annie-lang-azurlany - Tumblr blog

annie-lang-azurlany · 10 months

Text

Kontrollált erjedés

Kedd van. A Váci úti irodából metróval a klubba megyek, ahol ma filmvetítést tartunk. Három órával nyitás előtt érek oda, ezalatt kitakarítok, és lefordítok még néhány oldalt a vámpíros könyvből. A vámpír mindig egy metafora.

Direkt a nagyon hivatalos, irodai kiskosztümben vagyok, mert úgy gondolom, hogy ebben sokkal stílusosabb lesz megnézni az Amerikai Pszichót. Igazából a sötétben, a füstben úgyse látja senki, mi van rajtam, pedig jó poénnak tűnt. “Egyfajta absztraktcióval állunk szemben valódi én nélkül: egy ősi entitás vagyok, egy illúzió… egyszerűen nem vagyok jelen.” Mire a film véget ér, én berúgok, és hajnali kettőig beszélgetek a többi csontrészeg haverommal. Nem szoktam emlékezni, hogy ilyenkor miről beszélünk, csak a beszélgetés tényére, és hogy jó érzéssel tölt el: jobbal, mintha egyedül maradnék saját magammal.

Hazafelé rossz éjszakai buszra szállok, ami kicsit arrébb tesz le, mint a rendes. Nem vagyok biztos benne, hol vagyok, azt hiszem, az orosz nagykövetségnél, ezért – szokásomhoz híven – odaköpök a rendőrbódé mellé. Kiderül, hogy ez hiba volt. Egyrészt, nem tudok rendesen célozni a sok piától, és nem a bódé mellé köptem, hanem rá; másrészt, nem az orosz nagykövetség volt, hanem a török. Az oroszoknál már hozzászoktak, hogy az ember néha kinyilvánítja politikai véleményét, a törököknél kevésbé, szóval kiabálni kezdenek (“hivatalos közeg elleni erőszak, ötvenezer helyszíni bírság”), és utánam jönnek.

Berohanok egy sikátorba; hirtelen elmúlik a részegség, éles vagyok, mint egy pillangókés pengéje. Felkapom a blézeremet, feltűröm a szoknyámat, és kiengedem a hajamat – ezzel megváltozik a sziluettem. Amikor egy sarokkal odébb visszajövök a főútra, a három rendőr már nem ismer fel. Elsétálok mellettük, biccentek; kicsit még a blézeremet is arrébb tűröm, hogy az oldalamon lógó céges belépőkártyámon megcsillanjon az utcalámpák fénye, ezzel jelezve, hogy én egy komoly, normális, felnőtt ember vagyok, aki csak éppen későn megy haza a munkából. Ők meg beszopják, és viszonozzák a biccentést.

Hazaérek, hajnali három. Felzavarom a pasimat, mert a rendőrök elől menekülés teljesen felajjzott. Ő azt sem tudja, mi van; szerintem azt hiszi, hogy valami erotikus, alvási paralízises álomba csöppent, amikor arra kel, hogy lefogom, és lovaglok rajta. Ő elmegy, én nem. Nem is akarok, a helyzet gyönyörűsége bőven elég kielégülés.

Szerda van, reggel hét. Olyan másnapos vagyok, hogy csoda, hogy nem esik ki az agyam a szemgödreimen keresztül. Reggel megiszok egy energiaitalt, amiből előre be van tárazva ezekre a napokra; végigsimogatom az arcom a mélyhűtőben tartott rózsakvarc arcrollerrel, hogy eltüntesse a karikákat a szemem alól; majd töltök egy pohár barackos kombuchát, hogy rendbetegye a tegnap éjjel szétbarmolt bélflórámat, mert az embernek vigyáznia kell magára, ugyebár. Munkába menet a Lehel piacon veszek egy szendvicset (mert itt csak 300 forint, szemben a céges kantin 1200-as tarifájával), és betántorgok a Váci útra. A légkeringetés nélküli, orosz metrókocsikban kétszer leszek rosszul. Már megtanultam ilyen napokon úgy tenni, mintha normális ember lennék, felvenni a fapofát (“absztrakcióval állunk szemben”), mögötte pedig lábon kihordani a másnapot anélkül, hogy bárki megsejtene bármit. A ma készülő exceltáblákban lesznek hibák, de mivel punci nőtt a lábam közé (ami kicsit még mindig sajog a hajnali menettől), mindenki természetesnek veszi, hogy butácska vagyok, és hibázok néha. Nem keresnek más magyarázatot.

Iroda után nem egyenesen megyek haza, pedig a nettó három óra alvás után nem esne rosszul, hanem utolsó erőmmel bevonszolom magam a Lehel piacra, és veszek két kiló erőspaprikát, és egy dinnyét. Ezekre később még szükségem lesz. Hazaérek, egy darabig rajzfilmet nézek, aztán elalszom. Be kell hoznom az előző nap felhalmozott alvásdeficitet.

Csütörtök van, ma home office- ban vagyok, de mivel éppen nincs feladat, egész nap azt csinálok, amit akarok. És én cuki kis kötényt akarok kötni, háziasszonynak akarom tettetni magam, és erjesztett ételeket és italokat akarok készíteni. Úgy is lehetne mondani, hogy élvezem a rothadást, de ez nem szalonképes kifejezés, úgyhogy általában, ha kérdezik, azt szoktam mondani, hogy a kontrollált erjedés a hobbim.

Van egy kombuchatelepem a konyhaszekrény tetején. Ez egy gombafajta, ami cukros fekete teában tenyészik. Lefejtem a levet, amiben úszik; a dinnyét ledarálom, és a lefejtett kombuchaléhez adom, majd csatos üvegbe töltöm, és lezárom. Ezután 3-4 napig még erjednie kell, hogy a gomba dinnye cukortartalmát is feldoglozza, mikronutriensekké és ecetsavvá alakítsa, és a lé szénsavas legyen. Ám ezeket a palackokat rendszeresen büfögtetni kell, különben felhalmozódik bennük a széndioxid, túl nagy lesz a nyomás, és az üveg szétrobban. Úgyhogy nagyon gondosan ügyelek rá, hogy a megfelelő időközönként kieresszem belőlük a gázt.

A szárazon maradt gombatelepet felöntöm frissen főzött fekete teával, és hat evőkanál cukrot adok hozzá. Ezzel táplálom, ezzel tartom életben, cserébe ő is életben tart engem minden másnapos reggelen.

A paprikák elkészítése kicsit trükkösebb. Ezeket először le kell darálni, mielőtt csatosüvegbe zárva erjeszteni kezdeném; de darálás közben könnyezni kezd tőle a szemem. A kötényem sarkával itatom fel a könnyeimet, mint valami 60-as évekbeli rajzolt háziasszony egy új generációs sütőkről szóló reklámbrossúrában. Nem kell sírnod, szívem, hogy elégetted a csülköt, azért még szeretlek. Ezzel a csúcsmodern, Dorsia 2000 márkájú gázsütővel ez többet nem fog megtörténni, gyakorlatilag megsüti helyetted.

Az üvegeket szépen felrakom a polcra, csodálom őket egy darabig, majd leülök, és dolgozom tovább a vámpíros fordításon. A vámpír mindig egy metafora. Mielőtt a párom hazajön, bedobok az air fryerbe néhány mustáros karajt (házi sörös mustárba pácolva) és mirelit krumplit, nem fogok én a gázsütővel szerencsétlenkedni, mint egy 60-as évekbeli háziasszony. Az eredményes nap után úgy alszom, mint aki soha életében nem tett még semmi rosszat.

Péntek van, ilyenkor én tartok programot a klubban, méghozzá Művészkört. Már délután háromkor ott vagyok, hogy nyugodtan tudjak fordítani, inspiráló környezetben. Hivatalosan persze ötig dolgozom, de kit érdekel. A vámpír mindig metafora. Gyorsan megy a munka, közben békésen cigizgetek, iszogatom a harmatgyenge fröccsöket, és hagyom, hogy a kreativitásom átvegye az irányítást. (A “kreativitásom”, ja…)

Lassan szállingózni kezdenek a vendégek, és én minden érkezővel egyre inkább elememben vagyok. Egyre jobban otthon érzem magam, egyre élesebbek a színek, egyre harsányabbak a hangok. Ez az én közegem, innen származom, és ide térek vissza; ezen kívül minden más csak színlelés, csak azért létezik, hogy kitöltse a két buli közötti holtidőt. Látom a versek csontszerkezetét, hallom a le nem játszott dalamokat, érzem a prózában szemérmesen körbetáncolt témák súlyát. És minden egyre fényesebb.

Már nem én irányítok. Nem tudom, mi történik. Nem tudom, kivel kiabálok, és miért. Valaki le akar fogni, én megütöm, azt hiszem, ököllel. Abban a pillanatban logikusnak tűnik, de mire kiérek a buszmegállóba, már szégyellem magam. Hazafelé az éjszakai buszon sírva írom meg a haverjaimnak egyesével, hogy túlzásba vittem, ma tényleg túlzásba vittem, valami hatalmas hülyeséget csináltam, de mind nyugtatgatnak, hogy nincs semmi baj, nem történt semmi komoly.

Hazatántorgok, a pasim már rég alszik. Érzem a szagán, hogy részeg. Bebújok mellé, átölelem, ő álmában visszaölel. Igazából mi egy teljesen normális pár vagyunk.

Szombat van, Reggel nyolc. Három óra alvás után felkelek, iszom a dinnyés kombuchából. Összecsomagolom a sátrat, két hálózsákot, véletlenszerű kajamaradékokat a hűtőből, és elindulunk kempingezni, ahogy előre meg van beszélve. És ha valami előre meg van beszélve, attól nem téríthet el az sem, ha tegnap összedőlt a világ. Az út négy óráig tart, a vonat fém teste olyan forró, hogy megégetne, ha hozzáérnék. Izzadok, cipelem a poggyászt a csatlakozások között, ki vagyok száradva, és kimondhatatlanul rosszul vagyok; haldoklom. A halálomat kívánom.

Az alkoholista barátaim és családtagjaim esküsznek arra, hogy a legcsúnyább másnap sem tart délután háromnál tovább – és láss csodát, mire elérjük a délután hármat, az elmém kitisztul. Egy kiránduló vagyok a feltérképezetlen (mi ez a falu, ahova jöttem? Áh, igen) Vinye erdejében. Ez egy kis település a Cuha-patak mellett. Egy barátom szülinapját ünnepelni jöttünk, a patak partján sátrazunk. Tüzet rakunk, megsütjük, ami nálunk van. Körbekínálom az erjesztett spárgát, amiről nem is tudtam, hogy nálam van, arra se emlékszem, mikor csináltam (hiszen pár napja paprikát vettem a piacon, ez meg spárga), de mindenkinek ízlik, és mindenki dicséri. Valaki el is kéri a receptet, de csak annyit tudok mondani, hogy szívből kell csinálni.

A társaság egy tagja nagy rajongója a könyvnek, amit fordítok. Néhány órán keresztül vámpírokról beszélgetünk. A harmadik pálinka után már elég bátorságot ittam, hogy elmondjam neki, hogy az egész csak egy metafora. A vámpír mindig metafora.

Kiröhög, kortyol a poharából, és azt mondja, dehogyis, ez csak irodalom. Fantázia. Nem igazi.

Bár besötétedett, amikor odavetődik a tábortűzhöz egy ingatag körvonalakkal rendelkező alak. Fémes szag árad belőle, és azt kérdezi, van-e még piánk. Megmondjuk neki, hogy nincs, menjen máshova kéregetni, és magunkban morgolódunk ezeken a rosszéletű alkoholistákon. Én megyek el lefeküdni a sátramba leghamarabb. Ezek itt mind azt hiszik, az alkoholista az egy építőmunkás kinézetű alak, aki görnyedt háttal, tántorogva közelít az utcákon éjjel, egyik kezében kőbányaival, a másikban töltött cigivel, és torokhangon piát kéreget. És amíg ezt hiszik, én biztonságban élhetem ezt az életet.

Vasárnap van, elindulunk haza. Az út visszafelé sem rövidebb, mint idefelé, de legalább ki tudom pihenni magam. Hazaérve gyorsan bevágom minden cuccomat a mosásba: amiben kempingeztem, amiben előtte nap verekedtem, amiben a paprikát daráltam, amiben az irodában voltam. Mindent. Aztán csak heverek a kanapén, mint egy zombi, és várom, hogy az áttétes mágia így belőlem is kimossa ezt a hetet, ne csak a ruháimból.

Hétfő van, megint home office. Ma jó vagyok. Kitakarítom a lakást, amire a múlt héten nem jutott idő. Dolgozom is, megcsinálok néhány exceltáblát (ez a munkám, exceltáblákat gyártok), aztán felveszek egy olyan ruhát, ami elrejti a sörhasamat, és elmegyek a barátnőimmel vacsorázni.

A kínai negyedbe megyünk a Night Market nevű helyre, ami a túlvilági illataival és a kínai neonreklámokkal olyan, mintha egy másik bolygóra csöppentem volna. Medúzasalátát rendelek, száz napos tojást, és kínai herbállikőrt.

Az egyik barátnőm megjegyzi, hogy mi az a szemem körül, csak nem monoklim van. Mondom, hogy nem, csak nagyon szerencsétlen helyen jött ki egy pattanás – együttérez, neki még ennél szerencsétlenebb helyeken is ki szokott jönni. Kikéredzkedek a mosdóba, és megnézem magamnak: ez tényleg monokli. Nem baj. Ha legközelebb valaki rákérdez, az igazat fogom mondani: részegen verekedtem. Mer majd vajon bárki egy rossz szót is szólni, vagy azt fogják hinni, hogy viccelek?

De nem kérdezi senki más.

Hazaérve még elvégzek egy jógamozdulatsort, 32 perces, stresszlevezetésre való. Majd megiszok egy kis vodkát, hogy könnyebben tudjak aludni, és egy pohár kombuchát, hogy a vodka ne bassza szét a gyomromat.

Újra kedd van. Egy meetingen ülök, a Váci út egyik betonüveg palotájának hatodik emeletén. A főnök épp azt dicséri, milyen jók az excel-tábláim, míg az angoloké mekkora okádék. Nem emlékszem, mikor csináltam meg ezt az exceltáblát… egyszerűen nem voltam jelen. A meeting további részét ennek a novellának a megírásával töltöm. A főnök azt hiszi, hogy szorgalmasan jegyzetelem az elhangzottakat, ezért megkér, hogy majd küldjek neki egy memót a meetingről.

Lehet, hogy majd elküldöm neki ezt az írást.

Ma este nem megyek a klubba, haza kell mennem összecsomagolni a fesztiválra. Lengyelországba megyünk, egy várba, ahol sok hozzám hasonló ember gyűlik majd össze: hasonló módon öltözködnek, hasonló zenét hallgatnak, hasonló módon élnek. Mert nehogy azt hidd, hogy egyedül vagyok ebben a helyzetben.

A vámpír egy metafora. Mindig is az volt. Annak metaforája, hogy úgy nézel ki, mint egy normális ember, úgy jársz, úgy beszélsz, mint egy normális ember, ideig-óráig el is tudod játszani a normális ember szerepet; de belül nem vagy normális. Talán már ember sem igazán. Nem emlékszel, mikor szakadt ketté az életed, de lassan észreveszed, hogy a másiknak már nem elég az éjszaka. Egyre tovább van jelen, egyre több helyet követel magának, néha már nappalodba is belemélyeszti sima szemfogait, és inni akar belőle. Az addigi életedből csak egy maszk marad, egy absztrakció, te pedig többé nem vagy jelen – még megtarthatod a kontroll illúzióját, ki tudja, meddig, de már rég a másik irányít.

Egy héttel ezelőtt a film így végződött: “De hiába nézek farkasszemet ezekkel az igazságokkal, a katarzis elmarad. Nem szerzek általa mélyebb tudást magamról, kimondása nem visz közelebb megértéséhez. Annak sem volt semmi értelme, hogy ezt most elmondjam nektek.”

Ez a novella sem jelent semmit.

#magyar #irodalom #novella #amerikai pszichó #bret easton ellis #vámpír #alkoholizmus #írás #idézet #magyar irodalom #kortárs #metafora

26 notes · View notes

annie-lang-azurlany · 10 months

Text

Rövid lista azokról a különleges helyekről, időkről és alkalmakról, ahol a Vámpír: A Maszkabál 5. kiadásának fordítása készült

A fordításon 2022 júniusában kezdtem dolgozni, a nyári napforduló napján, a délegyházi Oázis Naturista Kempingben. Épp itt nyaraltam a családommal, amikor jött a hír, hogy én kaptam meg a munkát, úgyhogy gyorsan előszedtem a laptopomat, és ünneplésképpen le is fordítottam az első pár oldalt, Mina levelét a gyermekéhez. Aztán rágyújtottam egy cigire; egy darabig elröhögcséltünk rajta, hogy milyen ironikus, hogy a naturisták jelmondata az, hogy “Süssön rád a Nap!”, aztán elmentünk úszni egyet.

2022 júliusában elmentünk a lengyelországi Bolków-ba, a Castle Party nevű goth fesztiválra. Úgy terveztem, hogy ebben a négy napban nem dolgozom, de azért magammal vittem kinyomtatva a klánleírásokat, hátha mégis feltámad bennem a munkakedv. Hát, ott, a lengyel erdő mélyén, egy romos várban Kaelan Mikla-t, Lacuna Coil-t, Nitzer Ebb-et, és Devil’s Trade-et hallgatva fel is támadt. Amíg reggelente a kempingben mindenki még részegen, vagy már másnaposan hevert szerteszét, én kockásfüzetbe írtam a Toreadorok klándiszciplínáit. (Itthon, amikor begépeltem, szerencsére volt lehetőségem kijavítani a felfokozott hangulatból fakadó helyesírási hibáimat.)

A barátaimmal közösen igazgatunk egy underground goth / szerepjátékos klubot, az ElizaBAT-et, ahol rendszeresen vannak házibuli hangulatú goth bulik, irodalmi estek és szerepjátékos alkalmak. Amikor túl fényesen sütött a nap, általában ide vonultam le dolgozni. Gondolom, egyértelmű, hogy miért volt előnyös a hely hangulata a kreatív folyamat szempontjából; de a legjobb mégis az volt, hogy bármelyik adott pillanatban volt körülöttem legalább 2-3 olyan ember, aki járatos volt a VtM világában, és azonnal ugrottak segíteni, ha valami kérdésem volt (többek között a RollPlayerből ismert Kobura, aki a klub egyik fő embere).

A munka alatt folyamatosan benne voltam több krónikában is, hogy így is minél jobban megértsem a játék működését, és úgy fordítsam le a dolgokat, hogy pontosan és könnyen érthető legyen a játékmenet. Az egyik ilyen krónikánk a Vault 51-ben folyt, szóval itt is fordítottam néhány oldalt. Egy másik játék az Alfa Shelter discord-szerverén, ami ugyan nem egy fizikai hely, de nem akarom kihagyni. (Mármint az Alfa Shelternek fizikai helye is van, de ott még nem volt szerencsém járni, csak a szerverükön).

Különösen vicces helyszín volt az albérletünk konyhája. Az egyik játékmechanikai elem, a “boon” fordításával már szenvedtem egy ideje, mert semmi nem hangzott elég jól. Aztán egy szombat este, buliból hazajőve, azt láttam, hogy a hűtőnkre fel van téve mágnessel egy Agatha nevű karakter boon-ja – a lakótársam, Virág ugyanis hatalmas LARP-os, és a legutóbbi játékában is használták ezt a mechanikát. Szerencsére ő se aludt még, szóval azonmód, szombat hajnali háromkor kifaggattam, hogy nevezték ezt a fogalmat a LARP-on a magyar játékosok.

És végül, az a helyszín, ahonnan ez az egész zsibvásár ered; ahol megszületett a vámpírmítosz, ami aztán inspirálta az angol romantikus irodalmat, ami aztán kihatott a 80-as évek popkultúrájára, amiből aztán egyenesen következett a VtM létezése: Erdély. Várost nézni, kirándulni (és bulizni) mentünk Kolozsvárra két barátnőmmel, de úgy gondoltam, hogy vétek lenne kihagyni ezt az alkalmat, hogy itt, Drakula otthonában is dolgozhatssak a könyvön. Úgyhogy a nyaralás második napján, miután hazaértünk az ebédből (pizza volt, a romániaiak iszonyat jó pizzákat csinálnak), de még mielőtt elindultunk a kolozsvári melegbárba az esti buliba, félrevonultam az AirBnB erkélyére, és a málló falú panelházak árnyékában még lefordítottam pár oldalt.

Végül a könyvet 2023. június 13-án fejeztem be, az ElizaBAT-ben. Aznap filmest volt, valamelyik horrorfilmet néztük volna; ilyenkor általában én ülök a pultban, és dolgozom a könyvön, a többiek pedig beszélgetnek, iszogatnak, míg el nem kezdődik a vetítés. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy a pdf elfogyott. Görgetek lefelé, de nincs tovább. Alig akartam elhinni, hogy csaknem napra pontosan egy év után vége. Lecsuktam a laptopot, felálltam, és minden jelenlévőt meghívtam egy vodkára ünneplésképp.

12 notes · View notes

annie-lang-azurlany · 3 years

Text

Szavazzatok a novellámra a PesText pályázaton, hogy idén is sokkolhassam a Petőfi Irodalmi Múzeum öregedő, öltönyös irodalmárait egy fiatal nő testi funkcióinak lírai leírásával.

https://www.szifonline.hu/pestext-2021/2583-beneztem-az-agyala-es-az-agyala-visszanezett-2021-07-26

14 notes · View notes

annie-lang-azurlany · 3 years

Text

Itt is olvasható

1 note · View note

annie-lang-azurlany · 3 years

Text

Árnyékmunka vázlat

Az árnyékmunka röviden az a lelki gyakorlat, amikor az elnyomott, azaz az árnyékban lévő tulajdonságaidat, tapasztalataidat, indulataidat kezelgeted, hogy ne csináljanak túl nagy bajt. Egy vázlatot vagy kérdéssort sem találtam magyar nyelven, ezért úgy döntöttem, hogy lefordítok egyet. Akár egyszerre is válaszolhatsz az összes kérdésre, akár egyesével; közzé is teheted, de ha csak a fióknak írod le a választ, úgy is hatásos. Sok sikert!

Idézz fel egy alkalmat, amikor valaki megsértett gyermekkorodban! Hogyan reagáltál? Kihatott ez valahogy a felnőtt életedre?

Idézz fel egy alkalmat, amikor valaki elárult! Mit mondanál most annak az embernek, aki megtörte a bizalmadat?

Írj le egy olyan esetet, amikor csalódtál valakiben, akire addig felnéztél!

Mi az a (külső vagy belső) tulajdonság, amit most nem birtokolsz, de szeretnéd, hogy jellemző legyen rád? Mi az oka, hogy most nincs meg?

Szoktál túl sokat gondolkozni azon, hogy mit tettél vagy mondtál a múltban? Mi szokta kiváltani ezeket a "túlgondolkodásokat"?

Mik voltak azok az alapértékek, amiket a szüleid (/gyámjaid) vallottak? Te is vallod ezeket, vagy eltérően gondolkozol?

Mi az emberi létezés alapértékei? Számodra melyik a legfontosabb? Mi az a morális elv, amiért szenvedéllyel tudnál küzdeni?

Mi vált ki nálad irigységet? Mit gondolsz, mitől van ez így?

Milyen (fizikai vagy lelki) tünetekkel jár nálad, ha a mentális egészséged elkezd romlani?

Milyen helyzetben vagy a legkeményebb önmagaddal? Mit gondolsz, miből ered ez? Jó dolog, hogy ilyenkor ekkora nyomást helyezel magadra, vagy elképzelhető, hogy engedékenyebb hozzáállással többet érnél el?

Hogy reagálsz, ha dühös vagy? Hasonlít a reakciód valamelyik rokonod vagy ismerősöd reakciójára?

Mi az, amire érzékeny vagy, vagy rosszul reagálsz rá? Tudod, honnan ered ez?

Szerinted mit jelent a kudarc? Hogy érzed magad, ha kudarcot vallasz valamiben? Félsz a kudarc lehetőségétől? A szüleid (/gyámjaid) hogy reagáltak a kudarcra?

Vannak olyan helyzetek, amikor kevésnek érzed magyad, vagy úgy érzed, nem vagy elég jó? Ha igen, ennek mi az oka?

Milyen a kapcsolatod a szüleiddel (/gyámjaiddal), és a testvéreiddel (ha vannak)? Milyen volt gyermeknek lenni? Miben más most, felnőttként?

Látod magadon a szüleid (/gyámjaid) nevelésének hatását? Mikor lett ez számodra nyilvánvaló?

Milyen mérgező mintákat tudsz felfedezni a szüleidben (/gyámjaidban)? Mit éreztél, amikor rájöttél, hogy a szüleid (/gyámjaid) nem tökéletesek? Magadban felfedezted ezeket a mintákat?

Mik a saját mérgező tulajdonságaid? Hogyan mutatkoznak meg? Hogyan hatnak a környezetedre?

Melyik részedet szeretnéd fejleszteni? Miért? Előfordult valaha, hogy negatív megjegyzést kaptál erre a részedre? Ha igen, milyen érzés volt?

Milyen érzéseid vannak a saját emberi mivoltoddal kapcsolatban?

Meg tudsz bocsátani magadnak? Melyik tetteidel kapcsolatban érzed azt, hogy bocsánatot kell nyerned értük?

Írj le egy alkalmat, amikor elszúrtál valamit, és bocsánatot kellett kérned. Sikerült kimondani, hogy "bocsánat"? Megbocsátottak neked? Hogy alakult a helyzet?

Könnyen alakítasz ki megszállott vagy más módon egészségtelen kötődéseket? Szerinted miért lehet ez? Félsz a változástól, az egyedülléttől vagy az elutasítástól? Vagy épp ellenkezőleg: nehezen alakítasz ki bármilyen érzelmi köteléket? Nehezedre esik elköteleződni, vagy egy helyen maradni? Mit gondolsz, honnan eredhet ez?

Hogy töltöd az idődet, ha unatkozol? Mi szórakoztat? Foglalkozol rendszeresen önmagaddal?

Melyek azok a negatív érzelmek, amiket igyekszel elkerülni? Mi ennek az oka?

Melyek azok a negatív érzelmek, amiket kifejezetten kényelmesnek tartasz? Mi ennek az oka?

Írj egy olyan emberről, akinek soha nem bocsátottál meg. Mi történt, ami megbocsáthatatlan? Hogyan hatott rád ez az eset a továbbiakban? Most már meg tudnál neki bocsátani? Tovább tudtál lépni azóta?

Van valami olyan traumád, aminek a súlyát a mai napig cipeled? Hogyan hat ez rád jelenleg?

Hogyan dolgoztad fel az érzelmeidet kisgyermekként, kamaszként és fiatal felnőttként? És hogyan dolgozod fel most? Változott valami?

Hogyan tartod fenn a határaidat? Mi történik, ha valaki átlépi a határaidat? Hogyan reagálsz?

Mi a legnagyobb hazugság, amit következetesen mondogatsz magadnak? Miért?

23 notes · View notes

annie-lang-azurlany · 3 years

Text

A natál Jupiter-Vénusz oppozíció a 12-6 tengelyen például abban nyilvánul meg nálam, hogy ha a főnököm rámír a céges cseten, hogy beszélhetnénk-e öt percet, szabályos pánikrohamot kapok, lepereg előttem az életem, és azt hallucinálom, hogy ki fog rúgni, majd olyan édes hangon köszönök be webexen, ahogy még a pasimmal sem beszélnék, ha lenne.

(Egyébként nem kirúgni akar, hanem közölte, hogy felterjeszt előléptetésre.)

8 notes · View notes

annie-lang-azurlany · 3 years

Photo

original url http://www.geocities.com/CollegePark/Union/2121/

last modified 2004-05-22 16:43:19

7 notes · View notes

annie-lang-azurlany · 3 years

Text

Mostanában sokat beszélnek Redditen arról, hogy mi fog történni az USA-val 2023-ban, amikor a Plútó-revolúciója esedékes. Mivel az asztrológia alapjaiban véve a ciklikusságról szól, ezért úgy lehet a legkönnyebben elképzelni, mire kell száítanunk, ha megnézzük, más országoknak mit hozott a Plútó-revolúció.

Mázli, hogy a magyaroknak már négy is volt. Ezek sorrendben:

1244-50: Tatárjárás, a népesség fele meghalt;

1490-97: Mátyás király halála; az örökös, Dobzse László, tulajdonképpen a nemesek bábja. Gyengekezű uralkodását teszik felelőssé a török hódításért;

1736-44: egy vesztes török háború után a magyar főrendek "életüket és vérüket" ajánlják Mária Teréziának, aki felvilágosult szellemben uralkodik, és társadalmi reformokat hoz;

1983-90: a Szovjetunió és az államszocializmus bukása, társadalmi átrendeződés, úgy-ahogy véghezvitt rendszerváltás.

Persze ezeket leegyszerűsítve írom most, ezek mind sokkal bonyolultabb és szerteágazóbb folyamatok voltak. Csak azt akartam szemléltetni, hogy a Plútó-revolúció mennyi mindent jelenthet, békés társadalmi reformoktól kezdve egy komplett invázióig.

2 notes · View notes

annie-lang-azurlany · 3 years

Text

Posztmodern identitásfilozófiai esszé gót módra

(A következő írást közel tíz éve publikáltam először egy olyan gót blogon, amit azóta elnyelt az internet mélye, az irodalmi jóízlést és az édes anyanyelvüket kedvelők legnagyobb örömére. A szöveg ennek megfelelően kamaszos, esetlen, és borzalmas humora van. Csak azért teszem közzé újra, mert néhány denevérfióka kifejezetten kérte. Mindenért ők a hibásak.

Meg az órások.

Halál az órásokra.

Van úgy, hogy az interneten összeolvasott sok-sok érdekesség után csak szeretnék leülni, és megbeszélni magammal ezt az egészet. Ezért most előszedtem valahonnan a koponyám mélyéről ezt a két figurát, a vállamon ülő kisördögöt és kisangyalt:

Szarkát, akiről még egy retorikai alakzatot is elneveztek - Az irónia lesz az.

és Hunorkát - Sziasztok! Én leszek az, aki mindent megmagyaráz. Ezért tulajdonképpen a nevemnek annak kellene lennie, hogy Magyarka, de az nem anyakönyvezhető. Egyébként az előbb a szarkazmusra gondoltak.

És velük fogok beszélgetni olyan kérdésekről, amiket a Facebook csoportjaiban, Yahoo Answers-en, gyakorikerdesek-hu-n (Ne ízetlenkedj légyszíves!), és hasonló helyeken rendre felbukkannak.

(Megjegyzés: A posztmodern nyelvfilozófia nagy vonalakban arról szól, hogy mivel szavakkal nem tudunk mindent tökéletesen leírni, soha nem érthetjük meg tökéletesen egymást, önmagunkat, vagy a világot. Az identitásfilozófia pedig ebből indul ki - soha nem tudjuk önmagunkat definiálni, akkor mi a biztosíték rá, hogy azok vagyunk, akinek hisszük magunkat? Vagy hogy létezünk egyáltalán?)

Tudjátok, én mindig azt hittem, hogy a "goth" az egy könnyen körbeírható fogalom.

Az hát! A goth szabályait Lugosi Béla két kőtáblába vésve hozta le az erdélyi hegyekből, hogy aztán odaadja fekete szemceruzás népünknek.

A címben valami posztmodern megközelítést emlegettél, az pedig soha nem könnyű. Egyébként miből gondoltad ezt?

Biztos abból, hogy a gothok mindig olyan békések, és Bauhaust dúdolgatva fekete rózsákat fonnak egymás hajába.

Jól van na, persze az látszik, hogy nem mindig értenek egyet. Bármelyik blogra, Facebook-oldalra...

Ezt már elmondtad az elején.

Szóval először úgy tűnt, hogy csak azok dobálóznak a "pózer", "régenilyennemvolt", "hol voltál te akkor" és hasonló frázisokkal, akik önmagukban sem biztosak...

(Nekem még mindig úgy tűnik.)

... de vetnek fel érdekes kérdéseket.

Például?

Például észrevettétek már, hogy ha megkérdezel tíz embert, hogy mi az a "goth", húsz különböző dolgot mondanak?

Persze, mert mind pózer!

Arra utalsz, hogy a szubkultúra tagjai között sincs egyetértés?

Valami ilyesmire, igen.

Hmm... Hát induljunk ki abból, amit biztosan tudunk: a zenéből. A Wikipédia szerint...

(Mert az aztán hiteles forrás!)

...szóval a Wikipédia szerint a "gothic rock" szókapcsolatot először John Stickney kritikus használta a The Doors egyik 1967-es koncertje után, amit egy rosszul megvilágított borospincében tartottak. A Doorst sokan a hippik és a Beat-korszak legnagyobb együtteseként tartják számon, én azonban rég nem úgy tekintek rájuk, mint a Jefferson Airplane-féle hippikre, és többet te sem fogsz, ha meghallgatod a Riders of the storm-ot vagy a Light my fire-t, amiknél a szöveg és az előadásmód feltűnő hasonlóságokat mutat a tizenkét évvel későbbi Bela Lugosi's Dead című...

Mindig elfog az izgalom, ha ekkora köteg száraz adatot látok, de mégis, nem lehetne felpörgetni egy kicsit?

Oké, szintén 1967, Velvet Underground: All Tomorrow's Parties. A zenetörténész Kurt Loder "hipnotikus gothic-rock mesterműnek" nevezi. És ez ugye az az avant-garde Velvet Underground, akinek a menedzsere Andy Warhol!

Ha Ádám és Évától kezded a történetet, tényleg nem mostanában jutunk a végére.

Ha már régi rockbandák, meg Ádám, az megvan, hogy Adam Ant a New Wave-es Adam and the Antsből úgy néz ki, mint egy Gerard Waybe oltott kiöregedő Andy Biersack?

https://youtu.be/4B2a6l6wM2k

Persze egészséges gót azt sem tudja, ki az a Gerard Way, azt, hogy Andy Biersack kicsoda, na azt pláne nem. És persze arról sem hallottunk soha, hogy az Adam and the Ants késői albumai rockabillysebbek, mint Fenyő Miki nyakkendői. Oh, és ha egy tradgoth kifakad, hogy mennyire pózer dolog ez a neo-viktoriánus divathóbort, véletlenül se érveljünk neki azzal, hogy az Adam and the Ants már a nyolcvanas években így öltözködött, mert a végén még rövidzárlatot kap szegény. No, és ahhoz mit szóltok, hogy egy 1983-as klippjében olyan sisak van rajta, mint amit Deadmau5 szokott hordani?

Köszönjük, Szarka, ez... informatív volt. Nos, Hunorka, amit te mondtál, az is érdekes történelmi adalék, de ezzel sem jutottunk közelebb a goth definíciójához.

Csak azért kezdtem bele ebbe, mert a szubkultúrát leggyakrabban a zenén keresztül szokták definiálni, és meg akartam mutatni, hogy ez a zene mennyire esetleges. Mert csak hogy pár példát említsek, David J, a Bauhaus hajdani gitárosa és szövegírója most olyasmit játszik, amit gothic jazznek neveznék, ha engem kérdezne bárki is, mégsem szokták ismerni a szubkultúra berkein belül. Úgyhogy megmutatom.

https://youtu.be/Pi8JTm3d44s

Hozzá hasonlóan Voltaire-t sem szokták ismerni, vagy ha mégis, akkor bugyuta, gyerekeknek való mesezenészként aposztrofálják, miközben olyan nagy öregekkel dolgozik együtt, mint a The Crüxshadows, akik viszont komolyan veszik őt.

Vagy ha például Manson neve bármikor szóba kerül egy fórumon, félő, hogy trollháború lesz belőle, pedig gondolj bele: Depeche Mode számok feldolgozásával kezdte, és a shock-rock-metal-féle stílusa (bár nem goth) még így is közelebb áll az eredeti koncepcióhoz, mint mondjuk a Suicide Commando God is in the rain-je.

Hűha, Hunorka, szerintem fuss, amíg még megteheted!

De tudtommal a goth zenének VAN definíciója.

Van bizony: billentyűcentrikus zene sok hosszú szólórésszel, magas hangfekvésű gitártémákkal, törzsi vagy indulóra emlékeztető dobbal, sötét, depresszív dalszöveggel és monoton, szinte beszédszerű énekléssel. Forrás erre. De ha sorra veszed a ma is aktív bandákat, lesz bizony jónéhány, amelyik nem mutatja ezeket a jegyeket, viszont például Hobo dalaira illik, mégse gondolja senki, hogy ő gothic rockot játszana (pedig a Doors-feldolgozásaira, a fentiek fényében, lehetne használni).

Vagy vedd azt a megszámlálhatatlan mennyiségű al-, elő-, utó- és keverékműfajt, ami a gothabillytől a horrorpunkon, a dark cabaret-n, new romanticon, a törzsin, steampunkon, viktoriánuson át a gothic metálig és a szimfonikusig terjed. És akkor még csak említés szinten tértem ki az elektro-industriálra és a dark elektróra.

Ooooké, ha nem magyarázod ki magad ebből, akkor én most elindulok haza, mert nem szeretnék itt lenni, amikor a feldühödött cybergothok és steampunk űrkalózok hordái özönlik el a szobát.

Nem azt mondtam, hogy ezek közül bármelyik is kevéssé tartozna bele a nagy egészbe, csak arra akartam kilyukadni, hogy nehéz megfogni, hogy zeneileg mi bennük a közös.

Talán a sötét életérzés?

Igen, az "életérzés" egy roppant tudományos és körülírható fogalom, köszönjük szépen.

Oké, föladom. De ha már a nagy egésznél tartunk, az igaz, hogy a "goth" egyes nyelvekben gyűjtőfogalomként működik?

Igen. Megfigyeléseim szerint Amerikában például minden sötétebb hangulatú szubkultúra megnevezésére használják, a rockertől kezdve a metáloson, emón, scene-en át a mi fogalmaink szerinti gothokig.

Ó, szerencsétlen amcsik, hadd ne legyek megértő, amikor ők még egy nyamvadt szó jelentését sem tudják megjegyezni, nem vagyok nyelvész!

De én igen, és ez szerintem érdekes. Ezek szerint más országokban mást és mást jelent a "goth" fogalom?

Legalábbis a többség másra használja, mint ahogy a jelentésmező többi részét is. Ott van például a német Schwarze Scene, ami viszont kezdettől fogva gyűjtőfogalomként funkcionál, viszont ha Amerikában azt mondanád, hogy "Black scene", ők az afroamerikai kultúrára értenék. Magyarban sokszor hallom a "dark" jelzőt, ami működhetne a schwarze scene fordításaként, ha a legtöbben nem a pc-játékok leírására használnák. Érdekes még a "gothic" szó, amit ha egy angolra vagy amerikaira használsz, megsértődik, mert "én ugyan nem vagyok egy darab építészet!"

Tapasztalat?

Tapasztalat. Németben viszont minden további nélkül használhatod a "gothik" szót, magyarul még nem hallottam. Vagy ott van a német "grufti", amit ők kifejezetten a tarajjal rendelkező, deathrockerekre használnak, magyarban viszont a régi, ma már 30-40 körül járó gothokra használják, angolban még nem találkoztam vele.

Állj, te ezt az egészet csak aszerint nézted, hogy ki mire használja?

Igen, a nyelvészetben így csinálják.

De engem nem érdekel, melyik hülye mekkorát téved, egy szónak van egy jelentése és csókolom. A goth az a goth zene kedvelője, mert ez az eredeti jelentés, mindegy, mit mond a többség, és pont.

Egyrészt, az eredeti jelentés több kora középkori barbár törzs megnevezése volt, másrészt, a logikád hibás - a szavak jelentése nem állandó. Ha a te gondolatmenetedet követném, akkor hülyének néznék magam körül mindenkit, amiért nem "koporsónak" hívja a bőröndjét. A koporsó szó ugyanis eredetileg ládát, utazóládát jelentett, aztán idővel csak azt a ládát, amiben a holtakat helyezik el, tehát megváltozott. Ez egy létező jelenség - és nem mellesleg érettségi tétel. Nem értem miért ne történhetett volna ugyan ez a "goth" szóval?

De figyeljetek, mert van az egészben egy még nagyobb csavar! A Gothic Culture Facebook-oldal egyik vitaposztja arról szólt, vajon különböznek-e az amerikai és az európai gothok, a konklúzió pedig, szerintem legalábbis, elképesztő. A hozzászólók nagy része szerint ugyanis az amerikai színtér sokkal nagyobb hangsúlyt helyez az öltözködésre, és úgy általában a kinézetre, mint az európai, ahol gyakorlatilag "mindenki goth, akinek kicsit több és kicsit sötétebb gondolatai vannak, mint az átlag".

Hivatkozás?

*Bejegyzés Gothic Culture által*

Már megint attól függ minden, hogy hogy látja a többség? És mi van, ha tévednek? Ezek szerint ha most elég embert meggyőzök arról, hogy az ég zöld, akkor az lesz?

Tudom, hogy szúrja a szemed ez a megközelítésmód, de egy kultúra az azt alkotó emberektől függ.

Tényleg, ha azt sem tudjuk pontosan körülírni, mi a "goth", hogyan tudnánk megmondani, ki tagja a szubkultúrának?

Király, minden vágyam arról beszélgetni, hogy ki a trúabb. Megint...

Jó kérdés. Szabad megkérdeznem, hogy mi a tudományos megközelítés? Például hogyan dolgozik egy szociológus, szociolingvista vagy egy olvasáskutató?

Önbevallással. A szubkultúrákhoz kapcsolódó kutatások kérdőívén szerepelni szokott az a kérdés, hogy a kitöltő tagja-e a vizsgált szubkultúrának. És ha a válasza igen, akkor a kutató azt elfogadja.

Mint amikor a népszámláláson bejelöltem, hogy piréz vagyok, a Jedi rend tagja.

Tény, hogy ez a módszer nem számol azzal, ha valaki hazudik vagy téved.

Ugyan, ki hazudna egy ilyen komoly kutatásnál?

Akkor végül is van egyáltalán értelme annak, hogy azon merengjünk, mit jelent a "goth"?

Nem, nincs. Ilyesmit különben is csak pózerek csinálnak.

Talán mindenkinek mást jelent, talán az egész csak annyiról szól, hogy kiéljük az igazi énünket és a kreativitásunkat...

Azonnal hagyd abba ezt a hipszterkedést, vagy rád uszítom a feldühödött steampunkokat!

Erről most az a vicc jut eszembe, amikor a parlament csupa filozófusból áll - az elhúzódó délutáni ülésszak végére a kabinet még mindig nem tudta eldönteni, létezik-e egyáltalán.

Fura, nekem is ez jutott eszembe.

Nekem is... Kávé?

Remek ötlet.

Ennyi évvel később csak azt tenném hozzá, hogy ne aggódjatok túl sokat azok miatt, akik túl sokat aggódnak miattatok. Aggódnak ők kettő helyett is, úgyhogy nektek már nem kell. Egyetek jókat, igyatok jókat, bulizzatok jókat, szeretkezzetek jókat, ha tudtok -- a többi nem számít.

#goth #gót #gothic #szubkultúra #filozófia #identitás #szöveg #irodalom #zene #magyar #magyartumblr #gondolat #idézet #dark #classic rock #emo

1 note · View note