, ezért rendkívüli helyzet áll elő. A lány Zsófit fogja helyettesíteni a ceremónia előtt. Ő segíthet a férfinek dönteni arról, hogy kinek adjon rózsát és kit küldjön haza. Csenge nem örül annyira a lehetőségnek, mert kevés időt töltött eddig a Nagy Ővel és hiába lesznek kettesben, most is más nőkről fognak beszélgetni. Zoli viszont nem bánja, mert a lány több időt tölt a többiek között, mint Zsófi, szóval használhatóbb tanácsokat tud adni.

Nati Csenge szerint bár szép, a stílusán még csiszolni kell. Ő is neheztel rá kicsit Róma miatt, de valahol megérti a döntését. Bettinek határozott véleménye van mindenről, de elég gáznak tartja a folyamatos féltékenykedését. Imola nagyon közönséges és a pénzére hajt. Erika manipulatív és még nem mutatta meg az igazi arcát. Edina egy nagyon szép nő, de ha konfliktus van, kijön belőle az állat. Emőkéről nem tud rosszat mondani. Szeretni való és segítőkész. A Nagy Ő megköszöni a segítséget és visszaveszi a Hazatérés Kulcsát.

Kezdődik a rózsaceremónia. Most nem csak a helyszín különleges, hanem a ceremónia menete is. Zoli egyesével fog elbeszélgetni a lányokkal. Enikő és Csenge védettséget élvez.

Először is a Hazatérés Kulcsát adja át a Nagy Ő. Nem nagy meglepetés. Enikő kapja. Bejött, ahogy az elmúlt két részben játszotta az áldozatot.

Nati az első lány akit félrehív. Nagyon élvezte a férfi a római utat és bár még kicsit érnie kell a lánynak, kap egy rózsát.

Erika nem készült ajándékkal, mert a többi lány manipulatívnak tartja. Zoli felemlegeti milyen jó volt nézni ahogy egy másik férfivel van a randijukon. Egyelőre nem adott rózsát a lánynak.

Edinát nagyon harcos lányként ismerte meg, de a múltkori randin sikerült megismernie az érzelmes arcát is, amit egy rózsával jutalmaz.

Betti se kap egyelőre rózsát. Bizonytalan a kiabálás és a féltékenykedés miatt. A nő annyit mond, hogy neki a férfi boldogsága a fontos és szeretné, ha benne találná meg.

Emőkéről csupa jót tudna mondani, de mégsem teszi, csak egy rózsát ad neki.

Virágban szereti, hogy pimasz és vicces, de még mindig bizonytalan a lány lassúsága miatt. Mindenesetre egy rózsát ér neki a további kísérletezés.

Vanda végre többet mosolyog, ami nagyon tetszik a férfinek, de még bizonytalan a lányban, ezért nem ad egyelőre rózsát.

Imolának nem sikerült egy játékban sem jól szerepelnie. Továbbá az sem tetszik a férfinek, hogy a pénzére hajt. Ő az első lány ma, akinek biztosan nem ad rózsát. Nem fog hiányozni a Tescos Nati.

Zoli visszatér a lányokhoz. Két szál rózsa maradt a három lányra. Az egyiket Vanda kapja, a másikat Betti.

Erikától búcsúzunk ma. Sosem voltam még ennyire szomorú. A lány bízik benne, hogy rátalál még a szerelem. Van egy javaslatom.

Mint mindig, most sincs idő búslakodni. Zoli már tölti is a pezsgőt.

Másnap Zsófi betoppan a lányokhoz egy kis meglepetéssel. Azt hazudja, hogy most semmi turpisságra nem készül. Molnár Nikit, táncművészt hozta el hozzájuk, aki segíti a nőket, abban hogy felszabaduljanak és kiteljesedjenek. Nagyon szeretne segíteni a lányokon is. Ezért első körben megtanítja őket segget rázni.

Második feladatként szavakat fog mondani és le kell írniuk mi jut eszükbe róla. A szavak a következők: nő, társ, szerelem. Vandának a szerelem megmagyarázhatatlan érzés. Virágnak, az, amikor hiányzik a másik. Bettinek a társról a bizalom, összhang és a szerelem jutott eszébe.

Végül egy rúdtánc gyorstalpalót kapnak a lányok.

Zsófi a végén bejelenti, hogy nem potyára csináltatta velük ezt, hanem azért, hogy az itt tanultakat prezentálják a Nagy Őnek.

Meg is érkezik a férfi. Zsófi gyors összefoglalja neki mire számíthat. A lányoknak el kell csábítaniuk a férfit, de nem kötelező rúdtáncolni.

Nati nyitja a mai műsort. Egy laza, szerinte nem közönséges táncikálást ad elő, de nem mozgatja meg nagyon Zolit.

Virág annál inkább. A lány saját bevallása szerint ezzel a képességgel született. Még a többi versenyzőt is elkápráztatja. Tüzes, mint egy chili paprika.

Vandát a Nagy Ő visszafogott, szomorkás nőként ismerte meg, de most igazi nőstény állatként látja.

Csenge eléggé éli a rúdtáncot. Zolinak is nagyon tetszik. Betti nem bírja nézni, mert felizgatja a látvány.

Enikő nem lelkesedik a feladatért, mert ezt inkább privátban adná elő a férfinek. Mindenesetre ő sem fogta vissza magát a többiek előtt.

Emőke produkciója Betti szerint 18+. A nő szerint viszont csak odatette magát. Vonaglik Zolin ami a többi lánynak nem tetszik.

Edina felugrik Zolira. Betti szerint nem tisztességes, amit csinált.

Betti zárja a kört és kiderül, miért disszelt mindenkit: ő lófaszt nem csinál.

Zsófi legyezgeti a felhevült férfit. Zoli felveti, hogy ő is táncolhatna neki, de a műsorvezető inkább kihagyja.

Helyette viszont kiválaszthatja a lányt, aki a legjobban teljesített és elviheti egy intim randira. Emőkét választja. Első privát randija a nőnek a Nagy Ővel.

A kastélyban Betti kurva ideges, amiért szarul teljesített. Féltékeny és nem érti, hogy a többiek miért ilyen nyugodtak.

Szerinte akár szex is lehet a randin, amit nem bírna elviselni. Egyszer csak behoznak egy sárga rózsát a kastélyba.

Bettinek küldte Zsófi, de nem árulja el mit jelent még. Annyit megtudunk, hogy holnap újra rózsaceremónia lesz. Az utolsó.

Emőkét a spaba vitte Zoli. Gyorsan le is dobja a fürdőköpenyt, amitől a Nagy Ő teljesen begerjedt.

A nő nagyon várta a randit, mert még egyszer sem sikerült kettesben maradnia a férfivel.

Elég jól nézel ki - mondja Zoli Emőke melleinek. A nő nem érti, hogy egy ilyen pasi, hogy lehet szingli. Na vajon. A férfi azt mondja, hogy volt egy kapcsolata, ami után sokáig tartott a gyászidőszak. Visszakérdez: hogy lehet, hogy egy ilyen nő egyedül van? A munka miatt.

A lány megkérdezi, hogy mennyire féltékeny típus, mert az előző faszija nehezen viselte, hogy bikini fitness versenyző. Egyáltalán nem az. Erikát is szívesen nézte egy másik faszival. Kiderül Emőkéről, hogy öt nyelvet beszél, ami nagyon tetszik a férfinek. Forrósodik a levegő a fiatalok körül, ezért Zoli javasolja, hogy csobbanjanak egyet.

Nem feltétlenül érzem úgy, hogy sikerült lehűlniük. Miután kijönnek a medencéből Emőke megmasszírozza kicsit a Nagy Őt.

Zoli szerint, ha meglát egy nőt bikiniben és azt mondja fú, aztán hallja beszélni és azt mondja hm és aztán ez a nő még fogdossa is, akkor minden vágya beteljesült.

Azt mondja Emőkének szívesen folytatná a lakosztályán. Eldörren az első nyelves csók az évadban. Másnap Enikő kora reggel már Zoli lakásán van. Beválthatta a Hazatérés Kulcsát egy randikára.

Eközben a kastélyban Zsófi elmagyarázza, hogy a sárga rózsa, amit Betti kapott egy komoly próba elé fogja állítani a nőt. A műsorvezető szerint a szín jelenthet barátságot, be nem teljesült szerelmet, de akár féltékenységet is. Betti választhat melyik jelentéssel mennek tovább.

Enikő éppen a Nagy Ő lakásán van és Betti, ha akar, véget vethet ennek a találkának a rózsával.

Természetesen csak a következő részben derül ki, hogy döntött. De amekkora patkány meglepne, ha nem baszna ki Enikővel.

#tv #tv2 #nagy ő #hogyvolt

[almosvagyokenis]

-Nem vagyok túl érzéki meg érzelmes de ha valaki elnyeri a szeretetemet azért bármire képes vagyok.

-A bármi az egy nagyon tág fogalom

-A bármi az bármi.

#magyat tumblr #tumblr #hungary #magyar #gondolatok #random #magyar tumblisok #szeress #szeretve lenni #szeretem #szere #bárcsak #bármi

[szkennelttucsok]

Érzelmes hölgyek, írjatok!

[enmegazakivoltam]

elmúltam már a szeretődnek lenni, de szeretőnek lenni nem.

#gondolatok #magyar #magyar idézet #bánat #szerelem #szomorú #magyar gondolat #magyar tumblr #szerelmes #szomorúság #szerelmi csalódás #szerelmi bánat #depresszió #vágy #viszonzatlan szerelem #érzelmes #érzések #saját #saját gondolat #fájdalom

[lov-3-you]

Érezted már azt, hogy egyszerűen egy ember lett a gyengéd? Hogy képes vagy szeretni minden egyes porcikáját, hogy elolvadtsz a hangjától, hogy liftezik a gyomrod ha meglátod valahol, éreztél már csak azért boldogságot, hogy meg tudod érinteni, hogy állandóan csókolni akarod és mosolyognod kell ha belenézel a szemébe?

Mert számodra az a szempár a legcsodálatosabb a Földön.

Az Ő hangja a leggyönyörűbb dallam az egész világon. Az arca, a haja, az alakja számodra nincsen tökéletesebb nála és boldog vagy, hogy vele lehetsz.

Boldog vagy, hogy Ő a tiéd… vagy hogy a tiéd volt. Mert nem csak a külseje fogott meg téged, hanem a személyisége is a lelke világa. Nem csak a szemét , arcàt , hangját szereted hanem a gondolkodásmódját is. Az elméjét. Szereted azt ami benne van, amikről beszél, amiket szeret ,te is mind megszereted akaratlanul is ,és még akkor is ha előtte a világból is kikergethettek volna az adott dologgal. Ha ő szeret valamit szimpatikussá válik neked is, és nem akarod másnak átengedni. Inkább halnál meg minthogy más érintse. Mert a tiéd. Magadnak akarod és nem osztozkodol. Más nem kaphat belőle. Lehet önzőség, de a rabja vagy. A függőjévé váltál. Ő a drogod, nem tudsz meglenni nélküle egy percig sem. Minden egyes pillanatban magad mellett akarod tartani, hallani akarod ahogy nevet, hogy boldog, ahogy beszél neked. Nem tudod elengedni az életedből mert számodra Ő a tökéletes. Vele vagy egy hullámhosszon, Őt szereted. Nem csak egy embert, hanem az egész lényét.

Elmagyarázhatatlan, mintha Ő lenne a fény az életedben. Nem tudod elképzelni, hogy bírtad ki nélküle mielőtt még nem ismerted. Onnantól kezdődik számodra az élet, hogy Ő belépett rajta. Minden egyes perc amit mellette töltöttél boldogsággal tölt el téged, és ha rá gondolsz nem tudsz mást érezni csak kimondhatatlan szeretetet.

Nem tudsz rá haragudni, nem tudod gyűlölni akkor sem ha bánt, akkor sem ha megérdemelné. Mert a rabja vagy.

Bármikor megbocsátanál neki. Bármikor vissza mennél hozzá. Ha ezerszer is kihasznál, ezeregyjére is vissza mennél hozzá.

Aki nem érzi az őrültségnek tartja. Akit nem bénít meg a szerelem az nem látja át. Neki csak egy ember, teli hibákkal.

Neked Ő a Mindened. Mert szereted. Kimondhatatlanul szereted. S ha elveszíted, azzal elveszíted a lelked is. Már semmi nem lesz ugyanolyan. Mintha meghalt volna benned valami, eltűnt belőled a fény. Üres leszel. Nem érzel semmit. Mert Ő minden érzelmed. Ő a mindened. Ő az életed.

[tranzisztori]

az antidepi gyóccer ellenére ma este érzelmes állapotba kerültem, és nekiálltam húszas éveim közepének kedvenc zenéit hallgatni:

(a lostprophets 2013ban feloszlott, mivel az énekes fickót 29 év börtönre ítélték, miután kiderült hogy egy pedofil állat...)

#Youtube

[zoeeozzoeeoz]

Szokásos, lépd át, csak kiírom magamból lvl2568246772

Egy kis Én:

Sajnos elég szar a kommunikációm. Ami most előjött, hogy nem igazán tudok vigasztalni, érzelmes lenni, nem bánok jól a szavakkal, és az érzelmekkel. Ha érzelmeimet kell bele vinni egy beszélgetésbe, akkor végem van. Ilyenkor jönnek elő, természetes módon, az, h megölelem a másikat, hozzá bújok, viszek neki teát/csokit/akármit, de szavak nélkül. Nem tudom szavakkal kifejezni amit érzek. Ez akkor jön elő naggggggyon, ha nem vagyok ott személyesen, hanem telón /cseten/virtuálisan szeretnék valakit támogatni érzelmileg. Kibaszottulrohadtulkurvára nem megy! Most is ez van!!!! Szeretném, de nem megy. Tudok együttérző lenni, csak nem tudom szavakba önteni. Tárgyilagosan tudok írni/mondani dolgokat, ami akár még sértő is lehet, pedig ez áll legmesszebb tőlem. Vagy, elviccelem. Ez még rosszabb. Tudok kérdezni, tudok úgy kérdezni, hogy a másikban elinduljon egy folyamat, és kibeszélje, kiírja magából a dolgokat, ezáltal megkönnyebűlve. Ezek a dolgok, természetesen bennem maradnak, nem fecsegem ki őket. Én így is próbálok segíteni. Ez csak akkor megy, ha a másik fél partner ebben. Ha nem, ha falakba ütközöm, ha nem bízik meg bennem, akkor ez is kudarc. Feladom. Feladom, mert ezeket a falakat nem tudom, és nem is akarom áttörni. Ezeket a falakat csak az tudja áttörni, aki építette. Én meg addig várok. Vagy nem. "Se jogom, se közöm nincs hozzá", hogy "ostromoljam ezeket a falakat". Mondjuk ez oda-vissza él.

[nehezlaberzesnem]

Kedves te!

Az egész csak egy fura kis játéknak tűnt amibe bele mentem. Megígértem magamnak sose leszek olyan amilyen voltam, akin átgázoltak.

Aztán jöttél te. Te aki annyira tisztán látott mindent és annyira türelmesen nyalogatta a kis sebeimet.Döntés képtelen voltam és téged ez sem érdekelt. Rám írtál, nem is úgy indult nekünk ez az egész sőt… amire észbe kaptam csak már nap mint nap beszéltünk és a mindennapjaim része lettél.

Nem tudom mi a rosszabb, az hogy megszerettem a személyiséged, vagy pedig az hogy 2 hónap alatt olyan élményeket kaptam amit akkor abban a pillanatban nem is gondoltam.

Féltem minden érzelemtől egyszerűen csúnya kijelenteni de nem szerettelek de szerettem veled lenni, sokáig így volt ez. Amikor először kiejtetted egy rövid telefonálás közben azt hogy “szeretlek”. Köpni nyelni nem tudtam hisz ez nagyon nagy szó számomra, nem tudtam neked ezt viszonozni akkor abban a pillanatban. Sokszor mondtad nekem utána, és egyszer amikor alváshoz készültünk megint azt mondtad “szeretlek” hosszú gondolkodás után aznap este én is kimondtam neked. Félve, de kimondtam. Annyira gyorsan, de még is lassan történt minden. Kicsit mérges vagyok de egyben hiányzol, az ember nem is gondolja akkor ott hogy mennyire a mindennapjaiddá válik egy ember. Mindennap ahogy a vonatról leszálltam már hívtalak is nehogy el aludj, mióta nem tudok rólad mindennap az van a fejemben “remélem nem aludt el!” Nagyon apró dolgok de az hogy ha elmegyek a Gimipark előtt te jutsz eszembe. Közös cigik. Az igazi de igazi beszélgetések, bármi de bármi bajunk volt akar lelkileg is megtudtuk beszélni és azt érzem azt az ember vesztettem el aki megértette ki vagyok én!

Úgy éreztem menni fog nem lesz baj, el engedlek és megy tovább minden. Az elején egész jól ment… barátokkal voltam, mindig próbáltam jól érezni magam de egyszerűen azt veszem észre jól vagyok és csak rá nézem valamire te jutsz eszembe róla. Ha meglátok egy macskát csak az jut eszembe “ neeezd egy cicó”. Vezettem, besötétedett és felnéztem az égre. Gyönyörű csillagos volt, és az volt a fejembe hogy megint egy ígéret amit nem kaptam meg “nyáron majd kimegyünk és nézzük a csillagokat”. Ez hol marad? Rengeteg minden kavarog a fejemben, mondtál dolgokat és azok mind igaznak tűntek… hol rontottuk el? Mérges vagyok és az agyam állandóan forog,gondolkodik. Vajon mi lehet veled? Megy tovább minden ahogy eddig volt? Néha eszedbe jutok?

Az a találkozásunk van a fejemben amikor elmentem hozzád, és akkor megcsókoltál olyan érzelmes volt. Élveztem, jól esett… csak azért egy szál papucsban,kabátban kijöttél hogy beszéljünk. Ne mondja nekem senki hogy nem okkal volt. Ha nem voltál velem sem érdekelt mert tudtam teljesen mindegy akkor is itt vagy. Közös élmények, bulik, vagy az amikor elmentünk az első bulira és könyörögtél aludjak ott. Nem akartam, de annyira szépen kérleltél hogy ott maradtam. Karácsony ami szerintem nélküled élhetetlen lett volna, most éppen az van meg hogy nálatok a kanapén milyen jót nevettünk vagy csak az hogy ugyan ott feküdtél és nézted ahogy babázom. Azt éreztem te is igazán szeretsz. Újra es újra az játszódik le én valójában tudom mit szúrtunk el és miért, mind a ketten jól tudjuk. Elhidegültünk, én rád hagytam. Te pedig nem is próbálkoztál.

Ahogy telik az idő nem jobb, hanem csak rosszabb. Mindent megadnék azért hogy még egyszer utoljára halljam azt hogy “szio babó” ahogy mondtad nem csak egy átlagos szó volt. Én veled tényleg eltudtam volna képzelni. Dühös vagyok ezt mondja az eszem. Dühös vagyok mert nem lehet igaz hogy ez minden csak kamu volt. Nem lehet az igaz amikor csak össze bújva meséltünk az nem jelentett semmit,vagy az hogy sokszor szerettél volna velem lenni. Lehet kicsit keményebbnek kellett volna veled lennem? De annak meg mi értelme!? Hisz nem tettel semmi olyat,ha pedig igen azt szóvá tettem. A barátaim körülöttem nem értik mik ezek “macs” “Sás” “tiszakécs” de nem is jut eszembe csak amikor valaki kiejti a szót és csak mosolygom magamban mint valami bolond mert az a te rossz vicceid köze tartozott.

Sok mindent nem tudok és nagyon jól tudom hogy el kellene engedném téged és nagyon azon vagyok esküszöm de egyszerűen nem tudlak. Barátaim körülöttem csak látják valami baj van és egyszer megszólalt az egyik “Basszus nagyon megfoghatott valamivel, ilyenkor már rég túl vagy”

Igen, ez így volt sose tartott sokáig de valahogy téged nem tudlak. A szakítás sem volt egyszerű annyiszor vissza húztál,együtt sírtunk. Meg akartalak csókolni és legszívesebben könyörögtem volna neked, “kérlek ne menj el” de tudtam teljesen felesleges lett volna. Én csak annyit tudok nem többet hogy minden egyes nap azon reménykedem neked is faj egy icipicit legalább az hogy én nem vagyok, tettem annyit az életedhez hogy eszedbe jussak. Az elengedése most nem megy, sokmindent tapasztaltam, sok minden volt ami megtörtént. De te vagy az az ember aki akkora nyomot hagyott hogy beletudnék pusztulni. Remelem jól vagy.

#könyvek