Tumgik
#megnemértett
megnemertett · 23 days
Text
vajon lesz ebből az egészből menekvés? kijutok az agyam csapdákkal, buktatókkal és démonokkal teli labirintusából vagy ott lelem a vesztem?
-T.E.
105 notes · View notes
infantilis-egyed · 10 months
Text
Tumblr media
18 notes · View notes
Text
Belepusztulok a csöndbe, szétszakad a fejem a zajtól.
13 notes · View notes
thismadeitshit · 2 years
Text
Gonosz vagy megnemértett?
41 notes · View notes
hatezegynem · 6 years
Text
Ha vágások vannak a kezemen ,,kamudepis” vagyok
Ha nincsenek rajtam vágások megjátszom hogy boldog vagyok
Ha sokat eszek el fogok hízni
Ha pedig keveset akkor anorexiás vagyok
Ha járok pszichológushoz akkor biztos kitalált mentális zavarom van
Ha meg nem járok, buta vagyok, mert kezeltetni kellene a mentális zavaromat
Ha tanulók egy erőlködős nyalis köcsög vagyok
Ha nem tanulok akkor egy buta senki
Ha szerelmes leszek akkor kurva vagyok
Ha nem vagyok szerelmes akkor érzéketlen
Ha csak magammal foglalkozom bizonyára önimádó vagyok
Ha másokkal is akkor nincs életem
Ha a pulcsim nem márkás, csóró vagyok
Ha az, akkor meg felvágós
Ha normál a hajszínem unalmas vagyok
Ha színes akkor figyelemre éhes
Ha baj van és elmondom önsajnáltatós vagyok
Ha meg nem mondom el, kényes
Ha sportolok hülye vagyok mert ,,egy lány ne legyen izmos"
Ha meg nem sportolok lusta vagyok
Ha elfogadok mindenkit olyannak amilyen, naiv vagyok
Ha nem, akkor meg rasszista köcsög
Ha fura ruhát veszek fel, feltűnősködő vagyok
Ha átlagosat, akkor tömeg
Ha szeretem a romantikus dolgokat nyálas vagyok
Ha nem, akkor meg sznob picsa
Ha hangosan nevetek, mert boldog vagyok, akkor ripacs vagyok
Ha nem nevetek, akkor befordulós hülyegyerek
Ha szeretem a verseket, biztos, hogy csak eljátszom, hogy én vagyok a ,,megnemértett” lélek
Ha nem szeretem, akkor kulturálatlan vagyok
Ha azokat a zenéket hallgatom amiket mindenki, akkor birkaként megyek a többiek után
Ha eltérő a zenei izlésem, akkor gáz vagyok
Ha egy buliban smárolok valakivel, ribanc vagyok
Ha nem, akkor meg prűd
Ha sokat iszok alkoholista vagyok
Ha meg nem iszok akkor csicska
Ha ezt kiposztolom tumblira én leszek a szar
Ha meg nem akkor is szar vagyok
Szóval kurvára elegem van mindenkiből. Ennyi a kibaszott mondanivalóm.
3K notes · View notes
bociszerviz · 5 years
Text
Egy megnemértett zseni művész vagyok . A halálom után a szarom is milliókat ér majd.
3 notes · View notes
Text
Érdekes, hogy egészen addig nem okoz gondot velem beszélgetni, míg ki nem derül a korom. Onnantól gyerek vagyok. Tehát teljesen mindegy, mennyire nyűgöz le a személyiségem, a gondolataim, ha megmondom, hány éves vagyok, már csak a számot látod.
0 notes
csakhagyjmeghalni · 5 years
Text
Facebookon ha kiírom a bánatom elküldenek a kurva anyámba, hozzám vágják hogy öljem meg magam meg hogy áldepressziós kurva vagyok. Tumblr-re kiírom a bánatom és megértenek, azok akiket szintén elküldenek a halál faszára facebookon.
Ezért van itt ennyi depressziós megnemértett emberke....
5 notes · View notes
sp3echless-blog1 · 7 years
Text
Talán..
Talá hülyének tartassz, Talán az is vagyok. Talán megértessz Talán törődsz velem, Talán tudom mit csinálok Talán…talán…talán…
Igazabol k*rvára elb*szott vagyok….
#szánalom #érzelem #kétségbeesés #nemertessz #hülye #buta #ostoba #szöveg #legbelül #magány #depresszio #megnemértett #talán
1 note · View note
Text
Nem szomorú -csak megnemértett, Nem vidám - csak bolondos, Nem szerelmes - csak vak, Nem halott - csak belefáradt.
988 notes · View notes
megnemertett · 6 months
Text
haza mennék, de mit tegyek ha te vagy az otthonom és te már nem vagy itt?
-T.E.
146 notes · View notes
privatedesert · 4 years
Text
2020. 08. 29. – hétfő
utolsó hét itthon. már várom, hogy újra szegeden legyek. szeged számomra olyan, mint egy kicsi kis védőburok, ahol semmi bajom nem eshet... legalábbis volt. azonban a legutóbbi két alkalommal, amikor lent voltam, sokkal inkább éreztem azt, mint egy kifogott, és bedobozolt szardínia, amit visszadobtak a tengerbe – hiába tért haza, hiába van „otthon”, mégis nem lesz neki jobb attól. jelenleg a munka a legjobb dolog az életemben, amit várok. hogy újra dolgozhassak végre, egy olyan munkát, amit imádok csinálni, mert legalább a kreativitásomat is kiélhetem, és egész jól keresek – legalábbis diákként jónak számít a fizetésem. márai sándor 1943-44-es naplóját olvasom, és időről időre elkap az érzés, hogy a saját kis gondolataimat látom a könyvben vissza. olyan jó érzés, hogy találok valakit, aki ennyire megérti a lelkem, bár talán könnyebb lenne, ha a valóságban is lenne valaki, aki megért. bár talán akkor meg megijednék a helyzettől. márai írja az említett naplóban egy hölgyről: „ez az asszony húsz éve hordozza bánatát, mert nem érdemlik meg és nem értik meg: ő a megnemértett asszony. utóbbi időben valamilyen meglepő és félelmetes fordulat következett be sorsában: megértették.” vajon én, hogy reagálnék arra, hogyha lenne egy ember, aki megért? furcsa lenne... főleg, hogy azok az emberek, akikkel szívesen töltenék időt, nem azok az emberek, akikkel szívesen időt töltenék, nem kíváncsiak rám. azt hittem, ha szegedre költözöm, akkor majd minden csodaként megváltozik – és hatalmas pofon volt, hogy nem így történt. ugyanolyan ember maradtam, mint itthon voltam, és erre az utóbbi időben kezdek rájönni, hogy mennyire igaza van azoknak, akik szerint magam miatt nincsenek barátaim, mert ez így van. csak én tehetek róla. meg sem próbáltam jobbá válni, noha tudtam, hogy az az életvitel, amit itthon képviselek, az nem éppen helyes és pártolandó. annyi lehetőségem lett volna új barátokat szerezni, de nem jött össze egyszer sem, mert mindig elbasztam. sokat gondolkozom azon, hogy talán az élet arra szánt engem, hogy egyedül maradjak életem végéig. már kezd elmenni a kedvem attól, hogy ismerkedjek. megint márait tudnám idézni: „egyetlen fegyverem a világgal szemben: nem akarok tőle semmit. S még azért sem könyörgök, hogy békében hagyjanak.” hogy tudnak a hozzám hasonló környezetből származó emberek kitörni a család bilincseiből? hogy csinálják? egyszerűen nem értem... én olyan gyenge vagyok ehhez. a családom vasmarokkal húz le a saját szintjére, és már azt sem tudom, képes vagyok-e ennek ellenállni. vagy akarok-e egyáltalán.
0 notes
Text
Gyerekek voltunk még mikor barátok lettünk, most viszont felnőttünk, úgy ahogy. Emlékszel még milyen barátok voltunk? És mikor váltunk igazán őszintévé? Vagy hogy hogyan is működött ez a barátság? Fura, de nekem már homályos. Nem látom milyenek voltunk, mit is tettünk. Csak annyi maradt meg bennem hogy ez egy fontos kapcsolat. Hogy nem szokványos, hogy vigyázni kell rá. Nemtudom, bizonyára valami lelki oka lehet. Nem gondoltál még arra hogy mi van ha nem is voltunk jo barátai egymásnak? De akkor miért érzem azt hogy nem tudom lezárni? Pedig tudom hogy jobb lenne. Fogalmad sincs mennyit gondolkozom ezen. Annyi fájdalmat okozott már ez, hogy nem is hiszem el. Már nem vagyunk gyerekek. Nem vagyunk olyanok mint egy éve. Már más ütemet ver a szívünk. Hiányzik a múlt. Felnőttünk és nehéz belátni. Én részben ezért is ragaszkodom hozzád. Mert így még érzem hogy ki voltam, és ki akartam lenni. Mit akartam elérni. Fura dolog ez. A lelkem mélyén valahogy egyre többet éreztem hogy nem vagyunk egyenlő felek a barátságunkban. Úgy éreztem már egy ideje nem szeretsz igazán, nem foglalkozol velem. De már nem gondolom hogy ez számít-e bármit is. A tavalyi év egyszerűen sok volt. Mindkettőnknek. Viszont az elmúlt pár hét is, számomra. Letisztázódott bennem sokminden. Fáj, mégis úgy érzem te sokszor nem tudod milyen is annak aki a depresszióval él együtt. Azt hiszed élem a víg egyetemista életet. Lehet így van, és külsőre semmi nem látszik, de te vagy az akinek a legjobban kellenne már ismernie. Én a mai napig küzdöm. Lehet te nem fogod megtudni milyen ez. Nem azért mondom ezt mert neked nem rossz. Tudom, hidd el hogy tudom hogy te mikkel harcolsz. Viszont te is fogd fel, hogy az én életem minden napján bennem van ez a furcsa dolog. A jó és rossz pillanatok, minden nap, legyen bármi, én labilis vagyok, megnemértett és önkifejezésre képtelen, kóbor lélek. Nem az számít hogy hány barátom van, vagy hány órát töltök egyedül. Sok minden közös, és sok minden más bennünk, de ahogy gondolkoztam beláttam hogy mégis a legnagyobb különbség köztünk az, hogy hogy állunk saját magunkkal. Én, minden pillanatban tisztában vagyok magammal, minden pillanatot én uralok. A sötétség és az élet is bennem, tudom milyen érzés. És akármit érezzek, bennem honol egy olyanfajta harmónia amit nehéz szavakba önteni. Én együtt tombolok belül a viharral(bajokkal) együtt örülök a nappal(boldog pillanatokkal), bármi legyen én az ellen nem küzdöm, mert tudom milyen vagyok. Te nem így éled meg. Benned a lázadó szellem miatt még kaotikusabbak a dolgok. Nemtudom pontosan hogy, de talán mondhatnám azt is hogy olyan mint egy vihar a tengeren. Nem vagy békében magaddal, az érzéseiddel. És nem szánsz időt arra hogy megtanulj önmagadként élni. Másban keresed az örömöt, a menedéket. De magunk elől nem futhatunk. És nem várhatjuk hogy más hozzon helyre, más adja meg a szeretetet ami összetart. Nem azt mondom hogy rossz a kapcsolatod, ilyet nem is gondolok. De a saját boldogulásod egy emberre bízni hiba. Én azt szeretném hogy egy erős ember legyél, akinek a személyisége nem inog meg ha valami megtöri lelkileg. Azt akarom hogy minden rossz gondolattal, vagy éppen gyerekes lelkesedéssel, szeretettel együtt úgy tudj élni hogy kiteljesedj. És ehhez nagyon sok erő kell. Én már csak tudom. Az álmokra is szükséged van, és az emlékekre. Ha úgy érzed minden álmod eltűnt, és semmi nem maradt belőlük hátra az még nem azt jelenti hogy itt a vég. Hanem valami újat kell alkotnod. Nem mondom hogy add fel őket, vagy harcolj tovább értelmetlenül. Ezt neked kell tudnod. De tudom hogy képes vagy újat álmodni. Csak idő kell hozzá. Én is ezen dolgozok most. És hidd el, mikor megszületik egy új álom, az az egyik legcsodásabb igaz pillanat. A hajóra visszatérve, lehet. Lehet hogy vízbe estél, és elsüllyedtél. De ez az élet nem egy olyan játék ahol egy zuhanás miatt minden odavész. Igen. Tehetsz arról ami történt, mert mindig a tenger(apró dolgok) után sóvárogtál, és a hajón maradást (suli meg hasonlók) nem vetted komolyan. De ez nem azt jelenti hogy vége az életnek. Csupán elbuktál egy szintet. Szeretnék segíteni újra talpra állni, de úgy érzem nem akarod. Nem akarsz semmi olyat tenni ami tényleg hasznos lenne ilyen esetben. És nemtudom a barátoddal mi a helyzet. Valószínűleg nem látok bele igazán. De fontos lenne hogy rájöjj, igenis érdemes magadért kiállni, azt tenni amit szeretnél, önmagadat adni. Nem hagyhatod hogy a félelem elnyomja a gondolataid. Tegyél valamit az életedért. Valamit magadért. Az életed a tied. Nem szabad másnak szánnod vagy másé alá rendelned. Nemtudom megértetted-e azokat amiket írtam, lehet félreértesz pár dolgot, de ez van. Igazából nem tudom mit vártam ettől a levéltől, talán dühösebb hangvételt, flegmább hozzáállást. Már nem maradt bennem ilyesmi. Leírtam, mert ezeket tudnod kell. Lehet nem értesz vele egyet, vagy több dologban tévedek. De ez van. Ha tévedek, nehezen, de belátom. Nem tudok most mást írni. Nézd el nekem. @be-hipster-and-love-me-harder
0 notes
reniiirenike01 · 7 years
Quote
Nem szomorú -csak megnemértett, Nem vidám - csak bolondos, Nem szerelmes - csak vak, 
Nem halott - csak belefáradt.
0 notes
megnemertett · 5 months
Text
gyors kérdés
mi a fenének léptél be az életembe és én mi a fenének nem tudom felfogni hogy valójában nem is tartozol oda?
-T.E.
127 notes · View notes
megnemertett · 4 months
Text
valahol olvastam hogy olyan embert válassz magad mellé, akivel a beszélgetéseitek egy híd lesz, ami összeköt, nem pedig egy csatatér, ami mindent összezúz
na kéremszépen a mi beszélgetéseink kész háborúk, ahova eleve holtan érkezek
-T.E.
63 notes · View notes