#tájékozatlanság

[csacskamacskamocska]

Nekem is megvan a magam véleménye

Beszélgettünk a minap és a társaságban volt egy növénybiológus professzor. Fel is világosított gyorsan, hogy miért értelmetlenség kollagénes vizet inni. Tulajdonképpen miért értelmetlen kollagént inni. Leegyszerűsítve: az emésztéskor alkotórészeire bomlik, amiből a szervezet nem kollagént fog előállítani, hanem bármit. Oké, de ha nem iszom meg, akkor nem viszem be azokat az alkotórészeket amikből esetleg kollagént gyárt a szervezetem. – mondtam. Bármiből gyárt amit egy normál táplálkozással beviszel. Vannak gyógyszerek, amik valóban a kollagéntermelést segítik, amiből a szervezet nem tud mást kezdeni, mint kollagént, de ezek nem azok amiket a CBA-ban vagy a drogériában árulnak. Humbug az egész, de legalább ártalmatlan átverődés. Nagyon nem rázott meg a dolog, volt egy ilyen gyanúm, valójában sokszor van olyan gyanúm, hogy átbaszódom, amikor a működés mechanizmusát nem értem vagy kétlem. Nade nem tudok én mindent, lehetek tájékozatlan vagy akár BUTA is, akinek nem áll össze a fejében valami, míg más dolgok meg szuperül összeállnak, bár, aki használja az agyát az ritkán ostoba. Menjünk kicsit ezen a butaság vonalon. Konkrétan fáj, amikor kedves ismerőseim nyereményjátékokat osztanak meg a facebookon. Szekunder szégyen vagy ilyesmi. Próbálok arra gondolni, hogy nem gecibuták, csak... sodródnak, nem erőltetik a gondolkodást, hiszékenyek. Azt hiszik, hogy korrektek velük, mert ők azok. Ám, amikor az exem új barátnője vagy a szerelmem exbarátnője az, aki mást sem oszt meg csak nyereményjátékokat, akkor nagyon röhögök. Vele nem kivételezek, ő gecibuta. Vagyis más megítélése nagyban függ a viszonytól.

A növénybiológus professzornak joga lenne lebutázni engem, amiért kollagént iszom, de nem teszi. Nem gondolja, hogy az ő sokiskolázott tudása és 50 év munkája evidencia, ezért nem várja el. Kedvesen elmagyarázza, ha érdekel, ha nem, akkor igyadcsak. Bele tudok szeretni egy ilyen gondolkodásmódba. Mindig is a gyengém volt az okos és megértő férfi.

Tegnap szembesültem vele, hogy van ez a tévképzetekből álló életforma. A képzettség nélküli, a valós tényeket nélkülöző hiedelemvilág, amiben évtizedeket tudunk eltölteni. Például a természetgyógyászattal kapcsolatos dolgok vagy az emberi természettel/viselkedéssel kapcsolatos dolgok, a pszichológia mocsara. Felesleges rettegni a virtuális világtól mert egy virtuális világ él mindenkiben és tűzzel vassal fogja védeni. De talán a természetgyógyászat halad az élen. Kiléptem egy csoportból, ahol egyszercsak úgy láttam magam előtt a feltett kérdést és a válaszokat, ahogy Neo érezhette magát amikor a saját szemével látta a mátrixot. A hiányaink sodornak bele ezekbe a sajátságos mátrixokba. Szeretjük a divatokat. A szellemieket is. Néha azt hisszük fejlődünk, pedig csak divatot váltunk. Ki az, aki szezononként átalakítja a lakását az ikea ajánlása szerint? Hát mi, az egész gondolkodásmódunkat képesek vagyunk.

Jó sok faszságot beszéltem az elmúlt években. Még akkor is, ha időnként érdekes utazás volt.

Nade számít-e ez, ha senkibe nem akartam beleállni pároslábbal, sőt, igyekeztem megvédeni embereket a sérüléstől, felismerhetetlenné tenni, távoltartani. Jogom van-e megteremteni a tumblin a saját agyam meddőhányóját?

Azt gondolom, hogy az önirónia egy járható út, egy elfogadható leckéztetés, a vélemény odamondásból még a legempatikusabb. Lenne, csak kevesen használják. Sajnos a nem elfogadás volnalon még van bennem elég sok indulat, még lesz róla poszt, amíg ki nem ürül, amíg minden része magyarázatra nem talál bennem vagy a visszajelzések, visszaigazolások által feloldódik.

Az egoizmus, hogy emberek miattad csinálnak valamit és nem maguk miatt, ez az egoizmus mosolyogtató. Röhögök magamon is sokszor.

#vélemény #butaság #tájékozatlanság #kollagén #természetgyógyázat #blog #ego #08-27

[angelofghetto]

Kemény.

Alcím lehetne: hogyan pusztítjuk a jövőnket a jelenben érdektelenség, rossz dogmák, tájékozatlanság vagy smucigság okán.

Pár hozzáfűzésem: Ismertem olyan családot, ahol mindkét fiatal szülő intézetis volt, nekik nem segély kellett, hanem életvezetési tanács, pl. hogyan kezeljék a havi csekkeket és az élelmiszer vásárlásokat, mert ők nem családban nevelkedtek, tehát erre nem láttak mintát.. vagy hogyan kell felszeletelni egy kenyeret, mert az intézetben mindig szeletelve kapták.

Voltam én is olyan helyzetben, hogy azért nem tudtam szülői értekezletekre járni, mert nem tudtam kigazdálkodni az útiköltséget. Mikor egyszer mégis elmentem a város másik végébe az igazgató meghívására, és a beszélgetés során számára kiderült, mekkora büdös nagy szegénységben élünk, elcsodálkozott: de hát a gyerek mindig olyan szépen, tisztán, rendezetten járt suliba, nem gondolta volna, hogy ilyen problémáink lennének. Mintha aki csóró, annak büdösen, koszosan, szakadtan kéne járnia. Régen erre szolgált a családlátogatás intézménye, ami feltérképezte a gyerek otthoni körülményeit.

Vagy a másik dolog, hogy a 7 éves nagy egyedül zárta a lakást, vitte el a kicsit az oviba, és ment be egyedül a suliba, mert én hajnalban jártam melózni, mikor az ovi még bőven zárva volt.

Nagyikám mindig azt mondta, aki sír, attól el kell venni, mert aki igazán szegény, az mély hallgatásba burkolózik, mert szégyelli, mintha az ő hibája lenne. Ebben határozottan van valami, és valaha volt is erre egy jól működő jelzőrendszer, és megoldó hálózat, de mára, mint annyi mindent, a csodás kormányaink rendre szétbarmoltak.

[parsorosok]

Tájékozatlanság es a parkapcsolat

Az a baja, hogy egyreszt nem vagyunk ugyanazon a fordulatszamon (gyorsabban gondolkodik nalam) masreszt tajekozatlan vagyok. Es nem hatok ra inspiraloan.

Ezek mind elofordulhatnak majd mas parkapcsban is. Hogy javitsam ki a fentieket? Mondjuk a tajekozatlansagra vannak tippjeim: olvasok. De a fordulatszamomat h noveljem?

[nyuszimotor]

Ki gondolta volna

[msspica]

ezt a cikket anyukam kuldte. az esetek 99,9%ban olvasas nelkul torlom, a ma.o belugyeirol szolo cikkeket, mert whodafuck cares mi tortenik egy leszogelt koporsoban. De ezt most megnyitottam, elolvastam es jol szorakoztam, mert ezeket kb szo szerint elmondtam evekkel ezelott. Before it was cool :D :/

“ Gy. D./WMN: Milyen katasztrófát vizionál? V. T.: Teljesen tájékozatlanok leszünk a világban, és a gyerekek útját már nagyon korán elvágják arra, hogy önmaguk lehessenek, és sikereket érhessenek el. Sokkal nyitottabb, tágasabb volt a világ – most iszonyatosan beszűkítjük. Mindenhez papír kell, és azt csak az kapja meg, aki minden tárgyból egyformán jól teljesít, holott ilyen nincs. Illetve az igazi tehetségek között nagyon ritka – ők általában csak egy-egy tárgyban jók, a többit leszarják. Ez a törvény egy egész populációt kontraszelektál. Ez alól próbálják kimenekíteni a gyereküket, akiknek módjuk van rá. És eddig még ezt-azt lehetett csinálni mellette. “

“ V. D.: Mellette tényleg nyugodtnak tűnök. Én sokkal nagyobb problémának látom, hogy mindenki elmegy külföldre, aki más világot szeretne. Nem itt akarja megvalósítani azt a más világot, mert úgy érzi, itt nem lehet, hanem inkább elmegy. Azt lehet látni, hogy a tájékozatlanok maradnak itt, ami nem vetít előre semmi jót. Gy. D./WMN: Mit lehet ez ellen tenni? V. D.: Rövid távon én sem tudom, hosszú távon pedig csak úgy oldódna meg, ha annyit változna a társadalom, hogy már másmilyen világot szeretne. Amíg arra szoktatnak egy társadalmat, hogy a kiskapukat keresse, csaljon és ügyeskedjen, addig nehéz a rendszert megváltoztatni “

“ V. T.: Szekfű Gyula, a kitűnő legitimista, királypárti történész ’42-ben Valahol utat vesztettünk címmel írt egy nagy cikket a Magyar Nemzetben, mert úgy gondolta, katasztrófához vezet, hogy a háborúban Németország mellé álltunk. ’45-ben pedig, amikor visszatekintett ezekre a rémes évekre, megállapította, hogy sok középosztályt látott már a világban, de olyan tájékozatlant, mint a magyar, még sosem. A magyar középosztály jelentős része ugyanis még akkor is a csodafegyvert és a németek győzelmét várta, amikor már rég eldőlt a háború végkimenetele. “

“ A tájékozatlanság lehetővé teszi, hogy bármit bebeszélhetnek az embernek. Ez fenyegeti valójában a nemzet létét, de minimum a jóllétét. “

[keresztyandras]

Ayapaneco

Krebsz János >Az ayapaneco nyelvet Mexikóban már csak ketten beszélik. Egy faluban élnek egymástól ötszáz méterre, de nem állnak szóba egymással. A tájékozatlanság magabiztosságával szólunk hozzá a kérdés leglényegéhez. Köztudott, hogy globális és technicista, valamint kapitalista és rövidlátó jelenünk halálra ítél sokféle növény- és állatfajt, ezen kívül elszennyezi az összes életfeltételt a…

View On WordPress

[wwmaci]

A járvány-relativizálók között ugyanis szép számban vannak, akiket azért nem érdekel az egész „vírus mizéria", mivel úgy vélik, hogy ők maguk egészségesek, a többiek meg lesz, ami lesz. Az áldozathibáztatás fasisztoid eszméi is terjednek bizonyos közösségekben, azt állítván, hogy az alapbetegségben szenvedők magukat okolhatják, ezért megérdemlik a sorsukat.

Az ilyen nézetek minősített módon veszélyeztetik a társadalmat, hiszen egy fertőző betegség nem magánügy, egy személy ugyanis nem csupán elszenvedője, hanem forrása is lehet a betegségnek.

...

Megvan, mit kell mondani a sok 'majdéntudom' Jánosnak, hogy válaszul egy buta nézést kapjunk 😃

De vannak, akik a járványt tisztán politikai kérdésnek tartják, ami a Fidesz érdekében áll... Meg vannak olyanok is, akik az egész tudományt tagadják:

„a tudomány nem létezik, mert a tudomány – amint Karl Popper is írja – nem az igazságot éri el”.

Ezen a vitán azért nem érdemes rugózni, mert hiába vitatott a tudomány igazságkeresésének hatékonysága, talán nem a járványkatasztófa a megfelelő pillanat, hogy előcitáljuk a tudományosság elleni összes muníciót. Most a tudománynak azzal a mértékű társadalmi elfogadottságával kell beérnünk, amivel a járvány kirobbanásának pillanatában rendelkezett. Hol voltak a tudományellenes hangok, az @azonnali tudománykritikája a járvány előtt? Hát nyilván őket is a klikkvadászat hajtotta ki a mezőre, nem az igazság keresése. Ezért nem érdemes a tudomány létjogosultságán sem vitázni most sokat.

Az pedig, hogy közérthető választ kapnak valakitől, még nem jelenti azt, hogy ez a válasz egyben igaz is. Éppen ebben rejlik Gődényék sikere.

...

Verbális szembeköpés az a minősíthetetlen cinizmus, ahogyan a szerző azzal szembesít, hogy Gődényék sikeresebbek a néplélek meggyőzésében, mint a szakma. Ha ez valóban fájna Bakó Beának, akkor azt javasolnám, hogy az Azonnali szálljon be ebbe a csatába ...

Ebbe sem így lett volna érdemes Boldogkői Zsolt virológusnak beleállnia, hiszen hol feladata a tudománynak a tömegek meggyőzése? A tudomány az, hogy ha érdekel, elolvasod a könyben, ha nem, akkor "Csókolom!" 😃 A tájékozatlanság csakis az alanyt minősíti, nem a tényeket.

Brumm!

#tudomány #vírus #koronavírus #bölcsesség #azonnali #virológusok #macikomment

[hicapacity]

és a tájékozatlanság.

#ateizmus #antiteizmus #nonteizmus #életmentő szekularizmus #cmintcapa #© #félelem #SzeretetForradalma #szeretet #ha cápát szeretsz #Tudja hol szeret a cápa

[onsieluenkeli]

Tudjátok azért felemelő érzés olyat látni hogy a WMN olvasók, méghozzá a lelkes rajongók között is akad azért 1,2 burkoltan homofób személy. Idősebb nők akiknek 100% valamelyik hozzátartozójuk erősen szélsőjobbos lehet... Utazgatni, világot látni... ebben nem igazán szerencsések.

Most már ott tartanak, hogy nem ömlesztenek tömény gyűlöletet a hozzászólásaikkal, és sokkalta jobban odafigyelnek arra hogy kissé "szebben" hangozzon a véleményük, de még mindig a tudatlanság és a tájékozatlanság süt le (sajnos) róluk. Tanultak, fejlődtek... és remélem x év, és x olvasgatás, és tájékozottság után talán ők is rájönnek a tévedéseikre. Talán jobban értik, vagy megértik az lmbt témákat, már ha persze képesek venni a fáradságot is rá. Biztos vagyok benne, és szerintem mindenki aki olvasta őket, tudjuk hogy nincsenek is valódi meleg ismerőseik... Azután ironikus azt is látni hogy a Facebook-on ezerrel kiállnak a ♿ mozgássérültek mellett, persze lesajnálva őket. De azt nem tudják hogy ez a hónap a mozgássérült Pride is. És hogy közöttük is milyen sok a meleg, biszex stb... Nem értik azt amit elitélnek. De hála az égnek, azért kevesebben vannak.

Az érdekesség

Értitek... Ők még tudatosan nem vették még észre azt, hogy mégis ott vannak egy nyitott, szivárvány párti, toleranciát, és egyenlőséget is hírdető 🌈 WMN portálon, és ráadásul „lelkes rajongói” titulusban. = Ott akarnak lenni egy elfogadó, vitatkozó, s megértő közösségben. lol

...

A másik amitől hátast dobtam, 👏 hogy idősebb férfiak is írogattak be egészen elképesztő és békességre törekvő gondolatokat. Tisztára mint a „Vejedre ütök” című 🎬 film.

Tudjátok van a Segg Bekúr, és Mr. Burns (RobertDeNiro) akiről azt gondolnád reménytelen őskori intoleráns konzervatív após... pedig igenis elképesztően jó fej, és nem fél kiállni a jó mellett. = Az olyan gesztusok nagyon elegánsak az 50, 60 évesektől. Nem mélyednek bele töményen az lmbt témába, tudják hogy néhány ezres kissebbsegről van szó, a rengeteg gyűlöletkeltés miatt is-is lazán... csak detto békességre vágynak. Igazuk van, jó hogy felébredtek. Ennyi.

...

...

Magyarország most ott tart, hogy látszik azért akadnak olyanok akik utána néznek, és LMBT témák érdekli őket. Magyaráznak (megértésekkel) kommentekben. Én ezen már úgy 15 éve b@sszus túl vagyok. Mosolygok rajtuk. (Unalmas)

Viszont döbbent arccal látom, hogy itt a Tumblr-en külföldi fiatalok hetero TS zászlóhasználata miatt elmélkedtek, és pontosan tudják azért akadnak is-is esetek. Értitek... hetero és szic emberek tisztában vannak olyan problémákkal is, amelyeken eddig max csak sorstársakkal tudtál vitatkozni privát oldalakon. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet is látok. Ők is túl vannak a felszini magyarázkodásokon, és mélyebb témázgatást keresnek.

(Amúgy szerintem jogos a használat, hisz a szívárvány mindenkié.)

Ez olyan mint az Endometriózis. Régen szerintem hírből se ismerték ezt a betegséget a legtöbben. Akinek volt... arra azt mondták "biztos mert nem szűlt", vagy "szimulál". Ma pedig minden jóérzésű személy azonnal adna tippeket, trükköket, ötleteket egy endo-s nak csak azért, hogy csillapodjon a szenvedése, és hogy ne adja fel, és hogy élhetőbb életet éljen... Nem?! = Többen értik, és megértik.

.

[csacskamacskamocska]

80

Nem öltöztették fel. Ott ál félig pucéran, mezitláb. Lehet, hogy indult valahova, csak elfelejtette hova, úgyhogy álldogált. Ugyanaz a póló volt rajta, mint csütörtökön. Más semmi. Ha egy filmben lennék, üvöltöztem vona a nővérrel, hogy miért nem öltözteték fel és hol van a ruhája? De nem egy filmben vagyunk. Az ügyeletes nővér bedugta a fejét, ránézett anyámra és azt mondta: uramisten. Aztán nem láttuk többet. Anyámat betakargattam egy paplannal, mint egy nagy steppelt kabáttal.

Felköszöntöttem. Vittem gyerekpezsgőt. Ma mosolygott is.

Fel tud bosszantani az a fajta arrogancia, ami mögött csupán tájékozatlanság van. Én is szoktam így tévedni, de utána szégyellem magam és igyekszem elismerni, hogy nem tudtam valamit vagy hülye voltam. Az arrogancia ellenszenves és irritáló. Az, aki 50 évesen is rászorul, hogy az anyja folyamatosan kisegítse pénzzel, arra nehéz idők várnak, ha nem lesz öröksége. Remélem, nem hozzám jön majd.

A szeretet sokkal kevésbé érthető dolog, mint a szerelem. Mégse foglalkozik vele senki. Olyan természetesnek vesszük. Még sosem hallottam senkitől, hogy újongott volna, mert valaki szereti.

Autista orvosról szóló sorozatot nézek, úgyhogy azt hiszem egy rakás autista bejegyzésem lesz. Rémesen rá tudok hangolódni filmekre. Ez a színész vagy valóban autista vagy zseni vagy a rendező zseni, pedig próbálom kiszúrni, hogy mikor bukik le a főszereplő. A gonoszok viszont rettenetesen papírszagúak és gyakran úgy nevetnek, mint valami bábelőadáson. HA-HA-HA-HA! Rémes.

Elég jó béke van mostanában megint. Ha autista lennék, biztos ilyen vagy hasonló naplóbejegyzéseim lennének.

Már nincs Asperger, csak autizmus spektrum zavar van amiben benne vannak a magasan funkcionáló autisták is, akiket Aspergeresként határoztak meg egy ideig. Nem betegség, mentális zavar. A demencia is az.

#80 #születésnap #autizmus #demencia #04-01

[hitelmax-blog]

5 pénzügyi kérdés és válasz

A magyarok pénzügyileg sérülékenyek, aminek oka nem más, mint a tájékozatlanság. Igyekeztünk összegyűjteni néhány fontos pénzügyi kérdést, és természetesen a választ is hozzá, mely a mindennapi életben segítségére lehet.

Miért fontos a bankválasztás?

A havi banki költségek között akár több ezer forint különbség is lehet. Érdemes több bank ajánlatát is megnézni, gondolja át, hogy hol nyit bankszámlát. Sok pénzintézet bankszámlanyitási akciókkal csábítja magához az ügyfeleket. Mielőtt elkötelezi magát valamelyik banknál, fontos, hogy:

Nézze meg, hogy ezek az ajánlatok milyen hosszú ideig tartanak.

Milyen feltételeket kell cserébe teljesíteni?

Mi a következménye annak, ha nem teljesülnek a bank elvárásai?

Hosszabb távra számolja ki, hogy mennyibe kerül havonta a bankolás, és ne csak akciós időszakot vegye figyelembe.

Hogyan válasszon bankkártyát?

A bankkártya kiválasztásának legfontosabb szempontja, hogy mire szeretné használni. A bankkártyák díja között több ezer forint különbség is lehet.

Amit érdemes figyelembe venni:

Hányan fogják használni a kártyát.

Szükséges-e hozzá esetleg társkártya, aminek külön díja van.

Belföldön, vagy külföldön szeretné használni.

Mennyibe kerülnek a bankkártyához tartozó szolgáltatások. Olyan számlacsomagot válasszon, amibe azok a szolgáltatások tartoznak, amiket használ. A felesleges szolgáltatásokat pedig le kell mondani.

Ingyenes készpénzfelvétel

Havonta két alkalommal 150.000 Ft-ig ingyenes a készpénzfelvétel. Ez egy igen kedvező lehetőség, ne feledje, ha készpénzre van szüksége. Érdemes átgondolni hó elején, hogy körülbelül mennyi készpénzt fog elkölteni, hogy jól ki tudja használni az ingyenes felvételt.

Hogyan érdemes hitelt választani?

Ha hitelre van szüksége, jól gondolja át, mert mindenhez másféle hiteltípus illeszkedik, esetleg érdemes egy szakértő véleményét is kikérni. A hitelfelvételnél fontos a kamat, a THM, a törlesztőrészlet, és a futamidő helyes megválasztása is. Csak akkor vegye fel hitelt, ha tényleg szüksége van rá. Ne csak számlavezető bankja ajánlatát hallgassa meg, hanem más hitelintézetek konstrukciói között is válogasson, mert elképzelhető, hogy kedvezőbb ajánlatot is kaphat.

Az eladósodás veszélyei

Mielőtt kölcsönt vesz fel fontos, hogy felmérje a hitelfelvétel kockázatait, és pontosan átlássa pénzügyi teherbíró képességét. Egy rosszul megválasztott hitellel könnyen adósságokat halmozhat fel.

[korkep-blog]

Flick László: Az uniós jelentések célja a nyomásgyakorlás és az ellenségkép-teremtés

A hetes cikk szerinti eljárás alapjának szánt érvelés nem ad reális alapot a legerősebb szankció életbe léptetésére

A hetes cikk szerinti eljárás alapjának szánt érvelés nem ad reális alapot a legerősebb szankció életbe léptetésére.

  Az Európai Parlament költségvetés-ellenőrző bizottsága 13:2-es arányban elfogadta a magyarországi korrupcióhelyzetről szóló véleménytervezetét, amely csak egy lépcsőfokot jelent egy hosszú, Magyarországgal szembeni jogi procedúrában. A jelentés minősége azonban leleplezi az eljárás valódi, politikai természetét. Egyrészt érezhetően elkezdődött az európai parlamenti választási kampány, amelyben a fő törésvonalat a brüsszeli politikához való viszony fogja meghatározni, és ebben Magyarország ellenségképként szolgál majd a brüsszeli politika pártolóinak. Másrészt pedig várhatóan fokozódni fog a politikai nyomásgyakorlás a magyar kormányra a migrációs politika kapcsán.

  Ezt a héten elfogadott szakbizottsági véleményt is csatolni fogják az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságának, Magyarországról szóló jelentéséhez (Sargentini-jelentés). Ez utóbbinak európai parlamenti elfogadása esetén, a jogállamiság elvének megsértésére hivatkozva kezdeményezhetik ősszel a 7-es cikk szerinti eljárást, amely szintén egy hosszabb, többlépcsős folyamatot jelentene.

  Az évet átívelő vitára lehet tehát számítani, amely ugyan jogi procedurális keretek között fog zajlani, de egyértelműen politikai motívumok vezérlik. A költségvetés-ellenőrző bizottság fentebb említett véleménytervezete jól rámutat arra, hogy a szakbizottsági vélemények lényegi célja politikai nyomás gyakorlása a magyar kormányra.

  A hetekkel ezelőtt már megvitatott szakbizottsági véleményt az eredeti előterjesztéshez képest további 38 módosítással dúsították fel, egészítették ki vagy alakították át. Ezekkel együtt, a Sargentini-jelentéshez – vagy az évekkel ezelőtti Tavares-jelentéshez – hasonlóan, több olyan állítást tartalmaz, amelyek elfogultak, pontatlanok vagy egyszerű általánosítások. Három nagyobb csoportba sorolhatók ezek a félrevezető kritikák: szelektív információ, tájékozatlanság és objektív tényalap nélküli kritika.

  (…)

  Mivel a hetes cikk szerinti eljárás alapjának szánt érvelés nem ad reális alapot a legerősebb szankció életbe léptetésére, joggal feltételezhető, hogy a szakbizottságok akciójának valódi szerepe kettős: egyfelől politikai nyomásgyakorlás a migrációval kapcsolatos vitában, másfelől pedig ellenségkép-teremtés a jövő évben esedékes európai parlamenti választás kampányában.

  Mandiner.hu/ Nézőpontok Blog, Az uniós jelentések célja a nyomásgyakorlás és az ellenségkép-teremtés

Nyitókép: twitter/V4 Report

#flick lászló #LIBE-jelentés #mandiner.hu #nézópontok blog #sargentini jelentés #Szemle

[aretsorozat]

A Rét XXXVI. rész, 1. buborék

NINCS IDŐ A FÁJDALOMRA?!

BEKAPOD, LENYELED!

TÍZ PERC SE, CSAK HAT!

Réti Hírek. Ettől némi hangulat támad a Tokaji Borozóban. Előkészületek egy szeánszra. Kisbabos vesztésre áll a Hell Combatvab, de felfedezi Hubát.  Dezső disznó őriz és véd. Benjamin Cser Botonddal álmodik

GAZDAG KÁBEL/RÉTI HÍREK

NE ENGEDJE MEG MAGÁNAK A TÁJÉKOZATLANSÁG

LUXUSÁT!

 Vagy nem kíváncsi? Sőt? Már ön is úgy van ezzel, minél kevesebbet hírről értesül, annál jobb? Akkor van esély arra, hogy legyen egy jó napja, ha be se kapcsolja a tévét, a rádiót, netán a számítógépet?

Rendben. Ezzel akár még egyet is értenénk, ha elárulja, hogy akkor mit tesz helyette. Ül otthon és néz ki a fejéből? Netán egy könyvet vett a kezébe?

 Ne már! Mi maga? Egy tojásfejű bölcsész? Hiszen már ők se olvasnak.

Ők is csak a képeket nézegetik, mint az egyszeri csimpánz a betűfelismerő

intelligencia tesztben.

A szerkesztő

 Esetleg kellemes és hosszan tartó beszélgetést folytat a házastársával?

Gyermekével? Anyósával? Vendégségbe megy vagy vendégeket fogad?

Nézze, egy napra ennyi elég is ehet. Hiszünk önnek. No de holnap? Holnap után? A jövő héten?

Na jó. Ha ön tényleg nem vevő a Gazdag Kábel/Réti Kurír szolgáltatásaira….

No de Hanga Marilyn Edinára?

Még rá se? Ajaj. Ha ez így van, önnek valószínűleg orvos segítségére lenne szüksége. Ha ön hölgy, akkor azért, mert önből már kiveszett amaz irigység, ami minden egészséges emberi elme természetes alaphangulata kell legyen, amikor egy dekoratív vetélytársat kell elviselnie. És el kell viselnie a látását, mert enélkül nem tudja őt gyűlölni eléggé intenzíven, noha titokban, oly mélyen tudat alá rejtve, hogy talán még ön se tud róla. Pedig ott van az. Ám ha nincs: mondom. Ön azért fizeti a társadalombiztosítást (fizeti?), hogy önnek ilyen esetre is legyen orvosa, gyógyszerésze.

Ha ön férfi, akkor nincs mit magyarázni, miért kell önnek a Réti Híreken csüngenie.

Látják?

A mi Edinánk most morcos.

Jaj, ugyan mi bántja?

De mondja is rögtön bele a kamerába, mit sem törődve azzal, hogy ez se írott, se hallott formában nem szerepelt a közlendők között.

 -         Szevasztok, jó estét!

Még mielőtt belehasítanék a ma esti hírözönbe, mert van ám sok, még úgy is, hogy egy csomót el fogok felejteni, egy közvélemény nyilvánításra kérek minden kedves nézőmet. Mert tudják, mi van? Kiakadtam. Ezért aztán nem is bírok rendesen odafigyelni semmire. Mire mondhatnák, na és akkor mi van, szöszi? Ugyan kinek ne lenne annyi baja, hogy hajaj? És ez mondjuk igaz is.

Szóval én egy kibeszélő showt szeretnék itt vezeti, ebben a tévében. Mért?

Azért, mert az jó buli. Vagy nem? És attól megtarthatnám persze ezt a bemondós híradót is, meg a Réti Étit. Pedig egyre kevésbé kedvelem Kocsár Vajk urat a rézfánfütyülőjével. Mert mondjuk ő a forgatókönyv szereposztása szerint is egy ordas nagy tahó velem. De mért tesz erre rá civilből is pár lapáttal? De szívlapáttal ám. Olyan mér a nagypapámnak volt a pincében, mert azt használta, amikor ősszel meghozták a téli szenet. Szóval arra szeretném kérni a kedves nézőt, hogy aki csak egy ilyen picit is szeret, vagy ha csak egy ilyen picit is utál, telefonon, emailban, vagy akár személyesen kezdje el zaklatni Té utat, tudják, az itteni főnököt, hogy nem már, Té, hát hadd csinálja már az a lány, én nézném, az tuti. Vagy valami ilyesmit kéne mondani, vagy írni neki.

Oké?

Akkor oké!

Munkára, bige! Ez én vagyok.

Úgyhogy kezdem előröl, felőlem pörgessük fel, Mónika!

Molyirtó Mosolyú Mónika meg csak zsibbadtan bámul át a stúdió ablakán, hogy ez megint mi volt. És látja ám a Té urat a vendégváróban ücsörögni Kovács doci és Kecskés ügyvéd társaságában, akik majd a híradót követő háttérbeszélgetés részvevői lesznek, hogy csak vigyorog, és a fejét csóválja, és a szeme mint a karbunkulus, és még ez is imponál az öreg csótánynak, hogy Marilyn mégis mit merészel. Így kipofázni a nagyvilágba fő műsoridőben és egyenes adásban. Hát nincs az a celeb tévésztár, de sehol a világon, akit egy ilyenért helyből ki nem rúgnak! Teljes joggal! Mi ez? Mi volt ez? Ekkora pofátlanságtól még jómaga is lebénult, és az eszébe se jutott megnyomni az adás leáll, reklám beáll gombot. Szóval így?

Ennem a rüfkének tényleg mindent szabad?

És Molyirtó Mosolyú Mónika gyomrából, a gyűlölet cunamival együtt megindul a zöldessárga epe. Ezzel is tanúbizonyságot téve, ha másnak nem, hát saját magának, hogy ebből a szempontból tökéletes a lelki egysége, neki nincsen szüksége orvosra. Ám az epe szerencsére nem ér fel a torkáig, mert Marilyn csakugyan elkezdi a híreket, tehát Mónikának a képbejátszásokkal sok a dolga, és vérprofi ilyenkor a munkára koncentrál, az epét pedig lenyeli.

-         Na tehát, most meg olyanok történnek- és Hanga Edina mosolya ismét sugárzó, vidám, kacér és mégis angyali-, hogy megint csak a nyakunkon a következő választás. Még egy nyűg, mi? Na, vajon most kire szavazzunk? Kinek hagyjuk, hogy újra négy évig nyilván kilopj a szemünket? Én persze nem is ezzel kezdtem volna a híreket. De hát a politika, ugye. Brrrr. Szóval a híradó és a kereskedelmi szünet után majd ez lesz ám a mai dumálós műsorban, amit Veronika vezet. Mivel ő a csapatban a tökös oknyomozó újságíró, tudják, Purlitz ’Rnő névvel. Julcsinak meg van most más baja is, mint örökös szakértőnkkel, Kovács docival, aztán Kecskés ügyvéddel a Ballik képviseletében. És ide várjuk ám Jobbágy képviselőnket is. Mert hogy még nincs itt. Tehát ha nézi a műsort, vagy valaki látja őt, aki nézi, szóljon már neki, hogy uzsgyi, mert már le se lehet tagadni, hogy meghívtuk, mivel most bemondtam.

Na és akkor még az van, hogy úgy tejed a Réten is a Hell Combat nevű rémjáték, persze leginkább a hímnemű népesség körében tizenkét évestől százkét éves korig, mint a pestis vagy inkább, mint az influenza. És ez már többeknek aggasztó. Mármint például a szakértőket. Vagy a rákattant beteg játékosok hozzátartozói. Hát én belenéztem ebbe a játékba, skacok.

Szerintem az egy gennyes seb. Borzasztó! Pokolian agresszív és mega ergya.  Én akkor se játszanék vele, ha fizetnének érte. Erről ennyit: az is hülye, aki egyetlen menetre betölti azt a szart. És felőlem beperelhet ezért engem bárki.

Na és akkor még friss a hír, pontosabban nem friss, csak most engedte meg Gábor bátyó, hogy elpletykáljam, a Nemzeti Fitness Mit Tesz beli főnököm, hogy becsajozott és eszméletlen boldog, és nem bánja, ha ezt most szétkürtölöm, hogy tutúúú, tititúúú, gyerekek, még nektek is bejöhet, bárkinek hatvan felettieknek is, mert mért ne? Tudjátok, Ámor bekötött szemmel nyilaz, azt néha vak tyúkot is eltalál? Vagy az igazság az, akinek bekötötték a szemét?

De akkor mért kukucskál ki néha a kendő alól az a szemét?

Na, mindegy.

Mi is van még?

Várjatok, megskubizom a súgógépet.

Ja! Így már emlékszek. De ezért mondom, kéne nekem az a show. És akkor zaklatjátok Té urat, ugye?

Szóval a Kelet-Nyugati Sámánok mégis csak hozzájutottak a Vérfarkas Szurdokban megépült kulturális parkhoz. Bizony! Méghozzá ötven éves bérleti díj szerződés formájában a Parkerdőtől. Úgyhogy druidák, sámánok, boszorkányok, hobbitok, orkok, trollok, tündék, varázslók, koboldog, lidércek, és közönséges halandók: ott a helyünk január elsejétől, mert aznap nyitnak.

És megint beköltözik a szentéjbe a Pántlikás Lada is. És ez nem ám reklám volt, mert az a projekt a Rét projektje. Nekem például szilveszter után tuti ott a helyem a Ladában, és megpróbálok kívánni magamnak egy szép szőke herceget.

De ebből a célból, jut eszembe, ne telefonáljatok. Té úrnak se. Hadd találjam meg őt egyedül, oké?

Na és akkor még az történt, hogy megint járt a Mikulás az általános iskolánkban, ahol Jutka igazgató néni azzal lepte meg őt, hogy a suli vegyes kara gyönyörű szépen elénekelte a „Sej Vargáné, káposztát főz” című népdalt. Először egyben, aztán kánonban, méghozzá briliáns technikával. Ezen magam is ott voltam, tanúsíthatom, ez nem kamu.

És akkor a karácsony is megint a nyakunkban.

Mi van még?

Na mindegy. Amit kefelejtettem, azt majd holnap, vagy a legközelebb elmondom. Már amelyik hír megél egy napot. Mert a legtöbb nem olyan, hogy másnap még érdemes lenne megemlíteni. Őszintén szólva: aznap se, de ez mondjuk tényleg csak a magánvéleményem.

Ja! És akkor annyi még, hogy a Janka néni, tudják, a Rét egyetlen milliárdosa, most már majdnem biztos férjhez megy Erőss Jonatánhoz, a mi kis közösségünk musical szerzőjéhez.

És most már jöhet a reklám, Mónika, mert hiába szólok, hogy a súgógép túl gyorsan pörög, és a harmadát se bírom a szövegnek elolvasni.

Úgyhogy csá’ és csocsi mindenkinek, és ne feledjétek: Té úr-hívd fel most!

 Té úr persze már rég kikapcsolta a mobil telefonját. A cég központi telefonja meg üzenetrögzítőn.  Az emalikokkal meg majd bíbelődjön az, aki legelőször megnyitja a gépet, de az se ő lesz.

                                       O

 HOMOKBA DUGNÁ A FEJÉT?

MI MAGA? STRUCC?

A TESTÉT ÁSSA BELE!

EXTRA TISZTA BIOAKTÍV SIVATAGI

HOMOK KARÁCSONYRA!

CSAK NÁLUNK, CSAK MOST

MEG A JÖVŐ HÉTEN!

 UGYAN, MENJEN MÁR!

A WALKING TOURS UTAZTATJA

A MAGYAR TURIZMUS RT HIVATALOS

TÁMOGATÁSÁVAL

 HÁROMSZOR VESZI VISSZA!

DE NEGYEDSZER MÁR NEM,

HANEM BOCSI

HA MÉG MINDIG NEM TETSZIK

INFORMÁCIÓ A WEB PLÁZÁBAN

                                  O

  És már bent is ülnek a stúdióban a meghívott vendégek. Jobbágy úr is beesett persze az utolsó pillanatban. Ám meglátva Té urat, nem látta szükségét szabadkozni.

Veronika direkt hálás a mai politikai vitanapért, noha általában rühelli, mert addig se Klára mamára, Gábor úrra, és a költözésre gondol, csupán tudat alatt piszok rossz a kedve tőle. Ebből adódóan még Purlitz ’Rnős formájához képest is a modortalanságig harapós hangulatban találja magát. Ehhez képest szólal meg.

-         Jó estét, mindegy is, kinek.  Eléggé ritkán értek egyet teljesen kábel tévénk szőke üdvöskéjével, de amit az imént, a hírek ismertetése helyett mondott, azzal kivételesen egyet kell értsek. No nem azzal, hogy legyen neki kibeszélő showja. Az különben is lejárt lemez, megrágott csont, a nagyobb kereskedelmi tévéknél rég nem sikerpálya, és a magam részéről megígérhetem, ezért én nem fogom zaklatni a főnökömet, Té urat. Bár ide a bökőt, ha Edina ezt nem harcolja ki magának. Szóval azzal értek egyet, hogy az ember háta közepére nem hiányzik ez az új választás. Úgyis korrupt az egész banda. Nem mindegy, hogy éppen ki lopja az adónkat? Osztja az európai támogatást a haverok zsebébe? A földet, a trafikot, a közbeszerzéseket? De! Tökmindegy. És ha nekünk ez a demokrácia, hát nyasgem!

Molyirtó Mosolyú Mónika már megint sóbálvány és guvad. Mi van ma?

Mindenki úgy döntött, hogy megpróbálja és kirúgatja magát? És Gombos Veronikának van is rá esélye. Mert bizony Té úr bezzeg most nem mosolyog az üvegfal mögött, nem ciceg, nem pislog, nem heherészik, mint egy agg szatír  leánygimnázium előtti buxusok között. Hanem szigorúan összevonta a szemöldökét. Szerencsére Veronika kiadta a mérgét, úgy tűnik, mert a vendégekhez fordul.

-         Tehát jövőre választás, Választás ’18., nekem nyolc, haha. Bemutassam a vendégeimet? Felesleges, őket itt a Réten ki ne ismerné? Na jó, a rend kedvéért: Jobbágy önkormányzati képviselőnk. Kecskés ügyvéd. És aki mindenhez ért: Kovács doci.

Önöknek is jó estét, magvas, okos, más érveit meghallani képes csevegést kívánok.  – Az urak bólintanak, köszönnek.  Veronika útnak indítja a labdát, imígyen. - Felteszem hát legelsőnek azt a szándékosan provokatív kérdést, amivel a bevezettem a műsort: nem mindegy, hogy éppen ki lopik?

-  Felteszem, kegyed nagyon jól tudja, hogy a lop nem ikes ige- ragadja meg a szót Jobbágy úr, és mindjárt Veronikára támad. – Ennyit még maga is tudhatna, ha már azt állítja magáról, hogy újságíró.

- Nahát, akkor milyen ige?

-  És nem minden politikus lop.

- Én lopok, te lopsz, ő lop. Igaza van, Jobbágy úr, aki lop, az nem lopik.

Hanem lop. Csak. Viszont ha hatalmi helyzetből közpénzt lop, akkor az nem is számít lopásnak. Jól mondom, képviselő úr?

- Veronika. Kevés maga ahhoz, hogy engem provokáljon.

- Tudom én, Jobbágy úr, ezért meg se próbálom. Ezért inkább Kecskés doktorhoz fordulok. Ügyvéd úr. Hogyhogy ön képviseli most a Ballik Pártot.

- Még mindig nem vagyunk Párt, csókolom, csak mozgalom.

- Elnézést. Úgy volt, hogy párttá izmosodtak.

- De aztán mégis csenevészek maradtunk. Ezért ülök én itt Ignác úr helyett, aki mégis csak az elnökünk lenne, vagy ki.

- Mert Ignác úrnak más irányú elfoglaltsága?

- Azt mondta, nincs módjában bezárni a Tokajit, vagy kisegítőre bízni a csapszéket. No és nem ezekkel a szavakkal, de azokat hadd ne idézzem.

                                       O

 MÉG AKKOR SINCS MIT TENNI, HA VAN

 -         Megy oda a faszom! Azt mondtam, Kecskéském, hogy rohadnál meg!

Idézzél csak nyugodtan baszom azt a sunyi kis pofádat! – ordítja csaknem magából kikelve Ignác csapos a Tokaji Borozó söntése mögött állva, mert azért ki nem hagyná, hogy a műsort megnézze. No persze a törzsvendégek között egyet is ért vele mindenki. Aki meg nem, az nem hangoztatja. Elvégre csak a hülye brunyál széllel szemben, az pedig még hülyébb, aki egy kocsmában estefelé a közhangulattal ellentétes véleményt hangoztat. Pláne, ha a közhangulat megalapozója, és fokozója a csapos úr maga.

És különben meg igaza is van Ignácnak. Jó csaposunk eleinte nagyon is komolyan gondolta a Ballik mozgalmat.  Ám hamar kiderült, hogy a lelkesedésével magára maradt. Az önkormányzati pótválasztásokon pofára estek. Szégyenszemre ismét Jobbágy lett az úr Réten. És még mindig senki nem érti, ez meg hogyan történhetett. Hiszen senki se szavazott rá. Mindenki megesküszök rá, olyan erősen állítja. Olyan ez, amikor Pilátusnak a tömeg egyként Krisztust kiáltott, mégis Barabás lett belőle.

Hát igen. Kiderült, hogy nincs mit tenni. Még akkor sincs, ha van. Ignác még próbálkozott, erőlködött, mozgolódott, hívogatta Kecskés doktort, aki mégis csak a kiagyalója volt e derék mozgalomnak. Ám Kecskés udvariasan bár, de elhajtotta. Egészen mostanáig. Hogy közelednek a választások.

Most bezzeg előkerült. Hogy mi lenne, ha nekilátnának egy országos listát összehozni. A Balliknak? Mikor? Hogy? Kivel? Miből?  És kinek hiányzik az a pokoli munka?

Ignácnak persze fogalma se lehet arról, hogy éppen a Pokolnak.

Képzelhetik, akkor hogy hőbörögne, ha ezt tudná.

Közben a tévében már Kovács doci vette át a szót, így a kedélyek egy kissé lenyugodhatnak.

                                       O

 LOPIK VAGY TARTOZIK

  -  Nos, kedves barátaim.  A korrupció csakugyan olyasmi, mint például az akárki személye: még soha senki se látta, ám mindenki rá hivatkozik. Hiszen mit nevezünk korrupciónak?  Ha két vagy több fél kölcsönösen előnyös egyezségre jut valamely ügyben, és a megegyező felek közül egyik se én vagyok. Ám ha a megegyező felek halmazába tartozok, akkor az nem korrupció, hanem mindenki számára előnyös és hasznos dolog. Vagyis ahol én vagyok, ott nincs korrupció, amíg én ott vagyok. Ha nem vagyok ott, akkor viszont nem látom, és azért nincsen. Olyan ez kérem, mint a halál. Tudjuk, hogy van, hogy jön, hogy nap mint nap megesik, viszont őt magát sose látjuk. Mint az időt. Azt se látta még senki. Csak a mozgást. Például a csúszópénzek mozgását bankszámlákon, hacsak nem egy Kajmán szigeti bankban lapul, mert akkor persze az sincs, mivel nem látom.  

- Újra megkérdezném, Veronika, hol lehet ezt a fazont kikapcsolni?- szól közbe vicsorogva Jobbágy úr. Nem azért jött be ide a tévébe, hogy ezt a részeges bumburnyákot hallgassa.

- Adjon neki egy húszezrest.

- Mi?!

- Így van, Jobbágy úr, attól elhallgatok.

Jobbágy megfontolja az ajánlatot. – Mennyi időre?

- Öt percre.

- Micsoda? Tíz perc.

- Az negyvenezer lesz.

- Akkor nincs biznic. Mi is volt a kérdés, Veronika?

- Ügyvéd úr, most önhöz fordulok.

- Parancsoljon, szerkesztő asszony!

- Ön szerint a tartozik az ikes ige?

- Hogyne, kérem. Úgy is tetszett kérdezni.

- Nahát, tényleg. A lopik nem, a tartozik igen. Érdekelne, hogy az ikezés

megléte, illetve hiánya bírhat-e valami mögöttes, csak finoman érzékelhető jelentésárnyalattal.

Erre Kovács doci elismerően felröhög.

- Bravó, Veronika! –ordítja. Kecskés doktor is mosolyog. Csak Jobbágy érzi találva magát. Ennek megfelelően az arca szederjesedni, a szája habzani kezd.

- Kikérem magamnak a gyanúsítgatást!

- Jobbágy úr, magát senki…

- Én soha egy rajzszeget el nem loptam!

Erre az állításra persze többen a mennyezet felé sandítanak. Tartós a födém.

Meg se reped egy ekkora füllentéstől. Molyirtó Mosolyú Mónika tekintete a plafontól Té úrra ereszkedik. A főnök vigyorog Veronikára. Ja, ha arra megy ki a Játék, hogy a képviselő urat szívassa, akkor szinte mindent szabad.

                                                O

  ÁLMODOZNI SZABAD

 A Jázminban Ónagy és Vilmos urak csak fél szemmel figyelik Kovács doci legújabb agymenését és Jobbágy szívatását. A szeánsz részleteit kéne megbeszéljék, amivel esetleg megidézhetnék Balog Kázmér erotikus táncművészt, nyilatkozzon már oda úgy emberileg, mint szellemileg, hol a frászban kódorog, hogyan került oda, bárhol is legyen amaz ott, és mikor tér vissza legalább annyi időre, hogy megmutassa magát, ipiapacs, aztán mehet megint, amerre lát. Csak Ónagy Jelnőről kerüljön le annak az árnyéka, hogy balfék halek módjára ő vajákolta a nem létezésbe a palit. Mert nem ő volt. Vagyis ő, de nem úgy. De az biztos, hogy nem előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel csinálta. Na és, ha megkerülne a Balog Kázmér, Vilmos őrnagy minden figyelmét és szorgalmát Hartai lebuktatására fordíthatná.

Mert azt egyszerűen nem úszhatja meg, hogy kiverette a fölén át a Kelen Béla agyát. Azt persze nem tudná megmondani, mért pont ez az eset fáj neki annyira a sok más mocskos ügy közül. Elvégre Kelen Béla nem több, mint egy piti, és nem is kicsit primitív bűnöző. És ha kipusztulna a Földről, attól csak egy hangyányit szellősebben lennénk, nem kevesebben.  Lehet, hogy özv. Huszárné, Ditke miatt, aki ennek ellenére oly igen szereti az ó-lábú hájgombócot?

- Szóval hányan kell lennünk minimum, Jenő?

- Az öt a jó szám, vagy a hét.

- És neked van öt olyan ismerősöd, aki tartja a száját, akármi történik is?

- És neked?

Ezen mindketten súlyosan elgondolkodnak.

- Ágnest meg tudom kérni- mond egyet Ónagy úr.

- A Matyi Süteményét?

- De te ne szólítsd úgy, mert lekaratézza a fejed.

- Mért szólítanám? Na jó. Akkor Sütemény, az egy.

- Látod, most is így hívtad.

- De most nincs itt.  Ki a kettő?

- Hívjuk a Matyit meg Gábor urat?

- Mért őket?

- Mert ők is halekok.

- Aha. És mikor hagytok már végre fel ezzel a baromsággal, Jenő?

- Ez nem baromság, zsarukám.

- Á, szerintem mégis csak magázódjunk.

- Mért?

- Mert Földön kívüli arcokkal jobb a távolságot megtartani.

- Mért?

- Mert túl sok olyan filmet láttam, amiben gonoszok vagytok és sunyik.

- Mért?

- Mit mért?

- Mért nézel ilyen szarokat?

- Mert ha nem vagyok szolgálatban, akkor egyedül ülök otthon.

Azt akkor bekapcsolom a tévét, vagy még jobb, ha a neten keresek valami űr-véreset.

- Mért nem keresel inkább egy helyre kis feleséget magadnak?

- Mert akit kinéztem, azt más vette el.

- Ember! Rajta kívül még három és fél milliárd nő van!

- Nullától száznulla éves korig.

- Jó a téged érdeklő korosztály…mondjuk…

- Magát érdeklő…

- Pardon. A magát érdeklő korosztály úgy huszonöttől harmincöt éves korig…

- Tizenöttől huszonöt.

- Őrnagy úr, maga pedofil?

- Álmodozni szabad.

- Jenő úr! – kiáltja át a helyiséget egy türelmetlen vendég, naná, a csaja mellett ülve a hármas asztalnál.

- Igen?

- Hozza a cuccot, vagy szolgáljuk ki magunkat?

- Hozom!

Na persze, menőzik a csaja előtt a csávó. Ő meg itt egy savanyú szájú rendőrtiszttel múlatja az időt. De tényleg elő kéne már keríteni Balog Kázmér erotikustánc művész urat. Hová a búsba tűnhetett?

                                       O

 PÁRTOSODJUNK, PÁRTOSODJUNK, EGY KIS DOMBRA…

 - Nos, jómagam, mint a Ballik Mozgalom ügyvezetője, igyekszem még a tavasz előtt, hogy pártosodjunk.

- Pártosodjunk, pártosodjunk, egy kis dombra lecsücsüljünk, he?- röhög fel Jobbágy úr, ám senki nem nevet vele. Ezen rögvest megsértődik. Kecskés úr a „viccét” meg se hallva folytatja oda-nyilatkozatát.

- Ez végül is csak elhatározás kérdése. Hiszen eredeti célkitűzésünk mindazokat képviselni, akik balfácánok, balszerencsések, balsorsúak, két ballábasak, örökös lúzerek . Márpedig kies kis hazánk közel tízmillió polgárából az imént felsoroltakba tartozunk néhányan. De a mi szimpatizánsunk lehet mindenki más is, akibe csak egy kis empátia szorult, netán szociális érzék, hogy észrevegye a fene jó dolgában, hogy rajta kívül is él még valaki a földön, tehát illene támogatnia a nála szerényebb sorsú embertársait…

- Mert maga olyan, ügyvéd úr, aki észreveszi? – érdeklődik Veronika.

- Szerénytelenség nélkül mondom, hogy…

- Egy francot olyan!

- No és ön, Jobbágy úr?

- Én? Naná, hogy olyan vagyok. De ez egy hiéna!

- Jobbágy úr, most legyen szíves…

- Egy sakál, a vérszívó tetű, ezt mindenki tudja róla.

- Ejnye – csóválja a fejét nevetve Kecskés.

- Ügyvéd. És ezt most vegyék tőlem szitokszónak.

- Erre vágjak vissza azzal, hogy politikus?

- Majd én váglak mindjárt pofán.

- Nézzünk oda! Azt engem szoktak- ironizálna Kovács doci.

- Maga is sorra kerület.

- Jobbágy úr, már megint hihetetlen ez a hangnem…

- Mert maga mit gondol, szerkesztő asszony! Országos listát akarnak, mi?

Ezek? – és gyűlölködve Kecskés arcába üvölt.  - Megveszitek ti is az aláírásokat kilóra? Azt bekanyaljátok a támogatást? Erre megy ki a játék?

- Az a trükk már rég lejátszott, tesó.

- Nem vagyok a tesód, Kecskés!

- Másodszor szólok: ejnye.

- Szóljál tőlem harmadszor is. Te kalap fos, te.

- Ne már, hogy a végén beperelem?

- Pereljél.

Persze tudja ám Jobbágy úr, dehogy is lesz ebből per. Hacsak a közös

főnökük, Hartai úr úgy nem dönt, a perből adódó nyilvánosság talán valami hasznot hozhat.

- Kovács úr! – fordul Veronika a docihoz, kihasználva az alkalmat, hogy a két „politikus” momentán csendben duzzog.

- Parancsoljon, Veronika!

- Az ön véleménye szerint az ellenzéknek jövőre van valami halvány esélye?

- Szerintem? Semmi. – És Kovács doci elhallgat. És ez annyira szokatlan tőle, hogy másodpercekig csend uralkodik a stúdióban.

- És a semmin belül mennyi? – lendítene egyet a lendkeréken Veronika.

És akkor Kovács doci rájön, hogy kivételesen egy egyenesen szófosást várnak tőle. Márpedig népszerű szakértőnk sose hagyna cserben egy hölgyet, ha az elvárt lovagi tett huzamosabb ideig kitartott verbális megnyilatkozásban teljesíthető.

-Bár a semmi, mint azt tudjuk, nem semmi, természetesen. Sőt! A semmi olyan mértékben nem semmi, hogy az a minden. A semmi tehát nem semmi a nulla értelmében, hanem egy mindennel telített halmaz, amit nem, vagy még nem vagyunk képesek észlelni. Mert ugyan ki állíthatná, hogy amit az ember az amúgy is eléggé csökevényes öt érzékszerve révén nem tapasztal, az már nincs is? Számunkra nincsen, megengedem. De attól még van. Az ember, kérem, amióta úgymond öntudatra ébredt, teszem azt százezer éve, vajon mennyit észlelt az Univerzumból? Egészen a legutóbbi időkig, mondjuk két-háromszáz évig? Nulla egész egy tized százalékát? Miszerint a Föld lapos, és a szélén a Titánok lógázzák a lábukat a semmiben, derékig ülve az Óceán vízében.

A csillagok meg…

- Miről ugat ez? – mordul fel Jobbágy úr, akár egy vak komondor.

- A semmiről, képviselő úr- tájékoztatja Veronika.

- De ez nem egy választási vitaműsor?

- Attól még elhangozhatnak itt okos gondolatok, Jobbágy.

- Nekem szóltál be, Kecskés?

- Á, csak magamat minősítettem. Én ámultan hallgatom önt, Kovács úr.

- Ez hízelgő, ügyvéd úr.

- Viszont jó lenne tényleg, ha a reklám után az ellenzék esélyeire kanyarodnánk

vissza.

                                                O

 ÖT PERC MÚLTÁN, HARCRA KÉSZEN…

 Kisbabos nem érti. Ez a zseniális kaméleon trükk hogyhogy nem jön többé be?

Vagy csak egyszer volt kutyán Buda vásár? A Hell Combat egyetlen játék alatt maradt alul vele szemben, és máris megtanulta, hogyan kell ellene védekezni?

Pedig Kisbabos már eltervezte.  Hogy mire költi a nyereményt. Azt a körülbelül 150-200 millió forintot, amíg gazdasági csődbe nem kergeti, vagy halálra nem fagyasztja a Hell Combatot működtető szervert.

Először is megállapít az apjának egy méltányos kegydíjat. Mondjuk havi

kilencven ezret, avagy mindenkor háromszáz eurót pluszban a rokkantnyugdíjához. Ez csak elég lesz az öregnek rezsire, kajára, kocsmára?

Aztán kiváltja Izaurát a rabszolga sorból. Mármint a Szolgalmi út melletti

strichelésből. Ami akkor is rabszolga sor, ha Izaura nem tartja magát annak.

És nincs stricije se, azt állítja. Na most ehhez nem lesz elég annyi, mint amennyi az apja kegydíja, de csak megegyeznek egy összegben.

Aztán vesz magának egy kisebb lakótelepi cellát itt a Réten. Egy garzon elég lesz. Amit majd úgy rendez be magának, ahogy Vágási Matyi, macsó stílusú kéjlaknak extrákkal. Mint például kulcs a tetőre nyíló vasajtóhoz.

Na most akkor, mi is kell még?

Egyelőre ennyi.

Ja, hát a legfrankóbb NASA kütyük az informatikához.

De az is lehet, hogy egy-két évre kimegy valahová, mondjuk Angliába, a brit tudósokhoz. Hadd tanuljanak valamennyit szegények a zseniális magyar fiútól. Mármint tőle.

És akkor tessék. Bekaszálta az első milliót, kisétált a Pokol kapuján, és máris rohant vissza. És azóta esélye sincs a győzelemre. Hiába kaméleon. Hiába láthatatlan. Elkapják. Kinyuvasztják. Kettétépik, elégetik, karóba húzzák. Gulyáshússá aprítják.  A lábánál fogva felakasztják és lengő tekét játszanak vele, hogy aztán kárörvendően kacagva, hahotázva, üvöltve közöljék, game over. És ha tetszik, egy laza kattintással be lehet fizetni a következő játékra, de ki is lehet szállni, és akkor a lúzer ikonja örök időkre a Pokol legalsó bugyrában marad a többi elkárhozottal együtt, akik egyenletes elosztásban gyülekeznek napról napra, hétről hétre, amióta a Hell Combat a világhálón regnum mátrixum.

Vajon hányan nullázták már le a bankszámlájukat eme pokoljárásban?

De az is biztos, hogy ezt maga a sátán találta ki-  dühöng szegény Kisbabos is, és fogalma sincs arról, hogy mennyire igaza van ebben.

Na és persze az esze ágában sincs leállni a játékkal.

Éppen csak öt percet engedélyez magának, amíg kipiheni legutóbbi becserkészése, elfogása, megkínzása és szörnyűséges kínhalála fáradalmait.

Szegény, elvileg láthatatlan ikonját, a kaméleont ebben a menetben elevenen megnyúzták, aztán a testét karóba húzták, a karót magát pedig, immár vele együtt lassú parázs fölé állították, ahol egyenletesen forgatva ropogósra sült. És akkor még végig kellett néznie, ahogy féltucatnyi kecskeszarvú, kutyapofájú, pávián seggű kanördög megszaggatja a húsát és jó étvággyal falatozik, csak azután jött el a megváltó game over.

Ám öt perc múltán harcra készen ült vissza a gép elé. Már csak fél füllel, sőt, egyáltalán meg se hallva az apja már nem másnapos, de még nem is pityókos

morgását, hogy előbb-utóbb úgyis kidobja az ablakon azt a rohadt számítógépet.

Vagy belehugyozik a gépházba.

- Csak nyugodtan, fater, vizelés mentes.

- Ne már, hogy nem kapna zárlatot.

- Inkább ne próbáld ki!

- Figyeljél, kölyök, az én pisámban még kénsav is habzik.

- Látod, amennyit vedelsz, öreg…

- Most nem rólam van szó.

- Hagyjál, fater, kezdek.

- De elrohad az agyad ettől!

- Mi? Nyertem egy millát!

- Elég az, nem?

- Nem!

- Akkor meg…tényleg belehugyozok. Hallod?

Na és akkor ezt már Kisbabos nem hallotta meg. Mert máris visítva ront rá a kis vörös succubusok és incubusok tömege, akit persze éppen egy jó bő sugarú körbe vizeléssel lehet távol tartani, amíg a játékos fel nem mászik az álomlétrán,

a mennyezetbe illeszkedő, szeméremajak formájú nyíláson keresztül a következő bugyor alsó szintjére. Na és, amíg erre az ember rájön! Hány életet, hányszor négyszáz forintot kellett átutaltatni!

Na és akkor Kisbabos azt is tudja ám, hogy nem kéne játszani addig, amíg egy új trükköt nem talál ki. Mert ha már ezek a kis átok, hazugpofa álomlidércek is látják őt, akkor semmi esélye. És akkor tényleg mi ez a kényszer?

Kisbabos áttüremkedik a nyíláson. Itt meg mindig iszonyú nagy a köd.

Ami nem feltétlen neki, mármint a játékosnak kedvez. Sőt.

Ez a rész az, hol úgy ragadják meg, észre se vette, és már vége is az egésznek.

Itt egy darabig az a jó trükk, hogy az insert, F1. és a billentyűk folyamatos lenyomva tartásával hasra fekszik, aztán a shift billentyűvel lassan kúszni kezd.

Ha nincs szerencséje, persze pont beleütközik valami borzalom lábába.

Ám ha kijut a ködből, akkor van az uzsgyi.

Most viszont, lassú, körülményes és óvatos kúszása közben mintha hüppögést hallana. Vagy csak hallucinál?

Esetleg az apja sírdogál a szomszéd szobában? A fater ugyanis rászokott, hogy megnézze a délelőtt sugárzott romantikus, latin-amerikai sorozatok ismétlését

a televízióban. És az a helyzet, hogy ilyenkor könnyen meghatódik. De az nem is baj, azt mondja, mert a sírdogálás méregtelenít. Na és annak, akinek a vizeletében már salétromsav is van…  Vagy az öreg kénsavat mondott?

Azt meg kell adni, szeret nagyokat állítani.

De nem, nem ő hüppög.

Pedig talán megint az Izaura megy. Még a vak.

És az övé? Most mit csinálhat, hol lehet? Vajon áldania, vagy elátkoznia kellene azt a napot, amikor Benjaminnal kicangáztak a szolgalmi sorra, hogy végre elveszítsék a szüzességüket? Ami persze azóta se történt meg, viszont ott

találkozott vele. A prostituáltnak öltözött királylánnyal, aki benne, a Kisbabosban a soha meg nem született királyfi öcsikéjét ismerte fel.

Istenem, de szép játék is volt. És a maga részéről dehogy is ártatlan.

Ám ezzel az álomképpel most nem törődhet. Kisbabosnak lassan meggyőződésévé vált az is, hogy a futó program alatt vagy fölött működik a Hell Combat másfajta mozija is, ami valahogy a küzdő fél tudatalattijára hat. És ami elvonja a figyelmét.

Mint most az, hogy az eszébe juttatja Izaurát.

Tényleg ördögi ez a software, mi?

De akkor meg ki hüppög?

Kisbabos lassú shift pötyögtetéssel kikúszik a ködből.  És akkor meglátja. Valami lápos rohadás egy zsombékján ülve.

A Hubát.

Mármint egy ikont, egy avatárt, aki baromira hasonlít Aura Hubára a Tokaji Borozóból. Az Aura Hubát, aki az egyik ivócimborája.  A grafikája annyira jó, hogy szinte tökéletesen élethű. Hozzá képest Kisbabos láthatatlan kaméleonja kezdetleges skicc csupán. Már persze akkor, amikor látszik.

És most is látszik, mert Huba egyből kiszúrja, ahogy a kúszásból az insert- control- f2 gombok együttes megnyomásával feltápászkodik.

- Ne gyere közelebb!- kiált rá az általában vidáman idült szeszkazán.

- Hello, Huba bá’!

- Ez a rohadás zöld itt a megfullasztó ingovány.

- Ja, látom…- néz a lába elé Kisbabos. Egyenlőre fel se tűnik neki, hogy hangosan beszélget egy játékon belüli avatárral. És ami ebben a súlyos, hogy így interaktív vele.

- Csaléteknek raktak ki.

- Mármint az itteni ördögök?

- Azok.

- És itt még mindig a kékseggű szatírok vadásznak?

- Ők.

- Azokat elég csak tökön, aztán fejbe rúgni.

- Alt-shift- té gomb?

- Az a tuti. Hallom, Huba bá is „gyári” versenyző, mint Benjamin.

- Ajaj, a barátod is órabérben játszik?

- Magának nem is mondták?

- Nem tudom. Lehet. Szóljál neki, hogy baromira vigyázzon.

- Ja, bele lehet ebben őrülni, tudom.

- Nem csak az, Kisbabos.

- Ja. De kurva jó a Huba bá’ grafikája! Biztos, mert maga gyári.

- Nem az.

- Nem gyári?

- Nem grafika.

- Ja, akkor fotó?

- Nem fotó, Kisbabos! Igazi!

- Igazi? Mi igazi?

- Hát én!

- Mi?!

- Ott kint nem is keresnek?

- Hogy igazi, Huba bá’?

- Én vagyok az! A kurva életbe! Én!

Kisbabos döbbenten mered a monitorra, és még mindig nem tűnik fel,

hogy nem a játékon belül, a fantáziájának engedve cseveg, hanem tényleg beszélget valakivel, aki bent csücsül a softwareben a zöld rothadás közepén.

Vagyis ezerrel izzik és zizeg a horror.

- Ne baszki! – nyög fel végre.

- Mi? Ezt jól beszoptam.

- De ne már!

- A nagynéném se keres?

- A Vali néni?

- Fogalmam sincs, mióta vagyok itt.

- De nem már!

- Mit ne?

- Huba bá’ tényleg ott van?

- Mondom!

- Hús vérben?

- Úgy.

- De hogy?!

- Hát hogy! Ülök a gép előtt, mint most te. Nyomom, hogy enter,

mondom, hogy bassza szájba a bakkecske, és hupsz.

- Hupsz?

- Hupsz. Már itt ülök a rothadás közepén.

- Ne már.

- Figyelj már! Szóljál már valakinek, hogy csináljon valamit!

- Kinek?

- Mit tudom én? Bent a H’akában! Vagy a Kecskés ügyvédnek.

Engem ő szervezett be. Az a laptop is az övé, amin átzuhantam ide.

- De ilyen nincs!

- Mert szerinted a jókedvemben ülök itt? Milyen nap van ma?

- Mit tudom én?!

- Nem tudod?

- Én is hetek óta csak játszok.

- De most a kedvemért hagyd öt percre abba, és hívd fel az ügyvédet!

- Ne már.

- Kérlek!

- De ez valami szívatás, mi?

- Engem szívatnak, nem téged.

- Na jó, és mit mondjak neki?

- Vigyázz!

- Ezt mondjam?

- Nem! Te vigyázz!

De a figyelmeztetés már elkésett. Hátulról megragadták a kaméleon ikont.

A farkára lépve. Egy kékseggű szatír. És amíg az a farkán taposott, egy másik

koponyát repesztőt rúgott szegény hüllő fejébe. Ennyi. Sötét. Game over.

Ha újra kezded a játékot, ismét fizess négyszáz forintot.

Kisbabos a fogát csikorgatja újra.

Ezt az aljas trükköt!

Bár meg kell adni, marha ügyes.

De ennek nem dől be többé. Tőle hüppöghet a Huba. És persze azzal végképp nem fogja égetni magát, hogy felhívja Kecskés ügyvédet. Kora délelőtt.

Vagy este van?

A francba már! Nem az ügyvédet hallja? Mit keres az náluk?

Ja, ez a tévé. Akkor nem a mexikói Izaura megy?

- Fater! – üvölt át Kisbabos a lakáson.

- Mi van?

- Mi van most? Reggel vagy este?

- Mért kérded?

- Mert nem tudom!

- Bazmeg, fiam, én tényleg belehugyozok a gépedbe!

- A konnektorba, fater.

- Akkor oda. Attól is rövid lesz a zárlat! Hallod?

- Te menjél már a kocsmádba! Mit ücsörögsz itt?

- Te nekem ne parancsolgatsz.

- És nézd már meg a Hubát, hogy ott van-e!

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Várszegi Asztrik: A hagyományaink keresztény gyökerűek, de tetteinkben, hozzáállásunkban nem vagyunk azok

New Post has been published on https://zarojel.hu/varszegi-asztrik-hagyomanyaink-kereszteny-gyokeruek-de-tetteinkben-hozzaallasunkban-nem-vagyunk-azok/

Várszegi Asztrik: A hagyományaink keresztény gyökerűek, de tetteinkben, hozzáállásunkban nem vagyunk azok

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát többek között úgy fogalmazott a HVG-nek adott interjújában, hogy „a keresztény Európa, keresztény Magyarország utópia, ábránd. Akik az ellenkezőjét hangoztatják, őszintén feltehetnék a kérdést: tényleg a kereszténységünket védelmezzük? Nem inkább a jólétünket, a kényelmünket és a biztonságunkat féltjük?”[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”144920″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1505137920696background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Várszegi Asztrik beszélt arról, hogy

a menekültáradat fő sodra elkerülte őket, de a történelmi előzmények okán is megvolt bennük a készség és elhatározás, hogy aki zörget, azt befogadják. Három hullámban mintegy félszáz muszlim embernek, javarészt családoknak adtunk szállást. Megköszönték, de persze eszük ágában nem volt Magyarországon maradni. Ez tehát egyszerű elsősegélynyújtás volt”

Várszegi Asztrik szerint nem lehet keresztény–muszlim ellentétre egyszerűsíteni, ami ma történik.

„Több ismeretre és józan hangra lenne szükség. De sajnos a politikai ráhatás és – ha lehet így fogalmazni – az egyházi tájékozatlanság erősíti egymást, táptalajt ad az egysíkú gondolkodásnak.”

Azzal kapcsolatban, hogy nem tart-e retorziótól, ezt nyilatkozta:

„Mi, keresztények, nem mindig vagyunk köszönő viszonyban a valósággal: a múltban vagy a jövőben élünk, holott a Miatyánkban is azt imádkozzuk, hogy a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Tehát a cselekedeteinkben is a mára kellene koncentrálnunk.”

Arról, hogy nyitottnak kell maradni a világ felé, így vélekedik:

„Rájöttem, hogy a fizikai bezártságunk szellemi bezártsággal párosult. Amikor pár éve az egyik zsidó barátommal Jeruzsálemben sétáltam, ő, elhaladva egy kapu előtt, felgyorsította a lépteit, és engem is magával húzott. Kiderült, hogy előző nap ott ölték meg egy társát. Asztrik – fordult hozzám –, a zsidóknak és a keresztényeknek össze kell fogniuk, mert ma az egyikünk, holnap a másikunk torkát vágják el. Európa ma olyan, mint a Titanic. Fönt még a Wiener Walzert húzzák, de lent már ömlik be a víz.

[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Miközben magyarországi püspököktől, papoktól

olyanokat lehet hallani, hogy Ferenc pápa „nincs képben”, amikor azt kéri a plébániáktól, szerzetesközösségektől, hogy fogadjanak be egy-egy „menekültcsaládot, Pannonhalma megnyitotta előttük a kolostort.

“Ferenc pápa – ezt ne feledjük – nem a posztkommunista világból jött, hanem Latin-Amerikából, ahol a nyomornak emberi arca van; büdös, éhes, sír és az utcán hal meg. Aki ezzel találkozik, az vagy elmenekül előle, vagy azt mondja, hogy tennie kell valamit.”

Várszegi Asztrik nem fél attól, hogy a liberálisok szócsövének bélyegzik. Mint mondta:

„Egyszerűbb megoldás valakire a liberális jelzőt szitokszóként ráragasztani, mint tájékozódni a világ dolgairól, nyitott lélekkel és szellemmel gondolkodva a realitásokból kiindulni”.

  Arról, hogy a keresztény papoknak is haladniuk kell-e a korral, így vélekedik:

„Bizony, nagy bajban vannak azok az igehirdetők, akik eddig pokollal meg kénkövekkel riogattak. Vissza kell vezetnünk az embereket az irgalmas Istenhez, aki Jézus által megmutatta az ő végtelen szeretetét. Nekünk is erről kell beszélnünk. Arról az Istenről, aki felemeli, szabaddá teszi, megajándékozza az embereket. Én reménykedő vagyok, még akkor is, hogyha az egyház, mint apparátus néha igencsak nehézkes tud lenni.”

[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjc4NjkzOTM4ODQlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#apát #Pannonhalma #Várszegi Asztrik

[csillagpontradio]

Országos program az infarktuson átesettek sikeres rehabilitációjáért

Világszínvonalú szív- és érrendszeri betegellátás, kiemelkedő infarktuskezelés, nagyszerű eredmények a szívátültetés terén, ugyanakkor tájékozatlanság a betegek körében. Jellemzői ezek a hazai kardiológiai ellátásnak, a szívgyógyászatnak, amelynek európai szakemberei Balatonfüreden tanácskoztak a...

#Gyógyászat

[rovar]

2017-02-11 / Mama

Mama, kérsz almát?

Mama, több zöldséget kellene enned.

Mama, kérsz valamit a piacról?

Mama, már megint pörköltet reggeliztél?! 

Mama elcsoszogott az orvoshoz. Kiderült, hogy köszvényes. Pár hónappal később, néhány napja az is, hogy asztmás. 

Az öregedés is változik. Régen sokáig dolgoztak az idősek, tettek, vettek otthon a ház körül, aktívak maradtak. Falun a papa még mindig ilyen. Reggel megissza a deci vörösborát, bedobja a páleszt és indul a kertbe. 

Tudom, számítanak a gének is, elég sokat, és minden személyiségfüggő de az első generációk között vagyunk akiknek a nagyszülei a tévé előtt aszódnak meg.

És ez nagyon elszomorít.

Mikor mama ideköltözött egy három éve azon gondolkodtam, hogy vajon nyitva fogja e tartani az ajtaját. Vagy esetleg néha becsukja? De nem. Folyton csukva van, időnként hosszas telefonálás hallatszik mögüle, de az idő nagy részében a tévé recsegése, az aktuális szappanopera perlekedései szűrődnek ki.

Egy, két óránként hallatszik ahogy éppen a reklámszünetet kihasználva kitör csigatempójában a szobából és elmegy pisilni. Gyakran annyi ideig tartogatta, hogy már az ajtót se csukja be, annyira siet.

Ha jól tudom minden nap elmegy, csoszog egy kört, esetleg bebuszozik a belvárosba szalonnáért, csirkecombért és kifliért. De már késő, ez nem mozgás már.

Szomorú, főleg  a kontraszt.

Illetve a párhuzam. 

Apa is naphosszat képernyőket bámul, rendre romlik a füle. De ez a jövő zenéje, nem vetítek ki semmit. 

Persze benne van a nélkülözés is. Ők még nehéz időket éltek meg, volt ott nélkülözés dögivel. És valakinél ez még megmaradt. Legalábbis ez a gondolatom, hogy minden egyes csirkecomb arany, meg kell becsülni, hisz ritka a hús. Elvileg.

Mit beszélek én, azt se tudom, hogy hányas vagyok történelemből, de szerintem nem ütöm meg a hármas átlagot.

Tájékozatlanság, ezt kell elkerülnöm. Így nem lehet megmaradni semmilyen szakmában, főleg nem a grafikában. Tudnod kell a mögöttes dolgokat, mi folyik a világban, mi folyt a világban. Apró dolgokon talán nem feltétlenül tűnik fel, de én már érzem, hogy többet kell tudnom.

Ne legyél kuka, Klára.

#paint #artists on tumblr #makeup #acrylic