Tumgik
a-purgatorium-hataran · 7 months
Text
nem adom át megint mindenem másnak azért hogy utána a fejemhez vágja hogy nem kapott tőlem semmit
0 notes
Text
“Mosolyogva magyarázta, hogy semmi se fehér vagy fekete, és hogy ami fehér, az gyakran fekete, csak titkolja, és a fekete meg néha fehér, csak átverték.”
2K notes · View notes
Text
Olyan vagy nekem mint pillangó szárnyán a por,
Mint csellóhoz a vonó
Én sokat futottam előled így te lettél a fogó
Úgy lettem melletted mint a friss nyári zápor
Ha gyorsan futnál be előle sem szabadulsz az illatától
Ha gyermek lennél rémálmából felriadva én lennék veled
Ha kislány lennél, cukorból nyakláncot fűznék neked
Sivatagban teve lennék, te ülhetnél a hátamon
Ha angyal lennél is sírhatnál, sírhatnál a vállamon
Ha ég lennék és elvesznél a kék magasságban,
Te lennél föld és én csak néha játszanék a sárban
De milyen egyszerű a lét most neked és nekem
Ha akarsz akkor szállsz a széllel, ha nem, maradsz velem
És nem kap fel a szél, mert gyémántból van a lelked
Te sosem hiszed, ennél többnek tényleg nem kell lenned
4 notes · View notes
Text
valamit nem tudtam elmondani arról az estéről
színes arcok közt csak mi folytunk szürke festéktől
és mikor megcsillant egy pillanatra bőrünk alatt a vörös
fejed felett újra egy elmúltnak hitt gondolat köröz
hogy mi értelme minden könnynek?
miért nehezek a szavak?
ha már beszürkült az égbolt, miért is színeztük tovább azt?
csak pár sarokra van innen a ház, ahol sokat voltunk
nem tejesen vak még a táj, csak egy kicsit elhomályosodtunk
és amikor felnéztem, elkaptam a tekinteted, mintha sosem láttam volna
mintha egy pillanatra barna szemedben egy világ fordult volna
"ne menj el kérlek, még egyszer át akarlak ölelni!"
de mindketten tudjuk, hogy ezt neked sosem mondtam ki
most átszínezném a tájat, átrendezném a hegyeket,
kimerném a vizet az óceánból,
verset és könyvet írnék neked
elmondanám neked milyen csodás vagy
de már nem vagy itt
ordítanám neked, hogy mennyire szeretlek
elmondanám neked, hogy már soha el nem engedlek..
csak gyere vissza egyszer
2 notes · View notes
Text
elnyomtam a lelkemet
nem birom tovabb tartani
tul sokat sikoltott,
mar nem akarom tovabb hallani
engedj el
bezartal valahova melyen
ha nem tep mar kivulrol, belulrol se tepjen
tudom hogy mast kertel megis erre jottem
kisgyereknek erzem magam, csak benned fejlodtem
eldobtam onmagam, rad aldoztam figyelmem
sajat terhem senki, en csak a tiedet viseltem
es latod ez lett belole, sajat terhem elhagytam
semmi nem maradt belolem, miattad mindent feladtam
nem tudok mar mosolyommal masokat nyugozni
de tiszta szivbol kepes vagyok masokat gyulolni
es hiaba nyugoznek majd engem szines viragokkal
ha a lelkem be van telve onmagam hianyaval
0 notes
Text
469. Azt várják, hogy beszéljek róla ;
elkezdem a bőrt tépdesni a számról,
de nem értik ,hogy ez már az .
Simon Márton: Polaroidok
1K notes · View notes
Text
Színvak
ma reggel piros fény szivárgott be a függönyön
kisöcsém nyugodtan aludt meleg, hatalmas ágyamban
ironikus
fáradtan és szorongva szemlélem a nyugodtságot
piros veszély közepette
odakint a fehér ködöt issza be a zöld fű
én úgy érzem hogy feketeségem elnyeli a nagy kék tenger
egy világítótorony különcködik a vízen
nem tudom hogy torony legyek vagy víz
de ebben a pillanatban megcsapta orromat a friss fű illatta
annyi minden lehetnék a földön
mégis tenger vagyok
elnyelem az összes színt
és nem is adom vissza többet
s majd ha egyszer felemelkedek
nem lesz semmi más, csak én
0 notes
Text
magaddal vittél mindent
ma reggel fény törik majd az ablakon
nem látok ki, bár nem érdekel ez a világ oly nagyon
kikeltem az ágyból, de visszahív melege
gyenge a testem, a lelkemnek a világból van elege
és nem jön
nem jön a gondolat amit már régóta várok
én már csak a sötét szobám csendjére vágyok
elég volt, tényleg nem kérek többet ennél
ha én sem tudok, te sem fogsz többet tenni ennél
csaló ez a világ és csaló vagyok benne én is
pedig lehetett volna szebb és akkor lehettem volna szebb én is
hideg, nedves levegőben fagynak már a cseppek
bárcsak része lehetnék majd én is egyszer ennek
nem kívánok kiolvadni, nem kell már a meleg
szeretnék egy hideg ablak üvegén tapadni meg
nem kérdezne senki tőlem, nem számítanék
de egyszer majd a jobb időben végre felolvadnék
nem keresne senki engem, nem lennék már sehol
újabb cseppek képződnének csendben majd valahol
és visszajönne újból majd a jeges téli fagy
és a világ engem akkor már végleg nyugodni hagy
T.E.
9 notes · View notes
Text
hideg van
kurvára
és kurvára nem tudok tenni ellene
még mindig nem
a büdös kurva életbe
1 note · View note
Text
sajnálom
hogy az idő elnyel, pedig harcolok
ha rosszat soha, akkor tényleg semmit, semmit sem kapok
Fáj
hogy ti mind ennyire kihasználtatok engem
néha úgy érzem engem soha, de nekem másokat kell megmentenem
És tudnod kell
hogy még mindig túl sok reményt fűzök ehhez
mert ha máshova nem is, tudod, hozzám mindig jöhetsz
Elfáradtam
rettenetesen, hogy küzdök valami ellen amiről nem tudom mi
és ha mindenki eldob, te sem menthettél meg, akkor nem tudom ki
Fázok
mint mindig, ha tél van, ha nyár
ezt a szívet felmelegíteni esélytelen már
Sajnálom
hogy végignézted miképp van a melankólia lelkemben
De el kell hinned valamit, már nincsen, nincs semmi ami megmenthetne
0 notes
Text
előre is, hátra is nehéz
35 notes · View notes
Text
áthatolt
és ha mégsem hagytam volna magam, talán akkor is megtette volna
sötét van, és ha szívem fénye nem világítana, ő akkor is áthatolna
fázom
mert nem volt semmi, mi felmelegítsen engem
és ahogy másnak eddig sem, talán neked sem kellene engednem
szép így, de tudom, hogy minden újra szilánkos darabokban lesz
ha nem is ma, nem is holnap, de az élet mindent sokkal nehezebbé tesz
nem vagy te sem, mert tudom, én sem vagyok magamnak
téves képzeteim, reményeim nemsokára magamra hagynak
sajnálom
hogy minden ami fontos, azt bonyolulttá teszem
fáradt lelkemmel, keserű kedvemmel nem küzdhetsz még te sem
13 notes · View notes
Text
Már nem is beszélünk, de az álmaimban még mindig kínzol
10 notes · View notes
Text
“Nem tudom mit kellene tennem, így, hogy kísért a szellemed
Vigyél vissza az éjszakára, amikor találkoztunk”
-Lord Huron-The night we met
26 notes · View notes
Text
a depresszióm még mindig nagyobb mint a fenekem:(
32 notes · View notes
Text
te kérdeztél
-én válaszoltam
én kérdeztem
-te húztad a választ
én szóltam
-te csendben voltál
én kérdeztem
-és még most is várom a választ.
3 notes · View notes