Tumgik
#tévhit
csakazolvassa · 7 months
Text
nekem is fura, hogy ezt ki kell mondani, de az anya a fontosabb szülő
Ez a poszt arról szól, hogy hogyan tagadják az anyák jelentőségét, hogyan radíroznák ki és hígítanák fel a női-anyai tapasztalatot. De hát ember volnék elsősorban, úgy értve, hogy a nővoltom előtt vagyok ember – ez egy emberi jogi, klasszikus posztom. Ezzel együtt, és most erről írok: nőnek lenni speciális tapasztalat és létezés, amelyet csak az ismer, ért, aki nő, és csak ő hivatkozhat…
Tumblr media
View On WordPress
2 notes · View notes
usayblablabla · 2 years
Text
Tudod, egy posztom sem szólt rólad.
Te mégis beleképzelted önmagad.
23 notes · View notes
manzeraniki · 1 year
Photo
Tumblr media
Egy ideig, úgy 3 hónap erejéig kiégtem a zabkásás reggelikben és rákaptam a hagymára kőkeményen😀 Lilahagyma lesózva, fokhagyma növényi joghurtba, befűszerezve és beletunkolva a kovászos kenyér, mellé zöldségek. Ahh, nagyon élem! Mindenki imádja a szagomat😂🧛‍♀️ Mostanában kezdek el visszakanyarodni a felturbózott kásákhoz, azért néha hiányzik az édes íz és, amikor az ovis jeles kanalam dobja fel, hát az a legjobb!🌞 Sokan szoktak aggódni a reggelik miatt, legtöbbször azt hiszi mindenki, hogy csak zabkását lehet enni, ha egészséges akarsz lenni. Abból is, ha gyorsan kell, akkor a bolti, előre bekevertet. Sokszor sajnos gyerekeknél is ezt látom, hogy ezt a fajtát kapják, nem a rendes főzőset, pedig pont ugyan annyi idő megfőzni mindkettőt, a fitness-gyors zabban is ugyan olyan zab van, mint a nagy kiszereléses natúrban egy kis cukorral megfejelve, kicsit dr��gábban. Magyarul semmi értelme. Nem csoda h senki nem lakik jól vele. Sima, natúr zabot vegyetek!!! Ezt ki lehet egészíteni gyümikkel, magvajakkal, kendermaggal vagy más növényi porokat is bele lehet keverni, pl.: az acai port, amit a @happynaturals.eu oldalán megtaláltok. -20% kedvezményért használjátok a ‘manzeraniki20’ kódot!😉 (Ui.: ettől még rózsaszínes-lilás színt is kap, egészséges “ételfestékként” is használható, a gyerekeknek sokszor bejön az ilyen huncutság😁) De nem kötelező minden reggel a zabkása, tengernyi más reggeli kaja létezik! :) Hozzak tippeket? #reggeli #vegan #zabkása #tévhit #egészség #életmód #táplálkozás #egeszsegeseletmod #egeszsegestaplalkozas #tippek #reggeliötlet #vegánreggeli #toppingok (helyszín: Szentendre) https://www.instagram.com/p/ClO-wISIWFP/?igshid=NGJjMDIxMWI=
1 note · View note
keresztyandras · 10 days
Text
A magyar gazdaságpolitika 4 tévhite 
Madár István A magyar gazdaságpolitika az ország versenyképességének növelését a következő években az ipar és az államilag vezérelt fizikai beruházások óriási felfuttatására alapozná. Cikkünkben amellett érvelünk, hogy ez egy elhibázott stratégia, ami a jelenlegi fejlettségi szintünkön nem hoz érdemi előrelépést, miközben más területekre kellene koncentrálni. Az elmúlt évek kiábrándítóan…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
takemetochurch13 · 4 months
Text
Az, hogy ismersz engem a legnagyobb tévhit
35 notes · View notes
ultramegatroutman · 3 months
Text
Tumblr media
Ilyen általános tévhit (ami a műsorban sem került eloszlatásra), hogy ezek a kályhák tengerentúli készítmények, igazából csak amerikai típusúak, és Oetl Antal gyárában készültek, Budapesten. (Mondjuk néha Salgótarjánozzák is, de én erre még nem láttam semmilyen bizonyítékot. Amúgy a forma miatt automatikusan mindenki tizenkilencedikszázadozza, meg századfordulózza, de még az 1940-es években is gyártásban voltak.)
19 notes · View notes
fovarosiblog · 4 months
Text
Az elmúlt években végleg megdőlt az a tévhit, mely szerint a kerékpározás csak szezonális közlekedési mód. A MOL Bubit használó budapestiek ugyanis az év utolsó hónapjaiban is előszeretettel ültek kerékpárra: novemberben az átlagos napi utazásszám a 7 ezret is túllépte, és decemberben – a hideg idő ellenére – is több napon keresztül 5 és 6 ezer feletti volt a napi csúcs. Bár az átlagmutatón ekkor már érződött a tél érkezése, de még ennek ellenére is decemberben napi 4 ezres utazásszámot mért a MOL Bubin a Budapesti Közlekedési Központ. (BKK)
11 notes · View notes
csacskamacskamocska · 4 months
Text
Nem szabad vélemény
Sok kép, festmény, fotó, szobor, film és mi tartozik még a vizuális alkotások közé, szóval sok tetszik, sok meg nem, amelyik nem tetszik az NEM MŰVÉSZET! – sajna nem ez a definíciója annak, hogy mi művészet, bár igazán nincs definíciója, inkább csak hosszú, szubjektíven okoskodó magyarázatai :D :D Nem is ez a része foglalkoztatott, én leszarom, hogy ki mit fest – ha tetszik belájkolom, reblogolom, ha nem, továbblépek – hanem annak az érdekessége, hogy amit múzeumban látunk azt eleve művészi alkotásnak gondoljuk, művészi értéket kötünk hozzá. Pedig, lehet, hogy csak jobb vakolat tartotta a falon, mint a nála sokkal jobbat, ami nem maradt fenn. Illetve rengeteg mű fennmaradt, ami egy adott kor ismert festője készített, de mint festő nem valami jó. De az adott kor ismert festője. Bemész a múzeumba, és azt gondolod, hogy hűűűű, pedig nem hű egy kicsit sem. Kordokumentum, nem jóféle művészet. Meg azon gondolkodtam, hogy most kik jutnak állami megrendeléshez? Akik benyalták magukat. Ők maradnak majd fent, az ő alkotásaik élnek túl mindent is, aztán ők vagy jó művészek vagy nem. Kicsit olyan ez, mint a tévhit, hogy ami nyomtatásban megjelenik, az igaz. Ott van például Csontváry, akit mi nagy művésznek tartunk (én szeretem néhány festményét), de volt egyszer egy érdekes cikk róla, hogy felajánlották valami cserekiállításra, és a másik országbeli kurátor csak nézett, hogy ez egy tök érdektelen festő, mit akarunk vele, szerinte semmi különös. Néztem egy videót, Picassó fest egy női arc-hasú békegalambot. Heh, már akkor is készültek ilyen festős videók? A videó egyetlen értéke, hogy rajta van Picasso, aki elég jó csávó. A galamb meg galamb. Velőtrázóan közhelyes, és halmozza a közhely ingereket. Vagyis nem művészet, hanem giccs. Lenne, ha nem Picasso békegalambjának millió sokszorosítás tette volna mostanra közhelyessé.
De ezzel nem mondtam semmi okosat, csak ideöntöttem a gondolataimat. Néha persze felbasz egy agyonsztárolt kétes értékű valami, de volt egy érdekes élményem. Egy ismerősöm idős korában elkezdett festegetni. Járt valami iskolába is, ahol másolgattak képeket, próbálgattak technikákat. Picit irritáló amikor összeszalad 150 ismerős, hogy Icukadegyönyörűez, te meg látod, hogy nem gyönyörű, még csak nem is ügyes, max mint egy ötödikes. De belájkolod, mert kedveled az illetőt és egy simogatást megér, hogy talált valami örömteli elfoglaltságot. Ő meg festegetett rendületlenül, csinálta a feladatokat, baszkódott a technikákkal, és így két-három év alatt... szóval, mostanra tényleg jókat csinál. Már nem másol, lett érzéke a témaválasztáshoz, a kompozícióhoz, ügyesen kezeli az eszközeit. Már nem azon bosszankodom, hogy érdemtelenül dicsérik, hanem azon, hogy sokkal többeknek kéne tudnia, hogy ilyen ez. Melózni kell, rengeteget, és kialakul, megtanulható, elleshető. Hogy a gondolatokból, a személyiségből, egy hangulatból mennyi megy át egy alkotásba, talán az, ami tehetség kérdése, de nála például látom a lelkét a munkáiban. És az jó. Jó érzést okoz. A lényeg, hogy tényleg hagyni kell az embereket az örömeikkel, de akár a nyomorult manírjaikkal is. Néha persze nem könnyű, mert az ember belelátja valami saját küzdelmét vagy kudarcát és mocsok irigyek tudunk lenni, ha valakinek sikerül, ami nekünk nem. Ilyen kis szánalmas az ember. Akinek hiánya van az elismerésben, az kevésbé tudja szeretni más sikerét vagy örömét. Ami engem leginkább lenyűgöz, amikor valaki valami teljesen hétköznapi témát fest meg. Egy lebbenő függönyt, egy előszobaajtót, egy szalmakalap mintáit valaki arcán, egy félbehagyott reggelit egy teraszon. Ülök és bámulok, hogy miért és hogyan és hogy volt képes megteremteni, hogy ott vagyok, és látom amit ő látott? Hogyan csinálja? Hogy csinálja, hogy érzem az egész házat, a forróságot vagy a szelet, égeti a bőrömet a nap, elszorítja a szívemet valaki hiánya. Szóval nekem ez az élmény, amit sóvárogva keresek. Amikor a képen túl is van valami. de, ha vicces, a legbénább mém is kap egy lájkot :)
Tumblr media
14 notes · View notes
progarden · 8 months
Text
Tumblr media
A múltkori posztom tudatosan volt provokatív: azt mutatta be, hogy mennyire hamis köröket futunk le a függőséggel kapcsolatban. És ez ezért van, mert még mindig egy csomó tévhit kering azzal kapcsolatban, hogy ki a függő, mi okoz függőséget és miről ismerszik meg a függőség.
Ki a függő?
Az emberek többségének arról, hogy "függő", még mindig egy koszos mackós-kapucnis junkie, vagy egy remegő kezű üveges szemű alkoholista jut eszébe. Az meg sem fordul a fejükben, hogy a függőséggel küzdő emberek többsége - pont olyan, mint mi. Mindannyian. Figyelem, nem véletlenül írom azt, hogy "függőséggel küzdő ember": ezzel is szeretném hangsúlyozni, hogy nem valamiféle egzotikus állatfajról van szó. Emberekről, akiket nem az határoz meg, hogy "függők".
Csupán szenvednek, és a szenvedésük, aminek a gyökerei többnyire messze visszanyúlnak a gyermekkorba, újra és újra olyan zsákutcába löki őket, amiből önerőből nem képesek kijönni. Az embereket nem lehet felosztani függőkre meg nem függőkre, ez nem egy bináris opció. Sokkal inkább egy spektrum, amelyen az ember az élete során több irányban elmozdulhat.
Mi okoz függőséget?
Sokan még mindig felosztják a szereket jókra és rosszakra. Azt hiszik, hogy az általuk használt szer különb - hogy az nem okoz igazi függőséget. Az alkohol-fogyasztók egy része különbnek képzeli magát, hiszen ő "csak" iszik: ő normális, nem olyan deviáns, mint "azok", a "narkósok". A fűszívók egy része pedig meg van győződve arról, hogy a fű nem drog. Valójában nem a drog okozza függőséget, az csupán a függőségnek egy lehetséges tárgya. A függőség az elme megküzdési stratégiája a valósággal, aminek a tárgya nagyon sokféle dolog lehet.
Hogyan ismerszik meg a függőség?
Általános tévhit, hogy a függőséget csak a mennyiség teszi: hogy milyen gyakran és mennyit használ valaki. Pedig sokkal inkább azt kellene nézni, hogy milyen funkciót tölt be az ember életében és milyen hatással van az életére, a kapcsolataira, a testi-lelki egészségére. Gyakori tévhit, hogy az nem függőség, ami "csak" pszichés elvonási tünetekkel jár. Hiszen az "csak" a fejben van. Hát nem. Ami a fejedben van, az nagyon is valóság! Bármilyen szerről való lejövésnél nem a fizikai detox a legnehezebb, hanem az, hogy a saját elméd lemondjon arról, hogy a rövidtávú enyhülés ígéretével újra és újra belemeneküljön a szenvedés elől.
Végső soron szinte semmi sincs, ami jobban megkeseríti a függőséggel küzdő emberek és a hozzátartozóik életét, mint a tabusítás, titkolózás, tévhitek és megbélyegzés, ami ezt az egész témát övezi. Ugyanis ez áll annak a hátterében, hogy annyi ember képtelen felismerni, hogy bajban van. Mert önmagát folyamatosan egy általa képzelt "addikt", "alkesz", "drogos" stb. képhez hasonlítgatja, attól próbálja megkülönböztetni. Ugyanis retteg attól, hogy oda beskatulyázzák, hogy rásüssék a bélyeget, hogy "rossz ember". Zéró-összegű játszmának tűnik számára az egész: vagy tagadsz, hogy problémáid vannak, vagy feladod az emberi méltóságod.
Pedig nem: nem vagy rossz ember attól, hogy függőséggel küzdesz életed egy szakaszán. Ez nem határoz meg téged, nem kell egy egész életre szóló bélyeget magadra venni. Még akkor sem, ha egyébként a felépülésben lévő függő identitás sokaknak segít abban, hogy megőrizzék a józanságukat. Ember vagy, értékes ember, akinek vannak problémái ivással, szexszel, szívással stb. - de a legfőbb problémád soha nem maga a függőség. Az csupán mindig egy jóval mélyebb egzisztenciális, pszichés és spirituális krízisnek egy megnyilvánulása.
Máté Gábornak nagyon igaza van, amikor azt írja, hogy a függőség borzasztóan emberi dolog - és sokak számára paradox módon pont ennek a felismerése, a szégyen és tagadás elengedése vezethet el oda, hogy elinduljon a felépülés útján. Az első lépés gyakran a legnehezebb.
kép: Melankólia, Albert György szobra
9 notes · View notes
dajkag · 1 year
Text
Egyetek jót. Ha tudtok.
Szóval felmerült bennem a következő kérdés: ha a japánok meg tudják oldani azt, hogy ne tömjék szarral a népet, akkor nekünk ezt miért muszáj? Miért vagyunk mi még mindig a feldolgozott zsíros fos és az ipari gennykonzerv hazája?
Értem ezalatt azt, hogy én most elképesztően budget turista vagyok itt, nem szórhatom másfél hónapon át a pénzt (konkrétan tegnap ugyanazt ettem ebédre, amit egy hajléktalan is falatozott a konbini előtt:'))). Az eddigi egy hónap alatt összesen például háromszor engedtem meg magamnak azt, hogy kisebb éttermekben egyek, de amúgy összességében ez sem vágott földhöz, ugyanis az, hogy Japánban sokkal drágább minden mint Magyarországon, kurva nagy tévhit, különösen az elmúlt fél évet tekintve. Szerintem nagyjából ott tartunk, hogy kezdenek egálban lenni az árak. (Csak mondjuk ahogy utána néztem, itt egy külföldről érkező, kezdő angoltanár átlag fizetése olyan 250.000 yen környéke. Do the math, guys.)
Tegnapelőtt például egy nagyon hangulatos kis helyen, a Ginkakuji templom lábánál ebédeltem, egy udonért, egy tempuráért és egy teáért 1500 yent fizettem, ami nagyjából 4200 ft (tea nélkül 1100 lett volna) és itt már azért egy kicsit elengedtem magamat. de amúgy megérte, mert egy nagyon jó ebéd volt és hát itt ugye olyan dolgok miatt sem kell aggódnod, mint a jattolás végtelenül undorító intézménye, de hagyjuk is, nem ez a lényeg.
Tumblr media
A lényeg az, hogy általában konbinikből szoktam ebédelni/vacsorázni, ahol tök fasza készkajákat lehet kapni, átlagosan 350-650 yen közötti árfekvésben, szóval úgy átlagosan 1200-1500 forintból megebédelek, ha otthon nem főzök több napra előre, akkor szintén ez az átlag. Az ilyen konbinis kaják többsége amúgy színvonalban szerintem teljesen rendben van, gyakorlatilag összehasonlíthatatlan azokkal a szörnyűségekkel, amiket otthon egy áruházban, egy benzinkúton vagy akár egy kifőzdében kapsz ugyanennyiért. Arról nem is beszélve, hogy kibaszott jó előre csomagolt pékárukat, szendvicseket és ilyen szarokat lehet kapni 100-250 yen közötti árfekvésben, reggelire például tökéletesek.
Tumblr media
Szóval nagyjából ugyanannyiért mint Magyarországon (sőt, röhej, de néha kevesebbért) klasszisokkal jobban eszek, és mindezt a minden sarkon megtalálható Seveneleven, FamilyMart meg Lawson üzletekből. A legtrashebb dolog amit toltam, az tényleg a 150 yenes instant ramen volt (ami össze sem hasonlítható mondjuk a Knorr vagy a Maggi instant tésztás ocsmányságaival, lásd a képet alább), és mondom ezt úgy, hogy tényleg a legolcsóbb étkezésre vagyok most berendezkedve.
Tumblr media Tumblr media
Ja, és azt már nem is említeném, hogy ha főzni akarsz, párszáz yenért a legkisebb utcai zöldségestől sem a szottyadt, aszalódott fost kapod, hanem gyönyörű, élettől duzzadó, finom zöldséget. Csak ránéztem valamelyik nap egy forgalmas út melletti zöldségesnél a spárgára meg a gombára és konkrétan megindult a nyáltermelésem.
Szóval valaki magyarázza el nekem, kérem, hogy Magyarországon miért kell nyelnünk a szart? Miért nem gyújottuk még fel az összes retkes fospisztoly Spart, Penny-t, CBA-t és minden egyéb gennyes hányadékot? Miért nyeljük olyan szívesen a fospürét és miért nem követeljük azt, hogy a pénzünkért cserébe normális, emészthető, minőségi, friss, lehetőség szerint hazai alapanyagokból készült ételt tegyenek elénk? Elvégre a mondás is azt tartja – nagyon helyesen –, hogy az vagy, amit megeszel. Asszem nem véletlen, hogy a szállásadóm, T.-san már 93 éves, nekem meg a nagyszüleim többsége a hetvenet alig élte meg.
(Ja, és amúgy meg aki régóta követ, az tudja, hogy tőlem eléggé távol áll a bezzegországozás meg a magyarozás, szóval értsd úgy, ahogy akarod.)
25 notes · View notes
haw-duck · 4 months
Text
,,magyarázhatok, na, de nem nagyon értik, az, hogy ismersz engem; a legnagyobb tévhit"
5 notes · View notes
wmmusicacademy-blog · 10 months
Text
TikTok: hogyan kezdj bele és meddig juthatsz fél év alatt?
Milliós videómegtekintés, százezres nagyságrendű átkattintás, és mindez akár fizetett hirdetések nélkül. A TikTok még mindig az új, "misztikus" csodaplatform, amelyről rengeteg tévhit kering. 
Sokan azért nem is mernek belevágni, mert nem tudják, milyen energiabefektetéssel milyen eredményekre számíthatnak. Többek között erről beszélgettünk a 90 perces ingyenes, online webináriumunk során, melyből kiderül az is, hogy
- milyen taktikákkal tudod növelni a TikTokon az organikus videóid eredményét,
- egyáltalán mi számít sikernek a TikTokon és hogyan gyűjts ötletet a videógyártáshoz, vagy
- ha fizetett hirdetésekkel szeretnél még látványosabb eredményeket elérni, akkor mennyit érdemes költeni, milyen típusú fiókból érdemes hirdetéseket indítani és
- milyen taktikákat érdemes alkalmaznod, ha szeretnéd átütni azt a pontot, ahol esetleg megrekedtél, illetve
- végül, de nem utolsó sorban 30 percnyi kifejezetten zeneipari szereplőknek szóló tudásanyagot is összeállítottunk, hogy bátrabban vághass bele a TikTok-jelenlét kialakításába!
A webináriumot Lippai Péter, az Unnamed Promotions szakmai vezetője tartotta Gedeon Andrea operatív vezető és Dejcző Alexandra ügyvezető társaságában - ha lemaradtál róla vagy csak szeretnéd újra megnézni, indítsd el a lejátszást!
youtube
8 notes · View notes
libirk · 1 month
Text
A gazdasági hanyatlás hatalomtechnikai okokra is visszavezethető. "A hatalom koncentrációja az autokráciákban olyan vezetők kezébe kerül, akiket egy lojális, kritikátlan környezet vesz körül” – állapítja meg a jelentés. Ez csökkenti az alternatív megoldások mérlegelésével történő kormányzás képességét, miközben egyre jobban kiépül a klientúra és a protekcionizmus.
0 notes
bdpst24 · 3 months
Text
Az 5 legfontosabb tévhit a párterápiáról
Az 5 legfontosabb tévhit a párterápiáról
Valentin-nap környékén a szerelemről szokás beszélni. Szállonganak a piros szívecskék, nyílnak a vörös rózsák. Nyilván sokan vannak, akivel ilyenkor nincs kivel ünnepelni, de olyanok is sokan akadnak, akiknek párjuk ugyan van, de éppen kevesebb örömöt és boldogságot érzékelnek a kapcsolatukban. Talán ez az időpont, az angolszáz szokásokból nálunk is meghonosodott ünnep, a szerelmesek napja egy jó…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
madarashirek · 4 months
Text
Akkorát ásított, hogy a száján fordult ki a gerince - szürreális látvány a pelikánok szokása, amitől az állatkertben is libabőrös lehetsz | Promotions.hu
0 notes
csacskamacskamocska · 6 months
Text
Nehéz választani
abból a mindenből, ami a fejemben kavarog. Talán inkább csak a témáktól, a kérdésektől szabadulok most meg.
BIZTONSÁG a lebegtetés, az elhazudás, homály – az elköteleződés képtelensége, amit mindig a párkapcsolatra alkalmazunk, pedig ez általános jellemzője embereknek. Nem mondja ki amit valójában gondol, mert az elköteleződés valami mellett. Amiről azt gondolja, hogy az követel tőle valamit, amit ő szeretne elkerülni. Nem mond konkrét időpontot, nem mond konkrét terveket, nem határol be semmit. Vagyis ez egy szar megküzdési stratégia amivel rengeteg dolgot lehet elkerülni. Kivárni amíg elmúlik az a dolog, ami elől menekül. Pffff.
A kapcsolatokról nem beszélés Ez is kapcsolódik az előzőhöz, mert nem ad támpontot a partnernek és nem nyílik meg érzelmileg így nem lehet kapcsolódni és ő sem kell, hogy szembenézzen azzal, hogy esetleg hibázott valamiben.
A bocsánatkérés. Az őszinte bocsánatkérést ÉRZED. Érzed, hogy a másik nem a konfliktust akarja felszámolni egy jó taktikával, hanem átérzi, hogy bánatot okozott. Nem tolja le magáról a felelősséget.
A felnőtt ÉN. Része, hogy tudjuk, hogy amit teszünk mit okoz a másikban, milyen érzéseket, érzelmeket gerjeszt. Tudjuk, képesek vagyunk az empátiára és felvállaljuk azt is, hogy szándékosan tesszük, és azt is, ha nem voltunk vele tisztában, de már felfogtuk.
Az egészséges psziché. Uh, ez kurvanagy kérdés. Felrémlett az elmúlt 10 évből jópár alkalom amikor, uh, hát minden volt amit csináltam, csak éppen nem egészséges. Próbáltam mentségeket találni, anyám meg a traumák mindig erős kártyák, és a középszerűség elkerülésének narcisztikus kártyája is benne van a pakliban, de erősen a tévhit is, hogy az élet a komfortzónán kívül van, vagyis át kell lépni folyton a határokat. Hát, én is bedőlök tévhiteknek, nincs mese. Nagyon nehéz az embernek megtalálni saját magát a káoszban. Mikor jön rá valaki, hogy vele van baj és nem muszáj az egész életét úgy lehúzni, ahogy egyszer valahogy összetákolta a pszichéjét?
„Nem tud nem bántani”. Ezt írta valaki az egyik posztomhoz és ez fájdalmasan mélyre ment. Mert így van. Valójában erre nem tudok semmilyen megoldást. Nagyon szomorú vagyok e miatt.
Tumblr media
8 notes · View notes