#folyamat

[banatostenger]

“Kurvára utálom ezt a szart amibe belehúztatok anya…„

#anya #család #egy szar #munka #folyamat sírás #magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #elegemvan #magyar #magyar idézet #mindig ez van #nagyon sajnálom #kurvára utálok élni

[conqu3er]

....nem is tudtam milyen rosszak a magyar abortusz törvények

#most az amcsi helyzet miatt megnéztem az itthoni szabályozást és csak ha a állaptos személy veszélyben van vagy ha megerőszakolták #lehet a 12. hétig elvetetni a magzatot #vagy ha a válsághelyzetben van az illető #ami nem is értem hogy mit jelent #és 4 időpontot kell egyeztetned #kettőt a családvédelmi szolgálattal és kettőt az egészségügyi szolgáltatóval #Előfordulhat hogy az egész folyamat több hetet is igénybe vehet....mi afasz???? #abortusz #hungary #god i hate this country

[felhangolo]

#rick rubin #a kreativ folyamat #önkifejezés #ki vagyok #kifejezni magad #kreativitás

[stickalittle]

Csudaszép, ahogy a munkahelyemre megérkezett a vezetésbe a fideszes keménymag, és kipateroltak mindenkit, akik még bármihez is értettek, mert kellett a helyük, kellett a pénzük. Maguknak és a haveroknak.

Úgyhogy most a vezetésben egy csapat alkalmatlan, rosszindulatú, beképzelt karrierista ül. És buzgón tönkretesznek mindent, mivel úgy gondolják, hogy ők jobban tudják, bár minden intézkedésükről süt, hogy fogalmuk sincs, mit csinálnak, és nem kérdeznek meg senkit a maguk szintje alatt, hogy milyen következményekkel járhat, ha meglépik. Csak a hatalom számít, hogy nekik kérdés nélkül engedelmeskedni kell! Szép lassan összedől körülöttük minden, de észre sem veszik, mert meg sem fordul a fejükben, hogy ők az alkalmatlanok, de nem is értenék, hogy miattuk és az eszement, ellentmondásokkal terhes intézkedéseik miatt következik be az összeomlás. Aztán majd ha a folyamat végén semmi nem működik, bizonyára majd mást hibáztatnak, és lelépnek egy másik helyre, amit tönkretehetnek. Tipikus fideszesek. Úgyhogy a munkahelyemből sikerült csinálniuk egy munkahelyet fenyegető aurával. De mindegy, megvárom, hogy kibasszanak, nem fogok bent hagyni 8 millió forintnyi végkielégítést meg ilyen-olyan pénzt.

[hicapacity]

A német történelem legsötétebb fejezetében, amikor a felbujtott csőcselék köveket dobált az ártatlan üzlettulajdonosok ablakaiba, nőket és gyerekeket nyíltan aláztak meg kegyetlenül; Dietrich Bonhoeffer, egy fiatal lelkész nyilvánosan felszólalt az atrocitások ellen.

Miután éveken át próbálta megváltoztatni az emberek véleményét, egy este mikor Bonhoeffer hazatért, saját apjának kellett elmondania neki, hogy két férfi várja a szobájában, hogy elvigyék.

A börtönben Bonhoeffer azon kezdett el elmélkedni, hogyan vált a költők és gondolkodók országa gyávák, szélhámosok és bűnözők kollektívájává. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a probléma gyökere nem a rosszindulat, hanem az ostobaság.

Bonhoeffer a börtönből írt híres leveleiben azzal érvelt, hogy az ostobaság veszélyesebb ellensége a jónak, mint a rosszindulat, mert míg „tiltakozni lehet a rossz ellen; erőszakkal leleplezhető és megelőzhető, a hülyeséggel szemben védtelenek vagyunk. Sem a tiltakozás, sem az erőszak alkalmazása nem ér semmit. Az érvek süket fülekre találnak.”

Azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak egy hülye ember előítéletének, egyszerűen nem hiszi el, és ha megcáfolhatatlanok, akkor lényegtelenként, mellékesként félre teszi őket. A hülye ember önelégült, és könnyen ingerülten támadásba lendülve veszélyessé válik.

Emiatt nagyobb elővigyázatosság szükséges, ha egy ostoba emberrel bánunk, mint amikor egy rosszindulatúval. Ha tudni akarjuk, hogyan lehet felülkerekedni a butaságon, törekednünk kell annak természetének megértésére.

Annyi bizonyos, hogy a hülyeség lényegében nem intellektuális, hanem erkölcsi hiba. Vannak emberek, akik feltűnően mozgékonyak intellektuálisan, de ostobák, és vannak olyanok, akik intellektuálisan unalmasak, de nem hülyék.

Nem annyira az a benyomás alakul ki az emberben, hogy a hülyeség veleszületett hiba, hanem az, hogy bizonyos körülmények között az embereket hülyévé teszik, vagy inkább megengedik, hogy ez megtörténjen.

A magányosan élőknél ez a hiba ritkábban jelentkezik, mint a csoportokban előknél. Ezért úgy tűnik, hogy a hülyeség kevésbé pszichológiai, mint szociológiai probléma.

Nyilvánvalóvá válik, hogy a hatalom minden erős felfutása, legyen az politikai vagy vallási jellegű, az emberiség nagy részét butasággal fertőzi meg. Mintha ez egy szociológiai-pszichológiai törvény lenne, ahol az egyik hatalmához a másik hülyesége kell.

A folyamat itt nem az, hogy bizonyos emberi képességek, mint például az értelem, hirtelen meghibásodnak. Ehelyett úgy tűnik, hogy a növekvő hatalom elsöprő hatása alatt az embereket megfosztják belső függetlenségüktől, és többé-kevésbé tudatosan feladják autonóm pozíciójukat.

Az a tény, hogy a hülye ember gyakran makacs, nem vakíthat el attól, hogy nem független. A vele való beszélgetés során az ember gyakorlatilag azt érzi, hogy egyáltalán nem is mint emberrel van dolga, hanem szlogenekkel, hívószavakkal és hasonlókkal, amelyek birtokba vették.

Megbabonázták, megvakították, visszaélnek vele, és lényében bántalmazzák. Miután így esztelen eszközzé vált, az ostoba ember is képes lesz minden rosszra – nem látja, hogy az gonosz.

Az utasítás nem, csak a felszabadítás képes legyőzni a hülyeséget. Itt be kell látnunk, hogy a legtöbb esetben a valódi belső felszabadulás csak akkor válik lehetségessé, ha az a külső felszabadulás megelőzte. Amíg ez nem történik meg fel kell hagynunk minden próbálkozással, hogy meggyőzzük az ostoba embert.

Bonhoeffer az Adolf Hitler elleni összeesküvésben való részvétele miatt 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hunyt el, mindössze két héttel azelőtt, hogy az Egyesült Államokból érkező katonák felszabadították a tábort.

Bonhoeffer szavaival: „A cselekvés nem a gondolatból fakad, hanem a felelősségre való készségből. Az erkölcsös társadalom végső próbája az, hogy milyen világot hagy gyermekeire.

#dietrich bonhoeffer #Bonhoeffer #hitler #hülye #hülyeség #erkölcs #röfi #orbán

[a-kaosz-istene]

Tudnál mondani pár szakítás utáni tanácsot? Kilátástalan vagyok mert nagyon hiányzik az illető, ő már szinte én voltam.

Mindig mielőtt szakítottunk valakivel, én már lezártam magamban a dolgokat. Ez egy lelki folyamat, amin át kell esni. Sokan csak a szakítás után kerülnek oda, mert gyakran így hozza az élet. Én gondoltam a jó pillanatokra. Sőt, néha a mai napig gondolok, de kimondottan nem hiányzott senki, akivel elváltak az útjaink.

El kell fogadunk, hogy az életben senkit sem birtokolhatunk, mindenkit csak kölcsön kapunk. Ajándék. Ezt gyakran mondom az embereknek, mert meg vagyok győződve róla, hogy ennek a tudata megoldja a legtöbb modern kapcsolati problémát. Sok dologra ráébreszt, többek között, hogy semmi sem magától értetődő. Ezáltal jobban megbecsülünk másokat.

Meg kell tanulni elengedni az embereket, ha már nem szolgál minket egy adott kapcsolat. Ha nem kellene, hogy vége legyen nem lenne, mert tettetek volna érte, hogy ne legyen. Ebben mi döntünk. Persze, egy ember nem elég…

Emlékezz erre és a jó időkre! Bízz magadban, hogy képes vagy arra vezetni az életed amerre mennie kell és amerre akarod, hogy menjen! Másokkal, vagy egyedül. Te vagy a kapitánya ennek a hajónak.

#szakítás

[lilcantina]

Üres falak, és túl sok kartondoboz

van a lakásban, úgyhogy gondoltam miért ne csinálnék kartonból dekorációkat, ha már úgysincs pénzem jobb ötletem így advent elején. Az apró dobozkákból már a múlt héten felkerültek a kedves házikók, amik úgy tűnik, hogy a gyakorló bemelegítés voltak csak, mert közben eszembe jutott egy ÚJ Ötlet.

Férjjel mostanában Harry Pottert nézünk, egyrészt mert ilyenkor van itt az ideje, másrészt mindketten nagyon szeretjük (ő elsősorban a filmeket, én a könyveket tudom kívülről, de már egy kis Hogwarts Legacy is befigyel)

Úgyhogy miért ne, gondoltam naívan. MIÉRT NE csináljak egy Hogwarts kastélyt a falra kartonból? A kiindulási alap ez a rendelhető falra szerelhető világítós csoda volt, ami eléggé leegyszerűsítve de jól láthatóan hozza a karaktert.

De hát akkor már kerestem hozzá még rajzokat, meg jeleneteket a filmből, meg képeket az eredeti makettről. Mert ugye MIÉRT NE? És egy KICSIKÉT módosítva rajta elkezdtem felskiccelni a dolgot. Most ott tart a folyamat, hogy a teljes kastélyt nagyjából arányosan, leginkább az eredeti film modellje alapján elkészítve megrajzoltam.

(Oké a jobb oldali épületnél van némi eltérés, mert ha oda rajzolom a középső tornyot ahol tényleg van, akkor takarja a magas fura tornyot, úgyhogy azt az épületet némileg szétcsúsztattam. A dupla tornyokról pedig, amik egymást takarják nem akarok beszélni. De hát minek akar az ember egy elképzelt kastélyt tűpontosan megcsinálni, ugyan kit zavarna. Ugyan. Kit.)

A berajzolt ablakokat hogy mind kivágom vagy sem, nem tudom, mindenesetre férj csak annyit kérdezett amikor meglátta, hogy "Te most magadat szopatod?"

Igen. Magamat. Jó lesz ez az advent. :D Folyt. köv.

#Hogwarts #DIY #Wall decor

[couleurlocale]

(source)

és itt a gyártási folyamat

@lassukmiboolelunk úgy érzem ezt látnod kell (a szóviccel egyetemben)

#joost klein #hakken #haken #eurovision #netherlands

[zeroz2ro]

"Svédország kapcsán pedig szintén világos az álláspontunk: a kormány támogatja a NATO-csatlakozást, ezért is terjesztettük már hosszú hónapokkal ezelőtt az erről szóló javaslatot az Országgyűlés elé. Már csak technikai kérdés a ratifikációs folyamat lezárása."

Szíjjártó Péter, 2023.07.11.

[ajtostolahazba]

Nyilván senkit se érdekel, de tegnap megküzdöttem ezzel az 5 órás Borkai interjúval és hát... úristen, hogy ez az ember mennyire buta! Aztán egyszercsak szembejön a FB-on egy Mérő Vera fröcsögés, hogy a Marci megsértette a Borkai méltóságát (WTF?), mert amikor ez a hülye egy jól irányzott kérdés után, 4 év után rájött, hogy átbaszták a párttársak, elbőgte magát. És Marci volt a kretén, hogy benne hagyta ezt az interjúban (illetve hogy konkrétan leadta, mikor Borkai 5 óra beszélgetés után(!) le akarta mondani. Az egy dolog, hogy nem értek egyet a Mérő Vera féle fröcsögős jogvédelemmel, mert véleményem szerint a hergeléssel nem lehet konstruktív vitát generálni, de sok százan írtak (szépen/csúnyán), hogy át kéne ezt a méltóság dolgot gondolni, mert senki nem tartott stukkert a Borkai fejéhez, hogy 5 órán át nyilatkozzon, de ez a nő csak nyomja a bullshitet. Komolyan nem értem, hogy ha felvállalok egy társadalmi szerepet, hogy kiállok jogokért, kiállok a bántalmazottak mellett stb, és komolyan is veszem magam, akkor milyen kommunikáció az, hogy Mérő szerint Marci egy szemétláda, hogy egy semmirekellő nímand, akit nem érti, hogy miért néznek emberek... Kurvára kontraproduktív az egész. Biztos szarul esett, hogy a papával az interjú nem úgy sikerült anno, ahogy azt szerették volna, de ez annyira nem professzionális hozzáállás... Nem mellesleg már 314ezren nézték meg, én folyamat szekunder szégyent éreztem, nem volt egy nyelvtanilag normálisan összerakott mondata, néha a kérdés értelmezése is gondot okozott, a korrupciót, mint fogalmat sem ismeri nemhogy beismerné, hogy a fia/lánya érintett...Annyira kár, hogy nem maradt meg csak olimpikonnak, amiért tisztelhetné egy ország! És a bőr olyan vastag a képén, hogy megint elindul...mert szerinte ez rendben van. És Mérő Vera szerint is... Itt kell élned, hogy elhidd...

[angelofghetto]

gépek egymás közt

Mindig megdöbbenek, hogy egy férfi mennyire más karakterré tud válni, ha kettesben maradunk a hálószobában. Láttam már tejbetököt brutális, érzéketlen fajankóvá vadulni, és láttam vérmacsót gyenge puhánnyá olvadni, mint a paraffin. (Mondjuk a kedvencem a "szelídített vadállat": mikor érzem benne a féken tartott erőt, mégis el tudom érni, hogy dorombolva egyen a kezemből, miközben képes lenne akár tőből leszakítani azt. Ez egy csodás, izgalmas játék.)

Jót röhögtem, mikor Havas Henrik azt találta megjegyezni, a Varga-Magyar páros biztosan nagyon jó volt az ágyban. Vicces, de egyetértek. Volt hasonló házasságom, mikor a konfliktusainkat át tudtuk vezetni a lepedőre, egy kis szado-mazo színezetű héjanászba, ahogy Ady fogalmazza. Kár, hogy aztán mégis minden elromlott. És nekem később komoly mennyiségű látleletem is keletkezett, szóval kicsit tudom, milyen egy bántalmazó kapcsolat.

A propaganda médiának hála, Péterünk neve (akár van minden kétséget kizáró bizonyíték, akár nincs) kezd összeforrni a "bántalmazó" jelzővel. Állítólag nárcisztikus, aki offenzív lelki támadásokkal (és könyvekkel) gyötörte a feleségét. Hallottunk sztorikat egy nőtől, aki a témába rendesen beletanulmányozta magát, és ismerte a romboló kapcsolati dinamika lefutását. Csak azt nem értem, ha a szülei is látták mi történik, miért nem védték meg? Voltam hasonló szituban, és akkor az apám értem jött, hogy "akkor most rögtön csomagolsz, és hozzánk költözöl a gyerekekkel, hogy legyen ideje egyedül elgondolkozni". Persze válás lett belőle, teljesen fölöslegesen és manipulatívan évekig elhúzódó bírósági procedúrával. Rá kellett jönnöm, hogy az eszköz amit ellenem használ, bennem van, az, hogy felveszem a megjegyzéseit, és érzelmileg beengedem azokat. Ha leperegnek, megúsztam. De ez egy folyamat.

A nárcizmus egy spektrum a kellemetlenkedő beszólogatástól és sima önzéstől a pszichopátiáig. Ennek van jó oldala is. Azt a példát szokták hozni, hogy egy empata sebész kis túlzással elsírja magát a műtéten, de a pszichopata hideg fejjel vág bele az élő húsba, minden érzelem nélkül. És akkor ott az kell, a kívülállás, és koncentráció, a szinte gépies szakmaiság. Feltéve de nem megengedve, hogy Magyar Péter egy nárcisz, annak politikai értelemben csak örülhetnénk. Mert a köpcös meglátásom szerint biztosan az, és lehet hogy egy nárcisztikus pszichopatát csak egy másik olyan tud legyőzni. Már ha Lúdas Matyi Péter is az. Ahogy az egyik kedvenc filmemben, a Kódjátszmában elhangzik:

#enigma #nárcisz

[ruddentropptabornok]

Kisországom trében van.

Azért lassan a NER elitje is tisztán kezdi látni, hogy Főni falnak vitte külpolitikát és ezzel együtt/párhuzamosan a gazdaságot is, és most karnyújtásnyi távolságba került az a szcenárió, hogy az eddigi bevételi forrásaiknak lőttek. Forintunk letolt gatyával áll a szélben, államháztartás rottyon, infla az egekben az alapkamattal együtt, brüsszeli transzfer csaó, orosz tesó ellen elfogi parit adtak ki, PAKS2 lassan lebukik a horizonton, főbb infrastruktúra jelentős része teljesen amortizálódva, és lakosság éppen most int búcsút az elmúlt öt évnyi fizetésemelésének az inflációexpressz ablakából. Az aszály pedig a szemünk előtt csinál sivatagot az Alföldből, az elmúlt 10 (és legyünk igazságosak: 40) évében vízgazdálkodás a fasorban sem volt. Hozzáadott érték a távolban sem látszik a gazdaságban, mivel ugye tetszettek tönkrebaszni az oktatást, ezzel együtt tovább szűkítve a társadalmi mobilizációt, ami nem feltétlenül remek ötlet a tudásalapú gazdaságok fénykorában. Továbbá az is kiderült, hogy kéne még vagy félmillió munkavállaló, ami csak elég szűk lehetőségek mentén teremthető elő nagyhirtelen:  A,  migránsokat engedsz az országba, akik ellen az öt év propagandán edződött átlagszavazónak vannak fenntartásai, vagy B, a belső munkaerőpiacot lehetne még szélesíteni, de egészségügy híján, valamint az “egyél disznót, igyál páleszt” remek, nacionalista, identitásképző kommunikációs mantra egészségmegőrzésre gyakorolt hatásának segedelmével az átlag magyar 65 évesen - gyakorlatilag - alkalmatlan a munkára, így hiába tolod fel a nyugdíjkorhatárát, fingot sem ér. Szép kis mix, mi? Pedig a felét sem soroltuk fel a kilátásainkat negatív irányba befolyásoló tényezőknek. Tisztán látható, hogy a legoptimistább forgatókönyv szerint is a lassú, hosszú éveken át tartó gazdasági lecsorgás a kimenetele ennek a helyzetnek, vagy a reálisabb lehetőség: a hirtelen bedőlés valami fekete hattyú miatt. Tankönyvi példája vagyunk a békeidőben, globális konjunktúra mellett és mindenféle külső erőszak nélküli, egyedül és önként történő fejre állásnak. Nos, és ennek egyetlen felelőse: Orbán Viktor, a hős kapitány, akiről most kiderült, hogy hátszélben tud csak vitorlázni és akkor is csak kurva szarul, de most ráadásul vihar is van. Könnyű következtetés, hogy ennek felismerése a NERen belül pánikba csap át, de ez csak egy újabb lökés lesz a harácsolás felpörgetésére, ami immáron egymás ellen- és ország maradék javaira irányul. A folyamat első, kibontakozni látszó fejleménye, hogy el fogják venni a kis- és közepes tulajdonosoktól a földjeiket, plusz még amit érnek. Lerabolják a magántulajdont is, ha nincs már zabrálható állami. Kétségeid ne legyenek, még az eddiginél is agresszívebbek lesznek, és holnap már a te telked és a te céged lesz az einstand tárgya. A jó hír, hogy mindez azt jelenti: a NER döglődik, a rossz pedig az, hogy annak kell szurkolni, hogy mégse adja be a kulcsot, mert ez a kataklizma maga alá temetné az országot. Bár a katasztrófa késlekedése lehet, hogy csak növeli annak mértékét, így lehet, túl kéne esni rajta mihamarabb?

[csacskamacskamocska]

Állandóság

Eddig mindenre volt egy jó magyarázatom. Aztán egy még jobb, egy másik, egy annál is jobb. Most inkább csak egy érzés van, hogy vávává, kezdhetnénk ezt elölről? Nem is tudom, hogy nem értek semmit vagy mindent rosszul értek?

Volt egyszer egy fogalom, a szeretetállandóság, aztán jött a stabil, biztonságos kötődés. A kettő kb ugyanazt fedi le. Ez most már biztos, hogy nekem ilyenem nincs.

Szeretetállandóság, biztonságos kötődés, kb az, hogy az ember tud bízni mások érzelmeinek az állandóságában, a kapcsolat stabilitásában, a folyamatosságban, abban, hogy akkor is szeretetben működnek a dolgok, ha nem kontrollálja, ha nincs jelen, ha a másik nincs jelen, nem retteg tőle öt perc múlva, hogy elhagyták/becsapták/stb, nem gondolja, hogy cserélhető, sőt, hogy le is akarják cserélni, nem érzi magát magányosnak, kívülállónak, tehetetlennek. Emlékeztek? A kisbaba eleinte azt éli meg (nem gondolja, amennyiben a gondolást úgy értjük, mint következtetések levonása), hogy amikor az anyja kimegy a szobából, akkor a világ és vele az anyja – megszűnik. Aki bejön, az egy másik anya. Az „anya” egy gondozó Isten, egy gondozottság ÁLLAPOT. Aztán felismeri az anyját, az ismétlődést, és elkezd kötődni és elkezd következtetni. Anya még mindig az Isten, de már következetesen megszólítható. Sírással. Régen azt gondolták, hogy ha a sírásra kielégítik a gyermek szükségleteit, akkor megszokja, hogy panaszkodjon, hogy ugráltassa a szüleit, hogy mindig mindent megkap vagyis el lesz kényeztetve. Én sosem hagytam sírni a gyerekeimet. Egy felnőttet se hagynánk sírni, egy kisbabával miért tennénk? A gyerek azt tanulja meg, ha nem hagyják sírni, hogy van kapcsolat, van válasz amikor kommunikációt indít. Van segítség, számíthat másokra, nincs egyedül, törődnek vele. Később megtanulja a finomságokat, de ez az alapállapot, ez fontos. A bizalomvesztés gyors folyamat, annak megértése, hogy csak a saját világodnak a közepe vagy, az lassú.

Szóval, se bizalom, se biztonságos kötődés. Szeretnék, de nincs, és ha szeretnék is, nem tud lenni. És a problémáim legnagyobb része ebből adódik, azt hiszem. Szorongás, agresszió, féltékenység, elhúzódás, magányérzet, és a gátlástalanság is, ha annak nevezzük, hogy leszarom mit gondolnak mások, többnyire megyek a magam feje után.

Persze, jobban nézne ki, ha nem egy ilyen közhelyes kis szar probléma állna a háttérben, hanem valami grandiózus és hangzatos valami, nem egy ilyen tucattrauma. :D De valójában hátborzongató, hogy egy porszem, egy apró kavics képes kicsorbítani az életünket? De hogy? És miért? Miért nem lett ez jobban összerakva?

Azon gondolkodtam hajnalban, hogy tényleg képesek vagyunk magunkat meggyógyítani, testileg és lelkileg is. Csak nem tudjuk a módját. A mindenféle önsegítő technikák csak próbálkozások, ha nem hoz paradigmaváltást, nem ér semmit. Ez a képességünk, ha készségszintűre emelkedne – Volt? Vagy a jövő? – az evolúciós lépcső lenne. Az öngyógyítás nem mantrázás, nem önmeggyőzés, hanem valami állapot, amit néha elkap az ember, kicsit tudja működtetni, aztán kizökken, és nem talál vissza.

Az, hogy szinte mindenben tévedtem, az feldolgozhatatlan teher lenne, ha megpróbálnám befogadni, ezzel tisztában vagyok. Hogy egy alapjaiban hibás nézőpontra épült a világom, eddig nem gondoltam, hogy ez ekkora baj. Ilyen és kész, ezzel együtt vagyok, aki vagyok. Csakhogy, minden egyes fájdalom gyökere ott van.

Ennyi elég is lesz mára.

#bizalmatlanság #veszteség #kötődés #kapcsolatok #trauma #04-16

[sronti]

Abból, ahogy Habonyék elbuknak más országokban választásokat, nem az a tanulság, hogy a magyarok egy jelentős része minden hülyeséget elhisz, ilyen mindenhol van, hanem a különbség a magyarországi és más kelet-európai országok között a hatalmi struktúrákban. Volt egy 2009-es írás a Tokfalvi blogon, ami eltűnt az internetről, ami nagyon szépen leírta, hogy mi lesz*:

Mivel nincsenek rendes demokratikus ellensúlyok a magyar politikában, egy erős "faction" szépen, módszeresen magába tudja olvasztani ezeket a szigetszerű, saját demokratikus legitimitással és anyagi függetlenséggel nem rendelkező intézményeket, az önkormányzatoktól a költségvetési szervekig, csak a kétharmad kell és minden borul, az egyetlen igazi ellenállás a kétharmad, amit viszont a választási törvény mókolásával mindig valahogy pont össze lehet hozni, de ahogy elfogynak a nem bandához tartozó intézmények, ez úgy lehet egyre átlátszóbb, például a vészhelyzetekkel.

A tanulság, hogy nem a kommunikáció a kulcs, hiszen gyakorlatilag természetes kísérletben látjuk annak határait. Az ellenállásnak az intézmények és anyagi források megszerzése és megtartása lenne a lényege. Ennek talán a városok közötti együttműködés és a state capture miatt külföldi és EU források megszerzése lenne a lehetősége. Ez viszont olyan mértékben fogja kiélezni a küzdelmet az ellenzék és a kormány között, ami kétségbe vonja a demokratikus váltógazdaság elméleti visszaállását. A folyamat elindulásának előfeltétele, hogy a jelenleginél sokkal érezhetőbbek legyenek az állami szolgáltatások hiányosságai és a hangos társadalmi rétegekben többen járjanak anyagilag rosszul, tehát az osztható pénzek csökkenésének folytatódnia kell.

*országomat egy tokfalvi archívért, nagyon jó lenne visszaolvasni, hogy mennyire csak visszanézve tűnik annyira pontosnak, amit írt.

[stickalittle]

hülyeségeket beszélek

Egy ellenzéki nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője…

Egy ellenzéki nem lehet színház igazgatója, művészeti titkára, dramaturgja, ugyanígy a filmet előállító, forgalomba hozó vagy előadó vállalatok igazgatója, az igazgatási tennivalókat ellátó művészi ügyvezetője…

Nincs ebben semmi meglepő, ugye? Ez történik ma Magyarországon.

De az ellenzékit helyettesítsd be zsidóra, és megkapod a második zsidótörvény egyes rendelkezéseit 1939-ből. Aminek hatására számos újság megszűnt vagy gazdát cserélt, a közhivatalokból, az értelmiségi pályákról és a művészi élet területeiről kidobták a zsidókat, nem lehetett gyárigazgató, nem lehetett hivatali munkás, nem lehetett színházigazgató, később még színész sem zsidó. De még a dohányárusítási vagy a gyógyszertári engedélyek megvonását is eredményezte, és a honvédségből is menesztették a zsidókat. Ha a zsidót behelyettesíted ellenzékivel, a törvény ezen hatásai is ismerősek lehetnek. Ám ma még annyival csúfosabb a helyzet, hogy akkor egy népcsoportot bélyegeztek meg, akikre rábizonyították, hogy akár csak a nagyszülője is köthető volt a zsidósághoz, ma pedig már a saját népcsoportot is megbélyegzik, bárkit, akire rámutat a hatalom, hogy azt az embert el kell lehetetleníteni.

Fideszes bro, ha neked nincs bajod azzal, hogy az ellenzéki érzelműeket kiszorítjátok a sajtóból, tisztségviselői pozícióból, a színházból, a könyvkiadásból, a tudományból, a kultúrából... mindenhonnan, sőt ennek még örülsz is, akkor te egy ugyanolyan ember vagy, akinek nem volt baja a zsidók kiirtásával sem.

Mondhatod, hogy hülyeségeket beszélek, szó sincs itt arról, hogy ti az ellenzékiek kiirtását terveznétek, nem megy senkiért a fekete autó, szabadon írhatja mindenki a véleményét (névtelenül!) az interneten. Szóval nem állja meg a helyét a párhuzam.

Csakhogy akkor te a két folyamat rossz időpontjait hasonlítod össze. Te már a történelem ismeretében a folyamat végeredményével érvelsz, amikor én még a folyamat elejéről beszélek. És az bizony ugyanaz mindkét esetben.

Ezekkel az intézkedésekkel kezdődött, és az lett a vége, amit te is ismersz. De az eleje mindkettőnek ugyanaz. És ha nem szólalsz fel már a kezdete ellen, akkor ugyanaz lesz a vége is.

Legyinthetsz rá, hogy ugyan már, biztosan nem lesz ugyanaz, de ezt mi alapján mondod? Hol látod rá a garanciát, hogy ma az ellenőrizhetetlen, gátlástalan, korlátlan hatalom megálljt parancsol majd önmagának? Hol van neked a vörös vonal, amit nem lehet átlépni, hol húzod meg, hogy ha azt átlépik, az bizony már ugyanoda fog vezetni?

Neked vörös vonal volt, amikor a pártkatonák bekebelezték a trafikokat? Vörös vonal volt, amikor uralmuk alá hajtották a televíziózás és az írott sajtó nagy részét, sőt, a rádióadók egészét, vörös vonal volt, amikor kirúgtátok onnan az ellenzéki érzelműeket? Vörös vonal, hogy cenzúrázzátok a közmédiát, és csak a Párt propagandáját lehet ott leadni? Vörös vonal volt, amikor a politikai vezérkar haverjai bekebelezték a közműhálózatokat, stratégiailag fontos gyárakat, földeket? Vörös vonal volt, amikor csak pártkatona lehetett állami cégben minden egyes vezető, pártkatona lehetett színházigazgató, pártkatonákat állítottatok az oktatásban, a tudományban vezető pozícióba, pártkatonák döntik el, mi a kultúra, mi a művészet, pártkatonák kapnak támogatást és megfojtjátok azokat, akik nem szolgálják a Pártot? Vörös vonal volt, amikor hazugságokkal sározzátok be, lejárató kampányt szerveztek akár kisemberek ellen is, akik nyíltan felszólalnak a Párt ideológiája ellen? Vörös vonal, hogy pártkatonák figyelik az internetes felületeket, listázzák az ellenzéki érzelműeket, szólnak nekik, hogy jobb lesz csendben maradni, és ténylegesen kirúgják a munkahelyeikről, ha gond a politikai véleménye? Ez még mind a vörös vonalon innen van? Akkor hol húzzátok meg a vörös vonalatokat? Mert úgy látszik, ez a vörös vonal gumiból van, és mindig úgy tágul, hogy egyetlen pártintézkedés se kerüljön túl rajta.

És rossz hírem van, az eredeti vörös vonalatokat már régen átléptétek, amikor az még ott húzódott, amikor még nem szerettétek volna, hogy megismétlődjön a történelem, nem szerettétek volna, hogy visszatérjen az uram-bátyám rendszer, vagy hogy pártszimpátia alapján történjen az osztogatás, hogy elkezdődjön hazugságok terjesztése emberekről és az emberek megbélyegzése, a más érzelműek üldözése. Az a vörös vonal már hátrébb lopakodott. És ha azt nem vettétek észre, akkor azt sem fogjátok észre venni, amikor már egyre nagyobb szörnyűségek kerülnek a vörös vonalatok még tolerálható oldalára.

Persze, ha már most egyetértesz azzal, hogy az ellenzékieket nem csak ellehetetleníteni kell, hanem meg kell bélyegezni, kitakarítani az országból, netán üldözni és összefogdosni, akkor neked hiába írok bármit. Te már most ugyanaz vagy, akik a zsidókat is kiirtották, és még büszke is vagy rá, hogy ugyanolyan vagy.

De ha úgy gondolod, hogy nem kellene megismétlődnie a történelemnek, akkor nem azok mellé kell állnod, és azokat támogatnod, akik ismét szörnyű következmények felé viszik Magyarországot, hanem még most szót kell emelned ellenük, és hangoztatnod, hogy ez nincs így rendben.