Tumgik
#engedd el
unknown60s · 4 months
Text
Már képes voltalak elengedni, már nem gondoltam rád és nem vártam, hogy keress. Lezártalak. Erre te újra megjelensz.
16 notes · View notes
vesztesegmentes · 10 months
Text
Amikor minden jól megy, könnyű az árral haladni.
De amint valami zátonyra fut, mindent megkérdőjelezel.
Ez már nem csak zátonyra futás. Ez hajótörés.
De most már tudom miért vagyok itt.
Hogy ne kövessem el újra ugyanazt a hibát.
És, hogy ne fussanak újra zátonyra a dolgok.
Soha többé.
Az ablakomon át: A tengeren túl
18 notes · View notes
nekedlegyen · 5 months
Text
Egyik nap rózsa van a kezemben , másnap penge, ugyanaz a fiú a miatt.
Tumblr media
5 notes · View notes
veddafenyt · 8 months
Text
Véget ért...
Tedd meg a következő lépést
Mert, készen állsz!
3 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
Egy újabb csalódással teli szar😊
16 notes · View notes
mmamt · 2 years
Text
Tumblr media
13 notes · View notes
Text
Néha az a legnagyobb problémánk hogy azzal foglalkozunk amivel nem kéne.
Olyan dolgok vagy emberek veszik el a drága időt tőlünk amik vagy akik nem érdemlik meg !!
Bár nehéz de hasznos tanács erre hogy az ilyet ENGEDD EL HAD MENJEN .
3 notes · View notes
haruko-89 · 1 year
Text
El kell engedni a múlt hibáit ahhoz, hogy a jelenben éljünk.
4 notes · View notes
angelincage · 2 years
Text
Három és fél évig voltam együtt a nem megfelelő sráccal. 16 évesen az ember lánya még nem tud ezt azt. Több mint 3 évig próbáltam megtanítani őt, hogyan szeressen, hogyan bánjon velem és hogyan tegyen boldoggá. Sírva könyörögtem neki, hogy törődjön velem. Spoiler : nem sikerült
5 hónapja vagyok együtt egy sráccal, aki mosolyt csal az arcomra, szeret engem, boldoggá tesz és törődik velem. Annyira szeretem őt, mint még soha senkit a 20 évem alatt. Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyensmit érezni valaki iránt.
Ha nem ő a megfelelő, oda adhatjátok mindeneteket, mert akkor sem ő lesz az. Nem azt mondom, hogy nem kell elmondani valakinek, hogy mi tesz boldoggá, mert de. A kommunikáció fontos. Mivel, ha nem mondod, nincs honnan tudja, viszont, az nem mindegy, hogy elmondod neki egyszer, megérti és utána figyel rá, hogy úgy csinálja, vagy elismétled ezerszer, esdekelsz, kérlelsz, és az "igyekszem" "megváltozom" "nem látod hogy próbálkozom"-on kívűl semmi más nem történik.
3 notes · View notes
Text
Engedd már el!!!!!
1 note · View note
Text
Csak azt kérem bármennyire is nehéz lesz mellettem sose engedd el a kezem
A❤️
22 notes · View notes
banatalkoholbafojtva · 3 months
Text
Nem tudod
megváltoztatni
a múltat.
De tehetsz azért, hogy
a jövőd
szebb legyen.
Csak élvezd a
pillanatokat
és
engedd el a
fájdalmakat.
186 notes · View notes
Text
Az egyik legrosszabb dolog, amikor nem tudod, hogy türelmes legyél, vagy engedd el.
1K notes · View notes
pajjorimre · 9 months
Text
A Gabika
rendes, dolgos kis cigánygyerek volt, a SzűcsTibi autómosójában bérelt egy külön helyiséget, kárpittisztítás, polírozás. Mindenki bírta, a nők meg nagyon. Volt egy dáma, tényleg, nem messze lakott a mosótól, állandóan csing, gecijó test, perverz fej, mindenki meg akarta kúrni. Gabikának sikerült befűznie, nem is értettük, addig minimum egy komoly autót, céget, lakást kellett villantani mire dőlt, a Gabika, a csurdé cigánygyerek meg berántotta valahogy, na mindegy, szóval Gabika jön vissza ebédről, ott vagyunk a mosóban vagy 15-en, csinos brigád, nem részletezném, szóval jön ez a kis köcsög, vigyorog nagyon, kérdezzük mi van.
-Hát kikötöttem, nagyon megbasztam, azt' otthagytam.
-Kikötve?
-Ja. Szereti.
2 óra múlva már elkezdtük basztatni hogy ne legyél már fasz, menj fel, engedd el. Hogy ezt a kocsit még megcsinálja, majd csak ha végzett. Te, ne legyél paraszt, az még másfél óra. Na aztán talán a Joe elvette tőle a kulcsot, felment a nő lakására. A csaj előbb ért oda mint a Joe, kis híján megölte a Gabikát egy csavarhúzóval, aztán én vittem vissza haza, onnan meg valahova máshova. A Gabika meg csak röhögött a parasztja, *visszajön, szeret*, aztán azon a hétvégén valami sportgáláról hazafele rottyra tele kokainnal a Köfémen 170-nel fejreállt a Mercijével, bekötve nem volt, kiesett a napfénytetőn, egyből a Merci alá, nem sok maradt belőle, a kocsi meg mementónak ott volt hagyva a Móri úton egy szervizben a kerítés mellett hónapokig. Ennek úgy 25 éve, a csajjal is akkor találkoztam utoljára. Meg aztán most a Coopban, kiló krumpli meg egy üveg tonik, gondolom a ginhez, a full smink alól is kilátszik az ital. Szépnek mondjuk most is szép.
158 notes · View notes
halalvagyamvan · 8 months
Text
Azt mondták engedd el, azóta zuhanok
199 notes · View notes
kampeszino · 4 months
Text
József Attila: Levegőt
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott   hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott,   mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak   a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok   a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott.   A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban,   amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,   e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi,   de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem,   mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam   s mikor miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam   s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot,   mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak   - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak,   mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse   s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.   Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,   aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ   és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.   Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,   mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van,   ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban   az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van   és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám,   ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!   Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,   nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd   szép, komoly fiadat!
80 notes · View notes