#romlott világ

[idonttalkwithpplhere]

Szembesülni azzal hogy milyen társadalomban élünk, elég kiábrándító, elszomorító.

#fiatalok #fizikai bántalmazás #lelki bántalmazás #kiközösítés #iskola #felgyorsult világ #figyelmetlenség #leszarom stílus #elbaszott társadalom #romlott társadalom #társadalom #rohanó világ #kiábrándító #elszomorító #jövő #negatív jövőkép #negatív gondolatok #negatív #érzések #mindennapok #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #emberek #saját

[szif]

hallod 525 egy üdítőért?? 😭😭 tőlem valamikor 900at kértek el egy kis csoki szeletért meg egy dr pepperért

#??????????? #A világ romlott

[erosnekszulettem]

Szeretem őt... még ha nem is számít annyira ebben a világban...

Szeretem őt és büszke vagyok rá és arra hogy mellette lehetek..

Tisztelem és szeretem őt úgy ahogyan mindenkinek kellene azt akit szeret...

Romlott világ romlott emberek... embernek maradni egy embertelen világban...

#magyar tumblisok #magyar tumblr #szerelmes #szerelem #szeretem #mindig csak te #mindig csak ő #csak mi ketten #szeretlek #beléd szerettem #veled minden jo #mindig szeretni foglak #csak ő kell #csak őt akarom #csak rád gondolok #csak te #hianyzik #fájdalmas #hazugság #fájdalom #nelkuled

[egy-lany-blogja]

Soha ne felejtsd el ,hogy:

Férfi testben női lélekkel is,

Női testben férfi lélekkel is tökéletes vagy...nem veled van a baj a világ romlott el...

#ne felejtsd el #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #ferfitest #ferfi #nő #test #lelek #tokelesvagy #erzesek #szeresdmagad #a vilag romlott el

[angelofghetto]

Pártunkéskormányunk szeret betiltani dolgokat. Például a hajléktalanságot. Mintha ettől eltűnne a probléma. Tiltanák az abortuszt, nem gondolva arra, milyen hullámokat kavar. Mennyivel több lesz az illegális angyalcsinálás, a kukába rakott újszülöttek, a fekete abortuszok során elvérzett vagy meddővé kapart kamaszlányok.  Hogy az egészségügyi károsodással született gyerekek milyen kih��vásokat jelentenek a társadalom, az intézményrendszer, a családok számára. Hogy a régen “zabigyerek” néven, lenézettként leélt életek mintájára majd bejön az “abortuszmaradék” kölykök világa, akiken “leverik” a kényszerszülések következményeit.

Elérkezünk lassan oda, hogy a nő nem csak kevesebb fizetést kap azonos munkáért, nem csak üvegplafonba ütközik, egyre inkább másodrendű állampolgár lesz. Két lábon járó anyaméh. Aztán, mint Saddam Hussein könyvében, lehet róla értekezni, hogy talán a nő is ember, mert két keze van, két lába, és tud beszélni. Szerintem ez a férfitársadalomnak sem jó... már a normálisan gondolkodóknak. Arról nem is beszélve, ha hirtelen minden nő otthon maradna szülni, hány szakma tűnne el a világból, vagy hány munkakör maradna betöltetlenül a szar fizetés miatt.

Csak nagyon halkan kérdezem meg magamtól: ha ennyire fontos a gyerekszülés, hogy a nő ne tanuljon, inkább maradjon a fakanálnál, és szülje tele az országot, miért nem választhatja főfoglalkozásának az anyaságot, mint karriert, valami mikroszkóp nélkül is látható fizetésért? Igen, tudom, van az a főállású anya dolog, de nézzük csak:

Ez lenne egy hivatalos női karrier?

Vajon a fiatal generációk lányai is át kell éljék, amit anyukámnak a negyvenes-ötvenes években: “te csak lány vagy, a fivérednek kell tanulni, mert ő a férfi”. A nő pedig, akárhogy is alakul, érezze magát eltartottnak, miközben méhkirálynővé lényegül? Ha már hagyományos családmodell... a férfi kereste a pénzt, az asszony vezette a háztartást és nevelte a gyerekeket, mert ez volt a társadalmi munkamegosztás lényege. Nem eltartott volt, hanem ő ezt tette hozzá a családhoz, ahogy a férfi a külvilágban végzett munkáját. Házon kívül a férfi irányított, házon belül a nő. Így volt kerek a világ. Ma milyen megítélés alá esik az a nő, aki “csak” háztartásbeli? Aki “csak” anya? Mikor lett ennyire lesajnált a női szerepvállalás?

És hol van a “dolgozó nők” fizetetlen munkája, az otthoni “második műszak”? Ha gyorsan összeszámolnánk a szakács, a takarító, a bébiszitter, az ápolónővér, a varrónő és mosónő bérét, amit egy nő otthon egyedül végez, sokszor egy “köszönöm” nélkül... hát...

Fehér Klára egyik szösszenete jut eszembe, akinek a férje is híres író volt. Valahogy úgy hangzik: “Egész délelőtt ugyanazon az értekezleten ülünk. Délután ugyanazon az író-olvasó találkozón veszünk részt. És este, mikor hullafáradtan hazaérünk, ki kérdezi meg, hogy ‘Szívecském, mi lesz a vacsora’?”

De akkor még ott a lakáshoz jutás reménytelensége, az egészségügy katasztrofális állapota, a lassan széthulló oktatási rendszer... erre szüljünk?

De igazából mit várunk egy velejéig romlott, hímsoviniszta kormánytól? Azt, hogy előbb-utóbb betiltják majd a maguk által generált szegénységet is?

[elveszniasemmiben]

hogy lehet ilyen romlott ez a világ?

gusztustalan :DDD

[arga-jacint]

Kollektivista sztoicizmus - rövid szösszenet a szűretlen gondolataimról

Közvetlen baráti körömben nem titok, hogy erősen szimpatizálok az anarchizmus bizonyos formáival, kifejezetten az ökoanarchizmussal és az anarchoszindikalizmussal. Ezek eredendően kollektivista ideológiák, melyek kifejezetten a külvilágra, a közösségre, annak megváltoztatására és formálásra koncentrálnak.

Mindemellett magam sztoicistának vallom. Bár a sztoicista gyakorlaton van mit dolgoznom még. Ez sokak számára egy önellentmondásos álláspontnak tűnhet, hisz a sztoicizmus eredendően az ember belső világával, az egyes szám első személlyel, az ÉNnel foglalkozik. Röviden individualista.

Ennek az állítólagos önellentmondásnak ad egy extra löketet a tény, hogy Manosphere-es, konzervatív hangok, mint Andrew Tate vagy Jordan Peterson a napjaink a leghíresebb képviselői a filozófiának.

Én viszont azt állítom, hogy a vélt önellentmondás pusztán a sztoicizmus félreértéséből származik. A kollektivista baloldali álláspont nem csak, hogy kompatibilis a sztoicizmussal, de a mindennapi gyakorlata egyenesen hasznos is baloldali aktivisták számára.

A köztudatban a sztoicizmus úgy él, mint ez a "férfias" kőarcú életvitel, ahol nem mutatsz soha érzelmet, és mindent elnyomsz. Ez véleményem szerint hamis. A valódi magja a sztoicizmusnak, ha egy mondatban össze kéne foglalni: Csak azzal törődsz, amit képes vagy befolyásolni.

Vagy talán még pontosabban: Ha valamit meg tudsz változtatni, azért nem kell aggódnod érte, ha valamit nem tudsz megváltoztatni, azért nem kell aggódni érte. Persze, ezt könnyebb mondani, mint végrehajtani, de ezért is egy gyakorlat, egy életstílus a sztoicizmus, nem csak egy gondolatmenet. A sztoicizmus olyasmi, amit gyakorolsz, és idővel jobb leszel benne.

A sztoicizmust szeretettel használják az apolitikus hozzáállás védelmére, lévén, hogy elég lenne a hozzáállásodat megváltoztatni a világ bajairól, ahelyett, hogy csak szenvedsz miatta. De ez egy felszínes, és félreértett meglátás.

A valóságban a sztoicizmusnak lényegi része a sztoikus kötelességtudat. Egy cél, amiért harcolsz, egy cél, amire születtél, ha kicsit túlzóan akarok fogalmazni. Ez egy nagyon fontos eleme az egésznek, hogy épp ezért van lelki békéd és nyugodtságod. Nem a semmiből termeted meg, hanem sztoikus kötelességedért való napi tevékenységedbe merülsz, büszkén arra, hogy ilyet teszel, nem hagyva, hogy a következmények határozzák meg az érzelmedet. A tudat, hogy megtetted, amit tudtál, nyugtat.

Amint mondtam, a sztoicizmus alapja, hogy azzal törődsz, amit tudsz befolyásolni. És, bár kollektív cselekvésen keresztül, de a téged körbevevő társadalomra is képes vagy hatással lenni. Emellett, ha alkalmazzuk a sztoikus kötelességtudat filozófiáját, könnyedén mondhatom, mindenféle logikai önellentmondás nélkül, hogy az én kötelességem egy szabadabb és biztonságosabb társadalomért való tevékenykedés. Bada bim, bada bum, anarhcosztoicizmus.

Szeretnék visszatérni a negyedik bekezdésemre. Azt állítottam, hogy a sztoicizmus hasznos a baloldali mozgalom számára. Lehet, már az előző bekezdésekből, vagy a sztoicizmus alap ismeretéből egyértelmű, de azért elmondom, miért látom így.

Egyszerű: egy sztoikus aktivista sokkal lassabban ég ki. Egy aktivista, aki szívét lelkét beleönti az egészbe, és aztán több évnyi munka után azt látja, hogy szinte semmi változás nem történt, vagy netán tőle független tényezők miatt romlott is a helyzet, érthető módon érzelmileg összeomlik és kiég. Ennek eredményéül abbahagyja az aktivizmust.

Egy sztoikus viszont bár szintúgy teljes erejét bedobja, de csak a kötelességének napi teljesítésére koncentrál, megelégedve azzal, hogy ami tőle telt, azt beletette. Így nem fogja a lassú, gyakran láthatatlan eredménye a tetteinek lehúzni őt.

Most jönne a rész, ahol összefűzöm valahogy egy szép konklúzióra a felvetett szálakat, de hajnali egy elmúlt, és tényleg csak valahova ki akartam ömleszteni a zuhany gondolataim. Peace!

#sztoicizmus #sztoikus #filozófia #anarchia #anarchizmus

[count-me-in]

Ne mondjátok nekem, hogy van időm, ti szemetek!

Mindenki azt mondja nekem.

"Még csak 27 éves vagy."

"Olyan fiatal vagy"

"Van időd."

Mintha nem tudnám a saját kibaszott koromat,

és mintha nem tudnám, hogy van még időm...

Fájdalmasan tisztában vagyok vele, hogy van időm.

Még 40 évem van hátra ebből a szarból.

40 év stressz, aggodalom és sötétség.

mindezt olyan pirulákkal leöblítve, amiknek még a nevét sem tudom kiejteni.

Az idő nem az a vigasztaló takaró, aminek hiszed.

Egy kibaszott kurva.

Egy ribanc, amit bárcsak értékeltem volna, amíg megvolt.

mert tudom, hogy természetesnek vettem őt

Hagytam, hogy elmenjen mellettem, elpazaroltam éveket belőle.

sírva a fürdőszobám padlóján olyan szarságok miatt, amik nem számítottak.

Nem elbaszott, ahogy az emberek azt mondják neked, hogy van időd?

egészen addig a napig, amíg már nincs időd.

Egyik percben még épp csak elkezdődik,

a másikban meg már vége is.

Az életre gondolok.

Egyik percben még 18 vagy és álmodozol

a világ egy focilabda a lábad előtt, amiért könyörög, hogy elrúgd.

a következő dolog, amit tudsz, hogy az álmoknak vége

27 évesen még a gyerekkori hálószobádban alszol

összeszeded a darabjait a széttört álmaidnak

és próbálod kitalálni, hogy hol romlott el minden.

Úgy érzed, mintha nem telt volna el idő

mintha semmi sem történt volna, vagy változott volna.

de ugyanakkor

mintha minden elképzelhető dolog megváltozott volna.

mintha minden másodperc nem mozdulna

egy újabb elvesztegetett másodperc.

Az idő egy kibaszott kurva.

És bárcsak keményebben keféltem volna vele.

[babeinthebubble]

Iszok, hogy ne gondolkozzak

De csak még több gondolatom lesz.

Iszok, hogy elnyomjon az álom

Mégis a plafont lesve fekszem.

Iszok, hogy érezzek irántad

Viszont már ez se segít ebben.

Sosem éreztem és sose fogok,

Csak egy múló pillanat voltál,

És kihasználtad az összetört,

Darabokban heverő lelkemet.

Én miattad voltam káoszban,

És miattad vagyok azóta is.

Minden aznap kezdődött amikor,

Megbántottam mindenkit akit szerettem.

Az, hogy te veled mi volt, már akkor sem érdekelt.

Miattad mentem messze a társaságtól.

Sokkal jobb lett volna ha távol tartod magadat tőlem

És nem erőlteted magadat rám a többiekkel karöltve

Hát most haragudjon meg rám akár az egész világ,

De véget vetek ennek, mert egyszer végre a saját érdekeimet kell néznem.

Azok pedig nem feléd vezetnek, hanem valahova oda, ahol önmagam lehetek

És nem kell félnem a külvilágtól.

Biztonságban akarom magamat érezni és mégis égve a lángtól,

A lángtól, amelyet nem te lobbantottál

A lángtól, amely lehet porig éget, de inkább legyek por és hamu,

Minthogy olyan embert szeressek, akit nem tudok.

Ebből is látszik, rossz ember vagyok.

Megint félek attól, amit hoz a jövő, ha lépek,

De legyen félelem minden porcikámban, azt kívánom,

Csak mellette érezzem a szádat a számom.

Miért kellett eddig húzni ezt, miért nem álltam a sarkamra már akkor?

Majdnem elveszítettem mindent és mindenkit, magammal együtt karöltve.

Azt hittem nem élem meg a következő napot.

Az járt csakis az eszemben, hogy nem kell belenéznem többet a szemedbe.

Igen, valószínűleg tényleg velejéig romlott vagyok, de életemben először most tudom mit akarok.

Az a baj, hogy te belém szerettél, és nem másba.

De majd találsz magadnak, jobbat, szebbet, másat.

Olyat, akinek nem kell minden héten pszichológushoz járnia,

Hogy életben tartsa magát és talán egyszer valaki számára,

Ő lesz majd az a szebb és jobb és másabb.

#babeinthebubble #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr

[tejeskaves-blog]

“Felnőtt férfiak “ aki azzal akarnak felszedni hogy elküldik a 🍌

Miért ilyen romlott a világ ?!

[idonttalkwithpplhere]

Gyűlölöm ezt a világot és ezt a társadalmat.

#elegem van #gyűlölet #utálat #harag #emberek #undor #undorító #kegyetlen #bunkó #világ #mai világ #rohanó világ #mai generáció #jelen #jövő #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #érzések #sírás #lelkiállapot #lélek #teher #fájdalom #romlott társadalom #elbaszott társadalom #elmeállapot #saját

[onsieluenkeli]

Nekem ez a kedvencem a neten, avagy miért utálom az idős nőket? (Egy csomó ember érti, csak az idiótáknak sosem esik le).

Nagyon egyszerű

Fent vannak online már 14-30 évesekig nagyon sokan. Kölykök, tinik, kamaszok, fiatalok. Ha valamit a közösbe dobnak, szeretem őket megdicsérni, ha valami rám is tartozik, közöm is van hozzá, igenis lesz véleményem. De minden más esetben eszem ágában sincsen rájuk betegedni! Nem az én generációm! Éljék, hibázzák, tapasztalják, tanulják az életet! De nélkülem. Azt hiszem eléggé kínos, és kellemetlen lenne az, ha egy kíváncsiskodó manipulatív megmondó ember lennék bármelyikkel is. Ez szinte a zaklatással érne fel, és még lehet, hogy sérüléseket is okoznák nekik. Nem akarom. Undorító.

Azután vannak a 34+ felettiek. Akiket legközelebb érzek a magamhoz. A generációm. Sokan értenek, kedvelnek, stb... és itt is azért vannak határok, és ha ezek engedve megnyílnak, azzal sincsen semmi baj.

És végül ott vannak az 50 év felettiek, és 60 + osok. Ők viszont krvára lesz*rják a generációs különbséget, akár határokat is simán átlépve rám vannak betegedve. Idős, magányos, boldogtalan nők élik az életemet. Manipulálni, terelni, befolyásolni próbálnak. Romantikus verseket mutatnak, filmeket, könyveket, idézeteket, romantikus és pozör képeket. Van olyan öregasszony aki a rohadt macskájával pózol vagy Converse cipőt húz. Hányok tőlük, utálom őket, undorodom. Magukat égetik mint a rongy, azzal ahogyan zaklatnak. Van egy vén suna aki a menopauzával fáraszt, más szatír mamszli azért dühös mert nem tudom elfogadni... Miközben öreg! Nem is az én generációm, és azt hiszem kurvára nem én vagyok a beteg! Igen!

(Miközben vannak persze tisztelet a kivételek is. Egészséges idős nők, boldog, és tevékeny szép korúak, akik érdemben használják a közösséget,és nem is másznak rám! És nem is szégyenek!)

Szóval, akiket nem bírok

Belesunnyognak sokkalta fiatalabbak életébe, kioktatnak, ítélkeznek, pálcát törnek. Feminizmusról és a felelősségvállalásról oktat ki olyan nő, akinek az élete egyáltalán nem erről híres! A férje a kisújját soha nem mozdítja, a gyerekei szintén. A netes tevékenysége pedig túltolt reklámok tömkele, vagy depressziós panaszcunami. Mindenben a rosszat látja, mindig. És azt hiszi ha ezt realizáltatja, akkor majd jobb lesz a világ.

Minket nem ismernek, nem is akarnak ismerni, vagy érteni, tisztelni, mert a saját keserveiket asszociálják inkább ránk!

Csalódás vagyok!? Többször álltam ki 20 mellette, respektálva, nem lehúzva mint a legtöbb ember a neten!

Amúgy nem mi szexualizáljuk ma sem a másikat, nem mi alázzuk le egymást, nem mi jövünk a bőrszínnel és a cigányozással ma sem! Hanem idős nők vetítik ránk!

Olyanok, akiknek a saját portáljukon kellene takarítani, és azt felfogni, hogy nincsen közük másoknak az életéhez!

És tudjátok mi a legrosszabb?

Hogy a ránk betegedett olyan seggfej nők sunnyogva kioktatnak, lealáznak, lenéznek, szexualizálnak, az érzelmeimmel szórakoznak... de mi semmi rosszat, vagy ártó dolgot nem csinálunk!

Miközben valódi seggfejek, a velejéig romlott anyák, vagy apák éppen most is egy gyereket vernek otthon, vagy megerőszakolnak valakit, vagy éppen fenyítik a saját idős szüleiket!

.

[tevagyanapsugaram]

I can buy myself flowers, Write my name in the sand

Furcsa világ az,

ahol egy nő erről énekel, mások pedig isszák a szavait, hogy mennyire kell ez...

Szomorú világ az,

ahol a fájdalom miatt ennyien öltenek álarcot, és hazudnak saját maguknak, csak azért, mert azt hiszik, hogy így könnyebb lesz... Talán még az is lesz, miközben észre sem veszik, hogy feladják érte a legértékesebb dolgot, amivel egy nő rendelkezhet egy férfi szemében úgy, hogy közben észre sem veszik...

Hogy mi ez a legértékesebb dolog? Nem tudnám megfogalmazni... Szóval hívjuk csak "ez"-nek.

Nem vagyok már szerelmes belé, őszintén.

Mégis, amikor leírta azt a sort, egy picit feljajdult a szívem.

Nem azért mert vissza akarom kapni, mert ő már nem az az ember... Bárcsak az lenne...

Még csak nem is azért mert nekem fájna az, hogy ő tud magának virágot venni. Hisz miért ne tudna? Önálló keresettel rendelkezik... 😅

De a viccet félretéve... Ez a mondat (vagyis inkább a mentalitás ami mögötte van) pontosan a szöges ellentéte mindennek, amiért egykor beleszerettem. Mert akárhány nővel is voltam, "ez" nem volt meg soha egyikben sem rajta kívül...

"Ez"-ért döntöttem úgy, hogy megváltozom és igyekszem megadni neki a legjobbat amit nyújtani tudok azért, hogy boldoggá tegyem. "Ez" tette őt különlegessé régen, nem a külseje, vagy a gondolkodása, vagy bármi... Jó ideje nem tudtam már, hogy benne van-e "ez" még... De azzal hogy ezt leírta, nem is tudom...

Nem is azt mondanám, hogy fájdalmat éreztem... Inkább sajnálatot... Hogy azért, hogy elengedje a fájdalmat, képes feláldozni "ezt"... Hogy az elmúlt háromnegyed évben folyamatosan egyre jobban és jobban áldozta fel... És hogy valamilyen szinten a szemtanúja voltam ennek a folyamatnak, aminek a végére ez a mondat tette a pontot. Ami által mondhatni elveszett az az ember a szememben, az a barátom, az a társam, aki ő egykor volt... Az mondjuk szar volt... Az tényleg fájdalmas volt...

Így utólag döbbenek rá, mennyire iszonyatosan szar volt végignézni azt, amit akkor még végig tagadtam saját magamnak is... Mert ha csak visszagondolok 2021 novemberére, ami számomra a kapcsolatunk egyik legjobb időszaka volt, és végigveszem fejben ami azóta történt...

Túl drámaian hangzik, de egyszerűen tényleg úgy érzem, mintha az az ember, aki a számomra legfontosabb volt, megbetegedett volna valami lassú halálos betegséggel, és szép lassan a haláltusája közben kicserélték volna valami robotra, ami úgy néz ki mint ő, tudja azokat amiket ő, meg megtanítottak neki néhány dolgot, ami ő volt, csak hogy ne tűnjön fel a hiánya... De ettől nem lett ő...

Valójában jobban belegondolva pontosan ez történt... Csak a halálos betegség nem betegség volt.

Féltékenység volt, és a belső démonjai...

Hogy hiányzik-e?

Az, aki lett "ez" nélkül, nem...

Az aki volt egykor?

Az nagyon is... De ő már régóta nincs sajnos... És bár lenne... Még csak azt se kérem, hogy velem legyen... Csak bár lenne...

Mert gazdagabb volt általa ez a romlott világ... Felnéztem rá... Soha senkiért nem tettem volna keresztbe két szalmaszálat se, de érte mégis hajlandó lettem volna mindenre... Nem akartam, hogy jobbat találjon. Én akartam jobb lenni. Ő pedig belém látott akkor, jobban mint bárki.

Hiányzik a barátom... 😞 És ha lehetne egyetlen üzenetem, amit átadhatnék neki... Nem is tudom mi lenne az...

Bocsánatot nem szeretnék kérni... Az nem lenne méltó hozzá, és úgysem hozná őt vissza semmi sem...

Talán az, hogy:

"Köszönöm, hogy a létezéseddel jobbá tettél engem, mégha te bele is haltál a bánatba, amiért megharaptalak, amikor te már azt hitted, hogy megszelidítettél...

Megesküszöm, hogy nem volt hiábavaló a belém fektetett szereteted... Bárki is vegye át egyszer a helyed a szívemben, azzal tehetem a legtöbbet az emlékedért, azzal tisztelhetlek a legjobban, ha őt úgy becsülöm, szeretem és tisztelem a legelejétől kezdve végig, ahogyan azt te is megérdemelted volna...

Te vagy a legjobb!"

[labjegyzet]

Új kötettel bővül a Kingsbridge-sorozat és Ken Follett 1000 évet ölel fel történelmi regényeivel

A mai borítóleleplezést követően már hivatalos a hír: Ken Follett új regénye 2023 őszén jelenik meg! Ezzel a kötettel a Kingsbridge sorozat ötrészesre bővül, a világhírű író az Évszázad-trilógával együtt a nyugati civilizáció 1000 évének történelmét öleli fel immár nyolc regényben.

Az új regény angol címe “The Armour of Light”, amely a jól ismert képzeletbeli városban, Kingsbridge-ben (is) játszódik és időben a 18. század végén járunk. Családok együtteséből álló kis közösségről szól, akik életét az iparosodás, a technikai fejlődés teljesen felforgatja. A szereplők kenyérhiány miatti lázadásokban, sztrájkokban és a kényeszertoborozások elleni ellenállásban is részt vesznek. A brit parlament az ellenállókat új törvények által korlátozza és bűncselekménynek minősítik a kormány kritizálását. Az ipari forradalom okozta küzdelmeket és brutális állapotokat még fokozza a 23 évig tartó brit-francia háború (nálunk napóleoni háborúként említik a tankönyvek), amely a waterlooi csatával éri el csúcspontját. Szokásához híven Ken Follett kiemeli a nők szerepét, mind háborús, mind békeidőkben.

Az immár öt Kingsbridge és a három Évszázad kötet drámai, olvasmányos bestsellerek, amelyek felölik a Nyugat történelmét Etelhred uralkodásától Obama elnökké választásáig. A már megjelent hét regény eddig világszert 76 millió példányban kelt el.

“Nem így tervezetem” – meséli Ken Follett a bejelentés kapcsán – „én csak a múltban kutatok olyan izgalmas történetek után, amelyekben a hétköznapi emberek megbirkóznak a történelem változásaival. Majd láttam, hogy az eddig regények egy egységbe állnak össze. Lenyűgöz, ahogy az emberek küzdöttek a szabadságukért és győzedelmeskedtek. A legtöbb történetem erről szól. Az új regény (The Armour of Light) mögött húzódó téma a szólásszabadság.”

(Fotó: Barabara Follett)

Brian Tart, a Viking Kiadó elnöke (Ken Follett amerikai kiadója) nyilatkozta:

„Follett egy újabb mesterművet alkotott, tele karizmatikus hősökkel és hősnőkkel, romlott gonoszokkal, gazdag és összetett cselekménnyel, új helyszínekkel és aprólékos kutatásokból származó történelmi részletekkel. Egy Ken Follett regény kiadása mindig egy izgalmas esemény és nagy örömmel várjuk az őszi megjelenést.”

Jeremy Trevathan, a Pan Macmillan kiadótól (Ken Follett brit kiadója):

„Ken Follett idén ötven éve van a könyvkiadásban, amit nem is ünnepelhetnénk mással, mint egy új Kingsbridge regénnyel. Ken ábrázolóképessége példátlan, ahogy a hétköznapi emberek történeteit vezeti végig a világtörténelmen. Kiterjedt munkájával újra és újra bebizonyítja mennyire felülmúlhatatlan azon képessége, hogy hatásos emberi történeteket hozzon létre, amelyek a drámai történelmi részletekre rezonálnak. Ismét ezt a tehetségét használta, hogy egy hangulatos történetet alkosson, amely a 18. század fordulóján játszódik egy olyan Angliában, amelynek vidéki kultúrája az ipari forradalom kibontakozásával visszafejlődik, és ahogy a szomszédos Franciaországgal vívott (nemzetközi) háború a világrengető végkifejletéhez ér. Érződik benne az együttérzés, a tudás, az izgalom és olvasmányos dráma, és Ken ismét bebizonyítja, hogy zseniális történetmesélő. Alig várjuk, hogy ezt a regényt megoszthassuk az emberekkel szerte a világban.”

Ken Follett a világ egyik legkedveltebb írója, eddig megjelent 36 könyve több mint 188 millió példányban kelt el. Az első bestseller regénye A Tű a szénakazalban, egy második világháborús kémtörténet volt. A katedrális 1989-ben jelent meg és ezt lett mind közül a legismertebb regénye. Minden országban első helyen állt az eladási listákon és az Ophra’s Book Club egyik választása volt. A katedrális folytatása Az idők végezetéig, valamint A tűzoszlop, és az előzmény az Egy új korszak hajnala ugyanolyan népszerűnek bizonyultak, így a Kingsbridge-sorozat több mint 50 millió példányban kelt el szerte a világban.

Az új regény, The Armour of Light kapcsán a világhírű író ismét alapos kutatómunkával tárta fel a történelmi háttért, tizennyolcadik századi kézi és gőz szövőszékeket tanulmányozott, valamint egy hetet töltött el a waterlooi csata helyszínén.

A magyar megjelenés is őszre várható, a pontos dátumról időben értesítjük követőinket.

#Ken Follett #Kingsbridge #regény #GABO Kiadó

[nemasegelykialtas]

Ma, ahogy vezettem és szólt a zene, eszembe jutott, amikor egyszer elment sétálni a kutyájával és otthon hagyta a telefonját. Nagyon toxic voltam, előtte pont kicsit veszekedtünk valamit, egy lényegtelen kis apróságon, nem volt értelme, aztán hiába írtam neki és hívogattam, semmire sem reagált. Pánikrohamot kaptam, hogy “úristen mi lehet vele, mit csinálhat, tuti mással van”, pedig csak elment sétálni a kutyájával. Egyre jobban túlgondoltam az egészet és egyre rosszabb lett. Utána nagyon nagy veszekedés volt kettőnk között, miattam történt. A saját sebeimet, tapasztalataimat vetítettem ki rá, de teljesen feleslegesen, mert soha nem tett volna olyat, amikre akkor gondoltam, mindent elmondott és teljes szívéből szeretett már akkor is. Egyfolytában ilyen toxic voltam vele és mire ráeszméltem minden hibámra, a sebeimre, hogy miket csináltam vele, tudtam, hogy változtatnom kell magamon, mert ez nem egészséges. Nem voltam egészséges, teljesen romlott volt a lelkem és olyan romokban volt, hogy nem is gondoltam volna még én sem. Felnyitotta a szemem és változni akartam. Igazán változni, nem csak mondani, miatta, mert miatta láttam az értelmét. Magam miatt nem láttam értelmét, elvégre tudtam milyen romlott vagyok és csak szépen lassan meg akartam halni kívül-belül. Most viszont igenis élni akarok, mert Ő belépett az életembe, hatalmas változásokra ösztökélt, rengetek dologra megtanított, rengeteg dolgot mutatott nekem és rá kellett jönnöm, hogy menthetetlenül beleszerettem. Nem csak a külsejébe, a belsejébe is. Tudtam minden hibáját a bőrén is, mégis tetszett, tudtam mi nyomja a szívét, milyen problémái vannak belül, mégis beleszerettem a lelkébe, a személyiségébe is. Ő volt az, aki mindig mellettem állt, akkor is, ha senki más nem tartott ki mellettem. Ezt lehet nem is tudja, de sokszor volt olyan, hogy csak rá támaszkodhattam, senki másra nem számíthattam úgy, mint rá. Teljesen beleszerettem mindenébe és végül muszáj volt belátnom, hogy reménytelen, hogy valaha is kiszeressek belőle, valaha bárki akár kicsit is a közelébe tudna érni. Nagyon magasra rakta nálam a lécet, ezt elmondtam neki, de sose hitte el. Megtaláltam benne azt a társat, akiről azt hittem soha nem fogom, azt a boldogságot adta meg nekem, amiről azt gondoltam soha nem kaphatom meg, mert meg sem érdemlem, azt a szeretetet, amit még soha nem éreztem senkitől. Így lett Ő a mindenem, konkrétan az életem értelme, aki miatt a változás útjára helyezem le lábnyomaim egyfolytában, levetettem a toxicukusság egy jó nagy részét is már, teljesen meg tudtam nyílni végre valakinek az Ő személyében, mindent tud rólam kívül és belül egyaránt, végre adhatom önmagam valaki mellett és nem kell szerepeket játszanom, sírhatok, nem ítél el, csak átölel és megvigasztal, végre bízhatok valakiben 110%-osan, mert tudom, hogy megtehetem, ő nem élne vissza soha a bizalmammal, elmondhatok neki mindent, a legnagyobb dolgoktól a legkisebb apróságokon át bármit, egyszerűen élvezem, hogy végre tudok változni ennyire és annyira szeretném, ha ezeket Ő is megtapasztalná mellettem, ha részese lehetne, nélküle el sem tudtam volna indulni és nélküle nem, hogy befejezni nem tudnám ezt az utat, sokáig sem jutnék rajta, érzem. Mert én nem akarok senki mást, csak őt, míg világ a világ és vele szeretnék boldog lenni, miközben én is boldoggá teszem őt. Új, más ember lettem már, egy jobb ember. Közel sem jó még, kell a segítsége, kell hogy mellettem legyen, de minden erőmmel azon vagyok, hogy szeretni tudjon, boldog legyen mellettem, büszke legyen rám, változni tudjak folyamatosan, levetkőzzem azokat a tulajdonságaimat, amilyen régen voltam. Várok rá, tudom, hogy hiányzunk egymásnak, szeretjük egymást és mindketten akarjuk a másikat. Remélem hamarosan sikerül bebizonyítanom neki mindent tettekkel és nem csak szavakkal. Szeretlek és mindig szeretni is foglak mindennél és mindenkinél jobban feltételek nélkül❣️❤️

Sz.❤️

#szeretlek #örökké szeretni foglak #annyira szeretlek #saját #saját poszt #beléd szerettem #hibáztam #hiányzol #szerelem #szerelmes #szerelmi élet #vágyódás #forever i love you #nagyon fáj #rohadtul fáj #úgy fáj #ne hagyj itt #ne haragudj #sajat #sajat iras

[romokba-az-eletemm]

Beteg ez a világ , egy újat kéne csinálni ahol megbízhatsz , ahol nem tudsz csalódni kinek nyílsz meg ezzel kell nagyon vigyázni.

A titkai val könnyű egy embert hátbaszúrni .

Nehéz jónak maradni egy romlott világba, ezért tartok egyedül az éjszaka fogságában!

🙋🖤🔥💯