#csak a szexre kellettem | Explore Tumblr Posts and Blogs

justfriendshsfanfiction · 7 years

Text

71. fejezet

Sziasztok, Drága olvasóm! Mérhetetlen elnézést szeretnék kérni mulasztásomért, de időm nem engedte, hogy szerdán is fejezettel érkezzek. Remélem, nem haragszotok rám, s továbbra is kíváncsiak vagytok Abi és Harry életének menetére. Hatalmas köszönetet szeretnék mondani, hiszen felém irányuló támogatásotok a világ legdrágább kincsénél is értékesebb számomra. Momentán is örömkönnyeim hadát morzsolom arcomról, arra gondolva, mennyi mindent tesztek értem. Imádlak titeket. :") ♥♥♥ Remélem, eme fejezet elnyeri majd tetszéseteket a várakozás dacára is. További csodálatosabbnál is csodálatosabb hetet kívánok mindenkinek, megérdemlitek. Sziasztok!♥♥♥

A lakás falai között sivárság, s bánat honolt, melyek mellé jelentős mértékű magány is párosult. Minden helyiséget a néma csend vett uralma alá, ezzel elhitetve, a világon élő emberek közül már én voltam az egyetlen. Ugyan az ablakomtól nem messze húzódó kövesúton elsuhant néhány autó, mégsem vettem róluk tudomást. Az égből esőcseppek hada zuhant le a városra, elhozva nekünk a félelmetesnek titulálható vihart, és mennydörgést. Rendszerint megrezzentem, ha villámlás sújtotta a környéket, azonban a mai nap párhuzamot vont ezen alkalmakkal. Képtelen voltam reagálni a külső impulzusokra, oly mélyen bekebeleztek megsebzett lelkem erős karjai.

Minden erőmmel azon voltam, hogy a kietlen űr jellemezte bensőmet rendbe hozhassam, viszont a lelkemen éktelenkedő seb túlságosan mélyen hasított porcikáimba, szinte a semmivel téve engem egyenlővé. Kezeim kocsonyához hasonló módon remegtek, miként rázkódó testem révén felhevült paplanomat szorongattam. Körmeim az anyagba kapva gyötörték a szövetet, így az erős szorítás által bütykeim elfehéredtek.

Takaróm rejteke alatt iparkodtam biztonságra lelni melegen ölelő karok hiányában, ámbár eme menedéket nélkülözni kényszerültem azon perc óta, mióta barátom kitette lábát jelenlegi otthonom küszöbén. Az együtt zajló fürdésünk folyamán tapasztalt lágy csókoknak már nyoma sem volt bőrömön, a fülemben érzékelt reszelős hang a feledés homályába merült. Lelki szemeim előtt tisztán élt Harry összetört tekintete, mialatt élesen utasítottam, tágítson közelemből.

*Visszaemlékezés*

- Mikor érzed, el fogsz veszíteni valamit, rögvest harcolsz érte, de előtte...? - kiabáltam hisztérikusan.

A Nick távollétében megüresedett ház heves vitánk révén hatalmas stadionként zengett. Egy olyan helyiséget sem tudtam volna említeni, mely megmenekülhetett zokogásom zajától, s Harry mély ordításaitól, amely ricsaj mellé reménytelen könyörgések szegődtek. Lábaim sietősen vezettek le a földszintre vezető keskeny lépcsőn, közben egyik kezem a korlátot súrolta. Füleimben hallottam a hátam mögül érkező nehéz lépteket, mégsem méltattam őket a legapróbb reakcióra sem.

- De miért nem hiszed el, hogy szeretlek téged, Abigail? - szegezte nekem a kérdést Harry, elkapva csuklómat.

Szapora tiltakozásom ellenére is magával szemben fordított, ekkor kezeim ökölbe szorultak. Ujjai határozottan, ellenben mégis lágyan fogták közre karomat, nehogy menekülni támadjon kedvem konfliktusunk közepette. Arcomat sós könnyeim áztatták, ajkaim felettébb remegtek, így a torkomból felszökő, szavakká alakított hangokból semmit sem lehetett érteni.

- Úgy gyűlöllek. - kezem kirángatásának folyamata azon nyomban feleslegesnek bizonyult, mikor a férfi egy szempillantás alatt szorított teste, s a lépcső mentén húzódó fal közé.

A falnak szegezésemkor nem használta erejét, mindössze kapott az alkalmon, tudván, zokogásom minden energiámtól eltulajdonított. Ahogy fogásában ficánkoltam, fejemmel levertem egy felettem ékeskedő festményt, amit lakótársam még az édesanyjától kapott az ideköltözésének napján. A portré a lépcsőre zuhanva csúszott le egyenesen a földszintre, ekkor tudtam, nem úszta meg sértetlenül a kalandos, egyben veszélyes utat. Barátom meleg lehelete az arcomnak csapódott, míg iparkodott meggyőzni arról, szavai igaz alapokon álltak. Mellkasomon éreztem szívének heves dobbanásait, ujjai csalódottságom ellenére is lágyan égették a csuklómon lévő bőrt.

- Engedj el, kérlek! - zokogtam, összeszorítva könnyekkel megtelt szemeimet.

- Kicsim, szeretlek. - súgta, arcomra hintve egy aprócska csókot.

- Nem akarsz engem... - ingattam fejemet, ismételten szabadjára engedve fájdalomtól terhes könnyeimet.

- Mindennél jobban akarlak. Szükségem van rád. - csuklómon időző tenyere az arcomra simult, ekkor szemeimet felnyitottam.

Smaragd íriszeiben a fájdalom, és bűntudat csillogott, ekkor úgy éreztem, szívem aránylag meglágyult. Hüvelykujjának édes cirógatása rendezetlen lélegzetvételemet igyekezett helyreállítani, csípője finoman nyomódott sajátomnak, ezzel tartva helyben engem.

- Ha engem akarsz, felvállalsz, mint barátnődet. - hangomból semmiféle érzelmet nem lehetett kivenni.

Hallgatása, ennek tetejében lesütött szemei megalapozták elkövetkezendő válaszomat. Mielőtt a fejemben megfogalmazódó szavak kiejtésére kerítettem volna sort, a torkomban éktelenkedő sírást jelző gombócot visszanyeltem. Testem mellett pihenő kezeim fedetlen mellkasára tévedtek, mily momentumban megéreztem bőrének forróságát.

- Akkor... - hangom egy pillanatra megszűnt létezni, majd ismét betöltötte a környéket. - ...úgy gondolom, nincs tovább miről beszélgetnünk, Harry. - taszítottam el magamtól azt, kit nem bírtam már barátomként emlegetni.

- Ab, csak egy pillanatra gondolj bele a helyzetembe! - kérlelt, amíg én megiramodtam, folytatva utamat lefelé a lépcsőn.

- És te nem szeretnél az enyémbe belegondolni? - fordultam irányába hirtelen, hisztérikusan adva hangot fájdalmamnak. - Azt hajtogatod, szeretsz, de a szexen kívül semmi mást nem kérsz tőlem. Ez mi, ha nem kihasználás? - üvöltöttem, ahogyan torkomon kifért.

- Szerinted, amennyiben csak baszni akarnék, fürödnék veled? Hagynám, hogy minden este mellettem hajtsd álomra a fejed, vagy csinálnék neked reggelit, míg te alszol? - gesztikulált kezeivel. - Az egy külön dolog, hogy állandóan szükségem van a szexre. Tudom, egyik mániám, de RÁD még nagyobb szükségem van. - feje forrt a dühtől.

- Tudod, eleinte úgy éreztem, nekem az is elég, ami momentán is köztünk van. Együtt alvás, szex, s némi gyengédség. - ingattam fejemet keserves zokogásom során. - De rájöttem, mindez mit sem ér egy kimondott kapcsolat nélkül. Ez csak egy ostoba játék.

- Mit tegyek, hogy elhidd végre, mennyire szeretlek? - szegezte nekem a kérdést.

- És te mikor mondod ki végre, hogy terved is van velem? Mikor leszek a barátnőd végre?

Kérdéseim hallatán a fejében megalkotott szavak megtapasztalgatták, mit is jelentett a fogság. Ajkai elnyíltak egymástól, ám hangok nem távoztak a külvilágra. Zavart, bűntudattól terhes íriszei szaporán méregették nyúzott vonásaimat, várva, miként reagálok. Éreztem, ahogy sérült szívem apró darabokra tört, lelkem szinte kiugrott testemből. Már nem az a férfi volt, aki mellett felnőttem, habár én is merőben különböztem a régi Abigail Potter-től.

- Ha tényleg úgy szeretsz, ahogy állítod... most elmész. - szólaltam meg halkan, megtörve a csendet.

- D...

- Kérlek, Harry! - könyörögtem, összetéve kezeimet. - Csak ma ne törd jobban össze a szívem! Menj haza!

*Visszaemlékezés vége*

Ezen emlékek felelevenítése még több fájdalommal szolgált, mint amelyet jelen másodpercig éreztem. Szívem képtelen volt a fájdalommentes zakatolásra, lelkemet szinte démonok szállták meg, elhalmozva engem negatív gondolatok sorozatával. Kipirosodott orcáimon lecsorduló meleg könnyeim mellett keserves zokogással adtam hangot szenvedésemnek. Legszívesebben egy éppen zakatoló vonat elé feküdtem volna, a halál közeli élmény mellett a fém sínek révén biztosított kényelmetlen fekhelyet is elviselve.

Úgy véltem, újra sötét felhők szálltak fejem fölé, s nem odakint dúlt vihar, hanem lelkem mélyén. Az apám bántalmazásaiból adódó keservek is előmerészkedtek elnyomásukat követően, így szinte éreztem érdes ujjainak szorítását nyakamon, miként megfojtani kívánkozott. Nem birtokoltam információkat afelől, hogy a Harry-vel lezajló vitánk miként volt képes efféle sebeket is felszakítani. Hogyan juttathatta eszembe azt a személyt, kit igyekeztem rég elfelejteni? Magamnak is féltem bevallani a tényt, miszerint lakótársam jogosan vádolta meg Harry-t. Tényleg csak arra kellettem neki, hogy legyen, aki kielégíti vágyait, s mindenben a kedvére tesz.

A helyiségben elhatalmasodó síri csendet váratlanul törte meg az éjjeliszekrényem tetején pihenő telefonom rezgése. Éreztem, ahogy eddig is hevesen zakatoló szívem kis híján kitört mellkasomból, ezáltal kezemet az imént említett területhez nyomtam, szabályozva lélegzetvételeimet. Könny áztatott szemeim kipattantak, tüdőm kétségbeesve szívta magába a helyiségben terjengő oxigént. Vajon ki lehetett az, ennek tetejében milyen ügyben keresett hajnali két óra tájékén?

Erőmtől megfosztva nyújtóztam el az ágy mellett álló bútordarabig, ekkor remegő testemről valamelyest lecsúszott a takaró. Mikor ujjaim megkaparintották a készüléket, kénytelen voltam a lehető legtávolabb tartani azt magamtól, hogy szemüvegemet nélkülözve is lássam a képernyőn szereplő nevet. A "Harry" szócska láttán szívem egy aprócska momentumra megpihent, elfelejtve pumpálni véremet. Ajkaim elnyíltak egymástól, arcom lesápadt. Kétség kívül kikészített a férfi legapróbb gondolata is. Hüvelykujjam vonakodva nyomta ki a hívó felet, így a szűnni nem akaró rezgés is elnémult. Mobiltelefonomat kikapcsolva helyeztem vissza azt a szekrényke tetejére, később elbújtam takaróm alatt. Bárcsak bármily úton-módin is, de elhalt volna elviselhetetlen fájdalmam.

***

A bejárati ajtó nesztelen csapódása keltette fel figyelmemet, habár mégsem szántam rá magam a búvóhelyemről való kimerészkedésre. Fontolóra sem kellett vennem, ki tartózkodott a lakásban rajtam kívül, ugyanis tudtam, Nick érkezett meg szüleitől. Bőröndjének kerekei hangos zajt csapva gurultak végig a földszinti folyosón, majd sebtében szűnt meg létezni minden nesz a lakásban.

Szobám ablakán keresztül betörtek a Nap sugarai, életet lehelve az egyébként besavanyodott helyiségbe, holott kedélyállapotomra nem bírtak hatást gyakorolni. Takaróm leple alatt bujkálva a külvilágtól érkező behatások érzékelése lehetetlen feladatnak bizonyult. Éreztem, némiképp melegem volt a felforrósodott anyag alatt, mégsem tettem ellene egy árva mozdulatot sem. Az óra kattogásának monoton zaja tompán csengett füleimben, ezáltal azok számolásába kezdtem hosszú percek óta. Mikor elértem az ezerháromszáznégyhez, inkább nem is folytattam tovább.

- Ab, itt vagy? - lakótársam érdeklődő hangja szűrődött be szobám ajtaján keresztül. - Mi ez az összetört festmény a lépcső alján? - vont kérdőre, nem törődve válaszom hiányával.

Szemeim egy kimerült könnyet engedtek szabadjára, amily nedvességnek rögvest párnám lett gyilkosa. Másik oldalamra fordulva dugtam elő fejemet paplanom alól, közben ujjaim rászorítottak a szövetre.

- Abi, itthon vagy? - Nick hangja közelebbről érkezett.

- A szobámban. - szóltam ki megtörten.

Nehéz lépteit megszaporázta az általam említett helyiség felé, majd hallottam kopogását az ajtómon. Ugyan halk kérdése eljutott fülemig, szavait mégsem tudtam meghatározni. Mielőtt beengedtem volna, egy gondterhelt sóhajnak intettem búcsút.

- Gyere be! - szipogtam.

Szobám ajtaja lassan tárult ki, felfedve előttem a barna tincseket. Zöld szemeiben tüstént aggodalom gyúlt lángra, mikor meglátta, miként időztem ágyamban. Nyúzott vonásaim álmatlan éjszakám felől tanúskodtak, a szemeim alatt éktelenkedő sötét karikák elárulták, mennyit sírhattam, amióta csak barátom kitette lábát a lakásból. Fogaim révén megsebzett alsó ajkam sajgott, akárhányszor végigszántottam rajta nyelvemmel. Hatalmas hazugságot ejtettem volna ki számon, amennyiben azt mondom, jól néztem ki.

- Egyszer megyek el itthonról magánügyi okokból, és máris így talállak. - belépve szőnyegemre csukta be maga mögött az ajtót. - Mi történt? - kíváncsiskodott diszkréten.

Nyelvem azonmód megeredt, kihasználva, hogy valakit érdekeltek gondjaim.

- Igazad volt, Nick. - könnyeimnek ismét nem tudtam gátat szabni. - Annyira igazad volt mindenben. Végig téged vádoltalak, mikor őt kellett volna. - ingattam fejemet, miként szemeimet összeszorítottam.

- Lassíts, te meg miről beszélsz? - szemöldökei a magasba szöktek.

- Harry-vel veszekedtünk... - zokogtam.

- Tényleg a szexre kellettél neki? - indult meg felém, bezárva a köztünk kialakult távolságot.

- Én úgy hiszem. - sírtam, arcomat takarómba temetve.

- Gyere, szakadj ki ebből a környezetből, mielőtt végleg felemészt! - megrezzentem, mikor paplanomat lerángatta rólam.

A helyiségben uralkodó kellemes levegő hidegen csapódott felmelegedett testemnek, ezért fázni kezdtem. Arcom a párnámban keresve menedéket bújt el a puha anyagban, közben térdeimet magzatpózban húztam hasamhoz. Nick egyik keze megállapodott vádlimon biztatása kifejezése végett, közben másik tenyere elsimította szemeimbe omló, felettébb kócos tincseimet.

- Azóta tízszer hívott, és tizenhárom üzenetet hagyott. - arcom elrejtett helyzetéből kifolyólag szavaimat nehezen lehetett megérteni.

- Most egy ideig ez lesz. - sóhajtott. - Gyere, Abigail! Lemegyünk filmezni a nappaliba! - utasított, mintsem kért.

Nem kis meglepetés ért, mikor egyik kezével a hónom-, másikkal térdeim alá nyúlva emelt fel engem menyasszonystílusban, eztán lábai kifelé vezették. Karommal a nyakában kapaszkodtam meg, biztosítva, le ne essek. Arcomat a vállára fektetve folytattam tovább az egerek itatását, ezáltal testét fedő pulóvere aránylag elázott könnyeimtől. Nem ismerve a határ fogalmát ballagott be a nappaliba, később a kanapén helyezett el, mielőtt letelepedett volna mellém. A távirányító után nyúlva kapcsolta be a televíziót, ekkor egy amerikai sorozat képsorai vetültek szemeink elé.

- Ehhez nekem nincs kedvem. - szipogtam, arcomról itatva fel könnyeimet kézfejem felső részével.

- Akkor mit szeretnél, beszélni róla? - érdeklődött kedvesen, egyik tenyerét a térdemen helyezve el.

Érintése magára vonzotta szemüvegem hiánya, s könnyeim okozta elhomályosult tekintetemet. Úgy véltem, cseppet sem álltunk oly közeli kapcsolatban, mely az ilyesfajta - akár hátsó szándék nélküli - cselekedeteket megengedte volna. Mintha bele láthatott volna zavaros elmémbe, elvette kezét lábamról, majd az ölében helyezte nyugalomra.

- Furcsa mód őt akarom a vitánk ellenére is... de félek, csak rontana a helyzeten. - ismertem be, megszaporázva könnyeimet.

- Miért csinálod ezt magaddal, mikor tudod, csak élősködik rajtad? - kíváncsiskodott hitetlenkedve.

- Mert mégis ki másnak kellenék, ha Ő is csupán kihasznált? - szegeztem neki a kérdést, remélve, a lehetetlen ellenére is választ kapok tőle.

- Mondjuk nekem. - gyengéd hangja szemöldökeimet a magasba emelte, államat egyenesen a padlóig taszítva.

- T-tessék? - meghökkenésemben megcsóváltam fejemet.

- Mit gondolsz, miért viselkedek vele mindig úgy, ahogy? - az ajkain játszó halvány mosoly szavai igazáról tanúskodott. - Nem hiába idegesítem őt, akárhányszor itt jár. Kellesz nekem, Abigail. - jelentette ki kertelés nélkül. - A kezdetektől fogva tudom, ő nem érdemel meg téged... ellentétben velem. - tenyere a mellkasán állapodott meg.

Ajkaim között rés húzódott, habár a szavak megalkotásának feladata lehetetlennek látszott. Tüdőm egy-két momentum erejéig megtagadta az oxigént, ezáltal egy hangos sóhajt hallattam. Éreztem szívem jóformán fájdalmas zakatolását bordáim között, kezeim remegtek ölemben. Elsőnek azt hittem, rosszul hallottam lakótársam mondatait, s teljesen mást intézett felém vallomása helyett. A zöld szemeiben csillogó érzelmek kétségtelenül elárulták, komolyan gondolta szavait, melyen sejtésemet combomra sikló tenyere is igazolt. Íriszeiben tisztán láttam magam, míg a férfi aranyos mosolya közben arcom lesápadt, szemeim elkerekedtek. Tudtam, mondanom kellett valamit, ám arról fogalmam sem volt, miféle reakció lett volna elfogadható.

- Ugye ez nem egy ostoba játék? - a hosszan tartó néma másodpercek után kizárólag eme mondat kiejtésére tudtam rászánni magam.

- Ab, én nem Harry vagyok, hogy kalandot keressek azzal, aki mellett felnőttem. - ingatta fejét, alátámasztva szavait. - Akarlak téged, jobban, mint hin...

Mielőtt mondata tisztességes befejezést kapott volna, mutatóujjamat az ajkaira helyezve csitítottam el Nick-et. Láttam arcán, megleptem őt spontaneitásommal, viszont eztán egy hangot sem intézett felém. Fogalmam sem volt, mi ütötte meg fejemet eme cselekedet elvégzésekor, de gátlásaimnak tüstént búcsút inthettem. Hetek teltek el, mióta legutóbb szeszes italt döntöttem le torkomon, így bizonyára nem az alkohol lehetett befolyással gondolkodásomra. Harry hiánya tette volna ezt velem? Az általa okozott fájdalom motivált arra, hogy megfontolatlan döntések mellett határozzam el magam?

Tekintetem a férfi zöld íriszei, s ajkai között cikázott, felmérve a terepet. Amennyiben Harry-t térképeztem fel ily módon, nem tudtam elég magas falat állítani a hasamban repkedő pillangóknak, ahogy szívem dobbanásait sem bírtam meggátolni torkomban. Nick esetében ezen érzelmek messziről elkerültek. Nem éreztem izgalmat, sem örömet, kizárólag felejteni akartam, minél előbb.

Lakótársam tenyerei közrefogták csípőmet, mikor feltérdeltem a kanapén, a férfi fölé tornyosulva. Szemei minden kicsiny mozdulatomat végigkísérték, miközben ajkai néhány apró csókot nyomtak az említett területen megpihenő hüvelykujjamra. Kezem az arcára simulva szeretgette meg bőrét, melyen felület érintésem hatására valamelyest kipirult. Mint akivel energiaitalok hadát itatták invitáltam egy mohó csókba Nick-ket, ki elsőnek megfagyott, mielőtt viszonozta volna gesztusomat. Karjai a derekam köré fonódva vontak a legközelebb testéhez, ekkor hasamon éreztem szívének heves dobbanásait.

Kezeim eltűntek arcáról, amint azok a férfi nyakát fogták közre. Ujjaim barna tincsei közé vándorolva húzták meg azokat incselkedésem közben, ezért csókunkba egy elégedett vigyort eresztett. Lehunyt szemeim sebtében nyitódtak fel azon erőhatásra, mely térdeim alól eltüntette a kanapé puha kárpitját. Kétségtelenül tudtam, lakótársam felállt, velem karjaiban. Lábaimat a srác csípője köré fonva kínáltam biztos tartást számára, ez idő tájt ő megindult az emeletre vezető lépcső felé.

Heves csókcsatánk folyamán nélkülözni kényszerültem a belső zsigereimet kényeztető bizsergést, aminek helyét a sivárság váltotta fel. Cseppet sem tudtam azt érezni, amit barátom nyújtott nekem legapróbb arcomra célzott puszijával is. Nem hiába volt Ő az, aki szívemet eszeveszett zakatolásra bírta, kiverve fejemből, mily kegyetlen világra is születtünk. Olyan lettem volna, mint Harry? Kizárólag a felejtés érdekében használtam volna ki lakótársamat, ki minden vágyam teljesítésére feláldozta volna magát?

Olyas mélyen belefeledkeztem gondolataim tengerébe, hogy észre sem vettem, Nick már az emeleten botorkált. A külső szemlélők részéről szenvedélyesnek vélt pillanatunk közben ujjaim lankadatlanul a férfi hajával játszadoztak, mily idő alatt ő fenekemnél fogva cipelt engem. Ajkainak éhes mozgása csak egyre nagyobb undort keltett bennem, mégsem kívántam megálljt parancsolni neki, ezzel taszítva őt el magamtól.

Ajkaim közül egy rémületemet jelző sóhaj szaladt ki, mikor hátam a kemény falnak ütközött. Szemeim rögvest kinyíltak, kezeim ökölbe szorultak Nick nyaka körül. Elegendő volt egy efféle találkozás, máris azon este momentumai jelentek meg lelki szemeim előtt, mikor a részeg fazon a falnak kényszerített a lepukkant lebujtól nem messze. Tisztán láttam magam előtt a fölém tornyosuló alakot, kinek szájszaga alkohollal volt átitatott. Hirtelen helyeztem tenyereimet Nicolas erős mellkasára, eltolva őt magamtól. Szemöldökei a magasba szöktek meglepettségében.

- Mi a baj? - zihálta a csókunk közben nélkülözni kényszerült levegő hiányától.

Szemeim zavartan tévedtek vonásaira, miként iparkodtam lélegzetvételeim ütemének mihamarabbi helyreállítására. Arcára sikló remegő kezeimnek hála hüvelykujjam könnyűszerrel végig tudott simítani duzzadt alsó ajkán. Miért nem vágytam rá heves csókcsatánkat követően sem? Mi volt a baj velem? Nick egészen helyes férfinak volt mondható, azonban egyetlen egy dolog meggátolt abban, hogy élvezhessem ajkainak ízét... Ő nem Harry volt.

Ügyet sem vetve az agyamban megfogalmazódó gondolatokra tapadtam újra a férfi ajkaira, ekkor rámarkolt fenekemre. Tettetve élvezetemet egy hamiskás nyögést bocsájtottam szabadjára, melynek hatására kellő izgalomba hoztam lakótársamat. Lábaim között tapasztaltam domborodó ágyékát, ekkor tudtam, részéről már nem volt megállás. Törekedett csókunk elmélyítésére, mikor az ajkaim között húzódó résen beosont nyelve, szám minden apró zegzugát feltérképezve. Hátam elvált a kemény téglafaltól, később Nick lábai folytatták az utat hálószobája felé.

Ugyan nyakát erősen öleltem karjaimmal, mégsem kegyeit kerestem, kizárólag attól féltem, le fogok esni, amennyiben élvezetében elfelejti, ő tartott engem a földtől távol. Mikor a férfi ajkai elváltak sajátjaimtól, hogy a nyakamon lévő bőrt ízlelgethessék, fájdalmas gombócot tapasztaltam összeszűkült torkomban. Szemeimből könnyek hada szökött ki, melyeket hamar fel is itattam arcomról, nehogy Nick tudomást szerezzen róluk.

Csupán néhány lépés választott el minket a megcélzott helyiség ajtaját, amily távolságot lakótársam rövidesen meg is szüntetett. A nyílászáró berúgását követően bemerészkedett hálószobájának négy fala közé, csakhogy nedves csókokkal megjutalmazó ajkait egy röpke századmásodpercre sem választotta el nyakamtól. Ahogy az ajtó kitárult, úgy is zárult be mögöttünk lakótársam lába révén. Tudtam, az elkövetkezendő perceket cseppet sem fogom élvezni, de meghátrálni nem szándékoztam. Muszáj volt betöltenem a Harry által a lelkembe vájt szakadást, akármily út is vezetett el odáig.

Kérlek, jelezd, ha elolvastad! :)

0 notes