#igazam lett

[csacskamacskamocska]

Válogattam

anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.

Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.

#anyám #levelek #narcizmus #személyiségzavar #szeretet #03-22

[cry-baby-69]

A túlgondolás sokszor megölte a boldogságom,de többnyire mindig igazam lett.

[troger]

randifront '23, 3. kör

az első volt januárban: egy hét bumble, egy randi, slussz, nem álltam készen

a második augusztusban: 3 randi, abból egy érdekes emberkével további randik, amiből egy pár hetes együttlógás lett, aztán elengedtük egymást (miattam, és talán kissé lezáratlanul 👻)

harmadik nekifutás most indult pár napja, előfizetés csak egy napig volt aktív, az augusztus óta felgyülemlett likeoknak kb negyedét visszaigazoltam, és vártam, ki ír

közben swipeolgattam is persze

meg szerelmes voltam mindenkibe IS

így 3 nappal később van 4 aktív beszélgetés, plusz 2 ami hamar elakadt, de még ott van

és megint kezd sok lenni ez az online üzengetés 🙈

mindenkire ráhangolódni és jól írni és lazán és okosan... baromi sok energia

megint az lesz, hogy egy héten belül aki bújt, aki nem, megyek

azóta már tudok offline is ismerkedni, miért kell nekem még ez, most őszintén 🤔

közjáték: fent a hegyekben is bekapcsoltam a bumblet, asszem feltoltam valami mosolygós képet, és a lájkokból meg a rövid swipeolásnál is feltűnt: igazam volt, amikor korábban megállapítottam, hogy randiznom is délen kéne, mert az északi 20-80-as bejöveteli arány ott egyszerűen megfordul

voltam már szerelmes szőke kékszemű testbe bújt lélekbe, lélektársam is rohangászhat sok ilyen szerte a világban, de az őstípusom a sötét hajú, sötét szemű jelenés

végül, és nem mellesleg, a bumble-lal párhuzamosan beizzítottam a fb datinget is, aminek létezéséről szégyenszemre tőletek értesültem egy screenshot formájában, és onnan volt ma tegnap egy talcsim, aki itt lakik a közelben

ott hamarabb sikerült kiugrasztani a nyulat a bokorból, ezek szerint, de amúgy nekem nem jön be, nem ajánlom, és törölni fogom a profilom

szóval Y régi képe, amit profilnak használ, bejött, de az adatlapját nézve már sejtettem, hogy nem lesz hosszú útunk együtt; inkább gyakorlásnak szántam, illetve meg akartam adni az esélyt egy kivételesen vonzó belsőnek a bemutatkozásra

sosem lehet tudni, milyen testbe bújt a lélektárs 🙃

nos, már ő sem 33 éves, hanem 53; és én is kisimultabb voltam fiatalon, szívesebben tennék ki olyan képet 🤷

kedves, négygyerekes családanya (1 még vele élő kiskorú lány @13, többi fiú és 18+), a kutya mellé 2 macska, kertes ház tőlem 10 percre gyalog

szumma egyenlő el lehet vele menni kutyit* sétáltatni az esőben 🦮

lehet neki segíteni a kertben, panaszkodott a sok gereblyézendő avarra

barátságra nyitott vagyok, de ahhoz nincs elég közös bennünk, sem életvitelben, sem értékekben nem passzolunk annyira

ennyit pont le lehet venni egy óra séta alatt

ez jól sikerült, jöhet a következő

ismerkedések 🤷

*yorki, ha valakit érdekel 🐕 földszintes, nem szól semmit, ott lent elszimatolgat, de mindig úgy, hogy séta közben a póráz gazditól pont előttem keresztben menjen: póráz balról = kutya jobbra húz, póráz jobbról = kutya szigorúan baloldalt halad. odanyújtott kezet gondolkodás nélkül nyalja. utálja a szemerkélő esőt. nagymamáé volt, a házzal öröklödött tovább, kb 10 éves

#dating

[crystal2002]

Hölgyek urak megint igazam lett🥲🥲🥲

[viana08]

Azt hittem szeretsz de tévedtem bíztam benned-hitem neked,de hazudtál

Kételkedtem a kapcsolatunkba és oka volt!

Azt hittem hogy te más vagy de tévedtem és bárcsak sosem írtál volna rám és ne mondtad volna azt hogy “SZERETLEK”mert ennél nagyobb hazugságot nem hallottam tőled!

Igazam lett újra!

Azt hittem te leszel az aki majd meg gyógyít aki majd be kötné a sebeimet aki majd a mosolyával a szeretetével és a szemével az érintésével fogja be kötni azt de nem így lett én is HAZUDTAM magamnak és TE is nekem

Újra őszintén mosolyogtam! neked köszönhetően,de neked hála most már ismét nem fogok

Azt hittem szeretsz azt hittem itt az igazi meg jött pont akkor amikor meg tört vagyok aki majd segít és mellettem áll.Akit majd mesélhetek az Örökévalónak azt hogy hogyan is szeretem belé és,hogy hogyan látom őt de nem így történt inkább ismét szét törted azt amit félve a kezedbe adtam és nem is mesélhetem rólad annak aki meg értet volna és át is érezte volna azt amit én amikor mesélek rólad!

Azt mondtad,hogy vigyázni kel rám,hogy mellettem vagy és segítesz meg hallgatsz és szeretsz,de nem így lett miért nem tartottad meg a szavaidat?? Miért HAZUDTÁL??

~Hardin~

(Saját gondolat!)

#sad #i hate him #i hate me too #fake love #fake #but i love him

[nitta86]

Miért kezdtem el újságot olvasni gyerekként?

11 éves koromban elhatároztam, hogy ha megnövök férfi akarok lenni. Arra nem vágytam, hogy 11 éves kisfiú legyek kislány helyett, mivel ők is ugyanolyan szerencsétlen lények voltak mint mi, de abban biztos voltam, hogy felnőttként inkább lennék férfi, mivel ők csak újságot olvasnak, amíg a nők mosnak, főznek, takarítanak, ezer szatyorral mennek bevásárolni. És ráadásul a férfiak még kritizálják is a nőket, hogy nem elég jól vezetik a háztartást, szóval nőnek lenni szívás, ha lehet elkerülném. Na de mi teszi a férfit férfivá? Természetesen az újságolvasás, mi más.

Utólag mindez elég viccesen hangzik, de valamilyen szinten igazam volt, mivel a társadalmi nemi szerepek zavartak, és akkoriban a férfiszerephez tényleg hozzátartozott az újságolvasás.

Megvolt a terv, már csak meg kellett valósítani. Akkoriban az egyik nagyapám is velünk lakott, ő Népszabadságot olvasott, apám meg HVG-t. A HVG-vel kezdtem, mivel az az igazán férfias újság, ha egyszer apám olvassa. Természetesen alig értettem belőle valamit. Ezerszer rosszabb volt, mint bármely Jókai regény. Ráfanyalodtam a kevésbé menő Népszabadságra, de az is kínaiul volt számomra. Aztán észrevettem, hogy van olyanunk is, hogy Népszabadság Magazin. Ezt végre megértettem, ki is olvastam és meglehetősen élveztem, de közben csalódott voltam, mert ez bevallottan az egész családhoz szólt, szóval nem kerültem közelebb a férfivá váláshoz. Azért szorgalmasan olvasgattam a magazint, meg rájöttem, hogy heti egyszer vagy kétszer a Népszabadságnak van főzős meg fogyasztóvédelmi rovata is, és ezeket szintén értettem. Ezek gyanúsan inkább nőknek szóltak, szóval a tervem nem nagyon haladt, de úgy voltam vele, hogy valahol el kell kezdeni. A nagypapámat szórakoztatta a dolog, és mindig örömmel hozta nekem a heti magazint és a főzős rovatot. Hamarosan elég gyakorlott lettem ahhoz, hogy elolvassak egyéb híreket is a Népszabadságból. Ezek főleg mindenféle természeti katasztrófákról és balesetekről szóltak. A belpolitikára ekkor még nem tudtam rávenni magam, hogy érdekeljen.

Pár hét múlva azt vettem észre, hogy elég nagy lett a szókincsem ahhoz, hogy a HVG-ből is megértsek cikkeket. Az életmód rovattal kezdtem, de hamarosan érdekelni kezdett a kultúra és a gazdaság is. A véleményrovat volt még évekig a legnehezebb, főleg TGM véleménycikkei. Mire őt is megértettem, hogy mit akar mondani, már tisztában voltam vele, hogy ez sajnos nem így működik, és nem leszek férfi az újságolvasástól. Eddigre viszont már azért olvastam ki a HVG-t címlaptól hátlapig, mert élveztem. Mindig nagyon vártam a csütörtököt, amikor hozta a postás a következő heti számot. Nem értettem még mindent teljesen, a gazdasági cikkeket is alig, mégis annyira naprakész voltam belőlük, hogy apám haverjai volt, hogy csak pislogtak, mert például előbb tudtam, hogy két nagyvállalat összeolvadt mint ők és mindezt 13-14 évesen adtam elő.

Ma már nincs ennyi időm és nem olvasok ennyiféle témában ennyire összetett cikkeket. A HVG-től is elbúcsúztam valamikor egyetemistaként, mikor úgy éreztem, hogy már nem az én korosztályomnak szól és áttértem az akkori Indexre. Manapság a Telexet és a 444-et támogatom anyagilag és főleg ezt a két hírportált olvasom, de időnként mást is, hogy jobban képben legyek, de a szokás, hogy naponta, vagy legalábbis hetente olvassak híreket, az megmaradt.

#szövegesposzt

[hicapacity]

Ő az édesanyám, aki most már lassan egy hónapja szintén elhagyta Magyarországot. Angliában él mostantól, velünk egy városban. A másfél éve tartó előkészítés végre célhoz ért.

Látom, sokan hazudják, hogy az, ami most történik, a háború miatt van, hogy ezt nem lehetett előre látni. Pedig pontosan ezért adtuk el tavaly decemberben a házat Magyarországon és váltottunk át mindent fontba, euróba, dollárba és svájci frankba. Ezért béreltem inkább édesanyámnak még egy fél évig lakást Budapesten,

mert tudtam, hogy a forint zuhanásával többet keresünk, mint egy budai, panorámás albérlet ára.

Nem a háború, nem a „brüsszeli szankciók”, nem a csúf és gonosz Hókuszpók – hanem az elmúlt évek rombolása vezetett ide.

Aki akarta, már évek óta látta.

Aki nem akarta, annak mostanra nyilvánvaló lett.

Akinek pedig most sem nyilvánvaló… legyen az ő baja.

Ez az egész blog úgy kezdődött, hogy szerettem volna megmutatni édesanyámnak, aki angolul nem tudott, hogy milyen a világ a mentális vasfüggönyön túl. Ezért kezdtem videókat fordítani, írni, megmutatni a világot azoknak, akik a fokhagymaszagú magyar rögvalóságba vannak kövülve.

Most már nem kell írnom neki, mert a saját szemével látja. És borzasztóan élvezi, hogy mosolyognak rá az emberek az utcán, a boltban.

Amikor kivettük neki a lakását, bekopogtunk az alsó szomszédhoz, bemutatkozni. Mondtam:

- Hi, I’m László.

Mondta ő:

- Én meg Dénes vagyok.

Édesanyám mostantól a bristoli magyar iskolában tanít. 40 év tanítónői tapasztalattal. És lelkesen, mert hiába múlt el hetven, anyám még élni akart.

Abban állapodtunk meg egy évvel ezelőtt, hogy ő legyőzi a rákot, én legyőzöm a bürokráciát és az anyagi akadályokat. Mindketten teljesítettük az ígéretünket.

Tudod, ezért sem folytathatom ezt a blogot. Éveken át próbáltam, de a kegyelmi idő letelt. Menteni már senkit sem tudok. A legtöbb, amit tehettem, az volt, hogy csináltam egy tanfolyamot azoknak, akik menni akarnak. Akik belátják.

Valaki azt mondta, egyre agresszívebb és keserűbb, amit írok. Pedig csak azt tükröztem vissza, ahogy egyre távolodnak a nézőpontjaink. A béka nem vette észre, hogy a víz, amiben üldögél, már lassan forráspontra ér.

Sokan vették zokon, hogy én kiáltok, miközben ők zuhantak egyre mélyebbre a szakadékba. Azt mondták, távolodok, miközben én maradtam egyhelyben és a Magyarországot elborító fasizmus tolta őket a szélsőnél is szélsőbb jobbra.

Tudod, mi a vicces? Ebben az országban én jobboldalinak számítok. Hát ennyire van szélsőjobbon a magyar közép is.

Dante írta: „nincsen nagyobb fájdalom, mint a szépre emlékezni a nyomorban”. Én pedig már csak sóval tudom hinteni az egyre mélyülő sebeket.

Az én családom biztonságban van. Édesanyám az utolsó utáni pillanatban kapta meg az előletelepedett státuszát még tavaly, mi másfél év múlva állampolgárok leszünk. Én azt tettem, amit mondtam. Büszke vagyok rá, hogy megtartottam a gerincemet.

Annak, hogy igazam lett, nem örülök. Mindig azt akartam elkerülni, hogy ebben igazam legyen. Azért próbáltam tenni, azért próbáltam felnyitni szemeket.

Az egyik utolsó üzenetem pedig ez legyen: mindig van lehetőséged a saját kezedbe venni az életed. Még hetven fölött is lehet újrakezdeni, persze akkor már sokkal nehezebb.

Csak két dolgot ne veszíts el: az objektivitásodat, és a saját magadba vetett hitedet!

*

Mint láthatod, elhagyom a Facebookot. Ha kapcsolatban szeretnél maradni velem, itt tudsz feliratkozni az értesítéseimre:

https://agostonlaszlo.hu/feliratkozas

Amit a csüngőhasú tett a magyarsággal, az bűncselekmény. Valójában nem is "csak" a magyarsággal tette ezt, hanem az egyetemes emberiség ellen elkövetett, soha el nem évülő gyűlölet-bűncselekményt követett el. Putyinkával pariba.

Pokolra ezekkel a 💩 sátánfattyakkal!

Lógjanak!

[toretlenporcelan]

tegnap este megbeszéltem a barátnőmmel, hogy közösen megyünk el a 9kor kezdődő évnyitó ünnepségre. megmondtam neki hogy biztos vagyok benne, hogy gyomorgörccsel fogok felkelni.

és igazam lett.

negyed órája szenvedek azzal hogy hogyan kéne felkelnem.

(úgy érzem magam mint Gregor Samsa.)

#magyar #magyar tumblr #iskola #fájdalom

[csacskamacskamocska]

Bizalomvesztés

Gyakran annyira idealizáljuk a baráti kapcsolatainkat, hogy bántó dolgokon is felülemelkedünk, és feltétel nélkül kitartunk a barátaink mellett. De a baráti kötelék puszta létezése nem kényszeríthet arra, hogy olyan környezetben maradjunk, ahol nem érzünk szeretetet vagy ahol sérülünk. Család ugyanígy. Párkapcsolat ugyanígy.

Bár mostanában nagyon sokat beszélgetünk arról, hgy képesek vagyunk-e a valóságot érzékelni, a dolgok adekvát értékét, hiszen ugyanarra öt nap vagy két hét múlva már rálegyintünk. Logan elvesztette a bizalmamat. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért építettem vissza, sosem fogom megérteni. Nem ő tette, hanem én. Valószínűleg csupán a saját magamban való kétkedés miatt. Ha nincs igazam, ha neki van igaza, ha tényleg nem a valóságot látom, akkor egy képzelgés miatt elveszteni nem akartam. De a bizalomvesztés sosem lett feloldva igazán. Kiépítettem a magam védőbástyáit és ha felbukkan újra a gondolat, pá nap alatt igyekszem kitekerni a nyakát. Ezt bírtam tenni, és azt hiszem ahhoz képest ahogy hátraarcot szoktam csinálni, ahogy felégetem a hidakat, ez elég nagy előrelépés. Ha kiderül, hogy nem érte meg, akkor is tanulságos.

De nem mindenki ér ennyit. Ha nem bízom benned többé, azt nem biztos, hogy észreveszed. Kognitív empátia. Az a fajta empátia amit tanulunk. Megtanuljuk, hogy adott helyezetben hogyan kell/illik/elvárt viselkedni. Úgy néz ki mintha éreznénk érzelmeket mert úgy viselkedünk, olyan gesztusokat teszünk, olyan mondatokat mondunk, amit hasonló helyzetben az emberek szoktak. A felszínen lehet minden ugyanaz. Csak az ember már nem nyújtja a kezét, nem írja azt, hogy eszmbe jutottál erről meg arról, akkor se, ha eszébe jutott, és nem tervez a másikkal, nem hívja, nem szól neki külön, nem tesz meg mindent, csak annyit amennyi jár. Megértő és nagyon udvarias. Az is jár. De nem gondolkodik, hogy hogyan tudna segíteni. Hátrébblép egy kicsit. Mulatságos, hogy ez gyakran előreviszi a kappcsolatot, mert a másik ember teret kap a kihívásokkal való megküzdésre. De a szemlélő már nem drukkkol, hanem kritikus szemmel néz. Lehetett volna jobb is. A pici plusz eltűnt.

Hogy valaki fontos annyira, hogy a rossz érzések ellenére is életben tartsam a bizalmat, azért az az ember sokat tett valójában. De a többieket visszateszem a polcra, a csetreszek közé. Ott is nagyon szép mindenki. Porosodjon egyedül.

#bizalom #barátok #kapcsolatok #12-10

[httpsadbitch]

vigyázz magadra!

ezek voltak az utolsó szavaid

mikor elváltunk lassan 3 hónapja.

hiába mondtuk ki a végleg végét,

éreztem hogy ez nem a vége.

inkább a kezdete egy valami újnak.

megint igazam lett.

vissza jöttél,

pont ahogy gondoltam.

reméltem, legalábbis.

mert tudom hogy mi összetartozunk,

akármilyen mélyen is legyen a másik,

mi mindig ott vagyunk egymásnak már 2 éve.

vannak lejtők,

vannak emelkedők is,

van mikor te vagy mélyen,

s van mikor én is.

de valahogy mindig

vissza találunk egymáshoz.

#him #mine #magyar tumblisok #magyar #sajat #🐧

[levendulashentaiszappan]

23:10

Újra itt vagyok.

Emlékszel? Megígértem, hogy ha elköltözünk otthonról, minden jobb lesz. Igazam lett? Magabiztosnak érzem magam melletted. Hallgatom, ahogy éppen szuszogsz. Hallgatom Nyafi dorombolását, figyelek minden neszre, nehogy felkelj, és lásd, hogy megint ide írok, ahelyett hogy aludnék. Durva hogy repül az idő. Már egy(lassan két) hónapja élünk együtt, és egyre jobban érzem magam. Ahogy Nyaff lopja a centiket, úgy én is lopom a perceket az éjszakából. Aludnom kéne.

#magyar tumblisok #magyar #összeköltözés #magabiztosság #szeretet

[szarazkartoneszmek]

Átkelés

Zöld a lámpa. Elindulok.

Neonrózsaszín festék a zebrán és az úttesten, vonalak és számok.

"itt is történt valami, ami elkerülhető lett volna." - gondolom magamban. Igazam van, mint később megtudom:

Egy kerékpáros alig pár méternyire a zebrától úgy gondolta, hogy ő szépen keresztülcangázik az úttesten. Ha elment volna a gyalogátkelő helyig, látta volna, hogy nem is neki volt zöld a lámpa.

Így egy csöppet nekimentek.

Mázlija volt, senki nem halt meg, de biztos jól összetörte magát, amiből remélhetőleg tanul majd.

Nem tudom, máshol hogy van ez, de itt az emberek nem tudnak közlekedni. Hiába van kitéve, - képpel is a gyengébbek kedvéért - hogy a zebrán tolni kell a bicilkit, mégis szinte mind átteker, vagy még jobb, a zebra közepén kezd felülni. Anyuka úgy tekert át, hogy az ovis kislány ott ült mögötte a kis gyerekülésben a csomagtartón. Újabb példamutató szülő. Gratulálok!

Gyalogosok ugyanilyen okosak. Mind nagyon siet, mert nem jut neki dinnyeföld. Ő még átmegy, ezen még simán átmegy... mert beleőszülne kivárni azt a pár percet, míg újra zöld lesz. :) Aztán még nem is váltott a lámpa, de már indul, mert sijjet az istenadta.

Sose felejtem el, amikor majdnem a szemem előtt ütközött egy kicsi piros autó, amit egy néni vezetett, egy kicsi piros rokkantkocsival, amin egy másik néni ült.

Maradok a sétánál, ha nem muszáj, nem rohanok, alaposan szétnézek, akkor is, ha zöld, mert más talán sijjet és nem így gondolja. :) Én legalább látom a virágzó fákat, észreveszem a cicákat és a maradarakat, és még elkésni sem szoktam. Szóval, ítéljetek el érte, de nem érzem úgy, hogy lemaradok valami rettenetesen fontos dologról. :)

#közlekedés #úttest #baleset #jelzőlámpa #zebra #gyalogátkelő #séta #kerékpár #gyalogos #kerékpáros #biztonság #magyar #veszély

[onsieluenkeli]

Magyar Péterrel kapcsolatban kettő nagyon fontos felismerés. Ez tetszeni fog nektek.

Az én szememben abszolút visszataszító tud lenni NEM az, hogy most ő lett az ellenzéki oldalon a legnépszerűbb, hanem a beszéde ellenére is elkezdődtek az óvodás szintű farokméregetések, a versenyeztetések a háttérben. Magyar Péter ellenzékben csalódott néhány követője elkezdte lenézni szinte a teljes ellenzéket. És ezalatt nem - parlamenti politikusok vs. Magyar Pétert - értem, hanem szinte minden civilt, és meglehet alig ismert de jó aktivistákat is begúnyolnak. Sőt, olyanokat is, akik nem szimpatizálnak vele, mert már elköteleződtek másik párthoz, vagy mert egyszerűen csak még türelmet kérnek... Szóval az ellenzéki oldalon is vannak teljesen elborult, mindenki mást lenéző rajongók, és rohadtul taszitóak. - Nem szabadna hagyni!

Amúgy annyira mindenki felett áll, hogy nem. Az ő hangja az enyém is, és a tiéd is, és valójában már a 16 éveseké, és a 65 éveseké is! Neki most sikerült a spothlight-ot kiküzdenie. Másnak 5 éve volt hasonló sikertörténete, és valakinek pedig még régebben... Akik például a FreeSzFe mellett aktivistáskodtak, ma már a jó részük nem is él itthon, és ők sem érdemlik meg a lenézést! Az is nagy volt!

"Mindannyian mások vagyunk, bár egyben másban hasonlítunk".

Versenyezni soha nem tudok olyannal aki nekem nem ellenfelem. Akivel nagyon sok mindenben egyetértek, aki szintén egy Bendegúz típus, erős temperamentummal, és aki jót akar. (Amúgy a Momentum is közel áll hozzám, még mindig. Ahogyan kiálltak Iványi Gábor mellett a lányok, örökre 💙 megmaradt).

Soha nem felejtem el, amikor a netadós tüntetéskor 150 ezres embertömeg ment ki az utcákra. És habár tudtuk hogy az egész egy krva nagy habi, mégis komolyan vettük. A kicsi Dorina egyetlen 1 darab újját tudta csak mozgatni, és nevetve írta ki a Facebookra, hogy a csupa gizda Geekek és ♿ fogyatékosok rázták fel az embereket. Vagányabb tüntetést hoztunk össze egy pillanat alatt, mint a kigyúrt kopasz huligánok. - ennyit a versenyzésről! Csapatként voltunk benne, és senkinek nem jutott az eszébe hogy ki a jobb, ki az ügyesebb. Örültünk hogy sikerült, és ügyesek voltunk, MIND!

Még én írtam azt, amikor Trump az Egyesült Államok elnöke lett... Hogyha valaki választást akar megnyerni semmi más dolga nincsen mint botrányokkal magán tartania a fókuszt. És ami sikerülhet az egyiknek, az sikerülhet a másiknak is. Igazam lett.

Aki minket méricskél attól az a legegyszerűbb kérdésem, hogy ő mit tett az elmúlt 15 évben!? Hányszor állt ki a nők, a gyerekek, a kisebbségek mellett online? És nem évfordulózva, hanem szívből és random?! Fotelből, fotel nélkül?! Hány férfi meri kiírni az oldalára azt, hogy a bugyiszabáj mennyire fontos? Vagy hogy nem ciki részt venni házi és láthatatlan munkákban sem! Hány férfi dicsérte a saját közösségi oldalán azt, amit a Pottyondy Edináék megcsináltak! Hány tökös férfi mer ma Magyarországon bántalmazott történeteket megosztani az oldalán, együttérezve? Hány férfi mer fizikailag oda menni egy elesetthez segíteni, és aki nem pap?! Stb... Ezeket mindig én kapom b+, és nem az olyanoknak nyomják a szemébe, akinek kell!

A másik, hogy Magyar Péter tényleg néhány hónapja még keményen kőkonzervatív volt. Merev, konzervatív, jobboldali férfi. És tényleg bántalmazta a feleségét, és életre szóló hegeket okoztak egymásnak, és még a saját gyerekeiknek is. És mind tudjuk, hogy Magyarországon rengeteg család megy keresztül hasonló poklokon!

És igen, kurvára elitélendő! Anyum barátja súlyosan nárcisztikus volt, és bármennyire is hihetetlen de mindig azt kívántam, hogy egyszer jöjjön ki abból a kapcsolatból Anyum, és lássa meg milyen, és hogy gyógyuljunk. Nagyon nehezen sikerült, kínkeservesen. Nem volt jó segítség, már akkor sem!

Amikor pedig mi a Flórával veszekedtünk, és igaz, ezek másmilyenek voltak (nem birtokló és leuraló veszekedések/viták), rengeteget pszichológus, fiatal értelmiségi, és amerikai híresség is próbált kicsit segiteni. Egyszer az egyik doki azt írta (esküszöm), hogy legszívesebben a veszekedős párokat kidobná a nyilvánosság elé, mert látszik hogy kettőnkre hat az internet pozitívan is, és egyre kevesebbek a súrlódásaink. Apránként azért a tanácsokat, a felismeréseket megértettük, és elkezdtünk változni. = Mert minket körbe öleltek a segítségek. Olyanok, amilyeneket Anyum, vagy a Magyar Péterék sohasem kaptak meg!

eddig

Furcsa lesz az, amit írok. - Tudom a gyerekek miatt is, abszolút nem volt helyes hogy Varga Judit kiteregette a szennyest. De megtörtént. És most már biztos vagyok benne, hogy ilyen nyilvános seggbe rúgás után, Magyar Péter sem fog még egyszer annyira mélyen seggfej lenni, és odafigyel magára, és a kapcsolataira is. Simán el tudom képzelni, ha majd egyszer lehűlnek a villámok... sok-sok év múlva... talán... ezt még meg is fogják köszönni egymásnak.

Magyarországon az emberek folyton azt hiszik, hogy minden rossz csak örökké tarthat. Egy életen át. Pedig tévednek. Igenis, történhet rossz dolog, de abban a pillanatban születhet egy esély, a jóra is. ☯️

.

[anom-am-alia]

Tegnapig még nagyon tudtam értékelni, hogy betintázik, mert kedvesre szokta inni magát. Hát most nem így volt.

Olyan módon szólt rám játek, mint egy magasabb rendű személy az alacsonyabb rendűre. Aztán nehezményezte, hogy pofákat vágok, majd miután túllendültem az egészen, megint lebaszott, lebazmegelt anyámék előtt, azzal jött, hogy akkor én menjek fel a kisházba, ő meg hazamegy. Ötezer lett a pulzusom, szerettem volna ordítani vele, pofán vágni, de inkább hallgattam, mert nyilván az is aggodalmat okozott, hogy ittasan autóba ül. Majd hazafelé megkérdeztd, mi a faszon feszültem be, mondtam, hogy fáradt vagyok és a vezetésre koncentrálok, holnap megbeszéljük. Aztán pityergett kicsit apuka miatt, majd arra buzdított, hogy nyomjam csak a gázt, aztán itthon jötg a feketeleves, megint kezdődött a miafaszonfeszültel be, tartottam magam, hogy majd holnap, most semmi értelme és kurvára nem kellett volna kimennem cigizni hanem lefeküdni aludni, de kint folytatta és keménykedett és látszott, hogy csak rám akarja borítani a szaros vödröt és persze én voltam a hülye, aztán felült a még magasabb lóra, hogy jó akkor nekem van igazam és én olyan dühös lettem, hogy vállon vertem, de inkább hátba rúgno akartam, akkor én lettem a hülye megint, két értelmes szót nem lehetett vele megbeszélni. Nem akart beszélgetni, kötözködni akart, baszogatni. 100%ban hitte a maga igazát, ő semmiben nem volt hibás, csak én, elrontottam a játékot, mert behisztiztem, ezt lökte.

Akkor úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek sétálni. Mire hazaértem, az ajtó nyitva, de ő meg autóval elment. Felhívtam, hol van, addigra lehiggadtam, bocsánatot kértem azért, mert megütöttem, majd elindultam utána, hogy én vezessek haza. Már itt állt az utcábab és ment a huzavona, hogy én üljek be, nem, csak ha én vezetek, nem bízom benne, ő így is jobban vezet, nem szeretem, ha nem ülök be mellé és ilyenek. Aztán végre hazajöttünk, még egy kis baszakodás a kocsikulccsal, mondtam, hogy én lefekszem és elmentem aludni.

Tolta az érzelmi zsarolást, az érzelmi manipulációt és a narcisztikus felelősséghárítást, hogy csak és kizárólag én vagyok a hibás, a felelős, a hülye. Hogy én azért nem ülök be mellé, mert én azt állígom, hogy ő nem tud vezetni, míg én csak a rendőrök miatt aggódtam és ezt többször el is mondtam, csak ignorálta.

És még el is fogadtam volna, hogy én vagyok a fasz, ha nem lennék narcizmusban meg érzelmi manipulációban edzett. Mert amúgy feladtam az utcán, mondtam, hogy én mindent megtettem, amit tehettem azért, hogy ő ittasan ne vezessen, innentől az összes felelősség az övé.

Úgyhogy aztán ismét hajnali kettőkor kerültem ágyba, totál használhatatlan vagyok.