#bukott szerelem | Explore Tumblr Posts and Blogs

a-remenyhozo · 4 years

Text

Szerelmi élet

Az első szerelmem tudatos volt. Óvodában sosem tudtam délutánonként aludni, így azt az időt gondolkodással töltöttem. Racionálisan akartam magamnak párt választani. Már akkor is alacsony voltam, így alapból magas fiút kerestem és kinéztem magamnak a jelenlegi osztálytársam ( aki amúgy később kiderült, hogy a harmadunokatestvérem), de nem szerettem bele. Utolsó ovis évben jött hozzánk két gyerek és az egyik fiú volt (illetve most is az). Elég magas volt és már nem is tudom hogyan, de feltűnt, hogy amikor ránézek rettenetesen zavarba jön. Nem voltam hülye, élveztem a figyelmet és elkezdtem üldözni. 2011 szeptemberében szembesültünk a ténnyel, hogy évfolyamtásak lettünk. Az udvaron még mindig figyeltem, de már nem kergettem, hanem el kezdtem rettegni tőle. Kifigyeltem, hogy mikor ér be és minden nap addig húztam az időt, hogy véletlenül se találkozzunk. Ennek anya vetett véget amikor véletlen összefutott a fiúval és közölte vele, hogy akadjon le rólam, különben megpuszilom. És ez akkoriban elég ijesztő lehetett,mert tényleg békén hagyott.

Következő állomás 2011. november 11. kedd. Egy másik épületben volt az ebédlő, ahova minden nap át kellett sétálnunk. Ezen a napon nem volt párom és beállítottak mellém egy fiút. Már majdnem odaértünk, amikor feljött a szerelem téma. Megbeszéltük, hogy beleszerettünk a másikba és azzel le volt rendezve minden. Két nap múlva reggel, amikor még anya is a teremeben volt odajött hozzám és adott egy ajándéktáskát. Viszont megállt melletünk egy másik fiú, aki hangosan elkezdett nevetni rajtunk. Én természetesen sírva fakadtam és visszaadtam az ajándékot, majd anya után rohantam. Annyira szánalmasnak éreztem magam és igazából még most is így visszagondolva. Ezután lehúztunk osztálytásakként 8 évet és most elkezdtünk még 4-et. Szegény srácból 8. vége felé az egyik csaj kiszedte, hogy még mindig szerelmes belém. Fokoztuk az élvezeteket azzal, hogy vele keringőztem a 8.-os farsangon és a 7.-ben a műsor szerint hozzámentem.

A következő másodikban volt szintén egy osztálytársam. Ebből az időszakból igazából szinte nem is emlékszek semmire, csak hogy elméletileg viszonzott volt, de nem jártunk. És volt egy barátnőm, akinek ugyanúgy tetszett.

Na és akkor életem leggázabb dolga: mivel a nyár nagy részét Magna Cum Laude hallgatással töltöttem beleestem Mező Misibe. Természetesen kedves barátnőm csatlakozott hozzám. Furcsa mód, mi ketten mindig ugyanazt a fiút hajtottuk és jól elvoltunk, de senki másnak nem engedtük, hogy akár rá is nézzen.

Következő élmény Vastag Csaba koncert a majálison. A csajjal mindketten ott voltunk, de amúgy nem láttuk egymást. Hétfő reggel már úgy kerestük egymást hogy "Úristen legyen a tied Misi, nekem a Vastag Csaba kell."

Harmadikos voltam, amikor elindult Az Ének Iskolája első évada. Na és kinéztem belőle Veres Rolit. Igaz, hogy 5 évvel volt idősebb nálam de nem baj az, én azt valamiért 2-nek számoltam. És drága barátnőm szintén őt választotta ezzel megadva az alapján némi rivalizálásnak. Igazából sosem vesztünk össze komolyan fiúkon, pedig állandóan versengtünk.

2015 áprilisában szintén a már említett barátnőmmel beszélgettünk, amikor egyszerre bejelentettük, hogy mennyire jól néz ki az egyik osztálytársunk, aki akkor kapott szemüveget és nyilvánvalóan egy másik lányra bukott. Elterveztem a fiúval az életemet gyerekekkel házzal mindennel. Emlékszem, milyen boldog voltam ötödikben, amikor megjegyezte, hogy hétvégén látott a falunapon. Az iskolában külön volt a felős farsang és utána diszkót is tartottak. Az volt az első bulim és nagyon vártam. El akartam csábítani, amiből az lett, hogy a művelődési ház sötét folyosóin kószáltam. Másfél évig szerettem.

Na és akkor hatodik. Szeptembertől délutánonként emaz évfolyamon egy másik osztályba kerültünk napközibe hárman: a pasifogó barátnőm és Sissy (ő a törtenet szempontjából igazából lényegtelen). Talán akkor figyeltem fel a fiúra (nevezzük Milánnak), amikor "Mersz vagy mersz"-et játszottak délután és mindenkinek végig kellett mondania a top 5 ellenkező neműt az osztalyból. Nekünk nyilván nem, mert nem voltunk az osztály része. Már csak egy lány volt hátra, de ő semmiképp nem akarta elmondani, Milán viszont minden áron tudni akarta. Hetekig üldözte a lányt minden nap. A lány elmondta a top 3-at, amelyikből nyilván Milán volt az első. Idő közben én is beleszerettem. 2018. november 21-én végül naplóbejegyzés is született róla. A lány közben kiszabta határidőnek a következő hétfőt, ugyanis akkor jött egy fiú az osztályukba és hátha jobban fog tetszeni neki, mint Milán. Nem így lett. Még egy hét üldözés. Következő hétfőn hamarabb kellett hazamennem és délután ráírtam Milánra, hogy mi volt. Nem sikerült megtudni. Úgy döntöttem, hogy elmondom neki, mert egyértelmű volt, hogy ő is szereti a lányt. Azt ígérte, nem mondja vissza senkinek. Egészen másnapig. Az egész évfolyam előtt tagadnom kellett. 2 nap múlva nyelvtan versenyre mentünk és besétált Milán. Azt hittem haragszik rám vagy ilyesmi, de csak megköszönte és mondta, hogy az újdonsült barátnője nem haragszik. December elejétől egészen április közepéig bírták együtt. Ezek után rengeteg 2 hétig tartó kapcsolata volt Milánnak. A végén már igazából nem is hatott meg. Eltelt 1 év és én rendíthetetlenül bele voltam esve. 2018 április 9: Írtam neki egy levelet rovásírással és a végére beleírtam, hogy ha tudni akarja mi van benne keressen engem. Nem volt nehéz eljuttatni hozzá, mert majdnem Sissy mellett laktak. Még aznap késő este keresett. A levél és fordítása természetesen legalább 8 példányban volt kész. Másnap nem volt lehetőségem odaadni neki, szóval délután elkültem. Nem reagált. Rákérdeztem, hogy szerinte ki lehet. Válasz: "Nem tudom, de nem is érdekel, mert jobb egyedül"

2018 április 26: Madarak és fák napja az iskolában. A nyitóműsorban szerepeltem, majd el voltam veszve, nem találtam a helyem. Végül is egy elég érdekes gang alakult: Szörnyella, Via, Kuzsi, egy random 6.-os csaj, Antracit, 16 és én. Jól éreztem magam. Még a szilánkokban lévő szívemet is elfelejtettem. Viával mentem haza egy darabon és elkísért minket 16 Kuzsival. Akkor pont virágoztak a fák és 16 megrántotta az ágat ezzel az összes virágport a hajamba szórta. Az egész utca hallotta, hogy arra jártunk. Másnap volt a névnapom és szintén 4-en kimentünk suli után a közeli játszótérre. Kivittem a kutyámat is és imádták egymást.

Elkezdtem érezni, hogy bele fogok szeretni 16-ba. De még ott volt Milán gondolata is és az a másfél év. Elmondtam Viának, ő pedig közölte, hogy 16-nál esélyem is lenne. Mégsem hallgattam rá. Mondjuk közben tudtam, hogy 16-nak és Milánnak is ugyanaz az osztálytársuk tetszik, aki Milán legjobb barátja. Ő Szopóka. (A nevét eredetileg nyalókáról kapta, de igazából ez találóbb)

2018. június 5-8: Erdélyi osztálykirándulás a három osztály együtt egy buszban. Elég sok mindenről írthatnék, de a lényeg: egy szobában voltam Sötét Szőkével (bocsi), Milán exével (akivel "összehoztam" őket) és a legjobb barátnőjével. Kiderült, az esti beszelgetések során, hogy ketten is szeretük Milánt, ugyanúgy majdnem 2 éve, de a lány nem tudott róla, hogy én is. Utolsó este több szálláson voltunk, de mindenki kiment a jászótérre. Egy csomóan mezítláb voltunk és valami szédítő játékon ültünk, amit csak úgy lehetett kibírni, ha a szembe ülő szemébe néztünk. Így történt, hogy tudom milyen színű Szopóka szeme. Aztán mikor már teljesen rosszul voltam és a kerítésen ültem megláttam, hogy Milán bemászik Szopóka mellé a csúszdába és összebújnak. Na akkor lettem rosszul.

Szintén azon a nyáron taktikai szempontból jó ötletnek tartottam Szopókával barátkozni. Ebből nyilván nem lett semmi jó: megtudtam, hogy Milán megdugta az egyik "hosszú távú" barátnőjét, csak a bosszantásomra Szopóka megcsókolta Milánt, aztán kibeszélték, hogy előttem is meg akarják csinálni. És valami furcsa oknál fogva Milán pont akkor jött rá, hogy tőlem kapta a levelet, amikor összevesztem Szopókával.

2018. szeptember 7-8: Szilvanap

1 évvel ezelőtt...(#2) a dátum nem stimmel, de ez a nap volt tavaly 2018.09.07. Akkor fogalmam sem volt, kivel de a felvonulás után kint akartam maradni a Szilvanapon. Végül már a gyülekezőn összeállt a csajbanda az akkori legjobb barátnőimből: Szörnyella és Via. Szépen felvonultunk az osztállyal aztán összefutottunk Vele és a haverjával. Számot cseréltek Szörnyellával és mondta hogy majd hívja ha jönnek vissza mert még dolguk van. Amíg a srácok leléptek, mi vettünk Mojitot és kimentünk a szabadstrandra. Képeket csináltunk és beszélgettünk, vártuk a fiúkat. Sokáig nem csörrent meg a telefonja Szörnyellának. (Ez az egész helyzet csak azért volt durva mert kb a felvonulás elején jelentette be hogy tetszik neki 16) Végül a hívás után 1-1 Mojitoval kerültek elő. Felelsz vagy felelszeztünk, kiürültek a poharak és elindultunk fel a gátra. Izzott a levegő 16 és Szörnyella között. Aki látta őket tudhatta hogy összejönnek. 16nak fájt a háta, mégis felvitte Szörnyellát. Leültünk egy másik padhoz és "megalakult" az 5 Nyomi Team. Addig-addig nevettünk együtt, hogy negyed órás késéssel indultunk haza Kuzsival (külön irányba). Viát ott hagytuk gyertya tartónak. Leszedték a fejem, de utána még apával visszamentem egy koncertre. Egyik legjobb élmény lett az a nap.

Másnap összejöttek. Ez az utolsó kép róluk aznap

Minden jó volt velük, én futottam Milán után. Aztán szeptember 24-én teljesen összeveszten Szopókával és kiábrándultam Milánból. Bele 16-ba. Akkor még nem mertem bevallani magamnak sem,de az április után most tényleg ő nyert. Minden hétfőn matek felvételi előkészítő volt és utána kimentünk a Padra. Minden nap ilyen volt. Szörnyellával megebédeltünk és kiültünk, aztán 3 után jött 16 és Kuzsi. Próbáltak rávenni, hogy jöjjek össze Kuzsival, de egyikünk se lett volna benne a dologba, pedig apa már el is kezdett kombinálni.

Szeptember 28-án papírgyűjtés volt. Szörnyellával már végeztünk és a Padon próbáltunk nem megfagyni. Elég sok keséssel, de 16 is megérkezett. Nem szerettem gyertyatartó lenni, de mégis szerettem velük lenni. Ez a késés viszont elég idő volt ahhoz, hogy elmondjam Szörnyellának az érzeseimet 16 iránt. Igazából nem érdekelte. Sőt inkább elkezdte mondani, hogy milyen jól csókol meg ilyenek. (Itt döntöttem el, hogy bakancslistára kerül a csók) Aznap nagyon hideg volt és Szörnyella engedélyével megfogta a combom, hogy felmelegítsen, mert meleg volt a keze. Akkor ért hozzám először.

A kapcsolatuk elkezdett romlani. Igazából az egész annyi volt, hogy Szörnyella elkezdett beleszeretni Antracitba. Október 5-én szakítottak.

2018.10.08. Még mindig élénken élnek annak a napnak az emlékei. Az a lelkesedés és gúny, ahogy Szörnyella örömmel közölte: elköltöztél. Miatta (vagyis inkább a szakításotok miatt) is visszamentél apádhoz.

Pont aznapra szedtem össze minden bátorságom és terveztem meg mindent, hogy elmondjam, beléd szerettem. A közös matek után ki akartalak hívni a padunkhoz, ahova mindig kijártunk. El akartam mondani mindent.

A tökéletes terv semmibe veszett, a bátorság feleslegessé vált. Elmentél. Mentetted magad. Azelőtt sosem sírtam annyit, mint azon a délután. Végül egy levelet írtam. Azt válaszoltad (szinte már rutinból, mert tudom hogy más is írt neked aznap), hogy szeretsz és hiányzok. Aztán észrevetted. Rájöttél, hogy a szeretlek szót nem ugyanúgy értettük.

A vége az lett, hogy elkezdtünk perverzkedni és életemben először valaki jó csajnak nevezett.

Amikor búcsúztam volna el életemben először megölelt és a fogadásunkat teljesítve megfogta a seggem. Ő volt az első. Este nála aludt Kuzsi és mindannyian X-faktort néztünk.

Másnap reggel negyed 8-kor már a jászótéren fagyoskodtunk. Aztán felhívtak a szüleim, hogy hozzam haza őket, mert nagyon hideg van. Nem akartak jönni, de mégis rávettem őket. Akkor találkoztak apával először és mindketten szimpatikusak voltak neki. Amikor mentek 16 megölelt és mintha egy puszit is adott volna a fejemre. Másfél óra múlva viszont újra visszautasított.

Az összetört lelkemet következő héten elkezdte pátyolgatni a másodikos kiszemeletem. Annyira jól sikerült neki, hogy elhitettem magammal mennyire szeretem. Közben Szörnyella szervezett egy baráti összejövetelt, ahol újra összejött 16-tal. Aztán én is összejöttem a sráccal, aki egyébként nem volt hajlandó elmondani a szüleinek, hogy barátnője van. 11 nap után szakított velem, mert "nem szeret már". Igazából miattam közelebb került Szörnyellához és ráhajtott. Sikertelenül. Közben majden 1 hónap után Szörnyella dobta 16-ot.

Közben én tumblin elkezdtem ismerkedni egy fiúval és alakultak a dolgok. 220 km választott el minket egymástól, így nem csoda, hogy nem lett több köztünk, mint egy nagyon rövid távkapcsolat. A szakítás után szinte rögtön visszament az exéhez. Igazából egyáltalán nem haragszok és a mai napig barátként tekintek rá.

2019. március 28: 16 felbukkan a városban és találkozni akar valakivel. Elsőként jelentkezek. Talizunk. Újra elkezdünk perverzkedni, de neki barátnője volt. Másnap megbeszéltük, hogy találkozunk, de nem jött el. Szopóka miatt. Ez egy pénteki nap. Vasárnap kanossága miatt kibékültünk és leírta, hogy hiába van barátnője, rám jobban vágyik.

2019. április 21: este rámírt, hogy elmegyek-e vele találkozni. Nem engedtek el, de megbeszéltük, hogy másnap történni fognak dolgok. (Akkor már nem volt csaja) Még márciusban dühömben írtam neki egy levelet és eldöntöttem, hogy akkor oddadom neki.

Másnap tényleg találkoztunk. Energiaitalt ittunk és bementünk a régi szórakozóhely épületébe. Ott felfedeztünk mindent, majd segített felülni a bárpultra és a térdemre hajotta a fejét, én pedig a haját simogattam. Aztán keze elkalandozott a nadrágomban. Amikor leszálltam a pultról majdnem csókolóztunk. A kezébe nyomtam a levelet és hazamentünk. Ő haza haza, a másik városba és kértem, hogy csak a buszon nyissa ki a levelet. Így is tette. 3 óra sírással képes voltam felfogni, hogy ki akar lépni az életemből. Én nem álltam útjába.

#2020.03.02.#szerelem #viszonzatlan szerelem #fájdalmas #fájdalom #kihasználás #barátság #kavarás #perverz #kanos #szomorú

31 notes · View notes

akit-nem-ismer-senki · 4 years

Text

„ ...bukott a szerelem, sok barátság vakablak magamnak való vagyok maradok magamnak...”

2 notes · View notes

restinpeacemyangel · 6 years

Text

Ki emlékszik még Szofira ? Na most megmutatom a fejezet címeket és a keletkezésüket. Kicsit rég volt az utolsó. 1. fejezet : Bukott hős 2017.10.01. 2. fejezet: Angyallá válni 2017.10.29. 3. fejezet: Felejthetetlen szerelem 2017.11.17. 4. fejezet: Anna 2018. 03. ??

Elérhető: https://www.wattpad.com/user/kate666blood

#Kate Moore

2 notes · View notes

szeretlek-mindig-forever · 7 years

Quote

Hercegnő. Lizát sose kellett félteni. Sem az élettől sem a haláltól. A szó mely leginkább jellemezte a bátor volt. Életét így élte. Aktív volt mindig. Ha őt kerested a Kastély kocsmában találtad meg. Állandó helye szinte második otthonként szolgált picin lelkének. Mikor bántotta valami törékeny szívét akkor csak kiült oda mintha mi se történt volna. Talán számára ez volt a nyugalom. Az utopikus világ. A világnézete inkább volt zavaros mint bátor, leginkább azt a diszharmonia jellemezte. Nem hitt istenben,de akart.Nem hitt a halálban ami pedig egy tény volt. Napjait úgy élte mintha a ragyogó golyó nem kelne fel hajnalban és az esti csillagok adnák az ő erejét. A megcsalás egy ideig nem volt hű barátja ,majd azzá vált. Története nem egyszerű és nem is lesz kedves. Lizát megváltoztatták az események. Minden ott kezdődött ahol végződött. Minden ott végződők ahol valami elekzödőtt. Amikor akkori szerelméről megtudta,hogy megcsalták szíve mély bánatba taszitatott,csak mint ahogy Lucifert leűzték a pokolba bukott angyalként. De ez sem tartott sokáig. Liza népszerű volt a fiúk körében ő meg nem volt finnyásnak mondható. Mégis egy teljesen tiltott szerelem megváltoztatta a lelki diszharmoniáját. A nagy szerelme után lett még egy másik srác. Ádám volt a neve. Ha az Isten akart volna Lizát Évának nevezik el. Elképzelhető lett volna,hogy Ők ketten Ádám és -mi esetünkben- Liza a Paradicsomban marad. De mint ahogy már ezer évvel ezelőtt is megmondták, a nő harap először.Liza megcsalta Ádámot. De ezzel semmi gond. Egy sex nem a világ vége. Nem robban fel az univerzum és végüls akárhogy nézzük Ádám már nem add eleget. Nem kell többé neki. De nem is volt a legnagyobb baj hanem Liza örökös probléma mely talán életmódjából fakadt. Megunta. Mert minden csoda Lázánál 1 napig tart.És talán művem elején tévedtem. Liza nem volt bátor ,inkább csak hebrencs. Mindent és mindenkit megunt. Ádámot másfél év kapcsolat után. Nem volt meg az izgalom és nem volt meg az utopia. De a lelkében mindig elmondta “Csak egy sex. Egy menet. Belefér. Nem megcsalás. Csak más van a lábam között. Fasz az fasz. Nem mindegy kié?” De tudta. Mindezek ellenére tudta. Éjszaka lelkiismerete mellett aludt. Csititotta mint az atyaúristen. Kérlelte. “Nyugodj meg. Nem lépek félre többé”. De mindez halovány piptypang volt a hazugságok mezején. Aztán jött a második, a harmadik és a századik alkalom. Mantrája a carpa diemről megváltozott. Már azt mondta magának,hogy szereti Ádámot és ez csak sex. Félt. Liza félt. Nem bírta elviselni a görcsös magány társaságát. Az egyedül lét bizonytalanságát. Neki kellett,hogy leírja Ádámnak: Szeretlek. Kellett a megerősítés: Én is téged hercegnőm. De igen,itt van valami.Valami hiba. Hercegnő volt kit ágyasnak vittek,nem pedig a királynő kit elvesznek. Teltek a napok. Mantrája nyugtalanító volt. Barátainak elmondta tetteit és szép lassan ők is a lelkiismerete pártját fogták. Nem tudta már egyszerű mondatokkal csititani. Tudta: nem lesz minden rendben. Beleszeretett a szeretőbe. tagadta. Minden lelki erejével ellenezte. De az Ő üzenete Ádámnak már volt más mint egy gépies cselekvés. Gondolatai a másik férfi körül forogtok. Nem csak sex volt már hanem több. Egyoldalú imádat. Mikor Ádámról beszélt a betanult szöveget mondta. “Nagyon szeretem.” Mikor a szeretőjéről akkor elnevette magát és csak tengerkék szemeinek csillogása mutatta érzéseit. De isten a tanúm rá,hogy Liza küzdött. Ádámot el akarta vágni magától. Mondta neki távozzon mire Ádám nem hogy távozott volna de még az ajtót is bezárta. Aztán minden kiderült. Másfél év vége. Minden elmúlt. Űr. Sötétség. És a lány félelme. Magány. Lelkiismerete nem nyugodott. Megcsalta magát. A lényét. Ami ellen olyannyira volt. Megtette. Nem volt fény az alagút végén és a paradicsomból való kitaszítás is fájdalmas volt. Szeretőjének nem kellett ,Ádám látni se kívánta. Mikor vele beszélt,érezte. Utálat és undor. A kettő együtt. De a “bátor” lányt minek félteni? Elkezdett kijárni . Mondanám rá,hogy kurva de az túl erős lenne,hisz ő nem kért pénzt. Csak egy két szép szót. Egy éjszakát mikor elhitetik vele,hogy nincs egyedül. De reggel igenis egyedül maradt. Nem hogy királynő nem volt már,még hercegnőnek se mondható.Aztán bekattant valami.Vagyis valaki. Más volt. Különös. Érdekes. Kék volt a szeme ,de olyan kék hogy mikor belenézett Liza akkor látta a tengert melyhez még nem volt szerencséje. Nem volt magas mégis intelligenciája a plafont verte. Nem volt barátnője pedig megkaphatott volna bárkit. Liza egy dologban jó volt. Ha neki kell valami megszerzi, és ha ezért kapcsolatokat kell kockáztatni, ő megteszi. Megéri. És képzeljétek. Megszerezte. Valamit érzett. A lelkiismerete nem engedte el. De nem mint gonosz perdita nő kezelte már Lizát hanem mint A Nő. Mintha azt mondta volna az utópia ,hogy “helló itt vagyok gyere. Mire vársz?” Igen. Akarta. Megszerezte. hazudnék ha azt mondanám nem volt esély megcsalni. Megtehette volna,de mégse tette. Nem azért mert nem unt rá a férfire vagy mert benőtt a feje lágya- nem. Ezek közül egyik sem indok. Hanem mert olyan tiszta szerelmet érzett melyet a csillagos este és a carpa diem alatt sem kapott meg. Az a fiú elérte,hogy ne az estét lássa a nappalnak hanem a tűzgolyót az életnek. Megmutatta neki a mosolyt és a nevetést. Az égbolt mindkettő részét. Az alkohol mámorban már nem kívánta,hogy férfiak hada legyen rajta. Az az egy tekintetet akarta magáénak tudni.Nem számítót már más csak a neki való tökéletesség. Nem volt fontos semmi csak Ő. Az Ő véleménye volt az első amit kikért. Ő volt a testvére ki vele volt minden hülyeségben, ő volt az apja aki minden mellett nevelte. Ő más volt. Másabb mint a többi. Ezt tudta. Nem Ádám volt a neve és nem volt már a paradicsomban hiszen kitaszított. Nem volt utpikus és tökéletes minden. Ő megmaradt embernek,olyannak amilyen volt,sőt kockáztatom jobb mint volt. Egy dologgal ellentétben . Nem csalta meg, de lelkiismerete miatt. Mert tudta,hogy mantrája már nem a gépies "szeretlek szó" hanem egy érzés,csak mint a “élvezd az életet volt”. Egy érzés mely mozgatta. Mely arra sarkalta csinálja,mely mint kocsinak a benzin megtöltötte energiával. Energiát kapott és ezzel életet nyert. Nem érdekelték a szép szavak nem hitt nekik csak az Ő szájából. Ha mondta,hogy gyönyörű elhitte. Elhitette vele, azt amit Ádámnak sose sikerült:Hogy Liza nem hercegnő lesz hanem életében először Királynő.

#királynő hercegnő Lili

191 notes · View notes

illatszertar · 4 years

Text

Változás #3

-Szerelmi élet-

Na és akkor hatodik. Szeptembertől délutánonként emaz évfolyamon egy másik osztályba kerültünk napközibe hárman: a pasifogó barátnőm és Sissy (ő a törtenet szempontjából igazából lényegtelen). Talán akkor figyeltem fel a fiúra (nevezzük Milánnak), amikor "Mersz vagy mersz"-et játszottak délután és mindenkinek végig kellett mondania a top 5 ellenkező neműt az osztalyból. Nekünk nyilván nem, mert nem voltunk az osztály része. Már csak egy lány volt hátra, de ő semmiképp nem akarta elmondani, Milán viszont minden áron tudni akarta. Hetekig üldözte a lányt minden nap. A lány elmondta a top 3-at, amelyikből nyilván Milán volt az első. Idő közben én is beleszerettem. 2018. november 21-én végül naplóbejegyzés is született róla. A lány közben kiszabta határidőnek a következő hétfőt, ugyanis akkor jött egy fiú az osztályukba és hátha jobban fog tetszeni neki, mint Milán. Nem így lett. Még egy hét üldözés. Következő hétfőn hamarabb kellett hazamennem és délután ráírtam Milánra, hogy mi volt. Nem sikerült megtudni. Úgy döntöttem, hogy elmondom neki, mert egyértelmű volt, hogy ő is szereti a lányt. Azt ígérte, nem mondja vissza senkinek. Egészen másnapig. Az egész évfolyam előtt tagadnom kellett, de legalább a szerelmem azzal volt, akit ő is szeret. 2 nap múlva nyelvtan versenyre mentünk és besétált Milán. Azt hittem haragszik rám vagy ilyesmi, de csak megköszönte és mondta, hogy az újdonsült barátnője nem haragszik. December elejétől egészen április közepéig bírták együtt. Ezek után rengeteg 2 hétig tartó kapcsolata volt Milánnak. A végén már igazából nem is hatott meg. Eltelt 1 év és én rendíthetetlenül bele voltam esve. 2018 április 9: Írtam neki egy levelet rovásírással és a végére beleírtam, hogy ha tudni akarja mi van benne keressen engem. Nem volt nehéz eljuttatni hozzá, mert majdnem Sissy mellett laktak. Még aznap késő este keresett. A levél és fordítása természetesen legalább 8 példányban volt kész. Másnap nem volt lehetőségem odaadni neki, szóval délután elkültem. Nem reagált. Rákérdeztem, hogy szerinte ki lehet. Válasz: "Nem tudom, de nem is érdekel, mert jobb egyedül"

2018. szeptember 7-8: Szilvanap

Másnap összejöttek. Ez az utolsó kép róluk aznap

A kapcsolatuk elkezdett romlani. Igazából az egész annyi volt, hogy Szörnyella elkezdett beleszeretni Antracitba. Október 5-én szakítottak.

A vége az lett, hogy elkezdtünk perverzkedni és életemben először valaki jó csajnak nevezett.

2018. október 20-án délután rámírt, hogy itt van a városban és van-e kedvem vele és Kuzsival találkoznom. 15 perc alatt ott voltam. Általában maga az út volt annyi, aznap mégis 6 percre csökkentettem. Sötétedésig kint voltunk és kölcsön adta a pulcsiját, ami miatt az enyémben benne maradt az illata. Amikor búcsúztam volna el életemben először megölelt és a fogadásunkat teljesítve megfogta a seggem. Ő volt az első. Este nála aludt Kuzsi és mindannyian X-faktort néztünk.

Az összetört lelkemet következő héten elkezdte pátyolgatni a másodikos kiszemeletem. Annyira jól sikerült neki, higy elhitettem magammal mennyire szeretem. Közben Szörnyella szervezett egy baráti összejövetelt, ahol újra összejött 16-tal. Aztán én is összejöttem a sráccal, aki egyébként nem volt hajlandó elmondani a szüleinek, hogy barátnője van. 11 nap után szakított velem, mert "nem szeret már". Igazából miattam közelebb került Szörnyellához és ráhajtott. Sikertelenül. Közben majden 1 hónap után Szörnyella dobta 16-ot.

Közben én tumblin elkezdtem ismerkedni egy fiúval és alakultak a dolgok. 220 km választott el minket egymástól, így nem csoda, hogy nem lett több köztünk egy nagyon rövid távkapcsolat. A szakítás után szinte rögtön visszament az exéhez. Igazából egyáltalán nem haragszok és a mai napig barátként tekintek rá.

Másnap tényleg találkoztunk. Energiaitalt ittunk és bementünk a régi szórakozóhely épületébe. Ott felfedeztünk mindent, majd segített felülni a bárpultra és a térdemre hajotta a fejét, én pedig a haját simogattam. Aztán keze elkalandozott a nadrágomban. Amikor leszálltam a pultról majdnem csokolóztunk. A kezébe nyomtam a levelet és hazamentünk. Ő haza haza, a másik városba és kértemy hogy csak a buszon nyissa ki a levelet. Így is tette. 3 óra sírással képes voltam felfogni, hogy ki akar lépni az életemből. Én nem álltam útjába.

Innentől kezdve minden kint Tumblr-ön

#2020.03.02.

1 note · View note

csak-egy-mulo-pillanat · 5 years

Text

Csessze meg az élet... Miért nem lehetek érzéketlen?

#depresszio #fajdalom #erzeketlen #csessze meg az elet #bukott szerelem #magyar tumblisok #magyar tublr #magyar

464 notes · View notes

greenhemp-blog1 · 6 years

Photo

http://intuicio.hu/mikor-szulettel-tudd-meg-ki-voltal-elozo-eletedben/ Mikor születtél? Tudd meg ki voltál előző életedben!

Kíváncsi vagy, hogy ki voltál előző életedben, milyen hibákat követhettél el, és ezt most hogyan javíthatod ki?

Születési idő: április. 20. – május 8. és augusztus 12-19.

HARCOS

Előző életedben: Akár nőnek, akár férfinak születtél, nagy harcos voltál.. Nemcsak fegyveres csatákban vettél részt, hanem igen gyakran a kocsmai verekedések kezdeményezője voltál. Hittel és átéléssel adtad elő a vágyaid, sok embert rá tudtál venni arra, hogy célod elérése érdekében támogassanak.

Jelenlegi életedben: Ugyanolyan szenvedélyes vagy, mint néhány száz évvel ezelőtt. Nagy hibád, hogy a cél eléréséért most olyan emberekre is mosolyogsz, akikre nem is kellene.

Születési idő: január 1-7 és szeptember 1-7.

KERITŐ

Előző életedben: Te voltál az alkimista, aki megpróbált az ólomból aranyat varázsolni. A pénzváltó, bankár, földbirtokos vagy földművelő paraszt alakját már többször ölthetted magadra. Imádtad a hasadat, és élvezettel flörtöltél. Abban is örömödet lelted, hogy másokat összehoztál.

Jelenlegi életedben: Szilárd támaszt kell nyújtanod mások számára, önként kell felajánlanod a segítséget a rászorultaknak. Le kell győznöd az irigység gyakran visszatérő érzését, és hallgatni a megérzéseidre, amelyek sohasem csalnak meg.

Születési idő: május 9-27. és június 29. – július 13. és augusztus 20-31.

KERESKEDŐ

Előző életedben: Te voltál a kereskedők gyöngye az előző életetekben. Fantasztikus rábeszélőképességgel bírtál. De te is lehettél a mutatványos is, aki néhány száz évvel ezelőtt a piactéren, kötélen táncolva szórakoztatta az ámuló közönséget.

Jelenlegi életedben: Ugyanolyan meggyőző vagy, mint az előző életeidben. Meg kell tanulnod, hogy nem bízhatsz meg mindenkiben. Még a saját rokonaid némelyikében sem, mert a naivitásod miatt több csalódást élsz át.

Születési idő: július 29. – augusztus 11. és október 30. – november 7.

HÓDÍTÓ

Előző életedben: Te voltál Casanova, aki hajszolta az érzéki élvezeteket. Szíveket törtél össze, de a vívóbajnokságon is győzedelmeskedtél. Kiváló sportoló voltál, aki jártas szakácsművészeteiben is.

Jelenlegi életedben: Gyenge pontos a szíved, az érzelmektől olvadsz, sok kalandba belemész, ezért éppen a legnagyobb szerelem kerülhet el. Hajlamos vagy az erőszakos viselkedésre.

Születési idő: május 28. – június 18. és szeptember 28. – október 2. és február 12 -29.

A VÁNDOR

Előző életedben: Remek volt a tájékozódó képességed, így ha vándor szerepébe bújtál, odataláltál a legeldugottabb településre is. Talán azért, mert nagyon sokat beszéltél, nem értél oda sehova időre.

Jelenlegi életedben: Feladatod megtanulni beosztani az idődet, a kusza helyzeteken úrrá lenni, és időben elindulni, hogy ne késs el.

Születési idő: március 11-31., október 18-29. és december 19-31.

POLITIKUS

Előző életedben: Kegyeidet a vezérek, királyok keresték, hiszen a bölcsességed révén a legjobb tanácsokat adni. Ám nem politizáltál nyíltan, nem vetted fel szemben a harcot, hanem a háttérből adtad a tanácsokat.

Jelenlegi életedben: Bele kell menned a nyílt vitákba, és mindig őszintén vállalnod kell a szavaidért a felelősséget.

Születési idő: január 22-31. és június 19-28. és szeptember 8-22.

GYÓGYÍTÓ

Előző életedben: Te voltál az a gyógyító, akiről többen azt állították, hogy boszorkány. Teliholdkor gyógyfüveket szedtél az erdőben, ismerted a betegségek eredetét, és kikezelted őket.

Jelenlegi életedben: Fontos számodra a tekintély, ez eltávolodhat régi barátaidtól, családtagjaidtól, ezért többször érezheted egyedül magad a világban.

Születési idő: január 8-21. és február 1-11. és november 19-26.

BÖLCS

Előző életedben: Nem csak jó hírében álltál, hanem tudásod, bölcsességed, szerénységed miatt nagy szeretetnek örvendtél. A zajos tapsnál, éljenzésnél sokkal többre becsülted, hogy tegyél másokért.

Jelenlegi életedben: Érzékeny, nehezen megközelíthető személy vagy. Úgy érzed, hogy szüntelenül védekezned kell a világ támadásai, a rosszindulatú emberek, a negatív hatások ellen. Őszinte, becsületes vagy, aki az élete utolsó szakaszában ismeri meg az igaz szerelmet.

Születési idő: március 1-10 és november 27 – december 18.

HÁZASSÁGSZÉDELGŐ

Előző életedben: Te voltál a világjáró, aki a földgolyó különböző pontjain hajszolta a kalandokat, mindenkinek házasságot ígért, és persze sohasem bukott le. Élvezted az életet, és hirdetted, hogy idő minden problémát megold.

Jelenlegi életedben: Ha hazáról, üzletről, vagy hitről, és nem szerelemről van szó, akkor őszinte, hűséges és kitartó vagy. A házasságot nem neked találták ki, mert úgy érzed magad, mint magad a kalitkába zárva.

Születési idő: április 1-19 és november 8-17.

VARÁZSLÓ

Előző életedben: Te voltál az a híres varázsló, akihez az emberek a megoldhatatlan problémáikkal fordultak. Rengeteg ellenséged volt, akik azonban az idő múltával sorra behódoltak neked.

Jelenleg életedben: Meg kell próbálnod az embereket nem manipulálni, a féltékenységi vágyad kordában tartani, és higgadtnak maradni minden helyzetedben.

Születési idő: júl18-28 és szeptember 23-27 és október 3-17.

CSALÁD MOTORJA

Előző életedben: Az előző életedben tyúkanyóként nagycsaládot tartottál össze, nagy udvarházat vittél. Talán még kulcsárnéként is helytálltál, aki az éléskamráért felelt. Egy korábbi életedben te voltál a várúrnő, aki úgy osztogatta a parancsokat, hogy közben példát mutatva keményen dolgozott.

Jelenlegi életedben: Nehezen viseled, ha utasítgatnak. Ahogy telnek az évek, egyre nehezebben alkalmazkodsz mások rigolyáihoz. Megtanulandó feladatod: mások életébe ne avatkozz bele.

#INTUÍCIÓ

0 notes

aretsorozat · 6 years

Text

A Rét XXXVII. rész, 2. buborék

A keresztelő folytatása. Dénes Ede reggelije. Benjamin ábrándja. Ditke a kórházban.

Szadó nagyúr fegyelmez. Ditke csókja. Kisbabos a szolgalmi soron.

ÉS MOST ÁMENT MONDJATOK!

És Bedeő atya végre kieresztheti jóságát testének palackjából, ahová kora reggel óta,

mint nemesen illó esszencia szorult. Nem beszélve az öt tojásos rántotta mellé

belapátolt uborka salátáról, foghagymásan, tejfölösen és alaposan megborsozva, amit is

még előző este készített volt el magának úgy, hogy másnap ebédre is maradjon.

Nos, nem maradt. Ezért kellet beérnie az egy karéj, vékonyan megvajazott félbarna

kenyérrel. De most nem is ez a fontos, hiszen a szeretetről van szó, mégpedig

óvó, okító, tanácsot adó, gondoskodó értelemben.

- Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is – mondja. - Ne esküdjél hamisan,

hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom nektek:

egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lába

zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél,

mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Így beszéljetek inkább:

az igen az igen, a nem az nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.

Kedves testvéreim! Kérjük a mindenható Istent, hogy árassza irgalmát erre a gyermekre,

valamint szüleire, keresztszüleire és minden megkeresztelt emberre! Álld meg, Urunk, akit a kereszttel megjelöltünk, hogy élete egész folyamán nyíltan

megvallja Krisztust, az Isten Fiát!

És mivel a teremben ülők kevéssé gyakorlottak, csak Laci bátyónak jut eszébe

a válasz, és zengi a többiek helyett is.

- Kérünk téged, hallgass meg minket.

- Add, Urunk, hogy szülei és keresztszülei szavát és példáját követve az

Egyház élő tagjaként fejlődjék!

- Kérünk téged, hallgass meg minket.

- Add, Urunk, hogy Krisztus összes tanítványai, akik a keresztségben egy testté lettek,

mindig megmaradjanak a hit és a szeretet egységében!

- Kérünk téged, hallgass meg minket.

Lehet, hogy Laci igazi főnyeremény volt ide meghívni?

- Mindenható örök Isten! Te azért küldted Fiadat a világba, hogy kiszabadítson

minket a sátánnak, a gonosz léleknek hatalmából, és helyet adjon nekünk a Te

világosságod csodálatos országában. Könyörögve kérünk, hogy szabadítsd meg ezt

a gyermeket az áteredő bűntől, tedd őt szent Fölséged templomává, és engedd,

hogy a Szentlélek lakozzék benne! Krisztus, a mi Urunk által.

És Bedeő atya elhallgat és néz. És erre legalább kapcsol a gyülekezet és

elrebeg egy olyat, hogy:

- Ámen.

- Védelmezzen meg téged Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek ereje!

Ennek jeléül megkenünk téged az üdvösség olajával Krisztusban, a mi Urunkban,

aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

- Ámen.

- Imádkozzunk, kedves testvéreim, hogy a mindenható Atyaisten vízből és Szentlélekből

új életet ajándékozzon ennek a gyermeknek! Jóságos Atyánk! Te a keresztség forrásából

árasztod lelkünkbe az istengyermekség új életét. És mostantól, ha intek, mondjátok mind:

Áldunk téged, Istenünk. És ne csak László testvérünk mondja! – Bedeő atya int.

- Áldunk téged, Istenünk!

- Te vízből és Szentlélekből minden megkeresztelt embert egy néppé teszel Fiadban,

Jézus Krisztusban.

- Áldunk téged, Istenünk.

- Te szívünkbe öntöd szereteted Lelkét, és általa szabaddá teszel minket, hogy a te

békédnek örvendjünk.

- Áldunk téged, Istenünk.

- Te a megkeresztelteket választod ki arra, hogy örömmel hirdessék minden népnek

szent Fiad Evangéliumát.

- Áldunk téged, Istenünk.

- E megáldott víznek titokzatos ereje által add meg kegyesen a lelki újjászületést

Krisztián szolgádnak, akit meghívtál a keresztségre, hogy örök élte legyen!

Krisztus, a mi Urunk által. És most áment mondjatok!

- Ámen!

- Kedves Szülők és Keresztszülők! A gyermeknek, akit az Egyház színe elé hoztatok,

Isten jósága új, kegyelmi életet ad vízből és Szentlélekből. Neveljétek majd őt szent

hitünk tanítása szerint! Féltő gonddal ügyeljetek arra, hogy az isteni élet napról napra

növekedjék benne, és azt a bűn soha meg ne fertőzze. Reméljük, hogy hitbeli

meggyőződésetek hozott ide benneteket, és így készségesen vállaljátok a gyermek

megkeresztelésével járó kötelességeket. Gondoljatok arra, hogy ti is részesültetek a

szent keresztségben! Mondjatok tehát ellent a bűnnek, aztán tegyetek tanúságot

hitetekről! Ez az Egyház hite, és ebben a hitben kereszteljük meg gyermeketeket. Ellene mondotok-e a sátánnak? Mondjatok ellene, szülők és keresztszülők,és ne csak

mindig Lászlót halljam!

- Ellene mondunk.

- És minden cselekedetének?

- Ellene mondunk.

- És minden csábításának?

- Ellene mondunk.

- Hisztek-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki

Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett, de föltámadt a halálból, és ül az

Atyának jobbján?

- Hiszünk.

- Hisztek-e a Szentlélekben, a Katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében,

a bűnök bocsánatában, a testnek feltámadásában és az örök életben?

- Hiszünk.

- Ez a mi hitünk. Ez az anyaszentegyház hite, amelyet boldogan vallunk

Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

És most már tényleg majdnem mindenki könnyezik, de még a sekrestyés fiú,

a kántor úr, és Maga Bendő atya is, annyira ihletett a mai munkálkodása.

És Benjamin már éppen Boglárka fülébe akarta súgni, hogy templomi esküvőt is

akarok veled, csajszi, amikor Krisztián imígyen szólal fel Flóra karjában:

- Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.

Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok

üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is,

gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek,

akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is?

S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek?

Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei

Atyátok tökéletes!

A csend kissé döbbenetes. Akik még nem hallották Krisztiánt így beszélni,

most rémülten nézik őt.

Pedig majdnem sikerült, sóhajt fel halkan a harmadik padsorból a Doki.

Ez alatt Dénes úr a konyhaasztalnál ülve nyammogja a reggelijét, miközben semmit se látva néz ki a fejéből. Pedig úgy ül, a hátát a panelfalnak döntve,

hogy onnan a folyosót és a nagyszoba ajtaját is lássa. Vagyis a kedvenc megfigyelő pontján tartózkodik, ami a család fejének kijár.

De hát milyen fej ő?

Egy bűnöző.

Pedig Dénes úr is kacérkodott azzal a gondolattal, hogy rántottát reggelizik.

Ha nem is öt tojásból és tejfölös uborkasalátával. Dénes úr nem is úgy szereti, ahogy Bendő atya. Nem oly dúsan gazdagítva szalonnával, kolbásszal, vöröshagymával. Inkább omlettnek szokta kívánni a tojást, nem is rántottának.

Már ha Koppány Gitta hajlandó elkészíteni a számára. Mivel Dénes úr a férfiak azon halmazához tartozik, akik számára a házi munka, beleértve még a főzést is, nem szokása, mi több, rangon aluli tevékenység. Noha tojást időnként készít magának. Vagy régebben, amikor még jártak hozzájuk rokonok, barátok,

akkor egy férfias pacalt, pörköltöt, halászlevet. Ami után szegény Gitta bezzeg nem győzött mosogatni. No de hol vannak már azok az idők? Mikor még minden hétvégi bulizás, harsányság, jövés-menés volt a természetes? Rég elmúltak. Előbb Eduska betegséges miatt. Aztán…

Na, amaz aztán, az nem kellett volna!

Hát hová tette az eszét? Hogy egyáltalán szóba állt azzal a másik nővel?

Hogy lehetett ennyire ostoba? És ki volt az a sunyi, sötét, gazember bunkó, aki először kiötölte azt a baromságot, hogy szerelemben, háborúban nincsenek erkölcsi normák, szabályok? Mi a szerelem? Hormonzavar. Hát hogy volt képes csaknem elhagyni azért a nőért a kisfiát és az asszonyát? Megőrült? Meg.

A farkába tolult az a csepp esze is. És tán még mindig azzal a döggel nyűglődne, ha az lapátra nem teszi. Őt. A nagy Dénes Edét. A büszke hímet.

No hiszen.

Hát megérdemli, hogy a Gitta is keresett magának valakit. Meg!

Ez volt a minimum büntetése. Ez. Örülhet, hogy a Gitta visszafogadta. És alighanem és tényleg csak Eduska kedvéért, nem csak úgy mondja. Hogy bántsa őt, a bukott férfit, az ócska, kopott sörényű hímet, a tokás majmot egy minimum tizenöt centis úszógumival a dereka körül. Hát kinek kell egy ilyen fazon?

Aki ráadásul még csóró is.

Nahát, ezért nem szavazott meg magának Dénes úr rántottát reggelire. Meg aztán nincs is, aki elkészíti. Gitta elrongyolt a gyerekkel együtt korán reggel.

Vitte Déneskét az iskolába. Onnan meg dolga van. Mi dolga? Dénes úr már meg se kérdezi. Úgyis csak egy megvető tekintet és egy foghegyről mondat lehet a válasz. Amióta megvallotta Gittának is, hogy ő csapta le Kelen urat. Meg hogy lelkiismereti okokból feladta magát a rendőrségen.

Hát kész.

Megint igaza van a Gittának. Ha leírta. Dénes úr már fél lábbal a börtönben.

Az, hogy szabadlábon téblából, csak azért van, mert Vilmos őrnagy jó arc, és mert nyilván tömve a tömlöcök komolyabb esetekkel, ahol fenn áll a szökés veszélye. De ő hová szökne? Lúzerfalvára?

Dénes úr ezért nem is kelt ma korán. Pedig terv szerint jelenése lenne a munkaközvetítőben. Minek? Hogy beosszák közmunkára? Sepregessen a Réten szégyenszemre? A technikusi végzettségével? Ő? A büszke férfi, a vezérbika?

Arra a kis időre, amíg még szabadlábon van, kár ugrálni. Tartós tehet venni.

Aztán a papa hosszú szolgálati útra megy. Szegény Eduska kisfia… Vagy neki is jobb lesz így, ha eltűnik az életéből, és jön egy másik férfi, akit tisztelni is lehet? Mert képes eltartani a családját? És nem un rá az asszonyára egy rüfke miatt?

HÚZNI KÉNE, AMÍG LEHET?

Még hogy a BB-system és a Liba felhagytak a rappeléssel? Etus régen tévedett

ekkorát, midőn Krisztián keresztelőjén ezen morfondírozott. Mert, íme, mindjárt az örvendetesnek induló, ám borzongató módon végződő aktus utáni fogadáson máris előrukkoltak egy csaknem új szerzeménnyel, a szűk körű vendégsereg előtt. Íme.

Erre Nyugat, arra Kelet

A te utad merre vezet

Arra van Dél?

És arra Észak?

Fő a fejed?

Na és mért nagy?

Húzni kéne, amíg lehet?

Hegyit Beszél itt a gyerek

Közben az a szokás Honol

Hogy a legjobb játék lett a Pokol

Hát merre, vándor?

Hol nem durva?

Már a kocsmát is megunva

Hol van már Pest

És hol van Buda

És merre lehet, jaj

És ó, Aura Huba?!

Na és, mint az látható, az igen tehetséges, noha csakugyan kevéssé szorgalmas csapat nagyszerűen összefoglalta a problémák lényegét. Hiába, amióta Réten buzog a mana, és nagyokat nyújtózva, ásítgatva ébredezik a mágia, igazából nincs nyugalom egy percig se.

Talán mindenki ezen mereng, Hirig urat is beleértve, aki remek szimattal és a fél szavakra is fülelve hamar összerakta, mi történhetett a templomban. Így aztán a mesteri rap alig fodrozott a hallgatók kedélyében némi fodrokat. Talán csak Flóra Gyurija a kivétel, aki némi huhogással és csápolással fejezte ki a tetszési indexét, ám a mennyasszonya egyetlen pillantására felhagyott emez újonnan támadt szokásával. Bár hozzá kell tenni, hogy Kisbabos nem volt toppon, a megafonos szájdobolásban többször elvétette a ritmust, mint valami kezdő.

De hát neki is megvan a gondja. Először is hetek óta nem alszik a Hell Combat miatt. Másodszor hiába nyerte meg a főnyereményt, annak a nagyja ráment a lakás adósságainak kiegyenlítésére. Úgymint majd két éves közös költség, többhavi távfűtés és villanyszámla befizetésének elmaradása. No de legalább az rendben van. Aztán itt van Izaura. Őt se tudja a Kisbabos feledni. De mért is feledné? Igenis megveszi a nőt kilóra!

- Vagy szeletbe?- kérdezi Benjamint. Ám a zenész kolléga nincs ebbe a gondolatmenetbe beavatva, fogalma sincs, mit szeletbe. Momentán ő is csendben ábrándozik, mit sem törődve a felnőttek letargiájával. Na és akkor mi van, ha megint hegyit beszélt az öcsike? Mért kell attól ennyire kétségbe esni?

- Mit szeletbe, ótvar?

- Kilóra vagy szeletbe vegyem meg Izaurát?

- Ja! Mit tudom én!

- De szerinted.

- Nem értek a nőkhöz. Kérdezd a Csajszit!

Kisbabos a tekintetével megkeresi Boglárkát, aki a konyhában ül egy kis sámlin Hirig úr mellett, és a füle tövét vakargatja. A konyhaasztal tele finomságokkal, svédasztal szerűen megterítve. Pálcikára tűzve kis falatka szendvicsek, tenger gyümölcsei, fasírtok, saláták, sütik, mi szemnek, szájnak ingere.

Még nézni is tereh, sóhajtaná a költő. De nem Arany János sóhajt, hanem mindenki. A csodás kajákból alig fogy. És közben Hirignek nem adnak.

Ki érti ezt? A legkevésbé szegény kutya.

- Hallod?- ér Kisbabos Bogi mellé, és zavarában előbb megütögeti az eb fejét,

aztán felkap az asztaltól egy fasírtot. – Szerinted mit mondjak neki?

- Kinek?

- Hát Izinek.

- Mért, mit akarsz mondani neki?

- Hogy ne izéljen már.

- De izél.

- De ne izéljen!

- De ha az a munkája.

- De ne úgy ne izéljen! És úgy se izéljen. Végül is ez a lényeg.

- Ezt akarod mondani neki?

- Ezt.

- Akkor mondd ezt.

- Azt mondod?

- Azt.

- Ja. De úgy nem ciki?

A nap egyértelműen főhőse és mindvégig középpontja, Krisztián közeledik,

az ünnepnapra való tekintettel kifinomultan, két lábon tipegve. Angyalka arcán baljós mosoly, amitől Hirig úr összerándul. Ismeri ő ezt a mosolyt. Ennek a vége megint az lesz, hogy a srác megpróbálja kinyomni az egyik szemét. És úgy dönt, ünnepnap és lelombozott hangulat ide-oda, ezt most nem várja meg. Krisztián első gyanús mozdulatára kimenekül a kertbe és ott várja meg Bendő atyát, aki későbbre ígérte magát, mivel a kisded megkeresztelés után időt kell szakítania egyéb ügyei elvégzésére. Például megkérni a kántor urat és a sekrestyés fiút, hogy erről az újabb Hegyit Beszélésről ne nagyon pletykáljanak még odahaza se. Aztán újra el kell döntenie, hogy Krisztián döbbenetes adottsága közvetlenül a Szentlélek, vagy közvetve, az Úr különös akarata által a Sátáné. Mert ha a Sátáné, akkor ez egy pokoli vicc. Ha a Szentléleké, akkor csoda. Végül és nem is utolsó sorban be kell vennie egy evőkanálnyi szódabikarbónát. Mivel az előző este elfogyasztott öt tojásból rántotta tejfölös uborkasalátával és a rárakodó lelki teher olyannyira megfeküdte a gyomrát, hogy ezen már a savanykás rizling se segít, noha misebornak van beáldozva. Talán ha reggelire is tojást eszik, a gyomra legalább rendben működne. No de egy szelet félbarna kenyérrel, vékonyan megvajazva, és előtte az a hat kávé…

Benjamin tehát azt látja, hogy Hirig úr mintegy fél percig tűri Krisztián attakját, ám amikor megpróbálja a nála másfészer termetesebb ebet a hátára dönteni, akkor a konyhaasztal lábának diszkréten nekihátrálva elmenekül. E farolásnak köszönhetően szendvics darabkák, néhány fasírt és féltucatnyi kistányér hullik alá, ami viszont Juli mama halk sikolyát váltja ki. És persze a kutya a hibás.

Naná, majd kicsoda? Hirig nem bánja, hogy büntetésből zavarják ki a kertbe, hiszen amúgy is oda készül. Noha az aláhulló falatkák és fasírtok… Mert ami a padlón van, az már az övé… No de a fél szeme világa talán mégis többet ér, és Julinak csak nem lesz képe a padlóra esett ételt újra kitálalni. Tehát azok ott úgyis az övéi lesznek, ha máshogy nem, a szemetesből kibányászva.

Benjamin máskor biztos szénné röhögi magát a jeleneten. Ám ő még mindig annak a hatása alatt van, hogy elképzelte a templomi esküvőjét a csajszival.

Aztán meg újra az eszébe jut, hogy Bogi egy éve karácsonykor neki ígérte a szüzességét. Már hogy azt hozza a Jézuska. Vagy két éve volt? Mindamellett közeledik megint a karácsony. Nem kéne azt most behajtani? És akkor na ugye, hogy sokkal fontosabb kérdés és probléma ez annál, hogy néha hülyeségeteket beszél a kistesó.

KÉR EGY BANÁNT, ŐRNAGY ÚR?

Lent, a kórház melletti zöldségesnél megvette a hat darab banánt, ahogy szokta. A legszebb fürtöt, ami pont hat banánból áll. Mért pont ennyit? Miért éppen banánt? Nincs rá ésszerű magyarázat. Mert például nem is szereti. Megeszi éppen, ha nincs más, de nem a rajongója. És ez még semmi, mert a Béla se. Naná, mert Béla az férfi. Már amikor éppen nem kómában fekszik az intenzíven hónapok óta. És férfiember gyümölcsöt eleve nem eszik. Inni iszik, de csakis bádog hordóban érlelt, erjesztett, aztán lefőzött állapotában, tehát pálinkának. Szilva, alma, körte, cseresznye, barack. No de banán? Ámbátor mért ne lehetne banánból pálinkát főzni? Hiszen tele van szénhidráttal, vagyis cukorral.

Nahát, hogy nincs banánpálinka? Ám ezen Ditke csak egy percre tűnődik el, csak amíg várja a liftet.

Szóval egyszer vett banánt. Még a legelején. És aztán azt otthagyta, hátha magához tér a Béla. De nem tért. De a következő alkalomra, tehát mindjárt másnap megint vásárolt hatot. És akkor már volt a Bélának tizenkét banánja, meg egy kómája. És akkor a Ditke úgy döntött, nem viszi haza, hanem nekiadja a nővérkéknek, egyék meg. Vagy ha esetleg magához térne a Béla…

De nem tért. És Ditkében megképzett a kényszer, a babona. Hogy neki mindig meg kell venni a hat banánt, különben rosszabbodik a Béla állapota.

Hát így jártak jól a nővérkék, meg néha az ügyeletes orvos is a Banános Ditkével. Bár az a pletyka, hogy direkt azért nem ébresztik fel, vagy azért nem hagyják rendesen meghalni a ketteskét, mert akkor vége a banánszüretnek, természetesen a gusztustalan, aljas rosszindulat szüleménye.

Végre megjött a lift, így Ditke felmehetett az intenzívre. Ott becsengetett, és aztán nyájas üdvözlések után már ballagott is az ő gyöngyökkel ékített mátkájához. A kórterembe befordulva Vilmos őrnagyba botlik.

De csak nem?!

Az nem lehet, hogy Béla…

- Jézusmária!- sikkant, és a kezéből kihullik nejlonszatyor, benne a hat banánnal. Azt persze utólag se tudná megmagyarázni, vajon mért gondolta egy pillanatig is, hogy az őrnagy látványa a Béla halálát jelenti. Mit keresne akkor ő itt? És ugyan mért ne szólt volna neki a nővérke, aki beengedte? Vagy kapott volna egy értesítést, hogy ne látogatni fáradjon be.

Ditke ijedelmétől Vilmos őrnagy is meghökken kissé.

- Jó napot!

- Béla?! Mi történt vele?

- Mármint Kelen úrral? – Vilmos Bélára sandít. Hát szegénykém elég ramatyul mutat. Ilyen hosszú kóma után nem csoda. Ditke a szerelméhez siet, a banánt otthagyja, ahová leesett. Bélára nézve megnyugodva látja, semmi baj.

Viszont a mellette lévő ágy most nem üres.

- A Bélához jött, őrnagy úr?

- Jaj, csókolom, már mért jöttem volna?

- Egy pillanatra már azt hittem… mindegy.

- Ezt az urat várom, hátha magához tér- int Vilmos a másik betegre. Hát a Balogh Kázmér erotikustánc művész lelkei nélküli porhüvelyére. Ditke megbámulja az új beteget. Milyen fiatal! Szegénykém aligha lehet több, mint harminc. És bár arcán a szenvedés nyomai, milyen jóképű.

- Mi történt vele?

- Ha én azt tudnám…- sóhajt nagyot Vilmos őrnagy. Pedig nagyon szeretné tudni. Viszont nem ülhet itt egész nap, miközben odabent a kaptányságon várja vagy tucatnyi ügye. Ilyenkor ünnepek előtt nagyon aktív ám a bűnös város. Ha másért nem is, hát azért, hogy aztán a két ünnep között nyugodtabban lehessen pihenni. Elvégre a zsebeseknek, besurranóknak, és legfőképpen az áruházi kleptomániásoknak is népes a családjuk. Vagy nem.

Ditke megnyugszik. Nekiáll a napi rutinnak. Mert Banános Ditke nem csak a banánok miatt áldás az osztályon. Ditke ellátja a Bélát. Sőt, néha, hétvégenként, amikor nem kell szórólapoznia, más betegeket is vállal. Ha még egy-két évig köztünk marad a Béla, a végén kiérdemli a Banános Szent Ditke nevet? Valakinek fel kéne hívnia Bendő atya figyelmét erre, nem?

Arról viszont, hogy csókkal illesse a Bélát, ahogy Dénes úrral megüzente, addig szó se lehet, amíg ez a melák őrnagy itt toporog. Egy olyan csipkerózsika-csók mégis csak intim dolog. Viszont azt megemlíthetné, hogy…

- Tegnap becsöngetett ám a Dénes úr.

- Kegyedhez? – ámul egyet Vilmos őrnagy.

- Képzelheti, én hogy meglepődtem.

- És?

- Elnézést kért, képzelje!

- Nahát!

- Meg hogy nagyon bánja.

- Nekem is ezt vallotta.

- És tudja… megsajnáltam.

- A Dénes urat?

- Hát bizony. Az ember nagyon állat bír lenni néha.

- Nekem mondja?

- Pláne ha dühös meg féltékeny.

- Szóval maga nem haragszik, hogy…

- De. Azért haragszom.

- De meg is sajnálta.

- Hát így valahogy.

Jótékony csend áll be. Halkan csipognak a gépek. Ditke elnézegeti az ő Béláját, mielőtt nekikezdene a mosdatásnak. Aztán a pillantása a nejlonzacskóra téved.

- Kér egy banánt, őrnagy úr?

SZADÓ NAGYÚR RENDET TESZ

Szadó Nagyúr pontosan tizenhét perc tizenhét másodperc alatt szedte össze magát. Lássuk meg, ez még a csíz hímek galaxis szerte legendás regenerálódó képessége szerint is nem semmi rövid idő (mármint földi időszámítás szerint).

Tizenhét perc tizenhét másodperc alatt nagyjából visszanövesztette a láncokról letépett végtag-nyúlványait, meggyógyította a kínzatása során elszenvedett vágott, nyesett, égetett, mart, fagyasztott, százas szegekkel kivert sebeit, valamint az önérzetét. Amikor ezzel megvolt, kezelésbe vette a benne kisarjadó Bársony urat, aki az egykilós kiszerelésű, öntudatra ébredt pokoli húskonzerv

kényszerű befalatása után szerzett volt be magának. Bársony úr úgy ébredt fel Szadó Nagyúr testében, hogy annak szöges ellentéte kíván majd lenni.

Ezt jelezve vette fel szinte nyomban, az ébredése után a Bársony nevet.

Igen ám. Csakhogy.

Nem úgy van az Szadó Nagyúrral, mint más halandóval. Szadó Nagyúr személyisége, jelleme, makacssága, lelki ereje, és őseredeti bunkó primitívsége még a csíz hímek körében is ritkaság, millióból akad, ha egy, bár maradjunk inkább a tízmillióban. Szadó Nagyúr úgy tiporta el Bársony urat, és tette rabszolgájává, bábjává, hogy azt se tudta mondani: bakfitty.

És tette mindezt, nem lehet eleget hangsúlyozni, tizenhét perc tizenhét másodperc alatt. Amíg Bélafing első pribék, és a többi fertőzött csíz személyzet, a kiszabadult foglyok és rabszolgák fejvesztetten futkostak össze-vissza, akár a mérgezett egerek, De Most Penész népvezér és demagóg döbbenetes eltűnése miatt. Teljesen megfeledkezve a veszélyről.

Hogy Szadó Nagyúr rendbe hozza magát. És ezt megtévén visszatér.

És amire észrevették ezt, rég elkéstek. Bélafing Első Pribéknek keserűen kellett csalódnia, midőn az Űrbéka privát kínzótermébe visszatért, és amit egy idő után már a magáénak tekintett, mint a De Most Penész által megbízott csillaghajó kapitány. Ámbátor az első érzése még a meghökkenésé. Szadó Nagyúr teljes alakjában, és régi, szokott, pökhendi gőgjében és méltóságában fordult a belépőhöz. Második érzése a fájdalomé, mivel a Nagyúr egy sokkolóval célba vette és orcán találta (már amennyiben Bélafing fejének elejét orcának lehetne nevezni). És csak a harmadik a csalódásé, amikor magához tért és azt kellett tapasztalja, hogy immár becses személye lóg le a falról, csüngve a láncain.

És a lázadó csízek mind ott térdelnek Szadó Nagyúr előtt, és az összes lázadó csízben és fogolyban és rabszolgában az összes lélek kegyelemért könyörög, zokog. De hogy lehet ez? És hol van, hová tűnt De Most Penész?

És tényleg hol lehet? Mivel mi azt is tudjuk, hogy Balogh Kázmér erotikutánc művészben sincsen meg. És ő még hagyján, mert őszintén szólva, őt igazából a fene bánja. No de a mi barátaink? Szeretteink? Szívünk csücskei, az ön-azonos űrhalekok? Ők hol vannak? Tényleg ott bolyonganak, céljukat vesztve valahol a mélyűrben, talán két galaxis között?

A TIZENNYOLCADIK LYUKNÁL

Kelen Béla azt se hitte volna, hogy tud golfozni. És ebben a hitében egész eddigi életében nem is kellett csalatkoznia. Nem úgy, mint a Vénusz Wellnesshez nem éppen közel hajózó Bélafing Első Pribéknek, aki immár nem tekintheti megbízott kapitánynak magát. Kelen Béla ugyanis nem tudott golfozni. Bár ezt így nem jelenthette ki magáról, lévén sose is próbálta.

Kelen Béla egyenesen lenézte azt a sportot, ami úgy hívnak, hogy golf. Uraknak való, ugyebár. Nem csepeli, hátrányos helyzetű, mélynövésű kis tahóknak.

Na most e vélekedésével szemben meg lehetne említeni, hogy a lovas sportot se prolik űzik. Elvégre lovat tartani, tartatni, hát még versenylovat, nem olcsó szenvedély. Ám erre Béla bátyánk azt válaszolná, hogy noha ez igaz, ám ő nem úri gyerekként került közel a lovaláshoz. Hanem úgy, hogy a mama jó tizenöt évig volt kasszírnő, na jó, ne nagyképűsködjünk, pénztáros ott, amit most Kincsem Lóverseny Pályának hívnak. Azt akkor ebből éltek, mert akkoriban a Kelen papa már leginkább Sopronkőhidán tartózkodott szolgálati útján.

Kelen Béluska meg ott töltötte a gyerekkorát az ügetőn. Azt látták, hogy Béluska sehogy se nő meg, és ha befal három tejfölös lángost, akkor se több soha, mint ötven kiló. Hát így lett zsoké a Béluska. És ezt csak azért meséltük el, nehogy már elterjedjen róla, hogy úri gyerek, mert ha a fülébe jut, először kikéri magának, másodszor meg halálra sértődik. Márpedig ez senkinek nem hiányzik.

Mert Kelen úr, már nem ötven kiló. De nem is hetven, hanem több, noha a magassága megmaradt nem egészen százhatvan centi.

Szóval ennyi kitérő után. Kelen Béla nem hitte volna, hogy tud golfozni.

És akkor a Taki bácsi egy gyönyörű nyári reggelen, a hotel teraszán üldögélve és kávézgatva megkérdezte a Bélát, nincs-e kedve kipróbálni. Bélának nem volt kedve. Erre Taki bácsi azt mondta, ő is így volt ezzel, méghozzá pontosan így.

Mivel Taki bácsi is, még életében, sose golfozott, és az eszébe se jutott, hogy az egy sport, és nem úri passzió, amit unatkozó milliomosok űznek a „művelt” nyugaton, Amerikában, Angliában, meg ahol elég pofátlanok a gazdagok ahhoz, hogy hülye kis fehér labdákat püföljenek és gurítgassanak, mialatt a rendes emberek a munkától gebednek megfele. Például taxiznak éjt nappallá téve.

Vagy egy közértben ácsorognak a kiszolgáló pult mögött. És vannak ám fiúk, akik a bányában dolgoznak. És mindenki ezeknek, a mocsadék tőkéseknek, hogy ők meg golfozhassanak.

Ám itt, az Odaátban, a Vénusz Wellnessben meg különösen mindenki úr, és úrinő, és anélkül az, hogy bárkit kizsákmányolna. Taki bácsi érveléséből látszik, hogy ő bizony megmaradt egyfajta marxista agymosottnak, és hogy másképp vélekedjék a világról, már csak megvárja az utolsó ítéletet.

Elég az hozzá, hogy Taki bácsi meggyőzte a Bélát, próbálja ki a golfot.

Mert ha elfelejtjük az előítéletet, a golf bizony egy marha jó játék.

Így aztán a kora délután már a Vénusz Wellness gyönyörűséges, tizennyolc lyukas golfpályáján találta őket. De olyan pálya ám az, hogy! Haragoszöld pázsitja, mint a biliárdasztal posztója. Tavacskáiban a vízililiom és aranyhal, törpe cserjéseiben hol Chopint, hol Schubertet fuvolázó nádi rigók. Dombocskáin mezei virágok tiritarka tengere hullámzik. Mindez hétszer hét kilométeren, amin kővel felszórt sétányok kanyarognak, rajtuk csöndesen duruzsoló elektromos golf kocsik. Ilyen tökéletes pálya nem hogy a földön nincs, de talán sehol a létező és valóságosnak hitt univerzumban. No de a másvilágon, a beutaltaknak ez a minimum, ami jár. Ha éppen és netán golfozni akarnak…

(Na most, aki eddig nem hitt az életben az elmúlás után, vagy netán félt tőle, mert a Pokollal ijesztgették, íme, vigaszra talált. A szerkesztő.)

És akkor nekiláttak. És Kelen Béla még mindig nem hitte volna, hogy tud golfozni. De mindjárt az első ütésnél. Először is jó ütőt választott. Pedig Taki bácsi nem segített a kiválasztásában. Másodszor jól állt oda. Jól lendített, jó helyen találta el a golflabdát, ami vidáman szelte át az első lyukig a százötven méteres távot, és a lyukat jelző zászlótól talán másfél méternyire állt meg, némi jótékony gurulás után. Ez igen! Nagyot nézett ám Taki bácsi. Az ő első ütése messze nem sikerült ennyire jól, pedig ő már vagy másfél éve játszik.

Na, mindegy, szűzkéz, ez talán a golfban is el lehet mondani.

Ám aztán következett a második ütés. Mindjárt egy négy paros nehézségű.

És Béla ütőt választ. Beáll. Felméri a távolságot. A második lyukhoz egy tavacskát is át kell ütni, ahol aranyhalak helyett tőkésrécék úszkálnak.

A távolság kétszáztíz méter. És Béla svungot vesz. És üt. És a labda száll.

És száll. És még mindig száll. És leesik, és gurul, és a zászlótól tíz centire áll meg! Ilyen nincs. Ez már nem lehet szűz kéz, vagy szerencse.

- Ejnye, Béla! Mért mondta, hogy maga nem tud?

- Mert nem is tudok.

- Ne füllentse már, hogy sose is játszott!

- De pedig.

És aztán jött a harmadik lyuk, a negyedik, az ötödik. És Béla egy profi világbajnok színvonalán nyomatja. És ettől boldog. Hogy ez tényleg milyen király jó játék. És attól, hogy Béla boldog, Taki bácsi is boldog. Mert rég nem törődik azzal, mennyire lemaradt a játékban. Egy született golf zsenitől kikapni nem szégyen, hanem megtiszteltetés. Ha ezt este a vacsoránál majd elmeséli!

Vagy utána a klubban, konyakozás, szivarozás, kávézgatás és némi kártyázgatás közben.

És akkor elérkeznek a tizennyolcadik lyukhoz.

És Béla ismét nekikészül. És már arra gondol, hogy mostantól minden reggel, délben és este itt a helye, és ezt a játékot ítéletnapig nem fogja megunni.

És lendít és üt.

És a labda száll, de azt már nem láthatja, hol áll meg.

Azt majd Taki bácsi látja. Ha megnézi. De most mást néz. Olyat, amit nem lát.

Pontosabban, amit lát, az Kelen Béla hűlt helye.

Szegénykém ugyanúgy tűnik el, mint Balogh Kázmér erotikus táncművész

Szadó Nagyúr privát kínzóterméből.

Mert vannak napok, amikor eltűnnek emberek, lények, dolgok.

És ezek valahol másutt feltűnnek.

És vannak napok, és ezek valószínűleg számosabbak, amikor úgy tűnik, hogy semmi nem tűnik se el, se fel. Bizony, az univerzumban ez is egy olyan alaptörvény, mint hogy az energia nem vész el, csak lustasággá alakul. Ezt, mint a tunyaság első axiómáját, tartja számon néhány nálunk jóval fejlettebb, noha nem technikai irányultságú civilizáció.

NE BASZKI!

Na most Bélánk lelke szerencsére nem akadt meg két galaxis között a sötét űrben, hanem Odaátról és bőven a fénynél sebesebben visszareppent végre földi porhüvelyébe. És ez meg azért történt, mert Vilmos őrnagy végre megunta Balogh Kázmér bekómált erotikustánc művészre várni, hátha neki is megérkeznek valahonnan a lelkei, prózai módon kifejezve: magához tér.

Ezért az őrnagy úr távozott, minek utána meghagyta a személyzetnek, rögtön csörögjenek rá, ha Balog úr felébred.

Nahát, és aztán, hogy elhúzott végre az őrnagy, Ditke még szöszmötölt egy kicsit, aztán úgy döntött, itt az idő. Teljesíti a Béla kívánságát, amit a gyilkosával üzent meg annak álmában. Na és azt szegény Ditke honnan tudhatta volna, hogy pont rosszkor csókolja meg Kelen urat, mint szőke királyfi Csipkerózsikát? Hogy éppen száll az a golflabda a tizennyolcadik lyuk felé?

(Mellesleg arról se szól a fáma, vajon Csipkerózsika éppen mit álmodott, amikor a szőke királyfi, az iszonyat mennyiségű tövisen áthatolva rácsodálkozott a szép kis csajra, és zugban lesmárolta. Ami a jelenlegi hektikus hangulatban minimum szexuális zaklatásnak számítana… Na, ezt csak úgy mondom. Mert nehogy már azt higgye valaki, hogy én nem szeretek feleslegesen okoskodni. A szerkesztő)

-Ne baszki! – hördül fel a Béla. Bizony ezek voltak az első szavai, amikor végre visszatért közénk, hót unalmas földi halandókhoz. És noha ilyesformán az első megszólalása aligha kerül bele a családi legendáriumba, a lényeg a felhördülésen van, és az első szavakon, még ha azok a felháborodást fejezik is ki.

- Béla? – sikkant Ditke, és még nem akarja elhinni, hogy sikerült. – Béla!

Hallod? Hallasz? – és özv. Huszárné a kétely és bizakodás közt fürkészi Kelen úr még homályos, az értelemtől kevésbé csillogó szemét, hogy most akkor magánál van az ő drágája, vagy belőle csak egy fantom néz ki és beszél.

- Béla! Látsz engem? Te most nézel? – faggatja hát keményen.

- Mi van?!

- Béla!

- Ditke?!

- Béla!

- Hol vagyok?

- A kórházban.

- A kurva életbe!

- Jaj, istenem! Istenkém, istenkém! Béla! A Béla! – és Ditke naná, hogy nem bír magával, sikkantgat, és ugrál, és rohangászik, és ordít ki a folyósóra, és rohan vissza Kelen úrhoz, hogy átölelje, és csókolja és az örömében zokogva össze könnyezze és nyálazza a nagy visszatérőt, aki döbbenten figyeli a kedvese jelenetét. Aztán rohan be egy nővérke, utána kettő, aztán az egyik orvos, aztán még kettő, aztán a főorvos asszony, és mind úgy nézik Kelen urat, mint egy marslakót. Mert őszintén szólva már nemigen adtak volna azért egy lyukas garast se, hogy magához tér a ketteske. Hát még tizennyolc lyukast…

Bár Kelen úr még túl gyenge ahhoz, hogy komolyan védekezzen Ditke sodró lendületű boldogsága ellen, azt már beletörődő méltósággal viseli, ahogy a doktorok vizitálnak felette. Tapogatják, szúrják, nézik. Gépekre és gépek alá teszik, motyognak és a fejüket csóválják. Aztán kezdik elölről az egészet, bár fordítva: előbb csóválják a fejüket, aztán motyognak.

Hogy közben boldog volt-e Kelen úr? Hogy magához tért? Nahát, Ditkét és az asszony örömét leszámítva biztos nem. Amíg elevenen élt benne a Vénusz Wellnes emléke. Lenke néni meg a Taki bá’. A saját elnöki lakosztálya a baldachinos ággyal, a soha ki nem fogyó mini bárral, a döbbenetes kilátással

a parkra, a minden esti bálokkal és svédasztalokkal, és igen, a golffal.

Vajon hol állt meg az a labda? És mit szól Taki bá’, hogy csak úgy felszívódott mellőle? És vajon visszajut-e még oda valaha, ha rendesen kipurcan végre?

Vagy amaz örök beutaló csak egyetlen alkalomra szólt?

A fenébe az egésszel. Megint itt van ez a nyűgös, utált, megunt hétköznapi élet.

De legalább Ditke boldog.

Különben meg hogy került ide? Agyvérzése volt? Arra emlékszik, hogy ballag a Tokaj Borozó felé. És aztán a sötétség.

DEHOGY ÜLÖK!

- Már nem gépezek, hallod?

- És nem fagyott le a fütyid a biciklin?

- Az most nem fontos.

- Neked a fütyid nem fontos?

- Apámnak is hiányzol.

- Nem mondod…

- És különben meg neked nem fagy be a micsodád, itt miniszoknyában sétálni?

- Ez szakmai ártalom, Kisbabos. De majd jön kuncsaft, és felmelegíti.

- Fúj!

- Fúj? Mért fúj?

- Mert undorító.

- Jaj, öcsi, akkor mért jöttél ide?

- Nem ide jöttem, hanem hozzád, hülye picsa!

- Bókolással nálam nem mész semmire.

Izaura megpróbál lazán Kisbabosra mosolyogni, mint akinek nem fáj, hogy Kisbabosnak fáj, hogy ő már megint itt dolgozik a szolgalmi soron. És amúgy tényleg baromi hideg van a miniszoknyához, meg felül a tophoz, hiába burkolózik a kedvenc, nagyon rózsaszín és nagyon kurvás, combközépig érő műszőrme bundájába, ha állandóan széttárja a szárnyait, kitéve dekoltázst, ugye, ha autó közeledik. Most meg akkor itt van az öcsike. Rég találkoztak.

Egy hónapja? Másfél? Amióta lelécelt a Babos lakásból. Mivel Kisbabos csakis a Hell Combaton lógott, Babos apuka meg a Tokajiban. Izaura pedig egyszerűen megunta az unatkozást és a kóros csóróságot.

- Figyelj, Kisbabos! Mért nem keresel egy olyan csajt, aki hozzád való?

- Mert nekem te kellesz.

- De ez hülyeség.

- Mért?

- Mert én prosti vagyok.

- Ne legyél.

- És idősebb is nálad.

- És?

- Volt neked az a barátnőd, aki kint tanul Angliában.

- Ja. Ő kint is marad Angliában.

- Menj utána!

- Hogy mennék?

- Nem vagy matek zseni?

- Rég nem.

- Attól még kimehetsz.

- Ha velem jössz…

Izaura nagyot sóhajt. Hogy ez a Kisbabos de nehéz kis pasi.

- Nyertem ám a Pokolban. Tudod.

- Mesélted telcsin.

- Még van belőle pénzem.

- Az jó. Oszd be! Vagy eljátszod?

- Mondom, hogy már nem gépezek! Eltűnt benne a Huba!

- Mi? Ki?

- Az Aura. A Kápolnán Hegyit Beszélő. Tudod.

- Ja! Rémlik. Hogy eltűnt benne?

- Mondom!

- Ne vetíts!

- Veszélyes hely az a játék.

- Akkor…tényleg ne játsszál vele.

- Mert féltesz?

- Ne játsszál.

- Figyelj!

- Öcskös, tényleg hagyjál dolgozni!

- Nem hagylak.

- Este majd rád csörgök, rendben?

- Mert? Mennyi nálad egy menet?

- Mért érdekel az téged?

- Mondom, hogy még van pénzem.

- És?

- Megveszlek.

- Hülye vagy?

- Ülj fel a vázra, viszlek haza!

- Dehogy ülök!

- Akkor legalább a szilvesztert töltsük együtt! Nagy buli lesz a Vérfarkas Szurdokban.

- Szilveszter a legerősebb nap.

- Akkor aznapra veszlek meg. Így oké? Mennyi?

- Nem vagyok eladó.

- Nekem nem?

- Neked nem.

- Kétszázezer elég lesz? Csak legyünk együtt. És semmi dugás, ilyesmi.

- Jaj, öcsi, te tényleg tök hülye vagy.

0 notes