Itt ülök VELE szemben és egyszerűen nem bírom ki, hogy ne bámuljam. Oda-oda pillantgatok, mert muszáj visszafognom magam, nehogy megtudja, hogy szeretem
Hadházy posztját látva elámultam, hogy az ember ugyan elolvassa, hogy 68 méteres a jacht, de mennyire nem tudja igazából elképzelni, mekkora is egy ekkora hajó... még akkor sem, ha tudom, hogy a bérelt vitorlásaink 13-16 méter között voltak és van mihez viszonyítanom. Szóval, hogy ez kibaszott nagy hajó és hogy vajon mit gondolnak a parton sétálók, ki a tulaj és miből szerezte....nem hinném, hogy erre fogadnának...
Erről meg az jutott eszembe, hogy mennyit röhögtünk a saját kis vitorláscsapatunkkal leginkább a Hvar városi kikötőben sétálva (mert azt szeretik az Adrián az ilyen nagy hajók), hogy milyen szar is, ha van egy ilyen csudi-luxy jachtod. Mert gazdag vagy, feszít a büszkeség, hogy telik rá, beállsz Hvar városfalra, élvezed, hogy a rakpartról irigykedve bámul a pórnép... igen, elértél valamit...erre jön egy még nagyobb jacht, melléd köt és onnan, mintha ott sem lennél, csak őket bámulják. Tiszta kishal-nagyhal...
Szóval, én megértem, miért kellett Artemyt lecserélni a nagyobb Lady Mrdre, azt meg erre.....Ez már valóban MÉRETES darab, ennél nagyobb privát jacht már nem sok köt be melléjük (ha jól rémlik anno Eccleston hajója is jóval kisebb volt ennél, meg a Würth tulajáé is, pedig azon még helikopter is volt)
Ugyanakkor vegyük észre, hogy van hová fejlődni (bár, ízlése sose volt a ner elitnek): vannak baromi dizájnos jachtok is, még ebben, sőt, még nagyobb méretben is... : az A Hamiltonról készült képeket 2009-ben az Adrián lőttük (a bodyguardok meg ezt észlelve már szálltak is a kis motorosba rendet tenni köztünk, már csak azért is, mert a milliárdos orosz tulaj felesége és lánya épp úszni készültek. Aztán mikor látták, hogy csak bámészkodunk, hagytak, de géppisztollyal a mellükön végig ott köröztek a két nő körül.....) Na szóval, ez a hajó KÉTSZER akkora, mint a Golden Rose és Philipp Starck tervezte!!!! Szóval, hajrá Lölö, előre, nincs lehetetlen, megvesszük nektek ezt is!!!
Az eleje tetszik, hiszen rákapsz a fogyás ízére,arra, hogy az emberek megdícsérnek és utánad fordulnak. Az eleje mindig mindennek buli. De aztán jön az a péntek este amikor a haverokkal elmentek inni és kajálni te pedig azt mondod kedvesen, hogy "köszönöm, nem vagyok éhes". Később pedig már nem tudsz bűntudat nélkül enni, nem érzed az ételek ízét és nem tudod élvezni azokat. A tükörből csak egy zombi bámul vissza rád de te mosolyogsz hiszen utánad fordulnak és ez jó, ez olyan kurva jó. A helyzet az, hogy ha az elején nem hagyod ezt abba később nagyon nehéz lesz, és ebből nem tud egy szőke herceg sem kimenteni.
""Teljesen idegenekkel, nagy szakállú emberekkel találkozunk, hogy az ember csak bámul" - mondta a Házon kívülnek egy helyi lakos, Váradi Ferencné."
Dehát meg alig jöttek, majd amikor megjönnek az akkugyárakba ...
- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.
- Irigykednek.
- Egészen ki van dülledve a szemük.
- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.
Fekszel az ágyadban, és csak gondolkozol. Az életeden, a jövődön, mindenen jár az eszed, de nem jut eszedbe semmi, ami változtatna a jelenlegi helyzeteden. A könnyeid megállás nélkül folynak, bár egy hang sem jön ki a torkodon, nehogy felébressz bárkit is. Azt hiszem, minden gond közül ez a legnehezebb: a csend. Leül a sarokba, és mintha csak természetes lenne, bámul rád. Néha-néha hozzá szól a magány, de egy rovar zizegésével meghal a szó, majd újra semmi. Minden rezdülés után növekszik. Először csak a szobád sarkát lepi el, majd a falakat, kitakarja az ablakot, és megpihen melletted. Végigsimít a hajadon, majd a könnytől nedves arcodon, szárazzá törölve azt. Megnyugtat, de egyben felzaklat. A szobában egyedül a gondolataid üvöltenek, de a hely mégis hangtalanul kong. A sötétséget néha átszeli egy autó lámpájának fénye, de amilyen gyorsan jön, olyan hamar el is megy. És újra egyedül maradsz.
Az ünnepelttel senki nem foglalkozik... Senki nem veszi észre, hogy mennyire nincs jól, hogy mennyire utálja a születésnapját és csak kényszerből ül ott. Még a tortájából sem eszik. Ül csendben és bámul maga elé.
minden csaj Magyarországon es közben azon aggódnak hogy túlsúlyosak vagy a melluk megereszkedett szülés után. Komolyan megdöbbentő, valszeg mindenhol így van de azért itthon tényleg wow a nőkön levő nyomás azért tényleg párját ritkítja.hazajövök és mindig meglepodok mennyire jól néz ki minden no, de az összes. A másik hogy senkinek nincs itt jobb dolga mint hogy nőket baszogasson? Mintha mindenki ezen vezetne le a feszültséget. Plusz az ingerkuszob kabe a padlón van, ha nem ugyanazt a ruhát veszed fel, vagy vékony vagy normál méret akkor tényleg mindenki bámul. En 180 centi vagyok es 100 kiló es elmondhatom hogy teljesen normálisan nézek ki es lesz amikor több leszek es lesz amikor kevesebb. Nagyon ideges vagyok a fatshqming miatt amin minden ismerősömnek meg rokonomnqk át kell esnie és amivel folyamatos depresszióban tartják a testük miatt a nőket.
- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.
- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!
- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?
- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.
- Jaj, szegények!
- Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.
- Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné, hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.
- Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok. Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?
- Csak nem fél tőlük, Feri?
- Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csínján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak. Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni, Ilonkám!
- Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük húzatja az autóját?
- Mert rosszul vezetek.
- Azt meg lehet tanulni.
- Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem egyenrangú fél.
- Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet látni!
- Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utolérni a technikát. Használni használja, valójában azonban retteg tőle.
- Én nem félek az autótól.
- Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud megtenni...
- Ne fájdítsa a szívem, Feri... Imádom a rohanást!
- Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.
- Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.
- Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.
- Nem túl óvatos maga egy kicsit?
- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.
- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.
- Irigykednek.
- Egészen ki van dülledve a szemük.
- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.