#nem kellem

[outside-inside-dead]

... és végül addig ismételtem, míg én magam is elhittem:

Nincs szükségem olyanokra, akiknek nincs szükségük rám.

Márpedig nem kellek nekik..

#fáj #fájdalom #gondolatok #magyar #magyar tumblr #hungarian #szomorú #sírás #saját #egyedül #barátok #szükség #nincs szükségük #nem kellem #hiány #magány #magányos #szomorúság

[foulchildtiger]

#Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes #meleg virágszaga van. #Elég #ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit #csak örvendesz annak #hogy élsz és hogy szép a világ #amiben élsz. " #Wass Albert - Te és a világ

[udv-wilson]

Ferike

-- így hívja néni a nemrég meghalt férjét, az egykori egyetemi tanárt, valahol egy I. kerületi örökpanorámás társasház harmadik emeletén.

A negyediken van a munkahely, ahol dolgozom, alattunk a budai polgárság krémje, ahol 8-tól 5-ig ezen polgárság része lehetek munkaidőben.

A néni törékeny, alacsony, izléséses szőkére festett hajjal, papírvékony, de éppencsak ráncos bőrrel. Nyolcvan éves, egykori történelemtanárnő. Minden ízében kellemes, idős nő.

Először csak köszöntünk egymásnak, aztán amikor reggelente szinte egyidőben érkezünk a gondozónőjével, aki a bevásárlását intézi, sokszor összefutottunk, és ezek a találkozások egyre szélesebb mosolyt szültek az arcunkra.

A köszönésekből hogy-tetszik-lenni? vált, majd jaj-de-örülök-hogy látom! lett.

Kapcsolatunk fordulópontja talán akkor jött el, amikor egy óriási pálmát kellett a terasza egyik részéről a másikra elvinni. Akkor egy kollégámmal segítettem. A kollégám lelépett, én ott maradtam, mert nem nézhettem, hogy a kiszóródott virágföld a patyolattiszta lakásban maradjon, és összesöpörtem.

A néni azóta szinte minden héten jár föl hozzánk, hol egy csavart kell meghúzni nála, hol a hűtő magasan levő konnektorját kell kihúzni a leolvasztáshoz.

A héten kétszer is volt fönt a néni az irodában, ilyenkor mindig nagyon szabadkozik, hogy már megint zavar, de hát, ugye, egyedül él, Ferike, az egykori egyetemi tanár férj, aki ezeket a dolgokat intézte, nincs már -- mondja kényszeredetten, de nem panaszként, csak magyarázatként.

Az első esetben nem működött a vonalas telefon.

Amikor beérkezem a lakásba, mindig megfutjuk a köreinket a cipővel és azzal, hogy megkérdem, bemehetek-e, illetve elmaradhatatlan a helykínálás is. A cipő mindig marad, és mindig bemehetek a lakás különféle helyeire és helyet sem foglalok.

A telefon süket volt. Tárcsahang (mondhatni, nyomógombhang) volt, de vonal nem volt, így kerítettünk gyorsan egy másik telefont, de az is hasonló hibát mutatott, tehát vélhetően nem a telefonnal van a baj. Újraindítottam a routert, lett vonal és boldogság is. De hát, ha már ott vagyok - kérdi - nem hívnám-e fel a Vízműveket, mert azért szeretett volna telefonálni, mert a vízóraállást be akarja jelenteni, és hát ezt is Ferike, az egykori egyetemi tanár intézte, de ő már, ugye, nincsen és ő még - mondja a néni - főzni sem tud szégyen ide, szégyen oda, ugyanis mindig Ferike főzött, közben meccset nézett, ő gondoskodott mindenről, csak hát, ugye, már Ferike nincs és el van veszve sok dologban, mondja.

Felhívtam a Vízműveket, kiderült, nem most van diktálási időszak, elmagyaráztam mit, hogyan kell, váltottunk néhány kellemes és udvarias, de egyre inkább mélyebb mondatot, és mentünk a dolgainkra.

A második alkalommal a héten a tévével volt baj: nem volt adás.

Lementem a nénihez, megfutottuk a köreinket, cipő, helykínálás, egyebek.

A néni odahordott minden, a lakásban fellelhető távirányítót. Ezeket szépen kiválogattuk, melyik tartozik ide, melyik nem, nézem a készüléket, bekapcsolom, van adás. Kikapcsolom-bekapcsolom, van adás. Megint, megint és újra. Nyugtázzuk, hogy valószínűleg csak összekeveredett valami valahol, és nem akarom észrevenni, hogy minden jól működött, csak összezavarodott a néni. Telik az idő.

Tudja - mondja az asszony - Ferike intézte ezt, csak ő most már nincs, ő az egyetemen volt tanár -- teszi hozzá. Képzelje - folytatja - a szekrényében most találtunk egy nagy táskát, tele filmekkel, de azok Ferike szobjában vannak, nem is nagyon megyek oda be, de hát az unokák, ha jönnek, ott alszanak, ott néznek tévét, és ha már itt vagyok, megkérhet-e, hogy azt is nézzem meg?

Bemegyünk a kisszobába (Bemehetek? Temészetesen.), ott egy tévé és egy videomagnó. Mutatja a néni, hogy látom-e, hogy mennyi filmet találtak abban a táskában, ami Ferike szekrényében volt, aki az egyetemen volt tanár -- és mutat a polcnyi vhs kazettákra. Nem is tudta, hogy vannak ezek, és az unokák most megnézetik vele mindegyiket, ki fogják kérdezni -- hallgatom a nénit.

Teszek-veszek, dugom össze a kábeleket, kapcsolom a tévét, bejön az M1, helyben vagyunk, van adás.

Kipróbáljuk a videómagnót is? - kérdezte a néni. Hát hogyne, és kicserélem a kábeleket. - Mutassam meg, hogy kell kezelni, vagy tetszik tudni? - Hát, ha nem nagy teher... Mutatom, mondom, többször, és újra és megintcsak. Ezt meg kell nyomni, ezzel állítjuk le, ezzel indítjuk el, satöbb.

Beteszünk egy kiválasztott kazettát, ami ott volt a videó mellett, amit alighanem az egyik ottalvó unoka nézett.

Nyolcvanas évek legvégén- kilencvenes évek legelején vagyunk abban a pár pillanatban. A helyszín egy házasságkötő terem. A névtelen operatőrünk követi a az ifjú párt és a kedves egybegyűlteket.

A néni némán áll mellettem, csak mutogat, az egyik ember ő lehet negyvenévesen, két fejjel magasabban, a másik Ferike, az egyetemi tanár, jovális, szemüveges, középkorú, jó kiállású ember aki az egyetemen tanított, de ő, ugye, már nincs.

A néni megnémult, dől a könnye.

Ömlik, záporozik ebből a kicsi, törékeny, egykori történelemtanárnőből a könny, itt a polgári milliőben valahol az első kerület örökpanorámás, budai hegyekre néző társasház harmadik emeletén.

Gyorsan kikapcsolom a videót, rendezgetem még az elemeket, a néni zokog, rázkódik a sírástól, próbálom egy barátságosan, de nem tolakodóan az együttérzésemet kifejezni azzal, hogy távolról a vállára teszem a kezemet.

Elmegyek, elköszönök.

Zárnám az ajtót kívülről, de a könnytenger között kiszól a néni:

arra kérem, nagyon szeresse a feleségét!

Az ajtó becsukódik, magára maradt a néni Ferikével, az emlékekel és ezzel a feloldhatatlan, megérthetetlen idő múlásával.

[viking84chef]

Chilifőző verseny

Egyik kedvenc történetem:

Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy chilifőző versenyen. Az eredeti bíró megbetegedett, az utolsó pillanatban én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két indiai) biztosított róla, hogy a chili egyáltalán nem lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére, tehát belementem. Íme az értékelő lapok a versenyről:

Chili #1: Manoj Maniac Mobster-Monster Chili-je

1. BÍRÓ: Kicsit túl sok paradicsom. Nagyszerű zamat.

2. BÍRÓ: Kellemes, sima paradicsom íz. Nagyon enyhe.

3. BÍRÓ: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a megszáradt festéket az úttestről. Két sörbe került, hogy kioltsam a lángokat. Remélem ez volt a legrosszabb.

Chili #2: Applesamy Utánégető Chili-je

1. BÍRÓ: Füstös, enyhe sertés beütéssel. Gyengén csípős Jalapeno íz.

2. BÍRÓ: Izgalmas sült rostélyos íz, több paprika kellene bele, hogy komolyan lehessen venni.

3. BÍRÓ: Gyermekektől távol tartandó! Nem vagyok benne biztos, hogy mit kellene éreznem a fájdalmon kívül. El kellett zavarnom két fickót, akik Heimlich-fogást akartak alkalmazni rajtam. Sürgősen több sört kellett hozniuk mikor meglátták az arcomon a grimaszt.

Chili #3: Farouk Híres Gyújtsd Fel Az Istállót Chili-je

1. BÍRÓ: Kiváló, tüzes chili! Nagyszerű zamat. Több bab kellene bele.

2. BÍRÓ: Bab nélküli chili, kissé sós, remekül használja a piros paprikát.

3. BÍRÓ: Hívjatok szakembert, felfedeztem egy urániumszivárgást! Az orromban olyan érzésem van, mintha Domestos-t szipákoltam volna.Már mindenki tudja mi a dolga, hozzák a söröket, mielőtt meggyulladok. A pincérkislány hátba vágott, így most a gerincem a mellkasom első részében van. Az ábrázatom kezd igen ramatyul kinézni a sok sör miatt.

Chili #4: Barbu Fekete Mágiája

1. BÍRÓ: Fekete bab chili gyakorlatilag bármi fűszer nélkül. Kiábrándító...

2. BÍRÓ: Enyhe hárs íz a fekete babhoz. Köretként használható halhoz vagy egyéb enyhe ételekhez, nem igazan lehet chili-nek nevezni.

3. BÍRÓ: Éreztem, hogy valami a nyelvemhez dörgölőzik, de az ízét nem éreztem, lehetséges az ízlelőbimbókat kiégetni? A pincérkislány mögöttem állt a friss sör utánpótlással; az a 150 kilós lotyó egyre izgibbnek néz ki. Ez a nukleáris hulladék, amit eszem szintén. Nem lehet, hogy a chili fokozza a nemi vágyat?

Chili #5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolítója

1. BÍRÓ: Húsos, erős chili. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad. Igazán nagyszerű.

2. BÍRÓ: Chili aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell ismerni, a cayenne bors igen erős benyomást tesz.

3. BÍRÓ: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik és a szemeimmel már nem tudok fókuszálni. Elfingottam magam, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul. A versenyző megsértődött, mikor megmondtam neki, hogy a chili-je következtében agykárosodást szenvedtem. A pincérlány megmentette a nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat. Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.

Chili #6: Vera Világi Vegetáriánus Variációja

1. BÍRÓ: Híg, de mégis erős vegetáriánus chili. Jól eltalált egyensúly a különféle erős paprikák között.

2. BÍRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erős paprikát, hagymát és fokhagymát. Igazán nagyszerű.

3. BÍRÓ: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal megtöltve. Összecsináltam magam, mikor fingottam és attól félek, hamarosan átégeti a széket. Úgy tűnik senki nem tud megmaradni mögöttem, kivéve a pincérlányt, azt hiszem perverzebb, mint gondoltam. Már nem érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy fagyi, hogy kitörölhessem a fenekem vele.

Chili #7: Sugash Sikító Szenzáció Chili-je

1. BÍRÓ: Közepes chili, túl sok konzerv-paprikát használ.

2. BÍRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó pillanatban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát. Meg kell jegyezzem, aggályaim vannak a 3-as számú bíróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.

3. BÍRÓ: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihúzhatná a biztosítótűt, és én az égvilágon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam, és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vízből állna. Az ingemet teljesen beborítja a chili, ami észrevétlenül kicsusszant a szám szélén. A gatyám tele van, így legalább passzol az ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják, mi okozta a halálomat. Úgy döntöttem abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas. Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd szippantok a hasamon lévő 10 centis lyukon keresztül.

Chili #8: Hansraj Hegyi Szent Chili-je

1. BÍRÓ: Tökéletes befejezés, ez egy jó ízű chili, mindenki számára biztonságos, nem túl erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevetesse magát.

2. BÍRÓ: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott chili, nem túl erős és nem is túl enyhe. Sajnálattal láttam, hogy nagy része kárba veszett mikor a 3-as számú bíró elájult, leesett a székről és magára rántotta a chilistálat. Nem biztos, hogy túléli. Kíváncsi lennék, mit szólt volna egy igazán csípős chilihez?

3. BÍRÓ: Nincs feljegyzés...

[stickalittle]

nah

Kellemes kis 50 ezer ember gyűlt össze. A békemenetre Orbán seggének nyalásáért majd összebuszoztatnak 100 ezret. Marci jól kezdett. Aztán jött Osváth "party-killer" Zsolt, és bevallom, majdnem hazaindultam, amikor arról beszélt, hogy a gyermekotthonban az ellátás napi ezerpárszáz forint, és ebben már benne van a "nasi" is, és hát egy zacskó chips 700 forint. Na, akkor pár lépést hátráltam. Aztán Csoki megint jó volt, bár kurvára nem az ízlésemnek való az, hogy utolsó 30 évről beszélt, amikor ebből Orbán volt hatalmon 18 évig, aztán a többi időn 6 darab másik kormányfő osztozott. Úgyhogy azért van egy kis mérlegelni való, nem lehet azt mondani, hogy hát, mindenki egyformán bűnös. A felszólalását úgy tudnám összefoglalni, hogy "legyen minden jó", és én jámboran visszakérdeznék, hogy "és, uram, hogyan legyen minden jó?", erre meg mintha nem érkezett volna válasz. Utána egy nő beszélt. Olyan erőtlenül, hogy nem tudom, miről beszélt, mert bevallom, kikapcsolt közben az agyam. Végül Pottyondi Edina előadta az este legütősebb beszédét, ez legalább olyan volt, hogy ebből kellett volna öt másik. Kicsit olyan érzésem van most, hogy ma este nem történt semmi. Mindenesetre nem bánom, hogy láttam egyben 50 ezer embert, amihez nincsenek hozzászokva mostanában az urak, és elég ahhoz, hogy a paranoiás borbánbiktorra pár napig rájöjjön a fosás.

[csacskamacskamocska]

Társkeresőcskék 3.

Nem annyira egyszerű ez. :( Kellemes kinézetű, korombeli faszi, aki korombeli nővel ismerkedne. Van közös pont, hasonló iránynak tűnő gondolkodásmód. Beszélgetünk másfél órát. Vagyis ő beszél, én csak nehezen jutok szóhoz. Sajna túl jókat kérdezek. Giccses dolgokat fest. Mindenki a négy fal között gondolkodású. Oltásellenes. Giccses képeket küldözget. Humora szerintem nincs. Pontosan mikor kell azt mondani, hogy bocs Béla, szerintem nem kéne rabolni egymás idejét? Volt egy villanásnyi szimpátia, de elmúlt.

Mi az érvem? A jóízlés?

Mi lenne, ha hazudnék????? Kedves Béla (nem ez a neve), nem meséltem, (mert nem hagytál szóhoz jutni), de van nekem ez a faszi, akibe bele vagyok zúgva (nem vagyok. Utálom, haragszom, gyűűűűűlölöm!!!), és nagyon akarja, hogy mégiscsak folytassuk a kapcsolatot (dehogy akarja, miért akarná, egy fasz, és semmilyen kapcsolatról szó sincs), és én annyira szeretem (kurva nagyot csalódtam benne), hogy úgy döntöttem, hogy még nincs vége. Párhuzamosan meg nem szeretnék több kapcsolatot futtatni. (egyre sincs rendesen időm, ilyen szarságokkal baszom el, mint tumbli). Nem akarlak hitegetni (egy szent vagyok, nyilván), nem állok készen egy új kapcsolatra. És megyek és leiszom magam, felkötöm magam, megeszek egy vödör fagylatot, felvágom az ereimet.

Egy másik faszi nemsokára fog hívni, de még éjjel küldött valami homályos üzenetet, lehet, hogy részeg volt. Vagy nem találta a szemüvegét.

Édes istenem, nem tudnál minden erőlködés nélkül idepottyantani egy pont jót? Aki pont jó és nem tesz tönkre. Egy olyat.

#ismerkedés #társkereső #kapcsolat #kommunikáció #02-06 #Társkeresőcskék 3.

[newlifeprojects]

iden (ertsd ebben a szezonban) meg nem faztam ugy igazan, meg ugy altalaban sem egyaltalan, egy-ket perceket leszamitva (ertheto modon rovidujjuban a harom fokos hutohazban negyed oraig), de az sem volt az a kellemetlen belsoig hatolo fazas,

es meg nem jottem ra, hogy mi lehet ennek az oka.

a haloszobamban tizenhet fok van, ami kellemes de lehetne meg egy kicsit huvosebb, es a mai szeles minusznegyben is sok volt a pluszpulcsi a kabat alatt

a termosztat tizenot fokra van allitva, egy hetet leszamitva - akkor sem folyamatosan es nem miattam - nem futottunk meg, es igy is fix a 20-21 fok a lakas tobbi reszeben, ami polo-mezitlabat jelent nalam.

furcsa mindenesetre.

#prs

[kezenani]

ez :D <3

/a BRFK fb. oldaláról

Várjál, ezt még elmondom. Izének néztek, lomnak, kidobott játéknak, én nem tudom, fölöslegnek, megunt hogyhívjáknak. Komolyan. Ezt írták legalábbis. Kik, kik, hát az elrablóim. Levélben. Dehogy, nem váltságdíjat kértek. Bocsánatot. Én egyébként nem haragszom, jó balhé volt. Na.

Ücsörgök este kint, ahol szoktam a presszó előtt a székemen, érted, kellemes, tiszta, hűvös idő volt, bírom az ilyet, kicsit emlékeztet a gyerekkoromra, a tajgai tavaszelőre, az erdőszélen birizgálták a bundám ilyen friss fuvallatok. Ez persze totál más, mióta belvárosi medve lettem, elkényelmesedtem, elszakadtam a természettől, de éjjelente, amikor nagyjából elül a zaj, meglassúdik a forgalom, még érzek valamit a régi időkből, mindegy. Ott mélázok magamban, már azt sem tudom, igazából min gondolkodtam, semmi lényeges, nagyívű, annyi csak, hogy veszek holnap mackósajtot, ráéheztem, tudod, milyen nehezen parancsolok a gyomromnak. Na, ebből semmi nem lett.

Megállt egy taxi, kiszállt egy ember, nézegetett. Ebben még semmi nem volt, elvégre azért volnék: látványelem, vendégmegállító, szőrös gesztus, szelfikellék, játék. Megfogott. Ilyen is volt már, én különösebben nem bánom, csak ne a hónaljamnál húzogassanak, ott érzékeny vagyok. Felemelt. Elvitt. De nem csak úgy gyalog, öt-tíz méterre, poénból, olyan volt már, belga bachelorbrigád, lágymányosi lánybúcsús bringák, tudnék mesélni. De eddig mindig visszaültettek a helyemre, fotóhegyek, kész, az élet ment tovább. Most viszont én mentem tovább, jobban mondva vittek, kérlek szépen, méghozzá egy taxiba begyömöszölve. Egyre távolodtunk, végig a Szinnyein, én meg hallgatom, hogy jó leszek otthonra, még tűrhető az állapotom (!), aztán kiszállásnál, hogy kicsit nehéz vagyok, mint a sár, nomost azért érzed a helyzet groteszk mivoltát; majd legközelebb kajak fogyózok, mielőtt elrabolnak, nem? Figyelj, olyan nagyon azért nem estem kétségbe, ahhoz képest, hogy el voltam rabolva, bundám szála nem görbült. A mobilom persze nem volt nálam, de úgy voltam vele, hogy majd csak lesz valami… Lett.

Gazda nagyon keresni kezdett, ahogy észrevette az eltűnésem, Facebook-on köröztetett, a zsaruknak is szólt. Ezt észrevette a rabló is, mérlegelt, sutyorgott a társával, és már nem ért nekik annyit az eg��sz. Mit szépítsem: kitettek a Jósika utcánál, becsületükre legyen mondva: jól bántak velem, nem sanyargattak, tettek rám egy levelet, hogy hát szánják-bánják, benézték, azt hitték, hogy lom vagyok… Phúúú… Jólesett, sejted. Egy közelben lakó srác talált rám, ismert, már a Facebook-ról, tudta, mi a dörgés. Bevitt magához, ne fagyoskodjak, vagy el ne vigyen újra valaki, amilyen kapós lettem… Aztán jöttek a rendőrök, röhögtek, persze, hogy medvementő-akció, ez Budapest, nem ám a New York-i helyszínelők, de atomkorrektek voltak. Odaálltak egy csíkos Skodával, beültettek a jobb egybe, övemet is bekötötték, mondták, hogy ne nyúljak semmihez, majd ők szirénáznak, ha kell, de aztán nem kellett. Az egyik rámhozta a frászt, hogy megyünk a kapitányságra, mert bűnjel vagyok, vagy mi, iktatnak, betesznek egy kamrába… de csak poénkodott. Pár perc alatt hazavittek a kávézóhoz, Gazda már várt, lepapírozták, hogy nem sérültem meg, aztán visszaültem a székembe.

Hát, igazából ennyi volt. Megvagyok.

Bernát

[otthonzulles]

"Schmitt Pál bukása óta nem volt részünk ebben a különös, kísérteties, mégis kellemes érzésben. Amikor kimegy valaki a szobából, és többen leszünk."

ha már @kgyst valószínűleg nem egyedüliként elővette... Tóta W. közel 6 éves búcsúbeszéde Balog páterről. Aged like fine wine, ahogy a német mondja; ugyanolyan aktuális ma is.

#balogzoltán #fidesz #maffia

[udv-wilson]

- Jó napot kívánok,

Kovács* vagyok. Hogy a wc ülőkéjének a csavarját nem tudom meghúzni, és ki tudna-e jönni megoldani ezt Újlipóciába, mert nem tudom meghúzni a wc ülőkének a csvarját és lötyög.

- ... ... ... Kacsát sütök éppen, és a harmadik nagy pohár száraz pezsgőt nyelem le, kérem, és...

- De akkor ki tud jönni?

- ... Nézze, milyen telefonszámot hívott? Mert bár ki tudok tántorogni Újlipóciába, de nem tudom, hogy tudok-e segíteni, mert nem vagyok szakember. Félretárcsázhatott.

- A csavart meg tudja húzni?

- Mindent meg tudok húzni. Ha szabad mondani.

- ...

- További kellemes ünnepeket kívánok!

- Azért kár.

*Takács

(Megtörtént események alapján)

[diogenesz2020portugal]

Kálmán tudja

A producer nem tudja, hogy Novák Katalin magától mondott-e le, de a helyében előbb megtette volna ezt, hogy ne hagyjon kételyt az emberekben.

„Első kézből tudom, hogy Orbán Viktor az első cikk megjelenése után egy sajtószemléből szerzett tudomást az elnöki kegyelemről, a sopronbánfalvai kormányülés szünetében” – mondta Rákay Philip a Telexnek adott interjúban. A producer megdöbbentőnek tartja, hogy „végig lehet vinni egy ilyen ügyet úgy, hogy arról a miniszterelnöknek semmiféle tudomása sincs. Szerintem ez valahol dermesztő, mert ilyen politikai hibákat nem lehet véteni”.

Rákay nem tudja, hogy Novák Katalin magától mondott-e le, de ha a helyében lett volna, már hétfőn, az újságcikkek megjelenése után megteszi ezt, hogy ne menjenek el napok azzal, hogy „van itt ügy, nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni, minden kegyelmi ügy megosztó típusú nagyon rossz és vállalhatatlan mondatok jönnek”.

Szerinte a kegyelmi ügy komoly trauma, ami zavart okozott a jobboldali értelmiség körében. „Ezért is fáj nagyon, amikor szerintem teljesen aljas és jogtalan módon pedofideszezik a Fideszt, mert azért egy teljes politikai közösségre vagy akár Novák Katalinra ráhúzni, aki persze gigantikus hibát követett el, de azért nem gondolnám, hogy ő pedofiltámogató lenne” – tette hozzá.

Rákay Philip Balog Zoltán ügyére reagálva azt mondta, mivel ő római katolikus, távolt tartaná magát a református belügyektől, de

egyszer mindenkinek el kell majd számolnia a lelkiismeretével, eljön az a pillanat, szerintem nem lesz kellemes.

[chuckyeager]

Georg Lazar FB

Kedves Szöllősi György!

Azt írja a Facebookon hogy az USA budapesti nagykövetsége megtagadta Öntől a vízumot, “a külügyminisztérium hivatalos vízum iránti kérelme ellenére.” Meg azt is írja, hogy Ön “Magyarország hivatalos képviselőjeként” nyitotta volna meg “az észak-amerikai magyarok hagyományos futballtornáját, az immár 25. jubileumi Árpád-kupát…” És hogy Önt megaláztatás érte “a szólásszabadság valamikori fellegvárának és élharcosának számító Egyesült Államok részéről.”

Biztosíthatom, hogy az USA szabad ország ahol mindenkit szívesen látnak. Évente mintegy 100 ezer magyar polgár utazik be az USA-ba minden probléma nélkül. Én nem tudom az Ön ügyének a részleteit, de az USA törvényei szerint bárki beutazását megtagadhatják a hatóságok. Viszont Ön nem “bontja ki a teljes igazságot” és fontos tényeket nem említ. Ráadásul az Ön bejegyzésének gúnyos hangneme mint “Magyarország hivatalos képviselője” nem segíti az amerikai-magyar kapcsolatok javítását, pedig az mindannyiunk szívügye.

Az un. Árpád Kupa évtizedekig egyfajta műkedvelő amerikai öregfiú focirendezvény volt ahol amerikaiak, köztük magyar származású amerikaiak is játszottak. Ezen sorok írója évtizedekkel ezelőtt részt is vett azon.

Néhány éve az Orbán kormány diplomatái elhatározták hogy a műkedvelő fociösszejövetelből egyfajta propagandarendezvényt kreálnak és milliókat kezdtek folyósítani néhány amerikai aktivistának az un. Bethlen Alapon keresztül. Ez sokaknak itt Amerikában nem tetszett és nem jöttek el a rendezvényre.

Amikor kiderült hogy nincs elég csapat a tornára, kiutaztattak magyar csapatokat Egerből, Szekszárdról. Ekkor már az egykori amerikai öregfíú tornán az Orbán kormány által kiutaztatott baráti csapatok is játszottak.

Idén az is kiderült hogy egyetlen amerikai szervezet sem hajlandó foglalkozni a “tornával” és a chicagói magyar konzulátus (Kovács Tamás főkonzul) szervezte meg azt, amelyen ma már alig vannak amerikaiak…

Néhány év alatt ez a kellemes amerikai öregfíú focitorna átvedlett egy az Orbán diplomaták által szervezett, gyakorlatilag fideszes haverokat amerikai utazással jutalmazó rendezvénnyé. Idén a szerb-magyar barátság jegyében egy amerikai szerb kolostor focipályáján rendeznék meg azt állítólag szerb csapatok részvételével is. (Elvégre Orbán Viktor és Aleksandar Vucic jóbarátok és hát a keresztényi vonalat is be kellett szőni valahogyan hogy teljes legyen a kép.)

Szőllősi úr, ne tessék már ebbe belekeverni a Chicagói Magyar Kultúrtanácsot, Gazdag Dánielt…stb. Nekik semmi közük sincs ehhez és nem szép dolog lejáratni őket.

A dolog tragikomikuma az hogy magyar csapatok már úton vannak Chicagóba. A mellékelt fotón a Szőllösi által “bepalizott” pécsi csapat már el is indult Ferihegyről.

Kiváncsi vagyok hogy hogyan alakul az Árpád Kupa további sorsa és bizony sajnálom hogy azt a magyar politikusok és helyi aktivistáik “szétverték” azt. És persze jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba és nyilvánosságra hozni hogy kiket és mennyi pénzzel fizet az USA-ban az Orbán kormány a Bethlen és más alapokból…

A fotókon balról fent az Erdélyből az USA-ba került Csibi Lóránd, szervező aki “tartótisztjével” és erdélyi földijével látható, a fideszes képviselő Zsigmond Barna Pállal, Kovács Tamás chicagói Főkonzul, a pécsi “amerikai öregfiú” focicsapat Ferihegyen és Szőllősi amint Orbán Viktorral egyeztet Kötcsén.

[samott]

Szerettem volna egy pillanatra megállni a nagy évvégi rohanásban és mindannyiótoknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új évet és persze jó egészséget kívánni. Manapság az emberek nem fordítanak elég időt, vagy személyes gondolatot barátaikra, szeretteikre, csak bemásolnak valami véletlenszerű üzenetet és továbbküldik azt. Mindazok után amin idén együtt végigmentünk, szeretném megköszönni a barátságotokat és eredményes 2017-et kívánni nektek! Ti vagytok a legjobb kortárs jazz-balett társulat amit csak az ember kívánhat!

[csacskamacskamocska]

Felismerés

Sírok-zokogok-megvagyokhatva, fel vagyok pörögve és el vagyok keseredve. Miért nem tudtam én ezt korábban? Megmenthettem volna 10 évet az életemből. Sőt, megmenthettem volna AZ EGÉSZET. 😭😭😭😭

Na, szép sorjában. Egész kellemes kis hétvégém volt, egy másik városban, nagy nyugival, szép szállással, kényelemmel és egész harmonikus belső világgal. Vasárnap, éppen ültem a buszon, egy idegen városban, és csodálatos békességgel átitatva bambultam kifelé az ablakon. Napfény, strand, klassz, napfény, zöld, park, mégklasszabb, és a parkban 3-4 ember edzett. Együtt. De jó. Mármint biztos jó nekik, különben nem csinálnák. Átfutott az agyamon, hogy de miért? Miért megy ki vasárnap délelőtt valaki edzeni a parkba? Biztos örül, élvezi a meleg időt, a mozgást, élvezi, hogy tett magáért valamit, találkozott más hasonlókkal is, és majd amikor hazamegy, úgy érzi, hogy történt valami, klassz az élete. Én meg hülyének nézem, mert szerintem itt buszozni a belváros felé, ez klasszabb. Miért nem élvezem én, ha kimehetek edzeni a parkba? Miért nincs rá vágyam? És miért nem élvezem a cupákokat meg az ilyen-olyan kajákat az éttermekben (szembe se jutott kiposztolni a szombati vacsorámat a rozéfröccsel) és miért nincsenek egetverő kúrós sztorijaim és megintcsak miért szenvedek titokban, ha valami miatt mégis úgy döntök, hogy kimegyek a parkba edzeni és bár szeretem a zöldet, meg mozogni is szeretek, beszélgetni is, de miért érzem magam idétlenül? És rájöttem, hogy mert én nem ezt látom a fejemben magamról. Egyszerűen én nem ezt az életet álmodtam magamnak. Az én tervem gyerekkoromban az volt, hogy majd egész életemben rajzolni fogok, meg írni. Nem volt tervem házasságra, eskövőre, gyerekre. Valamikor akartam egy panziót, és akartam egy hajót is. Meg kertet, kőből rakott kerítéssel. De alapvetően az én boldog élet álomképem csak a rajzolás, és az írás volt. Erre világosodtam rá ott a buszon, hogy van a fejemben egy kép és az stresszel, ha ez a kép távol kerül és az tesz boldoggá, ha közel van vagy úgy érzem, hogy benne vagyok. Csak rajzolni akartam meg írni.

Tök jó érzés volt ezt elfogadni és bár volt egy erős AHA érzés, de azt is elengedtem, hát milyen kis hülyeség már, az ember nem tesz sorsfordító felismeréseket a buszon!

Csakhogy hallgatok tegnap egy előadást amitől elkerekedett a szemem. Nem akarom idemásolni az egészet, amúgy Pál Ferenc Romboló kapcsolataink volt az előadás. Volt egy sejtésem, hogy miről szól, és kíváncsi voltam, hogy egy pap, aki a kapcsolatok megtartásán dolgozik, hogyan mondja ki, hogy a romboló kapcsolatokat nem kell megtartani, sőt, menekülni kell, a saját érdekünkben. Az előadás egyetlen mondata sem szólt arról, amit előlegeztem neki. Az előadás (elképesztően leegyszerűsítve) arról szólt, hogy van egy álmunk, arról, hogy hogyan szeretnénk élni, és ebből álomból tudatos és tudattalan cselekvések fakadnak. A másik embernek is van egy álma arról, hogy hogyan szeretne élni és az álmaink nagyon nagyon mélyen gyökereznek a gyerekkorunkban. Ami miatt kibékíthetetlenné válik az ellentét, annak az oka, hogy egyikőjük sem tudja, hogy egy nagyon mély gyökerű álmuk az, ami éppen ütközik a másik ember nagyon mély gyökerű álmával. És, az amit gondolunk, és az amit teszünk, az köszönő viszonyban sincs egymással.

Az előadás ennél sokkal több felismertettetést tartalmazott, egyetlen konfliktushelyzetet nézet meg 5-6 nézőpontból és mindben volt új dolog, pedig én tényleg azt hittem, hogy azért nekem nem lehet újat mondani. Tudott újat mondani. Olyan nézőpontokat, amikre sosem gondoltam. Ismert dolgokra úgy rávilágítani, hogy már nem papírízű, hanem zsigerbevágó. Hogy baszná meg az élet!

Minden megfordult velem. Minden átértékelődött. Kb a múltam összes konfliktusa. Hirtelen olyan szeretetenergiák szabadultak fel bennem, amikkel fogalmam sincs mit kezdjek.

Aki most azt gondolja, hogy a sémáink... nos, nekik is igazuk van. A saját „álmomnak” a valós gyökereit is meg kell ismernem. De az, hogy nem jó és rossz van, és nem igaza van valakinek, a másiknak meg nincs igaza, hanem egy működés van, egy rendszer, benne mi, az álmunk, a törekvéseink, a múltunk, a fejlődésünk és ugyanígy a másik ember is, és gyilkolják egymást 10-20-30-50 évig, pedig azért vannak együtt mert szeretik egymást és közben azon vitatkoznak, hogy kinek van igaza... – ez borzasztó. Hogy nem bánunk jól egymással. Hogy a kapcsolataink, a boldogságunk, a jó életünk a tudatlanságon bukik el. Azt hiszem, elbasztam pár dolgot. :( :( :(

#élet álom #kapcsolatok #kommunikáció #04-09

[sztupy]

Új találmány a szar hotelekben a másodlagos árammérő, amire valamiért nem vonatkozik a rezsicsökkentős jogszabály ami alapján 25p-nél drágábban nem adhatnád az áramot, így egy kellemes 69p-t kellett kWh-nként költenünk, hogy üzemeltessünk pár szar radiátort.

[kiforditom-szetszedem]

Végre van fűtés!

Ez most úgy néz ki mint HAL a 2001 Ürodüsszeiából, kb így meg is szivatott minket a nap folyamán.

Ahhoz, hogy idáig eljuthassunk, szét kellett verni a régi fürdőszobát, amiből most a kazánház lett, kiütni egy válaszfalat, lebetonozni, burkolni a helyiséget, felszerelni, majd megemelni a kéményt, biztosítani bejövő oxigént, átvágni két falat ajtónak, hogy legyen ahol bevinni a kazánt, bevezetni a vizet, kivezetni a szennyvizet, megcsinálni a villanyszerelést.

Felszerelni a tíz radiátort, kazánházban összeforrasztani az indító rendszert, tágulási tartályt, osztó-gyüjtőt, stb, majd tiszta csizmákkal várni a Mikulást.

Aztán ma:

Telefonált a szaki délelőtt. Hogy az a ház, ahol fekete Mondeó van az udvaron? Mondom: az az SMS, amit induláskor kellett volna küldjön? Ja, későn jutott eszébe, de ott már nem volt térerő 😁 mondom, negyed óra s ott vagyok.

Kellemes élmény, együtt megszakértettük a rendszert, felprogramoztuk a gépet, indítjuk, nem gyullad. Eltelik negyed óra, újra, semmi. Tele füsttel, nincs oxigén. Ja, ventillátor nem megy. Ő szétszedi a dobozt, addig én töltöm le az alaplap rajzát. Kibogozzuk, hol csatlakozik a ventillátor, hát nincs becsavarozva, megoldjuk, elkezd működni. Indul a fűtés!

Várunk, hogy elérje a kazánvédő szelep hőfokát a víz, hogy keringjen, csak nem kering. Újabb debug, kiderül, hogy rossz helyre csatlakoztattuk a keringető szivattyút, mert szerbül van felírva, a "szivattyú" megvan, de hogy használati melegvìz vagy fűtési melegvíz, annak csak a rövidítése van. Nem akarjuk megfejteni, átrakom a màsikba. Beindul a szivattyú!

Nézzük, ahol a csőnek melegnek kell lennie, hideg, ahol hidegnek, meleg. Zseniális, kész sikersztori. Én meg égek, mint Zetelaka. Hardver debug. Mondja, fordítva lehet bekötve a kazánvédő szelep. Megint: rajzok letöltve, ellenőrzés, megvitatás, ez márpedig így jó. Visszacsapó szelep: ugyanaz a sztori, végül: ez is rendben. Keringető szivattyú: jó irányban van felszerelve. De mindegy, kazán beállìtva, beüzemelve, innen az én bajom, remegek, dadogok, nyugtat, fizetek, hazamegy.

Tartok fél óra szünetet, kiszellőztetem a fejem.

Visszamegyek, eszembe jut, hogy amikor a szivattyú tápkábelét összeraktam, nem volt egyèrtelmű, melyik lesz a fázis s melyik a null. Kihúzom, fordítva bedugom: elkezd minden jó irányba keringeni, de valamièrt még mindig nem az igazi, mert nő a nyomás, s nincs keringés.

S ekkor beugrik: amikor összeraktam a rendszert, egy mentális jegyzetet írtam magamnak, hogy ne felejtsem el megnyitani az osztókörön az áramlásmérőket a beüzemelés előtt... ugrok oda, nyitom, s már hallom is, ahogy süvít a melegvíz, melegedik át az osztó, nyomás visszaáll nominálisba, s radiátorok kezdenek melegedni!

Gyors telefon a kazános szakinak, hogy ő is aludjon nyugodtan, majd még eltököltem egy órát az áramlások kalibrálásával, most a radiátorok kb egyformán melegítenek, de ezen majd még csiszolok.

#házfelújítás #fűtés #kazán