#miért teszed ezt velem

[csacskamacskamocska]

Felismerés

Sírok-zokogok-megvagyokhatva, fel vagyok pörögve és el vagyok keseredve. Miért nem tudtam én ezt korábban? Megmenthettem volna 10 évet az életemből. Sőt, megmenthettem volna AZ EGÉSZET. 😭😭😭😭

Na, szép sorjában. Egész kellemes kis hétvégém volt, egy másik városban, nagy nyugival, szép szállással, kényelemmel és egész harmonikus belső világgal. Vasárnap, éppen ültem a buszon, egy idegen városban, és csodálatos békességgel átitatva bambultam kifelé az ablakon. Napfény, strand, klassz, napfény, zöld, park, mégklasszabb, és a parkban 3-4 ember edzett. Együtt. De jó. Mármint biztos jó nekik, különben nem csinálnák. Átfutott az agyamon, hogy de miért? Miért megy ki vasárnap délelőtt valaki edzeni a parkba? Biztos örül, élvezi a meleg időt, a mozgást, élvezi, hogy tett magáért valamit, találkozott más hasonlókkal is, és majd amikor hazamegy, úgy érzi, hogy történt valami, klassz az élete. Én meg hülyének nézem, mert szerintem itt buszozni a belváros felé, ez klasszabb. Miért nem élvezem én, ha kimehetek edzeni a parkba? Miért nincs rá vágyam? És miért nem élvezem a cupákokat meg az ilyen-olyan kajákat az éttermekben (szembe se jutott kiposztolni a szombati vacsorámat a rozéfröccsel) és miért nincsenek egetverő kúrós sztorijaim és megintcsak miért szenvedek titokban, ha valami miatt mégis úgy döntök, hogy kimegyek a parkba edzeni és bár szeretem a zöldet, meg mozogni is szeretek, beszélgetni is, de miért érzem magam idétlenül? És rájöttem, hogy mert én nem ezt látom a fejemben magamról. Egyszerűen én nem ezt az életet álmodtam magamnak. Az én tervem gyerekkoromban az volt, hogy majd egész életemben rajzolni fogok, meg írni. Nem volt tervem házasságra, eskövőre, gyerekre. Valamikor akartam egy panziót, és akartam egy hajót is. Meg kertet, kőből rakott kerítéssel. De alapvetően az én boldog élet álomképem csak a rajzolás, és az írás volt. Erre világosodtam rá ott a buszon, hogy van a fejemben egy kép és az stresszel, ha ez a kép távol kerül és az tesz boldoggá, ha közel van vagy úgy érzem, hogy benne vagyok. Csak rajzolni akartam meg írni.

Tök jó érzés volt ezt elfogadni és bár volt egy erős AHA érzés, de azt is elengedtem, hát milyen kis hülyeség már, az ember nem tesz sorsfordító felismeréseket a buszon!

Csakhogy hallgatok tegnap egy előadást amitől elkerekedett a szemem. Nem akarom idemásolni az egészet, amúgy Pál Ferenc Romboló kapcsolataink volt az előadás. Volt egy sejtésem, hogy miről szól, és kíváncsi voltam, hogy egy pap, aki a kapcsolatok megtartásán dolgozik, hogyan mondja ki, hogy a romboló kapcsolatokat nem kell megtartani, sőt, menekülni kell, a saját érdekünkben. Az előadás egyetlen mondata sem szólt arról, amit előlegeztem neki. Az előadás (elképesztően leegyszerűsítve) arról szólt, hogy van egy álmunk, arról, hogy hogyan szeretnénk élni, és ebből álomból tudatos és tudattalan cselekvések fakadnak. A másik embernek is van egy álma arról, hogy hogyan szeretne élni és az álmaink nagyon nagyon mélyen gyökereznek a gyerekkorunkban. Ami miatt kibékíthetetlenné válik az ellentét, annak az oka, hogy egyikőjük sem tudja, hogy egy nagyon mély gyökerű álmuk az, ami éppen ütközik a másik ember nagyon mély gyökerű álmával. És, az amit gondolunk, és az amit teszünk, az köszönő viszonyban sincs egymással.

Az előadás ennél sokkal több felismertettetést tartalmazott, egyetlen konfliktushelyzetet nézet meg 5-6 nézőpontból és mindben volt új dolog, pedig én tényleg azt hittem, hogy azért nekem nem lehet újat mondani. Tudott újat mondani. Olyan nézőpontokat, amikre sosem gondoltam. Ismert dolgokra úgy rávilágítani, hogy már nem papírízű, hanem zsigerbevágó. Hogy baszná meg az élet!

Minden megfordult velem. Minden átértékelődött. Kb a múltam összes konfliktusa. Hirtelen olyan szeretetenergiák szabadultak fel bennem, amikkel fogalmam sincs mit kezdjek.

Aki most azt gondolja, hogy a sémáink... nos, nekik is igazuk van. A saját „álmomnak” a valós gyökereit is meg kell ismernem. De az, hogy nem jó és rossz van, és nem igaza van valakinek, a másiknak meg nincs igaza, hanem egy működés van, egy rendszer, benne mi, az álmunk, a törekvéseink, a múltunk, a fejlődésünk és ugyanígy a másik ember is, és gyilkolják egymást 10-20-30-50 évig, pedig azért vannak együtt mert szeretik egymást és közben azon vitatkoznak, hogy kinek van igaza... – ez borzasztó. Hogy nem bánunk jól egymással. Hogy a kapcsolataink, a boldogságunk, a jó életünk a tudatlanságon bukik el. Azt hiszem, elbasztam pár dolgot. :( :( :(

#élet álom #kapcsolatok #kommunikáció #04-09

[emlekeimkonyvtara]

Nem tudom elviselni az illatod, ami a pulcsidon van. Nem tudok rád gondolni anélkül hogy ne könnyezzem meg neved összes betűjét. Azt érzem átvertél. Hogy azért teszed hogy nekem is fájjon.

Én akartam veled azt kiprobálni, amit most ti játszotok. Fáj, hogy erről is kimaradtam. Hogy ebből is kihagytál. Lassan fél 12, már négy órája tudomást sem veszel rólam, eszedbe se jutok és ez fáj. Tiszta szívemből szeretlek, és te is ezt teszed velem. Lecserélsz majd rá? Elérkeztek vele is a hajnalig tartó beszélgetések? Nem vagyok elég jó lelkitámasz? Mi a baj velem? Miért kell neked is lecserélned? Miért cserélnek le mindenki? Miért van velem ennyi probléma? Még te is mondtad, velem nem könnyű, velem csak a gond van. De miért? Én nem akarok probléma lenni, nem akarok gondokat magam köré, nem akarok problémákat. Egy normális életet akarok, egy nővel aki szeret de eddig bárki mondta azt, hogy szeret, félre kúrt. Nem vagyok elég pedig én, én lehoztam az egem összes csillagát. Kitéptem a szívem legszebb részét és neki adtam, és azt látom hogy most itt hever a lábaim előtt. Kidobtad. Mit tehetnék? Haljak meg? Legyek öngyilkos? Akkor leszek elég fontos? Vagy akkor is kevés leszek hozzá?

#magyar #sajat #sajat szoveg #hungary #sajat iras #fajdalom #szerelem #önutálat #öngyilkos gondolatok

[faszom-azegeszbe]

El rontottam

Tudom belátom sokszor voltam kiállhatatlan és idegölő, sokmindent másképp csinálnék de utólag könnyű ezt mondani.

Iszonyatosan szerettelek és nem mondtam el elégszer, nem mondtam el elégszer, ahogy azt sem, hogy szerelmes vagyok beléd és csak veled akarok lenni és azt szeretném hogy velem legyél

nem mondtam, talán soha pedig így volt.. Hidd el.

Igyekeztem lehozni a csillagokat is neked bár nem mindig sült el úgy ahogy én szerettem volna sokszor bántottalak sokszor bántottál.

Bántottuk egymást.

Őszintén sokszor azt éreztem hogy nem is éri meg nekem mert azt éreztem te semmit nem teszel hogy dűlőre jussunk, hogy nem vagy kompromisszum képes és nem engeded el a méltóságod nem teszed félre az egód egyetlen egyszer sem miattam, nem kezelsz nőként vagy csak nem tekintessz rám egyenrangú félként és ez fájt

Tény.

De akkor is a sok szar ellenére veled akartam lenni.

Veled tudtam elképzelni a nyaralásokat, az ünnepeket, a lakást, a családot a jövőt.

De ez már rég nem szólt erről. Ami nem is gond feltétlenül. Barátom voltál már csak. Vagy csak annak hazudtam nem emlékszem. Lényegtelen őszintén.

Támasz voltál a legszarabb időszakokban is amiket akár más, akár mi okoztunk magunknak.

És ez egyik pillanatról a másikra megszűnt létezni.

De miért?

Hiszen te akartad, te kérted, hogy maradjak az életed része hogy maradjak a barátod

és én itt is lettem volna de elkezdtél nem keresni és nem egyszer nem kétszer kerestelek én

belefáradtam, feladtam, miért én legyek az aki tesz is értünk valamit

Boldog vagy mással ezt tiszteletben is tartom,

de én soha de soha nem zártalak ki egy pillanatigse az életemből amikor jött valaki akivel alakultak a dolgok.

Sem a munka miatt, sem a család miatt.

Ez mind csak kifogás. Nem vagyok hülye. Másra jut és jutott időd. És ez borzasztóan fájt.

De mostmár akár hálás is lehetek érte amiért hagytál lógva az elmémnek teljesen kitéve lezáratlanul, hisz másképp nem szakadhattam volna el. Bár én magam is ezt akartam egy időben hogy hagyj és tűnj el, de végül a barátságom és a szeretetem felülkerekedett.

És még így is hogy nem beszélünk okozol nekem csalódást és kapom a késszúrásokat a szívembe mikor a legjobb barátom, a bizalmasom adja tovább azokat a dolgokat azoknak az embereknek akikre mindig is jutott ideje és hallom vissza tőlük amiket csak neki mondtam.

Nem hibáztatásként írom ezeket.

Megérdemeltem egy részét az évek során annak amit kaptam, de ezeket már nembiztos.

El olvastam a régi posztokat miket te írtál annakidején úgy volt fair hogy én is írok.

Ez egy békés lezárás és összefoglalás amire már nagyon szükségem volt.

Visszajelzésre nincs szükségem csak felforgatná a dolgokat.

[girl-in-loves-posts]

Csak kiakar jönni de ez olyan őszinte lett hogy már fáj néhol túlzok

A személy aki magára ismer ez csupán a véletlen műve.

Szóval kezdeném ott hogy lassan XY halott lesz számomra. Hogy miért? kérdezed

Azt mondta bármi történjék fontos leszek neki...persze hogy fontos voltam én állitottam egyről a két lábára, kivittem sétálni locsoltam a virágokat nem csak tapostam őket,csak erről megfeledkezik.

Képtelen velem találkozni mondjuk nem csodálom harcolni is képtelen volt de ÉN azért harcoltam érte, küzdöttem megvontam magamtól a dolgokat mint például a szexet. Ő nem tudott velem lefeküdni úgy mint régen de tudta hogy nekem fontos. ugyan már mindent tudott kiolvasott mindent belőlem de a legnagyobb kézi könyvet adtam volna a kezébe se látta volna hogy ha én szeretek akkor én képes vagyok akkor is szeretni ha fele annyi dolgot tesz meg a másik értem... mindegy

haladjunk tovább

felépítettünk együtt egy jövöképet amit a szemétbe dobott, úgy beszélt velem mintha soha nem is szeretett volna és ez lehet így van lehet nem, nem tudom már nem is érdekel... (a faszt nem)

mindegy

megbarátkoztam mindennel és mindenkivel, elviseltem azt ahogyan a szülei bánnak vele, ahogy a nevelő apja de azért én vagyok a rossz mikor folyamatosan vigyáztam rá(lehet nem kellett volna?)

Mikor a saját anyád azt mondja a baratnődnek hogy egy kibaszott manipulátor vagy és úgy is megfogod unni azt hogy te mászkálsz le.

Igen. untam de az én kibebaszott döntésem és pénzem volt

és láss csodát szét is mentünk

a nyakam merem rátenni hogy nem tetszett a viselkedésemés az sem hogy egy önálló gondolkodást próbáltam a fejébe ültetni, (hogy kiakartam hozni a toxik környezetből minél hamarabb)meg gondolom az sem hogy megtanítottam ÚJRA járni amire senki nem volt képes még a pszihologus sem.

mindegy

Igen időnként megbántottam vagy tul sok voltam de tudta mit vállal én szóltam hogy ki is vagyok valójában. mit rejt az elragadó aranyos külső....de mindegy

de ha én nem lépek az életedbe akkor a négy fal lenne a társaságod egyedül mert nem tudtál volna akkora nyomásra amit rád tettek kimozdulni. Érdekes már tudsz dolgozni járni szórakozni és hirtelen előkerültek a barátaid is akik nem utaznak miattad de mégis vele/velük beszélsz helyettem...

mindegy

közölted vannak más barátaim

igen de te a párom voltál a kibaszott egyetlenegy ember akinek ennyire megnyíltam mint neked.

mindegy

Igazából már minden mindegy

én rossz vagyok te pedig a jó

pedig én segítettelek ki abból a gödörből amibe most te löktél bele engem...

mindegy

Amikor ő gyógyult én fogtam a kezét és vártam türelmesen

amikor én kezdtem el ugyan ezt elengedte a kezem mikor azt mondta mellettem lesz végig

itt vagyok és szedem a két antidepresszánst

te szeded az egyet és a frontint még mindig, (pedig már rég le kellett volna tenned) mindegy

remélem egy kibaszott jó mankó voltam számodra de megtanítottad nekem azt hogy bármi történik SOHA NE BÍZZAK ABBAN AKI MOSOLYOG RÁM,VAGY AZT MONDJA SZÉP VAGYOK VAGY NE ADJ ISTEN SZERET ÉS VELEM AKAR LENNI...

szóval köszönöm

köszönök neked mindent a rengeteg boldog pillanatott és az átsírt és aggódott éjszakáim hogy vajon mikor dobsz ki...mert tudtam én nem fogok lelépni hiába nem voltál képes arra hogy utazz miattam

mindegy

de nyilván senki nem tartott pisztolyt a fejemhez hogy nekem igenis mennem kell minden egyes kibaszott szabadnapomon

ez is mindegy

minden

mindegy

nem akartalak mocskolni soha, nem akartam hogy te egy olyan ex legyél akit gyűlölnőm kell de nem maradt más választásom mert csak szeretni tudlak téged...

azért köszi hogy fent maradtál velem estéket mikor nem tudtam aludni vagy sütöttél nekem sütit, csináltál enni, kijöttél elém a buszmegállóba és hogy egy csodálatos majdnem egy évet tölthettem veled

szeretlek te idióta

ui: baszodj meg

A te Toxikus angyali kinézetű ördög belsejű velejéig romlott bántalmazó exed

ui: ha a sorsz akarja úgyis összehozz minket még, kivánom senki ne szeressen téged úgy mint én téged

végszó

kibaszott jól esett ezt kiadni

#magyat tumblr #magyar tumblisok #girlinlovesposts #magyar #szerelem #fájdalom #szakítás #hiányzik #őszinte #rohadtul fáj #fáj a lelkem #baszodjmeg #szeretlek #idióta #mérges voltam sorry #toxic is vagyok #toxic

[viana08]

Nem is tudom az érzéseim egy hullám vasút egyszer boldog vagyok és hálás azért,hogy vagy más részt meg túl gondolok mindent,hogy miért pont engemet választasz vagy egyáltalán engemet akarsz e választani hisz azt mondtad,hogy te igen is tudod aztat,hogy engemet nagyon fogsz szeretni akkor ez azt jelenti,hogy nem is szeretsz csak fogsz és ha nem is megy akkor is meg próbálod azért,hogy igazad legyen?? Én nem szeretnék egy próba baba lenni amit próbálsz! egyszerűen túl gondolok mindent!! És nem tudom most el dönteni,hogy tényleg szeretsz vagy csak szavak mert nem csak szavak kellenek hanem tettek is és az a baj,hogy aztat nem látom egyszerűen ahogy le látomozol és nem írsz vissza hamar olyan mintha csak kényszerből tennéd azt amit teszel,hogy ezt nem is te akarod hanem a családod,hogy nem akarsz csalódást okozni nekik

Igazad volt abba,hogy olyant kel választani aki TÉGED szeret és nm te ŐTET de itt az a baj,hogy nem én szeretnék az lenni akit ki választasz azért,hogy meg legyen az amit szeretnél,hogy én szereselek te meg csak később tedd ezt,hogy úgy fogsz szeretni mint ahogy én téged DE AHHOZ MÁR KÉSŐ LESSZ! Nem szeretném aztat,hogy majd utólag szeres belém mi közbe én mindent oda adok érted és te csak azt várod,hogy te is viszont szeress engemet NEM CSAK SZAVAKAT AKAROK HALLANI HANEM TETTEKET LÁTNI azt akarok,hogy igen is keres,hogy fel figyelj rám úgy ahogy én rád,hogy meg legyen a TETTEK is ne csak a SZAVAK

Evvel nem azt akarom mondani,hogy nem látom azt,hogy oda figyelsz rám de én nem igy szeretném azt akarom,hogy NE gyomd el az érzésidet biz bennem én nem árulak el én nem vagyok olyan pedig te is észre vetted hogy igen is meg bízhatsz bennem de te nem teszed hanem kertelsz nekem és ezt nagyon utálom azt akarom,hogy őszinte és egyenes légy,hogy el mond aztat,hogy igen is hiányzik az Exed csak magadnak nem akarod be valani és nekem se pedig tudom milyen érzés es látom is aztat,hogy igen is hiányzik és meg értem mert nekem is hiányzott nagyon is

De most ahogy az életembe be léptél azóta te GYÓGYÍTÓD a szívemet a lelkemet a mosolyodal a becésedel ahogy rám nézel és itt az van,hogy ezt a sebet nem is TE okoztad de MÉG IS TE GYÓGYÍTÓD be amiért nagyon hálás vagyok neked és e miatt is kezdek beléd SZERETNI!

És már mindenhol TÉGED LÁTLAk! a te hangodat halom a te mosolyodat látom a te beszédet szemedet egyszerűen beléd estem akaratom ellenére is. Már még az álmaiba is meg jelensz veled álmodom olyan dolgokat ami lehet nem fog be történi idő előtt mert valami lessz velünk de pedig nagyon szeretném ha meg történe mert egyszerűen csodás és gyönyörű ez az alom és SOHA nem unnám meg ha minden éjszakán ezt álmodnám vagy veled egyszerűen csak azt tudom evvel ki fejezni magamat neked Szerelmem,hogy BELÉD SZERETEM nem tudom hogyan de ez az igazság és az fáj a legjobban hogy nem mondasz igazat hogy kertelsz nekem hogy nem vagy egyenes velem!

#sad #love #i love you #aşkım #i dont know

[hicapacity]

Az a nagy helyzet, hogy mélyen meg vagyunk arról győződve, hogy az élet fair.

Persze lehet, hogy az eszünkkel tudjuk, hogy nem így van. De a racionalitáson túl a sejtünkbe van ivódva a bizalom, hogy nem történhet velünk nagy baj. Mert van valami - egy gondviselő jóindulatú akarat - ami vigyáz ránk. Van valamiféle kozmikus igazság-szolgálatás, ami értékeli a jó tetteket és megbünteti a gonoszakat. Attól függetlenül így van ez, hogy ateisták vagy hívők vagyunk - mert, mint írtam, ez a meggyőződés túl van a racionális meggyőződéseinken. Ha úgy tetszik, a DNS-ünkbe van kódolva.

Így hát amikor valami igazán rossz történik velünk, akkor nem egyszerűen csak szomorúak leszünk. Nem egyszerűen csak félünk. Hanem mélyen meg vagyunk bántva. Személyes sértésnek vesszük.

Hogy történhet ez velem, jó emberrel? Miért pont velem? Miért nem mással? Vajon mit tettem, amivel ezt kiérdemeltem?

És persze vannak, akik meg is magyarázzák maguknak, hogy miért történt velük. Hogy rossz, bűnös emberek, akiket a sors megbüntetett. Belemerülnek a szégyenbe.

De az igazság az, hogy az élet nem fair. És gyakran jó emberekkel történnek nagyon rossz dolgok. Minden racionális magyarázat nélkül, amivel megnyugtathatnánk a lelkiismeretünket. Vagy a világ igazságosságába vetett naiv hitünket.

Van, akit cinikussá, életunttá és nihilistává tesz ez a felismerés. Mi értelme van akkor az egész életnek? Miért ne tehetnék bárkivel bármi rosszat? Miért kellene bármi másra törekednem, mint arra, hogy a pillanatnyi kényelmemet és élvezetemet biztosítsam? Aki így tesz, az valójában még mindig a saját megbántottságának a levében fő - a saját sérelmét dédelgeti a kegyetlen világegyetemmel szemben.

De van egy magasabb szintű belátás is abból a felismerésből, hogy az élet nem fair. Túl a naiv optimizmuson. Annak belátása, hogy a rossz dolog, ami velünk történt, nem valamiféle személyre szabott bántás, amivel egy kozmikus hatalom minket, pont minket célzott meg. Azzal válik csupán azzá, hogy mi magunk kezdjük el birtokolni: úgy tekinteni rá, mint saját sérelmünkre.

Ha azonban elkezdünk úgy tekinteni a szenvedésre, a káoszra, a változékonyságra, mint ami egyfajta kozmikus állandó - egyfajta egyetemes sors, amiben, még ha különböző formában is, de mindannyian részesedünk: akkor a teher könnyebbé válik. A szenvedés egyetemességének belátása megnyitja a kaput az együttérzés előtt: önmagunk és mások iránt.

Az igazság az, hogy az élet nem fair - de ez önmagában még nem a teljes igazság.

Ahogy A.H. Almas írja, az igazság csakis az együttérzés jelenlétében válik nyilvánvalóvá számunkra. Az igazság, hogy emberi lényként nem csak a szenvedésből részesülünk egyetemesen. Valami másból is, ami összeköt bennünket. Sokféle nevet adtak már neki - de az csak név. És míg a szenvedés korlátozott és véges, addig ez a valami határtalan és végtelen.

Amennyiben tetszenek az írásaim, és adnak neked valami fontosat, kérlek, adj Te is - támogasd a munkánk! Bármilyen kis adomány, vagy adó 1%, iszonyú sokat jelent: https://drogriporter.hu/tamogass/

kép: RSVN

#drgrpt #drgrptr

[pitypangosgitar]

Már megint köréd építem a világom. Mintha önállóan nem lennék életképes. Semmi sem érdekel, semmit nem akarok, csak veled lenni. Nem tudok magammal mit kezdeni, pedig kéne. Tudtam is. Ezt te teszed velem csak nem értem hogyan és miért. Még mindig függőséget okozol számomra. Mintha képtelen lennék lélegezni. Ma egész korán végzek. Halvány lila fingom sincs mit csináljak. Nincs kedvem nélküled semmihez. Ebből megint az lesz hogy hazamegyek leülök és csak azon agyalok hogy hol lehetsz és mit csinálsz és miért nélkülem. Pedig nem vagyok a barátnőd. Mégis annak tartom magam. Még mindig annak érzem magam. Pedig már nincs jogom semmihez amihez régen volt.

[siriturnmyfeelingsoff]

UNPOSTED

2023.11.23 T napló Anyumnak sztori, hogy hallottam az áram hangját és hülyének nézett.

2023.11.24.

Rajtad gondolkozom és azon, hogy miért nem beszélünk. Tudom, hogy te is érzed ezt a feszültséget, ami köztünk van, de nem fogod beismerni. Lépnem kéne, de nem tudom hogyan. Sőt igazából neked kéne, de nem teszed, valamelyikünknek pedig muszáj lesz. Tudom, hogy azt is érteni fogod ha eltűnök. Érteni fogod a csendem, amit más nem értett. Tudni fogod, hogy azért tűntem el, mert többet érzek mint szabadna, de nem fogod beismerni hogy tudod. Hallani akarod majd ahogy kimondom, hogy valami biztosat kapj. Tudom, hogy félsz kilépni a bizonytalanba és pont ezért kell elmondanom mit érzek. Mit mondhatnék neked? Beszélgetések sora játszódik le a fejemben. „Igen, eltűntem, mert olyat érzek irántad, amit nem szabadna.” „Eltűntem, mert nem bírok többé a barátod lenni.” Bár azt érzem az sem erkölcsös ha elmondom. Attól nem félek, hogy hülyének néznél, mert érzem hogy számodra sem vagyok közömbös, de attól félek, hogy így is a biztosat választod, ami nem én vagyok. Maradsz a megszokott kényelemben, tudom, hogy hiányoznék, de neked van más támaszod.. És ha neked az elég nem tudok mit tenni. Amitől igazán félek, hogy elveszítelek barátként is, mert egy ilyen után nem lennénk soha újra azok. Ez egy „Mindent vagy semmit” számomra.

Minden vágyam, hogy őszinte lehessek végre az érzéseimről, de újfent olyan helyzetben vagyok, ahol ennek hatalmas ára van, és nem tudom merek e kockáztatni.

2023.11.25.

Most másról fogok írni, a változatosság kedvéért: M.

Tudom, hogy miért keresel. Mert unatkozol, ami egy racionális és átvitt értelmű válasz. Tudod, hogy megígértem magamnak, hogy én mindig ott leszek neked. Ha rossz a kedved, ha magányos vagy, vagy csak ha szükséged van rá, hogy beszélj valakivel. Így nem haragudhatok, hogy néha be-beköszönsz. És mindketten tudjuk, hogy örülök is neki.

De ha kicsit szeretnék naiv lenni, feltenném a kérdést, hogy miért Engem keresel? És a naiv gondolataim máris afelé szállnak, hogy hiányzom. És minden igaz volt köztünk. Hogy te is velem akarsz lenni. Talán most jött el az idő. Megérezted, hogy az energiáim már nem áramlanak úgy feléd, már nem vagyok az üldöződ? És ez téged mint üldözött megrémít, megállsz és nem futsz tovább, mert már nincs is mi elől menekülni.

2023.12.06.

Kedves Te és Te,

ez a levelet mindkettőtökhöz írom, ez egy gondolat ami, mindkettőtöknél ugyanaz. Ha meg kéne mutatnom ezt a levelet mindkettőtök számára igaz lenne és csak kitörölném ezt az első pár sort mielőtt elolvasnátok. Tegnap volt a várva várt „karácsonyi buli”, melyhez oly sok reményem és vágyam volt, és most - hogy megtörtént-  és egyik reményem sem valósult meg, gondoltam összegzem így utólag, hogy mennyi energiát is emésztette fel az az idő, amit a képzelgésemmel töltöttem. Szóval A képzelgéseim: Elképzeltem milyen lesz újra látni téged ennyi idő után, meglátni téged a felhomályban a bálterem közepén. Ahogy ott állsz öltönyben és te is elmosolyodsz, pont úgy mint én. Milyen lesz újra látni egymást ilyen környezetben - olyan szokatlan. Abban az atmoszférában, mások véleményével nem törődve, csak úgy önfeledten, ahogyan szoktuk. Majd együtt az épülettől 3 utcára - észrevétlenül - együtt távozunk egy taxiban. Hozzám. Ahogy belépsz és kontrollálod egy nézéssel „Hmm de szép lett a lakás.” Én meg örülnék neki, mert számít a véleményed – főleg ebben. A többi pedig már pont pont pont. De én mindkét verzióban fura módon ugyanaz vagyok. A közös pont a két történetbe. És az az énem se tudta melyiket választaná, de mindkettőben boldog lett volna.

2023.12.15.

holnap reggel is eljátszod, hogy elaludtál, hogy felhívjalak és hallhasd a hangom?

Érdekesen alakul a 2023 vége. Azon gondolkodtam ki volt az utolsó, akit be tudtam engedni.

Azt hiszem néha egymáshoz szólunk mikor segítségre van szükségünk a másiktól. Virtuális jelzésekkel és nem is kérünk segítséget csak szükségünk van a másik jelenlétére.

2023.12.17.

2023.12.22.

Kedves naplóm, szerintem te sem én és .én sem gondoltad, hogy ilyet fogok írni. Nem gondoltuk hogy lesz ilyen, mi? Vagyis azt mindig is tudtam, hogy fogjuk még látni egymást. Vagy legalább is, hogy ilyen hamar – na meg, hogy így. Na meg, hogy pont ma. Amikor ma felkeltem, úgy keltem fel mint bármelyik napon. De ma reggel hiányoztál. Mármint általában, de most jobban mint máskor. A Te gondolatoddal keltem, ami mostanában már nem volt adott.

De mit is jelent, hogy „hamar” találkoztunk? Hamar lenne fél év? Fél évig egyedül csak a gondolataimban láttalak, de ott rendszeres vendég voltál. Bár így sem gondoltam volna, hogy egy fürdőben látjuk egymást újra.

Annyiszor képzeltem el milyen érzés lesz újra látni. De azt még magam sem gondoltam, hogy ennyire elkezdek remegni. Lefagytam, nem láttam és nem hallottam. A külvilág megszűnt létezni, amint ott voltál  a környezetemben. És csak voltunk, mintha mi sem történt volna.

Leírhatnám ide részletesen a ma estét, hogy emlékezzek, de erre fogok. És amúgy is - azt nem is lehet leírni milyen érzés volt újra a szemedbe nézni. Közelebb éreztelek magamhoz mint valaha – még ha fizikálisan nem is voltunk még ennyire távol. Azt éreztem, hogy most megnyílhattunk egymás előtt és megmutathattuk a valódi énünket, mert már nincs szégyellni valónk egymás előtt. Azt érzem, hogy az elmúlt fél év csöndjében is folyamatosan ismertük egymást. Minden átsírt este, minden rajtad gondolkodó nap emléke ott gyűlt bennem össze és felejtődött el, amint a szemedbe néztem. És eme percek tudatában is hálás voltam abban a percben, hogy ott lehettem.

Szükségünk van egymásra – így vagy úgy – de mint léleknek a lélekre. Tudod, megígértem, hogy bármi is legyen én mindig ott leszek neked, ha szükséged van rám.

2023.12.23.

Örülök, hogy most épp vagy nekem. De ha vagy, nem érem be, hogy csak félig legyél. Lehetünk „barátok”, de én nekem akkor is a teljes fog kelleni belőled, mindennel együtt. De miért nem tudok türelmes lenni és megbecsülni, hogy legalább ilyen formában az életemben vagy. És ezzel fogom elrontani. Hogy mindent akarok.

De vajon tényleg nagy bátorság kellett e neked hozzá, hogy elhívj találkozni. Én nem mertem volna, na de nem is ugyanúgy érzünk egymás iránt. Na de te irántam mit érezhetsz? Miért akartál látni? Bűntudatod volt, vagy csak beszélgetni akartál? Hiányzom? Miért keresel még ennyi idő után is? Lehet minden oka a szex? De megér neked ennyit egy szex?

2023.12.31.

Nos, születésnapom van. Itthon ülök egyedül – és be is téptem. Nem tudom ebben pillanatban épp boldog vagy szomorú. Váltakozik másodpercenként. Most nem érzem, hogy „ott vagyok ahol lennem kell” , de valahogy mégis ezt érzem ez az év után.

2024.01.04.

Boldog Új Évet!

Évi első bejegyzés. Ebben inkább a tavalyi év konklúzióját szeretném leírni. Sokat változtam, sokat tanultam, sok mindenen mentem át. Voltam-e boldog? Megéltem e mindent? Ha ezekre a kérdésekre nem a válasz – már pedig.. – akkor legalább tudom, hogy idén min kell változtatnom vagy máshogy csinálnom. Mivel 2023 számomra az „Önmagam megismerése” címet kapta, legalább könnyebb lesz ennyivel, hogy tudom mit miért csinálok, mi mit vált ki belőlem. De a rossz szokásokat nem szeretném átvinni az újévbe. A magányt - amit az okozott, hogy olyan dolgokat hajtottam, amiket el kellett volna engednem. Ez az év lehetne az elengedés éve. Elengedni mindazt, ami nem épít. Elengedni azt, ami elenged engem. A múltban merengést – mert az nem fog többé boldogságot hozni, csak keserédes érzelmeket és még annál is több fájdalmat. A halogatást – mert különben minden év elején ugyanezt a szöveget fogom megírni és nem jutok előre.

[csacskamacskamocska]

Jótanács

Már az elején lelövöm a poént, szerintem nincs megfelelő tanács amikor az ember nem tudja hogyan döntsön vagy mit csináljon. Azt figyeltem meg magamon, hogy mindenre vannak megfelelő barátaim és mindig a megfelelőt kérdezem.

Van, aki bár mélyen együttérző tud lenni, de az én problémáimmal ugyanazt alkalmazza, mint a sajátjaival, kegyetlen és kíméletlen élveboncolást. Ő az, aki szépítés nélkül megmondja.

Van, aki együtt fogja szidni velem azt a másikat, azt a köcsög gecit, és a beszélgetés végére úgy érzem, hogy szegény "másik" ezt igazán nem érdemli. (:D)

Van akivel pasiról nem, de bármi másról lehet beszélgetni, férfiakról és párkapcsolatokról csak alapszinten van ismerete. Ő csak hallgat és azt mondja, nem tudom, de legalább hagy ventilálni. Oda megyek, amit hallani akarok.

És hát, a tumbli, ezen nevettem tegnap, a tumbli is egy jól kiszámítható közeg, mert bármilyen kérdésnél a tumbli nyolcvan százaléka azt mondja fuss, menekülj. Alig valaki mond olyat, hogy gondolkozz, vagy beszéld meg a másikkal, nézz szembe a problémával, vagy bármi, ami nem a saját kis doboza, pláne hogy látja, hogy az szembemenne a többiek véleményével, annyit meg te nem érsz.

De az ember nem is azért kérdezi a tumblit. Ha már belül értetlenkedés van, akkor legalább az az érzés meglegyen, hogy tartozunk valahova, figyelnek ránk, fontosak vagyunk. És mit tesz isten, ezért az érzésért bárkit feláldozunk.

Néha elgondolkodom rajta, hogy ha a szerelmem, barátom, gyerekem olvasná a blogomat, azért lennének nehéz percei. Mennyi időbe telne kimagyarázni, hogy minden kétség, minden fájdalom, miden gyilkos dühöm ellenére is szeretem? És azt, hogy az, hogy szeretem, nem jelenti azt, hogy úgy döntök, ami neki jó? Lehet, hogy igen. Vagy nem.

Milyen könnyű azokkal a barátaimmal, akik sosem ébresztenek bennem ilyesféle kérdéseket és sosem kell kiírnom a tumblira, hogy mit tegyek velük. Sőt, más barátaimtól sem kell megkérdeznem, hogy más barátaimmal mit tegyek. :D

Bonyolult szövevénye vagyunk a saját lelkivilágunknak. Észre sem vesszük a kettősmércéinket, a manipulációinkat, a megfelelnivágyást, a sunyulásokat, a kegyetlenkedést és azt sem, hogy mennyire szeretnénk jó embernek látszani. Meg persze különlegesnek és egyedinek is. Ami azért érdekes, pl itt a tumblin, mert ahogy ezt leírtam, rögtön az jutott eszembe, hogy dehát kurvára egyediek itt az ismerőseim. Ugyan a problémák sematikusak sokszor, de még a tinitumblis nyafogásban (aminek én is része vagyok), még abban is van sok egyedi hang. Nade ez kitérő, egyediek vagytok, tényleg, csak a tanácsokban is legyetek azok, mert az az érdekes. Az nem elég, hogy válj el, mert én is elváltam, szülj gyereket mert én is szültem, vegyél Corsát, mert én is azt vettem. A tanács akkor használható, ha kifejti, hogy miért. Velem ez volt meg az, és ezért meg azért döntöttem így. Akkor esetleg a másik talál benne olyasmit amivel azonosulhat vagy szembenézhet. Hogy ő s így van-e vele, ő is ezt éli meg? Jó-e neki az a döntés, amit tanácsul kapott? Beleillik-e az életébe, értékrendjébe, érzelmeibe? Nyilván ez több idő, mint nyomni egy gombot egy pollban.

Én sem szeretem, amikor nem sikerül a "manipuláció". Amikor valaki mást reagál, mint vártam. :) :) :) Olyankor beletelik három napba agy akár hónapokba, mire rendberakom a dolgokat. (ha nem sikerül eleve figyelmen kívül hagyni)

Az előbb kitöltöttem egy szakítós tesztet egy fiktív kapcsolatra. Kb azzal, hogy ha egy kapcsolatra ezek meg azok a dolgok jellemzőek, akkor igazolja-e a teszt, hogy szakítani kell? Maradj vagy menekülj? Biztos voltam benne, hogy szakítani kell. Erre messze a szakítási érték alatt teljesített a fiktív kapcsolat. És most értetlenül állok, hogy annyi minden szart beleírtam, ez hogy lehet? Hacsak úgy nem, hogy annak, ahogyan megélünk valamit, semmi köze ahhoz, hogy annak mi az általános értéke.

Nem is ragozom tovább, boldog viharnapot mindenkinek!

#tanács #tumblr #szakítás #04-02

[myralog]

Karácsony van

2023. december 18., hétfő 7:20

Valahogy megváltoztam

Terveim:  Plazma lesz, s mindent fehérjét elfelejtettem. Remélem, azért nem lesz gond. Másik, hogy megint egyedül fogok leltározni. Most tuti fogok zenét hallgatni.

Kedvem:  Nagyon jó. Tegnapi, s a mai önazonosság után, jobb kedvem lett. Kezdek rájönni, mi az összefüggés. Érzem mekkora szükség van ezekre. Azt is milyen gonosz kijelentés, hogy semmi nőies nem lehetek munkában. Nagyon visszaveti az alakulás. Így, most otthon igyekszem megélni magam.

Álmom:  Nem volt, nem is emlékszem semmire. Viszont egyre jobban vagyok a nő, aki szeretnék. Egyre kevésbé érzem a péniszem jelenlétét. El tudok vonatkoztatni. A hajam, s az arcom is egyre nőiesebb. A hajam szeretem, főleg mikor össze-vissza áll. :D

Címkék: gondolatok Időjárás: 8 / -1 °C ☀️ Napkelte: 7:34 Napnyugta: 15:59 Holdfázis: 🌒 Növekvő félhold Hely: 47.681808, 17.636721 Értékelés: ★★★★☆

2023. december 18., hétfő 22:13

HRT 42 nap

Gondolatok: Az élet, a világmindenség meg minden...

Napom: Jó volt a nap, bár itt-ott unatkoztam, viszont sokat írtam. Volt plazma is. Kicsit lusta nap volt. Kiderül 25 ezer a labor, ami jó ár. 

Testi változások: Nem tudom mit akartam... De! Hogy fázom, mindig. Ez biztos, hogy hormon. Meg hogy nő a mellem, két napig azt hittem csak izomláz. Negyvenkét nap után. Sokat kezdtem megint változni. Úgy 10 éves kis lánynak érzem magam. A másik sejtem miért megy ki annyi víz, miközben 60% a testvizem. Az ízületekből, s az izomból megy el, ha jól emlékszem.

Libidó (erekció): Kezd teljesen eltűnni, mióta észrevettem mit tesz velem. Majd lesz magömlés, vagy nem. Ha nagyon kell, akkor lehet...

Érzelmek: Most már tényleg sírni kéne. El kellene engednem ezt a gátat. Talán ez a legnehezebb. Félek, így a kontrollom is oda. Pedig, nagyon más érzelmek. Külön kezelem a haragot, s a boldogságot is. Másképp kontrolállom. Az agresszió teljesen eltűnt a lelkemből. Egy szikrányi sincs.

Címkék: napló, este Holdfázis: 🌒 Növekvő félhold Értékelés: ★★★★☆

2023. december 19., kedd 7:20

Kedveltelen hajnal

Terveim:  Szerintem a kezem, s a mellkasom leborotválom. Kedv, s idő lesz akkor a naplót is.

Kedvem:  Most nem sok van, lehet csak fáradt vagyok. Nem érzem magam olyan jól mint szoktam. Majd meglátjuk.  Viszont megint agyalós lettem, sok gondolat van bennem. Megfogom ma írni a fotós gondolkodást biztos. 

Álmom:  Nem volt, de egész jót aludtam. Kezdem végig aludni az éjjeleket. Lehet kezd helyre állni a víz bennem?

Címkék: napló, reggel Időjárás: 6 / -2 °C ☀️ Napkelte: 7:35 Napnyugta: 16:00 Holdfázis: 🌓 Első negyed Hely: 47.681474, 17.636679 Értékelés: ★★★☆☆

2023. december 19., kedd 22:35

HRT 43 nap

Gondolatok: Megint elfelejtettem az estit. Igazából csak máshol járok. Készülök a januárra. Nagyon szeretnék elkezdeni varrni. Azt igyekszem összehozni. Csak akárhogy számolok kicsit necces lesz a hónap így. Persze, ez is csak akkor, ha jól terveztem. Ha nem, csúszik februárra...

Napom: Megjött a divat könyv. Nagyon tetszik. Inspirál. A tervem elég merész, de szerintem teljesíthető, 2025 őszére már tudni akarok varrni. Szabásmintát csinálni, s legyártani. Más nem volt. Jön a karácsony. Fontos akartam írni arról hogy mindig félre értettek mert pasi vagyok, vagy miért. A fotózásnál is. Nem úgy láttam a világot, ahogy ők gondolták.

Testi változások: Állandóan fáj a mellem. Ami jó, csak akkor nem, ha leverem. A szőröm egyértelműen lassabban nő, s lehet (lézerrel együtt) ritkult is. Mást most nem vettem észre, de van ami alattomosan jön, s később veszem észre.

Libidó (erekció): El is nyomom, meg nincs is. Most így jó. Nem vagyok oda a libidóért. Kell, csak az a heti kettő is néha sok.

Érzelmek: Kezd a csúcson járni a jó kedv. Ha ez a karácsonynak köszönhető szeretni fogom. De akkor minden ünnep legyen ilyen. Ú, leszek nyuszilány is. :) (Nem, pléhboj!) Ha zuhanás jön, akkor fel kell készülnöm, zsepivel mindenképpen. Ettől kicsit tartok. Nagyon gyorsan változok. Megijedek magamtól, hogy mennyire tudom élvezni. Pár napja már inkább Myra-ként gondolok magamra. Őt is látom a tükörben. Na, csapongtam. Teljesen csajos lett ez. :D

Címkék: napló, este Holdfázis: 🌓 Első negyed Értékelés: ★★★★☆

2023. december 20., szerda 7:24

Naplót hallgattam

Terveim:  Naplót kell írni, borotválkozni. Fehérje, szerintem tojást is csinálok. Majd tervezek.

Kedvem:  Jó, kicsit reggel overálban voltam. Viszont a műmell kezd nyomni, s fáj tőle. Azt is észre vettem, egyre többet gondolok magamra nőként. Egyre inkább hihető. Sok dolog lassabb szabadul fel benne, ahogy az ösztrogén egyre erősebb lesz. Napról napra jobban vagyok, nem pillanatnyilag, hanem összességében. Gyorsabbak a hullámok, ami jó is, s rossz is. Nagyon még nem érzem szélsőségesnek őket.

Álmom:  Nem volt. Csak egyszer ébredtem arra, hogy elzsibbadt a kezem. Most sem tudom miért. Lehet vissza kéne nézni. Semlegesek mostanában a reggelek. Nem érzem magam senkinek. Lehet mert fáradt vagyok. Majd pihizek karácsonykor. :D

Címkék: napló, reggel Időjárás: 7 / -3 °C ☀️ Napkelte: 7:35 Napnyugta: 16:00 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Hely: 47.681595, 17.636712 Értékelés: ★★★★☆

2023. december 20., szerda 21:40

HRT 44 nap

Gondolatok: Valaki megnyomta a pánik gombot a fejemben, előtte persze a kezdjük újra a pubertást. Lehet azért. Szóval, most olyan vagyok mint egy 11 éves kis csaj. Szépen változom, de minden megzavarodott bennem. Imádom a divatot, jó olvasni róla. Szeretnék a testemre vigyázni. Többet kihozni belőle. Szinte mindig táncolni akarok. Igazán semmi, csak kezdem megtalálni magam.

Napom: Nem igazán éreztem ezt a napot, viszont úgy érzem kicsit 100-200 kalc többet eszek. Egyszerre baj, s nem. Baj, mert tartani akartam, de imádok enni, olyan jók az ízek. Minden sokkal jobb. Azt hiszem megszerettem a bolognait. :D (Vajon a sárgadinnyét is?) Na, probléma nincs, bár kicsit még lejjebb akartam menni. Sajnos, egyenlőre (munka váltás plusz párhónapig) nem lesz edzés.

Testi változások: Fázom. Fáj a mellem. Pisilek. Boldog vagyok. Mi kell még? :D A mellem őrületes tempóban másfél hónap alatt, ami inkább csak egy, nulláról négy centit nőtt. Lehet, ha teljes adag lesz meglesz az A kosár. Most ez a cél...

Libidó (erekció): Három napja semmi. Ilyen merevedés szerűségek vannak, de nem vészesek. Jó lenne a karácsonyt is kihagyni, had sorvadjon az izom. Még mindig nagyon nagy nekem. Nem tudok normális bugyit hordani. Másoknak ez hogy megy?

Érzelmek: Labilis vulkán vagyok egy tornádóval karöltve. Ha mindent kimondanék, s megtennék lehet már nem lenne munkám. :) Ebben jó, hogy ennyi idősen kaptam a boldogságot. Sírni még nem tudtam, pár napja volt kis pityergés. Az igény a családnál a kontaktusra meglenne, de lehet hosszútávon még zavarna. Ez az érintés utálat (nem bacik vagy ilyesmi miatt), úgy tűnik mélyebben van.

Címkék: napló, este Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★★☆

2023. december 21., csütörtök 7:19

Sikerült minden

Terveim:  Ma már szeretnék kicsit olvasni. Csak most nagyon sok a könyv. A terv viszont csak a plazma, fürdés és borotválkozás. 

Kedvem:  Most tényleg jó, nem szuper, de végre közel van. Sokat gondolkozom, most a hajamról akarok írni. Ennyi téma meg lesz már. Mit fogok írni a jövőben. :D Az biztos, ha most a tükörbe nézek, egy rövid hajú lányt látok. (Szemüveget kell vennem!) Szeretem a testem, ezt nem tudom elégszer mondani. 

Álmom:  Nem volt, megint háromszor voltam wc-én. Ha nem fagynák meg minden alkalommal nem is zavarna annyira. Tegnap 2 liter vízhez, pisiltem tízszer. Az átlag legyen csak két deci. Az azt jelenti, hogy az ki is ment belőlem... Hmm...

Címkék: napló, reggel Időjárás: 7 / 0 °C ☀️ Napkelte: 7:36 Napnyugta: 16:00 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Hely: 47.681478, 17.636495 Értékelés: ★★★★☆

2023. december 21., csütörtök 21:56

HRT 45 nap

Gondolatok: Ha lenne címe ennek a bejegyzésnek, akkor tuti az lenne, hogy indokolatlan jókedv. :) Van egy kb. fél órás időszak a Divi felkenése után, mikor indokolatlanul nagyon jó kedvem van. Pedig zavar, hogy rosszul mértem fel az anyagi dolgokat. A varrást akkor is szeretném elkezdeni januárban. Munka olyan, he, de kibírható. Nem erőltetem, mindent megcsinálok. Csak tudom nincs ott jövőm, így semmi pluszt nem adok bele.

Napom: Nyugisan eltelet, előre láthatólag holnap leltározni is fogok. Lelkileg úgy készülök, akkor nem lesz gond. Utána, úgyis sok boldogság hormon lesz. Ma volt plazma, vettem varróskönyveket, s statisztikát is tettem a naplóba. Azért jó nap volt.

Testi változások: Minden kicsit, olyan pont nem láthatóan. Tudod, te belelátod, de nincs ott. Csak mintha belenőné a testedbe. Végre jól vagy, magad vagy. A bőröm nagyon érzékeny. A legkisebb vágás is látszik rajta. Találnom kell valami testápolót. 

Libidó (erekció): Boldog vagyok, mert semmi. Kicsit lehet én is benne vagyok akarattal, de szeretném ha több mint egy hét lenne. Most négy nap...

Érzelmek: Tartom, hogy minden érzelem teljesebb, és több. Nem egy egyenes vonal, inkább egy gömb, ami minden irányba körbe vesz. Az életed minden részére hatással van. Jobban megéled őket. Ami ez előtt megvolt, az is mássá vált. Többet ad, vagy vesz el. Emiatt nehezebb a rosszat kezelni, de nem lehetetlen. Nekem a düh ilyen. Nagyon hirtelen jön, s bármi kiválthatja, az eddig csak emberek helyett. Megkellet tanulnom, hogy mikor kezd jönni, s akkor elengedni. Szerencsém van, mert kapcsolódott az agresszióhoz. (Nem, nem verekedtem, csak az érzés ott volt.) Mivel, az teljesen eltűnt, nem is tudom belehergelni magam.

Címkék: napló, este Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★★☆

2023. december 22., péntek 7:43

Hiába mentem

Terveim:  Lézer lesz, de előtte elmegyek a könyvekért. Egészen necces nap lesz így. Mást nem terveztem. Olvasni, ami jön ma.

Kedvem:  Gondoltam reggel elmegyek az Árkádba a könyvért. Aha, 8-kor nyit. Szuper. Kicsit a hidegben mászkálni, úgy hogy állandóan fázol, jó volt. Éhes is vagyok, de jó kedvem van. Csak a munka, s az hogy ott mi várható húzza le.

Álmom:  Nem volt, de wc igen. Talán háromkor. Utána olyan hirtelen ébresztett a telefon csak pislogtam. Aztán egész jól telt a reggel Zsuval. Emesének hívott. Majdnem sírtam. :)

Címkék: napló, reggel Holdfázis: 🌔 Növekvő hold

2023. december 22., péntek 23:09

HRT 46 nap

Gondolatok: Lefagyott, majd leolvadt az agyam, de megvan a terv januárra. Van egy rossz forgatókönyves, s egy jó is. A varrógép biztosan egy Singer 4432-es lesz. Egyszerűen mindenhol azt olvastam, kezdőknek ez a legjobb. Cosplay-nek néztem utána, pont amiatt, mert ott minden anyagot varrni kell. A két forgatókönyv között a különbség, a felszerelés amit venni tudok hozzá első körben. Amint meglesz külön beszámolok a dolgokról.

Napom: Reggel gondoltam, van időm elmegyek a könyvemért. Aha, csakhogy az Árkád nyolckor nyit... Hidegben 1km séta, jó volt. Munka nyugis volt, feltaláltam magam végig. Utána, rohantam hogy akkor összeszedem a könyveket, s a buszt is elérem lézerre (végleges szőrtelenítés) bár megint vagy 2-3km séta volt, a busz nem jött. Tíz perccel később nekem már késő volt. Séta vissza a vidéki, megint jó másfél kilométer. Egészen átfagytam ma. Lényeg, hogy végül hazaértem, felvettem a meleg overált, s átmelegedtem. A tusolás is sokat segített persze. :D

Testi változások: Kezemet figyelem mostanában, de nem változik. Sajnos, a szőröm nem annyival nő lassabban, mint hittem. Pedig, olyan jó látni, hogy nincs rajtam. Talán a házi lézer segít...

Libidó (erekció): Lassan személyes rekord lesz. Ma van ötödik napja, hogy nem nyúltam magamhoz. Sajnos érzem, s ha reggel úgy ébredek akkor inkább elélvezek, az kisebb rossz, mint arra ébredni áll ki belőled valami, amit nem szeretsz.

Érzelmek: Totális hullámvasút voltam ma. Amennyit mentem, néha azt sem tudtam milyen a járásom, úgy összehúztam magam, hogy csak egy kis gombóc lettem. Nem is éreztem magamban semmit. Vennem kell majd sálat, s egy cipőt, olyanokat ami már jobban hajlik a nőihez... Mikor nem akar épp semmi visszarántani, nagyon tudom érezni, hogy rövid hajjal, de Myra vagyok. Ott táncolok, vagy csak mosolygok...

Címkék: napló, este Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★★☆

2023. december 23., szombat 23:07

HRT 47 nap

Gondolatok: Nehéz bármint is mondani, bár jó nap volt. Nem igazán találtam magam. Valahogy sehol lévőnek érzem magam. Elvesztem most ebben a napban. Nagyon önmagam akartam lenni, s emiatt nem lettem kicsit sem. Másról nem gondolkodtam, haladatm az árral ma, s pihentem.

Napom: Reggel kicsit tovább pihentem, de így is időben voltam mindennel. Aztán Anyunak segítettem az ebédnél, porszívózás. Megjöttek öcsémék, onnan már minden kicsit felgyorsult. Reggel nem ettem, felkészülve az ebédre (sajtleves, aszaltszilvás csirkemell), de szerintem így is túlléptem a napi keretem. Belefér, csak szeretném elérni a hatvan kilót. Utána pihentem, majd Pókverzumot néztem. Most is imádom Gwent, nagyon tudok azonosulni vele. Tényleg tini lettem. :D

Testi változások: Nagyon már nem látok, már nincsenek gyors dolgok. Kezd beállni minden az új normálisra. Viszont a szaglásban és az ízlelésben, azt vettem észre, van ami változott. Ami eddig nem annyira tetszett, most lehet jó. Még inkább csak alapdolgok, nincs kirívó. Nyáron majd a sárgadinnye teszt! :D

Libidó (erekció): Ott bujkál, de nem éreztem nagyon. Vannak villanások, mikor érzem hullámát a péniszemen, de nem csodálom hat nap után. Mivel, inkább csak magam miatt akarom, s nem a vágy, így még próbálom húzni. Szokásos, ha merevedésem lesz reggel. akkor kell...

Érzelmek: Alakulok, tisztulok. Haladok, hogy tudjam kezelni ezt a teljesebb érzelemrendszert. Egyik legrosszabb az lenne, ha ezt elveszteném. Imádom, nagyon összetett, és ha tudod használni, akkor nagyon tud segíteni. Észrevettem, ha szomorú vagyok, akkor ott több érzelem is van. Akár halványan, akár erősen. Míg a negatív levisz, lehet kapaszkodni a reménybe, s felhasználni, hogy valami kreatívot csinálj. Pasiként, inkább csak egy irány volt, vagy elkeseredtél,  vagy hittél, amíg bírtál. Csak az egyiket tudtam jól megfogni. Most úgy érzem lehet több a kezembe, s festhetek egyszerre több színnel is. Nem tudom lesz-e még versem - jelenleg nem hiszem, de kíváncsi vagyok az mennyivel lesz másabb...

Címkék: napló, este Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★★☆

2023. december 24., vasárnap 22:08

HRT 48 nap

Gondolatok: Hmm, karácsony van. Én meg azon agyalok, hogy meg kéne írni az évvégi blogot. Kicsit lehet sietek, csak sok minden történt idén. Itthon kezdem átfordítani a dolgokat, s inkább Myra lenni. Holnap lehet megnézem a sminket is, csak a szemöldököm ki kéne szedni.

Napom: Jó volt, olyan nyugis családi nap volt. Aludtam, helyre tettem Ruby-t (laptopom), s a naplót csináltam. Más tényleg nem történt.

Testi változások: Nem nagyon tapasztalok, a körmöm valamiért nem igazán nő. Sokat is ettem, de vagy megteszem, vagy nem lesz zsír mi lerakódjon. Ettől még nem hagytam abba az alacsony kalóriát, csak engedek kihagyásokat.

Libidó (erekció): Érzem, s egyre inkább akarok egy elélvezést, de nincs az a nagy vágy. Elengedem, a személyes rekordom meglett, innen ezzel nem törődők. Mióta maszturbálok nem volt olyan, hogy egy hetet kihagytam volna. Most megtörtént, sokkal több időm is van.

Érzelmek: A nyugalom jó tesz a lelkemnek. Zen leszek, olyan mintha az óceán megnyugodna. Akkor azt mondanám, hogy ez is új, nincs a lelkem taván fodor, tudok csak a létezésnek lenni. Várom a nyarat, hogy egy fa árnyékában csak üljek, vagy a tóparton napozzak...

Címkék: napló, este Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★★☆

#hrt #mtf #transgender

[a-banatos-szerelem-ara]

Tudod tegnap osszetortel. Hogy mivel? Azzal hogy őszintén elmondtad hogy nem akarsz elkotelezodni = tőlem semmit. De azért megkérdezed én mit gondolok erről? És hogy meg egy dolgon gondolkodtal!?

Leírod bazdmeg hogy nem akarsz elkotelezodni, aztán javítod hogy ez nem teljesen igaz, aztán őszinte leszel és félsz hogy nem leszel idővel sem szerelmes, de van meg egy gondolatod, aztán az a gondolat már mindegy mert akkor is azt érzed, hogy nem akarsz elkotelezodni.

Na most ezen igazodj ki kérlek az én helyemben.

A opcio: szépen lassan de elengedem. Ez a nehezebb opcio. Megint elfogadni, hogy nem kellettem, nem voltam elég NEM VELED VAN A BAJ, VELEM érzést. Tettetni a nagyasszonyt, és idővel találni mást.

B opcio: reménykedni. Ez a lelkemnek könnyebb opcio. De az önbecsülésemnek nem kedvez. Reménykedni, hogy rájössz mekkora pancser voltál és hogy szánod banod, kezdjünk neki újra. Hülye volt, hogy nem adtal ennek időt és teret és hogy egy puha pöcs voltal. De ez megint nem jó opcio, mert nekem egy férfi kell nem egy balfasz.

Mert tudod egy kurva kettős pontot hagytál, sőt inkább egy vesszős pontot. Te sem tudod mit akarsz. És nem akarsz bizonytalanságban hagyni, ami tisztelendő de bazdmeg tudod.

Inkább elengeded, mert ez a biztos. Gyenge vagy. És nekem nem erre van szükségem. Tudjuk. Te is tudod, én is, mindenki.

De nekem ne mondd, hogy kikocsikazol valakiert másfél órát aztán el vagy vele 4 órát, aztán haza viszed megint 1 óra és aztán onnan te is haza másfél óra ismét. Nem mondod, hogy ki találsz valamit ha unatkozok. Hogy előtte egy nappal miért nem szóltam, haza vittél volna. FASZSAG. Nem mondok olyat, hogy te most is jó vagy. Nem beszélek senkivel ennyire félre érthetően hajnali 2kor, nem írok joreggelt, joejszakat uzenetet. Nem kérdezem meg, hogy tudok e segíteni ha stresszes vagy. Nem mondom h nagyon csinos voltál ma. Nem mondom, hogy vissza megyek csak h ‘helyre rakjalak’. Nem csinálok ilyeneket.

Vagy lehet pont azért csináltad, hátha ez majd meghozza nálad is azt a ‘BUMM’ érzést amire oly nagyon vágysz?

Meg mikor akartál erről beszámolni nekem, hogy sztornó mégse eroltessuk? Mert nem akkor amikor lemondtad a ‘randit’ az is biztos mert utána meg jött az az egyébként milyen a napod? FASZSAG.

De ha varod azt az első látásra szerelem érzést, vagy a rozsaszin kódot akkor azt nem fogod megkapni ha nem volt meg az első alkalomnal. Rozsaszin köd nálam sem volt, köcsög pillangóim voltak.

Ennél nagyobb faszsagot nem lattam meg amit lemuveltel az elmúlt hetek során. Megbantottal. Földbe tiportál. Nem fogom megmondani, se mutatni neked az érzéseimet mert nem erdemled meg egyáltalán.

De magamnak felesleges hazudnom. B, B, B. Mert te is és én is vagyis te nem de te aki épp olvasod tudod hogy úgyis fejvesztve ugranek bele mert ilyen vagyok.

Én fasz meg leírtam hogy én tuzen, vízen átmentem volna ha ezt mindketten akarunk. Mert azt hittem, a munka miatt megy a vacila nem pedig azért mert Te nem vagy biztos magadban. Kurva gaz, hogy vártam azt a randit. Mert nagyon vártam, és már értem miről beszélnek mások mikor faképnél hagyjak őket. Sajnalom és köszönöm, hogy ezt is megtudhattam. Sosem akartam.

Tudod készültem, szépen felöltöztem, sminkeltem és boldog voltam. Éreztem hogy ez most jó lesz, erre megérte varni, te rad megérte varni. Tudod régóta gondolkodtam ezen, rajtad, rajtunk. Napját nem tudom megmondani, nyár volt már. Én meg itt ülök szeptember utolsó napján és írom ezeket a sorokat hogy mennyire pofára ejtettel. Mert ezt tetted. De neked nem kell tudnod, hogy fajt. Holnapra felveszem a szép nagy mosolyom és bele mosolygok avval a szép mosolyommal az arcodba.

Meg írtad hogy vannak erzeseid, hogy nem teljesen azt teszed épp amit őszintén szeretnel, de megis ezt teszed. Ott hagytad azt a kis kaput. Azt a pici reménysugarat, ez toxikus, manipulatív és önző dolog volt. Mert én abba fogok kapaszkodni, és mennyire klisé hogy pont én mondom ezt.

Megint azon kapom magam, hogy azon gondolkozom te min gondolkodhatsz? Neked is olyan volt ez a nap mint nekem? Te is ennyit agyaltal kettőnkön? Neked is szar? Megbantad? Megbantad hogy ezt leírtad?

Azok a szavaid járnak a fejemben, mikor hoztál haza hogy van meg egy olyan lehetőség hogy elengedjuk. Mondtam neki ha el akarjuk akkor el tudjuk, erre te azt mondtad ha el tudjuk. Mert nem ugyanaz. Én mondtam, ha akarjuk eltudjuk. Tiltakoztal. Ha el tudjuk.

Meg egy kis kapu. Mi van ha nem tudjuk? Mi van ha mindig ott lesz az a mi lett volna ha? Mert szerintem ott lesz, addig amíg mindkettonknek nem lesz valaki addig az egyikben ott lesz mindig, vagy lehet utána is.

Tudom hogy mit kene tennem, tovább lépnem és elengednem, nem reménykedni és gondolkodni mi miért történt mert nem releváns. Megtörtént ennyi. Annyival jobb Palik vannak nálad a földön. És tudom, mert tudom és nálam is vannak jobbak. De faj hogy meg esélyt sem adtál nekünk igazán. Nem fogok utánad futni. Nem vagyok sem ketsegbeesett, sem ennyire bena. Nem értékeltek, akkor ennyi így jártál.

Túl gondoltam veled kapcsolatban a dolgokat kicsit.

Utallak amúgy.

[aranysziv]

engedd el és ne foglalkozz vele - mondta kedves barátnőm. 10-12 éve ismer, régen még padtársak is voltunk gimiben, aztán távbarátok, mert maradt Debrecenben az egyetemen. de most már ő is itt van a fővárosban. és ennyi év után is képes ezt mondani nekem. pont nekem. mintha nem tudná, hogy ezek után "csak azért is". nem tehetek róla, ilyen a természetem. majd én elengedem, ha akarom, de nekem ne mondja meg senki. szeretem őt, de még ő sem. és mi az, hogy ne foglalkozzak vele? mégis hogy ne? mármint épp azért osztottam meg vele is ezt a problémát, mert nem hagy nyugodni. már pedig ha engem nem hagy valami nyugodni... hát, Isten óvjon mindenkit. mondtam neki, hogy tudom, hogy igazam van, de szeretnék bizonyosságot nyerni. ő meg jön itt azzal, hogy de mégis minek, ha tudom? hát hogyhogy minek? mert én tudom, hogy az van, de attól még szeretném tudni “hivatalosan” is. mit nem lehet ezen érteni? letettem a fejemet a párnára és csak néztem magam elé. eszembe jutott a boszorkányfutár, mikor ugyanígy tesz, és a macskájától azt kérdezi, hogy mi a baj vele, miért érzi úgy, hogy találkozik sok emberrel, és az elején minden rendben, de aztán mégis idegennek érzi magát velük. kívülállónak. ja. ha lenne macskám, nem is ezt, de hasonlót kérdeznék tőle. azt hiszem, engem a legjobban csak megértéssel lehet szeretni. és az erre való képességgel nem rendelkezik mindenki, hiába vágyok rá. de nem ők a hibásak, vagyis nem tartom őket annak. nem vagyok egyszerű eset.

ugyan van három esernyőm és egy esőkabátom is itthon, ez a pár nap mégis úgy alakult, hogy a hét napból négyszer áztam el, és nemcsak pár csepp, nem, hanem az az igazi, bőrig. csodával határos módon nem betegedtem le, pedig számítottam a szokásos (rettegett) mandulagyulladásra. évente egyszer mindig van, de most kivételesen olyan rég volt, hogy szinte hiányzik is. de nem kellene elkiabálni, én is tudom, mert utána igazán nem bírom az ágyfogságot. rossz beteg vagyok, nem tudom kezelni.

ahogy nem tudom kezelni a hidegséget sem. a közömbösséget, érdektelenséget. a távolságtartást. mondjuk nem is akarom őket tudni, ez is igaz. túl heves vagyok, fűt a szerelem, a szeretet, az életigenlés, és ezek a dolgok valahogy szembemennek azokkal a dolgokkal, amik én vagyok, amilyen vagyok, amik bennem vannak. a tűzzel. én ha azt mondom, hogy nem érdekel valami, hidd el, hogy de igen is érdekel, jobban, mint bármi más. az csak a dac, ami ezt mondatja velem, ami visszavezethető ilyen-olyan okokra. főleg büszkeség. meg a vágy arra, hogy lássam rajtad, hogy te is élsz, és meg mered mutatni, hogy téged érdekel. mert akkor már én is meg tudom mutatni. vagyis ezt gondoltam. de aztán próbálkozott. és én azt sem tudtam kezelni. ami volt, főleg pánik. és aztán kérdezte, hogy mit olvasok most, én meg mondtam, hogy az Alice Csodaországbant, és azt mondta, hogy akkor nagy lehet a bánat, ha ennyire a fejembe menekültem. persze, neki sose árultam el, hogyha akkora lenne a bánat, akkor igazából A kis herceget olvasnám, mert a bolond kalapos meg a szívkirálynő és a fehér nyuszi ők csak úgy vannak nekem, a szívem egy elrejtett zugában, és nem olyan, mint a róka vagy a rózsa. más doboz, más hangulat. bár ezzel a kijelentéssel Pandora is lehetnék, mikor a szelencéről kérdezik. aztán mégis jönnek a csapások. sajnálom.

már abban a másodpercben hiányoztál, amint elmentél. néha azt kívánom, hogy bárcsak ne engedtél volna el ilyen könnyen. de csak azért, mert azt hittem, hogy nem lennél rá képes, hogy neked nem ilyen a szereteted. hogy bátrabb ennél vagy nem is tudom. jó lett volna együtt küzdeni azért, hogy jó legyen. és nem egyedül. most mondta, hogy hozzuk helyre, hogy ezt még rendbe lehet hozni, és én csak nem tudom. másképp lesz, jobb lesz, mert most már tudjuk, hogy mi volt a baj. lehet igaza van, nem tudom. itt vagyok, nem kell egyedül lenned ebben. a szándék a helyén, ebben nagyon biztos vagyok, és ezekre a szavakra pedig mindig is sóvárogtam. lebegek bennük, napok óta más sem jár a fejemben. itt vagyok. itt vagyok. itt vagyok. én tudom ezt. esküszöm, hogy tudom, biztos vagyok benne, mert bebizonyította. én is itt vagyok. de ijesztő is, mert ha úgy lesz, akkor én már nem akarok majd mást. ismerem magam, és nagyon elfáradtam. amúgy is mindent vagy semmit vagyok, de ebből úgyse érem be soha a semmivel. szóval mindig a mindent. és ez most egy válaszút. és most nem tudok koncentrálni, nem megy. máshol vagyok. én most nem is itt, egy részem tényleg nem. nem a bánat nagy, hanem a gondolatból van túl sok. kérdések, amik nyomasztanak. ez most ilyen befejezetlen.

[csacskamacskamocska]

A főnök széke

Ebben is volt némi szerelem, nem tudom, hogy azt a részt elmeséljem-e. Bele voltam bolondulva a pasiba, aki kollégám volt, aki amikor új stúdiót hozott létre, vitt magával. Hogy mennyire volt fasz, azt már nem tudom megmondani. A pszichológus szerint én is fasz voltam. Mindenesetre nagyon szerelmes voltam a történet idején.

Épülgetett a stúdió, kb a semmiből, de komoly megrendelőkkel, szóval volt mire építgetni. Az egyik szerzemény az volt, hogy a főnökünk vett magának egy nagyon kényelmes irodai széket. (velünk kb egykorú faszi, pár évvel idősebb, ő is melózott velünk, szóval annyira volt főnök, hogy övé volt a cég meg a felelősség). Mindenki más a bérelt iroda székein ült. Ülhető volt az összes szék, semmi extra kényelmetlenség. De azért a magastámlás, fekete műbőr forgószék azért nagyon menő volt! A főnök kijelentette, hogy soha nem használhatjuk a székét! Soha! Hát, nem használtuk. Amíg az egyik srác bele nem ült. Én persze szóltam neki, hogy hú, az a fönök széke! Ő meg nézett rám, hogy WTF? Kit érdekel, hát nincs is itt! A sztorit azért mesélem, mert akkor jöttem rá egy fontos dologra. Hogy játszmákból, rendszerekből ki lehet maradni. Mi mind tudtuk, hogy semmi sem történne, ha beleülnénk a főnök székébe, mert mi történhetne, ha meglátja? Üvöltözik? Ez mondjuk esélyes volt. Kirúg? Alig páran ismertük és tudtunk dolgozni a programmal, amire a stúdió munkája épült. Dehogy rúgott volna ki! kellemetlen megjegyzéseket tesz? Hát folyton kellemetlenkedett! :D Valójában semmi sem történt volna. Akár azt is mondhattuk volna, ha pattog, hogy te hülye vagy. De én és a többiek elfogadtuk ezt a helyi kis királyságot és a szabályait. Fura érzés volt, hogy van valaki, aki nem fogadja el, aki nem játszik. Fura volt tudni, hogy igaza van. A mi játékunk komolytalan, gyerekes. A főnökünk is komolytalan és gyerekes. A férfi, akibe fülig bele voltam esve, ... jajj. Én tettem oda a piedesztálra, hogy nagyobbnak, jobbnak, erősebbnek és férfiasabbnak lássam, olyannak, aki akkor is meghatározó, ha jelen sincs. Tudtam én ezt, de szar volt mégis szembesülni azzal, hogy valaki vállat rándít a pasira, aki nekem annyira fontos. A játékot, amiben alárendelődtem, én teremtettem, erősítettem és építgettem.

Később, más csoportokban is megéltem hasonlót és mindig nagyon zavart ez után amikor kialakul egy belső rendszer ami olyan értékeket nagyít fel amik egy nagyobb csoportban már nem számottevőek. Írók, költők, akik egymás szopják fel, alkotók, akik csak jóindulatú baráti körben tudnak megélni és még sokféle ember, aki valami módon kialakít maga köré egy önmegerősítő, értéktorzító csoportot. Ha szeretem az illetőt, akkor lapítok. Ha nem szeretem, akkor hamar kiközösítenek, mert akkor én leszek az, "aki nem játszik velük". Amúgy az egész azért jött fel, mert tegnap amikor mondtam Bélának, hogy bocsi, köszi, ennyi, akkor Béla megpróbált beszélgetést kezdeményezni arról, hogy miért mondtam nemet. Miután azt mondtam, hogy nem akarok beszélgetni, beszélgessek arról, hogy miért nem? És majd megpróbálja egyenként megtámadni az érveimet? Vagy mi? Ritkán terül elém ennyire szépen egy játszma, és tudok ennyire egyszerűen kimaradni belőle. Szép, világos pillanat volt.

Sok játszmát felismerek és vannak játszmák amikben benne is vagyok. Van amiből kimaradok, amit leteszek, és van amibe belesodródok mert későn ismerem fel. És persze vannak win-win játszmák is. Pl a mostani főnökömmel több is. A "játszma" fogalma nem azonos azzal amikor hazudozol, valakit basztatsz vagy próbálsz ügyesen vagy ügyetlenül manipulálni. Bár a legtöbben ennek szinonimájaként használják. „Ne játszmázz velem!” – ne zsarolj, ne próbáld érvényesíteni az akaratodat, ne erőszakoskodj, ne hisztizz, ne magyarázz, ne ne ne ne, akkor se, ha igazad van, ha jogos, mert Én nem akarom és ezért ez JÁTSZMA! A játszma ellen tiltakozás is lehet egy játszma.

A játszma leginkább egy forgatókönyv, egy szabályrendszer, amit tudatosan vagy öntudatlanul elfogadsz és mindig ugyanazzal az eredménnyel zárul.

#a főnök széke #hatalom #önérvényesítés #játszma #értékrend #kommunikáció #02-08

[miniatureballoonstranger]

A megértés

- Most van az időpontod?- Igen!

- Mikor foglaltad le?

- Még hat hete.

- Ok, elfelejtettem, de semmi gond. Leveszem a kabátot és jövök, addig tedd magad le a kényelmes székre.

- Rendben, de azért mond el kérlek, hogy mire számítsak!

- Nyugalomra, odafigyelésre, törődésre, és legfőképpen lelki megújulásra.

- Amiket felsoroltál az nem fog menni ennyi idő alatt nekem...

- Dehogynem, majd adom az ütemet, figyeled, amit mondok, és minden jobb lesz.

- Rendben.

- Mindjárt jövök, csak készítek egy kávét magamnak. Mit is mondtál, mennyi időd van?

- Hát, kábé egy órám. Ennyi idő alatt tudsz valamit csinálni velem?

- Hogyne tudnék, sokat is. El sem fogod hinni, hogy mennyi mindent tudok egy beülés alatt.

- Az jó lesz. Lajos már mondta, hogy jöjjek el, mert meg kell újulnom. Lelkileg megtisztulnom, kicsit kiengedni a gőzt. Egész nap csak gyűlik bennem a feszültség. Itt úgy érzem, hogy magam lehetek. Elmondhatom, ami bánt és csak megértést kapok, nem ítélkezik senki felettem. Jössz már?

- Igen, tadaaammmm... már itt is vagyok. Én is leülök. Elválaszt minket egy támla, de ez ne zavarjon. Kicsit majd közelebb hajolok.

- Ok, tehát, mit mondjak?

- Mindent, ami bánt téged. Mindenről mesélj, ami nem úgy sült el, ahogy szeretted volna. Meséld el, hogy mi volt a munkahelyeden, a faiddal, a férjeddel. Mit érzel, amióta kiment a legjobb barátnőd Svédországba, hogyan jössz ki az anyósoddal...

- Ez nekem annyira megnyugtató, hogy ezeket tudod már rólam. Nos... A munkahelyem szar. Szar volt már akkor is, amikor legutóbb beszéltünk, és azóta sem lett jobb a helyzet. A főnököm egy idegbeteg állat. Mindenkivel csak üvöltözik. Ha valaki valamit elront, akkor gyakorlatilag lehülyézi. A múltkor is elütöttem egy számot az árurendelési Excelben, persze rögtön kiszúrta, és akkora botrányt csinált belőle, hogy a szomszéd szobából átjött a kolléganő az üvöltözésre.

- Nem lehet, hogy valami baja van neki is. Lehet, hogy még nem találta meg az útját, és kétségek között vergődik. Lehet, hogy neked kellene megértőbbnek lenned. Te már megtaláltad az ösvényt a megvilágosodás felé.

- Nem tudom, lehet, hogy nekem kell türelmesebbnek lennem, de nem tudok. Amikor elkezd üvöltözni, bennem is felmegy a pumpa. Egy darabig hallgatok, majd kitör belőlem is a gonosz, pedig ezt utálom. Pont az Excel-táblás ordítozásnál odaszúrtam neki, hogy ennyire szar főnököm soha nem volt még. Azt hittem, hogy ott helyben kirúg, de nem. Képzelheted, a balhé után napokig egy frászban voltam, hogy mi lesz velem.

- Látod, már elő is jött az egyik jó tulajdonsága. Nem bosszúálló. Ezt kell nézni. Ha ebből indulsz ki, akkor már jó úton vagy, hogy megértsd a mozgatórugóit, azért...

-De nem tudom, és nem is akarom megérteni. Utálom az ilyen arrogáns, pökhendi pöcsöket. Az nem hibázik, aki nem dolgozik, ő sem tökéletes.

- Tudom, hogy nem az, de azért látni kell az emberi oldalát is, mit miért tesz. A hajad viszont nagyon szép, amikor beültél, már akkor is láttam, hogy szép fényes. Látszik, hogy ápolod.

- Igen, minden hajmosásnál teszek rá kondicionálót. Attól ennyire szép. Na, jó, a főnököt hagyjuk. Viszont a gyerektől a falra mászom. Kamaszodik, és egyre hülyébb. Nem beszél, hiába kérdezem, hogy mi volt a suliban, csak vonogatja a vállát. A múltkor már annyira felhúzott, hogy belenéztem a mobiljába. Elment a vécére, addig kitúrtam, hogy miket chatel a többiekkel és milyen üzeneteket küld. Képzeld, kiderült, hogy van egy csaj, aki tetszik neki. De szerintem nem mer kezdeményezni. Azt hiszem, hogy az osztálytársa. Nem értem, hogy miért nem hívja randira. Egyetlen üzenetben sem kérdezte meg a lányt, hogy akar-e találkozni. Végül a hölgyike írt rá. Megkérdezte a kis rámenős luvnya a fiamtól Messengeren, hogy elmennének-e moziba. És mit gondolsz, mit válaszolt az én hülye gyerekem? Na, nem fogod kitalálni. Azt írta vissza, hogy „adom”...

- És ez miért baj. Válaszolt a lánynak, vagy nem?

- De mi a tök az az „adom”? Ezt, hogy érti, mit ad? Pénzt, szót, kenyeret? Ez már megint milyen kamaszos baromság, hogy „adom”?

- Szerintem nem vagy tisztában a szó jelentésével. Ez náluk azt jelenti, hogy rendben. Ez a legújabb szleng.

- Ja, hogy ez a legújabb... Ok, akkor már értem. De, hogy te mennyire képben vagy, ez a nem semmi. Pedig az ember nem is gondolná rólad. Egész nap kuksolsz egy lukban, néha jönnek hozzád emberek. Beszélgetsz velük, ők kiöntik a lelküket, te meghallgatod.

- Igen, mert a munkám része. Látod, téged is meghallgatlak. És már az egyik mozaikkocka a helyére is került az életedben. Tudod, hogy mi az az „adom”, és remélem, hogy a főnöködnek is előbb-utóbb meglátod a jó oldalát.

- Mondjuk az nehéz lesz. De, ha már a főnök szóba került. Az anyósom, az legalább annyira arrogáns, mint ez az állat. A múltkor felhív, hogy mit vegyen a gyereknek szülinapjára. Mondom neki, hogy semmit, mert mindene megvan. Erre erősködik nekem, hogy de ő venni akar, mondjak valamit. Ok, mondom, akkor vegyél neki művészeti könyvet. De nem kell új, menjél be egy antikváriumba, és onnan vásárolj egyet. Na, erre mit csinált?

- Mit? Figyelj, egy kicsit közelebb megyek hozzád, mert meg akarom nézni a hajszínedet.

- Gyere... Szóval azt csinálta, hogy bement a legelső Libribe és megvette a legdrágább művészeti albumot. Majdnem egy húszasba került. Azt hittem, hogy agyvérzést kapok, amikor megláttam. Azt nem értem, hogy akkor mi a francnak kérdezi meg, hogy mit vegyen. Vegyen akkor, amit akar. De ezzel most úgy feltolta a lécet, hogy nem tudom ezután, mi lesz elég értékes ajándék a gyereknek. Eddig ötezerért kapott valamit, most akkor már egy húszasért kell majd vásárolni neki?

- Nem akarsz kicsit elnézőbb lenni vele? Jót akart, szereti az unokáját, meg akarta lepni valami maradandóval. Szerintem semmilyen lécet nem tolt fel, egyszerűen örömöt akart szerezni.

- Lajos is ezt mondta. A drága Lajos. Egyszerűen imádom, attól a perctől kezdve, hogy elvitt az első randin egy oltári jót vacsorázni. Mindig tud rám hatni. Meglátja bennem a jót. A múltkor át akart cseszni az egyik eladó. Képzeld el, többet számított fel a rohadék a kenyérért, mint amennyibe az valójába került. Majd felrobbantam a boltban, éreztem, hogy vörösödni kezd a fejem, és nyitom a számat, hogy valami gonoszat mondjak. Erre Lajos odalép, és azt mondja, hogy „Kedves hölgyem, szerintem rosszul számolt, ez nem a Tigris Cipó, hanem a Rusztikus Zabos. Az egy kicsit olcsóbb.” És képzeld el, a pénztáros kiütötte az összeget és beírta a jót. Olyan büszke voltam Lajosra, hogy el nem tudom mondani. Utána még meg is dicsért engem, hogy nem engedtem az indulataimnak, és nem bántottam meg szegény pénztárost. Azt mondta, amit te, hogy én már látom a fényes ösvényt, amin haladni kell.

- Na, látod, hogy megy ez. Neki is sikerült meglátni a másikban az embert, neked is menni fog...

- Most miről beszélsz? Egész végig azt mondtam, hogy látom már az embert a másikban. Jó a főnököm a kivétel, de az anyósomnak, a gyerekemnek és Lajosomnak is látom már a mozgatórugóit. Sőt, már meg is értem őket. Egyedül Annát nem tudom még hova tenni az életemben.

- Miért, nem ment ki Svédországba végül?

- De, dehogy nem, de a kiutazás előtt nem sokat beszélt velem. Azt mondta, hogy nincs ideje. Aztán megláttam az elutazása napján, amint a másik barátnőnkkel ül egy cukrászdában. Nagyon dühös lettem, hogy mellőz.

- Lehet, hogy a barátnőtöknek szüksége volt rá. Lehet, hogy bajban volt, és segítséget kért Annától.

- Lehet, de akkor is szemétség volt tőle. Bár a múltkor chateltünk, és azt mondta, hogy jól van kint. Megvolt kint az esküvője, megjegyzem arra sem hívott meg, és nagyon szép helyen laknak Stockholmban. A férjének van egy loft lakása, oda költözött ő is. Azt is írta, hogy látja mindennap a svéd miniszterelnököt. A házuk előtt bicajozik el, és ha Anna kint van a ház kertjében, akkor köszön neki. Képzeld, nem kell dolgoznia sem, annyira sokat keres a pasi, hogy Anna otthon van és neveli a növényeit. Gyakorlatilag 55 évesen nyugdíjba ment a mázlista. Várj, mutatok egy képet Annáról, előkeresem a mobilomból. Jaj, de jó, hogy szóba került, látod, ilyen hajat szeretnék. Ha le tudnád így vágni, azt megköszönném.

- Persze, meglesz. Anna nagyon szép, és jó is ez a haj. Szerintem neked, is jól fog állni. Még maradt 45 percünk.  

#short story #wrtiers #soul #women writers #psichology #conversation

[emlekeimhullama]

Mond meg miért …

Mond meg miért csinálod ezt velem? Mikor próbálok rajtad túl lépni? Próbállak elengedni, hiszen ezt akartad. Próbállak elfelejteni. Próbálok nélküled boldog lenni, mivel nem adtál más választási lehetőséget. Annyira nagyon felejteni szeretnék, és egyszerűen nem megy. Mindig tudatod velem, hogy még itt vagy, hogy még talán gondolsz rám, hogy még talán van valami kettőnk között, valami apró szikra. Felbukkansz az utcán és levegőnek nézel, ettől fájóbb nincs is, nem is tudok rád nézni sem mert fáj, és félek, hogy már nem látok a szemedben semmit és az még jobban összetörne. Azonban tudtam, hogy itt megtalállak, éreztem itt leszel. Igazam volt! Mond miért teszed ezt velem? Miért ? Mire jó ez az egész ?! Könyörgöm mondj valamit, mond hogy már nem akarsz, hogy nem érzel semmit! Csak mondj már valamit kérlek!!!

2023.08.18.

#tecukiid

[banizabellas-blog]

Szerelmes vagyok beléd azok utan is amit tettél velem , meg aláztál , le cseréltél, meg bántottál, hazudtál, tönkre tettél.. én mégis azt mondom neked hogy szeretlek ! Mert így van !! De miért teszed ezt velem még mindig? Miért mondod azt h te is szeretsz mikor ezt teszed velem ?