#A három sárkány

[palkerekfy]

Sárkányok védik az ifjút

View On WordPress

#A három sárkány #Hunyady Sándor #Veszprém #Veszprémi Petőfi Színház

[dedibelyegei]

Eltelt több mint három év, úgy hittük a Kastélyok sorozatnak örökre vége, László kimaxolta, megmutatta amit akart. Mígnem valószínüleg egyszercsak feltűnt valami OCD-s döntéshozó aki kiszúrta, hogy valami nagyon nem stimmel az első, '86-os Kastélyok I. sorozatban! 2,3,4,5,6,8 Ft, HÁHOGY? A hétfejú sárkány, a hetedhét ország otthonában nincs HETES? Megengedhetetlen. Így hát újra felkeresték Dudás Lászlót, és azt mondták, te Laci rajzolj már mégegyet! Egy utolsót, na. Ő pedig azt mondta, na jó, de egyetlen feltétellel! Van nekem a szerencseszámom a 12-es! Akkor rajzolnom kell egy olyat is, és az lesz az igazán utolsó, de most már akkor örökre! Azt mondták na jó, legyen így.* Így született meg a Kastélyok IV. és Kastélyok V. 'sorozat', hisz végülis egytagúak. Először elkészült a hiányzó 7-es egy újabb Esterházy kastéllyal (csak nekik lett két bélyegük is!), és végül a vad színű 12 Ft-os melyen a Mihályi Dőry-kastély látható. S bizony ez az én bánatom igen nagy bánatom, az egész soriból, ez az egyetlen ami hibádzik, be kell majd szerezni, szerencsére nem egy drága darab, ahogy ez sem itt fent. Így fest:

Pápa - Esterházy-kastély (7 Ft)

A pápai kastélynak van 'előzményépülete', a Garaiak által emelt vár állt a helyén már a XV.századtól. Pápát elég komolyan érintették a török harcok és a dúlás, többször is átvonultak rajta Bécs felé és vissza, majd török uralom alá került. Ezalatt a várat tovább építették, ami 1626-ban kerül az Esterházyakhoz, a török uralom lassú hanyatlása idején. Nem sokkal később azonban tűzvész pusztít, mely az eredeti várkastélyt is komolyan megrongálja, ezután pedig a törökök utána Rákóczi-szabadságharc viszontagságai sem kerülik el a várost, 1707-ben végül megszállják a császári seregek, megszerzik Rákócziéktól, ezalatt folyamatosan pusztul. Esterházy Ferenc a XVIII.század közepe táján lesz Pápa ura, és 1743-ban monumentális rezidenciát terveztet Franz Anton Pilgrammal a vár helyére. A kastély építése jó hosszúra, nyúlik csak 1784-ben, negyven év múlva lesz kész minden elemében. Ezután egészen a szovjet megszállásig az Esterházyak használatában marad, 1945-től '59-ig a szovjet hadsereg használja, annak minden 'áldásos' velejárójával, az épületben károk keletkeznek, az eredeti berendezés megsemmisül és eltűnik. A '60-as évektől beköltözik a városi könyvtár, zeneiskola, művház és a helyi múzeum az épületbe. Ekkor renoválják a külső homlokzatot, majd már '90-ben a kápolnát is. Közben azonban a XX. század végére a belső terek már életveszélyessé válnak. A főépület teljes felújítása végül évtizedeken át fokozatosan zajlik és teljesen 2015-ben készül el. Jelenleg is kastélymúzeumként látogatható, és a kápolnában is tartanak alkalmanként szertartásokat.

*a történetet kitaláltam, de tekintetbe véve a körülményeket, tuti hogy kb. így lehetett!

#bélyeg #stamp #magyarország #hungary #kastélyok IV. #kastélyok V. #dudás lászló #hungarian castles #kastély megaposzt #1991 #7 forint #pápa #esterházy kastély

[kaici]

Dragon Kamuy

Nagyon régen írtam, de most meghozta a kedvem egy Golden Kamuy témájú újévköszöntő :) Az anime hivatalos oldalán megjelentek a jól megszokott újévi lapok, s mivel 2024 a Sárkány éve lesz, az illusztrációk ezt az állatövi jegyet idézik meg valamilyen formában. Miért is lenne olyan egyszerű japán értelmezésben a sárkányokról beszélni? Csupán három különböző írásjegyet használnak erre a szóra, tegyük helyre ezeket!

龍 (tacu / rjú): ez jelöli a kínai mitológiában megjelenő hatalmas, tekergőző testtel bíró sárkányalakokat, melyek a hatalom és a jó szerencse jelképei. A Tacu név többeknek ismerős lehet a Gokusufudó c. animéből, melyben a főszereplő ex-jakuza is ezzel a kandzsival írja a nevét.

竜 (tacu / rjú): a fenti írásjegy megreformált, egyszerűsített, ún. sindzsitai változata, mely a modern korban használatos. Jelentésben nincs különbség. A XIX. században született író, Akutagava Rjúnoszuke (芥川 龍之介) nevében például a tradicionális írásjegy lelhető fel, míg az 1992-ben született szinkronszínész, Jamagucsi Rjúnoszuke (山口 竜之介) már ezzel a modern kandzsival használja a nevét.

辰 (tacu / sin): ez a kínai horoszkóp Sárkánya, az egyetlen fiktív lény a tizenkét állatövi jegy közül.

ドラゴン (doragon): bár nem kandzsival írják, eltérő értelmezése miatt idevettem a listába. A doragon jelöli az európai mondakör esetlegesen többfejű, szárnyas sárkányát.

Annyit hozzátennék még, hogy általában zavarja a szemem a japán szavak ü-ű betűs átírása, azonban a rjú mint sárkány egy kimondottan olyan elegáns szó, amit érdemes lenne a kiejtést jobban tükröző ű betűvel írni – rjű.

Nagyon sok dolog megesik a Golden Kamuy-ban (még az is, aminek nem kéne), de sárkányoktól épp nem nyüzsög a történet, ezért kíváncsi voltam, melyik rajzfilmkarakterek jelennek meg az idei üdvözlőlapokon. Lássuk őket!

Első kép Ogata Hjakunoszuke és Szugimoto Szaicsi híres tavalyi illusztrációja a spoon.2Di magazin 92. számának hátsó borítójáról. Gasó! (賀正) – áll az ábra közepén a nagybetűs ’Boldog új évet!’ üdvözlőkártyákon használt felirata, s első ránézésre semmi nem utal sárkányra, el is gondolkodtam rajta, mi lehet a megoldás. A titok szerintem a kettejüket beborító kamélia (椿, cubaki) virágban rejlik, a növény egyik fajtáját ugyanis unrjú-cubakinak (雲竜椿) nevezik – ebben felfedezhetjük a sárkányra utaló rjú szócskát, és ott van a 竜 kandzsi is. Ez a fajta kamélia természetesen ívelt, felfelé törekvő tővel és ágakkal rendelkezik, akárcsak a felhők magasságába törő, kecsesen tekergőző égi sárkány.

A második illusztráción a történet veretlen dzsúdó-bajnoka, Usijama Tacuma (牛山 辰馬) látható harcra hívó pózban. Az ő nevében aztán minden grandiózus megjelenik, sorrendben ’bivaly – hegy – sárkány – ló’. Meg is van a megoldás, hogy miért ő kapta a főszerepet ezen a képen, mivel hivatalos nevében megtalálható a kínai horoszkóp Sárkányának írásjegye: 辰. És még a zöld szín is jól áll neki :) Az üdvözlőlap négy sarkán a Golden Kamuy alkotóinak jól bevált Kinga sinnen! (金賀新年), azaz ’Arany új évet!’ köszöntése áll.

Az újévi köszöntők készítői is játszottak az írásjegyekkel, elővették a harmadik kandzsit is, melyhez a történet kiváló vadászkutyáját, Rjút hívták segítségül:

Bár a mangában Rjú nevét katakanával írják (リュウ), most a Sárkány évének apropóján megkapta az üdvözlőkártya bal oldalán látható, hagyományos írásmóddal kalligrafált 龍 karaktert. Dögönyözés közben kicsit hasonlít is a mitológiai lényre.

Én azért játszottam volna a történetben Hercegnőként emlegetett Nakazava Tacuja (仲沢 達弥) nevével is, még akkor is, ha a profi szerencsejátékos jakuza nevének ’tacu’ kandzsija nem is a sárkányt jelenti. A manga 69. fejezetborítójának apropóján szerintem ők is helyet kaphattak volna az újévi köszöntőn valamilyen formában, bár tény, hogy nincsenek a legfontosabb szereplők között. Tacuja látható a fejezetborító bal oldalán, félig sárkányos kimonóban, félig mellbimbóban:

Jómagam is Sárkány vagyok, úgyhogy hajrá 2024!

#golden kamuy #anime #manga #dragon

[metalindex-hu]

Autentikus északi turné élén tér vissza a Skálmöld

Autentikus északi turné élén tér vissza a Skálmöld - https://metalindex.hu/2023/10/06/autentikus-eszaki-turne-elen-ter-vissza-a-skalmold/ -

A viking metal egyik legautentikusabb képviselője, a Skálmöld nemrég adta ki hatodik nagylemezét: az Ýdalir a Napalm Records gondozásában jelent meg. A csapat jól ismert hazánkban is: a Finntroll vendégeként például 10 éve és tavaly is láthattuk őket, most pedig főzenekarként térnek vissza október 25-én: az észt Metsatöll és a kanadai Atavistia társaságában játszanak az Analog Music Hall színpadán.

Az izlandi, Reykjavikból indult Skálmöld új lemezén is a megszokott sallangmentes módon, a nyelv és a témák autentikusságára építve idézi meg a skandináv mitológia világát: dalaikat elmondásuk szerint nem más, mint sors három skandináv istennője, a Nornák alakították ki: Urðr a múltat, Verðandi a jelent és Skuld a jövőt képviseli.

A dalok a Magyarországon is ismert Edda-énekekből merítenek, ami az izlandi hősi énekek és mítoszok sok évszázados gyűjteménye. A címadó dal kiegyensúlyozott ütemei és dallamos riffjei például egy idillikus helyszínt, Ýdalirt (magyar fordításban Tiszafavölgy), Ull isten otthonát idézik meg, amit a fenyegető hörgések és sikolyok képében a mitologikus sárkány, Níðhöggur készül feldúlni.

Az énekes-gitáros Björgvin Sigurðsson két dolgot is elmesélt a dalról: „Egyrészt nagy részét a dobosunk, Jón Geir szerezte. Korábban is hozott már riffeket és dallamokat, de ez az első alkalom, hogy egy nóta teljes vázát ő mutatta be nekünk. A nyitó riff és a verze nagy erővel, közvetlenül mutatja annak a veszélynek az erejét, amivel Ull egykor szembesült. És utána jön a dallam és a kórus: olyan erős ez a melódia, hogy ha engem kérdezel, simán íródhatott volna 1988-ban, és rákerülhetett volna a Seventh Sonra is.

Másrészről: beszélnünk kell a gitárszólóról is: Þráinn egy igazi bestia, ha gitárszólókról van szó, ezt már korábban is megmutatta. Most azonban szerintem élete eddig legjobb teljesítményét nyújtja, igazán erős anyag. Összességében nagyon erősnek érezzük ezt a dalt, és nagy örömmel nyújtjuk át a hallgatóknak. Remélem, hogy életünk végéig játszhatjuk majd élőben.” A dal klipjét itt nézhetjük meg:

"@context":"http:\/\/schema.org\/","@id":"https:\/\/www.rockvilag.hu\/hirek\/koncertek\/autentikus-eszaki-turne-elen-ter-vissza-a-skalmold\/#arve-youtube-b8ys2xejpj465208368c5944332033090","type":"VideoObject","embedURL":"https:\/\/www.youtube-nocookie.com\/embed\/B8ys2XejPj4?feature=oembed&iv_load_policy=3&modestbranding=1&rel=0&autohide=1&playsinline=0&autoplay=0"

A Skálmöld 5 éve nem adott ki új stúdiólemezt, így most nagy elánnal kezdtek koncertezni: nyáron a Summer Breeze-en és a Wackenen is játszottak, ahol még az izlandi elnök is megnézte őket. Októberi turnéjukon egy több mint két évtizede működő zenekar, a Metsatöll is játszik: a négytagú, Tallinnból indult csapat az észt folklór világát mutatja be epikus metal zenéjével. Utolsó lemezük ugyan 1999-ben jelent meg, de aktívan koncerteznek, sőt: idén még Japánba is eljutnak! Egyik korábbi slágerük, a Vimm klipje itt látható:

"@context":"http:\/\/schema.org\/","@id":"https:\/\/www.rockvilag.hu\/hirek\/koncertek\/autentikus-eszaki-turne-elen-ter-vissza-a-skalmold\/#arve-youtube-3l5nah63w0o65208368c65a1908507820","type":"VideoObject","embedURL":"https:\/\/www.youtube-nocookie.com\/embed\/3l5nAh63W0o?feature=oembed&iv_load_policy=3&modestbranding=1&rel=0&autohide=1&playsinline=0&autoplay=0"

Az estét egy fiatal(abb) és dinamikus együttes, az Atavistia koncertje nyitja. A kanadai dallamos death metal csapat idén adta ki, harmadik, Cosmic Warfare című idei lemezük a világűrt is behozza a korábbi természeti és mitológiai témák mellé. Gyorsan növekvő népszerűségüket az is mutatja, hogy nemrég újra kiadták a 2017-es debütalbum egyik meghatározó dalát, a Beyond the Meadows of Fire-t is. Az új lemez monumentális címadója pedig itt hallgatható meg:

"@context":"http:\/\/schema.org\/","@id":"https:\/\/www.rockvilag.hu\/hirek\/koncertek\/autentikus-eszaki-turne-elen-ter-vissza-a-skalmold\/#arve-youtube-hlw1md0rfpc65208368c802f741698704","type":"VideoObject","embedURL":"https:\/\/www.youtube-nocookie.com\/embed\/Hlw1md0RfPc?feature=oembed&iv_load_policy=3&modestbranding=1&rel=0&autohide=1&playsinline=0&autoplay=0"

A három lehengerlő erejű, és igazán hiteles északi kultúrát képviselő zenekar koncertjére október 25-én kerül sor az Analog Music Hallban.

a Concerto Music bemutatja: 2023. október 25., szerda 19 óra Budapest, Analog Music Hall Skálmöld, Metsatöll, Atavistia koncertek Belépő: elővételben 7900 Ft, a koncert napján 8500 Ft Jegyek kaphatók a www.tixa.hu oldalon.

Kapcsolódó weboldalak: https://concerto.hu https://skalmold.is/ http://metsatoll.ee/ http://atavistia.com/

https://www.facebook.com/concertoconcerts/ https://www.facebook.com/events/140396692392457

#Hírek #Koncertek #bulik

[homregeszet]

Anyának lenni, anyává válni a középkorban

A legtöbb országban az év egy bizonyos napján megemlékezünk azokról, akik életet adtak nekünk és felneveltek bennünket. Nálunk ez az ünnepnap május első vasárnapjára esik, a legtöbb országban azonban egy héttel később köszöntik az anyákat. Kivételek persze mindig akadnak – például Norvégiában február második vasárnapján, az Egyesült Királyságban a nagyböjt negyedik vasárnapján, míg az oroszoknál november utolsó vasárnapján ünnepelnek.

Magyarországon 1925-től köszöntjük az édesanyákat. Az ötlet – mint oly sok minden más is – eredetileg Amerikából származik, ahol 1910-től tartják meg hivatalosan is ezt az ünnepet. Korábban nem köszöntötték állam által megszabott, intézményes módon az anyákat. De akkor hogyan viszonyultak a középkorban a gyermekáldáshoz és az anyasághoz?

A keresztény világban a legnagyobb tiszteletet érdemlő édesanyának vitathatatlanul Szűz Máriát tekinthetjük. Nekünk, magyaroknak azért is különösen fontos a személye, mert Szent István királyunk 1038-ban az ő védelmébe ajánlotta országunkat. Mária tisztelete azóta is folyamatos, többek között számos templomot, kápolnát alapítottak az idők során, melyek az ő nevét viselik. Életének három állomását – a várandós anyát, a kisgyermek Jézust karján tartó nőt és a kereszthalált halt fiát gyászoló asszonyt is – rengeteg képzőművészeti alkotás megörökítette az évszázadok során. Ezek közül az egyik töredékes ábrázolás a diósgyőri Madonna nevet viseli. A 15. század végén készült relief alkotója vélhetően Giovanni Dalmata, megrendelőjének pedig Mátyás királyt vagy Beatrix királynét tarthatjuk. A középső, felmagasított fülkében Mária ül, karján a kisdeddel. Tőlük jobbra és balra egy-egy szent alakja látható.

1.    kép – Diósgyőri Madonna

A 15. század második felétől azonban kézzel foghatóbb módon is találkozhattak a mindennapokban az emberek Mária alakjával. Mátyás király pénzeinek egyik oldalán ugyanis a gyermekét a karján tartó szent látható, körülötte a „Patrona Hungariae” – Magyarok Nagyasszonya – felirat olvasható. Ez az éremkép mondhatni állandóvá vált, egészen a 19. század közepéig szerepelt pénzeinken.

2.    kép  Mátyás király ezüstdénárja a Miskolc-szentléleki pálos kolostorból. Saját felvétel

Bár Mária alakja általános tiszteletnek örvendett, a középkori anyáknak különösebb megbecsülés mégsem járhatott. A ránk maradt forrásokban meglehetősen elenyésző számban találunk gyermekgondozási és -nevelési tanácsokat; a szerzők a nőknek írt művekben inkább azt hangsúlyozták, hogyan legyen a lányokból erkölcsös, jó feleség.

Természetesen ahhoz, hogy valakiből édesanya váljon, előbb meg is kellett foganni. Több ezzel kapcsolatos, beváltnak vélt praktika is ránk maradt ebből az időszakból. Egy 12-15. században használt orvosi könyvből származik az alábbi, ma már igencsak bizarr recept: ha fiút szeretne a pár, akkor a férfi egy nőstény mezei nyúl méhét és hüvelyét szárítsa meg és igya meg, a nő pedig tegye ugyanezt egy hím nyúl nemzőszerveivel.[1] Természetesen nem csak az ilyen csodafőzetek, hanem a szentek ereklyéi is segíthettek a gyermekáldásban. Állítólag 1371-ben Nagy Lajos király felesége, Erzsébet királyné Zárában jártakor meglátogatta Szent Simon ereklyéjét. Titokban levágta a szent kisujját és azt ruhájába rejtette, hogy végre fiú trónörököst szülhessen, ám tette után nyomban rosszul lett. A templomot is csak akkor tudta elhagyni, amikor bűnét nyíltan megvallotta és az ereklyét visszaadta. A levágott kisujj pedig csodálatos módon a visszatétel során „visszanőtt” eredeti helyére, a szent bal kezére.[2] A királyné később harmadszor is várandós lett, ám ekkor is kislánya született, fiú gyermeket nem adott neki a sors.

A szülés során szinte kizárólag nők segítettek egymásnak. A vajúdó nő mellett a legfontosabb szereplő a bába volt. Az ő tudása tapasztalaton alapult és szájhagyomány útján terjedt. Keveredett ebben a tudomány, a vallás és a mágia. Általános nézet szerint a szülésre gyógynövényes italok fogyasztásával, illatos füvek és aromák (pl. pézsma, menta) szagolgatásával és korallnyaklánc viselésével készült a nő. Egy másik, bizarr javaslat szerint a vajúdás során vízben feloldva kell meginni a sólyom ürülékében található fehér anyagot. Voltak persze olyan, ma is használható gyakorlati tanácsok, melyek között említik azt, hogy a bába lássa el légzési tanácsokkal a nőt vagy az újszülöttet fehér kendőbe bugyolálva tegye a párnára – de semmi esetre se tegye barbár szokás szerint a gyermeket a földre, mert a hideg kő nem tesz jót a picinek![3]

Ereklyék segíthettek a szülés során is. Nálunk elsősorban Antiocheiai Szent Margit övét használták a szülési fájdalmak enyhítésére és a betegségek gyógyítására. Az ő közbenjárását azért tartották szerencsésnek, mert a legenda szerint, amikor a sárkány elnyelte Margitot, ő a kereszt jelével megnyitotta annak oldalát és épségben kilépett belőle. A nagy népszerűségnek örvendő ereklyét a pozsonyi apácák őrizték és adták kölcsön elsősorban a főúri családok számára. [4]

3.    kép – Antiocheiai Szt. Margit. Dominikánus breviárium, 1497

Bábák végezték el a gyermek sürgősségi keresztelését is abban az esetben, ha a szülés után a gyermek életjeleket mutatott, ám olyan gyenge volt, hogy kétséges volt az életben maradása. Fontos esetben különleges megoldásokat is bevetetettek a gyermek érdekében. 1506. július 1-jén született meg II. Ulászló és Candalei Anna kisfia, Lajos. Világra jöttét egy velencei bába, Armelina segítette. A trónörökös koraszülött lehetett, mert a források szerint bőr nélkül született. Életének megóvására egy, a gerincénél végighasított és kibelezett sertésbe tették és abban tartották, amíg a tetem hűlni nem kezdett. Ekkor frissre cserélték azt és a folyamatot addig ismételték, amíg a gyermek meg nem erősödött.[5] Ez a furcsa „inkubátor” jól működött, hiszen az aprócska gyermekből lett II. Lajos királyunk, aki 1526-ban Mohácsnál vesztette életét.

Férfi orvos, sebész vagy borbély csak a nehéz szülés esetén lépett közbe és a legtöbb esetben ő is csak akkor, amikor halott magzatot kellett eltávolítani vagy halott nőn kellett császármetszést végezni.

4.    kép – Császármetszés ábrázolása, Albucasis-kódex, 13. század

Aquinói Szt. Tamás nézetei alapján ugyanis az élő anyán elvégzett császármetszést nem lehetséges gyógymódnak, hanem gyilkosságnak tekintették. Ismerve a nem megfelelő higiéniás körülményeket és magas halálozási arányt, ebben azért volt némi igazság. A 14. században az alábbi módszer szerint végezték el a császármetszést: az anya hasának bal oldalán ejtettek bemetszést, hogy elkerüljék a májat. Műtét közben a terhes nő száját és hüvelyét pedig nyitva kellett hagyni, hogy a magzat lélegezni tudjon.[6] A fenti leírás alapján is sejthető, hogy boncolások híján a korabeli orvosok nem egészen a mai anatómiai ismeretekkel rendelkeztek. Az áttörés ezen a téren a 16. században következett be. A boncolásoknak is köszönhetően egyre jobban megismerték az emberi testet, melynek anatómiailag pontos ábrázolásait is elkészítették. A 16. század elején Leonardo da Vinci is készített meglehetősen jó rajzokat a magzat méhen belüli elhelyezkedéséről.

5.    kép – Leonardo da Vinci magzatot ábrázoló rajza, 1510-1512

1540-ben Cristoforo Baioni mantovai orvos végezte el az első, hivatalosan elismert császármetszést. Az új módszer viszonylag gyorsan terjedt, 1581-ben már orvosi könyvben is közölték.[7] Az operáció minden bizonnyal jó pár életet megmentett, azonban a szülés és az utána gyakran fellépő gyermekágyi láz a 19. századig nagy kockázatnak számított.

A szerencsétlen kimenetelű szülésekkel a régészeti feltárások során is találkozhatunk. Erről mesélhetnek nekünk a csecsemősírok és azok a kettős temetkezések, ahol a nőt magzattal vagy csecsemővel együtt temettek el.

A halálozások miatt gyakran előfordult, hogy egy férfi kétszer vagy többször is újra nősült és ennek eredményeként mostohaanya nevelte gyermekeit. Az új feleség korábbi állapota természetesen vegyes képet mutat. Érkezhettek gyermek nélküli hajadonok, gyermektelen özvegyek is a házasságba, de az is gyakran megesett, hogy az új feleség hozta az előző házasság(ai)ból a gyereke(ke)t. A vizsgált eperjesi, pozsonyi és soproni végrendeletek alapján az örökbefogadás is igen gyakori jelenségnek tűnik.[8]  Ez jelenthette azt, hogy a végrendelkező a házastárs előző házasságából származó gyermek(ek) felnevelését végezte. Előfordult az is, hogy az egyházi előírásoknak megfelelően a keresztszülők gondoskodtak az árván maradt gyermek(ek) eltartásáról. A végrendeletek alapján – a mai állapotokhoz hasonlóan – meglehetősen széles palettán mozgott a mostohaszülő-gyermek viszony. A mesékben is megörökített, gonosz mostoháktól a szeretetteljes kapcsolatokig minden élethelyzetre találunk bennük példát.

Köszönjük meg ezen a vasárnapon az édesanyánknak, hogy a világra hozott bennünket! Nem csak nekik, hanem a nagymamáknak, keresztanyának és az életünkben esetleg jelen lévő mostoha- vagy nevelőanyának is hálásak vagyunk azért, hogy felneveltek, támogatnak és szeretnek bennünket. Legyenek még sokáig jó egészségben mellettünk!

Miskolczi Melinda

Jegyzet:

[1] Draskóczy 2018. 330-331.

[2] Draskóczy 2018, 340.

[3] Draskóczy 2018, 335-336.

[4] Draskóczy 2018, 341.

[5] Draskóczy 2018, 343-344.

[6] Draskóczy 2018, 335.

[7] Draskóczy 2018, 337.

[8] Szende 1997. és 2004.

Felhasznált irodalom:

Draskóczy Eszter: A szüléskísérés elmélete és gyakorlata a középkorban: az itáliai traktátusok jelentősége. Munding Márta, Szovák Kornél, Takács László (szerk.) Techné: A szakképzés módszerei az ókorban és a középkorban. Piliscsaba: Avicenna Kutatási Nonprofit Kft., 2018, 299-344.

Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Sopronban és Pozsonyban. Levéltári Közlemények 68. (1997), 77-98.  https://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariKozlemenyek_68/?pg=78&layout=s

Szende Katalin: Gyermekek, testvérek, házastársak. Családi viszonyok és örökösödési szokások Eperjesen a középkori végrendeletek tükrében. Történelmi Szemle 46. (2004), 113-140.

 Képek forrása:

1. A diósgyőri Madonna. http://mek.niif.hu/01900/01918/html/index706.html

2. Mátyás király ezüstdénárja a Miskolc-szentléleki pálos kolostorból. Saját felvétel

3. Antiocheiai Szent Margit ábrázolása. http://www.bl.uk/manuscripts/Viewer.aspx?ref=add_ms_18851_fs001r

4. Császármetszés az Albucasis Chirurgia című művében. https://www.eletestudomany.hu/szuleszeti_traktatusok_a_kozepkori_nyugat-europaban

5. Leonardo da Vinci magzatot ábrázoló rajza

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Leonardo_da_Vinci_-_Studies_of_the_foetus_in_the_womb.jpg

#anyáknapja #régészet #középkor #anyaság #nők #várandósság #terhesség #történelem #történtet #miskolc #miskolci #múzeum #miskolczi melinda #davinci #császármetszás #szülés #ezüstdénár #numizmatika #madonna #diósgyőr #tudomány #érdekesség

[hicapacity]

Ki gondolta hogy a rendőrség befucsol mint itt

1989. február 17. - Budapesten este hat óra után a kelet-nyugati metró szerelvényének egyik kocsijában az Astoria állomás és a Deák Ferenc tér között házilagos kivitelezésű bomba robbant. Személyi sérülés nem történt, de jelentős anyagi kár keletkezett.

1994. június 1. - Szegeden a Rókus templom ajtajában egy idős nő egy műanyag zacskót talált, azt betette a közeli buszmegálló szeméttartójába, ami öt perccel később felrobbant. Egy nő a repeszektől súlyosan megsérült.

1994. június 11. - Budapesten egy időzített szerkezettel berobbantották az Országház 19-es kapuját. Személyi sérülés nem történt, a kapun kívül jelentős kár nem keletkezett a Parlamentben.

1994. július 23. - Budapesten a Mátyás-templom Halászbástya felőli traktusán bomba robbant. Személyi sérülés nem történt, de jelentős anyagi kár keletkezett.

1995. december 26. - Gyúlékony anyaggal töltött palackot dobtak be ismeretlen tettesek a szegedi Tátra téri római katolikus templom ablakán. A keletkezett tűz több százezer forint kárt okozott a templom orgonájában.

1996. október 5. - Bomba robbant Piliscsabán a főutcán egy Budapest- Esztergom között menetrend szerint közlekedő Volánbuszon. Három utas súlyosan, egy pedig könnyebben sérült meg.

1996. október 9. - Budapesten a Zsinagóga közelében, a Wesselényi utcában felrobbant egy műanyag szeméttároló. A szétszóródó daraboktól senki sem sérült meg.

1996. december 4. - Budapesten a Rákóczi út 8/b. számú házban lévő Patyolat üzlet előtt robbanás történt. A robbantást poroltóból házilag készített csőbomba okozta.

1997. február 9. - A XIV. kerület Rákosfalva park 1-5. szám alatt lévő szolgáltatóház bejáratánál csőbomba robbant. Megrongálódott az épületben lévő MSZP-iroda és könyvtár bejárata.

1997. március 10. - Csőbombát találtak az SZDSZ XVI. kerület Köztársaság utca 6-8. szám alatti irodájának ablakában. A tűzszerészek a beállított idő előtt két perccel hatástalanították.

1997. április 21. - Házilag készített, kisebb erejű pokolgép robbant Újpesten, az MSZP irodájának bejáratánál. Személyi sérülés nem történt.

1998. február 24. - A balatonföldvári Hotel Family szálloda udvarára négy jugoszláv gyártmányú kézigránátot dobnak.

1998. március 8. - Molotov-koktélt dobnak az SZDSZ hódmezővásárhelyi képviselőjelöltje, Kecskés Ákos szeméttárolójába.

1998. március 11. - Bomba robban Budapesten, a Király utca és a Nagykörút sarkán lévő Halló bár előtt. Egy személy könnyebb sérülést szenved.

1998. március 12. - A Független Kisgazdapárt Belgrád rakparti székháza előtt robbanószerkezetet találnak egy nejlonzacskóban. A szerkezetet hatástalanítják.

1998. március 16. - Robbantás történik Torgyán József, az FKGP elnökének rózsadombi társasházi lakásán. Személyi sérülés nincs, de a lakás, az elnök fiának ügyvédi irodája és a környéken lévő gépkocsik megrongálódnak.

1998. április 10. - Budapesten a Dembinszky utcában felrobbantanak egy külföldi állampolgár tulajdonában lévő Mercedest. A környező házak ablakai betörnek, a közelben parkoló autók megsérülnek.

1998. április 24. - Budapesten, a Király utcában felrobbantják Hafez Ismail egyiptomi állampolgár Mercedes típusú autóját. Három járókelő és a mentési munkálatok közben egy tűzoltó megsérül.

1998. május 1. - Szájer Józsefnek, a Fidesz alelnökének Futórózsa utcai lakása előtt pokolgép robban. Sérülés nincs.

1998. május 5. - Budapesten a Hunyadvár utca egyik házának kertjébe valószínűleg jugoszláv gyártmányú kézigránátot dobnak be. Senki nem sérül meg.

1998. május 6. - Felrobbantanak egy Mercedes típusú személygépkocsit Budapesten Gidófalvy utcában.

1998. május 7. - Jugoszláv gyártmányú kézigránátot dobnak be az Újpalotai út egy parkolójába. Négy személygépkocsi és három tehergépkocsi megrongálódik.

1998. május 11. - Budapesten a Kalóztanya sörözőben történt robbanáskor négy személy - közöttük a söröző két alkalmazottja - könnyű sérülést szenved, a környékbeli ablakok betörnek, és az utcán parkoló több gépkocsi megsérül.

1998. május 16. - Budapesten az Andrássy út 112. szám alatt álló Made Inn Music Club diszkóban robbanás rongálja meg az épület kerítését, illetve a diszkó hátsó részét.

1998. május 18. - Budapesten a Búza utcában Molotov-koktéllal felgyújtják az átépítés alatt található Új Sárkány éttermet.

2000. július 28. - Debrecenben két Molotov-koktélt dobnak egy piacra. Személyi sérülés nem történik.

2000. augusztus 15. - A soltvadkerti Nógrádi-ház előtti utcaszakaszon két kézigránát robban. Személyi sérülés nem történik. A ház lakói az olajügy érintettjei.

2001. április 28. - Budapesten egy II. kerületi használtautó-kereskedés ellen követnek el robbantásos merényletet. Személyi sérülés nem volt, két autóban keletkezett kisebb kár.

2001. május 3. - A Budaörsi úton tizenegy gépkocsi sérül meg egy robbantásos merénylet következtében.

2001. június 18. - Pokolgépes merényletet hajtanak végre egy távírányítású robbanószerkezettel a Dembinszky utca 10-es számú házban. A detonáció következtében egy 48 éves féfi meghalt, élettársa egy 21 éves nő súlyos sérüléseket szenvedett.

2001. augusztus 6. - A XVIII. kerületi Flór Ferenc utca és a Fiume utca kereszteződésénél, a vasúti sínek melletti töltésen, fél tíz körül ismeretlen összetételű és szerkezetű robbanószerkezet robbant fel. A bűncselekmény során senki sem sérült meg, és anyagi kár sem keletkezett.

2001. november 4. - Egy váci férfi felrobbantja saját családi házát, majd a kórházban öngyilkosságot követ el. A robbanás időpontjában a család többi tagja nem tartózkodott otthon, így csak a tettes sérül meg.

2002. szeptember 2. - Hajnali fél háromkor egy ismeretlen kézigránátot dobott egy csepeli családi ház udvarára. A robbantás körülbelül 1,5 millió forintos kárt okozott.

2009. március 19., Vác, bankautomata

Egy Vác közepén lévő bankautomatát robbantottak fel és raboltak ki. Az automata a detonáció miatt megrongálódott, így tudták kivenni belőle a pénzt, egyéb sérülés nem történt. Néhány nappal később Fóton is ugyanilyen módszerrel raboltak ki egy bankautomatát.

2009. augusztus 26., Szlovák nagykövetség

Molotov-koktélokat dobtak ismeretlen tettesek a szlovák nagykövetség budapesti, Stefánia úti épületére. A palackok nem gyulladtak meg, anyagi kár nem keletkezett.

2009. november 30., Szolnok, bíróságok

Molotov-koktélos palackot kíséreltek meg bedobni a Szolnok megyei és a Szolnok városi bíróság épületébe. Ennek során egy földszinti dupla ablak külső része betört, a palack megállt a két ablak között, a benne lévő folyadék nem gyulladt meg.

[perfectsadpain]

Kiakarom vágni magamból az istent. Ki vágni magamból a félhomályt. Mint olyan ultimátum gyanánt, félre hordott homokot a szélben, arrébb hordok önmagam útjából, önmagamnak szépen. Biztosabb léptekkel, mint amikor szélkoromban oda hordottam azt, kinek kell már a fal építés? Mikor csak letapossák azt. A góliát, a sárkány, a három fejű kutya. Szélrózsákkal hitegetett kisded voltam, aranykoszúrba bújtatott fejű. Mikor alattam a mindenség is remegni kényszerült. Csillámló patak voltam, mikor szennyesvizét belém öntötte, ki arra járt. És lettem én is, fogvicsorgó góliát. Voltam én felhő, hófehér bolyhos, egyéb sem vagyok, csak méreggel teli, és kissé kormos.  Lettem én erdő, otthont adó, tarkopaszként tetszelgek most, kandallóba való. Mikor már minden voltam, ember is leszek. És kivágom magamból eme féléleteket. 

[senki-hercegnoje]

Emberevő sárkány érkezik a városba, tizedeli a népet és porrá éget mindent.Három narkós:a heroinista a kokainista és a füves elhatározza hogy megmenti a lakosságot. Elmennek hát a sárkányhoz alkudozni, a sárkány megszabja a feltételeket: -Na ide sasoljatok!Ha valaki olyan cuccot mutat amit még nem éreztem meghagyom az életeteket és elhagyom a várost. Első a heroinos.Két kilónyi porból kikeveri a löttyöt majd odaadja a sárkánynak a méteres fecsit.Belövi magát a sárkány, totál kész van három nap három éjjel, kicsit tisztul majd így szól: -Baromi jó volt haver de két hete már nyomtam ilyen gyenge cuccot - azzal le is nyelte. Jön a kokainos.Terít neki egy asztalnyi port, a sárkány feltolja az orrába a porszívócsövet, elpörög tőle egy hétig aztán így szól: -Öcsém ez már majdnem jó volt de egy éve beleszaladtam egy ilyen finomságba - azzal le is nyelte A füves srác kezdi magát kényelmetlenül érezni: -Ej Süsükém most nincs nálam más mint egy nevesincs holland gagyi...nem baj betekerem aztán lesz ami lesz. Így is tesz, odaadja a spanglit a sárkány elfüstöli, totál kész van!Vörös a szeme, úgy röhög hogy majd összevizeli magát, hempereg össze vissza stb. Valamivel később a hatás csillapodtával megszólal: -Haver, ez marha jó hehehe, ennyire jót még sose használtam hehehe, azt se tudom hol vagyok.Csak arra kérlek ne haragudj....Annyira megéheztem!

#nyár #narkomania #kell egy cigi #cigi #cigizes #cigifüst #haverok #vicces #magyar tumblr #magyar tumblisok #magyar #tumblrgirl #tumblr #Szetcsuszva #vilag #Hol vagyok

[viethanna]

Körulbelül három hete vagyunk Vietnámban, ami sok mindenhez képest még mindig szinte semmi, de azért a harmadik napon vörösre égett bőröm már lehámlott, az otthonról hozott vésztartalék kekszek rég elfogytak, a ruháimat már többször is kimostam, meg persze már van, amit el is vesztettem, szóval egyértelműen telik az idő. És persze vannak pillanatok, amikor elveszítem a türelmem (de csak magamban, hogy nehogy az arcomat is elveszítsem az utcán) - amikor egymás után negyvenen szólítanak le, hogy heyyou wannabuysomething (de a hey do you wanna pay? mondatot is hallottam már), amikor nem lehet végigmenni a járdán (ami nem is járda, csak valami furcsa köztes tér a nappali és az úttest közepe között) mert tele van motorral, műanyagszékkel, kókuszhéjjal, levessel, grillsütővel, élő csirkével, stb.,  vagy  amikor rájövök, hogy az elmúlt öt napban egy másodpercig sem volt csend a hat km-es környezetemben. Meg biztos van még sok minden, de most valahogy nem jut eszembe több idegesítő bármi.

Az idő többi részében főleg csodálkozom, hogy milyen nagy pálmafa, mangó, avokádó, buddhaszobor, póréhagyma, (és motor), hogy milyen szép pálmafa, hegy, óceán, leves, pillangó, (és motor), és hogy milyen furán közlekedik, eszik, strandol, kommunikál itt mindenki. De aztán közben igazából az is van, hogy gyanús ám, hogy ugyanolyan emberek élnek itt is, mint bárhol máshol, akkor is, ha ők például nem esznek vajaskenyeret paradicsommal. (ó vajaskenyér,my friend.)

Egy hetet laktunk Da Nangban egy so called english speaking coffeeban. A vietnamiaknak kb. elsős koruktól kötelező az angol, de csak a nyelvtant gyakorolják és szavakat tanulnak, és bárki eljuthat úgy a közoktatás végéig, hogy még életében nem szólalt meg angolul. Ez eddig, azt hiszemm nem is hangzik nagyon egzotikusan, ami viszont talán igen, hogy az emberek baromira szeretnének megtanulni beszélni is, úgyhogy kb. minden lehetőséget megragadnak erre, igy jöttek létre ezek a kávézok is, ahol kizárólag angolul ér megszólalni, és angolul (bocsi, nem annyira tudok szinonimat erre a szóra) jól beszélő vietnámiak, vagy innen-onnan összeszedett külföldiek segítenek a gyakorlásban. Da Nangban egy csomó ilyen hely van, de máshol, pl. Koreában is tök gyakori. Egy lány azt mesélte, hogy nyolc hónapig minden nap járt gyakorolni a kávézóba, és utána otthon minden este még fél óráig angol szövegeket hallgatott, de több szülővel is találkoztam, akik a 7-8 éves gyereküket mar heti rendszerességgel hordjak ide. Őszintán szólva azt hittem, hogy kb. gésák leszünk, kicsit hasonlóan a white monkeykhoz, akik nyugati expatok Kínában, és mindenféle terméket,pl. lakásokat segítenek eladni kb. a puszta szép nyugati jelenlétükkel. És ugyan volt egy-két olyan beszélgetés, ahol főleg arról volt szó, hogy Hungaria az nem Bulgaria, és nem mi vagyunk híresek a rózsákról, sőt, én nem tudom, hogy milyen virágról vagyunk híresek, de nagyon sok mélyebb beszélgetésbe is keveredtem. Sokszor pedig komplett nyelvórákat kellett lenyomni egy-egy megadott témában (az mar egy másik kérdés, hogyha erről tudtunk volna akar csak 15 perccel előtte is, akkor akar meg fel is készülhettünk volna rá, de mindegy, vicces volt így is). Illetve a kávézóban megtudhattam hogy nagyon rossz az angol kiejtésem, viszont szerencsére a vietnámi nagyon jó.

Da Nangrol többen azt állítottak, hogy kicsi, és hat persze tényleg az,mert csak kb. másfél millióan laknak benne, úgyhogy gondolom kétmillió motornál sokkal több nem is közlekedik a naponta a varosban, ami Ho Chi Minhez képest semmi. De azért Da Nang egy terjeszkedő metropolis. Van egy nagy folyó, különböző creepy hidakkal, amik olyanok, mintha sokat számítógépező kisgyerekek tervezték volna (az egyik híd sárkány alakú és hétvégente tűz jön ki a szájából, úgyhogy mindenki közel megy, hogy lefényképezze, aztán meg víz, akkor mindenki őrült módon menekülni kezd). Viszont van tengerpartja is, ahol szerintem naponta három új szálloda épül, és nagyon sok kínai turista strandol (áll bizonytalanul a víz partján). Álltilag sok, helyi és külföldi nagyvállalat is terjeszkedik arrafelé, úgyhogy brutális mértekben fejlesztik a varost, hogy ez lehessen a vietnami Tel-Aviv (ők nem egészen ezt a hasonlatot használták:) A szegények kiszorításában viszont ég sokat kell tanulniuk a nyugattól, itt egyelőre egymás mellett leteznek a márványozott luxus és az egyszobás. döngölt padlójú minilakások. Azt mondják sok az expat, mi nem nagyon találkoztunk velük, de sok utazóturista hónapokra leragad a kávézóban, úgyhogy az utcánkban a piacon mar egészen hozzászoktak a külföldiekhez, akik magában is eszik a kenyeret, nem kérnek szívószálat a kávéba, és nem takarjak el magukat a nap elől, hogyha kimennek az utcára. (Mint sok más országban a környéken, itt sem menő a barna bőr, minél sötétebb a bőröd, annál szegényebbnek tartanak ugyanis. Trish,egy zimbabwei lány azt mondta, ő meg a legszegényebb utcai árusnál is szegényebbnek számít, de az az elmélet is elhangzott, hogy kiskorában barna sörben fürdették, ezert lett fekete.)

Ahol sok backpacker összeverődik, ott néha elér az úgynevezett (én nevezem így:) backpacker’s guilt is, hogy vajon elég sokmindent latok-e, elege letérek-e az útról, megnéztem-e a legfontosabbat, kihagytam-e direkt ami túl mainstream, elég kevés/elég sok pénzt költöttem-e, menő vagy ciki-e elolvasni a lonely planetet, elég nagy vagy túl nagy-e a hátizsákom, hány darab vietnámival barátkoztam mar össze, és mennyire, és így tovább.

De azért for the record,láttunk már vízesést, slightly propagandisztikus múzeumot a háborúról, brutális naplementét, valamennyi rizsföldet, rengeteg pálmafát, négy darab majmot a Monkey Mountain nevű hegyen, viszonylag nagy mennyisegű pagodát és hatalmas buddhákat,de ezekről majd talán külön írok inkább. ettem mindenfele különböző tésztás leveseket (there’s a life beyond pho bo), erről egy szakértő szintlén oldalakat tudna írni, hogy mi van a levesekkel és a tésztákkal, és nagyon sok kisgyereknek integettem már vissza az utcán.  de azért az egyik legmenőbb nap az volt, amikor a homestayben a bácsi elvitt robogóval a gyógyszertárba, és utána főztek nekünk ebédet.

Képeket majd felrakok, csak még nem tudom hova.

[iasonmallory]

#1 Marius Dragomir

Marius Dragomir Marius "Szabad ember vagyok, csak nôs." Nem: Férfi Kor: 24 év Vér: félvér, dhampír Születési hely: Nagyszeben, Románia Iskola/ház: Durmstrang Munka: Könyvelő, a Societas Draconistrarum (Sárkány Lovagrend) tagja Családi állapot: Szabad, csak nős (tervezett házasság) Patrónus: Szürke farkas Pálca: Szilfapálca, hipogrifftoll-mag, 11 hüvelyk, rugalmas Amit szeretnek bennem Sokan ismernek vicceskedő, barátságos fickóként, aki kábé fél mondatonként beszúr valami szellemes vagy frappáns odaszólást, ha épp úgy van kedve. Felszabadult, nyitott gondolkodású embernek tartanak, aki jól el tud csevegni varázslókkal és muglikkal egyaránt. Általában kimondom, amit gondolok, ami vagy tetszik másoknak, vagy nem... De megéri olyanokkal barátkozni egyáltalán, akik nem azért kedvelnek, aki vagy? Gyakran utazgattam gyerekkoromban a szüleimmel, aztán egymagamban, amikor kitettem a lábamat a szülői fészekből. Sok emberrel találkoztam és ismerkedtem meg, és sok kultúrát tapasztaltam meg (vagy éppen ki, attól függ, mennyit voltam egy bizonyos helyen) Persze, jogos lehet a kérdés: hogy futja egy könyvelőnek arra, hogy fel s alá utazzon a világban? Anyuci meg Apuci egész életében ezüsttálról etették volna? Esetleg van valami... kevésbé legális pénzforrásban is részem? Hát, ha választanom kéne, akkor inkább az előbbi, de nem épp olyan vészes. Megpróbálok minél több pénzt megspórolni, hogy ne kelljen a szüleimet traktáljam mindenért. Tudom, hogy szívesen adnak, de egy nap majd én is szeretnék nekik visszaadni... Emellett minél többet beleadok a melóba is, ha nem egyébért, akkor tapasztalatszerzés végett. Ki tudja, hátha egy nap még saját vállalkozásba is foghatok? Sok mugli is álmodozik ilyenről... Ami zavar bennem másokat Sokan vonták már össze a szemöldöküket az életstílusom változatos aspektusait látván: volt, aki szerint a lakásom inkább tűnik valamilyen világháborús csatatérnek, mintsem egy negyedik emeleti kétszobás albérletnek Dortmund közepétől nem messze; mások szerint egy nap majd tüdőrákban fogok elpatkolni, a nem túl távoli jövőben (főleg muglik, pláne olyanok, akiknek nincs tudomásuk a varázslóvilágról); megint mások (ezúttal főleg a varázsolni tudó ismerőseim, pláne az aranyvérű fajtából) szerint túl sokat barátkozok muglikkal és túlságosan elkezdtem rájuk hasonlítani az életvitelemben. Egy másik gyakori zavaró tényező az empátiám... vagyis annak a látszólagos hiánya. Sokan mondták már, hogy nem tudom teljesen átérezni mások helyzetét, egyesek még a vámpír felmenőimre is vonatkoznak ilyenkor, mondván, hogy a természetellenesen hosszú életem miatt képtelen vagyok másokra többként gondolni, mint holmi kérészéletű halandókra. És persze, az elefánt a szobában: a tény, hogy vámpír vagyok. Vagyis fél-vámpír. Egyesek "dhampir"-nak nevezik, de ez a legtöbb embert ugyanúgy taszítja. A tény, hogy elvileg Vlad "Drakula" Țepeș egyenesági leszármazottja vagyok, nem kifejezetten segít az ilyen személyek lelkivilágának a helyreállításában. Annál jobb viszont, amikor az illetőt ez nem zavarja eléggé, hogy spontán fokhagymafüzérrel, karóval és Bibliával kezdjen dobálni gondolatban... Életem története Az ember mindig is egy arrogáns állatfaj volt. Amióta rájött, hogy a tűz nem égeti meg, ha óvatos vele, folyamatosan az uralma alá akarta hajtani az egész világot, beleértve fajtársait is. Ugyanez a helyzet manapság is. Mindenki többet akar a szíve mélyén. Ez a kapzsiság, ez az ambíció mozgat minket nap, mint nap. Nyilván, ez alól a varázslók - és köztük én sem - kivételek. Ugyanaz az ambíció mozgatja bármelyik kora-tinédzser mágus-növendéket, mint akár Voldemort-ot: az, hogy több legyen nekik, mint ami addig volt. Az én esetemben is sok ambíció vett körül. Vámpírnak lenni egy dolog. A Sárkány Lovagrend tagjának lenni egy másik. Világhírű, már-már legendás felmenőkkel rendelkezni pedig egy harmadik. Aztán itt vagyok én, aki mind a három egyszerre és valósággal elveszhetnék az emberi ambíció viharos óceánjában. Én, egy fél vámpír, a Lovagrend tiszteletbeli tagja, Drakula egyenes ági leszármazottja... Mindemellett egy viszonylag normális könyvelő Dortmundban. Ha úgy hangzik, mint valami kalandregény főszereplőjének az élete, azt kell mondjam, teljesen egyetértek. Elvégeztem a Durmstrangot, erre aktakukacként tengetem a mindennapjaimat. Bár annyira azért nem unalmas, mint amilyennek elsőre hallatszik. Amikor épp megtehetem, a világ körül utazgatok, néhol a saját kedvtelésemből, néhol meg a Lovagrend kucifántosabb gyűlései miatt. Bár a rend "tiszteletbeli" tagja vagyok, ez gyakorlatban nem jelent épp olyan sokat: a legfőbb ismertetőjegyem a közösségükben az, hogy apám vámpír, a második az, hogy félig én is az vagyok. Nem az elismerés, hogy egy bátor auror volnék, vagy a minisztérium tagja, vagy akár egy különösebben kiemelkedő diák. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Rend nem tudná közvetett módon gyökerestől felforgatni az életemet. Úgy néz ki, pusztán az eredetem (másra nem igazán tudom fogni) elég volt ahhoz, hogy felkeltsem a Regenstein-Schwellenberg család érdeklődését, akik többek között a Lovagrend megalapításában is kulcsszerepet játszottak. Mit is jelent ez az érdeklődés? Azt, hogy a legidősebb lányuk, Anita, nemsokára kap egy harmadik családnevet is, mégpedig, szüleink reményei szerint, az enyémet. Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem. Anitával azonban nem találkoztam, csak egy jó pár hónap múlva. A lány családostól Japánba utazott vakációzni, a szülőknek meg az a csodálatos ötletük támadt, hogy ott véletlenül "összetalálkozhatnánk". A szülők odáig meg vissza voltak az ötlettől, a lelkesedésük viszont a menyasszonyomra (még mindig fura kimondani) nem ragadt át. Ezt orvosolandó, megpróbáltam megtörni nála a jeget, de inkább gleccsert csináltam abból, ami eddig csak jéghegy volt. A következő találkozáskor meg már kész sarkkör. Tudtam persze, hogy honnan fúj a szél. Nemrégiben megharapta őt egy vámpír, és emiatt biztosan neheztelt a fajtámra. Normális esetben azt mondtam volna, hogy hadd nehezteljen, és hagytam volna, hogy élje az életét. Volt viszont benne valami, ami miatt ez nem volt normális eset, és itt nem csak a tervezett házasságról beszélek. Anita egyszerre tűnt vonzónak és taszítónak, ridegnek és finomnak. Volt benne valami, amitől nem tudtam egyszerűen faképnél hagyni. Ha tükörbe nézek Körülbelül 180 centi magas, átlagos (bár kissé vékony) ember vagyok. A bőröm (várható módon) sápadt. A hajam fekete, de van benne egy pár szürke szál, ha közelről megnézed. A szemem szürkés-kék. Általában vastagabb kabátban, nadrágban és kalapban megyek az utcára, már ha az idő engedi. Melegebb időben napszemüveget hordok, és lehetőség szerint hosszú ujjú felsőt és hosszú szárú nadrágot, ha nem túl meleg az idő. Fedél alatt kissé kevésbé megkötött a viseletem, bár társaságban szeretek ingeket viselni, szövetnadrág kíséretében. Családom Édesapám Alexandru Dragomir - Mostanában nem tartom nagyon konzisztensen a kapcsolatot az öreggel. Ettől függetlenül sok mindent köszönhetek neki: annak idején ő vett rá, hogy csatlakozzak a Lovagrendbe, és ezt a döntést azóta sem bántam meg. Édesanyám Maribela Dragomir (neé. Costancu) - Anyám mindig kedves hozzám, még ha alkalomadtán szigorú is és meg-megdorgál azért, hogy még mindig nem tettem le a cigit. Azt mondja, hogy csak azért, mert nem hat rám, még nem kéne úgy tennem, mintha enyém volna a világ. Nem, mintha úgy tennék... Testvérem Sandra-Xenia Dragomir - A kishúgom, aki jelenleg kint tanul Amerikában, a Yale-en. Csak úgy szórakozásból, úgy gondolta, hogy lediplomázik a varázslóság mellé. Mindig is eléggé excentrikus figura volt: állandóan tanul, látszólag szórakozásból. Nem beszélek vele túl gyakran, de valamivel jobban tartom vele a kapcsolatot, mint az otthoniakkal. Házimanó Pinky - A család öreg házimanója elég különleges helyet foglal el a szívemben. Kiskoromban gyakran ő vigyázott rám és Sandrára, mivel szüleim állandóan munkában voltak. Kissé befásult, de mindig el lehet mondani neki, ha bánt valami és mindig megpróbál derűlátó lenni. Állítása szerint azért nem fél tőlünk, mert már túl öreg és a vérének valószínűleg már túl savanyú az íze. Nem hallottam még vámpírról, aki egy házimanó vérét szívná... Párkapcsolat Ez... egy érdekes helyzet. Változatos diplomáciai okoknál fogva be leszek házasítva egy Anita nevű nőszemélyhez (a családnevét inkább meg sem próbálom kimondani). Annyit érdemes róla tudni, hogy egyike a Lovagrend alapító-családjainak a legújabb generációjából. Egy párszor találkoztam már vele, és bár elég csinos, nem igazán tűnik úgy, mintha kedvelne... Valamikor azután, hogy megismertem, megharapta őt egy vámpír. Legalább ennyi szinte közös bennünk... Gyermekeim HAH... na persze... Apróságok Amortentia Zöld alma. Narancs. Egy pohár jó minőségű whiskey. Levendula. Frissen vágott fű. Mumus Gyakran parázok attól, hogy mi lesz, hogyha nem tudom elérni az álmaimat. Hogyha teherré válok azok számára, akik fontosak nekem. Ha valaha arra szánom magam, hogy gyereket neveljek. Na jó, az az utolsó annyira éppen nem rémisztő. Edevis tükre Megtalálni a helyemet a világban. Visszafizetni a szüleimnek a sok vért és verítéket, amit rám meg a húgomra fordítottak. És persze, mindemellett minél jobban szórakozni. Hobbim Utazás. Találkozás barátokkal egy helyi bárban, lehetőleg valami jó fajta rövid ital kíséretében. A "mugli" életstílus fürkészése. Elveim Mindig legyél önmagad, ne próbálj megfelelni másoknak. Élvezd az életet, mert belebolondulsz, ha túl komolyan veszed. Amit sosem tennék meg Cserben hagyni azokat, akik fontosak számomra. Ok nélkül provokálni másokat, de ugyanakkor behúzni a nyakamat, ha rosszra fordulnak a dolgok. Ami zavar Képmutatás. Merevség. A tény, hogy az emberek egyből azt hiszik, hogy szeretem a vér szagát. Ami a legfontosabb az életemben Az önállóságom, és a szeretteim. Ami a legkevésbé fontos számomra Származás. Előítéletek. Amire büszke vagyok Jól el tudok helyezkedni varázslók és varázstalanok között is. Viszonylag jól álcázom, hogy félig vámpír vagyok. Ha valamit megváltoztathatnék Semmit: az ember (és a dhampir is) a hibáiból tanul legfőképpen. Így képzelem a jövõmet Saját vállalkozással, korai nyugdíjba vonulással és egy életen át tartó whiskey-tartalékkal. Egyéb Ez a legelső karakterem, szóval ne legyenek túl nagy elvárások. Sean O'Pry

#Bene

[ahogyelkepzeltem]

Megbassza a hétfejű sárkány

Messzire ér ennek a rohadt vasárnapnak a keze, már kedd van, nekem meg a fülemen sistereg az ideg. 

Jó, írjuk hozzá, hogy menstruálok, tehát valószínűleg pinkflamingós, medencés, orbitális hormonbuli van az agyamban, vagy az agyam helyén, de én inkább azt mondanám, hogy ez maximum a hangerőt tekeri fel, az alapállapoton keveset változtat. Vagy a fasz se tudja, majd a jövőhéten visszajövök és megírom, hogy hormondiszkó volt-e vagy más. 

Ha röviden kéne összefoglaljam, hogy érzem magam, akkor azt mondanám, hogy rettenetesen nagy seggfejnek érzem magam. Gonosz, undok, hisztérikus rémes seggfejnek. Mindennel és mindenkivel bajom van, ideértve saját magamt is, magammal van leginkább, és olyan az egész, mint egy ilyen rettenetes, pokoli föl-le fázisokból álló hullámvasúton ülni. Felbaszódom valamin, aztán a józan eszem, vagy az énem nem annyira felbaszódott fele elkezd csitíani, hogy jól van, már nincs akkora baj, különben is, aki hisztizik az nem jófej, aki nem jófej azt meg nem szeretik, és akkor kicsit megnyugszom, de akkor megszólal az ördög a jobb, vagy a bal, vagy az istentudja melyik vállamon, hogy helóhelóheló, nehogy már az elvárások álljanak a kiborulásod útjába, és akkor folytatom a cirkuszt. Persze csak magamban, igyekszem ennek az egésznek nem csinálni közönséget.

Minden zavar, minden bánt, de legfőképp az, és azt szeretném kérni, hogy a feminista lelkületű olvasók, ha van ilyen, most függesszék fel az olvasást, máskülönben egy nap laptopjukkal fognak agyonverni, szóval leginkább az, hogy egyedül vagyok. 

Egy gonosz, rémes, rettenetes embernek érzem magam, mert kötelességből örülök, amikor É arról számol be, hogy milyen szuperül mennek a dolgok a pasijával, hogy épp a tökéletes kapcsolati hullámon ülnek, közös kulipintyó, közös tervek, közös szerelem, közös a minden, és természetesen tolmácsolom az örömömet, és támogatom, és minden szuper lesz. És valahol a lelkem legeslegeslegmélyén így is gondolom. Csodálatos ember, és bár nem hiszek a ki érdemelt meg mit teóriában, mert egy csomó barátommal nem történnének rémes dolgok, ha ez érdemi alapon menne, de róla például határozottan azt tartom, hogy jár neki a boldogság. De, ha most egy olyan világban élnénk, ahol lehet száztízezer százalékig őszintének lenni, akkor valószínűleg minden ilyen alkalommal sírva vetném magam a lábai elé, hogy nem nem nem örülök neki, mert mindenkinek alakul valahova az élete, mindenkinek családja, pasija, csaja, gyereke, öt,hat,tíz éves terve van, nekem nincs és, ha mindenki megtalálja itt körülöttem a számításait, akkor mi lesz velem? Igen, tisztában vagyok vele, hogy erre még gondolni is bűn, és egyáltalán, ki mer így érezni, de azért én mégis arra kérném a tisztelt publikumot, hogy tegye a szívére a kezét és tartson önvizsgálatot, hogy érezte-e már úgy, hogy inkább egy végbéltükrözés, mint egy közeli barát kicsattanó boldogsága. Na, ugye. Szóval, hogy igen, állítólag ettől a barátság marad, meg nem változik semmi, ami hellyel közzel igaz is, de hát annyira mégsem, mert egy csomó minden változik. És egyáltalán semmi nem lesz ugyanaz, amivel nincs baj, meg is lennénk lőve, jobblábfejbe kétszer, hogyha egyhelyben állna az életünk, de vannak azok a helyzetek, amikor semmi nem ijeszt meg annyira, mint a változás.

Van egy rész a Szex és New Yorkban, mondtam, hogy ez egy nem feminista kompatibilis értekezés lesz, szóval a vége felé, Miranda arról próbálja meggyőzni Carriet, hogy ne utazzon Párizsba a csávójával, ne adja fel a New York-i életét stb... Mire Carrie kifakad, hogy persze bazdmeg, mert ameddig én itt vagyok és szingli vagyok, és írom a cikkeimet, addig olyan mintha nem változna semmi, csak hát közben az van, hogy ti hárman becsávóztatok, szaporodtatok, sokasodtatok, velem meg nem történt semmi, és hát most itt a történés, és nem fogok a ti komfortotok miatt egy helyben állni és várni a kaszást. Jó,hát nem egészen így mondja, de ez a lényeg. Meg én így mondanám, esetleg valahol azt is mondanám, hogy LÓFASZT. Tehát, hogy igen, mindent értek, és végtelen fegyelmezettségemnek köszönhetően tudok automatikusan jófej is lenni, haha, de hogy néha én is azt kívánom, amit Miranda, hogy kicsit álljon a világ velem egyhelyben, ameddig kitalálom, hogy merre van az előre. Hogy nyomjunk egy pause gombot aztán meglátjuk. 

És igen, mikor hazaértem Szentesről, a faszt Ceglédről, vízilabda-vízilabda majdnem mindegy, és az érkezésemet követő örömteli pisilés után arra lettem figyelmes, hogy az a rohadt slozi eldugult, de mire visszaértem a kutyával, már annak is örülhettem, hogy úszik a fürdőszoba, akkor tényleg csak a konyhapadlón ülve zokogtam ( a dugulást addigra elhárítottam, csak a feltörlést halogattam), hogy tényleg a kurva életbe, senkit nem tudok felhívni, hogy segítsen. Senkit a világon. Mármint, anyámékat felhívhattam volna, sőt őket ismerve visszafordultak volna az autópályáról segíteni, de egyszerűen nem tudtam olyan embert hirtelen, akinek telefonálhattam volna, hogy segíts, mert a kutya meg én mindjárt itt fogunk üldögélni álomország kakitengerpartján. Úgyhogy jobb megoldás nem lévén, bevertem egy kis whiskyt, és nekiálltam feltörölni meg agyondomestozoni a fürdőszobát. Három napig ültünk itt a tömény fertőtlenítőszagban, lehet akkor ment el a maradék eszem is. 

Úgyhogy ja, állok itt a tudathasadás aranyküszöbén, ahol az egyik oldalon boldog vagyok és elégedett, hogy a jósorsra érdemesnek tartott barátaim tényleg kezdik megtalálni a jósorsukat, a másik oldalon meg tombolok, hogy nem hiszem el bazdmeg, nem hiszem el, hogy mindjárt mindenki ellovagol a naplementébe, és kurvára nem lesz helyem az életükben a szerelem, a közös lak, meg az ivadékok között. Ja, a barátaim gyerekeit is imádom, ezt még szeretném elmondani. Igen, tudom ez nagy önzőség. És tulajdonképpen annak az érzésnek az igen cirkalmas megfogalmazása, hogy velemvelemvelemvelem foglalkozzál már. Tisztára mint a kutyám,mikor rájön a dilihopp, most nem tudom, hogy ő kezdett rám hasonlítani, vagy én rám. 

A másik, amitől megőrülök, túl a túlboldog barátokon, ó édes Istenem, bocsásd ezt meg nekem, esküszöm igazából nem kívánom a boldogtalanságukat, szóval vigyázz rájuk, meg szeresd őket, nekem meg majd elmúlik az idegbajom. Na, tehát a másik, amivel a saját idegeimre megyek, hogy állok itt valami rémséges ördögi körben, amiben épp utálom saját magamat, és ez úgy nagyjából mindenen meglátszik, és tudom, hogy ezen én tudok, oppardon TUDNÉK változtatni, de megbaszhatom, ha nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Tényleg, hogy? Nincs kedvem öltözködni, nincs kedvem jól kinézni, meggyőződésem, hogy szarul is nézek ki, a hajam, a bőröm, mindenem teljesen őrült állapotban van majd egy hónapja, és nem, nem, nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel, de gondolkodni sincs kedvem rajta, meg kezdeni sincs kedvem vele semmit, miközben iszonyatosan zavar. És jó, megerőszakolom magam reggel, és azért is sminkelek, meg azért is megpróbálok nagyjából emberhez méltón kinézni, de minden sejtemben érzem, hogy ez rettentően hamis. 

Nincs kedvem főzni.

Nem dobódom fel a Lidltől (ez az igazi katasztrófa, ez). 

Nem érdekel a piacozás.

Nincs kedvem elmenni, nincs kedvem itthon lenni, mindent és mindent és mindent unok, és megőrülök magamtól, hogy egy ilyen rémséges mísz picsa lett belőlem, már csak azért fohászkodom elalvás előtt, hogy ez ne tartson örökké, mert ha így maradok, akkor nem lesz odaverős negyvenedik szülinapi buli, de még harmincötödik sem, mert előbb ugrom a Dunába, januárban, egyszál csipkés bugyiban, seggrészegen, minthogy kivárjam a végét ennek a tébolynak. 

És csak arra tudok gondolni, helyesebben abban tudok bízni, hogy ez egy ilyen szakítás utáni állapot csak. Mert, ha ez igaz, akkor lehet, hogy nagyon szar, amiben most vagyok, de akkor legalább nem fogok így maradni, hanem egyszer ezen a szakaszon is túl fogok esni, megint minden rendben lesz, vagy nagyjából rendben. Hogy az az egész sokk, és fájás, amit akkor, augusztus 13-án sebtében lefojtottam betadinos vattával, mert nem engedhettem meg magamnak egy teljes összeroppanást, az szivárog most szép lassan a felszínre, és nem egy gyors breakdownom van, hanem egy hosszú,lassú, mint mikor elönti a belvíz a földeket és meg kell várni, hogy elapadjon. Csak én meg ott rohadok alatta a terméssel együtt. Na, de tényleg az van, hogy ironikus módon ez az egy pozitív forgatókönyv van a fejemben, hogy ez az egész talán tényleg csak a traumám utóhatása, hogy egy feldolgozási fázis, hogy a mély fájdalom, a nagy sírás, az utálkozás, a majdmegdöglikamocsokszemétláda mellett, van egy ilyen is, amikor mindennel, de az ég egy adta világon mindennel bajom van, és mindent és mindenkit, ideértve magamat is utálok. És akkor majd ez is elmúlik.

Vagy nem, és akkor jön a Duna meg a csipkebugyi. 

Hogy ott basszameg a hétfejű sárkány az egészet, ahol van. Megyek iszom valamit. 

Marla 

[labjegyzet]

Az Év Fantasy Könyve 2019-ben

Idén ötödik alkalommal, a közös zsűrizés eredményeként összeállítottunk egy ajánlót az előző évben megjelent és legjobbnak ítélt fantasyregényekből. Ebből a tizenegy könyvből igyekeztünk most kiválasztani az év legerősebb, legfontosabb, leginkább kiemelkedő megjelenését, amelyre még évek múltán is úgy gondolhatunk, mint meghatározó olvasmányra; vagyis azt a regényt kerestük, amelyik méltó az Év Könyve címre.

2019-ben az SFF Vektor zsűrije döntése alapján az Év Könyve:

Moskát Anita: Irha és bőr

„A közvélemény szerint a teremtés hetedik napján Isten megpihent – a húsvéti átváltozásra pedig kipihente magát. Kiroppantotta elgémberedett gerincét, végignézett a világon, és arra gondolt: ezeket a derék állatokat elfelejtettem a képemre teremteni, micsoda igazságtalanság.”

Ha szeretnéd megismerni a kortárs fantasztikus irodalmat, Moskát Anita regényeinél kezdd. Nemcsak azok számára kötelező olvasmány minden könyve, akik úgy gondolják, hogy egy fantasybe kötelezően szükséges kard és sárkány, de azoknak is, akik kételkednek abban, hogy fantasyregényben lehet komoly, érett hanggal és magasirodalmi minőséggel találkozni.

Legújabb történetében, az Irha és bőrben az állatok elkezdenek emberekké változni… ami teljesen átformálja a társadalmat. Az írónő korábbi köteteiből ismerős lehet az egyéni stílus, a komplex témákra érzékeny hangvétel vagy az erős próza, ami ezúttal zavarba ejtően aktuális gondolatokkal társul. Társadalmi kérdésekről, emberségről, kirekesztésről, gyűlöletről és dühről ír: azokról a témákról, amik a mindennapjainkat jellemzik. Három főszereplőjén keresztül mélyre ás, traumákról beszél, lelki sérüléseket fed fel, hogy megmutassa, a „más”, az „idegen” mögött is egy hozzánk hasonló személyiség rejlik.

Az Irha és bőr nem mindennapi olvasmány; olyan regény, ami az olvasás után még nagyon sokáig ott fog motoszkálni a fejünkben.

Kiadta: GABO Könyvkiadó, puhatáblás, 608 oldal

Naná, hogy elolvasod. Ha szereted a fantasyt és figyeled az új megjelenéseket, ha jön szembe ajánlás róla, ha pittyegni kezd a mentális radarod Moskát Anita-regények közelében vagy ha megnézed a fülszöveget, úgysem hagyod ott. Ha elkezded, alighanem egy levegővel be is fejezed, mert nemigen találni benne olyan nyugvópontot, ahol félre lehet tenni, levegőt venni vagy visszalapogatni a felborzolódott idegszálakat.

Aztán – hogy véget ért, anélkül, hogy túl sok minden befejeződött volna – nem hagy békén.

Az Év Science Fiction Könyveiről pedig itt írtunk.

Forrás: https://sffvektor.hu/

#Moskát Anita #Az Év Fantasy Könyve #Irha és bőr

[pilleponty]

Éééés, elértünk a pontra, ahol már nincs kész a következő fejezet. Szóval... írom, amikor lesz időm és kedvem. A záróvizsga egyre közelebbi pillanatát tekintve, valószínűleg kitolom januárra azt a maradék három fejezetet, ami még hátravan.

#Vörös Sárkány #írások #saját írás #regény

[fuvonjaras]

Ma három hete hogy üres vagyok

Odvas fának èrzem magam.

Olyannak amelybe rövid idő alatt mèhek költöznek.

Minden porcikám üveg amely az èrzelmek csöppnyi kis jelètől is darabokra hullik

A fűben fekszem. Az èg csillagos. Hideg van. 12fok.

Kezemmel eloltok nèhány csillagot. Elalszik az összes. Egyedül maradok.

Sárkányokra, medvèkre, pszichopatákra ès rád is gondolok.

3óra 14perc

Sem sárkány sem medve sem te

Csak egy pszichopata aki amúgy èn is lehetnèk de ahhoz túl emocionális lèny vagyok

Pedig mindig is szerettem volna látni a híres sárkányt a mesèkből akit mindig annyira sajnáltam mert levágták mind a hèt fejèt.

De se sárkány, se medve, se te.

4 óra van.

Újra megjelentek a csillagok.

Kezemmel próbálom megèrinteni de remènytelen -eset vagyok-

A csillagok

Azok a sunyi kis csillagok meg kinevetnek

Tudják hogy nem jössz

Remèmytelenül várakozhatok

Tovább amíg a nap első sugarai el nem kergetik a szemtelen kis csillagokat.

Már nem tudom hány óra van.

A nap intèsère felülök ès látom

Mindvègig mellettem feküdtèl

A fűben

Azóta is folyamatosan üresnek èrzem magam.

Azóta is velem vagy, veled vagyok.

[zokogomajom]

Hóreb 4 állata

Egy érdekes és mélyreható leírás arról a negyven napról, amit Jézus megkeresztelése után a pusztában tölt.  Jézus a pusztában rajzolt egy nagy kört maga köré és két átlóval négy cikkre osztotta ezt a kört, majd az egyikbe leült és meditált. Az történt ez alatt a negyven nap alatt, hogy sorra megjelentek azok a gonosz erők, amiket Graves a sötétség hatalmának nevez, akik támadják az emberi létet és rossz irányba próbálják fordítani. Tíz napig nyugalom volt, Jézus meditált. A 11-ik napon, amikor felkelt a nap, a napból egy oroszlán ugrott le a négy cikkelybe osztott körbe és vad haraggal nekitámad Jézusnak. A cikkely beszorította, nem tudott Jézushoz hozzáérni és tíz napig Jézus szembe nézett ezzel az őrjöngő oroszlánnal és felismerte, hogy ez a harag oroszlánja. A harag az első olyan gonosz erő, ami tönkreteszi az emberi létet. A tízedik nap elteltével az oroszlán megnyugszik és Jézus úrrá lesz fölötte. A következő hajnalon egy sárkány ugrik le a felkelő napból egy másik körcikkelybe, őrjöng, és Jézus felismeri, hogy ez a hatalomvágynak a sárkánya. Ez a második gonosz erő, ami az emberi létet veszélyezteti. Tíz nap elteltével a sárkány is megnyugszik, Jézus legyőzte. Következő nap egy kecskebak ugrik be a harmadik körcikkelybe, Jézus felismeri, hogy ez a kéjvágynak, a testiségnek a kecskebakja és ezt is megszelídíti. Tíz nap után Jézus kilép a körből és az oroszlán, a sárkány és a kecskebak engedelmesen követik. De amikor kezd eltávolodni a körtől, Jézus visszanéz váratlanul és akkor veszi észre, hogy egész idő alatt a negyedik körcikkelybe egy hófehér bika feküdt a lábánál és ő nem vette észre. El volt foglalva a másik három állattal. Jézus megdöbben és felismeri, hogy ez a hófehér bika a siettetés fehér bikája. Ez a negyedik gonosz erő, ami tönkreteszi az emberi létet. A siettetés!

#jézus #isten #történet #zokogomajom #élet #sors #bátorság #zene #magyar #sztori #tanulás #kép

[istenhoztanightvaleben]

32. rész – Sárga helikopterek

[Az epizódot itt lehet meghallgatni/letölteni, a “Direct download” feliratú linken.]

Egy magányos szív. Egy kóbor tekintet. Egy üres gyomor. Egy váll, amin sírhatunk. Ez tesz minket azokká, akik vagyunk.

Isten hozta Night Vale-ben!

Szomorú híreink vannak, Hallgatók.

Josie néni azt mondja, az angyalok akik mindeddig vele éltek, segédkeztek neki a ház körül, és védelmezték őt minden gonosztól, eltűntek. Két okból is nehéz megmondani, mennyire szomorú hírek ezek valójában: egyrészt mert angyalok nem léteznek, másrészt pedig mert nem szabad tudnunk a létezésükről és hatalmi struktúrájukról.

Josie a hétvégén telefonált, és beszélt gyakornokunkkal, Vithyával. Azt mondta, az angyalok gyakran hagyják őt magára néhány órára vagy napra, de eddig még sosem mentek el három teljes hétre. Úgy véli, fontos háborút vívnak valahol a jóért, de ugyanakkor aggódik, hogy talán felbosszantotta őket valamivel, vagy unatkoztak nála.

„Az angyalok nagyon könnyen elunják magukat.” – magyarázta Josie. – „Ami furcsa, mivel örökkön való lények, és az örök élet sok unalmas napot foglal magában.”

Vithya közölte Josie-val, hogy angyalok nem léteznek, és nem szabad ilyesmiket tudnunk róluk. De ettől Vithya csak elsírta magát, mert ha angyalokról beszél valaki, akit az angyalok titokban kiválasztottak különleges angyali céljaikra, az elsírja magát.

Ami azt illeti, Vithya egész reggel zokogott. Folyton kérdezgetem tőle, hogy jól van-e, de mindig csak azt válaszolja „Angyalok nem léteznek”, aztán a karjába temeti sírástól felpuffadt arcát, és elrohan.

Drága Hallgatók, úgy tűnik, hogy az angyalok, amennyiben valódiak (márpedig nem azok), elhagyták Night Vale-t, nekünk pedig nem szabad tudnunk róla. Szóval… felejtsék el, hogy bármit is mondtam.

A Night Vale-i Egészségügyi Tanács szeretné tudni, egészséges-e az Ön szíve? Mennyire egészséges az Ön szíve? Megnézte már valaha? Az orvosok ajánlása szerint évente legalább egyszer meg kellene vizsgálnunk a szívünket. Egyszerűen válassza le a bőrét a mellkasáról, és nyissa fel a bordáit! (Egy jótanács: ha nincs kéznél csontfűrész, bármilyen fertőtlenített elektromos fűrész megteszi, ami akad otthon a sufniban.)

Közvetlenül a bordái mögött, egy kicsit balra található egy krumplialakú izomcsomó, tele szalmával, meg esetleg némi rovarral. Az az Ön szíve! Vegye ki, és varrja össze a mellkasát! A szívet meleg vízzel megmossuk, papírtörlővel szárazra töröljük, majd egy belisztezett felületen laposra nyújtjuk. Serpenyőben mindkét oldalát megpirítjuk, majd azonnal elfogyasztjuk.

Ne feledje: az egészséges szív az egészséges élet titka!

Közösségi egészségtippjeinket hallották.

Hölgyeim és Uraim, számos bejelentést kaptunk városunk felett cirkáló sárga helikopterekről. Mindannyian jól ismerjük a Világkormány fekete helikoptereit, a Titkosrendőrség kék helikoptereit, és a lecsapó ragadozómadarak képével díszített helikoptereket, melyek néhány hónapja elrabolták Night Vale összes gyermekét. Ez utóbbiakról még mindig nem tudjuk, micsodák pontosan. De sértetlenül visszahozták az összes gyermeket, akik azóta ráadásul sokkal jobban is viselkednek, szóval ugyanolyan biztonságosnak ítéltük őket, mint az összes többi helikoptert. De ezek az új sárga helikopterek… ezekről senki nem tud biztosat.

Hármas, vagy még nagyobb csoportokban lebegnek percekig egyhelyben, mielőtt továbbállnak. A Városi Tanács azt nyilatkozta, a helikopterek a vendégeink, és ennek megfelelően kell bánnunk velük. De azt is hozzátették, hogy pontosabban mondva a helikopterek hívatlan vendégek, és ennek megfelelően félelemmel, gyűlölettel és féktelen pánikkal kell bánnunk velük.

Ha további információik vannak a sárga helikopterekről, tartsák meg maguknak! Nem kérdéses, hogy minden mozdulatunkat, minden kiejtett mondatunkat hallják. Maradjanak hát csendben, és maradjanak otthon! Máris tudják...

Térjünk át a sporthírekere!

Miután ezen a hétvégén zsinórban már a második mérkőzésüket vesztették el, a Night Vale-i Középiskola futballcsapatának edzője, Nazr al-Mujaheed aggodalmának adott hangot hátvédjük, Michael Sandero gyenge teljesítményével kapcsolatban.

A tavalyi szezonban a Skorpiók megnyerték a bajnokságot Sandero vezetésének és több villámcsapás útján szerzett különleges képességeinek köszönhetően. Az egyik ilyen különlegesség Sandero második feje volt, melynek segítségével sokkal jobban látta, merre mozognak a középhátvédek, és pontosabban fel tudta mérni a pálya lefedettségét.

De a két szezon közt Sandero egyik fejét műtéti úton eltávolíttatták, a megmaradt feje pedig csak oroszul beszél. Dühös rajongók vélekedése szerint mivel Sandero már egyáltalán nem hasonlít eredeti önmagára, és sem angolul, sem spanyolul nem beszél, csapattársaihoz fűződő viszonya megromolhatott.

A kérdésre, hogy Sandero elveszítette-e csapattársai megbecsülését, al-Mujaheed edző azt válaszolta, „A mi fiaink együtt játszanak. A mi fiaink jó meccseket játszanak. Szeretnénk…” – és itt megállt egy percre, nyilvánvalóan zaklatottan, amiért sztár hátvédje az edzők megkérdezése nélkül feküdt kés alá két szezon közt. – „Jó futballos fiúk akarunk lenni.” – zárta gondolatait.

Az edző ezután benyúlt a szájába és elkezdte ujjaival kifelé húzni a nyelvét, lassan, lassan, megállás nélkül. Csak húzta kifelé látszólag végtelen nyelvét, közben végig a riportereket bámulva. Mire vagy fél méter hosszúra kihúzta, az utolsó tudósító is elhagyta a helyiséget, szemmel láthatóan zaklatott állapotban.

Az edző továbbra is csendesen, tágra nyílt szemekkel üldögélt irodájában, és egyre csak húzta kifelé hatalmas nyelvét.

Larry Leroy a város széléről azt mondja, ma reggel meglátogatta őt egy drapp kabátos, szarvasbőr bőröndös férfi. Larry elmondása szerint a férfi odament a farmjához, és megkérdezte tőle, mennyi napfényt kapott mostanában.

„Megmondtam neki, hogy John Peters – tudja, a farmer? Az ő képzeletbeli kukoricája nagyon jó termést hozott az idén, és a napnak úgy tűnik, semmi baja.” – mondta Larry. – „Bár vannak napok, amikor fel sem kel, máskor meg iszonyú hangos napfelkelténk van.”

Larry még hozzátette, hogy elég fura dolog megkérdezni valakitől, mennyi napfényt kapott, mivel a nap minden nap feljön, azt a két-három naptalan napot leszámítva a múlt hétről.

Larry azt mondta, azért egész kedves pasas volt, és Emmettnek hívták. Larry hozzátette, nem emlékszik pontosan, hogy nézett ki Everett, sem arra, hogy mi volt a vezetékneve.

Mikor megkérdezték tőle, ki az az Everett, Larry azt válaszolta „Hát a drapp kabátos pasas!”

Mikor emlékeztették, hogy az imént még azt mondta, a férfi neve Emmett volt, Larry azt válaszolta „Igen, Ernest! Ezt mondtam. Ne szakíts félbe, fiacskám!”

Majd kiütötte tudósítónk kezéből a magnót, mely a következő hangos puffanást rögzítette:

[hangos puffanás]

Larry elmondása szerint miután a férfi elhagyta az otthonát, egy sötét fekete csíkot pillantott meg az égen, mely Josie néni háza közelében ért földet, az Autólerakat környékén. Úgy véli, a dolognak köze lehet „azokhoz a fura, magas barátaihoz, akik össze-vissza röpködnek, és hangosan trombitálnak, és nem képesek abbahagyni a vigyorgást.”

A kérdésre, hogy az angyalokra céloz-e, Larry csak azt felelte, „Ne szakíts félbe, fiacskám!”, majd zokogásban tört ki.

„Angyalok nem léteznek!” – hüppögte Larry érthetetlen könnyeivel küszködve.

Közszolgálati tevékenységünk részeként itt, a Night Vale-i Közösségi Rádión most ismét rövid nyilatkozatot hallhatnak egyik polgármester-jelöltünktől. Hiram McDaniels következik:

[Arany fej]: Üdv. Hiram McDaniels vagyok. Ellenfelemtől sok mindent hallhattak arról, milyen szép, mégis szomorú az éjszakai ég, és milyen fontos illat a zsálya. Azt is hallhatták, hogy én konkrétan egy ötfejű sárkány vagyok. Ez mind így igaz.

De talán nem hallották, hogy én konkrétan egy ötfejű sárkány vagyok, akit érdekel a város sorsa.

Ez a kampányszlogenem is: „Konkrétan egy ötfejű sárkány vagyok. Kit érdekel?”

Talán nem hallották, hogy engem érdekelnek a kisvállalkozók. Talán nem hallották, hogy engem érdekel a gyermekeink jövője. Talán nem hallották, hogy engem érdekel a kisvállalkozó gyermekeink jövője. Hallottak már ilyet az Arctalan Idős Hölgytől, aki titokban az otthonukban él? Hát persze, hogy nem. Ami azt illeti, semmit sem kellene hallaniuk, amit mond. Ugyanis nincs szája. Nekem öt is van.

Talán nem hallották, hogy…

[Zöld fej]: Halljátok szörnyű szárnyaim suhogását?! Érzitek, ahogy lángok nyaldossák sajátotoknak hitt életetek sarkait?!

[Arany fej]: Elnézést, a zöld fejem kissé elragadtatta magát. Mind emberből vagyunk. Kivéve engem, én konkrétan egy ötfejű sárkány vagyok. Talán még nem hallottak az új tervemről, hogy kibővítsük közpark-rendszerünket, és több ifjúsági sportprogramot szervezzünk.

[Lila fej]: És soha nem is fogják hallani! Titok! Titkos helyen van eltemetve!

[Arany fej]: Jól mondod, Lila fej!

Szóval szavazzanak rám, Hiram McDanielsre! Az Arctalan Idős Hölgy, aki titokban az otthonukban él, csak egy szokásos tipikus politikus. És még szája sincs, ami elég bizarr.

[Zöld fej]: Még a legszaporább szív is megdermed, amint áhítattal és iszonyattal tekint az égre!! Egy hirtelen lángnyelv, és minden meg van bocsátva!! A lángok gyengéd érintése mindent meg nem történtté tesz!!

[Arany fej]: Hiram McDaniels. – Amiről nem hallottak, nem árthat Önöknek.

Hallgatók, Josie nénitől kaptuk a hírt, mely szerint féltucat sárga helikopter köröz jelenleg a háza felett. Azt mondja, nem kap napfényt. Azt mondja, minden órája szerint fényes nappalnak kellene lennie, mégsem kap napfényt.

És valóban, megnéztem az itteni órákat (köztük a karórát is, amit Carlostól kaptam az egyhónapos évfordulónkra, és amiről azt mondta, Night Vale egyetlen valódi órája), és tényleg a nap kellős közepe van. Még csak pár perce vagyok adásban, és mikor jöttem a stúdióba még egészen biztosan sütött a nap. Egyetlen felhő sem volt az égen.

Josie azt is mondta, hogy a régi színházi látcsöve segítségével közelebbről is megnézte a helikoptereket.

Csak egy megjegyzés fiatalabb Hallgatóinknak: Josie sok-sok éven át volt a Night Vale-i Operaház igazgatója, mielőtt a 90-es évek elején be kellett zárni, miután egy óriási kiskutya-invázió tönkretette az épületet.

Josie elmondása szerint a helikopterek oldalán egy nagy, háromszög alakú logó van, narancssárga S betűvel a közepén. Nem tudja, mit jelent mindez, de úgy véli, a házát körülvevő sötétség az angyalok utolsó kísérlete, hogy megvédjék őt. Akárhová is mentek, hátrahagyták ezt a védelmező árnyékot, ami kint tartja a helikoptereket és más sötét erőket.

Emlékeztettem rá, hogy angyalok nem léteznek, ő pedig, mintha félbe sem szakítottam volna, azt felelte, ha ő elesik, oda a város is.

Ezután hosszú szünet állt be, majd Josie azt mondta: „Már sosem megyünk bowlingozni, Cecil. Mi történt?”

„Nem tudom.” – töprengtem. – „Volt az az apró földalatti hadsereg a bowlingpálya alatt, akik hadat üzentek nekünk, és megsebesítették a barátomat… Ja, és új barátom van. Figyelj, tényleg össze kellene hívnunk a csapatot, és lemenni a következő ligaestre, mint a régi szép időkben!”

„Az igazán jó lenne, Cecil.” – mondta.

De aztán beszéde lelassult, és hűvössé vált, mintha idegenek lennénk, akik rossz számot hívtak. „Attól tartok, visszatért a napfény.”

Aztán megszakadt a hívás.

Hallgatók, nem tudom, mi történik, és kihez tartoznak ezek a helikopterek, de azt tudom, hogy meg kell védenünk a városunkat, Night Vale! Meg kell védenünk minden kívülállótól, legyenek azok akár repülő gépek, akár apró háborúskodó népek, akár a Hűségesküt nem elég lelkesen szavaló szomszédaink.

Remélem Josie biztonságban van. Remélem Önök is biztonságban vannak. Remélem, mind megérjük a holnapi napfelkeltét… vagy a napot, amikor a nap legközelebb felkel.

Addig is lássuk az időjárást!

Hallgatók, híreket kaptam Vithyáról, aki elment a belvárosi Nyilvántartási Hivatalba. Azt mondja, több Emmettet, Everettet és Ernestet is talált, de volt egy bizonyos akta, ami valahogy kilógott a többi közül, ezért azt az aktát lemásolta, a másolatot berakta a hátizsákjába, majd kisétált az utcára, készen arra, hogy megkezdje a drapp kabátos férfi kiléte utáni nyomozását.

De ekkor szemtanúk szerint Vithyát mintha csak egy erős széllökés kapta volna fel. Kissé elemelkedett a földtől. A szemtanúk egyöntetűen úgy látták, mintha megnyúlt volna. Mély feketén kezdett világítani, sötéten lüktető aura vette körül.

És harsány trombiták és szomorkás csellók, és még egy kürt tompa, kísérteties hangjától is kísérve Vithya a mennybe ment.

Vithya családjának csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyszerű gyakornok volt, és bár angyalok nem léteznek, biztosak lehetünk benne, hogy jobb helyre került – akármi is légyen az a hely. Valami sokkal jobbá vált – akármi is légyen az a valami. Tudják, hogy a lányuk nem hiába halt meg, és talán (tekintve a létezés makacs voltát) egyáltalán nem is halt meg. Mivel igen csak vitatható, él-e valójában bárki is egyáltalán.

A szemtanúk abban egyetértettek, hogy Vithya többé nem létezik, és semmit sem szabad tudnunk róla.

„Nagyon szép látvány volt.” – mondta egyikük.

„A mennybe menetele leírhatatlanul szép volt.” – mondta egy másik.

„De ezzel valahol mégis leírtad.” – mondta egy fedora kalapos szemtanú. – „Mikor azt mondod valamire, hogy leírhatatlan, az egyfajta apoteózis, paralepszis, ha úgy tetszik, ami magában hordozza a tárgy leírását a le-nem-írásán keresztül.” – folytatta. – „Ezen kívül a ’leírhatatlan’ szó magában hordoz bizonyos univerzális konnotációkat, és maga is leíró szó. Gyere, elmagyarázom…”

De a többi szemtanú lassan arrébb húzódott a férfi mellől, és már nem hallották, amit mond. Nem szóltak egymáshoz. Kört alkottak, osztozva a közös tudatban, hogy mind láttak valamit, amit sosem lett volna szabad látniuk. Egymás szemébe néztek, egyszerre vettek levegőt, udvariasan, bizalmasan, cinkosan mosolyogtak, míg végül egyikük – sőt, mindegyikük egyszerre, de egymástól függetlenül úgy döntött, a pillanat tovaszállt, és elváltak egymástól. Valószínűleg sosem találkoznak többé, és ha mégis, az ismeretlen járókelőkként lesz.

De még mielőtt elmentek volna, a szemtanúk elmondása szerint néhány alacsonyan szálló helikopterből narancssárga szórólapok kezdtek hullani az utcákra. A szórólapokon az áll:

StrexCorp Szinergiai Rt. Nézz körül: Strex Nézz magadba: Strex Menj aludni: Strex Higgy egy mosolygó istenben: StrexCorp Ez MINDEN.

[zavarban] Ó jaj… jaj, ne… Drága Hallgatók, tartozunk egy bocsánatkéréssel. Azok a helikopterek teljesen… biztonságosak! Még a biztonságosnál is biztonságosabbak! Sőt, mint kiderült a StrexCorp nemrég megvásárolta kicsiny rádióállomásunkat a rejtélyes, láthatatlan erőktől, amelyek évszázadokkal ezelőtt alapították azt. Nos, nagyon örülök, hogy Josie-val minden rendben lesz, és hogy a StrexCorp megérkezett Night Vale-be.

Nyugtassa meg Önöket a tudat, Hallgatók, hogy ez az egész csak egy egyszerű félreértés volt. De most már mindent értünk, ami történik, és többé semmit sem értünk félre. Teljes biztonságban vagyunk.

Maradjanak velünk lassú, folyamatos csöpögés időnként sikolyokkal tarkított hangjára!

Jó éjt, Night Vale! Jó éjszakát!

A nap közmondása: Kövek és botok eltörhetik a csontot, de szavakkal a fájdalom leírhatatlan.

Megjegyzés: Hiram McDaniels hangja Jackson Publick.

#Welcome to Night Vale #translation #hungarian #magyar #32. rész #Sárga helikopterek #Yellow Helicopters #Isten Hozta Night Vale-ben