"Muszáj elviselnem két-három hernyót, ha meg akarom ismerni a pillangókat."
🌹🐛🦋🤴
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
4 notes
·
View notes
"A kínt nem unja az ember, elviseli, vagy belepusztul"
1 note
·
View note
when he shaves his beard and leaves a moustache days before the crush turns 1 year old
2 notes
·
View notes
Én a nap voltam, de te nem bírtad elviselni a ragyogásomat.
151 notes
·
View notes
Mennyi fájdalmat képes elviselni az emberi szív mielőtt végleg megszakad?
296 notes
·
View notes
Ugyanolyan mint én, de ha nagyon őszinte akarok lenni, én sem tudom elviselni magamat hosszútávon. Szóval megértem.
33 notes
·
View notes
A Város Királynői 4: Gondterhesség
Laura és a csávója, Laci éppen az orvoshoz tartanak. Nem akar összejönni az a gyerek, ezért lombikot terveznek, amitől eléggé be van feszülve a nő.
Egész úton Lacit baszogatja, mert késve indultak el a faszi miatt. Csávókám megbánja a dolgot, mielőtt odaérnek.
A doki azt mondja, hogy a lombik előtt még pár vizsgálatra be kell fizetniük. Laurának a legnagyobb félelme, hogy sokat utaznak és dolgoznak és nem tudja, hogy fog ebbe az életvitelbe beilleszkedni egy gyerek.
A doki megnyugtatja őket: sehogy. Továbbá azt hazudja nekik, hogy az ő kezei alatt, 100%, hogy lesz gyerekük.
Nehéz idők járnak Zsuzsára: elkezdődött az iskola és van két gyereke.
Azt mondja, hogy nagyon nagy kihívás egyedülálló anyaként két kölköt nevelnie. Ráadásul mind a kettő beteg is.
Szerinte a szeptember és az október a legnehezebb, mert nehéz az iskolába visszaszoktatni őket.
Ennek ellenére a gyerekek feltöltik, amire a londoni balhékák után nagy szüksége van.
Ma a szokásosnál is több dolga van, mert szülinapi bulit is szervez José Armandonak. Galaktikus slime parti lesz.
Kidobja a beteg gyerekeket az iskolába aztán szalad haza ellenőrizni az előkészületeket. A szervezéssel profikat bízott meg, akikkel viszont nagyon elégedetlen, mert későn kezdték el díszíteni a kecót. Az egyik alkalmazott elbújik az oszlop mögé a nő haragja elől.
Különösen a szülőknek kialakított hely nem tetszik neki. Szerinte úgy néz ki, mint egy dizásztőr tent. Eddig nem említettem, de Zsuzsi angolja olyan, mint amikor valakinek, aki nem beszéli a nyelvet, fonetikusan leírnak egy angol szöveget és azt olvassa fel.
A rendezvényszervező nem győz bocsánatot kérni a szar munkája miatt. Csak akkor lesz nyugta a ház királynőjétől, amikor megérkeznek a bulira szánt állatkák és elterelik a hárpia figyelmét.
Zsuzsi elárulja, hogy bár a kölkeinek szervezi a bulit, igazából az ő gyerekkori álmait valósítja meg ezekkel.
Laura felhívja Zsuzsát, szeretne egy nagyon személyes dologról beszélni vele kettesben. Zsuzsi egyből kap az alkalmon és meghívja a szülinapi bulira.
Megérkeznek a kölkök és egyből rászabadulnak a szerencsétlen állatokra. Még bohóc is van, hogy biztos traumatizálva legyenek a lurkók.
Zsuzsa szerint nem csak a téma galaktikus, de a bulika is gigantikus. John Hammond tanításait követve: nem spórolt semmin.
Megérkezik Laura is és majdnem póniszarba lép. A nő félti a drága cipőjét, aztán meglepődik, hogy a gyerekzsúron gyerekek is vannak.
Zsuzsi elárulja, hogy hogy lehet őket elviselni: minőségi pezsgővel és prémium italokkal. Viszont még a féktelen piálás se készítette fel a házigazdát a szülinapi tortára.
Teljes a döbbenet. Zsuzsi szerint egyáltalán nem hasonlít egy rakétára, inkább olyan, mint egy hatalmas, álló ceruza.
Laurának egészen más jut az eszébe róla. Hatalmas szemekkel bámulja a kilövésre kész desszertet.
Annyira szarul sikerült a torta, hogy szét is esik, de Zsuzsi anyja megmenti a bulit: ő is vett sütött egyet sunyiban.
A parti után végre tudnak beszélgetni a lányok. Laura szolidan megjegyzi, hogy kurva idegesítőek a gyerekek. Aztán a dokinál tett látogatásáról beszélt. Azért fordult Zsuzsához, mert neki is hasonló módon lettek gyerekei.
Laura elmondja nekünk, hogy négy éve próbálkoznak és bár szervi probléma nincs, nem jön össze a gyerek. Kicsit aggódik, hogy így nem természetes úton jönne össze a gyereke, de Zsuzsi elhessegeti ezeket a gondolatokat és bátorítja, hogy vágjon bele a lombikba.
Elmeséli, hogy azzal szokta ugratni a férjét, hogy a lombik azt bizonyítja, hogy végre van egy tervezett gyereke és nem csak becsúszott véletlenül, mint a többi.
Zsuzsa pár fotóalbumot hoz, amikben a gyerkőcökről vannak képek különböző stádiumokban. Laura a könnyeivel küszködik és elárulja, hogy egész életében arra vágyott, hogy gyereke legyen. A nő még azt is elárulja a kamerának, hogy amikor nőgyógyászati vizsgálaton van, mindig arról álmodozik, hogy egyszer csak az orvos felkiált: Laura, te terhes vagy!
Zsuzsa fel akarja készíteni a nőt a procedúra rossz oldalára is. Elmeséli, hogy ő a terhesség alatt 104 kilóra hízott, de egyáltalán nem látszott rajta.
Laura megköszöni Zsuzsinak a beszélgetést és azt mondja örül, hogy nem Szekszárdra ment a többiekkel. A vendéglátója nem tudja miről van szó, mert őt nem hívták meg semmire...
Mamalina csodálatos hírekkel köszönti reggel a férjét: egyedi táskát csináltathat, csupán 40 000 Euróért.
Nem valami lelkes a pasi. Eltereli a szót azzal, hogy Londonról kérdezi a feleségét. Mamalina azt mondja szar volt. A férje szerint viszonoznia kell a meghívást és elhívhatná a lányokat Szekszárdra a családi birtokra.
Mamalinának nem tetszik az ötlet, de végül belemegy.
Paulina és 😍Anna😍 shoppingolni mennek. 😍Anna😍 egyből észreveszi, hogy valami céllal vásárolgat Paulina, aki bevallja, hogy a volt faszija hívogatja megint.
A csávó azt hazudta a nőnek, hogy bármit megtenne érte és vissza akarja csinálni a dolgokat. Tehát dugni akar.
Paulina felvezeti 😍Annának😍 a szekszárdi családi bulikát. Örömmel elfogadja a meghívást. Kiderül, hogy Zsuzsát nem hívják meg a londoni balhé miatt. 😍Anna😍 megérti, mert szerinte is erős volt, amit leművelt a nő.
A vásárlás után Paulinák már Szekszárdon vannak. Mamalina éppen, Zoli, az inas vérét szívja, amiért lassan dolgozik és mindenhol meztelencsigák vannak.
Paulina közli az anyjával, hogy meghívott mindenkit Zsuzsán kívül. Laura nem tud jönni, mert inkább Zsuzsival szülinapozik.
Megérkeznek a vendégek és megismerik a Paulinák családját.
Mamalina elmeséli a lányoknak, hogy mint minden gazdag prolinak, nekik is vannak egzotikus állataik. Mónika szerint a pávákkal csak páváskodnak.
Aztán az öregasszony flexel egyet a férje sikereivel is, de azért szolidan megjegyzi, hogy ő irányítja. A vendégek ezzel maximálisan tudnak azonosulni, a férj pedig kussol a sarokban.
Aztán Mamalina megosztja velük, hogy az egyik kölyküket leigazolta egy random focicsapat. 😍Anna😍 ezen a ponton megjegyzi, hogy egyáltalán nem zavarja, hogy egy jól működő családot lát. Jelezve ezzel, hogy kurvára zavarja, mert neki nincs (foreshadowing).
Mamalina mesél a másik fiáról is, akinek valamilyen szindrómája van és az orvosok szerint már rég halottnak kellene lennie, de mégsem.
Dolgozik és barátnője is van. Mindenki elérzékenyül.
A megható sztori után lemennek a garázsba, ahol Mamalina férje meglepetéssel készült a feleségének.
Megvette a nőnek álmai autóját. Az idős hölgy megjegyzi a lányoknak, hogy ilyen faszit kell nekik is szerezniük. Mindenki helyesel.
Ezután elugranak a kedvenc boros pincészetükbe egy lovashintón. Mónika szerint elég nagy faszság volt a szakadó esőben így menni, illetve ez nem is hintó, csak egy csöves lovaskocsi.
A pincészet viszont nagyon tetszik nekik. Paulinától megtudjuk, hogy a zenét Zoli fia szolgáltatja.
Mónika egyből rágerjed a fiatal fiúra és arról érdeklődik van-e már 18 éves. A többiek felvilágosítják, hogy bár 14 év a beleegyezési korhatár Magyarországon, de morálisan akkor is elítélendő felnőtt emberként gyerekekre hajtania. Mónika elfojtja a pedofil gondolatait és az asztalhoz ülnek a hölgyek.
😍Annának😍 hiányzik drakvuf Laura, Violettának meg Zsuzsi.
Utóbbira megjegyzi Paulina, hogy csak a feszkót keltette úgyis, amire Violetta rávágja, hogy ahhoz két ember kell. Mónika becsatlakozik és azt mondja Zsuzsa jófej.
Ezen már 😍Anna😍 is kiakad. Szerinte elégedetlen, dühös és a franc se tudja mi a baja. A kamerának elmondja, hogy örül, hogy nincs itt a nő és annak is, hogy jót és sokat esznek. Igazi magyar kaját.
Paulina felteszi a kérdést Violettának és Mónikának: ha ennyire szeretik a Zsuzsit, miért nem vele vannak?
Mónika rávágja, hogy ő nem akart gyerekek között lenni. Anna pedzegeti, hogy biztos ez volt a baja Violettának is, aki kicsit befeszül ettől. Azt mondja nem zárkózik el a gyerekektől, de belengeti, hogy lehet neki nem lehet.
Violetta felbassza magát és teljes erővel 😍Annának😍 esik. Azt mondja neki, hogy azért nincs faszija, mert nem kell senkinek.
😍Anna😍 rákontráz pár béna beszólással, de nem talál fogást Violettán.
Megy a cicaharc és 😐Anna😐 annyira gyerekesen vitatkozik, hogy kicsit kiszerettem belőle. Lehet tényleg nem véletlenül nincs csávója...
Sikerül fokoznia azzal a szitut, hogy megkérdezi Violettát: azért ennyire feszkós, mert meghalt az apja?
Violetta ezen teljesen kiakad, mert két hete történt a dolog és még nagyon friss. Azzal vág vissza, hogy 😐Anna😐 mindig azzal sajnáltatja magát, hogy meghalt az apja.
Violetta ezután elvonul Mónikával és Paulinával disszelni 😐Annát😐 a háta mögött. Paulina próbálja megtudni, hogy lehet-e gyereke Violettának, de a nő nem akar erről beszélni.
Mamalina az asztalnál maradt 😐Annával😐 és megkérdezi mi történt az apjával? Régi sztori, de elmeséli: félrekúrt az öreg és a szeretőjének a férje megölte.
Kicsit nyugodtabban térnek vissza a lányok az asztalhoz. Mónika mindenkit meghív Athénba megünnepelni a harmadik évfordulóját a faszijával. Zsuzsa is jönni fog.
Visszatért a régi problémám: kevés a 30 kép egy posztba. Egy kisebb jelenetet ki is hagytam emiatt :(((
Továbbá nem tudom, hogy fogom tovább shippelni magam Annával, mert ebben a részben vállalhatatlan volt.
Még a végén új waifut kell keressek.
47 notes
·
View notes
Nem tudom mások hogyan bírják elviselni a dicséretet. Már egy hete tudtam, hogy fogok ma kapni egy elismerést a munkámért, mégis olyan szorongást műveltem le, hogy tragikus. A végén már egy ájulásért imádkoztam, hogy ne kelljen jelen lennem az eseményen.
Egyelőre arra tippelek, hogy az általános iskolás traumáim harapóztak el annyira, hogy félek tőle, kiközösítenek, ha valamiben jól teljesítenek. Ez összegyúrva az "ügyes legyél, ahogy szoktál" traumájával és azzal, hogy az ötös nem egy teljesítmény, csak az, ami elvárható tőlem a képességeim miatt.
Most rettegek, hogy utálni fognak, amiért én kaptam az elismerést. Rettegek, hogy protekciónak fogják hinni. Rettegek, hogy azt fogják hinni, hogy nagy lesz az arcom emiatt. Rettegek, mert nem tudom, hogy ki gratulált őszintén és ki gondolja a fentieket mind, vagy még rosszabbat. És végtelenül lemerültem szociálisan ettől az egésztől, csak magzat pózban sírni szeretnék 4 napig. Hát velem még jót tenni sem lehet?
33 notes
·
View notes
Peer Krisztián: Változhat itt bármi?
a „kényelmetlen” Petri Györgynek
Andor barátommal megemeltetem a hátizsákomat,
hogy értse, miért hívatok magamnak taxit.
Egy okostelefonba pötyögöm ezt az állomáson
– magammal csetelek,
így tűnök normálisnak, –
az autocorrect textre javítja a taxit.
Vihet, ahova akar.
Táskámban pesto, parmezán, mogyoróvaj:
nálunk nincsen Lidl.
Azon dolgozom most is
egy beton virágláda turhamentes szegletén,
hogy értelemmel telítsem
az értelmetlen felutazást.
Andornak van szakértelme,
bankszámlája is saját néven,
telepített applikációja.
Én leginkább telefonálásra
használom a telefont.
Krízishelyzetben írógépnek,
pl. amikor rám szakad a várakozás üres ideje,
mint most.
Mellettem rendőrök intézkednek épp:
lebasszák az áldozatot,
amiért naiv volt.
El sem hiszik igazán róla,
mert jajong, hangsúlyosan cigány.
Felnézek a szövegből, az hátha segít.
És segít.
Eljátszani, hogy komolyan veszik a panaszt.
(Hátha veszem.)
Elirányítják az őrsre, de biztosítják arról,
hogy felesleges feljelentést tennie.
Jobban kell vigyázni legközelebb.
Van nálam egy spangli,
az is a holt idő miatt,
attól vártam eredetileg, hogy segít a szövegen,
de nem gyújthatok rá a rendőrök előtt.
Kész válaszom van arra,
ha „ismert ellenzékiként”
droggal, vagy elmaradt adóbevallással
kerülnék – ami immár elkerülhetetlen – látókörükbe.
Részvétem azoknak, akiket már észrevettek.
A minap azt üvöltöttem,
egy szakmai társaságban,
hogy az SZJÁ-nál kezdődik a kollaboráció,
mert az ÁFÁ-t fizetem én is,
ameddig eszem.
Az eszem tudja ezt,
de gyomor-kérdésekben az ész nem játszik szerepet.
Megtisztultam az üvöltésben,
pedig világos volt,
hogy másnap nem lesz igazam.
És jött is a másnap.
Mi kínosabb annál,
mint hogy kínosan érzik magukat
a jelenlétemben mások?
Vagy, hogy ok nélkül ezt képzelem.
De nem köphetem szembe magam azzal,
hogy napfényben visszakozom.
Igazam elszigetel.
Elviselni lenne könnyebb,
hiszen elsőrangú a bor,
és nyugatiak a cigaretták.
Menjek Nyugatra én is?
Vagy nekem tök mindegy?
Melyik skillemre lenne ott igény?
Provinciálisabb vagyok az országnál,
amit elhagyni kötelez és sürget
ízlés és előrelátás.
A véleményemből élek
– ha elfogadnám, talán még most is szponzorálna az állam,
az iróniával hadilábon álló,
aluliskolázott adófizetők –,
felkészültem arra, hogy bármikor elővehetnek:
A módosult tudatállapot számomra munkaeszköz,
plusz én is baráti kölcsönökből élek, mint Habony,
és bocs, hogy nem Hawaii-on,
de sajnos nem annyira tehetősek a barátaim.
Megtörténhet persze, hogy soha nem jön el értem
a NAV, vagy a TEK,
mert hiába gyúrok arra,
hogy túléljem a NER-t,
fasznak finomkodni: túléljem Orbánt,
hamarabb meghalok –
fejezze be más a mondatot,
én biztosan nem fogom lekésni
az utolsó vonatot miattatok,
miattatok, miattatok, miattatok…
23 notes
·
View notes
így vén fejjel megvilágosodtam azzal kapcsolatban, miért utálom ellenzem nem szeretem a karácsonyt
mert gyerekként azt éltem meg, hogy az egész hazugság és képmutatás
jézuska születésnapja? kamu
télapó? kamu
angyalkák? kamu
a szeretet ünnepe? mégis mindig feszkó van
meghitt családi együttlét? előtte idegeskedés, közben feszkó
ajándékok? adni stresszes, kapni 50% csalódás
szép? tömény giccs már novembertől
ünnepi hangulat az utcákon? (bp-n) tömeg, vásárlási-fogyasztási kényszer
lehet sokat zabálni? na igen, gyerekként ez még érdekelt
---
mostanra megtanultam elviselni, de továbbra sem érzem sajátomnak, nincs "ünnepi hangulatom" függetlenül attól, hogy azóta - ritkaságánál fogva - a családi összejövetel fontossá vált, és csak ezért az egyért várom az ún. "karácsonyt"
27 notes
·
View notes
Pedig el fog követni mindent, csal, ahogy szokta, átírja újból a körzeteket, a választási törvényt, minden „kiemelt kormányzati” beruházás lesz, hogy minél többet bekebelezzen a fővárosból, hegyet, völgyet, vizet, mert nem bírja elviselni, hogy Budapesten kipicsázták és, amikor lenéz a városra, mindig ott nyomja szét a düh, egészen addig, amíg el nem durran.
15 notes
·
View notes
Zoltán a valódi áldozat
19 notes
·
View notes
Mintha két életet élnék egyszerre.
Egyszerre a jelent és a jövőt.
Egyszerre vagyok önmagam és az, aki leszek majd.
Az vagyok, aki menni akar és nem nézni vissza.
Kínoz ez a kettősség, amiben ott csillognak a jövőm darabjai, mégis közben egy gyötrő jelenben élek.
Most hajlandó vagyok elviselni ezt a kínt, míg oda nem érek, ahol lennem kell.
Megéri majd.
23 notes
·
View notes
Szerethettél
Szerethettél volna
S cserébe én mindent megadtam volna
Szerethettél volna
És talán a napok is egyszerűbbek lettek volna
Szerethettél volna
És én lettem volna a világ legboldogabb embere
Szerethettél volna
És én is szeretnélek
Szerethettél volna
De akkor ez a világ nem ez lenne
Nem szeretsz
És tanulom elviselni hiányod
19 notes
·
View notes
Faterom régi tartalmai között böngészgettem.
Azt mondják, a gyászt nem gyógyítja meg az idő, de megtanuljuk elviselni a súlyát.
Mindig is apás voltam, és ez nem változott. Szerettem azt ahogy a saját ifjúságáról beszélt, mert ugyan diktatúrában telt, de nem lett depressziós, alkoholista vagy elmebeteg, valahogy a játékosságát, a csodavárását utolsó pillanatáig őrizte.
Találtam egy dalt a tartalmai közt, ami ugyan '56-hoz kapcsolódik (és gondoltam, elteszem őszig), de igazából most máshogyan érintett meg. Igaz, hogy Bródy-t nem csípem (néhány jól eltalált szövegét kivéve), de ez a dal (ha túllépünk a fáradt nyünyögésen), beletrafált valamibe. Persze lehet, hogy csak én érzem így. Ez olyan Asimov-érzés, mint az Alapítvány trilógiában, ahol egymásra torlódnak a nemzedékek mind jobban egymásba kuszálódó emlékfoszlányai.
Bár ha jobban belegondolok, tök aktuális.
Múltkor írtam a "minden generációnak jár egy világmegváltó élmény" témáról. Milyen fura ez, ha családtörténeti háttér elé helyezzük.
Ükapámé a '48-as szabadságharc volt, Dédapámé a kiegyezés, Nagyapáé a világháborúk és Szibéria, Fateré az újjáépítés és '56, az enyém meg a rendszerváltás. Megannyi bukott próbálkozás, ami így vagy úgy, de mindig visszavetette a családot az "új életet kezdeni" számegyenesen.
És most itt vagyunk, a gyerekeim korosztálya talán újra próbálkozhat ki tudja hanyadszor, hogy megint kimásszon valaminek a romjai alól, és újrakezdje.
És vajon az unokáimé lesz a terminátoros harc a gépek ellen?
Honnan lehetne kiszámítani egy egész emberöltőt, ha még a jövő hetet sem tudja megjósolni az ember?
Ezt a dalt azoknak küldöm, akik vádaskodnak, és azt hiszik, ők nem cseszhetik el, ha egy kicsit nem figyelnek oda.
10 notes
·
View notes
Vannak napok, amikor egyszerűen képtelen vagyok elviselni az ürességet. Nem sírok, pedig bárcsak tudnék
20 notes
·
View notes