Tumgik
#megérzés
Text
Az agyat nagyon könnyű becsapni,
de a szívet lehetetlen.
- ezért hallgass mindig a szívedre
291 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 10 months
Text
Nem tudom, hogy a gyógyszertől remegek e amit kaptam, vagy pedig az újabb megérzéstől, ami azt súgja: megint vele van...
12 notes · View notes
csaklegyazenyeem · 1 year
Text
tudod mi történik most? elengedlek.
21 notes · View notes
dalszoveg-planet · 1 year
Text
Az intuícióm soha nem hazudik Semmit nem rejthetsz el
Queen Naija - Medicine
47 notes · View notes
faszom-azegeszbe · 5 months
Text
Mikor tanulok meg végre hinni a saját megérzéseimben?
2 notes · View notes
csacskamacskamocska · 8 months
Text
Játszik velünk
Hallgass a megérzéseidre! Valójában még a pszichológus is azt mondta, hogy jobban kéne figyelnem azokra a sugallatokra amik belülről érkeznek. Lehet, hogy azért, mert bármi is súgja a dolgokat, ha követjük akkor jobban fogjuk érezni magunkat, és az teljesen mindegy, hogy okos vagy nem okos dolog, de adott esetben számunkra a leginkább üdvözítő? Picit ijesztően hangzik, hogy egy ilyen sugallatkövetés eredményez-e fejlődést? Vagy ezek a sugallatok a belénk táplált eredendő értékrend, amin nem tudunk változtatni és amivel nem kéne szembe menni mert abból csak sírás lesz? Nem változnak ezek a belső elvárások soha, valójában? Csak az önfegyelem, önkontroll lesz nagyobb? Ha elmesélem valakinek, hogy mi foglalkoztat (nyilván ezek a sugallatok, amik kikerülhetetlenek és nagyon sok meló elterelni a figyelmemet), akkor azt mondják: ne foglalkozz vele, menj és csinál ezt vagy csinálj azt. Mintha attól megszűnne a probléma és nem csak annyi lenne, hogy a füledre teszed a kezed és azt üvöltözöd, hogy papapapapapapa... hogy ne kelljen végiggondolni a bajt.
Minden elakadás, minden újra és újra felbukkanó „probléma”, hat az egész életünkre. A problémáink nem dobozban vannak, hanem mint az olvadó fagyi, folynak szét az életünkben és beleragadnak helyekre, vonzák a bogarakat, romlanak és romlasztanak. Az évek óta fennálló problémákat akkor sem szabad semmibe venni, ha nem tűnnek jelentősnek. Meg kell keresni a gyökerét. Csak nagyon kevés ember ragaszkodik az életét meghatározó problémáihoz, a legtöbben azért tudnánk nélkülük élni. Megtalálni valami gyökerét, úgy, hogy nem segít egy szakember, hát... beszélsz, beszélsz, beszélsz... hátha egyszer jön a flow. Nem könnyű empatizálni a másik ember problémájával, ha az nekünk nem volt sosem probléma. Intellektuálisan nem megy. Intellektusból jön a tanács: csinálj valamit, ami eltereli a figyelmedet. (ásd el, hagyd figyelmen kívül, élj úgy, mintha a probléma nem létezne) Tényleg vannak problémák, amik nüansznyira zsugorodnak, ha az ember nekiáll kapálni. Csak nem szabad abbahagyni!
Tumblr media
5 notes · View notes
feelings-in-dark · 9 months
Text
Mindig is egy tökéletes kapcsolatra vágytam. Akinek mondhatom szívböl,hogy szeretem, akivel megoszthatok mindent. Akikre irigykednek az emberek,hogy picsába ök megcsinálták. Mikor benne vagy egy kapcsolatban és jönnek a nehézségek a nehéz pillanatok, hogy úgy érzed nem csak feladnád hanem engednél annak az embernek aki benned lakozik még és hiába akarod eltemetni kiakar törni. Felteszed a kérdést, megéri szenvedni ennyit ezzel ? Mikor azthiszed ismer, viszont ezt az énedet soha nem ismerheti meg ? Aki inna, bulizna, és felejtene mindent ? Aki élvezné ha kielégítenék mindenét ? A válasz az,hogy eddig mindig megérte megállni… De mivan ha egyszer már nem tudom eltüntetni ezt az embert ? Ha lesznek gyenge pillanataim és képtelen leszek megállni… Megállom, mert igaz, hogy nem tökéletes a kapcsolat, hogy kurva sokat bántasz és talán az életbe nem bögtem ennyit mint mostanában, viszont talán az életemnél is jobban szeretlek…Ezért éri meg… És ha tudná, hogy minden nap a félelmekkel kell küzdenem,hogy saját magammal kell küzdenem, talán ö is megértené, hogy igenis sokat teszek a kapcsolatért…Nem csak tettekkel de harcokkal is…Mert bizom benne, hogy énis érdemlek Happy End-et.
2 notes · View notes
elnieserezni · 2 years
Text
tökéletes időzítés
Ha nem velem történt volna meg el sem hiszem.  Barátaimmal voltunk 3 hónapja egy bárban. Külön mentem oda kérni egy limonádét a pulthoz. Épp egy feltűrt ingujjú, tetovált felszolgáló adta ki. Ami határozottan megmaradt, azok a tetoválásai és az, hogy “enyhén szólva” az esetem. Mialatt gyalogoltam vissza a többiekhez, hirtelen egy nagyon magabiztos érzés árasztott el. Valahol egy buliban még biztos találkozunk: gondoltam magamban. Amint ez végigfutott az agyamon rájöttem, hogy mekkora baromság és el is felejtettem a szitut.  Az eset után több hónapra egy kisebb összejövetelen megismertem valakit akivel találkozgatni kezdtünk. Egy beszélgetésünk alkalmával elejtette a következő mondatot : -Általában feltűrt ingújjal dolgozom.  És ekkor bevillant, hogy ugyanott dolgozik ahol azon a bizonyos napon a barátaimmal voltam. És az utolsó darabka is helyére került a mentális puzzle-ben, hogy miért is volt annyira ismerős az “első” találkozástól fogva.  Tanulság, ha van valami nagyon hirtelen jött megérzésed:  Hallgasd meg!
15 notes · View notes
felhangolo · 1 month
Text
Aki nem tanul, annak súgni is nehéz.
(Megvan ez a mondás még suliból?)
Hasonlóképpen hiába súg az intuíciód, ha nem hallgatsz rá.
Hiába nyitják ki az ajtót, ha nem lépsz be rajta.
Sőt, ha következetesen ignorálod, elnyomod a belső hangot, akkor el is halkul.
-Minek súgjak, ha nem hallgatsz rám? 🤷‍♂️
Aki nem hallgat, annak nehéz súgni.
0 notes
fuckinglove77 · 10 months
Text
Megérzésem nem azt súgja, hogy ők csak barátok maradnak.. :)
1 note · View note
szeress-kerlek · 5 months
Text
Esténként egyre többet gondolok a gyerekkorunkra. Tudod, mikor tökre elbaszott volt minden, de mi mindig kihoztuk belőle a legjobbat. Ellógtuk az órákat és szembe futottunk a nehézségekkel pont úgy, mint akik együtt legyőzhetetlenek.
Egyre többet gondolok arra, hogy vajon mi lehet veled. Tudod az idő nem válogat és úgy vágja el az emberi kapcsolatokat, mintha sohasem lettek volna. Csupán csak pár aktív sejtem őrzi még azokat az emlékfoszlányokat, amelyeket hozzád társítok, vagy legalábbis ahhoz az énedhez akivel utoljára találkoztam, mert gondolom nem túl meglepő ha azt mondom; változunk.
Esténként, mikor rád gondolok az jut eszembe, hogy talán számodra még mindig elbaszott minden, de már nem vagy legyőzhetetlen, már nem vagy itt mellettem. Lehet, hogy ez csak egy rossz megérzés vagy a bennem megbúvó ego, de bár ne így lenne.
Tumblr media
34 notes · View notes
Text
Ami késik, nem múlik.
- mondta anyám, s én imádkozom, hogy igaza legyen (megint, mint mindig...)
79 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 11 months
Text
Megérzés...
Hirtelen tör rád, a semmiből
Érzed, valami fájdalmas dolog fog történni
Az egyik pillanatban még jól vagy majd csak sírni akarsz
Aztán megérted...
A megérzésed beigazolódik és újra apró darabokban heversz a földön
319 notes · View notes
shadow-dancer99 · 2 months
Text
Kurvára ki kell írnom magamból, mert megbolondulok…
Én nem tudom hogy ez valami női megérzés, vagy hatodik érzék, vagy akárminek is nevezzük, de tegnap (02.07.) egész nap tiszta idegbaj voltam. Éreztem hogy valami nem okés, feszült voltam, minden bajom volt. Magamban tartottam a dolgokat, egészen addig, míg egyik kolléganőm odajött hozzám, miközben potyogtak a könnyeim (azt hittem éppen senki nem lát), és megkérdezte mi a baj.
Elmondtam neki: Nagyapám nagyon szarul van, 39 fokos lázzal fekszik egész nap, befullad, alig kap levegőt.
Próbált nyugtatni, és rábeszélt, hogy amint hazaértem, ne foglalkozzak semmivel, ne érdekeljen mit mondd nagyapám, hívjam ki a mentőt.
Mivel kevesen voltunk melóban, így ki kellett várnom azt az 1 órát még, hogy végezzek. Aztán amikor vége lett a napnak kolléganőm a lelkemre kötötte, hogy mentő, mentő, mentő. Jó, jó, hazaértem, hívom is őket!
Elindultam haza, erre akkor kaptam egy üzenetet nagymamámtól, hogy épp várják a mentőket.
Vagy ennyire bevonzottam azzal hogy kattogtam rajta egész nap, vagy pedig ennyire jó volt (sajnos) a megérzésem.
Kórházba vitték, én meg magatehetetlenül fekszem itthon, és nem tudom mi a fenét csináljak.
7 notes · View notes
volt-egy-feketem · 1 month
Text
Tegnap éjjel arra riadtam fel, hogy egy férfi a fülemhez hajolva megkérdezi:
"Miért?"
Korábban volt női sóhaj a semmiből a semmibe, de volt idős férfi is aki a vállamra teszi a kezét és megszólít vagy rám szól. Hallom, ahogy beszélnek.
Félig valami megérzés, de félig fizikai hang, mert felriadok rá, hogy valaki beszél.
De valójában rájövök aztán a félhomályban, hogy mégsem. Nem valós, ahogyan a korábban hallott macskanyávogás vagy kacsahápogás sem.
Talán csak én hallom. Talán csak nekem szólnak. Végülis, az én démonaim. Kinek szóljanak ha nem nekem?
2 notes · View notes
csacskamacskamocska · 11 months
Text
Megérzések
Hagyatkozz nyugodtan rá! Ha bármikor is azt érzed, hogy valami bűzlik, valami nem kerek, valami stikkes, ne hessegesd el, mert útóbb úgyis kiderül, hogy a tudatalatti rendszerlátó radarod jól jelzett. Kérdés, hogy ezt a megérzés nevű lokátort mennyire torzítja valami más. Mert alapjában ez csak arról szól, hogy az összes előítélet és sztereotípia és meg nem nevezett ismétlődési minta mind megjelent és nem tudatosított rajzolatot hívott elő. Nem, nem tudom mire hasonlít leginkább, mert csak egy darabja valaminek és csak homályosan látom, hogy minek a darabja, de ha az egész lenne, az nagyon nagy gáz lenne. Látom is meg nem is. Csak „érzem”. Valahogy így. Csakhogy, ami foglalkoztatja az embert, azt mindenbe belelátja. Ott is van mindenben, csak nem biztos, hogy érdemes vele foglalkozni. Attól, hogy van egy kalapácsod, és mindent szögnek látsz, még nem muszáj mindet be is verni. Valahogy így. Ha valaki szarul főz, az nem fog változni attól, hogy kedvesen kínál vagy zsolnaiban tálal. Ezektől nem lesz jobb ízű az étel. Persze, a kedvedért megtanulhat főzni. Még akár meg is szeretheti. Ki tudja, ki tudja. A következő kedves pedig már úgy kapja, főznitudóan. (az egyik kedvencem az, hogy a leghíresebb magyar szakácskönyvek írója – szomtudja a nevét – nem tudott főzni egyáltalán. Külföldre költözött a férjével és akkor kezdett el főzni meg rendszerezni a tapasztalatait. És lett belőle mindenki átal ismert szakácskönyvíró. De lehet, hogy ez csak marketingduma, hoyg lelkesítse a kezdőket és ő valójában már kisdedként is pörcöt szórt a tejbegrízre) Az egészet igazán csak azért írom, mert folyton elém kerül ez az idézet, hogy csak a bolond várja, hogy ugyanaz a cselekvéssor valami más eredményre vezessen. Mondjuk, évmilliókig bombázta a nap kitörésekkel a földet, és egyszer élet született belőle és a Gibraltári-szorost is évmilliókig mosta az óceán, aztán egyszer csak átcsorgott a víz, bele a kiszáradt földközi medencébe, de azért ja, bolond, aki valami másra számít, mint ami már százmilliószor megtörtént. Visszatérve a főzésre. Ha én főzök szarul, az sem fog megváltozni. Az ember szeretné elfogadtatni magát, és közben elfeledkezik róla, hogy nem tud megváltozni. Lehet más a hajam, lefogyhatok harminc kilót, rajzolhatok magamra sűrűbb szemöldököt vagy dúsabb ajkakat, de ettől még semmi sem változik. A bensőm nem lesz tőle „szebb”.
Biztos van a lélekben is egy Gibraltári-szoros, amin egyszer átcsap a érzelem, aztán megállíthatatlanul zubog és hosszú idő alatt feltölti a kiszáradt lelket. Az enyémet. A tiédet. Kaját meg majd rendelünk.
Tumblr media
10 notes · View notes