#magyar énekes

[isemykal]

Még mindig az én húgom az, akit nem fedeztek fel.😌

#énekes #magyar #hungary #ének #zene #cover #feldolgozás #hallgasd meg #tehetség #billie eilish cover #happier than ever cover #magyar lány #dal #csodálatos #egyedülálló

[zeroz2ro]

Street fighter miniszterelnököm social oldalai, aki képes egy énekes születésnapjáról is posztolni, de amikor soha nem látott támadás érte a magyar katonákat Koszovóban akkor csendben van. Az olasz miniszterelnök már tegnap este elítélte a támadást.

[retisonic]

18. Emma Anderson- Pearlies

Biztos mindenki emlékszik a 2015. december 5-i posztomra, amiben leírtam, hogy miért a Lush az egyik kedvenc zenekarom, így hál istennek ezt most nem kell újból elmesélnem. Elég sok nyomorult dolog történt 2023-ban, de azért kicsit úgy is fogok majd rá emlékezni, hogy ez egy ilyen Lush-év is volt egyben, ami nem kicsit jobbá teszi az egészet. Év vége felé a majdnem a semmiből jött ez a lemez, nyáron végre újból kiadták vinylen a három Lush sorlemezt, és kis csúszással, de idén végre elolvastam Miki Berenyi önéletrajzi könyvét, ami hát egy iszonyú jó olvasmány volt. Simán a legjobb ilyen zenész memoár, ami valószínűleg még annak is érdekes lenne, akinek fogalma sincsen, mi az a Lush. Általában amikor ilyen könyveket olvasok, akkor mindig az szokott lenni, hogy alig várom, hogy vége legyen a gyerek- meg fiatalkori emlékeknek, és jöjjön a zenés rész, de Miki Berenyinek annyira zavaros, nyomasztó és elbaszott, ugyanakkor iszonyú érdekes gyerekkora volt, hogy kb azt kívántam, hogy bárcsak erről szólna az egész cucc. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a kiinduló pont egy 1956-ban Londonba menekült jólelkű, de iszonyat szétcsúszott apuka, Berényi Iván, aki szabadúszó sportújságíróként vesz részt a tokiói olimpián, ahol összejön egy helyi hostess lánnyal, Yasuko Nagazumival, aki később közepesen ismert színésznő lesz, még egy James Bond filmben is szerepet kap (You Only Live Twice). Nem lövöm le a poént, de egyikőjük sem lesz egy mintaszülő, el is válnak, és a kis Miki megkapja kvázi anyapótléknak a perverz, konkrétan  náci, magyar nagyanyját. Persze a későbbi részek is érdekesek, még nekem is, aki azért elég sokat olvasott a Lushról korábban. Pl. azt nem tudtam, hogy Mikinek és ennek a posztnak a főszereplőjének, Emmanak végig ennyire feszült volt a viszonya, és hogy milyen nagy volt a rivalizálás kettejük között. A könyv nem fest túl jó képet Emmáról, a történetben nagyjából ő végig a rossz arc, és nyilván jó lenne meghallgatni az ő oldalát is, de mivel Miki a könyvben sokszor magát sem kíméli, ezért simán el tudom képzelni, hogy nagyrészt úgy történtek a dolgok, ahogy itt meg lettek írva. Persze valószínűleg ez a rivalizálás is kellett ahhoz, hogy a Lush gyakorlatilag egy hibátlan életművet hagyjon maga mögött 1997-ben. Azóta volt egy újjáalakulás 2015-16-ban, de a régi sérelmek miatt elég rövid életűre sikeredett, a lányok megint összevesztek, és így sajnos csak egy négyszámos (és elég jó) EP kiadása fért bele.

Ez az újbóli feloszlás kicsit olyan, mint egy válás egy gyereknek. Szomorú meg minden, de legalább onnantól két helyről jönnek a jó zenék. Miki kiadott két elég menő lemezt a Piroshka nevű zenekarával, Emma meg összeszedte a dalfoszlányokat, amiket az újjáalakuláskor írt, és most befejezte őket. Valószínűleg a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem akart senkivel sem közösködni, ezért a lemezen kb csak egy számítógép a társa, amivel összerakta a dobokat, minden egyéb más hangszeren ő játszik. Mivel alapvetően ezek a dalok eredetileg az újjáalakuláshoz készültek, ezért nem csoda, hogy a lemez hallgatása során sokszor eszünkbe jut a Lush, méghozzá a korai, dreampop/shoegaze Lush, de ez egyáltalán nem zavaró meg erőltetett. Eleve, csak így egy pillanatra eszünkbe jut, aztán utána már inkább csak arra gondolunk, hogy ez a szám is milyen jó. Pár kritika amúgy a Beach House-hoz hasonlítja a hangzást, és azt hiszem, hogy ezt a hasonlatot értem is a néhol ambientes megszólalás miatt. Ami még érdekes, hogy azt így lehetett tudni, hogy Emma soha nem volt egy magabiztos énekes, ezért Lush-ban tök kevés olyan szám volt, amit végig ő énekelt, inkább csak így a háttérben vokálozott a gitározás mellett. Ehhez képest itt ez tökre nem észrevehető, tök jól illik a hangja a dalokhoz, és bár valószínűleg a Voiceból senki nem fordulna meg, de szerintem tök szépen énekel.  Lemez hangulata kicsit szomorkás, ami 2023-ban eléggé érthető. Azért nem ilyen lehangolóan szomorú, mint mondjuk egy Mount Eerie lemez, de valószínűsítem, hogy egy átlagember, azt mondaná, hogy ELVONT és ÉRFELVÁGÓS!

Kár, hogy csak novemberben jelent meg ez a lemez, mert szerintem, ha még többet hallgattam volna, akkor a listámon még előrébb lenne. Mindenesetre megnyugtató, hogy úgy tűnik, hogy a nagy shoegaze visszatérők nem tudnak hibázni.

Kedvenc számok: I Was Miles Away, Bend The Round, Xanthe, Willow and Mallow

[berendmiklos]

Ma a Müpánál voltunk gyerMeknapon, és az ilyenkor szokásos általános őrület kellős közepén egyszer csak megtorpantam, és nejemhez fordultam

Te is úgy hallod, mintha a színpadon az énekesnő azt énekelné, hogy "He, he, heterogén"???

Ne marháskodj már, ez egy gyerekműsor...

Oké, hazakeveredtünk, nézem a műsorban, ki volt az énekes, látom, hogy Lovászi Edina, és hagyján, hogy TÉNYLEG azt énekli, hogy "He, he, heterogén" egy kutyusokról szóló számban, de ezen kívül van neki egy Export című száma, ami igazából a kiwi madárról szól, miszerint "Export - kiwi- kiwi- kivitel", de akkor ugye kellett egy Import című szám is, ezen kívül úgy látom a legnagyobb sláger a Variáció címet viseli, de van dala aminek "Taktika" és van, aminek "Fatális" a címe.

Ha végtelen számú univerzumot feltételezünk, akkor statisztikailag kell lennie egy lingvisztika szakos gyermekdal-énekesnek, ez ezek szerint nekünk jutott. Úgyhogy javaslom a magyar tumblr-nak himnuszként, hogy

"Mindenféle fajta

He, he, heterogén"

#Youtube

[drakvuf]

Állítólag Gáspár Laci, állítólag a szegedi Mayer Lauránál…

#szeged #bors #gáspár laci #mayer laura #sodi

[onsieluenkeli]

A törésekről, a megosztottságról jutott az eszembe egy érdekes és talán tanulságos történet.

Az emberek nagyon megosztottak tudnak lenni, és ha megfigyelitek... a döntő többségük legalább 50 év körüli vagy idősebb. Egyszerűen nem képesek másként, szinte csak fekete-fehéren gondolkozni mindenről. Tényleg van bennük valamilyen 1 bites féle logikázás.  Szeretlek vs Gyűlöllek. Barát vs ellenség. Jó vs Rossz. Baloldal vs Jobboldal. Stb...

Régen mindig azt hittem hogy a kor miatt olyanok... Boomerek. Viszont az elmúlt években azért akadt jó pár író, zenész, énekes is, akik rendre rácáfoltak mindenre... legalábbis az én szememben. És sokuk nem magyar volt. (Mark Hamill)

És egyszer csak leesett, hogy azok a nálunk lévő folyton csak negatív és betokosodott idős emberek úgy szocializálódhattak egészen gyerekkoruktól, hogy sosem tanították meg kreatívan és spektrumokban őket gondolkozni. És ez nagyon igaz lehet még azokra a szomszédos országokra is, amelyek a Szovjet rendszerhez tartoztak. Nem tudom mentálisan milyen lehet most az élet Szlovákiában, vagy Ukrajnában... De valami azt súgja, hogy jól sejtem mennyire frusztráló és nehéz lehet az idősebbeknek arra is. Amikor valakit kudarc ér, trauma, csalódás... egy fekete-fehér gondolkozású idősnek sokkalta nehezebb lehet feldolgoznia, mint egy mai, modern, tájékozott, kreatív és lazább fiatalnak.

Amúgy képesek lennének ők is megváltozni, de csakis segítségekkel. Magyarországon viszont duplán szomorú a helyzet hiszen rengetegen elhagyták az országot, és akik emigráltak nem tudnak úgy beszélni a szüleikkel, és a nagyszüleikkel.

🤔 Igaz, azért a távolság sem a legjobb kifogás... Mert erre eszembe jutott hogyan hatottak a túlspartiak rám, és tanítottak több megértésre, és türelemre.

Körülbelül 2017/18-ban (is) eléggé lekötötte a figyelmemet Lena Dunham, aki éppen akkor a Camping című sorozatát készítette Jennifer Garner-rel, és Juliette Lewis-el. A sorozat elképesztően sz@r lett, viszont a csajok viccesek, és imádnivalóak voltak, és kínjunkban úgy ajánlották a filmet, hogy legalább azért nézzétek meg mert „nő” rendezte. <- Hülyék.

Arra is emlékszem hogy miattuk elég sok rendezőNőre kerestem rá kíváncsiságból, és közöttük volt Sarah Polley is. Gyerekkorunk egyik legnagyobb kedvence/szerelme akit már családtagnak könyveltünk el. A legtöbb mozdulata, nevetése, monológja bevésődött, és rajongóként nekem (is) elképzelhetetlen volt, hogy másmilyen legyen. (Azért persze a realista énem másképp szólt, de néha van az úgy, hogy egy igazán szép illúziót nehéz elengedni).

Szóval pont akkor sikerült megtalálnom amikor egy agyrászkódás miatti brutális migrénnel és depresszióval küzdött. Tényleg sz@rul volt nagyon, és tudott rólam ő is, és azon kevesek közé tartozott aki nagyon bántó volt velem is. Hát igen... tőle jobban fájt, és hirtelen majdnem otthagytam a francba, ostobán és fekete-fehéren gondolkozva... De akkor beugrott sok minden amire az amerikaiak tanítottak, és inkább adtam Sarah Polley-nak és magamnak is több türelmet.

Igaz nem naponta néztem rá, és még csak nem is hetente... De a hírek, az interjúk, a munkái, és a tevékenysége alapján fokozatosan elkezdtem megismerni Sarah Polley-t a RendezőNőt, és egyetlen 1 percet sem bánok abból amit végülis rászántam. Nagyon különleges, érdekes, és sokszor pont olyan mint bárki ezen a bolygón. Félénk, sérült, zseniális. Jó szívű, harcos, és fáradt. Szeretnivaló, és vicces. Egy másik polcra került a szívemben, és sokkalta jobban respektálom ma már, és emberibb.

Ha úgy teszek anno, hogy fekete-fehéren gondolkozom, és egy rühellek mellett otthagyom, ma sokkalta szegényebb lennék. Mert igenis, menő volt azt igazi Saraht fokozatosan megismerni és megérteni. A filmjei pedig nagyon jók, és értéket képviselnek.

Link ➡️ https://hazlitt.net/longreads/evolution-sarah-polley ⬅️

((Ez egy baromi jó irodalmi, és művész portál))

Ma, Magyarországon az idősebb emberek többsége (tisztelet a kivételnek) csak a végletek mentén képes gondolkozni, és elkönyvelni másokat, és sokuk tényleg ìrtóra negatív, rosszmájú, irigy, bántó, és gonosz. Ezt pedig nem csak én látom, és veszem észre.

És habár közvetetten biztos hogy a rendszer is felelős ezért, de azért lássuk be 2024-et írunk, és a cselekedetdiért elsősorban mindenki önmaga felelős.

>> Gondoljatok bele, hányan vannak akik úgy gúnyolják körbe Flórát, hogy fogalmuk sincsen arról mennyi diploma, gyakorlat, és élettapasztalat van mögötte. És ő tényleg ért a gyerekekhez, a bátyja pedig Munk Veronika gerincű újságíró. Nem Terézia a Flóra, de nem is olyan hitvány mint azok a seggfejek akik sokszor ítélkeznek rajta. Vagy itt vagyok én akit ezer féleképp próbál lealázni, és kioktatni jó pár idős, személyes határokat átlépve, miközben fogalmuk sincsen sokszor mekkorákat tévednek. És rájuk is érvényes sajnos az, hogy nincs is szándékuk arra, hogy az egybites kedvellek vs gyűlöllek mentalitásból kilépjenek. <<

.

[madarashirek]

Énekes madarak változatos seregének lágy dallama száll a marosi erdőkben - Magyar Állatvédelem

#madár #madarak #madarashírek

[metalindex-hu]

WOLFHEART, BEFORE THE DAWN, HINAYANA (2023.11.15. Barba Negra Blue Stage)

WOLFHEART, BEFORE THE DAWN, HINAYANA (2023.11.15. Barba Negra Blue Stage) - https://metalindex.hu/2024/02/04/wolfheart-before-the-dawn-hinayana-2023-11-15-barba-negra-blue-stage/ -

Nagyon bírom Tuomas Saukkonent. Alapvetően az összes zenekarát szívesen hallgatom, legyen szó múlt béli ténykedésről vagy jelenkori aktivitásról. Az, hogy a csávó egy multitalentum az egy dolog, de ami igazán fontos az az, hogy minden érdemleges, amihez a neve köthető. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden bandáját egyformán kedvelem, de mindet szívesen hallgatom. Legközelebb hozzám a Before The Dawn áll, melynek újjáalakulását hatalmas örömmel fogadtam. Az pedig, hogy a turnénak magyar állomása is lett, még üdvözítőbbé tette a dolgot.

Az előzenekari státuszt az amerikai Hinayana töltötte be. A csapat kiváló választás volt. Nem mellékesen az új albumuk is jól sikerült. Úgy vélem a Shatter and Fall nagy előrelépés az első lemezhez képest. Náluk talán igaz lesz a sokszor emlegetett ökölszabály, miszerint a harmadik lemez lesz a vízválasztó. Én mindenesetre kíváncsi vagyok, merre visz a csapat útja. Én azon sem lepődnék nagyon meg, ha néhány év elteltével főzenekari státuszban köszöntenénk őket a színpadon.

Aztán következett számomra az est fő attrakciója a Before The Dawn. A csapatra én viszonylag későn kattantam rá. Igazából akkor kezdtem el a legtöbbet hallgatni őket, amikor már nem is voltak aktívak. 11 év után aztán életjelet mutatott a csapat, sőt a hír is elterjedt miszerint új lemez és turné is várható. Az új énekessel, már a bemutatása kapcsán megbarátkoztam. Az „american dream story” meg hab volt a tortán, ahogyan a csapatba került (a finn The Voice-ban énekelte a Deadsongot, ami annyira jól sikerült, hogy ő lett banda új énekese). Bár már ez az előadás kimondottan jól sikerült, nagyon kíváncsi voltam, hogy fog majd működni egy teljes koncert alatt.

Jelentem Paavo, kb. úgy nyomta le a bulit, mintha az elmúlt 10 évben is ezt tette volna. Kiváló énekes, akin nem mellesleg érezni lehetett azt a hihetetlen örömöt, hogy ő lett az egyik kedvenc zenekara énekese. Hihetetlen jól nyomta! A tiszta énekes részek többször okoztak libabőrös pillanatot számomra. A setlistről meg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Egyből a kezdő hármasnál fülig ért a szám Unbreakable, Destroyer. My Darkness). Az Stormbringers nagyon király album lett, amit jól mutat, hogy az új nótákat ugyan az a nívó jellemzi, mint a korábbiakat (Chains!!!).  A remekbeszabott koncertet a Deadsong zárta. Így kell ezt a visszatérés dolgot csinálni.

Aztán Tuomas a dobokról frontemberi pozícióra váltott, és következett a főbandai státuszt betöltő Wolfheart. Bár nekem a csapat sokkal sablonosabb, mint a Before The Dawn, kíváncsi voltam rájuk, mivel kiváló koncertbanda hírében állnak. Nekem a legnagyobb bajom az a csapattal, hogy nagyon egykaptafa nótákat írnak. Vannak kiugró részletek, esetleg egy-egy nóta, de számomra összességében ennyi ez a történet. Bár megjegyezném, hogy az utolsó the King Of The North, a csapat legváltozatosabb albuma lett. Egyáltalán nem rossz, amit csinálnak, sőt, de valahogy annyira sosem kapott el, mint  Tuomas többi ténykedése (majd talán ha feloszlanak, tudom rossz vicc volt, de a Before The Dawn esetében is így történt).

A koncert ennek ellenére remek volt. Nem véletlen a hírük, tényleg jól működnek színpadon. Frontemberi státuszában Tuomas sokkal jobban kiteljesedett. Vagelis Karzis-al karültve valami úgy néztek ki, mint valami újkori barbárfivérek. A setlist szinte minden korszakott megidézett. Számomra csúcspontok az új lemezes Skyforger és a The King voltak. A 2022-ben megjelent King Of The North véleményem szerint változatosságával a csapat egyik legjobb albuma lett. Kiemelném még a Strength and Valor-t és alapszettet záró The Hammer-t. Aztán kaptunk egy ráadást is a The Hunt képében.

A Hinayana jövőjét kíváncsian szemlélem. Remélem a Before The Dawn még sokáig aktív marad és ilyen lemezekkel, koncertekkel áll elő. A Wolfheart-nak meg ugyan ilyen elánt kívánok minden téren.

Képek: Bende Csaba

#Koncertbeszámolók

[bdpst24]

11 OSCAR-DÍJRA JELÖLT, GOLDEN GLOBE-DÍJAS FILMBEN SZEREPEL DOBAI ATY

11 OSCAR-DÍJRA JELÖLT, GOLDEN GLOBE-DÍJAS FILMBEN SZEREPEL DOBAI ATY

Óriási sikernek örvend a magyar mozikban január 25-e óta vetített Szegény Párák c. film, melyben a magyar színész – énekes, Dobai Aty is szerepet kapott. A megjelenése óta 51 nemzetközi díjjal büszkélkedő filmben Emma Stone alakítja a főszerepet, aki egyébként a Golden Globe-díjátadón elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó díjat.  A forgatásról, a tapasztalókról és természetesen a sztárokról…

View On WordPress

#GOLDEN GLOBE

[partyanimalshu]

Auguszt Bárió az első magyar énekes, akit meghívtak a Beatleweek-re, Liverpoolba.

A Beatles rajongók Mekkájába, Liverpoolba (Anglia) hívták meg az Ad studio frontemberét, Auguszt Báriót, akit a Páratlan páros és az Álmaimban Amerika előadójaként ismer az ország. 8 koncert 5 nap alatt, mindez egy eseményen, Liverpoolban, köztük a legendás Cavern Clubban, ahol Bárióék kétszer is felléptek mindvégig tomboló sikertől övezve, ez az ott töltött napok összegzése. A feszített tempó mellett az is nehéz volt a fiúknak, hogy a koncerteken csak 15 perc állt rendelkezésre a színpadra való le- és felpakolásra. A koncertek már délben elkezdődtek, az utolsó koncertet hajnali fél háromkor adták a srácok. A minden év augusztus utolsó hetében megrendezett programon minden a Beatlesről szól, idén 70 zenekar vett részt az eseményen, ahol a koncertek mellett előadások és bolhapiac is található. Érkeztek előadók Chiléből, Argentínából, Japánból, Dániából, Finnországból, az USA - ból és Bárióék egyetlenként Magyarországról, egészen pontosan Magyarországról és Ausztriából, hiszen a szólógitáros Thomas osztrák. Báriót a Beatles szeretetével még hetedikes korában Kaposváron fertőzte meg Gál Gábor barátja, aki ezúttal basszusgitárjával kísérte el Báriót. A doboknál pedig az az Ősze Gergő ült, aki pár éve Báriót hívta meg a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemre vendég fellépőnek növendék koncertjére, ahol a karmester az a Stewe Sidwell volt, aki többek között a Bohemian Rhapsody film vagy Robbie Williams zene producere is. Bárió és zenekara, az Auguszt Bario Band óriási sikert aratott Liverpoolban, még a koncertekre íródott angol nyelvű saját dalaikat is kitörő örömmel fogadta a közönség. Az utazásból még csak most kezdenek feleszmélni Bárióék, de már a 2024-es Beatleweekre készülnek a legnagyobb energiával. Angol nyelvű saját dal, amit Liverpoolban is játszottak a hozzá készült klip pedig a Beatleweek élményeit dolgozza fel: https://www.youtube.com/watch?v=TZRfOg6YdIA https://www.facebook.com/bario.auguszt Read the full article

[stegal]

Kérdi a Nő, hogy milyen zenész keveredett szexbotrányba?

Mondom, mert nem olvasok magyar bulvárt, hogy a Rammsteinből az öreg sváb énekes..

Mondja a nő hogy ennek magyarnak kell legyen..

Mondom megnézem: Azonnal felismertük a hangról persze.. De nem értem, hogy mi ennek az egésznek a lényege. Egy senki kurvákhoz jár, azt valaki levideózza. Polgármesternek indulhat nyugodtan még, itt megválasszák majd.

Bár erőssen leszólták amit húzogat épp..

A nő meg alulmúlta az ikreket és a napiszaron fent van még.

[vaku-2006]

Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Yeats, William Butler: A boldog pásztor éneke (The Song of the Happy Shepherd Magyar nyelven)

[keresztyandras]

 Magyar Valentin volt a legjobb zongorista a Bécsi Nemzetközi Zenei Versenyen

Papageno >Magyar Valentin fiatal zongoraművészaranyérmet kapott a hangszeres szólisták között a 21-23 évesek kategóriájában a Bécsi Nemzetközi Zenei Versenyen. A rangos versenyen maximum 30 perces hangfelvételekkel lehetett részt venni, különlegessége, hogy bármilyen hangszeres szólista, énekes, zeneszerző, kamaraformáció indulhatott, ennek megfelelően a győzteseket a világ 46 országából…

View On WordPress

[hidegsarki]

Kókai Barni megosztott egy titokzatos új videót: egy új bandáét, ami már elsőre is elég komoly a design, logó, dal, szöveg és klip alapján. a tagok nem látszódnak – nyilván az énekes erősen sejthető –, de azért én megtippelnék egy magyar hc/extrém metál all-start:

énekes: Kókai Barni (The Southern Oracle)

gitáros: Áron Andris (Lazarvs)

basszusgitáros: Kaldenekker Feri (Stubborn)

dobos: Makkos (Lazarvs)

#TeethMarks

[drakvuf]

" Az ember akkor pedig teljesen biztos valamiben, ha úgymond a saját szemével is látja. Ez a szörnyű a mai meghamisítható videókkal, képanyaggal."

Jaj gecc, miért csináltok úgy mintha értenétek, amiről beszéltek, komolyan...

#gáspár laci #sodi #hevesi kriszta #inkább csináld a cringe tiktok videóid

[onsieluenkeli]

🤣 fude

.