#új társaság

[hagyjalmarafaszba]

Amikor egy teljesen idegen társaság, jobban odafigyel rád mint a barátaid. Apropó, a barátaid..akik azt sem tudod hol vannak éppen xd

#tarsasag #legjobb érzés #új társaság #újrakezdés #legjobb barát #koszonom #sokat jelent

[orsiisworld]

Akkor most hogy is van ez?

Egy új társaság

Ha sokat telefonozol, bunkó vagy

Ha csak nézelődsz és hallgatsz, szégyenlős vagy

Ha sokat beszélsz és nem félsz megtenni dolgokat, akkor nagyon felszabadult vagy

Hol az arany közép út akkor?

#pillanat #gondolatok #èrzèsek #boldogság #magyar #minden #szeretet #szövegek #tumblr #apró örömök #társaság #társ #barátok #barátság #új #nem tudom #helyes #élni #élet #miért #emlékek #emlékezés #múlt #jelen #jövő #emberek #elfogadás #elfogadni #nevetés

[fovarosiblog]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)

[nyeznajka]

No hát ismét ott tartok, hogy jó eséllyel kirúgnak, hacsak nem változtatok rendesen, vagy még inkább keresni fogok valami másik állást persze, csak még fogalmam sincs, hogy mit.

Közben szépen átgondoltam, és asszem idáig szinte az összes állásomból kirúgtak. Na nézzük csak.

Kis magyar informatikai kft, apám ismerőse a vezetője, apám miatt felvettek. Pár év után látták, hogy nem vagyok lelkes és kezdeményező (mint apám), így ugyan nem rúgtak ki, de nagyon szívesen egy ügyfelüknek átadtak, ott dolgozzak tovább.

Utazási szektorban működő multi, itt asszem 2 évet húztam, aztán kirúgtak. Volt egy olyan indok, hogy miért járok teljes feketében, az nem egészséges lélekre vall, és hát mitagadás. De inkább itt is az volt a baj, hogy hát nem voltam lelkes, stb.

Biztosító társaság, itt olyan 3-4 évet voltam, és innen nem akartak egyedül kirúgni, én akartam jobban fizető állást.

Mezőgazdasági cég, a két hónap próbaidő végén viszlát, nem voltam elég jó.

Magyar informatikai kkv, amit aztán megvett pár év múlva a német nagy cég. Mint sokkal később kiderült, a vezető mérnök nem akarta volna, hogy a próbaidő után felvegyenek, de a többiek meggyőzték. Itt 7 évet is elvoltam, de a végére már fenyegettek a kirúgással, mert nem körültekintően és lelkesen dolgoztam, ezt megelőzendő találtam új állást.

Bank, talán itt voltam a legtovább állásban. De itt is volt egy pont pár év után, hogy létszámleépítés miatt vajon kit küldenek el, hát már tudtam akkor, hogy az én leszek, mert nem vagyok lelkes és érdeklődő. De valami kurva nagy mázlival átraktak egy jelentősen kevesebb tudást és kihívást jelentő pozícióba, és ennek ellenére megmaradt az amúgy tök király fizetésem. Ekkor jött életem talán legszebb időszaka, 3 év, tök sok pénz, tök kevés és nem nehéz munka. De ekkor találta ki a volt feleségem, hogy németbe költözik a gyerekkel.

Itt kurvára nem találtam IT állást olyan A2-es szintű némettudással, nem csoda ám ez, így a Ravensburger gyárban pakoltam dobozokat 3 hónapig. Aztán jött egy 2 hetes üveglap szabászat, ott nem várták meg a próbaidő végét, aztán egy keserves, 3 műszakos állás 3 hónap a fúrószár gyárban.

Aztán a Hymer felvett, bár ott sem javasolt a műszakvezető. Nem a csavarkulcs volt a jelem az oviban. A lakókocsi összeszerelés például kurvára nem nekem való munka volt, néhány különböző részén dolgoztam, volt amit nagyon utáltam, volt ami elég nyugis és kényelmes volt, de mint kölcsönmunkaerőt végül nem vettek fel rendes alkalmazottként, mert biztos kitaláljátok, hogy miért.

Most vagyok 2 és fél éve a kis informatikai cégnél, ahol nem tudták nem észrevenni, hogy nem vagyok lelkes és érdeklődő.

miafasztcsináljakmostvajon

[sztivan]

új kedvencem a magyar közbeszédből, ahogy emberek azon vitatkoznak, tartozik-e az országnak valaki, aki iszonyú gyorsan tud úszni

és most nem azt a részét akarom ennek kihozni, hogy kellenek-e ennek az országnak zseniális élsportolók, hogy mi az egészséges egyensúly a tömegsport és az elit támogatása között, vagy hogy egy korszakos zsenit nézve a tévében miért hisszük magunkat sportnemzetnek, amikor a magyar felnőttek majdnem kétharmada semmit nem sportol szabadidejében, és pláne nem azt, hogy mi az állami pénz szerepe mindebben, ezek most nagyon-nagyon messzire vinnének

hanem az a megdöbbentő számomra, hogy olyanok, akik benne vannak az élsport világában, most kővé dermednek, amiért valaki bemondja azt, hogy neki ehhez nincs kedve, mentálisan nem bírja, fejben nem tart ott, hogy csinálja

és úgy tesznek, mint ha annyit kellene mondani neki, hogy fiam, gyere csak vissza, és neked csak le kell úsznod azt a napi kétszer hat kilométert, és ettől meg is oldódik minden. úgy értem, nekik mégiscsak az a munkájuk, hogy találják ki, adott alaphelyzetből hogyan lehet kihozni a legtöbbet, és ebbe most totálisan belebuknak. ha bármelyik olimpikon úszó most eltörné a bokáját, egész biztosan már másnap ott lenne az edzője füzetében egy részletes edzésterv arról, hogy hogyan lehet visszahozni a csúcsszintre az olimpiáig, most meg valakinek a lelke-feje nincs jól, és akkor bénán makog az egész társaság, hogy hát de emberelje már meg magát

és én teljesen értem, hogy kommentelő átlagjóskának elképzelése sincsen arról, hogy szerencsétlen gyereket mivel lehetne rávenni arra, hogy húzzon le az uszodába reggel hatra kínozni magát, én sem tudom, de akik meg benne vannak a szakmában, azok meg most dolgozzanak meg a pénzükért, és találják ki, mit lehet máshogy csinálni. itt buknak meg ők, ha ezt a helyzetet ezzel a bénázással így hagyják - nem az úszó, hanem a közeg

jó, hogy hozzá nem teszik, hogy Rózsa Norbert is ki tudta várni az öngyilkossági kísérletével a visszavonulását

[csacskamacskamocska]

Összejövetelek

Annyi ellentmondás van bennem a társasági eseményekkel kapcsolatban, hogy az biztos elég lenne egy pszichológiai tanulmányra. Mondjam az igazságot? Ha a legeslegeslegmélyebb vágyamra lenne bárki kiváncsi, akkor az az lenne, hogy legyek a pasimmal, csináljunk valami kaját amivel aztán nem kell babrálni, csak rájárni, társasjátékozzunk, igyunk, röhögjünk nagyokat, ha van kedvünk, sétáljunk egyet a megbolondult városban, legyünk együtt. Ha van kedvünk és meg vagyunk hívva, akkor mehetünk bárhova azzal a kitétellel, hogy nem muszáj ottmaradni, bármikor hazatérhetünk, hogy a fentiekkel folytassuk az estét. Szerintem amúgy ezt bármelyik este meg lehet csinálni, nem kötődik a szilveszterhez. Vagy utazzunk el nagyon máshova megnézni, hogy máshol milyen a szilveszter. A lényege az, hogy nekem ezerszer jobb, komfortosabb egy együtt töltött nap vagy este, mint bármilyen társasági esemény. Az együtt töltött az együtt töltött, és nem egymás mellett, hogy mindketten a tumblit tologatjuk és más emberekkel beszélgetünk... :( Vagyis, akár még ez is lehet, ha közben egymás mellett ülünk és arról beszélünk, hogy ki mit olvas éppen és ki miért fasz :D és közben iszunk, röhögünk és valójában együtt vagyunk és belekeverjük bármikor a fentieket.

Utálom a mindenféle összejöveteleket amikre meghívnak. Nem akarok idegenekkel beszélgetni, mert 100-ból egy, aki felkelti az érdeklődésemet, viszont a legtöbb ember csak beszél és beszél, a nélkül, hogy megkérdezné a másik embert, hogy ő hogyan gondol valamit. Csak kiterjesztik magukat. Csak dominálni akarnak, hogy érezzék, hogy élnek. Okoskodnak, véleményeznek, kioktatnak, kritizálnak. Ritkán viccesek. Viszont tapadósak. Ha valakivel szóbaállok, nagy esélye van, hogy egész este vele kell beszélgetnem. Tud szórakoztató lenni, az is, aki magáról beszél, ha felvállalja a gyengeségeit, bénaságait, ha a sztorik nem önfényezésből állnak. És akkor is jók a kiááradó emberek, amikor információt adnak át. Itt jártunk, ott jártunk, ilyen meg olyan érdekességeket láttunk és tapasztaltunk. Lelkesedés, pozitívizmus, ezek húzzák felfelé a többieket is.

Nem gondolom, hogy egészséges az, ahogy én ezzel kapcsolatban érzek. A kényszer, hogy szervezzek és közben az idegenkedés, hogy részt vegyek rendezvényeken. Iszonyatosan magányosnak tudom érezni magam emberek között. Iszonyatosan! Lazának kéne lenni, szarni az egészre, odamenni és faszságokat beszélni. Akár szándékosan. (bár ez nem tisztességes, szóval sosem csinálnék ilyet)

Szeretem a barátaimat. Szeretek velük lenni. Szeretek velük beszélgetni. De egy percig sem gondolom, hogy a különféle barátaimat össze lehet ereszteni, és ők jó társaság lesznek együtt és kedvelni fogják egymást. Sőt, biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem. Szeretem, hogy sikerült kialakítani egy olyan kis csapatot, ahol az ember lelazulhat és mindenféle kényszer és védekezés nélkül lehet jelen. Szeretem óvatosan építgetni ezt a csapatot, 1-1 új embert behívva, akit a csapat szépen magábaolvaszt, megismer. Bár most a szilveszte az aktuális program, de amúgy ez az egész bármikor bármilyen időben igaz. Többnyire kiver a víz a társasági összejövetelektől, de közben tudom, hogy ezeket tudatosan építeni kell mert az emberek nagybbik része tök béna ebben, és végül mind egyedül maradunk. Mármint úgy tényleg egyedül.

Az egyik leginkább társasági emberként ismert barátom azzal hívott fel, hogy két baszom rendezvényre kaptak meghívást, de ők inkább hozzám jönnének, úgy döntöttek. Mert nálam elereszthetik magukat. Szóval, ez egy kikötő, én meg a kikötőmester. De más kikötőkben valahogy idegenül mozgok.

#összejövetelek #társasági programok #kényszerek #szorogások #vágyak #félelmek #kapcsolatok #barátok #12-22

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 13: King Kong, a nagybácsi

PSG Ogli és a kis csapata elugrik enni egy jót a Türkizbe, az előző részben megismert Amir éttermébe.

A férfi üdvözli a Guglit (Olivért), King Kongot (Papaszítát) és az új srácot, akinek még nincs neve.

A tulaj elnevezi Djangonak, mert kiskorában őt is így hívták. Megjegyzi milyen jóképű a srác. Elindul a továbbképzés. Legközelebb elegánsabban kell öltöznie az újoncnak, hogy pacek legyen.

Amir prezentálja a PSG Ogli nevével kirakott óriás pitát. Azt mondja az új gyereknek, hogy ha híres lesz, ő is kap egy ilyet.

Papaszíta megint azon gondolkodik megéri-e az a havi ötmilla ezért.

Elkezdik tömni a majmot, meg a gorillát. Olivér vázolja az új fiúnak, hogy mi a terv. Befogja mutatni a legkomolyabb embereknek, illetve elviszi fodrászhoz és edzőterembe is. Papaszíta megjegyzi, hogy nála erősebb nem lehet.

Kell egy instagram név is a srácnak: psgamir6ofisöl

Ezután a társaság mottóit tanítják meg a fiúnak. Három is van: Kis pénz, kis foci Kedvességem határtalan Minden középszerű

Amir szerint fontos, hogy a társadalom fele pozitívan vélekedjen egy influenszerről és hogy példaképpé váljon. Olivér hozzáteszi, hogy annak idején ezt a leckét ő is megkapta a férfitől, mert bűnözőkkel fényképezkedett és kapott érte egy lebaszást.

Báránybordát és egyéb húsokat hoznak a társaságnak. Úgy néz ki Amir mégsem lett vegetariánus.

Olivér lefényképezteti a tálat az újonccal és mondja neki, hogy ezt fel kell tolni instára. Lássák az emberek milyen jól élnek.

Amir szerint Ogli nagyon jól öltözködik és segíthetne a fiúnak új ruhákat választani.

Végül érkezik a desszert. Készülnek a képek és videók instára, ahogy tanulta Django.

Az ebéd után PSG Ogli és Papaszíta visszaszerzi Szimbát. Következő lépésben meg Olivér visszahódítja Vikit.

A lány örül a fiúnak és a kutyának is, mert hiányoztak neki. Azért megkérdezi honnan tudta, hogy itt van éppen. Ogli beismeri, hogy kamu profilról stalkolta instán.

Papaszíta szól a fiú érdekében pár jó szót és a lány beadja a derekát.

Meglepetéssel készült Olivér: elviszi Vikit léghajózni.

Egy hatalmas csokor rózsával is kedveskedik a lánynak. Állítása szerint az összes rózsát felvásárolta a boltban. A csomagolással laza húsz percet küzd, de a Viki így is örül neki.

Megkérdezi Olivért hány szál rózsa van a csokorban, de a fiú nem tud számolni.

Emelkednek és kiderül, hogy Ogli nagyon fél a magasságtól. Recsegni kezd valami a léghajón, ami nem segít a hangulaton.

Papaszíta Szimbával figyeli az eseményeket.

Nagyon idegesen száll ki a léghajóból Olivér. A lány szerint szép kis férfi, mert majdnem elsírta magát fent.

A nagy izgalmak után Olivér parfümöt akar venni az ország legkomolyabb parfümériájában. A fiú Papaszítát arról faggatja, milyen illatokat szeret, mert érdekli a világa. King Kong a fűszereseket kedveli.

Nem csak shoppingolni hozta magával a testőrt, hanem azért is, mert komoly dolgokról akart beszélni. Bár alkalmazottakhoz nem szokott közel kerülni, de nagyon megkedvelte a férfit és a nagybátyjának tekinti. Papaszíta megtisztelve érzi magát. Reméljük ez nem azt jelenti, hogy már nem kap fizetést.

Olivér hálája jeléül két parfümmel lepi meg az öreget.

Az egyiket azért kapja, hogy mindig az legyen rajta, amikor nála dolgozik. A másikat magáncélokra használhatja.

Jó tett helyébe jót várj.

Mettához az esküvői fotózás előkészületei közben kapcsolódunk be. Érkezik a lovagja a második randira: Schmuck Andor.

A lány nagyon örül neki és azt mondja nagyon jól néz ki. Megjegyzi, hogy ez a legszebb szett, amit eddig a férfin látott.

Elkészült a menyasszony, de a cipellőt még rá kell adnia a hercegnek.

Sajnos Schmucki nem elég rutinos, mert eddig csak idős hölgyekre adta fel a mamuszt és a papucsot, de nagy nehezen felszenvedik a cipőt.

Elkezdődik a fotózás. Metta nagyon élvezi és azt mondja teljesen bele tudja élni magát a szerepbe, hogy éppen házasodnak.

Bevonul pár fiatal lány, akik a koszorúslányok lesznek a fotózáson.

Andor egyből bókolni kezd a hölgyeknek, ami zavarja Mettát. Kint folytatják a fotózást, de a politikusnak tériszonya van és az életéért küzd.

Felhúzzák egymás ujjaira a gyűrűket, aztán Metta közli a férfivel, hogy amúgy ő nem akar férjhez menni.

Schmukinak bejönnek a koszorúslányok, amire Metta nem reagál túl jól. Andor szerint a lány féltékenysége az első feleségére emlékezteti.

Mindenesetre mindketten jól érezték magukat a fotózáson. A harmadik randin vacsorázni viszi Mettát a férfi.

Kata Amerikában van, hogy találkozzon az ingatlanossal, aki át fogja baszni.

Megnézik a lakást. 2 milliárd forintba kerül. A nő odáig van érte, viszont majd személyzetet kell felvennie, hogy rendben tartsák.

A lakásnézés után találkozik Viktorral, akit az instáról ismer és azt kell tudni róla, hogy itt él.

Arról érdeklődik a nő, hogy milyenek itt a lehetőségek. Mindent lehet. Viktor szerint nagyon nyitott és elfogadó itt a közösség és sok a vegán.

Kata elmeséli, hogy ingatlanos szeretne lenni idekint. A férfi figyelmezteti, hogy nem egyszerű engedélyt szerezni. Van ismerőse, akinek 2 évet kellett várnia erre.

Aurél kerti partit szervezett, amire meghívta Hercegéket, a barátnőjét, Larát, meg még valami random gyereket. Sajnos nem túl gyakorlott vendéglátó és a grillel se bánik túl jól.

Csabi szerint nem illik üres kézzel vendégségbe menni, ezért egy csokorral érkezik, de nem virág-, hanem pénzcsokorral.

A vendéglátó nincs elájulva az ajándéktól, de belátja, hogy ha már hoznak valamit, akkor pénzt hozzanak. Herceg megkérdezi Larát, hogy újra együtt vannak-e? A lány nem túl lelkesen azt mondja, hogy igen.

Aurél elég ellenséges mindenkivel. Kivéve Nikoval, a kis malackával.

Csabi basztatja a srácot, hogy mi ez a foscsi hangulat? A vendéglátójuk, erre további morcoskodással felel.

Végül felfedi a fiú mi a baja. Zavarja, hogy amikor Olivér is a társaságban van, Csabi mindig a seggét nyalja.

Azt mondja Herceg, hogy ez azért van mert Oglira mindig számíthat. Emellett együtt járnak edzeni és nyaralni is. Ez még egy döfés volt Aurél szívébe, mert vele nem megy nyaralni. Érzi Csabi, hogy elszólta magát, ezért elkezd a grillezésről beszélni inkább.

Bedobja, hogy megsüthetnék Nikot, mert Isten azért teremtette a malacokat, hogy megegyék őket. Aurél természetesen megvédi a kis kedvencét és visszatereli a szót Olivérre. Pár dolgot Csabi fejéhez vág, amiket kisípolnak.

Herceg felhozza Leti névnapi buliját, amikor egyedül Olivér védte meg a Filip-Metta koalíciótól. Végül megpróbálja rendezni a szitut és megkéri Aurélt, hogy üljenek le kicsit beszélgetni.

Csabi megkérdezi, mikor veszi el Larát. Egyik fél se reagál pozitívan az ötletre. A fiú szerint a lány egy paraszt és elmegyógyintézetbe kéne tenni.

Elkészült a csirke. Kicsit túlságosan is. Mindenhol füst.

Mindenesetre esznek belőle, bár Csabi azt mondja nem szereti a csirkét, csak a mellét.

Aurél belátja, hogy nem sikerült jól a buli, bár természetesen ez nem az ő hibája. Elmennek a vendégek, a fiú ráhagyja a rendrakást a barátnőjére.

Megjegyzés 1: Tegnap olvastam egy cikket arról, hogy Szandinál olyan jól sikerült a botoxolás, hogy lebénult átmenetileg az arca. Emiatt nem tudott valamelyik forgatáson részt venni. Valszeg ez lehetett az.

Megjegyzés 2: Amir eredeti neve Cengiz Korkut. Nem értek a török nevekhez, szóval nem tudom, hogy lett Amir. Az is lehet, hogy félreértem, mert Olivért néha nehéz érteni.

Megjegyzés 3: Kata borzalmasan unalmas. Ha lesz második évad remélem lecserélik.

#tv #tv2 #kőgazdag fiatalok #hogyvolt

[starmythelonesurvivor]

A kanapén fetrengek a nappaliban. Tegnap a varrodában nem volt fűtés, nagyon gyengén keltem, nem mentem ma rajzra, nem bírtam annyit utazni, nehogy teljesen lerobbanjak. Nem lehetek igazán beteg. Nemrég zuhanyoztam, jóindulattal is csak langyos a víz, anyám szerint felesleges megcsináltatni. Ad szaloncukrot, kozmetikumokat, ő nemsokára Ománba repül, ott karácsonyozik, mint minden szerencsétlen sorsú, világszegény asszony, én meg 3 éjszakát egy wellness szállodában töltök, egészen 23-ig. Anyám mintájára “nyugtatom az idegeim”. Csak feküdni fogok, szaunázni, meg olvasni, aludni, és kirittyentve vacsorázni, meg reggelizni menni. Így annyira nem fog zavarni, hogy a faszimmal semmiről nem tudunk kommunikálni, ami nem autók, vagy üzlet, ja meg, hogy milyen csinos vagyok. Szerintem már lázam van. Ma csak szaloncukrot ettem, vékony vagyok. Hiába eszek most pár napja kicsit többet, nem látszik. Rendeltem új ruhákat is. Megint sokat költök, most már nem a saját költségemen, nem érdekel. Ha a malacka magazin szintjén van a kapcsolatunk, ez a dolgom, villámgyorsan vásárolni, meg szépnek lenni. A takarításban nem hajlandó segíteni, én meg már túl motiválatlan vagyok, egyedül nem bírom. Nagyanyámhoz nem megyek, nem érdekel. Nála már nincs időszámítás, mehetek 28-án 24 helyett. Kiolvastam egy újabb könyvet. Karácsonyi ajándékot csak a legjobb barátnőm kap tőlem, feladtam postán. Feldugtam egy szopós, akarom mondani furulyás óriás angyalka seggébe egy kis műfenyőt, meg kap szent családos gyűrűtartót is. Az ő hasonló színvonalú csomagja izgat egyedül idén a Jézuskától. Az egyetemről folyamatosan jönnek az e-mailek, írják be a bukókat. Egy tanár kiírna nekem vizsgát is, ott se voltam az óráin, most menjek be, megoldjuk, kell az ember. Szimplán idegesít. Nem voltam megelégedve maradéktalanul az alapszakos képzésemmel, de most már látom, emellett magas színvonalú, hasznos tanulmány volt. Szánalom. Valahogy ilyen színvonalon képzelem el a nyíregyi főiskolás képzést a 2000-es években, csak a drogok, meg a társaság nélkül. Értékelnem kéne a jóindulatot, de én tanulni szerettem volna. Megkeseredtem. Elkezdtem pár napja ismerkedni, rothadt egy dolog tőlem. A fényképész csávó untat, a másik egy szlovákiai egyetemen tanít, mégis borzasztó butának találom. Nem tudom, lehet ők is ezt gondolják rólam. Nem tudtam elmenni a mézeskalács sütésre a múzeumba, túl messze volt, és nagyon messze érzem magam vidéki, konzervatív nagycsaládos mijliőtől, eltávolodtam a saját világomtól. Egy fikarcnyi karácsonyi hangulatom sincs. Lehet összeszedem magam, és karácsony után igyis elhagyom, vettem koncert jegyeket már itthonra.

[zeroz2ro]

"Az Opten adatai szerint a MÁV Vagon Kft. egy kifejezetten értékes része a vasúti csoportnak: 2022-ben közel 43,85 milliárd forintos árbevétele volt, és erre 200 millió forint feletti eredményt ért el. A társaság saját tőkéje tavaly mintegy 6,8 milliárd forint volt. Az alkalmazotti létszám meghaladja 1600 főt a céginformációs szolgáltató szerint. A vállalat új többségi tulajdonosa a Magyar Vagon Zrt. lesz, ami a Dunakeszi Járműjavító tulajdonosaként a magyar vasútijármű-gyártó és -karbantartó piac meghatározó szereplője. A cég a Solva II Magántőkealap érdekeltsége, amely a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végsőtulajdonosokat listázó adatbázisa szerint Hernádi Zsolt MOL-vezér üzleti köréhez tartozik." Kicsemegezték a MÁV-csoport egy részét Hernádi Zsoltnak. Apró kis hírecske, nincs itt semmi látnivaló ...

[pajjorimre]

Hi,Pajor, telavivdelhi vók, Hollandiában majdnem szereztél már új állást nekem, mikor a román-magyar belháború ment módfelet zajosan a szálláson. Meg a paradicsomos üvegkalitkában is. De már annyira tele volt a tök, hogy leléptem, gyáván vissza Hungáriába. Láttam már szerszámokat, néha gyúrok, de nagy problémám, hogy ( bár egyszer nekifutottam) nincs jogsim. Max bringa meg kis motoros kétkerekű... sajnos, vissza kell mennem Európába, családi ok, anyu... ha esetleg tudsz vmi melót a lúzernek, köszi. Magyarországon nem tudnám megkeresni, mert a legeslegutóbbi színházas melómból is kirúgtak, mert a társaság többi tagjától eltérően nem tapsoltam a Főni szexista/buzulós/románozós/zsidó/néger stb vicceinek....

Nálunk nem nagyon van bringás meló, de futok egy kört jövő héten.

[gyorinokedli]

A nap amikor majdnem meghaltam

És nem, nem a halálkerék volt a bűnös. Ahogy mondtam, az itt töltött idő alatt volt egy személy aki kifejezetten arra játszott hogy az öröm minden percben megkeseredjen a számban. Eljuttatott egy olyan pontra, ahol már csak az ételmegvonást éreztem egyedüli opciónak az életem kontrollálására, reggeltől estig olyan gyomorgörcseim voltak, hogy gyakran féltem el fogok ájulni show közben. Emellett a napi 2-4 órás alvás ès a kialakuló funkcionális alkoholizmus sem segített azon hogy tisztán tudjak gondolkozni. Ezen a fantasztikus pénteken megtörtem kissé. Az első show után visszamentem, elintéztem a lovakat annak rendje és módja szerint -azt gondoltam utoljára- nagyok hasonló volt az állapotom mintha pánikrohamom lenne, de nem eszkalálódott még, csak egy hajszálon függtem. Magamhoz vettem egy kötelet hogy keressek egy fát. A fejem zakatolt, sikítani, üvölteni tudtam volna. Akkora zaj volt a fejemben hogy nem tudtam elképzelni más kiutat, hogy hogy lehetne végre csend. Véget akartam vetni a dolognak.

De nem voltam egyedül. A másik istállóból átjöttek a lányok, hogy elkérjenek talán egy patakaparót; nem emlékszem, a fejem nem volt tiszta. A fenti állapotban találtak rám. Megkérdezték hogy mi is történik igazából, belőlem pedig az érzések mint egy cunami törtek ki. Zokogtam, sikítottam. Vagy 5 szál cigit elszívtam. És szépen lassan elcsendesedett az agyam, csak a szokott moraj maradt. Visszamentem a lovakhoz, majd a backstagebe. Teljesen üresnek éreztem magam. Mint akit lenémítottak. Fejbevágott a felismerés, hogy ezúttal megtettem volna. Olyan volt mint élet és halál közt ragadni. Ültem ott a cirkuszban és nem akartam menni, de rettegtem attól, hogy újra ennyire hangos lesz az elmém.

Ekkor lépett oda hozzám Bello Nock. Róla már írtam korábban. Azt mondta ma este előadás után szüksége van rám, mert vett egy új halálkereket, össze kell raknunk és kipróbálni. Viktória, Bello, Tolly és én neki is láttunk a második finálé után. Órák teltek el szorgosan, és a kerék kezdett testet ölteni. Ez egy kis darab, csak egy személyes. Bevittük négyen, felfüggesztettük. Ekkor már szinte az összes backstage boy ott lebzselt, de féltek kipróbálni. Bemásztam, Bello indított. Kapaszkodtam az életemért, nem akartam bebiztosítva lenni. Érezni akartam hogy akarok élni. Ott voltam, elengedhetetlen volna, vége lehetett volna de kapaszkodtam. A halálkerék pörgetett vissza az életbe. Utánam Viki, majd szépen lassan a komplett egybegyűlt társaság kipróbálta a kereket. Komoly felnőtt férfiakból kuncogó kisfiúk lettek. A manézs egy játszótérré változott. Az akkor felszabaduló energiák megtöltötték a szívemet. Megérte felkelnem aznap is. És másnap is.

#gpoy #friends #travel #trip #stuttgart #work #circus #bellonock #deathwheel #weltweinachtscircus

[esztiszanto]

Tegyük helyre ezt az évet is:

Sőt, igazából kettőt, mert tavaly annyira padlón voltam, hogy ghostoltam az év és önértékelést.

Most itt vagyok.

Sok szart borított a nyakunkba 2022, de az elődjénél azért kegyesebb volt - ezévben nem halt meg családtagom. Minden amit elszenvedtünk, valahogy épülésünkre vált és várakozásomon felül reflektáltam folyamatosan magamra és a környezetemre. Talán mondhatnám, hogy erre büszke vagyok, de tulajdonképpen csak hálás. Az Istennek.

Minden amit elterveztem, meghiúsult - ellenben meglepetésként jöttek új hobbik, ötletek, programok, amikben ki tudtam kapcsolódni.

Kerestem a kiteljesedést, de mintha nem is létezne. Olyasfajta illúziónak látom, mint a boldogság: mindenki akarja, mindenki keresi, de valójában senkinek sincs. Csak placebo. Azoké, akik nem gondolkodnak. Ellenben elszívják az energiád fontosabb dolgokról, mint például megélni azt, amiben vagy.

Nem tűnik kellemesnek megélni a szomorúságot, mégis bölccsé tesz és értőjévé az érzelmeidnek. Érteni önmagam számomra többet jelent, mint "boldognak" lenni, ha egyáltalán van ilyen.

Most már csak az a vágyam, hogy amit én már értek és érzek azt valahogy másoknak is át tudjam adni. Na meg persze, hogy legyen kinek átadnom.

Barátságokban nem dúskálok, de az is lehet hogy csak túl komoly az elképzelésem a baráságról. Ismerősnek lenni social médián, meg időnként együtt programot csinálni - élvezetes lehet ugyan - de én a barátság kapcsolatát egymás mély ismeretében definiálom. Elköteleződésben, kitartásban, támogatásban, érdeklődésben... Ez pedig ritka kincs és talán rabja lettem az üldözésének.

De hát ugye ilyen az ember; mindig az kell neki, ami nincs.

Egyébként emberi mércével sikeres év van mögöttem. A saját utaimat kövezem a munka területén, bár még rabja vagyok a félelemnek, hogy nem teljesítem a társadalom rám szabott kvótáját: add az időd és értéked, hogy más meggazdagodjék.

Sokat alkottam és gyümölcseként élvezhettem, amikor a termékeimet megvásárolták.

Statisztáltam egy filmben, és bár sok más szerepet nem kaptam meg, amire jobban vágytam volna - mégis élményekkel bővültem!

Lett egy kutyánk, amit még mindig nehéz elhinnem! Annyira régi vágyam volt, most pedig annyira természetesnek tűnik, ahogy ott szuszog. Szükségem volt rá mentálisan, hogy ne legyek egyedül és ez a kis szeretetgombóc a lehető legtökéletesebb társaság most számomra.

Valahol itt fogyott el a motivációm ennek megírásához (spoiler: undiagnosed audhd), úgyhogy kívánok mindenkinek, aki ezt olvassa (annak a 2 főnek nagyjából) meglepetésektől és áldásoktól roskadozó évet!

Róka

[tmnk]

Könyvlista 2022

[Neal Stephenson: Snow Crash (újra)] Andri Snaer Magnason: Időláda Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa Andri Snaer Magnason: Időről és vízről Jo Nesbø: A Patkánysziget és más történetek Ryszard Kapuściński: Lapidárium Marko Kloos: Mentőakciók Cixin Liu: Hangyák és dinoszauruszok Terry Pratchett: Pásztorok koronája Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai Különféle szerzők: A legjobbak legjobbjai 2. (Két évtized legjobb sci-fi kisregényei) Brian Herbert és Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege Ian McDonald: Luna – Holdkelte Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma Különféle szerzők: Elhagyott part (Hat sci-fi történet) Simon Jimenez: Elveszett madarak Steven Saylor: Dominus Terry Pratchett: Postabaj Alexander Weinstein: Az új világ gyermekei László Zoltán: Egyszervolt John Grisham: A bíró listája Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék Jørn Lier Horst: A barlanglakó Arthur C. Clarke: A nagy zátonyok kísértete Cormac McCarthy: Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen John Grisham: A festett ház Ragnar Jónasson: Sötétség Isaac Asimov: Halálos ítélet Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak [Daniel Keyes: Virágot Algernonnak (újra)] Joseph Heller: Most és egykor Frederik Pohl: Reklámhadjárat John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság Philip K. Dick: Kamu Rt. Richard Osman: Az eltévedt golyó

(A kép csak random - ilyen könyvest találtam az instásak között, mást nem -, semmi köze a toplistához, amit valószínűleg idén sem fogok készíteni.)

Korábbiak:  - 2021 - 2020   - 2019 - 2018 - 2017 + top - 2016 + top - 2015 + top - 2014 + top - 2013 + top - 2012 + top - 2011 + top - 2010 + top - 2009 + top

#litera

[fovarosiblog]

Új CAF villamosok jönnek

Folytatódik a fővárosi járműparkfejlesztés: újabb 20 vadonatúj CAF típusú villamos állhat forgalomba Budapesten 2024-től, a Főváros ugyanis biztosítja az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat, pedig szűk a gazdasági mozgástere. A BKK korábbi, 2014-es szerződésének opciós lehetősége miatt szinte 8 évvel ezelőtti árakon érkezhetnek az alacsonypadlós, akadálymentesített, klímával felszerelt modern villamosok Budapestre.

A Fővárosi Közgyűlés szerdai döntésével támogatta a városvezetőség javaslatát, amellyel a fővárosi önkormányzat a nehéz gazdasági helyzet ellenére is biztosítja a szükséges forrásokat az új CAF-villamosok beszerzéséhez. A közgyűlési határozatnak köszönhetően a Budapesti Közlekedési Központ Igazgatótanácsának jóváhagyásával 2024-ben 20 vadonatúj CAF-villamos érkezhet Budapestre.

A BKK rendkívül előnyös anyagi feltételekkel kötött szerződést a spanyol járműgyártóval 2014-ben. Ennek köszönhetően a korábban vásárolt új villamosok után most opcionálisan további járműveket rendelhet a társaság, ráadásul 8 évvel ezelőtti, mindössze az azóta eltelt eurózónás inflációval növelt árakon.

Az új villamosokért a Budapesti Közlekedési Központnak 2022-től ütemezetten, több lépésben kell fizetnie. Idén az előleg első részletét, majd 2023-ban az előleg fennmaradó részét kell rendeznie. A járművek 2024 szeptemberétől érkeznek, az előlegen túli rész fizetése akkor lesz esedékes. Havonta 2 járművet kell a spanyol gyártónak szállítania, így az utolsó villamos átvétele 2025 nyarán történhet meg.

#caf #villamos #bkk #bkv #budapest

[csacskamacskamocska]

Változási félelmek

És új dolgok jönnek. Picit olyan ez, mint a válóper. Mire odáig ér az ember, a kapcsolat már kuka, a hivatalos ügyintézés kötelesség, a korrekt viselkedés a másikkal szemben elemi, valójában én pl tök barátságos hangulatban és kommunikációban váltam, de színház volt az egész. Hiszen éveket éltem együtt azzal a másikkal és akárhogyan is volt, belenőtt az elmémbe, a szívembe, a mindennapjaimba. Akkor is, ha elszántam magam arra, hogy ezt leszakítom. Eljátszottam, hogy könnyű. Aztán évekig dolgoztam rajta, hogy ne legyen se lelkiismeretfurdalásom, se semmi, amiért magamat választottam. Félek az üressétől a szívemben ami be fog következni. Egy ideig biztos lesz, mert eldöntöttem, hogy az életemnek ezt a részét leteszem. Már egy éve eldöntöttem és tartottam is magam, ez a visszaesés... hát vitt a nosztalgia. Ma reggel döbbentem rá, hogy marhaságot csináltam. Nem kellett volna beszállnom a kollégám mellé segíteni. Ha nem teszem, akkor szépen kidomborodik, hogy a társaság lófaszt sem csinál, és a projekt némi drámázás közepette elhal. Megspóroltam volna másfél hónap kőkemény pluszmunkát mindkettőnknek. Nem vettem észre, hogy mi lenne jobb. Csak a bennem levő tevékenységi megszállottság meg a nosztalgia vitt, hiszen olyan rég óta ismerem őket. Csakhát ez a srác... ő a szívem csücske. Ha azt mondaná, hogy hajtogassam össze a holdat, én biztos megpróbálnám. Talán azért mert akkor ő meg lefestené az eget kékre. Amit elvállal, megcsinálja. Többnyire többet is. Igyekszik a legjobban. Picit maximalista, picit megszállott, picit autista – na, ő se tudja kiosztani a munkát. Egyrészt van az, hogy mire elmondja az ember, annyi idő alatt meg is csinálja, a másik meg, hogy NEM HISZED EL. Nem hiszed el, hogy felnőtt emberek nem értik mit kellene csinálni, nem látják át, nem alkalmazkodnak, nem hatékonyak. Viszont önérzetük, véleményük, nagypofájuk az van bőven. Szóval, kitolom őket a perifériára. Persze marad űr, és jó dolgokkal kéne kitöltenem ezt a belső hiányérzetet. Tanulás, mozgás, írás, tudatosabb időhasználat. Tényleg olyan mint a válás. Nem jó együtt, de fáj, hogy elmegyek.

#Már mindjárt vége #Válás #10-13

[kozbeszedhu]

A sikeres fúrás a két társaság közös kutatásának eredménye.

#o&gd