#nincs értelme élni

[alom-kep]

Úgy érzem, hogy nem tudom ezt tovább csinálni, mert széjjeltörik a lelkem és a szívem, apró darabokra! El kell tűnnöm, csak egyedül akarok lenni valahol jó messze innen, hogy senki se találjon rám! Most csak erre vágyom a legjobban, távol mindentől és mindenkitől, ettől, és egyedül!

#dark days #idézet #me&you #trumble #fájdalom #magány #queen's quest #strong #sun and moon #nincs erőm #nincs értelme #nincs rendben #nincs kedvem #nincs senkim #nem akarom #nem szeret #nem kellek #nem akarok élni #semmi sincs rendben #semmi nem jó #semmi értelme #semmi #soha nem leszek elég #senki nem érti #élet a halál előtt #gyűlölöm #eltűnés #törött szív #elbaszott világ #elfáradtam

[diogenesz2020portugal]

4 éve írta @gondolatokabufebol kolléga, ma is aktuális:

Kicsit csapongok, mert mégiscsak nekrológ, vagy miafasz, és sokminden köt ehhez az egészhez, talán még több személyes is, mint ahogy azt valaha gondoltam volna.

Egyszer a Kéri azt mondta ezeknek, hogy ti vagytok a bőrdzsekis Lenin-fiúk, még anno, mikor a Bibó szakkoli alakult. Orbán ezt soha nem engedte el, és egyszer egy fogadáson meg is jegyezte a szakkollégium vezetőjének, hogy az a Lenin fiús dolog nincs elfelejtve.

'98-ban minden együtt állt, úgy ahogy kellett. Külső és belső támogatottság is megvolt, és valami elképesztő nyitottság nyugatról, 50+ év lemaradásból hihetetlen tempóban le lehetett volna faragni pár évtizedet, olyan lendületet adva a fejlődésnek, ami soha más korban nem adatott meg. De nem…

Csak a harács indult. Ráadásul azonnal.

Egy régi családi barát dolgozott akkor az APV-nél, ő mesélte, hogy amikor “a fiúk” átvették a hatalmat, neki 6 hónap után elege lett, felállt, mert ehhez nem volt már gyomra. Pedig látott már épp eleget a szociktól.

Nem volt igazi, klasszikus értelemben vett polgárságunk sosem. OK, most sincs, de ebben már azért bőven benne van az ő kezük is. Márai nem véletlen nem találta meg ezeket a hagyományos értékrenddel bírókat csak a Felvidéken és Erdélyben. Pesten? … hát amit az osztrákok meghagytak leginkább. Meg a felkapaszkodott paraszt, ami Móricz világából olyan részletesen kirajzolódik. Orbán csak harácsolni akart, mint ezek, uradalmat kívánt, roskadó asztalt, ahova néha a sáros csizma is felfér, de roskadó polcokat nem.

Wass Albert azért lett ilyen népszerű, mert modoros, szirupos nemzeti pánlikával átkötött szarjait műveit könnyű emészteni mint az ezeréves hármashatárnál összeszorított lélekkel távolba meredő búbánatot.

Márai azért, mert senki nem olvasta tisztességgel:

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ‘jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint ‘keresztény magyar ember’, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert ‘keresztény magyar úriember’, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem ‘keresztény magyar’ vagy ‘úriember’, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a 'jobboldali, keresztény, nemzeti’ világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül."

Gondolom az épp 120 éve született Grossschmid Sándor Károly Henrik pont olyan emlékévet kap majd, mint tavaly Ady. Jó az utóbbi verseivel már a gimnáziumi tananyagban is baj volt, de ha még a prózáit is olvasták volna…

"Elképzelünk némely ismerős vidéket. Milyen komor gyász honol tegnap még vidám kúriákon. A Rudi vagy a Jancsi családok ékei menesztetnek a főispánságból. Andor nem lesz többé képviselő. Tisza István nemzeti intelligenciája nyolctized részében teljesen a politikából s politikai nexusaiból él. Nagyváradon beszélték, s tanúk esküsznek reá, hogy igaz. Egy dzsentri-familia legifjabb tagja jogi könyveket magolt. Nehezen ment. Nem történt még ilyesmi úri családban. Sebbel-lobbal érkezik a bátyja. A kaszinóba távirat jött. Tisza István miniszterelnök lett. Rárivall a magoló öccsre:- Mit biflázol, csacsi. Pista bácsi miniszterelnök lett.Egy-egy miniszteri kinevezés ezer és ezer dologhoz nem szokott, úri, magyar kényelmű família szívét szokta megdobogtatni. A vármegyei írnok is sokat remélhet. Van egy főszolgabíró rokona. Az jó barátja az új főispánnak. A főispán beszélhet a miniszterrel. Minden új magyar kormány sleppje és ereje néhány tízezer ember. A népből csak a kortesek számítanak. Egy-egy kormányválság pedig azt jelenti, hogy az úri osztály melyik és milyen nagy részének kitartása van a soron.Mint Nagyváradon nemrég Pista bácsi, úgy hozza most új embereknek az új örömet Sándor bácsi, Feri bácsi. Köröskény mellett, vagy Nyitrában valahol, talán megint rendreutasítottak egy magoló diákot:- Mit biflázol, csacsi. Géza bácsi miniszter.Egy azonban bizonyos. Ilyen nagy helycsere nem volt még, mint a mai. Ennyien még sohasem akarták puha, úri helyre löketni magukat a megrengett földdel. Tisza István nemzeti intelligenciája vitustáncot jár. Éhesek, előkelőek, érdemesek, érdemtelenek, nagy erejűek és kalandorok lihegésétől olyan nehéz a levegő, mint Nápoly fölött.Egyébként új hivatali és társadalmi elhelyezkedése néhány tízezer embernek. Ennyi az egész. Itt persze csodák bőséggel történnek. Komoly főispánjelöltek, emberek, akik még két évvel ezelőtt nevetséges analfabéták, notórius semmik. A nemzeti intelligenciára dicsőség vár az úri földrengéssel. A nemzeti intellektusra? Ez nem egészen bizonyos. A milliók pedig egyelőre maradnak, akik voltak. Jogtalanok, nem számítók, lenézettek. Kik mellett a nemzeti lélek tűzhányó hegyei is félreköpnek.Más földrengés lesz itt nemsokára. Persze akkor nem a Kossuth Lajos-utca rázkódik meg. Nem Duna-ünnepély lesz az. Nem házi bál. Nem zártkörű piknik. Nem úri földrengés. Ez a mai földrengés csak elődübörgése annak a nagynak. Jön - s próbálják meg az urak, hogy ne jöjjön - jön a nép. És kérni fogja magának az országot, melyhez egy kis joga is volna. De amelyet meg is ígértek neki. Még egy választás, még egy új kormány. Az már nem lesz családi esemény. Az igazi, nagyszerű földrengés lesz."

Persze a sors igazi fintora Bibó István maga, a névadó, a XX. sz. egyik legkomolyabb hazai gondolkodója, a szellemi mentor és az ő végletekig találó írása, aminél jobban semmi nem illik az új Lenin-fiúkra:

"A hisztérikus világkép zárt és tökéletes: megmagyaráz mindent, és igazol mindent, s mindaz, amit állít, s mindaz, amit előír, tökéletesen megfelel egymásnak. Minden stimmel benne. Csupán egyetlen hibája van. Nem azért stimmel benne minden, mert megfelel az igazi értékeknek és a való tényeknek, hanem azért, mert egy hamis helyzet követelményeit foglalja rendszerbe, és pontosan azt mondja, amit a helyzetben élő hallani akar. A közösségek életében az ilyen hamis helyzet és hamis világkép lassan tartós kontraszelekciót hoz létre: előtérbe hozza a hamis kompromisszumok embereit, az összeegyeztethetetlen dolgokat összeegyeztető formulák mestereit, a hamis realistákat, akiknek a realizmusa mögött valójában csak erőszakosság, ravaszság vagy csökönyösség van, s többek között előtérbe hozza azokat is, akikben a közösség hisztériája valamilyen egyéni hisztéria formájában is visszhangot talál, a másik oldalon viszont a helyzetet tisztán látó, tisztán megítélő egyéniségeket terméketlenségre szorítja, mert vészjeleik visszhangtalanul pattognak le a hisztériás világkép zártságáról és önmagának való elegendőségéről. A hisztérikus közösségekben mindig erősebb lesz a hamis önértékelésre való hajlandóság, maguk előtt be nem vallott tisztelettel néznek az életerős és feladataikkal szembenézni tudó közösségek teljesítményei felé, ugyanakkor ennek megfelelően kész örömmel fogadnak mindent, mi őket - lehetőleg a valóság rovására - felmagasztalja. Megjelennek a vágyak és a realitás diszkrepanciájának ismert tünetei: hatalmi túltengés és kisebbrendűségi érzés, jogcímekből való élni akarás és a valóságos teljesítmények értékének a csökkenése, a puszta siker mértéktelen tisztelete, a nagy elégtételek keresése és a nem létező dolgok hangoztatásának - magyarul propagandának - a mágikus erejében való hit. Minél több kudarc éri ezen az úton a közösséget, annál kevésbé lesz képes a kudarcok tanulságait a maga hasznára fordítani, s ezen a ponton jelenik meg a környezet behatásaira való hamis és aránytalan reagálás. A hisztérikus lélek keres valakit - vagy valakiket -, akikre minden felelősséget ráháríthasson, s magát minden felelősség alól felmenthesse: mumusokkal népesíti be maga körül a világot."

Tudom, tudom, túl sok betű, kevés kép, még gondolkodni is kell hozzá… De talán így értitek miért rekvirálni jöttek ezek. Gyökértelen akarnok banda, akik legnagyobb bűne nem is a bankszámlákon csilingelő százmilliárdokban mérhető, hanem az oly sokszor szájukra vett NEMZETtől 98-ban ellopott történelmi lehetőségben van.

Itt már csak lószaros csizma van, pálinka, kurjongatás, szotyi, stadion és üzemi lopás. Ja és maximum csak egy Döbrögi, de már messzebb nem jutunk. Sem szellemi szabadság, sem egyetem, sem nyílt világkép, sem felelős társadalom… Csak a rövid póráz, feudális függőség, meg a láncon tartott újnyilasok, akikkel rögtön el lehet hallgattatni akit csak kell.

Persze Mussolini is kirángatta a déli tartományokat a feudalizmusból, volt azért perspektíva, de hát annak a sztorinak sem lett jó vége - hacsak a fejjel lefelé lógást nem tekintjük annak.

Szóval idén nem nagyon lesz Márai, csak Trianon 100 némi Wass Alberttel.

Ennél pontosabb képpel nem is búcsúztathatnánk az újkori demokráciát, azt, amit ez a banda 98-ban kezdett ellopni, összeharácsolni magának.

Itt már valódi összefogás és nemzeti büszkeség csak képregényváltozatban lesz maximum, modoroskodó, sokadjára leporolt öntudattal és a kezdőrúgás előtt végigüvöltött Nélküleddel.

Ehhez sem kell olvasni, csakúgy, mint a fogcsikorgatóan kierőszakolt ispánsághoz - valódi bölcs király nélkül. De legalább itt vannak a bőrdzsekis Lenin-fiúk nekünk.

Na istenisten.

[csacskamacskamocska]

Romlakó

Nos, ha valaha voltak olyan romantikus ábrándjaid, hogy veszel egy romos rusztikus házat Olaszországban és majd jóóól felújítod és ott fogsz boldogan élni, nos, akkor sokadik regénykezdetként elmesélem, hogy én hol tartok ebben a dologban. Beáraztam olyan 100-120 000 euro környékére. Ennyiért kéne valami, ami 60 nm körüli és van terasza vagy értelmes méretű erkélye és/vagy kertje, de a kert ne legyen egy konyharuhánál nagyobb mert élvezetnek kell nem melónak. Meg legyen tenger. Vagy legyen tündéri toszkán kisváros, ami olyan mintha egy mesében lennél vagy valami romantikus filmben. Olyanokat láttam, hogy komolyan aléloztam. Csak, kocsival nem megközelíthető lakok ezek, és ha öregecske az ember, akkor meghal mire eltopog a pékségbe, némelyik meg olyan magasan van, hogy frankón hideg van télen, hidegebb mint nálunk. És nem akarok felújítani. Vagyis de, felújítok én ha csak annyi van, hogy festeni kell, meg csempézni, ablakot lemázolni meg erkélykorlátot rozsdátlanítani meg kertecskét rendbetenni. De alapvetően a gondolkodásmódunk más, nekem úgy tűnik. A rusztikus ház az ami legalább nyolc helyen be van ázva. A fal nincs glettelve, a vakolatra van festve vagy belambériázva, hogy ne látszódjon, hogy be van ázva. Nem szeretik a napot mert meleg. Biztosan igazuk van, ők régebben laknak ott, csak nehezen számolok le a nagy üvegfelület igényemmel. Minden ház alatt található egy borzalmas állapotú pinceszerűség rengeteg lommal, amiről tudom, hogy ott fogják hagyni nekem. Amúgy a bútorokat is otthagyják, amiről fogalmam sincs, hogy hogy lehet megszabadulni tőlük. Még itthon is nehezen. 250 ezer euronál vannak azok a lakások és házak, amik már na, már olyasmik, mint amiben élek. Vagyis egy budapesti lakás áráért nem kapsz egy jóállapotú vidéki házat. A tengerpart közelében nem. Amúgy igen. És délen olcsóbb és szebb házak vannak. De összességében, keresek valamit, amit nem találok. Itthon sem és egyelőre Olaszországban sem. Valami olyat, amiért érdemes kimennem a lakásból. Volt már életemben ilyen érzésem, hogy „szeretem ezeket az utcákat járni”. Az árra még rájön kb 20% mindenféle ügyintézési költség. Viszont lehet pofátlanul alkudni a ház árából. Külföldinek nem adnak jelzáloghitelt, magyar bank meg nem ad külföldi házra. Maradnak a szűk keretek. Egyszercsak rájöttem, hogy engem mocskosul nyomaszt, hogy a terveim közepe az, hogy öröklök anyám után, és akkor majd ez lesz meg az. Oké, hogy ennek van realitása, de az egyetlen normális gondolat az az, hogy bárhogy, akárhogy, akármilyen állapotban, ha az nem szenvedés neki, akkor éljen nagyon-nagyon sokáig. Nem szeretnék gondolni sem arra többet, hogy majd akkor hogyan lesz, ha... Szóval nincs 100-120 ezer euro. Van 25-30000, ha nem jön semmi dráma. A lányom benyögte, hogy olvasott valami cikket és felfogta, hogy miért mondom, hogy szeretem és imádom, de nem egészséges, ha együtt élünk. Szóval vele ne számoljak, nem költözik velem, mert nem akar velem egy háztartásban élni, szeretne felnőni. Mosolygotam, megöleltem és közben belül zokogtam. Rég éreztem magam annyira egyedül, mint azokban a percekben. Piszkosul fájt, pedig tényleg akadályozott az, hogy minden megnézett házat átgondoltam azzal a szemmel is, hogy neki jó-e, az ő életét támogatja-e vagy eltemetem valahol, ami csak nekem jó. Nos, erről most le van a gond. Most egy nagyon pici valamit keresek. Nagyon picit. Olyan picit amire van pénzem vagy +pármillió forint kölcsönnel meg tudom venni. Aztán majd idővel, ha úgy alakul, veszek másikat. És ma arra jöttem rá, hogy hol van az megírva, hogy nem találhatok egy pasit, aki szeretne Olaszországban élni? Nem kerestem, de senki nem tiltja, hogy keressem. Ideje módszeresen leszámolni Életem Elbaszott Szerelmével. És amikor megtalálom, akkor majd lehet nagyobb lakás, most elég egy pici menedék. A kicsúfolt kis ékszerdoboz! :D Ki kéne sajtolnom egy autóra való munkát a cégből. Bár 1200 km-t rollerezni, az nagyon menő lenne! :) :)

#rom #lakás #Olaszország #változások #magány #tervek #06-08

[kinlodok]

Nincs értelme élnem. Tényleg nincsen. Belefáradtam. Olyan üres minden. Minden nap ugyanaz. Nem akarok így élni.

#halálvágy

[milliodarabratortel]

Szeretlek. Igazából ennyi, amit mondani szeretnék. Most füllentettem, hiszen nem állhatok meg ennyinél. Tengernyi mondanivalóm van a számodra.

Különben is ismersz: sosem állok meg egyetlen szónál. Nőből vagyok: ami a szívemen, az a számon. Beszélnem kell az érzéseimről.

Ritkán íródnak szerelmes levelek a férjekhez vagy a férfiakhoz. A nők mindig arról álmodnak, hogy őket részesítik szerelmi vallomásban. A férfi tárt szívkapukkal, érzelmek vendégseregével fogadja kedvesét és miközben betessékeli birodalmába, elhalmozza csodás bókokkal és éppoly figyelmesen bánik vele, ahogy a vendégekkel és legszeretettebb rokonainkkal, barátainkkal szokás.

Belátom: ugyanerre van szükségük a férfiaknak, férjeknek is. Néhány őszinte, szerelemtől ittas sorra. A csalódásokból született negatív sztereotípiákkal ellentétben tetszik vagy sem: nekik is van lelkük, szívük, ők is ugyanúgy vágynak a pozitív megerősítésre. Nem is tudom, miért képzeljük azt, hogy csak nekünk esik jól a simogató szavakba burkolás, a selymes hang, ami lángra lobbantja a szívet és pillangókat varázsol a gyomorba.

Ezért eldöntöttem:

szeretnélek szavaimmal és a sorokban rejlő érzéscsokraim illatával elbódítani.

Nem vagyunk együtt hosszú évek óta Még! De sok minden megváltozott bennünk és körülöttünk egyaránt.  De egy valami sosem változott: az érzéseim irántad. Soha nem hittem abban, hogy a szerelem egy nap kihuny, és mély, erős szeretet veszi át a helyét. Nem vagyok ellene, csak éppenséggel tudtam: velem ez nem eshet meg. Azaz ember vagyok, aki igenis képes egy életen át szeretni és nagyon remélem, hogy ezt nyugdíjas éveinkben is bizonyíthatom neked.

Azt kérdezed, mi a titkom? Egyszerűen boldog vagyok melletted. Ez a boldogság a szívem csavarjainak kenőzsírja, ami folyamatosan mozgásban tartja irántad való érzéseimet. És te vagy az egyetlen, aki képes újra meg újra bezsírozni a tekervényeimet. A ketyegőmre teszem a kezemet és úgy mondom: most is szenvedéllyel, őszinte szerelemmel szeretlek.

Amikor reggel felébredek, továbbra is rajongással telve nézem, ahogy alszol vagy ébredezel. Még mindig mosolyra késztet, ha elaludtad a hajadat vagy azt sem tudod: melyik univerzumban vagy. Mikor munkába mész, ugyanazzal az édes szomorúsággal búcsúztatlak, mert órákig nem láthatlak. Viszont ugyanolyan lelkesen küldöm neked hol a szeretetteljes, hol pedig pikáns üzeneteimet, matricáimat, gifjeimet. Hazatérésedkor változatlanul kitörő örömmel integetek neked az ablakból vagy köszöntelek az ajtóban, mert végre itthon vagy. Újra láthatlak, újra megölelhetlek. És mikor este lefekszünk, titokban még mindig figyellek és hálát adok azért az égnek, hogy megajándékozott veled.

Lehet, velem van a baj és valamiféle súlyos visszamaradottságban szenvedek, emiatt érzelmileg még mindig fiatal kis csitri vagyok, akit megbabonázott a szerelem. Igen, azt hiszem soha sem szálltam le az érzelmi hullámvasútról. Még mindig tudsz hiányozni, még mindig ugyanazzal az intenzitással tudlak szeretni az ágyban és azon kívül is. Változatlanul kívánom a testedet és a lelkedet.

Sokszor kérdezed, miért szeretlek. A te racionális elmédnek kell valami épkézláb válasz erre. Kimutatások, képletek, egyenletek, bizonyítékok. Te nem érzed be azzal, amivel az én emocionális énem. Neked konkrét válaszok kellenek, hiába mondom, hogy a szerelmet nem lehet megmagyarázni és nem is kell megindokolni. Egyszerűen csak van, el kell fogadni. Nincs értelme belemenni, miszerint

még mindig képes vagyok belefulladni a ragyogó szemeidbe

vagy mert úgy fogadsz el engem, ahogy vagyok és nem akarsz megváltoztatni.  Ha ezt részleteznem kell, akkor egy könyvre valót összeírhatnék abból, mennyi okom van szeretni téged. De nem akarom a szerelmemet feltételekhez kötni, hogy okokról kelljen értekeznem.

Akármilyen juharsziruposan is hangozzék, a lelkedet szeretem, azt az ember, aki vagy.

Fogadd hát levelemet jó szívvel. Remélem sikerült egy kis mosolyt csalnom az arcodra és megnyugtatnom téged: örökké élni fog irántad érzed szerelmem. ❤️

[nitta86]

Az élet értelméről (vagy értelmetlenségéről)

Ez a téma valami egészen prózai ok miatt jutott eszembe. Vannak az interneteken enyhén agresszív idősebb nénik (néha bácsik is), akik ha valaki nem szeretne gyereket (súlyosabb esetben, akkor is ha szeretne de nem jött össze), akkor nekiszegezik a kérdést hogy: És akkor mi értelme van így az életednek?  A gyermek az élet egyedüli értelme.

Vannak árnyaltabban fogalmazók is, akik szerint gyerekvállalás nélkül is lehet értelmes életet élni, csak nehezebb, mert valami nagyon nagy eredményt kell elérni, ami előre viszi majd az emberiséget.

És ez hülyeség, senkitől se kérdezték, hogy szeretne-e megszületne, ne kelljen már a létünket igazolnunk vagy megszolgálnunk. Persze ha valakinek sikerül valami korszakalkotó dolgot feltalálnia vagy pozitív társadalmi változást elérnie, az nagyon jó dolog, de ne legyen már alapelvárás.

A másik meg, hogy az életnek nincs egy darab általános kozmikus értelme, hanem mindenkinek egyénileg kell megtalálnia a saját maga számára elfogadható értelmet. Persze hat ránk a társadalom és a különböző ideológiák is, ezért sok hasonló megoldás lesz, de ettől még a lehetőségek számának csak az emberi kreativitás szabhat határt.

Úgy is nézhetjük, hogy igazából mindnyájan véletlenül lettünk, sőt az emberiség és a föld bolygó is véletlenül alakult ki, nincs terv, nincs cél. Ilyen szempontból a gyerekvállalás értelmetlen, mert ha az emberi élet értelmetlen, akkor még több embert létrehozni mégannyira az. Viszont az egyén szempontjából nagyon is lehet értelme és egy szülőnek tényleg lehet élete értelme a saját maga számára hogy szülővé vált. Más embereknek meg más az élet értelme és végső soron az összes csak illúzió, amikre az embereknek szükségük van a boldogsághoz, tehát az egyén szempontjából baromi hasznos és fontos illúziók.

#szövegesposzt

[tulsagosanoszintee]

Talán sosem voltam túlságosanőszinte?

Talán mindig csak azt hittem, hogy őszinte vagyok és közben nem mondtam ki azokat a dolgokat, amik valójában zavartak? Vajon ennek az állt a hátterében, hogy az őszinteségem következményeitől féltem? Enyhe frissensült konfliktuskerülés egy csipetnyi pirospaprikával? Vagy csak azt gondoltam, hogy értelmetlen őszintének lennem?

Egyáltalán lehet az ember 100%-ban, mindig mindenben őszinte? Vagy kell 1-2%-ot hagyni az apróságoknak, amin nincs értelme veszekedni? Már ha egyáltalán lenne belőle veszekedés, mert ugye lehet csak ezt gondoljuk, de ez sosem garantált. Vagy néha csak szimplán le kell szarni pár dolgot, mert szóra sem érdemes?

Vajon az emberek nagyrésze azért nem veszekedik másokkal, mert fél a következményektől és az esetleges összetűzésektől? Vagy szimplán úgy vannak vele, hogy inkább adnak magukból 98% őszinteséget, de cserébe nyugodtabb életet akarnak élni?

Ha új embereket ismersz meg, akkor rájössz, hogy ezt sosem tudhatod másokról. Mármint, hogy ki mennyire őszinte. Nem tudhatod, ki és mikor szúr hátba 1-1 tettel, miközben az arcodba mosolyog. Már csak maga a bizalom, hogy megbízhatsz e egy másik embertársadban, kurva sok kérdést vet fel. Vajon elmond e mindent, amit gondol valójában? Vajon én elmondhatok mindent, amit valójában gondolok? Félnünk kellene egymás őszinte gondolataitól? Őszinteséggel vagy anélkül lenne jobb életünk?

- Ha kicsit gondolkodunk, simán rávághatnánk, hogy “hát perszeee, mindenkinek 100%ban őszintének kell lennie a másikkal”. Ez biztos jó irány? Vajon ha mindig mindenki mindenkivel 100%-ban őszinte lett volna, kevesebb összetűzés vagy pl. háború lett volna a világtörténelem során? Kurvára nem. Már rég egy nagy rakás űrszemét lenne a dràga bolygónk helyén. VISZONT HA, túléltük volna, biztos vagyok benne, hogy egy egyenesebb szilàrdabb társadalom lenne a mai társadalom helyén, ahol senki nem szúrkálna hátba senkit, mivel mindenki tudna mindenkiről mindent. Ezáltal ha valakinek valakivel baja van, szimplán elkerülné, mert tudná, hogy akik viszont szeretik, tényleg 100%ban a saját valójukat szeretik, mivel nincs hazugság és elhallgatás a földön.

- Vagy 0% őszinteség kellene a világba? Ez egy radikálisan másik irány. Minden happy, minden peacy a földön. Vagyis csak úgy tűnne, mivel senki sem mondja meg a másiknak, hogy mit gondol. Mindenki azt mondaná a másiknak, amit hallani akar. Ezáltal lenne egy konfliktus mentes társadalmunk. Mindenki azt hinné magáról, hogy mindent jól csinál és sosem hibázik. Minden ország minden országgal öribari lenne. Minden párkapcsolat már az óvodai kiscsoporttól kezdődne az életük végéig. Mert hát ugye, ha nem beszélünk róla és nem foglalkozunk vele, akkor nincs is gond.

Szóval a nagy kérdés. Mennyi az optimális őszinteség?

Legyünk 100%ban őszinték és várjuk meg, amíg olyan emberek vesznek körül, akik elfogadják a gondolataidat és véleményeidet? Vagy nem kell a 100%, hivatkozzunk a társadalmi szerződésre, hogy ez csak így működhet és egyszer-egyszer fogjuk vissza magunkat, nézzünk el olyan dolgokat az embertársainknak, amikért amúgy belül szétbasz minket az ideg?

3 dolog biztos:

1. Hogy fosok a tejestől, 2. Szeretnék 100%-osan őszinte lenni és 3. Talán ha mindig 100%-ban őszinte lettem volna, talán ez a poszt sem íródott volna.

#tulsagosanoszinte #oszinteseg

[mikropenisz]

az nem kérdés, hogy hülye vagyok

épp eszegetek egy erősen addiktív szarvasgombás juhsajtot, hideg paradicsommal, és nem tudok felhőtlenül örülni neki, pedig ez tényleg valami mennyei. De nincs kivel megosztanom, és az is bennem van, hogy még újpesten lakva azért nem ugyanezt engedtük meg magunknak. Még jól élni sem tudok az ilyen fasz gondolatok miatt, pedig mi más értelme lenne?

[nyuszimotor]

Drogriporter fácsé oldaláról -

Csak egy igazán fontos filozófiai kérdés van: mit jelent egy véges, törékeny életet élni egy végtelen, határtalan világegyetemben? - mondja Brian Cox asztrofizikus.

Egész életed értelmét és jelentését azon keresztül lehet lemérni, hogy milyen választ adsz erre a kérdésre. És mondjanak bármit a dogmatikusok és a fundamentalisták: nem csak egy válasz adható erre a kérdésre. A vallások, a filozófiák fontos navigációs eszközt, iránytűt adnak a kezünkbe. De aki világvallásokból vagy filozófiai iskolákból kiollózott egyenválaszt képes csupán adni erre a kérdésre, annak valójában nincs válasza.

Mert mindannyiunknak fel kell tennünk a magunk kérdését - és meg kell küzdeni a saját válaszunkért. És nem csak az a fontos, hogy mit válaszolunk. Hanem az is, hogyan, milyen úton jutunk el a válaszhoz. És aki nem hajlandó kilépni a komfortzónájából, az soha nem találja meg a saját válaszát.

A legtöbb ember persze még a kérdés feltevéséig sem jut el. Mert túlságosan lefoglalják olyan kérdések, amelyeket ő a legfontosabbnak tart. A túlélés kérdései. Mit fogok enni holnap. Kivel párosodhatok. Üres hassal nem lehet filozofálni. De ettől még tény marad: az élet lényege nem a puszta túlélés, és a génjeink továbbadása. Ennél mi emberi lények többre vagyunk hivatottak. Meg kell haladnunk az evolúciós kódunkat.

Volt idő, amikor azt hittük, mi vagyunk a világegyetem központja. Minden égitest a Föld lapos korongja körül kering. Mi, emberek vagyunk a teremtés koronája. Világunk véges és a világ vége közeleg.

Ma már tudjuk, hogy a Föld csak egyike a Nap körül keringő bolygóknak, és a mi napunk csupán egyike annak a 400 milliárd csillagnak, ami a galaxist alkotja. És a mi galaxisunk csak egyike a több billiónyi, sokmilliárd éves galaxisnak.

Ebből a perspektívából úgy tűnhet, törékeny, véges kis porszemek vagyunk egy számunkra időben és térben is felfoghatatlanul hatalmas világegyetemben.

Sokakat ezek a távlatok elborzasztanak. Még belegondolni sem szeretnek. Ezért aztán visszaszaladnának a babonák szoknyája mögé, visszatérnének őseik egyszerű, kerek életéhez. Vagy cinikussá válnak és csak gyönyöröket hajszolnak, hogy ne kelljen szembesülniük létezésük kínzó kérdéseivel.

Hiszen ha csak véges kis porszemek vagyunk, akkor van egyáltalán értelme bárminek?

De ha belegondolunk, valójában ez is csak perspektíva, látásmód kérdése. Bizonyos szempontból a világ végtelensége és határtalansága egyben eltörpíti azokat a problémákat, amelyeket mi olyan óriásinak és megoldhatatlannak gondolunk. Amelyek folyamatos aggodalommal és szorongással töltenek el minket.

Egészen megnyugtató lehet tudni, hogy a mi kis életünk korlátolt és véges. Hogy nem tartasz mindent az ellenőrzésed alatt.

A tény pedig, hogy egy több milliárd éves fejlődés eredményeként, rendkívül különleges környezeti tényezők együttállásának köszönhetően kialakult komplex életformák vagyunk, akik saját tudatukra ébredtek, és képesek reflektálni saját magukra: ez maga a csoda. A világegyetem bennünk ébredt öntudatára és gyönyörködik önmagában. Mi nem elszigetelt porszemek vagyunk - hanem részei ennek a nagy egésznek.

Képesek vagyunk megismerni önmagunkat, jelentést adni - értelmet találni a saját életünknek.

[alom-kep]

Gyűlölök napról napra élni! Nem tudva, hogy mikor ér el a vég! Minden napot úgy élni mintha az utolsó lenne! Tisztaszívből gyűlölöm ezt!

#dark days #idézet #me&you #trumble #fájdalom #magány #queen's quest #strong #sun and moon #nincs erőm #nincs kedvem #nincs értelme #nincs rendben #nem kellek #nem szeret #nem akarok élni #nem akarom #semmi sincs rendben #semmi nem jó #semmi értelme #soha nem leszek elég #senki nem érti #senki vagyok #nincs senkim #spirituality #gyűlölöm #élet a halál előtt #halál #mikor lesz vége? #elbaszott világ

[diogenesz2020portugal]

Bár sokáig azt hittem, semmi sem győz le, mától már nem vagyok halhatatlan.

Az orvos mondta.

Papírom van róla.

Az a pár sor, az megunhatatlan.

Az idő hülyeség. Értelme nincs.

Annak se, ha azt mondják, 'idős' vagy.

...

Nem vagy más, pusztán egy pillanat.

Pillanatról pillanatra élni: ez lesz csupán, ami megmarad. Lubickolni a holnap tengerében? Hülye vagy? Hát itt van a mai. Hogy 'meddig még', és hogy 'mivégre', senki nem fogja megmondani. Gondolhatnád azt, hogy sirály vagy, erős madár a kék vizek fölött, de sajnos ez is olyan madár csak, minek csőrébe halál költözött. Ez sem vers. Ez is csak sirályszar. A költészethez nincs semmi közöd. Azt hitted, az életed egy vers lesz? Szép ötlet volt. Milyen megható... Lásd be, hogy a kapálózásod reménytelen. Hiábavaló. Hogy milyen szép gondolataid voltak? Azokból ugyan semmit nem veszel. A vers fehér por, semmi más. Majd ha meghalsz, te is vers leszel.

[csacskamacskamocska]

Karmikus kapcsolat

mondjuk akkor, amikor egy kapcsolatnak semmi értelme nincs, de valamit mégis muszáj belelátni, mert azt, hogy évekig pazaroltunk érzelmeket és energiákat valakire, aki a legkevésbé tudta kielégíteni a bármiféle szükségleteinket, ezt nagyon nehéz beismerni. Sokkal nagyobb lúzerségnek tűnik, mint... mint bármi. Karmikus kapcsolat, mondjuk a beteljesületlen szerelmekre. Ez így volt megbeszélve „odaát”. Karmikus kapcsolat, ott kellett lennem és átsegítenem őt azon az időszakon. Azért kellettem, hogy meggyógyuljon, fejlődjön. Ennyi volt, ez egy karmikus kapcsolat. Évekig élni egy se veled se nélküled kapcsolatban, karmikus... egy karmikus faszság, döntésképtelenség, játszmák, menekülés a valóság elöl stb. Elfogadom a karmikus kapcsolat kifejezés hétköznapiasítását ilyen helyzetekre. Értem, hogy mire gondolnak ilyenkor az emberek, bár nem hiszek az előre elrendeltetésben, a túlvilági megállapodásokban, csak a nem tisztán látható földi összefüggésekben hiszek. Ha ezeket átlátnám, akkor tudnék úgy gondolkodni, hogy nem a tévedéseket söpörjük a karma szőnyege alá, hanem van még „valami”. Hasznosnak kell érezned magad. Erősnek, miközben nem vagy az. Magányos vagy és az önbecsülésed a béka segge alatt. Keresel egy nálad gyengébbet, elveszettebbet. Semmi mást nem tud kiszolgálni az igényeidből, csak azt, hogy ne mardosson a magány és felelőségteljesnek érezd magad, alkalmasnak és képesnek. Talán még szexeltek is. Végre rendbehoztad az életed. Kapcsolat, család esélye kipipálva. Aztán egymás vállán másztok kifelé a godörből, nem vagytok alkalmasak és nem vagytok boldogok. Amit elsődlegesen kapnotok kéne a kapcsolatból, az nincs meg. De a rejtett dimenziókban van kielégülés. Van alkalmasságérzés, erő érzés, dominancia és ezekből adódó biztonságérzet. Aztán egyszer be kell látni, hogy amit elsődlegesen kapni kéne egy kapcsolatban, az nincs meg. A két dolognak valahogy együtt kéne mozogni. (de ez lehetséges, hogy az én idealizmusom, hogy kapsz szeretetet, törődést, megértést, fizikai gyengédséget és közben a rejtett dimenziókban mozgás van, fejlődés, simulás és stimulálás, dolgok kibogozódnak, rendberakódnak, akár a beszélgetések, akár a megtapasztalások által. Idealizmus valóban. Ritkán történik így.) Az ilyen kapcsolatban, ha gyerek születik, az beragadás lesz. Bár értelmet ad a kapcsolatnak, lehet rá hivatkozni, ahogy én is mindig azt mondom a házasságomra, hogy ki sem merem mondani, hogy semmi értelme nem volt, mert akkor az imádott gyerekeimet mintha megsemmisíteném. De nem voltam boldog, nem fejlődtem, nem gyarapodtam semmiben amiben egyedül nem gyarapodtam volna. Nem mertem szembenézni azzal, hogy elbasztam a választást is, és aztán sok-sok mindent. Az lett volna az értelme, hogy megismertem a depresszió mélyét, az öntérékelési zavar mocsarát és végül a hazugságban élést? Mivel a következő kapcsolatom is kudarc volt, nyilván semmit sem tanultam az előzőből. Azt hittem igen, de valójában nem. Lehet, hogy az alapok sem voltak meg bennem. Na mindegy is, csak ezen gondolkodtam, mert egy ismerősöm kirakott fotókat a szép kertjéről és mivel ismerem az exférjét, aki meg arra panaszkodott, hogy a csaj nem bírt meglenni a kertben ott jól érezni magát, azon gondolkodtam, hogy a nő beleöregedett ebbe a kert dologba. és lám, most meg lehet, hogy jó páros lennének ők. Én nem lennék jó páros a volt férjemmel. Nem is igényeljük egymás társaságát, bár nagyon kedvesen beszélünk egymással, mert semmi baj köztünk. Semmi karma, egyszerűen csak elfaszkodtunk 13 évet az életünkből.

Szóval, amikor azt mondod, hogy ez karmikus kapcsolat vagy az volt, az nekem azt jelenti, hogy faszom tudja, semmi értelme, de így alakult. Olyan Vonnegutosan.

#karma #kapcsolat #kétség #fejlődés #06-16

[greenivydusk]

30 lecke az élettől, amit 30 év alatt megtanultam

1. Első és legfontosabb, hogy SENKIT SEM ÉRDEKEL a véleményed – tehát, nyugodtan tartsd meg magadnak, nem fogod vele megváltani a világot, nem körülötted forog a világ

2. Holtversenyes, de: a kutya sem akart engem. A létezésem tehát merő felesleg és tudjátok, mi a legszebb az egészben? Hogy kriminalizálták az öngyilkosságot, tehát még én lennék egy önző balfasz, ha egy nap tennék róla, hogy ne legyek… still euthanzia-párti vagyok, ami kapcsolódik is a következő ponthoz:

3. Ha tehetném, én engedélyezném Magyarországon, hogy aki nem akar élni, mert csak szenvedés az élete, az elmehessen. Nyugodtan, rendezett körülmények között, mert nincs értelme annak, hogy a többi családtag nyűglődjön egy életen át, mert csak egy személy ápolása körül forgott az életük. Történt mindez velem.

4. Fogyatékkal NEM ÉLHETSZ TELJES ÉLETET! Verd ki a fejedből, de most. Szeretnek a PC baromságokkal áltatni bennünket, de nem lehet teljes az életünk. Kitolhatjuk a szenvedést, elodázhatjuk a valóságot, ami ugyan fájdalmas és mellbevágó, de nem változtat azon, hogy FOGYATÉKKAL LÉTEZŐK vagyunk csupán. Vegetálunk, elevickélünk, épphogy a felszínen tartjuk magunkat, de miért nem lehet elfogadni könyörgöm, hogy nem vagyunk olyanok, mint az egészségesek?! Egy rakat pszichés önterheléstől kíméljük meg a lelkünket, ha ezzel szembenézünk.

5. A barátságok sosem tartanak örökké, és nincs kapcsolat feltétel nélkül. A szeretet mindig és kizárólag feltételekhez van kötve.  Nem hiszed? Próbáld ki, teszteld…

6. Nem dobogós ez sem, de ütős azért: A FEHÉRSÉG BETEGSÉG! Köszönöm szépen, már vártam, hogy ez a parazitikus létforma, a.k.a. a miénk végre betegségnek legyen nyilvánítva. Mert AZ. A fehérség egy szörnyű genetikai mutáció, rendellenesség, ami mára már kulturálisan beleágyazódott a hétköznapjainkba, tehát ALSÓBB RENDŰ LÉTFORMA! A többinél.

7. A heteroszexualitás nem normativitás, hanem egy társadalmi konstrukció, és mint olyan, történelmileg sem tartották valami sokra. Tudtátok, hogy a görögöknél előbbre való volt a homoszexuális kapcsolat, és csupán fajfenntartási alantas dolognak a hetero? Ennyit a supersttraight hisztikről.

8. AKI MÚZEUMBA LÁTOGAT MEG ÁLLATKERTBE AZ RASSZISTA! Pont.

9. Mások jóléte sokkal előbbre való, mint az én személyes komfortom és érdekeim.

10. Keresztényként indultam, és ez lett belőlem: nihilista. Szó szerint semmiben sem hiszek, mert a hit melegágya a csalódásnak. A legjobb, ha mindent természetesen veszek, elvégre az 1: a millióhoz esélyarányokba belefér az a bakilehetőség, hogy az a pici fennmaradó százalék végül bekövetkezik. Voltam én boszorkány is, politeista utat is megjártam, és végül arra jutottam, hogy legjobb a teljes nihilizmus, mert abból a legkisebb esély, hogy kultúra-lopást követhessek el fehér szörnyképződményként. :P

11. Az emberségesség és a segítősdi csak addig játszik, amíg valakinek abból érdeke van – a pszichológia azoknak való, akik a vallást akarják pótolni valamivel. Gyengeség. Tömény gyengeség, mert kiadhatsz több tízezreket azért, hogy kipofázod, mi ért, és bár ugyan ott az a nyűves orvosi titoktartás, de megsúgom, cimbik, nem fogják betartani. Ugyanúgy kipofázzák egymás közt az eseteket.

12. Az állatkád sem szeret önzetlenül és feltétel nélkül: az ellátásért szeret. Ha nem tennéd meg, garantáltan másnál is boldog lenne.

13. Nem létezik a szerelem. Érdekkapcsolatok, azok viszont igen.

14. A férfiak valójában nem akarnak gyereket. A legtöbb kapcsolat a gyerekvállalással fuccsol be, mert nem merik kimondani, hogy valójában hátuk közepére sem kívánják az egészet.

15. Boldogabbak azok az emberek, akik nem vállalnak gyereket.

16. Alkalmazkodnod kell a többséghez, és nem a többségnek tehozzád, babám, ezt jól jegyezd meg, sosem az egyéb körül fog forogni a világ.

17. Ami nekem jó, az másnak hátrány: ha én megkapok egy állást, kismillió másik ember nem, tehát, nem tudsz úgy elmenni a világban, hogy ne ártanál egész tömegeknek.

18. Ami nekem örömforrás, másnak lehet a „poklok pokla” -> pl. a kedvenc ételed egy rakat embert megölne.

19. A ledig termékeket mindig megmosom, és a vett ruhákat is mosásba rakom, mert ahányan összefogdossák, mielőtt azt én kifizetem a pénztárnál és hazaviszem, jobb bele sem gondolni, ismerve az emberek higiéniatartási szokásaikat.

20. Ha tényleg érdekmentesen segíteni akarsz valakinek, akkor nem egy szerveztet tömködsz a pénzeddel, hogy letudd az évi jóemberkedősdit, meg nem csak egy kibaszott plecsnivel gyűjtöd a lájkokat, hanem kiszambázol szépen az utcára, és megnézed, hogy kinek hogy tudsz segíteni. Ja, hogy abban munka van, gyerkőckéim? Akkor nem kell az álszentség. Ha annyit nem tudsz, hogy a szomszéd idős néninek elmenj bevásárolni vagy lenyírd a füvet stb. akkor ne gyere nekem a nagy én vagyok a fehér megváltó-szindrómáddal, oké? Amíg a sajátjaidon sem segítesz, addig kusshadj van.

21. A saját szabadságommal biztos, hogy másnak a kárára fogok menni, hiába próbálom ezt kikerülni, óhatatlan, hogy amivel én kiteljesedettnek érzem magam, az másnak kicseszettül fog fájni: pl. lehet, hogy te most utálod a munkádat, kedves olvasóm, de könnyen lehet, hogy más meg a fél életét odaadná, csak a te munkádat végezhesse!

22. Jobb megcsömörleni, de viszonylagos békességben létezni másokkal együtt, mint kilógni a sorból, és szinte ezzel céltáblává is avanzsálni magunkat.

23. Sosem szabad odapofátlankodni közösségekbe, ahova nem lettünk meghívva… épp ezért, aki boszorkánynak képzelve magát mindenféle baromságot csinál az otthonában… közlöm veletek, tubicáim, hogy NEM VAGYTOK BOSZORKÁNYOK! Ez egy meghívásos, családvonalon alapuló rendszer, ergo, amit csináltok, az csak egy new age-es katyvasz. Persze, ugyanezek a habzó szájú idióták fognak kultúra-lopásért neked esni, amikor egyébként meg a roma nénit kiröhögöd és elküldöd a k.* anyjába, mert húsz forintot kér, hogy jósolhasson a tenyeredből. Hol itt az igazságosság, kérem szépen?

24. Az emberek álszentek, és mindenki hazudik. Kivétel nélkül. Ezért jó a nihilizmus. Ha nem bízol, nem fog váratlanul érni semmi.

25. Több ellenséged és utálód van, mint VALÓDI jóakaród. Abból általában nagyon maximum kettő van. Jó esetben az egyik te magad vagy.

26. Az ár és a minőség aránya nagyon gyakran nem függ össze, azért, mert valami drágább, még nem lesz rögtön minőségi is, tartós meg pláne nem.

27. Oké, ezzel le fogom dobni a mentálbombát, de nem érdekel túlzottan: AKI TERMÉSZETVÉDŐ AZ TÁRSADALMI KIREKESZTŐ! Minden kedves zero waster, bekaphatjátok tövig a nem létezőmet! Amikor a hulladékmentességről papoltok, akkor kismillió lakosát a bolygónak éppen leköcsögözitek ti magatok, mert nem engedheti meg az überdrága termékeket, amik jaj, hulladékmentesek meg vegán miegyéb fiszem-faszomosak. Nem veszitek észre, hogy felelősséghárítotok a cégek malmára hajtva a vizet?! Idiotizmus ha fájna, sokan ordítanátok…

28.  Az emberi adottságtárházam véges, és valamire vagy születik valaki, vagy teljesen felesleges csinálnia, mert nagyon maximum egy közepes középszintre tudunk csak hosszú és kitartó, fáradságos munkával jutni. Nem minden estben éri ez meg.

29. Nincs baj azzal, hogy ronda vagyok, és jórészt emiatt is fogok egyedül és szűzen megdögleni. Évekig hitegettem magamat, hogy a szépség relatív. Nem mindeen téren, azért lássuk be, az ember kiszépségnek van egy sztenderdje. Dagadtan, fogyatékkal létezőként ugyan kinek kellene az ember? o.0

30. A pénz igen is boldogít. Ha be tudom fizetni a kötelező kiadásokat, akkor már egy lépéssel közelebb vagyok a boldogsághoz. Erről ennyit.

#önismeret #harmincévalattezta30dolgottanultammegazéletről #mostkipukkasztomsokakpolkorrektkedőslufiját #eznemérzékenyhópihécskéknekvalóposzt #elszámolásönmagammaléletemnegyedéhezérve

[weedamka]

🔙 neveltek engem valahogyan, egymagamnak neveltek ha tehettek értem valamit, a legtöbb, amit megtettek, hogy megpróbáltak rávenni a lehető, szerintük legjobbra, de közben úgy beszéltek rólam, mint ha ott se lettem volna mégis, élveztem ott lenni veletek🔙 ❗De te is készülj fel rá, hogy mindig is lesz, aki Csak addig marad veled, amíg engeded beszélni próbálnak neked segíteni de te nem vagy beteg nem vagy beteg, és hiába hallgatsz, ez csak feltűnőbbé teszi A helyzetedet látom ahogyan beszélnek hallom ahogyan bámulnak de a szemeimmel nem hallok a füleim meg kápráznak A királynők meg a részegek legalább rád figyelnek Ha hozzájuk beszélsz Szerethetnékem volt, szaladhatnékom lett Menekülhetnékem támadt valahányszor mellémálltak. 🚆 valami véget nem érõ hídon át vissza pestre Ma csak az jöjjön aki könnyen szédül Aki úgy indul el hogy a végére ér én nem itt nõttem fel, engem itt senki nem ismer - mostantól nincs hozzám közöd🚆 💊épp a régi útján jár a régi vándor fények úsznak ahogy szoktak mittudomén hogy hányadik kerület ez engem valahogy kicsit sem érdekel itt mindent lehet, ide az anyád elől is elrejtheted a fejed felől a kérdőjeled - van saját kérdőjeled ma mindenki boldog vagy csak annak tûnik? ma mindenki érzi vagy csak én érzem magam másnak? Az életed nem élet, míg át nem éled. 💊 🤔 mondd csak hogy találnád meg magad anélkül hogy ne gondolj arra hogy ki is vagy végül? vajon mikor lehet boldog végre? és ha nem lehet azt is hadd tudja meg, benne senki nem mer hinni 🤔 👽Aki nem vitázik és nem kiált Senki se hallja a tereken a hangját nem tudom hogy mire várok amikor láthatom magam a kocsmában ahol a többiek körülöttem ülnek és részegek; egyre részegebbek így élik át ezt az egész átkozott éjszakát, én meg elmennék de nincs miért pedig jobban tenném hogyha felszívódnék közben arra gondolnék boldogan hogy ember ez aztán a tiszta cucc ettől alszol előtte meg messze jutsz kicsikét elrabol ebből a világból mi a faszér' jársz el szórakozni,ha alszol szinte egész végig, csak akkor kelsz mikor a pultból kérik. már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol, és olyan mindegy, hogy mit is gondolsz. régóta láthatatlanul élek, változni kész rajtam kívül mindenki más akit csak az évek, fújnak felém mindenfelől mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak? mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek? téged kérdezlek!👽 🌃lassan vége lesz és te itt maradsz elmondtam mennyire nagyon nem akarom, hogy hazavigyetek 🌃 💤és belefáradnak az ökölrázók, a hatalmat éltetők - és megnyílnak akkor az álmok kapui; és velük együtt a föld az álmomban is álmodtam - elaludtam az álmomban a legjobb dolgok akkor jönnek, ha lekapcsolnak az álomemlékek a falon innen ugye minden könnyebb? innen ugye minden jobban látszik💤 🌅csengetnek alszik felkel kimászik, a hálószobától az előszobáig ha készen ébredsz kétszer ébredj, ha szarba léptél is: annyi baj legyen! újra délelőtt kínos mint a többi mosolygunk egymás előtt - ma már nem tudsz belémkötni 🌅 🙂akkor minek börtönőr? ez miféle börtön? 🥺ha igazán élnél, Én a válladról nézném végig ahogy élek 🙂Csak vérzik 🥺Mért? 🙂Mert kíváncsi vagy 🥺Azt te honnan tudod? 🙂Te hiába látod hogy szép az élet, ha nem látja senki más, cseszheted 🥺persze hogy láthatnád, csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes! ott áll egy létra amin hogyha velem felmásznál eljutnál oda ahol minden választ megkapnál

azt mondja higgyem el hogy idelent csak nyomor vár ha egyszer megtudom ezt nem akarom többé már - 🙂Amiben nem akarsz, nem kell hinni Felénk nem fog senki soha megbüntetni, ne félj ez a helyzet ez csak a lóvét nyeli, aki megengedheti mind megengedi - a világ az ilyen és itt vagy benne, hát mondd meg nekem: mi értelme van? 🙂 🥺akik az értelmét keresik mind élni felejtenek. Ez titok volt eddig de most jobb ha megtudod 🙂Csak úgy nem jutsz pokolra, ha magadtól odamész De mit bánod bírlak vagy gyűlöllek mit számít: nem látlak tisztának. 😮Most mégis mit vártál? Mit képzelsz meddig tudsz zsinóron rángatni még? Engem nem szoktak! 😠 Te sem tudod mihez kezdj abban a nagy jódolgodban, amid van. Mert azt tudnod kell neked is, hogy végül is, nagyon is, igenis jódolgod van! 🥺hát nem semmi cella de mégiscsak börtön na itt élek én te meg a börtönőröm vagy olyasmit adsz ami fontos: hogy éljek egy kis innivaló meg még némi étek Te nem bírod el, mi meg bírjuk ébren 🥺

😠 Legyél jó, fogadj szót, Ne kezdd ezt ezegyszer, hallgass rám!😠 😤 Legyél jó, fogadj szót, hallgass rám. Melletted jóformán szóhoz sem juthattam! A saját fegyvered végez veled Aki látott téged tudja milyen vagy A véredben van az élet, mégis Fejjel lefele a sárban végzed Meghalsz naponta kétszer! lehetnél boldog még amilyen még nem voltál! 😤 😠 Te sem tudod mihez kezdj abban a nagy jódolgodban, amid van. Mert azt tudnod kell neked is, hogy végül is, nagyon is, igenis jódolgod van! Mondd csak, így mit kezdjek azzal, Hogy kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy? Fésüllek, mosdatlak, jól lakhatsz. Azt hitted, hogy csak úgy kisétálsz innen és onnantól nagyjából az jön, hogy szószerint ingyen van minden?? Hát tévedsz!! 😠 😤 Csak az kiabál, aki fél. Te magadon nevess, csendesebb legyél. Rám ne számítsatok én eleget ráztam az öklöm Eleget hallgattam olyat aki tudta hogy miről beszél Csak azt nem hogy kinek én a legszélérol jöttem 😈 Szakíts ha bírsz innen nem tűnök el amíg a helyemen ülsz nem én! Az, aki zsákba van Nem te vagy, te, igen a zsák vagy rájöttél? kérdezte - na végre! 😈 😨 Melletted jóformán szóhoz sem juthattam!Legyél szíves ne kezdd ezt!😨 🗣️Akarod? 🗣️Nem! 🗣️Nem akarod? 🗣️Akarom! 🗣️Ha nem akarod, akarom! 🗣️Ha akarod, nem akarom! 🚬 A konyhában ül a hamutartóból dekket szedeget Mással beszél de a szeme az itt kopog a halántékomon Magadban olyankor magadra mutatsz, és azt kérded tőlem hogy: 🪞"Miért? Talán úgy nézek én ki, mint aki fél? Aki könyörög hozzád hogy ereszd szabadon az a gonosz, Akiről végig azt képzelted hogy jót akar neked; De megijedni tőle nem mersz, mert olyan vagy te is mint mindenki. 🪞 😕 És fogást sem talál majd rajtad, Úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak, Akinek a másén kívül nem kell senki, Kerüld, és titokban bámészkodónak nevezd hallatlan, látatlan, óvatlan, kelletlen, végetlen, váratlan, vágatlan, véletlen… mindenképp megvárom esőre várj, de vigyázz nincs az az eső, az a nő az a szél ami elhordaná onnan a szemeid elől azt a titkot, kulcsot, mocskot, hívd ahogy akarod .😕 🌈az egyik van hogy fáraszt, a másik túlságosan szép, de te is látod hogy van hova menned és neked ez innentől elég itt nincs kibúvó hogy meghalnál inkább mert lehet hogy nem vagy otthon ezen a világon sehol lehet hogy nem vagy otthon de azért mégiscsak vagy valahol🌈 ✈️ könnyű szél visz tovább utamon egyedül ébren; ha belekerültél megmenekültél bár azt hiszik rólad hogy megkergültél de mégis ha megfeszülök sem értem jóságos ég ma gondolj le rám ha többet remélsz is ez voltam én csak elmondanám ✈️ ✨álomzápor hullik mától✨ 🔴 most küldjetek ide valakit akinek eleget ér a füstje is ha szívom se bánja hogyha bántom se rezzen össze, sőt, mostanában egyre többször ő az aki megkívánja tőlem azt hogy üssem 🔴 🥰 aki nem megy el, aki úgy marad aki, ha megkérem, sem változik szépen hozzám szokik, és elvisel és nem helyettesít senkivel hozzám szokik, és elkísér és nem kér semmit semmiért és minden nappal könnyebb minden de ki tudja mit hoz az életem még? talán lesz még ott találkozás🥰 … akit vártál itt van nézz rá: és szájon csókol boldogságból.

Amikor azt mondom, hogy a hiperkarma a kedvenc zenekarom, erre gondolok. Hogy ennyire testre szabható. Hogy Te is megtalálod magad benne, ha rálelsz az ego death intézményére. Ha bele mersz látni magadba, és szembe mersz nézni azzal, ami nem más, mint a saját, egyéni, perszonális életed. Tedd meg. Láss magadba. Ne változz senki miatt, mert ha túlságosan eltávolodsz a neked szánt karmától, a kikerülhetetlen sorsod elől próbálva szaladni, csupán annyit fogsz elérni, hogy a végén képtelen leszel a tükörbe nézni, mert nem lesz ismerős számodra, az, aki visszanéz. Az inner me-t nem tudod meghazudtolni. A gondolataid, és a személyiséged átverhetetlen önmagad előtt. Végbe mehetnek benned változások, ez sok esetben jó, de az alapvető beállítottságodat soha ne próbáld 180 fokkal forgatni. Nincs ezzel dolgod. Az emberek jönnek-mennek, az egyetlen aki mindig-mindig melletted lesz, az te magad vagy. Mindenek előtt, őt kell megvédened.

#oc

[narkoss420]

Bárcsak elég erős lennék élni.

Amit csinálok az csak szenvedés,egyhelyben toporgás,semmi értelme nincs az egésznek..

[ludmillaignatenko]

Szeresd magad!

Hála napló!

Szakítási napló!

Töltsd ki ezeket! Olvass! Sétálj! Tornázz! – Mini parancsok, amelyek jól hangzanak, de mégis kötelességnek élem meg őket. Miért vagyok ennyire kiüresedett, silány, halott belül? Miért robotpilóta módban működöm? Mi az, amit igazán szeretek csinálni? Hol fogyott el a motivációm? Mi szívott le ennyire?

Elfogathatatlan az, hogy ez a bántalmazó dinamika ilyen erősen jelen van, hogy észre sem veszem. Sőt, vonzó és tetszetős számomra. Az ok nélküli megszégyenítés, a megalázás, büntetés. Mintha ez lenne a lételemem, ami miatt érdemes élni. Mindenáron meg kell ezt találni és őrizni, vigyázni rá. Becsomagolva kitenni a polcra díszdobozban. Úgy tekinteni rá, mint egy jól megérdemelt trófeára.

Néha fáj, néha nem. Általános apátia az van! Ha fáj, az is csak azért, mert enyhén benyomódott a ’gomb’. Már nincsenek erős, impulzív, egész testet érző ingerek. Inkább csak az igazságtalanságérzetem kiált.

- dead inside –

Egy tátongó üresség van, ami állandó. Már nem billent ki semmi úgy. Már semmi sem fontos, már semmi sem fáj. Nincs értelme a létezésemnek, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Az álburkaim kipukkantak. Annyira vigyáztam pedig arra, hogy ezek védjenek, de lehullott a lepel és egy tollaitól megfosztott, csupasz, szánalmas főnix vagyok. Akinek az egész élete hazugság. Ez lehet a depresszió? Vagy lehasadás saját magamról? Vagy növekedési ugrás? Vagy az öntudatra ébredés?

Megannyi kérdés és megválaszoltalanul itt hevernek ebben a tátongó ürességben.

Pedig annyira próbálom megváltoztatni a működésemet. Annyi dolgot, energiát fektetek bele, de egyre nagyobb az űr.

Mi az én hibám?

Miért nem szeretek semmit csinálni?

Miért nem okoz semmi örömöt?

Miért olyan, mintha húzna befelé ez a tátongó üresség és nem eresztene el? Mintha mindig fogná a kezemet, mintha megtartana a viszonylag jobb napokon is.

Mintha mindent mechanikusan megtanultam volna.

Mindent kötelességből teszek, mert azt kell.

Miért nem látja ezt senki?

Miért nem tud segíteni ezen senki?

Miért nem ment meg már végre valaki?

Minden szétfolyik… mint egy hamis valóság, úgy karol át ez a belső tátongó üresség. Uralkodik rajtam, nem ereszt el. Velem van egy kicsit mindig. Minden nap mérgez egy kicsit. Már nem küzdök ellene úgy. Hadd vigyen…

Nem mondhatom el ezt senkinek.

Ilyenkor igazán eljön értem ez az idegen isten és nem tudok ellene tenni. Nagyon erős, nagyon erőszakos. Tönkre akar tenni, meg akar fojtani.

Ezek nagyon ijesztőek.

Ezek öngyilkosságra felkészítő novellák?

Nem félek attól sem, elfogadom ez a változatot is.

Csak történjen valami más.

Most, hogy írok, mégis elkezdtem érezni a fájdalmat. Ami olyan szépen be van zárva a tenger legsötétebb zugában lévő radioaktív ládába. Lehet, hogy annyira fáj már, hogy nem bírom elviselni és csak lebegek.

Mintha be lennék nyugtatózva és nem lennék magamnál. De, mi az a magamnál levés? Biztos, nem ez a tompa, fakó, homályos, szétfolyt maszlag. Nem baj, hogy nem lehet megfogni? Nem lehet körül írni. Fáj, fáj. Ijesztő, nyomasztó, fullasztó. Mintha, egy macska most élezte volna meg a karmait a kaparófáján. Várok, minden nap várok. Elfogyok, megsemmisülök. A szégyen, a titkolózás, az álarc. A szorongás, a lábrázás, a szívdobogás. A mellkasomban jelenlévő gombnyomás. Néha, csak ezek miatt érzem magamat valamilyen lénynek. Olyan megfoghatatlan, definiálhatatlan vagyok. Más hogy érzi magát? Hogyan tudja elválasztani magát a külvilág elemeitől? Belső remegés, nyugtalanság, magány. Nem pihentető alvás, állandó készenlétben van a testem, mintha egy háborús lövészárokban laknék. Éberen kell figyelni, nehogy ennél is nagyobb baj legyen. Várárokban élem az életemet. A várárokban élő brokkoli. Pedig én úgy igyekszem, de egyre rosszabb. Létezhetne egy piócás ember, aki feloldozhatna.

Apró darabokra hasadtam. Ezek a darabok, mint a mágnes két pólusa, taszítják egymást. Nem akarnak helyreállni. Nem akarnak kapcsolódni egymáshoz. Ők vannak. Vagyok én is. Mint az idegenek egy metropoliszban. Nem is néznek egymásra. Elidegenedtek. Nem akarnak összetartozni.

Folyamatos zuhanó állapot. Fogva tart. Bezárt a ketrecébe és mutogat. Felvág velem, hogy sikerült elfognia. Szégyen. Szégyen. Szégyen. Ez cseng mellette folyamatosan. Visszhangozza ércesen, kaján vigyorral az arcán. Nagyon örül most ennek. Elvesztem