#nem tudok másra gondolni

[erosnekszulettem]

Nem tudom miért de egyszerűen látni akartam ahogyan nevet és rám néz közben...

Aztán azt vettem észre hogy semmi másra sem tudok gondolni csak rá...

#fájdalom #magyar tumblisok #magyar tumblr #fájdalmas #hazugság #kurvára fáj #hianyozni fogsz #hianyzik #hiábavaló #fáj a szívem

[csacskamacskamocska]

Amit nem szeretsz magadban

Képzeld el, de tényleg gondold végig... együtt élsz valakivel és megkérdezed tőle, hogy mégis, miért? Mit szeret benned, mihez ragaszkodik? (valójában azt szeretnéd tudni, hogy milyennek lát téged) És nagy átéléssel mond valamit, ami... szóval valamit ami neked nem fontos vagy amit te egyáltalán nem szeretsz magadban vagy nem is gondolod, hogy olyan lennél. Gondolhatná azt az ember, hogy juhéj, én nem is tudtam, hogy ez egy értékes tulajdonságom, bár én jobban szeretem magamban azt, hogy figyelmes, türelmes, támogató vagyok, de ezek szerint az is érték bennem, hogy tudok párhuzamosan parkolni. (:D én nem, de biztos van, aki igen) Egyszer a gyerekem megkérdezte az apját, akkor már el voltunk válva elég sok éve, hogy mit szeretett bennem. És ezt el is mesélte nekem. Az apja azt válaszolta, hogy azt, hogy amikor elmentünk valahová, utána hazafelé rettenetesen szórakoztatóan cikiztem szét az egész társaságot. Hát, finoman szólva is, nem voltam boldog, hogy ez a dolog maradt meg benne rólam, amire egyrészt nem is emlékszem, nem is érzem sajátomnak, leszámítva, hogy időnként, főleg ha iszom egy kicsit, akkor laza és szórakoztató tudok lenni. Dehát volt ott sok év támogatás, megértés, törődés. A rugalmasság, a problémamegoldás. Az hova lett? Az energia amit a válás után abba tettem, hogy a gyerekek jó kapcsolatban maradjanak az apjukkal, annak is voltak előzményei. Az nem látszódott? Volt egy másik pasim, aki egyetlen dolgot tudott mondani rólam, hogy szép vagyok. Egészen valószerűtlen érzés volt. Mert persze, jólesett, de mivel amúgy nem egy felszínes pasi volt, hiányoltam az okos, kedves, vicces, vagy valami hasonlót. Merthát a szépség múlandó és mi lesz velem, ha már nem lát szépnek? Én nem láttam magam annak, szóval törékenynek tartottam ezt a tulajdonságot, merthogy másnak nem lát ugye, csak szépnek...

Érdekes dolog, hogy azt szeretnénk, ha a többi ember, pláne akit szeretünk, azt értékelné bennünk, amit mi szeretünk vagy nagyra tartunk magunkban. Csak hát, ő egy másik ember, aki esetleg nem azt mondja amit elvárunk tőle. Másra fókuszál.

Logan egyszer azt mondta, hogy nagyra tartja bennem, hogy minden szar ellenére amiben részem van, talpon tudok maradni. Nem gyakran dicsér mert ez valahogy nem olyan kézenfekvő neki, mint mondjuk nekem, bókbonbonok, nesztek, igazak és ingyen vannak. Szóval mondta ezt, és emlékszem, hogy bennem meg az volt, hogy baszki azt tartod nagyra bennem, hogy az érzelmi életem olyan mint egy teherhordó szamáré? Merthogy azt szerettem volna, ha a nőiességemet dicséri. Éppen ebben szenvedtem hiányt, hogy azt meglássa. Pedig valójában én is büszke vagyok a belső erőmre amivel egyedül is mindig újra talpra állok.

Kaptam én már olyan bóközönt baráttól amitől csak nyüszögtem, hogy jajj, bárcsak valami pasimtól kapnék én ennyi rajongást, úristen mennyire tetszik neki minden amit én is szeretek. Vagyis van, aki számára annak látszom, aminek/akinek érzem magam. Mert pont olyasmikre fókuszál.

Amúgy én rajongó típus vagyok abban az értelemben, hogy szeretem sorolni a választottam jótulajdonságait és makacsul ragaszkodom hozzá, hogy a tudtára adjam ezeket, sőt, ha már nem vagyunk együtt, akkor is mindig elmondom, hogy rendes ember és ez volt benne érték meg az. Talán mert szeretném úgy gondolni, hogy maradandó dolgokhoz ragaszkodom. Amik nem változnak attól, hogy már nem szexelünk.

Nade, hogy én szénné cikiztem embereket... nagyon fura. Vajon miért csináltam? Talán már akkor is a „megérzéseim” voltak, a testbeszéd, a nonverbális kommunikációs jelek. Örülök, hogy a volt férjem jól szórakozott, de azért mint személyiségjegy, ez nagyon gáz.

#kinek játszom és kinek látszom #bókok #tulajdonságok #mások visszajelzése #önismeret #11-01

[konyvekkozt]

elégett - most ég el

nem nézem a tűzijátékot, már csak elvből sem, de hallom a hangját

nem tudok másra gondolni, mint hogy most ég el

értem, ünneplünk: államalapítás. de nem értem a parádét. az a pénz, ami most pukkan fényben, megannyi dologra lenne elég. hazabeszélek, mert ebben vagyok otthon: a friss hajléktalan nyugdíjas asszonynak albérletre, a fél szemére vak lakómnak gyógyszerre, a kismama hajléktalan nőnek anyaotthoni intézményi férőhelyre és babadolgokra, az erdőben lakó férfinak kályhára és tüzelőre a télre, a már alig járónak járókeretre, az intézménynek forrásra, hogy legyen akadálymentes fürdő, a megfáradt szociális munkásnak szupervíziór. de nyilván sok minden más területen jól jönne a pénz, hogy élhető legyen az élet

durrog-durrog, ráadásul egy hete őrzik, legalább két embert kirúgtak miatta

elég, elégett. a puskapor is, a sok pénz is

mikor lesz olyan helyzet, mikor a parádé/cirkusz helyett pénz lesz?!?!

[annamannasblog]

Miért csak rá tudok gondolni?

Ahogyan mosolygott,

Ahogyan rám nézett,

Ahogyan megfogta a derekam,

Ahogyan, megfogta a kezem,

Ahogyan, megcsókolt az ajkaival, amivel utána végigcsókolt,

Ahogyan nevetett és a szemei csillogtak,

Ahogy azt mondta, szeretlek!

Nem tudok másra gondolni, csak rá.

[nemasegelykialtas]

Mindennél jobban szeretlek és elmondhatatlanul hiányzol, bármit megtennék érted. Ezeket te is pontosan tudod. De vajon te mit gondolsz rólam? Próbálsz elfelejteni? Próbálsz nem szeretni? Hiányzom egyáltalán? Ha igen, miért nem keresel? Te nem szenvedsz kicsit sem a hiányomtól? Engem megöl a hiányod lassan. Minden nap, minden percében azt várom, hogy írj végre vagy hívj. Ha megrezzen a telefonom, csak azért nézek rá, hogy hátha te voltál, de nem te vagy soha. Vajon meddig nem fogsz keresni? Hiszek neked, azt mondtad fogsz, de mikor? Belebolondulok a várakozásba és minden órával egyre gyengébbnek érzem magam, egyre kevésbé bírom ki, hogy én ne keresselek. Annyira hiányzik, hogy beszéljünk, hogy tudj a napjaimról mindent, hogy én is tudjak a tieidről mindent, hogy elmondjak minden apró kis jelentéktelen dolgot, pont úgy, mint te nekem. Neked vajon hiányoznak ezek? Vajon te is szoktál rám gondolni? Szoktad nézegetni a képeinket? Én fél éjjel azt csináltam. Ha meglátsz bárhol, mi jut eszedbe rólam? Hogy még mindig szeretsz? Vagy már a szereteted átfordult utálatba és undorba? Mindent megteszek, hogy változzak és be szeretném bizonyítani, hogy tudok más ember is lenni, mint aki voltam. Tudok szeretni, bízni, ölelni, de vajon elhiszed-e nekem mindezt? Vajon esténként elalvás előtt szoktál rám gondolni? Vagy csak, ha fekszek az ágyadban, hogy milyen jó lenne, ha ott volnék és összebújnánk? És reggel szoktam még én lenni az első gondolatod? Lehet nem is tudod, de kihúztál egy olyan gödörből, amiből még soha senki és magam sem akartam onnan kimászni, de miattad megérte. Megfogtad a kezem, mellettem voltál mindig. Boldog voltam és az is szeretnék lenni veled, most már te is az lennél velem. Vajon szoktál ilyeneken gondolkodni te is? Vajon mardossa a bú a lelked, amiért nem vagyok veled, mint ahogy nekem széttépi? Vajon akartál már írni, csak mégsem tetted meg? Vagy abszolút nem akartál és eszedbe sem jut, úgy ahogy én sem? De tényleg, ha kicsit is szeretsz és kicsit is hiányzom, akkor miért nem írsz vagy hívsz fel? Fáj egyáltalán ez az egész? Nem hiányzik az együtt töltött idő? Nem hiányzik a társaságom, ahogy beszélek mindenről, meghallgatlak, együtt nevetünk, megbeszéljük a dolgokat? Fordított esetben én már rohannék hozzád és 2 napig ki sem kászálódnék karjaid közül. De ez csak én vagyok, talán te is így fogsz majd idővel tenni, hiszem, hogy rájössz időközben, hogy ikerlángok vagyunk egymásnak, nekem is rá kellett jönnöm, pont mint sok minden másra is, legfőképp magammal kapcsolatban. Miattad megéri minden percet kínban eltölteni, miközben rád várok, mert tudom, hogy te is akarni fogsz engem úgy, mint én téged. Másmilyen lesz a kapcsolatunk, de minden téren csak jobb, ebben teljesen biztos vagyok, mert a dolgok 99%-ért én voltam mindig a hibás, most viszont teszek ellene és tenni is fogok. Szeretlek❣️

Sz.

[miertnemtudszszeretni]

"Nem tudok másra gondolni, csak te rád

Bármit megadnék még egyszer érezzem át

Azt a közelséget mikor hozzám bújtál

Mindent elhittem bármit hazudtál"

#dalszöveg #gondolatok #hiányzol

[adriikelemen]

Kezdjük újra

Küldd el,hogy milyen gyönyörűen rajzolsz,reagálok rá.Megosztok egy insta storyt egy szomorú zenéről,írdd,hogy öntsem ki a szívem.

Igen,így kezdtük mi.Mindenre emlékszem..hogy is tudnám elfelejteni életem legboldogabb fél évét.

Mesélj nekem

Mesélj arról,hogy mi történt veled azalatt az idő alatt,amíg nem beszéltünk.A legapróbb dologtól kezdve a legnagyobb problémádig,hisz tudod..megbeszéltük,hogy én mindig itt leszek. Meghallgatlak,mert rám számíthatsz akkor is,amikor senki nem akar és nem tud megérteni.

Minden egyes este kint ülök ott,ahol legelőször találkoztunk kettesben..a lépcső jobb oldalán,mert a bal oldal az a te helyed.Istenem..mennyire boldog voltam azután az este után,még el sem köszöntél,de már azt vártam mikor látlak újra. Egyszer,ha úgy döntesz keresnél,ott megtalálsz.

Talán hajnali 1 óra lehetett múltkor,ébren voltam én is,te is.Arra gondoltam,hogy biztos megéheztél/meg fogsz éhezni,de lusta vagy ahhoz,hogy lemenj enni.Gondolom még mindig olyan vastag szelet sajttal eszed a szendvicset.Ja és remélem,hogy eszel rendesen,mert nagyon úgy tűnik,hogy fogytál.

Szinte minden reggel látom a kis hasonmásod iskolába menni..tényleg rád akar hasonlítani.Sajnálom,hogy most kerültem csak közelebb a húgodhoz is.Örömmel tölt el amikor rohan hozzám egy ölelésre vagy csak integet az autóból.Annak meg kifejezetten örülök,hogy az egyik legjobb barátod kedvel,fontos dolgok ezek számomra. Hálás vagyok,hogy általad ilyen embereket ismerhettem meg!

4napja folyamatosan veled álmodok,valószínűleg ez csak azért lehet,mert minden második gondolatom rólad szól és nem pedig azért,mert hiányzom neked.Így megint egészen nehezek a napjaim.Nem tudok és nem is akarok másra úgy gondolni,ahogy rád!

És igen,most én lehetek a legszánalmasabb,hogy ideírok minden ilyen dolgot és valószínűleg nem is fogod ezt észrevenni,talán majd csak hetek múlva,de muszáj volt ezt a pár sort leírnom:) Hiányzol!❤️

[schatziii6]

Nem tudom miért, de egyszerűen látni akartam, ahogyan nevet és rám néz közben…

Aztán azt vettem észre, hogy semmi másra sem tudok gondolni csak rá…

[sapphicprinc3ss]

Annyi szeretném azért tudni, milyen szeretve lenni. Szeretnénk valakit, akitől megőrülök, másra sem tudok gondolni. Pillangókat érezni a hasamban. Szeretném magam teljesen átadni. Jó reggelt és jó éjt üzeneteket küldeni, ha nem talalákozunk, utánakérdezni, hogy milyen napja volt, hogy aludt, evett-e rendesen. Együtt aludni, szorosan összebújva vagy épp csak a karjával a derekamon. Cirógatni az arcát, a karjait, a kezét, játszani a hajával. Apró csókokat érezni a nyakamon, vállamon, mindenhol. Milyen érzés más érintése az érzékeny pontjaimon, a combom belső részén, a mellemen. Milyen érzes valaki miatt hangosan nyögni, remegve elélvezni. Valaki ölébe ülve szorosan ölelkezni, az ilyentől egész biztosan elsírnám magam.

Így is azt szeretnék igazán, sírni, hogy legalább megkönnyebbüljek, de egy ideje nem tudok. A túlzott őszinteség, amivel elijesztek mindenkit, de ha inkább lenyelem a dolgokat, csak, hogy ne hagyjanak el az is majdnem ugyanolyan rossz. Elszomorít és megijeszt, de egyre inkább úgy érzem ettől, hogy magamra maradok. Ha egész idáig nem sikerült összehoznom egy buta kamasz románcot sem, hogy sikerülne majd ez felnőttként?

#én #sajatgondolat #magány #szeretethiány #szeretet #magyar #egyedüllét #magyat tumblr #hiányérzet #szex

[borderline-story]

Igazából nem is az, de basszus.

Nem tudok másra gondolni, csak arra dühre, hogy mennyire elcseszett, hogy ilyen vagyok. Igen, meg lehet simogatni a buksim, hogy szép lett ez a félév, pláne úgy, hogy közben azt vártam, hogy begyógyszerezve nyakamat töröm a lépcsőn, de ezt akkor sem érzem magaménak, ez nem én voltam. Megdicsérni meg főleg nem tudom magam. Csak dühös vagyok. Dühös magamra, amiért ilyen vagyok. Senkinek sem könnyű vizsgázni, a vizsgaidőszak pedig mindenkit kibillent a mentális egyensúlyból…na de azért mégsem ennyire. Meghalni ugyanis azért csak nem kéne benne. Dühös vagyok, hogy sohasem fogok tudni úgy teljesíteni, mint az, aki tud kiegyensúlyozott lenni. Eleve vesztésből indulok, és azt érzem, sosem fogok tudni nyerni magam ellen.

[te-vagy-a-fajdalom]

Én nem ilyen vagyok. Basszus nem ilyen. Független vagyok, nem támaszkodom másra, sőt szorongok, ha arra gondolok, hogy egyedül nem tudom megoldani.

És most csak arra tudok gondolni, hogy konkrétan 200m van tőlem és én minden időmet vele akarom tölteni, csak vele lenni. 200m és gyűlölöm ezt az érzést. Akarom őt. Most. Holnap. Holnapután. Egy hét múlva. 5 év múlva.

[idezetekszeretlek]

Minden egyes nap hiányzol … nem tudok másra gondolni csak rád úgy érzem végre szerelmes vagyok de te rohadtul nem akarsz engem és ez kikészít 😔.. egyszer oda húzol magadhoz utána ellöksz mond mire jó ez??

[nemasegelykialtas]

És eltelt egy újabb nap. Nélküled. Csak azért nem írok, hívlak vagy kereslek egyáltalán, mert megkértél rá, én pedig megígértem, hogy nem fogom ezt csinálni és igyekszem betartani. Nagyon nehezen megy, főleg, hogy állandóan csak te jársz a fejemben, minden pillanatban, akárhol vagyok, akárhova nézek, akármit csinálok, egyszerűen nem tudok nem rád gondolni. De azt mondtad te nélkülem most jobban érzed magad, boldogabb vagy, szabadabb, építed saját magad. Annak az egynek örülök, hogy te jobban érzed magad, tényleg. Viszont remélem majd rájössz idővel, hogy jobban szeretsz, mint hogy ne legyek az életed része és hiányozni fogok annyira, hogy vissza gyere hozzám. Más lettem és minden más lenne, ezt te is tudod. Remélem a boldogságod utolsó darabkáját keresve rájössz majd, hogy én vagyok az, aki ki tudna egészíteni és teljessé tenni. Engem csak te tudnál, a szívem nálad hagytam, nem csak egy darabját, nem csak a felét, hanem az egészet. Remélem egyszer még viszont látom veled együtt és boldogabbak lehetünk, mint valaha gondoltuk is volna. Tudom, azt mondtad ne építkezzek ilyenekre, de másra nem tudok és őszintén, nem is akarok. Te lettél teljes egészében a világom, az életem, szóval nélküled mit sem érek. Lehet ezt nem is olvasod majd, nem tudom látni fogod e, de őszintén remélem, hogy rájössz majd, hogy én vagyok a másik feled, pont, mint ahogy én rájöttem, hogy te vagy a másik felem. Két sebzett lélek, rengeteg mindent tanultam tőled és miattad is, szerintem te is tőlem és fél emberek nem tudnak létezni, tapasztalom a mindennapjaimban is, nélküled pedig több nem vagyok, talán majd te is érezni fogod ezt. Nehezen bár, de tartom magam és minden percben arra várok, hogy keress végre akárhogy. Mindig rád várok.

Sz.❤️

[eugeniovonsavoy]

Rám írt egy random arc, hogy mi ez..

Megnézve a közös ismerőseinket nem tudok másra gondolni, mint hogy az egyikük bedobta neki a nevemet valszeg azon az alapon, hogy "ni, ott egy horgony meg egy ásó meg egy csákány, kérdezd meg Eugént, ő foglalkozik bányászattal meg hajózással."

Pff... mindenesetre megírtam Random arcnak, hogy valszeg valami keresztény cucc lehet, de inkább forduljon szakemberhez.

Minden értelemben.

#eugén problemz #debilek

[thisisnotadiehardmovie]

O, hát nem gondoltam volna, milyen mélyen érint majd, hogy váratlanul meghal a kedvenc instagrammos kutyám. Pedig nem is szerettem különösebben a csatornát. Úgy fogalmaztak, hogy volt egy váratlan emergency és nem tudok másra gondolni, minthogy elütötték véletlen a csóró kutyát.