#faszom ki van

[valaki--aki-senki]

Valaki mondja már meg mi a jó abban ha átbaszol valakit a palánkon?

#átbasztál #átbaszás #saját #kurva életbe #már megint #faszom ki van #ha ez igy folytatódik #megverek valakit #de mint a kurva élet

[chaise-nous]

Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.

Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,

amiről 43 évig szedtük le a tapétát

578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és

890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.

Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.

Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.

Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.

Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!

Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.

Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.

Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.

Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.

Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.

Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.

Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)

Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.

Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.

Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.

Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.

[csacskamacskamocska]

Senki sem várt

Egy kissé önsajnálós este volt a tegnapi, hagytam is leülepedni. (A házvásárlós konklúziós a következő poszt lesz majd) Azzal nincs semmi baj, hogy senki sem várt itthon. Elég rég óta élek egyedül, hogy kitörlődjön már a lelkemből az automatizmus, hogy köszönök vagy valaki rámörül amikor megjöttem, vagy kiveszi a kezemből a cuccot. A kutyáknak szoktam köszönni, de amúgy ezzel a kutya dologgal úgy van, hogy bár imádom őket, de nem helyettesítik az embereket. Kutyák. Cukik. De nem hoztam nekik ajándékot. Még a kocsiban sírtam egy kis visszafogottat miután felhívtam a lányomat, hogy majd hazaérünk segítsen felcuccolni, mert rengeteg a táskám. Azt nem mondtam neki, hogy az ajándékcsomagok miatt lett ilyen sok, mert az milyen már. Hát, ő nincs otthon, elment az öccséhez és nem is jön haza csak majd napok múlva. Jóóó. Nyomorultul éreztem magam és rájöttem, hogy attól érzem magam nyomorultul, hogy a lányom egy nappal korábban megkérdezte, hogy mikor jövök haza. Mondtam neki, hogy későn, 10-11 között. És én azt hittem, hogy azért kérdezi, mert vár, akarja tudni, hogy meddig kell fennmaradnia, vagy mikorra kelle hazajönnie, mert hiányzom, szeretne már beszélni velem, meghallgatni, hogy mi van a házakkal. Persze nem gondoltam én ezt olyan drámaian hatalmas nagy hiányzásnak, csak olyan kicsi, dejóhogymáritthonelérhetővagy hiányzásra gondoltam. Mert nekem az egész háznézős nyaralás alatt csak 4 ember járt a fejemben. Hogy velük mi van, nekik mi tetszene, mit vigyek ajándékba, szülinapra. Ha mondta volna, hogy azért kérdezi, hogy mikor érek haza mert elmenne, akkor semmi baj sincs. A kutyák miatt igyekszünk összehangolni az életünket, hogy ne legyenek sokat egyedül. De nem mondta. És így bennem lett egy gondolat, hogy miattam kérdezi. Aztán a kocsiban azért bőgtem, mert ráébredtem, hogy bennem mindig van egy ilyen kis reményteljes gondolat, hogy miattam kérdezik, hogy valami hogy legyen. De nem. Ez a 4 ember sosem miattam kérdezi. A számomra legfontosabb 4 ember sosem miattam kérdezi.

Próbáltam túljutni az önsajnálaton, ráadásul várt egy teli mosogató, szóval azért csak vártak. Az is a baj, hogy ilyenkor, ha magamra nézek, akkor szánalmasnak látom magam. Azt ahogy tele van a lelkem velük és amennyire ők velem nem törődnek. Gondolom, nem rosszból. Nem azért mert nem szeretnek egyáltalán, hanem faszom tudja. Persze, van egy olyan dolog, hogy ők érezhetik úgy, hogy dehát így is körülöttem forog a világ, pusztán az aktív létezés miatt. Mert csinálgatom a dolgaimat, vannak terveim, azt elmondom másoknak, mert vannak hatások ami alól nem tudják kivonni magukat akkor sem, ha nem kérek segítséget, ha nincs dolguk az én dolgaimmal. De valójában..., a valóság az, hogy küzdelem volt ez az egy hét is és jó lett volna a családba megérkezni vagy, ha Logan megkérdezi, hogy na, biztonságban hazaértetek? Az elvárások Logan azt mondta nemrégiben, hogy amikor elmondom, hogy mire vágyom, akkor az elvárásaimmal lelkiismeretfurdalást keltek a másikban. Akkor mit kell csinálni? Várni amíg milliárdból az egy rámtalál, aki magától is adja?

Szóval jöttem az ajándékokkal, csupa olyan ami elfogy, eltűnik, továbbajándékozható (nem nyomasztanék senkit olyasmivel amit aztán teszeget és bosszankodik rajta) és lette egy olyan kurvaszar érzésem, hogy mennyire nincs senkim valójában. Hogy csak azt hiszem, hogy van. De csak egy illúzió. Ez a gyanú, hogy csak illúzióim vannak dolgokról, ez sajnos máskor is nyomaszt. Aztán írt az egyik haverom, aztán egy barátnőm, hogy majd beszéljünk mindenképpen... Szóval itt állok és fogalmam sincs róla, hogy jogosan vagyok-e szomorú. Meg persze már nem vagyok, mert van több évtizednyi gyakorlatom benne, hogy eltemessem a szomorúságaimat és belekapaszkodjak bármibe. Egy gondolatba, reménybe, amivel átverem magam, aztán folytatódik a végtelen ciklus.

#hazaérkezés #szomorúság #senki sem vár #illúzió #elvárás #kapcsolatok #07-17

[pokmajom]

Nekik se könnyű...

Na szevasz Dezső, azért hívlak, hogy akkor mehetnek a nyomdába a plakátok és jó lenne, ha jövő hét elejére kint is lennének.

Persze, rendben, de akkor most melyik a végleges fájl, a NeTancoljunk_Nov10_Final vagy a SorosGeci_Nov10_Vegleges, mert az egyik tőletek jött a másik meg közvetlenül a grafikusoktól.

Már elmondtam párszor, de megint elmondom, hogy mindig tőlünk megy a végleges verzió.

Ja, igen, bocs, csak nem akartam hibázni. Csináljuk akkor.

...

Dezső bazmeg, ez mi faszom bazmeg, ezt a kibaszott balhét én nem fogom elvinni!!! Hát mi a gecit raktatok ki????

Hát, azt mondtad, azt rakjuk ki ami tőletek jött, nem a grafikustól.

Igen, és az a SorosGeci_Nov10_Vegleges fájl.

Nem. Itt van előttem az email a nagyfajlkuldes.hu linkkel, hogy az a NeTancoljunk_Nov10_Final fájl volt. Most mi legyen?

Most az lesz, hogy kinyomjátok újra és az összeset átragasztjátok.

Az kurva drága lenne, gyakorlatilag a piaci mardzsin se maradna a bulin. Nem akarok okoskodni, de szerintem, az a te főnöködnek se lenne annyira jó. Mi lenne, ha csak a két verzió közötti kis eltérést ragasztanánk le? Az sokkal olcsóbb lenne.

Nem tudom. Megbeszélem.

...

OK, takarjátok el csak a kis buzinak a kezét. De ne fóliával! ;)

[ajtostolahazba]

hóvégi derpegési...

3 hete szóltam ennek a f@szfejnek, hogy szabadságon leszek szerdától, de jófej leszek, nem veszem ki az egész hetet, hóvége meg idegbetegség, szóval ne szervezzen rám, mert hétfőn itt vagyok, kedden 9-re fogorvos időpontom van, de utána jövök be és lezárom a hónapot, úgy megyek csak el, hogy le tudjanak nyugodni a picsába (szaros 3 napra bazmeg, itt nem tömegpusztító interkontinentális rakétákat gyártunk, kurva ajtók, amiktől hadd vegyem már ki a szabimat). Már a múlt héten beszólt, hogy "de jó munkahelyed van neked, hogy szabira mehetsz "hát a kurvaanyádat, ez nem kegy, ez bazmeg jár nekem, ma meg felhív, hogy akkor holnap reggel 9-re szervezett egy meetinget... kedd, 9 óra, fogorvos... mondom megbeszéltük, hogy nem leszek, nem tudom áttetetni már, ez kezelés, 10 évente hadd hiányozzak már 4x2 órára faszom. Kiakadt, hogy basszameg nem igaz, hogy velem nem lehet tervezni. 8 éve ülök itt, nálam kiszámíthatóbb alkalmazott nem sok van. 9.00-kor itt vagyok, 17.00-kor zárok... nem megyek el, nem lógok, sose vagyok beteg, (ha igen, eddig akkor is itt rohadtam), de bazmeg érezzem már, hogy mekkora egy csicska vagyok, mert nem lehet rám számítani... Mondom neki, hogy kedd dél, az már biztosan jó, itt vagyok estig, ez nem egy azonnali projekt, ez egy folyamat egy olyan partnerrel, akit ismerek, szóval meg lehet beszélni. Erre rám ír a partner titkárnője, hogy a főnökömmel való egyeztetés alapján akkor holnap 11-kor találkozunk... Na én most szarok bele. Elmegyek 9-re a fogorvoshoz, tart ameddig tart, ez a majom meg majd szórakoztatja őket, amíg megjövök, ha ennyit nem tud a csökött agyával megérteni, hogy délre vagy délutánra szervezzen. Ráadásul be leszek injekciózva, beszélni se fogok tudni, én nemtom mit képzelt ez az idióta. Amúgy ezer százalék, hogy ha azt mondják 11, akkor abból dél lesz és annyit se mondanak majd, hogy bocs. Biztos időváltozás lesz, de mindet utálom, mint a szikkadt szart.

#myjob #hate everyone #personal shit

[uzemi-kollektiva]

Létminimum

Visszatérő szöveg, hogy a xxi. században minden narratíva, kultúrharc van, aminek egy területe a nyelv, milyen szavakat használunk. Korábban már hisztiztem, hogy a munkás szót már kiirtották a nyelvből, most egy másik példát akarok hozni.

Legutolsó poszt alatt voltak reblogok, hogy x pénzből lehet megélni és erről az jutott eszembe, hogy gyakorlatilag Magyarországon kipusztult a létminimum szó - hogy mennyire irányítottan azt nem tudom véleményezni. Hogy a szegénység kutatása hogy áll arról fingom sincs, de biztos van szociológus itt, aki ki tud javítani.

Röviden: "A létminimum összege az élelmiszerkosárban szereplő tételeknek az adott időszakra jellemző árakon számba vett forintösszege, amelyhez hozzá számítjuk – az élelmiszer-normatíva körüli értékben élelmiszert fogyasztó – háztartások összes személyes kiadásának havi átlagos értékét." - link

Szóval itthon 2015-ben lelőtte a létminimum számítást a KSH arra hivatkozva, hogy ez idejét múlt és a depriváltságot laekeni indikátorokkal vizsgálják, ami tök jó mert EU-n belül egységes rendszer, rossz mert nem objektív. Meg azért felmerülnek kérdések, hogyha a ksh kihozza, hogy relatív jövedelmi szegénységben az ország 12,2%-a él :)

Szóval létminimum kuka, lett helyette jövedelmi szegénység, laekeni indikátor, amiket szerencsére az egész EU-ban mindenki komolyan vesz:

Persze a kis jövedelmi szegénységi küszöbünket nézve azt láthatjuk, hogy ez 2019-ben 124k volt egyedülálló felnőtt egyszemélyes háztartásban. Persze ez csak a minimális éhenhalás elkerüléséhez szükséges kaja, mert a létminimum:

De mindenki megnyugodhat, 2019-ben a jövedelmi szegénység küszöbe máshol is kreatívan volt értelmezve, lengyeleknél pl. 75 ezer volt.

Szóval a faszom kivan az olyan megfogalmazásoktól, hogy jövedelmi szegénység. Miért, milyen faszom szegénység van még? Gazdag szegénység? Mi a faszért nem lehet dolgokat a nevén nevezni? Persze értem, hogy eleve behatárolja a kommunikációt, ha valaki a jövedelmi szegénységi küszöb alatt élést tűzzük zászlóra, mint a létminimum alattot.

Meg kell őrözni a nyelvet és az érthető szavakat, mint a létminimum, anélkül nincs jövő.

#szabad szombat #szombat esténként lehet írok majd ilyen hosszabbakat #baloldal

[hicapacity]

"Vajon a nyomort is megoldja a rendőrség?" - ezt az egyszerű kérdést tettem fel Gyuricza László polgármester oldalán egy olyan poszt alatt, ahol azt ünnepli, hogy a rendőrök igazoltatnak Kerepesen.

Erre az egy egyszerű kérdésre aztán olyan gyűlölet-cunami indult el, ami egészen megdöbbentő. Tisztes polgárok estek nekem habzó szájjal. Hogy aszondja: "faszom már belétek ezzel a nyomorral állandóan." Meg hogy "szarkupac" és "drogos" stb.

Ami a magyar nép szkizofrén tudatállapotára jellemző, hogy jól megfértek az engem becsmérlők között a kormánypárti és az ellenzéki hörgők is: az egyiknek "belpesti liberális" voltam, a másik meg fideszesnek sejtett.

Egy valamiben egyetértek a kommentelőkkel: a rendőrségnek nem dolga a nyomor kezelése. Ez így van. De tudjátok, kinek viszont dolga a nyomor kezelése? A politikusoknak. Például a polgármestereknek, az önkormányzatoknak nagyon is dolga.

És Gyuricza polgármester gyakorlatilag folyamatosan azzal szerez népszerűséget, hogy a közösségi médián rendőrösdit játszik. Vissza lehet pörgetni az oldalát: szinte csak és kizárólag erről posztol (a főzős képek mellett, copyright Németh Szilárd). Járőrözik, vadászik a bűnre. Derék. Csak éppen ez nem a polgármester feladata. A polgármestert nem rendőrnek választották, hanem azért, hogy feltegyen olyan kérdéseket is, amiket a rendőr nem tesz fel - mert nem dolga. De a polgármesternek igenis dolga.

A közbiztonság nem kizárólag rendészeti kérdés: annak bizony rengeteg szociális tényezője is van. Ez már közhely a kriminológiában. A szakemberek "büntető populizmusnak" nevezik a Gyuricza által vitt vonalat, ami valóban rendkívül népszerű tud lenni a lakosság körében, de valójában csak kozmetika és tüneti kezelés. Semmit nem tesz azért, hogy megértse a problémák rendszerszintű mozgatórugóit. Márpedig nem kell hozzá kriminológiai végzettség, hogy az ember belássa: amit a polgármester rendőri erőszakkal próbál megoldani, az valójában a nyomorban és kilátástalanságban gyökerezik. Mint például a dizájner drogok fogyasztása, az ehhez kapcsolódó beszerzési bűnözés.

És ez a belátás nem azt jelenti, hogy akkor fogadjuk el, hogy minden jó így. Hogy a lakosságnak tűrnie kellene, hogy mondjuk zaklassák beállt emberek a HÉV-en. Hanem azt, hogy legalább minimális erőfeszítést tegyünk arra, hogy találjunk a rendészeti eszközökön kívül más eszközöket is: amik a problémák okait, és nem csak a tüneteit kezelik. Hogy tegyünk valamit a mélyszegénység és a kilátástalanság ellen. Szociális, egészségügyi szakemberek bevonásával. És ennek én semmi nyomát nem látom. Ami maradt: az a nyers erőszak. Innen a kérdés, amit feltettem.

Nem vontam kétségbe, hogy a rendőrségnek van dolga - azt viszont igen, hogy a polgármesternek nincs más dolga.

De sajnos a jelenlegi hiszterizált tömeghangulat egyáltalán nem alkalmas arra, hogy higgadtan, érvekkel, esetleg szakemberek bevonásával (hú!) lehessen ilyen kérdéseket megvitatni. Itt kérem lincshangulat van. Az elmúlt húsz évben az integrációra kapott európai pénzeket lenyúlták, elsikkasztották, és most már az integráció törekvésének látszatáról is lemondott a magyar állam. A jogállamot és a jóléti államot leépítették. "Ma esti törődés" - írta ki a polgármester a posztja alá, és valóban: a rendőrség az egyetlen szerv, amitől a nép törődést várhat. Olyat, amilyet.

És a nép nagy része már nem is vár mást. Magára hagyva, cserben hagyva, legatyásodva, miközben látja a tévében, hogyan dőzsöl az elit. Utál itt már mindenki mindenkit. Egyesül az egész ország egy nagy közös utálatban, és alig várja, hogy valakire ráfröccsenthesse ezt az utálatot. És most éppen én lettem ez a céltábla.

#drgrpt

[ultramegatroutman]

x patika

Én: Jó napot kívánok! Ezésez a hiánycikkgyócer van?

Nemén: Sajnos nincs.

Én: Helyettesítő gyócer esetleg?

Nemén: Sajnos az sincs, már az is hiánycikkgyócer.

Én: Köszönöm, aviszont.

y patika

Én: Jó napot kívánok! Ezésez a hiánycikkgyócer van?

Nemén: Sajnos nincs.

Én: Helyettesítő gyócer esetleg?

Nemén: Sajnos az sincs, már az is hiánycikkgyócer.

Én: Köszönöm, aviszont.

Ráírok háziorvos haverra: ötlet?

Háziorvos haver: Menjél y patikába, ott nagyobb van.

Én: Most voltam, azt mondták nincs, semmilyen nincs.

HOH: Van. Odamész, rám hivatkozol, ha úgy sincs, felhívsz onnan.

y patika megint

Én: Jó napot kívánok! V. küldött, ezésez a hiánycikkgyócer van?

Nemén: (tajszámot kér, ereceptet néz) hát sajnos ez nincs.

Én: És nagyobb?

Nemén: Hát mindjárt megnézem, de erre a receptre azt blablabla.

Felhívom havert.

HHO: Melyik van ott?

Én: Nem tudom, szőke, szemüveges.

HHO: Gizi. Add neki a telefont.

Gizi (telefonba): Értem. Igen. Bármelyiket. Értem.

Gizi (kinyitja az egyik szekrényt): Hát, 30 darabosat tudok adni.

Én: Látom van százas kiszerelés is, azt szeretném.

Gizi: Rendben. :(

Gizi (irkál egy papírra): ezerkétszáznegyvenlesz.

Fizetek, távozok.

Namost azzal is a fasz kivan, hogy kapcsolatok nélkül kb. már kurvára semmit nem lehet elintézni, de bazmeg ez nem egy kiló cukor a pult alatt. Mekkor utolsó féreg patkány az a gyógyszerész/gyógyszertári asszisztens vagy eladó, vagy ki a tököm, aki letagad egy gyógyszert, ami nekem mondjuk pont nem, mert megvagyok, meg megoldom, de valakinek élet-halál kérdése, mert attól kész van, ha nincs otthon egy plusz doboz belőle. Faszom.

[redmatyi]

Red vagyok, közelebb a negyvenhez mint a harminchoz, férfi és soha nem használtam hajbalzsamot.

Abban se vagyok biztos, hogy ez a neve. A fodrászom mondta, hogy mivel rendkívül száraz a fejbőröm, ezért azt javasolja, hogy használjak valami hajbalzsamot ( de lehet nem ezt mondta, hanem valamit amit nem jegyeztem meg, mert azzal voltam elfoglalva, hogy kurvára máshogy néz ki a fejem hajvágás után).

Mondtam anyámnak, hogy mit mondott a fodrász. Azt mondta, hogy ő majd akkor vesz nekem valamit, mert neki több tapasztalata van mint nekem. Mondtam, hogy javasolni is akartam, mert nekem annyi ötletem sincs ezzel kapcsolatban, hogy hol keressem a teszkóban. Elment valahova és vett valamit. És itt járunk most történetileg.

És bazdmeg itt fekszek a fürdőkádban, és annak ellenére, hogy itt tartom a kezemben, nem tudom hogy mit vett, és hogy kell használni. Azt megtudtam, hogy miért jó, mi van benne, mi NINCS benne és hogy talán mi van még benne, és hogy mennyire gecirendes ez a cég ,hogy amúgy építhetnének egy faszom halálsugarat és szétlőhetnék akár a holdat, de helyette inkább próbálnak minél kisebb ökológiai lábnyomot csinálni.

Na de most komolyan. Mi ez a termék? Ismétlem. Soha nem használtam ilyen dolgokat szóval ha bemegyek a boltba honnan kéne tudnom hogy nekem ez kell? Hogy kell használni? Hajmosás előtt? Után? Közben? Helyett? Kurvára nem derül ki. De az hogy 98 százalékban természetes összetevőkből áll az igen. Mi a maradék 2 százalék? Mi van ha plutónium? Vagy valami sav? Vagy a denveri musztángok bajnokcsapata?

Faszom legalább rakjanak oda egy QR kódot ami egy oktató videót behoz, hogy milyen módszerrel a leghatékonyabb a használata. És ne faszom nagy zölddel írják ki, hogy ők mennyire védik a környezetet.

Az ilyenek után megértem azokat akik fogják és letolják a nullásgéppel a hajukat inkább a faszba. Nem kell ilyeneken rágódniuk.

Lehet mondani, hogy én vagyok a fogyatékos, hogy még ezt se tudom. De én azon a szinten vagyok, aki ha egy receptben azt látja hogy kávéskanálnyi kell valamiből attól kurvára kiakad, mert a kávéskanál nem SI mértékegység. Ha meg az van írva, hogy egy csipet akkor pucéran elkezdek magzatpózban sírni a sarokban.

MI A FASZT KÉPZELNEK? MI VAGYOK ÉN? HAJOLÓGUS?

[otthonzulles]

(a 444-en megjelent UP féle szokásához híven összeszedetlen Palotai-nekrológ kommentszekciójában feltűnt még két írás amiket nem olvastam, sok-sok újat nem találtam bennük meg nem is untatlak benneteket, illetve igen, a hajtás alatt)

az egyik a telex megemlékezése:

A másikat Podlovics Péter 'a Quimby menedzsere' (ezt gugliztam ki faszom se tudja mi az a quimby :D ) osztotta meg de nem az ő írása, hanem Vasák Benedeké, aki meg valami kommunikációs valami:

"Vasák Benedek barátom tavaly előtt a Fater születésnapjára olyat írt, aminél én csak bénábbat tudnék.

Valamiért nem lehet megosztani, szóval copy paste

Zsolti legutóbbi szettje, amit hallottam ugyanígy 2021-es. (jajj de szégyellem magam, hogy nem használtam ki minen lehetőséget!) Bulizni indultam akkor de végül a kordonra könyökölve leesett állal hallgattam végig az első sorból!

Benedek ezt írta, nehéz ennél jobban összefoglalni.

Palotai Zsolt volt a legbiztosabb zenei ízlésű ember, akit valaha ismertem!"

---

…Ezt tavalyelőtt írtam, a hatvanadik születésnapján. Azóta leszedtem, most felrakom újra.🖤

Ha van valami értelme a Facebooknak, akkor az az, hogy egyszer csak szembe jött ez: hogy a Palotai 60. Ez az, amit nem ír meg az újság, mert ha valamelyik újság megírná, az már rég megszűnt, vagy ha valamelyik újság megírja, azt én már rég nem olvasom.

Nagyon fura érzés ez, mert 2021-ben a Palotai 60 azt jelenti, hogy már akkor is rohadt öreg volt (30!), amikor kezdte, és amikor nekünk, hol csillogó, hol fátyolos szemű késő-tizenéves fiataloknak betolta a bomba csajozós vagy énelvesztős zenéket a Tilosban.

Szóval szembejött ez a Palotai 60, gyorsan át is pörgettem a nekrológszagú megemlékezéseket itt a Facebookon. Mindegyikben az volt az érdekes, hogy az Öreg már mindegyikben "Az Öreg" volt, sokezer szettel, partival, mix-szel a háta mögött, de mindegyikből csak az derült ki, hogy ő az "Öreg", de egyikből sem az, hogy miért lett ő az "Öreg".

Nehéz is ezt megmagyarázni. Akik a szubkultúra részei, azoknak egyértelmű. Akik meg kívül esnek a szubkultúrán, sosem fogják megérteni.

Ha én behunyom a szemem, és a 90-es évek elejére gondolok, akkor a csodálatos csajokon, Hazai Attilán meg Tódoron kívül egyvalakit látok magam előtt: ezt a hórihorgas, atlétába öltözött, szélsőségesen mesterséges fényben, kontrasztos árnyékokban úszó, görnyedten koncentráló alakot a Tilos az Á galériáján. Palotai Zsolt maga volt a DÍDZSÉ allegóriája, long before, jóval azelőtt, hogy Fatboy Slim lett azzá (pont úgy néztek ki egyébként, csak amikor Zsolt már menő lemezlovas volt, Fatboy Slim még egy közepesen béna gitárzenekarban bohóckodott 😀 )

Az ember gyakran töpreng olyan problémákon, hogy miért pont Palotai lett ÉLETE LEMEZLOVASA. Soha senkinek nem táncoltam annyit, nem voltam annyi szettjén, nem hallgattam annyi mixét, mint Palotainak, így hát elég gyorsan megfejtettem a talányt. Soha, senki mástól nem hallottam annyi számot ELŐSZÖR, mint Palotaitól. Amit ő művelt, az nem diszkó volt, hanem népművelés.

Persze, a kései, manierista, megélhetési évek Rewind-jai már a megszokásról, és a popkultúra átkáról, az önismétlésről szóltak, de Palotai számomra mindig is az a radikális eklektika volt, amely elemi erővel határozta meg felhőtlen ifjúságunkat a boldog kilencvenesekben.

Palotai szettjei az "anything goes", a "minden mehet" végtelenül felszabadult, életérzéssé nemesült esztétikáját hirdették. Ugyanazt, amit mondjuk Rajk László építészete, a kései Tandori irásművészete, Ács rendezései vagy Bódy filmjei hirdettek.

Palotai szettjei a radikális eklektika sújtó megtestesülései voltak. Sem a szüleink, sem a gyerekeink nem fogják megérteni, hogy mit jelentett az, hogy a kádárizumus összeomlásával egyszerre hullott a nyakunkba az összes létező szubkultúra, irányzat, stílus, műfaj, ideológia, manír és üzenet. Az aluljárók tömve voltak 160 forintért árult paperback Bakunyinokkal és Szolzsenyicinekkel, a mozik tele voltak 30 forintért árult Derek Jarmanekkel és John Watersszekkel, bárhová nyúltál, ömlött rád az O története, a Tizenegyezer vessző, a Nietzsche- és Hamvas-összes, Foucault, Heidegger és kibaszott ostoba Castaneda.

A kilencvenes évek eleje brutális kultúrkáosz volt (pedig hol volt még a kereskedelmi televíziózás!), amire a belpesti értelmiség egyetlen értelmes önvédelmi reakciója a totális bezárkózás volt. Bezárkóztunk egy nagyjából három háztömbnyi területre, a Tilos, a Zanzibár, az Egocentrum, a Totálkár (vagy ez a kettő ugyanaz?) által kijelölt területre, amely bármelyik ELTE bölcsészkari épülettől biztonságos sétatávolságra volt. Popkulturálisan pedig a Velvet Uderground/Lou Reed-David Bowie-Talking Heads-gettóba szorultunk bele, amit magyar vonalról még valahogy kiegészített a Cseh Tamás-Bizottság-Kontroll/Európa Kiadó vonal.

Tényleg annyira szűk volt a világunk, mint egy Bereményi-Cseh Tamás-dalszöveg, teljesen elveszve kóvályogtunk a nyakunkba szakadt, értelmetlen szabadságban.

Na, ebben az elveszett világban mutatott utat az a vékony, hórihorgas, görnyedt, atlétatrikós csávó, ott, a Tilos galériáján. Ő mutatta meg, hogy itt az új esztétika, hogy minden mehet. Konkrétan tőle tanultam meg, hogy a Besame Muchóra (ikonikus Palotai kezdőtrekk!) simán rá lehet keverni Renegade Soundwave-et, arra meg lazán jöhet Buddy Rich, amit magától értetődően lehet átfolyatni valami sosem hallott dárenbézbe, hogy aztán kötelességtudóan berakjon valami Iggy Popot, de az egész Ian Dury perverz funkjába, vagy a Sonic Youth paródia-sideprojektjébe, a Ciccone Youth-ba fulladjon...

Tizenöt évet húztam le az A38-on, és ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy a közönség mindig UGYANAZT akarja. Ez Palotai pokla is, ha az Isteni színjátékban jutna egy bugyor az Öregnek, az biztosan a Mindig Ugyanazt Játszók Bugyra lenne. Palotai számára nincs nagyobb büntetés, mint Ugyanazt Játszani.

Eleve a DJ-karrier nem a karrierek csúcsa. A Tilos az Á mutatott ezer utat, a főhősök egy része kurva menő japán meg szingapúri nagykövet lett, vagy elenpés médiamegbízott, vagy közepesen menő budai kricsmik üzemeltetője.

A Tilos az Á vége iszonyat szomorú lett, levitézett baller kommunikációs tanácsadók pimpelik újra BMW X-valahányasokból az egykori mítoszt (Tilos a Tilos, Jézusom!). Palotai eufórikus szettjeinek vállán, a meggondoltan árazott boroskólák bevételéből sok-sok kis senki kapaszkodott fel a harmadvonalas politikai nirvánába.

Miközben ez a félelmetes ízlésű, ikonikus jelenség jóformán éhezik. A több ezer buli nem túlzás, és valahol az is sorsszerű, hogy ehhez az ösztönös, de totál önsorsrontó zsenihez fűződik (nagyon, nagyon távolról) a magyarországi partikultúra legnagyobb drámája, a West Balkán-tragédia.

Palotai Zsolt 60 éves, 30 éve tolja a rakenrollt. De ezt a műfajt nem lehet 30 évig csinálni. Még úgy sem, hogy az ország legszélesebb látókörű, legjobb ízlésű, félelmetesen közönségre hangolódott lemezlovasa vagy. Ez nem államilag rommá támogatott, egyetemi tanszékek által kanonizált kulturális értékteremtés. Ez az ifjúságunk, és én igazán örülök, hogy egy fél generációval utánuk még volt valami jelentése és jelentősége, de illúzió azt hinni, hogy bármi nyoma marad, és bármilyen kulturális imprintet hagy az utánunk jövőkben.

Tulajdonképpen az a baj, hogy Palotai szettjein sosem tudtam felszabadultan táncolni. Palotai szettjeire tanulni járt az ember, én legalábbis biztosan, mint ahogy a fiatalabb DJ-k nagy része. Palotai szettjeit én mindig úgy hallgattam, mintha olvasnék, vagy valami nem ismert Mozart-szonátát hallgatnék, hopp, ez milyen jó ötlet, hopp, mekkora átkötés, hopp, erre a pakisztáni világzenére hogy lehetett már rákötni ezt a dél-londoni hiphopot...

Na mindegy. Palotai Zsolt kiválóan példázza, hogy vannak szubkultúrák, amelyek véget érnek, vannak tudományok, amelyeknek nincs módszertana, de legfőképpen azt, hogy nincsenek határok. És az ilyen művészet, abban a világban, amely kizárólag a határokról, megszokásokról, manírokról, modorokról, és az ezeket perverz módon megerősítő iróniáról szól, sajnos halálra van ítélve.

Palotai tragédiája az öregedés és "korszerűtlenség" tragédiája, hogy egyszerűen elfogy körülötte a levegő. Bármennyire is revelatívak voltak a szettjei az én generációmnak a kilencvenes években, az a helyzet, hogy mondjuk a 14 éves lányomat egyetlen nap alatt több és sokfélébb kulturális impulzus éri, mint amennyit Palotai egy hónap 8-10 fellépése alatt adni tud.

Erre a problémára kétféle válasz van: az egyik a totális bezárkózás stratégiája - csak egyetlen kultúra, egyféle zene, egyféle öltözködési stílus, egyféle világ. A másik: temészetesen a jellegzetes tinédzser-cinizmus, minden szar, minden béna, very cringe a világ. Palotai egyikre sem ad választ, nem hajlandó, sosem volt hajlandó beleszorulni valami béna műfai gettóba, mint a dárenbéz, a hauz, a teknó vagy a trep. És nem volt hajlandó ironizálni, ilyen elviselhetetlenül kínos Necc Party-vonalon hirdetni az ultimate nihilt.

Palotainak sosem lesz szobra, sosem fog Kossuth-díjat kapni, mint ahogy azt - ironikusan? - követelte a tömeg annak idején. Készült róla ugyan egy portréfilm, amiből sajnos az égvilágon nem derül ki semmi, készültek vele interjúk, de hát Palotai sosem a szavak, sokkal inkább a szettek embere volt.

Az biztos, hogy nála "dídzsészerűbb" dídzsét sosem láttam. Az biztos, hogy legalább tíz dídzsét láttam felnőni, akik minden mozdulatukat tőle lesték el. Az biztos, hogy ő is azok közé tartozik, akiktől rengeteget tanultam. Azt a zenei, és merem remélni, hogy tágabb értelemben kulturális nyitottságot, amely a mai napig segít befogadni az új dolgokat, hát azt biztos, hogy tőle tanultam. Köszönöm, és boldog születésnapot.

#palotai #dj palotai #palotai zsolt

[megtudommagyarazni]

kijövés

Életemben kétszer ültem taxiban. Amíg ezt leírtam, belémnyilallt, hogy lófaszt, csak úgy látszik, hogy erősen szelektív a memóriám: 1978-ban a kerepesi úti Főtaxi (kockás) sofőrje voltam, 3 hónapig. Aztán megjött a levél, papíron, postával, hogy fölvettek a Hungarocamionhoz. 16 hónap garázsszolgálat után már mehettem is Iránba-Irakba, fasza volt, a háború kellős közepén, erről majd írok még, bár nem hiszem, hogy bárkit érdekel. Az első taxizásom még a 80-as években volt, már az első maszekok egyikénél voltam, gyűlölt és szeretett Opel Olympiám nem indult, így maradt a taxi. A sofőrnek be nem állt a szája, egész addig, míg megérkeztünk a 450-es Scaniához, 13,5-ös Schmitz póttal, és mondtam, hogy itt vagyunk. Az ember végre elhallgatott. De csak rövid időre. -Hová lesz a menet? -Csak ide, Zaragoza alsó. -és Főnök, nem volna egy kis nyugatnémet márkája? Átveszem. A második, és eddig utolsó, a dán határon volt, Flensburgban, ez már 2010-es évek. Lerakás közben leestem a pótról, szilánkos bokatörés. 10 perc múlva kint volt a rohamkocsi, 20 perc múlva a műtőasztalon feküdtem, büdösen, izzadtan. Megvolt minden, aminek meg kellett lennie, már csak Ulrike kérdéseire kellett válaszolnom, hogy milyen színű gipszet szeretnék? Volt pink, tengerészkék, lazacszínű, erdőzöld, óceánhab-fehér, almapiros. Egy visszafogott éjkéket választottam, aminek a csodájára jártak aztán az érdi rendelőintézet sebészei, mikor 4 hét múlva leflexezték rólam. Taxi ki a vasúthoz. Aztán volt egy vonatozás haza, 2 nap, amiből fél nap volt a német szakasz, a többi a cseh, szlovák, magyar. Azonban a Battyhányi téri droszton a nyári melegben nyitott ablakokkal ülő taxisok illata még mindig az orromban van, az egymásra szervül 10-15 wunderbaum, volt ott kókuszos, fenyős, málnás meg a faszom tudja milyenes.

Ezt csak azért, hogy ne csupa böjtecsabás meg orbános szar legyen a desen

[riariahistoria]

Mi a közös Gerő Ernőben és Nagy "szeretemorbánviktort" Feróban?

mindketten Kossuth díjasok.

1948. február 13án alapították meg a Kossuth díjat. az apropó az 1848as szabadságharc centenáriuma volt, meg az hogy nem nagyon maradt olyan rangos kitüntetés (a vitézi rend cikike lett, na) amit arcvesztés nélkül oda lehet adni a szocialista haza kiválóságainak. induláskor a tudomány, a művészet, illetve a kommunista/szocialista termelőmunkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeket, csoportokat jutalmazták, de az 1963-as átfazonírozás után már csak a kimagasló művészeti, illetve kulturális tevékenységért adományozzák a Kossuth-díjat (itt újra gondolj Nagyferóra. nem röhög!). a tarvágásban remeklő sztahanovista munkáshősök kimentek a divatból (vissza kellene hozni, so much fideszes életérzés. a Kossuth díjat kapja a Schuschmusch Bt. akik Balatonakarattyán a teljes nádast letarolták, illetve a Megóggyuk Okosba Kft akik a teljes Városligetet egy hét alatt famentesítették, gratulálunk!).

1990-ig a Minisztertanács adta, azt követően a Köztársasági elnök (most a popsitörlővel ablakot pucoló fideszes trampli). több fokozata van, volt hogy három évente volt adományozás, de 1990től mint az elején, évente osztják (sokan várnak rá, tudtad hogy a Kisjeszy még nem kapott? hát milyen faszom gyurcsányista elnyomás van itt kéremszépen?). 2013tól az átlagkereset hatszorosa a pénz ami jár mellé (mennyi sok árstopos cukrot lehet rajta venni...jó, azt mondjuk pont nem, mert egy hónapja megint nincs a Lidlben, de mindegy).

a díj maga, mint a tavalyi Capa kiállítás során kiderült nekem, nem egy diszkrét kis plecsni oklevéllel hanem egy vibrátorra/jedikardra felaplikált kalaplengető bronzKossuth egy drágább bortartóban. egy világ omlott össze bennem.

a legelső Kossuth díj átadásra 1948. március 14én került sor, rengeteg külföldi vendéggel akik a béketábor erős bástyái voltak velünk együtt. és még Vorosilov marshall is megtisztelte a hazát. Nagyferó milyen nagyon szerethette volna őt is. és Kodállyal is tök jókat témázhatott volna.

#xx. század történelme

[csacskamacskamocska]

Társkeresőcskék 6.

Tegnap elfogyott az összes férfi.

Egy elég helyes csávó felhívott, rohanva, két meló között, és őt azonnal a szívembe zártam. Kellemes volt a hangja, tetszett az elfoglaltsága, tetszett amiket mondott, de odaért ahol dolga volt és le kellett tegye vagyis én mondtam, hogy csinálja csak a dolgát, aztán hívjon amikor jó. Nem hívott többet. A gyanúm az, hogy annyira mégsem jöttem be neki ő szeretőt keres nem társat és valószínűleg nem voltam elég hatékony ebben az irányban. Azért gondolom, mert azt mondta, hogy estefelé nem jó neki. Késő este se. Valószínűleg az asszony nem annyira tolerálja, ha ő más nőkkel cseveg :D

Egyszer mondtam, hogy nem kéne leszólni a társkeresőket, nem kéne kicikizni, pellengérre állítani mert ők is csak a boldogságot keresik, mint a cikiző, aki szembetalálkozott velük.

Nos, ennyi igénytelenül kinéző, unalmas és életunt, hobbi, kedvtelés, cél nélküli negyven feletti férfit én nem látok a környezetemben, mint amennyi a társkeresőn van. Nem tudom milyen a 40 feletti felhozatal nőkből.

Amiért ez a társkereső nehézkesen működik: Szar a fotó, megy a lecsóba. Pedig, ha társaságban megismerném, lehet, hogy tökre megszoknám a fejét és tényleg csak a személyisége dominálna. Jó a fotó és jóképű is? Faszom lesz ötvenedik nő, aki ráhajt. Ezek a csókák amúgy bejelölnek, aztán nem írnak. Lecsó. Elfogadható, de elbizonytalanító fotó: oké, legyen, meglátjuk. Hátha ő az, akit, ha társaságban ismernék... stb... stb... Nem ő az. Egész jó a fotó, hasonló dolgokkal foglalkozik, felvillanyozó a lehetőség: mélymagyar kötődés. Ezt én nem tudom megugorni. Jó fotó, érdekes figura, hasonló gondolkodásmód: nem jelöl vissza, nem tetszem neki.

Hagyom az appot, majd néha ránézek. Nyilván felháborítva azokat akik írnak, hogy csak egy hét múlva válaszolok. Majd csinálok egy ilyen sablonszöveget, hogy bocs meghalt az aranyhörcsögöm, kellett egy kis idő amíg feldolgoztam. Aztán elküldöm mindnek. Tegnap az Aldiban eszembe jutott, hogy talán tényleg ott kéne ácsorogni kicsit, hátha jön a nagy ő. Csak már nagyon fáztam a hűtőpultnál, a nagy ő meg faszom tudja mit csinált, de miért is lett volna ott, négy kerülettel arrébb. Aztán ezt a gondolatot otthagytam az Aldiban, fagyoskodjon egyedül.

#Társkeresőcskék 6. #ismerkedés #Aldi #02-09

[newlifeprojects]

az mondjuk eleg nyomor ebben a videki letben, hogy lehet valasztani a szar meg a megszarabb kozott, ha kutyas foglalkozasrol van szo, es igy is harminc kilometer alkalmankent.

meg mondjuk ha mar kutyaiskolam van tiz eve, a faszomer', hogy ne legyen kivetelezes, meg xnek elfogadom a kifogast, ynak meg a szemere hanyom, de eddig az a legjobb, hogy nem a tudasszint alapjan allnak ossze a csoportok, hanem hogy ki a szimpatikus, ki smuzol tobbet, na es persze ki az, aki hajlando ilyen-olyan indokokkal tobb penzt beleolni a dolgokba...

igy lehet igazan elvenni az ember kedvet a csoportfoglalkozasoktol, meg egyaltalan a mindentol is. hogy vannak szabalyok, csak eppen pont annyira rugalmasak, hogy te szarul gyere ki belole, mas meg nem kell, hogy betartsa, megsincs kovetkezmeny.

#nvrmnd #sp #rant #prs #kisfaszom

[ajtostolahazba]

Fogyikám, minden második poszt arról szól, hogy képtelen voltál valamit felnőtt ember módjára kezelni. Szerinted minden rólad szól, minden a te relációdban értelmezendő. Így aztán bármi nehézség van, az ellened van. Mindenki más a csúnya, a gonosz, és különben is ők kezdték.

De persze mindegy is mert nem látni a profilom. Talán háború sem lenne és a Titanic sem süllyed el ha látni lehetne a profilom.

Cukikám... :))) Bocsmá, hogy a saját blogomon azt írok, amit akarok. Ki a faszom kért, hogy olvasd? Sőt, tovább megyek: légyszi kövess ki! Ezután is azt fogom írni, amit ÉN akarok, ezután is szólhat minden 2. posztom arról, hogy ÉN nem tudok dolgokat felnőttként kezelni, de annyira örülök, hogy te igen! Szóval szívem teljes szeretetével kérlek, hogy takaroggyál innen! Piece!

[lacikaszep]

Vita lányok között:

- Aaah szerintem az Azahriah olyan cuki 😍

- Áh, nekem nem tetszik, kisfiús, inkább a Jason Momoa 🥵

- Jahj ő olyan vademberes 😱

- Igen 🥺

- Jó akkor tied Momoa enyém Azahriah

Vita fiúk között:

- De idefigyelj baszdmeg. Értsed már amit mondok

- De nincs igazad baszdmeg

- DE FIGYELJ MÁR BASZDMEG. OLYAN OSTOBA VAGY MINT A FASZOM, HALLGASSÁL MÁR MEG

- DE BUTASÁGOT BESZÉLSZ BASZDMEG, NONSZENSZ AMIT MONDASZ

- DE BASZDMEG, SZERINTED...

- FIGYELJ...

-... NEM, NE SZÓLJ BELE BASZDMEG ÉN IS VÉGIGHALLGATTALAK. BASZDMEG. HA A SZILVA JOBB LENNE MINT A BARACK, AKKOR MIÉRT JOBB A BARACKOS YOGHURT TE FASZ

- DE A SZILVÁBÓL MÉGIS JOBB A PÁLINKA

- APÁD FASZÁT JOBB

- DE ASZALVA IS JOBB

- DE MOST NEM AZ ASZALÁSRÓL VAN SZÓ BASZDMEG ÉRTSED MÁR MEG, HANEM HOGY MELYIK GYÜMÖLCS A JOBB

- A szilva.

- DE MÉR LENNE JOBB A SZILVA BASZDMEG, EGY NORMÁLIS ÉRVET HOZZÁL MÁR FEL

- LEKVÁR, PÁLINKA, UNICUM, MIT HOZZAK MÉG FEL BASZDMEG

- IGEN, MOST SOROLTAD FEL, HOGY MIBE JOBB A BARACK BASZDMEG EBBEN MINT JOBB A BARACK

- NA JÓ ÉN BEFEJEZTEM A VITÁT OLYAN SÖTÉT VAGY MINT A FASZOM

- DE NE ÜVÖLTSÉL BASZDMEG MERT NEM LESZ TŐLE IGAZAD

- DE IDEFIGYELJ BASZDMEG...

- FIGYELJ...

- NEM, TE FIGYELJ BASZDMEG. SZILVÁS UNICUM VAN, DE BARACKOS NINCS BASZDMEG.

- DE KI A FASZOMAT ÉRDEKEL AZ UNICUM

- AKKOR ENNYI ERŐVEL KI A FASZOMAT ÉRDEKEL BÁRMI BASZDMEG

- FOGJAD MÁR FEL, HOGY JOBB A BARACK BASZDMEG

- FASZOM, VEGYÜNK EGY SZILVA MEG EGY BARACK PÁLINKÁT, IGYUK MEG, ÉS MEGLÁTOD

- VEGYÜNK.

- JÓ.

- Jó.

- Oké.

#zseni