#honvágy

[gondosgondatlansag]

Lennék már egy olyan férfi karjaiban, amiben nem kell minden nap attól rettegnem, hogy mikor folyt meg velük.

#magyar tumblr #fájdalom #gondolatok #hiány #hiányzik #honvágy #otthon #férfi és nő

[sooosady]

akkor mi a helyzet, ha a szív 2 felé húz?

mind a két lehetőség jó választás

de csak egyet lehet választanom

mégis mi a faszt csináljak?

#család #fáj #félek #hianyzol #jövő #magyar #nem bírom #szeretet #gyűlölöm #harmadik személy #nem tudom #nehéz idők #nehéz az élet #nehéz #honvágy

[megmindigroladirok]

Aki idegenben él, üres térben lépeget magasan a föld fölött, és nincs alatta védőháló, amit az embernek a saját hazája nyújt, ahol rokonai, kollégái, barátai vannak, s ahol játszva megérteti magát a nyelven, amit gyermekkora óta ismer

#külföld #Honvágy

[mimca]

Nem akarok...

Nem akarok Pécsre menni. Nem akarok Siklósra visszamenni. Nem akarom a semmitmondó, üres dombot nézni. Nekem Villány kell. Nekem a Harsányi-hegy kell. A vájatai, az erdő, a mondái, a szobrok. Nekem mind ez kell! Nekem Nagy - és Kisharsány kell. A látvány... akkor vagyok otthon. Ott vagyok igazán otthon. Mit nekem Siklós? Én nem ide való vagyok. Villányban van minden. Én villányi vagyok. Ott van a lelkem elásva. Ott van a megnyugvás. Hova keveredtem Édes Istenem?

@mimca

#magyar #magyar poszt #tumblr #tumblr post #magyar tumblr #own post #tumblr girl #magyar tumblisok #hungary girl #saját poszt #saját #saját gondolat #halálvágy #önutálat #gyűlölet #halál #Villány #hiányérzet #hiányzol #honvágy

[porce-lany]

"A honvágy, mint a keselyű, lecsap, és lelkembe váj a fájdalom éles karmaival, mint a kiáltás, kiszakad a szívből, réges-régi napok legmélyéből, és mint a vihar, elragad..."

#magyar idezet #magyat tumblr

[singeratlarge]

HAPPY BIRTHDAY to Speedy Acquaye, Hirohiko Araki, the 1969 debut of Blind Faith, Beryl Booker, Gwendolyn Brooks, Royce Campbell (Funk Brothers), THE JOHNNY CASH SHOW 1969 TV debut, Georgiana Cavendish, the great Johnny Clegg, Silas Roy Crain (Soul Stirrers), George Ezra, Tal Farlow, William Forsythe, Gordon Gano, Paul Gauguin, Nikki Giovanni, Juan Luis Guerra, Damien Hirst, Nihad Hrustanbegović, Tommy James & The Shondells 1969 “Crystal Blue Persuason” single, Mickey Jones (Man), Tom Jones (great to have met you), Paddy McAloon (Prefab Sprout), Dave Navarro, Liam Neeson, Ken Osmond, Prince, Jack Ryland (3 Dog Night), George Szell, Jessica Tandy, Karl Urban, Clarence White, and the legendary, consummate entertainer, comedian, singer, and actor, Dean Martin. In the late 1940s he broke out in a hugely successful comedy duo with Jerry Lewis, then was seared into public conciousness with Frank Sinatra and Sammy Davis, Jr. in The Rat Pack. My respect for Dino grew around his musical choices and catalogue of material. I do several covers of his songs (especially in my care home set) and my original song “Somebody Loves You (Like Dino Said)” has a direct refraction on Dean’s “You’re Nobody Till Somebody Loves You.” In 1955 he had a #1 hit with the folk-doo wop song “Memories Are Made of This.” It became a theme for a book written by his daughter Deana, a singer in her own right whose career intersected with The Monkees and Davy Jones (they also dated back in the day), and there was a phase where she’d sit in on our gigs + she sang with us at Davy’s 2012 New York memorial and a Monkees Convention in 2013. Davy was also close friends with Dino Martin (of Dino Desi & Billy), and when they weren’t driving old army tanks around in the desert, they played pool with Dean at Dean’s home. Davy was quite a comedy quipster, and he often said, “It’s OK to steal my jokes. I just stole them from someone else.” One of his “someone else” sources was Dean Martin. 

“Memories Are Made of This” was written by Richard Dehr, Terry Gilkyson, and Frank Miller—as The Easy Riders, they provided the vocal harmonies on Dean’s version. After the 1956 Hungarian Revolution, the song was adapted into the "Honvágy-dal" ('The Song of Homesickness”) and used as an unofficial anthem for refugees scattered around the world. Recorded by Ida Boros, it became a cultural phenomenon and a sign of protest against the communist government. The standard English version has been covered countless times (notably by Little Richard, Johnny Cash, and Cliff Richard & The Shadows), and here’s how I do it in my assisted living home set. Meanwhile, HB Dino—thank you for the hours of humor and song you left us. 

#deanmartin #ratpack #deanamartin #davyjones #monkees #jerrylewis #lewisandmartin #comedy #entertainment #memories #johnnyjblair #singeratlarge #sanfrancisco

#johnny j blair #singer songwriter #music #singer at large #san francisco #monkees #pop rock #davy jones #Dean Martin #Entertainer #birthday #Youtube

[nonquebecoisayul]

A transzóceáni kalandozások vége

Nos elérkezett ez a pillanat is. Pontosan ma 6 esztendeje írtam meg első benyomásaimat a transzóceáni párhuzamos valóságomból. A hat év alatt bejártam az amerikai kontinenst Kanadától Argentínáig - az USA, Panama, Mexikó, Kolumbia és természetesen Brazília érintésével. Azért bele-belecseppent egy kis Portugália, Andalúzia, Szicília, sőt egyszer még pár magyarországi fotó is ebbe a távoli blogba.

Idén úgy alakult, hogy visszaköltöztünk az öreg kontinensre, annak is az általatok jobban ismert részére, így az én régi-új világom már aligha párhuzamos, még kevésbé transzóceáni. Legalábbis a tervek szerint a következő jó pár esztendőben én is újfent a kelet-közép-európai valóság része(se) leszek.

Történelmi mérteket illetően hat év semmi, de még egy statisztikailag átlagos emberi életben sem túl sok. Mégis úgy érzem, olyan élményekkel, tapasztalatokkal, tudással lettem gazdagabb, amelyeket akár évtizedekben is lehetne mérni.

A legnagyobb kihívást a költözések és a mindig új kultúrákba való ideiglenes “beágyazódás” jelentette/jelenti. De épp ez az, ami folyamatosan arra késztet, hogy ne álljak meg és hogy a kíváncsiságomat fáradtság esetén se veszítsem el.

Amíg élek és észlelek, bennem maradnak már mindig a kanadai őszök észveszejtően gyönyörű sz��nei, a kanadaiak figyelmessége és a soha véget nem érőnek tűnő hóviharok reménytelensége. Brazíliából elhoztam magammal egy állampolgárságot, egy igazi “mediterrán” családot, a véget nem érő nyarat és a kimeríthetetlen kulináriát. Az elmúlt években tudtam meg igazán, mit jelent a honvágy, a távolság - a pandémiás évek és egy erőszakos társadalom szorítása is maradandó nyomokat hagytak bennem.

Elmentek sokan, túl sokan is mellőlem - vagy önszántukból, vagy a kíméletlen kaszás jött értük. Helyettük érkeztek itt-ott jövevények is: vagy közvetlenül az életünkbe barátként, vagy a XXI. század újszülöttjeiként. Az én meglátásom szerint 2016-hoz képest ma sokkal kiszámíthatatlanabb, veszélyesebb és agresszívabb a világ. És ebben kivétel nélkül mindannyiunknak szerepe van.

Nem bántam meg viszont semmit, és nagyon örülök, hogy elindultam anno az Óperencián túlra. Persze most még boldogabb vagyok, hogy ilyen közel lehetek ismét hozzátok és a(z eredeti) hegyeimhez. De soha nem fogom tudni már kitörölni a Sziklás-hegység vagy az Andok csúcsait emlékezetemből: most is ott állok a vonat peronján és örömömben sírok valamelyik brit-kolumbiai völgy mélyén. Velem marad az óceán Újfundlandról és Bahiából is. Vagy a felhőkarcolók New York-ból, Chicagóból és Panamából. Az argentin, a kaliforniai és a Niagara- meg a Cantons de l’Est-környéki szőlők békéje. És a kultúra, a történelem, az irodalom, a zene, a tánc. A végtelen utak a kanadai pusztában meg a brazil fennsíkon.

Ezzel a 907-dik posztommal ezennel be- és lezárom ezt a blogot. Köszönöm mindannyiótoknak az érdeklődést, a kitartást mellettem. Merem remélni, hogy tudtam adni ezzel a szubjektív naplóféleséggel, gazdagabbak lettetek ti is, én is valamivel, valamennyivel. Külön köszönöm a látogatásokat, az engem/bennünket vendégül látásokat - egyszóval a kölcsönhatásokat. Hiszem és vallom továbbra is, amit egykoron olvastam, hogy az ember legfőbb java ebben a világban a személyhez szóló kommunikáció. Az önkifejezés, gondolataink, érzéseink megosztása pontosan arra jó, hogy ne őrüljünk bele se a világ szépségébe, se annak gyötrelmeibe.

Viszlát! Adieu! Adeus!

#évforduló #búcsú #köszönet

[esztiinitalia]

Május, június és Pisa

Március olyan gyorsan elrepült, hogy alig fogtam fel, mennyi minden történt. Aztán az április belassult, valószínűleg a szünet miatt, és azért, mert a szabadidőm nagy részében beadandókat írtam. Nagyon honvágyam is volt. A májust már azért vártam izgatottan, mert jött a jó idő, és mert szerencsére meg tudtuk oldani, hogy anyum, a nővérem, és az ő párja meglátogassanak pár napra. Erről később szeretnék egy teljes bejegyzést írni, mert biztosan hasznos lenne bemutatni, mennyi mindent lehet csinálni itt 3 nap alatt.

A hónap elején ismét azt éreztem, hogy nem akar telni az idő, mert még mindig a szemináriumi dolgozatokat írtam és nagyon rossz idő volt. Folyamatosan esett itt is, nem csak Emilia-Romagnaban. De szerencsére itt nem voltak áradások, egyszer volt csak hogy folyt az utcán a víz valahol. Szerencsére egy ismerős segítségével haza tudtam küldeni a téli dolgaimat, és kaptam nyári ruhákat, túrórudit, tejfölt is. :D Nagy segítség volt, hogy a törékenyebb ajándékokat és a kabátokat is haza tudtam küldeni, mert végül a párom családjával fogok hazautazni, és lehet nem férnénk el az autóban, ha mindez még mindig nálam lenne.

Ezt a bejegyzést június 6-án írom, ambivalens érzésekkel. Már említettem, hogy mennyire imádok itt lenni Olaszországban, de mégis bőven rám tör a honvágy. A május ilyen volt. De miután meglátogatott a családom, már nem is az volt a gond, hogy nem vagyok otthon. Itt is otthon érzem magam. Inkább ők hiányoznak, a család, a barátok, a párom (meg a tejföl, nagyon kár, hogy itt nincs). Ha mindenki itt lenne velem, én nagyon szívesen kiköltöznék Toszkánába. Talán nem Firenzébe, mert már kezd zavarni a szennyezett levegő és a parkok hiánya. De Pisa például nagyon tetszett, sokkal szélesebb, tisztább utcák voltak, és pont egy nyugis napot fogtunk ki, szóval tömeg sem volt a városban, csak a torony körül. Akkor csapott meg, hogy mennyivel másabb a levegő, mikor leültünk az árnyékba egy fákkal körbeültetett téren, és éreztem a levelek édeskés „zöld illatát”. Firenzét még 5 hónap alatt sem lehet teljesen kiismerni, és ezért tökéletes Erasmushoz, vagy valamilyen hosszabb nyaraláshoz, vagy olyan úticélnak is megfelel, ahová többször vissza szeretnénk térni. Bár szerintem Olaszországot egy élet alatt sem lehet teljesen megismerni, annyira változatos. Pisa például teljesen olyan, mintha egy magyar nagyváros lenne: szerintem olyan, mint Győr. :D

Az ambivalens érzéseimhez nagyban hozzátesz a főbérlőm. Bent dohányzik, úgy érzem útban vagyok neki folyton, furcsa szokásai vannak, és nagyon hangulatember. Néha nagyon kedves, néha passzív agresszív. Most jön a vizsgaidőszak, és szívesen utazgatnék csak, mert elfáradtam a folyamatos beadandózásban és nincs kedvem tanulni. De ugyanakkor már nincsnek óráim, tegnap volt az utolsó. És egy vizsgám előre meg tudtam csinálni márciusban, szóval csak 4 marad, így igazán nincs okom panaszkodni. Ilyen a diáklét, a lustaság. Viszont tudom, hogy amint jön a hazautazás ideje, nem akarok majd elindulni. Hány ember mondhatja el, hogy igen, egyetem alatt 5 hónapig Firenzében laktam és tanultam? Olaszul olvastam, toszkán édességeket ettem, megtanultam főzni egy csomó mindent, még egész nehéz ételeket is. Olyan helyekre jártam tanulni, ahonnan látható a dóm, vagy egy történelmi épületet alakítottak át. Lejártam a lábaim, mert rossz a tömegközlekedés és inkább gyalog mentem mindenhová. Majd otthon meg kilométerhiányom lesz. Sok-sok emberrel találkoztam és ezért is szeretem a várost, mert itt nincs olyan, hogy fura. A turizmus miatt mindenkit elfogadnak, minden öltözéket, minden etnikumot, és biztonságban érzem magam nőként, pedig az egyik legnagyobb félelmem az volt, hogy folyamatosan ciao belláznak meg követnek az utcán. Pedig pont az ellentéte. Másik városban talán előfordul többet, de Pécsen többször szóltak be az utcán, mint itt. Mert itt egyszer sem volt ilyen.

Még másfél hónapig lehetek itt. A terveim között szerepel az, hogy az Arnon fessek majd valamit, hogy Sienába elutazzak, és a tengerpartra valahová. Szeretnék valahol zuccottot enni (fagyitorta szerű édesség) és castagnacciot (gesztenyelisztes torta), mindegyik toszkán eredetű. Illetve szeretnék pár toszkán vagy firenzei kifejezést, dialektust tanulni. Volt olyan órám, ahol tanultunk már, de ismerek egy keramikus nénit, akivel beszélgettem ezekről. Hozzá is vissza szeretnék menni. Van bőven tervem a maradék időmre. 😊

[a-munkasok-mar-hazamentek]

195. "[...] úgy érezte, hogy most lépett be a saját életébe, az idő Vörös-tengere visszatért a saját medrébe, összecsapott mögötte a a kettévált víz, nincs visszaút, felhőoszlop mutatta az utat és fedte el előle ugyanakkor a jövőt, semmit sem hozott magával budapesti életéből, amiből a honvágy forrásai feltörhettek volna, csak ezt a szabadabbnál is szabadabb önmagát, Anyánk csalhatatlan ösztönnel a szabadságot, azaz önmagát választotta, [...] és elindult a legtökéletesebb semmi irányába"

Visky András: Kitelepítés

#visky andrás #kitelepítés #személyes #jegyezd meg

[csontporcelan]

Emlékszem, mikor gyermekként az éjszakai imáimba foglaltam, hogy változzak angyallá.

Már akkor sem találtam a helyem a földön, a folyamatos honvágy, a hovatartozás, pedig nagyon is tudtam, hogy ott vagyok, ahol lennem kell.

Az éjszakai imádságok, az angyallá válás, a remény, hogy egyszer megtalálom a helyem, időről-időre szűnni látszott. Először csak kevesebb fohász, aztán átfogalmazás, mígnem azt hiszem teljesen elvesztettem a hitem.

Kifordultam magamból, lassan semmi sem érdekelt már, csak az ágyam, a paplan suhogása a bőrömön és az, hogy aludjak egy keveset. A menekülés. Menekülés a valóság elől.

Előkerült az alkohol, és Ó, a cigaretta. Mintha egy tárgyba fektettem volna az addig Istenbe vetett hitem. Egy múló dologba, egy romló, romboló dologba.

Vajon ha az akkori énem látna ismét fohászkodni kezdene?

Vajon kérné az Úrtól, hogy "Óh, Istenem, ne hagyd, hogy ez a rémkép az én valóságom legyen!"?

Vagy csak elfogadná, és úszna az árral, mert a rombolás legalább valódi, a füst a számban, a gomolygó felleg, míg a szavak elszállnak?

Pedig annyit ordítottam már életemben, hogy Isten is engem hall az álmaiban.

A mennyben minden rendben van. De már sosem tapasztalhatom meg.

[i-need-you-babe12]

Honvágy

Sose éreztem honvágyat

Mi az?- kérdeztem sokszor

Talán sose voltam igazán otthon

Rájön az ember idővel , az otthon nem egy hely

Hanem a test melege ami melegen tart

A test melege ami betakar és megnyugtat

Ami mellett az álmatlan éjszakák, s az ijesztő rémálmok megszűnnek

Majd az otthon tovább áll,

Így ismertem meg mi is az a honvágy

[szurke-napok]

Honvágy gyötör, pedig nem volt igazán otthonom. Szeretett karjaiba zárhatna az élet, hogy ne meneküljek el tőle.

[thevoidblushes]

Apró gránitdobozba préseli a szívemet a honvágy.

És ragacsos mézként elfolyó idő mögött látom csak a gyerekkor emlékeit.

A múlt valószerűtlensége beködösíti a jelent, elmaszatolja az ismeretet és összekócolja az érzelmeket.

.

.

A múló emlékek keserédes folyamában alámerülni olyan, mintha kiderülne hogy a tarcali faluvégi pince rég elfeledett fanyar fehérbora és az olimposzi istenek ambróziája egy és ugyanaz. Furcsa, de nem kifejezetten meglepő.

.

.

Szeretném felhívni a figyelmem, hogy a jelen a múlt tora, és minek sírni ha lehet vigadni.

Oh haiku:

Ne feledd soha,

a jelen a múlt tora

Hát ne sírj! Vigadj!

[porce-lany]

"A honvágy idővel elveszíti a tartalmát, egyre izzóbb lesz, és attól, hogy a konkrét otthonhoz már nincs köze, lesz csak igazán emésztő."

#magyar idezet #magyat tumblr

[singeratlarge]

SUNDAY MATINEE MUSIC VIDEO “Memories Are Made of This” https://www.youtube.com/watch?v=Z4VEVSBXaP4 …Over the years I’ve developed a respect for Dean Martin as an entertainer and vocalist, especially for his choices and delivery of songs. I do several covers of his songs (especially in my care home set) and his name provided a lyrical refraction in my original song “Somebody Loves You (Like Dino Said).” In 1955 he had a #1 hit with the folk-doo wop song “Memories Are Made of This.” It became a theme for a book written by his daughter Deana, a singer in her own right whose career intersected with The Monkees and Davy Jones (they also dated back in the day). Davy was also close friends with Dino Martin (of Dino Desi & Billy), and when they weren’t driving old army tanks around in the desert, they played pool with Dean at Dean’s home. Davy was quite a comedy quipster, and he often said, “It’s OK to steal my jokes. I just stole them from someone else.” One of his “someone else” sources was Dean Martin. “Memories Are Made of This” was written by Richard Dehr, Terry Gilkyson, and Frank Miller—as The Easy Riders, they provided the vocal harmonies on Dean’s version. After the 1956 Hungarian Revolution, the song was adapted into the "Honvágy-dal" ('The Song of Homesickness”) and used as an unofficial anthem for refugees scattered around the world. Recorded by Ida Boros, it became a cultural phenomenon and a sign of protest against the communist government. The standard English version has been covered countless times (notably by Little Richard, Johnny Cash, and Cliff Richard & The Shadows).  https://www.youtube.com/watch?v=Z4VEVSBXaP4

#deanmartin #deanamartin #dinomartin #davyjones #monkees #memories#terrygilkyson #easyriders #folkmusic #doowop #johnnyjblair #singeratlarge

#johnny j blair #singer songwriter #music #singer at large #san francisco #pop rock #monkees #davy jones #Dean Martin #Rat Pack #Easy Riders

[tibberg]

Na elmentem a magyar boltba, mert azt mondták hogy ma lesz lángos, de a lángosos kocsi csak 10-re jön. Mindegy, vettem kovászos uborkát, 7.5CHF, de idén tán nem is ettem kovászost. Ez most nagyon jól esett. Azt gondolnám nincs honvágy, hisz annyira nincs messze, de azért van ami hiányzik.