#szexizmus

[algebraicvarietyshow]

egy év alatt eltűnik a járványidőszak szinte összes sikeres női vezetője - és nem azért mert politikailag igazán bármikor megbuknának, viszont lényegében mind a különösen durva személyes támadásokra is hivatkoznak. de persze nincs már szexizmus a politikában

[rosszulorzott]

gaza anon- ok, "az, akinek vegtelenul tobb hatalma van a konfliktusban, az inkabb talan megse oljon meg civileket es gyerekeket hatlamas mennyisegben" = "warmongering masinéria kiszolgálója"??? mert amit izrael csinal, az nem warmongering, hanem az emberi jogok maximalis tiszteletevel intezett, precizios csapasok, es az csak tok veletlen, hogy kozben a blokaddal nincs viz, elelem, korhazak porig rombolva, es a civilek partikazva alljak el a segelyes kamionok utjat gaza fele? feladom, tenyleg. 🤮

gondolom nem ez volt a terv, hogy elveszted a türelmed. de ez maga az a hatás, amit a warmongeringnek tudok be: olyan mértékben sarkítani a témát és felszítani az indulatokat, hogy az elvágja a kommunikáció lehetőségét

ezt részint szándékosan gerjesztik, a háború (és a kapcsolatos külső hatalmi érdekek érvényesítése) részeként, részint belesodródik és felzabáltatja magát vele valid igazi jó szándékú emberek tömege. dühítő, igazságtalan és undorító, hogy a jó érzéseinket használják ki így és erre - de az nem segít, ha nem nézünk oda. ebből a szempontból olyan, mint a szisztémás rasszizmus, szexizmus stb. nem elég elviekben a helyes elveket vallani, hanem minden ponton figyelni kell és kérdőre vonni a meggyőződéseinket, hogy azok mennyiben származnak magából az elfogult (biased) rendszerből és közegből. így kell ellenállni ennek az érzelmi manipulációnak is. szándékosan, kitartóan, napi gyakorlatként

a beszélgetés, ami lefolytatható lenne és le is kellene folytatni, nem lehet egyoldalú. nem írhatja le annyival a konfliktusok egyik szereplőjét - a területet, az államiságot, az életeket, az elszenvedett agressziót - hogy csak az az érdekes benne, hogyan állítsuk meg. nem keresheti arra a választ, hogy mi védi meg a palesztinokat, ha nem keresi arra a választ, hogy mi védi meg a zsidókat. ennek a szempontnak a beemelése nem jelenti azt, hogy automatikusan izraelnek, az állam politikai és hadi vezetésének adunk igazat, de amíg ez kimarad a szempontokból, addig a párbeszéd nem valósul meg. én ilyen véleményekben reménykedtem, amikor azt írtam, hogy a 26 tagállam talán okosabb nálam, és kinyilvánítottak olyat, amik erre derítenek fényt

egy hasonlatomban, amire nem reagáltál, a 2 vh végét hoztam példának, ahol lehetett választani a két tömb között értékalapon. a nácikat le kellett verni. ugyanígy meg tudom nevezni az ukrajnai és az izraeli helyzetben is a felelőst: az orosz agressziót vissza kell verni, a hamasz/x néven futó fundamentalista, terrorista, hódító formáció agresszióját vissza kell verni. orbán önkényuralmát és az ország népe ellen, európa nehezen kivívott békéje ellen folytatott háborúját vissza kell verni. semelyik cél ezek közül nem igazol a szememben _minden_ eszközt, de a cél maga megnevezhető, megnevezendő és vállalandó. amik ezek miatt történnek, azok nem lesznek tiszta dolgok, nem fogják képviselni maradéktalanul az elveinket, és mindent el kell követnünk a mocskos realitásban, hogy emlékeztessük magunkat rájuk. de az elvi tisztaság nevében nem adhatjuk fel a küzdelmet és főleg nem csinálhatunk hátraarcot és háríthatjuk az áldozatra a felelősség egészét

ezért nem azzal segítünk a helyzeten és minden ártatlan áldozatán és résztvevőjén bármelyik oldalon, ha mi is elveszítjük a fejünket, akiknek legalább annyi kiváltsága van, hogy nem teljesen közvetlenül érint

[tamasinbrooklyn]

Óriásit megy mostanában a független magyar sajtó

Kezdődött a 444 cikkével Sanna Marinról, ami miről is szól igazából? Hogy a Guardianben egy publicista szerint a szexizmus is szerepet játszott a bukásában, de mások szerint meg nem. Azért ez igazi kőkemény oknyomozó munka.

Aztán jött a Telex interjú Lázár Jánossal, ahol sikerült konkrétan nulla magas labdát lecsapni, igazán örülök, hogy van még egy safe space, ahol nernyikek bármiféle belekérdezés nélkül hazudozhatnak.

Aztán mai ájult interjú tette fel a pontot az i-re egy egyébként biztos nagyon szimpatikus és okos sráccal, akit több amerikai egyetemre is felvettek, ami nyilván semmilyen összefüggésben sem áll azzal, hogy - legalábbis némi googleözés alapján - a család a tízmilliárdos nagyságrendben az állam által kitömött, a Balatont másokkal együtt leuraló oligarchák egyike.

[tuntetesinfo]

2023. JÚLIUS 15., SZOMBAT, 14:00

28. Budapest Pride Felvonulás // 28th Budapest Pride March

Budapest

///Scroll down for English

Hosszas tervezést és egyeztetést követően örömmel jelenthetjük be, hogy 2023-ban is lesz Budapest Pride Felvonulás, Magyarország legnagyobb emberi jogi tüntetése! A 28. Budapest Pride Felvonulást július 15-én tartjuk, ahova várunk mindenkit, aki egy szabad, elfogadó és demokratikus országban szeretne élni.

*** FONTOS INFORMÁCIÓK:

IDŐPONT: július 15. szombat 14.00-20.00 ÚTVONAL: Vajdahunyad vára előtti füves terület - Andrássy út - Oktogon - Teréz körút - Király utca - Városligeti fasor - Dózsa György út - Hősök tere - Vajdahunyad vára előtti füves terület GYÜLEKEZŐ: 14.00-tól INDULÁS: 15.00 ÉRKEZÉS: kb. 17.00 VÉGE: 20.00 PROGRAMOK: *Beszédek! *Izgalmas fellépők és előadók! *Civil falu!

Részletes program hamarosan!

***

Egységben az erő! Csatlakozzatok hozzánk csoportosan, járművekkel, kollégákkal, vagy a szervezetetekkel! Esetleg mindezt egyszerre!

Indíts járművet, díszítsd fel, válogasd össze a legjobb zenéket, amiket ismersz, és kápráztass el 35.000 embert! Ne hezitálj, töltsd ki az űrlapot, és állj be te is a Pride konvojba! https://forms.gle/TD15HyQTnLyeSXkT7

Regisztráljatok és vonuljatok csapatban! Ha együtt, egyszerre érkeztek, biztos nem keveredtek el a tömegben! Készítsetek transzparenseket, csináljatok zászlókat, torozottatok minél több embert! De előtte mindenképpen regisztráljatok itt! https://forms.gle/YJYJYGSvDQ8KZ2jEA

***

Szlogenünk változatlanul “Vedd vissza a jövőd!”, mely rámutat a társadalomban jelenlévő különböző hatású, ám hasonló gyökerekből táplálkozó és egymást erősítő, rendszerszintű problémákra (rasszizmus, lakhatási válság, ökológiai krízis, a demokráciába vetett hit válsága, homofóbia, transzfóbia és szexizmus), valamint az azokra keresendő megoldási lehetőségekre. 2021 után 2022-ben is több, mint 35.000-en vonultunk együtt Budapest utcáin fergeteges hangulatban, ez ne legyen másként 2023-ban sem, ezért már most véssétek be a naptárba a dátumot! További részletekkel a későbbiekben fogunk jelentkezni, addig is hívjátok meg minél több ismerősötöket, legyen ez a valaha volt legnagyobb Budapest Pride Felvonulás

//// ENGLISH ////

After a long planning and organization, we are delighted to announce that there will be Budapest Pride March in 2023, the biggest human rights protest in Hungary! The 28th Budapest Pride March will be held on July 15, where we expect everyone who wants to live in a free, inclusive and democratic country.

*** IMPORTANT INFORMATION:

DATE: 15th July. Saturday 14.00-20.00 ROUTE : Grassy area in front of Vajdahunyad vár- Andrássy út - Oktogon - Teréz körút - Király utca - Városligeti fasor - Dózsa György út - Hősök tere - Grassy area in front of Vajdahunyad vár GATHERING: 14.00 START: 15.00 ARRIVAL: 17.00 END : 20.00 PROGRAMS: *Speeches! *Extraordinary performers! *Civillian Village!

Detailed programme coming soon!

***

Unity makes strength! Join us in with friends, with vehicles, colleagues or your organisation! Or all at once!

Start a vehicle, decorate it, choose the best music you know and dazzle 35,000 people! Don't hesitate, fill in the form and join the Pride convoy! https://forms.gle/TD15HyQTnLyeSXkT7

Register and march as a team! If you arrive together at the same time, you won't get lost in the crowd! Make banners, make flags, get as many people as possible! But be sure to register here first! https://forms.gle/YJYJYGSvDQ8KZ2jEA

*** Our slogan is unchanged "Claim back your future!", which points to systemic problems present in society with different effects, but feeding from similar roots and reinforcing each other (racism, housing crisis, ecological crisis, crisis of faith in democracy, homophobia, transphobia and sexism), as well as the solution options to be sought for them. Similarly to 2022, more than 35.000 participants marched together last year in Budapest in an amazing mood, so let's book this date already in your calendars! More details will follow soon, in the meantime, invite as many of your friends as possible and make a huge crowd again

#2023. 7. 15. #14:00

[nitta86]

Hogyan tovább?

Szóval az a problémám már egy ideje, hogy nem tudom, hogy tényleg az volt e mindig is a gyerekkori álmom hogy sikeres kutató legyek, vagy ez csak a szüleim ambíciója volt velem kapcsolatban? Mondjuk lehet, hogy most már mindegy is.

De egyébként szerintem ez egy értelmes cél, szóval nem olyan, mint amikor a szülők azért hurcibálják a gyereküket versenysportra meg gyerekszépségversenyre, mert ez a beteljesületlen álmuk, hanem a kutatás meg a tudomány tényleg tökjó dolog, és azért külön hálás vagyok, hogy a STEM felé terelgettek.

De mindenesetre én megpróbálkoztam a kutatással és végül is voltak sikereim, nyertem díjakat, és megdicsért a konferencián a téma elismert szakértője. Szóval próbálom megfogalmazni, hogy mi volt a gond:

Szorongtam az egésztől. Már nem tudom hogy melyik író egyszer azt mondta, hogy írónak lenni olyan mintha folyton házit kéne írnod. Na kutatni szintén. Borzasztó ahogy nem lehet hátradőlni, mert mindig cikket kéne írnod meg irodalmazni, és nem jött be az se, hogy versengeni kell egymással.

Szexizmus: ez műszaki bőven területen van, és az a baj, hogy működik az elbizonytalanítás. Engem lelombozott, hogy nálam tehetségesebb nők is ritkán jutnak lehetőséghez, ezért sokszor feladtam már a startmezőnél.

Imposztor szindróma, ha egyáltalán voltam elég jó hozzá... Mondjuk valszeg igen, mert voltak, vannak sikereim.

Mindenesetre a kutatás minden szépsége és izgalma ellenére, egy idő után elkezdtem azokat irigyelni, akiknek van egy konkrét feladatuk, amit biztos hogy meg tudnak oldani és senki se várja el tőlük, hogy még több cikket írjanak, meg még több pályázatot nyerjenek.

Végül nem is a saját döntésem volt, hanem a volt főnököm rámbízott egy ipari projektben való részvételt, ami akkoriban elég nagy teher volt nekem, mert hónapokat vett el a kutatásból és elvárták, hogy ugyanúgy teljesítsek mellette... Tök stresszes voltam és utáltam az egészet. Aztán még több megbízást kaptunk, egyre kevésbé tudtam az ipari projekt mellett mást csinálni, és egy időre megzuhant az önbizalmam, meg attól féltem, hogy mindenki le fog nézni, mert nincsenek értelmes eredményeim, mert nincs elég időm kutatni. Aztán egy nap rájöttem, hogy az ipari szakértői tevékenységem is értelmes eredmény, amiért elismernek. Emiatt kértem és kaptam is fizetésemelést és új munkaeszközöket. És arra is rájöttem, hogy kevésbé vagyok stresszes, mert tudom, hogy pontosan mi a feladat és képes is vagyok teljesíteni, és hogy egy ideje tulajdonképpen már erre vágytam, és ez jó nekem.

Azt is élvezem, hogy úgy érzem, hogy kikerültem az örök versengésből, nyugiban együtt dolgozunk és ennyi. De közben meg attól félek, hogy mindenki titokban lenéz és kiröhög, hogy ezzel foglalkozom és emiatt nincs elég tudományos eredményem, márpedig szerintük csak az számít. (Mondjuk sokszor büszke vagyok arra, hogy nem érdekel mások véleménye, de ez a gyakorlatban nem igaz.) A húgom szerint el kéne mennem az iparba dolgozni és nem csak külső szakértőként tanácsot adni. És ez megoldaná ezt a gondot, hogy úgy érzem megítélnek a cikkeim hiánya miatt, de mi van ha ez igazából csak a fejemben van, és a valóságban senkit se érdekel? Meg mi van akkor, ha valójában nem szeretnék elmenni az iparba kicsit több pénzért, azon az áron, hogy sokkal több stressz fog érni? Úgy érzem, hogy most jó nekem, hogy nyugis és érdekes munkám van, de közben bennem is ott motoszkál, ami miatt a volt témavezetőm is aggódik, hogy mi van ha ezzel elpazarolom a tehetségemet? De mi van, ha erre van tehetségem? Lehet, hogy ez mind nem számít, mert ez az én életem és én döntöm el, hogy mit kezdek vele. De ettől még el kell gyászolnom, hogy végül nem lettem sikeres kutató, és ez meg nehéz.

#szövegesposzt

[matekonkol]

2022 filmnapló #109: A munkásosztály a paradicsomba megy

miután egy Szikrás csetben fölmerült ez a film, tartogattam, hogy belenézzek, és végül sajnos -- szokásaimtól teljesen eltérően -- részletekben néztem meg. nagy kár, mert jobb ez a film, mint amilyennek az első fél óra alapján tűnik. 

egyfelől az van, hogy elég direkten fogalmaz, és hogy a főszereplő egy agresszív, hímsoviniszta alak, aki rosszul bánik a feleségeivel és a gyerekeivel is, és még csak nem is szolidáris az osztályközösségével. ráadásul elég előítéletesnek abban, ahogy a munkásokat hangos, bunkó, türelmetlen embereknek ábrázolja. ez a tömegjelenetek és "megbeszélések" kakofóniájában élményként is zavaró, de baloldali projektként is inkább kontraproduktív szerintem. (az a prostitúciós jelenet különösen bántó és fölösleges.)

másfelől viszont a direkt fogalmazás valahol az emancipatorikus filmművészet konszenzuális irányzatának inherens, kötelező része: ne lehessen félreérteni, ne kelljen sorok között olvasni, legyen alacsony a belépési küszöb, vagyis lehessen a munkásosztály a célközönség. a szexizmus és az erőszak hiteles, de bár ne lenne az. (ezért kell pl. női munkásokról filmet csinálni (1) (2) (3))

szakmailag eléggé rendben van a film, ahogy erre fokozatosan rájöttem. a könyörtelen, gépies filmzene szerzője Ennio Morricone, az operatőr pedig még annak az áldásos kornak a gyermeke, amikor első sorban hosszú kocsizásokban és svenkelésekben fogalmaztak. így az első, cinikus (tévéfilmes) asszociációm után egyre inkább a '70-es évek magyar filmjei jutottak eszembe Jancsótól Sándor Pálon át az Ismeri a szandi mandit?-ig. 

na persze azért is, mert a kisember keserédes drámája és megcsömörlése nagyon ismerős itthonról is (annyira, hogy azt hittem, öngyilkos lesz a végén a főszereplő). vannak tehát erős jelenetei, például az elmegyógyintézeti találkozó, a szakszervezeti gyűlés, a sztrájk, a fölösleges konzumtárgyak selejtezése, a diákmozgalmárokkal való találkozás. és persze a vége.

+1 csúcs pillanat: amikor hógolyókkal dobálják meg a munkások helyett a szakszervezet érdekeit védő értelmiségit :D

a film rendezője Elio Petri, akiről ugyan nem hallottam korábban, de az előző évben Oscart nyert Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című filmje, ez a film pedig Arany Pálmát. trilógiájának harmadik darabjáról ezt írja az imdb: "being a neurotic Marxist has its drawbacks." you can say that again!

magyarul itt látható: www.youtube.com/watch?v=-z1scSkEfss

(arra kíváncsi lennék, hogy mivel a magyar verzió csak 1:50 hosszú, és az olasz állítólag 1:56, kivágattak-e valamit a kedves vezetők, miközben nagynak mondható gyorsasággal, a megjelenés után bő fél évvel szinkronizálták, majd egy éven belül forgalmazták is itthon.)

#filmnaplo #2022 filmnaplo #a munkásosztály a paradicsomba megy #film #politika #capitalism #la classe operaia va in paradiso #lulu the tool #the working class goes to heaven

[sronti]

Mindig kicsit büszke vagyok a blokklistámra, amikor egy threadet elindítok egy alapvetően érzékeny témáról és több mint tíz reblog után sincs benne (nekem feltűnő) igazán bántó rosszindulat, vagy homofóbia/rasszizmus/szexizmus.

Jó blokklista->jó tumbli

(tudom, hogy előbb-utóbb össze lesz az is tibizve, de az belefér)

[egyedembegyedem]

A fasizmus ismertetőjelei

hagyománykultusz, visszatérés az aranykorba, a dicső múltba nézés, mindehhez a modernizmus, a liberalizmus és felvilágosodás elvetése szükséges;

a vallás vagy legalábbis valamilyen okkultista pótlék beemelése a nemzeti politikába;

a cselekvés kultusza – mindegy, hogy mit lép a politikus, de ne látsszon döntésképtelennek;

az egyet nem értés megbélyegzése, az ellenzék általános hazaárulónak minősítése, ezzel a nemzetfogalom kisajátítása;

félelmek generálása, általában az idegengyűlölet tudatos erősítése;

az ellenzék idegenszívűnek minősítése és minden ellenzéki kísérlet államrenddel szembeni fellépésnek titulálása;

a külső és belső ellenség szerepének, hatalmának és céljainak felnagyítása, torzítása, amiket általában összeesküvés-elméletekkel oldanak meg, ám a kijelölt ellenség mindig kevés reális veszélyt jelent, különben fennáll a veszély, hogy visszaüt;

„a küzdelemért él és nem az életért küzd”, a lényeg a háborús hangulat, a mozgósítás, amivel a híveket ugrásra készen lehet tartani;

„tömegelitizmus”, azaz populista és elitista egyszerre, élen a Vezérrel;

hősiesség kultusza;

szexizmus, a fasiszta rendszer hangsúlyozza a „férfiasságát”, miközben a nők szerepe a családra redukálódik;

közösségelvűség akár az egyéni szabadságjogok teljes elvetésével, ám a közösség érdekeit egy szűk kör nyilatkoztatja ki;

a fasiszta rendszer mindig a többség akaratára hivatkozik, minden ellenérvet erővel söpör le az asztalról;

a parlamentarizmus elvetése, mivel a többség akaratának érvényesítéséhez elegendő egy szűk uralkodó réteg, ami ismeri a tömegigényeket és ki is elégíti azokat.

#Umberto Ecco #Fasizmus #14 pont

[gregpostok]

Igy visszagondolva egész jó volt az oktatóm

[szaka]

Tomi volt a mintadolgozó a cégnél. Mint a legtöbb kisvállalkozásnál, náluk is családias volt a hangulat, az emberek ismerték egymást, de különösebb barátságok nem születtek. A munka folyt szépen a medrében, kevés volt a feszültség és sosem volt túlóra. A kicsit alacsonyabb fizetés mellett ez a nyugalom és kiszámíthatóság volt az ami Tomit már majdnem 10 éve egyhelyben tartotta. A lojalitást évenkénti kisebb emelések formájában díjazták, de nem változott soha semmi szakmailag. Ekkora munkatapasztalattal barátai már minimum vezetői pozícióban ültek, vagy magán vállalkozásba vágták, de Tomi egészen sokáig megmaradt szülei útján, amire mindig úgy hivatkozott, hogy a nyugdíjas állás. Ebben a felgyorsult és folyamatosan változó világban egy ilyen alkalmazott maga volt a kincs főnökei számára, azonban - mint a legtöbb vezető - ők is úgy tekintettek munkavállalójukra, hogy aki fizet az diktál.

Senki sem számított akkora a fordulatra, mint amit az új munkatárs érkezése magával hozott. Eleinte csendben folytak a dolgok, mígnem Alinda el nem kezdte felkavarni az állóvizet. Ami addig nem fordulhatott volna elő, elkezdett barátkozni a dolgozókkal, méghozzá több szálon egyszerre, így sokáig Tomi több munkatársa is úgy vélte, Alinda az ő barátja. Tomit sokáig hidegen hagyta ez a helyezkedés, a munkára koncentrált és kicsit még taszította is Alinda közvetlensége. Röviden beszélgettek csak és Tomi legtöbbször szakmai síkra terelte a kommunikációt. Az áttörést kettejük kapcsolatában az a felfedezés hozta, hogy Alinda hasonló korú gyermekeket nevelt, mint Tomi és ráadásul hasonló szellemben is, így ennek farvizén egyre többször kezdtek beszélgetésbe. Alinda stílusa és habitusa meggyőző volt és a minta kolléga elkezdett hallgatni rá. Belátta, hogy itt a cégnél nem ismerik el igazán a munkáját, sőt remekül kihasználják szolgalelkűségét és hűségét. Persze Tomi sokáig hárított, igyekezte meggyőzni magát, de Alinda (mint utóbb kiderült már nagy munkarutinnal rendelkezve) fellebbentette a lehetőségek olyan széles spektrumát, amiről a fiatal dolgozó mit sem tudott ezidáig. Ráadásként rávilágított a főnökség inkompetens, de annál erő központúbb vezetésmódjára is, ami Tomit egyre inkább nyomasztani kezdte. A munkahelyi verbális bántalmazás, vagy szexizmus csak hab volt a tortán. Tomi pár héttel a nagy felismerések után felmondott, de a vezetőség csak kinevette. "Oldjuk meg, a pénz nem számít, te vagy a legfontosabb..." Ilyen és ehhez hasonló klisék puffogtatása elbizonytalanítóan hatott, de Tomi szerencséjére Alinda nem engedte megfutamodni és a felmondás véglegessé vált. Alindát azonnali hatállyal kirúgták, még köszönni sem maradt ideje, pedig a munkájára nem lehetett igazán panasz. A cég nem bírhatta sokáig a személyiségét, no meg azt, hogy Tomi mellett, több kolléga is felállt, méghozzá pont azok a személyek akikkel jóba lett. A cégvezetők feltűnő mosollyal tértek vissza a régi kerékvágásba másnap, egymás hátát veregették, mondván a probléma letudva, az élet mehet tovább, de Tomit éppen ez biztosította arról, hogy nincs többé maradása. A főnökség teljesen megsemmisült magában, mikor legjobbjuk tartotta magát előző elképzeléseihez és nem kívánta megváltoztatni felmondási szándékát.

Tomi ettől kezdve számolta vissza a napokat, mikor végre felállhat és háta mögött hagyhatja vaksága korszakát. Az idő előrehaladtával kopott a motivációja és már csak vegetált, az utolsó napján pedig olyan felszabadultnak érezte magát, mint aki legalábbis egy több hónapos elvonulásra készül a civilizáció elől. Pedig Tominak nem volt munkája, nem volt fizetése és nem volt hosszútávú terve a jövőre nézve, de tudta, hogy amit végtére meglépett az a helyes minden tekintetben. Hogy azóta boldog-e Tomi, azt nem tudhatjuk, de a szükségszerű változás életében új kapukat nyitott és ezzel együtt téves irányokat lakatolt le mindörökre.

[avicdsgn1]

Kínos vidékizés, Morvai- és Gaudi-perek – ez az RTL-es A mi kis falunk mérlege “hogy a prosztóskodás, egész napos ivás, káromkodás, vérbő szexizmus, munka helyett henyélés, félbolond, mosdatlan emberek és persze házi pálinka meg disznók “ Hogy merték? :D Tuti semmi igazság nincs benne. Bááár ha azt vesszük én is ezt láttam mindig a gyogyó vidéken.

[gofri]

Telex: Hogy Karikó Katalin ilyen magasra jutott, csak egy hiba a mátrixban - https://telex.hu/komplex/2022/07/01/nok-a-tudomanyban-mta-doktori-uvegplafon-diszkriminacio-1?fs=e&s=cl

#TheShare

[sekelymerely]

Csak kapd el a torkom vágj a falhoz és súgd a fülembe,hogy mennyire kívánsz.

#szeretlek #love #csak te #magyar tumblisok #csak mi ketten #szomor? #spotify #hi?nyzol #magyar id?zet #akarlak #kemény szex #durva szex #szexpartner #szexi #szexchat #szex #szexizmus

[szuksegeszaj]

Isten éltesse a gyengébbik nemet

Be kell valljam, hogy kicsit már attól behánytam a számba, hogy ezt a címet leírtam, de úgy találtam, hogy ez foglalja össze a legszebben azt, amiről ma írni szeretnék.

Ismét egy gyönyörű, szikrázóan napos nőnapra ébredhettünk Magyarországon. A reggeli ágyban maradós ébredezés alatt szokás szerint átpörgettem a Facebookot és a híroldalakat a telefonomon. Ha már nőnap, akkor gondoltam nőként szívok magamba egy kicsit a pozitivitásból és kedvességből, amit állítólag ma kapnunk kéne. Tudjátok, megbecsülést, vagy valami ilyesmit. De nem ez történt. Arra eszméltem rá, hogy háromszor annyi sértő és degradáló üzenet jött szembe velem mindenhol, mint az év bármely másik napján. Na most ez akkor hogy is van?

Vajon milyen ok bújik meg amögött, hogy minden egyes nőnapon elárasztják az internetet a megbecsülés köntösébe bújtatott hímsoviniszta megnyilvánulások? A válasz egyszerű: a nőket nem igazán azért becsülik meg, amiért kellene. Vagy inkább úgy is mondhatnám, hogy ilyenkor szembesülhetünk vele, hogy sok férfi szemében a nő nem igazán ember. A nő az nő. Sokoldalú, mivel lehet szexuális tárgy, mosogatógép, szobalány, szakács, meg anya is. Sőt, akár mind egyszerre! Wow. Elég szuperek vagyunk, nem?

Szerencsére ezen a napon bókokkal fejezi ki nekünk minden olyan férfi, aki azt gondolja, hogy ez így rendben van. Mert hát azért szerencsétlen nőknek dobjunk már egy kis morzsát, ha már emberileg abszolút lealacsonyítjuk őket egy sokadrangú pozícióba.

Tehát összefoglalva a reggeli internetes krúzolásom, láttam ma már mindent. Politikusok semmitmondó, lealacsonyító köszöntéseit, random férfiak hasonló kaliberű posztjait, és természetesen Varga Judit transzfób nőnapi köszöntését CSAK IGAZI NŐKNEK. De valamit azért csak ki kell választanom, amit ízekre szedhetek a mai posztban. Íme a nyertes, amit a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook oldal (amit amúgy mindenki figyelmébe ajánlok, aki még nem ismeri) osztott meg Hummel Zsolt tollából.

“Milyen a férfi? Szereti a pinát, Meg a melleket és a bőr illatát. Belenézni a női a szemekbe és élvezni bizsergést. És örülni, ha vissza is néztek. Jó lenne egyet csak kávézni veletek. Meg aztán együtt járni, együtt aludni. Persze jót szexelni is. Meg jó amikor csak este fáradtan egymásra dőlni. Bírni mikor menstruáltok, élvezni a hisztiket. Meg hallani amikor élveztek. Értetlenül állni, hogy gyereket szültök. És még főztök is mellette. Kivasalt fehér ingeket, és hogy mindig van friss zokni. Hogy sosem fogy el fogkrém. Értékelni a csipkét és de élvezni a pamut bugyit is. Nem érteni harisnyát, a melltartó, és a magas sarkút. De nagyon köszönjük. Emlékezni a tini lányok illatára, Élvezni a felnőtt nő parfümjét. Megköszönni azt sok készülést, Műkörmöst, fodrászt, kozmetikust. Köszönjük, a gyantázás összes fájdalmát, A gyerek miatt test változását. A világ dekoltázsoktól, ringó seggektől lesz teljes. Meg a szikrázó szemektől, és a mosolytól...Ami reméljük igent mond. Ha nem lennétek, ezt sem írtam volna le. Meg mi értelme lenne az életnek? Köszönjük hölgyeim.”

Összefoglalom nektek a nők értékeit ezalapján a szép köszöntés alapján: csöcsök, pina, kúrás, főzés, szülés, szép külső. Mi ezekben a közös? Egyik sem csak a nőért és a nők kiteljesedésének vonatkozásában jön szóba. Mind a férfi kiszolgálásának egy része, és így nyer értéket egy nő Hummel Zsolt (mellesleg ez amúgy ki a fasz?), és még sok más férfi szemében.

És sajnos ez a valóság: rengeteg férfit teljesen hidegen hagy, hogy mi zajlik egy nő fejében. Az ilyen embernek egy nő belső történései egyedül akkor lesznek érdekesek, ha épp egy faszt fogadnak magukba (átvitt és szószerinti értelemben). A többi belső folyamat pedig alapvetően értékét veszti vagy a sztereotípiák, vagy személyes komplexusok, vagy ki tudja épp milyen indokból. Mert irracionális, mert nem számít, mert hiszti, mert nem szükséges. Ami egy privát probléma lenne, ha nem akarnák ebbe a formába beleerőszakolni az összes nőt, a gondolataikkal együtt. Képmutató, lealacsonyító köszöntések jönnek minden irányból, amit ha nem értékelünk, akkor természetesen dühöngő, hőbörgő, szőrőslábú feminista picsák vagyunk. Hiszen bóknak szánták. És ha nem fogadod el, akkor a kurva anyád amúgy is. Mivel a legjobb védekezés a támadás, és a nagyvonalúan „hamárnőnapvan” alapon odabaszott sértegető bókokba annyi energiát és büszkeséget öltek bele, hogy ha kritizálni merészeled, akkor az egy parasztlengőssel ér fel egyenesen a kis sérülékeny férfiasságukba. Természetesen ezt így egyszer sem fogja egy szexista férfi sem bevallani, hiszen előbb mennek bele mindenféle mentális parkour mutatványokba, minthogy terápiára menjenek.

De nézzünk meg pár részletet ebből a műalkotásból.

Bírni, amíg menstruálunk? Bírd ki te azt, amikor felállni is képtelen vagy a fájdalomtól, amitől lever a hidegveríték is, és közben egy önmagát minimum isten ajándékaként kezelő férfi veri a saját faszát a tükörbe nézve, hogy milyen hősiesen tűri a „nehéz, hisztis napokat”.

„Értetlenül állni, hogy gyereket szültök. És még főztök is mellette.” Én is kurvára értetlenül állok azelőtt, hogy egy szülőszobából kilibbent friss anyát miért csak értetlenül néz a csávója, miközben főz.

„Kivasalt fehér ingeket, és hogy mindig van friss zokni. Hogy sosem fogy el fogkrém.” Mert nem elég, hogy menstruálok, szülök, meg főzök, de még mosok és vasalok is, sőt, boltba is olyan szinten csak én megyek, hogy a párom azt sem tudja, hogy a fogkrém nem csak odaterem a fürdőszoba polcára. A szolgálás az életem.

„Nem érteni harisnyát, a melltartó, és a magas sarkút.” (a helyesírásért nem én vagyok a felelős) Pedig hidd el, kurvára nem bonyolult, ezek csak ruhadarabok. Ám írónk értetlenül áll azelőtt, hogy egy nő esetleg lehet, hogy magáért vesz fel ilyet…

„De nagyon köszönjük.” …de azért valahogy a végén csak úgy értelmezi, hogy minden IS érte van.

„Megköszönni azt sok készülést, műkörmöst, fodrászt, kozmetikust. Köszönjük, a gyantázás összes fájdalmát.” Természetesen ez is mind-mind csak a férfiak élvezetének szól. News flash. A nőknek nem szól minden egyes rezdülése a férfiakról, akármilyen hihetetlenül is hangozhat ez.

És mindennek a tetejébe egy élveteg arccal takarító nő stockfotója a poszt alatti illusztráció. Ez volt az a pont, hogy majdnem felvettem és ideraktam magamról egy videót, ahogy ordítva röhögök, mint egy asztmás fóka, de inkább megkímélek mindenkit ettől a látványtól.

Zárásnak pár kérdést szeretnék feltenni. Ha már a hasonló véleménnyel rendelkező férfiak konkrétan bevallják, hogy a nők szolgaként robotolnak körülöttük, akkor mondják már el, csak így nőnap alkalmából, hogy ők mit tesznek a nőkért cserébe? Vagy a puszta létezésüknek és a farkuknak elégnek kell lennie mindezért az erőfeszítésért? Vagy egy ilyen lófasz facebook poszt a hála évente egyszer? Vagy az, hogy szexuálisan vonzónak és elég háziasnak talál minket egy férfi, ajándéknak kéne lennie? Vagy amúgy így mégis mi a fasz?

Ezek voltak a mai köszöntések zömével kapcsolatos érzéseim.

Boldog nőnapot minden nőnek, szexuális identitástól, bőrszíntől, társadalmi hovatartozástól, származástól függetlenül. Emeljük fel egymást, mert más nem teszi meg helyettünk. Köszöntem a figyelmet.

Azoknak a férfiaknak pedig puszi, akik az év minden napján egyenlőként és tisztelettel kezelik a nőket, és ehhez nem posztolnak képmutató monológokat.

#feminizmus #feminista #magyar #magyarország #nőnap #nők #férfiak #egyenlőség #szexizmus #szexista #nemek #női egyenjogúság #egyenjogúság #társadalom #kapcsolatok #saját írás #magyar írás #írás #vélemény #saját vélemény #hungary #tumblr hungary #magyar tumblr #tumblr magyarország

[nitta86]

Ma valamiért eszembe jutott, hogy milyen rossz volt mikor a 90-es években elvárták tőlem, hogy nevessek a rasszista és a homofób vicceken. Alsóban nagyon sokáig nem volt téma, aztán kb. negyedik környékén kezdett el mindenki cigányozni és buzizni. Még sose láttunk melegeket és nem sok fogalmunk volt a romákról.

Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy osztálytársunk, akiről az a hír járta, hogy örökbefogadták. Eleve voltak fura dolgok, ahogy a felnőttek hozzáálltak, mintha elsőtől kezdve pikkeltek volna rá a tanárok. Elsőben még folyton egymás radírjait és ceruzáit lopdostuk. Anyám nagyon kiakadt, mikor azt mondtam, hogy valaki lenyúlta az írószereimet, pedig többnyire ez volt az igazság, aztán általában én másét, hogy legyen, vagy hogy menőbb legyen. De sose hitt nekem, mindig azzal vádolt, hogy elvesztem a dolgaimat, aztán hazudok. De amikor azt mondtam, hogy ez a bizonyos, lehet, hogy örökbefogadott kislány nyúlta le a radíromat, akkor elhitte, sőt közölte, hogy látszik rajta, hogy milyen lopós. Nem értettem, hogy mi történik épp, és hogy látszik rajta, különösen, hogy az egész osztály lopós volt.

A gyerekek egy ideig színvakok, de negyedikben a fiúk elkezdték csúfolni ezt a lányt, hogy büdös cigány, ő meg tiltakozott hogy dehogy az, erre a napközis tanár meg a fiúk helyett őt szidta le, hogy legyen okosabb és ne tagadja le a származását. Nem értettük mi van. Az egyik lány mondta neki, hogy ő tudja, hogy tényleg cigány, mert örökbefogadták. Tagadta, hogy örökbefogadták volna. Ezután 3 napig nem jött iskolába, kiderült hogy egész eddig titkolták előle, amit rajta kívül már mindenki tudott, és amikor megtudta érthető okokból nagyon kiborult. Osztálykiránduláson a tanárokkal próbált meg lelkizni arról, hogy nem tudja hirtelen hova tenni hogy a szülei nem vér szerint a szülei, meg hogy roma származású, de kb. azt a választ kapta, hogy az élet nehéz és ezen nem lehet változtatni. Az egészet még nézőként is fájdalmas volt végignézni, el se merem képzelni, hogy milyen lehetett átélni.

És mindezek után ötödiktől jöttek a rasszista viccek, főleg a fiúk, de sokszor a lányok között is, és frocliztak, hogy nem nevetek rajtuk. Mondtam nekik, hogy van olyan roma, akit ismerünk, és ezt így már miatta se kéne, de le lettem oltva, hogy nincs humorérzékem. És aztán mellé bejöttek a homofób viccek is, amikről akkor még nem értettem, hogy miért akadok ki annyira, meg miért érint mélyebben, mert elég lassan kezdett derengeni, hogy ott biszexuálisként én is érintett vagyok. Simán a tanárok is meséltek nekünk szünetben vagy kiránduláson rasszista és homofób vicceket, sőt óra alatt is voltak ilyen viccesnek szánt megjegyzéseik.

Amikor olyasmiket játszottunk lányok egymás között amit alsóban még belefért, pl. hogy szembefutunk egymással és átöleljük egymást, akkor a menőbb osztálytársnők lebuziztak minket. Pedig ez tényleg csak baráti ölelés volt, de vicces módon mellette voltak valódi homoerotikus dolgok 5.-6.-ban például amikor osztálykiránduláskor esténként “birkóztunk”, de az a hangadók szerint nagylányos, tehát menő dolog volt.

Mindenesetre nem nagyon szerettem a mások számára sértő vicceket, a szőke nősökért se rajongtam, de azokért szerencsére akkor még a többi lány se. (Az is érdekes, hogy ahogy idősebbek lettünk, abba is beletörődtek, hogy a szexizmus vicces a többiek szerint.) Amikor megpróbáltam megmondani, hogy valami miért sértő, akkor a tanárok, meg ha megtudták a szüleim is rám szóltak, hogy már megint nem akarok rendesen beilleszkedni hanem csak egyénieskedem. Éveknek kellett ahhoz eltelnie, hogy ezek végre cikinek számítsanak és van olyan volt áltsulis osztálytársnőm, aki ma már szégyelli ha visszaemlékszik, hogy miket mondott kiskamaszként, szóval szerencsére sokan kinőtték magukat, de van olyan is aki úgy maradt és szerinte ezek még mindig a legjobb viccek, de elnyomja őt a PC terror.

#szövegesposzt

[rozsablog]

Tényleg benned bízok a világon a legjobban...

#idezet #magyar idezet #magyar tumblr #Magyar idézet #magyar tumblisok #Magyar #Bizalom #bízom benned #Világ #Szeretlek #Szerelem #Szexi #szexizmus #Kapcsolat #Ő #Te