#nem éri meg

[klucksize]

Biztos kurvára örültek a segélyhívónál Mónika, hogy felnyomtál egy RÓKÁT!

#más meg nem éri el a mentőt közben

[tunderilona]

also 300ezer nyomravezetői díjat ajánlani egy 4,5 milliós cipőért...... :/

#nem is éri meg

[zoeeozzoeeoz]

Van (volt) egy villanyszerelő bácsim. Még vagy 10+ éve "örököltem" Őt. Már akkor is 70 körülinek tippeltem, azóta meg eltelt jó pár év. Józsi bácsi nagyon kedves, közvetlen "szakibácsi" volt. Akárhányszor hívtam, mindig igyekezett pár napon belül megérkezni, megbízható volt, soha nem vágott át, tételesen elszámolt mindig mindent. Precíz volt.

Hogy miért "szakibácsi"? Mert mindig volt vele egy "kisinas". Ő így hívta őket, akiket tanulóként magához vett. Mindegyik "kisinas" már végzett a villanyszerelői sulival, Józsi bácsi meg szerette a fiatalokat, szerette átadni tudását, ők meg "szakibácsinak" hívták őt. Élmény volt mindig, mikor jött, és ahogy bánt az inasaival, ahogy tanította őket. Lehet hogy ez miatt kicsit lassabban végeztek, de mindig kiváló munkát végeztek. Kávét, vizet, szörpöt mindig kaptak. Azért szörpöt, mert Józsi bácsi rajongott a szörpökért. Nem a bolti szarokért, hanem a házi szörpökért. Akkoriban én sok szörpöt csináltam, most már, nem éri meg, de ha tudtam hogy jön, a piacon mindig vettem egy üveggel, hogy legyen mivel megkínálnom.

Még tavaly év elején hívtam utoljára valamiért, akkor már mondta, hogy nagyon nem bír már dolgozni, uh ha legközelebb van valami , akkor kit hívjak. Ő is az egyik "kisinasa" volt, de már önállóan dolgozik, nagyon ügyes, meg leszek elégedve vele. Mondta.

Pénteken hívtam ismét Józsi bácsit, de nem vette fel a telefont. Gondoltam, oké, szólt is, meg azóta eltelt már lassan egy év, hívom azt akit ajánlott. Mondtam neki hogy ki ajánlotta, mikor tud jönni. Ma jött, megszerelt, kicserélt mindent, és közben rákérdeztem, hogy hogy van Józsi bácsi, meg hogy nem vette fel a telefonját. És nem akartam azt a választ hallani, amit kaptam.

Józsi bácsi már nem él. Decemberben bekerült a kórházba valamivel, az ott töltött 2 hétben tüdőgyulladást , majd vérmérgezést kapott, és elhunyt. Azt nem is kérdeztem, hogy mivel került be, annyira nem akartam elhinni hogy meghalt.

Józsi bácsi, köszönök mindent! A szereléseket, azt, hogy láthattam hogyan adja át a tudását, ahogy az emberekkel bánt, a beszélgetéseinket, az értékrendet amit képviselt. Este iszok az emlékére egy pohárral abból a meggyszörpből, amit annyira szeretet. Józsi bácsi, jó szerelést odafönt! <3

[liveyourlifebetter]

A legnagyobb lecke amit idén megtanultam, hogy ne erőltessek semmit: beszélgetéseket, barátságokat, kapcsolatokat, figyelmet, szeretetet.

Bármi ami erőltetett, nem éri meg küzdeni érte.

#gondolat #magyar idézet #magyar tumblr #magyar #kapcsolat #barátság #szerelem #liveyourlife #lecke #életlecke #szar az élet #depresszió

[csacskamacskamocska]

nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et

és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat. Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba? Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember. Jellemeznek-e minket a szórakozásaink? A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasító, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki. Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :) A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol. Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg. Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által. És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja. Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság. Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :( Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve. Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.

Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.

Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel. Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok? Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart. Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét? Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin. Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam. Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :( Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D

#tumblr massza #a tumblr személyisége #elfogadás #kritika #trash #01-21

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[sronti]

Sofőr elv

Régi mondásom, hogy a Fidesz nagyjából mindent egy ötven körüli, középfokú végzettségű, átlagos hivatásos sofőrre lő be (azért ezt a munkát mondom, mert ebből a közegből velük beszéltem a legtőbbet és talán ők azok, akik a legnagyobb számban a legtöbb random emberrel beszélnek viszonylag kötetlenül az összes szakma közül, talán a fodrász-kozmetikus lehet még ilyen, de azért ők Magyarországon politikamentesebb közegben dolgoznak)

Kb. mint a UK-ben az elképzelt Worthington, meg Essex man, amik választói archetípusok, csak ott a lokális kötődés sokkal fontosabb, mint Magyarországon.

Amikor ez a profil megvan, akkor onnantól csak arra kell figyelni, hogy minden ügy, ami központban van, cím+lead, vagy ötmondatos FB poszt formátumban semleges, érthetetlen, vagy nekik kedvező legyen.

A korrupciós ügyekben is mindig van valami, amit lehet bonyolítani, meg kicsit mindenki unja is a ki mit lopott el ma történeteket. Viszont, amikor egy központba kerülő ügyben, amiről emberek beszélgetnek az ebédszünetben, vagy a taxiban rossz oldalra kerülnek, akkor az a hozzá kicsit is kötődő botrányokat is magával húzza és figyelmet irányít rá, ráadásul mindezt kiszámíthatatlanul teszi. A kegyelem->Novák-Varga->Magyar->Rogán (Balog, kicsit Orbán családja is) útvonalra nem nagyon lehetett felkészülni, ahogy például egy Mészáros korrupcióra, vagy az EU pénzek visszatartására igen.

Mik ezek az ügyek, amik ilyenek lehetnek?

-Gyerekek bántalmazásával kapcsolatos ügyek, ahol mindez hatalommal kapcsolódik össze.

-A többség kiadásait hirtelen és közvetlenül növelő terhek (netadó, 2006-os megszorítások)

-Gyilkosságok (ez főleg 2006-10 körül ment, a megölt kézis, meg az olaszliszkai lincselés példa erre, viszont a cigányokat célzó terrortámadások nem voltak ilyenek)

-rendőri erőszak speciális esetei, a középosztály tagjaival szemben

-szexbotrány

-kiszivárgó hangfelvételek/videók, ahol mondjuk korrupció mellett van más is, jellegzetes stílus, pletykák, ilyesmi

-egy korábbi fideszes hatalmasság hangos kiszállása és visszaköpködése.

-utcai, politikai zavargás erőszakkal

-korábban volt még a nyugati visszajelzés, de ez egyre megszokottabbá és így érdektelenebbé vált.

A lista nem teljes, mondjátok, mit hagytam ki

Ha ezek kordában vannak tartva, akkor minden más rutinból elmaszatolható, és nem kerül ki annak a nem tudom, kevesebb mint egymillió embernek a köréből, aki veszi a fáradtságot a nem fideszes média követésére. Ebből a körből egyszerre kb. öt nagyon erős mondat tud kijönni, amire fel lehet fűzni a többit, ha ez az öt mondat elérte a kritikus tömeget (aminek jelentős része csak átfutja a híreket és csak azt nyitja meg, ami tényleg szokatlan és nem akar eltűnni a címlapról/feedről), onnan már lesz organikus érdeklődés és lehet tovább görgetni a dolgokat, de addig nem.

Enélkül az organikus érdeklődés nélkül a történetek elvesznek az alapzajban, amit a Fidesz szándékosan magasan tart. Minden nap farkast kiáltanak, hogy ne tűnjön fel, amikor tényleg jön egy. Sajnos a percről-percre doomscrolling világban ez nem akkora kihívás és a nem fideszes oldali hírverseny is a kezükre játszik ebben.

Az a baj, hogy ha van is egy ilyen botrány, az ellenzék nem tudja kihasználni, részben, mert mindig jön a dilemma, hogy a teljes spektrumon fenntartja a felháborodást és a háttérbe vonul, vagy maga szervezkedik és csak a társadalom egy kisebb szeletét éri el. Egyik verzió se igazán jó. A celeb-civil-single issue mozgalom tüntetések nagyok, de alapvetően nem érnek semmit. Majdnem földhöz vágtam a telefonom, amikor olvastam, hogy a Hősök terén az egyik szónok milyen boldog volt a pártlogók hiányától, hát mégis ki fog végigvinni egy változást, ha nem egy politikai párt? Amíg viszont ez a politikától viszolygás megvan, a pártok se tudnak igazán nyerni ezeken az ügyeken, mert nem tudnak középpontba kerülni és megnyerni új támogatókat.

A másik fontos dolog a gazdaság percepciója és egy ilyen botrány összeérése. Ha éppen megy a szekér a középosztálynak, akkor minden kezelhető és a düh nem megy mélyre és nem lesz tartós a felületesen politizálók között. Most éppen annyira nem dübörgünk, és 2025 végére legkésőbb kell majd zsé osztogatni, a szemét EU meg még mindig nem adja ki Navracsicsnak a pénzt. Abból, hogy az önkormányzati+EU választásra még egy nyomorult nyugdíjkiegészítés se jut (vö. 2022) látszik, hogy nincs sok mozgástér, így szimbolikusakat kell lépni.

Most, hogy kicsit lenyugodtak a kedélyek látszik, hogy a Fidesz a szokásos dolgokra készül:

1. LMBTQ emberek elleni támadások, összekötve az EU elleni harccal, aminek megvannak a maga költségei, de át lehet kötni rá a kegyelmi ügy elleni dühöt.

2. Tesztelni új témákat, hogy 2026-ra meglegyen, amivel mennek, illetve ezzel lehet a zajt is növelni, hogy ne legyen osztatlan figyelem a kegyelmi ügyön.

3. A szokásos parlamenti választás előtti finomhangolás a rendszerrel, hogy kijöjjön a 135 fős többség, ami láthatóan jobban működik, mint a '14 és '18-as 133 fős.

4. Reménykedés, hogy az ukrajnai háborúhoz hasonló dolog jön majd, mert a nemzetközi ügyekben sokkal több a mozgástér, és sokkal könnyebb formálni a magyar közvéleményt.

[pajjorimre]

Haveromnak Balatonon

van egy nyaralója, most kiadják, többek közt abból él. Tegnap mesélte hogy ahogy Rasi hogy beszívta a balatoni szállásadókat, milyen feltételeknek kell megfelelni és mennyi adóteher rakódik rá, meg a Booking 17%-a. 4 fős apartman,

a., egyszerűen nem éri meg kinyitni az ajtót napi 120€ alatt.

b., egy hét alatt betelt aug végéig és jövő nyárra 5 hét foglalt. A lengyelek meg a csehek kedvelik a Balatont.

[libirk]

Megint egy ordas hazugság a kormánytól: az ukrán gabonát nem éri meg Magyarországon értékesíteni, mert itt az ára önköltség alatti! Nyugat-Európában értékesítik. Különben is a magyar gabonasilók jelenleg tele vannak, mert meg vagyon tiltva a külföldi eladása

[sajttajekoztato]

még a jó múltkor @ndav1d42 -vel megkóstoltuk a marhahúsosat, hát nem éri meg a kalóriákat. Egyszerűen túl fojtós.

[zeroz2ro]

Azt mondjátok már meg, mi ebben a haszon, amiért felvállalják a konfliktust? Miért éri meg? Annyi üres terület van ebben az országban, nem értem miért a lakóövezet közvetlen közelébe kell ezeket a gyárakat építeni? Ha 10 km-re épülne meg nem zavarná legalább a helyi lakosokat.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Néha azon gondolkodom, vajon gondolsz-e még rám. Nem akkor, amikor épp magányos, vagy szomorú, vagy nagyon boldog vagy. Csak úgy ezek között...eszedbe jut-e, hogy vagyok én, létezem, s az életed egy kis része vagyok. Hogy életed árnyékában megbújva ott kuporgok valahol egy fa árnyékának árnyékában.

Aztán végül mindig arra jutok, hogy valószínűleg olyan jelentéktelen vagyok számodra, hogy meg sem éri rám gondolni.

#nonszensz #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok

[csacskamacskamocska]

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

#kapcsolat #szex #szexmentes #megcsalás #nyitott kapcsolat #kötődés #őszinteség #10-05

[diogenesz2020portugal]

Miért nem tudjuk kialudni magunkat?

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, Sámson (kutya, 15), Margit (macska, kb. 5) és Lajos (macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

#macska #alvás

[plexi-personal]

Amikor elindítottam ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy bármit is fogok ide írni a szűkszavú, képes beszámolókon kívül a Szlovén hegyi túráról. Aztán tessék. Ahogy gyűlnek a km-ek a futócipőben, úgy gyűlnek a gondolatok a fejemben. Majd jön egy kis gyötrelem, hogy leírjam, ne írjam? De nem tudok írni, ezt a teljesítményt nem kellene mutogatni, mi van ha rákthread lesz belőle, mi van ha jönnek a hater anonok. A másik oldalról pedig nagyon motiváló látni az apró fejlődéseket, haladást, ahogy látom a változást. Egyrészt kikívánkozik belőlem, másrészt minél többször megy át a fejemen, annál erősebb lesz ez a motiváció. Így arra jutottam, hogy 100%-ban megéri. Ha pedig valaki talál benne motivációt saját maga számára, az újabb +100%.

Amikor belevágtam a Garmin edzéstervbe, az 5K-val indultam. A terv csak a felmérő futás után volt látható, de eléggé csalódott voltam, hogy 4-6 km-es távok vannak csak, így egyből elvetettem a tervet és nekiugrottan a 10 km-esnek. Elég jó döntés volt. A run-walk-run stratégia nélkül pont ideálisak a 12-16 km-es edzések. A tapasztalások pedig 5 km után kezdenek jönni. Itt az 5K-s edzéseknek pont vége lenne és mennének a levesbe, mert már mással foglalkoznék. Így viszont még mindig van hátra 40-60 perc, ahol lehet figyelni és gondolkodni. Tök jó! Főleg, hogy nem a napi stresszen jár a fejem ilyenkor, hanem a futáson, mert élvezem és keresem, hogy hogy lehetne még jobb.

Az elején világos volt, hogy az oxigénellátás a szűk keresztmetszet. Viszont szerencsére hamar fejlődésnek indultam, folyamatosan tudtam növelni a tempót. Ma volt az első alkalom, hogy éreztem, hogy nem lesz ez így jó, picit visszább kell venni.

A felmérő futás 5 perc volt, teljes beadással. 4:51-es tempót bírtam, 184-es átlagos és 192-es maximális pulzussal. Egy lépés alatt lélegeztem be, egy lépés alatt ki. Végem is volt kb 5 perc alatt. A felénél már számoltam vissza. Ma 10x800 méter volt 3-3 perc sétával. Az első kettő nagyon jól ment, 4:51-es tempó, 175-ös átlag és 184-es maximális pulzus, 2 lépés kilégzés, 2 lépés belégzés, de majdnem ment volna 3-3-al is. Viszont a harmadik etap végén a sétánál éreztem, hogy bizonytalan a járásom, egy-egy lépésnél egy pillanatra ellazulnak az izmaim, megcsuklik a lábam. A séta végén nehézkes volt újra felvenni a tempót, viszont miután elértem, nem volt semmi gond.

Az 5K-s tervnél itt vége is lett volna az edzésnek mindenféle konklúzió nélkül. Így viszont volt még hátra 6 etap gondolkodni, próbálkozni. Itt jutottam arra, hogy picit visszabb kell venni. Hiába bírnám így folytatni, az izmaimnak több idő kell felvenni ezt az iramot. Visszaálltam a múltkori 5:20-as tempóra és hirtelen minden újra rendben volt.

A maradék időben pedig tudtam még eleget vergődni, hogy ezt le akarjam-e írni, vagy sem.

A tanulság, hogy figyeljünk oda az apró jelekre, és ha kell, akkor ne engedjünk a kísértésnek, vegyünk vissza egy picit. Hiába tudnánk jobban is teljesíteni, ha közepes távon valószínűleg megbosszulná magát, nem éri meg.

[extraordinarymreast]

Talkálkozásom a nyírségi Leprechaunnal, akinek vettem 50g dohányt

Szóval a sztorika:

Rohanok munkába délben, még egy cigit elszívok a kocsi mellett. Odajön egy rozsdás biciklit toló, hiányos fogazatú pali, hogy nem tudok-e érmeboltot a környéken. Tidédzser koromban volt egy az Astoriánál, de mondom neki, hogy már úgyis bezárt.

Megkérdezi, hogy nincs-e internet a telefonomon, hátha ott van valami, mert ő nyírségi és nem ismeri a várost. Ezzel párhuzamosan előhúz egy gyűjtőnyi ezüst érmét és mondja, hogy keressek rá az 1900-as Ferencz Jóska 5 koronásra is.

Újlipótban van a Visegrádi utca x-ben, de az zárva van.

Kérdezi, hogy nem akarom-e megvenni, akárcsak egy párat belőle. Ekkor beugrottak a gagyizós sztorik és kicsit elgondolkodva arra jutottam, hogy nem éri meg és már egyébként is majdnem késésben vagyok, sőt cash sincs nálam. Erre azt mondja, hogy vegyek neki egy dohányt legalább és ad belőle egyet, nem inkább kettőt.

Ennyi még belefér, gondoltam, ha gagyi is talán jót teszek vele. Filtol dohány nem volt, ezért kapott egy 50 g-s Marlboro goldot. Cserébe megdobott egy 1900-as ezüst 5 koronással és egy no mint mark 1921-es Liberty Dollarral és közben megvillantott még 4-5 gyűjtőnyi érmét amit 35-ért odaadott vona. Ezután elköszöntem és sok sikert kívántam neki.

Az már csak a második keresztutcában jutott eszembe, hogy szólhattam volna neki, hogy ha nem tudja eladni és még 3-4 óra múlva visszajön , akkor beszélhetünk a dologról.

Néha azért még kinézek az ablakon, hátha visszajön.

@ultramegatroutman

#leprechaun #luck #jótetthelyébe