#ötödik nap

[kedvesmajam]

vegyes nap a mai

reggel eldöntöttem, hogy nem délre megyek misére, hanem este, hogy bebiztosítsam magam

szép lassan csordogált a nap. tojásmentés jegyében sütöttem kuglófot és készítettem császármorzsát. mikor végeztem, pihentem

mise előtt végre eljutottam litániára. nagyon megérintett. a misén viszont eléggé szenvedtem. nagyon rámtört a sóvárgás. ami aztán odáig jutott, hogy nincs értelme az életnek, mert úgysem tudok leállni és az egész életem egy küzdelem lesz az alkohollal. nagyon behúzott ez a spirál, nagyon nehezen éltem meg. gondolkodtam azon, amit B mondott, hogy rehabra kellene mennem. ott talán nagyobb biztonságban lennék, de ezek a nehéz érzések akkor is jönnének

azért is volt nehéz ez az érzelmi lejtmenet, mert alig fél órával előtte, a litániáról a misére tipegve fogalmazódott meg bennem, hogy békében vagyok. ez a hullámvasút egyébként is jelen van néha az életemben, bipoláris vagyok

hazafelé vettem cigit és két alkoholmentes sört. szerettem volna megnyugodni és segített kijönni az örvényből ez. lehet, hogy ez is önbecsapás, de abszolút uraltam a fogyasztást és megálltam benne

pünkösd van, de kicsit sem jött megélés a Szentlélekkel kapcsolatban. viszont az jó volt, hogy a prédikáció viselhető volt

azon is gondolkodtam, hogy elmegyek futni délután, mert a mozgás most sokat ad. de mivel a gyomrom még mindig nem jött teljesen rendbe, ezt elvetettem. a napomat időnként megszakított egy-egy szédüléses rosszullét, hányinger, hidegrázás és remegés

#ötödik nap #felépülés #recovery #soberlife

[diogenesz2020portugal]

Az abúzusról

Furcsa dolog az emlékezet.

Mint nemrégiben írtam, egy asszony meghalt a munkahelyemen. Miközben a feje az ölemben pihent, a kollégám a kezét fogva próbálta megnyugtatni őt. A kollégám valóban egy angyal.

A vezetőség úgy döntött, hogy biztosít számunkra egy pszichológust, hogy sikerüljön feldolgoznunk a történteket. Pár alkalom után a pszichológus rákérdezett, miért foglalkozom hajléktalanokkal. Messziről induló történet ez. Arra tisztán emlékszem, hogy már 7 évesen, második osztályos koromban is az osztályunkba járó állami gondozott (mi otthonosoknak hívtuk őket) cigánylányok védelmére keltem, ha valaki bántotta őket. Én, az osztály legcsenevészebb, legalacsonyabb fiúja. Nem, nem voltam hős, csak nem bírtam nézni, ha valaki egy nála vélhetően gyengébbet bánt. Ez azután sem változott, egész életemben így viselkedtem. Akkor sem voltam bátor, legfeljebb érthetetlen módon vakmerő. Vagy hülye. Volt, hogy felső tagozatos koromban is változatos útvonalakon kellett hazamennem a suliból, hogy az erősebb fiúk meg ne verjenek. Azt hiszem, gyáva voltam vállalni a verés következményeit. Egészen katonakoromig féltem a fizikai fájdalomtól.

A pszichológusommal megpróbáltunk a mélyére ásni a szociális túlérzékenységemnek (ahogyan a barátaim szoktak néha jellemezni).

Az első teljesen tiszta emlékem az ötödik születésnapom előttről származik, amikor az óvodába indulás előtt visszaszaladva megszámoltam a falinaptáron, mennyit kell még aludni a jeles napig (3 nap volt hátra). Ezelőttről semmire nem emlékeztem. Eddig.

Lassan oszlik a homály. Néhány nappal a születésnapom előtt apám egyik - vagy talán a legjobb - barátja (nagy reményű atomfizikus volt akkoriban), elvitt engem és az unokatestvéremet nyuszinézőbe az egyik rokonához. Ma is emlékszem, milyen cukik voltak ezek a kis jószágok, ki lehetett venni őket a ketrecből, hogy megsimogassuk, megpuszilgathassuk őket. Ártatlanok és védtelenek voltak, mint én.

Kis idő múltán Ernő bácsi elküldte az unokatestvéremet, Andit a házba. Mi ott maradtunk kettesben a félhomályban, amikor magához ölelt. Nyár lévén nagyon meleg volt, javasolta, hogy vegyük le a ruhánkat. Hogy ezután pontosan mi történt, azt 55 éven keresztül én is a legmélyebbre, senki által meg nem közelíthető, még számomra sem felfedezhető helyre ástam el magamban. 55 éve ott van bennem, és csak most ömlött ki, és még most sem tudok róla részletesebben beszélni.

Apám és Ernő bácsi barátságának hamarosan végeszakadt. Talán meséltem otthon valamit? Nem tudom. Évekkel később hallottam arról, hogy Ernő bácsi börtönben van.

Most ott tombol bennem egy ketrecbe zárt ötéves gyerek, aki a rácsait rázva ordítva sírna, de hatvanéves énem, aki bármilyen érzelmes dolgon elbőgi magát, nem engedi neki.

Még nem engedi.

Így csak csendben, egy koszos, félhomályos pince padlóján ülve csendesen zokog.

Tegnap még arra kértem Andrást, hogy ne beszéljen erről senkinek. Talán szégyent éreztem a történtek miatt. Mára sikerült eljutnom addig, hogy ami történt, nem az én szégyenem. Ahogy Karinthy tanár úr írta:

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.

[bukovskikaroly]

Szülői vol.5.

A hatodik (6.) az általános iskola elfekvője. Kurvára nem történik semmi hatodikban. Az ötödik érdekes - felső tagozat, új tantárgyak, új, gyökér tanárok, a 7. meg a 8. már csajozás/faszizás. Hatodik baszdmeg. Minek van a hatodik?

Ez olyan, mintha a Star Trekben, azt néznénk egy epizódon keresztül, hogy Kirk kapitánynak szorulása van, és csak ül a klotyón. Mindegy.

Nos, hősünk, aki én vagyok, csak ül a szülői értekezleten, és arra gondol, hogy: Inkább egy békemenet, baszdmeg.Vagy kettő.

Elhangzott, többek között, hogy az utolsó tanítási nap június 21. (baszdmeg). Mellékszál , de az első meg szeptember 1., péntek volt. Gratulálok a O.H.-nak.

Ön nem jegyzetel? - kérdezte tőlem az osztályfőnök az "értekezlet" egy adott pontján. (Mer' mindenki írogatott, papírra, tabletre, telóba, anyámfaszára.)

Memorizálom.- válaszoltam.

[kinlodok]

Örülök, hogy jobban vagy. Tudom, hogy nem akarsz velem beszélni, megértem. Nem mintha okod lenne rá, hogy haragudj, de ezt engedjük is el. Már nem jutsz amúgy annyiszor eszembe, mint pár hónapja. De megesik, hogy rád keresek, és megnézem a posztjaid. Hogy miért? Még érdekelsz, de már nem úgy. A fejemben vagy. Nem minden nap, de eszembe szoktál jutni. Pár nap, és "ünnepeljük" az ötödik havi no contact-ot. Elbasztam, mert csak én "ünneplem", te nem. De tudod, egyet remélek. Remélem, hogy minden rendben van veled, és jól vagy. Nem kívánok semmi rosszat neked, csak jót. Már nem hiányzol, már nem szakad meg a szívem érted, már nem rettegek a gondolattól, hogy "mi van, ha...". Kezdek meggyógyulni belőled. Szerettem volna mesélni neked valamit múlt héten, de eszembe jutott, hogy hányadán állunk a dolgoknak, így nem írtam. Nem írtam egy szót se neked. Lassan 5 hónapja nem írtam egy szót se. De ez így rendben van. A legjobbakat kívánom. 💙

#healing #💙

[kavekkozt]

ez talán az ötödik vagy hatodik év lesz hogy csinálom a veganuárt, megpróbálom írni, hogy miket eszek egész nap, főleg mert a mai nap elég jó volt, úgyhogy hátha inspirál további jó napokra

reggeli: diós/mazsolás csiga az ankerből (azt hittem fahéjas lesz mondjuk, úgyhogy kis csalódás)

snack: házi birsalmasajt, málnás fekete csoki, mandarin

vacsi: a világ legjobb lencselevese, bagett (nem volt sajnos kale a boltban, de csoda hogy egyáltalán volt bolt)

rakok rá taget úgyhogy tudjátok tiltani ha nem érdekel

#veganuár #miteszek

[tartsdmegazaprot]

ötödik napja folyamatos bajmosoly, networking, nevjegygyujtes, ivas - oylan vizes a fejem a piatol már meg hullazsak az agyam, de meg két nap visszavan!!!!!4 de milano amúgy meg mindig rohadt üdítő, úgyhogy hálás vagyok hogy itt lehetek 🫠🍕

#milan design week #alcova

[nyeznajka]

Újabb forduló Helicobacterium pylori ügyben:

Tavaly tavasszal kezdődtek a panaszaim, novemberre derült ki, hogy úgy tűnik ezek a gonosz kis baktériumok okozzák. Akkor kaptam valami Pilorix(valami ilyesmi) nevű antibiotikumot, 10 napig szedtem, kábé az ötödik naptól jöttek a furcsa rosszullétek, fájtak néha beleim, ami még nagyjából érthető, de volt szédülés, izomfájdalmak, remegés, hidegrázás. A pánikrohamaim talán nem pont ettől jöttek ki, mert azt a gyógyszer szedés előtt pár nappal kezdtem, de szerintem lökött rajta még egy nagyot az is. Aztán végül pár nappal a kúra után már nem volt semmi bajom, a pánikrohamok is teljesen eltűntek.

Nos úgy tűnik, hogy ezek tényleg az antibaktérium mellékhatásai lehettek. Mivel most csinálom az újabb kúrát, másik gyógyszer, aminek legalább a neve vicces: Zack-Pack. Komolyan ez van rá írva. Remélem ez végre tényleg cakkpakk kiírtja a rohadék baktériumaimat. Viszont a negyedik nap este, tegnap, már jött az újabb rosszullét, ilyen furcsa gyengeség és nehéz konkrétan leírni, de biztosan éreztem, hogy valami tök nem normális, kicsit furcsán fájtak az izmaim is, kicsi mellkasi nyomás, kicsit erősebb szívverés. Pár óra alatt aztán jobban lettem. A mai nappal együtt még 3 nap van hátra, ez csak 7 napos cucc, nyilván ki fogom bírni, de hát nem fasza, nagyon nem. Például most megint olyan 2 órája vagyok rosszul, elég kellemetlen.

Nagyon nem javaslom ezt a helikopter baktériumot, ne szerezzetek be ilyet, szar trip.

[hunblarity]

A selejtező ötödik napja véget ért.

Eredmények:

17. Actimel vs Egyrészt a kurva anyádat: Link - 86 vs 20 (106 összesen) 18. Közmondás mémek vs We love budapest cikk: Link - 69 vs 31 (100 összesen) 19. Kossuth utcák vs Covid vers: Link - 78 vs 21 (99 összesen) 20. Kisjószág vs Reklám elhelyezés: Link - 73 vs 32 (105 összesen) 21. Tinky Winky vs Szudáni roncs: Link - 136 vs 48 (184 összesen) 22. Tankcsapda mémek vs Pure Fucking Marketing: Link - 72 vs 24 (96 összesen) Linkek a hatodik nap szavazásaihoz: 23. Hülyenévthread vs Filmcímek, de: Link 24. 90-es évek vidék vs Balekosz: Link 25. Banki ügyintézés vs Országszlogen: Link 26. Sikermellény vs Jegva Ótáyt: Link 27. Konditermi típusok vs Lakossági thread eredet: Link 28. Buttplugthread vs Mosogatógép: Link

[kedvesmajam]

azt hittem, könnyebb lesz. legutóbb annyival könnyebb volt. nem tudom, miben más a mostani időszak, de őrült sóvárgásaim és kattogásaim vannak

ha nem lettem volna ügyeletes és ez nem kötelezett volna arra, hogy 7ig dolgozzak, szerintem hamarabb lelépek és iszom. így csak vettem cigit meg megittam a sörömet (alkoholmentest)

ez a képernyőfotó véletlenül készült. de minden áldott reggel így indul. mondjuk tegnap jó későn feküdtem le meg faltam is. pici kontrollom volt a zabálásban, meg tudtam állni egy ponton

ma nehéz napra számítottam a melóban, de végül nem volt háború. fegyelmezetten dolgoztam, volt kapacitásom arra is, hogy dolgozatokat értékeljek. nagyon sok időt elvitt két értékelés, az egyikben plágium volt, a másik minősége volt kritikán aluli

időt töltöttem a kollégákkal is, mert megint eltávolodtam tőlük

f8 után indultam haza. egészen szép volt az ég

holnap még lesz négy kiselőadás, hátravan még két dolgozat értékelése. reményeim szerint úgy tudok elmenni a hétvégi képzésre, hogy végzek ezekkel

a félév lezárása határidő is számomra. B-vel ezt a határidőt szabtuk meg, hogy változást érjek el. azt hiszem, haladtam, de azért nem okés. sőt, én sem vagyok rendben. és talán pont ezért nehezebb ez a mostani leállás. a jobban léthez nagyon kellene a terápia. de az ugye nincs

még azon gondolkodom, hogy a munkahelyemen keresztül kérek segítséget, mert munkahelyi bántalmazás részese voltam, ami felidézett pár régi emléket és ez is hozzájárul ahhoz, hogy ne legyek jól

holnap nagyon szeretnék nem sörözni

#ötödik nap #felépülés #recovery #soberlife

[varjukollektiva]

Egy nekünk elküldött beszámoló a magyar oktatási környezetről:

"Oké, akkor felidézem itt, már elég sok idő eltelt azóta hogy érzelem mentesen eltudjam mesélni. Kontextusként Timişoara/ Temesváron éltem egy rövid ideig kis koromban. Apám adott nekem nevet, viszont azt hogy mit azt nem fogom leírni itt de Román hangzású volt. 4 éves koromban kerültem Magyarországra eleinte tetszett is (már amennyire egy kis gyerkőc ebből felfog bármit is) az óvodás évek tök jól teltek, a baj általános iskolában jött amikor név felolvasás volt. Akkor a tanár már undorral nézett rám, a nevemmel egészen felsőig nem volt baj ezen kívül, viszont alsó is megér egy misét. Mivel sajnos Diszkalkuliával (Lényegileg Matek deficit) születtem meg ADHD-val is (A nyugodtabb típus mivel az ADHD-nak három fajtája van)

Nehezen ment a tanulás, mert gyakran nem értettem mit olvasok. De mint rájöttem később ez azért volt mert a tanár baszott elmagyarázni a fogalmakat és végig hadarta az órákat, miután elmagyarázták otthon normálisan már értettem. Az ADHD-m abban nyilvánult meg sokszor hogy, nem bírtam figyelni inkább, de majdnem kitűnő voltam így is. Egyedül matekból volt kettesem meg hármasom, A matek tanárom folyamatosan megalázott órákon meg lehülyézett az egész osztály előtt gyakran.. Végül ez annyira rá ment az évek alatt az önbizalmamra hogy, kitűnőből lementem egészen egyes, kettesig negyedik osztályban. Ahol újra is akarta velem kezdetni az osztályt a tanárom mert állítólag fogyatékos voltam szerinte, az anyám be is ment rendet rakni, ilyenkor a tanár jó pofizott, milyen érdekes ugye? Fast foward, végül a tanár csak elintézte hogy, újra járjam a negyediket, nagyon megalázónak érzetem az egészet.

végül eljött az ötödik osztály, a problémák itt kezdődtek mivel a hetedikesek meg a nyolcadikosok mindig bullyingolták a kisebbeket rendszeresen. A nevemmel itt kezdődtek a bajok igazán elkezdtek a hátam mögött beszélni olyanokat mint "Büdös Román, cigány, tolvaj" Aztán lassan elkezdődtek a bántalmazások is, itt minden volt. Volt hogy kést szorítottak a torkomhoz meg ezt a késes játékot játszották a kezemen (amikor az a lényeg hogy ne találd el az ujjad) és ez ment minden egyes nap majdnem, sokszor volt hogy nem mentem be az iskolába direkt lógtam, elmentem a Gellért hegyre meg vissza, de be nem.. volt hogy öngyilkos is akartam lenni, 12-13 évesen, szép kis élet út, aztán elkezdtek pénzzel is zsarolni hogy, ha nem hozok akkor megvernek, megölnek stb.. amikor kiderült ez akkor én voltam elővéve mint utolsó köcsög otthon is meg a suliban is, végül rendőrségi ügy nem lett belőle az iskola a szőnyeg alá rúgta és annyit mondott az igazgató "Holnaptól nem szóltok egymáshoz" és ennyivel le lett tudva, de ment be a fasz, ellógtam, utána végül csak átraktak máshová, de ott is volt némi diszkrimináció, de legalább nem bántottak fizikailag többet, így már kihúztam, lényegileg ennyi. Rengeteg nyoma van ennek az életemben a mai napig."

#varjú kollektíva #anarchizmus #anarchia #anarchy #oktatás

[nikolett06]

A képek a falról

Pogyogtak könnyeim, mint a képek a falról,

Amikor az ajtót becsapva magad mögött indultál el,

Egy olyan utazásra amin én már nem leszek veled.

Azóta eltelt egy hét, én jól vagyok, téged azóta nem láttalak.

Nehéz volt.

Az első két nap csak néztem ki a fejemből, és reméltem,

Hogy csak viccelsz,

Mint akkor este, mikor kiöntöttél egy lábas vizet, annak a levesnek álcázva amit anyukád születésnapjára főztem.

Bár itt más a helyzet, hisz nem jöttél vissza.

A harmadik nap azért már jóval kellemesebben telt.

A negyedik nap mondhatni kicsit visszaestem, tekintve, hogy közhelyesen egy vödör fagylaltot belapátoltam.

Az ötödik és hatodik nap nyugisan telt. Elkezdtem takarítani, a lakás patyolat lett.

Viszont a lepotyogott képeket csak a hetedik napon volt erőm visszatenni.

(Sasvári Nikolett)

[partvonal]

✧ Chapter two: Hongjoong

A nap melege kellemetlenül csapta meg Hongjoong-ot ahogy kiért a cohors-ok árnyékos rengetegéből. A délutáni napfény túl erőszakosan ragyogott, bosszantó volt az égitest tökéletesnek mutatkozó, kérkedő jelenléte. Azt kívánta bárcsak szakadna az eső. De hiába is eredt volna el, a tábor felett láthatatlan, félistenek számára érzékelhetetlen búra húzódott, mely, ahogy a római és görög mitológiából ismerős szörnyektől, úgy az időjárás viszontagságaitól is megvédte őket. A halál fia csalódott lélegzetet vett, gondolatban megtöltve tüdejét párás, esőillatú levegővel s lassan tovább sétált.

A távolabb kirajzolódó, pavilon alatt szabályosan húzódó, terített asztaloknál már többen helyetfoglaltak. Úgy tűnt mintha az ötödik légió asztalán kívűl mindenki izgatott volna, rajtuk azonban csupán csendes feszültség látszott. Mingi tányérja mellett tízenöt, szalvétából készült, különféle origami madár, dínó és hajó sorakozott, Wooyoung és San egymás mellett, az asztal legvégén ülve egykedvűen beszélgettek, Yeosang a körömágyát piszkálta, Yunho az italát irányította ide-oda a poharában, Jongho pedig a méretes marhasztékét lapátolta a szájába maga elé meredve.

-Merre jártál? - mosolygott rá Mingi, ahogy Hongjoong egy halk köszönés után leült hozzájuk.

-Elmesélek mindent az ebéd után. - intette le az idősebb, mire a másik összeráncolta szemöldökét.

-De ma lidércfény-fogócska van. - tájékoztatta egy kissé zavarodott mosollyal, de Hongjoong-nak nem maradt ideje rosszul érezni magát a baki miatt, a másik tekintete ugyanis élesen feje fölé szegeződött, őt pedig kirázta a hideg.

Szüksége volt egy pillanatra, hogy felfogja miért.

-Ahogy a mocskos kezű barátod is mondja, ma játszunk egy kicsit. Olyan kis butus vagy, unom, hogy nem is kihívás titeket megverni. - suttogta a fejéhez hajolva, elvékonyított hangon, gúnyosan Dorian, megborzolva Hongjoong egyébként is rendezetlen haját. Plútó fiát szégyen áztatta agresszió öntötte el és felpattanva székéből készen állt megütni a fiút, ha az mégegy lépést tesz. A szeme sarkából látta, ahogy Mingi és a légió többi tagja is felemelkedik az asztaltól.

-Ne érj hozzám, baszdmeg! - köpte oda, mire a másik csak tettetett barátságossággal húzta grimaszra ütnivaló arcát.

-Ugyan ugyan, csak gondoltam feltüzellek kicsit a játékra. Unalmas mindig nyerni, bár gondolom nem érzed át. - Nevetett a preator.

-Talán egyenlő feltételekkel kellene játszanunk. - Sziszegte Hongjoong a fogai közt. Fájt, de nem volt mersze a tábort hangosan korrupcióval vádolni.

-Tessék? - kérdezett vissza Dorian, de Hongjoong ekkor már nem figyelt rá. Pontosan tudta, nem úszna meg bűntetőmunka nélkül egy első légiós ellen tett egyetlen rossz lépést sem. Nem akarta megadni neki ezt az örömöt. Hangos pillantással invitálta a csapattársait bosszúba, egy nyertes, innentől becsületről szóló háborúba… játékba. Becsületről szóló játékba, mielőtt holnap elindul meghalni.

•••

Nem indult minden reménytelenül. A lehető legjobb tervet dolgozták ki és bár fájt bevallania, a részben Dorian hatására fellángolt, vérszomjas motivációtól fűtve, mindd sokkal erősebbnek érezték magukat.

A startpisztoly eldördülése után a csapat védelmi része, feltűnésmentesen vette be az ez alkalommal is erdő közepe táján elhelyezett aprócska lidércfényét, Hongjoong és Mingi pedig a többi csapat felkutatására indultak.

A fák levelein átszűrődő játékos sugarak gyermekien pihentek meg a csendben. Úgy tűnt, lépéseik zaja zavarta meg csupán az erdőt, hisz a légió többi tagját jóval maguk mögött hagyták. Látszólag egyedül voltak.

-Ha a második légiót sikerül is kioltani, az egyesek bevehetetlenek. - morgott Hongjoong az orra alatt. - Hihetetlen, hogy ennyire pofátlanul képesek még mindig azt hazudni, hogy az elosztás véletlenszerű.

-Pontosan harminchatodjára sorsolta őket a legjobb helyre az az átkozott kocka. - húzta el a száját Mingi - A negyedik légiónak külön strigula fala van erre. Tőlük láttam.

-Bárcsak összefoghatnánk velük. Négy légió egy ellen, még ha az az Első is… ki tudnánk harcolni egy egészségesebb demokratikus rendszert. -álmodozott az idősebb.

-Szép is volna, ha nem féltené mindenki a saját kis kialakult pozícióját. A negyedik légió mit nyerne azzal, ha kiállna mellettünk? - morogta és mindketten pár másodpercig feszült némaságba burkolóztak.

-Szóval mi is az amit a vacsi után akartál megbeszélni? - puhatolózott a fiú elhajolva egy túl alacsonyra nőtt, kósza ág elől. Piszkosszőke haja sokkal világosabbnak látszott a későnyári napfény játékában.

-Öhm… - próbálta megtalálni a szavakat Hongjoong mire egy másik csapat majdnem tökéletesen irányzott nyila elsuhant az arca mellett, és a mögötte lévő fába szúródott.

Hongjoong szemei felizzottak ahogy az adrenalin szétáradt az ereiben. Ez volt az indok, amiért a vereségek ellenére újra és újra kiálltak társaik ellen. A keserű félelem és édes izgatottság elegye drogként késztette őket többre, újra és újra. Talán a génjeik miatt.

Pontosan tudta, Mingi ellenfeleik mögé igyekszik majd kerülni, így ő a nyílzáporral szemben futásnak eredt. Nem sérthették meg, hisz bányászott fémből készültek. Pluto fia egyszerűen eltérítette őket s elérve céljához lesúlytott fényes fekete, bőrrel borított kardjával a lányra. A fegyver a másik íjának csapódott.

Hongjoong megpróbálta kicsavarni a kezéből, de nem járt sikerrel. A fekete fém csillogó hangjával a köves talajra hullott. Utánakapott, de nem érte el. Az íjtest a torkához szorult, a nála alig alacsonyabb lány erősen tartotta. Szemei idegesen keresni kezdték fegyverét a levegőhiány okozta pánikban. Képtelen volt mozdulni.

Érezni kezdte a végtagjai bizsergését, ahogy lassan elhagyta az ereje. Vérének lüktetése egyre hangosabban visszhangzott mindenütt és nem lehetett biztos benne, a lány a szabályokat betartva elengedi-e őt, mielőtt magával ragadná a halál. De ekkor nem merengett ilyesmin, gondolatai foszladozva lebegtek az elméjét elöntő bánatsűrű szűrke ködben.

Majd hirtelen fellélegzett.

Fogalma sem volt, mennyi időre volt szüksége, hogy feltápászkodjon a talajról. Pár pillanat volt csupán, vagy nehéz percek, melyet Mingi egyedül harcolva töltött? A kardjáért nyúlt, miközben próbálta visszafogni kapkodott lélegzeteit.

Mingi minden erejével küzdött két ellenfelével. Fogalma sem volt, a férfialak mikor csatlakozott hozzájuk, de közelebb lépve Matthew személyét ismerte fel benne, a második légió egy kiváló harcosát.

-Darázsfészekbe nyúltunk. - sziszegte. Az istenek azonban mintha ezen a napon mellettük álltak volna. Hirtelen támadásával meglepte annyira a fiút, hogy néhány kardcsapással a földre taszítsa. Méretes sebet ejtett a lábán és domináns kezén, hogy harcképtelenné tegye, majd lélegzetet is alig véve Mingi-ék felé kapta tekinetét.

A fiú gyorsan mozgott s hangtalan, a másik harcmodorával teljesen összeférhetetlenül. Jól látszott, a lány karjain és ruháján kisebb, felületi vágások éktelenkedtek Mingi kiskései nyomán, melyek meggyengítették. Mire Hongjoong a közelükbe ért volna, a fiú teljesen lefegyverezte.

-A védelmetek? Hányan vannak? - kérdezte mogorván lihegve. Bal kezében tartott, birodalmi aranyból alkotott pengéje a lány torkának szegeződött, egy fához szorította vele. Nem a halála volt a cél, ez egy barátságos mérkőzés volt, és ezt mindeketten tudták. Azonban azt is, ha felel a kérdésére, talán néhány kínzóan fájó és nehezen gyógyuló sebbel kevesebbel távozhat.

-Élvezzétek ki, nyomorultak. - válaszolta vicsorogva, mire Mingi megrázva a fejét eltaszította őt.

-Csak oltsuk ki őket. - intézte Hongjoonghoz a rideg szavait, aki bólintott és mindketten sietősen a második légió lidércfényének irányába indultak.

Ahogy hallótávolságon kívűl értek a fiú elnevette magát. Nem hisztérikus nevetés volt, őszinte, ami barátját is mosolygásra késztette.

-Rohadtul kiejtettünk két második légióst! - ünnepelte pacsira emelve hatalmas tenyereit, amit a másik nevetve leütött. - Erre majd iszunk valamit ha a küldetésen leszünk. - tette hozzá halkítva a hangján, mire Hongjoong minden igyekezete ellenére elkomorodott.

-Vagy nem akarsz? - kérdezte olyan ártatlanul, hogy a fiú úgy érezte ott helyben belehal a bűntudatba.

-De, csak… erről akartam beszélni a kaja után. - felelte szinte suttogva. -Nem veled megyek a küldetésre. - jelentette ki olyan határozottan ahogy csak tudta. Nem nézett a legjobb barátjára, mégis tudta, hogy ő mélyen összeráncolt szemöldökkel, a szikrákat szóró, mégis valahogy tiszta gyermekies fekete szemeivel fürkészi őt. Nem tudott szembenézni vele.

-Tudom, hogy még csak gyerekek voltunk, de megesküdtünk, nem? -nevette el magát kínosan. Hongjoong tisztán hallotta a csalódottságot a hangjában.

-Mármint oké, nem én vagyok a legjobb harcos a vidéken, de vedd számításba, hogy…

-De nem erről van szó, csak Yeo…

-Együtt tényleg csapatban tudnánk dolgozni. Nem csak…

-Nem fogunk, mert Yeosang szerint valaki meghal! - kiabálta túl barátját, mire az hitetlenül megrázta a fejét.

-Yeosang nem jósol mióta a táborba érkezett. Azt sem tudjuk biztosra képes-e rá! -kiabálta- Nem tett veled kivételt.

-De tett, mert rohadtul megfenyegettem! - vallotta be vicsorogva. Mielőtt a másik reagálhatott volna, egy mögülük érkező, rájuk lesulytó harci balta megsebezte Hongjoong karját. Annyira belefeledkeztek a vitába, hogy semmit sem hallottak. A támadás szinte a semmiből érkezett. Mingi időben kitért előle, de az öt, pajzsokkal és nehéz fegyverekkel küzdő harcos köréjük gyűlt, teljesen csapdába ejtve őket.

Legalább sikeresen megtaláltuk a második légiót. - futott át Hongjoong agyán, de Mingi nem volt olyan mókás hangulatban hogy hangosan kimondja.

-Wooyoung-gal. - fogta rövidre a magyarázatot, majd az egyik harcos felé iramodott. Az kivédte a támadását, míg egyik társa finoman a buzogányát Hongjoong védelmet nem élvező oldalhasába állította és ő összerogyott a fájdalomtól.

•••

-Mingi is pillanatokon belül feladta utánad és San-ék sem tudták megvédeni a fényeteket.

-Nem érzem jobban magam, ha azt mondod az egész légió egy csőd. - húzta el a száját Hongjoong.

-Én nem gondolom így. Csak azt mondom, hogy nem egyedül veszítettél. - felelte Seonghwa a tőle megszokott kedves hanglejtéssel, miközben újabb öltést ejtett a fiú megtépázott testén - Legközelebb biztosan másképp lesz.

Hongjoong felszisszent. Nem volt elég ereje vitatkozni. Haragos gondolataiba merülve tűrte, hogy barátja ellássa a rajta ejtett sebeket. A vele járó, kínzó fájdalom régi barátként üdvözölte őt. Jelenléte egészen nyugtatóként hatott, de tudta, pár csepp ambrózia isteni gyorsasággal hozza majd helyre.

Az idősebb, fekete hajú fiú csak hallgatag figyelemmel tette amit kellett. Azt, amiben különleges volt, jobb mint bárki más a táborban. Hongjoong-ot néha igazán szomorúvá tette ez. Őszintén büszke volt rá, mégis minden gyengébb pillanatban szenvedett a torkába kúszó gondolattól, hogy bárcsak ő is jó lenne valamiben.

-Szerinted kikkel kellene mennem? - kérdezte végül az idősebb arcát fürkészve. Fekete szemei csillogtak a műtőlámpa erős fényében, olyan nyugalmat árasztott ahogy dolgozott, hogy Hongjoong egy pillanatra elfelejtette milyen bolond is tud lenni.

-Wooyoung, leszámítva a körülményeket is egy jó választás. Mozgékony és eddzett harcos ahogy én ismerem, ráadásul Nemesis fia. - mondta egy pillanatra a szemébe nézve.

-Igen, és olyan önfejű, hogy inkább eltaknyol a cipőfűzőjében, mint hogy más szóljon neki, kösse be. - forgatta a szemét Joong mire a Seonghwa felnevetett.

-Akkor nem leszel egyedül ezzel.

-Óh, fogd be! - Méltatlankodott, mire a másik visszafojtott mosollyal az arcán folytatta.

-Mondhatnék bármit, már úgyis tudod kiket akarsz hívni, nem?

A fiú kelletlenül bólintott.

-Jongho-t és Yunho-t.

Seonghwa arcán pillanatnyi meglepődés látszott, de csupán bólintott és egy hümmögéssel nyugtázta a hallott információt.

-Rossz ötlet?

-Nem, csupán meglepő, hogy nem Mingi-vel mentek. Nagyon pörgött a napokban ezen.

-A jóslat miatt nem tehetem meg. És egyébként is, Yunho Neptunusz fia, és ha tényleg a “Tenger oldozza keresztünk”, mindenképpen helye van a küldetésen. - magyarázta - Jongho pedig nagyon erős és ellenére annak, hogy fiatalabb nálunk, pokoli jó szerkezeteket hoz létre. Megérdemelné, hogy ne a szutyok ötödik légióban szolgáljon.

Seonghwa összeráncolta a szemöldökét.

-Talán meg kellene adnod az esélyt Mingi-nek, hogy saját belátása szerint döntsön. Tudja mivel jár mindez és én úgy gondolom képes felelős döntést hozni.

-Tudom. De nem érdekel. - felelte kimérten. Úgy érezte nem tud megbirkózni, a rajta uralkodó haraggal és fájdalommal. Seonghwa láthatta ezt, mert nem firtatta tovább, rántott egyet a vitorlán és békésebb vizekre hajózott.

•••

A küldetésen való reszvételeknek túl nagy nívója volt, hogy bárki, a halál ígéretének ellenére is visszautasítsa. Talán mindenki úgy vélte, ő győzi majd le a legyőzhetetlent, vagy csak a dicsőség lehetősége megrészegítette őket annyira, hogy vállalják a kockázatot. Az immáron csapat, néhány dollárnyi támogatás és alapanyagok ígéretével sétált ki a szenátori ülésről. Nem igazán tudták, mi lesz velük holnap, mikor a nap fénye felbukik majd a dombok között és tétován mosolyog a világra, de a nyugvó sugarak simogatásában távolinak érződött a reggel illata.

Hongjoong bágyadt nyugalomban sétált a barakkok felé. Gondolatai némán lebegtek felette, nem zavarva meg pillanatnyi békéjét.

-Joong! - hallatszott, mire az említett a mogorva hang irányába kapta tekintetét. Mielőtt megszólalhatott volna, az alak megragadta a grabancát és a mellettük lévő kőfalhoz taszította.

-Mi a fasz! - köpte a szavakat ahogy San feldúlt arcával találta szemben magát. A szemeiben tomboló düh látszott, homlokráncaiban megült a kegyetlenség.

-Miért őt?! Mi volt az agyaddal mikor kitaláltad, hogy azt a két gyereket akarod a halálba vinni?!

-Minden küldetés veszélyes. - nyögte ki válaszképp, de maga is tudta védelme gyenge lábakon áll. Fordított helyzetben, ha Mingi-ről vagy Seonghwa-ról lett volna szó, ő is hasonlóan dühös lett volna.

-Esküdj meg! Esküdj meg, hogy megvéded Wooyoung-ot az életed árán is! - parancsolta, öklét egy pillanatra mégjobban a másik torkához nyomva. Ahogy kiejtette a szavakat, Hongjoong meglátta a haragja mögött bújkáló rettegést.

-Saját akaratából mondott igent. - préselte ki az ironikusan csengő szavakat.

-Tisztában vagyok vele és nem érdekel. Ha arra kerül a sor, te vállalod a felelőséget ezért és te fogsz megdögleni! - vicsorogta. Hongjoong bólintott. Az erősebb fiú lassan, megtörten leeresztette a földre, így újra mély levegőhöz juthatott.

-Esküdj meg a sztüxre!

Parancsa úgy hangzott, mint egy mély, szenvedő könyörgés és Hongjoong nem volt képes ellentmondani többé. Felszegte fejét.

-Esküszöm a sztüxre, hogy megvédem Wooyoungot az életem árán is. - sottogta halkan.

San még egy pillanatra a szemeibe nézett majd hirtelen sarkon fordulva elviharzott. Talán csak a fény csillant meg sötét szemében, vagy egy kósza kétségbeesett könny volt az, a halál fia nem tudta megmondani. Összeszedte széthullott darabjait és folytatta útját a barakkja felé.

#kpop #dráma #könyv #novella #romantikus #ateez #story #lmbtq #percy jackson #heroes of olympus fanfiction

[csajokamotoron]

Cristina Gutiérrez a végsőkig küzdött és győzelmet aratott a 2024-es Dakaron

A Dakar 46. kiadása, az ötödik, amelyet Szaúd-Arábiában rendeztek, több mint 4700 kilométernyi különverseny és közel 8000 kilométeres össztáv után ért véget, amely próbára tette a versenyzőket, a pilótákat, a másodpilótákat és a legénységeket az ősi Alula városától a Vörös-tenger partjáig, az Üres Negyed dűnéinek óceánján keresztül. A 2024-es kiadás nagy győztesei a maguk módján mindannyian olyan csapatok előnyeit használták ki, amelyek képesek voltak a közös erőre alapozva sikert építeni. A Monster Energy Honda klán favoritjai közül az amerikai Ricky Brabec a 2020-as diadala után másodszor is bajnoki címet szerzett, megelőzve Ross Branchot a Hero-motorral. A Hero ezzel az ezüstéremmel az első indiai motorkerékpár lett, amely a Dakar dobogóját díszítette. A harmadik helyre Adrien Van Beveren kapaszkodott fel szintén egy Hondával. Yael Kadashai #111 A motoros nők közül a GasGas-szal versenyző, izraeli Yael Kadashai sajnos nem tudta befejezni a versenyt, a nyolcadik szakasznál kiesett a versenyzők közül. A szerencse nem állt mellette ezútta, ugyanis már a prológon elveszítette a navigációját. A második nap már sokkal jobban sikerült, bár akkor a gumijai és az üzemanyagtartálya döntött úgy, hogy tönkremegy. Végül az utolsó üzemanyagcseppekből még sikerült befejeznie a szakaszt. Hogy végül miért kellett befejeznie a versenyt, arról nem találtam információt, de ahogy az instagramján írta, már alig várja a következő Dakart a zord hőmérséklet ellenére is. https://csajokamotoron.hu/csak-2-motoros-no-indult-a-2024-es-dakar-ralin/ Jane Daniels #110 A motoros nők közül a Fantic motorkerékpárral versenyző, angol Jane Daniels a kezdetektől fogva stabil formában és következetesen, szakaszról-szakaszra bizonyította, hogy pontosan megvan benne az, ami ahhoz kell, hogy nevet szerezzen magának a Dakaron. Végül a 48. helyen végzett a motorosok között. Matilde Tomagnini, a Fantic márka fejlesztési vezetője meglehetősen büszke Jane Danielsre. A brit versenyző, kétszeres enduro világbajnok, valóban figyelemre méltóan debütált idén a Dakaron. "Jane kiválasztása kockázatos volt számunkra, de nem csalódtunk" - ismeri el Tomagnini. "Bizonyította, hogy nagyon kemény versenyző. Például a 48 órás Chrono szakasz első napján történt csúnya bukása után több mint 200 km-en át teljesen elgörbült kormánnyal és navigációs toronnyal folytatta a versenyt, amíg sikerült részben visszatenni őket a helyükre". Két nappal később Jane Daniels megtapasztalta a Dakar egy másik arcát, amikor csapattársa, Jeremy Miroir segítségére sietett. "Ez a tízedik szakaszon történt" - mondta az angol versenyző. "60 kilométeren keresztül vontattam őt, hogy segítsek neki befejezni a speciált, majd további 95 kilométeren keresztül, hogy eljuttassam a bivakba. Ez volt egyértelműen az eddigi legnehezebb élményem". "Ami engem illet, ez az első Dakarom, és mindenekelőtt azért vagyok itt, hogy felfedezzem ennek a rendkívüli versenynek minden aspektusát. Az egyetlen célom, hogy célba érjek. Egymás után veszem az etapokat, anélkül, hogy gondolkodnék, vagy akár csak igazán az eredményemet nézném". - mondta Jane két nappal a verseny vége előtt. "Hogy őszinte legyek, ez a rali sokkal nehezebb, mint ahogyan azt elképzeltem. Több kilométert teszünk meg, mint gondoltam, és a napok nagyon hosszúak… Az Enduroban naponta maximum 8 órát hajtasz másfél órás különleges szakaszokkal, és a leghosszabb verseny hat napig tart. Itt napi 12 órát töltesz a motoron, és a különversenyek könnyen meghaladják az öt órát...". https://csajokamotoron.hu/meghalt-a-motoros-aki-mult-heten-csigolyatorest-szenvedett-a-dakar-ralin/ Cristina Gutiérrez #306 A nők igazán kitettek mahgukért az idei Dakaron. Az Challenger osztályban a küzdelem a feje tetejére állt az utolsó szakaszon Mitch Guthrie rovására és Cristina Gutiérrez javára, aki Jutta Kleinschmidt 2001-es győzelme óta az első női versenyző lett, aki Dakar-győzelmet szerzett. "Mindig megpróbáltam a végsőkig küzdeni. Az utolsó kilométerekig nem tudtuk, mi történt. Ezen a szakaszon sokat nyomtunk, mert tudtam, hogy 25 perc sok, de ha valami történik mögötted, sosem tudhatod. Amikor a célba értem, nem tudtam, mi történt, de nagyon örülök, büszke vagyok a csapatra és boldog vagyok az autóval. Az biztos, hogy nagyon boldog vagyok. Külön gondolok a családomra, a burgosi kórházban lévő gyerekekre, mert amikor versenyzek, mindig velem vannak, valamint Carles Falconra, a spanyol srácra, aki ezen a Dakaron halt meg. Nagyon örülök a győzelemnek, és ez mindannyiuknak szól. Az egyik értékem, hogy soha nem adom fel, és a versenyen sem adtam fel soha. A célba érkezésig hajtottam magam. Ez a lehető legjobb célba érkezés, és szeretnék köszönetet mondani a Red Bullnak, Arnaud-nak és az egész csapatnak, hogy ezt a gyönyörű autót adták nekünk". - Mondta Cristina a célba érkezés után. A összesen 340 indulóból 239 jármű érkezett meg Yanbuba, köztük 96 motor (132-ből), 7 quad (10-ből), 55 Ultimate osztályú autó (70-ből), 3 Stock osztályú autó (3-ból), 29 Challenger osztályú autó (42-ből), 28 SSV (36-ból) és 21 teherautó (47-ből). Közülük 182 jármű versenyzője, sofőrje és legénysége állhatott fel a végső dobogóra, hogy átvegye a célba érő érmet, a többiek nem teljesítették a teljes távot. A Dakar Classic 4. kiadása, amelyen 78 jármű vett részt, 71 legénységgel fejezte be a versenyt. A spanyol Carlos Santaolalla Milla nyerte a szabályossági versenyt. A Mission 1000 terrains kihívás 10 innovatív alternatív motortechnológiával hajtott járműnek tette lehetővé, hogy nekivágjon a Dakarnak, és előre tekintsen a jövőbe. Nézd meg a táblázatot, a többi induló nő ereményeiért! #110Jane Daniels 48Motor#111Yael KadshaiMotor#229Lucie Baud36Autó#238Laia Sanz15Autó#239Aliyyah Koloc47Autó#256Xiangyan Sun107Autó#262Pato PitaAutó#274Magdalena Zajac112Autó#306Cristina Gutiérrez 16Autó#312Valentina Pertegarni40Autó#321Annett Quandt & Annie Seel78Autó#322Camelia Liparoti67Autó#324Rosa Romero52Autó#329Dania Akeel113Autó#406Rebecca Busi103Autó#419Sara Price30Autó#426Emilija Gelazninkiene 60Autó#429Christine GZ69Autó#616Syndiely WadeAutó#618Marije Ven Ettekoven, Floor Maten & Anja Van Loon101Autó#619Margot Llobera121Autó#625Susana HernandoAutó#700Lidia Ruba6Classic#703Luis Barbero Garcia4Classic#708Puck Klaassen50Classic#711Raquel Arraz 59Classic#712Barbora Holicka & Lucie Engova63Classic#716Katarzyna Malicka69Classic#718Fabrizia Pons42Classic#725Sam TeugelsClassic#734Simona Morosi40Classic#740Sandra Guasch Planells30Classic#742Katherine Lovemore48Classic#746Myrian Manzoni 52Classic#761Alexia Giugni7Classic#904Annunziata del Gaudio60Classic#908Ursula Ruppert51Classic#910Monica Buonamano58Classic#911Tabatha Romon9Classic#912Lina Van de Mars68Classic#913Nekane Abin Bardeci 19Classic Találkozunk 2025-ben! Read the full article

[metalindex-hu]

„A második album egy progrock-lemez, meglehetősen szélsőséges hangulati amplitúdóval” – villáminterjú Pócsi Pistivel, a Hét Jel második albumáról

„A második album egy progrock-lemez, meglehetősen szélsőséges hangulati amplitúdóval” – villáminterjú Pócsi Pistivel, a Hét Jel második albumáról - https://metalindex.hu/2023/10/31/a-masodik-album-egy-progrock-lemez-meglehetosen-szelsoseges-hangulati-amplitudoval-villaminterju-pocsi-pistivel-a-het-jel-masodik-albumarol/ -

Újabb dal a ’Vérrel írva’ című lemezről, még mindig csak az előszelek fújnak, hetek, hónapok, lassan már évek telnek el úgy, hogy a Hét Jel második lemezét várjuk. Közben persze a tartalmak folyamatosan érkeznek, ahogy most is. A Vállalni kell új dal, megint egy új zenei aspektus, és megint egy szokatlan klip, volt tehát miről kérdezni Pócsi Pistit.

Egyszer arról nyilatkoztál, hogy a Hét Jel minden megmozdulása a te fejedből pattan ki. Most, az új klip kapcsán is te vagy az ötletgazda?

Ennél a képanyagnál most minden én vagyok, igen. Az animált fej beépítése már egy régi ötletem volt, most pedig meg is találtam a helyét. Iszonyatosan gyors alkotás és kivitelezés volt. Igazából múlt pénteken találtam ki, hogy mára jó lenne egy klip. Tessék, itt is van. Hasonló tempóban született, mint maga a dal.

Apropó, a dal. Ez azért egy másik világ, mint amiket eddig mutattál. Mégis mit jelent számodra az a bizonyos gyors tempó?

A dalszerzés folyamata kb. 3 óra volt. Ebben a hangszerelési ötletek, a teljes dalszöveg és a szerkezet megírása is benne van. Azok a szerzeményeim, amik ilyen gyorsan születnek, azok lesznek a leggördülékenyebbek, más esetben azok, amik hosszú időre fiókban maradnak. A Vállalni kellnél azt éreztem, hogy fantasztikus energiák vezéreltek és egyszerűen adta magát, hallottam már az első zongorahangoknál, hogy merre szeretnék vele haladni. A felvételek elkészítése persze egy másik folyamat volt, de abban sem volt túl sok kérdés. Valahogy annyira adta magát az ív, hogy egyik zenész kolléga sem akarta túlfejteni.

Hangszerelés. Azért nem túl kézenfekvő egy szaxofon használata a rockzenében.

Lehet, hogy nem gyakori, de ha az adott zeneiségbe én nem egy gitárszólót hallok bele, akkor nem az lesz benne. A végeredményt hallva én pont azt imádom, hogy arra számítasz hallgatóként, hogy az elcsendesedésre reagál majd egy elszállós szóló hat húron. Én inkább Makovics Dénes rezesére vágytam. Az pedig, hogy milyen flow-val játszotta fel Dénes, csak annyit mondanék, hogy a szóló, amit a dalban hallasz, az a második take volt, amit fújt a stúdióban. Utána már csak sztorizgattunk.

Így, az ötödik publikus dal után végképp nem tudom, hogy mire lehet számítani a lemez összképét illetően? Melyik világ lesz a valós vezérvonal?

Mindegyik és egyik sem. Egy progrock-lemez készült, meglehetősen szélsőséges hangulati amplitúdóval. Azt gondolom, hogy messze nem mutattam meg még mindegyik arcát a Hét Jelnek. A kettes lemez is bőven tartogat még izgalmakat mindkét véglet felé haladva. De közben azt is elárulhatom, hogy néhány nap múlva nekilátunk a hármas lemeznek is, ami egy teljesen más zenei koncepció mentén fog haladni.

Nem kapkodós ez a tempó?

Három év alatt készíteni egy lemezt és lassan egy éve halogatni a megjelenést, az kapkodás? (Nevet.) Mivel nincsenek mérföldkövek, ahová el kell jutnom, ezért csak egy belső ritmusra reagálok. Azt látom, hogy a ’Vérrel írva’ című lemeznek mi a kifutása, de azt is tudom, hogy milyen metódusban szeretnék a következő, ’Bőrömbe kötve’ című albummal haladni. Ez utóbbinál tényleg nagyon fontos lesz az első stúdiózás, annyira más az egész koncepció, hogy még magamnak is visszaigazolás kell arra, hogy jó az irány.

#Interjúk

[labjegyzet]

A GABO KIADÓCSOPORT A 28. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁLON

4 nap 3 dedikálás 2 pavilon - sok könyv!

2023. szeptember 28. és október 1. között ismét lesz Könyvfesztivál a Millenáris csarnokaiban. A GABO Kiadócsoport tagjai is kiveszik a részüket a forgatagból.

Az Akkord Kiadó, GABO Kiadó és Talentum Kft. könyveit az Üvegcsarnok (B épület) B37. számú pavilonjában találják meg a látogatók. Az ismert kínálat mellett olyan újdonságok érkeznek, mint Ken Follett legújabb történelmi regénye, amely a Kingsbridge-sorozat ötödik kötete, melynek címe A világosság fegyverei; vagy James O'Barr kultikus képregénye A holló, Joe Hill novelláskötete, Teljes gázzal melyben a világhírű horroríró két novellát írt közösen a legendás Stephen Kinggel.

Ha már a horror királyát említjük, úgy életrajzi kötete is a Könyvfesztiválra fog megjelenni, csak úgy mint a Medici-tetralógia szerzőjének, Matteo Strukulnak új történelmi regénye, A velencei temető.

Most először lehet nagy könyves rendezvényen a Guinness World Records legújabb kötetét, így már most be lehet szerzni az idei karácsonyi ajándékot!

A magyar szerzőkről se feledkezzünk meg, akik új könyveiket dedikálni is fogják a Könyvfesztiválon

Baráth Katalin nyolcadik regénye az Aki gróf úr akar lenni címet viseli, és a XVIII-XIX. századi Magyarországra kalauzol minket, ahol egy elszegényedett, de makrancos grófkisasszony és egy becsvágyó úr kell, hogy megakadályozzanak egy merényletet, amely végveszélybe sodorná az országot. Nincs visszaút: együtt kell menekülniük kémek, titkos társaságok és egyéb ármányok – no meg az esküvő fenyegetése elől.

A dedikálás időpontja: szeptember 30., szombat 15 óra D épület dedikáló pontján.

Puska Veronika neve már ismerős lehet a GABO Kiadó Az év magyar science fiction és fantasynovellái antológiákból, a Könyvfesztiválra jelenik meg első regénye, egy folklórelemekkel játszó urban fantasy, amelyben a vágyott új életért gyökeres átalakuláson kell keresztülmenni, és semmi garancia arra, hogy minden az elvárásoknak megfelelően alakul. A 90-es években, Budapesten játszódik a történet, amelyben varázsrendekkel, garabonciásokkal, átkokkal és mágiával teli kalandokat élhet át az olvasó.

A dedikálás időpontja: szeptember 30., szombat 13 óra Akkord-GABO-Talentum pavilon

A Ciceró Könyvstúdió pavilonja a Nagycsarnokban (B épület) lesz megtalálható a többi gyermek- és ifjúsági könyvkiadó között. Az eddigi könyvek és képregények mellett olyan újdonságok is megtalálhatóak lesznek, mint a Hans Christian Andersen-díjas Kadono Eiko mesekönyve a Kiki, a boszorkányfutár, vagy éppen a fiatal felnőtteknek szóló többszörös díjnyertes képregény A herceg és a varrólány.

Papp Dóra fogja dedikálni regényeit, szeptember 30., szombat 14 órától a D épület dedikálópontján.

Újdonságaink többsége szeptember 26-áig 30% kedvezménnyel előrendelhető a www.gabo.hu webshopon!

#GABO Kiadó #Ciceró Könyvstúdió #Könyvfesztivál #28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

[agyeszbugyesz]

Egyszer ráértem erre és a teljesség igénye nélkül, összeírtam a 20 éves munkatársamnak, hogy milyen filmeket érdemes mindenképpen megnéznie. Érdemes kiszedegetni belőle, azokat, amiket még nem láttatok.

Gattaca

Halálhajó

Gettómilliomos

Blade Runner

Leaving Las Vegas

Szarvasvadász

Derszu Uzala

Ponyvaregény

Elveszett frigyláda fosztogatói

Ádám almái

Casper Hauser

Amadeus

Moon

Még egy kört mindenkinek

A világ legrosszabb embere

Robocop

Kapcsolat

Halálos temetés

Minuscule

Koyanisquatsi

Összeomlás

Egészséges erotika

Csillagok háborúja

2001 űrodüsszeia

Vörös nap

Családi tűzfészek

Négyszáz csapás

Kifulladásig

Alphaville

Once

Vaklárma

Kétszáz éves ember

Predator

Az én kis falum

Bolygó neve halál

Csillagok között

Stalker

Macskafogó

Wall-E

Egy makulátlan elme örök ragyogása

A tenger dala

Ötödik elem

Tökös tekés

Csillagközi invázió

Dűne

Vadászat a Vörös októberre

A szökevény

Kémek a sasfészekben

Schindler listája

Indul a bakterház

Interjú a vámpírral

Biciklitolvajok

Kommandó

Rambo

Nagymenők

Casino

Gyűrűk ura

Babó

Corpus Christi

#movies #filmek #lista