#azt hiszem még mindig szeretlek
Text
Barcsak latnad mennyit kuzdok magammal nelkuled
Megertened miert vagy ennyire fontos nekem
#család#hiányzol#magyar tumblr#szerelem#szeretet#vége#érzések#depresszió#örök szerelem#örökké#őszinte szerelem#azt hiszem még mindig szeretlek#babelo#eletem egyetlen szerelme#gyere vissza#te vagy az életem#csak te#hamis világ#kapcsolat#kibaszottul fáj
954 notes
·
View notes
Text
világkorszakok
Nem vagyok valami nagy filozofikus guru, csak érdekelnek más kultúrák, vallások, gondolkodásmódok.
Van a hindu tanítás a Kali-jugáról, a megromlott, értéktorzult, lezüllött, istentelen korról, aminek vége az emberiség pusztulása, és utána jön az aranykor, a kör újraindul, hogy százezer éveken át fokozatosan romolva, alacsonyabb erkölcsiségű korokon át ismétlődjön minden.
Fájdalmasan ismerek rá napjainkra a leírásból, csak igazából az évszámokkal kapcsolatban vagyok kissé zavarban. Ezzel együtt nagyon úgy érzem, hogy rossz korba születtem, vagy ha mégsem, akkor nagyon magányosnak érzem magam, amiért ennyire kényelmetlen számomra az önzés, kapzsiság, hataloméhség, hazugság, erőszak világa.
Volt valami könyv, amit nagyon régen olvastam (talán még kamaszként), amiben az volt, hogy vannak, akik nem születnek le rendesen, hanem egy kis vékony szállal még kötődnek a nagy egyetemes lélekfelhőhöz (én így képzelem a születések közti állapotot, amiben a lelkek némileg összeolvadnak egy nagy közös gomolyba), és ezeknek az embereknek a kézzel fogható valóság sosem tud elég jó lenni, mert zsigerileg érzik a nagy tökéletességet egy kis részükkel, tehát ahhoz képest minden csak hitvány fantomkép. Ez nem kritizálás vagy lenézés formájában jelentkezik, inkább valami szomorú, betölthetetlen hiányérzetként.
Más oldalról furán érzem a világ pulzusát, akár évtizedekre előre megérzek dolgokat, bizonyos embereknek előre látom az életét, de nem merek ennek hangot adni, nehogy önbeteljesítő jóslat legyen belőle. Első benyomásként gyakran belelátok egy pillanatra emberek lelkébe, ilyenkor arra a pillanatra felfénylik egy-egy mondat, ami esszenciaként jellemzi az illetőt, és amit idővel felülírok a "tapasztalásaimmal", de legvégül mindig visszajutok az eredeti mondat igazságához. Volt már, aki azt mondta, vonakodik velem beszélgetni, mert olyan érzése van, mintha egyenesen belelátnék az agyába, és ez nagyon félelmetes.
Az ilyesmi hatalmas áldás, egyben átok. A jövőt látni nagyon hasonló ahhoz az érzéshez, mint mikor egy illatról, apró zajról bevillan egy nagyon régi gyerekkori emlék lenyomata.
Biztosan rá lehetne erre tudatosodni, és kezdeni vele valamit, de nem török prófétai babérokra :)
De megint elkalandozok.
Lényeg, hogy nagyon rosszul érzem magam ebben az anyagias, erőszakos, értékposványos világban. A pénz-hatalom-hírnév ördögi hármasa sok embert aljasít le a rovar szintre, bár bocsánatot kell kérnem a rovaroktól, mert nekik is megvan a maguk haszna (beporzás, hulladék eltakarítás, vagy csak hogy táplálékul szolgáljanak bonyolultabb élőlényeknek).
Az én isteni hármasom, ami szerintem a világot és az egyént is előbbre viszi, az alkotó értelem, az őszinte szeretet és az intuíciók.
Az alkotó értelmet azt hiszem, nem kell magyarázni.
Talán a szeretetet sem, bár ez nem az az arcra fagyott mosollyal előadott szenteskedő birkaság, inkább az, hogy a rossz dolgokban is meglátjuk azt a kis szépet, ami van, a gonosz emberekben meglátjuk azt a mély beteg rész, amitől szenved, és meg tudjuk sajnálni őt, hogy kisiklott miatta az élete, és hogy az erőszakos embereknél meg tudjuk találni azt a kis rést a lelkén, amiből kiindulva pozitív töltéssel tudjuk megszelídíteni. (Azt hiszem, ez a legnehezebb a mai világban, mert szinte szeletelni lehet a negatív feszültséget, a gyűlöletet, a dominanciaharcot.)
Az intuíciók alatt azt értem, hogy nyitottak vagyunk, és érezzük a világot, ezáltal zsigerileg megértjük, és a döntéseinket, cselekedeteinket ahhoz tudjuk harmonizálni. Szerintem ez a képesség mindenkiben megvan többé-kevésbé, csak nem figyelünk rá, mert túl nagy a zaj kívül-belül.
Ha még mindig olvasol, gratulálok, de akkor is szeretlek, ha már abbahagytad.Talán Te is egy ilyen érzékeny lélek vagy, talán kinevetsz. Ha az előbbi, akkor jó, hogy mégsem vagyunk egyedül, ha az utóbbi, az nem az én problémám <3
youtube
13 notes
·
View notes
Text
Legszívesebben ordítanék teli torokból, hogy hallja a világ: itt vagyok. De mit ér a világ nélküled? Utálnom kéne téged amiért kitépted a szívem a helyéről és a földig tapostad. Majd a képembe röhögtél és megkérdezted: – Fájt? – minden alkalommal azt mondtam, hogy nem fájt de később remegő kézzel, égő szemmel egyesével ragasztottam össze a szívem darabjait, hogy legalább akkor foglalkozz velem amikor épp engem tiporsz. Mások szerint hülye voltam szeretni téged. Szerintem téged szeretni gyönyörű volt. Fájdalmas, lelki sebekkel teli tűzdelt szerelem. Legalábbis részemről. Mert te nem szerettél. Soha nem is fogsz. Talán ez fáj az egészben a legjobban. Sosem mondtam el mennyire is szerettelek. Soha nem akartad megérteni amit neked akartam adni. Mindent tudtál, mégse tudtál semmit. Hülyeség lenne azt mondani, hogy nem gondolok rád mai napig. Eszembe jutsz sokszor. Már nem beszélünk és úgy hiszem jó is így. Hiába szerettem volna, hogy szeress engem nem tudtál volna úgy szeretni mint bárki mást ezen a világon. Hiszem, hogy a mi történetünk itt most véget ért de a reményem azzal kapcsolatban, hogy talán egy másik életben meg fogod látni bennem azt amit szeretni tudnál bennem, mert én mondtam neked, hogy bármeddig várnék rád. Erről most lecsúsztam most mert egy másik ember kezét kérted meg és másnak fogadtad meg az örök hűséget. Nem fogom azt kívánni. hogy bárcsak vége lenne köztetek mert nem tehetem a saját önzőségem előtérbe. Remélem, megtaláltad azt akit kerestél még ha nem is én vagyok. Számodra a szívembe mindig lesz hely mert te vagy számomra a be nem teljesült szerelem.
Annyi mindent kellett volna másképp csinálnom, belátom. De látod mindig én leszek az akit hibáztatok. Nem akarok elbúcsúzni. Az olyan mintha elengednélek. De én sose akarlak téged elengedni mert nekem szükségem van rád, Drága Kedvesem.
Nem haragszom rád egyáltalán, hiába tűnhet úgy. Hiszen hogyan is haragudhatnék rád? Mindenki a boldogságot keresi. Nem haragudhatok rád amiatt, hogy megtaláltad és élsz vele. Én is ezt tenném ha tudnám. Csak nem tudom mert nekem te voltál a boldogság míg az életem része voltál.
Szeretlek.
youtube
6 notes
·
View notes
Text
Hiányzol Ez ennyi!
Megpróbáltam ezt a bizonyos Tindert hisz ki nem?… ott pillantottam meg először azon a piros Audin ülve. Tudjátok mi a gáz? Más lány lehet az autót látta volna meg de én azt az embert figyeltem a kis huncut mosolyával azon a képen. A szemeit amit nagyon imádok. Az első beszélgetés nem igazán fogott meg mert bunkónak találtam sőt úgy amíg azon a napon irkáltunk nem volt szimpatikus a személyisége.
Aztán telefonáltunk… 4 teljes órán keresztül, azt gondoltam “ basszus engem ez az ember érdekel”. Azonnal megfogott a gondolkodása minden téren, vannak céljai és ugyan hasonlók mint az enyémek.
Találkozó elég hamar meg is történt, úgy fogtam fel hogy volt már elég csalódás ezt nem kezelem annyira izgulósan mert őszintén nem is érdekelt mi lesz. Gondoltam max 1 éjszakás kaland, ha meg sem úgy végződik így jártam.
Megláttam, hatalmas nadrág, bő felső, sapka “nem voltam én erre felkészülve” majd megnézem milyen a személyisége. Nagyon tetszett és a kémia is megvolt éreztem hogy ő a legjobb barátom lehetne és egyben a társam. Nem voltam szerelmes azonnal de megfogott ott valami kicsi érzés “ebből meg lehet valami jó is”
Sokáig azt érzetem “na egy ember aki odáig van értem, végre!” Aztán most azt érzem lehet ezt én benéztem. De igazából kitudja? Valahogy nem tudok békét lelni magammal, tuti én csesztem el valamit. Azt hittem teljesen jó minden mert kisebb viták vannak de ez nem a világ vége.
Biztonságban éreztem magam mellette.
Hol vagy te különleges ember?
Hol van az az ember aki hulla fáradtan este is inkább velem akart lenni?
Hol van az az ember aki gondoskodik és aggodalmaskodik ha valami hülyeséget csinálok?
Hol van az a srác ki beszárította a hajam mert vizes és nehogy megfázzon a fejem?
Hol vagy ki ragyogva nézett engem?
Hol vagy ki türelemmel volt velem mert “fajt”?
Hol vagy te aki azt mondta “mindent megoldunk együtt”?
Hol van az akit becsültem és értékeltem? Az aki végre mosolyt csalt az arcomra, játszott velem mint egy kisgyerek és kardoztunk? Aki mindig megnyalta az arcom ha durcáztam, aki mindig megértette mi fáj?
Bármi is van, Hiányzol nekem rettentően.
Boldogságot hoztál a szürkemindennapokban és 100x különlegesebb embernek éreztelek mint eddig bárki mást. Hiszem hogy megoldjuk csak idő kell, de most ez egy nehéz időszak.
Az emberek nem tudjak értékelni azt ami van nekik, unalmassá, monotonná válik és ha már nincs csak kapkodnak. A lényeg hogy még mindig szeretlek azt az embert aki hajnali 2-ig szárítja a nadrágom csak hogy tudjak menni dolgozni. Azt az ember aki minden egyes alkalommal amikor a vonatállomásnál megpillantott csak úgy mosolygott. Fülig ért a szád.
Nem lehet az hogy végre hozzad csiszolódtam, a szar poénokhoz, a beszólásokhoz és minden olyan dologhoz ami veled kapcsolatos, ezeket nem dobhatjuk csak úgy el, csiszolódunk.
7 notes
·
View notes
Text
Senki sem tökéletes,mindenki hibázik és mindenkinek vannak hibái,nekem is voltak tudom és sajnálom,hisztis vagyok és lehet,hogy minden “apró” dolgon ki akadtam,de ez mind azért volt,mert te voltál a mindenem és nem akartalak elveszíteni.Próbáltam mindent megtenni azért,hogy neked a legjobb legyen.Sokszor úgy bántál velem,ahogy meg sem érdemeltem volna.Egy ideig bírtam,dr hirtelen belefáradtam.Belefáradtam abba,hogy mindig hibáztattál és bármit csináltam,mindig rosszul jöttem ki belőle,Viszont teljes szívemből szerettelek/szeretlek.Most így nélküled üres vagyok legbelül.Azt hiszem,hogy én mindent megtettem amit csak tudtam!Bármi is történt, a szívem mélyén reménykedek,hogy majd vissza találunk egymáshoz.Érzelmileg kezdek tönkre menni,magamra sem ismerek.Még mindig annyira fura..De akármit is tettél,szeretlek és ha szükséged lenne rám..tudd,hogy én itt vagyok és annyira hálás vagyok,hogy voltál nekem,és sajnálom azt,hogy elveszítettük egymást,de reménykedem,hogy a mi történetünk itt még nem ért véget.
Szeretlek!
16 notes
·
View notes
Text
Szeretlek. Igazából ennyi, amit mondani szeretnék. Most füllentettem, hiszen nem állhatok meg ennyinél. Tengernyi mondanivalóm van a számodra.
Különben is ismersz: sosem állok meg egyetlen szónál. Nőből vagyok: ami a szívemen, az a számon. Beszélnem kell az érzéseimről.
Ritkán íródnak szerelmes levelek a férjekhez vagy a férfiakhoz. A nők mindig arról álmodnak, hogy őket részesítik szerelmi vallomásban. A férfi tárt szívkapukkal, érzelmek vendégseregével fogadja kedvesét és miközben betessékeli birodalmába, elhalmozza csodás bókokkal és éppoly figyelmesen bánik vele, ahogy a vendégekkel és legszeretettebb rokonainkkal, barátainkkal szokás.
Belátom: ugyanerre van szükségük a férfiaknak, férjeknek is. Néhány őszinte, szerelemtől ittas sorra. A csalódásokból született negatív sztereotípiákkal ellentétben tetszik vagy sem: nekik is van lelkük, szívük, ők is ugyanúgy vágynak a pozitív megerősítésre. Nem is tudom, miért képzeljük azt, hogy csak nekünk esik jól a simogató szavakba burkolás, a selymes hang, ami lángra lobbantja a szívet és pillangókat varázsol a gyomorba.
Ezért eldöntöttem:
szeretnélek szavaimmal és a sorokban rejlő érzéscsokraim illatával elbódítani.
Nem vagyunk együtt hosszú évek óta Még! De sok minden megváltozott bennünk és körülöttünk egyaránt. De egy valami sosem változott: az érzéseim irántad. Soha nem hittem abban, hogy a szerelem egy nap kihuny, és mély, erős szeretet veszi át a helyét. Nem vagyok ellene, csak éppenséggel tudtam: velem ez nem eshet meg. Azaz ember vagyok, aki igenis képes egy életen át szeretni és nagyon remélem, hogy ezt nyugdíjas éveinkben is bizonyíthatom neked.
Azt kérdezed, mi a titkom? Egyszerűen boldog vagyok melletted. Ez a boldogság a szívem csavarjainak kenőzsírja, ami folyamatosan mozgásban tartja irántad való érzéseimet. És te vagy az egyetlen, aki képes újra meg újra bezsírozni a tekervényeimet. A ketyegőmre teszem a kezemet és úgy mondom: most is szenvedéllyel, őszinte szerelemmel szeretlek.
Amikor reggel felébredek, továbbra is rajongással telve nézem, ahogy alszol vagy ébredezel. Még mindig mosolyra késztet, ha elaludtad a hajadat vagy azt sem tudod: melyik univerzumban vagy. Mikor munkába mész, ugyanazzal az édes szomorúsággal búcsúztatlak, mert órákig nem láthatlak. Viszont ugyanolyan lelkesen küldöm neked hol a szeretetteljes, hol pedig pikáns üzeneteimet, matricáimat, gifjeimet. Hazatérésedkor változatlanul kitörő örömmel integetek neked az ablakból vagy köszöntelek az ajtóban, mert végre itthon vagy. Újra láthatlak, újra megölelhetlek. És mikor este lefekszünk, titokban még mindig figyellek és hálát adok azért az égnek, hogy megajándékozott veled.
Lehet, velem van a baj és valamiféle súlyos visszamaradottságban szenvedek, emiatt érzelmileg még mindig fiatal kis csitri vagyok, akit megbabonázott a szerelem. Igen, azt hiszem soha sem szálltam le az érzelmi hullámvasútról. Még mindig tudsz hiányozni, még mindig ugyanazzal az intenzitással tudlak szeretni az ágyban és azon kívül is. Változatlanul kívánom a testedet és a lelkedet.
Sokszor kérdezed, miért szeretlek. A te racionális elmédnek kell valami épkézláb válasz erre. Kimutatások, képletek, egyenletek, bizonyítékok. Te nem érzed be azzal, amivel az én emocionális énem. Neked konkrét válaszok kellenek, hiába mondom, hogy a szerelmet nem lehet megmagyarázni és nem is kell megindokolni. Egyszerűen csak van, el kell fogadni. Nincs értelme belemenni, miszerint
még mindig képes vagyok belefulladni a ragyogó szemeidbe
vagy mert úgy fogadsz el engem, ahogy vagyok és nem akarsz megváltoztatni. Ha ezt részleteznem kell, akkor egy könyvre valót összeírhatnék abból, mennyi okom van szeretni téged. De nem akarom a szerelmemet feltételekhez kötni, hogy okokról kelljen értekeznem.
Akármilyen juharsziruposan is hangozzék, a lelkedet szeretem, azt az ember, aki vagy.
Fogadd hát levelemet jó szívvel. Remélem sikerült egy kis mosolyt csalnom az arcodra és megnyugtatnom téged: örökké élni fog irántad érzed szerelmem. ❤️
13 notes
·
View notes
Text
Mindennél jobban szeretlek és elmondhatatlanul hiányzol, bármit megtennék érted. Ezeket te is pontosan tudod. De vajon te mit gondolsz rólam? Próbálsz elfelejteni? Próbálsz nem szeretni? Hiányzom egyáltalán? Ha igen, miért nem keresel? Te nem szenvedsz kicsit sem a hiányomtól? Engem megöl a hiányod lassan. Minden nap, minden percében azt várom, hogy írj végre vagy hívj. Ha megrezzen a telefonom, csak azért nézek rá, hogy hátha te voltál, de nem te vagy soha. Vajon meddig nem fogsz keresni? Hiszek neked, azt mondtad fogsz, de mikor? Belebolondulok a várakozásba és minden órával egyre gyengébbnek érzem magam, egyre kevésbé bírom ki, hogy én ne keresselek. Annyira hiányzik, hogy beszéljünk, hogy tudj a napjaimról mindent, hogy én is tudjak a tieidről mindent, hogy elmondjak minden apró kis jelentéktelen dolgot, pont úgy, mint te nekem. Neked vajon hiányoznak ezek? Vajon te is szoktál rám gondolni? Szoktad nézegetni a képeinket? Én fél éjjel azt csináltam. Ha meglátsz bárhol, mi jut eszedbe rólam? Hogy még mindig szeretsz? Vagy már a szereteted átfordult utálatba és undorba? Mindent megteszek, hogy változzak és be szeretném bizonyítani, hogy tudok más ember is lenni, mint aki voltam. Tudok szeretni, bízni, ölelni, de vajon elhiszed-e nekem mindezt? Vajon esténként elalvás előtt szoktál rám gondolni? Vagy csak, ha fekszek az ágyadban, hogy milyen jó lenne, ha ott volnék és összebújnánk? És reggel szoktam még én lenni az első gondolatod? Lehet nem is tudod, de kihúztál egy olyan gödörből, amiből még soha senki és magam sem akartam onnan kimászni, de miattad megérte. Megfogtad a kezem, mellettem voltál mindig. Boldog voltam és az is szeretnék lenni veled, most már te is az lennél velem. Vajon szoktál ilyeneken gondolkodni te is? Vajon mardossa a bú a lelked, amiért nem vagyok veled, mint ahogy nekem széttépi? Vajon akartál már írni, csak mégsem tetted meg? Vagy abszolút nem akartál és eszedbe sem jut, úgy ahogy én sem? De tényleg, ha kicsit is szeretsz és kicsit is hiányzom, akkor miért nem írsz vagy hívsz fel? Fáj egyáltalán ez az egész? Nem hiányzik az együtt töltött idő? Nem hiányzik a társaságom, ahogy beszélek mindenről, meghallgatlak, együtt nevetünk, megbeszéljük a dolgokat? Fordított esetben én már rohannék hozzád és 2 napig ki sem kászálódnék karjaid közül. De ez csak én vagyok, talán te is így fogsz majd idővel tenni, hiszem, hogy rájössz időközben, hogy ikerlángok vagyunk egymásnak, nekem is rá kellett jönnöm, pont mint sok minden másra is, legfőképp magammal kapcsolatban. Miattad megéri minden percet kínban eltölteni, miközben rád várok, mert tudom, hogy te is akarni fogsz engem úgy, mint én téged. Másmilyen lesz a kapcsolatunk, de minden téren csak jobb, ebben teljesen biztos vagyok, mert a dolgok 99%-ért én voltam mindig a hibás, most viszont teszek ellene és tenni is fogok. Szeretlek❣️
Sz.
13 notes
·
View notes
Text
Szakítás
Jó, jó most hazamegyek és szakítok vele. De mit mondjak neki? “Én többet érdemlek.” Jézusom, nem, ezt biztos nem. Még ha így is van, ezt csak nők mondják. “Te többet érdemelsz.“ Na, ez egész jó.
De el fog kezdeni nekem értetlenkedni és bizonygatni, hogy én így vagyok jó, ahogy. Ez mondjuk tényleg így van. Haha. “Még élni akarok.” Ezzel kiverném a biztosítékot. Ennyi erővel azt is mondhatnám, hogy végig akarom még dugni fél Európát. Lássuk csak. “Azt hiszem, most külön kell lennünk, hogy később együtt lehessünk.” Ez nem rossz, de a tököm se akar később együtt lenni. Most mondjuk megspórolnám a hisztit, de folyamatosan zaklatna, hogy mikor van az a később. “Beleszerettem valakibe.” Ez elég véglegesnek tűnik, de tudni akarná, hogy ki az a ribanc, és soha véget nem érő faggatózás venné kezdetét, hogy hol ismertem meg, mikor jöttünk össze, jó volt-e a szex, megbántam-e, rá gondoltam-e közben, miért nem mondtam el, blablablabla… “Megcsaltalak.” Ugyanez. Jaj Istenem, az lenne a legegyszerűbb, ha szó nélkül eltűnnék, és soha többé nem venném fel neki a telefont, nem válaszolnék az sms-eire. Jó, kicsit tirpák dolog. “Még nem akarok gyereket.” A végén rávágja, hogy ő sem. “Én már gyereket akarok.” A végén rávágja, hogy ő is. “Most a karrieremre kell koncentrálnom.” Tuti előjönne belőle az anyáskodó énje, és biztosítana arról, hogy mindenben támogat, türelmes lesz, építsem csak a karrierem, ő itt van és nem hagy magamra a legnehezebb időszakban. Kár. Várjunk csak! El kellene érnem, hogy Ő akarjon szakítani. Akkor mennyi felesleges sírást és üvöltözést megspórolnánk. Kicsit megjátszanám, hogy “Ó, jaj ne.”, aztán ennyi, kalap, kabát, viszon’ látás. De ezt túlságosan hosszú folyamat volna kivárni. “Valami elromlott, ez nem működik.” Ide hallom, ahogy mondaná: “De mi, mondd el mi a baj, megváltozom, csak mondd el mit csináljak másképp! Tudom, hogy szeretsz, ezt csak pillanatnyi kétségbeesés, hidd el, meg tudjuk oldani!” Nem, nem tudjuk, nem is akarom. Oké, most nagy a pofám, de igazából szerettem, meg szeretem most is. Csak nem úgy, ahogy kéne. Ahogy ő engem. De nem akarom megbántani. Aranyos lány. Ha azt mondanám “Bocsáss meg, de nem szeretlek úgy, ahogy kellene, és ahogy megérdemled. Sajnálom.”, tudod mi lenne? Elkezdené magát marcangolni, belülről emészteni, hetekig sírna és keresné az okát, hogy mit rontott el. Pedig semmit. Ez az érzés vagy jön, vagy nem. Vagy jön, és aztán megy. Nálam elment, mit csináljak?
Ha szakítasz egy nővel, miért akar mindig, mindenáron meggyőzni arról, hogy hülye vagy és nem is azt érzed amit? Csak el tudom dönteni, hogy együtt akarok-e lenni valakivel vagy nem. A nők esküszöm, azt gondolják, hogy mi, férfiak, szellemileg annyira visszamaradottak vagyunk, hogy nem ismerjük fel, ha valakit igazán szeretünk. Istenem, hányszor hallgattam már végig szakításkor “Tudom, hogy szeretsz. A szíved mélyén nagyon szeretsz, csak nem veszed észre. Nagyon meg fogod még ezt bánni.” Egyszerűen képtelenség tisztán, botránymentesen szakítani. Mit kell ehhez mondani? Basszus, már ennyi az idő? Nézd már megint ő hív, hogy hol vagyok, mit csinálok, mikor érek haza. Muszáj lesz beszélnem vele és szakítani. Indulok, majd hívlak, hogy mi volt.
***
- Szia Kislány, megjöttem. Mi ez a sok cucc, elutazol?
- Nem. Költözöm.
- Költözöl? Hova? Miért? Mi van?
- El. Te is tudod, hogy miért. Nem megy ez. Figyelj, szerintem zárjuk rövidre. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én régóta nem vagyok boldog ebben a kapcsolatban, és szerintem te sem. Az lesz a legjobb, ha szépen, csendben elfogadjuk, hogy így alakult, és szakítunk. Nincs okunk haragudni a másikra, úgyhogy elválhatunk békében. Maradt még itt néhány cuccom, majd valamikor eljövök értük.
- De hé, várj már. Csak így? Van valakid? Vagy mi a baj? Nem akarod megbeszélni, vagy megoldani? Csak így félredobsz mindent? Én ezt nem értem. Velem van baj? De én szeretlek. Beszéljük meg.
- Bocsáss meg, de nem szeretlek úgy, ahogy kellene, és ahogy megérdemled. Sajnálom.
***
Ezután kisétált a lakásból. És én még soha életemben nem éreztem magam olyan szerelmesnek egyik nőbe se, mint akkor ő belé, a csukott ajtót bámulva.
6 notes
·
View notes
Text
Akarok valakivel beszélni rólad. Elmondani,hogy mennyire szeretlek. Annyira új nekem ez az érzés, hogy nem tudom hogyan dolgozzam fel, vagy egyáltalán mit kezdjek vele.. olyan mélyről és belülről jön. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire képes vagyok szeretni valakit. Az eddigi kapcsolataimban, mindig volt az elején egy hirtelen "odáig vagyok érte" érzés aztán amilyen gyorsan jött, úgy el is illant. Mindig azon kaptam magam, hogy egyre több minden idegesít és pár hónap után meg már csak néztem, hogy "aha, jóó, de nekem ez nem elég". Veled nincs ilyen. Sokszor, és sokat gondolkodtam rajta, amikor csak úgy néztelek, de egyszerűen nem szeretlek kevésbé egy cseppet sem, sőt.. mikor azt hiszem, hogy ennél jobban nem tudlak, mindig mondasz, vagy csinálsz valamit, amivel bebizonyítod, hogy tévedtem és de igen, lehet téged még annál is jobban szeretni. Kicsit megrémiszt a tudat, hogy te leszel a legnagyobb csalódásom vagy a legnagyobb bologságom.
7 notes
·
View notes
Text
Idézeteket kaptam
Bár a napjaim és úgy egészében a belső világom sokat csendesedett az utóbbi időben, azért vannak nyöszörgős pillanataim vagy óráim.
Leginkább azt az érzést nem szeretem amikor valami hajónak érzem magam, ami sehol sem maradhat, csak megy, hánykolódik, keresi a megfelelő kikötőt vagy partot, és néha azért tengeribeteg vagyok az egésztől.
Tegnap, tegnapelőtt nyafogtam magaban, gondoltam, beszélek is a pszichológussal erről, hogy valami baj van velem azt hiszem, mert arra jöttem rá, hogy én nem tudom megkülönböztetni vagy megfelelő módon értelmezni azt amikor szeretnek és azt amikor nem.
Nem tudok leszakadni arról a gondolatról, hogy Logan nem szeret engem. Mármint nem hogy szerelemmel nem szeret, hanem sehogyansem. Hogy amit ő gondol vagy csinál a mögött nincs szeretet.
A gesztusai kirekesztést, védekezést mutatnak. Másokkal szemben nem, csak velem szemben. Olyan fura, zavaros az egész.
És akkor elkezdek sakkozni meg hasonlítgatni. Hogy ki az akiről tudom, hogy szeret vagyis azt gondolom, hogy szeret engem. És azt mitől gondolom.
És mit teszek én, amikor szeretek valakit. Én mivel fejezem ki a szeretetemet? És a másik ember tudja, hogy szeretem?
Én nem tudom, az egészet nem tudom.
Ezzel nem szoktunk foglalkozni.
Ezerszer mondjuk emberekenek, hogy szeretlek. Gyereknek, párunknak, szerelmünknek, barátunknak, de hogy mi is az... azzal nem foglalkozunk. Valami jó. Vagy valami, ami nem rossz.
Logan szeret velem lenni? Én nem tudom, nem érzem. Sose akar magától velem lenni, csak jön, ha hívom.
Figyel rám? Nem tudom, nem hiszem, sose kérdezi, hogy hogy vagyok, de ha elmondom meghallgat, még talán mond is valami értelmeset.
Segít nekem? Ha megkérem és nem rettenetes megeröltető, akkor igen.
De mindeközben jelen van, szerves része az életemnek és én mégis teljes meggyőződéssel mondom, hogy nem szeret engem. Nem tudom mit csinál vagy mit gondol, de nem szeret. Talán csak elfogadta, hogy rászívódtam és nem tud leműteni magáról.
(erről eszembe jutott, hogy van a szám felett egy anyajegy. Nem nagy, és sokszor a smink is eltakarja, szóval nem igazán látványos. SZERINTEM. Mert én megszoktam, az enyém, a testem része. Sosem akartam leszedetni. Közben fogalmam sincs, lehet, hogy másnak meg csúnya. Szóval, ha lenne egy anyajegyed vagy szemölcsöd, ami mások szerint csúnya, leszedetnéd-e magadról, bár neked semmi bajod vele? Ez csak ilyen zárójeles plusszkérdés)
Sóval kattogok hajnalban is ezen, mert most ez foglalkoztat, hogy én nem tudom mi a szeretet.
És akkor küld a barátnőm egy fontos és érdekes idézetsorozatot a szeretetről.
Hogy azt gondoljuk szeretetnek, ahogyan a szüleink bántak velünk amikor azt mondták, hogy szeretnek.
(tudtam én ezt eddig is, de ma hajnalban, puff, bombarobbant amikor olvastam és mégkevésbé tudom, hogy mi a szeretet)
Amit a gyerekeimnek tudtam adni:
Biztosan számíthatnak rám amikor bajban voltak/vannak vagy szükségük van rám.
igyekeztem nem égetni őket, sosem gúnyoltam, sosem szóltam le őket, se nyilvánosan (pláne nem nyilvánosan) se a családban.
Sosem hazudtam nekik. Akkor sem, amikor kényelmesebb lett volna.
Bocsánatot kértem, ha hibáztam.
Nem erőltettem dolgokat amiket nem akartak. Most sem teszem. Szívok is vele rendesen.
Nem kellett csinálniuk semmit azért, hogy én vagy a család jobb fényben tűnjön fel. (bár ez talán a nem hazudtam alá tartozik)
Bármikor szükségük volt egy kis pénzre, a lehetőségeim szerint kaptak.
Szívesen beszélgettem velük. Most is.
Sokat ölelgettem őket. Még mindig.
Csecsemőkorukban sosem hagytam őket sírni.
Támogattam őket az érdeklődésük kiélésében
Viszont:
Én nem tudok szeretetből etetni senkit. Leszámítva a szoptatást, az nagyon ment. :D
És nem tudtam velük órákig játszani. Agyfaszt kaptam tőle.
Nem vittem őket kirándulni. Utáltam gyerekkoromban kirándulni menni.
Az iskolát leszámítva nem annyira volt rendszer az életükben.
Hogy nekem mi a szeretet, hogy honnan tudtam, hogy apám szeret?
Olyan fájdalmasan rég volt, hogy nem tudom.
Ahogy megörült nekem. Talán abból leginkább. Meg ahogy döcögősen nevetett amikor ölelgettem meg simogattam. És mindig szépen beszélt velem. Mindig. és örült, ha velem lehetett. Annyi mindent csináltunk együtt.
Nem rajongott, nem dicsért érdemtelenül, nem sztárolt mások előtt.
Honnan tudtam mégis, hogy mindennél jobban szeret?
Anyám is biztosan szeretett. egyre többször gondolom ezt.
Ilyen érzelgős rohamokban. De akkor nagyon. Csak máskor meg szörnyű volt. Most is fel tudom idézni azt ahogy lecsapta a kulcsait a pultra. "megérkezett" és nekem összeugrott a gyomrom.
Szóval szörnyű érzés ez, de én nem tudom elhessegetni a fejemből, hogy Logan nem szeret engem. Hogy mit csinál, mit érez vagy gondol, arról fogalmam sincs. Beszélnem kell a pszichológussal erről, hogy tegye ezt rendbe. Mert nem tudhatom, hogy ő mit tanult a szeretetről vagyis őt hogyan szerették. Az ő anyukája olvasott neki mesét. Én nem olvastam a gyerekeimnek. ez pl kimaradt. Nem hiszem, hogy érzelmileg elhanyagolt gyerek lett volna, de valószínűleg érzelmileg mégis nagyon visszafogott vagy kontrolláló környezetben nőhetett fel a reakciói lapján. Vagy fene se tudja. Magammal kell fogalalkoznom. Csak nem akarom se alul se felülértékelni amit kapok. És most nem tudom, egyszerűen nem tudom. Erre jutottam.
8 notes
·
View notes
Text
Azt hittem már elmúltál és már nem fáj hogy nem vagy. Aztán először rólunk álmodok, majd megérzemem ujra az illatod egy teljesen véletlen pillanatban. Majd mikor már nem gondolok ezekre, felbukkansz. Hónapok munkáját teszed tönkre egy “mizu”-val. Ujra felkavarsz bennem mindent. Ujra akarni foglak. Ujra hiányzol majd. Eldobnék mindent hogy ujra megölelj és biztonságban érezzem magam.
De ezúttal magamat választom. Nem engedem hogy bánts.
#hiányzol#szerelem#szeretet#vége#érzések#magyar tumblr#animals#older man younger woman#azt hiszem még mindig szeretlek#még mindig szeretlek#szerethetetlen#mindig szeretni foglak#hianyerzet#hianyzik#hianyozni fogsz#miert nem#miert#mindennél jobban#két test egy lélek#te#köszönöm hogy voltál remélem hamarosan ujra az enyém leszel#her first love#hercegno#i love his smile#hiányzik aki voltál#i need him#hamis világ#hazug szavak#toxic relationship#toxic love
17 notes
·
View notes
Text
Levél hozzád
Azt hiszem itt az ideje hogy megint írjak hiszen rengeteg dolgot mondanék. Bár… nem is rengeteget. Csak egyetlen dolgot. Szeretlek! Bár ezt tudod. De talán nem érzed a súlyát. Szerelemmel, a szívem minden szeretetével, csak téged és soha senki mást így és ennyire. Tudom tudom. Irtó nyálasan hangzik, de ez az igazság. Az a helyzet hogy tudom mennyi mindent elbasztam. Tudom hogy magamnak köszönhetem ahol tartok, és azt is tudom hogy semmit sem tudok már visszacsinálni. De van ez a dolog amit reménynek hívnak. Nos ez a dolog bennem mindennél erősebb. Nem tudom hogy ez végülis sajnos vagy szerencsére, de ez van. Mindig, talán még akkor is reménykedni fogok ha el jön az a nap amikor nem beszélünk többet, nem hallom majd a hangod és nem leszel a mindennapjaim része, szóval talán még akkor is reménykedni fogok, hogy egyszer majd úgy nézel rám ahogyan én rád. Na akkor lesz teljes az életem. Akkor leszek majd boldog, és ha ezt elérem soha többé nem engedlek el. Ezt megígérem❤️🩹
4 notes
·
View notes
Text
Gyász
Remélem van ott fent egy ország ahol most boldogok lehettek,ahol minden gondotok megszűnt. Olyan rég elmentél és most hogy újra közeledik az ideje az évfordulónak újra nehezebb újra nehéz róla beszélni. Már lassan 4 éve nem vagy itt és olyan mintha még csak most mentél volna el. Mindent megtanítottál nekem de tényleg csak azt nem hogyan éljek nélküled de azt hiszem ez most már megy. Tudod nincs nap hogy ne gondoljok rád. Minden egyes nap eszembe jutsz hogy milyen remek tanácsot adnal nekem. Te mindig tudtad hogy mikor mit kell mondani. Te értettel az emberekhez csak ők nem hozzád. Tudod ha lesz gyerekem akkor úgy fogok rólad mesélni mint te tenned rólam, szeretettel. Mindent megadnek neked de tényleg bármit hogy csak 2percet beszélhessek veled és újra de utoljára megolelhesselek. Úgy hiányzik a nevetesed hogy az hihetetlen. Tudom nem lennél rám büszke de remélem egyszer az leszel. Abban a szeretetben szeretnék élni amit te adtál nekem. A gyerekeim a te nevedet fogják viselni mert akarom ők is tudjanak rólad. Annyira jó ember voltál egész életedben. Remélem ott ahol vagy megvan mindened.
Nagyon szeretlek 🖤🕊️
4 notes
·
View notes
Text
Nem tudom…
Őszintén fogalmam sincs mit érzek… Talán téged szeretlek, de az is lehet, hogy mást szeretek vagy senkit se szerettek… Nem tudom! Annyi minden kavarog bennem… Hiányzol! Hiányzik, hogy nap mint nap beszéljünk! Hiányzik, hogy becézgess! Hiányzik minden ami te vagy és veled történt! Bár mi is lesz kettőnk közt azt hiszem mindig is szeretni foglak szívem mélyén még x év múlva is… Megbántottál nagyon, de így is vágyom rád… Nem tudom, hogy vissza találunk-e egymáshoz, de én reménykedem hiszen idegenekből lettünk egy pár. Nem szeretném, ha egy párból idegenek lennénk!
Hiányzol R❤️06.16😔
2 notes
·
View notes
Text
🥀.
-Jaj, szívem, gyere ide. Gyere, ölelj meg. Megölellek. Tudod, hogy ilyet nem teszek ok nélkül. Azt hiszem, szükséged van rá. Talán nekem is.
Tartalak. És most beszélj. Csak beszélj és beszélj. Adj hangot neki. Mondd el, hogy hol vesztél el az úton. Mióta nem tudod, mihez kezdj és merre indulj. Oké. Semmi baj. Nem kell sietned. Megvárom. Nyugodtan. Itt vagyok.
Hogy én mit akarok tőled? Semmit. Mármint nem kell nekem semmit adnod. Szeretlek. És ezért nem tartozol semmivel. Csak azt szeretném mondani. Komolyan, csak ennyi. Hogy előttem lehetsz önmagad.
Hogy én tényleg azért szeretlek, aki vagy. Amikor önmagad vagy és nincsenek álarcok. Ne érts félre, akkor is szeretlek, amikor nem vagy önmagad. Már rég nincsenek feltételei. Nincs semmihez kötve. Tényleg mindig szeretlek. Csak néha melegem van. Tudod, amit a múltkor mondtam a Napról… Na, igen.
Szóval nem kell tenned semmit ahhoz, hogy szeresselek. Még csak viszont sem kell szeretned. És azt hiszem, ezért tudlak elengedni. Mert ha neked így jó, akkor elfogadom. Csak most azt látom, hogy nem jó. És itt vagyok. Gyere ide, ölelj meg megint. Persze, sírhatsz is. Csak találd meg. Kit? Hát önmagad. Tessék? Hogy te most tudod, ki vagy? Jaj, Drágám… dehogy tudod. És ezt most nem lenézően, vagy sajnálkozva mondom. De amikor már egy olyan ember is ezt mondja, aki csak látott téged néha-néha és nem is ismer. De látja, hogy nem vagy önmagad. Akkor el kell hinned, hogy igazam van.
Tartalak. Segítek megtalálni. Beszélj és beszélj éjszakákon át. Nem kell semmit csinálnod. Mondtam, nem tartozol semmivel. Nem várom el, hogy szeress, vagy bármit is érezz irántam. Barátságot sem kell.
Tényleg ennyi, szívem. Hogy itt vagyok, szeretlek, tartalak. Azt hiszem, most már bátran állíthatom, hogy mindig. Na gyere és ölelj meg. És most menjünk haza.
0 notes
Text
Semmi baj, csak egy kicsit eszembe jutottál
Csak egy kicsit elmerengtem egy régi szerelmen, csak egy kicsit összeszorult a szívem. Csak egy kicsit elmosolyodtam.
Nincs semmi baj, boldog vagyok. Boldog vagyok és elégedett.
Csak az a dal, az a régi dal pont most szólalt meg a rádióban, csak az a régi emlék pont most jutott eszembe.
Csak egy kicsit eszembe jutott, hogy mindig mosolyogtál rám, hogy nem hitted el, hogy itt vagyok veled, hogy szeretlek. Nem hittem el én sem.

ÉLEM FŐOLDAL
Semmi baj, csak egy kicsit eszembe jutottál

Hidasi Judit 5 év ago
SHARE

Csak egy kicsit elmerengtem egy régi szerelmen, csak egy kicsit összeszorult a szívem. Csak egy kicsit elmosolyodtam.
Nincs semmi baj, boldog vagyok. Boldog vagyok és elégedett.
ADVERTISING
Csak az a dal, az a régi dal pont most szólalt meg a rádióban, csak az a régi emlék pont most jutott eszembe.
Nézem a gyerekem ahogy alszik, minden este bemegyek hozzá, és minden este amellett a férfi mellett alszom el, aki életem szerelme, akivel egymásra vártunk, akit minden nap szeretek. Még akkor is szeretem, amikor utálom.
Csak egy kicsit eszembe jutottál. Meg a nap, amikor annyira sütött, hogy égette a szemem, hogy folyton össze kellett húznunk a szemünket, hogy lássuk egymást.
Csak egy kicsit eszembe jutott a hűvös szél, ahogy összeborzolta a hajad.
Csak egy kicsit eszembe jutott, hogy mindig mosolyogtál rám, hogy nem hitted el, hogy itt vagyok veled, hogy szeretlek. Nem hittem el én sem.
Olyan gyorsan történt minden, olyan nagy robajjal estünk bele valamibe. A nyárba, egymásba, szerelembe.
A kiégésbe?
Csak egy kicsit eszembe jutott az érzés, hogy milyen volt “annyira” fiatalnak lenni, folyton úton lenni, menni valahová.
Eszembe jutott, ahogy fogtad a kezem, ahogy mentünk az éjszakában, hogy mindig dohány ízű volt a csókod.
Az áttáncolt, átmulatott éjszakáink, amelyek soha nem értek véget, hogy azt mondtad, hogy a szemem miatt fog feleségül venni valaki.
Nem te leszel az.
Csak egy kicsit szomorú ez a dal, mert az idő már leplet borított ezekre az emlékekre, és arra a lányra, aki én voltam, akkor ott, évekkel ezelőtt.
Csak egy kicsit eszembe jutott az a szerelem, ami meghatározta az életemet, bármilyen rövid is volt, mert ha nem jössz, egy sort sem írok arról a fiúról, aki szó nélkül ment el, és akit évekig vártam vissza.
Csak egy kicsit hallom a fülemben a hangod, ahogy azt mondtad szeretsz amíg élsz, és én elhittem.
Csak egy kicsit eszembe jutott, hogy milyen volt téged szeretni, égni a lázban, az érzelmek kuszaságában, a mindennapok őrületében, amit nem lehetett kibírni.
Csak egy könnycsepp készül most kigördülni a szememből.
Hagyom.
Csak egy kicsit.
Hagyom.
Én azt hiszem, hogy be kell lássam: te mindig hiányozni fogsz.
Mindig lesz egy olyan részem, ami te vagy.
A történelemkönyv egy lapja, ami nem tépődik ki, egy rejtvény, amit soha nem fejtek meg, egy arc, amit soha nem felejtek el.
Egy részem mindig félni fog attól, hogy összefutok veled, valahol.
Talán évek múlva, egy zsúfolt helyen, egy kávé mellett, és te majd mosolyogsz, és megölelsz és már mutatod is a gyerekeket.
Milyen szépek…
És majd megkérded: “Régen láttalak, hogy vagy?”
És én NEM azt mondom majd, hogy régen elköltöztem már a környékről, amit együtt barangoltunk be, de azért néha még ha véletlenül arra járok eszembe jutsz.
Nem azt, hogy mindent, amit megígértem neked, azóta megtettem. Megmásztam a hegyeket, megnéztem a naplementéket, és igen, voltam boldog is.
Nem mesélem el, hogy olyan szerelmes lettem, hogy el sem hittem, hogy ez megtörténhet velem.
És azt sem mondom el, hogy még mindig eszembe jutsz.
Csak mosolygok majd és legyintek:
“Velem minden rendben! Jól vagyok…”
És felhörpintem a kávémat.
“Egyszer majd fussunk össze!” – kéred.
Pedig tudod, hogy ez nem történik meg, nem futunk össze.
Mert a mi történetünk véget ért…
8 notes
·
View notes
Last Seen Blogs
ahstrud
Ahstrud
unamamacansada
Una mamá cansada
women-tattoos
Women Tattoos
polygon-streams
Polygon Streams
wiccah-next-door
Ara