#érett

[idonttalkwithpplhere]

Akkor veszed észre, hogy változtál, amikor már nem akarsz mindent mások tudtára adni a közösségi médián. Már nem vágysz figyelemre.

#poszt #posztok #megosztás #emberek #változás #érett #önbizalomhiány #figyelemhiány #önértékelés #önbecsülés #internet #időpazarlás #az idő elteltével #megfelelési kényszer #pletyka #csend #nyugalom #kevesebb értesítés #igaz barátok #hamis barátok #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját

[csekofanni]

És amikor megérettetek mindketten egy kapcsolatra megértitek,

Egy veszekedés nem változtat a tiszta szerelmen.

#sajatgondolat #érzések #feltetel nelkul #szeretlek #te #szerelmem #erzesek #annyira szeretlek #szerelem #figyelem #megérett #érett #nem változtat

[lonelysoul235]

Probáltam megbeszélni veled, de téged nem érdekelt én meg feladtam

#érett #elmegyek #nem érdekelsz #nem számít #mindegy #magyar tumblisok #fájt #számitottal #ennyit erről #férfiak #viszlát #kár volt megbíznom benned #csak a szexre kellettem #vicces #egyedül

[sagittarius0216]

#0:52

Fent vagy, mégsem irsz…

Tudod ez egy nagyon érdekes dolog. Éjfél múlt, s kavarognak bennem az érzések, gondolatok..

Vajon mit csinálhatsz? Gondolsz e rám? Hiányzok e talán? Vagy hogy szeretsz e még igazán?

Ezek a kérdések mind nem lennének bennem ha irnál, keresnél és éreztetnéd hogy mennyire vagyok fontos neked és hogy szeretsz….

Oly egyszerű lenne minden ha olyan öszinte lennél mint én. Mert én mindent elmondok neked, kiöntöm szivem, lelkem minden gondját s baját…miközben te ebből csak annyit veszel észre hogy megint papolok neked és szerinted csak a vitát generálom, holott én csak egy kis megértésre vágyok, törödésre, türelemre és szeretetre vágyom…

Te olyan más vagy… mondanám hogy titokzatos de nem igazán… igazából csak kizársz engem és nem engeded hogy megismerjelek, megismerjem minden ki szokásod. Hogy mi bánt téged? Miket szeretsz és hogy miket nem? Mi a kedvenc szined, ételed, italod, zenéd? Mik foglalkoztatnak? Szeretsz vajon olvasni? Vagy sportolni? Milyen jó és rossz szokásaid vannak? Mennyire vagy spirituális, hiszel az ilyenekben? Mi tesz féltékennyé, mennyire vagy féltékeny tipus? Miket szeretsz csinálni szabad idődben? Miket szeretnél kipróbálni legyen az akár étel, ital, sport bármi? Hova szeretnél eljutni a világon? Voltál már igazán szerelmes? Mik a vágyaid? Milyen állmaid vannak? Hol laknál szivesen? Miert vagy a leghálásabb az életedben?

S megannyi kérdésem lenne még hozzád… de te erre még tudom hogy egyátalán nem vagy felkészülve vagy csak nem gondolod velem igazán komolyan csak elvagy…Annyi meg annyi dolgot szeretnék tudni…

De néha a tudatlanság áldás és átok is egyben.

#magyar tumblr #gondolat #saját gondolat #szerelem #hűség #bizalom #őszinte #szeretet #boldogság #szeretet hiány #hianyerzet #szeretlek #valaki #sajat #nyilas #élet #érett #vágyak #kérdés #kérdések #te #áldás #s #átok

[kampeszino]

József Attila: Levegőt

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott   hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott,   mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak   a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok   a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott.   A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban,   amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,   e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi,   de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem,   mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam   s mikor miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam   s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot,   mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak   - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak,   mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse   s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.   Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,   aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ   és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.   Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,   mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van,   ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban   az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van   és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám,   ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!   Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,   nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd   szép, komoly fiadat!

#vers minden mindegy #józsef attila

[whyyareallnamestaken]

Nem az életkortól függ, hogy ki mennyire érett, hanem attól, hogy mennyi mindent tapasztalt meg, és mit tanult belőle.

#whyyareallnamestaken #Mercedes Ron #Bűnösök #A te hibád #könyv

[kepeslajoska]

Vásárhelyi Mária (Facebook)

Az @Ádám Zoltán kontra Corvinus ügy nemcsak azt mutatja meg feketén-fehéren, hogy milyen szakmai és erkölcsi zülléshez vezet a felsőoktatási intézmények fideszes megszállása, hogy hogyan nullázák le az egyetemek integritását és az oktatás színvonalát, hogy mindezek eredményeként, hogyan kontraszelektálódik az alapítványi formába kényszerített intézmények vezetése, hanem járulékos tanulságként azt is, hogy milyen világ vár erre az országra, ha a nerencek leszármazottaiból, a kis piócákból verbuválódik az új hazai gazdasági "elit".

Micsoda pitiáner, szánalmas, ostoba, hólyag lehet az a huszonéves fiatal, aki az anyját küldi be az egyetemre, hogy intézze el a nem teljesített félév igazolását és a külön letett vizsgát?! Aki először egy féléven keresztül nem tesz eleget a vizsgához szükséges minimális követelményeknek, majd szülei gazdasági és politikai befolyását próbálja felhasználni, arra, hogy mentesüljön a következményektől. Egy szar, pitiáner vizsga miatt árulja el és alázza meg önmagát, a társait, az oktatóit és magát az egyetem lényegét. Mert neki jár! Jár a különleges elbánás, a szabályok alóli mentesítés, a külön vizsgáztatás, a tanárok csicskáztatása és a teljesítmény nélkül megszerzett diploma. Hogy miért jár? Kizárólag azért, mert a szüleik nagyon gazdagok és nagyon befolyásosak.

Ugyanazért, amiért a 32 éves Matolcsy Ádámnak a Porsche-gyűjtemény és a luxus apartman a 5th. Avenue-n, három medencével, vagy a Mészáros leszármazottaknak Tiborcz Istvánnak és Orbán Ráhelnek az, hogy 33 évesen az ország leggazdagabbjai legyenek. Szuper nulla teljesítménnyel! Szépen lassan kitermelődik itt az új burzsoázia ezekből a fidesz kádergyerekekből, akik megöröklik a hatalmas vagyonokat és az ezekkel járó befolyást. Ők lesznek az új uralkodó osztály, hiszen lassan az ország teljes vagyona a kezükbe kerül. Olyan emberekébe, akik soha életükben semmit nem tettek le az asztalra, fogalmuk sincs, hogy mi az a Munka, mi az a szaktudás, együttműködés, lépésről-lépésre küszködés és előrehaladás.

Hogy hogyan válik valaki érett felnőtté a munka világában, hogyan jut egyről a kettőre a saját teljesítménye alapján. Nem tudják mennyi nehézségen, küzdelmen, kudarcon, alkalmazkodáson és apró sikeren keresztül vezet el az út addig, hogy egy normális ember megteremtse a biztonságos életfeltételeit. Ha egyáltalán... Ezek a növendék piócák úgy nőttek fel, hogy nekik minden jár. Mint az "Aladároknak"(bővebben ld. Márai) a Horthy rendszerben. Jár a vagyon, az érdemek nélkül szerzett társadalmi kiváltságok, a luxus nyaralások, a százmilliós órák és milliárdos yachtok. Én nem irigylem tőlük, de azt tudnunk kell, hogy "ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint »keresztény magyar ember«, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert »keresztény magyar úriember«, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem »keresztény magyar« vagy »úriember«, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában.

Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva... (és a) szíve mélyén örökké visszasírja a »jobboldali, keresztény, nemzeti« világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. […]

Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”

[csacskamacskamocska]

Tegnap azt basztam el,

hogy munka közben elkezdtem zenét hallgatni. Lehozott az életről. Most itt állok, egy egész használható élettel, és még azt se mondanám, hogy semmihez sincs kedvem, csak... ha érzékeny vagy a világra, akkor mindig érzékeny vagy, nem csak alkalmanként. Ha látod a fonákságokat meg az emberek "valódi" arcát, azt mindig látod, nem csak akkor amikor van erőd hozzá. Ha szerelmes vagy, nem múlik el csak attól, hogy itt az ideje. Ha megbántottak, az nem oldódik fel csak azért mert úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. És, ha mindenki arra számít, hogy te majd megoldod, megvitatod, megcsinálod és lerendezed, akkor mindig elő kell kaparni a sarokból még egy kis lelkierőt a mosolygáshoz, hogy igen, ez csak természetes, hisz szegény kisöregek, mi a faszt csinálnának nélkülem? Amúgymeg, persze működik a világ nélkülem is, szerencsére, de egy kis ölelgetés már nagyon kijárna nekem. Nem tudom, hol kell a kuponokat beváltani? Cirka másfél éve volt, amikor indítottam egy projektet a melóhelyemen. Önfenntartónak volt tervezve. Ilyen "vidd el amire szükséged van és rakj a helyére valamit, amire másoknak szüksége lehet" Kb ez volt. Nem akarom a részleteit elmesélni. Fél éve megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A négyből három lerabolva. Kettőt kivontam a forgalomból és összeraktam a maradék cuccot 2 dobozba, a két központi helyen. Egyetlen emeleten vagyunk, 3 folyosón, nem nagy hely, amúgy kb 120 ember dolgozik itt. Tegnap megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A maradék kettő is lerabolva. Akik itt dolgoznak, azok többdiplomás, stabil anyagi háttérrel rendelkező, nem rászorult emberek. És képtelenek egy szociális, közösségi alapon működő dolgot fenntartani. „Az ember okos. De nagy tömegben buta és hisztérikus állattá válik. Ezerötszáz éve mindenki szentül hitte, hogy a Föld körül forog a világ. Ötszáz éve még mindenki szentül hitte, hogy a Föld lapos, és öt perce maga még szentül hitte, hogy a Földön csak emberek élnek. Vajon mit fogunk hinni holnap?” Az emberek, irigyek, önzők, kegyetlenek egymással. Azt mondjuk, hogy van amiért ölni tudnánk. A gyerekünkért, az anyánkért, a szerelmünkért. Ölni tudnánk, ha azzal megmentjük, megvédjük. De valójában kegyetlenül öldökölünk minden pillanatban. Rávilágítanál egy ellentmondásra, egy tudatlanságra, egy ferdeségre vagy betegségre? Ha megteszed, valakibe belemártod a kést. És néha persze nem lehet kibírni, hogy ne tegye meg az ember. Ez akkor szokott lenni, amikor a belső tartás gyenge, az önértékelés sebzett, a frusztráció tehetetlen dühé érett, és akkor kerüli az ember az érzelmeket, a lírai dolgokat, az intimitást is, mert fél, hogy összeomlik a látszat gondosan épített vára. Ha a saját gyengeségeinkkel nem tudunk szembenézni, a mások érzelmeit is utálni fogjuk. Két lábon járó szenzibilitás vagy – írta nekem valaki – annak minden előnyével és hátrányával. Nos, a való életben erről nem nagyon tudnak. Szerencsére. :) Ők élvezik az előnyét, én viselem a hátrányait.

#02-27

[idonttalkwithpplhere]

A fiúk játékra vágynak, míg a férfiak szeretetre.

#játszma #játék #fiúk #férfiak #különbség #szeretet #érett #éretlen #gondolkodás #felfogás #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #érzések #kapcsolat

[zoeeozzoeeoz]

Ha hátra megyek valamiért, vagy mosdóba megyek, esetleg ebédelek, ki szoktam rakni egy "Kérem csengessenek" táblát. Ez szemmagasságban van, és a csengő, közvetlen a táblácska mellett van ilyenkor. A csengőre , egy csengőt ábrázoló matrica van ragasztva. Ezek ellenére is , számtalanszor kopognak, rángatják a kilincset, dörömbölnek az üveg ajtón, mikor kinyitom, lebasznak, hogy miért volt zárva az ajtó. Mikor jelzem, h ki van rakva egy tábla "Kérem csengessenek" , akkor "jaaaaaaaaaaaanemláttaaaaaaaaaaaaaaaam" ! Konkrétan már 2x kellett zárat cserélni, a sorozatos "jaaaaaaaanemláttaaaaaam" reakciók miatt, és érett a 3. is. Tényleg nem tudom már mit kéne tegyek annak érdekében, hogy az emberek megtanuljanak olvasni, és értelmezni amit olvasnak, és azt tenni. Már annyira unom ezt az egészet, hogy áttértem arra, hogy várok, amíg meglátják a táblát, és csengetnek.

Na,ez az előbb sem ment az egyik vevőmnek, mert ugyan hallottam, hogy rángatja a kilincset, de gondoltam majd csenget. Abba maradt a kilincs rángatás kb azonnal, hogy rájött , zárva van az ajtó, én meg mivel se csengetés, se további rángatás, dörömbölés, így ebédeltem tovább, azt gondolva, hogy elment. Kb 2 perc alatt, ki is ment a fejemből ez, és élveztem, h további zavarás nélkül, szép nyugodtan meg tudtam ebédelni, utána természetesen mosdó használat, még mindig semmi, gondoltam, na ilyen sincs sűrűn, hogy simán meg tudok ebédelni, majd kimentem kinyitni az ajtót, sehol senki, majd mikor megfordulok, látom hogy a kirakatra rátapadra egy vevő néz befele vörös fejjel, szétrobbanni készülő artériákkal, és ahogy meglát, rohan vissza. Szerencsétlen kilincsre úgy rácsapott, hogy az eltörött, és kezében a kilincsel lebaszott hogy

Vevő: "Hát te meg hol a picsába voltál?!"

Én: A hangnemre elkezdtem pillázni, meg villámló szemekkel nézni, és hasonló hangnemben válaszoltam hogy: "Ebédeltem, de ki van írva hogy "Kérem, csengessen"

Vevő: "Jaaaaaaaaaaaanemláttam"

Én: Közben elvettem a kezéből az eltört kilincset, és megkérdeztem: " A kilincsen kívűl szeretne még valamit?"

Kiszolgáltam, elment, én meg itt állok egy törött kilincsel, és mint kiderült , törött zárral, és várom a szerelőt, hogy este majd betudjam zárni az üzletet.

[mindennapegyidezet]

Legalább szerettem

“Ha vége lenne egyszer, legalább szerettem,

Jó emberként éltem, hibáztam, nevettem.

Kergettem az álmom, utolértem néha;

Voltam érett férfi, sokszor gyermek, léha.

Öleltem át sírót, s öleltek át sírva;

Hagytak cserben szóban, néha le volt írva.

Búcsúlevél halom, fiókomba zárva,

Olvastam is sűrűn, ettől voltam árva.

Féltem szívet fogni, nehogy értem törjön,

S vártam a szerelmet, végre egyszer jöjjön.

Fel is adtam néha, ha nem futotta erőm,

Árultam a szívem, de nem volt reá vevőm.

Nem volt mindig tökély, de ember csak lehettem,

S ha véget ér, majd tudom, legalább szerettem.”

#idezet #magyar vers #szerelem #szeretem

[sronti]

Elmentem megint British Museumba lopott holmikat nézni, nézegessétek ti is

Az első leaked nude és egyben az első revenge porn, egy érzelmileg szemmel láthatóan érett férfitól, aki túl van a szakításon és rég már csak nevetve gondol vissza a nőre.

@hofstatterbela amikor rájön, hogy háromezer ötszáz éve el kellett volna szöknie a sok mindenek elől

Sorsod Borsod, az egyetlen magyar származású lelet, amivel találkoztam itt.

Vannak dolgok, amik nem változnak Angliában

Az apró betű. A British Museum nem lett volna rabszolgaság nélkül, vagy legalábbis nem ebben a formában. Nem elég a gyarmatok, Görögország és Olaszország kirablása, de tényleg még ez is. Az orvost természetesen nem úgy kell érteni, hogy a rabszolgákat kezelte, hiszen a kétharmad afrikai ember, aki általában túlélte a Middle Passage hajóútját, átlag még öt évet éltek ezeken az ültetvényeken, ahol halálra kínozták, vagy dolgoztatták őket. Ezek a helyek semmivel se voltak jobbak Auschwitznál.

[donb]

advent

megint eszembe jutott egy régi-régi cikk (zárjelben: Vietnám ma már á-val írandó)

Karácsonyi jegyzet a vietnami kalapról

Van nekem egy öreg, szakadozott vietnami (zárójelben: kéne arról is egy Korrektorblog-post, hogy Vietnamot a-val kell írni, nem á-val, ahogy annyi mindenfele írják-mondják (én csak tudom (higgyék el nekem, nemcsak a helyesírási szótárakból tudom, igazi vietnamiaktól is (mellesleg Viet Namban latin betűs írás járja, márcsak azért is a (namost próbáljuk meg bezárni az összes zárójelet))))) kalapom, tudják, az a lapos, kúp alakú izé. A kalap a vietnami szesz- és dohányárus asszonyról jutott eszembe, akitől a minap becherovkát vettem a Lehel alagsorában; hozzá járok Teacher's viszkiért meg kávéért (és ha már ott vagyok, bagóért, köhögőscukorkáért satöbbiért) is.

A vietnami szesz-dohány-édesség árus asszonynak – európai uniós aspektusból különösen – szívszagattó sorsa lehet; ő zár ott az aluljárószinten utoljára (gondolom, boltja a hajnali redőnyhúzáskor is mindig nyitva van már), mégis, akárhány órája rohangált már le-föl zsúfolt polcai közt, mindig ugyanazzal a kedves mosollyal kérdezi, amikor elém rakja az utoljára kért minimálárréses gyarmatárut: „mást nem?”. Mást, momentán, nem. A halottaimat nem volna rossz, de őket, kedves, úgyse tartja a polcain.

A minap sírtam ide, ebbe a rovatba Edit halálát, és igen, jutott eszembe keserűen, pakolhatnék ide tovább egy sorozat könnyfacsarós jegyzetet (ötven felett, úgy látszik, ez úgy adódik, mintegy) nagyanyáimról – a kőbányai proletár asszonyról (igen, prolizós buzik, igazi ember volt, az orsószilánkkal a szemében, félig vakon, világháborús özvegyen, beteg dédanyámmal (anyósa, mellesleg) a nyakán, nevetve-adva mindig magától értetődőn (rumos praliné, istenem)); meg a tiszteletes asszonyról, az elsős elemisták örökös tanítónőjéről (ő nevelt fel, ha meggondolom (mennyi mindent cipelünk belőle apámmal, jézusom)) –; Dénes unokabátyámról, szinte kölyökként pusztult (szinte szó szerint); vagy Lajosról, a pofázógép-vitabuzi reformkommunistáról, ordítva vitatkoznánk hetente a politikáról filozofice, dehát az önpusztító baromja – fiatalabb volt nálam bár – nem érte meg még az Antall-kormányt sem (hiányzik, rettenetesen); és vannak még, de hagyjuk.

Illetve, pofátlanul belelököm még a sorba Andrást. András él és virul, de amióta megjárta a politikai-államigazgatási hatalom magasb régióit, nem lehet emberi hangon szót váltani vele, isten bizony, elsiratom néha emiatt. Azért, mert ő is benne van, hogy nekem fontos, ki van-e téve egy vessző, lent vagy fönt nyit-e az idézőjel, egyáltalán, tükröz-e bármit is a szedéstükör. Gimnazisták voltunk, 1971., elcipelt magával nyári munkára a Révaiba, trógeroltuk a félkész könyveket a kötészeten, birkóztunk röhögve a spénben, jártunk a szakik nyakára nyomdásztudományért (tudja még valaki ebben a komputéros világban, mi az a linószedés?), betűmintakönyvért, életért; András kezdett dumálni ott a folyosón a három vihorászó, csitriszerű vietnami lánnyal.

A csitrik végzős egyetemisták voltak, derült ki lassan, hozzánk képest érett asszonyok, összehaverkodtunk mégis rendesen, egy évig mászkáltunk hozzájuk a műegyetemi kollégiumba. A nevetős cigányképű vagány és a légiesen karcsú gyönyörű nevére, szégyenszemre, már nem emlékszem (András lökné őket kapásból, biztosan), de Huongot nem felejtem el soha. Villamosmérnöknek tanult, arra a karra vezényelte a kommunista párt, pedig bölcsész volt, velőig, nyelvzseni, úgy beszélt magyarul, mint senki született, és vágta a József Attila-összest, eszméletlenül. Igazi kelet-ázsiai fazon volt, rövid lábak, kis mellek, nagy fenék, kerek arc; és szerelmes voltam abba az addig sosem tapasztalt hatalmas szellembe; meg abba a mindent kibíró vietnami mosolyba. Tőle kaptam azt a foszladozó kalapot.

72-ben ő lediplomázott, hazament, én előfelvételis katona voltam a legsivárabb Duna–Tisza közi homokon (buzi tudós, hülye zsidó, fókára, katona!). A század-KISZ-klubban láttam meg a szoc.-modern csővázas dohányzóasztalon púposodó újsághalom tetején mosolygó arcképét. Hosszú antiimperialista cikk volt a Népszabadságban annak apropóján, hogy Le Kim Huong, a Pesten végzett mérnöklány néhány nappal hazatérte után Hanoiban (Ha Nôi, vietnamiul, és j-vel kell ejteni, hanoj) meghalt. Bombatámadás áldozata lett. Az Amerikai Egyesült Államok hadserege akkor bombázta utoljára Hanoit. (Itt most – bölcs vietnami mosollyal – mellőzzük az Amerikai Egyesült Államok demokráciaexportőri akcióiról feltoluló olcsó analógiákat.)

A minapi csarnoklátogatás után, enyhén becherovkaközi állapotban azt képzeltem, hogy szenteste az asztal mellé telepszik a halpástétom, a gesztenyés pulyka meg a töltött káposzta mellé, mennyből az angyal, kopott rizsszalma kalapban egy vietnami mosoly. https://index.hu/velemeny/imho/kalap/

#jegyzet #karácsony #vietnámi kalap #2005

[csakszavak]

Kivirágzott mandulafa, a tavasz fagyában. Hogy csorgatja nyálát, vicsorog rá a halál jeges vasfogaival. Túl korán érkeztél, a világ még nem érett meg rá, hogy befogadhasson. De hisz, ezt te is pontosan tudod. Mégis, dacosan hozol újabb és újabb bimbókat, gyönyörű tündöklésben várod a végzetet.

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[sinemorbo]

*Kivéve persze azt, hogy egy fantasztikus házasságban élek. Olyan új dimenzióba kerültem egy érett, magas érzelmi intelligenciával rendelkező férfi mellett, amire a korábbi kapcsolataimban nem volt példa. Mindent meg tudunk beszélni, minden körülmények közt összekapaszkodunk, és a legnagyobb tisztelettel vagyunk egymás iránt."

Várkonyi Andrea Mészáros Lőrincről

[msbparker]

Vagy 35év szüretére visszaemlékezve ilyen borzasztó termés nem rémlik. Két zsák száz tőkehelyről. Asszem erre mondják, hogy ritkaszép. Mondjuk cseresznyevirágzásra sem emlékszem, meg hogy ilyenkor érett volna az eper..

Ürgehegy, 2023.10.01.