#már mindegy

[ejfelikivansag]

Úgy voltam vele, hogy sehogy. Lesz ami lesz, már nem érdekel...

#nem érdekel #szerelem #szeretlek #hiányzik #hiányzol #család #mindegy #már mindegy #majd lesz valahogy #egyedül #magány #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #saját

[usayblablabla]

Mindenki azt mondta, túlstrapálom magam és álljak le ezzel. Most meg azzal jönnek, miért szarok bele mindenbe?

°

Mert rájöttem, az életnek kurvára nincs értelme.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolatok #éjjeli gondolatok #hungary #változás #minden megváltozik #nincs mit tenni #Nincs értelme #Rájöttem #leszarom #már mindegy #legyen már vége #Elegem van #mindenki #Vélemények #Semmi sem jó #Nem lehet megfelelni #Megfelelés #barátok #Emberek

[humblepie00]

Csak én vagyok ilyen elcseszett, hogy utólag jövök rá, amikor visszaolvasom az üzeneteket, hogy valóban mire is gondolt az illető???? És persze én nem vettem a lapot, de elég furcsa lenne már válaszolni a napokkal ezelőtti üzenetre. Biztos hülyének nézhetett, na mindegy.

#magyar tumblr #magyar tumblisok #magyar #üzenet #hülye vagyok #figyelmetlen #elcseszem #elcsesztem #elrontottam #már mindegy

[fuckinglove77]

Éreztem hogy cseppet még számítok neked.. Erre mással vagy. Szarul esett, mert azt hittem fontos vagyok neked. Kiderült, hogy nem..

Tudom szakítottál, jobbat, szebbet kerestél/ akartál.. Ezt is teljesen megértem, se szép sem jó nem vagyok. Féltekeny, önző szarházi vagyok, aki csak magának akart... Kereshetsz mást, kereshetsz jobbat, tudom fájni fog megint, de annyira egy sem fog szeretni,mint ahogy én tettem.

Csináld amit helyesnek látsz, de kérlek döntsd el végre! Mutasd meg, mondd el mit akarsz tőlem,ha jó lesz nekem, ha nem.

Egy senki vagyok az életedben, de ennyit megérdemlek, hogy tudjam mit akarsz..

#fájdalom #sírás #szeretlek #kapcsolat #már mindegy #mindig csak ő

[konnyeknelkul]

Senki sem tudja mire lett volna szükségem!

#öngyilkosság #meg akarok halni #saját írás #halálvágy #öngyilkos gondolatok #magyar #magyar tumblr #most már mindegy #feladom #elegem van #depresszió #szenvedés #fájdalom #boldogtalanság #érzéseim #alvászavar

[lonelysoul235]

Legalább egy valamiben tehetséges vagyok, hogy mindent elbaszok.

#elkurtam #elbasztam #fájdalom #ez már mindegy lesz #szeretlek #magyar tumblisok #f #tehetség #ez van #el fogsz menni #egyedül #halálvágy

[uzemi-kollektiva]

srácok, ne már

Én tökre élem, hogy a marxi tőkés-munkás felosztás hogy van meg jöjjön el a permanens forradalmunk, de jelenleg ott tart Kelet-Európa*, hogy a lakosság kb. 40%-át** ilyen kérdések érintik - pár példa, csak hasból:

- védőital (pl. iható, hideg víz) munkaidőben; - szabadon kivehető szabadság; - a kényszerű táppénzcsalás gyakorlata; - étkezés biztosítása munkaidő alatt (mind az étel, mind az idő); - emberhez méltó mosdó használata; - közös megegyezésbe bújtatott kirúgások; - bejutás a munkába; - eleve, a bejelentett munkavégzés.

(Lakhatási válságot nem írtam bele, az az egyetlen, amiről van szó a közbeszédben.)

Azokról a problémákról rohadt sok hely és rohadt sok lehetőség van, ami a munkából élő, jövedelmüket tekintve felső 2 decilisbe (így hívják asszem) tartozókat érinti, mint a rendszerszintű problémák, az oktatás, a jogállamiság vagy a közegészségügy.

Aprócska gond szerintem, hogy ezeknek a problémáknak létezése is irreleváns, ha a hónap végén nincs mit enni és sajnos nem tesz boldoggá, hogyha ezeknek a dolgoknak a kezelése kell ahhoz, hogy 30 év múlva jobb legyen az életed.

De ez nem érdekes, uncsi, kényelmetlen, olyan, mint más szemetesében turkálni.

Tehát megértem, hogy vannak olyan szempontok, amik alapján egy kosárba tartozik a nettó egymilliós fizetésű dolgozó és a bejelentetlenül 200at kereső kékgalléros, de hát ezek ilyen földtől elrugaszkodott dicső eszmék, gyakorlatban viszont olyan anyagi, kulturális, preferenciális szakadék van amiket nem tudsz kezelni, ha ezeket egységként kezeled. (Egy példa: ételfutárok, akiknek kényszervállalkozóként nincsenek érdemi jogaik, de ez nem gond azoknak, akiknek van pénzük ételt rendelni, sőt támogatják ezt a rendszert azzal, hogy foodpandát meg woltot használnak)

Ettől függetlenül minden csoportnak ki kell állnia magáért, mindegyiknek joga van kiállnia magáért, és hosszú távon támogatniuk kell egymást.

Szerintem ehhez el kell ismernünk, hogy léteznek különböző csoportok, akiknek különböző problémáik vannak és ezeket a különböző problémákat ugyanúgy kezelni kell. Nincs más út.

*: a legtöbb dolog azért csak Magyarországról szól, mert ezt az országot ismerem, de ugyanilyen blog lehetne lengyelekről, szlovákokról, románokról **: egyszer már utánanéztem ennek a pontos százaléknak, lehet ideje megint

#szerintem erről már írtam egyszer #na mindegy #max kirakom pinned postnak #direkt nem rejtem el meg írok tldr-t mer erről szól ez a blog

[rrrokamoka]

azt álmodtam éjjel*, hogy eltört az íjam és annyira erősnek éreztem a

szimbolizmust

hogy most az egyszer meggugliztam, hogy mit mond erről az álmoskönyv

első három találat három tök különböző dolog

thanks for nothing, akkor majd meditálok rajta egyedül...

#*igazából reggel 8 után már de mindegy is

[csnk]

Futok és félek, ha odébb állsz, Ha nélkülem, egyedül messzire szállsz, Peti és én barátok vagyunk, Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk.

CARSON COMA: PETI ÉS ÉN (2019)

#carson coma #peti és én #TUDOMMM hogy már csináltam egy péé gifsetet de EZ MOST SZIVÁRVÁNY SZINES OKÉ #narancssárga és sárga konkrétan Nincs A Videoban kivéve a bálintos talk show-s részek de azok se az igaziak..na mindegy azt tettem be végül #csak. hunyjatok szemet felette jó pls <3

[meg-megbanom-ezt]

Énekeld le a pacsirtát az égről (ha tudod)

Nem tudtam ennél hülyébb címet adni (pedig higgyétek el, próbáltam :3), de hát ez stílszerű egy újabb bizarr álomposzthoz...

Az alapszituáció hasonlít ehhez: csak itt nem volt "kötelező" az énekverseny, hanem egyik barátom (nem emlékszem, melyik) szervezett egy házibulit, aminek az volt a koncepciója, hogy mindenki adjon elő egy dalt egy MAGAS EMBERTŐL.

Ez olyasmi, amibe elég könnyű belekötni, mert hát hol húzzuk meg a határt, ki számít magasnak? Nemenként meg pl. országonként külön határok vannak, vagy egy globális átlaghoz viszonyítunk? Az előbbi elég melós, az utóbbi nem igazságos. Vagy önkényes demokráciával (oximoron), közfelkiáltással szavazza meg a vitás eseteket a közönség? ...ezek a kérdések persze álmomban nem ilyen kristálytisztán fogalmazódtak meg, csak sejtés szintjén, de ott voltak.

Ehhez képest persze én is főleg fehér férfiakban gondolkodtam. :( De nem is sok jutott elsőre eszembe - ez olyan, mikor valaki aszongya, "mesélj valamit"... adásszünet. Ki magas, mondjuk... öö... Marilyn Manson??? De tőle nem sok számot ismerek meg nem is annyira szeretném. Ó! Hiszen ott van Müller Péter Sziámi, meg akkor már Földes László Hobo is. Ők több szempontból is előnyösek: 1. vitathatatlanul magasak 2. magyar szövegeik vannak, nem kell nagyon rátanulni 3. lássuk be (halljuk be???), egyikük sem egy dalos pacsirta, ami nekem csak jó, mert hát én aztán duplaplusznem vagyok az...

De aztán támadt egy ragyogó ötletem és azt mondtam: ez lesz az. JOEY RAMONE. Ő aztán olyan lóbaszó magas volt, hogy senki nem tud majd belekötni :) - meg azért az is számít, hogy a Ramones mégis csak, hogymondjam, könnyedebb és bulira alkalmasabb, mint Hobótól vagy Sziámitól bármi. Már csak az villant be, hogy nekem addig meg kell tanulnom a szöveget, míg odaérek, mert mekkora ciki lenne telefonról olvasni. Meg ahogy lehajoltam, körülnéztem a padlón a többi lábbelim között, nincs-e valami tornacsuka. Meg arra is gondoltam, nem kéne-e beöltözni is, úgyis mindenki bele van őrülve még mindig a Stranger Thingsbe, a Ramones-szerű (hotyanhejjes???) szerkó nagyot dobna. Bár már nem tudom, hogy verseny volt-e vagy csak belelovaltam magam ezen a ponton.

De olyan szempontból mindegy, hogy ott volt titokban az egyik áltsulis barátnőm, T., aki mesélt öcsémnek a buliról és tőle visszahallottam, hogy T. szerint olyan hangom van, hogy "ha csak belefúj a mikrofonba, már tudod, hogy ....." - a vége nem maradt meg, de arra célzott, hogy orrhangom van. :( Saját magamhoz képest is meglepő módon azonban ez nem lombozott le, pozitív élmény maradt az álom felébredve is.

És hogy mit énekeltem a Ramonestól? EZT:

#álom #music i like #ramones #most látom hogy kurvára el van írva a 'cemetery' szó a videó címében #konkrétan utána kellett néznem mert már azt hittem én vagyok hülye #hacsak ez nem egy olyan utalás ami elzúgott felettem #na mindegy #Youtube

[kinlodok]

Rühellem ezt a tetves ünnepet, minek kell ezt ünnepelni, nekem csak traumáim vannak augusztus 20-ról

#és sajnos feldolgozatlanok még #pedig már 4 éve volt geci #na mindegy

[drakvuf]

103

Mint egy összeszedett felnőtt ember, csináltam magamnak tegnap este reggelit és ebédet

Ez a reggeli chia pudingom, ami meglepően jól csúszott. Mondjuk főztem tegnap gyors egy kis lekvárt is hozzá, az sokat segített.

Nagyon stagnál most a súlyom, amiért nyilván meg is dolgoztam a múlt héten, de már nagyon zavar, hogy nem sikerül 100 kiló alá vergődnöm lassan három hónap alatt. Csak pár kiló.

#konyha #chia #mondjuk egy picit nyomaszt hogyha meg is lesz a száz #meg legalább 15 lesz még #de mindegy már félúton vagyok

[fuckinglove77]

Egy álomvilágban voltam, ahol azt hittem tényleg érdekellek. És mit történt? Megint rábasztam..

Ui.: Hallgassatok a megérzéseitekre, mert azok legalább nem hazudnak.

#megérzés #kurvára fáj #elegem van #már mindegy

[csacskamacskamocska]

Van egy nagy üvegem

egy kávésüveg, tele tízforintosokkal. Anyukám gyűjtötte vagyis dobálta bele az aprót a pénztárcájából, hogy ne húzza a táskáját. Meg, nem az a fillérekért kotorászós fajta volt, inkább az, aki kicsapja az ezreseket. Rátarti, kicsit teátrális. Mindegy milyen volt, már teljesen mindegy. Most csak egy 45 kilós demens nénike, aki mindent udvariasan megköszön. Ez maradt meg végül, ez a jólneveltség. Bár nem tudom hol szedte fel, nem odahaza. A nagyszüleim nem voltak jólneveltek vagy különösebben udvariasak. De anyámat neveltették, gimnáziumba járt, főiskolára is akart menni. Nem lehet tudni hogyan lett volna jobb, mert amit akart megcsinált így is. Tőle örököltem. Már nincs gond vele. Alig beszél, azt is valahogy gyermekien. És már nem is tör össze amikor meglátogatom. Könnyebb is így, gyakrabban is megyek. Örül nekem. Azt hiszem, azt gondolja vagy úgy érzi, hogy az anyukája vagyok. Megetetem, rendberakom a körmét, a haját, mesét olvasok neki. Közben utolsó morzsáig megeszi amit viszek, aztán visszagömbölyödik az ágyába. Elégedett. Szóval van nekem ez az üveg tízforintos. Ebből szoktam a munkahelyemen kávét meg csokit venni éjjel az automatából. És, ki lehet engem nevetni, minden alkalommal megköszönöm az anyukámnak. Mintha direkt nekem gyűjtötte volna, mintha a kávét vagy csokit éppen ő adná nekem. Megköszönöm, és hálával gondolok rá. A napokban rájöttem, hogy el fog fogyni, már csak negyedig van pénzzel az üveg. Nagyon megijedtem. Ha elfogy, többet nem kapok tőle semmit. Akkor elvesztem azt a gondolatot, hogy az anyámtól kapok valamit. Másoknak, akiknek él az anyukája, jut egy ölelés, egy simogatás, egy ebéd, egy telefonhívás. Nekem sok éve semmi. Ott álltam a kávéautomata előtt, és tudtam, hogy hülye vagyok, hogy minden szenvedés forrása a saját fejemben van, hogy képzelgés, felesleges érzelgősség, az egész játékot én találtam ki. Az eszemmel tudtam, de mégsem tudtam elengedni az érzést, hogy amíg van pénz az üvegben, addig anyu, az aki még megismert, még gondolt rám, velem van. Azóta nem az üvegből veszem ki a pénzt a kávéra, hanem a saját tárcámból. Aztán majd néha, ha nagyon szükségét érzem, majd veszek az üvegből. Amikor igazán mélyen rám tör a magány. Amikor félek annyira egyedül érezni magam, hogy még az a csoki vagy kávé se jusson, amit megköszönhetek valakinek.

#tízforintosok az üvegben #anya #hála

[ultramegatroutman]

TLDR

Még a múlt héten lőttem a piacon.

Szeciben nálunk inkább a francia, osztrák vonal ment, a magyaros szecesszió népi motívumokat felhasználó stílusjegyei a korabeli épületeken aránylag gyakran (Lechner és követői, ugye), bútorokon nem annyira gyakran (Thoroczkay-Wiegand, Komor Marcell, a gödöllőiek) tárgyakon viszont egészen ritkán bukkannak fel. Szóval sem stílusában, sem minőségében nem mindennapos darab, érdemes utánamenni. Jelzés nyilván nulla, úgyhogy először is íróasztali készleteket, meg levélbontókat nézeget az ember, semmi. (Illetve az egyik ilyen adokveszek oldalon megtaláltam a párját, azt gyorsan meg is vettem, meg felbukkant egy magyar gyártó neve). Akkor nézegessünk népiszeci épületeket. Aránylag sok van. Akkor nézegessünk tervezőket fejből (bútor nyilván, mert az gyakoribb). Thoroczkay-Wiegandnak mindjárt meg is örültem, hát biztos ő volt!

Hát nyilván nem ő volt, mivel ez nem úgy működött, hogy aki ilyesmit akart tervezni, az lement az alföldre és nekiállt szűrmintákat másolni, hanem előszedte Huszka József (aki ezt a melót már megcsinálta) Magyar díszítő styl c. munkáját, és abból inspirálódott. De így kb. az összes építész, meg Zsolnayék, meg mindenki, úgyhogy jelentős stílusbeli átfedések vannak. Szopó. Amúgy pár tervező után feladja az ember, és jön a szorgos aprómunka: Magyar Iparművészet, az első számtól, egyesével, laponként. Mondjuk ez aránylag kurva unalmas, úgyhogy közben az ember rákeres dolgokra, próbál más irányba is tapógatózni, és a végén nyitva van már ötven oldal. Mindegy. Magyaros szecesszió, akkor az ember előbb utóbb eljut az Országházig. Igaz hogy neogót, de belül van szeci bőven (szerintem addig basztatták Steindlt, hogy nem elég magyaros meg modernes, hogy belement, mert ha végül mégsem lesz menő ez az új stíl, a díszítőfestést át lehet meszelni, stukkókat leverni, bútorokat kivinni). Van ez az országházi séták (vagy mi) könyvsorozat, aminek az utolsó része pont ezt a témát vesézi, pár oldal fent is van belőle, és pont szerepelteti a miniszterelnöki dolgozószoba néhány bútorát.

Már előzőleg is felbukkant Steindl egyik asszisztense, Foerk Ernő építész neve (a fenti Zsolnay csempéket is ő tervezte), akire aránylag sok belsőépítészeti munkát rábíztak, de kb. huszonhat helyről összefésülve az adatokat kiderült, hogy elvileg ő tervezte a és miniszterelnöki és miniszteri szobák berendezését, bútorokkal, csillárokkal, és a bronz íróasztali készletekkel együtt. (Illetve egy készletet emlegetnek mindenhol, a miniszterelnök számára készült szettet, de nem egy készült). Itt még hozzájön az a bizonyos cég, amelynek a neve már az elején megvolt, és számos fémmunkát készített az Országház számára.

Milyen kurvajó lenne, ha lenne egy korabeli fotó egy ilyen készletről!

Következő lépés: Csányi - Birchbauer: Az új Országház, 1902.

Tádáám. A probléma csak annyi, hogy a könyvben bármiről is legyen szó, a gyártót megemlítik, meg még azt is, aki felkalapálta az ónlemezt a tetőre, de tervezőt, azt nem. Meg hogy a készletből összesen ez a két darab van reprodukálva. :S

Szerencsére találtam egy 1905-ös, szar minőségű, szénné retusált fotót a miniszterelnöki iróasztalról az inkriminált írószettel, és a fenti két fotó megerősíti, hogy ez az eredetileg ide tervezett készlet. Most már megvan a tervezőnk, megvan a készletünk, csak éppen lófasz sem látszik belőle, meg a megérzésen kívül semmi bizonyíték rá, hogy az általam birtokolt basznak bármi köze lenne hozzá.

Korabeli fotó, ahol felbukkan a cucc, nincstöbb. Még csak ilyen 10-12 órát toltam a dologba, de még egyáltalán nem untam szinte nagyon (vicc, nem unalmas), hogy megyorsítsam a dolgot tudományos metódust dolgoztam ki: hol van a készlet? A Zországházban. Akkor nézegessünk a hírarchívumban régi parlamenti MTI-fotókat. Piff, 10 perc alatt meg is volt:

Hát ott a készlet, meg ott a kés!!! És itt jött a következő probléma. Kés. Fekszik, hülye szögben nyilván, ha kinagyítod szétesik. Mondjuk formára-méretre olyan, de csak százszázalékos azonosság elfogadható, kevesebb nem. A készlet többi része aránylag kivehető, a mintázat alapján elvileg a kés is azonosítható lenne, viszont itt a másik baj: a készlet stílusban van tartva, de minden egyes darab más mintával készült (az egyetlen egyezés a kalamáris a fenti gyertyatartó talapzata közt van). Nézegessünk tovább képeket.

Ezeken kívül körülbelül csillió fotón ott van, normálisan persze sehol sem látszik, de egyszercsak:

Hát végre látszik szinte! Isten áldja a Lubomír Strougalt és a Csehszlovák küldöttséget! Meg a fotóst. Darab azonosítva, hátra lehet dőlni. Nyilván csak másnapig, mert még csak magamat győztem meg, de nem 100% match. Mindegy, még fél óra keresés után:

Problem solved. Hősöm: Rozmann Antal teremőr.

Bronz lapozó, az Országház számára készült íróasztali készlet része. Terv: Foerk Ernő (1868-1934), 1898. Kivitelező: Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt., 1900k.

(Amennyire visszakövethető, valószínűleg minden miniszteri szobába készült belőle, a miniszterelnöki valamivel májerebb volt a gyertyatartóval, lámpával, valamint a több fotón is felbukkanó tálkával. Eredeti helyükről hamar kikerültek (a nem is tudom melyik miniszter pl. már 1908-ban lecserélte a teljes dolgozószoba-berendezést, a kiegészítőkkel együtt, mik vannak), de egész 1989-ig felbukkannak protokolláris eseményeken. Hasonló, meghatározott helyre készült darabok kereskedelmi forgalomba nem nagyon kerülhettek, meg azokat általában a gyártó jelezte is. Bár valószínűtlen, de lehetséges, hogy a készítőnél maradt pótlás, vagy mintadarab, de valószínűbb, hogy leköszönő honatya lopta kapta ajándékba, vagy ilyesmi.)

[sztivan]

és most beszéljünk arról, hogy mennyi ember bassza tönkre a gerincét fiatalon, és hogy ezt mennyire elfogadjuk, pedig ez NEM NORMÁLIS

ugye én is itt vagyok ebben a körben, ötödik hónapja csinálok egy elég zúzós rehabilitációt, és egyrészt úgy indult a dolog, hogy amikor elmondtam az orvosoknak, hogy amúgy heti 10-15 órákat sportolok, mind azzal jött, hogy az mindegy, nem az tett tönkre, ugye ülőmunkát csinálok?

amikor elmentem arra a kezelésre, ami eddig elég hatásosan működik, azt hittem, hogy nyugdíjasok között fogok egyetlen fiatalként ott álldogálni az időpontkérésnél, ehhez képest a sorban előttem két olyan férfi volt, aki nálam maximum tíz évvel lehetett idősebb

és aztán ilyen dolgokról beszélgetve derült ki, hogy hány olyan ismerősöm van, akinek szintén fáj a háta-dereka, márhogy napi szinten, de nem tesz semmit sem ellene, sem miatta, mert elfogadja természetesnek. én kénytelen voltam eljutni orvoshoz, mert két reggel is elvitt a hátam arra a szintre, hogy nem tudtam felkelni, de emberek tömegével beletörődnek abba, hogy ez így van rendben

de nincs! heti negyven óra ülőmunka rossz, és tönkreteszi a gerincet, sutyiban népbetegséget csinálunk ebből. lépjünk már rá a fékre, nagyon nem jó ez így