Tumgik
#hiábavaló
erosnekszulettem · 7 months
Text
Az az érzés... az a szorító érzés amit érzel a mellkasodban a belső nyomás miatt....
469 notes · View notes
hellodarkness01222 · 1 month
Text
Mikor próbálsz mindenkinek jót tenni,mindenkinek megfelelni, egyre távolabb kerülsz önmagadtól.
Hiszen hogyan is tudnád szeretni magad és elfogadni, ha hagyod, hogy mások kedvükre formáljanak téged akármikor.
3 notes · View notes
Text
Életem legnagyobb csatáját vívtam veled, hogy boldogok legyünk, de sajnos elvesztettem ezt a csatát, ahogy feladtam az egész háborút is!
38 notes · View notes
csaklegyazenyeem · 1 year
Text
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, és te tanácsot adsz, nem teljesíted a kérésemet. Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseimet, és te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek, akkor rám tiportál. Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell, hogy a probléma megoldódjon, bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy. Nem kértem mást, csak, hogy figyelj rám és hallgass meg. Nem kértem, hogy tanácsolj, sem, hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy hallgass meg.
10 notes · View notes
Text
Egyre többet akarok belőled. Pròbálom megtalálni a kis kapukat, hogy hogyan kapd meg amit te szeretnél és, hogy kapjam meg én is az édes kielégülést. Türelmes vagyok, várok. Minden gyengéd mosolyodnál megküzdök magammal. Társak vagyunk és én még is félek elmondani mennyire szeretnélek. Félek, mert minden amit a kezembe veszek az széttörik.
Téged nem szeretnélek össze törni.
14 notes · View notes
feelings-in-dark · 10 months
Text
Mindig is egy tökéletes kapcsolatra vágytam. Akinek mondhatom szívböl,hogy szeretem, akivel megoszthatok mindent. Akikre irigykednek az emberek,hogy picsába ök megcsinálták. Mikor benne vagy egy kapcsolatban és jönnek a nehézségek a nehéz pillanatok, hogy úgy érzed nem csak feladnád hanem engednél annak az embernek aki benned lakozik még és hiába akarod eltemetni kiakar törni. Felteszed a kérdést, megéri szenvedni ennyit ezzel ? Mikor azthiszed ismer, viszont ezt az énedet soha nem ismerheti meg ? Aki inna, bulizna, és felejtene mindent ? Aki élvezné ha kielégítenék mindenét ? A válasz az,hogy eddig mindig megérte megállni… De mivan ha egyszer már nem tudom eltüntetni ezt az embert ? Ha lesznek gyenge pillanataim és képtelen leszek megállni… Megállom, mert igaz, hogy nem tökéletes a kapcsolat, hogy kurva sokat bántasz és talán az életbe nem bögtem ennyit mint mostanában, viszont talán az életemnél is jobban szeretlek…Ezért éri meg… És ha tudná, hogy minden nap a félelmekkel kell küzdenem,hogy saját magammal kell küzdenem, talán ö is megértené, hogy igenis sokat teszek a kapcsolatért…Nem csak tettekkel de harcokkal is…Mert bizom benne, hogy énis érdemlek Happy End-et.
2 notes · View notes
erzesekviharaban · 2 years
Text
De szeretlek s veled képzelek el mindent azt, hogy majd 7-8 év mulva megkéred a kezem, össze házasodunk, lesznek csodálatos gyermekeink akiket együtt nevelünk fel és csodálatos család leszünk és együtt öregszünk meg. Kérlek ne hagyj el
14 notes · View notes
ertednyilt-viragok · 2 years
Text
Hónapokon keresztül küzdöttem azért, hogy kizárjalak az életemből. Rengeteg munkám volt vele, s ez semmit sem számított attól a perctől kezdve hogy találkoztunk. Kukába került minden, maga után frusztrációt és szomorúságot hagyva. Elég volt pár óra a közvetlen közeledben, hogy ráeszméljek sehol sem tartok. Elég volt belenéznem a szemeidbe s ismét újraéreztem mindent.
14 notes · View notes
softicyhuman · 2 years
Text
Miért reménykedem még mindig olyanban, ami úgysem fog bekövetkezni? Miért jó ezzel magamnak fájdalmat okozni?
381 notes · View notes
egy-lany-blogja · 3 months
Text
Szívem helyére krátert rajzolt a vágy.
Dobogás helyett lágy magába omlás.
Nincs központozás se ékezet élesen vakuló betűinknek.
Végleg hozzám tévedtél, veled hiábavaló minden ellenművelet.
Talált unalom, hideg ihlet, így képzellek el teljesen hiába idegennek.
(Nági&Betti x Azariah -Hol talállak ébren)
6 notes · View notes
kampeszino · 1 year
Video
youtube
Kölcsey: Vanitatum vanitas
 Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, S benne feltalálhatjátok Mit tanít bölcs Salamon: Miképp széles e világon Minden épűl hitványságon, Nyár és harmat, tél és hó Mind csak hiábavaló!
    Földünk egy kis hangyafészek, Egy perchozta tűnemény; A villám és dörgő vészek Csak méhdongás, s bolygó fény; A történet röpülése Csak egy sóhajtás lengése; Pára minden pompa s ék: Egy ezred egy buborék.
    Sándor csillogó pályája, Nyúlvadászat, őzfutás; Etele dúló csordája Patkánycsoport, foltdarázs; Mátyás dicső csatázási, Napoleon hódítási, S waterlooi diadal: Mind csak kakasviadal.
    A virtus nagy tűneményi Gőz, mit hagymáz lehele; A kebel lángérzeményi Vértolúlás kínjele; A vég, melyet Sokrat ére, Catonak kihulló vére, S Zrínyi Miklós szent pora Egy bohóság láncsora.
    És ti bölcsek, mit hozátok Ami volna szép s jeles? Mámor bírta koponyátok, Plato s Aristoteles. Bölcselkedő oktalanság, Rendbe fűzött tudatlanság, Kártyavár s légállítvány Mindenféle tudomány.
    Demosthén dörgő nyelvével Szitkozódó halkufár; Xenofon mézbeszédével Rokka közt mesére vár; Pindár égi szárnyalása Forró hideg dadogása; S Phidias amit farag, Berovátkolt kődarab.
    Mi az élet tűzfolyása? Hulló szikra melege. A szenvedelmek zúgása? Lepkeszárny fergetege. Kezdet és vég egymást éri, És az élet hű vezéri, Hit s remény a szűk pályán, Tarka párák s szivárvány.
    Holdvilág csak boldogságunk; Füst a balsors, mely elszáll; Gyertyaláng egész világunk; Egy fúvallat a halál. Vársz hírt s halhatatlanságot? Illat az, mely tölt virágot, És a rózsát, ha elhúll, Még egy perccel éli túl.
    Hát ne gondolj e világgal, Bölcs az, mindent ki megvet, Sorssal, virtussal, nagysággal Tudományt, hírt s életet. Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet.
    Mert mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, Lengjen fényben, vagy homályon Hold és nap fejünk felett, Bárminő színben jelentse Jöttét a vándor szerencse, Sem nem rossz az, sem nem jó: Mind csak hiábavaló!
8 notes · View notes
erosnekszulettem · 1 year
Text
Csak fekszem az ágyamban és csak nézem a plafont és azon agyalok minden mennyire megváltozott...
847 notes · View notes
hellodarkness01222 · 1 year
Text
Futsz a múlt elől, miközben abban élsz
3 notes · View notes
Text
Sajnos eljött az idő, mennünk kell tovább de már külön utakon. Nagyon rég óta bennem van ez a gondolat, hogy lehet azzal teszek neked a legjobbat ha elengedem a kis kezed és hagylak. Nem tudlak boldoggá tenni, nem tudom neked azokat megadni amire igényed van. Nyilván ez a munkából is adódik illetve sok minden másból. Lehet csak szimplán nem illünk össze. Nagyon sok dolgot megtanultam az egy év alatt tőled, valamint a közös kapcsolatunktól. De a legfontosabb az, hogy bízz meg a másikban és fogadd el úgy aki valójában. Nagyon de nagyon sok nehéz pillanatokon vagyunk túl, de úgy gondolom voltak mellette boldog pillanataink is. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget szenvedtél ahogy én is, hiszem bántottuk egymást a kapcsolatunk vége felé. Abban a pillanatban hoztam meg a döntésemet amikor te ki mondtad nekem, hogy “testem fele már lezárt téged, de valamiért nem tudlak elengedni”. Igen nehéz elengedni egy olyas valakit aki küzdött és hajtott az utolsó pillanatokig, akármennyire megaláztad, nem érdekelte. Próbáltam át adni a magam módján a szeretetemet de sajnos nem érezted már úgy mint én. Tudom nagyon de nagyon nehéz eset vagyok, de csak szeretni kellene ami a kapcsolatunk felétől sajnos meghátrált. Nagyon sok boldogságot és sok sikert kívánok neked az életben, remélem megtalálod életed párját aki boldoggá tesz, nem lesz unalmas az életed mellette, ki tudsz kapcsolódni, megtudsz nyílni számára. De ne felejtsd számomra mindig a kis szerelmem maradsz. Szeretlek és vigyázz magadra!
Szeretlek nyuszkó!
Egy Korszak lezárult!
13 notes · View notes
koltomata · 6 months
Text
nagy zsákokba
egy idős úr (olyan hetvenes forma)
söpri az őszi leveleket az ablakom alatt
nagy zsákokba lapátolja a nyár emlékeit
némelyiket még tavasszal megrágta egy hernyó
az is azóta elröppent, mint ez az év is
nagy zsákokba
ez az idős úr is oda tart
én is oda tartok
emlékeinket összesöprik
megy bele az ifjonti gőg
meg a kifogyhatatlan, holnapba vetett, hiábavaló remény
amit épp a minap engedtem el
nagy nehezen. kínkeservvel
de talán még épp időben
söpör serényen, nézem egyre
helyette én merengek, ha már csak kívülről látni a fejét
felváltva drukkolok a szökött leveleknek
és a seprűnek
mindkettőben élne még a remény
ha lenne bennük élet
vajon az öreg elengedte már?
pár óra múlva visszanézek majd
és akkor kiderül
az otthagyott levelek számából
6 notes · View notes
Text
Neked T.,
Tudod milyen hosszù ideig vártam, hogy újra a barátom legyél? Tudod mennyire megölt, hogy meg akartad ölni magad? Tudod mennyire meg szenvedtem minden napot addig a telefon hívásig? Abban a percben azt hittem már soha nem lesz lehetőségünk újra egymásra mosolyogni. De lett. És azt hittem megértetted, mennyire törődök veled. Hogy a testvéremként szeretlek és bármikor utánad ugranék. De nem, ma is csak hetykén köszönsz... És tudod most már én is értem. Nyugtat a tudat, hogy élsz. De már én is le hajtom a fejem mikor szembe jösz, valami fontosat matatva, hogy esélyt adjak, hogy el szaladj. Hogy ne kelljen kimondani amit gondolunk. Hogy mi már csak csendek maradjunk egymásnak. Köszönök mindent. Mindig törődni fogok veled.
1 note · View note