#családi problémák

[csacskamacskamocska]

Leírni se nagyon merem

Nem tudom, hogy jó-e, ha leírom vagy rosszabbul fogom érezni magam (szánalmasnak, kiszolgáltatottnak és tökkelütött hülyének), tegnap azon gondolkodtam, hogy kéne egy tanácsadó, nem tudom talán a pszichológusomat kéne egy órára elővennem vagy egy coachra lenne szükségem, aki csupán egy adott problémát segít feldolgozni és nem kell az egész életemet féltucat óra alatt százezerért elmesélnem. Amikor gyereked lesz, akkor az életed rácsavarodik a gyerekedre és minden, de tényleg mindennek kapcsolatban előnyt élvez, hogy ő van. Lesznek persze enyhítő megoldások, lepasszoljátok a szülőknek, meg csináltok kettesben programokat, de valójában zsigeri szinten nem tudod már kizárni és mindig kalkulálsz vele. Akkor is gondolsz rá, amikor nincs ott, és akkor is felelősnek érzed magad érte, és előre gondolkozol, és ráadásul a gyerek nem csak egy kibaszott feladat, hanem szereted a kis nyomorultakat, tényleg az életed adnád értük, akármilyenek is. ((Pontosabban, folyamatosan az életedet adod értük )) Egy idő után alig várod, hogy végre önállóbbak legyenek, te meg szabadabb, de valójában ez csak logisztikailag lesz így, mert belül semmi sem változik. Aztán szépen átkúszik ez a felnőttkorukba, amikor, ha egészségesek vagytok mind, akkor ez zökkenőmentesen történik, kb mindenki örömére. Te élvezed nézni, hogy milyen ügyesek, ők élvezik az önállóságukat, és egy új, felnőtt kapcsolat alakul ki, szabad döntésekkel, ahol végre jogod van nem ráérni is meg nekik is lesznek valós kötelességük, valós problémák, valóban felnőtt megoldások. Nálunk legalábbis így ment. Csakhogy tegnap éjjel rájöttem, hogy az elmúlt tíz évben azért viseltem remekül a gyerekeim leválását meg azt is, hogy egyedül vagyok, (volt egy érdekes beszélgetés a gyerekeimmel, ahol is rádöbbentek, hogy ha nem egyedül élnék, akkor 3-400 ezerrel azonnal beljebb lenne a családi költségvetés amit 13 éve én viszek a vállamon. Picit kigúvadt a szemük a rádöbbenéstől) mert ott volt Logan, akinek a léte lehetővé tette, hogy egy csomó vágyamat, tervemet, kísérletemet kipróbáljam, megvalósítsam, megcsináljam. És most nélküle, engem ezek nem érdekelnek. Volt amikor bizonyítani akartam neki, azon erőlködtem, de közben szépen felépítettem magam és már nem bizonyítani akartam, hanem megvalósítani. Pótolta ezekben anyámat, apámat valamiféle felnőtt társat. Mondanom kéne, hogy barátot, de csikorog ez nagyon. Ám, ha nincs ott, üressé válnak ezek a dolgok. Közben meg, nem tudok nem szembenézni azzal, hogy túl sokat bántott. Túl sokszor engedte meg magának, hogy dühében szándékosan bántson. Az elfogadásban, hogy azt gondolom, hogy dolgok neki nem mennek, vannak készségek amiket valójában nem fejlesztett ki, ebben sok fájdalom ért. Mostanra nem tudom letenni a gondolatot, hogy sosem szeretett. Hagyta magát sodródni az én szeretetemmel. Én meg kettőnk helyett is szerettem őt. Ő meg valószínűleg nem szereti magát se. Na mindegy, mert ez már agyalgás azon, hogy más valaki belső világa hogyan lehet, amit nem tudunk. A fontos az, hogy tegnap éjjel gondolkodtam, hogy hogy is csináljam a feladataimat meg a terveimet, és borzasztó volt az érzés, hogy nem akarok csinálni semmitse. Aztán arra gondoltam, hogy csinálni kell, különben megáll körülöttem minden, erőt kell vennem magamon és megcsinálni a tervezeteket és elindítani és dolgozni a megvalósuláson. De csak arra tudtam gondolni, hogy miért érzem értelmetlennek, ha Logan nincs ott? Mintha a gyerekemet vesztettem volna el. Ami teljesen nem egészséges, mert nem gyerek ő, felelős mindenért amit tesz, ahogy én is. Csakhát, ennyi idő alatt belül családtaggá vált, akár akarta, akár nem. És hiába nem akarom a rossz dolgokat, az is rossz, hogy minden megy tovább nélküle, és aztán majd megszokom, és egy nap rájövök, hogy valójában már nem is akartam ezeket a dolgokat, csak nem mertem kimondani, hogy nélküle nincs hozzá motivációm, csak gépiesen csinálom, ne látszódjon a veszteség.

Az írás az egyetlen ami stabilan tartja magát. Mert abban elburjánoztak a dolgok másfelé, és ugyan még mindig szükségem lenne egy kreatív társra, akivel meg lehet beszélni ötleteket és írástechnikai problémákat, de az alapvetően magányos elfoglaltság. Pont annyira bajos ő, amennyire én teret adtam neki. Mindketten benne voltunk ebben, vastagon. A kérdés, hogy honnan nyerjem vissza a motivációmat, mert se bizonyítási vágy, se düh, se remény nincs bennem. De merszem se, hogy egyszerűen letegyem, mert mi van, ha fél év múlva megint úgy érzem, hogy akarom csinálni valamelyik most elengedett dolgot? Ha találok magamban vagy másban* valami új forrást?

*többnyire nincs szükségem másokra a dolgaimhoz, ez csupán a kegyetlen szembenézés szükséges kijelentése. Nem szabad elsunnyogni azokat a gondolatokat, hogy nem vagyok tökéletes, meg én is rászorulok mások segítségére, én is inspirálódom meg töltődöm másokból. :) Nem akarom, hogy valaki bántson engem. Akkor sem, ha a bántása nem szándékos, csupán figyelmetlenség vagy érdektelenség vagy pokróc modor, lezserség, nemtörődömség esetleg kétségbeesett önzés. Nem akarok mérlegelni, hogy mi az amiért cserébe elfogadom ezeket. De vannak veszteségek, amikkel nem tudok mit kezdeni és amiknek a feldolgozásához sajnos kevesek az ismert közhelyek.

#hogyan tovább? #kétségek #motiváció #veszteség #kapcsolatok #01-18

[redemptionfornothing]

A hétvégén több tumblissal is találkoztam, igazi nyugis Covid alatti időszak feelingje volt, ilyenkor boldog igazán az ember. Tök jó lezárás lehetett volna, erre se atom se semmi ma.

Most akkor megint lassú gazdasági problémák, faszkodás, családi gondok lesznek, kár.

[villanypeter]

AMIKOR A HALÁLCSILLAG LEGYŐZI A KOTYOGÓS KÁVÉFŐZŐT

A villanyszerelő - főleg a korán kelő típus, mint én -, nagyon szereti a kávét. És ha a hajnali kávéfőzés lehet egy olyan rituális szokás, amit a család férfitagjai egymásnak örökítenek, akkor ez nálunk hagyománnyá érett.

Bár dolgoztam olyan helyen, ahol nagyon minőségi gépen főztük a tényleg kiváló, helyben frissen darált kávét (és valóban lehetett érezni a különbséget a kávék között). Mégis azt kell mondjam, nekem sokkal többet jelent az otthoni, gázon vagy platnin főzött kotyogós kávé. A hang és az illat…

Viszonylag sokáig lehetett kapni ezt a típusú kávéfőzőt, viszont sokáig nem is gondoltam (meg persze nem is igen érdekelt), hogy ezeket itthon gyártják. Igazság szerint olyan “kínai vacaknak” tűnt elsőre. De nem ám! Szarvason készítették, az ottani “fémgyárban”.

Na de mi a halálcsillag és hogy jön ide? Egy IKEÁ-s lámpát “becéznek” így, amit mind a mai napig lehet kapni (keressetek rá, tuti fel fogjátok ismerni!). Villanyszerelőként találkozik vele az ember, az összerakása néha rémálom. Speciel én a magam részéről nem is tudtam ezt a részét a dolognak. Mégpedig azt, hogy ezt a lámpát itthon gyártották.

Egy darabig. A teljesen pontos képet és okokat valószínű sosem tudjuk meg, de a lényeg, hogy minőségi problémák miatt a Szarvasi gyár belebukott a halálcsillag lámpák gyártásába. Ez a bukás magával rántotta a többi terméket és magát a gyárat is. Így történt, hogy a halálcsillag legyőzte a kotyogós kávéfőzőt.

Viszont ahogyan a filmben is, itt is a Jedi visszatér: újraszervezve, csak a kávéfőzőre koncentrálva tovább él a Szarvasi márka, lehetővé téve, hogy egyszer majd - ha akarja - a gyermekem vegye át a családi hagyományt.

#villanyszerelés#villanypéter#panel#panelvillanyszerelés#teljesítménybővítés

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

[jolenneszivniegyett]

A családi problémák valóban megölhetik minden boldogságodat…

#family

[borderline-story]

Nagyon nem várom a szülinapomat:(

Mit szeretnél enni, ilyenkor bármi lehet a kívánságod?! - Leginkább semmit.

Kik fognak jönni? - Nem vágyom társaságra, ez lesz az első szülinapom mama nélkül, annyira nem lelkesedem a dolog iránt.

Mit szeretnél csinálni? - Aludni egész nap. Elég fáradt vagyok. De még ez sem opció, baromira tanulni kellene, kedden és csütörtökön zh. Nem tudom, egy kis közös családi számvitel tanulás, leöblítve némi német szótanulással, mit szóltok? Jó program, ugye?

És hát ugye 22 leszek. Az nem 16…már elég rég óta. Nem érzem magam ennyinek. Leragadtam a múltban. Megrekedtem gyermekként. És hát ugye mondom én, 2-3 nap és 30 leszek…

A szülinapok eljövetele amúgy is, mit sem bizonyít jobban, mint azt, hogy ismét eltelt egy év, öregebb lettem, de mégsem haladtam semmit. Ugyanazok a problémák, félelmek, hiányosságok, kétségek. Szomorú, hogy így érzek.

Közben azért ott van a gyermeki várakozás, hogy jujj szülinap, vajon kapok valamit, ki köszönt fel, jujj de izgi. Tessék felnőni, te lassan 22 éves felnőtt nő!

[imsys25]

„Mert nem elég az ifjonti hév és a frissen szerzett tudás, egy jó csapat harmonikus munkájához kell a megélt évtizedek csiszolta életbölcsesség és a buborékmemóriában tárolt tudás és szakmai tapasztalat is. Én ezt tudom adni ennek a remek kis közösségnek a napi megfiatalodásomért cserébe.”

Nagy öröm, hogy harminc év után, immár öt éve, újra a végzettségemnek megfelelő (BME Vegyészmérnöki Kar, Biológus-vegyész mérnök szak, Környezetvédelmi ágazat) munkahelyen dolgozhatok. Talán az elmúlt évek bebizonyították, hogy nem csak azért, mert az ügyvezető úr jó barátom, és mert kollégák voltunk anno a Környezetvédelmi Intézet Központi Laboratóriumában. Az IMSYS-ben töltött első két évben mintavételi mérnökként fokozatosan szereztem vissza a gyakorlati munka rutinját, majd „önkéntes alapon”, a legtöbb kolléga számára egyáltalán nem vonzó pályázatok feladatai szakadtak rám.

Cégünk ugyanis nem csak aktuális környezeti problémák megoldásával és a környezetvédelmi megfelelőség szükséges dokumentumainak az elkészítésével, laboratóriumi méréseinek elvégzésével és tanácsadással foglalkozik, hanem kutatás-fejlesztési feladatokat is magára vállal.

Az, hogy ezekben meghatározó szerepet kaptam, nagy nyomás és felelősség, de fiatalon tartó felhajtóerő is. Minden eddigi munkámat (fejlesztőmérnök, labormérnök, klinikai laboratórium vegyész vezetője, polgármester, zarándokturizmus fejlesztő) is teljes odaadással végeztem és szerettem, így ezt is szeretem természetesen. Még ebben a korban (ma-holnap hatvan) is jó, új dolgokat tanulni és felfedezni, laboratóriumi kísérletekkel kikutatni, és jó, „Nobel-díjas megoldásokra” ébredni a ferrát-gyártással, a bioremediációval, vagy a bentonittal kapcsolatban.

Mivel ez a munka (különösen az irodalmazás és a szakmai összefoglaló dokumentumok megírása) sok számítógép előtti ücsörgést igényel, a kiesett mintavételek helyett néha kell egy kis fizikai igénybevétel is. Vidéki gyerekként, a nagyrészt magam-építette családi házban élek, így a szép és karbantartott környezet igényét az IMSYS-be is magammal hozva, kertész hiányában, önként vállalt marketing tevékenységként, szívesen vágom a sövényeket és nyírom a füvet.

Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az IMSYS rendésze. Minden olyan munkát elvégzek, ami növeli a rendet, és minden olyan munkát elvállalok, amihez ész kell. Öt évvel nyugdíj előtt már nem építgetem a szakmai karrieremet, pátyolgatom a pályakezdőket és a kevésbé befogadottakat, közvetlenségemmel oldom a megfeszített munka okozta görcsöket és családiasabbá teszem a munkahelyi légkört.

Hobbim a családom, a házam, a Hazám és a hittel megtett hosszú gyaloglás (zarándoklat). Ez utóbbit ajánlom mindenkinek, növeli a kitartást, a türelmet és az alázatot, acélozza a hitet és az akaratot.

#imsys25

[ertednyilt-viragok]

Néha nem érzem úgy, hogy megérdemelné az anya jelzőt

#gondolat #családi problémák #család vagy mi #anya #rossz kapcsolat #utálom ezt a helyet #gyűlölök otthon lenni #utálok itthon lenni #nem otthon

[next-time-imma-stay-asleep]

“miért jársz folyton feketében? miért nem mosolyogsz egy kicsit? miért nem mész el valahova, hogy ne a szobádban ülj egész nap? már megint azt a hülye zenét hallgatod? előállhatnál már valami tervvel a továbbtanulással kapcsolatban, nem gondolod? jajj szívem, hogy lehet, hogy még mindig nincs barátod?”

#magyar #meme #irónia #szarkazmus #saját #szöveg #the8 #seventeen #pledis #kpop #minghao #szerelem #szeretet #kapcsolat #fekete #depresszió #problémák #család #családi összejövetel #családi dráma #rokonok #barátok #fiúk #továbbtanulás #egyetem #tervek #jövő #kérdések #fájdalmas #életkedv

[beeisani]

Őszintén szólva, ahogy az emberek idősebbek lesznek, annál rosszabb érzés lesz nekik a szüleikkel töltött idő. Legalábbis az emberek zöménél. A szüleink megöregednek, amivel nem is lenne baj, csakhogy ki szeretnek egymásból, isznak és vissza fejlődnek egy felelőtlen 17 éves szintjére, mindez a kapuzárási pániknak köszönhetően. És itt kezdődnek a nagyobb gondok, megcsalják a párjukat, agresszívak lesznek. Olyan traumákat halmoznak fel, amikbe bele se gondolnak. A másik szülő se gondol bele, nem viszi el a gyereket pszichológushoz, illetve maga se beszél róla. Mert fél, és azt, hiszi, hogy nem muszáj. Itt kezdődnek a még nagyobb problémák. Bár nem mindenkinél, de talán a gyerekek agyában egy kis ideig lecsendesülnek a gondolatok, eltűnnek a képek, ahol az apja kis híján agyon verte az anyját. Nem gondol rá, nem jut eszébe, elfelejti. Viszont az igazság az, hogy nem felejti el. Ott motoszkál a fájdalom, amit a szülei figyelmen kívül hagytak, és várja azt a percet, mikor előtörhet. És az a gyerek. Te jóságos ég. Hiába gondolja azt, hogy feldolgozta, nap, mint nap ugyanazokkal az emberekkel van körülvéve, és ezek az emberek ugyanúgy traumatizálják, minden szóval, minden tettel, legyenek ezek kedvesek, vagy kevésbé. És a történetben most érkeztünk el, ahhoz a ponthoz, mikor kiszabadul az, amit a kölyök, a szülei “nincs semmi bajod” szövege elnyomtak és a traumái okoztak. Hirtelen azt se fogja tudni mit kezdjek magával. Az agya kattogni fog, lüktetni, olyan érzete lesz, mintha egy kést szúrnának a halántékába. Lábra állni se tud majd. A torkán embertelen nagyságú gombóc keletkezik, ami kíméletlenül szorítja és szorítja. Az egész teste remeg, fáj és viszket, majd össze pisili magát a nyomástól. Az érzet nem áll meg itt, tovább terjed, körülbelül mindenhova. A tüdőbe először, így a delikvensünk torka sivataggá szárad, kapkod a levegő után, viszont a szorítás miatt mozdulni is alig tud. Aztán a karjaiba, amik mintha az izmaiba furakodtak volna, lenyomják, és innentől már tényleg nincs megállás. Könnyei megállás nélkül folynak, a taknyával karöltve. A legszomorúbb, hogy azt se tudja először, hogy mi a kiváltó. És tudod, mi vet ennek a kiborulásnak véget? Anyád lehív vacsorázni, és azon nyomban lemész, mivel nem akarsz vele veszekedni. A családi asztalnál nem múlik el semmi, csak rosszabb lesz. Majd realizálod, hogy mi miért történik. Rájössz, hogy ezek az emberek tönkre tettek. Ott ülsz 16 évesen és meg akarsz halni, vagy megölni őket. Nem egyszer átfut ez agyadban. Továbbá ilyenkor két típusú étvágy létezik. A semmilyen és a túlzott. Megszűnik az arany középút. És igazából mindenben. Ingázol a rosszabból a még rosszabba. A gyűlöletet, amit a családod iránt fogsz érezni rossz érzéssel tölt el. Pedig nincs miért rosszul érezned magad. Jogos a gyűlöleted. Ezután rá veszed magadat, hogy megoszt anyáddal a problémádat. Csakhogy azt fogja mondani, hogy nem tud mit csinálni vele, ugyanis ő is stresszel. Szóval ekkor két döntés tárul fel eléd, vagy magad cselekedsz és felkeresel egy szakembert, vagy megvárod, míg az egyre gyakrabban megjelenő rohamjaid öngyilkosságba kergetnek. A döntés most a te kezedben van, ha már azok, akiknek ez a kötelessége lett volna, csődöt mondtak.

- snake

#depresszió #szorongás #erőszak #családon belüli erőszak #család #fájdalom #gyerekkor #egyedüllét #saját érzelmek

[charminggreekdemigod]

A magyar toronyépítő, aki James Bond ellenfelét ihlette

NYÁRY KRISZTIÁN

A világ leggonoszabb emberének modellje goromba volt, ordibált a munkatársaival, az alkalmazottait a legkisebb mulasztásokért is kirúgta. Másnap aztán többnyire visszavette őket. A legtöbben vissza is akartak menni hozzá, mert rajongtak érte. Marxistának vallotta magát, de bejáratos volt a brit királyi családhoz. A legjobb szabású angol öltönyöket hordta, de egyáltalán nem akart angolnak tűnni. Persze hiába is akart volna: élete végéig magyar akcentussal beszélt, büszke volt erdélyi gyökereire, pedig csak tizenéves koráig élt Erdélyben és Budapesten.

Goldfinger Ernőnek már fiatal korában az volt az álma, hogy „függőleges falut” építsen. Évtizedekkel később kispénzű családok számára meg is építette Európa legmagasabb toronyházát, ahol saját óvoda, orvosi rendelő, idősek klubja, mosoda, hobbiszobák várták a lakókat. Indulatos természete, szókimondó stílusa, merész épületei miatt erősen megosztó személyiség volt. Ennek köszönhette, hogy 1959-ben Ian Fleming róla mintázta a brit szuperkém, James Bond ellenfelét, az ördögi gonoszságú Goldfingert. Goldfinger Ernő beperelte az írót, és el is érte, hogy a negatív főhős nevét a következő regényében megváltoztassa, de azért tetszett is neki hírverés.

Legalább soha többé nem kell senkinek elismételnem a nevemet

– mondta. Egykor vitatott épületei ma már a legmagasabb szintű állami védettség alatt állnak Nagy-Britanniában, és sikknek számít a főművének számító 98 méter magas Trellick-toronyban lakást venni. A világ leggonoszabb emberének modellje által alapított Goldfinger-ösztöndíj ma is sok fiatal magyar építésznek biztosít tanulási lehetőséget.

Lázadás a halott építészet ellen

Az építész 1902-ben született Budapesten zsidó származású gazdag polgárcsaládban: édesapja tehetős ügyvéd volt Bécsben, édesanyja családjának tekintélyes erdőbirtokai voltak Galíciában és Erdélyben. Gyerekkora főként az erdélyi Szászrégenben telt, a családi birtokon, de sok időt töltöttek a fővárosban, az osztrák Alpokban és isztriai nyaralóhelyeken is. Az otthoni társalgási nyelv a német volt, de a kisfiú leginkább magyarul gondolkodott. Élete végéig ez volt az egyetlen nyelv, amelyet akcentus nélkül beszélt. Nem érdekelte a tanulás, földrajzból meg is bukott, a művészeteken kívül nem izgatta semmi. Szülei végül egy budapesti gimnáziumba íratták be, és elkönyvelték a család fekete bárányának. Gellérthegyi házuk felújítása előtt a felkért építész egy könyvet vitt hozzájuk, amely a brit építészeti stílust mutatta be. Innentől pontosan tudta, hogy mi az, ami érdekli. Bár a képzőművészet iránti lelkesedése sem hagyott alább, kijelentette, hogy „a házak érdekesebbek, mint a fejek”.

Az 1918-as forradalmak napjait a kamasz fiú Budapesten töltötte, rengeteg fotót készített az eseményekről, és ekkor lett a baloldali mozgalmak híve. Ez nem igazán tetszett jómódú szüleinek, át is íratták egy bécsi, majd egy svájci gimnáziumba. Soha többé nem lakott Magyarországon, mégis magyarnak vallotta magát egész életében. (Pedig Trianon után apja galíciai szülővárosa miatt egyszer csak lengyel állampolgár lett, jóllehet soha nem járt Lengyelországban.) 1920-ban családja Párizsba küldte, hogy mielőtt megkezdi egyetemi tanulmányait, tanuljon meg franciául. Ahogy később fogalmazott:

Két hétre mentem, 14 évig maradtam.

Beiratkozott a Képzőművészeti Főiskola építőművész szakára, de nem annyira a hivatalos tananyag érdekelte, hanem a szárnyait próbálgató modern építészet. A diákok fel is lázadtak a „halott építőművészet” ellen, és meghívták az akkor még botrányhősnek számító Le Corbusier-t előadni, majd az ő tanácsára Auguste Perret szabad előadásait hallgatták. A fiatal, mindenre nyitott építészhallgatót beszippantotta a húszas évek párizsi művészvilága, barátai közé tartozott André Kertész, Paul Eluard, Max Ernst és Georges Braque is. Egyfajta nyelvi közvetítő is lett köztük, hiszen a társaságból ő volt az egyetlen, aki egyformán jól tudott németül, angolul és franciául is. Összeismerkedett a nála húsz évvel idősebb Walter Gropiusszal, a Bauhaus stílus alapítójával is, akit egyik mesterének tartott.

Kezdetben a belsőépítészet érdekelte, egy barátjával, Szivessy Andrással csővázas bútorokat, könyvespolcokat, szekrényeket tervezett, és az ideális modern lakótér kialakításán dolgoztak. Ekkor kereste fel stúdiójukat egy fiatal amerikai építészhallgató, akire nagy hatást gyakorolt Goldfinger szakma iráni megszállottsága. „Az építésznek az építészetnek kell szentelnie az életét, a zsigereidben kell érezned az építészetet” – mondta neki, mire az amerikai úgy döntött, ő nem áll készen ilyen elköteleződésre, és eldöntötte, hogy inkább zenével fog foglalkozni. Utóbb John Cage néven lett világhírű zeneszerző.

Brutalista, de nem brutális

Goldfinger – bár kivette a részét a párizsi éjszakai életből is – leginkább akkor érezte jól magát, ha barátainak órákig lelkesen beszélhetett a csővázas bútorokról vagy a vasbetonról. 1931-ben megismerkedett egy igazi angol úrilánnyal, Ursula Blackwell-lel, aki szinte mindenben az ellentéte volt. Az elegáns, visszafogott és csendes lány és a harsány, örök lázadó férfi egymásba szerettek. Ursula családjában nem fogadtak túl nagy örömmel egy magát marxistának mondó, kelet-európai művészfélét, de végül nem álltak a házasság útjába. Jó választás volt: élete végéig felesége volt az egyetlen, aki mosolygós nyugalommal tudta figyelni Goldfinger rendszeres dühkitöréseit, és egy-egy vicces kiszólással képes volt lefegyverezni a férjét.

Barátai szerint „egyedülálló kombinációja volt a művészi temperamentumnak és a tudományos alapú, racionális gondolkodásnak”. Egész életén át úgy tekintett az építészetre, mint problémák sorára, amit neki mint építésznek meg kell oldania. 1933-ban – honfitársával, Moholy-Nagy Lászlóval együtt – egy athéni építészeti kongresszuson vett részt, ahol a nagyvárosi túlnépesedés problémáiról volt szó. Itt ütött szöget először a fejébe a gondolat, hogy az egyik lehetséges megoldás a felfelé terjeszkedés, a toronyházak építése. Ez számára nem egyszerűen műszaki kihívást jelentett, hanem egy újfajta élettér, több szolgáltatást integráló, falu méretű lakóközösségek megalkotását. Első, soha meg nem valósult toronyházterve is ebből az időszakból származik, és ekkor lett kedvenc anyaga a festés nélküli, megerősített beton, amely érvényesülni hagyta az épületek formai struktúráit. Később az egész általa képviselt stílust is a csupasz betonról (franciául: beton brut) nevezték el brutalizmusnak, amit aztán sokan félreértettek, és valamiféle építészeti barbársággal, agresszivitással azonosítottak.

A házaspár a harmincas évek közepén Londonba tette át a székhelyét. Goldfinger később azt vallotta: az vonzotta Nagy-Britanniában, hogy ott nem voltak modern épületek, így az innovatív építészet lehetőségét látta benne, és csak később jött rá, hogy mindez azért van, mert a britek utálják a modern dolgokat. Egyik első munkája egy fodrászszalon kialakítása volt, amelyet Moholy-Nagy fotófreskóival díszített. Igazi szakmai elismerésre azonban saját családi házuk megépítése után tett szert. A Hamsteadben álló épületben a hagyományos téglaburkolatot nagy üvegfelületekkel ötvözte, és egy saját tervezésű bútoraival berendezett, világos nappalit állított a középpontba. A szobákat saját bútoraival bútorozta be, a falakat pedig párizsi barátai, André Kertész, Man Ray és Max Ernst műveivel díszítette. Ma is ezt tekintik az első modernista lakóháznak Nagy-Britanniában, és hivatalosan is a nemzeti kulturális örökség részének ismerték el.

Az Alexander Fleming House 1965-ben a brit egészségügyi minisztérium székháza lettFotó: Reg Burkett/Express/Hulton Archive / Getty Images Hungary

Goldfingertől építészként és magánemberként is távol állt a német monumentalizmus.

AMIKOR AZ UTCÁN MEGLÁTTA A NÉMET NAGYKÖVETSÉG AUTÓJÁT, MÉRGÉBEN LETÉPTE RÓLA A HOROGKERESZTES ZÁSZLÓT.

Nyílt náciellenessége és angol felesége ellenére a világháború kitörése után ő maga is gyanús külföldinek számított, akit az internálás vagy kiutasítás fenyegetett. Egy ismerőse javasolta is neki, hogy utazzon tovább Amerikába, de ő csak két kisgyerekét küldte egy nemzetközi segélyakció keretében Kanadába, és felajánlotta segítségét a hatóságoknak. A bombázások elől biztonságot nyújtó légoltalmi menedékhelyeket, evakuáló telepeket tervezett, sőt, maga is beállt a rendet a bombázások alatt fenntartó önkéntes gárda soraiba. Az ő házában gyülekeztek a képzőművészekből álló Industrial Camouflage Unit, azaz az Ipari Álcázási Egység tagjai, akik gyárak, fontos középületek számára készítettek álcázási terveket légitámadások esetére. Művészként is mozgósította kapcsolatait: nagyszabású jótékonysági kiállítást és árverést szervezett otthonában a németek ellen harcoló Szovjetunió megsegítésére, és ehhez a legnagyobb kortárs képzőművészek ajánlottak fel számára műalkotásokat.

Humortalan, nagylelkű, goromba

A bombázások utáni újjáépítés rengeteg építészeti feladatot jelentett, Goldfinger pedig lelkesen vetette bele magát a munkába. Nem egyszerűen épületeket, hanem új lakónegyedeket akart tervezni. Ekkor írta The County of London Plan című könyvét, amely az egyik első várostervezési bestsellernek számított. Munkájában több, ma is kulcsfontosságú urbanisztikai problémára koncentrált: a közlekedési dugókra, a lakhatási szegénységre, az ipari területek és lakónegyedek egymás közti viszonyára, valamint a városkörnyéki agglomeráció szerepére. Külön fejezetet szentelt a magas épületeknek, amelyektől kisebb közlekedési terhelést, kevesebb utazással töltött időt is remélt. De nem csak elméletben tervezett, épített iskolákat és irodaházakat is, a Piccadillyn álló stúdiója mágnesként vonzotta a fiatal építészeket, akik annak ellenére nála akartak tanulni, hogy érces modora miatt rémes híre volt. Nem viselte el, ha valaki a munkatársai közül nem az aktuális építészeti feladatra koncentrált. Ilyenkor képes volt dührohamot kapni és kirúgni az illetőt. „Ha építész akarsz lenni, akkor élned és lélegezned kell az építészetet” – hirdette ordítva.

Egy új munkatársat kollégái megpróbálták felkészíteni a paprikás hangulatú kelet-európai főnökre. Ő később így emlékezett:

Minden őrült történet enyhe volt. Az egész sokkal rosszabb volt.

Goldfinger Ernő híres építész volt Angliában, be is perelte Ian Fleminget a névválasztás miatt.

Ennek ellenére ő sem akart elmenni Goldfinger mellől, akinek a szakma iránti lelkesedése és energiája nagy mértékben stimulálta a fiatal építészeket. Megesett, hogy a megrendelőket is kidobta, ha úgy érezte, túlságosan bele akarnak szólni a munkájába. Ha minőségről volt szó, inkább elveszített egy jól fizető ügyfelet, mint hogy kompromisszumot kössön. Legendák keringtek humortalanságáról is: egy alkalommal késő este betelefonált az irodába, és egy munkatársa tréfából erős magyar akcentussal szólt bele a telefonba. „Itt Goldfinger” – mondta; a vonal másik végén vészjósló hang válaszolt: „Goldfinger itt van, maga meg ki van rúgva.” Máskor nagylelkű is tudott lenni: amikor meghallotta, hogy egy kispénzű beosztottja nősül, saját maga állta az esküvői parti számláját. Állandó kiabálását a született britek kezdetben valamiféle bárdolatlan agressziónak tartották. Amikor azonban meghallották a testvéreivel beszélgetni, kiderült számukra, hogy a magyar családban az intellektuális eszmecsere is rettentessen hangosan zajlik. Anekdoták tucatjai szóltak a mániákus, mindig goromba Goldfingerről, és ezek eljutottak Ian Fleminghez is, aki ideális modellt talált a személyében a Szovjetunióval szimpatizáló gonosz pénzember figurájához (erről bővebben korábban írtunk a Ma is tanultam valamit egyik posztjában).

Pedig Goldfinger ekkor már rég nem volt a Szovjetunió híve. Az 56-os forradalom leverése után, bár továbbra is marxistának tekintette magát, mélységesen csalódott a létező kommunizmusban. Baloldaliságát építészként próbálta kiteljesíteni. Arra keresett megoldásokat, miként lehet a kétkezi munkások számára is megfizethető, jó minőségű házakat építeni. A magas épületek is ezért vonzották: mesterével, Le Corbusier-vel együtt azt vallotta, hogy ha a házak felfelé terjeszkednek, akkor sokkal több tér nyílik a földfelszínen parkok, közösségi terek létrehozására.

A kedves, morgós szomszéd

Évtizedes álmainak megvalósításához az ötvenes évek végétől láthatott hozzá, és ebben legfőbb támogatója a brit kormány volt. 1959-ben kezdett bele a kispénzű családok otthonának szánt dél-londoni Elephant & Castle negyed tervezéséhez és felépítéséhez. Ekkoriban a brutalista stílust követő fiatal angol építészek vezérükként ünnepelték Goldfingert, míg sok konzervatív polgár a hagyományokra fittyet hányó modernistának tartotta. A házak szépségéről ma is sokan vitatkoznak, de azt szinte mindenki elismeri, hogy a kényelmetlen és nyirkos viktoriánus sorházak lakói számára felszabadító változás volt komfortos otthonokba költözni. Egyes források szerint Fleming sem modora miatt tette meg negatív főhőse modelljévé, hanem mert nem tetszett neki Goldfinger heampsteadi házának modern terasza, amire a saját ablakából rálátott. Mindenesetre az építész ismertségét csak fokozta a James Bond-könyv, ahogy később a filmek is. A hatvanas években megesett, hogy az éjszaka közepén felhívták, és Sean Connery hangját imitálva kérdezték:

Goldfinger? Itt a 007-es.

Élete főműveit is csak ekkor, jóval túl hatvanadik életévén, három évtizeddel első toronyházterveinek megszületése után alkothatta meg. London egyik legszegényebb negyedében 1964-ben kezdte el építeni a 146 megfizethető bérlakásnak otthont adó, három darab 84 méter magas toronyból álló Balfron Towert. A napfényes, központi fűtéssel ellátott lakásokat megpróbálta a modern kor minden elérhető vívmányával berendezni, és a tervezést nem tekintette befejezettnek akkor sem, amikor 1967-ben befejeződött az építkezés.

A toronyházak egyik 26. emeleti lakásába Goldfinger is beköltözött a feleségével, ráadásul úgy, hogy ragaszkodott hozzá, hogy a bérleti díjat is fizeti. „Első kézből akartam megtapasztalni a szobák méreteit, a szolgáltatásokat, amiket az épület kínál, és minden mást, az esetleges problémákat, amik a tervezés során felmerültek, és amiket a jövőben ki tudok javítani” – mondta meglepett ismerőseinek. Úgy érezte, felelős azokért az emberekért, akik életük jelentős részét az általa tervezett a lakásokban töltik majd. Alkalmanként egy-egy pohár pezsgőre is vendégül látta a lakókat, és kifaggatta őket, min változtasson. Amikor Goldfingerék végül visszaköltöztek a házukba, a szomszédok nagyon sajnálták, hogy a morgós építész és mindig kedves felesége elhagyják őket. „Mrs. Goldfinger – mondta egy lakó –, maradniuk kellene! Itt minden lakó befogadta önöket, én pedig csak tudom, mert mindet ismerem.”

Még az életében műemlék

Az első toronyházak lakóinak tapasztalatait felhasználva látott hozzá a következő magas épület, a Trellick Tower építéséhez.

A 98 MÉTER MAGAS LAKÓHÁZ 1972-ES ELKÉSZÜLTEKOR EURÓPA LEGMAGASABB ÉPÜLETÉNEK SZÁMÍTOTT.

Személyes tapasztalatai és a lakók tanácsai alapján világosabbra, szellősebbre tervezte, mint az első toronyházakat, a nyers betonfalak komorságát fafelületek beépítésével oldotta. A 217 önkormányzati lakás kényelmét óvoda, orvosi rendelő, üzletek, mosoda növelte: Goldfingernek sikerült megvalósítania álmát, a „függőleges falut”. Ezúttal nem költözött be a házba, viszont véglegesen oda telepítette építészirodáját, hogy munkatársai is megfigyelhessék, hogyan használják a lakók az épületet. Az egyik lakótól, aki egyszer együtt utazott vele a liftben, az építész megkérdezte, elégedett-e a lakásával. „Teljes mértékben, – hangzott a válasz, – csak lehetne seprűtároló is.” Erre Goldfinger felhúzta a szemöldökét, és szokott stílusában csak annyit mondott:

Nyavalyások, sosem vagytok elégedettek semmivel.

Később azonban ő maga is elismerte, hogy pusztán építészeti eszközökkel nem lehet a szegénység problémáit kezelni. A bérlakások lakói nem tekintettek sajátjukként a házra, a közös helyiségek lassanként lepusztultak, megjelentek a vandálok is. A Trellick Tower csak azután lett újra népszerű, hogy a lakások többsége magánkézbe került, a házat felújították, és modern lakókörnyezetet kedvelő fiatal családok költöztek be. Ma a Balfron Towerrel együtt fokozott állami védettség alatt áll.

Goldfinger Ernőnek a Trellick Tower volt az utolsó nagy munkája. Büszke volt rá, hogy saját lakóházát még életében műemlékké nyilvánították. Más hivatalos megtiszteltetés is érte: munkássága elismeréseként a Brit Királyi Művészeti Akadémia tagjává választották, a királynő pedig meghívta, hogy ebédeljen együtt vele és családjával. Kollégái kíváncsian várták, hogy a magát még mindig marxistának nevező építész mit mond majd, ha visszatér a Buckingham-palotából. Az értékelés az ő stílusában abszolút dicséretnek számított: „Tulajdonképpen nincs nagy baj velük.”

Később is többször találkozott az uralkodócsalád tagjaival, de elveiből annyit azért megőrzött, hogy lovagi címet nem fogadott el. Szakmai gyakorlati helyeket szerzett magyar építészhallgatóknak, összesen 250-en tanulhattak az ő költségén Londonban. Amikor a magyar állam néhány év után indoklás nélkül felmondta az együttműködést, nagyon csalódott volt, de nem sértődött meg. Ösztöndíjat alapított tehetséges fiatal építészek számára, és kikötötte, hogy a díjazottak között mindig kell magyarnak is lennie. Utolsó éveiben néhányszor hazalátogatott Magyarországra is, és előadást tartott a Műegyetemen. Egy ilyen alkalommal mondta a diákoknak:

Mi az építészet? A térből el kell lopni egy kis darabot, és be kell építeni.

Már visszavonult az aktív munkától, amikor 85 éves korában hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála. Állapotát sztoikusan fogadta: „Mindannyian egy halálos betegséggel születünk, amit életnek hívnak, és arra vagyunk ítélve, hogy részt vegyünk ebben a kalandban.” Ő az építészetet tekintette izgalmas kalandnak. Aki részesülni akar benne, ma is meglátogathatja a modern építőművészet kiállításává alakított heampsteadi házat, ahol egykor Goldfinger Ernő, a világ leggonoszabb emberének modellje élt.

https://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/11/22/goldfinger_erno_epitesz_ian_fleming_james_bond/

#goldfinger #erno goldfinger #goldfinger ernő #james bond #nyáry krisztián

[csacskamacskamocska]

Házasságra alkalmatlan

Egyszer olvastam egy pszichológusról (azt hiszem az volt), aki bármelyik párral eltölt 5-10 percet és megmondja, hogy milyen tartós lesz a kapcsolat. Aztán azt is elmondta, hgy nem varázslat, van 3 dolog amit megfigyel. mennyit néznek egymásra, hogyan szólnak egymáshoz, de a harmadikra nem emlékszem. A lényeg, hogy banális apróságok. Mindig arra koncentrálunk, hogy az adott emberrel milyen a viszonyunk. Ha ott van egy erős kötelék, akkor azt gondoljuk, hogy boldogok leszünk együtt. Az ember hajlamos elfelejteni, hogy a családot, a barátokat is kapja a párjával együtt. És a velük kapcsolatos problémákat, amiket tudni kell kezelni. Tényleg tudni kell kezelni.

A legrémesebb amikor van a család magával hurcolt fel nem dolgozott, meg nem oldott problémája. Pl egy mentálisan sérült csládtag akihez senki nem tud igazán jól viszonyulni, ezért olyan kiváltságokat élvez, mint senki más és az állapotához képest messze kevesebb felelősségvállalás terheli. A család kollektíven „félre néz” az újonnan érkezett meg tuti beleszalad a problémába, és tuti biztos, hogy bazi nagy konfliktus lesz belőle a párkapcsolatban. A fel nem dolgozott problémák már csak ilyenek. Aztán az újonnan jött vagy idomul vagy magányos és boldogtalan harcot vív, hogy felébressze a többieket. Meg vannak a berögzülések, a megváltoztathatatlan szokások. Minden vasárnap ebéd anyuéknál. Minden karácsony közös valamelyik szülőkkel. Persze az erőszakosabb fél szüleivel. Fura dolog ez, mert én mondhatom, hogy anyám egy narcisztikus rémálom, de ha a pasim mondja ugyanezt az fájdalmas. Nyilván fordítva is ez van. A szülőkkel való konfliktus nem hozza össze a párt, hanem éket ver közéjük. A tágabb családdal való konfliktus esetleg lehet közös utálkozás témája. A baj az egésszel, hogy az emberek többnyire fiatalon házasodnak, amikor még nincs gyakorlatuk abban, hogy problémás családi helyzeteket kezeljenek, viszont a döntéseik, cselekedeteik megváltoztathatatlanul kihatnak a későbbiekre. Húzd meg a határaidat! – Mondja a pszichológia. Tedd le az egódat! – Mondja a pszichológia. Találd meg a megoldást! – Mondom én.

#család #konfliktus #kapcsolatok #12-17

[halalkapujaban]

Családi problémák helye, anyám lelkileg tönkretesz, hiányzik az akit 2 éve teljes szivemből szeretek de őt nem érdeklem, hiányoznak a barátaim, hiányzik, hogy boldognak érezzem magam, hiányzik a könnyek nélküli éjszakák korszaka.

Egy szóval nem akarok létezni.

#nem vagyok boldog #sadgirl #sajat #nem tudom #boldog akarok lenni #hi?nyzol #hianyzik #hianyoznak #csalad #kurva anyad #anya #lelki roncs

[zolikaaaa]

Egy kapcsolat kezdete és vége.

2015 május 14. óta megváltozott az életem, hogy miért? mert be lépett az életembe Hasicza Dominika. attól kezdve minden más lett, a napjaim, az éjszakáim, mert velem volt. Teltek a szebbnél szebb napok, aminek nagyon örültem, mert vele lehettem. Emlékszem mikor le írta egy papírra az érzéseit irántam, és oda adta egy borítékba(majd kirakom) Annyi mindenen keresztül mentünk együtt az évek alatt, meg annyi közös képet csináltunk, ami felejthetetlen de együtt éltük meg. és ez a lényeg. végül jöttek a problémák, de megoldottuk együtt. mert egy kapcsolatban meg kell tanulni megoldani a problémákat, azok után iskolát váltott, hála családomnak, bele egyeztek mindenbe. Elintézték saját költségre a tartózkodási helyet, hogy Domit fel vegyék az iskolába, minden jó volt addig míg nem kezdődtek a problémák, de megoldottuk együtt. Aztán kiderült hogy Dominika TERHES tőlem, volt munkahelyem mindenem megvolt, de sajnos az anyja lebeszélte róla és elvetette. rá 2 hónapra végül Dominika mamája meghalt, nálunk tudta meg, mert engem hívtak fel ez miatt. megvigasztaltam, míg más nem tette meg.. azután elérkeztünk ahhoz a ponthoz mikor először mehettem le hozzájuk, megismerni a családi kört. 2 év után, de hozzá teszem hogy addig le sem mehettem mert a családja nem engedte, meg elhordtak. aztán egész jól alakultak a dolgok, szintén voltak veszekedéseink de megoldottuk, míg nem szólt bele senki a kapcsolatunkba. elérkezett a december, az első karácsony a mamája nélkül. Anyagilag sehogy sem álltak akkor, így gondoltam besegítek mivel én is ott vagyok, meg is tettem, én álltam mindent januárig, ami kellett azt mind megvettem, karácsonyi ajándék mindenkinek, étel az asztalra, tej, kenyér, gázpalack sorolhatnám. kemény két héten keresztül, de elment az 1 havi fizetésem, de nem azért tettem ezt mind mert unatkoztam, hanem mert Dominikát szerettem. Végül elérkezett a tavasz, jöttek az újabb problémák. volt anyósom, nem szeretett dolgozni járni így ki kötöttek 1-2 dolgot, azok után ahányszor el hordott, még is segítettem rajta. elutaltam az összeget, amiről van egyébként számla kivonat ( meg mindenről az 5 év alatt ) és végül lett villany. és amúgy összegezném, elég bántó hogy el hordott folyton volt anyósom de még is hozzám jöttek mikor kellett valami, vagy valamire "pénz" Addig minden jó volt míg volt pénz.. mert a pénz kurva fontos ott!!! Minden normális volt ebben a kapcsolatban addig míg volt anyósom nem szólt bele mindenbe, vagy épp nem a családomat hordta el világnak meg hogy milyen nyomorék az anyám, anya létére. mikor pont volt anyósom nem jár dolgozni, hanem csak elhordja az embert, meg pénz kér tőle. DE ! a le nyomorékozott anyám küldött nekik élelmiszer csomagot, vagy vett dolgokat, mert nem volt nekik pénzük. illetve, 2 éven keresztül a családom tartotta el Hasicza Dominikát, míg nálunk tanult hogy legyen szakmája, hozzá tenném, még kapott előfizetéses számlát, amit fizetnie sem kellett 2 éven keresztül.  2 évvel ezelőtt én voltam az egyetlen aki könyörgött neki hogy menjen vissza az iskolába, mivel a saját anyja leszarta az életét, meg hogy menjen ő is közmunkára ha már nem jár iskolába. Arról nem is beszélve, hogy én mindig ott voltam Dominikának, mikor volt valami vagy mikor 2015-2016 között be gyógyszerezte magát, meg vágdosta magát. De zárjuk is ezt le, annyira nem érdekes.. igazából csak annyi bánt ennyi év után, hogy semmibe lettem véve mindenhogy, és pénzileg engem is és a családomat is kihasználtak. befejezte az iskolát, családomnak köszönhetően, mivel a volt anyósom semmibe nem szállt bele, így a szüleim álltak mindent. etették, ruházták, adták neki a napi pénz kajára, dohányra, utaltak, küldtek az anyjának bármit ami kellett. PEDIG ! a családom meg sem ismerhette Dominika családját, mivel volt anyósom kijelentette, hogy oda biztos nem fog senki le menni. De ami kellett, nyugodt szívvel elfogadta, aztán hordta le tovább a családom. és ez ment éveken keresztül.. "el érkeztünk ahhoz a ponthoz amit nem kívánok senkinek sem.." olyan szintre tönkre mentek a dolgok, mivel volt anyósom állandóan bele szólt 2 ember kapcsolatában, de nagy nehezen, meg lett Dominikának a középiskola, úgy hogy mi legalább nem szartunk bele, nem úgy mint régebben volt anyósom. Elértünk ahhoz a ponthoz, hogy a családom megszüntette a tartózkodási helyet Dominikának, hisz elvégezte az iskolát és nem nálunk lakik így felesleges neki, mikor van egy állandója ahol lakik. Megkapta a papírt, hogy 8 napon belül intézkednie kell, vagy megbüntetik 30 ezer forinttal. nos ez kiverte a biztosítékot Dominikánál és az anyjánál, 1 héten keresztül Dominika bunkózott velem, meg leszart. végül azon a héten ki vettük az előfizetésből a számot úgy, hogy megmaradjon neki. de már a probléma ott kezdődött az elején mikor a családom meg mondta hogy utolsó 3 havi telefon számláját amiket termelt, azokat fizesse ki, mivel 3 hónapja nincs itt, de a 10ezret majdnem eléri havonta. erre fel ez sem tetszet, sem neki sem az anyjának. ezért is el lettem hordva. Végül elérkeztünk a kapcsolat végéhez. 2020.05.24.-én elmentem hozzájuk, 1 hét bunkózásuk után. ez fogadott engem: volt anyósom az ágyon ült, Dominika meg a földön és a cuccaim össze lettek szedve. ki hívtak a konyhába, és elkezdtek hordani, meg a családomat, miközben a családomnak köszönhet Dominika mindent a 2 év alatt és nekem. De sebaj. Hogy én milyen szar semmire kellő ember vagyok, mindig veszekszem, féltékenykedem stb, meg hogy én lusta dög vagyok, meg munkát sem keresek. (hozzá teszem keresek de én legalább nem otthon unatkozom egész nap, és nem az én lányom jár máshova dolgozni, hogy legyen számla befizetve mert nekem nincs kedvem dolgozni. "ja hétfő van? azt hittem vasárnap" ) Tehát el lettem hordva mindennek 5 év után, míg Dominika egyszer nem szólalt meg, csak miután az anyja elmondta hogy milyennek kellett volna részéről lennie egy kapcsolatnak, mert ő bele szólt mindenbe. Aztán volt anyósom megfenyegetett hogy bármit mondok, bármit csinálok akkor feljelent. Kérdezném, egy anyós hogy lehet ilyen? őszintén.

A fenyegetőzött feljelentésre a családom is reagált, két hetet kaptak arra hogy vissza utalják az utolsó 5 havi telefonszámlát amit Dominika csinált, a fogamzásgátló árát, ami 7 ezer forint, és hogy meg keressék az arany nyakláncomat, aminek az értéke 130ezer forint és 15 évesen kaptam, külföldi rokonaimtól, de én oda adtam Dominikának hogy hordja.

Dominikának a maradék cuccait vissza fogom postázni a 2 hét alatt, amint ő is mindent.

Ha egy nő szereti a másikat több éven keresztül, akkor pont nem ezt kéne tennie az anyjával együtt. ÉS AMI A LEGJOBBAN BÁNT, hogy hónapokon keresztül szórakozott velem. és ha valaki szereti a másikat, az nem szórakozik vele és nem használják ki a másokat anyagilag, hanem megbecsülik. van 2 hete gondolkozni, míg nem megyünk személyesen. és majd akkor zárunk le mindent. @letudozottszerelem.tumblr.com

[asztroasszony]

Cigánykártya komb. 4.rész- Halál, Hamisság, Ház, Kevés pénz, Látogatás, Lélek-Lelkész,Levél, Örvendezés

Párosítások—HALÁL

„halál-örvendezés”: Biztos barátra utal

„halál-hűség”: Hűség mindhalálig

„halál-szerelem”: Halálos szerelem

„halál-pénz”: Nagy összegű pénz, ami biztos

„halál-váratlan öröm”: Pozitívum, ami biztos

„halál-ajándék”: Sorsszerű pozitív változás

„halál-szerencse”: Spontán megoldódó dolgok

Párosítások—HAMISSÁG

„hamisság-féltékenység”: Hazugságoktól való félelem

„hamisság-veszteség”: Pénzkiadás

„hamisság-tolvaj”: Lopás

„hamisság-szerencsétlenség”: Nagy probléma

„hamisság-halál”: Átverés, ami halálbiztos

„hamisság-örvendezés”: Leleplezés

„hamisság-hűség”: Régi hazugságok

„hamisság-szerelem”: Színlelt, nem valós érzelmek

„hamisság-pénz”: Pénz, amely nagyobb összegű

„hamisság-váratlan öröm”: Lelepleződik az „álság”

„hamisság-ajándék”: Pozitív, sorsszerű változás

„hamisság-szerencse”: Megoldódik a kilátástalan helyzet

Párosítások—HÁZ

„ház-házasság”: Tartós kapcsolat, együttélés

„ház-levél”: Hivatalos papír mely a házzal kapcsolatos

„ház-üzenet”: Házban bekövetkezendő történés, változás

„ház-utazás”: Költözés

„ház-remény”: Ingatlan külföldön

„ház-állandóság”: Helyben maradás

„ház-látogatás”: Több ingatlan

„ház-kevés pénz”: Életforma, életvitel közepes szintjére utal

„ház-bosszúság”: Feszültség a környezettel

„ház-betegség”: Kórház

„ház-hamisság”: Ház árverése, hibái

„ház-féltékenység”: Félelem a közvetlen környezetben valakitől

„ház-veszteség”: Ingatlannal kapcsolatos kiadás

„ház-tolvaj”: Lakóhelytől, ingatlantól való megválás

„ház-szerencsétlenség”: Viták otthon

„ház-halál”: Rideg otthon

„ház-örvendezés”: Családi, baráti közös esemény

„ház-hűség”: Átmeneti otthon kellemes környezetben

„ház-szerelem”: Közvetlen környezetből kibontakozott érzelem

„ház-pénz”: Pénzszerzés otthonnal, ingatlannal kapcsolatban

„ház-váratlan öröm”: Öröm házzal, ingatlannal kapcsolatban

„ház-ajándék”: Pozitív események

„ház-szerencse”: Szerencse otthonnal, ingatlannal kapcsolatban

Párosítások—KEVÉS PÉNZ

„kevés pénz-bosszúság”: Kevés pénz miatti bosszúságok

„kevés pénz-betegség”: Lehetséges gyógyulás kis mértéke

„kevés pénz-hamisság”: A vártnál kevesebb pénz

„kevés pénz-féltékenység”: Kicsi bevétel miatti félelem

„kevés pénz-veszteség”: Mindent megviselő nagyobb kiadás

„kevés pénz-tolvaj”: Pénz-, értéklopás

„kevés pénz-szerencsétlenség”: Rossz helyzetű pénzügyek

„kevés pénz-halál”: Biztosan látható kevés bevétel

„kevés pénz-örvendezés”: Kisebb bejövő pénzösszeg, amely nagy örömet okoz

„kevés pénz-hűség”: Régóta tartó kicsi bevétel

„kevés pénz-szerelem”: Közepes érzelmek

„kevés pénz-pénz”: Kicsi bevétel után nagyobbra lehet számítani

„kevés pénz-váratlan öröm”: Plusz egyszeri pénzösszeg

„kevés pénz-ajándék”: Sorsszerű, pozitív változás a pénzügyek terén

„kevés pénz-szerencse”: „Könnyen jött pénz”

Párosítások—LÁTOGATÁS

„látogatás-kevés pénz”: Kisebb pénzösszegek több helyről

„látogatás-bosszúság”: Bosszúságok sorozata

„látogatás-betegség”: Betegségek sorozata

„látogatás-hamisság”: Hamisság több irányból

„látogatás-féltékenység”: Félelem több dolog miatt

„látogatás-veszteség”: Kiadásokból adódó veszteségek

„látogatás-tolvaj”: Eltolódó találkozás

„látogatás-szerencsétlenség”: Feszültségek sorozata

„látogatás-halál”: Találkozás, ami biztosan létrejön

„látogatás-örvendezés”: Barátokkal való találkozás

„látogatás-hűség”: Rendszerinti találkozások

„látogatás-szerelem”: Érzelmek, amelyek felületesek

„látogatás-pénz”: Befolyó pénz, találkozás

„látogatás-váratlan öröm”: Váratlan találkozás

„látogatás-ajándék”: Pozitív sorsszerű változások

„látogatás-szerencse”: Találkozás a szerencsével

Párosítások—LÉLEK, LELKÉSZ

„lélek-vágy”: Belülről fakadó mély vágyakozás

„lélek-szomorúság”: Mély szomorúság, lelki fájdalom

„lélek-bíró”: Munka, amely lelkiismeretes

„lélek-ellenség”: Önmaga ellen irányuló ellenséges időszak

„lélek-ház”: Szentély, templom

„lélek-házasság”: Házasság, amely hivatalos

„lélek-levél”: Zárkózottság

„lélek-állandóság”: Lelkierő, stabil lélek

„lélek-látogatás”: Lelkiállapota változékony

„lélek-kevés pénz”: Lelkiállapota átlagos

„lélek-bosszúság”: Lelkiállapota teljesen feszült

„lélek-betegség”: Depresszió, lelki betegség

„lélek-hamisság”: Lelkivilága üres, sivár

„lélek-féltékenység”: Mélyről jövő gyötrő félelem

„lélek-veszteség”: Mélyről eredő lelki fájdalom

„lélek-tolvaj”: Kifosztott lélek

„lélek-szerencsétlenség”: Lelkivilága összekuszálódott

„lélek-halál”: Merevség, határozottság

„lélek-örvendezés”: Önfeledt öröm

„lélek-hűség”: Megbízhatóság

„lélek-szerelem”: Igazi szerelem, egymásra találás

„lélek-pénz”: Gazdag lelkivilág

„lélek-váratlan öröm”: Kisebb apró örömök

„lélek-ajándék”: Lelkiállapotában pozitív fordulat következik be

„lélek-szerencse”: Könnyű sors, karmikusság

Párosítások—LEVÉL

„levél-üzenet”: Tanulmánnyal kapcsolatos hír

„levél-utazás”: Tanulmányok vége, vizsgája. Útlevél

„levél-remény”: Szerződés, hosszú távú tanulmányok

„levél-állandóság”: Folyamatos tanulmányok

„levél-látogatás”: Több irányú tanulás, szerződés

„levél-kevés pénz”: Közepes tanulmányok, szerződések

„levél-bosszúság”: Bosszúság tanulmányokkal kapcsolatban

„levél-betegség”: Zárkózottságosok feszültség, egészségügyi problémák

„levél-hamisság”: Becsapás

„levél-féltékenység”: Belső félelem

„levél-veszteség”: Pénzkiadás tanulmánnyal, levéllel kapcsolatban

„levél-tolvaj”: Halasztott szerződés, vizsga

„levél-szerencsétlenség”: Rosszul sikerült vizsga, rossz hír

„levél-halál”: Biztos tanulás

„levél-örvendezés”: Sikeres vizsga

„levél-hűség”: Hosszabb távú tanulás

„levél-szerelem”: Szerelmeslevél vagy titkos szerelem

„levél-pénz”: Sikeres vizsga

„levél-váratlan öröm”: Pozitív fordulat tanulásban

„levél-ajándék”: Sorsfordulat

„levél-szerencse”: Sikeres, könnyű tanulás, amely később sok szerencsét, pénzt

hoz

Párosítások—ÖRVENDEZÉS

„örvendezés-hűség”: Jó, kitartó állapot

„örvendezés-szerelem”: Boldogság

„örvendezés-pénz”: Nagyobb pénzügyi bevétel

„örvendezés-váratlan öröm”: Pozitívumok, amelyek váratlanul érkeznek

„örvendezés-ajándék”: Sorsszerű örömöt okozó esemény

„örvendezés-szerencse”: Boldog állapotot jelöl

#cigánykártya #ezotéria #jövő

[egy-lany-blogja]

Az életemnek volt egy olyan szakasza (3év)amikor nagyon mélyen a padlón voltam azt hittem nincs kiút.Minden össze esküdött ellenem: csúfoltak,önbizalom hiányom volt, családi problémák stb.de akkor kaptam egy büdös nagy pofont az élettől amikor megerőszakolt egy srác akivel együtt voltam akiben megbíztam.Undorodva néztem a tükörbe minden egyes nap, legszívesebben pofon köptem volna azt a lányt aki vissza nézett rám a tükörből.Végtelenül dühös voltam sőt gyűlöltem magam azért,mert nem voltam elég erős ahhoz,hogy megvédjem magam.Az öncsonkításom és a sötét gondolataim uralták a mindennapjaimat ... őszintén ...féltem saját magamtól,mert rohamokba tört rám az önbántalmazási roham...ekkor jöttél te aki segített és megmutatta nekem a kiutat ebből az egészből....ha te nem vagy akkor ott velem már én sem lennék.Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni,ne adjátok fel és ne hagyjátok,hogy a múlt beárnyékolja a jelent.

#vagdosás #öncsonkítás #érzelmek #bantalmazas #erőszak #múlt #pofon #bizalom #tükör #tükörkép #sajat erzes #sajat szoveg #sajatgondolat #sajat #saját történet #magyar lány #magyar tumblr #magyar #magyar tumblisok

[atitoktitkai]

Sziasztok! Szeretném felhívni a figyelmet azokra a “tumblisokra” akik azért vannak itt hogy az összes létező negatív energiát az internetről magukba szívják. Tudom vannak olyanok akik szerelmi bánat miat vannak itt vagy esetleg fordítva szerelmesek és itt tudják magukat kifejezni a tömegnek. Vannak azok akik családi problémák, suli, barátok vagy ellenségek miat szenvedtek igen én is kőzetek tartozok mondhatjuk így is. Viszont szeretném a tudomásodra venni azt hogy egy értek vagy az ősszes embernek aki szeret téged és támogat jóban és roszban. Meg ha azt gondolod hogy téged nem szeret senki és szárba néz téged az egész világ azt kell hogy mondjam tévedsz !!! Remélem hogy legalább 1 emberen is tudok segíteni azzal hogy ellátogat erre a fiókra és nem a követők miatt meg a like számok miatt csinálom ezt ! Esetleg ha valakinek nem tetszik valami akkor tisztelettelyesen megkérném öt hogy takarodjon a picsába . Jó szórakozást 😌