Azon gondolkodom, hányszor hittem, Isten valahol ott van fent, egészen a magasban. Ott a felhők felett ül és onnan néz le rám. Hányszor hittem, hogy ennél is közelebb van, csupán felettem lakik. Elég csak seprűnyéllel megvernem a plafont és tudni fogja, itt vagyok. Hányszor hittem, csak be kellene csengetnem és majd kinyitja az ajtót. Hittem, jó szomszéd vagyok. Cinikus, de türelmes.
Néha azt gondoltam, valóban nála vagyok. Bíztam abban, hogy a lábtörlő alatt hagyta a kulcsot és bármikor bemehetek hozzá. Talán, ha nincs otthon meg is várhatom. Aztán eszembe jutott, hátha hallja, hogy létezem. Voltam harsány, nagy hanggal és még nagyobb akarattal, hátha letekint rám az emeletről és észreveszi, hogy a földszinten én lélegzem.
Igen, ez sokszor eszembe jutott.
Aztán arra gondoltam, vajon csalódott-e bennem? Mit gondol majd rólam, ha kinyitja az ajtót. Bánatot okoztam? Azt mondja majd, megbuktam? Hogy történjen bármi, tegyek bármit, tévút volt ez az egész? És mondhat majd bármit. Mondhatja, hogy rossz voltam, haszontalan és számtalanszor eltévedtem. Egyetlen dolgot azonban nem mondhat majd sohasem, hogy nem ismert engem.
Sokszor eszembe jutott, mit mondanék neki. Mennyi mindenért okolnám és számonkérném, lennék könnyek között a Szomszédom és életem bírája. Beszélnék neki a könyörületről, melyből alig kértem, mégsem kaptam, nem azt adta, mást kaptam.
De aztán rájöttem, emelt fővel, dacosan mégsem vitatkozhatnék Istennel. Szeretnék inkább egy függőágyban heverni mellette csendesen és nézni Őt, miközben arra gondolnék, mennyi imám volt, amit nem mondtam még el.
Majd egy szörnyű éjszakán, amikor tehetetlenül a padlón hevertem megértettem, hogy Isten nem lehet sem fent, sem én nem lehetek a földszinti szomszédja. Mert ott van velem a padlón.
Ott ül mellettem, ott létezik lent, egészen lent, ahol elbukva megérkezem.
Ott az elképzelhetetlen mélységben végre rátaláltam Istenre. Megértettem, hogy nem lehet fent, mert mindig lent vár rám.
Ott fekszik mellettem némaságban és minden reggel megkapom a könyörületét. Ott van a napfelkeltében, a napnyugtában, anyám görbülő kezében, a gyermekeim szemében, a gyászomban, a vágyamban.
És igen, sokan mondják, nem látják Istent. Nézz le. Annyiszor tagadjuk, küldjük el, üldözzük és kiáltunk. De nem szól, csak hangtalan érkezik, egyre közelebb. Újra. Újra. Újra. Majd azt érzed, már ott van melletted. A padlón. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis
21 notes
·
View notes
Guys I am beginning you to PLEASE look at my tags BEFORE you send in a ask I have tried to make it as easy as possible to find what you may be looking for if you can't find a tag because of tumblr i have added 30 to my pinned post so look there
please check BOTH the player tag and the team tag as I may not tag a player but I will tag the team so please look at both!!
Again my tags work as such
Player tag
J.hughes
Team tag
Njd
I've added some team tags to make it easier for you guys 😊
This is to save us both the time!
7 notes
·
View notes
Ott van benned valaki, aki erős, akit nem tört ketté az élet.
Ott van benned valaki, aki előre tol, amikor épp feladni készülsz. Ott van, aki ha kell, a hajadnál fogva rángat fel a padlóról, és nem hagyja, hogy elveszítsd a reményt.
Ott van benned valaki, aki mindennél jobban ismer. A hősöd, aki nem hagyja, hogy az önsajnálat meleg, de álszent leple eltakarjon. Ott van benned valaki, akit nem lehet ellökni, sem eltiporni, aki nem hátrál meg gyáván, hanem emelt fővel küzd, ha az élet ezt kívánja. Ott van benned, a sebzett, akit a hegek tettek erőssé és büszkévé, aki tudja, hogy áldozat nélkül nincs boldogság.
Ott van benned, aki érzi, hogy visszafordulni és újra kezdeni nem kudarcot, hanem bátorságot jelent.
Ott van benned valaki, aki ha kell suttog az éjszaka csendjében, vagy kiált, mert fáj neki az, ami most van.
Ott van benned, aki jót akar, aki tudja, hogy erősebb vagy, mint gondolnád, és bátrabb, mint azt valaha hitted volna. Ő vagy Te. Bízz benne. (Todorovits Rea )#TheAcsakazértis
46 notes
·
View notes