#csendben vagyok

[banatostenger]

Csak feküdtem csendben de a könnyeim hangosan folytak.

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #csendben vagyok #könnyes szemek

[csendetakarok31]

Nem tudom mi ez.

Úgy érzem egyedül vagyok de mégsem.

Csendben vagyok de ordítanék.

Üres vagyok de még is mindennel tele.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #középiskola #fájdalom

[csacskamacskamocska]

Önállóság

Beszélgettem egy ismerősömmel tegnap és két dolgot mondott. Egyrészt megkérdezte, hogy hogy a fenébe nézek ki jó tíz-húsz évvel fiatalabbnak a koromnál. Az arcplasztikáról tud, azt mondta, hogy nem arra gondol, hanem összességében. pfff. Szerintem nem nézek ki fiatalabbnak, hanem fiatalabb érzetet keltek. Az nagy különbség. A lendületesség, a gondolkodásmód, a nem szokványos érdeklődések vagy egyáltalán a nyitottság megmaradása az új dolgok felé, ez adja ezt a hatást, nem teljesen a megjelenés. Amúgy persze nagyon jólesett, pedig tudom, hogy ez is egy sérülés, hgy az ember fiatalabbnak szeretne látszani a koránál. Mert azt gndoljuk, csak akkor lehetünk/voltunk vonzók. Erre azt mondta, hogy ahogy ezt a dolgot kezelem, ahogy beszélek róla, neki az is egészen elképesztő. Másrészt, azt is mndta, hoogy túltolom az önállóságot, nálam túl dominánsan jelenik meg, hogy jól érzem magam egyedül.

Heverésztem tegnap a szállodai szobámban (még mielőtt a haverfőnökkel beszéltem volna) és határozottan emlékszem, hogy azon merengtem, hogy ha mos pasival lennék itt, akkor szívesen elszerelmeskednék egy félórát, egyébként meg biztos neki is tetszene az egész, olyan kis modern meg luxus meg streil, és élveznénk a lelassulást, a feladat és sürgetésnélküliséget, a meleg időt, a bájos várost, kávét, fagyit, a füvészkertet (az kurvajóhely). Eszembe jutott, és tudom, hogy jó lett volna, de mivel egyedül voltam, ugyanezeket egyedül élveztem. Viszont, az tényleg érdekes, hogy ha egy férfi van egyedül, és ügyes, talpraesett, fúr-farag, utazik, megszervez, megold, épít, gyarapít, de még ráadásul főz, takarít, mindent csinál az fantasztikus, nagyszerű, értékes és rohadtul vonzó, addig egy ugyanilyen nő, mint egy megközelíthetetlen, zárt világ amibe egy férfi nem tudja hova helyezkedhetne. Mondta a haverfőnök. Nincs rá szüksége a másiknak, nem fogják értékelni, nem érezheti magát pótolhatatlannak. És, hogy ez rajtam nagyon látszik, hogy én egyedül száguldok. Bántott és dühös is lettem. Hogy van az embernek egy nyomora, hogy nem talál magának társat, és elkezdi megoldani az életét, hiszen nem tehetem, hogy lekuporodok egy csendes sarokba és sirdogálok, hogy de szar, nincs senkim, megáll a világ, hát egy fiókot nem tudok kihúzni egyedül, milesz velem... szóval az ember elkezdi megtanulni a dolgokat és elfogadni, hogy lehet, hogy nem tökéletesen oldom meg, de működik, halad, elpöfög az életem, néha lejtőn meg még tényleg száguld is. Erre azt mondja valaki, hogy ha csendben ücsörögnék jobb esélyeim lennének. Igen, valamelyest igaz, mert alig van szabadidőm, mert azért sem társkeresőzök, mert még az appot sincs időm megnyitni, annyira meg nem feszít a dolog. Biztos túlzás egy ennyire kicsi kínálatban további elvárásokat támasztani, és nem úgy gondolkodni, hogy jajdejó, hogy valaki rámnézett, hát hova ne szarjak örömömben. Közben érteni is vélem amit mond a haverfőnök, mert kicsit én is megijedek, ha egy férfi mindent jobban főz mint én (ami nem nehéz amúgy mert nem igazán izgat fel a főzés), mert eleve vesztes megmérettetésben az ember nem szívesen indul. És még sütni is tud (miért ne tudhatna) akkor ezeket az elemi dolgokat, hogy mi is vagyok én a kapcsolatban ezt kihúzhatjuk. Nem szakács, a gyomrán keresztül már nem fogom megfogni. Szóval, a talpraesett, önálló és nem kiszolgáltatott nő, bár elismerésre méltó sok férfi szemében, de nem annyira vonzó, mint amelyik nő láthatóan nem boldogul egyedül a konzervnyitással.

Pedig, pont ugyanannyira össze tudunk törni.

#önállóság #lendület #magány #kapcsolatok #társ #04-07

[quiennoarriesganogana]

“Vihar vagyunk a csendben.. Ha elmondanam, hogy mennyire faj, hogy csak Tőled vagyok én rendben..”

[fajdalmasejszaka]

Én ilyen csendben szenvedő típus vagyok.

Sat 03/18

#magyar tumblisok #idezet #gondolatok #sajat #sajatposzt #elmulik #fáj #kicsitfajmeg #talán #szenvedés #ez van

[mennyespoholhatara]

Általában két opcióm van: 1. őszinte vagyok és furának tartanak, 2. csendben maradok. Szép lassan megtanultam, hogy csak akkor fogadnak el ha a 2. opciót választom.

De megjátszani magam és elhitetni másokkal, hogy én is “normális” vagyok, mint mindenki más sokkal magányosabb dolog, mint egyedül lenni.

#magány #üresség #szorongás #depresszió #ez van #életem

[liketwins]

MEGINT Sosem tudtam elmondani, mi az, ami bánt Számtalan dolog tett kárt Bennem, Nem vagyok érzelmi zseni És nem tudom mi a megoldás De a világvégére már elmentem Csak hogy értsem, mit érzek Mindig kinéztek Kiutáltak innen is, onnan is Viselkedtem emígy, voltam, amolyan Nem tudom, mikor voltam igazi, mikor hamis Nem tudom ki vagyok, mondd meg te Ismertess meg önmagammal Világosíts fel okvetlen Mert a bennem lakó szörny összevagdal Tele van igénnyel, mindig kitalál valamit De nem mondja el, mit szeretne Csak dalolja melankolikus dalait Miatta érzem magam elveszettnek Az szörnyem nem von be semmibe, Meglepődtem, hogy ő is kizár? Sosem éreztem magam senkinek ennyire Még csak nem is támad vele vitám Megtanultam vele együtt élni csendben, Azt hiszem, nem bánthat engem, de felemészt A passzivitása felborzolja a lelkem A cselekvés helyett választom a feledést Hagyom, hogy sodorjon, tegye a dolgát Barátom az idő, kérés nélkül telik De talán nem értem az idő koncepcióját Mert nálam megállt, és egyedül hagyott magammal megint

#hungarian #magyar #saját #saját vers #saját poszt #saját szöveg #saját érzés #költészet

[lilcantina]

Megint előkerültek

a rózsaszín fények ( @di0hejban láttad már őket idén?) és én majdnem lemaradtam róluk. Férj jött be a nappaliból - mert igen, már olyanunk is van - hogy láttam-e már a kinti fényeket. Most visszakerestem, ötödik éve áradozok róluk minden ősszel, hol már augusztus végén, hol csak október végén, de mindig jönnek, megbízhatóan hozzák magukkal az őszt. És ugyanennyi év óta vágyom a rózsás-arany fényekkel Prágába, bár mára megkopott az emlékek varázsa, és az eszem tudja, de a szívem már elfelejtette az ezertornyú város csodáit. Mégis, most idén először talán mikor megláttam a fényeket, elégedett nyugalmat éreztem. Jó lenne elmenni Prágába, persze. Mindig jó lenne. De most bőven elég, hogy az új otthonunkban meggyújtok egy gyertyát. Hogy a konyhában -mert van végre konyha is- almás palacsintát sütök. Hogy van a konyhában polcom, és a polcon kosaram, és a kosárban almák. Bőven elég, hogy az ablakunkból kikönyökölve nézem ahogy alattam pereg a kisvárosi este. Ahogy a naplementével a nyugdíjasok otthagyják a délutáni szokásos napozópontot, ahogy hatkor az összes törzsvendég elhagyja a gyógyvizes medencét, és mivel péntek van, elkezdik leereszteni. Ahogy megjönnek az esti futók és kutyasétáltatók, köztük a világító nyakörves goldennel. Bőven elég, hogy férjjel kisétálunk a házzal szemközti parkon át a kis térre, ahol a töklámpás versenyre hozott több tucat vigyori tökfej, macska, bagoly, házikó pislákol a hétórai koromsötétben. Elég az időnkénti esti séta a parkban, ahol a kútból éjjel nappal folyik a negyvennyolc fokos gyógyvíz, ami a múlt héten megmentette a hasfájós napomat. Elég, hogy esténként a csendben hallani a park fenyői közt lakó macskabaglyokat, ahogy a sötétet kiabálják. Megjöttek a rózsaarany fények, és most jó. Jó itt lenni. Jó itthon lenni. Magamrahúzni a lakást, a parkot, a kisvárost és az őszi fényeket, mint a fotelemben az ezerszínű takarót, és beburkolózni az érzésbe, hogy a helyemen vagyok. Prága megvár. Ott lesz jövőre, azután, és mindig. Majd megyek. De most értem haza.

#home #finally #rózsaszín fények

[konyveimrejtekei]

Nem, nem vagyok jol

Talán észrevennéd, ha az arcom vérbe borulna. Miért nem tudod abból megmondani, hogy csendben maradok a beszélgetésekben? Talán, ha látnad a hegeket és a zúzodásokat a ruháim alatt. Talán észrevennéd, hogy minden csontom kettétört, ha a szemem feketére lenne verve. Talán, ha nem tudnék járni, talán azt mondanád hogy nem vagyok olyan jól, talán, ha nem lennél vak...

Forrás: TikTok

#gondolat #idezet #idézet #idézetek #gondolatok #magyar idezet

[babeinthebubble]

Jót akarok? Nem elég

Csendben vagyok? Miért nem beszélsz?

Újra akarom érezni azt amit az elején,

Mert ez már nekem sem lesz elég.

#babeinthebubble #szeretlek #hiányzol #magyar tumblisok

[iwillbeasuccessfulwoman1]

Foglyod lettem, olyan börtön vagy ahonnan nem akar szabadulni az ember. Mert melletted biztonságban érzi magát, akinek egy darabot adsz magadból. Erős vagy és bátor, talán ezért nem menekül tőled a halandó. Mert tudja, hogy a legbiztonságosabb hely vagy a napokban. A napokban ahol a szavaid remény sugarak a sötét káoszban. Padlón fekve, mikor gyötörtek a gondolatok, mindig tudtam, hogy valahol mélyen vágysz rám. Hisz én már nem tudtam tisztán látni a dolgokat, ha te a közelemben voltál. Szomjaztam az érintéseidre, mint rabok a szabadságra.

Néha kételkedem, vajon meddig maradok a rácsaid mögött. Megannyi kérdés zajong bennem, melyek nap, mint nap nyomnak. Vajon elég vagyok? Vajon mi lesz, ha egyszer megunsz? Mi lesz ,ha egyszer nekem ez már nem kell és a bilincset levetve magamról megszökök?

Most itt vagy és mint az őrök a foglyokra, talán úgy figyelsz reám.

Én pedig csak csendben reménykedem, ha egyszer elmenekülök és körözött személy leszek, akkor is figyelni fogsz a háttérből. Addig pedig míg, itt vagyok, a kuckódba elmenekülve..Próbálom elrejteni magamban, azt a helytelen cselekedetet, amit épp játszok veled..

#jupi #szeretlek #kötődés #🤠 #hiányzol #magyar tumblr #érzelmek #élet #magyar tumblisok #szerelem

[csacskamacskamocska]

Jöjjön előbb néhány rossz (szomorú, de elég hosszan)

A passzív-agresszív kurva nénikéd! Erre legutóbb figyeltem fel, akkor világosodtam meg, hogy milyen dühítő viselkedésforma. Most arra jöttem rá, hogy ez már kóros lehet. Meg arra jöttem rá, hogy elképesztően sokat fejlődtem (ez mondjuk jó), mert pár éve még nemcsak elszenvedtem volna csendben, hanem tényleg nyomorultul éreztem volna magam. Annyira tiszteletben tartottam, hoogy más felnőtt emberek azt csinálnak és mondanak amit csak akarnak. Na, ez igaz is, csak nem következmények nélkül. A játszma akkor él, ha a másik forgatókönyve szerint játszod a szereped. A kommnikáció fárasztó dolog, olyan mintha folyamatosa sepernéd az utat. Passzív-agresszív viselkedés, ha a másikat felesleges magyarázkodásra kényszeríted azzal, hogy információt tartasz vissza. Nem tudod máshogy uralni az eseményeket és a saját indulataidat. Passzív-agresszív viselkedés, ha a másikban szándékosan keltesz feszültséget alacsony szintű hatalmi fegyverekkel. Ha óvatoskodni kell mert könnyen megsértődsz. Legyen ahogy akarod, leszarom. Bújtatott agresszió. Ja, a sértődéssel vádolás is passzív-agresszív viselkedés mert a másik valós és jogos érzéseit devalválod. (nem könnyű különbséget tenni, ez tény) Én tudtam előre, hogy ez fog történni felkiálltások -- akkor miért nem mondtad, baszod? ja, hogy mert nem tudod normálisan elmondani a véleményedet, az érzéseidet? Hagyjuk, majd megoldódik, mondod miközben érezhető, hogy a másiknak fontos az adott dolog. Ez kényszerítés és az én fogalmaim szerint elhagyás. Te nem fogod csinálni, és vélhetően a másikat is le fogod baszni utólag, ha csinálja. A gyakran megjelenő szarkasztikus humor megakadályozza a valódi érzések kommunikációját. A szarkasztikus humor szórakoztató, de olyan mint az utalgatás, elbizonytalanítja megalázza az embert.

Szóval, nem tudja kimutatni a dühét, nem tudja a gondolatait, saját magát megfelelő módon képvisleni és érvényesíteni. Segítségre szorul valójában. De attól még az ember agyára tud menni. Megoldás kétféle van. Elkerülni őket jó messzire. Higgadtan képviselni magunkat teljes mellszélességgel és vállalni a következményeket. Ez valószínűleg dühöt fog kiváltani, de nincs más járható út, csak az, ha igyekszünk példamutatóan kommunikálni.

Ez akár külön posztot is megérdemelne, de irtózom tőle, hogy ennyi negatív dolgot szemeteljek a blogomra. Az lenne a címe, hgy "mert megérdemlem" Ő nem szokott eljárni sehova, igazán megérdemli, hogy kirúgjon a hámból... (ugyanezzel a szöveggel megy el minden héten bulizn, inni) Neki alig volt pasija (öhm. a férjét vagy négy faszival csalta meg, és nem tudom mik számítanak pasinak, de elég sokról tudok, mondjuk boldog szerelmei tényleg nem nagyon voltak), de a sírásrívás azon megy, hogy lesz-e még neki faszija. Nem tudom, nem tudom, amikor nem vagyok szerelmes, engem ez a dolog nem érdekel, hogy nekem mikor lesz faszim vagy lesz-e egyáltalán. Jó, én nem vagyok mérvadó. Próbálok empatikus lenni, csak nehéz mert azt mondja ő szerelem nélkül nem tud... de idegen faszikkal csókolózik a bulikban. Szerintem mindent lehet szerelem nélkül is, meg mindent lehet mindehogy. Én nem akarom, de attól még szerintem lehet.

Ez több ismerősömre is jellemző: "Én nem eszem sokat!" című bejegyzés lenne Kapcsolódik a passzív-agresszívhez is. Nem kell boltba menni vacsorát vásárolni, mert van egy kis diétás rágcsa, ő már nem szokott ilyenkor vacsorázni, vigyáz a vonalaira, nem éhes, szerinte kibírjuk. 20 perc múlva: ő farkas éhes, álljunk meg egy étteremnél és együnk. Majd ezzel a lendülettel be is tol egy adag (diétás :D) rántottsajtot, rizzsel és áfonyalekvárral. Tényleg, megmagyarázza, hogy miért diétás. Én meg drága pénzért ott kanalazgatom a levesemet, miközben valóban nem vagyok éhes. Ja és naponta egy üveg bor lecsúszik. Az önmagában 500 számolatlan kalória. Ha ezt mondom, akkor néz rám, hogy jóóóó, de a nélkül nem tud lelazulni és aludni. :D értem, csak nem szabad elfelejteni amikor az a panasz, hogy miért nem tud fogyni. Napközben, egy padon ücsörögve a vacsora bevásárlásból bevág egy fél kiló szőlőt megy egy cukrozott brióst. Majd hazaérve másfél pizzát és egy fagylaltot azzal, hogy ő ma még semmit sem evett, erre várt egész nap. Öhm, kétembernyi reggeli és minden kávézás mellé elfogyasztott valami szénhidrát után. Kólát iszik, mert ha leesne a cukra, akkor rosszul lenne. Amikor finoman megkérdezem, hogy nem gond-e ennyi cukros dolgot enni, akkor azt mondja, hgy nem gond, mert a reggeli méréseknél rendben van a cukra, ennyi belefér. Nem kicsit túlsúlyos. nem értem, nem értem, nem értem! Én is nehezen tartóztatom meg magam. Van is túlsúly rajtam, le kéne mozogni valójában. Még azzal sincs bajom, ha valaki felvállalja, hogy baszki, imádom a tésztát, édességet, ebbe fogok beledögleni, de ez van. Az emberi gyengeség elfogadható, tolerálható, az őszinteség szerethető. Az önámítással nem tudok mit kezdeni. Az is dühít amikor az önkontroll hiányából adódó problémákat viszont a környezetére terheli. Betegségek, mozgással és terhelhetőséggel kapcsolatos problémák.

Nem vagyok kellően empatikus? Kritikus vagyok a környezetemmel? Biztos igaz mindez is. Ezért is szégyellem amikor ilyesmit le kell írnom, mint ez a mai poszt. De mit tegyek, ha feszít, bosszant? Nem két napja, hanem most tetőzött. Szembe kéne állítani a dologgal és felforgatni az életét vagy éppen megmenteni? Nyilvánvalóan kóros a dolog. Egyiknek sincs szüksége segítségre. (jah és nem fizet ki 14 ezret pszichológusra, neki arra nincs pénze, de kifizet összesen 20-at kártyajósra meg auraterápiára meg faszomtudja mire)

Most így a végére teljesen világos, hogy magamban kell ezeket rendezni. Valahol azon a vonalon vannak gondjaim, hogy mit várunk el, mit tartunk megengedhetőnek és mi a felelősségünk egy barátságban.

#barátság #tolerancia #felelősség #passzív-agresszív #önámítás #kommunikáció #idegbaj #önvizsgálat #09-19

[egy-lany-blogja]

Ha szeretlek, neked adom magam teljesen….nem tartok meg magamból semmit, nem hozok létre kényelmi távolságokat, mert Te nem elveszel belőlem, hanem hozzám adsz….melletted lehetek igazán önmagam….nem kell védenem magam… nincsenek falak…

Ha szeretlek, nyugodtan megnyithatod nekem a lelked, falak nélkül, védekezés nélkül…Elfogadok mindent, amit ott találok, nem ítéllek meg és nem kell szégyenkezned semmiért

Ha szeretlek, mindent látok Benned: látom az esendő, önmagával küszködő Embert, de látom a lenyűgöző Férfit is, a Harcost, a Királyt, aki ott van benned, és akivé válni tudsz általam

Ha szeretlek, tudom, hogy látsz. Hiába próbálom eltitkolni előtted a hangulataimat, te érzed őket…mert a részed vagyok…a tied…benned….

Ha szeretlek, hagyom, hogy elmondd, miben hibáztam, és hol van, ahol még félelemből nem merlek eléggé szeretni téged. Ott változtatnom kell és változtatni is fogok, mert nem akarom védeni magam tőled. Szeretni akarlak. Maradéktalanul…

Ha szeretlek és látom, hogy fellobban benned a harag tüze nem állok szembe veled. Az én helyem benned van, ha szemben állok, egy másik harcost fogsz bennem látni, ha kivonom a kardomat, akkor nem tudsz szeretni, és én sem tudlak. Szeretettel, odafigyeléssel, gyengédséggel, kedvességgel, megengedéssel csitítom haragod.

Ha szeretlek, én akarok számodra lenni a Nő. Arra vágyom, hogy gyönyörködj bennem, hogy elmerülj bennem, hogy otthonra találj …hogy ne vágyj máshová…

Ha szeretlek, nőiességem ragyog, és ezt a ragyogást nem tudom elrejteni. Ez vonzz másokat, de nem engedem, hogy az éhes férfitekintetek hassanak rám. A vágyam tüze csak a tiéd, és csak Te vagy képes csillapítani szomjamat.

Ha szeretlek, imádom, ha reggel reszelős borostával és hanggal ágymelegen szürcsölgeted a kávét…

Ha szeretlek, imádom a bőröd illatát, erős karjaid ölelését…

Ha szeretlek, imádok veled megnézni bármilyen filmet, amit

szeretsz…csak közben széles mellkasodra hajthassam a fejem.

Ha szeretlek az sem baj, ha néha morcos, kedvetlen és fáradt vagy, és nincs kedved romantikázni. Akkor fogok egy könyvet, csendben odabújok melléd és hallgatom a szívverésed.

Ha szeretlek, nem félek kitárni előtted a szívem…mert tudom, hogy bízhatom benned… annyira erős vagy, hogy nem kell bántanod…(ismeretlen)

https://valtozhass.com/2022/10/18/karmikus-szerelem-ikerlang-vagy-lelektars-felismeres-3-resz/

Kép: Amanda Cash

[adamabelsstuff]

Van egy részem ami azt mondja boldognak kéne lennem. De nem szabadulok attól az érzéstől, hogy valami nem jó. Maradt bennem valami belőled ami visszahúzna, és mikor azon kapom magam, hogy rajtad kattogok engedem is. Mégis csendben maradok mert nem érzem, hogy lenne más választásom. Ez viszont nem old meg semmit és örlődöm.

~ a saját börtönöm rabja vagyok

#saját gondolatok #szerelem #fájdalom #i hate itttt #i hate it so bad #overthinking #you

[tibberg]

Faszom. Harmadjára felejtettem el a párom születésnapját. Mindenki más készül a saját születésnapjára, de bazmeg a nejem nem, nem mondja, nem várja, nem említi. Én meg elfelejtettem.

Itt van most nálunk egy vendég 3 napig, ülünk a teraszon, iszunk, az ajándékokról mesél a nő, hogy mennyire szeret ajándékozni. Én meg mondom hogy én mennyire nem, vannak random ajándékok amiket szívesen megveszek, mert eszembe jut az adott ember, de nagyon nem bírom ha ajándékozni kell, pl most volt tegnap a párom szülinapja.... És megfagy a levegő. A nőm utál, a vendég le fel rohangál, hogy legalább egy mignon vagy egy muffinba tegyünk már egy gyertyát, de nincs itthon semmi süti. Kurva kínos, én vagyok a fasz, de még nagyobb faszsag volt nem csendben maradni.

Most kucorgok a szobában, most ahogy hallom a teraszon megint vidáman beszélgetnek, kicsit elfelejtették, de nem merek kimenni. És tudom mit fogok kapni. Nem most. Majd később. Még meg is érdemlem.

Mert ez már megtörtént egyszer, talán 8-10 éve. Hogy miután elfelejtettem, még meg is említettem a társaságban, akikkel épp együtt voltunk. Mert én mindent elmondok, ez az én megoldásom, ha valamit elrontottam, hogy beszélek róla. És akkor ez járt a fejemben folyton , és hát ventilláltam. És megint ezt sikerült, beléptem ugyanabba a szarba.

És az egész kurva beszélgetés onnan indult, hogy milyen szép az a blúz, amit a feleségem visel. Igen, tőlem kapta. Csak úgy.

Oh, csak néha befognám a számat.