#magyar művészek | Explore Tumblr Posts and Blogs

iwannapushthebutton · 10 months

Text

REJTŐZKÖDŐ REMEKMŰ(VEK) III.

A halogatásnak kétségkívül vannak előnyei. Az RR harmadik részét ugyanis már ezer éve terveztem megírni, (felbuzdulva a második rész sikerén) de egyre csak csúsztattam. Leginkább azért, mert amiről írni akartam, azt bármikor megtehettem volna: témám nem megy sehova, még jövőre is elkapható a kedvenc platformjaidon. Viszont amiket ma ajánlok, azokat érdemes mielőbb megtekinteni!

Azoknak, akik a Mai Manó Házba tartanak a milleniál fotós nemzedék kiállítására azt tanácsolnám, hogy belépve az épületbe ne bajlódjanak az első és második emeletre való felmászással, mert az a tárlat sajnos nem jó (ez egyértelműen nem a művészek hibája, hanem a kurátori elképzelésé, ami nagy szavakat puffogtat és rosszul választ az életművekből), és menjenek egyenest a boltba, ahol forduljanak balra és emeljék le a polcról az ott található kötetet, melynek címe yYY. Az első y igazából egy nagy cirill U betű. A kötetnek ugyanis az a címe, hogy Ukraina Yelena Yemchuk. A shop falain is ennek a képeiből látható pár darab - de ezeket ne is vegyük szemügyre. Nagyíthatják akármekkorára ezeket, nem falakra, hanem kötetbe valók. Nyissuk is ki gyorsan a példányunkat, hogy végig tudjuk lapozni az utóbbi idők legjobb fotókönyvét! Akinek előítéletei lennének, hogy az ukrán fotós kiárusítja saját nemzetének tragédiáját, azt gyorsan megnyugtatnám: kétségtelen, hogy Jemcsuk könyve reflektál a háborúra, de ezt annyira finoman teszi és furcsa mód annyi játékossággal, hogy az ember csak elérzékenyülni tud. Az yYY ugyanis nem a háborús jelenről szól, hanem arról, hogy valaki hogyan gondol a saját közegére. Magánmitológia a javából! Az alkotó a nosztalgia, a szocio és az archív valamint a mémesített szláv fotóesztétika elegyéből készít egy olyan mixet, amilyet még nem láttunk, és mindezt beleágyazza egy enyhén perverz meseillusztráció világba. A photobookot behálózza a puha feminitás, amitől csak még szívszorítóbbak az intim és már-már szuperközeli portrék a harcoló nőkről, amelyek egyfajta elmúlás érzetet kölcsönöznek az egész anyagnak. A fürdőruhákat, az otthonkákat, a katonai zubbonyok váltják fel és így lassan kiszorul annak az Ukrajnának a képe, ami Jemcsuk fejében él. Nem tudom szándékos-e, de nekem úgy tűnt, hogy a kötet két irányból is olvasható, így az előjelek ide-oda változnak. Akárhogyan is, történetmesélési bravúr ez a javából! Ha kapható lenne a boltban, megvettem volna. De állítólag már mindenhol elfogyott - ezért kell elmennetek és megnéznetek a Mai Manóban.

Aki mégis jó kortárs magyar fotókiállítást szeretne látni, annak nem kell múzeumba mennie, mert szó szerint az utcán hever, még pedig a Klauzál tér és a Nagy Diófa utca sarkán. Ez a Szombat Éva és Kudász Gábor Arion által összeállított válogatás a MOME hallgatóinak 2021-2022-es tanévéből meglepően erősre sikeredett. A szelekció alapjául szolgáló sorozatokból párat önmagukban is ismertem, és nem feltétlenül szerettem, de ebbe a kiállításba remekül illeszkedtek a kurátorok által választott fotográfiák. A hallgatók munkáit nagyszerűen fogja össze a két tanár közös víziója valóságunkról: az az érzésünk a képeket nézve, hogy itt valamit kimondanak helyettünk, mert olyan könnyű kapcsolódni az ábrázolt történésekhez. Megkönnyebbülten sóhajthatunk fel: ami itt látható, ahhoz közünk van, nem kell a műveltségünket túráztatni és erőltetett magyarázatokat keresnünk az egymást követő látványokra. Valószínűleg a taggerek is így voltak ezzel: kézjegyeiket legtöbbször a képeken kívül, a margókra helyezték el, vagy ha mégis firkáltak egy-egy műre, akkor úgy, hogy a főmotívumot ne takarják ki. Egyáltalán nem tették tönkre az alkotásokat (egyet leszámítva, amit valaki letépett a kerítésről), sőt, szervesítették az utca látványába. Ettől csak még "ismerősebbek" lettek az egyes darabok: barátságosabbak és hétköznapiabbak. Elmúlt az érzet, hogy magas művészetet nézünk, pedig igénytelenségről szó sincsen. A klauzál téri tárlat kompozícióiban sok klasszikus hatást fedezhetünk fel, (az anyag jóval kozervatívabb, mint a Mai Manóé), de mindegyikben található valami kis kortárs csavar. Még a konceptuális művek is finoman reflektálnak különböző hagyományokra. De vásári szórakoztatásról szó sincs, elmélyedésről annál inkább. Ezek a fényképek ráveszik a járókelőt, hogy meg-megálljon és az egyes fotókon kicsit elfilózzon, megvizsgálja viszonyukat egymáshoz. Elvégre ez a dolog róla szól. Mármint rólunk. Őszintén, szépen, egy-két jól elhelyezett poénnal. A Dzss meg a Kisüzem tulajai sajnos nem örülhetnek, mert ezután senki nem fordul be és issza le magát a legközelebbi kocsmában. Legfeljebb halványan elmosolyodik és megcsóválja a fejét. Melankólia, vagy kis derültség? Mindegy is. Menni kell tovább.

#rejtőzködő remekmű

2 notes · View notes

szollibisz · 1 year

Note

Szia! Magyarul tanulok. Van zenei ajánlásod?

(Többnyire) magyar alt zenét hallgatok, ami talán a legrosszab típúsú zene nyelvtanuláshoz, de persze :)

Mostanság aktív művészek: Barkóczi Noémi, Csaknekedkislány, Leander kills, Platon Karataev, AWS, 30Y, Galaxisok, Csík zenekar, Kollár-Klemencz, Analóg Balaton, Kispál és a borz, Blahalouisiana, Дeva, Bagossy Brothers Company (only their older stuff), Elefánt, Esti Kornél, még akár Carson Coma is

Régebbi muzsika: Karády Katalin, Sebő Miklós, Jávor Pál, Zalatnay Sarolta, Dolly roll, Neoton, Fenyő Miklós/Hungária, és nem mondom hogy Cseh Tamás de Cseh Tamás

a Republic valahol a kettő között van, nem tudom jelenleg mit csinálnak

#magyar mutualek nem látják ezt a posztot köszi #ask box moment #magyarposting

3 notes · View notes

kasgaleria · 2 months

Text

A FORMA EVOLÚCIÓJA ÉS REVOLÚCIÓJA 2.0

Megnyitó: 2024. március 6., szerda 18:00

Megnyitó beszédet mond: Szenes István Ybl-díjas belsőépítész, akadémikus

Kurátor: Dr. Sebestény Ferenc építész, egyetemi tanár, MDKA elnök Kiállító művészek: Albert Virág, Pongrácz Farkas, Égi Marcell, Finta Csaba, Jermakov Katalin, Koós Daniella, Lublóy Zoltán, Mengyán András, Soltész Melinda, Somogyi Sándor, Szentgyörgyi Szandra, Üveges Péter, Zalavári József

Kiállításunkkal gazdagon illusztrált elemzést adunk a kortárs design és építészet formaalkotási törekvéseiről, a formaképzés hagyományos elveiről, az elemi geometria és transzformáció adta változatos formai lehetőségeiről, valamint az elemi úton már nem értelmezhető, parametrikusan generált formák kortárs alkalmazásáról és vizuális környezetünkre tett hatásáról. Olyan irányzatokat, szellemi folyamatokat, illetve műveket és alkotókat mutatunk be, melyek, ill. akik a design területén a hagyományokhoz való kötődés és az újítást generáló tényezők erőterében meghatározó és karakteres eredményeket értek el. A kiállításon a felkért művészek munkáit vizuálisan bemutató tablók és műalkotások, installációs elemek szerepelnek.

A kiállítás az NKA támogatásával jött létre.

Megtekinthető: 2024. március 28-ig.

Magyar Design Kulturális Alapítvány

0 notes

bdpst24 · 3 months

Text

Neumann János a magyar nagyságok termébe költözött a budapesti Madame Tussauds-ban

Új helyre költözött Neumann János figurája a Madame Tussauds Budapest produkcióban. A lángelme ezentúl a Palazzo Dorottya impozáns Hauszmann csarnokában, hazai történelmi személyek és művészek társaságában várja a látogatókat. A tudós halálának 67. évfordulóján Képes Gábor, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezetője osztott meg néhány érdekességet a tudósról, aki megváltoztatta a…

View On WordPress

#Neumann János

0 notes

filmszeresz · 9 months

Text

FILMSZERÉSZ TOP 100 TÉVÉSOROZAT - 77. Columbo

Először is: az egyetlen sorozatfigura, aki nem animációs és van Magyarországon szobra. Persze leginkább származása okán áll ott a Jászainál ez a kedves ballonkabátos csodabogár - de szerintem azért is, mert maga a karakter rettentő népszerű.

Columbo zseniálisan kitalált és eljátszott figura.

Hogyne, az is nagyon fontos, hogy ez a sorozat a tévékrimik műfajában, a 60-as évek végén, a 70-es évek elején megengedett magának egy nagyon érdekes csavart. A Columbóban nem az az izgi, hogy ki a tettes, hanem az, hogy a detektív mikor jön rá, hogy ő az. Mi tudjuk. Hisz a legtöbbször látjuk a gyilkost, ahogy előkészíti, majd végrehajtja a bűncselekményt (olykor többet is), de nem tudunk szólni a tétovának látszó nyomozónak. Azt nézzük, ahogy kinyomozza a kinyomoznivalót. És drukkolunk neki.

Mert imádjuk Frank Columbót. Peter Falk egyszerűen csodálatos: ahány epizód, annyiszor elhiteti velünk, hogy most tényleg félrevezették.

És túlnyomórészt nem vezetik félre. Amikor igen, annak oka van.

És a gaztevőket sem akárkik alakítják. A névsor töredéke is lenyűgöző: Leonard Nimoy, Jack Cassidy, William Shatner, Robert Vaughn, Hector Elizondo, Janet Leigh, John Cassavetes, Ray Milland, Johnny Cash, Martin Landau, Faye Dunaway… És ezen művészek között több olyan is van, aki nem is csak egyszer játszott a Columbóban.

És még Spielberg is rendezett egy elég híres epizódot.

Nagyon-nagyon jó sorozat. Ma is élő feszültsége van. És ráérős, sétálós, szemlélődős ritmusa.

(Ősztől fent lesz az első 2 évad a SkyShowtime-on.)

Ez az egyik kedvenc epizódom (Kettős vágás, 1973).

Leginkább persze azért, mert a témája filmtechnikai: e kiváló résznek köszönhetően szembesült a nagyközönség azzal, hogy a mozgóképpel úgy is be lehet csapni az elmét, hogy közben észre sem vesszük. Ezt használta ki a gyilkos. Mi pedig megtanultuk, hogy mi az a szubliminális reklám.

(Szabó Gyula olyan magyar hangja volt Peter Falknak ebben a sorozatban, hogy bár kifejezetten kedvelem a színész eredeti hangját, el sem tudom képzelni, hogy ne szinkronnal nézzem.)

coub

#1971 #columbo #kovács gellért #filmszerész #top 100

0 notes

viragfold · 9 months

Text

A Leopold Bloom-díj és az ő neve

Leopold Bloom néven díjat alapítani és azt évről évre átadni egy kreatív gesztus volt az ezredforduló éveiben. Az Ulysses főhősének megidézése, nevének a díjhoz, a kitüntetéshez való hozzákapcsolása révén a fikció lépett át a létező magyar kulturális közegbe - Joyce-hoz ácsingózó módon, a komoly és komolytalanság határán, idézőjelbe téve a kanonizálást mint olyat (akár a művészetben, akár azon túl); sőt, esetenként kiröhögtetve úgy általában minden nagy/fontos/hivatalos kitüntetés bokacsattogtatós kultuszát. Az, hogy valamivel később azonos néven díjat osztogatnak Hunniában tök mások, az szerintem nem pont ugyanaz, mint ha például a Kossuth-díjat kezdené el úgyszintén kiadni valamely éppen létrejött alapítvány. Utóbbi esetben egy név elcsenéséről van "csupán" szó, ami persze nem szép dolog, de megítélésem szerint nem mérhető a Leopold Bloom-díj nevének lenyúlásához. Ugyanis itt nemcsak valamely már létező elnevezés megtévesztő használatáról beszélhetünk, hanem egy művészi, kreatív gesztus leutánzásáról is. Tetszik vagy nem, ez is egyfajta epigonizmus, melyet még kínosabbá tesz az a tény, hogy a rekultivált díjelnevezés a 'művészetiséget' hangsúlyozza. Nem tudom, kevésbé lenne-e ciki, ha például dermatológusok vagy agronómusok kapnák. Ám éppen a művészetben az olyan névadás, mely az epigonizmus gesztusát/példáját hordozza - bármilyen nemes, hasznos is a szándék vagy épp jók a kitüntetett művészek, valahol mégiscsak magát a művészetet roncsolja fogalmi, eszmei szinten. Nem utolsó sorban tán azért, mivel a művészi alkotáshoz kapcsolódó fontos attribútumot, az eredetiséget, a teremtő aktust tojja le nagy ívű módon. Kapcsolódó bejegyzés: LINK (A mellékelt fotón a 2004-es Leopold Bloom-díj látható.)

#Leopold Bloom Díj #Leopold Bloom Award #Leopold Bloom #Bloomsday #Leopold Bloom-díj

0 notes

sophiestears · 2 years

Video

youtube

Nézzétek meg ezt a remekművet! 😍 A tüzes jeleneteket én forgattam illetve számos másik jelenetben is segédkeztem. Szerintem zseniális lett! Segítsetek, hogy többen ismerhessék meg Dominika munkásságát, kérlek osszátok meg! Egy szuper tehetséges előadóművész, megérdemli, hogy többen lássák! ❤️

6 notes · View notes

diogenesz2020portugal · 2 months

Text

Mindeközben Az Élet Iskolája éltanulója a fészbukon megmondja a tutit, mert régen minden jobb volt. De sajnos jöttek a zsidók. (TLDR)

Az öreg parasztember oktatja a fiát.

Fiam, te azt mondod nekem, hogy a zsidók vitték előre az országunkat, mert azok mind tanult emberek voltak, így ők lettek a tudósok és művészek? Mint mondod, a zsidók azt tartották, hogy: „Taníttasd a fiad, mert másképpen gazember lesz belőle”, addig a paraszt buta volt, mert nem járt iskolába.

Akkor beszélgessünk, fiam!

Tudod, az a buta paraszt állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt az rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, úgy mind növényzet, csapadék, talajviszonyok és hőmérséklet. Ez így, kimerít vagy kettő egyetemi diplomát! Érdekességként: a magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván, mára már csak magyar tarkát ismer a szakirodalom. Tehát amit ez a buta paraszt kétszáz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult fajtád az 1972-től kezdődő felelőtlen összevissza keresztező tevékenységével mára teljesen tönkretette!

Az a buta paraszt ez mellett gabona és zöldségnövényt, továbbá gyümölcsöt termesztett, nemesített. Érdekességként elmondanám neked, hogy ezeket a buta paraszt által nemesített gyümölcsöket például nem kellett permetezni és jól tárolhatók voltak, míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, továbbá hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. Szóval a buta parasztnak itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész, stb.. A hiba csak ott van, hogy nem ismeri a latin nevét.

Ez a buta paraszt ezen kívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek. Továbbá tartalékot kellett képeznie. Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a jövő évben mindezt újra megtehesse. Nos ezért jár egy közgazdász diploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is.

De itt még korán sincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús modern eszközök nélküli tárolása, a növények tárolása, feldolgozása, még egy hentes szakmunkás bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli.

Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett valakinek. Egy személyes élmény: kisgyermekként az egyik tehén benyelt egy almát, ami megakadt a torkán és fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a torkát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. Nos, az egyik öreg tanulatlan buta paraszt, amikor ezt meghallotta megfogta a Dr. úr gallérját és kivágta az istállóból, kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjúval ajándékozta meg a gazdáját.

Tehát a buta parasztnak jár egy állatorvosi diploma is!

De ez a buta paraszt régen csak nagyon indokolt esetben fordult orvoshoz, ma ilyenkor megyünk kórházba. Mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a buta parasztnak.

Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát?

Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő, (vályogvető) ács, tetőfedő szakmák kerestetnek.

Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a TV-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat.

Gyermekkoromban, nagyanyám felnézett az égre (Nem az órájára!) és mondta, mennyi az idő. Rég az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Tehát, ennek a buta parasztnak jár egy csillagász és egy meteorológus diploma is!

Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepűrágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták a művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezernél is több népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek!

De tudod fiam, ha a fajtád valamelyike elvégzi a képzőművészeti főiskolát és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves „buta”parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, saját stílusirányzatot indít, a saját kreálmányait a divatbemutatók kifutóira viszi. Mondd fiam, hol itt az igazság?

Mondd fiam, összeszámoltad, hogy hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes buta paraszt között, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt zsidód csupán egyetlen tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott valami tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye „ő is megérdemli”.

Tudod fiam, az a buta paraszt, aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az életiskoláját a nap huszonnégy órájában és mindent eltanult az öregektől.

Így amikor Ő maga is öregember lett, többet tudott, mint száz egyetemi professzor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedett-vedett címeikből, mert nem tartoznak az ő köreikbe!

Ezekután, ugye elhiszed nekem, hogy a te "tanult zsidód", az aki a tudását az én buta magyar parasztomtól lopta! !!!!!!!

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

Sok-sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki, vagy neked???

7 notes · View notes

keresztyandras · 11 months

Text

Magyarország legrangosabb képzőművészei tisztelegnek Madách előtt

Az Országút felkérésére a kortárs magyar képzőművészet élvonalába tartozó művészek Az ember tragédiája 15 színéhez készítettek illusztrációkat. Az így létrejött alkotásokból 52 darab sorszámozott, dedikált exkluzív mappa készült „…Rajzoltunk egy költeményt…” címmel. Vajon merre fordult a Tragédia képzőművészeti adaptációja a mindenki által ismert a 135 éve megjelent Zichy Mihály-illusztrációk óta…

View On WordPress

0 notes

onsieluenkeli · 1 year

Text

Amikor meghalt Király Tamás, emlékszem, hogy legalább két/három hétig azért felkapott volt a személye, és szépen, és tisztelettel bánt vele a média. Sokan írtak, sztorizgattak. És rengeteg komment szólt arról, hogy megint egy tragédia által ismert meg valakit egy egész ország, és ez is mennyire tipikusan magyar. Akkoriban veszítettünk el egy szintén hasonló kaliberű roma festőnőt, és egy híres lmbt aktivistát is. = Sajnos ők mind a halálukban lettek igazán ismertek.

Emlékszem arra is, hogy valaki feljött a Pink&Tvanillára, és valahogy úgy búcsúzott tőle, hogy aki még nem ismeri, szánjon rá egy kis időt, és nem fogja megbánni. (A YouTube-n, a Propaganda című kulturális műsorból van egy Trillás rész ami krvajól bemutatja, milyen is volt Király Tamás).

Arra is emlékszem, hogy a mozgássérültek is búcsúztak tőle. Talán Király Tamás az (ain’tudom) aki elsők között használta esélyegyenlőségre a kifutót, és óriási álmokat teljesített ezzel. Ráadásul tényleg az alkotást, azaz a ruhát láttad, amit egyáltalán nem könnyű megvalósítani kerekesszék esetében. 👏Megcsinálta. Azóta szerencsére még sok disabled ♿ CATWALK-ot láthattunk, de sajnos rengeteg közöttük az amatőr, és roppant kínos inspiration porn is. Megkockáztatom, csak tippelek, de szerintem volt hatása a SohaNemAdomFel modellekre, és hogy Dorina is pont a divatszakértői irányt választotta magának a Corvinuszon...

Érdekesség, hogy egyszer Sia valakivel kapcsolatban kijelentette egyfajta magyarázatként, hogy a világra ható, a világot formálni is képes művészek – Weirdo-k, a vérükben hordozzák azt a plusz tehetséget, és ezért nem tudják őket jól másolni, ezért nincsenek belőlük tömegek, ezért egyediek, és stb... Az anyja szintén művészlélek, művészettörténész, tanár és kutató is volt. Van neki a világ több pontján tehetséges és ismert, vagy kevésbé ismert művész ismerőse, barátnője. Lassan 50 éve azt szokták csinálni hogy néha rajzolnak egymásnak képeslapokat, és tudatalattiban firkálgatnak rájuk tollal. Egymásnak elküldik, gyűjtik. (Egyszer láttam azt a gyűjteményt) Mindegyik tudatalattija ott van, egyedi, jellemző, mint az ujjlenyomat. – Én nem hittem el ezt a magyarázatot, nekem valahogy túl mű hogy emberek a génjükben hordozzanak ilyesmit. Erre most ősszel, bekukkantottam egy 8 éves rokon gyerkőchöz, és leültem az íróasztalához ami tisztára olyan, mint az enyém volt, és köpni-nyelni nem tudtam. Ugyanazok a firkák, ugyanazok a rajzok, ugyanaz a feszültség, érzelem, tudatalatti, és önkifejezés. Benne is ott van, és csak a jövő tudhatja mennyire bontakozik ki.

Király Tamásnak nagyon jól sikerült megvalósítania ezt. Mázlista, és ritka.

Miért?

Emlékszem még arra is, hogy a csajok és az egyetemisták amikor meglátták a hírt, és milyen emberről is szólt, azonnal elkezdtek húzni el töle. Tudták hogy felcsillan a szemem, és érteni fogom, és tetszik... De féltettek mind. A drog sem olyan jó pont, és túl provokatív is volt, és önfeláldozó. Akkoriban ráadásul mindig az a féltés ment, hogy nehogy be bántsanak ezért, vagy azért, és mert ilyen, vagy olyan vagy... 2013 még a szégyen volt... Nevetek. Kínomban. Akkoriban egy provokatívabb ember, egy grunge, mindenféle ítélkezést kapott, és kínos volt. Jah, persze ha meghaltál, akkor már nem.

Az esetemben az egész pontosan addig tartott amíg a Flóra sráca néhány Weirdo-szerű művész képpel ki nem állt mellettem. Egy pillanat alatt kioltódott a megbotránkozás. 2013-ban már ráadásul erősen egy új korszakra motiválódtam, és normálisabb énem dominált, ami nem is baj, hiszen teljesen oké ha változunk. Én a kritikák miatt viszont elkezdtem szégyenleni az olyan énemet, és ezt a mai napig nagy hibának tartom. Szégyenkezni az miatt, amilyen voltál, nem kéne, ha nem vagy sz*r ember... Csak mindig vannak akik sztereotipizálva törnek mások felett pálcákat.

Sokkalta több a tehetség a világon, csak sokakat elnyomnak, kicsinálnak. Király Tamást is ismerhette volna jobban ez az ország még életében, ha nem annyira konzervatív, és elmaradott. Ha nem csak ciki, és kínos a kreatív különc, hanem érdekes, értékes, és fontos is.

(( Lopásról annyit, hogy ma már iszonyúan sokaknak nincsen ötletük. Sia szőrnyella parókát hord, Guccsi ruhákat. Melanie Martinez masnit, a Toys filmből játékbaba dekorációt, Labyrinth-tól pillangó motívumot, az UP-ból lufikat, stb... és röhög, hogy mennyire semmit sem kell csinálnia, csak énekel, és jól meg tud élni ebből. És közben a Lady Gaga aki tényleg kreatívkodik például nem kedveli, vagy Madonna sem annyira, és sokan mások.))

0 notes

igazikutya · 1 year

Text

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2022 11

Van-e olyan párhuzamos univerzum, ahol a Kölcsey/Erkel-féle Magyar Himnuszt leszavazták, és helyette az ultrakonzervatívok nyomására az Ómagyar Mária-siralom Nagy Feró által átírt, majd hangszerelt variánsát üvöltik a feketepólós bedezsoltok a Puskás Stadionban, hogy Világnak világa, virágnak virága, keserűen kínzatul, vas szegekkel veretül! Hajrá magyarok! A valóság ennél sokkal szürkébb és kegyetlenebb. Hét napja történt, hogy bementem a bótba, és mikor már kifelé jöttem, fertőzött voltam. Engem nem igazán sújt se influenza, se kovid, ellenben a dallamtapadás nyilaitól ments meg uram ingem! Szólt a rádió, és gyanútlanul beengedtem az elmémbe egy zanzibár slágert, s lőn mentális tatárjárás, erdőtűz és pokol az hét hetedik napjáig. Egy ponton a zuhany alatt már már azt énekeltem, hogy „nem értem, két szép retek, nem értem, két szép retek-retek”

Fumiya Tanaka nem mai gyerek, az ötvenes éveit tapossa a pali, ellentétben velem, rajta ez nem látszik, de gondolom ritkán eszik rántott húst, cigizve. Ha be akarnánk lőni, hogy az elektronika mely területein van otthon, elsősorban a detroiti technoval illene kezdeni, meg a house-nak a minimal (nem a micro- hanem inkább a breezy) irányzatával, s mindez felkelőnaposan. Életműve főleg EP-kből és kislemezekből épült, így a most megjelenő One More Thing dupla album (First & Second Part) csak sorban a hatodik/hetedik albuma. Nagyon közel áll hangzásában a korábbi számokban agyon dicsért Hoshina Anniversary anyagaihoz, puha, szinte jazz-esnek tűnő (pedig jazz elemeket nem használó) nanopontos okostechno, simán táncolható és simán elfér egy kávéházban is.

Az Interferenc barátommal meglepően sok névazonosságot felmutató hollandiában élő Ferenc E. van der Sluijs akkor vált széles körben ismertté, mikor Dave Clarke 1996-ban az elektro műfaját gyakorlatilag definiáló dupla mixében, az X-Mix (Electro-Boogie)-ban felmixelte az I-f - I Do Because I Couldn't Care Less felvételét. Ja, hogy mi itt a névazonosság? Hát hogy mindketten Ferik, az I-F, vagy jelenleg IF pszeudóval elhíresült úriember neve is egy rövidítés, az Inter-Ference alakból. 12 év után, The Fetish Death címmel, egy négyszámos EP-vel jelentkezik tehát IF, a műfaj most nem klasszikus elektro, technosabb, némileg karcosabb, sötétebb, főleg innen a guillotine aljából nézve.

youtube

Mint underground elektronikával foglalkozó blog, a múlt hónapban elbúcsúztam Björktől, de nem, most nem búcsúzunk. Egy másik alien-lányról van szó, az épp egy korosztállyal fiatalabb María Lucrecia Pérez López-ről, vagyis Lucrecia Dalt-ról. A Berlinben élő, kolumbiai Lucrecia utoljára tavaly júliusban szerepelt a Zajok a nappaliból-ban, akkor Aaron Dilloway-jel készített valami fura pszichedelikus szerelmes poplemezt, korábban pedig nekem inkább a finom női lélek rezdülései kísérleti módban zenei vonalról volt meg.

Az ¡Ay! témaköre is valahol a szerelem múlandósága, és a létezés szerető örökkévalósága körül bolyong, alig van benne elektronika, a pitchfork szerint sci-fi bolero (azz!). A tíz számos történet szerint Preta, a földönkívüli entitás bolygónkra érkezve tapasztalja meg a megtestesülés időbe zártságát, a földi szerelem megfejthetetlen varázsát és ellentmondásait. Az albumot négy (feliratos) videoklip No tiempo , Atemporal, Dicen, Enviada segítettek felvezetni, értelmezni, melyekben természetesen Lucrecia alakítja Pretát.

youtube

A nyáron volt 30 éves a Warp Records legendás Artificial Intelligence válogatása, melyből nekem csak a második eresztés volt meg, s ami talán még egy fokkal jobb volt, mint a legendás első. Ezek a válogatások, és még ide tenném melléjük a német Sub Terranean Records hatrészes Dream Injection-jét azok, amiket érdemes meghallgatni, hogyha képbe akarsz kerülni, mi is volt a kilencvenes évek közepének, máig nagy hatású Intelligent Dance Music / Brain Dance / Ambient Techno / Glitch / Drill and Bass cimkékkel megragadható zenei forradalma. Ezek azok a művészek, akikre hivatkoznak, amikor a Detroit-Sheffield-Berlin zenei háromszögről írnak, és ezek a bölcsői mindannak a ma már világszerte létező zenei filozófiának, ami az IDM. A műfaj pionírjaiból sokan máig is aktívak – hogy csak az közelmúlt Zajok a nappaliból számaira hivatkozzak: The Black Dog, FSOL, Biosphere – de vannak új letéteményesei is az IDM-nek. Itt van mindjárt a holland Artefakt duó, akiknek a Delsin Recordsnál október végén megjelent Brain Dripper EP-jének öt felvételéből bármelyiket gond nélkül tudnám besuvasztani az Artificial Intelligence vagy a Dream Injection felvételei közé (az egyik track címe 1992 :-). Nick Lapien és Robin Koek totálisan Sheffield-szabatos, rendkívül kifinomult elektronikát játszik, mely mentes mindenféle hatásvadász közhelytől, és betart minden geometriai szabályt, ami ezeket a műveket „intelligenssé teszi”. Öröm volt minden perce.

Esküszöm, nem vagyok elfogult, de megint egy German Army megjelenés kapcsán írok. Az idén, ha jól számolom ötödik (gyönyörű, igényes kivitelű) kiadványát jegyzi a kaliforniai ötösfogat és fogalmam sincs továbbra sem, hogyan képesek ilyen mennyiség mellett tartani ezt a minőséget. A szintén kaliforniai Jungle Gym Recordsnál ezúttal csak digital és MC formában terjesztett Allocations of the American Nile album egy friss nyári élmény hatására született. A GeAr tagjai szemtanúi voltak a Colorado folyó elapadásának, és a saját bőrükön tapasztalták meg a szárazság hatására feléledő erdőtüzek súlyos pusztítását környezetükben. Törzsi dobgépek zakatolnak a felperzselt, fekete hamuval boritott, üszkös szintetizátorszőnyegeken, távoli csillagok ragyognak a kies sivatag szikkadt csendjében, és az album közepe táján (Trees of Paradise) mintha Genesis P-Orridge szelleme búcsúztatná a halott fák kísérteteit, az erodált, eltékozolt jövőt.

A önhurok csapdájában mondom, a jó elektro ritka, mint az igazmondó marketinges juhász: Client_03 egyike ezeknek. És még a nevét se tudjuk – lehet, ott ül szemben veled a melóhelyeden, kicsit srégen jobbra. Így viszont csak ez a különc pszeudo marad nekünk, meg a szikár, menetelős négyszámosai, melyekből az új eresztés a Sense Combiner címet viseli, és hagyományosan a londoni Astrophonica kiadónál materializálódott.

Red Axes-ék méhekké sztanyiszlavszkíjták magukat, hogy feloldódva a képzeletbeli családban hitelesen tolmácsolhassák a méh-életérzést, persze elektronkában. A négyszámos Electric Bee EP legalább olyan masszívra és redaxes-esre sikerült, mint a szeptemberi Rhythm Passage. Az átlényegülés végén pedig szárnyra kaptak a srácok (3/4).

Sejteni lehetett - vagy legalább is nekem volt egy ilyen érzésem – hogy Vril és Rødhåd közösködésének, a 2020-as Out of Place Artefacts-nak a második része még jobb lesz, mint az első. A két, szólóban is unikális technoművész erényei az Out of Place Artefacts II-n tökéletesen összegződnek. A kifinomultság, virtuozítás és arányérzék vektori eredői vezérlik a teljes albumot. Tulajdonképpen ez egy IDM lemez, de ritmikáját tekintve techno, akkor is, amikor downtempo, mert techno vastagságú masszív cölöpökre építkezik. A törtek, vagy a négynegyeden belüli tört átstruktúrálások nem idegenek egyiküktől se, Mike Bierbach (Rødhåd) ezt keményebb, borostás, Vril plasztikusabb, folyékony vagy ködszerű formában éri el, itt pedig ezek is keverednek, váltogatják egymást, úgy, hogy a teljes 65 perc alatt a sz��nvonal egyeletes marad. Nagyon mesteri a Pangaea/Weltron nyitány, majd az első peak a Nimbus MM (2000)/Astrolabium etap, majd a közepén a Nibiru a második. A tizedik Security Loop bólogatós/csattogós electro downbreakje után (mach muzik, wir machen muzik, also) aztán érkezik a harmadik tetőpont, a Vanitas már dubtechno felvezetést kap, hogy vérbeli technóvá őrüljön, amit a Kozmogenesis visszapuhít trance-es dubtechnóvá, majd megint megnyugszik minden. Az album a WSNWG Records gondozásában jelent meg - ez Rødhåd berlini stúdiójának a neve – és bejelentkezett az idei év Top 12 albumai közé.

Ivan Pavlov morogva lépett be a nappaliba – kinek a fia vagyok? valakinek a fia vagyok! nem mindegy kinek a fia vagyok? Persze nem is ő morgott, csak a szintetizátorai, ők voltak Ivan igaz hangjai, a megszűrhetetlen, cenzúrázhatatlan igazság hangjai, akik helyette beszélnek. Persze sose volt ilyen, ez csak az én fikcióm a fickóra, de mindig ez jut eszembe, ha nevére pillantok, ami a CoH, és mint az tudható két jelentéssel bír, egyfelől a fent elmormolt Son cirilül, másfelől meg van egy ködös magyarázat több helyütt, az aludj vagy ámodjra, de az meg sehogyse jön ki oroszul, angolul, keverve se – hagyjuk, , ha tudsz megfejtést, írd meg! Ami biztos, 1995-ben lépett a haldokló északra, Svédországba. Nagyon sok jó lemezzel bír Ivan, és ezek között a teljesen saját anyagok mellett komoly súllyal bírnak a különféle kollaborációi is ismert (Peter Christopherson, Cosey Fanny Tutti) és kevésbé ismert arcokkal. A COH meets Abul Mogard nálam az utóbbi kategória, másoknak meg lehet nem, hiszen Guido Zen egy tízéves pályafutással bíró, kb húszlemezes előadó, és olasz művészfilmek zeneszerzője is az IMDB szerint.

JK Flesh aka Justin Karl Michael Broadrick olyan korrekt wikipedia oldala van, hogy nem hiszed el! Az emberből simán kinézem, hogy ő maga írja és frissítgeti, kábé annyi energia rejtőzhet benne 3 marvel szuperhősben összesen. A Sewer Bait album a cizelláltabb, kifinomultam oldalát világítja meg JK-nek, nem ez a falhozvágó, üvöltözésekkel tarkított noisestream, hanem inkább minőségi, nappalibavaló rhytmic noise-techno elegy, és nagyon jól áll neki, ha éppen nem puzséri decibelekkel zúzza dobhártyánkat, hanem átadja magát az szolid intellektusnak. Azért a lemez kétharmadánál persze beborulnak a dolgok, mint zsákosbilbó plafonja angrygandalf idején, a mélyből kivezetőnek szánt Gutter Levelt a Zóna szomszédságában lévő város vasutasainak szakszervezete szponzorálta, hogy a zárásra annyi energiával végezzük, mint egy végletekig elhasznált mosogatószivacs az akna mélyén. A kiadvány a The Bug-os Kevin Martin berlini kiadójánál, a Pressurenél jött ki.

Utána néztem, 2019. szeptemberében (San LP/Session Extend EP) írtam először az UVB76-ról, majd másodszor 2020. decemberében (Iwia Garden EP). Hogy frissítsünk, ez az a velejéig underground páros, akik nevüket az orosz zümmögőről származtatták, franciák, Gaëtan Bizien és Tioma Tchoulanov kettőse, és zseniális industrial/dub/noise anyagaik vannak (voltak). Probléma, hogy nagyon nehezen követhetőek, minden lemezüket más kiadónál adják ki, és gyakran váltanak pszeudót is, és szó szerint vadászni kell őket, még a mai szuperinformatív kor közepette is. Egy ilyen pszeudó kapcsán írok most, ez az NZE NZE, amelyben a páros a Sacred Lodge illetve Coldgeist néven működő szintén francia Matthieu Ruben N'Dongo-val bővült trióra. A Teenage Menopause Recordsnál – ez a neve! : ) – megjelent Adzi Akal tulajdonképpen rokona a korábbi UVB-76-os zseniknek, talán kevésbé finom, azt is mondhatnám, hogy mocskos, mint a Párizs külvárosi US 25-ös kiemelt útszegélykő, ilyenkor, november idején, és bár semmi életrajzi adatom nincs a harmadik tagról, de ő pofázza, dervülten kántálja végig az anyagot, és sejthetően innen érkeznek a francia afrikai/arab hatások, utalások – az album címe az ilyen téren megbízhatatlan gfordító szerint a nyugat-afrikai ewe nyelven azt jelenti: meg fogja viselni Akalt (ez biztos téves) a bandanév pedig Egyetlen, Egyetlen. Szóval ebből a mixtúrából született egy sokszor sodró, energikus, máskor mélyre merülő, de végig nagyon feszes, és kifejezetten érdekes, komoly zenei anyag, ami helyenként a korai Korai Örömmel is mutat rokon vonásokat. Nem tenném az UVB-76-os kedvencekkel egy polcra, de eggyel alatta marhajól mutat.

Hermione Frank igazi leftfieldista, bármilyen, akár táncorientált anyaggal rukkol ki, az nagyon hallgatós, figyelős lesz. Az új – és még csak második – rRoxymore album a Perpetual Now címet kapta, mindössze négy felvételből áll, és össz. játszási ideje így is 39 perc, szóval ez inkább minialbum. Azt nem állítom, hogy csajos, de hogy lekerekített, játékos és utazós, azt igen. Szeptemberben a The Young Gods kapcsán már Terry Riley-ztam, most az album közepén hallható Sun in C kapcsán tehetném, de ez nem konkrét átirat, csak egy finom utalás, afféle napba hunyorgós, szégyenlős hommage.

A berlini Stroboscopic Artefacts kiadó idei egyetlen kiadványa még év elején volt, és az egykor 8-10 alkotót aktívan pörgető, és évi tíz+ lemezt kiadó Stroboscopic feje, Lucy (Luca Mortello) – aki DJ-ként egyfolytában a világot járja - talán némi motivációs céllal izzíthatta be a másik zászlóshajóval Rrose-zal (Seth Horvitz) közös pszeudójukat, a Lotus Eater(s)-t. A 2018-as Desatura EP után a Plasma a második kiadványa duónak, ezúttal LP. Vakteszten rettenet nagyot buknék, ha fel kéne ismernem a Plasma alapján a szerzőinket, mert ez egy nagyon kevés zajból, plasztikus dobokból, szürke elektronfelhő-zizegésből felépített, pincehideg, szinte meditatív anyag (plazma), ami amúgy nincs távol egyiküktől sem – pláne a kiadótól - úgyhogy valószínűleg nálam van a hiba, és nekem voltak felfokozott elvárásaim a két nagyágyú feltűnése kapcsán. Na, kimondom: kicsit csalódtam.

Megjelenések:

Artefakt - Brain Dripper [2022, Delsin][EP] Client_03 - Sense Combiner [2022, Astrophonica][EP] COH & Abul Mogard - COH meets Abul Mogard [2022, Houndstooth][LP] Fumiya Tanaka - One More Thing (First Part) [2022, Sundance][LP] German Army - Allocations of the American Nile [2022, Jungle Gym][MC] I-F - The Fetish Death [2022, Viewlexx][EP] JK Flesh - Sewer Bait [2022, Pressure][LP] Lotus Eater - Plasma [2022, Stroboscopic Artefacts][LP] Lucrecia Dalt - ¡Ay! [2022, Rvng Intl.][LP] NZE NZE - Adzi Akal [2022, Teenage Menopause][LP] Red Axes - The Electric Bee [2022, Shall Not Fade][EP] rRoxymore - Perpetual Now [2022, Smalltown Supersound][EP] tëlemek - Valehdella [2022, Sin Hilo][EP] VA - The Worst Edits Vol.4 [2022, M3MB3RS 0NLY][EP] Vril & Rodhad - Out of Place Artefacts II [2022, WSNWG][LP]

Traxxemle

Massimilliano Pagliara (öröm lehet ilyen dallamosan bemutatkozni) és Curses - Pepper on the Tongue-ja az izlandi Gus Gus korábbi korszakának kedvelt darabjaira hajaz. Ez az a korszak volt, mielőtt elkezdtek úgy ellágyulni mint polivinylclorid a sugárzó hő hatására. Ilyen szépen buzizni kevesen tudnak - mondja Bayer Zsóti vállamat veregetve, trikolórral nyálát és sós könnyeit törölgetve – de félreértettél, mert megjegyzésem szigorúan zenei értelmben értendő, még akkor is, ha a múltkor negyvenes tanárnéninek néztem a szkrollozás közben elsuuuhanooo Birgir Thorarinsson fotóját a fészen.

Maruwa, aka Maria Believskaya az élhető világ/emberi jogok törésvonalán túlról, Szentpétervárról, ám egy londoni labelnél adta ki negyedik kislemezét, s meg lennék lepve, ha a hölgy már nem valahol Európában lenne azóta. Ő az a tini, aki hibátlanul integrálta az ezredforduló környékének, ma már old schoolnak nevezhető ismertetőjegyeit muzsikájába, és ezt főleg a tavalyi Steel City Dance Discs Volume 24 lemezén hallhattuk. A mostani Liquid Night EP már zsengébb produktum, de a címadó felvétel bekerült a Traxelektorba.

Traxelektor 2022 11 Spotify playlist

(78/92, 7:01/8:25, 85%)

Traxelektor Playlist 2022 11

µ-Ziq - Pentagonal Antiprism [Hello, Planet Mu] Actress - Fragments of a Butterfly’s Face (Edit) [Dummy Corporation, Ninja Tune] Architectural - Arquitectura Psicodelica [Equal Deep, Self-Released] Architectural - Blue Garden [Equal Deep, Self-Released] Architectural - Project 8 [Equal Deep, Self-Released]

Artefakt - 1992 [Brain Dripper, Delsin] Artefakt - Brain Dripper [Brain Dripper, Delsin] Artefakt - Rail [Brain Dripper, Delsin] Artefakt - The West [Brain Dripper, Delsin] ASC - Oceans [A Storm In Space, Auxiliary] ASC - Nectar [Quantum State, Auxiliary]

Client_03 - Sense Combiner [Sense Combiner, Astrophonica] Client_03 - Morality_Corruption_Splice_Pointer [Sense Combiner, Astrophonica] COH & Abul Mogard - Traverse Within [COH meets Abul Mogard, Houndstooth] CT Kidobo - Infophysix Dub [Malaise EP, Nocta Numerica] Daniel Avery - Near Perfect [Ultra Truth, Phantasy Sound] Daniel Avery & HAAi - Wall Of Sleep [Ultra Truth, Phantasy Sound]

Developer - Everything Vibrates [Muted Icons, Modularz] Developer - Ethnic Rooted [Muted Icons, Modularz] Developer - Ancestral Communcation [Muted Icons, Modularz]

DJ Plead - Louca [Quick EP, Livity Sound] DJ Plead - El Es [Quick EP, Livity Sound] Dogs Versus Shadows - Pier Collapse in Slow Motion [Oracle Mama Dot, Subexotic]

Elektronik Body Girl - Jiburi No Yume [EBG, Emotional Response] Elektronik Body Girl - Alba Blues (Tolouse Low Trax Remix)[EBG, Emotional Response] FaltyDL - One Hitter [A Nurse To My Patience, Blueberry] Fumiya Tanaka - Singers [One More Thing (First Part), Sundance] Fumiya Tanaka - Ky [One More Thing (First Part), Sundance] German Army - Trees of Paradise [Allocations of the American Nile, Jungle Gym] German Army - The Cost of Inaction [Allocations of the American Nile, Jungle Gym] German Army - Finding Only Dust [Allocations of the American Nile, Jungle Gym] German Army - Allocations of the American Nile [Allocations of the American Nile, Jungle Gym] Hieroglyphic Being - When Situations Get 2 Deep (Original Mix)[There Is No Acid In This House, Soul Jazz] Hieroglyphic Being - We Are The Light Vessels [There Is No Acid In This House, Soul Jazz]

iF - Executrix [The Fetish Death, Viewlexx] iF - Diana's Lab [The Fetish Death, Viewlexx] Indio - Phoenix (E.R.P. Remix)[Phoenix, Detroit Dancer] JK Flesh - Sewerbait [Sewer Bait, Pressure] JK Flesh - Gutter Level [Sewer Bait, Pressure] JK Flesh - Flushed Away [Sewer Bait, Pressure] JK Flesh - Cruiser [Sewer Bait, Pressure] Jodey Kendrick - Village of the Damn Fine [Village Of The Damn Fine, Djak-Up-Bitch (DUB] Jodey Kendrick - Totternhoe Castle Red Kites View [Village Of The Damn Fine, Djak-Up-Bitch (DUB] Jodey Kendrick - Ashridge Forest Tatsumaki Tree [Village Of The Damn Fine, Djak-Up-Bitch (DUB]

Juzer - Layer Of Moleman (Unit Moebius Anonymous Remix)[Layer Of Moleman, Rubber] Lotus Eater - Pendulum [Plasma, Stroboscopic Artefacts] Lotus Eater - Filament [Plasma, Stroboscopic Artefacts] Lucrecia Dalt - Enviada [¡Ay!, Rvng Intl.] Lucrecia Dalt - Atemporal [¡Ay!, Rvng Intl.] M3MB3RS 0NLY - The Day Will Come When We All Must Bowdown [VA - The Worst Edits Vol.4, M3MB3RS 0NLY] M3MB3RS 0NLY - Fake News [VA - The Worst Edits Vol.4, M3MB3RS 0NLY] Marco Zenker - Far Out G [Channel Balance, Ilian Tape] Marco Zenker - Carefree [Channel Balance, Ilian Tape]

Maruwa - Liquid Night (Original Mix)[Liquid Night, X-Kalay] Massimiliano Pagliara & Curses - Pepper on the Tongue (Original Mix)[ See You In Paradise, Permanent Vacation] Mister Water Wet - Classicfit [Top Natural Drum, Soda Gong]

Nina Kraviz - This Time (Terrence Dixon Remix)[This Time, Nina Kraviz Music] NZE NZE - Zis Da Tang Zis [Adzi Akal, Teenage Menopause] NZE NZE - Yemendzime [Adzi Akal, Teenage Menopause] NZE NZE - Nkoudang Medza m'Otoughe [Adzi Akal, Teenage Menopause] NZE NZE - Moadzang [Adzi Akal, Teenage Menopause] NZE NZE - A Kele Nkoo Oking [Adzi Akal, Teenage Menopause] Orlando Voorn - Sci-Fi Angel (Electro Mix)[Sci-fi Angel, Goldmin] Orlando Voorn - Amazone [Sci-fi Angel, Goldmin] Plaid - Wide I’s [Feorm Falorx, Warp]

RDS - 2312 [Suite, Kalahari Oyster Cult] Red Axes - The Electric [The Electric Bee, Shall Not Fade] Red Axes - Next One Is Bill [The Electric Bee, Shall Not Fade] Red Axes - Axes In The Sky [The Electric Bee, Shall Not Fade] rRoxymore - Sun in C [Perpetual Now, Smalltown Supersound] rRoxymore - Fragmented Dreams [Perpetual Now, Smalltown Supersound]

Sam KDC & Flaminia - Bitter Root [Grounding, Samurai Music] Samuli Kemppi - Sustain [Cause And Effect, Hidden Tapes] Samuli Kemppi - Release [Cause And Effect, Hidden Tapes]

Shinedoe - Wake Up [Freedom Riders, MTM] Shinedoe - Shine [Freedom Riders, MTM]

Steffi - Irreversible Cessation [The Red Hunter, Candy Mountain] Suburban Knight - French Sisaque [Hi8tus, Deeptrax Records]

Tanya Tagaq - Tongues (Backxwash Remix)[Tongue North Star Remixes, Six Shooter] Tanya Tagaq - Colonizer [Tongue, Six Shooter] Tanya Tagaq feat. Kronos Quartet - Colonizer (Joel Tarman Remix) [Tongue North Star Remixes, Six Shooter]

tëlemek - Vedenalainen Matkailu [Valehdella, Sin Hilo] tëlemek - Planetary J [Valehdella, Sin Hilo]

The Bug feat. Moor Mother - Fuck With Me [Absent Riddim, Pressure] Tim Koch - Rick Motors [Volplaning, Central Processing Unit] Tipper - Groundscore [Marble Hunting, Tippermusic] Vril & Rødhåd - Vanitas [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Security Loop [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Nimbus MM.flac [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Nibiru [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Kosmogenesis [Out of Place Artefacts II , WSNWG] Vril & Rødhåd - Astrolabium [Out of Place Artefacts II , WSNWG]

#traxelektor #zene #zeneajánló #zenekritika #music #underground #electronic

1 note · View note