#mindent jelent nekem

[laragangler]

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű  )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a  Piripócsi  Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi  Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre  ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna  a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy  Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a  figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan,  kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?),  mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy  „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát,  meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy  jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis  a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál. 

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

#kemenyzsofi #holokauszt #trump #gaza #ukraine

[boldognaklenni-01]

Felnőtt.

Van valami őrülten fura ebben a szóban. Ha ránézek és tovább lapozok valójában nincs sok jelentőssége. Azonban, ha elgondolkozok rajta egyszerűen csak nem értem.

Talán kapálózok ennek a szónak a mélyében. Földre esek, és a padlón figyelem a gyerek és tinédzser koromnak az apró porszemeit.

Mert én nem tudom mikor nőttem fel. Talán abban a pillanatban, mikor húsz évesen a csomagjaimat pakoltam be anya barátjának az autójába? Vagy talán mikor befejeztem a tanulmányaim? Amikor utoljára mentem ki a haverokkal megnézni a focimeccset? Vagy amikor a párommal töltött esték fontosabbá váltak a részegen, saját hányásomban fetrengő estéimtől? Vagy talán akkor mikor a gondjaim miatt éjszakánként forgolódtam és alig tudtam elaludni?

Huszonhárom. Ennyi éves lettem idén, de még mindig elsírom magam amikor cuki cicás videókat nézek. Vagy amikor boldog születésnapot énekelnek nekem.

Felnőttnek lenni egészen pontosan nem tudom mit jelent. Nem tartozom a tinédzserekhez, viszont úgy igazán a felnőtteknek sem.

Az biztos, hogy ha őrült dolgot készülök elkövetni, kétszer, nem is, háromszor átgondolom. Megfontolttá váltam.

Viszont a cuki cicás zoknit ugyanúgy felveszem és mikor hazajövök édesanyám még mindig azt mondja: “ülj le gyerek, majd én megcsinálom”.

Néhány dolog azonban biztos; már sokkal inkább az érdekel, hogy belül mi történik. Már nem az a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem a buliba. Vagy, hogy a kiszemeltem nem ír vissza nekem. Már nem a harcot, sokkal inkább a békét keresem. Már nem azzal hívom fel anyát, hogy jöjjön értem a buliba, hanem hogy van egy új mosógép és egyszerűen nem értem,hogy melyik lyukba mit kell tenni.

Sok apró dolog elgondolkoztatott.

Hogy hiányzik-e? Igen. Hiányoznak azok az idők, mikor nem kellett a problémákkal foglalkoznom. Azokkal az igaziakkal. Mikor valaki mindent megoldott helyettem, vagy az, hogy önfeledt és szabad voltam. Hogy 6 napig sátorban aludtam egy fesztiválon, vagy hogy a legjobb barátnőmmel majd hogy minden este együtt aludtunk.

Természetesen minden hiányzik az akkori életemből, de őszintén el kell fogadni, hogy ennyi volt. Az évek telnek és ha nem is akarsz, de felnősz. Pontosan ezért kell minden pillanatot a szívedbe zárni. Biztosan lesz második felvonás meg harmadik. Mindig új fejezetek az életben. De azt amit akkor és ott átéltél, azok az érzések nem lesznek már ugyanolyanok.

Mert hát igen, felnőttél.

-Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #felnőni #felnőtt #élet értelme #élet

[csacskamacskamocska]

Nekifutok negyedszerre is, ennek a lehet-e 30 évig dolognak

Tegnap három poszt ment a draftba.

Amikor az ember szerelmes, akkor úgy gondolja, érzi, az a teljes meggyőződése, hogy nemcsak 30 évig, de örökké szeretne a másikkal lenni.

Ide teszek egy vízválasztót, csak az olvassa tovább, akit érdekelnek családtörténetek.

Ilyenek jutottak eszembe: baráti házaspár 30+ éve együtt. Ők pl szexelnek, nem is volt soha senki másuk, kicsiszolták a perverzióikat és mellé építettek egy lakóközösséget amiben (az én meglátásom szerinte) optimálisan tudnak élni a saját nyomorukkal. Egyikőjük személyes bajai sem oldódtak meg a 30+ év alatt. De nincsenek egyedül, tulajdonképpen nincsenek rosszul se és elég ideális szerződésnek tűnik az övék. A személyes fejlődésüknek ugyan nem támogatója, de nem is akadálya a kapcsolat. (irigykednem kéne, de valamiért nem megy. Vajon képes-e az ember ennyi év után is elismerő lenni a másik felé? Vajon ez szemlyiségfüggő, hogy oda tudsz-e fordulni úgy, hogy „látod, ezért szeretlek”. Ez mindkettőjükből hiányzik ez a világra és dolgokra rácsodálkozás. Nézed a másikat, és szépnek, jónak látod egy adott pillanatban. Ez csak figyelem, amit nem öl meg az idő. Csak a látás képessége)

Másik házaspár Szintén 30 év. Itt a nő a barátnőm és ő rengeteget mondja, hogy rohadtul unja a férjét, de ez nem jelent semmit, semmi olyan szándékot ami másfelé vinné, ez csak az őszinte igazság, hogy 30 év alatt annyira kiismerte, hogy már az összes beszélgetésüket monológba le tudná játszani. A szex működik. Kicsit uncsibb, ritkább, de egyikük sem keres máshol izgalmakat, ez biztonságos. Az évek alatt felbukkanó személyes hobbiknak utat engednek, támogatják egymást, érzelmileg viszont mindketten visszahúzódóak. Nincsenek nagy csaták. (intelligens páros bár elég furcsa összetétel, a nő irodalmi vonalon mozog, a férje nagyon nem. Kötöttek egy megállapodást és betartják. Részükről ennyi)

Harmadik Ők is lehúztak közel 30 évet majd elváltak. A pasas végig csalta a feleségét, de sosem akarta elhagyni. Ragaszkodott hozzá, sőt, úgy gondolta, hogy nagyon jó a családi életük, a feleségével nagyon jó a szex is, esze ágában sincs ezt felrúgni. De az izgalom az izgalom, intelligensen megoldja, sosem ígért senkinek semmi többet a szexnél, és ezt be is tartotta. Úgy gondolta, hogy a felesége nem tud semmiről. Aztán a feleségének is lett valakije, amit viszont az orra alá dörgölt a pasinak, aki megbántva/megcsalva érezte magát és végül elváltak. (felfoghatatlan volt nekem, hogy a pasi megdugja a szeretőjét, aztán hazamegy és megdugja a feleségét. Nézett rám, hogy persze, szeretem őt. Nekem ez azért nehéz mert még csak meg sem látok másokat amikor szerelmes vagyok, nemhogy szexeljek velük :( Nade mit is hívunk szerelemnek?

Nekem: veled akarok lenni. ott melletted, az életedben benne, a kezemmel elérhető távolságra és benne az agyadban, az ágyadban, a szívedben. Csak te és senki más. Csak én és senki más.

El kell fogadni, hogy másnak meg nem ez!)

Negyedik A kapcsolat bizonytalanul indult, mert a pasinak volt valakije amikor összeismerkedtek, akivel szakított, de az a valaki behazudott egy gyereket, szóval aztán vissza, aztán mégis együtt. És azóta valami számomra csodás életet élnek. Felneveltek két gyereket és az életük egymásról szól. Mindent együtt és egymásért tesznek. Vigyáznak egymásra. Vannak különprogramok, de valójában valami egész különleges szeretetben élnek. Nincs beteges függőség, mindkét ember pszichésen teljesen egészséges, életképes, aktív. Egyszerűen szeretik egymást. (őket irigylem. Amúgy nem gazdagok, sokat melóznak még nyugdíj mellett is, de az értékrendjük azonos, főleg kultúrára költenek. A kapcsolatuk szép és mély. Mindig szeretettel beszélnek egymásról. Semmi cukormáz meg szirup, de jó hallgatni)

ötödik ezt csak áttételesen ismerem, de mégis nagyon megmaradt bennem a maga képtelenségeivel. 15 évig éltek együtt, sosem szexeltek, a nő többször megcsalta a pasit, a pasi nem csalta meg, de sokat emlegette a fiatalkori „igaz” szerelmét, aki vélatlenül épp a barátnőm volt, innen is ismerem a történetet. Aztán a pár szakított a nő boldogan élt valaki más oldalán, de a kapcsolat nyilván mély trauma az életében. A barátnőmmel újra összejött a csávó mert ők egymásnak voltak a feledhetetlen fiatalkori szerelmek. A pasi már fiatalkorában sem szeretett szexelni, hát most sem. Húzták-nyúzták ezt a fiatalkori szerelmi nosztalgiát, ami beteljesülés is volt, meg csalódás is. A faszi masszív alkoholista lett, és gyanús jelei voltak, hogy meleg is vagy jobban meleg mint amennyire hetero. Mindenesetre ezt az életem szerelme beragadást sikeresen kiölte a barátnőmből cirka 5 év alatt. Aztán a pasi részegen elesett és meghalt. (lehet, hogy tényleg a barátnőm volt élete szerelme. Ezek olyan megfoghatatlan dolgok, ezek a beteljesületlen szerelmek. Hiába jön össze felnőttkorban, a szerelem az ottragad abban a fiatalkori állapotban. Egy fiatal nő látványába szerelmes egy tapasztalatlan fiatal férfi. Sosem lesz hasonló érzés az életben. Mert megöregszünk és megtapasztalatosodunk. Azt meg már nem is hisszük, hogy valaki ránk néz, arra amit nem szeretünk magunkon vagy magunkban, és elmosolyodik, hogy úristen milyen szép ez. Mi, baszod, a lógó bőröm, a ráncaim? Én sem értem, de igen. Szóval ehhez valami komoly dolog kell belül. Azt hiszem, nekik ez nem volt meg.)

Ezek a kapcsolatok megélték a 30 évet, de fogalmam sincs mi a közös bennük. Lehet, hogy semmi. Egyszerűen csak vagy sikerül vagy nem a 30+ év együtt. Nekem kétszer nem sikerült. Most mégis azt gondolom, hogy sikerülne.

Máskülönben meg azzal értek egyet, aki azt mondja, hogy minden megállapodás kérdése, a mással szexelés is, és kommunikáció, kommunikáció! Ha elköteleződik két ember, akkor ne várják a csodát, hanem alakítsák a kapcsolatot! Építsék, javítsák, formálják. Ha azért választották a másikat mert úgy gondolták, hogy alkalmas lesz erre, és nem csak azért, mert jól néz ki amikor felül a konyhapultra vagy mert képes felfúrni két polcot. Azért biztos kell egy cseppnyi szerencse is.

#kapcsolatok #30+ év #megcsalás #hűség #szerelem #szeretet #kommunikáció #08-03

[crushed-soul-fake-smile]

Az újabb találkozás felforgatott mindent..

Előtört megint az étvágytalanság, a gyomrom megint görcsben van, a folyamatos depresszió, az állandó sírás mindenen..

Egyszerűen nem tudlak elengedni

A világot jelented nekem!

#magyar tumblisok #egyedül #magány #nem vagyok jól #hiányzik #hiányzol #sírás #fájdalom #megöl a hiányod #hianyzik #hianyzol #nem vagyok boldog #nem birom #nem akarok élni #te vagy az életem #te vagy a mindenem #nélküle #nélküled

[takemetochurch13]

Szerelmes vagyok beléd

Szerelmes vagyok beléd, abba a csodálatos emberbe, aki vagy, az intelligenciádba, abba, hogy mennyire törekszel arra, hogy megszerezd, amit akarsz. Szerelmes vagyok az álmainkba, abba ahogy tervezünk egy közös életet, mindent megtalálok benned, ahogy te is mindent bennem. Az édes pillantásokba, a meleg öleléseidbe, a jó reggelt puszikba. Szerelmes vagyok az őrültségedbe, abba hogy mindig tiéd az utolsó szó, abba ahogy próbálod megmagyarázni az embereknek, hogy igazad van, abba hogy mennyire megnevettetsz, a pajzán vicceidbe, amelyek képesek annyira megnevettetni, hogy sírjak a boldogságtól. Szerelmes vagyok abba, ahogy szeretnéd látni, hogy sikeres vagyok, nevettess meg, ha tudod hogy tévedek. Mindig azt mondod nekem, hogy együtt mindent meg fogunk tudni oldani. Szerelmes vagyok abba, ahogy törődsz velem, ahogy reggelit készítesz nekem, ahogy kikészíted az aznapi ruháim. Szerelmes vagyok abba, ahogy megértesz, hogy tudod milyen bosszús tudok lenni apró dolgok miatt, hogy tudod milyen cukrosan szeretem a kakaót, hogy tudod mennyit tudok utálkozni lényegtelen dolgokon. Szóval szerelmes vagyok beléd, és tudom, hogy megérdemled, mert számomra te jelented a világot

@dagibara 🐒

#szeret #szeretlek #szeretem #szeretsz #szeretet #örökké #igaz #igazsag #magyar #mindig #nagyon szeretlek #legjobb #mindenem #mindig csak ő #legfontosabb #hianyzik #hianyzol #mindennél jobban #szükségem van rád #igazság #mindennéljobban #minden róla szól #hiányzol

[szaller]

Hồ Ngọc Hà

Leginkább azért esett rá a választásom, mert ő a legjobb csaj mind közül. Negyedrészt francia vér csorog az ereiben, emiatt egzotikusabb az átlagnál, meg jóval magasabb is. Fiatalabb korában fotómodellkedett és milliomospalántákat hajkurászott. Évekig mindent vele akartak eladni Vietnámban, úgyhogy sikeres modellkarrierről váltott az énekesire.

Hét tévéshowban is feltűnt műsorvezetőként, úgymint The Voice, X Factor, Got to Dance, Remix, Vietnam Super Model...

Ezek közül csak egyet, a The Face Vietnamot néztem, amiben három szupermodell (Hồ Ngọc Hà, Lan Khuê, Phạm Hương) egy-egy amatőr lánycsapatot készített fel különféle divatfotós megmérettetésekre. Kicsit mindegyik műsorvezető a ráosztott szerepet játszotta, de néha megcsillant az igazi énjük. Nekem ő volt a legszimpatikusabb, és a modellkedést tényleg profi szinten műveli! Jól elkalandoztam, de Vietnámban tényleg rengeteg zenés-sztáros tévéműsor van, úgyhogy előbb-utóbb mindenki feltűnik valamelyikben.

A V-Pop csajok közös vonása egyébként, hogy kipróbálják magukat ezerféle stílusban, az elegáns gálaműsortól kezdve a rappen-treppen-soulon át a diszkós hakniig.

Ha jól látom, 2014-ben jelent meg az utolsó albuma (rajta a fenti számmal), de mégis folyamatosan a reflektorfényben maradt, kislemezekkel, kollaborációkkal, koncertekkel, jótékonysági rendezvényekkel.

Ez itt a tavalyi megaslágere, a Cô Đơn Trên Sofa (A kanapén alszom), amit utcazenészektől tévés vetélkedőig mindenhol hallani:

Itt pedig két másik díva adja elő a dalt élőben. Legközelebb éppen Văn Mai Hươngról terveztem írni, de amikor felcsendült Bùi Lan Hương hangja, abba rendesen beleborzongtam!

Hồ Ngọc Hàról még annyit, hogy tavaly egy puccos koncertet is adott a szerelmesek városában, Đà Lạtban (fun fact: feleségemmel ott találkoztunk egy kávézóban).

Szintén friss hír, hogy Hồ Ngọc Hà feldolgozta Trúc Mai 1972-es dalát, az Ó, te gyönyörű Szajgont (Sài Gòn Đẹp Lắm), korhű biodíszletekkel (-ként).

#zene #vietnám #díva #kishatározó #Hồ Ngọc Hà #Văn Mai Hương #Bùi Lan Hương

[aszemembehazudtal]

ha valaki megkerdezi mi tortent velunk

azt fogom mondani hogy bar sosem ismertelek volna meg bar sosem lettem volna egy olyan ember mellett aki ennyire azt erezteti velem hogy nem vagyok eleg jo bar sosem lettem volna egy olyan ember mellett aki miatt a nap minden perceben megkerdojelezem magam bar sosem lettem volna egy olyan ember mellett akinek ugy ereztem hogy ki kell erdemelnem a figyelmet buntudatot ereztettel velem azert amiert veled akarok lenni amiert tobbet szerettem volna talalkozni amiert hianyzol amiert erzeseim voltak feled az elejen azt mondtad hogy ez hihetetlenul jol esik neked hogy ennyire nyitott vagyok az erzeseimmel kapcsolatban de nem az esett jol hogy ezt tolem hallod hanem hogy ezt hallod valakitol azt mondtad hogy soha ne hagyjam abba ezt mert iszonyatosan aranyos nem tudtam akkor meg hogy a soha neked 1 honapot jelent probaltam mindent jol csinalni probaltam megadni neked mindent amire szukseged van annyira sokat adtam neked hogy nem tudtal vele mit kezdeni azt mondtad jobbat erdemlek mint te kurvara igazad van ugy allitottad be magadat a szememben mintha sokkal jobb ember lennel mint en es en elhittem minden egyes manipulativ mozdulatod elhittem hogy te sokkal jobb vagy mint en es en melletted soha nem fogom elegnek erezni magamat

mert nem nezek ki eleg jol hozzad nem vagyok eleg okos hozzad nem vagyok eleg celtudatos hozzad nem vagyok eleg maximalista hozzad nem vagyok eleg realisan gondolkozo hozzad tul sok erzelmem van hozzad kepest semmi kozos pontunk nincs de ez is az en hibam nem vagyok eleg tajekozott miert nem szeretem azokat a dolgokat amiket te miert nem lehetek eleg jo neked

egy olyan oldalamat hoztad ki amit meg sosem lattam

es bar sosem lattam volna meg az elejen azt hittem pozitivum hogy vegre van valaki akihez ennyire tudok ragaszkodni bar eszrevettem volna hogy ez nem egeszseges bar nem fekudtem volna 5 oran keresztul osszerandult gyomorral hogy vajon miert nem irsz vissza bar nem neztem volna 5 percenkent szorongva a telefonom hogy mikor irsz vissza bar ne hittem volna hogy ez normalis!!! sosem ertettel meg engem soha nem is fogsz megerteni bar ne probaltam volna ennyire ketsegbeesetten megertetni magamat egy olyan emberrel aki sajat magat sem erti meg bar ne probaltam volna minden energiammal azon dolgozni hogy en viszont sokkal jobban megertselek teged bar ne ereztem volna hogy az a life purposeom hogy rajtad segitsek bar ne ereztem volna azt hogy minden amim van azt neked kell adnom de most mar pontosan tudom hogy miert ereztem ezt tudtam hogy nem vagyok neked eleg jo ezert minden egyes mozdulatomat probaltam ugy alakitani hogy az megfelelo legyen neked  de nem tudsz valakit ravenni arra hogy szeressen nem tudsz erzeseket eroltetni valakibe aki keptelen kialakitani azokat  i really really hope that you heal yourself  so when someone tries to give you the love you deserve you dont push them away mert akarmit is mondtal nekem hogy sokat kell tanulnod es hogy sok mas maganeleti es lelki problemad van en soha nem setaltam volna el azert mert nehezze valtak a dolgaid

i would have stayed through everythng!!! but maybe i wouldnt have deserved it es kurvara hianyzol de tudom hogy en egy olyan embert veszitettem aki nem szeretett es aki nem adta meg nekem azt amit erdemlek  mert az elozo kapcsolataimank hala tudom hogy milyen jol szeretve lenni  es az kurvara nem ez konkretan konyorognom kellett a bare minimumert  es rosszul ereztem magam amiert tul needy vagyok soha de soha tobbe nem akarom hogy egy ilyen emberhez kozom legyen es bar sose talalkoztunk volna  ha lenne egy lehetosegem akkor kurvara otthon maradnek azon a napon amikor megismertelek hihetetlen hogy ilyen rovid ido alatt mennyire ossze tud torni egy ember es a leghihetetlenebb hogy fogalmam sincs mit lattam benned fogalmam sincs mit lattam benned amiert azt ereztem hogy ennyire nem vagyok neked eleg es ha egyetlen dolgot kerhetnek kurvara azt kernem hogy soha ne lett volna kozom hozzad 

[nemondoksemmit]

- Ami másnak semmit sem jelent, nekem MINDENT! -

[amiketmegaterapeutamnaksem]

Nyüszögök.

Január van, még nincs felpörögve az év, én pedig munkaidőm több, mint felében masszívan unatkozom. Ennél csak egy rosszabb van, amikor nincs munkám de állásom sincs. Volt benne részem elég.

Unalmamban fogyókúrás terveket találok ki. Vezetem a költségvetésemet. Belső szabályzatokat olvasok. Beszélgetek kollégákkal. Vakarózom. Nyüszögök. Kitalálom mit kéne tanuljak.

No az a baj a pszichológusokkal meg a terapeutákkal, hogy többnyire szakbarbárok. A legtöbbje élettapasztalat nélkül kerül már olyan pozícióba, hogy gyógyítania kéne. Jó esetben ismer egy fajta szervezeti működést, az egészségügyet, mert szakmai gyakorlatot kell ott eltöltenie, aztán amint lehet megszökik magánpraxist csinálni vagy elmegy trénernek, mert azt még lehet. De az egészségügy működése nem éppen a legegészségesebb működési forma. A pszichológus pedig a szervezeti hierarchia legalján van egy kórházi vagy klinikai osztályon, valahol a kisnővérek és a szociális munkás között.

Namármost ezeknek az embereknek kéne nekem elmesélnem azt, hogy nekem lelkiismeretfurdalásom van akkor, amikor nem vagyok 80-90%-ban leterhelve a munkahelyemen, csak mondjuk 50-60%-ban, ahogyan az megesik. Vagy elmondanom azt, hogy a multi cégeknél mást jelent az "állítsuk meg Brüsszelt" kampányt, mint az utcai plakátokon. A multi cégeknél tényleg van egy egészségtelen központosítási hajlam, percek alatt visznek el funkciókat / szolgáltatásokat Pozsonyba, Bukarestbe, Várnába, adott esetben Brüsszelbe, szüntetnek meg állásokat, tesznek munkanélkülivé egész városokat -lásd Jászberény. Az "állítsuk meg Brüsszelt" jelmondat azt jelenti a multivilágban, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy a cég új shared service központja ne Bukarestbe kerüljön, hanem maradjon itt Budapesten. És ezek véres harcok.

Aztán: pontosan tudom mit tanultak ezek az emberek az egyetemen. Hogy miért? Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy én is elvégeztem egy pszichológia szakot. Sőt. Majdnem elvégeztem egy phD képzést belőle, két cikkem meg egy konferencia előadásom hiányzott az abszolotóriumhoz, csak kiábrándultam belőle. Klinikus ugyan nem vagyok, de megnéztem az órarendjüket meg a tanárokat akik ott tanítanak, és tudom, hogy mit tanulnak. Sőt. Módszerspecifikus képzésbe is mentem.

Mindeme képzés és sajátélmények során 0, azaz 0 órát tanultam képzésben a nemi diverzitásról, 0, azaz 0 órát beszélgettünk vagy tanultunk szexről vagy szexualitásról. Ők se tanulnak ennél sokkal többet, talán kivéve a szexuálpszichológusokat. Nincsenek kiképezve a pszichológusok arra, hogy végighallgassák és adekvát módon reagáljanak arra, ha valaki szexuális problémákról szeretne beszélgetni, ne adj isten megoldani őket. Őrület.

[meg-megbanom-ezt]

Ereklyekeresésekbe'

Az egyik legdühítőbb dolog, amikor nem találok egy bizonyos dolgot, mert NINCS A HELYÉN. Ez benne van a top5 okban, amiért öléssel szoktam fenyegetni a családomat (csak viccelek... de tényleg), mert sokszor ők pakolják el a cuccokat - de néha saját magamnak ások vermet. Mint például MOST.

A lényeg, hogy holnap (azaz ma...) egy különleges évforduló lesz, egy fontos ember születésnapja, aki egy adott közönségben igen nagy ember és sokat szeretik, megérdemelten. Tudom, hogy ez nagyon rejtélyesen hangzik, de többet nem akarok mondani (I can't tell you, it's confidental. Anyway, how is your sex life?), bár 99%-ig biztos vagyok benne, hogy úgysincs senki ebből a körből tumblren. Na mindegy...

Szóval a lényeg, hogy fényképeket kellett keresni róla, ami sikerült is, CSAKHOGY az illetőtől van egy képeslapom is, amit féltve őrzök, ereklyeként. Gyönyörű képeslap, gyöngybetűkkel, fekete tollal teleírva, sokkal alaposabban megválaszolva azt a banális kérdést, amit kérdeztem tőle. Ez a képeslap hitelesen leképezi az ő elhivatottságát, türelmét és kedvességét - a személyiségét - és sokat jelent nekem. Meg is ígértem a szervezőnek, hogy elhozom.

DE NEM TALÁLOM. A témának kitüntetett mappában volt sokáig, de egyszer átrendeztem a mappát, ami olyan jól sikerült, hogy NINCS OTT. Ki nem dobtam, az hétszentség, de mindent feltúrtam és... hiába. Szétbasz az ideg és már kezdek elszomorodni, de egyelőre feladtam. :( Jobban belegondolva nem hiszem, hogy a szervező fennakadna ezen; ez már NEKEM fontos. Na persze, mondhatnám alattomosan magamnak, hogy nem az ereklye a fontos, hanem inkább személyesen kéne ápolni a kapcsolatot az illetővel...

De hogy kicsit vidámabb legyen a poszt (és főleg nem ilyen homályos), inkább pár szóban (mert már kurvára aludnom kéne), hogy milyen más ereklyéket találtam:

Hétpróba füzetek

Lécci, MONDJÁTOK, hogy ez nektek is megvan! Országos közlekedési verseny általános iskolásoknak, amire csapatokban kellett jelentkezni, voltak feladatlapok, de kellett verseket is írni megadott témában. Na, ezek vannak a füzetben. Ó istenem, a krindzs...

Krisz Rudi plakát, amin Krisz Rudi Szikora Robinak van öltözve

Most biztos azt kérditek, jól olvastátok-e. IGEN. Bizonyítékot holnap csatolok (szkenner túl hangos, fényképezni nincs elég fény blabla...), stay tuned. Ez valami BRAVO magazinból lehetett és tuti valami celeb-farsang eredménye. Halvány segédfogalmam sincs, MIÉRT tettük el, hiszen egyik előadónak sem voltunk rajongói... Talán mert ösztönösen éreztük, hogy ez mégiscsak kincs és egyszerűen zseniális. Költözésnél rábukkantunk és öcsém akkor el is akarta vinni, aztán elveszett, úgyhogy holnap ma közlöm is vele a jó hírt, hogy megvan.

Turbó rágós autós képek

Kell-e ennél többet mondanom?

#nosztalgia #RAGE #kiscsalád #kezdjetek el élni #vagy mittomén #indokolatlan the room idézet

[egy-osszetort-ribanc]

És igen újra eljött az az idő hogy ide írjak. Sokáig nem vetemedtem rá de eljött mert muszály kiirnom magamból.

Szeretek egy fiút kurvára szeretem de ő nem szeret. Neki adtam magam 1x és ő nem szeret és ezt előszeretettel hangsúlyozza ki de ezzel tisztába voltam előtte is. De reménykedtem, hogy megszeret, de nem. Ő az exét sirtja aki meg is csalta és nem fogalalkozik vele.

De én szeretem és foglalkoznék vele. Sőt mindenemet megkapná, de nem neki csak arra vagyok jó levezesse a kanosságát és hogy barátként tekintsen rám. És kurvára fáj ez a szitu de élvezem mert addig is közel lehetek hozzá. És hozzá érhetek úgy ahogy más nem. De mégis fáj hogy nem lehet teljesen az enyém. Hogy a barátaim elől titkolnom kell. Ez megöl teljesen. Nem voltam soha a barátság extrákkal kapcsolat híve de bele kerültem és én se tudom hogy megéri-e ezt a fájdalmat. De megígértette velem, hogy többet nem bántom magam. Mert rossz neki rá nézni az alkaromra. De nem érti meg, hogy miatta csinálom mert szeretem és elfelejeteni se tudom mert minden nap beszélünk egész nap. És fáj hogy közel van hozzám de mégse az enyém.

Nem lehetek féltékeny, nem irhatok rá hogy gondom van, hogy segítsen kibírni mindent és szivem sincs őt a hulyesegeimmel farasztani de annyira jól esne elmindani neki mennyire szeretem, hogy mennyire sokat jelent nekem. Mennyire jól esett amikor összebújva aludtunk, hogy mennyire jó mikor azt hallom, hogy mennyire osszeillenénk de mégis szétszed mert tudom hogy soha nem fog megvalósulni.

[csacskamacskamocska]

Depresszió

A közhelyeken kívül nagyon nehéz megfogni ezt, mert egyszerre jelent kilátástalanságot, elveszettséget, tompaságot és bezáródást, a kommunikáció lenullázását, az érdeklődések elvesztését, reménytelenséget, és önutálatot, értéktelenség érzetet és persze magányt. Az egyik féle depressziós sír és láthatóan kétségbeesett, de nem tudunk segíteni, a másik teszi a dolgát és eszünkbe se jut, hogy segítségre szorul. Van aki mosolyog, miközben belül az öngyilkosság foglalkoztatja és van akiből kiárad a parttalan szenvedés a saját belső világától (ami amúgy olyankor valóban olyan, amiben senki nem szeretne élni!), és tudjuk, hogy bajban van, de hiába nyújtjuk a kezünket, nem tud megkapaszkodni, mert elsodorja újra meg újra a deprsszió sugalta csalódottság és reménytelenség. Kétszer voltam nagyon mélyen. Kiszolgáltatva mások jóindulatának és szeretetének – ami nem érkezett meg. Senki sem volt hozzászokva, hogy segítségre szorulhatok. Én, a bástya! Az egyikből kimásztam szépen lassan. „apró lépésekkel a konyha felé” – ez egy szállóige a családunkban, ezt tanácsolja a betegének egy pszichiáter, aki aztán így tényleg eljut a konyháig, csak a lépésekre figyelve, aztán végül mindenhova. Ezt szoktam mondani minden ijesztően nagy projektnél is. Türelem, apró lépésekkel a konyha felé! A másik leküzdhetetlennek tűnő problémát az élet oldotta meg. Hogy a probléma valós volt, az abból derül ki, hogy nem kerestem másikat helyette. Ahogy elrendeződött, utána tempósan újraépítettem az életem és elég jól vagyok benne. (valójában nagyszerűen!) Réges régen volt egy elméletem a depresszióról, amit aztán nagyon sokára valahol olvastam is. Hogy a depresszió védekezés, időnyerés. Egy megoldhatatlan probléma miatti elakadás (Adott esetben nem csak annak látszik, hanem többnyire az is), amikor a psziché időt akar nyerni. Nem kell több input, nem kell semmi inger, mert át kell struktúrálni mindent, de nagyon nehéz, mivel bezárkózva csak a már meglevő információkkal tud dolgozni amikkel viszont eddig sem jutott megoldásra. Ez a zakatolás megy és úgy tűnik, örökké fog tartani. Ebben a helyzetben segítséget kérni nagyon nehéz. Segítséget nyújtani is, mert mit tudunk adni? Figyelmet, kis gondoskodást, türelmet, meg mondogathatjuk, hogy szeretlek vagy kedves vagy nekem, vagy számítasz, számíthatsz rám. Egy pillanatig ezek jóérzést okoznak, de nem tudnak gyökeret verni. A depressziós nincs abban a reményteli állapotban, hogy bárki szeretete vagy elfogadása erőt adjon neki. Ami segít, az a valaki, aki kimondja azt a mondatot, amibe kapaszkodva aztán saját maga lépésről lépésre rendberakja a belső világát. Hiába mondod, hogy szereted, ha ő ezt nem tartja hihetőnek, ha ő éppen nem szereti azt ami belül van, amivel azonosítja önmagát. A kivezető úton nincs csoda, nehéz meg kemény, és ijesztőek az apró visszaesések és aztán ijesztő az, hogy az ember valaha olyan mélyen volt és, hogy oda vissza lehet kerülni. Már ismerjük az oda vezető utat. Azt gondolnánk, hogy ha valaki egy egész életen át hazudik, aztán a hazugság okafogyottá válik, az felszabadulás hoz. De valójában depressziót. Amikor a korábbi életünk meghal, mindegy mi miatt, az depressziót okoz.

A depressziósok értik egymást, de nem tudnak egymásnak segíteni. Aki nem depressziós, az pedig... hát... annak nehéz érteni. Gyakran még fel se ismerjük.

#depresszió #02-19

[dendre]

Vangelis ezzel az 1973-ban kiadott, de már 1970-ben (egy természetfilmhez) felvett albummal hosszú évekkel megelőzte a szintis vetélytársait, ha mást nem csinált volna, akkor is méltó lenne az úttörő jelzőre. Nagyon sok minden adódott össze ahhoz, hogy az egyik legismertebb zenész legyen, és ezek között biztosan ott van főhelyen, hogy dallamai negédessége könnyű kapaszkodót jelent belépési küszöbként. De képtelenség elvitatni, hogy mekkora hatása volt, és ilyesmit csak úgy lehet elérni, ha tényleg van is mit, maradandót felmutatni. A Blade Runner például rendszeresen és folyamatosan inspirálja a leginkább progresszíven gondolkodókat (Goldie-tól a Boards Of Canadáig, aztán a posztdubstep egyik fő forrása, de a tízes évek második felének progresszív elektronikája sem győzte nyúlni), főleg mert annyira időtlen a hangdizájnja. De tényleg rengeteg mindent lehetne mondani, a béna lemezein is van gyöngyszem (Dervish D., Multi-Track Suggestion, Morning Papers csak három példa) - és a Memories Of Green is két évvel előzte meg a Blade Runnert. A szintipop, és a szintihangszínek kikeverése más lenne nélküle, de még Ákos is. Magamban is csak halkan merem, hogy ami nevetségesnek kikiáltott a Beaubourg progelektronikájában, az ma agyonajnározott a mai progelektronikában. Persze, rengeteg olcsó dallam is becsúszott, az 1492 minden jó érzésű 15 évesben röhögésig vitt gúnyt váltott ki 1992-ben egy idő után, de ezek a 15 évesek később meghallhatták, hogy mivel hatott az electróra, a technóra és így tovább. 

Vagy az ambientre. Nekem ez az egy lemez (L’Apocalypse des animaux, 1973), ami igazán beragadt tőle, rendszeresen hallgatom, 1970-ben ilyent játszani, az évekkel előzte meg a Tangerine Dream Zeitjét, Enóról nem is beszélve. A Creation Du Monde például tökéletes ambient. De tényleg végig leköt és a szépre vett (new age-előfutár) részeket is szeretem. Ha a Le Singe Bleu első fél perce nincs benne a Portishead-féle Roads-ban, akkor megeszem a kalapom. (Egy tényleg 1973-as filmzene, az Amore is egészen jó és ambientes helyenként.)

De nem ezek jutottak eszembe először, most, hogy meghalt Vangelis, hanem a fenti lemez, a Themes című 1989-es válogatás. De ennek már kevés köze van Vangelishez, csak mégiscsak ő az indikátor, én meg öregszem és mindenről kezd az az eszembe jutni. Az, hogy a zene milyen jó. Hogy mennyire jó élmény volt megvenni ezt a lemezt - tán 1990-ben -, ami 13 évesen azért az első kb. 20 lemezem egyike volt. Vagy mennyire jó most visszagondolni rá. Családi nyaraláson voltunk pár napig Hódmezővásárhelyen, rokonoknál. Egyik nap kimentünk a piacra, és persze volt ott lemezárus is. Utólag nyilvánvaló, de akkor is beszivárgott a tudatomba, hogy jugóból áthordott lemezeket árul kis feltéttel az eredeti dínárrra. A belső gyomorremegős izgalom, hogy egy ismeretlen lemezsort lehet végiglapozni. Már ekkor a lemez volt a minden, mert azon mindig feltárult egy ismeretlen világ. Egy potenciálisan csodálatos ismeretlen világ. Akkor pláne ez volt a minden, mert máshogy nagyon nem tudott ez a világ egyre-másra feltárulni, meg kellett venni a lemezt. Biztos úgy néztem, hogy a drága (amúgy nem túl eleresztett) szüleim engedélyeztek egyet, és valamiért erre eset a választás. És nem is bántam meg, tetszett nagyon. Aztán ahogyan pár évvel később végighallgattam az életművet bajai lemezboltokban, innen-onnan kölcsönben, akkor meg is állapítottam, hogy ennyi elég is tőle, végülis volt rajta Blade Runner három is (ami máskülönben nem is jelent még meg akkorig, csak ezen a válogatáson). Az 1492 után, már jó öreg 15 éves fejjel le is írtam a májsztrót, csak, hogy a zene tanítson mindig új leckéket: mindig lehet újrafelfedezni, abban is, azt is, amiről már korábban azt hittük, le van tudva. 

#vangelis

[nemertemsemmitneked]

Minden ruháján érzem az erős cigaretta szagot. Kivéve azon.. Bőre akárcsak egy vámpíré, oly fehér és gyönyörű. A szemei akár a naplemente, mindig elveszek benne.... Mosolya olyan mint a csokoládé.. főleg mikor szomorú vagy, mert akkor sosem elég. A tisztességet sohasem ismerte, de nem is erről "híres"... Meg persze sosem maradhat ki a balhékból sem, mert mit is tehetne ha nem róla szólnának a hírek? Nekem a balhék nélkül is ő jelent mindent. Ismertem már akkor is mikor szinte gyermek volt, persze annak már 4 éve.. Szerettem mikor beszöktem hozzá éjfélkor... Ő az a srác volt aki minden reggel a sulim előtt állt persze nem volt a kezébe vörös rózsa se plüss maci, de ezt tőle nem is várnám el.. Az óráim végén át ugrotta értem a kerítést vagy éppen fél órát várt rám a téren.. Az őszinteség sem ment neki a legjobban, de mindig elhittem neki, bármit mondott... Ő nem egy srác aki helyett lesz egy másik, mert őt nem lehet csak úgy pótolni...... A drog sosem megoldás, de mint tudjuk ő a "menő srác"..

Már sírni sem tudok, de szorít a mellkasom... utállak mégis szeretlek, mert te vagy az én görög istenem..

UI.: (máshogy mint '20ban)

#Drog #fiú #Szeretem #hianyerzet #Hiányzik #Fű #es hianyzik is #szeretlek

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Annyira kínosan érzem magam miatta. A lehető legjobb viszonyba kerültem vele, a legjobb barát nem elég jó kifejezés arra hogy valójában mit jelent ő nekem, erre egy bizonyos idő után belém szeret... És én érzem magam szarul miatta, hol menekülök hogy elkerüljük egymást, hol próbálok kedves lenni vele, erre ő egyből mindent félre ért. Komolyan baszki mi van a pasikkal?

#saját #barátság #szerelem #szerelembe esni #belém #legjobb barátok #kínos #szar érzés #nem akarlak elveszíteni #sajnálom #túl sok #nem tudom #tehetetlenség #b #szeretlek te hülye #nyctophobia

[nemasegelykialtas]

HOME

Is wherever I’m with you

01:13 - ♾️

És a közös dalunk spotyja

Ezzel a szöveggel kaptam egy ajándék képet születésnapomra tőle nyáron. Nekem ez többet jelent mindennél, azóta is ez a legbecsben tartottabb dolgom, ezt szeretem a legjobban a szobámban, ez volt a legjobb, legszebb ajándékom valaha. És még a szöveg is igaz, tényleg így van. Talán ő sem felejti el ezt az egyet, talán visszatalál majd hozzám. Tudom, hogy csak én rontottam el, de ki akarom javítani minden nagy és minden apró hibámat. Csekély rá az esély, de én mégis ebbe a kis reménybe kapaszkodom nap, mint nap. Nem hitegetett, én mégis reménykedem. Sose ő volt a rossz kettőnk közül, de későn ismertem fel, hogy milyen is voltam vele végig. Annyira erős a szerelmem iránta, hogy képes vagyok változni, most először érzem így és mindent meg is teszek ennek érdekében. Sok mindent tervezek, sok mindent elkezdtem, sok mindenen változtattam már magamon/magamban és még közel sem vagyok a kívánt eredményhez. Folyamatosan mardosom, okolom magamat, amiért így el tudtam rontani a kapcsolatunkat. Nem volt tökéletes, nincs is tökéletes kapcsolat, de valahogy mégis az volt számomra. Megtaláltam a másik felem, a semmiből jött, váratlanul, a legjobb barátommal mentem szembe, de végül minden megoldódott, ezt a sors is így akarta. Hiszem, hogy ő az én ikerlángom és újra együtt leszünk, már más emberként, érettebben, elfogad��bban. 180 fokos fordulatot kell vennem, nagyon változnom kell, sose voltam jó ember, de miatta azzá akarok válni vagy legalábbis valami hasonlóvá, jobbá. Tudom, hogy nagyon megbántottam és remélem fel tudja dolgozni az általam keletkezett óriási és mértéktelen sebeket, aztán elfelejti, hogy valaha olyan is voltam, mert azt az embert el fogom tűntetni magamból. Remélem nem feledkezik meg rólam és nem múlik el a szerelme irántam, helyre szeretnék majd idővel hozni mindent, tudom, hogy lehetséges. Nem tudom mikor, de én várni fogok rá, nem kell senki más és nem is akarok senki mást rajta kívül. Nem akarok máshoz futni, nem akarok fájdalomkivetítőként összefeküdni senkivel, nem keresem másnál a boldogságom, az csak nálam van és nála. Mi ketten vagyunk egy egész, remélem erre ő is rá fog jönni, nekem túl sok idő kellett hozzá és túl későn eszméltem rá mindenre. Sajnálom, ha tudná mennyire.. Mindig itt leszek neki, akármi legyen is és mindig csak rá fogok várni.

Szeretlek Sz.❤️

#szeretlek #örökké szeretni foglak #annyira szeretlek #beléd szerettem #saját #saját poszt #hibáztam #hiányzol #szerelmi élet #vágyódás #szerelem #szerelmes #nagyon fáj #rohadtul fáj #forever i love you #ne haragudj #ne hagyj itt #sajat #sajat iras #sajnalom