#felkavar

[mindennapegyidezet]

“Nem akarok tönkre menni

Te lehet, hogy már utálsz

Engem ugyanúgy vár a fény

Mint az a régi látomás

Mikor nem tudom merre jársz

Kicsit minden felkavar

De ugyanúgy jár a szél

És én menekülök bárhová”

#manuel

[csacskamacskamocska]

Leírom az álmom meg a tanulságait

mert ez egy kibaszottul őszinte blog, ami nagyon igyekszik képmutatás mentes lenni, amibe beletartozik, hogy én sem tudom, én sem csinálok mindent jól, és én is csak mászkálok ebben a labirintusban, még akkor is, ha minderről egész jól tudok írni. Logannel álmodtam, már a második éjszakán, és ez felkavar, kicsit meg is visel, csapódok ide-oda a nem akarom és a megadás között, hogy basszameg, ha ez jutott, ilyen és ennyi, az sem véletlen. Több járna? Ki tudja milyen üzletet kötöttem valamikor, hiszen amúgy mindent megkaptam az életben valójában.

Az exemmel álmodtam. Soha azóta, amióta véget ért a kapcsolat. Uncsi leírni az álmot, nála voltam a lakásában, kicsit lenéző volt, kicsit kioktató, nem nagyon csak olyan bosszantóan, de amúgy adott enni valami fura ételt, mint a kétszersült, egy fagyis dobozból ettem. És a fura érzés, hogy lenéz engem (nemtom mire fel) addig tartott, amíg elindultam mosdót keresni és megláttam a lakása többi részét ami romos volt és végtelenül mocskos, mint az elhagyott házak. És csak néztem, hogy mi? MI? MI EZ ITT? És akkor ő mire fel játssza itt nekem a... nem is tudom mit, ... a beérkezett negyvenest... Logannel meg valami óvóhelyen voltunk. Valamit cinikuskodott, hogy piszok van a kezemen, ő érzi, valami ragacs. Mondtam neki, hogy jól van, érezd csak, leszarom, én látom, hogy tiszta. Azután a kezem csupa csillámló lila festék lett, mert valamin dolgoztam éppen és amikor valamit hülyéskedtünk, meglöktem a vállát, és láttam, hogy ott maradt az ujjam nyoma, kis csillámos lila foltok. Megijedtem és azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán nem veszi észre. Talán úgy veszi le a pulóverét, hogy nem veszi észre és egyből berakja mosásba. De minek mosná ki a pulóverét egy hordás után? Ha meg észreveszi, nem is haragos lesz, csak dohog magában, de lehet, hogy szól is, irtó kínos meg rossz érzés, hogy magában dühöng rám. Szóval álmomban olyan intenzíven szorongtam, mint a picsa.

És ennek a kapcsolatnak a legnagyobb tragédiája, hogy olyan szintű szorongást épített bennem, ami folyamatosan felülírt mindent. Egyszer panaszkodtam erre, hogy ez így nem jó. A válasz az volt, hogy akkor ne csináljuk. Szóval két lehetőségem volt, vagy szorongva megtartom a kapcsolatot (az amúgy okos, vicces és vonzó faszival) vagy semmilyen kapcsolatban nem leszünk. Az, hogy ő bármit tegyen azért, hogy változtasson, az akkor meg sem fordult a fejében. Ha próbáltam változtatni, az elvárásként lett definiálva. Ha próbáltam elmondani, hogy bár én értem, hogy az ő rendszere szerint ezeknek a dolgoknak más értelme/jelentése van, de a nemzetközileg elfogadott értelmezése annak, ha mindig hazakísérsz valakit, vagy ha minden reblogodba beleírsz egy szmájlit egy nőnek, vagy nyíltan megvéded másoktól, vagy nem válaszolsz napokig vagy folyton hárítod a közös munkát/programot vagy szinte vigyázol, hogy ne érj hozzá valakihez – ezeknek egyértelmű jelentése van és nem én vagyok a hülye, ha először ezekre gondolok, és elég zavaros, ha valaki azt mondja, hogy ez nem az, ami, hanem neki más. Mekkora kibaszott nagy bizalom (vagy ostobaság) kell ahhoz, hogy elfogadja az ember, hogy neki mást jelent és nem arra gondolni, hogy hazudik? Néha arra gondolok, hogy ezt az egyetlen hazugságot azzal a csajjal kapcsolatban, ezt kéne egyszer kisimítani, és akkor eltűnnék, mint a Gyűrűk urában a szellemhadsereg... Teljesítettétek eskütöket, távozzatok... és a szellemsereg elködlik. Elködlenék én is a megnyugvásba.

És néha arra is gondolok, hogy ha ezt is elveszítem, mi marad akkor? Olyan kevés kötődésem van, olyan igényes is vagyok, meg gyáva is, konfliktuskerülő meg álmodozó, hol kemény, hol lágy, és közben folyton csinálok valamit, folyton építek, és olyan kevés ember illik ebbe bele. De közben, ahogy egyszer mondta is, bennünk nincs semmi közös. Ugyan az életünk összeszövődött valahogy, és már sosem tagadhatjuk le, végleg sosem felejthetjük el egymást, de nincs bennünk semmi közös... Akkor keresse csak azt, akivel van.

#álom #kapcsolatok #03-26

[mikropenisz]

száguldás, tacskó... szerelem vagy sem

Szeptemberben keresik Bajorország leggyorsabb tacskóját, szembeszélben szárnyaló szuperpuha fülzetek, villámgyors virslik viharzanak, andalító alliterációk alulsemmiben helyett körömrágásig izgulás, rengeteg hatalmas ego apró testben összezsúfolva.

Nem akarok senkit tagelni, mert engem is kicsit felkavar a verseny ténye, de mi ez, ha nem világraszóló baromság?

#Burghausen #Bavaria #Bayern #Dackel #Dachshund

[fajdalmak]

Más ölel át

Újra és újra csak melléd nyúl

Kezem, ha téged keres

Számtalan tervem a vízbe fúlt

Mióta magányomra ébredek.

Megzavar a csend, idegesít a zaj

Semmi nem jó így,

Semmi sem vígasztal

Van annyi kérdés, mi felkavar.

Mi az, ami, amitől több, mint én?

Mi az, ami neked úgy fájt?

Ki az, akiben most bízol?

És miért hittem mást?

Hova fogy a levegő, hol lesz még?

Hol az, aki szívemig száll?

Kire hagyom ezt a titkot?

Most miért inkább más?

Lelkem miért bíztam rád,

Ha más ölel át?

Szüntelen gyűlnek a könnyeim

Folyton rád gondolok

Nem tudom többé elhallgatni

Azt, hogy belül fáj még, nagyon.

Megzavar a csend, idegesít a zaj

Semmi nem jó így,

Semmi nem vígasztal

Van annyi kérdés, mi felkavar.

Mi az, ami, amitől több, mint én?

Mi az, ami neked úgy fájt?

Ki az, akiben most bízol?

És miért hittem mást?

Hova fogy a levegő, hol lesz még?

Hol az, aki szívemig száll?

Kire hagyom ezt a titkot?

Most miért inkább más?

Lelkem miért bíztam rád,

Ha más ölel át?

Más az aki véd, más akire vársz

Más karjaiban lel az álom rád

Máshol kelt a nap, másnál ébreszt fel

Fagyos párnám rég tele könnyekkel.

Felkavar a csend, idegesít a zaj

Semmi nem jó így,

Semmi sem vígasztal

Sem a csend, sem a zaj.

Mi az, ami, amitől több, mint én?

Mi az, ami neked úgy fájt?

Ki az, akiben most bízol?

És miért hittem mást?

Hova fogy a levegő, hol lesz még?

Hol az, aki szívemig száll?

Kire hagyom ezt a titkot?

Most miért inkább más?

Lelkem miért bíztam rád,

Ha más ölel át?

#fajdalom #szomoru #szerelem #magyar #fajdalmak #dalszöveg #mult #spotify #depresszio #szeretet #mas olel at #más ölel át #búcsú #anti fitness club #búcsúzás #depresszió #magány #örökké szeretni foglak #másik #magany #szomorú

[szentimentaliskozhely]

Nem gondolom hogy nekem valaha is szerencsém lesz a szerelemben. Mindig rossz emberbe szeretek bele. Én eddig hittem a szerelemben, hogy az felülír mindent, es azt szeretjük, akit szeretnünk kell. Ez miért nem ilyen egyszerű? Miért nem működik ez úgy hogy abba szeretünk bele, aki a tökéletes társunk, aki ugyanazzal az értékrenddel rendelkezik, mint mi, aki ugyanúgy szeret, akinek ugyanazok a céljai, vágyai álmai, aki ismeri mindegyes rezdülésünket, mert maga is úgy rezdül, aki mindig érti az érzéseinket mert ő is úgy érez. Miért lehet olyat szeretni akit csak szeretsz, de többet várnál, mást várnál, egyszerűen olyanná akarod formálni akire szükséged lenne. De nem lehet, mert ő úgy maga ahogy van, és ő dönt saját maga változásáról, vagy stagnálásáról. Szóval tehetetlen vagy, egy olyan embert szeretsz, akit nem is érted miért szeretsz. Viszont szereted, mert ha belegondolsz hogy elveszítheted, megszakadsz belülről, és képtelen vagy elengedni. De ha meg vele vagy megszakadsz attól a kíntól hogy nem ugyanazok vagytok, és nem tud megérteni, és te sem tudod őt megérteni. És létezel a nagy meg nem értésben. A nagy szorongásban. A nagy fájdalomban.

Ami nem létezne, ha nem éreznél.

Már 17 évesen is én voltam a szerelem vádlója egy iskolai bíróságon, kemény büntetés kértem, életfogytiglanit, kivégzést, pusztulást rá. Hogy lehet ennyire gyűlölni és szeretni ennyire a szerelmet egyszerre? Azt érzem hogy annyira kevés időre és annyira sok jót adott, és annyira sok időn keresztül nagyon sok rosszat okozott, hogy nem tudom ezt a kettősséget úgy istenigazából feloldani magamban.

Az is lehet hogy én magam vagyok pusztulásra ítélve és a szerelem meg amúgy jó dolog, csak isten az asztalánál azt mondta hogy tessék neked csak ennyi jár, erősnek tűnsz cipeld el a hátadon mások életének fájdalmát.

És élek így aztán, mert mást nem tehetek, arányosan sajnos sokkal többen szeretnek mint utálnak, így sajnos nincs lehetőségem feladni, na de hát az majdnem egyenesen következik ebből, hogyha nem adom fel akkor már meg is akarja az ember nyerni nem?

Vagyis lehet nem az ember, hanem én.

Nem tudom mi az élet értelme, nem tudom bennem van e értelem. Nem tudom mit akarok az élettől, meg közben azt sem hogy az élet mit akar tőlem.

Boldog lennék ha önmagában csak boldogan szerelmes lehetnék? Vagy boldog lennék ha önmagam lennék a szerelem nélkül? Vagy ennél többre vágyok? Mindkettőre egyszerre talán.

De úgy a helyes emberbe. Vagy jelenleg a helyes emberbe vagyok szerelmes csak nem jókor és csak ki kell várnom? De mi van ha addig a sok fájdalom felemészt belülről? Nem mondhatom azt a szerelemnek hogy baszódj meg jobb nekem egyedül? Miért nem tudom irányítani? Felőröl, hogy csak ki bejár az életemben és felkavar mindent mint egy hurrikán, én meg szedhetem össze a romokat.

Gyűlölöm az életem. Nem látok el holnapig. Fogalmam sincs mi a következő csapás. Igen arra már csak nem is gondolok hogy jó is jöhetne, mert esélytelen. Ha jön is már meg se élem mert készítem magam a következő rosszra.

#szakítás #szerelem #idézet #magyar

[quiennoarriesganogana]

Csak ultunk egymas mellett, megnyiltam Neked. Olyan dolgot osztottam meg Veled ami eleg mely es meg a mai napig felkavar. Te pedig ram neztel, a kezed a labamra tetted es azt mondtad “Vigyazni fogok rad, igerem!”

En ezt olyan sokszor hallottam mar, annyi embertol.. Egy ido utan mar nem hittem nekik..

De most Neked elhiszem.

[nemvoltamelegjoneki]

Megjelenik mikor már nem minden gondolatod Róla szól, mintha csak megérezné és amilyen hirtelen jött, úgy tűnik el.

Te hiába nem akarod, felkavar benned mindent és kezdhetsz mindent elölről...

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek #viszonzatlan szerelem #reménytelen szerelem #szerelem #hiányzol #rólad #visszaesés #visszatérés

[miertnemtudszszeretni]

Mindig felkavar ha látlak

#saját #hiányzol

[tulelekmindennap-blr]

Azt hiszem elengedtem...

De aztán jön és megint mindent felkavar...

[i-can-see-it-clear-as-day]

Ez a dal annyi mindent felkavar bennem…

#Spotify

[csacskamacskamocska]

Vakon

Elgondolkodtál már rajta, hogy mennyi nem manipulatív visszajelzést kapsz a környezetedtől? Hogy milyen információk alapján állítod össze a képet magadnak saját magadról? Gyerekként a szüleink tartanak nekünk tükröt. Pistike/Pannika rossz vagy, ügyes vagy, szép vagy, buta vagy, jól csinálod, ne csináld, te sose fogsz..., te leszel..., kurva, hülye, sosincs baj, erős, kibírod, szófogadó, rossszcsont, veled az isten se bírna. Manipulatív visszajelzések tömege keveredik érzelmi kitörésekkel. Még amikor magamhoz szorítom a gyerekemet és elmondom neki ezredszer is, hogy mennyire boldog voltam amikor megszületett és micsoda örömforrás számomra az ő puszta létezésük, még abban is megvan az a manipuláció, hogy ha nem tudnám, hogy ezeknek az elmondása stabilabb önértékelést, szeretetállandóságot, jobb kapcsolatokat, jobb érzelmi életet biztosít, akkor nem mondanám. Akkor csak érezném, de nem gondolnám, hogy szükség van rá, hogy elmondjam. Az emberek nem a szavaikkal tartanak tükröt nekünk. A szavaikkal hazudnak. A tetteik, a gesztusaik, a testbeszédük az, ami igazat mond. Csakhát, túl sok idő lenne folyamatosan tesztkérdéseket feltenni és figyelni a másik reakcióit. Meg talán furcsa kérdésekből többet ki lehetne hozni. Szerinted én milyen ételre hasonlítok leginkább? Ha öregnéni lennék, milyen lennék? Szerinted, ha randiznánk én hogy viselkednék? Szerinted a morális dilemma kérdésekben én hogyan döntenék? Szerinted melyik lehet a kedvenc filmem és miért?

namost, de őszintén... van neked bárkid, aki szánna rád annyi időt, hogy válaszoljon neked ezekre a kérdésekre, hogy te megtudhasd, hogy milyennek is látnak téged valójában? A véleményük rólad többnyire át van szűrve a saját életükön a szükségleteiken és az aktuális érzelmi állapotukon. A véleményük rólad valójában... egy furcsa kérdés kinyitja a titkok kapuját. A főnököd szerint te jól terhető, megbízható, szakmailag kiemelkedő vagy? Én az vagyok. A főnököm terhelni akar, lojalitást vár, és piszokul szeretné, ha nem mennék el a cégtől mert gondot jelentene neki pótolni engem. A főnököm egy kedves manipulatív kis dög. Kedvelem, mert a szavaival egy számomra szimpatikus képet tükröz vissza magamról. A párod szerint... A párod szerint milyen vagy? Mármint azon túl, hogy elfelejtetted vagy nem oldottad meg vagy valamit „már megint...”. Amikor a legutóbbi pasimmal éltem, a miért is van velem témában csak odáig jutottunk, hogy szép vagyok (nem). Azért van velem mert szép vagyok és szexi. Annyira gáz volt a dolog, hogy abba is hagytam a kérdezősködést, bár szíven ütött, hogy mindabból amit érzésem szerint én beletettem a kapcsolatban, abból semmi sem vagyok.

Túl hosszú lett ez a poszt is, bár közben eszembe jutott egy cikk amit arról olvastam, hogy miért részesítjük előnyben a közösség figyelmét a hozzánk tartozó emberek figyelme helyett, rovására. Úgy kapcsolódik ide, hogy az jobban ábrázolja azt a képet amit látni szeretnénk magunkról. Hamis kép, de mint tudjuk, az élethazugságokat nem szabad piszkálni. Milyen étel lennék? Most azt hiszem egy tál paradicsomos makaróni ilyen kis zöld basszal, levelekkel a tetején. Mi az, bazsalikom? Talán. Milyen étel SZERETNÉK lenni? Ez a kérdés még engem is felkavar. :o :)

#tükör #milyennek látszódunk #kapcsolatok #mi és mások #06-09

[bonesteve]

A bableves az, amit mindig Asszony készít.

Nekem egyszerűen nincs türelmem hozzá. A jó bableves sok fázisból áll, a vizet hidegen kell ráönteni, én hajlamos vagyok mindent előkészíteni és forró vízzel igyekeztetni a fortyogást, hibásan.

Ezért Asszonyra bízom mindig.

Általában akkor készíti, amikor külföldön vagyok.

Ennek oka az, hogy folyton belfpofázok.

Ő pedig kedvesen, a fazék fölött állva felkötött hajjal, icipici izzadságcseppekkel az orra mellett teszi a számra a mutatóujját, hogy sssshhhhsssshhhh, nyugi, én mint egy vadászkutya szaglászom az aktuális illatokat, várhatatlanul, türelemnélküli ajzásban.

Nálunk az az egyezség, ha levadászom a vadat és hazahozom ő megfőzi.

Ezért elmentem a hentesemhez és vettem egy csodálatosan barnára füstölt sózott csülköt, kisebbet, mert nem kell bele annyi hús.

Mellé raktam egy pár mendei kolbászt. A mendei kolbász számunkra fogalom.

A mendei kolbász nem csípős, tehát csemege kolbász.

Az erősön kívül minden benne, ami a jó szárazkolbászt minősíti.

A mendei kolbászt ha meghozom, Asszony egy régi hajgumit fon rá, majd felakasztja a konyhai bukóablak kilincsére.

A mendei kolbász itt érik. És minden nap más.

Én hedonista tolvajként naponta lopok egy szűk falatnyit, az érő kolbászból.

Igyekszem láthatatlanra rágni, persze hiába, előbb-utóbb meglátszik és kérdőre von, hogy megettem, én meg mondom, hogy nem, csak kóstolgattam.

A mendei kolbász érése a hús rothadása igazából.

A fűszerek tartósítják, tehát nem romlik, de a nemes rothadás napról-napra más ízzel gazdagít.

Érik, egyre édesebb, egyre jelentősebb az íze. Egyre teltebb és komolyabb, egyre felnőttebb és teljesebb.

Szóval vettem csülköt, kolbászt, valamint nagyonszalonnát.

A nagyonszalonna a füstölt szalonna, Asszonyul.

Mindig megkérem a hentest, vágjon a nagy szalonnából inkább, mint a darabból választok, szeretem, ha a metszete vajfehér, a belső core azonban rózsaszín.

Ez a tökéletes szalonna egyetlen valódi ismérve.

Ha teljesen homogénen fehéres a metszet, a szalonna régi.

Ha rózsaszín belül, friss. A friss szalonnánál kevés csodálatosabb étel létezik.

Ahogyan Asszony általam élezett nagy késsel vágja a szalonnát a bableveshez, egy élmény már magában.

A zsíros kiskockák felragadnak a kés oldalára, nehezítve a többi kiskocka helyénmaradását.

Ez a kevéssé se zavaró mozzanat gyönyöríti a szelést, kézzel kell lehúzni a tapadós kockákat, hogy lehessen tovább vagdosni, a kézen lévő illatos zsírt pedig olyan jó lenyalni, akár saját, akár idegen ujjról!

A csülök és a friss tarkabab megy a kuktába, minden más zavaró tényező nélkül.

Közel egy órán át ízesítik egymást.

Kivéve a két csontot a csülökből egy mozdulattal ki lehet rázni a húsgömbből.

Ilyenkor felmetszi deszkán kis darabokra, hull belőle Sárinak és Csontinak is.

Én a bőrös hájas barna gyöngyörű szélét imádom. Abbahagyni lehetetlen. Nyúlkálok a kés alá, ő pedig hessent zavaróan, mosolygunk, göcögünk, mert az jó.

A szalonna gyönyörű kis kockáit beleteszi a fazékba, nagy lángon kiolvasztja ízét-zsírját, rá a hagyma.

Amikor csodát tüsszent a fazékba, megy bele a karikázott zöldség. Répa, gyökér. Pirítja, amíg lehet. Amikor már hangosra pirult, mehet rá az édes-nemes paprika.

Átforgat, amíg a paprika izzóan füstös lesz. Ekkor löttyinti rá a vizet. HIdeget. Én forrót öntenék rá.

Be kell látom, neki van igaza.

Kell, hogy a víz felvegye az étel ritmusát.

Ehhez idő kell.

Ezért nem én főzöm a bablevest.

Bele a zellerzöld. Petrezselyem. Kömény, bors. Összerottyint, forral. Ez a legfontosabb rész.

Bele a csülök, a bab, a mendei kolbász.

Bele az a csodalé, amiben a csülök és a bab főtt.

Ilyenkor kell beletenni a fokhagymát.

Nem keveset, nyugodtan mehet bele 3-5 gerezd.

Előbb felesleges, csak sülne, nem lenne összhangzattan fokhagymából, durva dob és szinkópa.

A fokhagyma főszereplő, nem mellékszál. A fokhagyma ad hangsúlyt.

Ezek után már nincs dolog.

Ezek után már csak Csonti van, aki nagy falapáttal felkavar, kiemelget csülökdarabokat, nyálcsorgatva kérdezi, mikor lesz már kész, mikor lesz már kész.

Amikor készen van a leves, tejfölbe megy a liszt, belehabarodik, kicsit gyöngyös, de keverve, forralva homogén lesz, sűrű, ízes, maga a magyar konyha emblémája.

A bablevesnél, ha jól van készítve, nincs ízesebb étel.

Ennyi rétege semelyik másik magyar ételnek sincs.

Persze azonnal nem jó.

Én kivárni nem tudom, a dermedő felszínt karcolom óvatos kanállal, mindig akad egy kiskocka szalonna a kanálban, nem baj, kibírom valahogy, összeszorított szájjal, persze lófaszt, imádom ahogy elnyomom a nyelvemmel a szájpadlásomon, hogy pukkanjon az a kocka illatos zsírt, amit magába zárt, lenyúlok mélyre, a forróságba, a kolbászok és csülökdarabok rejtekébe, huhogva forgatom a számban a tűzforróságot, mégis jó, nem baj, ha két napig sajog utána.

Megéri.

A bableves mindent megér.

[your-nightmare-is-me]

Felkavar a csend, idegesít a zaj.

Semmi nem jó így, semmi sem vígasztal.

[versinator]

Főzzél trójából

Megértheted patakokkal szente szőllők Dézmát gyakorlottabb szolgám őrzők Megpihenne vasasok táborába fejdelemnek Szobaleány álommal hátrább vettenek Győzik viselje kedvességgel bihar Alkotmányt ollyast tiltja leánykar

Bámészkodik vígasságnak ugyse hajnalcsillag Foglyokká retel elvégzed tag Karjaikra alázatosságnak lángolót zsengés Tulipánt pajtással tűrnöm piperés Féd kívánás beszéllek szar Szentsége özön scriptor gibraltar

Helyének súgár szoríthatom emlők Vetvén hárítom megpillantván vesszők Patzkó vészem reggelét engedjetek Szerelmemnek hóhéra gyermekiért szemléllek Apelles zeher bikkfával calcar Boldogságodért csinálták szemlélték felkavar

Lakodalmak illete eszterházy asztag Megújulást vágyásunk sárkányja rózsaszag Gyöngyökké csatlós ábrázat feredés Kincsedet hallatja veress képzelés Nevetnék helyhez akadémiákról notar Csatákkal ezűst önkényt par

Tájában tartottad bérben lévők Felvegye pörölsz szárnyatok gyönyörködtetők Oszlopnál célig ausztria köhögnek Kétfejű nyilától tanítványaitól gyönyörködnek Versébe ledűl ugrana januar Meggyőzettek síralmas rásüti bakar

Gyűlünk védelmező látogassátok viszontag Tartoznám felfohászkodás édesanyátok oldalaslag Szipoly bémegy személyek gyűlés Frissíti vive felfortyant hírdetés Felvonásban nagyságára feleszmélek Stambul feltalálom aggó

#petofivers #Csokonay #Főzzél #trójából #v2.2

[h-o-r-n-b-l-a-s]

Csak az óra ketyeg, magam vagyok, nincs itt senki más

Egy helyben ülök, nézem a falat, igazán remek kilátás

Mintha szólna valaki, egy hangot hallok, egy apró kis nesz rögtön megzavar

Most megáll az agyam egy percre, semmi se történt, nincs ami felkavar

Néha még önmagamat is nehéz elviselnem

Hadd kapjak pár percet anélkül, hogy téged is el kelljen

Szép volt az az üres fal, ki kérte, hogy az ördögöt ráfesd?

Az élet nem ilyen egyszerű, a lényeget mélyebben keresd

[ragovince]

20 éves jómagamnak

Kedves művész barát, hatalmas mérföldkő

Húsz is meglettem, látod

Olvasom régi soraid, és szívem facsarod bántod

Úgy fájt neked, hogy nekem most nem fájhat

Jaj már akkor sem került el a bánat

Bárcsak mondhatnám elmúlt már minden

Hogy szíved szabad és nincs láncon, bilincsben

De fáj még az a baj, főleg mostanába

Néha boldog vagyok, de sokkal többször kába

De igyekszem hidd el, és lassan megjavulok

Csak birjon el a lábam

De van jó is, sok ember, annyi kedves lélek

S ha beszélgetni kell, vagy szeretni,

Képzeld már nem félek

Hát hogy is tenném pici Vince, hisz mindenki kedves

Mindenki támogat, bármilyen csendes

És alkotok mostmár, remélem örülsz

Zenét és verset is, szöveget, meg élményeket

Hangulatot, keplékeny értékeket

De mind miattad van, mostmár értem

Jaj hát hogy féltél, jaj hogy reméltem

Hogy egyszer itt lehetek majd, ahol most vagyok

Nagy leszek egyedül, zenélek, dalolok

És itt van a kezemben a világ, itt bizsereg érzem

Majd ha bátor leszek, dicsérj meg mert féltem

És a lányok is, ha tudnád, mennyi baj van velük

Mert mindegyik szép és kedves

Gyönge arcuk, keblük

úgy marják a szívem mint a penge

De lesz még szép idő, és lesz még zivatar

Lesz még nyugalom, és lesz mi felkavar

Csak szeresd magad és bízz magadban

Legyél bátor, irgalmadban legyél irgalmatlan

Szeress, ne félj, ugorj, kezedben egy kézzel

Így nem bánod meg, bármikor is mész el

Vagy nem, de te már tudod