Szerettem a Szerdakat. Es megerositem, nekem is van tejesladam. De hogy honnet a fene se tudja mar.
Uj Péter: A tejesláda
(bevallom, nekem ez valamiért a mai napig meghatározó olvasmányélményem, amikor otthon én is tejesládában viszem le a kazánhoz a tűzifát, eszembe jut és napokig bennem van)
A tejesláda nem egyszerűen kultusztárgy, nem csupán a hiperfunkcionalitás élő mementója, de a vidéki létforma alapvető szükségességű eszköze a mai napig, sőt, talán az sem lenne blaszfém fölvetés, ha a szigszalag (szikszallag)-púrhab-sarokcsiszoló (flex) szentháromság negyedik tagjának jelölnénk.
Fővárosi ember tejesládával a nyolcvanas években találkozhatott talán utoljára. A proletárdiktatúra hektikus kiskereskedelmi rendszerének mókás szokása volt ugyanis, hogy az úgynevezett tejipar nem várta meg, amíg a boltok kinyitnak, hanem jött a tejes IFA már hajnali négykor, akár háromkor, lerakta (pontosabb szakkifejezéssel: lebaszta) a tejet, illetve az egyéb tejszerű italokat, például a bizonytalan eredetű csokoládéhulladék tejes oldatából készült úgynevezett kakaót vagy a még rejtélyesebb összetételű karamellás tejet a bolt ajtajában, és továbbállt. Ezek a műanyag zacskós kiszerelésű tejtermékek tejesládában érkeztek. (Gyors közbevetés: lehetne még a zacskós tej körül is forogni, volnának bőven földerítendő mélységek, ha visszaemlékszünk, a kortárs irodalomban és kabarétréfákban rendszeresen fogalomként, sőt egyfajta szocializmusmetaforaként használták.)
A fővárosi ember akkor találkozhatott a tejesládával, amikor szombat hajnalban, négy óra körül a csontrészegség és a másnaposság közötti bizonytalan állapotban támolygott hazafele, és az útja egy kiskereskedelmi egység előtt vitt el, az egység előtt pedig ott álltak a tejesládák őrizetlenül. Ilyenkor a hazatámolygó fővárosi minden gátlás nélkül dézsmálta a tejszállítmányt, bódult agyában meg sem fordult a kis értékre elkövetett lopás alapos gyanúja, sőt, inkább a gyűlölt szocialista rendszer elleni bátor szabotázsakcióként élte meg tettét.
Manapság, a fejlett kapitalizmusban ilyesmimár nincs. Nincs bolt előtt árválkodó tejesláda, tejlopás, sőt zacskós tej sincs. (Tej se nagyon van, csak ez a savós, nyomokban tejet tartalmazó valami, nullaszázalékos, amit talán hasonló színe miatt, jobb híján tejnek hívnak.) Tejipart vagy komplett kiskereskedelmi egységet még lopnak ugyan olykor-olykor, de a tulajdonviszonyok szilárdulása gátat vetett a tejesláda városi látványának.
De ahogy az ember a Budapest táblától akár csak kétszáz méternyire költözik, a tejesládák előkerülnek. Telefonál egy közeli ismerős, hogy hozna bárányt húsvétra, tejesládánk van-e? Nincs. Akkor lesz, mert a bárány abban jön. A tejesládát vissza kell majd adni, mondja, de sosem adjuk vissza. És ez még lesz így párszor. A tejesládát mindig csak kölcsönadni lehet, mindig vissza kell kérni, de sosem szabad visszaadni. A tejesláda egyik misztikus tulajdonsága a sok közül: megtartott valamit a szocialista idők bizonytalan tulajdonviszonyaiból. Nincsen meghatározható értéke, mindenki végtelen nagyságú értékként kezeli. Disznóvágásnál abba vágjuk a kolbászhúst, abban keverjük a hurkát, abba kerül amár betöltött, abban viszszük füstölni. Abba szüreteljük a gyümölcsöt, abba daráljuk, mielőtt megy a cefrébe. Abba állítjuk a pálinkásüvegeket palackozás előtt.
Abban fürdetjük a kutyát, a macskát, pucoljuk a halat. Abba vágjuk a pörkölthúst negyven személyre. Bármi lötyögőst, folyóst kell szállítani, tejesládát teszünk alá a kocsiba, ne lötyögjön ki a csomagtérbe. A felaprított tűzifát is tejesládában visszük be a cserépkályhához.
Tejesláda nélkül mihez is kezdenénk? Kiszolgáltatottan, mezítelenül állnánk a világegyetem hideg, agreszszív magányában.
Mi elesbe megyunk egy evek ota keszulo, komplex rendszerrel. Agusztusban. A franciakkal. 😁 Nem nagyon gondoltak at ezt a dolgot.
Franciaorazagban majusban 7 munkaszuneti nap van, plusz a hetvegek.
Na mikor akar a francia ceg, ahol dolgozom, egy oriasi, mindent erinto valtozasokkal teli, tobb, mint szaz embert, minden software-t, hirsetest, kreativ es PR assetet, salesforce fieldet erinto projectet elkezdeni ES befejezni plusz sikeret lemerni (a termeszetesen a valtozasokat siman koveto (nem) biz analytics tool hasznalataval lol)?
Majusban termeszetesen.
Abban nem sikerult megallapodni az elmult hat hetben, beleertve egy 5 napos offsite meetinget, hogy legalabb ballpark szintjen kitalaljuk, mennyit koltunk erre. Negy ugynokseg var arra, hogy elkezdhessek megirni a tervet, hogy hogy nez majd ki a project.
Ha ket het mulva meg nem kaptam agyverzest, meg nem hallottam 400x hogy dehat ezt “tudnod kellett volna”, akkor majd szolok.
Imadom ezt az egesz tortenetet, nyilvan nem gondoljak komolyan, de megsincs benne semmi serto, megalazo. Igen, pont a fideszes szemelyikultusz kifigurazasa egy semennyire nem karizmatikus, egyszeru, hivatalnok karakterrel.
Van remeny, csak meg kozepiskolaba jar. 😊
döbbenetes, hogy a középiskolások körében az a divat, hogy Karácsonyhoz imádkoznak órák előtt, és a telefonjuk háttérképe a főpolgármester... öreg vagyok, na.
Jol beszelsz, ovatosan ezzel a munkahelyi dolgokkal. Mert ott lesz az akkor is, ha esetleg felremennek, rosszul sikerulnek a dolgok. Aztan lehet kerulgetni egymast.
az egyik munkahelyi crushom tudni akarja, h kik a munkahelyi crush-jaim
Nincs globális ideológia, amelyhez mindenkinek igazodnia kell. A nemzeti érdek a meghatározó, minden független nemzet a saját érdeke szerint jár el. A valódi szuverén: a nép
Orbán Viktor
Merengjünk el egy pillanatra ezen a világon, ki mire használná népe szuverenitàsát.