#solte meg | Explore Tumblr Posts and Blogs

liliannasprereadmediathek · 1 year

Photo

[image description] Two images next to each other. On the left the characters Jo, Meg, Beth and Amy being read to by their mother Marmie in a Christmas setting. On the right, Jo, Beth, Meg and Amy gathered around their mother Marmie all looking into different directions.

One question listeners: are you a Jo, Amy, Beth, or Meg? This episode, we’re discussing characters in the 1994 and 2019 versions of Little Women, and diving deep into subtextual readings and fan interpretations.

We’ll discuss disability, autistic, and queer readings, and try to answer our question: is Little Women a ‘story for every generation’, and why is it so popular?

To listen, just head to the link in our bio, or find us wherever you find podcasts 🎧

[headphones emoji]

https://spotifyanchor-web.app.link/e/Dcu52sHYLzb

🍂🍁📚🎄🍃🌳❄️☃️📜✍️🪶

[falling autumn leaves emoji; leaf emoji; stack of books emoji; Christmas tree emoji; falling green leaves emoji; tree emoji; snowflake emoji; snowman emoji; scroll emoji; handwriting emoji; feather emoji]

📝 Shownotes: 📝

📼 Preread text (Rowan Ellis, https://youtu.be/SMFll3aIbmo)

Primary Sources:

📚 “Little Women” (1868, 1869) by Louisa May Alcott

🎞️ “Little Women” (1933) (dir. George Cukor, 📜 Sarah Y. Mason and Victor Heerman)

🎞️ “Little Women” (1949) (dir. Mervyn LeRoy, 📜 Andrew Solt, Sarah Y. Mason, Victor Heerman)

🎞️ “Little Women” (1994) (dir. Gillian Armstrong, 📜 Robin Swicord)

🎞️ “Little Women” (2019) (dir. + 📜 Greta Gerwig) (https://variety.com/wp-content/uploads/2019/12/little-women-by-greta-gerwig.pdf)

📺 “Little Women” (2017) (dir. Vanessa Caswill, 📜 Heidi Thomas) (Masterpiece: PBS)

Secondary Sources:

📰 “Life Magazine: Little Women: A Story for Every Generation” (Meredith Corp., 2020)

📜 ‘Everything depend[s] on the fashion of narration’: Women Writing Women Writers in Short Stories of the Fin-de-Siècle (Bryony Randall) 📜 “The New ‘Little Women’ Makes Space For Jo’s Queerness” (Shannon Keating) (https://www.buzzfeednews.com/article/shannonkeating/little-women-greta-gerwig-saoirse-ronan-jo-march-queer) 📜 “The New Little Women Basically Proves Jo March is Queer” (Michelle Hyun Kim) (https://www.them.us/story/little-women-greta-gerwig-jo-march-queer) 📜 Amatonormativity (https://medium.com/the-science-scholar/opinion-amatonormativity-the-damaging-pedestal-of-romantic-love-d70cc0585b0f) 📜 “The Real Reason Hairspray Was Banned On The Little Women Set” (Avery Stone) (https://www.refinery29.com/en-us/2019/12/9114384/little-women-movie-hair-makeup-interview) 📼 “Little Women: Laurie & Jo” (https://youtu.be/osdVRusNGgg) 🎞️ “Divergent” (2014) (dir. Neil Burger, 📜 Evan Daugherty, Vanessa Taylor) 📼 “Greta Gerwig, Representation, and the Universal Girl” (https://youtu.be/0p-cBSqIDbQ) 📼 “Why Neurodivergent People Relate to Jo March” (https://youtu.be/x-j5XK1wpyo)

📱Social Media Handles📱:

IG: https://www.instagram.com/liliannapod/ Twitter: https://twitter.com/liliannapod Tumblr: https://www.tumblr.com/blog/liliannasprereadmediathek

🎹 Intro Music 🎹: "Wall" by Jahzaar, licenced under Attribution-ShareAlike 4.0 International (CC BY-SA 4.0)

🎹 Outro Music 🎹: “Waterbeat” by DJ Lengua, licenced under Attribution 3.0 Unported (CC BY 3.0)

🎹 Transition Music 🎹:

“Pencil” by zakkolar - Pixabay “Fireplace Fire Crackling - Loop” by SoundsForYou - Pixabay “Sleigh Bells fast” by jcdecha - Pixabay “Tambourine christmas sound effect 25” by beetpro - Pixabay “Footsteps in the snow, шаги в парке,” by SSPsurvival - Pixabay

#LittleWomen #LouisaMayAlcott #JoMarch #AmyMarch #BethMarch #MegMarch #Laurie #GretaGerwig #SaoirseRonan #EmmaWatson #FlorencePugh #ElizaScanlen #LauraDern #TimothéeChalamet #BobOdenkirk #MerylStreep #GillianArmstrong #SusanSarandon #WinonaRyder #KirstenDunst #ClaireDanes #ChristianBale #AdaptationTheory #MoviePodcast #podcast #queer #FeministPodcast #QueerPodcast #LiliAnnasPrereadMediathek #LiliAnnaPod #trans #ace #DisabledRepresentation #DisabledRep #disability #disabled

7 notes · View notes

claudia1829things · 6 months

Text

"LITTLE WOMEN" (1949) Review

Louisa May Alcott's 1868 novel is a bit of a conundrum for me. I have never been a fan of the novel. I have read it once, but it failed to maintain my interest. Worse, I have never had the urge to read it again. The problem is that it is that sentimental family dramas - at least in print - has never been appealing to me. And this is why I find it perplexing that I have never had any problems watching any of the film or television adaptations of her novel.

One of those adaptations proved to be Metro-Goldwyn-Mayer's 1949 adaptation, which was produced and directed by Mervyn LeRoy. It is hard to believe that the same man who had directed such hard-biting films like "LITTLE CAESAR", "I AM A FUGITIVE FROM A CHAIN GANG" and "THEY WON'T FORGET", was the artistic force behind this sentimental comedy-drama. Or perhaps MGM studio boss, Louis B. Meyer, was the real force. The studio boss preferred sentimental dramas, comedies and musicals. Due to this preference, he was always in constant conflict with the new production chief, Dore Schary, who preferred more realistic and hard-biting movies. Then you had David O. Selznick, who wanted to remake his 1933 adaptation of Alcott's novel. One can assume (or not) that in the end, Meyer had his way.

"LITTLE WOMEN", as many know, told the experiences of the four March sisters of Concord, Massachusetts during and after the U.S. Civil War. The second daughter, Josephine (Jo) March, is the main character and the story focuses on her relationships with her three other sisters, the elders in her family - namely her mother Mrs. March ("Marmee") and Aunt March, and the family's next-door neighbor, Mr. Laurence. For Jo, the story becomes a "coming-of-age" story, due to her relationships with Mr. Laurence's good-looking grandson, Theodore ("Laurie") and a German immigrant she meets in New York City after the war, the equally good-looking and much older Professor Bhaer. Jo and her sisters deal with the anxiety of their father fighting in the Civil War, genteel poverty, scarlet fever, and the scary prospect of oldest sister Meg falling in love with Laurie's tutor.

Despite my disinterest in Alcott's novel, I have always liked the screen adaptations I have seen so far - including this film. Due to the casting of Margaret O'Brien as the mild-mannered Beth, her character became the youngest sister, instead of Amy. Screenwriters Sally Benson, Victor Heerman, Sarah Y. Mason and Andrew Solt made other changes and they left out some of Alcott's memorable plot points from the novel's narrative. But these changes, however regretful a few of them were (namely Jo and Amy's conflict over the former's manuscript) did not have any real impact on Alcott's original story. Ironically, both Victor Heerman and Sarah Y. Mason wrote the screenplay for Selznick's 1933 film. This should not be surprising, considering that this adaptation bears a strong similarity to the earlier version. I thought Mervyn LeRoy's direction injected a good deal of energy into a tale that could have easily bored me senseless. In fact, MGM probably should have thank its lucky stars that LeRoy had served as producer and director.

As much as I admired LeRoy's direction of this film, I must admit there was a point in the story - especially in the third act - in which the pacing threatened to drag a bit. My only other problem with "LITTLE WOMEN" is that I never really got the impression that this film was set during the 1860s, despite its emphasis on costumes and the fact that the March patriarch was fighting the Civil War. Some might say that since "LITTLE WOMEN" was set in the North - New England, as a matter of fact - it is only natural that the movie struggled with its 1860s setting. But I have seen other Civil War era films set in the North - including the 1994 version of "LITTLE WOMEN" - that managed to project a strong emphasis of that period. And the production values for this adaptation of Alcott's novel seemed more like a generic 19th century period drama, instead of a movie set during a particular decade. It is ironic that I would make such a complaint, considering that the set decoration team led by Cedric Gibbons won Academy Awards for Best Art Direction.

I certainly had no problems with the cast selected for this movie. Jo March seemed a far cry from the roles for which June Allyson was known - you know, the usual "sweet, girl-next-door" type. I will admit that at the age of 31 or 32, Allyson was probably too young for the role of Jo March. But she did such a phenomenon job in recapturing Jo's extroverted nature and insecurities that I found the issue of her age irrelevant. Peter Lawford, who was her co-star in the 1947 musical, "GOOD NEWS", gave a very charming, yet complex performance as Jo's next door neighbor and friend, Theodore "Laurie" Laurence. Beneath the sweet charm, Lawford did an excellent job in revealing Laurie's initial loneliness and infatuation of Jo. Margaret O'Brien gave one of her best on-screen performance as the March family's sickly sibling, Beth. Although the literary Beth was the third of four sisters, she is portrayed as the youngest, due to O'Brien's casting. And I feel that Le Roy and MGM made a wise choice, for O'Brien not only gave one of her best performances, I believe that she gave the best performance in the movie, overall.

Janet Leigh, who was a decade younger than Allyson, portrayed the oldest March sister, Meg. Yet, her performance made it easy for me to regard her character as older and more emotionally mature than Allyson's Jo. I thought she gave a well done, yet delicate performance as the one sister who seemed to bear the strongest resemblance to the sisters' mother. Elizabeth Taylor was very entertaining as the extroverted, yet shallow Amy. Actually, I have to commend Taylor for maintaining a balancing act between Amy's shallow personality and ability to be kind. The movie also featured solid performances from supporting cast members like Mary Astor (who portrayed the warm, yet steely Mrs. March), the very charming Rossano Brazzi, Richard Stapley, Lucile Watson, Leon Ames, Harry Davenport, and the always dependable C. Aubrey Smith, who died not long after the film's production.

Overall, "LITTLE WOMEN" is a charming, yet colorful adaptation of Louisa May Alcott's novel. I thought Mervyn LeRoy did an excellent job in infusing energy into a movie that could have easily sink to sheer boredom for me. And he was enabled by a first-rate cast led by June Allyson and Peter Lawford. Overall, "LITTLE WOMEN" managed to rise above my usual apathy toward Alcott's novel.

4 notes · View notes

diogenesz2020portugal · 2 years

Text

Дорогой дедушка!

Tisztelettel írom soraim Őfőméltóságú Hatvanpusztai főfőispán úrnak a messzi Dalmáciába, vagy csak ide a szomszédos Graz városába.

Mióta elméltóztatott hagyni az édesanyaföldet, hogy Mátyás királyként álruhába öltözve járja be az egykori Monarchia területét, rengeteg minden történt idehaza.

Olyan régen el teccet menni, hogy nem is tudom hol kezdjem.

Megvolt a tűzijáték, szép volt, öröm volt látni azt a rengeteg jó forintot elpufogtatni, mert tényleg demagógia lett volna azt a pénzt másra költeni. Biztos lehetett látni a holdról is, bár nem augusztus 20-án volt a nagy dirr-durr, hanem egy héttel később, de ez mindez csak a meteorológusok miatt volt, akik beálltak Soros ügynökeinek.

De aztán jött Palkovics nagytudású :) mindendoktor, oszt széjjel csapott a liberálbolsevik brigantik között, lett is nagy kuss Magyarországon!

Nekünk a Balaton a Riviéra, igaz idén nem mentünk, mert spórolunk a télre, hogy ki tudjuk fizetni a rezsisarcos számlákat, de mi mindig örömmel látjuk a nagyon főméltóságú miniszterelnökmindenúr napbarnított(?) orczáját.

Bár az asszony tegnap megkérdezte, hogy miből telhet a nagyon főméltóságos úrnak 3 hetes nyaralásra Horvátországban, amikor vagyontalannak teccik lenni, de jól megvertem, mert nem szeretem, amikor a családban felüti a fejét a libsi métely! Na, miután átesett az asszony, félvak macskán(kutyára már nem telik), mondtam neki, hogy befoghatja a száját, mert nézze meg a nagyon főméltóságú úr ábrázatyát. még borotvára sem fussa neki.

Szóval visszatérve levelem fősodoratához, ez a FőPalkovics nagyonnagy tudású innovációsminiszterúr, úgy kivágta a két főrebellis, főmeteorológust, mint macskát...

Na, azóta a nap is csak akkor süt, ha a NER is úgy akarja!

Jut eszembe!

Tegnap a kisFideszben nagy dolog történt, felavatták a nagyon méltóságos úr szobrát! Ja, még nem a magáét, de a Vitéz Nagybányai főméltóságú Őexcellenciája ellentengernagyúr szobra végre bekerült a parlamentbe. Igaz én Hitler és Mussolini szobrát is berakattam volna, mert akkor tudnának egymással beszélgetni is és nem unatkozna ott egyedül a Horthy szobor.

Persze most azt teccik hinni, hogy megbolondultam, hogy azt írom, a szobrok beszélgetnek, pedig nem, mert volt múltkor a M1-en vagy hol valami rovásírásos izé, amiben beszéltek a beszélő szobrokról, meg ott van a szűzanya is akinek van könnyező szobra.

Jön a szeptember, a gyerek meg megy iskol��ba, igaz szóltak, hogy nem 5 nap lesz a tanitás, hanem 6 nap, de én is kibírtam a hatnapos iskolát és mégis itt vagyok!

Most búcsúzom, mert sötétedik, a gyertyafényt meg utálom.

Levelem kelt: Az Úr 2022-ik évének, Kisasszony havának 31-ik napján. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye (útközben)

(Füzesy Alex - FB)

30 notes · View notes

nerdyrevelries · 2 years

Text

Little Women (1949)

You will see several places online that Little Women 1949 shares a script with Little Women 1933. This is true in part but not whole. It shares two of its writers (Sarah Y. Mason and Victor Heerman), and it’s clear that this film takes 1933′s script as it’s starting point as it shares multiple lines and scenes. However, 1949 has a third writer, Andrew Solt, and it’s clear that he’s made some edits to the script. Unfortunately, the edits that he made tend to highlight the parts of the script that were already weak in 1933, sometimes even making them worse.

The pacing of the movie is awful. I noted down times at several points. At 23 minutes in, we still haven’t made it to Christmas day (in book terms, this is a single chapter.) At 46 minutes in, we still haven’t made it past New Year’s Eve (meaning we have only covered through chapter 3 of the novel.) After this leisurely beginning, the movie finally seems to realize it needs to speed up a little, skipping multiple events to get us to the telegram (from chapter 15) at an hour and 5 minutes. We get to the end of part 1 15 minutes later at an hour and 20 minutes. This not only means we have 40 minutes left to try and get through part 2, it also means the movie speeds through part 1 plot points on which it would be better to linger such as the telegram and trip to Washington and Beth’s illness. It’s hard to feel much of anything when we barely get to experience events.

Just as damningly, 1949 doesn’t have a stand-out performance to distract you from the script’s flaws like 1933 does. Margaret O’Brien is fairly good as Beth, for as little as you get to see her, but as this takes 1933′s approach of having a Jo-centric script, Jo’s actress needs to carry the movie. While all the sisters in Little Women are generally played by actresses older than their book counterparts due to the two part structure of the book, June Allyson is, as far as I can tell, the oldest actress to ever play Jo at 32. This is only highlighted by her much more appropriately aged co-stars, such as the 22-year-old Janet Leigh as Meg, the 17-year-old Elizabeth Taylor as Amy, and the 12-year-old Margaret O’Brien as Beth. Even Mary Astor as Marmee is only 11 years older than the actress playing her second daughter.

Worse than being too old for the part is that June Allyson never really does anything to make the role her own. She seems to be trying to copy Katherine Hepburn’s performance and only really manages a pale imitation. It’s a shame because it would have been great to see what unique spin Allyson could have brought to the part if she hadn’t either decided to or been directed to imp Hepburn.

#Little Women #Little Women 1949 #Louisa May Alcott #Alcott Adaptation Assessment #Alcott Adaptation August #There is dialogue that mentions the Marches having a cat. We never get to see it. :(

3 notes · View notes

letterboxd · 5 years

Photo

Ranking Little Women.

“This is a film not about a single woman’s quest for identity or independence, but about the infinite power of a woman’s community.”

Letterboxd is humming with Little Women Cinematic Universe energy, particularly since the trailer for Greta Gerwig’s new version, with its cast pulled straight from the Letterboxd Year in Review, dropped.

“I have a guttural five star type of feeling after the trailer,” writes Leia. “Bi culture is thirst-watching this for Timothée Chalamet and Florence Pugh,” Raph enthuses.

Yeah, we see you watching and re-watching all the previous film adaptations of Louisa May Alcott’s landmark 1868 novel that you can fix your eyeballs on. We’re not ones to doze by the fire; we like adventures. So let us take you on a romp through past Little Women screen adaptations, in which we rank the productions based on our community’s stantastic response to each.

From left: Milton, Daisy & Ruby.

Little Women (1917) Directed by Alexander Butler

Though the March family lived in the town of Concord, Massachusetts, it was the British who got to the beloved American book first, with this silent film adaptation.

Starring Ruby Miller as Jo March and musical-comedy star Daisy Burrell as Amy March, the film is considered lost, so nobody on Letterboxd will ever be able to confirm how the prolific English actor Milton Rosmer stacked up as rich-boy-next-door Theodore ‘Laurie’ Laurence.

Letterboxd ranking: #7.

Conrad Nagel & Dorothy Bernard.

Little Women (1918) Directed by Harley Knoles, screenplay by Anne Maxwell

Also considered lost is the first American adaptation, by the brilliantly named Harley Knoles, a British director who spent the 1910s working in the US. Matinee idol Conrad Nagel played Laurie.

Letterboxd ranking: #4. Jo March was played by silent film queen Dorothy Bernard, whose father hailed from New Zealand (as does Letterboxd), therefore this version ranks highly even though there are no Letterboxd ratings or reviews to confirm this fact. Instead, check out D.W. Griffiths’ dark, march-across-the-desert film The Female of the Species, in which “only Dorothy Bernard gives a believable performance” according to Michael.

(An aside: Here’s a list of unseen silent films that actually do exist, but that nobody on Letterboxd has yet seen, apparently.)

From left: George Cukor directs Katharine Hepburn, Joan Bennett, Frances Dee and Jean Parker in ‘Little Women’ (1933). / Photo courtesy MGM

Little Women (1933) Directed by George Cukor, screenplay by Sarah Y. Mason and Victor Heerman

Now we’re getting to the meat & potatoes of Little Women standom. Not that it’s a competition, but Katherine Hepburn is the one Saoirse Ronan needs to beat. Hepburn set the screen standard for gutsy portrayals of Jo March, and appropriately so in this first version with sound because let’s be honest, when the world got to hear Jo March speak those lines aloud for the first time, Hepburn’s voice was the perfect choice.

The prolific Cukor was nominated for the best directing Oscar (he eventually won one in 1964 for My Fair Lady), but it was the screenwriters, married couple Mason and Heerman, who won the Academy Award for their script. (Hepburn also won that year, but not for playing Jo March.)

Letterboxd ranking: #3. “A true gem of depression-era cinema,” writes Taj. “Every single scene in the first half of this film is a pure delight.”

“I’d like to personally thank Katharine Hepburn for being absolutely perfect,” writes Skylar. Morgan concurs: “Hepburn plays Jo with a rough physicality, bold confidence, and a gentle sensibility, standing out in a rather unremarkable movie.”

June Allyson and Rossano Brazzi.

Little Women (1949) Directed by Mervyn LeRoy, screenplay by Sally Benson, Victor Heerman, Sarah Y. Mason, and Andrew Solt

Why re-write a script that’s already perfect? Mervyn LeRoy’s 1949 Technicolor update lifted most of the screenplay and music from Cukor’s version, throwing in an on-trend acting line-up of June Allyson (Jo), Janet Leigh (Meg), Elizabeth Taylor (Amy) and Margaret O’Brien (Beth).

Never mind who played Laurie in this version (okay, okay, it was hunky Rat-Packing socialite Peter Lawford); the real tea here is the American film debut of Bologna-born Italian great Rossano (The Italian Job) Brazzi, as Professor Bhaer.

Letterboxd ranking: #2. “This is the best Little Women, fight me,” DylanDog declares. “I’m so impressed by the fact that they rewrote/restructured/padded out the 1933 screenplay, assembled a nearly pitch-perfect cast, and made such a fantastic Technicolor remake,” Dino reasons. “We actually see way more of the novel’s subversive gender politics play out here, and Jo’s motivations are much more palpable.”

“Although I also really like the 1933 version, the Hepburn film lacks the warmth I do find in the 1949 adaptation,” Annewithe writes. “I feel that this version conveys the true spirit of the book and is as cozy and warm and loving, and it’s in colour!”

Susan Dey and William Shatner.

Little Women (1978) Directed by David Lowell Rich, screenplay by Suzanne Clauser

Between 1949 and 1994, all we got was this seventies miniseries adaptation, which flies far under the radar of Letterboxd’s Little Women obsession with only two member reviews.

Susan Dey was a smart choice to play Jo March, given her Partridge Family profile at the time, while Meredith Baxter Birney, who played Meg, went onto huge sitcom fame as Michael J. Fox’s mom in Family Ties. The real curiosity factor here, writes LouReviews, is “the casting of one William Shatner as the Professor, and he’s rather good!”.

Letterboxd ranking: #6. “This story keeps moving me,” is all Sandra had to say, while LouReviews writes “not essential by any means, but if you like the novel, you'll want to see this”.

Winona Ryder and Christian Bale.

Little Women (1994) Directed by Gillian Armstrong, screenplay by Robin Swicord

It only took 126 years from publication for a woman to get behind the camera of a Little Women film, despite Alcott’s masterpiece long being a prime example of (white privileged) female complexity in storytelling. (Although, it’s fair to note that women have been involved in the scriptwriting for every Little Women film adaptation that we know of.)

Released—as Gerwig’s 2019 update will be—at Christmas, Gillian Armstrong’s version was as star-studded as they come, with 90s it-girl Winona Ryder—fresh off Reality Bites—as Jo March, and Christian Bale as Laurie. Also: Kirsten Dunst, Samantha Mathis and Eric Stoltz, with Susan Sarandon as Marmee.

Letterboxd ranking: #1. Sydney writes: “It’s really tough dealing with the fact that this movie is probably never going to get the respect it deserves.” Well Sydney, we’re happy to make your day. This Little Women is currently the highest-rated on Letterboxd (except for Bale’s facial hair, which is not highly rated by anyone). Thomas Newman’s score is much beloved, and the film is, in Julia’s opinion, “the definitive adaptation!”.

On a recent re-watch, Lauren “was transported back in time to my childhood and for those two hours everything felt simple and safe.” Meanwhile Sally Jane Black, in a thoughtful piece, gets right to the heart of Little Women-love: “This is a film not about a single woman’s quest for identity or independence, but about the infinite power of a woman’s community.”

Little Women (2017) Directed by Vanessa Caswill, screenplay by Heidi Thomas

Not strictly a film, but well worth a mention, this recent three-part BBC adaptation stars Thurman-Hawke offspring (and Once Upon a Time... in Hollywood flower child) Maya Hawke as Jo March. Emily Watson plays the March matriarch, and—Gerwig connection alert!—Kathryn Newton (Lady Bird’s Darlene) is Amy March.

Letterboxd ranking: #5. Alicia is a fan: “Winona will always be my Jo, but Emily Watson absolutely kills it as Marmee! Just love her FACE!!!! Her pain is your pain; her joy is your joy. Oyyy!”

Bethchestnut was slowly convinced: “A very handsome and loving production, even if there were a lot of things that bothered me about it. Doesn’t help that I watch the 90s version every year. Still made me cry twice.”

Little Women (2018) Directed by Clare Niederpruem, script by Clare Niederpruem and Kristi Shimek

Released to mark the novel’s 150th anniversary of publication, this version wins points for casting Lea Thompson (Howard the Duck, Back to the Future) as Marmee, but loses points for the weird contemporary update, in which the March sisters inexplicably lose the messy complexity of their far more adventurous 19th-century selves.

Letterboxd ranking: #8. “Who decided casting Ryan from High School Musical was a good idea?” asks Sue.

Also worth seeking out: two different Japanese anime adaptations, the 1981 series Little Women’s Four Sisters (若草の四姉妹), and the 1987 series, Tales of Little Women (愛の若草物語), which aired on HBO in 1988 and is notable for writing in a black character. Not worth a mention: this 1970 TV adaptation.

Greta Gerwig’s ‘Little Women’ opens in cinemas this December.

#little women #greta gerwig #timothee chalamet #saoirse ronan #florence pugh #meryl streep #winona ryder #katherine hepburn #letterboxd

12 notes · View notes

nemzetikonyvtar · 5 years

Text

Családélet

ÚJDONSÁGOK A MEK-BEN (2019. január 7. és 2019. január 14. között)

2019. 1. 11. Kanya Emilia: Beszélyek http://mek.oszk.hu/18900/18969

2019. 1. 11. Máté G. Péter: Láthatatlan lények [Hangoskönyv] http://mek.oszk.hu/18900/18972

2019. 1. 11. Maróthy Mátyás: Új szellem vagy is Újmagyarok útja Helikonra http://mek.oszk.hu/18900/18970

2019. 1. 11. Szente B. Levente: Az ezüsthajú tündérleány http://mek.oszk.hu/18900/18973

2019. 1. 11. Márkus László: Utcafotók - Street photography http://mek.oszk.hu/18900/18971

2019. 1. 10. Jósika Júlia: Családélet http://mek.oszk.hu/18900/18964

2019. 1. 10. Jósika Júlia: Való és költött http://mek.oszk.hu/18900/18967

2019. 1. 10. Géczi János: Hosszú versek, képversek http://mek.oszk.hu/18900/18965

2019. 1. 10. Géczi János: A rózsa és jelképei http://mek.oszk.hu/18900/18968

2019. 1. 10. Géczi János: Fotóregény http://mek.oszk.hu/18900/18966

2019. 1. 9. Singh, Sundar: Látomások a Szellemvilágról http://mek.oszk.hu/18900/18959

2019. 1. 9. Révész György: A projektek előkészítésének és felügyeletének képeskönyve http://mek.oszk.hu/18900/18962

2019. 1. 9. Gulisio Tímea: A bűnbak http://mek.oszk.hu/18900/18960

2019. 1. 9. Verseghy Ferenc: Előtudósítás a' Tudományos Mesterszavaknak folyó Gyűjteménnyérűl http://mek.oszk.hu/18900/18963

2019. 1. 9. Wein György: A Budai-hegység tektonikája http://mek.oszk.hu/18900/18961

2019. 1. 8. Ottlik Dániel: A' tisztbéli írás' módjának saját szavai, mellyek Pest, Pilis és' Solt ... vármegyék rendeléséből öszveszedettek 's ujonnan kiadattak http://mek.oszk.hu/18900/18954

2019. 1. 8. Juhász Lajos: Szumatra tigrise http://mek.oszk.hu/18900/18956

2019. 1. 8. Bába Iván: Rendszerváltoztatás Magyarországon http://mek.oszk.hu/18900/18958

2019. 1. 8. Fetykó Judit: Kihalásunk kora http://mek.oszk.hu/18900/18955

2019. 1. 8. Sand, George: Saint-Julien gróf http://mek.oszk.hu/18900/18957

2019. 1. 7. Szőke Ferenc: Az álnokság nélkül való, igaz izráélitának le-rajzolása, avagy Olly halotti elmélkedés, melly néhai ... bárczai Bárczay András úrnak ... meg-hidegedett tetemeinek ... el-takarításának alkalmatosságával ... el-mondatott ... Szöke Ferentz ... által http://mek.oszk.hu/18900/18949

2019. 1. 7. Bosnyák Béla: Aranyország http://mek.oszk.hu/18900/18951

2019. 1. 7. Oswald Zsigmond: Kérdés http://mek.oszk.hu/18900/18953

2019. 1. 7. Ponson du Terrail, Pierre Alexis de: Frakkos banditák http://mek.oszk.hu/18900/18950

2019. 1. 7. Bosnyák Béla: Farmerkisasszony

Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis

2019. 1. 11. Színház Füzetszám: 1977. 10. 8. augusztus

2019. 1. 11. Eszmélet : társadalomkritikai és kulturális folyóirat Füzetszám: 2018. 30. 119. ősz

2019. 1. 10. Palócföld : irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Füzetszám: 1966. 2.

2019. 1. 10. Enyedi újság : politikai és társadalmi lap Füzetszám: 1922. 1. Melléklet

2019. 1. 10. Útügyi lapok : a közlekedésépítési szakterület mérnöki és tudományos folyóirata Füzetszám: 2018. 11. nyár

2019. 1. 10. Bányászattörténeti közlemények Füzetszám: 2018. 13. 1-2. (25-26.)

2019. 1. 10. Anthropologiai közlemények : a Magyar Biológiai Társaság Embertani Szakosztályának folyóirata Füzetszám: 2018. 59. köt.

2019. 1. 10. Testnevelés, sport, tudomány : a Testnevelési Egyetem tudományos folyóirata Füzetszám: 2016. 1. 2.

2019. 1. 10. Redemptio : a jász és kun települések honismereti lapja Füzetszám: 2018. 25. 6. december

2019. 1. 10. Tudományos és műszaki tájékoztatás : könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat Füzetszám: 2018. 65. 12.

2019. 1. 9. Csurgó és környéke : közéleti és kulturális lap Füzetszám: 2018. 27. 12. december

2019. 1. 9. Kaláka : szépirodalmi folyóirat Füzetszám: 2013. 12. 12. december 20.

2019. 1. 9. Italogramma Füzetszám: 2018. Vol. 16.

2019. 1. 9. Szavak a mélyből : antológia Füzetszám: 2018. 4.

2019. 1. 9. Könyvtár - információ - társadalom : heti hírlevél információs és könyvtári szakemberek számára Füzetszám: 2019. 2. jan. 9.

2019. 1. 9. Liget : irodalmi ökológiai folyóirat Füzetszám: 2018. 31. 12. december

2019. 1. 9. Az oktatási jogok biztosának beszámolója Füzetszám: 2016.

2019. 1. 9. Sarasotai magyar hírmondó : a Kossuth Klub Hírei Füzetszám: 2019. 25. 1. január

2019. 1. 9. Nyomtass Te is! : hírek, amelyek eddig nem juthattak el mindenkihez Füzetszám: 2019. 3. 77. január 8.

2019. 1. 8. Filmvilág : filmművészeti folyóirat Füzetszám: 2018. 61. 1. január

2019. 1. 8. A Borsodi Tájház közleményei Füzetszám: 2018. 22. 43-44. (1-2.)

2019. 1. 8. Megszólalok művészeti magazin : kulturális és szórakoztató folyóirat Füzetszám: 2018. 8. 12. december

2019. 1. 8. OSZK hírlevél Füzetszám: 2019. január 7.

2019. 1. 8. Közlekedéstudományi szemle : a közlekedési szakterület tudományos lapja Füzetszám: 2017. 67. 5. október

2019. 1. 7. Magyar nyelvjárások : a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének évkönyve Füzetszám: 1963. 9.

2019. 1. 7. Kre-dit : a KRE-DOK online tudományos folyóirata Füzetszám: 2018. 2.

2019. 1. 7. Irodalomismeret Füzetszám: 2018. 3.

2019. 1. 7. Hrvatski glasnik Füzetszám: 2018. 28. 50.

2019. 1. 7. Erdélyi toll : irodalmi és művelődési folyóirat Füzetszám: 2018. 10. 4. (38.)

2019. 1. 7. Levéltári szemle Füzetszám: 2018. 68. 4.

2019. 1. 7. Csángó tükör : Csángó Kulturális folyóirat Füzetszám: 2018. 15. 50. szeptember

2019. 1. 7. Új város : közéleti kiadvány : a Fokoláre Mozgalom lapja Füzetszám: 2017. 29. 6. november-december

2019. 1. 7. Hitel : irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat Füzetszám: 2018. 31. 11. november

2019. 1. 7. Jósvafői helytörténeti füzetek Füzetszám: 2018. 43.

#gyarap #oszk #könyvtár

1 note · View note

videkma · 2 years

Text

2,5 milliárdos Európai Uniós forrásnak köszönhetően fejlődött Cserkeszőlő, Heves és Solt (Víz- és szennyvízfejlesztés valósulhatott meg)

A Széchenyi 2020 program keretében Heves és Solt Város Önkormányzata, valamint Cserkeszőlő Községi Önkormányzat 2,498 milliárd forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a „Közép- és Kelet-Magyarországi szennyvízelvezetési és -kezelési fejlesztés 7. (KKMO 7)” elnevezésű, KEHOP-2.2.1-15-2015-00024 azonosító számú projekt megvalósítására. A beruházás összesen 2,872 milliárd…

View On WordPress

0 notes

keresztyandras · 3 years

Text

Családi Hírek

Ma 20 éve ment el Solt Oti. Elment fizikai valójában de nem meghalt, hiszen csvalóban akit elfelejtenek. Ma 20 éve ment el Solt Oti. Elment fizikai valójában de nem meghalt, hiszen csak az hal meg valóban akit elfelejtenek.

View On WordPress

0 notes

nemzetinet · 6 years

Text

Az ANTANTÉNUSZ mondóka megfejtése rovás- és ékjelek segítségével

Kedves Olvasóim!Az ANTANTÉNUSZ naphívogató gyermekversike megfejtésével kívánok Önöknek áldott húsvéti ünnepeket!

Balatoni napkelte (Egry József festménye – irodalmijelen-hu) Az Antanténusz hazánkban a legismertebb gyermek mondóka „kiolvasó vers”, kiszámolósdi. Általában értelmetlen halandzsa-szövegnek tartják. Forrásmegjelölés nélkül némely nyelvész szerint több európai nyelvben [pl. finn[1]] is előfordul.

Bújj, bújj, zöld ág (Boldog, Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegye)[2]

Mások félrefordított latin eredetű versnek, vagy nemzetközileg elterjedt kiolvasónak, esetleg az indoeurópai számsor hangtanilag torzított alakjának tartják (mégcsak véletlenül sem eredeti magyar szövegnek).Ismertebb változata: Antanténusz, szórakaténusz, Szóraka-tiki-taka-alabala-bambusz(ka)!Némely íráskutató[3], forráshivatkozás nélkül van kutató ősi „sumer” imának tartja, amit egy ékiratos cserépről olvastak le, majd a XX. sz. elején fejtettek meg: Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, szur-raga digi-daga ala-hala Bambúz = Kelj föl Dunguz, szülj reggelt Dunguz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, vágjad, űzzed Bambuszt! Nagyjából ennyit közöl a wikipedia[4] e versikéről. Úgy tűnik a felsorolt érvek, vélemények sok igazságot tartalmaznak, ám pontos forrásmegjelölés nélkül ötletként értékelhetőek.Ez ösztökélt, hogy próbálkozzak a megfejtéssel, és utánanézzek, valóban értelmezhető-e mai magyar nyelven a mondóka első és második része. A szöveg további részének megfejtése ellen a nyelvérzékem tiltakozott, mert sok, az értelmezést már a kezdet-kezdetén félrevezető szót éreztem benne.

Rábaközi madaras hímzés[5]Szőcs István, a nagyműveltségű kolozsvári tudós-újságíró véleménye volt a kiindulópont: „A népi gyerekdalok, mondókák kiszámoló-versikék érthetetlen szavai – nem halandzsák. Legalábbis annyiban nem, hogy kezdetben volt értelmük, s csak később homályosodott el.”[6] A régiségben tehát közérthető jelentésük volt.

Libapásztor az ecsegi pusztán (1907)[7]

Hasonló véleménye van az Borbola János [8]: egyiptológusnak „… gyermekeink énekei, rigmusai őrzik leghívebben őseink kultúráját…” E „mondóka „egyáltalán nem latin eredetű, hanem ősmagyar gyermekvers… Az is elképzelhető, hogy eredetileg felnőttek sorshúzása volt, s azt vették át játékukhoz a gyermekek.” Megszívlelendő észrevétele, hogy a mondóka olvasásának „valószínű nyitja, hogy a ’varázsszavakat’ visszafelé kell olvasni.”Pass László, debreceni evangélikus lelkész részletesebben foglalkozott a mondókával. Fritz Hommel, Friedrich Delitzsch, Franz Brünnow és Anton Deimel ékjeles szójegyzékének latin betűs szócikkei alapján, a vonatkozó ékjelek mellőzésével vizsgálta szöveget, s megállapította: „Nem kiolvasó versike…, hanem kb. 12-10.000 éves ős-magyar Nap-köszöntő zsoltár, mely hívja, hívogatja napkelte előtt a Világosság Istenét az Ég-re, hogy győzze le a Sötétség Szellemét, hogy elterjeszthesse a világosság, a jóság uralmát az egész földön. Ez ősrégi Nap-hívogató ének ó-magyar nyelven az emberiség legősibb ismert zsoltára, ősi pentaton dallama[,] és még ma is időszerű.”[9]1975-ben Pass négyoldalas cikkére Komoróczy Géza, nyelvész válaszolt „Egyetlen olyan szót sem találni, mely a két nyelv [sumir-magyar] rokonságát bizonyítaná, mint ahogy az Antantémusz kezdetű gyermekversike sumer megfejtése is képtelenség…”[10] Ezen „ex katedra” kijelentés okozhatta, hogy az akadémikus körök nem elemezték a versikét[11], hanem megmaradtak a halandzsa besorolás mellett. Pass László megérzése és az ékiratos szószedetekben való tapogatózása helyes. Ám kifogásolható, hogy a cikkében felsorolt sumir-magyar szóegyezéseket az íráskép és a hangalak alapján azonosította. El kell olvasni és értelmezni kell a hozzájuk tartozó vonalas, illetve ékjeleket. Ám a sumir fogalomírás és a magyar betűírás közti nagy az időbeli távolság, és a különböző íráskép miatt nem egyszerű.Vajon össze lehet-e hozni e kétféle írást? Szabad-e a latin betűs, jól szótagolható mondókát visszavetíteni a több ezer évvel ezelőtti sumir fogalomírás jeleire?Segítségül fel kellett használni a székely-magyar rovásírást. A mintegy két és fél ezer éves latin betűíráson és a sokkal régebbi székely-magyar, részben szótag-, részben betűíráson át kellett eljutni a kb. 6000 éves fogalomírásig. A magyar latin betűs írásnál csekély eltéréssel a hangalak és az íráskép összhangban van. Még a Kazinczy-féle beavatkozás ellenére is megmaradt az egy hang – egy betű elve.A székely-magyar rovásírásban ez kissé másképp fest.[12] Betűírásnak tartatik, ám valami megmaradt a keleti nyelvek mássalhangzós írásaiból. Ti. a mássalhangzók esetében a kiejtésekor, a hangzósításkor a mássalhangzóval együtt ejtett un. ejtéskönnyítő segédhang, leginkább az „e” zönge jelöletlen. Egy-egy szó rovásakor a hallással érzékelt[13] mássalhangzókat kötelező jelölni, róni; az „e” ejtéskönnyítő segédhangot jobbára nem, de az ejtéskor bele kell olvasni a szóba! A sok mássalhangós cseh nyelv létrejötte az „e” segédhang elhanyagolására, „nemtudására” megy vissza. A szarmatákkal keveredett erdőlakó szláv nép bár nem ismerte a (szarmata) rovásírás elvét, de használta. Nem tudta, hogy ejtéskor a szóba bele kell olvasni a jelöletlen magánhangzót. (A cseh nyelv ennek köszönheti torlódó mássalhangzós beszédét.)

A somogyi rovásírásos tanító-tábla fényképe[14]

A székely-magyar rovásírás, és más, pl. a skandináv rúnarás kevés jellel sokat fejez ki. Az írásban ez a betű-összevonásoknak köszönhető Mássalhangzót mássalhangzóval, továbbá egy vagy több magán- és mássalhangzót lehet összevonni, de csak akkor, ha a természetes szótagolás rendjét nem borítja fel. A mássalhangzók összevonásának a szó végén a helyük, hogy a szótagolás rendjét ne zavarják. E szabályt az „Antanténusz” c. versike értelmezésekor szigorúan figyelembe kellett venni. A mai magyar nyelvérzék szerint a mondóka első „sora” két jelentésnélküli több szótagú szó. A szótaghatárok megállapítását nagyban elősegítette a versike erőteljes hangsúlyozása, vagyis a nyomatékos szótagolás.A XIX-XX. századi magyarul tudó, az ékírást ismerő tudósok[15] felismerték, az eredeti magyar szavak és nyelvtani elemek szótagjainak a régiségben önálló jelentésük volt. Semmi nem indokolja, hogy az „antanténusz szórakaténusz…” esetében ne így lett volna. A nyomatékos, egymástól elhatárolódó szótagokat önálló jelentéssel bíró gyökökként[16] lehet felfogni.A gyökhatárok pontos megállapítását a latin betűs szöveg rovásjelekkel való leírása segítette elő. A Rudimenta szerint, ha az egyes gyök-szavakat a hangzósításnak megfelelően összevont jelekkel le lehet írni, akkor azok szótagként, jelen esetben önálló jelentésű szavakként egybetartoznak.Az alábbi táblázatban a 2. oszlop a mondóka két szótagcsoportjának (an.tan.té.nusz szo.ra.ka.tén.usz) mai írásképét mutatja. A következő az egyes gyök-szavak rovásjeleit, utána az ékjeleit, majd a latin betűs átírást és az ékjelek jelentését tartalmazza. A felettük levő nyilak az olvasás irányát jelzik.A latin betűs átírásnál némely magánhangzó feletti vonás nem ékezet, hanem az alsó indexszel együtt a zönge pici kiejtésbeli másságát jelzi, amit nem hallunk.[17]A megfejtésnél használt jelek az új-asszír szótári jelek.A mondóka szövege ékjeles agyagtáblán még nem bukkant elő, ezért okafogyott találgatni, mely kor írására lehetne visszavetíteni. Ti. az íráskép kb. 500 évenként változott. A XIX-XX. századi szótárak meg az új-asszír ékjelekre épültek.

(Mind a rovásjelek, mind az ékjele olvasási iránya: jobb-bal)

Az 1. sz. an rovása szokatlan. A n betű „arca” az említett kiadványok egyikében sem fordul jobbra. Az olvasási sorrendnek megfelelően az a betű a n hátára illeszkedik. Fordított esetben az olvasata na lenne.A 3. sz. té ilyetén jelölése sem szokványos, de ha a „Tanító tábla” első sorában az e és az é betűt össze lehetett vonni, akkor ez is megengedhető.A 4. sz. nusz szóban a kisebbre rótt u zönge a kiejtéskor alig hallik, mert az utána következő S =sz mássalhangzó erősen hangsúlyos, szinte teljesen elnyomja.Talányos a fenti táblázat 4. számmal jelölt nusz ékjelének jelentése és értelmezése. A hangzósítás szerint a szót három összevont rovásjellel lehet leírni, tehát egyetlen dologra, fogalomra utalhat. Ám a Deimel-szótárban az ékjeles gyökök közt nincs nusz hangalakkal feloldható szó, ezért fel kellett e bontani a zárt szótagú szót NU és UZ írásképű gyökké.A rovásjelek összevonhatósága miatt a nusz két ékjele is összetartozhat; minden bizonnyal egyetlen fogalmat, esetleg jelzős kifejezést (szószerkezetet) jelölhet. S valóban a NU8 és az UZ együttes jelentése „utód liba”, vagyis „kisliba”.A 6. sz. gyök mai kiejtése: szó. Csakhogy az első megfejtők szerint a sumir nyelvben nincs o/ó hang. Ezért körül kell nézni, vajon a magyar nyelv, esetleg a tájnyelv lehetőséget ad-e arra, hogy az ó más magánhangzóként, esetleg u-nak ejtődjék. Az o „… a zárt a és u között…középhelyet foglal, honnan ezekkel … tájejtés szerént némely szavakban váltakozik, mint …bagár, bogár, bugár…, sőt az a-u egybeolvadásból igen gyakran hosszú ó válik pl. monda-uk lesz mondók.”[19] A ló tájnyelvi ejtése: ló-lou-lú. A magyarban a szó/szu váltakozás létező nyelvi jelenség, ezért nyugodtan egybe lehetett vetni a sumir SZU10 kifejezéssel.A 6. sz. szu összerovásakor felismerhetővé kellett tenni a kétbetűs összetételt, ezért az u rovásjelet kisebbre, a S=sz mássalhangzót nagyobbra kellett venni. A 8. sz. szó összevonásnál a rombusz alakú k =k-hoz balról illeszkedik az a. Efféle összevonás van a Tanító táblán a jobb felső sor második jelcsoportjában. A 10. sz. jel a 6. sz. jel fordítottja.A 9. és a 10. szógyök a latinbetűs írásképe teljesen megegyezik a 3. és a 4. sz. nusz-szal. Hangzósításkor mégis úgy hallik, mintha 9. sz. tén szógyök n hangja kevésbé lenne hangsúlyos, mint az usz szógyök u, illetve sz hangja. Ezért szótaghatár nem a té és a nusz, hanem a tén és az usz közt lehet. Ezt tükrözi ékírás, hisz a tén ékjele teljesen megegyezik a té-vel; a jelentése is ugyanaz.A magyar nyelv annyira gazdag, hajlékony, alkalmazkodó, hogy nincs olyan idegenes mondatszerkezet, amelynek a szószerinti jelentését vissza ne tudná adni. Nincs, amit magyar anyanyelvű ne értene, legfeljebb nem szép, nem magyaros és szabatos, vagyis nyakatekert.Ily furcsának tűnő kifejezés a 8. és a 9. sz. szóhoz tartozó ékjel jelentése.A „kapu-közel” kifejezés magyarul érthető. Azt jelenti, hogy valami közel van a kapuhoz, szinte megjelenik, de még nem lépte át a küszöböt. Ez az egyetlen kifejezés a mondóka első részében, amit kétféleképpen lehet értelmezni: A Nap égi kapuja. E jelenséget őrizhette meg a versike (Tejút) [20]

A Nap „kapu-közelben” van. A horizonton látszik a hajnalpir, jelzi, hogy közeledik a napkelte, kezdetét veszi a derengés. Ám a Nap még nem lépett a látóhatár fölé, még nem alkot „aranykaput”.Ez értelmezést támasztja alá az 1., 2., 3. sz., az „égi fénykorona közeledik” kifejezés. Az „antanténusz szórakaténusz” teljességgel magyar, ezért feltételezhető, hogy ebben is megvan a magyar népdal jellemző szerkezeti sajátossága a gondolatritmus. Pl. az „alma a fa alatt, nyári piros alma” első szóképe, a második szószerkezetben kibővítve megismétlődik.A népdal megmondja, hogy a fa alatt van egy alma, s ez az alma nyári is, meg piros is. S csak ezután következik a népdal tényleges mondandója: „Engem gyaláz a szeretőm édesanyja…” A mondóka esetében: Itt a pirkadat, közeledik a napkelte. A Nap már-már feltűnik a látóhatáron. A kislibák ébredése, kelése „kapuközelben” van. A hajnali hűvösségben reszkető, didergő kislibák, már nem szunnyadnak, hanem felébredtek, s epedve v��rják a napfelkeltét.A rovás- és az ékírás együttes felhasználásával az An.tan.tén.usz szó.ra.ka.té.nusz… mondóka lehetséges mai magyar nyelvű értelmezése:

Égi fénykorona közeledik, kislibá(k), elég a reszketés, kapu-közel a felkelés…

A mondóka ilyetén értelmezése felidézi a „Süss föl nap / fényes nap / kertek alatt / kislibáink / megfagynak” c. gyermekdalt. Az „Antanténusz”-ban is várják a libák a napkeltét, de megjelenik benne a „Bújj, bújj zöld ág / zöld levelecske / nyitva van az aranykapu / csak bújjatok rajta!” c. dalocska „kapu” eleme is.A régiségben az „Antanténusz”-nak, a halandzsa-szövegnek tartott versikének megvolt a jelentése, értelme. Csoda, hogy a mindmáig megmaradt és él a magyar gyermeknyelvben, s kivétel nélkül minden magyar ember ismeri, gyermekkorában játszotta, látta, hallotta.

A magyarság egyik nemzetalkotójának a pártusoknak párthiai hazájukban, Hatrában állt Naptemplomának kapuboltozata. Az iszlám Állam Hatrát is teljesen lerombolta, .elpusztította. Már csak a képeken, albumokban lehet látni milyen volt. -hatrasite.com)

A cikk a Hol rejtőznek a magyar táltosok, (Matrona, Győr, 2013) c. könyvből való.

[1] Kiss Dénes szóbeli közlése. In: Vértessy György: Antantémusz – Egy kiszámoló versike bonctana.

[2] Görnyei Sándor felvétele, 1936. – tudasbazis-sulinet.hu

[3] Dudás Rudolf szerint a mondóka ékiratos táblán előkerült; de nem közli hol, melyik táblán található.

[4] hu.wikipedia.org/wiki/Antanténusz

[5] népművészet.network.hu

1Szőcs István: Halandzsa-e az Antanténusz? = Utunk, Kolozsvár, 1972. április. 2-4. pp.

[7] Győrffy István felvétele – wwangfolyó.blogspot.hu

[8]Borbola János: Magyarok Istene, Racell K., Bp., 2005., 39-40. pp.

[9] Pass László kéziratban terjesztett tanulmánya.

[10] Benedek I. Gábor: Elavult őshaza elméletek, Hétfői Magyar Hírlap, 1975. február 3.

[11] Badiny Jós Ferenc említi Pass megfejtését, de ő sem nem elemzi.

[12] A rovásírás szabályai, jelek leírása a Rudimenta és A somogyi rovásírásos kövek i. m. alapján.

[13]A nyelvújítás eredménye, hogy a magyarban eluralkodott a szóelemző (etimologizáló) írás, bár, az írás elve az „ahogy, hallik, úgy íratik” volt. Az írni tanulók, ösztönösen ma is ezt alkalmaznák.

[14] Marton Veronika: A somogyi rovásírásos kövek i. m. 6. p.

[15] Francois Lenormant és Galgóczy János

[16] Gyök: A nyelv bizonyos alapszavai, „amelyekből… belváltozás… által más-más, alapeszmében egyező szók erednek.” In: A magyar nyelv szótára (Czuczor–Fogarasi) Előbeszéd, 63.p.

[17]. ár = cipész-szerszám, vízáradat, pénzben kifejezett érték.

[18]Az olvasás balról jobbra irányul; az „eredeti” szöveg latinbetűs, nem ismert régen hogyan írták.

[19]A magyar nyelv szótára (Czuczor-Fogarasi) i.m. IV. köt. 998. p.

[20] Babus Patrik felvétele ng.hu

Az ANTANTÉNUSZ mondóka megfejtése rovás- és ékjelek segítségével a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Erdély #Isten #Kolozsvár #népdal #rovás

1 note · View note

themuzungos-blog · 7 years

Text

Uke 42

16.-22. oktober

Siri

Heisann!

Nå begynner oktober å gå mot slutten, og vi føler på at dagene bare flyr forbi. Tenk, nå er det under en måned til vi forlater Fort Portal som har vært vårt hjem for en god stund nå.

Forrige uke hadde en ganske treig start. På mandag dro jeg og Nina på YAWE, mens Nathalie og Karo satt hjemme og jobbet med arbeidskravet som skulle leveres innen midnatt. På YAWE var det ganske stille, og vi satt lenge og jobbet i fred og ro med oppgaven vår. Vi gikk etter hvert og spurte Anthony om det var noe vi kunne gjøre, siden vi tydeligvis har en umettelig trang til å være til hjelp. Da kom han med en bunke papirer som skulle sorteres og settes sammen med andre papirer igjen. Dette var imidlertid enklere sagt enn gjort, for det var mange som ikke hadde noen som tilhørte seg og håndskriften var heller dårlig.

Når vi kom hjem var det to frustrerte jenter som møtte oss, so, var veldig slitne etter intens jobbing. Vi følte nok begge veldig på at vi ikke ønsket forstyrre dem for mye, for tror ikke humøret var sånn veldig på topp akkurat da.

Senere på dagen dro vi på Dehli Garden og spiste etter frisbeetreing. Som vanlig lot maten vente på seg, men hei, ugandan time er integrert i oss nå, så det var ikke noe problem. Senere tok vi boda hjem. Denne kvelden var det veldig stjerneklart, så jeg og Nina satte oss inntil husveggen og bare så på stjernen. Utrolig nydelig!

Kvelden ble avsluttet med at en sliten gjeng satt i sofakroken og så gjennom arbeidskravet og gjorde en siste finish før det måtte sendes inn på mail. Det var en gjeng med slitne, men nøkternt fornøyde jenter som fant veien til senga litt over ett på natta.

På tirsdag var det min og Nina sin tur til å sitte og skrive, mens de andre dro på YAWE for å foreta noen intervjuer. Været var nydelig, og det var litt surt å måtte sitte inne i huset og ikke være ute. Likevel, det er verdt det for å kunne bli ferdig med prosjektet fortest mulig, så kan vi kose oss med solskinnsdager senere.

På kvelden så vi på en film som er veldig aktuell for landet vi er i, nemlig Last King of Scotland. Den handler om Idi Amin og hvordan hans vanstyre tok livet av over 300.000 ugandere på 70-tallet. En sterk film, som går ekstra innpå oss nå som vi selv er i landet og har møtt menneskene her.

På onsdag var det enda en dag hvor jeg og Nina satt inne, og i dag var vi enda surere og været enda bedre. Vi fikk i det minste godt betalt for arbeidet vårt, og nå er vi ferdig med både analyse og drøfting i oppgaven vår, som er det viktigste i rapporten. Karo og Nathalie var ikke hjemme, for de hadde dratt til YAWEs hårsalong for å ordne seg fletter. Nathalie hadde kjøpt inn mørke extentions som hun fikk flettet inn i mange fletter over hele hodet. Det ble veldig kult! Karo hadde også kjøpt extentions, og hun hadde kjøpt i svart, rød og gul. Så nå har hun ugandas flagg i en sideburn på ene siden av hodet. Kan tro hun har fått mange komplimenter på det!

Etter en lang dag med innesitting og jobbing med oppgaven var det veldig deilig å ta turen ut på kvelden. Monica, en av de frivillige på YAWE, hadde sin siste dag fredag forrige uke, og på onsdag dro vi alle ut på en liten avskjedsmiddag sammen på Dutchess. Deilig mat og hyggelige folk! En del dro også videre ut etterpå, og da dro de på Forest bar. Jeg skal ikke påstå å ha vært der selv, men vi har alle fått høre legenden om hvor god ergoterapeuten hos YAWE, Gilbert, er til å danse. Hips don’t lie, as Shakira said.

På torsdag hadde Nina og Nathalie photoshoot i botanisk hage med den nye sveisen hennes.

Etterpå dro vi alle på YAWE, siden det var den siste dagen vi ville være der med Monica. De hadde arrangert en liten sammenkomst i teltet, og en bedre lunsj. Stakkars Monica skulle holde tale, men fikk det nesten ikke til, fordi tårene ikke ville slutte å komme. Hun kom seg gjennom det til slutt, og var veldig rørt over all oppmerksomheten hun fikk og det var tydelig at det var vemodig for henne å skulle reise. Det blir rart at hun ikke komme til å være der lenger!

Det var ikke mye som skjedde resten av dagen. Vi kjøpte takeaway fra Coffee Day til middag, fordi vi er noen late drittunger noen ganger. Kvelden ble avsluttet med å se filmen The Usual Suspects på Nina sitt rom.

På fredag var det tid for noe vi hadde gledet oss lenge til, nemlig vår andre safaritur. Kl 9 ankom guiden vår, Bosco, med safaribilen sin for å plukke oss opp. Vi skulle dra med to belgiske jenter fra YAWE, Emilie og Laure. Etter at vi hadde plukket opp dem også, bar det av gårde til Murchison park.

Parken er ganske langt unna, og vi hadde belaget oss på en lang biltur. Snacks og drikke var kjøpt inn, og vi var klare for å dra! Vi hadde imidlertid ikke forberedt oss på at vi skulle kjøre en humpete grusvei i 10 timer. Jeg sverger, veien er mer høl enn vei. I tillegg har safaribilene veldig lite demping, og du kjenner hver eneste lille gruskorn når du sitter i den. Turen var altså ikke spesielt behagelig.

(Men noen klarte å slappe av)

Underveis måtte Laure og Emilie stoppe fordi de måtte tisse, og da tenkte de gå i naturen.

«Make sure the snakes don’t bite you on the pussy!» sa Nina til dem, til skrekkslagne ansikter. Det skjedde heldigvis ikke!

Dårlig vei til tross, det var mange fantastiske utsikter på turen. På et tidspunkt så vi en elv, og på andre siden kunne vi faktisk se Kongo! Nydelig natur og en vakker solnedgang hjalp på å gjøre bilturen litt bedre.

Omsider kom vi fram til parken og stedet vi skulle overnatte. Det var mørkt, så vi fikk ikke med oss så mye av hvordan det så ut. I resepsjonen møtte vi en mann som ga oss en kort briefing om stedet. Ikke så mye av viktighet, men det var noen ting vi virkelig bet oss merke i! Han kunne fortelle at de ofte fikk flodhester og vortesvin på området, og at om du så en av de, så måtte du passe på å gå en omvei. Dette var også grunnen til at det ikke var tillatt med mat i teltene vi skulle bo i. Vi endte ikke opp med å se noen flodhester eller vortesvin i campen, og jeg klarer ikke bestemme meg for om jeg er letta eller skuffa over det.

Teltene var store, og i hvert telt var det to senger. På natten begynte det å regne kraftig med vind i tillegg. På noen tidspunkt var det mange som trodde det var flodhestene som stod og dro i teltet!

Neste morgen, halv seks, var det mange som ikke hadde hatt en så god natt. Hverken Karo eller Laure hadde sovet noe særlig. Alle var imidlertid i relativt godt humør, for nå var det på tide å dra på safari i parken!

Vi kjørte ned fra campen og til Nilen, der vi skulle ta en ferge over til andre siden.

(tydelig ganske trøtte)

Vel over på andre siden begynte vi å kjøre. Det første som møtte oss var mange flotte antiloper av forskjellige typer. Det var virkelig noen som var finere enn andre. Antilopen med det lange ansiktet var kanskje ikke av de mest heldige med utseendet. Stakkaren så ut som Sarah Jessica Parker om hun hadde vært en antilope.

Vi så mange sjiraffer på avstand, og var litt skuffa over at de ikke var nærmere, og lurte på om det var det nærmeste vi kom til å se dem. Det var det aldeles ikke! Vi fikk se utrolig mange sjiraffer. Noen stod nesten rett i veikanten, og vi kunne ikke annet enn å se opp på dem og føle oss små. Nathalie var spesielt fornøyd, siden lillesøsteren hennes har et sterkt ønske om å få et bilde av en sjiraff.

Vi fikk også se en hyene på jakt. Vi så den komme i det fjerne, og så tydelig hvor den var på vei. Jeg tror den har overvurdert sine egne evner, for den var ingen match for antilopen den prøvde å jakte på. Antilopen spratt lett og ledig over engen, mens hyenen trampet sakte etter som ei dundre på hundre. Håper han fikk seg noe mat til slutt da. Jaggu bra han er åtseleter i tillegg, for å jakte er han tydeligvis ikke noe god på.

Vi hadde kjørt et stykke videre, og Bosco hadde stoppet og snakket med en fyr i en annen bil. Bare noen minutter senere vrengte han av veien og kjørte offroad. Vi skjønte alle at det måtte være noe spesielt der ute for at han skulle ta sjansen på det. Han får nemlig en klekkelig bot om det oppdages! Noe spesielt var det så sannelig! Vi kretset rundt en samling lave trær, og fikk øye på et dødt dyr, tydelig nettopp drept. Når vi ser tilbake ser vi rett på løvene selv! Dere lå de og mesket seg med dagens fangst. For en utrolig kul måte å få se løven på. Mye kulere enn gjennom en kikkert i et tre som det var forrige gang. Denne gangen var vi bare fem meter unna.

Etter dette dro vi tilbake over elva og opp til campen for å spise lunsj. Mens jeg, Nina og Karo satt nede ved utsikten og solte oss fikk vi øye på flere bavianer i campen som gikk rundt og drev dank. Før vi visste ordet av det, kom den ene løpene i vår retning, men løp heldigvis rett forbi og inn blant trærne. Jeg skal ærlig si at jeg var klar for å skygge banen og løpe opp til restauranten.

Senere skulle vi på båttur på Nilen. Det var en behagelig båt, med seter ute under tak. Akkurat som forrige gang vil jeg nok påstå at det var det kjedeligste med safarien. Vi fikk sett en liten babykrokodille da og masse flodhester!

Når vi begynte å nærme oss fossen på slutten av elven, var det på tide for oss å gå av båten. Vi skulle nemlig bli med på en guidet tur til toppen av fossen. Turen opp ble en svett affære, men tror nok ikke noen av oss fant det så altfor slitsomt. Utsikten var fantastisk, og det var virkelig en opplevelse å stå bare noen meter fra fossefallet og se ned i det store intet. Virkelig verdt turen opp!

På slutten av turen var Bosco for å plukke oss opp. Denne gangen kjørte vi ut av parken og til en liten by, hvor vi skulle overnatte på hotell for natten. Det ble ikke en sen kveld for noen, og etter en rolig middag gikk vi alle for å legge oss.

Det var kanskje greit at vi la oss tidlig, for vi skulle opp halv seks neste morgen også. Denne gangen kjørte vi en times tid for å komme til en annen safaripark for å dra på Rhino Tracking. Dette var en park der vi skulle se etter nesehorn ute i parken. Vi skulle være med en guide til fots. Allerede etter fem minutter ser vi våre første nesehorn. Vi står midt på grusveien, og sånn 50 meter borte ser vi to enorme nesehorn. Jeg visste de var store, men det er virkelig noe eget å se dem så nærme.

Vi bevegde oss etter hvert av grusveien og inn på en smal sti som nesehornene selv hadde laget. Plutselig stoppet guiden vårt opp, han hadde sett nesehornene i det fjerne. Vi bevegde oss nærmere og nærmere dem, helt til vi til slutt var bare sånn 10 meter unna. Tidligere hadde han gitt oss noen tips til hva vi skulle gjøre om nesehornene angrep. Det var enten å gjemme seg bak en busk eller å klatre opp i et tre. Det var heldigvis ingen nesehorn som angrep, og det var en spesiell følelse å stå så nære dem helt i det fri.

Etter dette var det bare å kaste seg inn i bilen og kjøre den samme drittveien tilbake til Fort Portal. Denne gangen føltes det ikke like ille, sikkert fordi vi var forberedt på det denne gangen. Alle var slitne, så bilen var ganske stille hele veien, og alle hørte på sin egen musikk eller sov.

Vel fremme i Fort Portal dro vi alle ut og spiste middag, før vi tok turen hjem. Alle ville en tur i dusjen, før vi tok kvelden tidlig. Det var en fabelaktig safarihelg og vi er storfornøyde!

Håper dere alle har hatt en fin helg!

Klemmer fra Siri.

#siri

2 notes · View notes

konyvtaros · 7 years

Link

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ingyenesen hozzáférhető, 1949. december 31. előtti számaiban 9864 esetben említik meg teljes egészében kiírva Pest-Pilis-Solt-(Kiskun) vármegyét, és 28097 helyen szerepel a Pest (vár)megye alak, a hivatalos közlönyökben 14412 esetben a hosszabb és 2155 esetben a rövidebb névváltozat fordul elő.

1 note · View note

wintersmitth · 7 years

Text

List 6 random facts about yourself and tag your 10 favourite followers to do the same.

Tagged by amazing @obliviousbucky ages ago. thank you <3<3<3

1. I used to smoke when I was 10, and then I used to smoke when I was 20.

2. Used to bite my fingernails thoughough whole childhood.

3. BC of health problems could only eat bland food for the longest time, but last year I started to finally add seasoning (which is not solt and parsley), and oh god, I love meat with lots of seasonings

4. Speaking of food. Couple of weeks ago went with a friend to a sushi bar, and for the first time in two years I ate all of my food and felt comfortable and had no stomach aches and wasn’t afraid it might develop into agony.

5. My Silmarillion edition is colour coded. I could not read it without colour-coding it, otherwise I’d never have remembered anything.

6. I have a house plant in my room.

I tag @petite-craft, @yayforawesome, @snovyda, @murmaider, @lucillesharp, @rukopisi-ne-goryat, @meg-pond, @eclete, @diemarysues. No pressure ofc, but consider <3

#sansael talks #tag game

8 notes · View notes

jannagavlitkaia · 5 years

Video

flickr

Siblings, 1897 by Nori (Nóra Mészöly) Via Flickr: Portrait, format: "Gisella" (Photo:: 70 mm x 133 mm, cardboard: 72 mm x 150 mm) Photographer: Goszleth István (1850-1913) Budapest, IV. Kristóf tér 3.. Hungary "Gödöllő 1897 ápril 9." Fogl Margit és József Édesapjuk, Fogl Keresztély (Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye hitelszövetkezetének főpénztárnoka) gyászjelentése 1893-ból www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowARemoteImag... F18:719 Goszleth István a neves Györgyi-Giergl művészcsalád leszármazottja hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C3%B6rgyi-Giergl_m%C5%B1v%C3%A9s... Nagybátyja volt a kor neves festőművésze, Györgyi Giergl Alajos: hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C3%B6rgyi_Giergl_Alajos "Amikor Giergl Alajos ötvös lánya, Charlotte hozzáment Goszleth Károly városi tisztviselőhöz a megbecsült ezüstműves céhmester még nem tudhatta, hogy a korszak egyik vezető fotográfusának nagyapjává válik. Sajnos azt már nem érhette meg, amikor István nevű unokája az egyik első hazai jónevű fényképészeti műteremben, a Doctor és Kozmata cégnél eltöltött tanulóévek után, 1883-ban a belvárosi üzlet tulajdonosa lett. A Kristóf tér és a Váci utca sarkán hívogató portál, a Rózsavölgyi zeneműbolt és Rothberger Jakab előkelő ruhakereskedése szomszédságában nem akármilyen vendégkört csalogatott be Goszleth kamerája elé. Az állandó megrendelőkörhöz tartoztak a kor neves politikusai (pl. báró Bánffy Dezső miniszterelnök), tudósai (pl. Konkoly-Thege Miklós, gróf Zichy Jenő) és legnépszerűbb színésznői (Jászai Mari, Prielle Kornélia, Márkus Emília) egyaránt. Az 1895-től Gyula nevű fiával közösen vezetett atelier a minőség és a megbízhatóság garanciája volt. A kor legmodernebb technikájával készült felvételekért kapott 5 kiállítási érem, 2 díszoklevél, 2 nagy érdemérem és 5 aranyérem jelzi Goszleth István tudását." www.giergl.hu/index.php?eid=0434be673ff29e8a

0 notes

korkep-blog · 6 years

Text

Dominik Duka: Az egyház nem gondolhat csak önmagára

Minden a családnál kezdődik. De milyen állapotban vannak ma a családok? Mit tanul ott meg az új generáció? Ha nem a család válik a társadalom alapjává, hanem a szingli mentalitás, annak nem lesz jó vége.

Fiatal szlovák hívőinek köszönhetően egyházmegyéje a legfiatalabb Csehországban. A társadalmat a szingli mentalitás, az igazsággal szembeni közöny és a konfliktusokban való tiszteletlenség teszi tönkre.

Dominik Duka prágai bíboros.

Amikor 25 évvel ezelőtt felbomlott Csehszlovákia, Vladimír Jukl katolikus pap, a rendszerellenes egyház vezére azt mondta, a szétválás rossz, mert a szlovákok hiányozni fognak a cseheknek. Hiányzunk önöknek?

Vlado Juklt személyesen ismertem, szavai sokunk véleményével egyezett. Bár egy ország voltunk, más volt az egyház helyzete Szlovákiában és Csehországban. A föderális kormánynak el kellett fogadnia ezt a különbséget. (…) A szétválás nem volt könnyű a számunkra, kiéleződött a helyzet.

(…)

Most ünnepeljük a két ország megalakulásának 25. évfordulóját. Hamarosan 100 éve lesz annak, hogy Csehszlovákia megalakult. A két ország közti kapcsolat jó. Szlovákok ezrei élnek Csehországban, egy szlovák győzött a cseh választásokon. Milyen erős a szlovák befolyás a cseh társadalomban?

Minden bizonnyal egyre több fiatal szlovák él Prágában, Brünnben és más nagyvárosokban. Ki merem jelenteni, hogy akár egy millió Csehországban élő polgárnak vannak szlovák gyökerei. A nemzetiségekre, vallásra vonatkozó statisztikák nem teljesen megbízhatóak, ezt a statisztikai hivatal is elismeri. Kiegészítő felméréseket végeznek ezek megállapítására. A lényeg, hogy nyoma sincs a nacionalizmusnak.

A cseh xenofóbia, amelyről olyan sokat hallani, bizonyos mértékben a sajtó kitalációja. Természetesen vannak vészmadarak és demagógok, akik mindenfélét mondanak, de ez azok felelőssége is, akiket bizonyos témák nem érdekelnek. A választásokat egy szlovák nyerte, Prága főpolgármestere szlovák, és azoknak a szlovák és lengyel fiataloknak köszönhetően, akik az iskola befejezése után Prágában maradnak, az egyházunk növekszik és fiatalodik.

(…)

Az elmúlt két évtizedben nagyon megváltoztak a politikusaink. Azokat, akik az elképzeléseikkel, eszméikkel voltak képesek felhívni magukra a figyelmet és mindezért a személyi integritásukkal kezeskedtek, felváltották a technikailag képzettebb, de emberileg üresebb politikusok. Ön hogy látja ezt a változást?

1989-et követően voltak hőseink, de hiányoztak a menedzserek. 1989 után olyanok léptek a politikába, akiket saj§t műveltségük befoly§solt, a tisztességük példaértékű volt. (…)

A gond az, hogy ezek az emberek nem nevelték ki az utódaikat.

Az új politikusi generáció elsajátította a pártstruktúra és a hatalom technológiáját, de nincs saját üzenete. Mindez talán azzal függ össze, hogy soha nem látott magas életszínvonalon élünk.

A szocializmusban felnőtt frusztrált szülők generációi vesztették el pozícióikat, és nem tudták túltenni magukat ezek. Óriási a társadalmi szakadék. Szörnyű, hogy az oktatásügy ebben a fontos időszakban még mindig az oktatásügyi reformmal küszködik, állandó kísérletezés és megkérdőjelezés zajlik, miközben alapvető változásra és legalább 20 év stabilitásra lenne szükség.

A normalizáció időszakában megtanultuk, mennyire károsak az oportunista kommunisták, akiket nem érdekelt az ország, és céljuk a hatalom fenntartása volt, bizonyos anyagi javakért cserébe. Ma szabad országban élünk, szabadon beszélhetünk bármiről, ami nagy különbség. Mégis, mennyire befolyásolják a társadalmat korunk oportunista politikusai, akiknek erkölcsi integritásuk sincs?

Nehéz megmondani. Egy magyar közmondás úgy tartja, hogy minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel. A válság elég mély, egyeseknek nagyon fájdalmas. Hiányzik a kapcsolat a szürke valósággal. Hozzá jön a magasabb színvonal, megfelelő műveltség nélkül.

A minőségi oktatás és a magasabb elvárások felszabadíthatnak bennünket.

A harmadik szempont erkölcsi. Minden a családnál kezdődik. Senki sem élte volna túl közülünk a nácizmust, kommunizmust, ha nincs családi háttér. Kizárólag a családban tanuljuk meg mi az a szolidaritás, a szubszidiaritás, az igazsághoz való viszony. De milyen állapotban vannak ma a családok? Mit tanul ott meg az új generáció? Ha nem a család válik a társadalom alapjává, hanem a szingli mentalitás, annak nem lesz jó vége. Ez megzavarja az ember személyiségét, identitását.

(…)

Postoj.sk -rozhovor Jaroslava Danišku: Cirkev nemôže myslieť iba na seba

#Brünn #család #csehszlovákia #Dominik Duka #egyház #egyházmegye #Postoj.sk #Prága #Szemle #szingli #társadalom

0 notes