Rideg messzeségben,
csendes sötétségben
keresnĂ©lek tĂ©gedâŠ
TĂŒzed mĂĄr nem Ă©get
Ădes Ă©rintĂ©sed
hiånya gyötör.
NĂ©lkĂŒled Ă©rt vĂ©get.
FĂĄjĂł feledĂ©sedâŠ
Vissza-visszatalĂĄlsz,
nem mentél el végleg.
Ugye fĂĄj? KiabĂĄlj!
Ott leszek majd Ă©rted,
te csodålatos méreg,
jöjj utoljåra, kérlek!
Egyszer, de mår végleg,
hogy halålomba mérgezz
12 notes
·
View notes
Fel
HittĂŒk, de nem tettĂŒk
EmlĂ©kĂŒnk feledtĂŒk
EljĂĄrt mĂĄr felettĂŒnk
Az idĆnk, soha egyĂŒtt
TöbbĂ© nem lehettĂŒnk
ElrepĂŒlt az Ă©gbe,
FĂĄradt repĂŒlĂ©se
SzĂĄrnyak nĂ©lkĂŒl Ă©rt le
Zuhant csak a mélybe
Ălete vĂ©gĂ©be
Halål neki e föld
Az Ă©gen tĂŒndökölt
VĂ©rzik Ă©s ĂŒvölt
Alant meggyötört
Csak az Ă©gen tĂŒndököltâŠ
Szållt a fényességben
Mennyek tetejében
SzĂvem emlĂ©kĂ©ben:
Ki repĂŒlt Ă©letĂ©ben
Nyugodjon bĂ©kĂ©ben! đ€
1 note
·
View note
IgazĂĄn jĂł soha semmiben
-S ha voltam is tĂĄn mĂĄr nem hiszem -
Nem voltam Ă©n.
Lennék, de minek, ha nincs hitem
semmire viszem
Asziszem.
RĂ©gen, nem most, egyszer
Jobb voltam, mint a jĂł
Nem jĂł, mester.
De tedd el, ne vezessen se eszme, se teher ne telepedjen feleslegesen, te rettenthetetlen.
Mire vitted? Kivé våltål,
Mikor minden mi tökély,
AbbĂłl kihĂĄtrĂĄltĂĄl.
Kivel? Mikor? Miért? Kivé?
EgyedĂŒl most oktalanul vĂĄltam senkivĂ©
Miattad, mert Ășgy mentĂ©l,
vissza se néztél råm.
Lennék, ha lehetnék kellék.
HasznĂĄlj, dobj el.
Csak könyörgöm:
Jöjj vissza egyszer!
Visszajöttél, jöjj még ezerszer
S ha jöttél ezerszer, kérlek:
Mår többé ne,
KĂ©rlek soha ne eressz el!
Nem jössz, ugye kĂ©sĆ?
Ăgy telt el az Ă©letĂŒnk,
Te Ă©s Ă©n nem leszĂŒnk mĂĄr vĂ©gsĆk
KĂŒlön lĂ©tezĂŒnk
AhovĂĄ indultunk, soha meg nem Ă©rkezĂŒnk
Eltévedtél édes?
Nem érzem mår léted
Ăgy szĂĄnalmas Ă©letem vĂ©ges
A kés
Ăles
A tƱz
Ăget
Az Ă©let
NĂ©lkĂŒled
Nekem
HalĂĄl
Mi
Ma
VĂĄr(hat)
AkĂĄrâŠ
26 notes
·
View notes
8 notes
·
View notes
2 notes
·
View notes
4 notes
·
View notes
0 notes
0 notes
2 notes
·
View notes
Ajkaid, mikor éreztem enyémek voltak
Imådom emléked
Szavaid, mikor hozzĂĄm szĂłltak...
Hiånyzol, elvérzek
S nem kérlek légy enyém, nem lennél soha
Hibåzom, megégek
Elvesztem, elmennĂ©k, de nĂ©lkĂŒled hova?
Sivår most e lélek
Meghalni magånyos: lelkem örök gondja
FĂĄjĂł sebe szĂvnek ez:
Valakit örökké megszeret,
Emléke soha el nem enged,
Ne is menj el végleg!
ĂjszakĂĄnkĂ©nt lĂĄtlak, Ădes
Csak ålmaimban maradj, kérlek!
Még nem ållok készen,
MagĂĄnyban Ă©bren.
Ălmodom tovĂĄbb,
CsĂłkjaiddal, Veled,
Ălmodom tovĂĄbb:
ĂĄlmomban szeretsz.
Ăgy, ahogy Ă©n
a legelején.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Ăs örökre.
3 notes
·
View notes
SzeretnĂ©k szabad lenni igazĂĄn. Szabad a sajĂĄt gondolataimtĂłl, aggĂĄlyaimtĂłl, önkontrollomtĂłl, bĂșjtatva emĂ©sztĆ Ă©rzelmeimtĆl. TovĂĄbbĂĄ szabad akarok lenni a mĂșltamtĂłl. Lassan feledĂ©sbe merĂŒlĆ, mĂ©gis olykor szĂvmelengetĆen felrĂ©mlĆ arcodtĂłl, mosolyodtĂłl, Ă©rintĂ©sedtĆl. Szabad a hiĂĄnyodtĂłl, szabad tĆled, szabad magamtĂłl. Szabad minden fogva tartĂł gondolattĂłl. Csak Ășgy szabad vĂ©gre. Persze ha sikerĂŒlne elfelejteni mindezt fĂ©lĆ, hogy mĂĄr a hiĂĄnyod is hiĂĄnyozna, mert bĂĄr fogalmad sincs rĂłla, de a mai napig meghatĂĄrozol. Pedig talĂĄn mĂĄr nem is ismerjĂŒk egymĂĄst. De az is lehet, hogy csak mi ismertĂŒk egymĂĄst igazĂĄn. Akkor mĂ©g biztosan Ăgy volt, hisz a mai napig fogva tart egy, ha nem a legszebb emlĂ©kem: Te.
0 notes
Többnyire azĂ©rt olvasunk idĂ©zeteket, mert meg akarjuk benne magunkat talĂĄlni, lĂĄtni akarjuk a gondolatainkat szĂ©pen megfogalmazva Ă©s rĂĄnĂ©zni aztĂĄn âbasszus teljesen igazâ Ă©rzĂ©st akarunk. MiĂ©rt? Mert fĂ©lĂŒnk nĂ©ha kimondani magunknak egyes dolgokat Ă©s könyebb kĂ©szen lĂĄtni. Könyebb a zenĂ©ben, az idĂ©zetekben, az egyszerƱ kiĂrt mondatokban megtalĂĄlni magunkat.
768 notes
·
View notes
"A kĂ©t legnehezebb dolog az Ă©letben: rĂĄköszönni valakire elĆször, Ă©s elköszönni valakitĆl utoljĂĄra"
@kavetolfutve
- Moira Rogers
3K notes
·
View notes
MĂ©g reszketek Ă©n, hajlok hogyan sĂrom fölĂ©be
mit pont te ĂĄstĂĄl Ă©ppen nekem.
MĂ©g kiĂĄltanĂ©k, de hangom nĂ©ma, vagy fĂŒletek sĂŒket a feketehangĂș lĂ©leksikolyra.
Körbevesztek, eltemettek,
S ahogy föld borĂtja koporsĂłmat
Intsetek bĂșcsĂșt, hogyan Ă©n intettem ti nektek.
Mert ilyen az élet, ha nehéz a lélek
Mi föld alĂĄ hĂșzza a halandĂł testet...
Hagyjatok testemen kĂvĂŒl halottan Ă©lve
S mielĆtt mennĂ©tek, ne menjetek, mĂ©g ne!
SĂromra tehetnĂ©l kis csokor virĂĄgot
Nyugtasd Ăgy lelked, ki nem fogtad kezem.
Nincs baj, csak megöltél engem, ki utånad kiåltott.
Oly tiszta könnyed mossa kezedrĆl vĂ©rem
MĂĄr akarnĂĄl kĂnoktol szabadulni: mĂ©g nem!
Gyilkos vagy, Ă©rzed. SzĂved, lelked törve.
Törött szĂved hazugsĂĄga lett Ă©n szĂvemnek tĆrje
0 notes
KĂvĂŒl-belĂŒl
BELĂL
TĂșl rĂ©gĂłta Ă©lem a jelenem, a mĂșlt mĂĄr a messzesĂ©g homĂĄlyĂĄba feledkezve int bĂșcsĂșt. Egyre csak tĂĄvolabb evickĂ©l, Ăgy a köztem Ă©s közte lĂ©vĆ kötelĂ©ket elemĂ©szti az idĆ mĂșlĂĄsa.
KĂVĂL
DĂ©lutĂĄn kettĆ. Egy cigaretta a teraszon. Az idĆ borongĂłs, tĂĄn Ă©pp ez nyomja pecsĂ©tjĂ©t a hangulatomra. A szomszĂ©d kölyök az apjĂĄval jĂĄtszik, hangosan sikĂt örömĂ©ben. Fura ez a gondolatokba, csendbe beszƱrĆdĆ zaj. MĂĄr-mĂĄr kĂnosan zavarĂł, hogy elzĂĄrkĂłzott remetesĂ©gben is tudomĂĄst kell venned a kĂŒlvilĂĄgrĂłl. GĂĄz, hogy melankolikus hangulatodba temetkezve - Ă©s lassan a föld alĂĄ is - mĂĄs jĂłkedvĂ©t el kell viselned. Mi lenne, ha kilyukasztanĂĄm a labdĂĄdat köcsög kis gyerek? Nem teszem. MĂ©g fiatal vagy, de ha egyszer hĂres Ă©s gazdag focista leszel, azt csak nekem köszönheted. SimĂĄn szĂ©tkĂ©selhettem volna a szaros labdĂĄdat, Ă©s akkor soha nem tanulsz meg focizni. Nem teszem, tanulj. Ăs ha bejött az Ă©let gondolj rĂĄm...
BELĂL
BĂĄntottuk egymĂĄst, sĂrtuk, mert nehĂ©z volt,
ElmĂșlt a nyĂĄr, mikor szĂved mĂ©g enyĂ©m volt.
Lehet csak ĂĄbrĂĄnd, de ĂĄlmomban lĂĄttalak,
Egyre csak ragyogtål, réges rég vårtalak...
Hazudjunk, nem kellĂŒnk mi mĂĄr egymĂĄsnak
Addig is hazugan hazudva imĂĄdlak
Lehet visszatérsz, lehet visszamegyek én
Ott folytatjuk, hol kezdtĂŒk az elejĂ©n
Kereslek. Szerelem egyenlĆ te meg Ă©n.
0 notes
Karcol, szĂșr, vĂ©rzik
EgymĂĄsra vigyĂĄzva,
szĂv a szĂvbe zĂĄrva.
FĂ©lelmem vĂĄr ma, marad most hĂĄtra.
VĂĄrta, vĂĄrta s hogy hozzĂĄd eljutott
szĂvem sokszor bĂĄnta.
MagĂĄnyĂĄban fĂĄzva, hirtelen hƱvös nyĂĄri esĆben csalĂłdottan ĂĄzva.
UtĂĄnad sikolt, hallod? HĂĄtha...
Te gyönyörƱ hallanåd sikolyåt Vajon neked is fåjna?
Sikolyom néma,
még ha hallanåd is néha
Nem fogod mĂĄr kezem
Tiédet én mikor engedem?
Ideje mĂĄr mennem, innen hova jöttem Ide hova jöttĂ©l, nyers szĂvembe döftĂ©l
Ideje mår mennem, Te gyönyörƱ egyetlen
Kit egykor Ășgy szerettem...
2 notes
·
View notes
UgyanĂșgy, mint akkor te vagy most is szĂvem bölcsĆje, mit szereteted ringat
De fĂ©lelemtĆl fĂ©lve ring, hisz tudja olykor megĂĄll Ă©s nem ringhat,
S mert szereteted itt hagy, megesik, hogy elesik és egésznek a fele sincs, ha nincs a kincs, ki oly régóta Te vagy.
Nincs, ki megnyugtassa, ĂștjĂĄt megmutassa
Ăs nincs itt, csak egy fĂĄjdalom, nekem minden bĂĄnatom: vĂ©rbe fagyott szĂvszilĂĄnkok szerteszĂ©t heverve, elmĂșlĂĄsba temetve, nevedet soha nem feledve.
0 notes