#kínai szerző

[prologusblog]

R. F. Kuang: Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége kritika

Félelemmel vegyes izgalommal vártam Kuang új könyvét. Be kell vallanom, hogy míg a Mákháborúért oda meg vissza voltam, a második kötet (Sárkányköztársaság) már gyomorgörcsös volt, a harmadik pedig (A lángoló isten) teljesen lehozott az életről. Így nem tudtam, mire számíthatok a Bábeltől. Szerencsére nem voltam gyáva nyúl, és végül elolvastam, amit cseppet sem bántam meg.  Agave Könyvek, 2023…

View On WordPress

#angol #ázsiai #babel #brit #egyetem #fantasy #Kína #kínai szerző #Könyv #London #mágikus realizmus #oxford #R F Kuang #rabszolgaság #rasszizmus #Történelmi fantasy

[dissouse]

További kínai mesecsöcsök:

A szerző taiwani, Pekingben fotóztam a kiadójánál.

#mesecsöcsök

[chimie]

Orbán és Kaczynski: az emberség hősei Wow, a kínai kommunistákkal feltűnően szívélyes svájci hetilap címlapon hozza az MCC vezetőjének írását.

Hogy Orbán miért lenne hős, az nem annyira derül ki - a szerző nagyvonalúan összemossa a civil szervezetek segítségét az őket folyamatosan szopató kormány tevékenységével - de az igen, hogy mit kéne most csinálnia az EU-nak: természetesen kurva sok pénzt adni.

[kgyst]

Megszólalt a közgazdász.

Hogy valami jót is mondjak, ami javaslatot letesz, az hülyeség, de legalább gyorsan megvalósítható. (Az egy másik kérdés, hogy, mivel az okok sem egyik pillanatról a másikra álltak elő, szükség van-e ilyen prompt beavatkozásra, szerintem nincsen.) Egy apró probléma van vele, hogy, ugye, jelenleg öntik a magyar gazdaságra a dellát, így elérünk egy elég szerény gazdasági növekedést (nekem a japán/kínai/török évi 10% a referencia, ehhez képest az, hogy évi 3% vagy éppen 4,8% a magyar növekedés, elhanyagolható), a szerző ezzel nagyon nagyvonalúan bánva azt mondja, hogy a (mondom, nem organikus) növekedés egy részét is áldozzuk be a budapesti lakhatás kedvéért. Érdekes elképzelés.

 Mazsolázzunk a magvas gondolatokból, aztán írjuk el a tutifrankót.

“turizmus” - a szerzőnek abban kétségtelenül igaza van, hogy a turizmus hozzáadott értéke alacsony (abban kevésbé, hogy magas az adóelkerülés aránya: ez nem következik az iparág jellegéből per se, ez “megszokás”, ami módosítható), de azt sem szabad elfelejteni, hogy ahhoz, hogy az itt dolgozó munkaerő magas hozzáadott értékű munkát végezzen, valamilyen értékelhető tudással is rendelkeznie kellene, ehhez meg valamilyen vállalható közoktatásra. A turizmus korlátozása ilyen módon egy újabb módja lenne a szegényekkel/iskolázatlanokkal történő kibaszásnak.

“a vendéglátásban dolgozók egy jelentős részét átcsatornázzuk más, munkaerőhiánnyal küszködő ágazatokba“ - én a szerzőt csatornáznám át más ágazatba, próbálja ki, milyen is az. Nem mellesleg az átcsatornázáshoz lenne szükség a nem létező közoktatásra, azon belül is a különösen nem létező felnőttoktatásra. Papíron jó gondolat, csak nem olyan könnyű megvalósítani.

“A drágulás okozója az albérleti piacon: a felpörgő turizmus“ - nekem haverom a Marshall-kereszt, és tudom, hogy ha az albérletre kínált ingatlanok száma követné a kereslet változását, akkor nem lenne drágulás. Persze, ha az albik számát fixnek vesszük, akkor megindul a verseny a bérlők között.

“A drágulás okozója a lakásvásárlásnál: az alacsony kamatkörnyezet és a befektetési célú vásárlások“ - természetesen egyrészt, ha a kereslet kisebb lenne, vagy a kínálat nagyobb, akkor a drágulás is mérsékeltebb lenne, ha.

“Mit kapunk cserébe – mit adtak nekünk a befektetők?“ - a kérdés önmagában is nonszensz, jól működő kapitalizmusban ti. lakásokat csak a befektetőktől kapunk egyrészt, másrészt meg a cikk néha mintha azt sugallná, hogy a befektetésnek vásárolt lakások “eltűnnek” a piacról, a lakók helyett a befektetők veszik meg, akik meg üresen tartják őket, haha.

“az építőipart különösen sújtó munkaerőhiányra kell gondolni“ - akkor valami nagyon megváltozott az építőiparban, amennyire én emlékszem, a mezőgazdaság után régen ez volt a gazdaság azon ága, ahol a legalacsonyabb volt a képzett munkaerő aránya, az építőipar szívta fel a vidéki iskolázatlan embereket. Ezek szerint ma úgy nyomorog 5 millió ember, túlnyomórészt vidéken, hogy ugyanők eközben elérhetetlenek az építőipar számára, érdekes.

Mi az, amit ténylegesen tenni kellene (előrebocsátva, hogy ezen megoldások nagy része nem azonnal alkalmazható, egyébként pont ugyanúgy, ahogy a jelenlegi válság sem egyik napról a másikra alakult ki, ceterum censeo)

Budapest problémáját, nem meglepő módon, a kereslet/kínálat arányának megváltozása okozza, ennek megfelelően a kereslet enyhítését és a kínálat növelését kell úgy megvalósítani, hogy ezzel az egész ország (régió, stb) a lehető legjobban járjon. A kereslet csökkentését persze nem “tiltásokkal”; mert amit nem értünk, azt betiltani mindig kurva egyszerű (lásd Uber), csak aztán ne lepődjünk meg azon, ha különféle érdekcsoportok (jelenleg: a lakást keresők) kedvéért bevezetett tilalmak utóbb kinyírják a fejlődést, majd tulajdonképpen a gazdaságot is.

A kereslet csökkentésének kábé egyetlen értelmes eszköze a decentralizáció, azaz:

a vidéki városok szintre hozása, ez az egyetlen, ami ma valamilyen módon működik is, legalább szándékok szintjén (közintézmények vagy rendezvények vidékre költöztetése). Ennek persze infrastrukturális vonzatai is vannak (működő belföldi közlekedés, Magyarországon leginkább vasút).

az agglomeráció közlekedésének jobb integrálása: ha viszonylag távolról is ugyanolyan gyorsan be tudunk érni egy budapesti munkahelyre, mint egy külső kerületből, akkor egy Budapesthez kötődő életforma (és ez most mindegy, hogy munkahely vagy egyetem vagy turizmus) sokkal messzebb is működőképes tud lenni. Ezen a téren a HÉV elkótyavetyélése, az elbaszott (sziget-) metrófelújítások egyértelműen visszafelé lépésnek minősülnek.

homeworking támogatása, nyilván, ha egy budapesti munkához be se kell menni a városba, csökkenti az összes elképzelhető terhelést.

A kínálat növelése nyilván az ingatlan- (nem csak lakás) állomány számszerű növelését jelenti, itt már sok helyen leírtam, hogy az építészek maffiája hányféleképpen lehetetleníti el az egészséges lakásállomány/lakásmix kialakulátsát, ezeket a dolgokat nem írom le újra, csak pár mondatnyi önismétlést írnék ide, ahol találok bővebb kifejtést, ott linkelem azt is.

Budapesten általában a beépítési/népsűrüségre igyekeznek felső korlátokat tenni (szintterületi mutató és társai), ami lehetetlenné teszi a (környezettudatossági/fenntarthatósági szempontból is fontos) nagy népsűrűség és így a nagy, a kereslethez igazodó volumenű lakásszám kialakulását. Nagyon jellemző a budapesti építészelit hozzáállására, hogy ökölszabályként Budapesten nem szabad a “műemlék” (felszentelték: 1905-ben) Bazilikánál magasabbat építeni, lásd a nem túl magas MOL-székházat, ami úgy rombolja Budapest “világörökség” panorámáját, hogy az ezt ábrázoló fotókon ki kellett színezni élénkkel a házat, hogy az is észrevegye a házat, ami tönkreteszi az élvezetet, aki nem tudja, hol keresse direkt.

Részben ennek folyományaként igyekeznek ellehetetleníteni a (fiataloknak, alblérlet-keresőknek kiemelten fontos) kislakás-építést, ebben a posztban megmutatom, hogy ezt milyen módokon akadályozzák, csak egy példa ide is, a garzonlakásokhoz (is) még mindig kötelező a telken belüli gépkocsi-állóhely (magyarul teremgarázs), ezt építeni egy minimállakás árának 20-25%-a.

(Az egész építésbürokráciában van egy trend, hogy a minimális igényszintet folyamatosan emelve igyekeznek “egyre jobb” körülményeket teremteni, ami egyébként a technológiafüggő kritériumokban indokolt is -ma már nem luxus az összkomfort pl- azonban az idő múlásával nem lesz több a beépíthető terület, így pl. a minimálalapterület növelése teljesen kontraproduktív)

Kevésbé feltűnő, de az utóbbi 20 évben egyértelműen jelenlévő populista trend az építésbürokráciában az is, hogy egyrészt, népszerűségi okokból, igyekeznek a saját célú, gyakorlatilag kaláka szintű lakásépítést “támogatni” (azt most ne firtassuk, hogy ez hogy sikerül), másrészt a kiemelt, “nemzetgazdaságilag fontos” projekteket is, a bürokrácia csökkentésével elősegíteni.

Mivel ezeken az építtetőkön a bürokrácia csak kevésbé tud élősködni, a fölös energiáit a maradékon, a két építtetői kör között lévő, 10-1000 lakásos projekteket építő professzionális építtetőkön vezetik le, mit tesz isten, egy jól működő nagyváros lakóingatlanainak nagy részét (ezen belül a belváros lakásait szinte kizárólag) ők építik. Engem nem lep meg, hogy Budapesten a kínálat nem tud lépést tartani a kereslettel.

Arra, hogy mennyire nem a kereslet felfutása egyébként az ingatlanárak elszállásának az oka, nagyon jó példa, hogy Magyarországon a lakásállomány normál tempójú megújításához évi 50-100 ezer új lakás építésére lenne szükség, ehhez képest 2018-ban elértük az “igen magas” 38 000-es szintet.

PS megint elvesztettem a linkelni való lakáspiaci posztjaimat

#építészet #építőipar #lakáspiac

[fovarosiblog]

A Fidesz választási győzelme után alig két héttel, a Széchenyi-fürdő és Mátyás-templom fotóival illusztrálva jelent meg egy hirdetés az egyik legnagyobb kínai közösségi oldalon: új bevándorlási program indul Magyarországon. A letelepedésikötvény-program lezárása óta ez „a legjobb ár-értékű arányú” program, írja a konstrukciót hirdető hongkongi cég, amely 25 millió forintnyi ingatlanbefektetés és 50 ezer eurós (15,7 millió forintos) ügyintézési díj ellenében kínál magyarországi tartózkodási engedélyt. Az új programot ingatlanbefektetési bevándorlásnak hívják. Az ezt hirdető cég annak a Lian Wangnak a tulajdonában van, aki részt vett a tavaly felfüggesztett kötvényprogramban is. Bár a magyar kormány eddig semmit nem közölt egy új bevándorlási program indulásáról, a hongkongi cég szerint a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatallal folytatott tárgyalások garantálják a projekt működését. A Bevándorlási Hivatal azonban azt írta a Direkt36-nak, hogy nem áll kapcsolatban a programot reklámozó céggel, nem kötött megállapodást és nem vállalt garanciát. Az új programról már hónapok óta beszélnek a piacon, mondták a Direkt36-nak olyan ügyvédek, akik külföldiek magyarországi letelepedésével foglalkoznak. A konstrukció ugyanazt a törvényi lehetőséget használja ki, amelyre korábban a letelepedésikötvény-program is épült. A Rogán Antal által kezdeményezett, 2013 és 2017 között működő kötvényprogram az elmúlt évek egyik legellentmondásosabb kormányzati projektje volt. Míg a kormány évek óta harcias migránsellenes kommunikációt folytat, tehetős külföldiek a kötvényprogramon keresztül 250-300 ezer euróért (78-94 millió forintért) vásárolhattak magyar papírokat, többnyire offshore-cégeken keresztül. A programban közel húszezer EU-n kívüli állampolgár kapott magyar letelepedési engedélyt, köztük olyanok is, akik komoly biztonsági kockázatot jelenthetnek az ország és az EU számára. Az elmúlt években számos cikk mutatta be, hogy kötvényprogramban óriási bevételt szerző vállalkozók kapcsolatban állnak vezető politikai szereplőkkel, többek között Orbán Viktor kabinetjét vezető miniszterrel, Rogán Antallal és a miniszterelnök informális tanácsadójával, Habony Árpáddal.   Bár a kötvények árusítását tavaly március 31-én felfüggesztették, pár hónappal később már rebesgették, hogy csak átmenetileg állt le a program. „Meg tudja azt ígérni, hogy a letelepedési kötvényeket nem vezetik vissza a választás után?” – kérdezte tavaly júniusban a HírTV Orbán Viktort, de a miniszterelnök nem adott erre egyértelmű választ.

Direkt 36 (részletek holnap) 

[keresztyandras]

Poszt-castrói forgatókönyvek (vitacikk)

Dobozi István Castrok után Putyin útján? című írásában (ÉS, 2021/19., május 14.) Horvát János a Raúl Castro visszavonulása utáni lehetséges politikai forgatókönyvekkel foglalkozik, de meglepően nem tesz említést talán a legígéretesebbről, a kínai–vietnámi modellről, amelynek szép számmal vannak hívei Havannában. Szerintem a szerző túl nagy jelentőséget tulajdonít a putyini szcenáriónak, amelynek…

View On WordPress

[szantograf]

"Nincs az a kínai vakcina, ami nagyobb rizikót jelentene, mint a vírus okozta betegség

“Nincs az a kínai vakcina, ami nagyobb rizikót jelentene, mint a vírus okozta betegség

szerző Windisch Judit   Erős az ellenérzés a kínai Sinopharm vakcinával szemben, amellyel a héten oltanak be több mint 200 ezer embert Magyarországon. Nincsenek például arra vonatkozó tömeges eredmények, hogy a 60 évesnél idősebbeknél mennyire hatásos, itthon mégis őket oltják vele. Mennyire biztonságos ez így számukra? Hogyan viselkedjen az, akit már beoltottak? Mennyire hiányzik az OGYÉI…

View On WordPress

[balazskisswriter]

Kiss Balázs: Esőpolisz (részlet az első fejezetből)

„Elveszve a kamaszgépek álmaiban A hiábavaló ellenállásban, az üres napokban A hosszúra nyúlt hibák magányos tornyaiban Az elfeledett arcokban és elhalványult szerelmekben Mozdulatlanul ülni sosem volt elég”

The Smashing Pumpkins: Here Is No Why (A szerző fordítása)

 mappa_esopolisz:\fejezet_1

Csak egy átlagos nap

1997. május 12. – Csongor Dvořák, tesókám! De jó, hogy jöttél! Bogdán Robi megveregette a hátamat, miközben áthajolt a pulton. Olaj-, fokhagyma- és porszaga volt. Mármint az erős testszag mellett. – Egy csomó ínyenc áru érkezett a boltba. Kibaszott sok cuccon dolgoztak a tesókák! Módosítottak egy rakás gépkarabélyt, automata pisztolyt, lézerstukkert, rakétavetőt, cafatokra szaggató taposóaknát, gránátvetőt, sokkolót… – Nyugalom, ember, nyugalom! – Nem volt könnyű kibújni egyszerre szoros és bűzös öleléséből. Amikor végül sikerrel jártam, elszántan néztem fel homemade piercingek garmadájával átlyuggatott, tekergőző kígyókkal teletetovált arcára. – Nekem most olyasmi kell, ami militarizált droidok ellen is jó. De tényleg nagyon ütős legyen! Egy karcolást sem akarok látni magamon, nincs kedvem foltozgatásra menni a dokihoz. – Áh, szóval páncél is kell? Azt a kurva! – Robi a derekára tette a kezét, és fejcsóválva méregetett. Koponyákat ábrázoló fülbevalói közben úgy himbálóztak, mint harangok a neokeresztény szekták templomaiban. – Hát már megint mi a szart vállaltál be? – A szokásos durvaságot. Elvégre különleges szintű magánnyomozó vagyok. Robi rácsapott a pultra, majd óriásit kurjantva rászólt a beosztottjaira, hogy szedjék össze magukat, és mutassák meg nekem a legmenőbb droidbiztos páncélt és a legerősebb katonai titánötvözettel is megbirkózó katanát. – Tudsz bánni vele? – kérdezte Robi, miután a piszkos kis munkáskezek a pultra fektették a felturbózott japán kardot. – Régebben kendóztam. Nem szívesen kérkedtem a harctudásommal, mert olykor sokkal hasznosabb, ha elhitetjük az ellenségeinkkel, hogy jelentéktelenek vagyunk, és nem érdemes különösebben foglalkozniuk velünk. Csak az a szívás, hogy engem már bizonyos körökben kifejezetten veszélyesnek tartottak, és erre csak aznap döbbentem rá igazán. Úgy állt a dolog, hogy egyesek talán vérdíjat is kitűzhettek a fejemre. Mert azon az alapvetően rohadtul átlagos tavaszi napon valakik határozottan ki akartak nyírni, és ehhez egy furfangos, de lássuk be, átlátszó csapdát is kieszeltek. Szóval ezért forgattam a kezeim között azt a pofátlanul drága katanát a Csikós Csapat magyar-roma védelmi egység fegyverboltjában. És nem kellett aggódnom, hogy valaki kirugdos az utcára, amiért illegális fegyvereket akarok vásárolni egy többnyire zsoldosokat ellátó cégtől, én ugyanis évente megújítható szerződést kötöttem velük. A magyar maffiának pedig semmi beleszólása nem volt ezekbe az ügyletekbe, mert egyrészt ők kizárólag a negyed élhetőbb részén uralkodtak, másrészt ez a védelmi egység teljesen függetlenítette magát, és nem adott el nekik semmilyen eszközt. A maffia durva veszteségeket kockáztatott volna, ha megpróbálja megtámadni és bekebelezni őket. Miután átutaltam a pénzt a Csikós Csapat RetinaBank számlájára, otthagytam a boltot, majd tettem pár felesleges kört a kocsimmal a szakadó esőben, miközben Smashing Pumpkinst hallgattam, és hazámon, Esőpoliszon meg az életemen gondolkoztam. Sosem éltem Magyarországon, se Csehországban, mindig is ez a mocsokkal teli városállam volt az én hazám. Ide csak beutazni tud az ember, elhagyni nem lehet a szigorúan őrzött határokat, így aki itt született, az itt is fog megdögleni, hacsaknem a vezető réteghez tartozik. Én viszont a Magyar Negyed egyik legátlagosabb utcájában nőttem fel, majd a Japán Negyedben tanultam, mert apám minden spórolt pénzét nekem adta, hogy valami több legyek annál, mint ami belőle lett. Így lettem először rendőr, aztán meg egy mélységesen csalódott költő és magánnyomozó. Apám nem tudta, hogy Rainpolisban – ez volt a hivatalos neve – nem lehet az ember jó, nem lehet az ember teljes lényében tisztességes és igazságos. Valamiképp mindnyájunkat megfertőz ez a szenny.

Aznap reggel a RetinaBook időalkalmazása ébresztett, és rögtön megbántam, hogy kidobtam a régi jó rádiós ébresztőórámat. Rohadtul kellemetlen, amikor egy szemedbe épített kütyü mondja meg, mikor kell felkelned. A reklámban azt mondták, bizsergető, jóleső érzés lesz. Azt mondták, a RetinaClockkal jól indul a hétfő. Ja, úgyhogy a kapitalizmus megint átbaszott. Amikor kidörzsöltem a szememből a szúró fájdalmat, és egy határozott ordítással ráparancsoltam a szoftvert kezelő mesterséges intelligenciára, hogy kussoljon el végre, megfordultam az ágyon, és szembetaláltam magam a csajjal. Dögös, tökéletes alakú japán lány volt, körülbelül húsznak nézett ki, a haja koromfekete, a szája vérvörös, a szeme mandulavágású. Nem mosolyogtam rá, csak beletúrtam a hajába, morzsolgattam a szálakat. Gondolatban összehasonlítottam egy igazi nő hajával – olyasvalakiével, akit ismerek –, és úgy véltem, a különbség alig érzékelhető, mégis lényeges. Aztán kivertem a fejemből az improduktív képzelgést, és megszólítottam: – Akahana! Ébresztő! A lány szemhéja pontosan olyan lassan nyílt, mint egy hús-vér emberé, amikor próbál hozzászokni a fényhez. – Akahana RX-7 szexdroid aktiválva – mondta halk, de ellentmondást nem tűrő, gépies hangon. Éjszaka egyáltalán nem így beszélt. Kimászott az ágyból, pillanatok alatt magára növesztette lenge ruháját – a bőre alól jött ki, amit mindig is bizarrnak tartottam –, és elköszönt: – Viszontlátásra, Csongor Dvořák! A szolgáltatás díját a Sekkusu Meido levonta a számlájáról. Köszönjük, hogy a Sekkusu Meidót választotta! – Hát igazán nincs mit. A csaj hirtelen összehajtogatta magát – az arca kisimulva átrendeződött, a végtagjai morbid módon kicsavarodtak, majd az egész teste drónszerűvé lényegült –, és simán kirepült a nyitott ablakon. Arra gondoltam, talán nem kellene nyitva hagynom éjszakára, bármennyire is meleg van. Ha a szexdroidok ilyen könnyen kirepülnek, valami akár be is repülhet. Egyszer csak elfogott a magány torokszorító érzése, úgyhogy elindítottam a Today című Smashing Pumpkins számot a RetinaBook zenelejátszóján, a RetinaTune-on, és beléptem a zuhany alá. Le kellett mosnom magamról a hétvége mocskát, aztán amikor azzal végeztem, leugrottam a közeli szendvicseshez reggelizni. Nem sokan engedhették meg maguknak, hogy helyben, ráérősen elfogyasszák a szendvicsüket, aznap is egyedül falatoztam. Én tényleg ráértem, és még meg is fizettek annyira, hogy tisztességesen eltartsam magam. Hiszen néha még a szexdroid is belefért. Nagyjából fél kilenckor nyitottam ki az irodám ajtaját, fejemen jól megszokott golfsapkámmal, amit egész évben hordtam. A tízemeletes, öreg kis épület autóval körülbelül tíz percre volt a lakásomtól. Még az én olcsó tragacsommal, a Hamada Future X2-vel is, ami alaposan átalakítva sem tudott volna úgy lebegni, mint például a Toyota legújabb suhanója. Ja, mi itt a Magyar Negyedben csak suhanónak hívtuk ezeket a modern járgányokat. Egyetlen magyar haverom volt, aki suhanóval közlekedett, de őt kibelezték a Geci Patkányok. Komolyan, az a mocskos bűnbanda tényleg így hívta magát. Nem véletlenül volt szükség a zsaruk mellett különleges szintű magánnyomozókra is. Ezért lett ez az új melóm, miután otthagytam a rendőrséget. Azonkívül, hogy haikukat kezdtem írni egy irodalmi magazinnak, és dekoratív kis drótfákat készítettem megrendelésre. Ezek az apróbb hobbik olyan dolgok, amiket a halálomig űzni fogok. 1997-re odáig jutott a városállam, hogy a magánkopók munkája sokkal veszélyesebb lett, mint a rendőröké. Mi nem paktáltunk le a maffiákkal – inkább úgy mondanám, átvertük vagy kihasználtuk őket –, és nem futamodtunk meg, ha szorult a hurok. Mi nem bírtuk nézni, ha a kollégáink kenőpénzeket fogadtak el, vagy ha drogokkal üzleteltek. Nekünk nem is voltak kollégáink. Szóval egyáltalán nem döntöttem rosszul, amikor huszonöt évesen – öt évvel ezelőtt – otthagytam a japán központú Sūpā Shīrudo – sokunknak röviden csak SūShī – főkapitányságát. Azok a srácok teljesen elkurvultak. Mégis azt hiszem, Esőpolisz minden népe próbált valamit hozzátenni a városállam gyarapodásához és fejlődéséhez. Rainpolis minden népe előállított valamit, tökéletes mintapéldányai voltunk a kapitalizmus teremtményeinek, bár azt is hozzá kell tenni, a külvilágtól szinte hermetikusan elzártak minket. Vagy mondjam úgy, hogy a külvilág zárta el magát tőlünk? Valahányszor arra gondoltam, milyen lehetett volna az én Esőpoliszom, ha a városállam felépítői tartják magukat az eredeti tervhez, mindig dühbe gurultam. Ugyanígy ingerült lettem a neonreklámok vakulása közben is, amikor a lakásom és az irodám között hasítottam százkilencvennel, mint valami vandál, pedig a kocsim ennél a sebességnél már fel is mondhatta volna a szolgálatot. A felhőkarcolókra kihelyezett villódzó neonfelületek errefelé többnyire olyan kínai, japán, koreai, cseh – ők voltak a szomszédjaink – és magyar termékeket reklámoztak, amikre rohadtul nem volt szükségem, nem is tudtam megvenni őket, vagy ha mégis, hát az tényleg pazarlás lett volna. Az irodámban ülve persze nem agyaltam olyan hülye dolgokon, mint a kapitalizmus vagy Rainpolis hanyatlása. Megírtam pár haikut a felújított Royal 200-as írógépemen, majd a RetinaBookkal beszkenneltem a papírlapot, és elküldtem e-mailben a szerkesztőmnek. Erre a haikumra különösen büszke voltam:

Zúgó halál fúj, Átmossa az életet Városunk mélyén.

#kiss balázs #Balázs Kiss #cyberpunk #esőpolisz #regény #regényrészlet #sci-fi #irodalom #magyar író

[hirzilla]

Kirúgták a Fradiból a szlovák himnusztörvény beterjesztőjét http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/futball/2019/04/06/kirugtak-a-fradibol-a-szlovak-himnusztorveny-beterjesztojet/?feed_id=20572&_unique_id=5ca83f4b28b05 Nem kis meglepetést okozott, amikor kiderült, hogy aszlovák nemzeti szimbólumok védelméről szóló, és a szlovák parlamentben szerdán megszavazott törvény egyik beterjesztője a Ferencvárosban is megforduló egykori labdarúgó,Tibor Jancula volt. Tibor Jancula Fotó: Facebook A szlovák sajtóban csak Lex DAC-nak hívott törvény azzal okozott közfelháborodást, hogy egy vélhetően utólag belecsempészett passzussal betiltotta a külföldi országok nemzeti himnuszainak éneklését minden olyan nyilvános rendezvényen, amelyen az adott ország hivatalos delegációja nincsen jelen. A tiltást egyértelműen a dunaszerdahelyi DAC futballcsapatára szabták, amelynek szurkolói minden hazai meccs előtt eléneklik a magyar himnuszt. Ki az a Jancula? A 2000-es szezonbana Slovan Bratislava színeiben17 gólt szerző, 29-szeres szlovák válogatott Tibor Jancula leigazolásáról 2001 júniusában kezdett cikkezni a hazai sportsajtó, ám az üzlet korántsem köttetett meg könnyen. A játékos szerződtetése körüli hercehurca a nyár slágertémája volt, a klubja által orosz csapatoknak, illetve a Győri ETO-nak is kínálgatott támadó ügyéről szinte naponta írtak. A dolog végül annyira elhúzódott, hogy a csatár nem szerepelhetett a Fradiban a Hajduk Split elleni, kieséssel végződő Bajnok Ligája-selejtezőkön, és a magyar bajnokság elejéről is lemaradt. Az azon a nyáron Várszegi Gábor tulajdonába kerülő klub végül július 25-én igazolta le Janculát, aki rögvest egy emlékezetes interjúban magyarázta el a Nemzeti Sportban, miért választotta a Fradit a csecsen határhoz közel fekvő orosz város csapata, az Alenyija Vlagyikavkaz helyett. Normális ember nem viszi oda a családját – nyilatkozta a játékos, aki hiába állt Csank János rendelkezésére, a csapat edzője végül nem vetette be a pár nappal későbbi, Újpest elleni rangadón. Ez persze nem volt akkora meglepetés az edző akkori nyilatkozatát nézve. „Adott esetben azonban bevethetem Alekszandar Jovicsot és Tibor Janculát, ám ők egyelőre sötét lovak, nem tudom, mire képesek. Ha mégis pályára küldöm őket, roppant nagy rizikót vállalok, elvégre Jovicsot eddig csak egy felkészülési meccsen láttam játszani, Janculát meg még azon sem. – mondta egy alkalommal Csank. Jancula bemutatkozására végül a Videoton elleni, augusztus 10-i bajnokin kerülhetett sor, igen jól is sikerült, ő szerezte csapat második gólját a 4-0-ra megnyert meccsen. Ám a biztató kezdetet nem követte hasonló folytatás, Jancula több gólt nem lőtt a Fradiban, de még gólpasszt sem adott. Mindössze 9 további mérkőzésen jutott neki játéklehetőség, ezeken általában igen gyatrát produkált, kevés kivételtől eltekintve a mezőny leggyengébbjei között teljesített. Utolsó fellépése zöld-fehérben alig két és fél hónappal első meccse után volt, az Újpest elleni, október 24-i bajnokin az utolsó 10 percre küldték pályára. 2-2 lett a vége. Később folyamatosan sérülésekkel bajlódott, és egyáltalán nem szerepelt mérkőzéseken, legfeljebb a juniorok között. Télen már arról szóltak a hírek, hogy szabadulnának tőle, felmerült egy kínai lehetőség, illetve az orosz másodosztályból is érdeklődtek utána, végül nem eladták, hanem az akkor már a volt Fradi-kapus, Szeiler József irányította vezetőség a játékos szerződésszegésére hivatkozva február végén egyoldalúan megszüntette a munkaviszonyát. Szeiler március elején elmondta, hogy a játékos nem jelent meg sérülése idején az előírt kezeléseken, és az egészségi állapotáról is félretájékoztatta a klubot, ezért kirúgták. Visszakérték tőle a szolgálati autót, valamint az aláírásakor neki adott jutalék 74 százalékát. Jancula ugyanakkor tagadta a vádakat, ezért csak a kocsit adta vissza, a pénzt megtartotta, illetve perrel fenyegetőzött. Hogy pontosan mennyi pénzről volt szó, és végül mennyit fizetett vissza a klubnak, arról már nem szóltak a hírek. Így nem tudni, hogy a Fradi mennyit bukott a játékos korabeli források szerint 150 ezer márkás – mai áron 100 ezer eurós – vételárán. Jancula a Fradi után a szlovák másodosztályú Bácsfán játszott egy szezont, az 566 fős lélekszámú falu azóta már megszűnt klubja annak idején a legkisebb település volt Európában, amely profi bajnokságban szerepelt. Aztán még egy évet lenyomott az osztrák amatőrligában, majd 34 évesen visszavonult. Később a politikusi pályát választotta, 2016 óta a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNN) képviselője a szlovák parlamentben. A Janculával kapcsolatos emlékeiről megpróbáltuk megkérdezni az egyik volt ferencvárosi csapattársát, ám azt a választ kaptuk, hogy ha mi nem hívjuk fel rá a figyelmét, akkor őszintén szólva arra sem emlékezett volna, hogy valaha csapattársak voltak, olyan kevés időt töltött a szlovák a klubnál. Köszönjük, hogy olvasol minket! Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!

[prologusblog]

Kedvcsináló idézetek: A lángoló isten

Kedvcsináló idézetek: A lángoló isten

Nemrégiben jelent meg hazánkban R.F. Kuang, astounding-díjas szerző Mákháború című sorozatának befejező kötete. Kuang már az első kötettel is teljesen levett a lábamról, ugyanis nem egy szokványos tini fantasy történetet olvashattam, hanem annál sokkal több volt. Betekintést nyújtott a kínai történelembe és valamilyen szinten a vallásba is. Számomra ez eddig egy ismeretlen terep volt, de…

View On WordPress

#A lángoló isten #Agave Könyvek #extra #fantasy #idézetek #könyvajánló #Mákháború #prológus #R. F. Kuang #trilógia

[bonesteve]

Reniék gyerekei

Reni pécsi sváb lány volt, az apja egy Pécs közeli nagy kombinát vezérigazgatója volt, az anyja pedig ugyanitt főagronómus.

1991-es a történet, oda kell helyezni.

Reni a JPTE bölcsészkarára járt francia-magyar szakra.

Reni akkor már jól beszélt franciául, németül perfektül, angulul is elvolt 18 évesen, de a franciát képtelen volt szépen beszélni, valami borzalmas magyar-német akcentussal nyomta, a gargalizálást meg se próbálta, kemény R hangokat mondott helyette. Amikor kérdeztük, miért van ez, azt mondta, mondják úgy a franciák, ő sváb-magyar, képtelen rá.

Reni sokat járt fel hozzánk Budapestre vonattal és amikor egyszer kivittük a Délibe és álltunk a peronon, az egyik induló vonat ablaka mögött vigyorgott rá egy szőke nagyorrú srác.

Reni visszamosolygott és ahogy elment a vonat, Reni azt mondta, ez a fiú lesz a férjem.

Mi nevettünk, de három hónap múlva Reni megjelent a fiúval.

Kiderült, hogy a nagyorrú szőke fiú holland, Ricsinek hívják és Reni is és Ricsi is két hónapig minden egyes nap - nem tudva, hogy a másik is ezt teszi - megtette a Pécs-Budapest-Pécs vonatutat, hogy megint találkozzanak.

Ricsi művelt nyugati fiatal volt, a baráti társaságba hozta a világlátottságát, a nyitottságát, a féktelen vidámságát és mi is nyitottakká, féktelenül vidámabbakká váltunk ezáltal.

Ricsi elvette Renit egy gyönyörű esküvőn, ahol holland szokás szerint beszédet mondtak egymásnak, esküt tettek egymásnak szóban, ami számunkra szokatlan és furcsa volt.

Ricsi ezt magyarul tette, édesen szanaszét törve a magyar nyelvet, mi sokat nevettünk és sokat sírtunk, jó volt.

Kiköltöztek Hollandiába, Gouda városába.

Gouda egy csodálatos kis idilli kisváros Utrecht közelében, itt vettek részletre egy sorházi lakást, apró hátsó kerttel, biciklitárolóval, a csatorna mentén.

Ricsi dolgozott, Reni pedig otthon volt, tanult, hogy befejezze az egyetemet.

Reni minden reggel fél nyolckor - pontosan úgy, ahogyan a többi holland feleség tette - kint állt a ház előtt, Ricsi felült a kerékpárra, a jobb nadrágszárát egy facsipesszel összecsippentette és Reni odaadta Ricsinek a kis fadobozt, benne Ricsi reggelije és ebédje, mellette Ricsi kedvence, a Dubbelvla, ami egy vanailia-csokoládé önthető puding, integetett, ahogy Ricsi távolodott, a sarkon túl is még kicsit állt ott a ház előtt, pedig Ricsi soha nem fordult vissza.

Reni a később meglévő diplomájával nem kapott állást, hogyan is kaphatott volna friss migránsként Mordorföldről úgy, hogy nem beszélte a hollandot, így vasalást vállalt.

Hollandiában ez nem aljamunka. A környék összes frissen mosott ruháját hozzá hozták a szomszédok. Nem azért tették, mert ők nem tudták volna kivasalni a saját ruháikat. Nem azért tették, mert sajnálták Renit.

Azért tették, mert segíteni akartak egy társuknak úgy, hogy az ne legyen megalázó.

Reni pedig vasalta mindenki ruháját, így lett a lakóközösség hasznos tagja, megbecsült személy, megbecsült feleség. Minden otthon lévő asszony diplomás volt. Hollandiában ez a divat. Minden nő felsőfokú diplomával rendelkezik, mégis otthon maradnak, nevelik a gyerekeket, kevesen állnak munkába, különösen vidéken.

Mi barátok sokszor jártunk REniékhez, ők voltak nekünk a nyugatra szakadt kapocs a nyugati kultúrához.

Élveztük a társaságukat, a biciklitúrákat a csatornák mentén, a finom Grolsch sört, aminek csatos pocelán kupakja volt, a dubbelvlat, a vajban sült húsok illatát ebédidőben hétvégén, a kifelé nyíló ablakokat a házakon, a függönytelen kitárulkozó házakat, ahová holland soha nem nézett be, a kicsi kerteket a házak végében, a holland múzeumokat, a holland élet mindennapjait, amelyek minőségét csak úgy lehet értékelni és érzékelni, ha nem turistaként vagy ott, hanem laksz valakinél, aki odavalósi.

Reniék az első perctől gyereket akartak, ahogyan a holland elvárások hatszáz éve megkövetelik.

A közösségben az ismerősök is mind kérdezték, mikor lesz már baba. Ők pedig minden éjjel tettek érte, hogy legyen. Imádták egymást, a gyermekáldás mégis elkerülte a családjukat.

Renit szétvizsgálták a holland orvosok, járt itthon is, végül a Czeizel-intézetben megállapították, hogy semmi igazi baja van, megvizsgálták Ricsit is és megállapították, hogy neki sincs igazi baja, de mindkettőjük teste lassan működik, egyszerűen inkompatibilitási hiba van, nem fog összejönni.

Mi barátok felajánlottuk, hogy segítünk, én örökítőanyagot ajánlottam, Kata, a társaság ősanya-típusa vállalta, hogy kihordja a babát, sokat beszélgettünk ezen, végül Ricsi nem akarta, hogy kötődés legyen bárhová máshová is, mint hozzájuk, így úgy döntöttek, hogy elutaznak Kínába és vesznek egy kislányt.

Így is történt, többször jártak ott, egy kisvárosban - 4.3M lakos - lévő árvaházba vitték őket a helyi hatóságok egy kisbusszal, beterelték őket egy hatalmas terembe, ahol háromszáz kisgyerek feküdt-ült fehér ketrecekben, amelyek alig voltak nagyobbak a testük hosszánál.

Azt mondják, hogy a legbizarrabb az volt, hogy volt ott csecsemötöl kétévesik minden korosztály, de néma csend volt. Senki nem gőgicsélt, nem sírt, nem nevetett. Néma csend volt a háromszáz kisgyerek által lakott teremben.

Ők pedig mentek a sorok között megilletődve, mintha egy kisállat-kereskedésben lettek volna és a GYEREKÜKET kellett kiválasztani.

Reni összetört, Ricsi se nagyon bírta, három órát zokogtak a leendő szülőknek fenntartott kis szobában a tehetetlenségtől, négy év gyermekváró próbálkozás minden kudarca jött ki ott és akkor és a választás képtelenségének elviselhetetlen terhe.

Megállapodtak abban, hogy a harmadik sor negyedik szektorából választanak kislányt, itt hét kislány feküdt az ágyban.

Visszamentek és rámutattak a 41-es ágyra.

A 41-es kislány lett az övék. Csillának nevezték el, akkor volt másfél éves.

Hosszadalmas bürokratikus huzavona után fél évvel később kapták meg Csillát a kínai kisvárosban, ahol addigra már 4.5Milliónyian laktak.

Rá három évre újra Kínába utaztak és megint egy kislány hoztak el, őt Lunának nevezték el.

Sok éve már ennek, vegyes családban élnek, gyönyörűen, jólétben, időközben eltávolodtunk egymástól, évente egyszer-kétszer ránézek a nagylány facebookos profiljára, nézem, ahogy kínai-holland-magyarként teszi-veszi magát.

Mindezt csak azért meséltem el, mert megint felerősödött a migráncsozás idehaza és talán mindenkinek kellene egy ilyen saját történet, amelyben személyesen érintett.

Belülről minden máshogyan működik.

Jól mondja  szerző:

"A rasszizmust az utazás gyógyítja."

[nonquebecoisayul]

Lassan tavaszodik új hazámban

Jelentem, megérkezett a tavasz Montréalba is! Ez annyit tesz, hogy jó egy hete éjszaka is csak mutatóban van fagy, de ezzel együtt folyamatosan esik az eső. Április elseje óta Québec déli részére az átlagoshoz képest ötszörös mennyiségű csapadék hullott! Mivel az amúgy is fagyott talajt még sok helyen hó borítja, el lehet képzelni, hogy a kétszeres Colorado low egy kis mexikói-öböli extra nedvességgel mit okoz: árvizet. Tavaszi szél tényleg vizet áraszt.

És ha már a hetedhét országon ismert magyar népdalnál járunk, akkor megírom, hogy megvolt végre a húsleves:) Tegnap este brazil kollégákkal kiegészülve élveztük a teltházas magyar éttermecskében a hegedű- és harmonikaszót meg a testes magyar kaját. Azért egy szomorú közjáték csak akadt: mielőtt beléptünk volna az étterembe, a bejáratnál egy negyvenes pár álldogált és próbált kukucskálni a párás ablakon. Megkérdezték, hogy voltunk-e már korábban bent és hogy milyen a hangulat meg az étel. Nagy elánnal magyaráztam, hogy mit érdemes és hogyan, nagy boldogan beszéltem kis hazánk paprikás kulináris élvezeteiről, amikor az egyik mondatomat azzal fejezte be a pár hölgy tagja, hogy milyen kár, hogy a politikánkról nem mondható el mindez. It is so sad - tette hozzá.

A héten rákapcsoltam a franciára. Ahogyan az előző - veszélyhelyzetekben való viselkedést előíró képes - posztomban utaltam rá, beindult a tavaszi session a Québec által diplomatáknak és hozzátartozóiknak grátisz fealjánlott kurzuson. Én vagyok az egyedüli új, úgyhogy rögtön hétfőn este velem nyitott az egyébként Rodrigo nevű, amúgy spanyol ajkú tanár. Érdekes, hogy a pesti francia tanfolyamokon is volt alkalmam spanyol anyanyelvű tanárhoz.

A csoport olyan, mint maga Montréal: bábeli. A listán ugyan 20 név szerepel, de az első két alkalommal ugyanaz a kb. tucatnyi emberke tűnt fel, akiknek a fele a tanárhoz hasonlóan spanyol ajkú, főleg mexikói származású, de van a csoportban egy amerikai, egy arab és egy lengyel fazon, egy görög és egy kínai nő. Ezen a héten a nyelvekkel kapcsolatos anyagokat dolgoztunk fel, és úgy tűnik, hogy az egyébként igen eltérő fokon lévő csoporttársak között valahol félúton vagyok a saját tudásommal, úgyhogy van inspiráció.

A tantermi kurzus mellett azért továbbra is tanulok a bangladesi kiscsajszival, akivel miután befejeztük az Amérindienekkel kereskedő új-franciaországi kalandor és a hozzászegődött árvalány XVIII. századi sztoriját, egy szintén québecois regényt kezdtünk el olvasni ezúttal a XIX. század végéről. Nagyon élveztem az első fejezetet: a helyszín egy innen jó 5 órás autóútra lévő település, Péribonka, amely a Lac Saint-Jean partján fekszik. Csodálatos leírások vannak benne persze rengeteg ismeretlen kifejezéssel, viszont a helyi nyelvjárásban használt szavakat a szerző külön kiemeli, így még többet lehet tanulni belőle. Szóval jónak ígérkezik: az alapvető konfliktus a hagyományos (kanadai) farmlét és az iparosodó városi életstílus között húzódik, és ismét női a főszereplő (nagy feminista ám ez a Taharima:).

Ezen a héten volt amúgy egy fél esztendeje, hogy megérkeztünk (először) Kanadába. Nagyon hiányoztok, és baromira örülök, hogy nagypénteken, majd a húsvétot követő vasárnap is jönnek a barátok az öreg kontinensről, két magyar nagyvárosból: Budapestről és Londonból:) De lassan itt is kezd kialakulni az életem, életünk, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az elmúlt egy hétben többször is ismerősként üdvözöltek bennünket szórakozóhelyeken.

Az első szállásunkhoz közel eső portugál kávézóban sokszor megfordultunk az ősszel, és hosszú téli hónapok után most először ugrottunk be egy csésze kávéra, ahol a gyönyörű mosolyú québécoise leányzó láthatóan örült nekünk. Kedden pedig a két hónapja felfedezett, keddenként jazzkoncerttel szolgáló Mayfair bárban azért sikerült a teltház ellenére két helyet kapnunk a pultnál, mert a korábban egy alkalommal(!) bennünket kiszolgáló pincérnő nem engedte a kolleganőjének, hogy elküldjön bennünket. Rózsika a magyar étteremben tegnap este pedig már fiává is fogadott!

Hol van az otthon - ez itt a kérdés, gyerekek...

#tavasz #Colorado low #közélet #iskola #québécois #bábel #szállóvendég #magyar étterem #szórakozás #honvágy

[plumsworld]

Trump ugyanis vélhetően nem akarta megmenteni az INF-et, mert a fegyverkező Kínával szemben is lépéshátrányba került: Amerika pont olyan rakétákat akar telepíteni a jövőben a csendes-óceáni térségbe a kínai rakétahaderő ellesúlyozására, mint amilyenről az INF-ben önként lemondott. A legnagyobb felelős persze Oroszország, hiszen ők fejlesztették a fegyvert folyamatos tagadásban, ők vádolták Amerikát ugyanezzel, ők próbálták meg megosztani az európai NATO-szövetségeseket ebben a kérdésben is. Azért Európa is ludas az INF bedőlésében, túl passzív volt, túlságosan orosz-amerikai ügynek tekintették a kérdést, nyomatékosítja a szerző.

via HVG

[korkep-blog]

Olvasta a Körkép.sk legjobb írásait 2018-ban?

Válogatásunk 2018 harminc legjobb írásából a Körképen.

Válogatásunkban 2018 harminc legjobb írása a Körképen.

  Alacsony vízállás: Világháborús hajó maradványa bukkanhatott elő a Dunából Medvénél – fotók+videó

  A hetek óta tartó hőség és a csapadékhiány hatására rohamosan lecsökkent a Duna vízállása. Korábban a magyarországi honvédség is figyelmeztetett arra, hogy az alacsony vízállás miatt világháborús bombák, kézigránátok, stb. kerülhetnek elő a vízmederben. Medvénél, nem messze a Szlovákiát és Magyarországot összekötő hídtól egy hajóroncs vált láthatóvá.

  http://www.korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2018/08/22/alacsony-vizallas-vilaghaborus-hajo-maradvanya-bukkanhatott-elo-dunabol-medvenel-fotokvideo

  Térképre tették, mekkora a kivándorlás Európa egyes országaiból

  Az Európába történő bevándorlás ma az egyik legfontosabb egész EU-t érintő probléma. Kelet-Európában azonban más gondokkal is meg kell küzdeni: a kivándorlással. Az alábbi térképet Jakub Marian készítette, és azt ábrázolja, hogy az egyes tagállamok lakosságának hány százaléka él életvitelszerűen külföldön.

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2018/04/13/terkepre-tettek-mekkora-kivandorlas-europa-egyes-orszagaibol

  Mérlegre tették: Sokkal több profit vándorol ki Nyugatra, mint amennyi uniós forrás érkezik Közép-Európába

  A magyarországi médiában jelentősebb „szakmai” vitát váltott ki Thomas Piketty francia (sztár)közgazdász cikke, amely a visegrádi országokat külföldi tulajdonú országoknak nevezte, ahonnan több pénz áramlik ki a nyugati cégeken keresztül, mint amennyi beruházás vagy uniós forrás érkezik.

  A Visegrádi Négyek közül Magyarországról és Csehországról áramlott ki a legtöbb jövedelem külföldre 2010 és 2016 között, Lengyelország és Szlovákia e tekintetben jobban áll.

  http://www.korkep.sk/cikkek/gazdasag/2018/01/30/merlegre-tettek-sokkal-tobb-profit-vandorol-ki-nyugatra-mint-amennyi-unios-forras-erkezik-kozep-eurpaba

  Helyhatósági választások 2018: Választott az ország, hamarosan érkeznek az eredmények – percről percre

  Este 22:00-kor bezártak a szavazókörök. Hamarosan érkeznek az első adatok a győztesekről. A Statisztikai Hivatal Pozsony és Kassa esetében folyamatosan adja majd ki a részeredményeket, míg az ország többi településén meg kell várni a hivatalos végeredmények regisztrációját. A Körkép.sk tudósítói folyamatosan gyűjtik majd az információkat az eredményekkel kapcsolatban az este és éjszaka folyamán. Kövessék velünk az eseményeket!

  http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2018/11/10/helyhatosagi-valasztasok-2018-valasztott-az-orszag-hamarosan-erkeznek-az-eredmenyek-percrol-percre

  A cigányok átvették a hatalmat Nagymagyaron. Felállt a színtiszta roma testület

  Hivatalosan is letették az esküt a Dunaszerdahelyi járásban található Nagymagyar helyi képviselőtestületének tagjai. A falut a következő időszakban immár Rigó Marek polgármester és 11 fős roma helyi képviselői csapata (közülük kettő a feltüntetett foglalkozásuk szerint munkanélküli) vezeti.

  http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2018/12/07/ciganyok-atvettek-hatalmat-nagymagyaron-felallt-szintiszta-roma-testulet

  Anyagi csődbe viszi Menyhárt József az MKP-t?

  Kifizetetlen számlák, hónapok óta késő fizetések, lavinaként növekvő adósság. Soha nem látott mértékű anyagi gondokkal küzd az MKP Menyhárt József pártelnök és Kocur László „pártigazgató“ vezetése alatt. A Körkép.sk információi szerint a párt adóssága immár 100 ezer euró körüli.

  http://www.korkep.sk/cikkek/politika/2018/07/03/anyagi-csodbe-viszi-menyhart-jozsef-az-mkp-t

  A szombati DAC-meccsen legyünk mindannyian Felvidéki Harcosok

  Újra lesújtott a szlovák nemzetállam a békés magyarokra. Ezúttal nem Nyitrán, valamelyik vizsgára készülő magyar diákra, sem a stadionban, mint anno a DAC – Slovanon. 150 csuklyás kommandós a DAC – Sepsiszentgyörgy barátságos meccs után pár nappal támadt rá DAC szurkolók egy csoportjára. 10-10-10 kommandós jutott mindegyikükre.

  http://www.korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2018/11/22/szombati-dac-meccsen-legyunk-mindannyian-felvideki-harcosok

  Sokkoló részletek Ján Kuciak újságíró meggyilkolásával kapcsolatban – Körkép.sk összefoglaló

  Egyre sokkolóbb részletekre derül fény Ján Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és menyasszonya meggyilkolásával kapcsolatban.

http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2018/02/26/sokkolo-reszletek-jan-kuciak-ujsagiro-meggyilkolasaval-kapcsolatban-korkep-sk-osszefoglalo

  Templomrombolás Németországban: buldózerekkel estek neki a 19. századi neoromán templomnak

  Több mint kétszáz évvel ezelőtt az emberek a saját erejükből építették fel a templomot. Most, az utódaik végignézték, hogy teszik pár perc leforgása alatt a föld martalékává.

http://www.korkep.sk/cikkek/kulugyek/2018/01/09/templomrombolas-nemetorszagban-buldozerekkel-estek-neki-19-szazadi-neoroman-templomnak

  Adj szállást a „tótnak”… – Avagy a nagyszarvai szlovák iskola története

  A nagyszarvai szlovák iskola esete jól példázza mindazt, amivel a felvidéki magyarság az elmúlt évtizedekben küzdeni kénytelen. A felmerült kérdések nemcsak helyben, de országszerte jellemzik közösségünket. Betelepülés, magyarság-fogyás, asszimiláció, kollaboráció, ugyanakkor karakán magyar kiállás, összefogás, elhivatottság és világos magyar beszéd is.

Május 29-én a nagyszarvai kultúrházban megtartott képviselő-testületi ülésen volt minden a felsoroltak közül. Ott jártunk.

  http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/05/30/adj-szallast-totnak-avagy-nagyszarvai-szlovak-iskola-tortenete

  Szégyelld magad, Béla!

  Bugár Béla eddigi politikai karrierje során eljátszotta már a tisztességes magyarok, a tisztességes szlovákok, a Kuciak-gyilkosság óta pedig eljátszotta a jóérzésű Most-Hidasok bizalmát is. Menekül szinte mindenki mellőle, aki teheti, és akiben még maradt némi gerinc és jóérzés. Úgy, ahogy 2007-ben leváltották az MKP éléről, ma már szlovák támogatói is sorban hátat fordítanak neki. Maradt neki a Smer és az SNS, zsákutcába vezetve Szlovákiát.

  http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/03/05/szegyelld-magad-bela

  Ján Kuciak utolsó riportja (a teljes cikk magyarul): Az olasz maffia Szlovákiában – A polip karjai egészen a politikáig érnek

  A valószínűleg oknyomozó munkája miatt jegyesével együtt brutálisan meggyilkolt Ján Kuciak utolsó cikkét közöljük, amelyet az Aktuality.sk és több más média ma éjféltől tett elérhetővé a nyilvánosság számára. A cikk alább teljes egészében, vágatlanul, magyar nyelven olvasható.

  http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2018/02/28/jan-kuciak-utolso-riportja-a-teljes-cikk-magyarul-az-olasz-maffia-szlovakiaban-polip-karjai-egeszen-politikaig-ernek

  Katasztrófa fenyeget: a kínaiak szép csendesen kivágják a szibériai erdőket. A tajgából lassan pusztaság lesz

  Pavol Paškov orosz blogger nyár elején a szibériai tajga félreeső vidékeire utazott, ahol az orosz vállalkozók túlzott erdőirtásaival kapcsolatos híreknek szeretett volna utánajárni. Meglepetésére azonban egyetlen orosz favágó vállalkozóval sem találkozott. „Az oroszoknak Szibériában szinte egyetlen vállalatuk sincs. Ezek mind kínai cégek – ők vágják a fát, majd szállítják Kínába“ – számolt be a helyzetről Paškov az orosz Nové správy napilapnak.

  http://www.korkep.sk/cikkek/gazdasag/2018/11/25/katasztrofa-fenyeget-kinaiak-szep-csendesen-kivagjak-sziberiai-erdoket-tajgabol-lassan-pusztasag-lesz

  A DAC mindenkié

  Szégyenletes dolog történt a B-középben a DAC legutóbbi, Aranyosmarót elleni bajnoki mérkőzésén. Néhány magát mindenki fölött állónak gondoló szurkoló úgy döntött, hogy pellengérre állítja négy, évek, talán évtizedek óta DAC-meccsre járó társukat.

  http://www.korkep.sk/cikkek/foci/2018/10/07/a-dac-mindenkie

  Mit ér a haderő? A Magyar Honvédség jelene és jövője

  A vasfüggöny megszűnésével az addigi Néphadsereg 1990. március 15-én, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tradíciójának jegyében, a Magyar Honvédség nevet vette fel. Bár nem tartozott a posztkommunista országok vezető katonai hatalmai közé, Magyarország hadserege – legalábbis elméletileg – komoly csapásmérő erővel rendelkezett.

  http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/08/20/mit-er-hadero-magyar-honvedseg-jelene-es-jovoje

  Elindult az (ellen)kampány: fókuszban a csallóközi közutak

  Július második hetében Nyárasd község néhány háztartása névtelen levelet kapott a postaládájába. A kilétüket nem vállaló szerző(k) ebben arról ír(nak), hogy a III. osztályú utak II. osztályúra való átminősítése várható, mely káros hatással lesz a polgárokra. A levélben Bacsó László Nyárasd polgármesterét, Lojkovič Sámuel Nagymegyer polgármesterét és Érsek Árpád közlekedésügyi minisztert azzal gyanúsítják, hogy mindezt a lakosok kárára tennék.

  http://www.korkep.sk/cikkek/regio/2018/07/21/elindult-az-ellenkampany-fokuszban-csallokozi-kozutak

  Alternatív valóság – Avagy magyar történelem a hamisítóbajnok szlovákok szerint

  Június végén akadt kezembe egy barátom felmenőjének a születési anyakönyvi kivonata. Tüzetesebben szemügyre véve meglepve tapasztaltam, hogy a Sliders fantazmagóriája Szlovákiában nagyon is valós. A papíron lévő úriember 1913-ban született, Szlovákiában!

http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/07/29/alternativ-valosag-avagy-magyar-tortenelem-hamisitobajnok-szlovakok-szerint

  Kalita Gábor: A pozsonyi Szent András temető „föld alól érkező” üzenete: Felébredtünk, „képviselőcskéim”

  Míg 1910-ben 40,5 százaléknyi magyar, hasonló nagyságrendű német, s 15 százalék szlovákok élt Pozsonyban, a többi, néhány százalék más nemzetiségek között oszlott meg. Ez az arány volt tapasztalható az ezerkilencszázas évek elején is, ami akkoriban a sírfeliratokon is tükröződött. Tehát még ma is, sok ezer sír 1970 körüli likvidálásának ellenére is igazi nemzetközi zarándokhellyé, turisztikai látványossággá válhatna az óvárosban kimondottan lukratív, jól megközelíthető helyen található, hatalmas fákkal övezett Szent András Temető. Feltéve, ha a sírok, sírkövek álagának felújítása is megtörténne.

  http://www.korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2018/10/31/kalita-gabor-pozsonyi-szent-andras-temeto-fold-alol-erkezo-uzenete-felebredtunk-kepviselocskeim

  Kalita Gábor: Janicsárok és „nikkelbolhák”korszakát éljük?

  Tíz éve is működő portálok, médiák, szerkesztőségek tagjaiból miért kell hatlövetű ellenséget fabrikálni, vagy miért ennek katonáit „elcsalogatni” csak azért, mert a jelképes lövészárok nagyobb támogatáshoz jutott?

  Nem hiszem, hogy az akár határon túli – sokszor rosszul, alantas módon tájékoztatott – anyaországi  támogatók azt kívánnák, hogy új médiák – hetilap, portál – bő keblű támogatásával viszályokat okozzanak a mi esetünkben az évek hosszú sora óta működő nemzetiségi, a hagyományos nemzeti értékeket őrző, az etnikai pártunk érdekeit védő portálok, médiák között, s az újságírók táborában.

  http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/07/16/kalita-gabor-janicsarok-es-nikkelbolhakkorszakat-eljuk

  Uhor vagy magyar? Uhorsko vagy Maďarsko?

  Egy elismert szlovák nyelvész hatkötetes munkája tesz pontot az ügy végére.

  A legnagyobb közösségi oldal egyik ötezer tagot számláló csoportjában ismét felkorbácsolta a kedélyeket az Uhorsko vs. Maďarsko vita. Sokszor és sokan foglalkoztak már ezzel a polémiával, mindeddig nem sikerült megnyugtató konszenzusra jutniuk a feleknek.

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/2018/12/11/uhor-vagy-magyar-uhorsko-vagy-madarsko

  Elkötelezetten a magyarságért – Beszélgetés Böszörményi Istvánnal (1. és 2. rész)

  Elkötelezettsége családi örökség, amit töretlen hittel visz magával és ad tovább. Német-svéd szakos gimnáziumi tanárként, néprajzosként, helytörténészként, előadóként, a Csemadok és az MKP vezetőségi tagjaként. Neve és személyisége elválaszthatatlan Losonctól, Nógrádtól, de Medvesaljától is.

  Mocsáry Lajos, Kármán József és a Kármán család, a Szilassyak, Ráday Pál, a református egyház és főleg a losonci református gimnázium… a hagyományok felélesztése és megőrzése. Nem igényli az ünneplést, azt teszi, amit a szíve, lelke mond. Tudása, szerénysége, személyisége sokunk számára példakép.

  Böszörményi István, nyugalmazott tanárral, helytörténésszel a múltról és jelenről beszélgettem.

  http://www.korkep.sk/cikkek/interju/2018/02/10/elkotelezetten-magyarsagert-beszelgetes-boszormenyi-istvannal-1-resz

  http://www.korkep.sk/cikkek/interju/2018/02/11/elkotelezetten-magyarsagert-beszelgetes-boszormenyi-istvannal-2-resz

  Ilyen volt az V. Magyar Majális Dunaszerdahelyen – Képek, beszámoló, videó

  Az V. Magyar Majális Bugár György kisbírókénti vezetésével, a barantások díszlépésben felvezetett népművészeti felvonulással indult, melyet az egyesített nagy csallóközi és zoboraljai énekkar kísért nótaszóval.

  A sor végén magyar zászlók lobogása jelezte az esemény célját, hogy magyar a magyarral ünnepeljen!

http://www.korkep.sk/cikkek/regio/2018/05/16/ilyen-volt-az-v-magyar-majalis-dunaszerdahelyen-kepek-beszamolo-video

  A turizmusról Medvesalján – Interjú Mede Ferenccel

  Az utóbbi néhány évben került a köztudatba a (Baranta) völgy, a hőlégballonos repülések, a Pogányvár, a Pogányvár panzió, Egyházasbást a Mária-kút stb. illetve a Medvesalji turizmus, melyek hátterének egyik mozgatórúgója Mede Ferenc, vállalkozó. Egyházasbáston, a Pogányvár panzióban ültünk le beszélgetni.

  http://www.korkep.sk/cikkek/interju/2018/01/16/turizmusrol-medvesaljan-interju-mede-ferenccel

  Kuciak halála változást hoz – és csak rajtunk múlik, milyen irányba mozdulunk el

  Minden változás áldozatokat követel, akár jó irányba, akár rossz irányba mozdulunk el. Ján Kuciak és párja halála azonban azért oly nagyon sokkoló, mert még egy posztszovjet demokráciában sem kellene ekkora árat fizetni a korrupció ellen vívott harc sikeréért. Ránk pedig, akik megrendülten és értetlenül állunk a kegyetlen leszámolás ténye előtt, hatalmas felelősséget ró a fiatal újságíró halála – újságírókra, politikusokra, rendőrökre és a hétköznapi emberekre egyaránt.

http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/02/28/kuciak-halala-valtozast-hoz-es-csak-rajtunk-mulik-milyen-iranyba-mozdulunk-el?fbclid=IwAR29KZyYzZseIQmM4fYBFPkKt0ZQooeNIFHdmt9Nntuy09tIfCJCgdXkW_g

  Meg kellene tanulnunk hálát adni! A 150 éves Zsemlye-kereszt története

  Idén volt 150 éve, hogy felállították a Dunaszerdahelyi járásbeli Balonyon a Zsemlye-keresztet. Bár az évek teltek, a kereszt még ma is jó állapotban, rendezett körülmények között hirdeti az isteni hit fontosságát és a szent kereszt megtalálásnak ünnepét.

http://www.korkep.sk/cikkek/regio/2018/06/24/meg-kellene-tanulnunk-halat-adni-150-eves-zsemlye-kereszt-tortenete?fbclid=IwAR0CwbnQzFQ7LRtewm3BIWIzGLF2B9YjZRne0CJTNMt86Wp4y9AQohxpyXI

  Miért mindig csak a magyaroknak kell alkalmazkodni?

  Felvidéki magyarként már hozzászokhattunk, hogy minden csoda három napig tart, és hogy hiába van (elvileg) magyar képviselet a kormánykoalícióban, az nem jelenti azt, hogy nem érhetnek bennünket atrocitások.

http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/08/28/miert-mindig-csak-magyaroknak-kell-alkalmazkodni?fbclid=IwAR1APrh7aDajlyM5iYuK2vEUp2ihxjy6x0aAK0SSy2kfxDsCrqRcHEM_Tlo

  Futball Akadémia épül Rimaszombatban?

  A miskolci DVTK Futball Akadémia a közelmúltban ajánlattal fordult Rimaszombat városa és a helyi futball klub (MŠK) vezetőségéhez egy közös futball akadémia létrehozása céljából.

  Sokunk előtt ismert a magyar kormány azon törekvése, hogy uniós források felhasználásával futball akadémiákat hozzon létre, megteremtve ezzel egyrészt a feltételeket a minőségi utánpótlás nevelés számára, másrészt emelve a futball infrastrukturális bázisának a színvonalát. Ezen szándékát a magyar kormány határon átnyúló kapcsolatok révén is igyekszik nyomatékosítani.

http://www.korkep.sk/cikkek/regio/2018/04/03/futball-akademia-epul-rimaszombatban

  80 éve tért haza a Felvidék: „Ezt elfelejteni sohasem lehet!“ – A felvidéki bevonulás (1938. november 5-10.) – Videóval

  A Felvidék hazatérésének 80. évfordulója alkalmából négyrészes cikksorozatot indítunk a Körkép.sk-n. Orbán Gábor felvidéki magyar hadtörténész kalauzol át bennünket az 1938-as események kiválasztott fordulópontjain a revizionizmustól a Magyar Királyi Honvédség bevonulásáig. Kövessenek bennünket hétről hétre, hogy hiteles képet kapjanak a kor történéseiről. Felvidékről, nem csak a felvidékieknek.

  http://www.korkep.sk/cikkek/tortenelem/visszajatszuk-a-tortenelmet/2018/11/05/80-eve-tert-haza-felvidek-ezt-elfelejteni-sohasem-lehet-felvideki-bevonulas-1938-november-5-10-videoval

  Boldog Új Évet Kívánok, Józsi

  Tavasszal láttam őt utoljára, azóta nem. Ült a foteljében, ölében a macskája, csak bámult rám. Első kérdése volt, hogy hoztam-e bagót? Amikor meglátta, hogy „utopence”-t hoztam, elkezdett szívből nevetni, de úgy, hogy a könnyei is csorogtak.

http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/01/01/boldog-uj-evet-kivanok-jozsi

  Berényi rámutatott: Zajlik a betelepítés a magyarok által lakott Csallóközbe és Mátyusföldre

  Miért kell eltűnniük és eltűrniük azt, hogy ha így folytatódik, nagyapáik falujában az unokáik már szlovák többségben fognak felnőni?

  http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/12/13/berenyi-ramutatott-zajlik-betelepites-magyarok-altal-lakott-csallokozbe-es-matyusfoldre

  Körkép.sk

#2018 legjobb írásai #felvidéki magyar hírportál #kiemelt #Körkép.sk

[romzen-blog]

A titokzatos Tibet: volt, hogy esőerdő terebélyesedett a közepén

A titokzatos Tibet: volt, hogy esőerdő terebélyesedett a közepén

szerző: MTI

Negyvenmillió évvel ezelőtt esőerdő terült el a mai Tibet középső részén – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport a délnyugat-kínai Tibeti Autonóm Területen talált megkövesedett gyanta alapján.

A Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézet…

View On WordPress

[nemzetinet]

Moszkva átveszi a parancsnokságot a Közel-Keleten

A szír feszültség növekedésével párhuzamosan hétfőn titkos és rendkívüli látogatásra érkezett Izraelbe az amerikai Központi Parancsnokság parancsnoka. Moszkva feladta reményét, hogy valaha is csatlakozhat a nyugati politikai rendhez, ezért újrafogalmazta stratégiai érdekeit és történelmében először a Közel-Keletre irányul a központi figyelme.

Egy héttel azután, hogy az amerikai-, brit- és a francia hadsereg csapást mért Szíriára egy azóta sem tisztázott hátterű incidens alapján, az orosz Kommerszant közölte az értesülést, miszerint Moszkva „a nagyon közeli jövőben” S-300-as légelhárító rendszert szállít le ingyenesen a szír kormánynak. A szír hadsereg még a szovjet időkből származó S-125 és S-200-as rendszert használja, az S-300-as a maga 150-200 kilométeres hatótávolságával egy igazi kvantum ugrás lenne számukra. A kiterjedt hatótávolság lehetővé tenné ugyanis, hogy a szír hadsereg akár már a libanoni légtérben repülő izraeli harci gépekre tüzet nyisson. Izrael korábban már többször világossá tette, hogy az S-300-asok telepítését nem fogja tolerálni. Nem véletlen tehát, hogy hétfőn titkos és rendkívüli látogatásra érkezett Izraelbe az amerikai Központi Parancsnokság (US CENTCOM) parancsnoka, Joseph Votel tábornok. A tábornoknak ez volt az első útja Izraelbe, és találkozott számos biztonsági főnökkel, valamint az izraeli vezérkari főnökkel is. Vottel tárgyalásainak eredményéről még nem szivárogtak ki részletek.

Az átalakuló Eurázsia

A szír feszültség növekedésével párhuzamosan egy figyelemre méltó elemzés látott napvilágot az új orosz Közel-Kelet politikával kapcsolatban. A szerző, Bruno Maçães korábban államtitkárként szolgált a portugál kormányban, jelenleg a washingtoni Hudson Intézet munkatársa. Könyve az Eurázsia tengely felemelkedéséről idén januárban jelent meg.

Maçães szerint Moszkva feladta reményét, hogy valaha is csatlakozhat a nyugati politikai rendhez. Ezért újrafogalmazta stratégiai érdekeit és történelmében először a Közel-Keletre irányul a központi figyelme. Moszkva sem a cári időkben, sem a szovjet időkben nem harcolt közvetlenül arab szállásterületen, ezért is rendkívüli, hogy 2015-ben beszállt a szír konfliktusba.

Moszkva új stratégiája

A Hidegháború óta először történik meg, hogy az Egyesült Államokon kívül egy másik ország határaitól távol katonai erőt vetett be, anélkül, hogy konzultált volna Washingtonnal. Tavaly októberben Igor Szecsin, a Putyin helyetteseként is emlegetett Rosznyeft-főnök egy előadáson egy figyelemreméltó térképet mutatott be. Ez Eurázsiát energiatermelő és energiafogyasztó régiókra különíti el és ebben a felosztásban Oroszország teljes természetességgel fog össze a Közel-Kelettel.

Az Egyesült Államok a saját palagáz forradalmának eredményeképpen már nem tekinti a Közel-Keletet a saját biztonsága szempontjából kritikus területnek, így az amerikai külpolitika itt revízió alá került. (Legalábbis Maçães szerint, ehhez azért a washingtoni neokonzervatívoknak is lesz egy-két szava). Az anyag szerint hirtelen Moszkva lett a térség főbb országai számára az első számú tárgyalópartner Törökországtól Szaúd-Arábiáig. Moszkva ráhatása az európai és a kínai folyamatokra pedig nagyban függ attól, hogy milyen mértékben képes ellenőrizni a két térség energetika-politikai folyamatait.

Privátbankár.hu – Káncz Csaba 

Moszkva átveszi a parancsnokságot a Közel-Keleten a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Izrael #Közel-Kelet #Moszkva