Tumgik
#hibák
bucsasza · 4 months
Text
Ráébredtem, hogy néha tényleg én vagyok a rossz ember. Annak ellenére, hogy őszintén, teljes szívből szeretek, van bennem az a tulajdonság, ami mindig tönkreteszi a dolgokat és eltaszítja az embereket.
-balureels
541 notes · View notes
csakszavak · 1 year
Text
Nem amiatt fogsz elveszíteni, ha hibázol, hanem amiatt, ha nem próbálod rendbehozni. Ha te nem küzdesz értem, én sem fogok értünk.
1K notes · View notes
Text
Mindnyájan kesergünk a múlton, csak az nem mindegy, hogy mennyi ideig.
183 notes · View notes
imafraidmyself · 11 months
Text
9.Úgy nőttem fel, hogy mindíg csak a hibákat látták bennem
361 notes · View notes
senki-hercegnoje · 10 months
Text
Csodálom az összes hibád.
115 notes · View notes
banatostenger · 6 months
Text
Xy: Miért nem nyílsz meg, miért vagy ilyen rideg?
Me: Mert ahányszor megtettem, csak fájdalom lett a vége, ahányszor segítettem…zsarolás lett a vége, ahányszor jót akartam és szeretni…csak egy darab szar lett a vége..pár összetört szívvel?
35 notes · View notes
tevagyaboldogsagom · 6 months
Text
KI A HIBÁS?
- Nyilván ÉN…
Ki más? :)
25 notes · View notes
Text
Vannak dolgok amiket ki lehet javítani meg vannak amiket nem
78 notes · View notes
faszom-azegeszbe · 5 months
Text
Szeretném azt hinni hogy tanulok a hibáimból és jobb emberré válok.
Szeretném ezt hinni ..
18 notes · View notes
apro-remenysugar · 11 months
Text
"Mind hibázunk. Abból látszik, hogy ki vagy, hogy mit teszel utána."
Csókfülke 3
25 notes · View notes
enmegazakivoltam · 1 year
Text
annyira fáj,hogy legszívesebben felhánynám a tüdőmet.
76 notes · View notes
the-female-cactus · 1 year
Text
Tudnom kell
a történtek után
megbánható vagyok?
41 notes · View notes
vesztesegmentes · 10 months
Text
Amikor minden jól megy, könnyű az árral haladni.
De amint valami zátonyra fut, mindent megkérdőjelezel.
Ez már nem csak zátonyra futás. Ez hajótörés.
De most már tudom miért vagyok itt.
Hogy ne kövessem el újra ugyanazt a hibát.
És, hogy ne fussanak újra zátonyra a dolgok.
Soha többé.
Az ablakomon át: A tengeren túl
18 notes · View notes
Text
Amennyire csak tud
Mennyire kell szeretni ahhoz valakit, hogy a milliomodszor elmondott történetekre ne vágj közbe, hogy igen, ezt már mondtad, hanem valami új kérdést tegyél fel? Mi múlik ezen? Hogy szeretjük a történeteinket, a saját múltunkat a saját problémáinkat és vágyunk rá, hogy elmesélhessünk magunkat. És bizony izgalmas amikor van egy új valaki, akinek el lehet mesélni, hiszen a régi „valaki” már mondta is, hogy ismeri, és már unja. Új kérdések. A másik ember annyi amit meg tudsz ismerni belőle, amit át tudsz érezni, ami gondolkodásra, cselekvésre inspirál, ami megkavar, ami gyönyörködtet. Nyújtogathatja a tálcát, rajta apró falatokban önmagát, szomorú lesz, ha te nem veszel róla semmit. Amúgy ez a kép is messze vezet, boncolgatásra érdemes. De nem is ezt akartam, bár ma hajnalban felrémlett egy kép, hogy apámnak sosem mondtam volna olyat, hogy ezt már mesélted, hanem örültem, ha mesélt és ma már, felnőtt fejjel mennyi kérdésem lenne. Nem tudom, hogy kóros-e ez a nosztalgia, hogy így szeretnék élni, ilyen érzéssel (hittel, bizalommal) valaki felé. Egyszer a pszichológus rávilágított, hogy ne idealizáljam az apámat, mert egy tök átlagos, iskolázatlan valaki volt. Okosabb volt nálam, hiszen gyerek voltam, de ez a vonzalom megmaradt az okos(abb) emberek felé. Érdeklődő volt, szabadidejében bújta a természettudományos ismeretterjesztő könyveket. Ez a vonzalom is megmaradt. Volt humorérzéke, vicces volt, de sosem közönséges és sosem szánalmas bohóc. És kedves. Amikor ezt a fajta kedvességet érzem meg férfiakon, az aktiválja bennem a szeretést. Nem a szerelmet, a szeretést. A karakterépítésnél azt tanítják az íróiskolákban, hogy attól lesz szerethető egy figura, ha vannak hibái. Akkor lesz plasztikus. Rossz szokások, a történet során fejleszthető jellem, testi hiba, mind segíti az olvasót, hogy azonosulni tudjon és megszeresse a karaktert. Ha az a cél. De a jól felépített gonoszt is attól tudjuk utálni, hogy tudunk kapcsolódni a szégyenteljes dolgaihoz. Az emberek nem így működnek a kapcsolataikban. Az emberek idealizálnak. Nem szerethetőbb valaki attól, hogy látjuk a hibáit. Inkább a sok jó mellett, amit szeretünk, elfogadjuk, hogy vannak hibák is, amíg a mérleg a jók felé billen. Sőt, az elején, a legfőbb idealizáló fázisban kizárjuk a tudatunkból és vakok vagyunk a hibákra. Néha van olyan, hogy azt szeretjük a másikban, amit ő hibának tart magában. Az egészen vidám dolog. Gyógyító tud lenni. De amikor nem szeretjük azt, amit ő legjobban szeret önmagában, az végtelenül szomorú, mert az a kapcsolat sosem lép túl a valamiféle kölcsönös használaton. Szóval nem attól szeretünk valakit, mert vannak hibái. Ha így gondolnánk, az azt jelentené, hogy csupán le akarjuk győzni. Ha vannak hibái, ha már minden gyengeségét kiismertük, akkor már uraljuk a kapcsolatot, már nem érhet minket meglepetés, kiismertük a másikat és tudjuk hova kell szúrni a tőrt. A szeretés meg valami olyan, hogy nem mondod, hogy ezt a történetet már ismered, hanem belekérdezel, hogy és akkor az hogy volt, és akkor az milyen volt neki. Mert ahogy változol, új kérdéseid lesznek vagy a régieket már nem akarod kikerülni többé és élvezed a mesélést vagy legalább azt, hogy látod, hogy ő élvezi, hogy mesélhet.
Tumblr media
24 notes · View notes
liveyourlifebetter · 2 years
Text
Mindig azt mondják, hogy felejtsd el a múltat és élj a jelenben. De a múlt tett azzá aki a jelenben vagy...
85 notes · View notes
Text
Igen, HIBÁZOK. Igenis HIBÁZHATOK
Minden ember hibázik...
58 notes · View notes