#nem látható

[szottesfolditanyak]

Láthatatlan ügyek

Ez elég elvarázsolt lesz, hozzá még személyes is, mindegy. Egyben személytelen is, azért kerül mégis ide.

Vasárnap reggel délelőtt iszogatom a teámat, szokásosan az ablak előtti fotelben, és bámulok kifelé. Fák, felhők, hegy. Hagyom, hogy a figyelmem lelazultan, feladat nélkül kószáljon, amerre neki tetszik. Nem megy. Nem tud elindulni. Ott áll előtte valami és nem engedi. Hmm, jé. Ez mi ez? Már napok óta érzem egyébként. Valami itt van velem, körülöttem, egy hozzá(m)adott tömeg, annak a tehetetlensége értelmében; mozdulnék (a figyelmem, 'lelkem', a szabadon kószáló rész), de lefogja. Egy érzés. Olyan érzés, mint amikor a videókon a házicica a fogában tart valami jókora plüssállatot (vagy a nagymacska egy kövér antilopot) és nem tud tőle lépni és menni, mert az beleütközik folyton a lábaiba és akadályozza. De semmi konkrét, ezen túl nincs semmi jellegzetessége, tulajdonsága.

Hát ez mi a nyomorult bánat megint? Jó, mondom magamnak, csak lassan. [Volt már olyan, hogy egy gyerekkori érzés jött vissza, és én azt hittem rá, egy idegen személyiség és megrémültem, és csak ezután ismertem fel, mint egy érzékelési formát, egy nagyon is kívánatos érzékelési módozatot, amit évtizedekre elfelejtettem. (Gyerekként egy-egy érzéssel (valahonnan szegycsontom körülről indulva) meg tudtam 'érinteni' fákat, dolgokat.) De olyan is volt már, hogy egy intenzívebb élethelyzet után - olyan helyzet után, amikor az észlelés összetevői fel lettek dobva a levegőbe mint egy kazal széna, úgymond, és ami aztán kissé lazábban és más rendben hullik vissza - bekopogott egy újfajta ön-érzékelési módozat; egy olyan mód, hogy mindenben magamat érzékelem, narrálom, egyfajta beszűkültség, hogy csak magamat látom tükröződni -- és nekem ott helyben el kellett döntenem, jó-e ez nekem, és így akarom-e tapasztalni a világot (ill. inkább magamat) ezután, avagy inkább köszi, mégse, maradok az eddiginél. Akkor visszautasítottam ezt, mint magam körül pörgést; ma is úgy gondolom, jól döntöttem.]

Így hát volt valami minimális tapasztalatom fel is, le is, ezek alapján elkezdtem próbálgatni, mit tudok tenni ezzel az új érzéssel, ezzel a valamivel, ami leginkább rámakadt nehezéknek tűnt fel. Nem jutottam sehová. El se engedett indulni semerre. Jó, akkor nézzük vissza, mióta tapasztalom ezt, illetve mik történtek az elmúlt héten. Hát, a család rég eltávozott tagjai felé küldtem gondolatban köszöneteket, nem pont halottak napja alkalmából, hanem csak úgy - párévente öregszik pár évet az ember és olyankor újabb árnyalatok is feltűnnek az emlékek jól ismertnek vélt tájképein. Olyan is volt már, hogy egyik vagy másik halott szülőmnek adtam meg azokat a köszöneteket és elismeréseket, amiket életében nem kapott meg (senkitől); és ilyenek után nagyon is érezhető volt változás (az én életemben), leginkább energia-löketként, segítségként. De ez a mostani ügy nem ilyen, ez semmiképp nem ajándék-energia, sem nem tisztább látás vagy érzékelés. Minden bizonnyal lehet az ősök vonulatához energetikailag csatlakozni, de annak nem így kéne kinéznie.

Ekkor eszembe jutott egy pár napja történt eset. Rakosgattam itt a tűzifát a ház körül, szép napsütés volt, és egyszer csak elkezdett szörnyű hangosan berregni egy helikopter a ház felett. Sárga volt, mentőhelikopter. Elrepült a hegy felé, aztán vissza, a falu elejének, aztán megint vissza, a falu menti rétek felé. Ott jött-ment fel-alá, nyilván keresett valakit és nem találta, jó eséllyel egy siklóernyős eshetett le. Sokáig nem találta meg, akárkit keresett. Akkor bevillant egy gondolat, hogy az az ember, akiért jött, ott fekszik összecsúszva, él, vagy nem annyira él, és hogy ott feküdni is szörnyű lehet, meg fentről keresni azt, aki él vagy nem él, és megtalálni, az is szörnyű lehet. Ekkor furcsán összerázkódtam, összeszorította a torkom ez, és egy rövid fura felzokogás is megesett. Csodálkoztam közben magamon, nem szoktam ennyire testi szinten reagálni ilyesmikre. Aztán küldtem jókívánságokat a résztvevőknek és mentem vissza a dolgomra.

Ahogy ezt az emléket felidéztem délelőtt, jött vele egy intuíció is, hogy ez akaszkodott rám, ez van velem napok óta, ez nem enged szabadon mennem. Oké, gondoltam, ez remek, de ez nekem nem kell. Mit tegyek? És hogyan? Felmerült egy (egyszer már sikerrel alkalmazott) formális eljárás ilyesmi esetekre, de el is vetettem, mint túl körülményest. Aztán hirtelen azt mondtam ennek a rám akaszkodó valaminek: Hagyj engem békén! Nem kellesz. Menj innen! Aztán békülékenyebben hozzátettem még, Köszönöm a tapasztalatot! Menj békével.

És elment! Onnantól megint szabadon mehetett a figyelmem, amerre akart, azzal a mozgékonysággal, amivel szokott. Nem kicsit könnyebbültem meg.

Nna, hát ez mi volt? Lehetne pszichológiát beletenni, de az inkább nehézkes leírás lenne, mint magyarázat. Lehetne valami rámakadt entitásként felfogni, ez ugye egy szerteágazó terület, nem is megyek bele. Vannak aztán ilyen entitás-jellegű "valamik" is, mint az aggódás szelleme és effélék, ezek is be tudják találni az embert. Passz.

De az még külön érdekes, hogy ha én ezt nem tudom ma délelőtt így felfejteni és megszabadulni tőle, akkor ez végigkísért volna engem a további életemben, mint akadályozó terhelés? És ahogy majd távolodnék időben a létrejöttétől, úgy halványulna el az emléke is annak, hogy mi történt ezen a héten, és így szépen elenyészne az esélye is, hogy valaha rájöhetnék a keletkezésére és meg tudnék szabadulni tőle?

És hogyan tudnám aztán bárkinek elmondani, hogy akadályoz valami, hogy mi ez a terhelésnek tűnő érzés? Mondanák, menj orvoshoz, az majd segít. Hát persze, feltétlen.

Az ember kimegy a kertbe az almafák közé, két napig nem lát embert, tököl csendben a tűzifával, a nap süt, mi baj történhet?

#nem látható

[foreszt]

Olvasom ezt az aktuális testpozitív/kövér threadet, és eszembe jutott Zidane.

Mármint nem a focista, hanem egy főiskolai haverom, akit mindenki így hívott, mert állítólag hasonlított Zidane-ra. Szerintem amúgy inkább valamelyik humanoid majomra hasonlított a Majmok bolygójából, és úgy általában a kiállása is olyan volt. Az a tipikus balhés csávó volt, aki gépezett, egyik adósságból vergődött a másikba, bárkit asztal alá ivott, meg tudta fordítani a még égő csikket a szájában, ha kellett, ütött, és állítólag mindig volt nála pillangó is, bár én ezt sosem láttam - szóval egyben volt nagyon a sztíló, na. Mindezek ellenére - vagy mellett - Zidane egy tök kedves ember volt azokkal, akiket bírt, és engem valamiért bírt, úgyhogy haverok lettünk, tök sokat dumáltunk.

Nekem az akkori barátnőm egy husibb lány volt, én semmilyen mércével nem mondanám rá, hogy kövér, de a méretkülönbség szemmel látható volt köztünk.

No, és egyszer valami buliban voltunk, ott volt Zidane is, meg ilyen kis kötekedő köcsögök, akik lekövérezték a csajomat, meg azt mondták ránk, hogy Stan és Pan. Én visszaszóltam valamit, aztán odébbálltunk, de neki nyilván szarul esett, elsírta magát. Ekkor találkoztunk Zidane-nal, aki miután meghallgatta, hogy mi történt, csak annyit kérdezett, hogy "Melyik volt az?". Kimentünk az utcára, ahol a kis köcsögök cigiztek, én rámutattam, Zidane odament, és lekent neki egy kurvanagy pofont. De olyat, amilyennel nem elsősorban fájdalmat akarsz okozni, hanem amilyennel meg akarod alázni a másikat. A srác megszédült, valószínűleg azt sem tudta, hogy miért kapta, de Zidane gyorsan tisztázta a helyzetet: ilyen sztoikus nyugalommal közölte vele, hogy "Mindenki úgy szép, ahogy van, baszdmeg.", majd hozzátette, hogy "Na húzzatok innen a faszba!". Aztán rágyújtott, a kis köcsögök elhúztak, én meg csak Guy Ritchie filmekben láttam azóta ilyet.

[enk1du]

a szuper unokatesóm, és a szuper férje, aki pék, és az elmúlt években pékeskedett pl. Londonban és Stockholmban is, mindig azt tervezték, hogy hazajönnek, és nyitnak egy pékséget Budapesten. ez tegnap megtörtént, megnyílt a Läget Pékség a Bajcsyn (Bajcsy 49.), és most az egész család iszonyúan drukkol nekik. az egyik képen életem kábé legfinomabb péksüteménye, egy kardamomos bulle látható, amire eléggé rá lehet függeni. a másik képet meg az instájukról loptam, mert annyira beszélgettünk, amikor ott voltam, hogy a boltot nem jutott eszembe lefotózni. a gifflar is elég durva, de arról nincs kép. nézzetek be hozzájuk, ha arra jártok, egy péksütire, szendvicsre vagy kávéra, mert tényleg nagyon kedves emberek, és rengeteget dolgoztak, hogy ez így összejöjjön, és megérdemlik, hogy pörögjön a biznisz. hajrá, Läget, éljen a kardamom!

[sztupy]

@mindenfoglaltmar ötlete volt a tökéletes térképészeti időelcsesző feladat! Gondolom még tele van hibával de remélem majd szóltok.

Mi ez?

Nézzük a feladat kiírását:

Van-e valakinek ötlete olyan kék túra szakaszra, ami 15-20 km közötti és megközelíthető úgy, hogy A ponton hagyom a kocsit, eltömegközlekedek B pontra és visszasétàlok A pontba.

No de lássuk az eredményeket, de csak a hajtás után!

Mint látható elég sok eredmény van erre, szóval bárhol is laksz a kékkör útvonalán várhatóan lesz a közelben egy-egy ilyen sétalehetőség. Budapest környékén konkrétan három szakasz is van:

Dobogókő - Kevély nyereg

Piliscsaba - Dorog

Mogyorósbánya - Dorog

De ha nem zavar minket hogy kicsit többet sétálunk a kékkörön kívül, akkor a Budapest melletti majdnem összes szakasz bejárható:

Sőt, ha 25km-nyi sétával is meg vagyunk elégedve, és nem zavar minket ha akár két órát is kell tömegközlekedni, akkor szinte az egész kékkör előbb-utóbb bejárható:

Az egyetlen szakasz amit nehezebb bejárni:

Ösükösd - Hajósi pincék, ahol mindenképp kell legalább 29km-t gyalogolni

Cigándi gátőrház - Tiszakanyár, még egy említésre méltó hely, 24.7km-es gyaloglással

Pár megjegyzés, ami most eszembe jutott, de majd még lesz egy technikai hogy is készült leírás később:

Nagy köszönet a volánbusznak meg a BKK-nak, hogy feltöltötték a menetrendjüket értelmes digitális formátumba az internetre teljesen publikusan. A MÁV bekaphatja

Rengeteg idő ment el a vonalak helyes irányzékba hozásával, elképesztő hogy mennyire nincs (vagy nem találtam) erre megfelelő eszközöket

Mobilon nagyon akad, lehet gyengébb desktopon is, szóval még van mit optimalizálni a megjelenítésen, de azt majd kicsit később

Most vettem észre valamiért nem tervez a rendszer Sátoraljaújhelyre, a kékkör végére, bár ugye minek mene oda bárki.

[zeroz2ro]

"A háttérben a McDonald’s reklámja látható, konkrétan egy Bacon Clubhouse névre hallgató szendvicsük hirdetése. Ez a szendvics Magyarországon először 2015-ben volt kapható, után egy ideig 2016-ban és egy rövid ideig 2018-ban is, azóta viszont nem. Kubatov Gábor egy legjobb esetben is öt évvel ezelőtt készült fotóval illusztrálta az ellenzéki városvezetés rombolását, a kép elkészültekor az a Tarlós István volt Budapest főpolgármestere, akit épp Kubatov pártja, a Fidesz támogatott." NEM TUDNAK HIBÁZNI.

[zoeeozzoeeoz]

Én: Ha nem lesz más, akkor ez így 320 Ft lett.

Vevő: Oda ad egy 500Ft-ost.

Én: Vissza adok 120 Ft-ot.

Vevő: Nem jól adott vissza!

Én: Ellenőrzőm, kezemben van még az 500-as amit adott, és látom a tálcára kitett 120 Ft-ot. Pislogok rá értetlenül.

Vevő: Én egy 20 000-est adtam! És emeli hangját, mérgesen néz rám, és a testbeszéde is agresszív benyomást kelt.

Én: Nem valószínű, mert itt van a kezemben az 500-as, amit adott. Még el sem raktam.

Vevő: Ne akarjon engem átvágni! Én 20 000-est adtam, nem 500 Ft-ot! És egyre fenyegetőbben lép fel.

Én: Meg nézem a kasszát, Nézze Uram! A kasszában sincs 20 000-es, uh ezt nagyon benézte! (Biztonsági okokból nem hagyunk sok pénzt a kasszában, és a nagy címleteket pedig azonnal kivesszük/elrakjuk. Ha kp-el fizetnek, addig a kezünkben tartjuk vagy jól látható helyre, de külön tesszük le, nem rakjuk be a helyére még a kapott összeget, amíg vissza nem adtuk a vissza járót, hogy ha gond van azonnal ellenőrizni tudjuk magunkat. És a Vevő is jól látja végig hogy mennyit adott. És a gép is kiírja a vissza járó összegét. )

Vevő: Ordítva: Tanuljon meg számolni! Hogy ülhet egy ilyen ember a kasszába, amikor nem tud rendesen vissza adni!!!!

Én: Megkérem, hogy ne ordítson, ketten vagyunk, nekem meg jó a hallásom. Szóval nézze meg legyen szives a pénztárcáját,zsebét, valszeg ott van benne a keresett 20 000-se, mert nálam nincs, és a kasszában sincs.

Vevő: Elkezdi nézegetni a pénztárcáját, ami tök üres, és tovább ordít.

Én: Nézze uram! Ha ön 20 000-rest adott volna, akkor az itt lenne valahol a kasszában, de nincs. És mellette sincs, és én sem raktam el. De ha megnyugtatja, csinálok egy zárást, és ha több van a kasszában, ráadásul 20 000-rel több, akkor önnek lesz igaza.

Vevő: Ordítva: Nem várom én azt meg, azonnal adja ide azt a 20 000-rest, amit vettem meg tessék vissza adom!

Én: Ez esetben a vásárolt termékek árát vissza adom, de Ön akkor sem 20 000-st adott nekem.

Vevő: Tovább ordibál.

Közben a szomszéd irodából a srác, megáll az üveg ajtó túl oldalán.

Én: Továbbra is kérem, hogy ne ordibáljon, nem adott nekem 20 000-st, de ha szeretné, kihívom a rendőröket, és akkor személyesen tehet panaszt, esetleg feljelentést.

Vevő: A rendőr szó hallatára kicsit változik az arckifejezése, közben észre veszi az üveg ajtó másik felén a szomszéd srácot, aki morcosan nézeget befele. Zavart lesz, és mindent a pulton hagyva sietve távozik.

Bejön a szomszéd srác: Mi volt ez?

Én: Hülyének nézett, és ki akart rabolni. Elmeséltem neki a szitut, megnéztük a kasszát, a környékét, a pult mindkét oldalát, sehol egy árva 20 000Ft-os.........

[angelofghetto]

szakmai ártalom

Nem tudom, a pszichológusok hogyan hallgatnak egy beszélgetést egy társaságban, vagy a dokik el tudnak-e vonatkoztatni a látható testi tünetektől szembejövő emberek vonatkozásában, vagy megszólal bennük a szakmai reflex, és egyből diagnosztizálnak.

Nálam ez amolyan becsípődés. A lányom nem hajlandó velem ruhaboltba menni, mert mindig lebeszélem, ha hibát látok a kivitelezésen, de őt ez idegesíti, mert csak azt nézi, hogy jól áll-e neki, amit felpróbált. Én meg gyakran nem a ruhát veszem meg, hanem a benne rejlő lehetőséget, azt, amilyenné majd átalakítom. Ettől ő kivan.

Van ez a film, amit egyébként imádok, A csábítás elmélete. Klasszikus példa, hogy a zárójelenetben nem tudom nem észrevenni, hogy a raglánvonalon nem egyeznek a vízszintes csíkok, és hogy bicepsz magasságban is az egész ujja egy centivel lejjebb van szabva. Ráadásul én a kabát alját a sötétebb résszel kezdeném az aljánál, mert az jobban lezárja a kabátot alul, a világos résszel kicsit befejezetlen. Szóval ezt ritkán tudom kikapcsolni. Régen úgy hívták az ilyenféléket, hogy szakbarbár :)

És akkor ide illik a történet, amit egyszer talán már feltettem ide:

A család krimit néz. Kiéleződik a feszültség a cselekményben, lassan nyílik az ajtó, bejön egy férfi szürke öltönyben, a fejét még nem látjuk... ez az a perc a film végén, mikor végre kiderül, ki a gyilkos. És ebben a felfokozott pillanatban...

Én: - Úristen, milyen rondán van bevarrva ennek a zakónak az ujja! Mindenki: - ANYAAAAAAAA !!!

[just-a-girl-in-your-dreams]

Levél Nighty-hoz,

Amikor először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy az életemnek ennyire fontos része leszel. Pár hét leforgása alatt váltál szinte egyik pillanatról a másikra a legjobb barátommá és egyben a lelkitársammá is. Tudnod kell, hogy előtted nem igazán hittem a lelkitársak létezésében. Nem hittem, hogy van valaki akivel ennyire egyeznénk, de aztán megismertelek és bár ez az egész helyzet egyszerre ijesztő és megnyugtató mégse cserélném el semmiért. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek van egy múltja, hogy mindenkinél eljön az az idő amikor kételkedni kezd önmagában, de azt akarom, hogy ha ez veled is megtörténne akkor jusson eszedbe ennek a levélnek a tartalma (már ha valaha megmerem majd egyáltalán mutatni neked). Mert tudnod kell, hogy számomra Te így vagy tökéletes. Szinte látom magam előtt ahogy forgatod a szemed a klisé hallatán, de mindjárt kifejtem bővebben, hogy ezek miért is nem csak légből kapott szavak. Kezdjük a mások számára is látható dolgokkal. Imádom humorodat, hogy szarkasztikus vagy és állandóan a véremet szívod, a kedvességedet, hogy segítőkész vagy és, hogy lehet rád számítani. Azt, hogy képes vagy mindig felvidítani, hogy néha olyan vagy, mint egy rossz gyerek, de közben lehet veled komolyan is beszélni már amikor épp nem kardozol. Azt, hogy okos vagy átgondolt és logikus. Imádom, hogy magabiztos vagy menő és egyben baromi szexi is. Imádom a mosolyodat azt ahogy rám nézel miközben csillog a szemed. Azt ahogy vezetsz, hogy keresed a veszélyt, hogy magabiztos vagy, de bújos is ha arról van szó. Azt, hogy érzem, hogy fontos vagyok neked. Imádom a stílusodat, azt hogy motivált vagy, lelkes, maximalista, céltudatos, agyalos, kreatív, gondoskodó, önálló, talpraesett, éjszakázós, őrült. Imádom az illatodat, azt ahogy énekelsz a kocsidban. A kéz mozdulataidat, a pózolásodat, azt ahogy gügyögsz a nyuszidhoz. Imádom ahogy főzöl és azt is, ahogy angolul beszélsz. Imádom, hogy mindig felkapod a fejed mikor motorhangot hallasz. Imádom, hogy mindig összekócolod a hajam és azt is ahogy a félhomályban rám mosolyogsz. Imádom mikor megcsókolsz és magadhoz húzol. Azt, hogy puszit adsz a hajamra, összekulcsolod az ujjainkat vagy épp mikor visszahúzol magadhoz az ágyba. Imádom, hogy nem bírsz nyugton maradni alvásnál mégse engedsz el hanem végig ölelsz még akkor is ha fél percenként váltunk így pozíciót. Imádom, hogy még akkor is mikor hátat fordítasz odahúzod a kezem, hogy átöleljelek. Imádom mikor végig csókolod a nyakamat, vagy mikor puszit adsz az arcomra. Azt, hogy mindig nagyon közel hajolsz mikor sutyorgunk. Imádok veled hívásozni és imádom azt is mikor chaten szívet küldesz. Imádom, hogy számolsz velem a jövőben, azt, hogy azt mondtad nem szabadulok tőled, és azt is, hogy ott voltál nekem mikor kiborultam még ha nem is feltétlen tudtad kezelni a helyzetet. Imádom hogy, azt mondtad biztos döntésed vagyok, azt, hogy melletted önmagam lehetek, hogy gyilkos kombó vagyunk. Imádom, hogy a tiltakozásom ellenére elérted azt, hogy beleszeressek a legjobb barátomba.

#nighty #saját gondolatok

[pokmajom]

Málta kicsit egyfajta laboregere az európai migrációnak, ahol persze, nem feltétlenül ugyanazok a megoldások és problémák jönnek ki, mint más országokban, de mindenképpen érdekes ezt, egy magamfajta bevándorló is meg nem is szemével nézni. Az egyik leglátványosabb jelenség, a Bugibba nevű település átalakulása, ami különösen így késő ősszel látható jól, mikor nagyjából eltűnnek a turisták. 9 éve ez még egy kicsit lepukkant, de olcsó nyaraló hely volt, tömve pecsenyére sült, brit prolikkal, de kb akkor kezdődött, hogy az idejövő kelet-európai, szicíliai meg harmadik világbeli melósok kezdtek nagyobb számban itt lakni. A munkaerő igény növekedésével, inkább az ázsiai és afrikai bevándorlók száma nőtt, az ingatlanok fejlesztése meg csökkent. Így viszont megmaradtak a 60as években épült kockaházak, amiket az egyre növekvő afrikai, fülöp szigeteki, nepáli, pakisztáni és minden más nagyon szegény országból beengedett emberek, boldogan birtokba vettek. Meg persze maradtak a máltai nyugdíjasok is, akik mellett még a régebben itt olcsó ingatlant vásárolt brit nyugdíjasok képviselik az európai lakosokat. Régebben még voltak hírek balhékról, de a harmadik országból érkezőket, a kis szigetállam nagyon szigorúan tudja fogni. A legkisebb hiba és azonnal kitoloncálják az illetőt. Hozhatják ugyan a családjukat és ők is dolgozhatnak, de ma már az egyház is felszólal az ellen, hogy a nagyon kemény szabályozás miatt, ezek az emberek sokszor szinte rabszolga sorban sínylődnek. Mivel folyamatosan nő a munkaerő igény és az építő ipar, szinte teljesen a vendégmunkásokon alapul, azért kicsit javul is a helyzetük. Így novemberben, esténként, Bugibba egy nagyon furcsa hangulatú hely lesz, ahol a lepukkant házak között, pezsgő éjszakai élet folyik és a bárokban együtt isznak a fekete meg ázsiai emberek, a máltai nyugdíjas, máltaiul beszélget az arab szomszédjával és minden nációnak szuper kis éttermei vannak, kb az otthoni ízekkel és design-al. Az építészeti díszletekkel együtt, kicsit olyan, mintha az ember egyszerre lenne afrikában, ázsiában és kelet-európában, de alapvetően biztonságos és van egy nagyon pozitív vibe-ja. Szerintem, nagyjából a legjobb esti program most Máltán, azoknak akik már unják a sterilen berendezett középkori városokat, meg a többi turistát.

@hazakmegemberek

[csacskamacskamocska]

Egy jó ismerkedős szöveg

kéne, ezen gondolkodtam éjjel. Hogy valójában, részben a tumblis kicsúfolásokból okulva, milyen is egy jó bemutatkozás. Sok hely nincs rá, csak pár mondat. Első változat: Én, én, én!!!!.... Én ilyen vagyok, olyan vagyok, mikkel foglalkoztam, mi érdekel, mit szeretnék még az élettől. Gondolva, hogy a LOVAG jön, érdeklődve nézi a fotómat (amit a barátnőm csinál hamarosan, hogy se túl kihívó, se túl apácás ne legyen, le kell cserélnem a mostanit) szóval lovag jön, hűdehelyes ez a nő, na nézzük, 165 magas (befér a lóba a kocsiba még fekve is) nem túl kövér, nem is deszka és asztamindenit mennyi minden érdekli a keresztesháborún kívül is, hát mivel én is egy ilyen érdeklődő, okos, nyitott lovag vagyok, aki a bádogjára is vigyáz, hát nosza! Beszélgessünk! (tegyük föl, hogy a lovag tud beszélgetni. Arról is kéne írnom, hogy az milyen, aki tud és milyen az, aki azt hiszi, hogy tud, pedig nem) De nem ez történik, hanem jön a 150 kilós segédjegyzőhelyettesalbérlő egértenyésztő lónepper és azt mondja, hogy ismerkedjünk! Jólnevelten reménykedem, hogy hamar rájön, hogy nincs közös jövőnk, de nem jön rá, mert nincs agya. Viszont kitartóan, bár unalmasan tud udvarolni. jajdeszép vagy. Hát mondom, hogy jajdeszépvagy!!!! Második változat: Inkább azt írni mit várok. Pfuj, pfuj, rengeteg elvárás, és mi van cserébe? – mondanák a kritikusok. Az elvárásokkal amúgy azoknak van bajuk, akik nem ugorják meg a lécet. Ha szembetalálkoztam egy olyan szöveggel, hogy bocs, de én csak a nádszál karcsú atomfizikusnőkre indulok be, akik nem idősebbek 25 évesnél, én csak továbblapoztam. Nem vagyok az, haladjunk. Nem váltott ki belőlem semmilyen indulatot. Hát valaki bármiféle elvárásai miért érdekelnének engem, amíg ő maga nem érdekel engem? Keresi a boldogságot, ahogy én is meg mások is. Legyen szerencséje! Az elvárásokkal inkább az a bajom, hogy rém unalmasak és a másik oldalról nehezen megfoghatóak. Légy okos! – mindenki, de tényleg mindenki okosnak tartja magát. Legyen jó humorod – akinek az alpári pinás-segges humorán ötvenen röhögnek, az is viccesnek gondolja magát. Legyél érzelmileg felnőtt – erről is csak utólag tudjuk, hogy nem voltunk azok. Ezek nélkül nem tudok élni. Konkrétan fizikai fájdalmat okoz, ha a másik emberben ezek nincsenek meg. Nem akarok olyanokkal kapcsolatot tartani, akik ezeket nem hozzák kellően magas szinten. Amúgy itt szokott elbukni az ismerkedés. Te butább vagy nálam, te nem érted a viccet és nem tudsz lazulni, te meg nyafogósabb vagy mint én. :( Búcsú. Mint látható, semmi anyagi elvárás nincs. Ami nem igaz. Az ember alapból feltételez és elvár az övével minimum egyszintű egzisztenciát. Hogy a másiknak van egy rendezett élete, egy jövőképe az öngondoskodásról. Harmadik változat: Ez a szerencsejátékos változat, amikor az ember valami roppant kreatív szöveggel áll elő, bízva benne, hogy az ideális partner és kizárólag az ideális partner harap a dologra. Elárulom hogy a kreatív emberek más kreatív emberek kreatív szövegeire nem vevők. Mert a társkereső jobban hasonlít egy áruházi katalógusra, mint egy magazinra. Ki venne meg egy barkácsgépet amihez az a szöveg van, hogy éjszaka nem használható, mert pihennie kell, nyáron vigyük ki a szabadba és tegyük a fűre, időnként pedig engedjük, hogy más barkácsgépekkel találkozzon. stb, stb. Negyedik változat: Elvont szépirodalmi idézet. Szerelemről, halálról, lélekről, szeretetről. Ez szerintem jó. Garantáltan csak érzelgős debileket vonz. Akinek olyan kell, ennél jobb nincs! Ötödik változat: Úgy se. Itt úgyse találom meg, nem hiszek benne, és hasonló rinyálós, nemvállalós, buta szöveg. Tökéletes mágnes az anyáskodóknak ÉS a narcisztikusoknak, pszichopatáknak. A gondoskodók rátapadnak a reményvesztettre, az agresszorok pedig megérzik a vérszagot. A passzív agresszió szagát. Szóval kéne egy jó szöveg, kicsit én, kicsit te, kis kreatív, némi érzelem, némi bölcs belátás.

Egyszer régen írtam egy jó szöveget. Kb az volt, hogy olyat keresek, aki legalább azokat meg tudja csinálni, amit én. És felsoroltam, hogy miket csinálok. Többen is azt mondták, hogy nagyon jó, nagyon találó, nyilván kamuprofil, én biztos férfi vagyok. :/

Most akkor tudni kéne, hogy milyen vagyok, mit szeretnék és hogyan lépjek tovább. Nem csinálná meg valaki helyettem? Én meg a beszélgetős résznél beszállnék.

#társkereső #szöveg #01-07

[greenteaforbreakfast]

Itt már említettem, hogy ez a sarki fény dolog ez olyan, mint a szerencsejáték. Na akkor a maival illusztrálom is:

A nyers tények:

A ovális a valószínűséget mutatja meg a kiterjedést (ez most bazierős, csomószor csak ilyen zöld derengés a térkép fölött), kp index 7-esig felmegy (az elég fasza, 5-nél már jókat lehet kifogni, a múltkori Mo-ról látható is kp 7 volt), Bt magasan pozitív, Bz nagyon negatív (legjobb kombó!), szélerősség 525 km/sec (bőven 300 fölött van, ami szintén ígéretes).

MINDEN tökéletesen kiadja, hogy elképesztően gyönyörű, világos, aktív, táncoló aurora legyen ma órákon keresztül.

Nyolc csillagfényes éjszaka után ma először az egész eget sűrűn borítják a felhők. Természetesen.

De nem baj, pár nap múlva újra ideér egy nagy hullám, abból a fekete lukból, ni:

Solar wind flowing from this large coronal hole should reach Earth on Dec. 4-5. Credit: SDO/AIA

Majd meglátjuk a többi érték akkor mit mutat, mert hiába jön a kitörés nagy erőkkel, ha közben pozitív a Bz. Plusz a többi 8-10 faktor. Lutri az egész, mondom.

Minden a spaceweather.comról van, ha vki akar még nézelődni.

#világvége utca három bé #arctic norway #norway #weather report #aurora

[sztupy]

Mivel csak éjfélkor megy a vonatom haza gondoltam így 11 év után újra meglátogatom az első lakást ahol laktam Londonban itt @sronti hoodja mellett.

Volt council housing a terület, ahol talán már az összes házat kivásárolták, vagy legalábbis továbbbérbeadják, még ha illegális is. Londoni Magyaroknak is volt itt 3 lakása is, abból az egyikben laktam.

Mint látható szép biztonságos hely, vaskapu védi mindkét oldalt a bejáratokat, beleértve a játszótért meg a charitys ruhaledobó kukát is, amit nem igazán értek, de gondolom ennek a 10 lakásnak mindig van elég kidobandó ruhája, hogy megérje azt ott tárolni, a tágabb környék meg bekaphatja.

Játszótér sincs sok a közelben, csak itt. Asszem anno csak egyetlen házban laktak fiatalok a telepen a 10-ből, a környékről a legtöbben emiatt átmásztak a kerítésen, hogy hozzáférjenek a kosárpályához a helyiek nagy örömére.

Volt a közelben egy bolt, nagyon imádtam a szezámos kenyerüket, mindig azt vettem munka után hazajövet egy kis sajttal. A bácsi már nincs ott (bár ha ő volt Elif akkor még nyitott három boltot szóval jól megy neki a bolt hihi), de a bolt megvan, belülről kicsit kiegészült és már árulnak lengyel cuccokat is. Szerencsére a kenyér is megmaradt pont olyan ízűnek mint emlékeztem, de tényleg kihozta az emlékeket.

Összesen csak egy hónapot laktam itt. Velünk lakott a Magyarok Londonban helyi helytartója aki szedte a sarcot kéthetente. Mindig adott pecsétes papírt is, hogy átvette. Továbbra is ez volt az első és utolsó hely a UK-ben, ahol céges pecsétet láttam:

A helytartó mellett lakott velünk még egy beszívott gyerek, minden nap elmesélte, hogy úgy 3 órát sétált nyugatra, mert csak ott lehet jó füvet kapni. Buszozni sose buszozott, mert az drága. Volt egy PC-je, egyszer megkért, hogy javítsam meg, mert nem ment rajta a CPU hűtés. Kb. 5 másodperc alatt kiderült csak annyi volt a gond, hogy egyszer valószínűleg kikapcsolt állapotban (mármint a gyerek volt kikapcsolva nem a PC) lehúzta az alaplapról a CPU hűtő tápkábelét, mert túl zajosnak találta. Ettől mondjuk elszégyelte magát, mondta hogy ad £20-at, ha ezt nem mondom el senkinek, de nem fogadtam el, valszeg ennyi pénze volt a héten fűre amúgyis.

A negyedik lakóra nem emlékszem, de asszem ő volt a szobatársam. Sose volt ott, szóval a szoba többnyire az enyém volt egyedül.

3 hétig laktam itt, aztán a helytartó, aki amúgy tökre úgy nézett ki, mint @deadmanrideagain átrakott egy másik lakásba. Pár hónap múlva derült ki, hogy illegálisan, legalábbis a Magyarok Londonban-nál azt hazudta, hogy ezt én kértem. Nem költöztem amúgy messze, és a hely is jobb volt szóval annyira mondjuk nem zavart, de hát na. Itt mondjuk már nyolcan laktunk, Lacika volt a kedvencem, aki talán @lacikaszep volt kinézetre. Talán nem, már a fasztuggya. Az összes pénzét arra tette fel hogy kiköltözzön a Londonba, összesen két hétnyi lakbérre való pénze maradt. Angolul se tudott nagyon, de 4 nap alatt talált mosogatós állást, aztán ott dolgozott míg el nem költöztem fél évvel később saját kecóba. Mondjuk elég nagy fasz volt, kétszer jött haza hullarészegen úgy hogy elkezdett balhézni a többi lakóval, szóval az én 100 kilómra volt szükség, hogy szétválasszam őket. Lacikának amúgy voltak fontos gondolatai, mint például hogy a cheddar egy ízetlen sajt, nem úgy, mint a trappista, aminek van íze.

Volt itt még két csaj is, barátnők voltak vagy mi. Azóta már nem. Az egyik nem volt a legélesebb kés a fiókban. Hamar talált mondjuk munkát a közelben, büszkén mesélte hogy nincs bejelentve, teljesen fű alatt dolgoztatják, és ez neki tökéletes. Mondjuk a minimálbérnek csak a felét adták neki, de hát ugye ő akarta hogy pont úgy dolgoztassák ahogy Magyarországon szokás. A másik csaj amúgy rendes volt, mai napig tartjuk a kapcsolatot, esküvőkön is ott volt meg ilyenek, de persze már rég nem Angliában él.

Lakott még itt egy pár, ők voltak a helyi janik, velük persze mindig a bajom volt, nem igazán viselték el, hogy lakik a lakásban egy másik aki nem balfasz és ért a dolgokhoz (persze elég balfasz voltam amiatt mert Magyarok Londonbanon keresztül költöztem ki, de hát na), szerencsére nem sokáig bírták, és elköltöztek. Rám hagyták a szobájukat, ami a ház legnagyobbja volt, szóval azóta már én voltam ott a jani, vagy mi.

Egyszer meséltem a lakóknak, hogy öt perc sétára van egy hatalmas park folyóval, tök szép sétáljunk el oda, teljesen meglepődtek hogy Londonban ilyen is van. Mondjuk térképet sose néztek, hogy hol laknak.

Kb. 3 hónap múlva jöttek a Magyarok Londonbantól, hogy a helyi helytartó lelépett úgy két hónapnyi beszedett lakbérrel (ez lehetett vagy £10k, fasztuggya hány lakásért felelt) a csajával, szóval ha esetleg látnánk szóljunk a rendőröknek.

Na mindegy ennyi, a nosztalgiázás végén egy kis ajándék ablakalattcica. Én addig majszolgatok egy kis szezámmagos kenyeret sajttal. Lehet még elnézek a helyi csirkéshez, hogy mennyi volt az infláció. Anno asszem itt £3.50 volt a csirkés szenyamenü. De lehet csak £2.50?

#london #nostalgy #gpoy

[slejmshow]

A szélsőjobboldali kormányzattal szemben, amely az állampolgárok hajléktalanná válását nem megakadályozni, hanem előidézni érzi feladatának, szóval ezzel a kormányzattal szemben a képen látható ellenzéki politikusi magatartás az egyedül helytálló.

[chuckyeager]

Georg Lazar FB

Kedves Szöllősi György!

Azt írja a Facebookon hogy az USA budapesti nagykövetsége megtagadta Öntől a vízumot, “a külügyminisztérium hivatalos vízum iránti kérelme ellenére.” Meg azt is írja, hogy Ön “Magyarország hivatalos képviselőjeként” nyitotta volna meg “az észak-amerikai magyarok hagyományos futballtornáját, az immár 25. jubileumi Árpád-kupát…” És hogy Önt megaláztatás érte “a szólásszabadság valamikori fellegvárának és élharcosának számító Egyesült Államok részéről.”

Biztosíthatom, hogy az USA szabad ország ahol mindenkit szívesen látnak. Évente mintegy 100 ezer magyar polgár utazik be az USA-ba minden probléma nélkül. Én nem tudom az Ön ügyének a részleteit, de az USA törvényei szerint bárki beutazását megtagadhatják a hatóságok. Viszont Ön nem “bontja ki a teljes igazságot” és fontos tényeket nem említ. Ráadásul az Ön bejegyzésének gúnyos hangneme mint “Magyarország hivatalos képviselője” nem segíti az amerikai-magyar kapcsolatok javítását, pedig az mindannyiunk szívügye.

Az un. Árpád Kupa évtizedekig egyfajta műkedvelő amerikai öregfiú focirendezvény volt ahol amerikaiak, köztük magyar származású amerikaiak is játszottak. Ezen sorok írója évtizedekkel ezelőtt részt is vett azon.

Néhány éve az Orbán kormány diplomatái elhatározták hogy a műkedvelő fociösszejövetelből egyfajta propagandarendezvényt kreálnak és milliókat kezdtek folyósítani néhány amerikai aktivistának az un. Bethlen Alapon keresztül. Ez sokaknak itt Amerikában nem tetszett és nem jöttek el a rendezvényre.

Amikor kiderült hogy nincs elég csapat a tornára, kiutaztattak magyar csapatokat Egerből, Szekszárdról. Ekkor már az egykori amerikai öregfíú tornán az Orbán kormány által kiutaztatott baráti csapatok is játszottak.

Idén az is kiderült hogy egyetlen amerikai szervezet sem hajlandó foglalkozni a “tornával” és a chicagói magyar konzulátus (Kovács Tamás főkonzul) szervezte meg azt, amelyen ma már alig vannak amerikaiak…

Néhány év alatt ez a kellemes amerikai öregfíú focitorna átvedlett egy az Orbán diplomaták által szervezett, gyakorlatilag fideszes haverokat amerikai utazással jutalmazó rendezvénnyé. Idén a szerb-magyar barátság jegyében egy amerikai szerb kolostor focipályáján rendeznék meg azt állítólag szerb csapatok részvételével is. (Elvégre Orbán Viktor és Aleksandar Vucic jóbarátok és hát a keresztényi vonalat is be kellett szőni valahogyan hogy teljes legyen a kép.)

Szőllősi úr, ne tessék már ebbe belekeverni a Chicagói Magyar Kultúrtanácsot, Gazdag Dánielt…stb. Nekik semmi közük sincs ehhez és nem szép dolog lejáratni őket.

A dolog tragikomikuma az hogy magyar csapatok már úton vannak Chicagóba. A mellékelt fotón a Szőllösi által “bepalizott” pécsi csapat már el is indult Ferihegyről.

Kiváncsi vagyok hogy hogyan alakul az Árpád Kupa további sorsa és bizony sajnálom hogy azt a magyar politikusok és helyi aktivistáik “szétverték” azt. És persze jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba és nyilvánosságra hozni hogy kiket és mennyi pénzzel fizet az USA-ban az Orbán kormány a Bethlen és más alapokból…

A fotókon balról fent az Erdélyből az USA-ba került Csibi Lóránd, szervező aki “tartótisztjével” és erdélyi földijével látható, a fideszes képviselő Zsigmond Barna Pállal, Kovács Tamás chicagói Főkonzul, a pécsi “amerikai öregfiú” focicsapat Ferihegyen és Szőllősi amint Orbán Viktorral egyeztet Kötcsén.

[habkeinb0ck]

Így néz ki most Tiborcz István svábhegyi elitklubjának környéke

Az egykori Fonográf klub helyén (jobb felső sarok) nyitotta meg az „angolszász privát klubok hagyományait idéző” Botaniq Klubot a miniszterelnök vejének cége. Az ingatlant és az első képen látható, eredetileg erdős telket a Piarista Rend kapta meg egyházi kárpótlásul még a rendszerváltás után.

A Fonográf klub egykor végül Tiborczék tulajdonába került, de mint a második képen látható, a piaristák az egész telek felaprózása, jelentős részben értékesítése, valamint a fás területek letarolása mellett döntöttek.

A XII. kerületi önkormányzat észrevehette volna, hogy itt gyakorlatilag egy erdő van, de nem így tett. Meghagyta beépíthető lakóövezetnek, aminek látható a következménye.

Egyébként a terület, amely közvetlenül a néhai Fonográf klub alatt látható, Szíjj László NER-közeli vállalkozó tulajdona. Balra lent az a kis csücsök pedig bónuszként a szintén NER-közeli Nyerges Zsolt érdekeltségébe tartozik, de teljes egészében nem fért már rá a fotóra az ingatlan.

MKKP BP XII. kerület